1. § Az Ő Felsége, valamint a m. kir. ministerek s más állami hatóságok vagy hivatalok által állandó fizetés mellett rendszeresitett állomásra alkalmazott állami tisztviselők, altisztek és szolgák az esetre, ha a szolgálat kötelékéből megválnak s az ezen törvényben előirt feltételek megvannak, állandó ellátásra vagy pedig egyszersmindenkorra adandó kielégitésre tarthatnak igényt.
2. § Az állami tisztviselőkkel, altisztekkel és szolgákkal egyenlőknek tekintendők azon tisztviselők, tanárok, az 1875:XXXII. tc. rendelkezései alá nem eső tanitók, altisztek és szolgák, a kik a következő hatóságok- és hivataloknál vannak alkalmazva:
1. a kir. kormány igazgatása alatt álló közalapitványoknál;
2. az országgyülés mindkét házánál;
3. a kincstárból vagy a kir. kormány kezelése alatt álló közalapokból fentartott tanintézeteknél;
4. a fővárosi közmunkák tanácsánál;
5. a fővárosi rendőrségnél;
6. a m. kir. csendőrség legénységi állományában;
7. az állami utaknál, a folyammérnökségeknél, a posta- és távirda-intézetnél.
3. § A rendszeresitett állomásoknak megfelelő minőségben állandóan alkalmazottak, habár számfelettiek is, igényjogosultaknak tekintendők.
Rendszeresitett állomásnak megfelelő minőségben ideiglenesen alkalmazottak és azok özvegyei és árvái egyszersmindenkorra szóló részeltetésre (végkielégitésre) igényt nem tarthatnak és állandó ellátásra is csak az esetben jogosultak, ha az állandó ellátásnak (nyugdijnak vagy nevelési pótléknak) feltételei beállottak.
Ha az ideiglenesen alkalmazottak ezen alkalmaztatásukat közvetlenül megelőzőleg végleges minőségben voltak alkalmazva, a végleges alkalmazás után ugy maguk, mint hátrahagyott családjukra nézve minden tekintetben igényjogosultaknak tekintendők s az igények elbirálásánál a végleges szolgálat után közvetlenül ideiglenes szolgálatban töltött szolgálati idő is figyelembe veendő.
Korengedély mellett alkalmazottak s ezek özvegyei és árvái szintén csak az esetben tarthatnak ellátásra igényt, ha az állandó ellátás feltételei beállottak, de ezek beállta előtt egyszersmindenkorra szóló részeltetésre (végkielégitésre) igénynyel nem birnak.
Felmondás feltétele mellett alkalmazottak, valamint azok, a kik világosan csak bizonyos meghatározott időre, vagy csak átmeneti szolgálattételre vétetnek fel, vagy a kiknek illetményei külön szerződések által állapittatnak meg, ezen törvény értelmében ellátásra igényt egyáltalán nem tarthatnak.
4. § Az állami tisztviselőket, altiszteket és szolgákat, valamint özvegyeiket és árváikat megillető ellátási igény állandó vagy pedig csak egyszersmindenkorra szóló.
Állandó ellátásnak tekintendő az állami tisztviselőt, altisztet vagy szolgát vagy ezeknek nejét megillető nyugdij, valamint a gyermekek nevelési járuléka.
Ellenben egyszersmindenkorra szóló részeltetésnek tekintendő: a végkielégités és a temetkezési járulék.
5. § Sem maga, sem pedig özvegye vagy árvája részére állandó ellátásra vagy egyszersmindenkorra szóló részeltetésre igényt nem tarthat azon állami tisztviselő, altiszt vagy szolga:
1. a ki állásáról önként lemond;
2. a ki állását önként elhagyva, arra felhivás daczára sem tér vissza;
3. a ki felsőbb engedély nélkül idegen hatalom szolgálatába lép;
4. a ki valamely büntetendő cselekményért hivatalvesztésre itéltetett, illetőleg Horvát-Szlavonországokban oly büntetendő cselekményért itéltetett el, a melylyel az ott érvényben lévő büntető törvény szerint a közhivatalnak vagy szolgálatnak elvesztése, mint törvény szerint következő hatály van egybekötve;
5. a ki a szolgálat kötelékéből büntetéskép elbocsáttatik; végre:
6. a ki oly cselekmény elkövetése után, mely hivatalból való elbocsáttatását vonta volna maga után, öngyilkos lesz, megszökik, vagy bármely más okból ezen cselekmény miatt ellene a bünvádi vagy fegyelmi eljárásnak helye nem lehet, mely esetekben azonban a részeltetésből való kizáratás a fegyelmi eljárás megfelelő alkalmazása mellett mondatik ki.
A 3., 4., 5. és 6. pontban felsorolt esetekben a már megszabott s folyóvá vett állandó ellátás is azonnal beszüntetendő.
Ha az elbocsátás csak akkor mondatik ki, midőn az özvegy vagy árvák ellátása már elrendeltetett, ezek szerzett joga épségben marad.
6. § Az állandó vagy ideiglenes ellátás alapját:
a) a beszámitható szolgálati idő tartama,
b) a szolgálatban utoljára huzott beszámitható javadalmazás összege képezi.
7. § Beszámitható szolgálati időnek tekintetik azon időtartam, melyet valaki az ellátási igény megállapitásától visszafelé egész az első hivatalos eskü letételének idejéig terjedőleg az 1. és 2. §-okban megjelölt hivataloknál és állomásokon, vagy mint felesketett gyakornok szakadatlanul és egyfolytában töltött.
A jelen törvény hatályba léptekor már alkalmazottakra nézve, ha az első hivatalos eskü letételének időpontja meg nem határozható, valamint az 1-ső és 2-ik § határozmánya alá eső azon jogosultakra nézve, kiktől hivatalos eskü letétele nem kivántatik, a nyugdijazásnál beszámitható szolgálati idő kezdetének igazolására más megfelelő bizonyitékok is elfogadtatnak.
