1. § A magyar korona országai területén minden nagykoru, vagy nagykorunak nyilvánitott egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ideértve a kereskedést is, bárhol, önállóan és szabadon gyakorolhat.
2. § Kiskoruak, életkoruk 18. évének betöltése után, atyjuk, illetőleg gyámjuk gyámhatóságilag jóváhagyott beleegyezésével, önállóan üzhetnek ipart és ez által teljeskoruakká válnak.
3. § Jogi személyek szintén szabadon üzhetnek ipart, ha üzletvezetőt állitanak. (41. §)
4. § A ki engedélyhez nem kötött ipart szándékozik üzni, tartozik ebbeli szándékát az illetékes iparhatóságnak irásban bejelenteni, s ezen alkalommal kimutatni, hogy az ipar önálló gyakorlására az 1., illetőleg 2. vagy 3. §-okban kivánt kellékeknek megfelel; ezenfelül azon esetben, ha az általa gyakorolni szándékolt iparág oly mesterség, mely kézmüves természeténél fogva rendszerint csak hosszabb gyakorlás utján sajátitható el, tanonczbizonyitványát (67. §) bemutatni és igazolni, hogy a tanviszony megszünése után szakbavágó mühelyben vagy gyárban szakbavágó munkával legalább két évig foglalkozott; mi ha megtörtént, a bejelentésről szóló iparhatósági igazolvány, a 43. § alá tartozó eseteket kivéve, meg nem tagadható, és az iparhatóság által az illetőnek legfölebb három nap alatt kiszolgáltatandó, különben e három nap eltelte után a bejelentő iparának üzését megkezdheti.
A bejelentéssel együtt első sorban ipari (87. §), esetleg kereskedelmi oktatási czélokra a község pénztárába:
a) Budapesten 10 frt;
b) 10 ezernél több lakossal biró városokban és községekben 5 frt;
c) más helyeken 1 frt fizetendő.
5. § A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendelet által fogja megállapitani és felsorolni azon mesterségeket, melyeknek üzéséhez a kellő képzettséget a 4. § értelmében ki kell mutatni: és megjelölni azon ipartanfolyamokat, ipartanmühelyeket, iparszakiskolákat és az iparoktatás ismeretkörére kiterjedő tantervvel biró tanintézeteket, a melyeknek bizonyitványnyal igazolt sikeres látogatása, a tanonczbizonyitvány bemutatása és a két évi mühelybeli foglalkozás nélkül is elégséges a 4. §-ban emlitett képesitéshez kötött mesterségek üzésére.
6. § A ki tanonczbizonyitványt, vagy az 5-ik § rendelkezésének megfelelő tanbizonyitványt előmutatni nem tud, de élete 21-ik évét betöltötte és igazolja, hogy gyárban vagy mühelyben legalább három éven át szakbavágó munkát teljesitett: annak a képesitéshez kötött mesterségek gyakorlására is az iparhatósági igazolvány kiadandó.
7. § A ki képesités igazolásához kötött ipart önállóan üzött, bármely más képesitéshez kötött mesterségre, a képesitésnek külön kimutatása nélkül, a 4. § többi határozatainak teljesitése mellett átmehet.
8. § Ha valaki a 4. § szerint képesitéshez kötött mesterséget üzni kiván, és képesitését a 4., 5. vagy 6. §-ban meghatározott módon igazolni nem tudja, az az iparhatósági igazolványt csak oly föltétel alatt nyeri meg, ha üzletében oly nagykoru vagy nagykorunak nyilvánitott egyént alkalmaz, a ki a 4., 5. vagy 6. § határozatainak megfelel.
Ezen egyénnek, valamint változás esetében a helyette alkalmazottnak neve az iparhatóságnak bejelentendő.
9. § A törvény életbelépte után következő három éven át a 4. §. szerint képesitéshez kötött mesterség önálló üzésének bejelentésekor csak azt kell alkalmas módon igazolni, hogy a bejelentő szakbavágó mühelyben vagy gyárban szakbavágó munkával két évig foglalkozott; a tanonczbizonyitvány bemutatása nem követelhető.
10. § A következő iparágak megkezdése és gyakorlása engedélyhez kötött:
a) fogadó, vendéglő, korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávémérés tartása;
b) a zsibáruskodás;
c) a foglalkozást közvetitő és a cselédszerző üzlete;
d) a kéményseprés;
e) a rendes járati időhöz kötött személyszállitás;
f) azok ipara, kik közhelyeken a közönség számára személyszállitó eszközöket tartanak készen, vagy szolgálataikat ajánlják;
g) az épitő mester ipara;
h) mérges anyagok és gyógyszerek készitése és a velük, valamint a gyógyszerfélékkel való kereskedés;
i) robbanó szerek készitése és a velük való kereskedés.
Addig is, mig az épitőmester iparáról, ugy annak gyakorlása, mint a képesités tekintetében külön törvény intézkednék: felhatalmaztatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, hogy azt általános rendelettel szabályozza.
11. § A törvény kihirdetése után hat hó alatt valamennyi törvényhatóság és rendezett tanácsu város köteles a 10. § a)-f) pontjai szerint engedély alá eső iparok tárgyában a következő 12-21. §-ok figyelembe vételével szabályrendeletet hozni.
A szabályrendeletet a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, a belügyi ministerrel egyetértőleg hagyja jóvá.
A szabályrendelet egyes községek számára külön viszonyaik szerint eltérő intézkedéseket tartalmazhat.
12. § Az engedély a 10. § a)-f) eseteiben a szabályrendeletben előre megállapitandó számhoz kötött lehet, s az illető személy megbizhatóságától teendő függővé.
13. § Fogadó-, vendéglő-, korcsma, sörház-, pálinkamérés-, kávéház és kávémérésben a zenélés vagy bizonyos időre szoritható, vagy egészen el is tiltható.
Korcsma, sörház, pálinkamérés, kávéház és kávémérés bizonyos utczákról kizárható, nyitvatartásuk az éj bizonyos óráin túl eltiltható.
Ily üzletek hatósági vizsgálat és ellenőrzés alá vethetők.
14. § A zsibáruskodás gyakorlása bizonyos utczákról eltiltható; ily üzletek a rendőri hatóság által bármikor vizsgálat alá vehetők.
15. § A foglalkozást közvetitő és cselédszerző üzlet biztositék letételétől teendő függővé.
A közvetitésért és a cselédszerzésért járó dijak szabályozandók.
Ily üzletekben rendes könyvek vezetendők következő rovatokkal:
a) a foglalkozást vagy szolgálatot kereső neve, a cseléd cselédkönyvének száma s a cselédkönyvet kiállitó hatóság megjelölése;
b) azon napnak megjelölése, a melyen a foglalkozást kereső vagy a cseléd szolgálatkeresés végett jelentkezett;
c) a gazda, illetőleg azon üzlet- vagy háztulajdonos neve és lakása, kihez a foglalkozást kereső, illetőleg a cseléd a szerző közvetitésével beszegődött;
d) a közvetitésért, illetőleg a cselédszerzésért beszedett dijak.
E könyvek, valamint maga az üzlet, a rendőri hatóság által bármikor megtekinthetők.
16. § A kéményseprés törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsu városokban munkakerülethez kötendő.
A kémények tisztitása havonkint legalább egyszer, és hol a napnak nagy részén és gyakran éjjel is tüzelnek, gyakrabban eszközlendő.
A kéményseprésért járó dijak szabályozandók.
17. § Személyszállitó eszközök számára az állomások kijelölhetők; ily eszközök számozás alá vehetők.
Megállapitandó az a rend, melyben a nap meghatározott óráiban meghatározott helyen szolgálatra készen kell állaniok.
A szállitási dijak szabályozandók.
18. § A hordár- vagy bérszolga-üzlet biztositék letételéhez kötendő.
A hordárok számokkal elláthatók és részükre állomások kijelölhetők.
Ily hordárok vagy bérszolgák számára megállapitandó, hogy:
a) a nap határozott óráiban szolgálatra készen kell állaniok;
b) a szolgálatért mily fizetés követelhető.
19. § Az engedélyezett üzlet rendetlen vezetésére és a szabályrendeletbe ütköző cselekményre vagy mulasztásra a fennálló büntető törvények korlátai között büntetés állapitandó meg.
20. § Az engedélyt a 10. § a)-f) eseteiben az illető szabályrendelet értelmében az elsőfoku iparhatóság; a h) és i) eseteiben pedig a fennálló szabályrendelet értelmében a belügyminister adja.
21. § Az engedély kiszolgáltatásaért első sorban ipari (87. §), esetleg kereskedelmi oktatási czélokra a község pénztárába:
a) Budapesten 20 frt;
b) a 10 ezernél több lakossal biró városokban és községekben 10 frt;
c) más helyeken 2 frt fizetendő.
A 10. § f) pontjában elősorolt iparnemek után fizetendő engedélyi dij szabályrendeletben állapitandó meg.
22. § Azok, a kik a jelen törvény hatályba lépte előtt a 10. §-ban felsorolt iparágak valamelyikét űzik, azt ezentul is külön engedély nélkül folytathatják, iparuk gyakorlásánál azonban a jelen törvény alapján hozott szabályrendeletek határozatait megtartani kötelesek.
23. § Uj reál iparjogok többé nem engedélyezhetők, de az eddig engedélyezettek épségökben továbbá is megmaradnak, a nélkül azonban, hogy azok hasonnemü iparnak mások által gyakorlását korlátozhatnák.
24. § Valamely fennálló reál iparjognak tulajdona nem menti fel a tulajdonost a törvény által megkivánt kellékek kimutatásának kötelessége alól. Ha e kellékekkel nem bir, csak minősitett üzletvezető vagy bérlő által üzheti iparát.
25. § Ha valamely iparág gyakorlása oly üzlettelepek felállitásával jár, melyek fekvésük vagy az üzlet minősége által a szomszéd birtokosokat vagy lakókat, avagy egyáltalában a közönséget háborgatják, megkárosithatják, vagy veszélyeztethetik; ily telepek az alább körülirt eljárás mellett csak iparhatósági telepengedély alapján állittathatnak fel.