8. § Az 1. és 2. §-ban megjelölt hivatalok és állomásokon töltött szolgálati idővel egyenlőnek tekintendő és azon ideig, mig a viszonosság fennáll, beszámitandó azon szolgálati idő, melyet valaki közvetlenül megelőzőleg és félbeszakitás nélkül rendszeresitett minőségben s rendes évi vagy havi fizetéssel egybekötött állandó alkalmazásban vagy katonai zsold mellett a következő szolgálati ágazatoknál töltött:
1. a legfelső udvartartás körében, vagy a legmagasabb uralkodóház családi javainál;
2. a közös ministeriumok és számszék, valamint az ezek alatt álló hatóságok és hivataloknál;
3. a hadsereg (haditengerészet), honvédség, csendőrség, állani (fővárosi) rendőrség s ezekhez tartozó hivataloknál tényleges minőségben;
4. a horvát-szlavon autonom kormánynál vagy ez alatt álló országos hatóságok és hivataloknál;
5. az állami kezelés alatt álló bányatársládákhoz járuló állomásokon;
6. a m. kir. állami és az államositott vasutaknál.
Ha azonban az ezen hivataloknál s illetőleg állomásokon töltött szolgálati idő az azokra érvényes nyugdijszabályok szerint be nem számitható, vagy pedig ha valaki ezen szolgálata után külön ellátásban részesül, ezen megelőző szolgálati idő beszámitásának helye nincsen.
A ki 10 évig állami szolgálatban áll, s ez alapon állandó ellátásra tarthat igényt, annak állami szolgálatát közvetlenül megelőző azon szolgálati ideje is beszámitandó, melyet 1867. julius 1-eje óta törvényhatósági szolgálatban töltött. A tiszteletbeli minőségü szolgálati idő azonban számba nem vehető, valamint azon törvényhatósági szolgálat sem, melyért az illető végkielégitésben részesült.
Az 1883:XXX. tc. 34. §-ában emlitett rendes tanároknak helyettes tanári minőségben közvetlen megelőzőleg töltött éveik a nyugdijazás alapjául szolgáló időbe szintén beszámitandók.
Azokra nézve, a kik a jelen törvény hatálybaléptekor már alkalmazva voltak addig, mig a viszonosság fennáll, az osztrák állami szolgálatban töltött évek beszámittatnak.
A végleges alkalmazást közvetlenül megelőzőleg ideiglenes alkalmazásban töltött szolgálati idő, a szolgálati idő tartamának megállapitásánál számba veendő.
9. § A szolgálati idő folytonosságának számitásánál:
a) az időközben történt nyugalmazás;
b) a rendelkezési állapotban, felfüggesztett állapotban vagy szabadságon töltött idő;
c) valamint a szolgálatnak oly félbehagyása, melyre a kormány beleegyezése a nyugdijigény fentartásának biztositása mellett kieszközöltetett, félbeszakitásnak nem tekintendők.
A rendelkezési állapotban töltött idő, ha a rendelkezési állapotba helyezett ezen minőségében is tényleg szolgált, a felfüggesztett állapotban töltött idő, ha a felfüggesztett ártatlannak nyilvánittatott, s a szabadságon, valamint rendelkezési állapotban, de tényleges szolgálat nélkül töltött idő, ha egy huzamban egy évet nem halad meg, a szolgálati időbe beszámitandó.
A szabadságon valamint rendelkezési állapotban, tényleges szolgálat nélkül töltött időnek egy évet meghaladó része, és a nyugdijazott állapotban töltött idő tartama a szolgálati idő meghatározásánál számba nem vehetők.
10. § A szolgálati idő tartama polgári időszámitás szerint határozandó meg. Minden egyes hadjáratért azonban, melyben a tisztviselő, altiszt vagy szolga a közös hadsereg, haditengerészet vagy honvédségnél teljesitett bármily szolgálatban résztvett, szolgálati idejéhez egy év (hadi év) hozzászámitandó, akár elejétől végig, akár csak egy ideig szolgált is az illető hadjáratban, ha ez az időszak legfelső hadiparancs által hadjáratnak, illetőleg hadi évnek nyilvánittatik és az illető oly csapatnál szolgált, melyre ezen kedvezmény kiterjesztetik. Egy és ugyanazon naptári évre eső két vagy több hadjárat a szolgálati időt csak egy évvel gyarapitja.
11. § Hadi fogságba esetteknél csak azon év számittatik hadi év gyanánt, melyben fogságba jutottak; hosszabb ideig tartó hadi fogság csak egyszerü szolgálati idő gyanánt vétetik számba.
12. § Hadjárat alatt had- és munkaképtelenné vált tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdijának kiszámitásánál a körülményekhez képest előnyösebb katonai vagy polgári ellátási szabály alkalmazandó s a magasabb fizetés veendő számitási alapul, de elébb a hadi és polgári szolgálatra való képtelenség az 1875:LI. tc. rendeletéhez képest felülvizsgáló bizottság által megállapitandó, melyhez az illető szolgálat-képességének megvizsgálása végett a belügyministerium által e czélra kirendelt polgári orvos is meghivandó.
Ily tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdijából a katonai vagy honvédelmi javadalmazást csakis a beszámitható katonai szolgálati idő (1875:LI. tc. 8. §) után esedékes nyugdij-illeték terheli.
Oly tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdija, a ki hadképtelennek, de polgári szolgálatra alkalmasnak találtatott, kizárólag a polgári nyugdij-szükségletet terheli.
A sebesülési pótlék, valamint az érempótlékok sem a fizetésbe, sem a nyugdijba be nem számithatók.
13. § A szolgálatban utoljára az igényjogosultat megillető, beszámitható javadalmazás összegének megállapitásánál számba veendők:
a) a rendszeresitett fizetés, zsold vagy bér;
b) az előbbi magasabb fizetés, zsold vagy bér kiegészitéseül huzott kiegészitési (személyi) pótlék;
c) a fizetéssel (zsolddal, bérrel) egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos müködés tartamára engedélyezett személyi pótlék;
d) a fizetés (zsold vagy bér) kiegészitő részét képező rendszeresitett korpótlékok;
e) a fizetés, zsold vagy bér egy része gyanánt természetben kiszolgáltatott járandóságoknak (deputatumoknak) a szolgálati szabályokban vagy külön általános rendelkezésekkel megállapitott általános és nem helyi értéke, ha csak ily természetbeni járandóságokra, akár általános szabálykép, akár a kinevezési rendelvényben kimondva nincsen, hogy azok a nyugdijba be nem számithatók; végre:
f) a pénzügyőrök tizedéves pótléka.
14. § Oly járandóságok, melyeket valaki nem az államkincstárból, vagy az ennek kezelése alatt levő alapokból huz, továbbá a müködési, helyi, tiszti vagy drágasági pótlékok, lakpénzek, szabad lakások s földek értéke, a fajárandóság, utazási, napidij, lótartási, szolgatartási, világitási s irodai átalányok, tandijak, valamint általában mindazon illetmények, melyek csupán a szolgálatra való tekintettel bizonyos teljesitések fejében engedélyeztetnek, végre a jutalmak, osztalékok, jutalékok (provisiók), eladási vagy beszerzési járulékok s más hasonlók az ellátás alapjául szolgáló javadalmazás megállapitásánál figyelmen kivül hagyandók.
15. § Az ellátás mindig egész forintokban állapitandó meg s a megállapitásnál a fél forintig terjedő részösszegek elhagyandók, fél forintnál nagyobb összegek ellenben egész forintnak veendők.
16. § Az egyszersmindenkorra szóló részeltetés, megállapitása után azonnal folyositandó s kifizetendő; az állandó ellátások ellenben azon napot követő hó elsejétől folyositandók s fizetendők ki előleges havi részletekben, melyen a jogczim azokra nézve beállott, s azon hó végével szüntetendők be, melyben jogczimök megszünik.
17. § Az ellátásra jogositottak ebbeli igényök érvényesitését jogczimöknek beálltától számitandó egy év alatt kötelesek kérelmezni. Egy éven túl az egyszersmindenkorra szóló részeltetésre való igény egészen elenyészik, az állandó ellátás pedig csak a kérelem beadását követő hónaptól kezdve jár.
18. § Az állandó ellátások élvezete az osztrák-magyar monarchia területén belül helyhez kötve nincsen; a monarchia határain kivül való élvezethez, valamint külföldön levő gyermekek nevelési járulékainak élvezetéhez azonban az illető minister külön engedélye kivántatik meg.
19. § Az állandó ellátások kifizetése a jogczimnek és a törvényszerü feltételeknek változatlan fennállását igazoló bizonyitékokhoz kötendő, melyek rendeleti uton állapitandók meg.
Külföldön tartózkodók ellátásainak kifizetése külön óvatossági feltételekhez is köthető.
20. § Minden állami tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki az 1. és 2. §-ban meghatározott minőségben van alkalmazva s legalább tiz évi beszámitható szolgálattal bir, az alább felsorolt esetek bármelyikében élete fogytáig, illetőleg egészsége helyreálltáig, a d) alatti esetekben netaláni ujabb alkalmaztatásáig járó nyugdijra tarthat igényt.
Nevezetesen:
a) ha testi vagy lelki fogyatkozás miatt hivatalos kötelességeinek teljesitésére véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik;
b) ha 65-ik évét betöltötte;
c) ha a köteles szolgálati időt kitöltötte; vagy
d) ha hivatalok vagy állomások szervezése vagy azok megszüntetése következtében, vagy ellene hozott fegyelmi itélet folytán megfelelő állomásra el nem helyezhető.
21. § A nyugdijazás büntetésből nem történhetik s az előző §-ban felsorolt eseteket kivéve, az igényjogosult azt maga sem kérelmezheti.
Ennélfogva a testi vagy lelki fogyatkozás miatti szolgálatképtelenség mindig közhatósági orvos bizonyitványával igazolandó, jogában maradván a nyugdijazó hatóságnak az orvosi bizonyitványban foglaltak valódiságát felülvizsgáltatni.
Ha a szolgálatképtelenség állandó jelleggel bir, a nyugalomba helyezés véglegesen történik, ellenben habár tartós, de csak időleges jellegü szolgálatképtelenség esete forog fenn, csak ideiglenes nyugalomba helyezésnek van helye.
A kik 65. évöket betöltötték, vagy pedig a köteles szolgálati időt kiszolgálták, akár saját kérelmökre, akár felettes hatóságuk kivánatára, szolgálatképtelenségük külön megállapitása nélkül is nyugdijazhatók, s ez esetben végleges nyugalomba helyezendők.
Ellenben azok, kik csak azért nyugdijaztatnak, mert hivatali változások vagy ellenök hozott fegyelmi itélet következtében azonnal el nem helyezhetők, mindig csak ideiglenes nyugalomba helyezendők.
22. § Az ideiglenesen nyugdijazottak csak a 20. § a) és b) pontjaiban felsorolt azon esetekben helyezhetők állandó nyugalomba, ha 65-ik évüket elérték vagy előbb véglegesen szolgálatképtelenekké váltak.
Az ideiglenesen nyugalmazottak, ha az ideiglenes nyugdijazás indokai megszünnek, a tényleges szolgálat kötelékébe visszaveendők, sőt ha az ideiglenes nyugalmazás feltételei nem szüntek is meg teljesen, de fontos szolgálati érdekek kivánják, a nyugdij alapjául szolgáló legutóbbi beszámitható javadalmazásuk teljes összegének engedélyezése mellett, testi és szellemi képességeiknek s tiszti minőségöknek megfelelő szolgálattételre berendelhetők.
Azoknál, kik testi vagy szellemi fogyatkozás miatt helyeztettek ideiglenes nyugdijba, az illetékes hatóságnak jogában áll orvosilag megállapittatni, hogy az ideiglenes nyugdijazás feltételei még fennállanak-e.