Ide tartoznak:
agyagáru égetőkemenczék;
állati szőr előkészitésére szánt telepek;
ásványolaj-finomitók;
bélhúr- és béltisztitó telepek;
czukorgyárak;
csontégetők;
csontfehéritők;
csontfőzők;
csontszáritók;
csontzuzók;
dögnyuzó helyek;
enyvfőzők;
faggyuolvasztók;
fémöntők, a mennyiben az olvasztás nem tégelyekben történik; és nyers fémek előállitására szolgáló telepek;
firnászfőzök;
fürdők;
gázkészitő és gáztartó intézetek;
gőzmalmok;
gyertyaöntők;
gyors fehéritők;
gyúszeráru készitésére szánt mindennemü telepek;
hámormüvek;
házfedő-papir és házfedő-nemez előállitására szolgáló gyárak;
kátránykészitők és kátrányos ponyva előállitására szolgáló gyárak;
keményitő és keményitő-szörp előállitására szolgáló gyárak;
kokszgyárak, a mennyiben másutt állittatnak fel, mint a hol az anyag termeltetik;
koromégetők;
len- és kender-áztató telepek;
lőporgyárak és raktárak;
mész-, tégla- és gipszégető kemenczék;
bolajgyárak;
paraffingyárak;
pörkölő kemenczék,
rongygyüjtő és osztályozó telepek;
sörgyárak;
szappanfőzök;
száraz- és szélmalmok;
szeszgyárak;
timár-mühelyek;
trágyagyárak;
tükörgyárak;
tüzijáték-áru készitésére szolgáló mindennemü telepek;
uszodák;
üveghuták;
vágóhidak;
vegyészeti gyárak;
vér- és lúgfőzők;
E lajstrom a szerint, a mint az e szakasz elején emlitett köztekintetek egyes uj iparágak telepeinél felmerülnek, vagy a most felemlitettek valamelyikére nézve elenyésznek, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által, a belügyministerrel egyetértőleg módositható és ezen módositás a törvényhozásnak bejelentendő.
Vizimalmok és vizépitmények felállitására nézve továbbra is a fennálló törvények és rendeletek fognak zsinórmértékül szolgálni.
26. § A ki a 25. § alá eső üzlettelepek valamelyikének felállitására szükséges iparhatósági telepengedélyért folyamodik, köteles egyuttal a telepnek, a rajta felállitandó épületeknek s belső felszerelésüknek pontos rajzát, körülményes leirását és szabatos magyarázatát az iparhatóságnak benyujtani, melynél az érdekeltek azokat a 27. §-ban meghatározott tárgyalás napjáig megtekinthetik.
27. § Az iparhatóság a szándékba vett vállalatot mind falragaszok által és egyéb szokott módon az illető községben, mind a község előljáróságához és Budapest fővárosában a rendőri hatósághoz, a közelebbi, sőt a szükséghez képest, a távolabbi szomszédokhoz is intézett külön értesitvényben közhirré teszi, és haladék nélkül, legfölebb négy heti határidőre tárgyalást tüz ki a helyszinére, melyen azok, kik a vállalat ellen bármi oknál fogva kifogást akarnak tenni, kifogásukat kötelesek szóval vagy irásban előadni, különben az üzlettelep, - ha csak köztekintetek (városrendezési szempontok is) nem szolgálnak akadályul, - engedélyezendő.
28. § A tárgyaláskor, melyről jegyzőkönyv vezetendő, az érdeklett felek és szükség esetében szakértők, s a helyi viszonyok ismeretével biró egyének jelenlétében és kihallgatása után minden irányadó körülmények megvizsgálandók, a netáni ellenvetések alaposan tárgyalandók, és azon esetben, ha oly kifogások tétetnének, melyek magánjogi czimeken alapulnak, megkisérlendő a barátságos egyezkedés, mely ha nem sikerülne, a kifogást tevő fél, jogi igényeinek érvényesitése végett, a törvény rendes utjára utasitandó, a nélkül, hogy az ez érdemben hozandó birói határozattól a telep felállitásának engedélyezése függővé tétethetnék.
29. § Ha valamely üzletteleppel oly épitkezések vannak kapcsolatban, melyeknek létesitése a szabályszerü épitési engedélytől függ: az épitészeti tekintetből szükséges tárgyalás is, a fennebb emlitett tárgyalással lehetőleg egy időben tartandó meg.
30. § Az eljáró iparhatóság a felek kifogásain kivül hivatalból azt is tartozik megvizsgálni, vajon a tervezett telep által nem fog-e a közönségre nézve jelentékenyebb háborgatás, kár vagy veszély előidéztetni, és vajon megfelel-e az a fennálló tüzrendőri és egészségügyi szabályoknak.
Kiterjesztendő a vizsgálat azon intézkedésekre is, melyek a munkások életének és egészségének megóvására szükségesek.
A vizsgálat eredménye szerint az engedély vagy megtagadandó, vagy a szükségeseknek mutatkozó feltételek alatt megadandó.
A végzés a megszabott feltételek felsorolásával három nap alatt irásban kiadandó, és az engedély megtagadása vagy feltételek kikötése esetében indokolandó.
31. § Az iparhatósági végzés ellen a feleknek szabadságukban áll a kézbesitéstől számitandó 15 napi határidő alatt felfolyamodással élni. Az ily felfolyamodásnak halasztó hatálya van.
32. § A hivatalos eljárás költségei végzésileg megállapitandók, s azokat a vállalkozó viseli.
Alaptalan kifogások esetében a belőlük származó költségek megtéritésében a kifogást tevő fél marasztaltatik el.
33. § A 25. § rendelkezése alá tartozó üzlettelepeknek minden lényeges átalakitása vagy lényeges kiterjesztése, valamint az üzem módjának lényeges megváltoztatása is az iparhatóságnak bejelentendő, s ez utóbbi, ha szükségesnek véli, a 27. § határozmányai szerint uj s hasonló módon végbeviendő tárgyalást tüz ki.
34. § Templomok, iskolák, kórházak és oly középületek szomszédságában, melyeknek kellő használata a zaj által megakadályoztatnék, nagy zajt okozó üzletek nyitása megtiltható.
35. § Ha valamely üzlettelep iparhatóságilag engedélyezett, és a kiszabott feltételek alatt felállittatott, a szomszédok közül senki sincs többé feljogositva előre nem látott káros befolyások czime alatt az üzlet megszüntetését követelni, és az iparhatóságtól csakis oly intézkedéseket kérhet, melyek a bebizonyitható káros befolyást elháritják. A hol ez nem lehetséges, vagy az üzlettel meg nem egyeztethető, a káros befolyások miatt panaszt emelő fél a rendes biróság előtt kárpótlást követelhet.
36. § Ha valamely üzlet az egészségre ártalmas, vagy egyébként a közönségre hátrányos vagy veszélyes hatást gyakorol, vagy a 34. §-ban emlitett eset áll elő, vagy ha népesebb utczákban nagyobb mennyiségü gyuanyaggal müködvén, vagy ilyet készitvén, könnyen tüzveszélyt okozhatna: az, ha a káros befolyás máskép el nem távolitható, még az esetben is, ha az a jelen törvény alapján engedélyezett ipartelepen gyakorlatba vétetett, vagy ezen törvény keletkezte előtt érvényben volt rendszabályoknak megfelelőleg üzetett is, teljes kárpótlás mellett kisajátitás utján megszüntethető.
Az ilyen kisajátitást igénylő vállalat káros volta sohasem magán-, hanem mindig közérdek szempontjából itélendő meg.
37. § Ily esetben az üzlet megszüntetése az 1881:XLI. tc. értelmében történik.
A kisajátitási jogot a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister adja meg, még pedig:
a) Budapesten a fővárosi képviselő-testületnek a közmunkatanácscsal egyetértőleg hozott határozata alapján;
b) törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban maga a városi képviselő-testület határozata alapján;
c) minden egyéb községekre nézve a község javaslata folytán az elsőfoku iparhatóság határozata alapján.
Ha Budapesten a fővárosi képviselő-testület a közmunkatanácscsal egyetértésre nem jut, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg határoz.
38. § A kisajátitás tárgyában hozott határozat, mielőtt még a fölmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez felterjesztetnék, az illető telep tulajdonosával közlendő.
A határozat ellen, annak kézbesitésétől 15 nap alatt felfolyamodásnak van helye.
A 15 nap letelte után a határozat esetleg a felfolyamodással együtt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez fölterjesztendő.
39. § A megszüntetett üzlet után járó teljes kártalanitás az 1881:XLI. törvénycikkben körülirt eljárás szerint eszközlendő.
40. § Az iparos elhalálozása esetében az üzletet annak özvegye ujabb bejelentés nélkül folytathatja. Engedélyhez kötött iparoknál azonban személyes megbizhatóságát az iparhatóság előtt igazolni köteles. Özvegy nem létében, vagy ha az ezen jogával élni nem akarna, az üzlet a kiskoru gyermekek vagy unokák javára folytatható.
41. § Ha az ipar kiskoruak vagy jogi személyek részére gyakoroltatik, üzletvezető nevezendő s az iparhatóságnak bejelentendő.
Üzletvezető csak az lehet, ki ezen törvény értelmében az illető ipar önálló gyakorlására jogositva van, és az engedélyhez kötött iparokat illetőleg személyes megbizhatóságát az iparhatóság előtt igazolja.
A törvényes szabályok megtartásáról ő felel s a netán kiszabott büntetést ő viseli.
42. § A telep-engedélynek érvénye elenyészik, ha annak kézbesitésétől számitott két év folyama alatt az üzlet meg nem indittatik, vagy két éven át egyfolytában szünetel.
Az üzlet meginditására a határidő azonban három évre is kiterjeszthető, ha az üzlettelep nagyobb épitkezésekkel van összekötve.
A ki bejelentett iparát két évig meg nem kezdi, azt csak ujabb bejelentés mellett gyakorolhatja.
A ki engedélyhez kötött ipart az engedély kézbesitésétől számitott egy évig meg nem kezd, azt csak ujabb engedély mellett gyakorolhatja.
43. § A törvények és rendeletek, melyek a papokat, szerzeteseket, katonákat, birákat és közhivatalnokokat az ipar gyakorlásában korlátozzák, jelen törvény által érintetlenül hagyatnak.
44. § Minden iparos iparát bérlő által is üzheti.
A bérlők az üzletvezetőkről szóló 41. § határozatai alá esnek.
Engedélyhez kötött ipar bérlő által nem üzhető.
45. § Minden iparos a jelen törvény szerint engedélyhez nem kötött iparnál ugyanazon községben több állandó üzleti helyet (mühelyt, boltot) tarthat, melyek azonban az iparhatóságnak bejelentendők.
Engedélyhez kötött iparnál minden ujabb üzleti hely külön engedély alá esik.
46. § Engedélyhez nem kötött ipart mindenki rendes lakhelyén kivül, az ország több helyén is üzlet; de tartozik a lakhelyén kivül nyitott fióktelepet mind a főtelepre illetékes iparhatóságnál, mind azon iparhatóságnál külön bejelenteni, melynek területén fiókot nyitni ohajt; tartozik továbbá ahhoz üzletvezetőt állitani s általában mindent teljesiteni, mit a törvény egy uj iparág meginditásánál rendel.
Engedélyhez kötött iparnál minden egyes fióktelephez külön engedély szükséges.