23. § Tanárok és az 1875:XXXII. tc. intézkedései alá nem eső tanitók 30 évig, a többi állami alkalmazottak ellenben 40 évig kötelesek szakadatlanul szolgálni.
Oly esetekben, midőn valaki tanári (tanitói) szolgálatból lép át más állami alkalmazásba, vagy viszont ebből a tanári szolgálatba, a szolgálati idő megállapitásánál mind a két minőségben töltött idő arányosan számitandó.
Minden alkalmazott, ha csak elébb szolgálatképtelenné nem válik, vagy 65. évét be nem tölti, a szerzett jogok elvesztésének terhe alatt tartozik a köteles szolgálati időt kitölteni.
24. § A nyugdij az alapjául szolgáló beszámitható fizetésnek 10 szolgálati év után 40%-ával s 10 évet meghaladó beszámitható szolgálat után minden további év után 2-2%-kal, tanárok és az 1875:XXXII. tc. intézkedései alá nem eső tanitóknál pedig 3-3%-kal magasabb összegben állapitandó meg, ugy hogy a 40 s illetőleg 30 évben megállapitott köteles szolgálati idő kitöltése után a beszámitható fizetésnek teljes összege jár.
A beszámitható fizetés teljes összegénél magasabb nyugdijban senki - hosszabb szolgálati idő után sem - részesithető, s a nyugdij maximális összege 8000 frtot egyáltalán nem haladhat meg.
Az arany- vagy ezüst-éremmel járó pótlék azonban a nyugdij összegéhez nem számitandó, s azt a nyugalmazott - tekintet nélkül szolgálati éveire - holtáig teljes mérvben élvezi.
25. § A ministerek, ha ezen minőségek egyikében, vagy azt megelőzőleg államtitkári minőségben együttvéve egyhuzamban legalább három évig szolgáltak s állásuktól akár saját kérelmökre, akár a nélkül felmentetnek, nyugdijra tarthatnak igényt, mely ha csak hosszabb szolgálati idejöknél fogva az előző szakasz értelmében magasabb nyugdijra igényök nincsen, évi 4000 forintban állapittatik meg.
Hasonlókép az államtitkárok is, ha ezen minőségben egyhuzamban legalább 3 évig szolgálnak s állásuktól felmentetnek, nyugdijra tarthatnak igényt, mely hacsak beszámitható hosszabb szolgálati idejöknél fogva az előző szakasz értelmében magasabb nyugdijra igényök nincsen, évi 2000 frtban állapittatik meg.
A ministerekre és államtitkárokra nézve az ideiglenesen nyugdijazottakra vonatkozó intézkedések érvénynyel nem birnak.
A ministerekre vonatkozó fentebbi határozatok az állami számszék elnökére is érvényesek.
26. § A véglegesen alkalmazott pénzügyőrségi legénység (szemlészek, fővigyázók, vigyázók) nyugdija, ha nyugdijazásának a 20. §-ban megállapitott feltételei bekövetkeznek,
1-től 15 évig 2/10-ével,
15-től 20 évig 3/10-ével,
20-tól 25 évig 4/10-ével,
25-től 30 évig 5/10-ével,
30-tól 35 évig 7/10-ével,
35-től 40 évig 9/10-ével,
és 40 éven túl legutóbbi beszámitható javadalmazásának teljes összegével állapittatik meg.
Azon pénzügyőrségi legény, államrendőr és m. kir. csendőr, valamint erdőőr, a ki csempészekkel s illetőleg ellenszegülőkkel folytatott harczban, vagy más, a szolgálat teljesitése közben előálló viadalban ugy a pénzügyőrségi, avagy rendőri, valamint más állami szolgálatra teljesen képtelenné lesz, tekintet nélkül szolgálati idejére s ideiglenes vagy állandó alkalmazására, mindig legutóbbi beszámitható javadalmazásának teljes összegével nyugdijazandó.
27. § Az állami mezőgazdaságoknál, az erdészetnél, a lótenyész-intézeteknél s a vesztegintézeteknél polgári minőségben alkalmazott altisztek és szolgák, nemkülönben a börtönőrök, fogházőrök és fegyőrök, az ut- és hidmesterek, folyamfelvigyázók, utkaparók és őrök állandó nyugellátásképen a fenti szabályoktól eltérőleg 10-20 szolgálati év után beszámitható illetményeik 1/3-ában, 20-30 év után 1/2-ében, 30-40 év után 3/4-ében, 40 éven felül pedig beszámitható illetményeik teljes összegében részesitendők. Az állandóan alkalmazott napszámosok (munkások, munkásnők), ha szolgálatképtelenek lesznek, 10 év után évi 60 frtban, 25 év után 80 frtban s 40 éven felül évi 100 frt állandó nyugellátásban részesitendők, de az évi nyugellátás napi bérük egy évi összegének 1/4-ét, 2/4-ét, s illetőleg 3/4-ét meg nem haladhatja.
28. § A 26. és 30. §-okban emlitett esetek kivételével azon állami tisztviselők, altisztek és szolgák, kik tiz beszámitható szolgálati évvel még nem birnak, ha a 20. § a), b) és d) pontjaiban felsorolt feltételek be is következnek, csak végkielégitésre tarthatnak igényt, mely bezárólag öt beszámitható szolgálati évig a beszámitható javadalmazás egy évi összegében, öt éven túl egész tiz évig pedig két évi összegben állapitandó meg egyszersmindenkorra.
29. § Az ideiglenes alkalmazottak, a napszámosok, valamint azok, a kik korengedély mellett lettek alkalmazva, végkielégitésre igényt egyáltalán nem tarthatnak, hanem ha a 20. § a), b) és d) pontjaiban felsorolt feltételek szolgálati idejök tizedik évének betöltése előtt állanak be, a szolgálati kötelék alól egyszerüen felmentendők.
30. § Azon tisztviselő, altiszt vagy szolga, a ki a szolgálat teljesitése közben vagy a szolgálat teljesitése következtében lett teljesen és nyilván bebizonyithatólag szolgálatképtelenné, a ministertanács határozatával kivételesen nagyobb nyugdijban részesithető, mint a mennyi neki szabályszerüleg jár; azon esetben pedig, ha 10 évi szolgálattal nem bir, hasonló módon részesitendő nyugdijban; ez azonban legutóbb élvezett beszámitható fizetésének felét meg nem haladhatja.
Ily kivételes körülmények közt az ideiglenesen vagy korengedély mellett alkalmazottak is ezen nyugdijban részesitendők.
31. § A nyugdijazott egyén nyugdijának megváltását minden tovább emelhető igényről való lemondás mellett kérelmezheti, de ha nős, hitestársának beleegyezése kivánandó meg.
A megváltást az illető minister figyelmet érdemlő esetekben elrendelheti és a megváltás összegét esetről-esetre meghatározhatja, ez azonban a nyugdij megállapitásánál alapul vett javadalmazás két évi összegét soha sem haladhatja meg és csak akkor engedélyezhető, ha közhatósági orvos igazolja, hogy a megváltást kérő egyén egészségi állapotához képest legalább még annyi évig élhet, a hány évi nyugdij-összege a megváltáskép adandó összeggel felér.
A nyugdijat megváltott egyén ujabb nyugdijazásra igényt többé semmi szin alatt sem támaszthat, még azon esetben sem, ha a megváltási összeget visszatériteni hajlandó, sőt ha ujból alkalmaztatnék, azon szolgálati idő, mely után nyugdiját megváltotta, ujabb nyugdijazásának esetén sem vehető számba.
32. § A nyugdij kiszolgáltatása az 5. §-ban megjelölt eseteken kivül megszünik:
1. ha a nyugdijat élvező meghal;
2. ha ujolag állami vagy megyei törvényhatósági állandó alkalmazást nyer ebbeli alkalmaztatásának tartamára;
3. ha az ideiglenesen nyugdijazott az ideiglenes nyugdijazás okának megszüntével ujra alkalmazásba lépni vonakodik.
33. § Ujabb állami vagy megyei törvényhatósági alkalmazás esetében a nyugdij csak azon összeg erejéig szüntetendő be, a mennyivel az ujabb alkalmazással egybekötött javadalmazás a nyugdijjal együtt nagyobb, mint az a beszámitható javadalmazás volt, melynek alapján a nyugdijazás történt.
Azon esetben, ha az ujabb nyugdijazás esetén a tisztviselő, altiszt vagy szolga nyugdija kevesebbet tenne, mint a mennyit már korábban élvezett, a korábbi magasabb nyugdijösszegre tarthat igényt.
34. § Állandó ellátásra, ha az erre szükséges s alább megjelölt kellékek megvannak, csak az a nő, s illetőleg avval nemzett gyermekek tarthatnak igényt, kinek férje, illetőleg atyjuk nyugdijigényre jogositó alkalmazásban legalább öt, s ha korengedély mellett alkalmaztatott, legalább tiz évig szolgált s illetőleg azon özvegy, ki
a) férjével a tényleges szolgálat ideje alatt, vagy azt megelőzőleg lépett házasságra;
b) férjével a nyugdijigény beálltakor együtt él;
c) erkölcsös életet folytat.
35. § Az előző 34. §-ban megkivánt általános kellékeken kivül az alábbi pontokban felsorolt esetekre, még a következő külön rendelkezések állapittatnak meg:
1. Azon nő, ki a köteles szolgálati idő kitöltése, vagy 65 éves korának betöltése után nyugdijazott egyénhez ment férjhez, valamint az ezen házasságban nemzett gyermekek - a temetkezési járulékot kivéve - más ellátásra vagy részeltetésre igényt nem tarthatnak.
2. Azon nő, ki a köteles szolgálati idő lejárta vagy 65 éves korának betöltése előtt nyugdijazott egyénhez ment nőül, s az ezen házasságban nemzett gyermekek a temetkezési járulékon kivül ellátásra igényt csak akkor tarthatnak, ha a férj a tényleges szolgálatban ujra alkalmaztatván, legalább három évig szolgált.
3. Azon nő, a ki 60 évesnél idősebb férjhez ment nőül, állandó ellátásra csak az esetben tarthat igényt, ha a férje a házasság megkötése után legalább még három évig szolgál, vagy ha a házasságból gyermekek származnak, vagy az által gyermekek törvényesittetnek.
Ezen esetben a házasságból származó vagy az által törvényesitett gyermekek is az általános szabályok szerint igényjogosultaknak tekintendők.
4. Azon nő, a ki a férj halálakor férjével nem él együtt, ha csak be nem bizonyitja, hogy az együtt nem élés nem az ő hibájából következett be, a férj után semminemü ellátásra igényt nem tarthat, gyermekei azonban, ha a feltételek különben megvannak, ellátási igénynyel birnak és szülők nélküli árváknak tekintendők.
5. Azon nő, a ki erkölcstelen életet folytat, vagy valamely büntetendő cselekményért hivatalvesztésre itéltetik, illetőleg az 5. § 4-ik pontjában emlitett hatálylyal elitéltetik, ellátási igényét szintén nem érvényesitheti, s ha már állandó ellátásban részesül, azt elveszti, gyermekei azonban, ha a feltételek különben megvannak, ellátási igénynyel birnak s szülők nélküli árvákul tekintendők.
36. § Az állami tisztviselők özvegyei, ha állandó ellátásra tarthatnak igényt, a férj beszámitható javadalmazásának (6. § b) pont) 600 forintjáig ennek 50%-át; ha pedig a férj beszámitható illetményei 600 frtot meghaladnak, az első hatszáz forint után 50%-ot, a 600 frtot meghaladó rész után pedig 20%-ot kapnak özvegyi nyugdij fejében; az özvegyi nyugdij összege azonban - nevelési járulék nélkül - évi 2500 frtot meg nem haladhat.