47. § Egy személy többféle ipart is üzhet, tartozik azonban minden iparágra nézve mindazt teljesiteni, mit a törvény az ipar megkezdésénél rendel; ha mindazáltal valaki képesités igazolásához kötött többféle ipart kiván üzni, a képesitést ugyan csak egy iparágra köteles kimutatni, azon iparokban azonban, melyekre nézve a képesitést nem igazolta, illetőleg képesitett egyént nem alkalmaz (8. §), tanonczot tartania nem szabad.
Hasonló vagy különböző ipart üzők közös üzlet folytatására egyesülhetnek.
48. § Minden iparüzőnek joga van, készitményeinek teljes előállitására szükséges mindennemü munkát egyesiteni, s az erre megkivántató segédmunkásokat tartani.
49. § A ki engedélyhez kötött ipart egy éven át, más ipart pedig két éven át egyfolytában nem űz, azt csak ujabb engedély, illetőleg bejelentés mellett gyakorolhatja. A 10-ik § f) pontja alatt felsorolt iparágak tekintetében szabályrendeletileg ennél rövidebb idő is megállapitható.
50. § Minden iparosnak joga van ugy saját, mint mások készitményeit nemcsak lakhelyén, hanem azon kivül is az ország bármely helyén tartott országos vásárokon akár személyesen, akár megbizott által eladni, továbbá jogában áll azokra bárhol és bármikor, minták előmutatásával is, megrendeléseket gyüjteni vagy gyüjtetni, megrendelt munkát teljesiteni, vagy munkásai által teljesittetni.
Heti vásárokon élelmi szereket, kerti és mezei terményeket, házi iparczikkeket - a mennyiben azt törvényes kiváltságok nem akadályozzák - bárki áruba bocsáthat.
Másféle iparkészitményeket csak a helyben lakó iparos van jogositva eladni.
51. § Saját vagy mások készitményeit végeladás, árverés vagy más, a tömeges és gyors eladásra ingerlő módon eladni csak az iparhatóság engedélyével szabad.
Ezen engedély legfölebb három hóra terjedhet, és elnyerésekor első sorban ipari (87. §) esetleg kereskedelmi oktatási czélokra a község pénztárába:
a) Budapesten 100 forint;
b) 10 ezernél több lakossal biró városokban és községekben 50 frt;
c) más helyeken 20 frt fizetendő.
Az eladás helye az ipar- és rendőrhatóság egyetértő jóváhagyása mellett engedélyezendő.
Ily eladásokról rendes könyvek vezetendők, melyekben minden eladott tárgy az eladási árral együtt feljegyzendő. E feljegyzések a hatóság által ellenőrzendők.
Az eladások befejeztével a befolyt összeg tizedrésze első sorban ipari (87. §) esetleg kereskedelmi oktatási czélokra a község pénztárába fizetendő.
52. § Oly üzletek részére, melyeknek tulajdonosa meghalt, avagy a melyek már legalább két év óta fennállanak, üzletlebonyolitás czéljából az iparhatóság végeladást vagy árverést legfölebb hat havi időtartamra engedélyezhet és ezt az időt figyelemre méltó körülmények közt és oly föltétel alatt legfölebb egy évre meghosszabbithatja, hogy a lebonyolitásnál az iparhatóság kellő ellenőrzésével csak az üzlet leltározott tárgyai kerüljenek eladásra.
Az ekkép engedélyezett, valamint a csőd esetében és a birósági vagy hatósági rendelkezés folytán tartott eladásoknál a megelőző § intézkedései nem alkalmaztatnak.
53. § Azon esetben, ha a husmérés szabad gyakorlása mellett egyes községeknek marhahussal való ellátása állandóan biztositható nem volna, jogában áll a másodfoku iparhatóságnak ily községek kivánságára azokat illetőleg esetről-esetre a szerzett jogok épségben tartásával külön intézkedéseket tenni.
Ily intézkedések az elsőfoku iparhatóság és a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után következő elvek alapján teendők:
a) a marhahusmérés szabad gyakorlása megszünik és ezen ipar számhoz köttetik;
b) a marhahus ára időnként szabályoztatik;
c) a marhahusmérés rendes kezelése az iparhatóság által ellenőriztetik.
Az iparhatóságnak az a) és b) pontokra vonatkozó intézkedései az illető község bármely polgára által felebbezhetők.
54. § Hus- és kenyérnemüekre nézve az iparhatóság elrendelheti, hogy a részletes eladásnál az árak suly szerint az eladási helyeken kifüggesztessenek.
55. § Sütők, mészárosok és kéményseprők az elkezdett iparüzletet tetszés szerint félbe nem szakithatják, hanem, ha azt abba szándékoznak hagyni, kötelesek ebbeli szándékukat az iparhatóságnak bejelenteni, és ennek meghagyására az ipart még bizonyos ideig, jelesül sütők legfölebb 4 hétig, kéményseprők és mészárosok legfölebb 3 hónapig folytatni.
56. § Ha az iparos állandó lakását és üzletét más iparhatósági kerületbe teszi át, mindazt tartozik teljesiteni, a mit a törvény uj iparüzlet meginditásánál követel.
Budapesten az üzletnek egyik iparhatósági kerületből a másikba való áttételénél a 4., illetőleg 21. §-ban meghatározott dijak nem követelhetők.
Képesitéshez kötött iparüzlet áttételénél a képesités igazolása helyett az eddigi iparigazolvány bemutatása is elégséges.
57. § Az iparosok czégbejegyzésére és üzletkönyveik vezetésére nézve a fennálló törvények és rendeletek szolgálnak zsinórmértékül.
58. § Egy iparos vagy kereskedő sem használhat czégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a valóságnak meg nem felelnek.
59. § Tanonczot tartani a 47. és 160. §-ban emlitett esetek kivételével minden önálló iparosnak szabad.
60. § Gyermekek, kik életük 12-ik évét még be nem töltötték, tanonczokul fel nem vehetők.
Kivételnek csak az iparhatóság engedelmével lehet helye, mely esetben köteles az iparos tanonczát 12 éves kora betöltéseig a népiskolába rendesen járatni.
61. § A tanoncz fölvétele az elsőfoku iparhatóságnál irásbeli szerződés mellett történik; ha a fölvétel helyén iparhatóság nem székel, az irásbeli szerződés a község előljárósága előtt is köthető, a mely esetben a szerződés 8 nap alatt az iparhatósághoz megküldendő.
A fölvétel alkalmával az iparos és a tanoncz szülői vagy gyámja közt a tanidő tartama, a tanoncz tartása és ellátása egyetértőleg megállapitandó.
A tanidő legalább addig tart, mig a tanoncz élete 15-ik évét betöltötte.
62. § Az iparos köteles:
a) tanonczát azon iparágban, melyet üz, kiképezni, jó erkölcsre, rendre és munkásságra szoktatni;
b) időt engedni és felügyelni arra, hogy a tanoncz vallása ünnepnapjain az isteni tiszteletet látogassa;
c) tanonczát az iskolába járásra, ott, a hol tanoncziskola van, a tanoncziskolába járásra szoritani;
d) ha a tanoncz háznépéhez tartozik, betegség esetében ápolásban részesiteni;
e) a szülőket, illetőleg a gyámot és ha még iskolaköteles, a tanitót is a tanoncz megbetegedéséről és egyéb őket érdeklő fontosabb esetekről értesiteni.
63. § Az iparos tanonczát csak az iparüzlethez tartozó munkáknál alkalmazhatja, cselédszolgálatokra nem kötelezheti és tartozik felügyelni, hogy a tanoncz a háziak vagy segédek által ne bántalmaztassék.
64. § Oly tanonczok, kik éltük 14-ik évét be nem töltötték, naponkint legfölebb 10 órai, kik a 14-ik évet már elérték, legfölebb 12 órai munkára kötelezhetők, az iskolában töltött időt is beleértve. Mindkét esetben azonban munkaközben délelőtt és délután fél-fél, délben pedig egy órai szünet tartandó, és a tanonczok általában csakis oly munkára szorithatók, mely testi erejüknek megfelel.
Egyes iparágakra az iparhatóság ennél rövidebb munkaidőt is állapithat meg.
65. § Éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig tizenhat éven aluli tanonczok általában nem alkalmazhatók; oly iparágaknál azonban, melyek üzése éjjeli munka nélkül fennakadást szenvedne, az iparhatóság - tekintettel a tanoncz testi fejlettségére - megengedheti, hogy a 16 éven aluli, de 14 évesnél nem fiatalabb tanonczok a 64. §-ban megszabott munkaóráknak legfölebb felét éjjeli munkában dolgozzák le.
66. § A tanoncz az iparosnak, illetőleg üzletvezető helyettesének a reája bizottakban engedelmességgel tartozik; és ha az iparos házában élelemmel és lakással láttatik el, 18 éves koráig az ő házi fegyelme alatt áll.
67. § A tanviszony befejeztével az iparhatóság a tanoncznak bizonyitványt állit ki, a melyben az iskolai bizonyitvány adatai felemlittetnek, az iparában tanusitott haladás igazoltatik (78. §) és azon iparos neve, foglalkozása és lakása fölvétetik, kinél a tanulási időt töltötte.
68. § A tanszerződés kötelező ereje a kikötött próbaidő elteltével, ha pedig ez kikötve nincs, a tanoncz beállta után két hónappal veszi kezdetét.
A próbaidő a tanidőbe beszámitandó.
69. § Ha a tanoncz távollét vagy betegség által a munkától egyfolytában három hónapnál tovább elvonatik, de a tanulást azután folytatja, az iparos jogában áll, a kikötött tanidőt az elmulasztott idővel megtoldani.
70. § A tanviszony megszünik:
a) ha az iparos vagy tanoncz meghal;
b) ha a tanoncz védkötelezettségének teljesitésére behivatik, vagy munkaképtelenné válik;
c) ha az iparos védkötelezettségének teljesitésére behivatik, vagy munkaképtelenné válik, föltéve, hogy az iparos üzletvezetőt nem tart, és hogy ennek következtében üzlete megszünik;
d) ha az egyik fél 4 hétnél tovább tartó szabadságvesztésbüntetésre itéltetik;
e) ha az iparostól a tanoncztartási jog elvonatik. (160. §)
71. § A tanviszony a szerződésileg megállapitott tanidő lefolyta előtt azonnal felbontható, és pedig
az iparos részéről:
a) ha a tanoncz nyereményvágyból eredő bűncselekményt követ el;
b) ha a tanoncz kötelességeinek teljesitését makacsul megtagadja, vagy ellenük sulyosan és ismételve vét;
c) ha a tanoncz tettleges bántalmazást vagy durva becsületsértést követ el az iparos vagy valamelyik családtagja ellen;
d) ha a tanoncz undoritó vagy ragályos betegségben szenved.
A tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője részéről:
a) ha az iparos a tanonczot erkölcstelen vagy törvényellenes tettek elkövetésére csábitja;
b) ha az iparos házi fegyelmi jogával visszaél;
c) ha a tanoncz élete vagy egészsége a munka folytatásánál veszélynek van kitéve.
72. § A tanviszony 15 napi felmondás mellett felbontható
az iparos részéről:
a) ha kétségtelenné vált, hogy a tanoncz az illető iparág megtanulására képtelen;
b) ha a tanoncz két hónál tovább tartó betegségben szenved.
c) ha az iparos üzletével felhagy;
A tanoncz, illetőleg annak törvényes képviselője részéről:
a) ha az iparos törvényes vagy tanszerződési kötelességét a tanoncz irányában nem teljesiti;
b) ha az iparos más községbe költözik át;
c) ha a tanoncz más életpályára vagy más iparágra akar áttérni;
d) ha az iparos két hónál tovább tartó betegségben szenved és üzletvezetőt nem állit.
Ha az iparos csődbe jut, a tanviszony ugy a csődtömeg, mint a tanonczok részéről 15 napi felmondás mellett felbontható.
73. § A tanviszony megszünése az iparhatóságnál bejelentendő.
74. § Ha a tanviszony fölbontását a tanoncz okozta, valamint azon esetben is, ha a tanoncz más iparágra áttérve, felmondott, az iparost az egész betöltött tanidőre járó tandij- és kárpótlásul még félévi tandij illeti, ha pedig az iparos adott okot a viszony megszüntetésére, a mennyiben a törvény vagy szerződés értelmében más kárpótlással nem tartoznék, legalább azon költségeket köteles megtériteni, melyek a tanoncznak más iparoshoz való beszegődtetése által okoztattak.
75. § Oly iparos, ki szökevény-tanonczot tudva felfogad, a tanonczczal egyetemlegesen felelős az előbbi iparosnak a tanoncz megszökése által okozott kárért.
76. § A szökevény-tanoncz az iparos kivánságára a helybeli iparhatóság által visszavezetendő.
77. § Az iparhatóság a területén alkalmazott tanonczokról lajstromot vezet.
E lajstromban kiteendő:
a) az iparos neve, lakása és foglalkozása, kinél a tanoncz tanul;
b) a tanoncz neve, születési éve;
c) a tanviszony kezdete;
d) a tanviszony megszünte;
e) a szerződés tartalmának egyéb lényege és bemutatásának ideje.
Ezen lajstromból a tényleg tanviszonyban álló tanonczok jegyzéke az iskolai év kezdete előtt két héttel a kerületi tanfelügyelőségnek megküldendő.
Az iskolai év folyamában felvett tanonczok nevei a tanszerződés felvétele alkalmával, azonnal a kerületi tanfelügyelővel közlendők.
78. § Az iparhatóság gondoskodik arról, hogy havonkint legalább egyszer értesitést nyerjen a tanonczok magaviseletéről.
Ez okból az iskola vezetői havonkint jelentést tesznek az iparhatóságoknak arról, hogy a tanonczok mily módon és mily előmenetellel látogatják az iskolát.
Az iparhatóság saját kiküldöttjei által is meggyőződést szerez magának az iskola látogatásáról ép ugy, mint a gyakorlati oktatás menetéről.
79. § A törvény kihirdetése után hat hónap alatt minden iparos tartozik az iparhatóságnál tanonczait a lajstromba vezetés végett bejelenteni s ez alkalommal a fennálló tanszerződés tartalmát is közölni.
80. § Oly községben, a hol legalább 50 tanoncz van és e tanonczok számára külön iskola nincs, köteles a község a tanonczok tanitásáról külön tanfolyam berendezése által gondoskodni.
81. § A tanonczok oktatására a polgári és elemi iskolák helyiségei, taneszközei és tanitószemélyzete használható fel.
82. § A tanoncz mindaddig, mig tanideje az iparosnál tart, köteles ily iskolába járni.
83. § A tanfolyam tantervét és tartamát a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.
Az évi szorgalomidő 10 hónapig tart, mely alatt a tanitásnak folytonosnak kell lenni.
A tanitásra hetenkint két munkanapon legalább 4 óra az általános ismeretek tantárgyaira, ezeken felül vasárnaponkint 3 órai idő a rajztanitásra szabatik ki.
Az iparhatóság állapitja meg azt, vajjon a tanitás a munkanapokon és vasárnaponkint a nappali vagy esti órákban tartassék-e.
A mennyiben a hitfelekezetek a tanonczok vallástanitásáról gondoskodnak: a fentebbi órákon felül vasárnaponkint egy óra a vallástanitásra forditható.
84. § A két havi szünidő a nyári hónapokban tartatik.
85. § Mennyiben lehet eltérésnek helye egyes iparágakra nézve a 83. és 84. §-okban megállapitott határozatok alól, azt az iparhatóság indokolt előterjesztésére a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg állapitja meg.
86. § A tanoncziskolák felett a közvetlen felügyeletet a kerületi tanfelügyelő és az elsőfoku iparhatóság, a főfelügyeletet pedig a vallás- és közoktatásügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg gyakorolja.
87. § A tanoncziskolák költségeire a jelen törvény alapján befolyó dijak és pénzbüntetések forditandók.
A mennyiben a községek a tanoncziskolák költségeinek fedezésére nem képesek, e czélból a községek, a belügyminister és a pénzügyminister engedélye alapján a községben fizetendő egyenes adó 2%-a erejéig külön adót vethetnek ki.
Oly községek, a melyek vagyoni helyzetüknél fogva nem tarthatnak fönn tanoncziskolákat, segélyért a vallás- és közoktatásügyi ministerhez fordulhatnak.
88. § Az iparos és segéde közötti viszony szabad egyezkedés tárgya.
A szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek, csak 1 heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejüvé.
89. § Az iparos segédétől, ha másként nem egyezkedtek, csak az iparüzlethez tartozó munkát kivánhat, és ezt is csak oly mérvben, mely a segéd testi alkotásának és erejének megfelel.
Az iparos köteles időt engedni arra, hogy a segéd vallása ünnepnapjain az isteni tiszteletet látogathassa.
90. § Az iparos oly segédet fel nem fogadhat, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszünését, vagy azt, hogy munkaszerződése a jelen törvény értelmében felmondás által megszünik (108. §), nem igazolja.
A ki ily igazolás nélkül segédet alkalmaz, az a segéddel egyetemlegesen felelős az illető iparosnak a segéd eltávozása által okozott kárért.
91. § Minden segéd, szerződési kötelezettségének teljesitése mellett szabadon kereshet magának munkát; maga választhat és változtathat helyet és pedig akár iparosnál, akár gyárosnál, akár más vállalkozónál.
92. § A munkaadó és segéd közötti viszony, ha másképen nem egyezkedtek, vagy ha gyárakban a munkarend (113. §) másképen nem intézkedik, 15 napi felmondással felbontható.
Kereskedősegédek tekintetében a felmondás határideje szerződési megállapodás hiányában hat hét.
Fontosabb teendőkkel megbizott iparos- vagy kereskedősegédek, jelesen a nagy iparvállalatoknál vagy gyárakban vagy kereskedői üzletekben mint könyvvezetők, pénztárnokok, üzletvezetők, utazók, raktárnokok stb. alkalmazottak tekintetében a felmondás határideje három hónap.
93. § Habár kellő időben történt is a felmondás, azon segéd, ki darabszámra fizettetik, addig nem léphet ki, mig az átvett munkát a szerződésnek megfelelőleg be nem fejezte, valamint az sem, ki a munkabérére kapott előleget le nem dolgozta, vagy meg nem téritette.
94. § A segéd felmondás nélkül azonnal elbocsátható;
a) ha nyereményvágyból eredő bűncselekvényt követ el;
b) ha az iparos, helyettese, vagy az iparos egyik családtagja ellen tettleges bántalmazást vagy sulyos becsületsértést követ el, kötelességei teljesitését makacsul megtagadja, vagy ha az iparos akarata ellenére egy egész munkanapon át igazolatlanul szünetel;
c) ha megintés daczára a ház vagy az üzlet biztonságát vigyázatlansága által veszélyezteti;
d) ha 3 napnál tovább tartó szabadságvesztésbüntetés alá kerül;
e) ha a szerződésileg elvállalt munka teljesitésére képtelen;
f) ha valamely undoritó vagy ragályos betegségben szenved;
g) ha az iparos bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit veszélyezteti;
h) ha a kereskedősegéd főnöke beleegyezése nélkül akár saját, akár más részére kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik.
Az e) és f) pontokban elősorolt esetek bekövetkezése miatt elbocsátott segéd netaláni kárpótlási igénye a szerződés és a fennálló törvények alapján itélendő meg.
95. § A segéd felmondás nélkül azonnal kiléphet:
a) ha az iparos, helyettese vagy az iparos hozzátartozói őt vagy családja tagjait tettleg bántalmazzák, ellene vagy ellenök becsületsértést követnek el;
b) ha az iparos szerződési kötelességeit nem teljesiti;
c) ha darabszámra dolgozik, és az iparos őt folytonosan munkával ellátni nem képes;
d) ha a munka folytatásánál egészsége vagy élete veszélyeztetve van;
e) ha az iparos, helyettese vagy az iparos hozzátartozói őt vagy családja tagjait erkölcstelenségre vagy törvényellenes tettre csábitják.
96. § Ha ideiglenes szabadsággal elbocsátott katona, hadi tengerész, vagy honvéd segédnek áll be, s a katonai hatóság által behivatik, a munkaszerződés ereje minden kárpótlás nélkül megszünik.
Ugyanez áll azokra nézve is, kik ujoncz-állitás alkalmával besoroztatván, katonai szolgálatuk megkezdésére behivatnak.
Ellenben ha a tartalékos vagy honvéd a törvényszerü évenkénti gyakorlatra behivatik, ez a munkaszerződést meg nem szünteti, de a gyakorlat idejére munkabér nem jár.
97. § Az iparos, ki segédét törvényes ok nélkül a felmondás határidejének eltelte előtt elbocsátja, köteles neki kilépése előtt azon bért vagy egyéb illetményt, melyet a felmondási határidő alatt élvezett volna, egyszeresen, és ha a segédnek munkabérén kivül ellátása is volt, kétszeresen megadni.
98. § Azon iparos, ki segédeit lakással is ellátja, e czélra egészséges és lakható helyet tartozik kijelölni.
A segéd által egészségtelen lakás miatt beadott panaszok az iparhatóság részéről mindig a helyszinén, a tiszti orvos közbejöttével vizsgálandók meg és haladék nélkül orvoslandók.
99. § Minden segédnek munkakönyvvel kell ellátva lennie, melynek alakját, rovatait s kiállitási módozatait a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg.
A munkakönyvben a segédek erkölcsi magaviseletére és minősitésére vonatkozó megjegyzéseknek vagy jeleknek helye nem lehet.