A pénzügyőr, csendőraltiszt és szolga özvegyének ellátása a férj beszámitható utolsó javadalmazásának egyharmad részéből áll.
Ugyancsak a férj beszámitható utolsó javadalmazásának 1/3-dában részesitendők a 27. §-ban felsoroltak özvegyei, kivéve a napszámosok és munkások özvegyeit, kik ellátásra igényt nem tarthatnak.
37. § A ministereknek, az állami számvevőszék elnökének és államtitkároknak özvegyei a 34. § a), b), c) és 35. § 4. és 5. pontjaiban meghatározott feltételek mellett, az esetben is állandó ellátásra tarthatnak igényt, ha férjök ezen minőségekben csak három évig szolgált, tekintet nélkül arra, vajjon a férj tényleges szolgálatban, vagy nyugdijazott állapotban halt-e meg.
Az özvegyi nyugdij összege, ha az özvegy a férj hosszabb szolgálati idejénél fogva magasabb nyugdijra igényt nem tarthatna, a minister és az állami számvevőszék elnökének özvegye részére évi 2000 frtban s az államtitkáré részére 1000 frtban állapitandó meg.
38. § Az özvegy özvegyi nyugdijából nemcsak saját gyermekeit, hanem férjének előbbi házasságából hátramaradt gyermekeit is eltartani köteles.
39. § Azon özvegy, kinek a jelen törvény értelmében folytonos ellátásra van igénye és kinek férje halálakor legalább három még anyai ellátásban álló gyermeke van, illetőleg teherben van, akár édes, akár mostoha gyermekei azok, azon gyermekei számára, kik a szabályszerü kort (41. §) még nem érték el, ha az elhalt férjtől, vagy szintén igényjogosult korábbi férjtől származnak, szabályszerü koruk elértéig nevelési járulékot is kap.
Nevelési járulékot kapnak továbbá - tekintet nélkül számukra - a törvény által meghatározott kort még el nem ért szülőtlen árvák is, ha anyjok, s illetőleg mostoha anyjok, atyjok után folytonos ellátásra igényt tarthatott volna.
Ha az özvegynek állandó ellátásra van igénye, az a körülmény, hogy a gyermekek a tényleges szolgálat ideje alatt vagy nyugdijas állapotban nemzettek-e, a nevelési járulékra befolyással nincsen.
40. § A nevelési járulék az anya járulékát képezi s azzal nem a gyermek, hanem az anya s esetleg a gondnok vagy gyám rendelkezik.
41. § Állami tisztviselők figyermekei 20 éves, leánygyermekei 18 éves, altisztek és szolgák figyermekei 16 éves, leánygyermekei pedig 14 éves koruk betöltéséig részesülnek a nevelési járulékban.
42. § Azon gyermekek nevelési járulékát, kik hazai intézetekben iskolába járnak, vagy képzőművészetet tanulnak, az illető minister a szabályszerü kor betöltése után is - tanulmányaik befejeztéig - legfeljebb azonban 24 éves koruk betöltéséig meghagyhatja, ha előhaladásukat igazolják.
43. § A nevelési járulék atyátlan árvák számára fejenkint és külön minden árva részére a következő mérvben állapittatik meg:
1. tisztviselők, tanárok és az 1875:XXXII. törvénycikk intézkedései alá nem eső tanitók után maradott gyermekeknél az anyát megillető ellátásnak egy hatod (1/6) részével.
A nevelési járulékoknak valamennyi gyermekre eső összege azonban az özvegyi ellátás összegét meg nem haladhatja.
Ha tehát hat gyermeknél több látandó el nevelési járulékkal, minden egyes gyermek számára csak azon járulék utalványozandó, mely az özvegyi ellátás összegét elosztva a gyermekek számával, egy gyermekre esik. De ha később egy vagy több gyermek nevelési járuléka megszünik, ezek megszünt járuléka is a többinek javára osztandó szét s az özvegyi ellátással felérő egész összeg, valamennyi gyermek részére mindaddig meghagyandó, mig egynek-egynek járuléka annak 1/6-át el nem éri.
2. A pénzügyőrségi (adó- és vámőrségi) szemlészek és minden más altiszt után maradott gyermekeknél évi 18 frttal;
3. a pénzügyőrségi (adó- és vámőrségi) fővigyázók, vigyázók és a szolgák, valamint az altisztek és napszámosok kivételével a 27. §-ban emlitett alkalmazottak után maradt gyermekeknél évi 12 frttal.
44. § Szülőtlen, vagy oly atyátlan árvák, kiknek anyja, azon okot kivéve, hogy férje öt évig nem szolgált s még a 47. § határozmányai szerint sem tarthat folytonos ellátásra igényt, bármi más oknál fogva állami ellátásban nem részesül, vagy azt ujabb férjhezmenetele folytán, vagy más oknál fogva elvesztette, a törvényben meghatározott koruk eléréséig, nevelési járulékkép az atyátlan árvák számára kijáró nevelési járuléknak másfélszeres összegét kapják.
45. § Eltünt és fel nem található tisztviselő, altiszt vagy szolga nejének és gyermekeinek, ha egyébként a törvényes feltételek megvannak, az özvegyek és árvák számára jelen törvény által megállapitott ellátás ideiglenesen és mindaddig utalványoztatik, mig a férj, illetőleg az apa elő nem kerül, vagy törvényesen holtnak nem nyilvánittatik; a mennyiben az ellátás élvezetére jogositó törvényes feltételek létezni előbb meg nem szünnek.
46. § Az a körülmény, hogy a férj a tényleges szolgálat tartama alatt, vagy már nyugdijazott állapotban halt-e meg, az özvegy és gyermekek állandó ellátásának jogosultságára befolyással nincsen; ha azonban a férj nyugdijazott állapotban halt el, az özvegy és a gyermekek járandósága sem egyenkint, sem pedig együttvéve nem lehet nagyobb, mint az a nyugdij, melyet a férj élvezett.