A jelen törvénynek a segédekre és a gyári munkásokra vonatkozó szakaszai a munkakönyvben lenyomatandók.
Kereskedő segédeknek, valamint fontosabb teendőkkel megbizott iparossegédeknek, jelesen: a könyvvivők, pénztárnokok, munkavezetőknek, munkakönyvre nincs szükségük.
Mely segédek esnek e fontosabb teendőkkel megbizott segédek közé, azt kétség esetében az iparhatóság határozza meg.
100. § A munkakönyvet az egyszerü kiállitási költség és bélyegilleték megtéritése után azon elsőfoku iparhatóság adja ki, melynek területén az ipartelep fekszik, melyhez a segéd szegődik.
101. § Munkakönyv annak adandó:
a) ki jelen törvény életbeléptekor tényleg mint segéd iparosnál munkában áll;
b) ki iparhatósági bizonyitványnyal igazolja, hogy tanonczidejét befejezte;
c) ki élte 15-ik évét betöltötte és gyakorlati ipariskolát bevégzett;
d) ki élte 15-ik évét betöltötte és igazolja azt, hogy iparosnál munkába mint segéd felvétetik;
e) ki igazolja azt, hogy gyárban mint munkás felvétetik,
102. § A kiállitott munkakönyvekről minden elsőfoku iparhatóság folyó számmal ellátott pontos jegyzéket tartozik vezetni.
Ezen folyó szám a könyvre is ráirandó.
103. § A munkábalépés alkalmával az iparos a könyvet a segédtől átveszi, és a segéd alkalmazását a munkakönyv bemutatásával legkésőbb két hét alatt az iparhatóságnak bejelenti.
104. § A segédnek munkából kilépése alkalmával az iparos köteles a munkakönyv egyes rovatait lelkiismeretesen, az igazságnak teljesen megfelelőleg kitölteni és a segéd kivánatára a fennállott szerződési viszony megszüntéről és a segéd magaviseletéről az igazságnak megfelelő külön bizonyitványt adni.
105. § Ha a munkakönyv elvész, ez azon esetben, midőn a segéd ugyanazon iparhatóság területén tartózkodik, mely a könyvbe az utolsó bejegyzést eszközölte, ezen hatóságnál azonnal bejelentendő. Az iparhatóság az elvesztés körülményeit megvizsgálja, szükség esetében körözteti (esetleg a rendőri közlönyben is) s ha az elvesztés iránt kétség nem maradt fenn, uj könyvet állit ki, melyre feljegyzi, hogy: „másodlat”.
Midőn pedig a segéd nem azon iparhatóság területén tartózkodik, mely a könyvbe az utolsó bejegyzést eszközölte, köteles munkakönyvének elvesztését azonnal bejelenteni azon iparhatóságnak, melynek területén akkor tartózkodik. Az iparhatóság az esetet megvizsgálja, a körülményekhez képest körözteti, s ha az elvesztés tekintetében többé kétség nem forog fönn, az uj (másodlat) munkakönyvnek kiadására azon iparhatóságot keresi meg, mely az elveszett könyvbe az utolsó feljegyzést eszközölte.
Az iparhatóság a segédnek az elvesztés megtörtént bejelentéséről igazolványt ad, a mely addig, a mig az uj (másodlat) munkakönyv kiállitható, munkakönyv gyanánt szolgál.
Ha a munkakönyv elszakadt, vagy más oknál fogva használhatlanná vált, avagy ha a segéd másodlatot kiván, uj (másodlat) munkakönyv állitandó ki.
Ha végre a munkakönyv egészen megtelt, az illetékes hatóság ujat állit ki s benne megjegyzi, hogy az az előbbi munkakönyvnek folytatása.
Az iparhatóság az illető lajstromban (109. §) kitünteti az okot, a mely az uj munkakönyv, vagy a másodlat kiállitására szolgált, és az eredeti munkakönyvet legalább egy éven át megőrzi.
106. § A munkakönyvet mindaddig, mig a segéd munkában áll, az iparos megőrzi, tartozik azonban kivánatra arról, hogy a munkakönyv nála van, elismervényt adni.
A munkából kilépéskor az iparos a kilépést az iparhatóságnak bejelenti s a munkakönyvet a kilépő segédnek átadja.
107. § A segéd munkaviszonyában beálló minden változás a munkakönyvben az iparhatóság által igazolandó.
Ha a munkában állás hosszabb betegség vagy más körülmények által megszakittatik, e körülmény a segéd által történt igazolás után a munkakönyvbe az iparhatóság által feljegyzendő.
Az iparhatóság által igazolt minden adat egyuttal az általa vezetett lajstromba is feljegyzendő.
108. § Oly végből, hogy a törvényes alapon a szerződési viszonyból kilépni és más iparoshoz szerződtetni akaró segéd ezt akadálytalanul tehesse, az iparos a segéd kivánatára elbocsátási bizonyitványt köteles adni, melyben megjegyzendő, hogy a segéd rendes munkakönyvvel bir.
109. § Az iparhatóság a területén alkalmazott segédekről lajstromot vezet.
E lajstromban kiteendő:
a) a segéd neve és foglalkozása;
b) munkakönyvének száma;
c) az iparos neve, lakása és foglalkozása, a kinél alkalmazva van;
d) a munkaviszony megkezdése;
e) a munkaviszony megszünte.
110. § A törvény kihirdetése után hat hónap alatt minden iparos tartozik segédeit a lajstromba bevezetés s munkakönyv-kiállitás végett az iparhatóságnak bejelenteni.
111. § Az iparossegédekről szóló 88-110. § rendeletei a gyári munkásokra is kiterjednek.
112. § A gyáros köteles összes munkásairól rendes jegyzéket vezetni, abba minden munkás nevét, születésének évét és helyét, foglalkozását és bérét beiktatni, s e jegyzéket az iparhatóságnak kivánatára akármikor előmutatni.
113. § A mühelyekben munkarendnek kell kifüggesztve lenni, melybe következők veendők fel:
a) a dolgozó-személyzet különféle osztályzata és foglalkozása, jelesül a nők és gyermekek alkalmazásának módozata, tekintettel testi erejükre és ez utóbbiak iskolai kötelezettségére;
b) a munkaidő tartama;
c) a leszámolás idejére és a munkabér kifizetésére vonatkozó határozmányok;
d) a felügyelő egyének jogai;
e) a munkásokkal való bánásmód megbetegedés vagy szerencsétlenség eseteiben;
f) a munkarend áthágóira szabott pénzbirságok;
g) a felmondás határideje és azon esetek, melyekben a szerződési viszony azonnal felbontható.
A munkarend nem tartalmazhat semmi olyant, a mi a törvény rendelkezéseivel ellenkezik,
A munkarend az iparhatóság által láttamozandó.
114. § Minden gyáros köteles gyárában saját költségén mindazt létesiteni és fentartani, a mi tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztositására szolgál. (30. §)
115. § Tekintettel a fennálló népoktatási törvényekre is:
10 éven aluli gyermekeket épen nem, a 10 évet meghaladott, de a 12 évet még el nem érteket csak az iparhatóság engedélye mellett szabad gyárakban munkára alkalmazni.
Az engedély csak akkor adandó meg, ha vagy az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással megegyeztethetőnek mutatkozik, vagy a gyáros részéről külön iskolák felállitása által a gyermekek oktatásáról az iskolahatóság rendeletei szerint kellő gondoskodás történik.
Kik a 12 éves kort meghaladták, de a 14 éves életkort még be nem töltötték, gyári munkában naponkint csak 8 óra hosszat foglalkoztathatók.
Oly ifjak, kik a 14 éves életkort betöltötték, de a 16 évest még el nem érték, naponkint csak 10 órai munkaidőre alkalmazhatók.
Ezen törvény 62. §-ának b) pontja, valamint a tanonczok éjjeli munkájáról szóló 65. §-a a 16 éven aluli gyári munkásokra is kiterjesztetik.
116. § A 16 évet még be nem töltött munkások vagy éppen nem, vagy csak bizonyos föltételek mellett alkalmazhatók azon iparágakhoz tartozó gyárakban, melyek egészségteleneknek vagy veszélyeseknek nyilvánittattak és egyáltalában csak oly munkára alkalmazhatók, mely egészségüknek nem árt és testi fejlődésüket nem gátolja.
Az egészségtelen és a veszélyes iparágak lajstromát a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletben fogja megállapitani; ezen rendeletben egyszersmind azon föltételek is meghatározandók lesznek, melyeknek megtartásával 16 éven aluli munkások ily iparágakban vagy azok némelyikében alkalmazást nyerhetnek.
Nők szülés után négy hétig szerződésileg kötelezett munkájuk teljesitése alól a szerződés megszünése nélkül felmentvék.
117. § A munkásoknak munkaközben ugy délelőtt, mint délután, fél-fél órai, délben pedig 1 órai szünidő engedendő.
Azon gyárakban, melyekben a munka éjjel-nappal foly, a gyáros az éjjeli munkára alkalmazott munkások kellő felváltásáról köteles gondoskodni.
A nappali munkát reggeli 5 óra előtt kezdeni és esti 9 órán túl kiterjeszteni nem szabad.
118. § A gyáros köteles munkása bérét készpénzben és pedig - ha máskép nem egyezkedett - hetenkint kifizetni.
Árúkat és szeszes italokat munkásainak nem hitelezhet.
Lakással, tüzifával, földhaszonélvezettel, rendes élelmezéssel, orvossággal, orvosi segélylyel azonban a munkást, ha ez beleegyez, elláthatja s az értük járó összegeket a bérfizetés alkalmával béréből levonhatja. Ugyanezen feltétel alatt láthatja el a gyáros a munkást a gyárában készülő czikkek előállitására szükséges szerszámokkal és anyagokkal is, ha ezeket szerződés szerint a munkás sajátjából tartozik megszerezni.
119. § Oly árúkért való követelések, melyek a munkásoknak az előbbi §-ban foglalt tilalom daczára hiteleztettek, a gyártulajdonos által sem törvény utján nem érvényesithetők, sem beszámitás tárgyát nem képezhetik.
120. § Oly szerződések, melyek a 118. és 119. § rendeleteivel ellenkeznek, kötelező erővel nem birnak.
Hasonlóul érvénytelenek a gyáros és a munkás közt történt oly megállapodások, melyek szerint ez utóbbi szükségletét bizonyos eladási telepekből szerezni, vagy bérének egy részét más czélokra, mint a munkások sorsának javitására forditani köteles.
121. § Az iparhatóság köteles a gyárakat kiküldöttje által évnegyedenkint legalább egyszer megszemléltetni, s a törvény rendeleteinek megtartásáról meggyőződést szerezni.
E vizsgálatok eredményéről évenkint legalább egyszer a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek kimeritő jelentés teendő.
Ezen kivül a fővárosban és nagyobb számu gyárakkal biró vidékeken a gyárak megvizsgálásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister külön közegeket is bizhat meg.
E közegeknek alkalmazása a rendes évi költségvetéssel kapcsolatban, kellő indokolással terjesztendő a törvényhozás helybenhagyása alá.
A gyárak megvizsgálásával megbizott hatósági közegek jelentései megfelelő alakban évenkint nyilvánosságra hozandók.
122. § Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácscsal biró városokban, továbbá oly községekben, melyekben a képesitéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy, a képesitéshez kötött mesterséggel (4. §) foglalkozó iparosok kétharmadának kivánatára, az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatásával és a törvényhatóság hozzájárulásával az iparhatóság által ipartestületek alakitandók.
Oly községekben, a melyekben száznál kevesebb ilyen iparos van, az iparosok kivánatára az ipar- és kereskedelmi kamara véleménye alapján a törvényhatóság hozzájárulásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister esetről-esetre megengedheti az ipartestület alakitását.
A mennyiben az ipartestület megalakitása iránt az illető iparosok, az ipar- és kereskedelmi kamara és törvényhatóság közt nézeteltérés lenne, az ügy elhatározás végett a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister elé terjesztendő.
123. § Budapest főváros kivételével, a hol az ipartestületek iparágak vagy iparcsoportok szerint alakithatók, egy város vagy község területén csak egy általános ipartestület alakitandó.
124. § Mindazon iparosok, kik az illető város vagy község területén képesitéshez kötött mesterséget (4. §) űznek, a testület tagjai, és a tagsági dijak fizetésére kötelesek.
Kereskedők, gyárosok, avagy részvénytársaságok a testületekbe nem kényszerithetők.
Azon iparosok azonban, kik mesterséget képező iparágat nagyban üznek és telepükön tanonczokat alkalmaznak, szintén bevonandók az ipartestületek kötelékébe.
Kétség esetében az iránt, hogy egyes iparosok kötelesek-e a testületbe lépni: az iparhatóság az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatása után határoz.
125. § Az általános ipartestület megalakitása alkalmával az elsőfoku iparhatóság felhivja az illető helyen eddig müködött és képesitéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosokból álló ipartársulatokat, hogy az ipartestületbe olvadjanak. A fővárosban eddig müködött ily ipartársulatok csak a megfelelő ipartestületekbe olvaszthatók.
Az elsőfoku iparhatóság által e czélból összehivandó közgyülésen az ipartársulati tagok kétharmadrésze az ipartársulat föloszlatását határozhatja el, mely esetben a társulat vagyona, a mennyiben az ipartársulatnak e vagyon felett szabad rendelkezési joga van, az ipartestület tulajdonába megy át.
Ha azonban valamely oly szakipartársulat olvad egy általános ipartestületbe, melynek külön czélokra rendelt vagyona van, az a testület által az illető külön iparágat üzők czéljaira külön kezelendő.
Ha a közgyülés az ipartársulat további fennállása mellett nyilatkozik, az ipartársulat tagjai, a kik képesitéshez kötött mesterséget üznek, az ipartestület tagjai közé is tartoznak. (124. §)
126. § Az ipartestület czélja: az iparosok közt a rendet és az egyetértést fentartani; az iparhatóságnak az iparosok közt fentartandó rendre irányuló müködését támogatni, az iparosok érdekeit előmozditani, s őket haladásra serkenteni.
Ez okból gondoskodik arról:
a) hogy az iparosok és a segédek közt rendezett viszonyok álljanak fenn;
b) hogy a tanonczok ügye rendeztessék;
c) hogy az iparosok és a tanonczok vagy a segédek közt felmerülő surlódások és vitás kérdések elintézésére békéltető müködés biztosittassék;
d) hogy segélypénztárak létesüljenek;
e) hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakitása által előmozditsa;
f) hogy a hatóságokat az iparügy tekintetében kellőleg tájékoztassa.
127. § Az ipartestület a hozzá tartozó iparosokra és segédszemélyzetükre nézve az elsőfoku iparhatóságnak a jelen törvény III. fejezete A), B), C) betük alatt meghatározott teendőit végzi.
Mindazon esetekben, a midőn az ipartestület tudomására jut annak, hogy az emlitett fejezet határozatai ellen a testülethez tartozók oly mulasztást vagy cselekvést követtek el, mely a jelen törvény VI. fejezete értelmében büntetendő, az esetet véleménye kiséretében további eljárás végett az iparhatósághoz átteszi.
Az iparhatóságoknak ily ügyekben hozott határozata az ipartestülettel is közlendő, a mely az ellen 15 nap alatt felebbezhet.
128. § Minden ipartestületnek közgyülésileg megállapitott alapszabályokkal kell birnia, melyeket a törvényhatóság a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek a belügyministerrel egyetértőleg leendő jóváhagyás végett bemutatni köteles.
Az alapszabályokba mindenesetre fölveendők:
a) a testületi tagok jogai és kötelességei;
b) a tagsági dij nagysága;
c) a testületi előljáróságnak mikénti összeállitása és hatásköre;
d) a testületi vagyon kezelési módja;
e) intézkedés az iránt, hogy hatóságok és harmadik személyek irányában ki képviselje a testületet.
129. § A testületi alapszabályok nem tartalmazhatnak olyat, mi által az egyes tagok a jelen törvény által őket megillető jogok gyakorlatában megszorittathatnának vagy akadályoztathatnának.
130. § Az ipartestület ügyeit a közgyülés és az előljáróság intézi.
131. § Azon tárgyak, a melyek fölött mindenesetre a közgyülés határoz, a következők:
1. az előljáróság elnökének és tagjainak megválasztása;
2. a testület jövő évi költségvetésének megállapitása;
3. a hozzájárulási kulcs megállapitása;
4. a számadások megvizsgálása;
5. szövetkezetek alakitása;
6. az iparosok és segédek közti viszony, ugy nemkülönben a tanonczok ügyeinek rendezése végett javaslatba hozandó szabályzat tervezetének megállapitása;
7. a testületi vagyon hováforditására vonatkozó határozat;
8. az alapszabályok megállapitása és módositása.
132. § A rendes közgyülés évenkint legalább egyszer és pedig legkésőbb márczius hóban tartandó.
Az előljáróság közgyülést bármikor összehivhat.
Az iparhatósági biztos (139. §) kivánatára, avagy a testületi tagok egyharmadrészének irásos követelésére, az előljáróság közgyülést tartozik összehivni.
133. § Közgyülésen a testületbe tartozó minden iparos, ki a politikai jogok gyakorlatától felfüggesztve nincsen, szavazattal bir.
134. § Minden közgyülésről jegyzőkönyv vezetendő, a mely az iparhatóságnak bemutatandó. Oly közgyülési határozatok, a melyek az alapszabályok módositására vonatkoznak, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek a belügyi ministerrel egyetértőleg adandó jóváhagyása alá esnek.
135. § A testületi előljáróságnak legalább 12 iparosból kell állani.
136. § Az előljáróságot a testület választóképes tagjai közgyülésen választják.
Választhatók azon választóképes (133. §) testületi tagok, kik legalább 3 év óta a város vagy község területén mint önálló iparosok müködnek.
137. § Az előljáróság intézi a testület mindazon ügyeit, a melyek a törvény vagy a testület alapszabályai értelmében a közgyülésnek fentartva nincsenek.
138. § A tagsági dijak késedelmezés esetében közigazgatási uton a közadók módjára hajtatnak be.
139. § Az iparhatóság minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendel ki.
Az iparhatósági biztos őrködik a felett, hogy a testület alapszabályai és a törvény határozatai értelmében müködjék.
Ez okból a hatósági biztos a testület előljárósága minden üléséhez és a közgyüléshez meghivandó; ez üléseken bármikor megjelenhet, s azokat a határozatokat, melyeket az alapszabályokkal vagy a törvénynyel megegyeztethetőknek nem tart, ellenezheti. Ily ellenzés esetében a határozat végre nem hajtható; a testület azonban határozatát a biztos ellenzésével együtt további eljárás végett az iparhatósághoz terjesztheti.
140. § Az iparosok és segédek közti viszony, nemkülönben a tanonczok ügyeinek rendezése végett a testületek általánosan kötelező szabályok létrehozatala czéljából javaslatot terjeszthetnek elő a törvényhatósághoz, a mely azokat az elsőfoku iparhatóság és illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatása után, ugy mint a törvényhatósági szabályrendeletet tárgyalja s hozzájárulás esetén jóváhagyás végett a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez terjeszti.
A szabályrendelet végrehajtása a testűletet illeti, a mely azonban a szabályrendeletben megjelölt büntetés alá eső mulasztások vagy cselekmények esetén a 127. § szerint jár el.
141. § Minden ipartestület kebelében az iparosok és a tanonczok vagy a segédek közt felmerülő surlódások és vitás kérdések elintézésére (176. §) iparosok- és segédekből külön békéltető bizottság szervezendő.
A békéltető bizottság iparos tagjai a testületi előljáróság tagjai. A békéltető bizottság segédtagjai a testülethez tartozó iparosok összes segédei által az e czélból az iparhatósági biztos által összehivott és elnöklete mellett megtartandó választó ülésen választott segédek.
A békéltető bizottság müködésénél az iparhatósági biztos elnöklete mellett a bizottság iparos tagjai és segédtagjai egyenlő számban tartoznak jelen lenni.
A békéltető bizottság mindenekelőtt a felek kibékitését megkisérli; ha ez nem sikerül, szótöbbséggel határoz. Szavazatok egyenlősége esetén az elnök szavazata dönt.
Határozatait szükség esetében az iparhatóság hajtja végre.
A határozattal meg nem elégedő félnek jogában áll a határozat kihirdetésétől 8 nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesiteni, mi által azonban a határozat végrehajtása nem gátoltatik. (176. §)
A békéltető bizottság eljárását külön alapszabályok határozzák meg.
Ezen alapszabályokat a békéltető bizottság összes iparos- és segédtagjai az e czélból az iparhatósági biztos által egybehivott és elnöklete mellett megtartandó ülésben állapitják meg. Az igy elfogadott alapszabályokat a törvényhatóság a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek a belügyministerrel egyetértőleg leendő jóváhagyás végett bemutatni köteles.
142. § Addig is, mig általában a segédek és gyármunkások segélyezési ügye külön törvény által rendeztetik, a testülethez tartozó iparágak segédeinek segélypénztárai tekintetében a következő határozatok irányadók.
Segélypénztárnak létesitését a békéltető bizottság segédtagjainak választására összehivott ülésen (141. §) a segédek többsége határozza el.