47. § Azon tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyei és árvái, kiknek férje, illetőleg atyjuk, életét a szolgálat teljesitése közben vagy nyilván bebizonyithatólag annak következtében vesztette el, a 35. és 50. §-okban foglalt korlátozások fentartásával, a 36., 37., 43. és 44. §-okban megállapitott folytonos ellátásra akkor is igényt tarthatnak, ha férjök öt évi szolgálattal ugyan nem bir, de a 34. és 39. §-okban előirt egyéb feltételek megvannak.
Ezen kedvezmény az ideiglenesen, vagy korengedély mellett alkalmazottak hátrahagyott családjára is kiterjed.
48. § Özvegyek és árvák, ha folytonos ellátásra igényök ugyan nincsen, de férjök s illetőleg atyjok nyugdijigényre jogot adó állomáson vagy minőségben volt alkalmazva s özvegyeknél a 34. § a)-c) pontjaiban előirt feltételek megvannak, - a 35. § 1. és 2. pontjában megjelölt esetek kivételével - együtt véve a férj legutóbbi beszámitható évi fizetésének egy negyedét kapják egyszer-mindenkorra végkielégitésképen.
49. § Özvegyek és atyátlan árvák ellátási igénye az atya halálával, utószülötteknél a születés napjával, szülőtlenekül tekintendő árvák ellátási igénye mindkét szülő elhaltával s esetleg azon nappal áll be, melyen az anyának nyugdijigénye bármely okból megszünik.
50. § A folytonos özvegyi ellátásra és a nevelési járulékra való igény a 35. §. 5. pontjában megjelölt eseteken kivül megszünik:
1. az özvegyi nyugdijra nézve, ha az özvegy ismét férjhez megy vagy meghal;
2. árvákra nézve általában, ha a szabályszerű kort elérik, vagy meghalnak;
3. ha az árva oly állami, közhatósági vagy intézeti ingyenes ellátásban részesül, melynek értéke a nevelési járulékot meghaladja, vagy ha a leánygyermek férjhez megy; de ezen nevelési járulékhoz való igény ujból feléled, ha az ingyenes ellátás a 41. §-ban előirt kor elérte előtt megszünt;
4. ha az árva valamely büntetendő cselekményért hivatalvesztésre itéltetik, illetőleg az 5. § 4. pontjában emlitett hatálylyal elitéltetik; valamint elvonhatja azt a minister akkor is,, ha 6 hónapnál hosszabb ideig tartó szabadságvesztésre itéltetik;
5. atyátlan árváknál azon nappal, midőn az anya elhal, férjhez megy vagy bármely okból nyugdija megszünik, s az árvák a szülőtlenekül tekintendő árvák magasabb nevelési járulékára nyernek igényt;
6. szülőtlenekül tekintendő árváknál, ha az anya nyugdijigénye feléledvén, az atyátlan árvák számára meghatározott nevelési járulék kezdődik.
51. § Az özvegyi nyugdij minden további igényről való lemondás mellett az illető minister engedélyével megváltható.
A megváltási összeg a megváltandó nyugdijnak legfelebb két évi összegében állapitható meg, de a közhatósági orvos által igazolandó, hogy az özvegy egészségi állapotához képest legalább még két évig élhet.
Gyermektelen özvegyek, ha várandóságban nincsenek, ellátási igényök megváltását szabadon kérhetik; ellenben oly özvegyek, kiknek elláttatlan gyermekök van, a gyámhatóság beleegyezését tartoznak kimutatni.
Az egyszer megváltott nyugdij többé a megváltási összeg visszatérése mellett sem engedélyezhető.
A gyermekek nevelési járuléka megváltás tárgyát nem képezheti.
52. § Az ujra férjhez ment özvegynek ellátása megszüntettetik ugyan, de jogában áll ellátását vagy az előző § értelmében megváltani, vagy azt ujabb özvegysége esetére fentartani.
A megváltás vagy fentartás közötti választásra az özvegynek, férjhezmenetele napjától kezdve egy évi határidő engedtetik, melynek lefolyása után az ellátás többé meg nem váltható, hanem az netaláni második özvegysége esetére fentartva marad.
Az özvegy az egyszer tett választástól vissza nem léphet.
Ha az ellátást fentartott özvegy második férje után is özvegységre jut, ellátását, ha arra a törvényes feltételek még mindig megvannak, második férje halála napjától kezdve kapja.
53. § Az állami tisztviselők, altisztek és szolgák hátrahagyott özvegyének, valamint a szabályszerü kort még el nem ért árváinak az állandó ellátáson avagy egyszersmindenkorra szóló részeltetésen, jelesül az özvegyi nyugdijon, nevelési járulékon avagy végkielégitésen kivül, a 27. §-ban emlitett alkalmazottak özvegyeinek és árváinak kivételével, még temetési járulékra is van igényök.
A temetési járulék tényleges szolgálatban elhaltak után a legutóbb élvezett beszámitható javadalmazás alapján, nyugdijban elhaltak után pedig a nyugdij összege alapján állapittatik meg, és pedig:
a) ezek három havi összegével, ha az alapul szolgáló javadalmazás vagy nyugdij 1000 frtot meg nem halad;
b) két havi összegével, ha 1000 frtot meghalad, de 3000 frtnál nem nagyobb és
c) egy havi összegével, ha a javadalmazás 3000 frtot meghalad.
A b) alatti esetben a temetkezési járulék 250 frtnál kevesebb s a c) alattiban 500 frtnál kevesebb vagy 600 frtnál több nem lehet.
A temetkezési járulékra csak azon állami tisztviselők, altisztek és szolgák özvegyei és árvái tarthatnak igényt, kiket özvegyi nyugdij, nevelési járulék, vagy végkielégités illet, de a 35. § 1. és 2. pontjaiban megjelölt esetekben akkor is kiszolgáltatandó, ha a hátrahagyott családnak ellátásra vagy részeltetésre igénye nincsen.