Ezen határozat alapján a békéltető bizottság összes iparos- és segédtagjai az e végből az iparhatósági biztos által egybehivott és elnöklete alatt megtartandó ülésben a segélypénztár alapszabályait megállapitják.
Ez alapszabályokban meg kell határozni:
a) mily pénzekből és járulékokból alakitandó a segélypénztár;
b) mely esetekben van a segédnek igénye segélyre;
c) mi a segély legnagyobb mérve, a melyre a segédnek igénye van.
143. § A segédektől követelhető hozzájárulás nem lehet nagyobb, mint heti bérük 3 százaléka. Ez a hozzájárulás hetenkint szedendő be, illetőleg az iparos által a segélypénztár számára beszolgáltatandó.
Az iparos minden egyes segédje után a segélypénztárhoz hozzá tartozik járulni; a hozzájárulási összeg azonban az alapszabályok szerint a segédre nézve megszabott járulék harmadrészét meg nem haladhatja.
A segélypénztárból nyerendő segélydijak sem végrehajtásilag le nem foglalhatók, sem másra át nem ruházhatók.
A felvett segélydijakról a segélypénztárba beszolgáltatott nyugtatványok bélyegmentesek.
144. § Összebeszélés folytán bekövetkezett munkaszünetelés esetén a segélypénztár a munkaszünetelés tartama alatt az összebeszélésben résztvevő segédnek - igazolt betegség esetén kivül - segélyt nem adhat.
145. § A segélypénztár kezelésében az iparosok és a segédek egyenlő számban vesznek részt.
A segélypénztár kezelő bizottságának elnöke az ipartestület elnöke.
146. § A segélypénztárak nem tekintetnek szövetkezeteknek; alapszabályaik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által a belügyi ministerrel egyetértőleg hagyatnak jóvá s kezelésük a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által ellenőriztetik.
147. § A testületek által létesitett szövetkezetekre nézve az 1875:XXXVII. törvénycikk irányadó.
Ily szövetkezetek, a mennyiben előlegező és hitelügylettel foglalkoznak, az 1880:LX. törvénycikk értelmében adómentességet élveznek.
A testületek által létesitett másféle szövetkezetek az egyenes adó alól teljesen mentesek; föltéve, hogy a szövetkezetek tagjai közé mások, mint a testület tagjai fel nem vétetnek.
148. § Ha valamely ipartestület előljárósága a reá bizott iparhatósági teendők végzését az iparhatóság részéről történt megintés daczára sem foganatositja kellően, az ipartestület által az iparhatóság felhivására más előljáróság választandó. Ha az iparhatósági teendőket az uj előljáróság sem végezné kellően, a testület ezen teendőktől a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által felmentendő s azok végzésére az iparhatóság utasitandó, sőt maga a testület is feloszlatható.
149. § Ugyanazon vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok, közös érdekeik előmozditása végett ipar- (kereskedő-) társulatokká egyesülhetnek.
Az ipartársulatok tagjai közé a segédek és gyári munkások is felvehetők.
150. § Minden ipartársulatnak alapszabályokkal kell birnia, melyeket az alakulás előtt az illető törvényhatóság utján a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek bemutatni köteles.
Az alapszabályokba felveendők a társulatba való belépés feltételei, melyek közt azonban iparbeli vizsgálatnak letétele elő nem fordulhat; a tagok jogai és kötelességei, a tagok járulékainak kulcsa s az elmulasztott fizetés következményei, a társulat feloszlatásának vagy más ipartársulatba beolvadásának esetei, továbbá a kilépés feltételei, a társulati előljáróságnak mikénti összeállitása és hatásköre, vég e a társulati vagyonnak kezelési módját, a társulat feloszlatása esetében a társulati vagyonnak közhasznu és kijelölt iparczélokra forditását szabályozó határozatok.
Ha a bemutatott alapszabályok a törvénynek megfelelnek, azok ellen kifogás nem tehető.
151. § Az alapszabályok nem tartalmazhatnak olyat, mi által az egyes tagok az ezen törvény alapján őket megillető jogok tetszés szerinti gyakorlatában megszorittathatnának vagy akadályoztathatnának.
152. § Ipartársulatba való belépésre egy iparos (segéd- vagy gyári munkás) sem kényszerithető.
A kilépő tag a társulati kapcsolatból folyó javadalmakra és a társulati vagyonra igényt nem tarthat.
153. § Az ipartársulatok az illetékes iparhatóság felügyelete alatt állnak.
154. § A társulatnak más ipartársulattal való összeolvadását, vagy a társulati kapocs teljes felbontását czélzó közgyülési határozat végrehajtása csak akkor történhetik, ha a társulat minden kötelezettségeinek és tartozásainak eleget tett.
A tartozások levonása után fenmaradó társulati vagyon a társulati tagok közt semmi szin alatt fel nem osztható, hanem az - ha csak a társulat más ipartársulatba be nem olvad - közhasznu iparczélokra forditandó.
155. § Az iparüzési jogtól, a mennyiben külön törvények nem rendelkeznek, ezen törvény alapján senki, sem birói itélet, sem közigazgatási határozat által meg nem fosztható.
Fogadók, korcsmák, sörházak, pálinkamérések, kávéházak és kávémérések tartása, a kéményseprés, a zsibáruskodás, robbanó szerek készitésének és az azokkal való kereskedés és a cselédszerzés jogától mindazáltal az iparhatóság saját területén (Budapesten a főváros egész területén) előrebocsátott vizsgálat és tárgyalás után, meghatározott vagy határozatlan időre megfoszthatja azt, a kinél oly tények merülnek fel, a melyek őt iparának üzhetése tekintetében a közerkölcsiség és a közrendészet szempontjából megbizhatlannak tüntetik fel. Az illető iparág csak uj engedély alapján üzhető.
156. § 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) a ki valamely engedélyhez nem kötött ipart önállóan üz a nélkül, hogy e törvény 4., 5., 6., 7., 8., 9. §-ának megfelelt volna;
b) a ki árszabályok által korlátozott üzletek gyakorlásánál a hatóság által megszabott dijaknál magasabbakat szed.
157. § 20 frttól 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:
a) a ki ezen törvénynek a segédek, tanonczok és gyári munkások felvételét, alkalmazását és a velök való bánásmódot szabályozó rendeleteit áthágja vagy a segédszemélyzet iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesiti;
b) azon iparos vagy gyáros, ki a munkások bérét áruczikkekben szolgáltatja ki, vagy más szabályellenes eljárás által a munkásokat kárositja;
c) azon iparos vagy gyáros, ki segédet kellő igazolás nélkül (90. §) fogad fel;
d) a ki czégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat használ, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy a valóságnak meg nem felelnek. (58. §)
158. § 100 frttól 300 frtig terjedhető pénzbüntetésben elmarasztalandó:
a) a ki a 10. §-ban felsorolt iparágak valamelyikét megkezdi, mielőtt a kellő engedélyt megkapta volna;
b) a ki a 25. §-ban előszámlált üzlettelepek valamelyikét felállitja, mielőtt a megkivántató jogerejü engedélyt megnyerte volna;
c) a ki a 25. §-ban felsorolt üzlettelepek valamelyikét hatósági engedély nélkül átalakitja, vagy pedig az engedélyező okmányban megállapitott feltételeknek meg nem felel;
d) a ki az 51. §-ban előszámlált esetekben igazolvány nélkül kezdi meg az árusitást, vagy az 51. §-ban emlitett könyveket hanyagul vagy éppen nem vezeti;
e) azon gyáros, ki a 114. §-ban megállapitott kötelességét teljesiteni elmulasztja; fenmaradván úgy a polgári, mint büntető törvény szerinti felelőssége, ha mulasztása miatt valamely baleset történt;
f) a ki az 55. §-ban megnevezett iparüzletek egyikét bejelentés nélkül félbeszakitja, vagy pedig az abbanhagyási szándék bejelentése után a hatóság által megszabott idő lejártáig nem folytatja, vagy azt ebbeli kötelességének kijátszására szolgáló módon folytatja.
159. § Azon segédet vagy gyári munkást, ki munkájából jogtalanul kilép, az iparhatóság visszahozathatja, kötelessége teljesitésére szorithatja, sőt ezenfelül még 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetheti.
160. § A 157. § a) pontjában emlitett kihágások sulyosabb vagy ismételt eseteiben az iparos tanoncztartási, a gyáros pedig fiatal munkások alkalmazásának jogától iparhatóságilag egy évre megfosztható.
161. § A 25. §-ban emlitett telepeken, ha tulajdonosuk vagy annak helyettese a 158. § a), b) és c) pontjaiban emlitett kihágás egyikét vagy másikát ismételten elköveti, vagy ha többszöri hatósági figyelmeztetés után a közbiztonsági, jelesen a közegészségi és tüzrendőri szabályokat sulyosan megsérti: a közigazgatási hatóság által az a) és b) pont esetében, a jogerejü engedély megnyeréseig, a c) pont esetében és az utóbb emlitett esetben pedig egy évig az üzlet megszüntethető.
162. § Összebeszélések, melyekkel az iparosok azt czélozzák, hogy üzletük félbeszakitása, vagy a munkások, illetőleg segédek elbocsátása által, ezeknek terhesebb munkafeltételeket szabjanak, különösen azoknak bérüket leszállitsák; vagy melyekkel a munkások, illetőleg segédek oda törekszenek, hogy közös munkaszünetelés által a munkaadókat magasabb bér megadására kényszeritsék, s általában tőlük jobb munkafeltételeket csikarjanak ki; ugyszintén mindazon egyezmények, melyek által azoknak támogatása czéloztatik, a kik az érintett összebeszélések mellett megmaradnak, vagy azoknak kárositása, a kik azokkal szakitanak, jogérvénynyel nem birnak.
163. § Mihelyt ily összebeszélések az iparhatóság értésére jutnak, megszüntetésükre békéltető bizottság alakitását rendeli el, illetőleg a testülethez tartozó iparágaknál a testület békéltető bizottságát (141. §) eljárásra utasitja.
A békéltető bizottság az illető iparág önálló iparosai és segédei által külön-külön választott hat iparosból és hat segédből, illetőleg a testület békéltető bizottságánál a bizottság hat iparos tagjából és hat segéd tagjából áll.
A bizottság elnöke az elsőfoku iparhatóság, illetőleg annak elnöke; jegyzője az iparhatóság által kirendelt jegyző.
A bizottság a megválasztás után azonnal összeül és a megbékéltetés iránt tanácskozik.
164. § A ki a 162. §-ban emlitett összebeszélések és egyezmények létesitése, terjesztése, vagy foganatositása czéljából, a munkaadókat vagy munkásokat, illetőleg segédeket szabad akaratuk érvényesitésében fenyegetés, vagy tettleges bántalmazás által akadályozza, vagy akadályozni törekszik: az, a mennyiben a büntető törvények szerint sulyosabb büntetésnek helye nem volna, 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel és 30 napig terjedhető elzárással büntethető.
165. § A pénzbüntetések közigazgatási uton szedetnek be, illetve a közadók módjára hajtatnak be.
Ezen pénzek azon község pénztárába folynak be, hol a kihágás elkövettetett, s első sorban ipari esetleg kereskedelmi oktatási czélokra forditandók.
A jelen törvény alapján pénzbüntetéssel vagy elzárással, vagy mindkettővel büntetett kihágásokra a kihágásokról szóló büntető törvény általános határozatai is alkalmazandók.
166. § Iparügyekben következő hatóságok állapittatnak meg:
I. Elsőfoku hatóság:
a) községekben a szolgabiró;
b) rendezett tanácscsal biró városokban a várostanács;
c) törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány;
d) Budapest fővárosában a kerületi előljáróság.
II. Másodfoku hatóság:
vármegyékben az alispán, törvényhatósági joggal felruházott városokban a tanács.
III. Harmadfoku hatóság:
a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister.
167. § Az elsőfoku iparhatóságot működésében iparhatósági megbizottak támogatják.
168. § Az iparhatósági megbizottak feladata és hivatása különösen a következő:
1. véleményük meghallgatandó:
a) iparügyekben tervezett szabályrendeletek hozatalánál (20. §);
b) iparüzleteknek szándékba vett kisajátitásánál (37. §);
c) ipartestületek alkotásánál (122. §), az ipartestület alapszabályainak megvizsgálásánál (128. §), segédek és tanonczokról szóló szabályzatok hozatalánál (140. §);
2. véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve az iparhatóság hozzájuk fordul;
3. az iparhatóság felhivása folytán ellenőrizni a végeladást, vagy árverést rendező üzleteket (51. §);
4. felügyelni arra, hogy az iparhatóság által az önálló iparosok, tanonczok és segédek lajstromai vezetésével megbizott közeg ezeket kellő rendben vezesse és rendetlenség esetében az iparhatóságnál jelentést tenni;
5. meglátogatni időnkint a tanoncziskolákat, s az ott tapasztaltakat az iparhatóságnál bejelenteni;
6. ellenőrizni a tanonczokat a műhelyekben, s az itt tapasztaltakat az iparhatóságnál bejelenteni;
7. megszemlélni a gyárakat, s az ott tapasztaltakat az iparhatóságnál bejelenteni. (120. §)
169. § Minden elsőfoku iparhatóság mellé 20 iparhatósági megbizott választatik.
Ha azonban az elsőfoku iparhatóság székhelyén 100 iparosnál (kereskedőnél) több nem lakik, csak 10 iparhatósági megbizott választatik.
170. § Ha az elsőfoku iparhatóság területén, illetőleg a szolgabiró székhelyén nincsen legalább 50 iparos (kereskedő), az elsőfoku iparhatóság indokolt felterjesztésére a megbizottak választása a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister határozata alapján elmarad.
171. § Ha valamely szolgabirói kerületben a székhelyen kivül más községben is vannak tanoncz-iskolák, a 168. § 5. és 6. pontjában felsorolt teendőkre nézve az illető községekben legalább 10 iparhatósági megbizott választandó.
172. § Az iparhatósági megbizottakat az elsőfoku iparhatóság területén, illetőleg a szolgabiró mellé a szolgabiró székhelyén lakó iparosok (kereskedők) évenkint választják.
Választhatók csak azon iparosok (kereskedők), kik a választást megelőző évben legalább annyi III. osztályu kereseti adót fizetnek, a mennyi az illető választási területen e czélból az iparhatóság meghallgatása után, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által megállapittatik, vagy pedig, kik az 1881. évi XLIV. törvénycikk alapján adómentességet élveznek.
A választás vissza nem utasitható, kivéve, ha valaki egy éven át mint iparhatósági megbizott már működött. Különös tekintetet érdemlő kivételek esetén az időleges felmentés az ipar- és kereskedelmi kamara véleménye alapján a másodfoku iparhatóság által megadható.
173. § A megválasztott iparhatósági megbizottak az iparhatósággal egyetértőleg kijelölik maguk közül azokat,
a) kik az iparhatóság, esetleg testület, lajstromait ellenőrizni,
b) kik a tanoncziskolákat meglátogatni,
c) kik a műhelyeket megvizsgálni,
d) kik a gyárakat megszemlélni tartoznak.
Ezen megállapodások nyilvánosságra hozandók és a kijelölt iparhatósági megbizottak saját igazolásuk végett az iparhatóság részéről okmányt kapnak.
174. § Ha az iparhatósági megbizottak teendőiket a törvény értelmében nem teljesitik, a hibás vagy mulasztó megbizottat a másodfoku iparhatóság első sorban ipari, esetleg kereskedelmi oktatási czélokra 100 frt erejéig megbirságolhatja.
A másodfoku iparhatóság határozata a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez felebbezhető.
175. § Minden törvényhatóság ipartanácsot alakit. Feladata véleményt adni mindazon iparügyi kérdésekben, melyekre nézve a másodfoku iparhatóság hozzájuk fordul.
A törvényhatósági ipartanács tagjai a közigazgatási bizottság által választott, továbbá az illető ipar- és kereskedelmi kamara által választott a törvényhatóság területén lakó két iparos (kereskedő); elnöke az alispán, illetőleg polgármester; jegyzője a törvényhatóság által e végből kirendelt hivatalnok.
A rendes tagokon kivül ugy a közigazgatási bizottság, mint az illetékes kereskedelmi és iparkamara évenkint 2-2 póttagot választ.
A választás vissza nem utasitható.
176. § Az iparosok és a tanonczok, segédek vagy munkások között felmerülő azon surlódások és vitás kérdések, melyek a munka-, vagy tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszünésére, annak tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesitésére, a munka- vagy tanviszony megszünéséből keletkező kártéritési követelésekre vonatkoznak, az elsőfoku iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető bizottsága (141. §) által minden felebbezés kizárásával döntendők el.
Az iparhatóság, illetőleg a békéltető bizottság határozatával meg nem elégedő félnek jogában áll, a határozat kihirdetésétől számitandó nyolcz nap alatt igényeit a törvény rendes utján érvényesiteni, mi által azonban a határozat végrehajtása nem gátoltatik.
177. § Az iparbejelentések, valamint a telepengedély iránti kérvények azon iparhatósághoz intézendők, melynek területén az iparüzlet meginditandó.
Az iparigazolványba a bejelentés kivonata s annak bizonyitása, hogy az az iparlajstromba bejegyeztetett, beiktatatandó.
Az igazolványok, illetőleg az iparengedélyek kiadásáról az illetékes adófelügyelőség, valamint az illetékes kereskedelmi és iparkamara és az illető ipartestület azonnal értesitendő.
178. § Az elsőfoku iparhatóságnál iparlajstrom vezetendő, melybe minden iparbejelentés és telepengedély, valamint az ipar álladékában történt minden változás beiktatandó.
179. § Valamely iparüzletnek betiltása esetében a féllel az indokok is közlendők, s ez az ily végzés ellen a kézbesitéstől számitott 15 nap alatt felfolyamodással élhet.
180. § Az elsőfoku iparhatóságnál az eljárás szóbeli, melyről azonban jegyzőkönyv vezetendő. A végzés szóval kihirdetendő, és a felek kivánságára irásban is kiadandó.
181. § Iparügyekben az iparhatóságok által hozott első- és másodfoku határozatok ellen, ideértve a kihágások tárgyában hozott határozatokat is, a felfolyamodás a határozat kihirdetése, illetőleg kézbesitése után 15 nap alatt az elsőfoku iparhatóságnál szóval bejelenthető vagy irásban nyujtandó be.
Az első- és másodfoku határozatok ellen kellő időben benyujtott felfolyamodás, a 141. és 176. §-ban emlitett esetek kivételével, vagy ha a végrehajtást köztekintetekből nem szükséges azonnal foganatositani, halasztó hatálylyal bir.
182. § Az 1848:XVIII. tc. - a nyomdák és kőnyomdák biztositékaira vonatkozó rendeletek kivételével - továbbra is fentartatik. Horvát-Szlavonországokban az ott fennálló sajtótörvények érintetlen maradnak.
Az 1876:XIII. tc. (a cselédtartásról), az 1880:XXXIV. tc. (a gőzmalmokról), az 1881:XIV. tc. (a kézizálogkölcsön-ügyletről), az 1881:XXVII. tc. (a játék-kártyák bélyegilletékéről), az 1881:XXXVIII. tc. (a kivándorlási ügynökségekről), az 1883:XIX. tc. (a társaskocsi-üzlet gyakorlásáról Budapesten) s az 1883:XXXI. tc. (a részletügyletről) a jelen törvény által érintetlenül hagyatnak.
183. § Jelen törvény rendelkezései alá nem esnek:
a) a mezőgazdasági és erdei termelés, állattenyésztés, halászat folyóvizekben, tavakban és csatornákban, kert- és szőlőmivelés, selymészet és méhészet, s az ezekkel összefüggő mellékiparágak, a mennyiben az illetők leginkább saját nyers termékeik feldolgozására és eladására szoritkoznak;
b) a házi ipar;
c) a bányászat és kohászat;
d) az állami egyedáruság és az azzal összekötött vállalatok; a III-ik fejezet D) pontja alatt foglalt rendelkezések azonban ezen vállalatokra nézve is kötelezők;
e) a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonák munkája;
f) a malomüzlet és az italmérés, a mennyiben az azokhoz való jog a kir. kisebb haszonvételek sorába tartozik;
g) a vasuti, gőzhajó- és csatornavállalatok;
h) a tengeri hajózás és tengeri halászat;
i) rendes átjárók (kompok, révek) felállitása folyókon, tavakon, csatornákon és a fausztató vállalatok;
k) a nyilvános táp-, oktató- és fegyintézetek, börtönök és fogházak ipari foglalkozása;
l) a házaló-kereskedés;
m) a közönséges napszámosmunka.
Mindezekre nézve a törvényhozás további rendelkezéseig a fennálló törvények és rendeletek szolgálnak zsinórmértékül.
184. § Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán intézkedik mindazon ügyekben, a melyek a jelen törvényben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a belügyi és a közoktatásügyi ministereket illetik.
Az első- és másodfoku iparhatóságok Horvát-Szlavonországokban az ottani közigazgatási szervezetnek megfelelően, a horvát-szlavon-dalmátországi bán által kibocsátandó rendelet utján a jelen törvény 166-175. §-ban meghatározott elvek szerint szervezendők.
185. § E törvény hatálybaléptével az 1872:VIII. törvénycikk érvényen kivül helyeztetik.
186. § Jelen törvény 1884. október elsején lép életbe; végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, a vallás- és közoktatásügyi s a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán bizatik meg.