54. § A temetkezési járulék szintén az özvegy járulékát képezi, oly esetekben azonban, midőn az özvegynek arra igénye nincsen, ha igényjogosult gyermekei vannak, ezeket illeti, s a gyám vagy gondnok rendelkezésére bocsátandó.
55. § A temetési járulék rendszerint sem birói, sem közigazgatási foglalás tárgya nem lehet, és csak az összeg 1/3 erejéig foglalható le az elhalt gyógykezelési, többi részében csakis temetési költségei fejében.
56. § A mennyiben az állami szolgálat körében rendszeresitett állomásokra női személyek alkalmaztatnak, ezek a férfi-személyekkel az ellátási igény elbirálásánál ugy a jogok, mint a kötelességek tekintetében egyenlőknek tekintendők.
A férj azonban neje után a temetkezési járulékot kivéve semminemü részeltetésre igényt nem tarthat és az árvák is csak akkor tarthatnak nevelési járulékra igényt, ha szülőtlen árvákul tekinthetők, vagy ha élő atyjok vagyontalan és keresetképtelen.
57. § A nő utáni igények elbirálásánál a nőre nézve az állami tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra előirt határozmányok, a férjre s illetőleg a gyermekekre nézve pedig az özvegyre s illetőleg az árvákra előirt határozmányok alkalmazandók.
58. § A nő saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdijára vagy végkielégitésére az esetben is igényt tarthat, ha férje még életben van, vagy azután külön ellátást élvez s folytonos ellátását akkor is megtartja, ha a férj után később részesül csak ellátásban, vagy ha ujra férjhez megy.
59. § A szülőtlen árvák nevelési járulékban csak az atya vagy az anya után részesithetők s azt a nevelési járulékot vehetik igénybe, mely reájok nézve kedvezőbb.
A temetkezési járulékra azonban mindkettő után igényök van, s az esetre, ha nevelési járulékban nem részesülnek, a végkielégitésre is ugy az atya, mint az anya után igényök van.
60. § A nyugdijazott vagy végkielégitésben részesitett egyénnek szolgálatából eredő állami követelések a nyugdij vagy végkielégitésre is érvényesithetők, s a mennyiben a nyugdijazás vagy végkielégités folyósitásakor már közigazgatási vagy birói uton meg vannak állapitva, magánosok követelései ellenében elsőbbséggel birnak.
Ily állami követelések azonban az özvegyi nyugdijra, az árvák nevelési járulékára, valamint a végkielégitésekre nem érvényesithetők, kivéve, ha azokat az özvegy önként ajánlotta fel.
61. § Azon kérdés eldöntésére, hogy van-e valakinek ellátási vagy részeltetési igénye, s hogy ezen igény mennyiben és meddig bir érvénynyel - minden birósági vagy más közhatósági eljárás kizárásával - egyedül a nyugdijazás elrendelésére és megállapitására hivatott administrativ hatóság illetékes.
62. § A jelen törvény hatálybaléptekor már megállapitott nyugdijak, ellátások és nevelési járulékokra, végkielégitésekre és egyéb járandóságokra, valamint a törvény hatálybalépte előtt elhaltak utáni temetkezési járulékokra nézve az eddigi szabályok ezentul is érvényben maradnak, mindazonáltal oly módositással, hogy az élvezet helyére, a nevelési járulékok meghosszabbitására, a járandóságok megváltására és megszüntetésére nézve ezen törvény rendelkezései érvényesek azokra is. Minden más tekintetben kizárólag a jelen törvény határozmányai irányadók, attól eltérő vagy nem szorosan véve azon alapuló nyug- és kegydijak, valamint nevelési járulékok és végkielégitések csakis a ministertanács hozzájárulásával és az illető minister felelősségére kegyelmi uton engedélyezhetők.
A kegyelmi uton kivételesen engedélyezendő nyugdijazásoknál vagy nyugdijfelemeléseknél azonban csakis a törvény által megkivánt, de hiányzó kellékek engedhetők el, s az engedélyezendő nyugdij nem lehet nagyobb, mint a mennyi ezen törvény szerint járna az esetben, ha a hiányzó kellék is meglenne.
63. § A jelen törvény 17. §-ában megállapitott elévülési idő, habár feltételei a törvény hatálybalépte előtt állottak is be, ezen törvény hatálybaléptétől számitandó.
64. § Ezen törvény a birákra és birósági hivatalnokokra, továbbá a királyi ügyészség tagjaira és a pénzügyi közigazgatási biróság tagjaira is kiterjed azon kiegészitéssel, hogy ezekre nézve az 1869:IV. tc. 17. §-a és az 1871:IX. tc. 6. §-a a jelen törvény 20. §-ának b) pontjában foglalt változtatással, valamint az 1871:IX. törvénycikknek 7., 8., 9., 10., 12. és 13. §-ai továbbra is érvényben hagyatnak.
Továbbá kiterjed ezen törvény a m. kir. csendőrségre is azon kiegészitéssel, hogy az 1881:LXXI. törvénycikk 1-7. §-ai a csendőrségre nézve továbbra is érvényben maradnak.
Ellenben:
a) az osztrák-magyar közös hatóságoknál és hivataloknál, a horvát-szlavon autonom kormánynál s az ez alatt álló hatóságok- és hivataloknál alkalmazottaknak;
b) a közös hadsereg és a m. kir. honvédség kötelékébe tartozóknak;
c) az 1875:XXXII. tc. határozmányai alá eső igényjogosult tanitóknak és tanitónőknek;
d) az ezen törvény szerint ugyan nem igényjogosult, de az 1876:XIV. tc. 86., 87. és 88. §-ai szerint igénynyel biró egészségügyi személyzetnek; végre
e) a bánya- vagy erdészeti társládákhoz járulóknak nyugdijazása, valamint mindezek özvegyeinek és árváinak ellátása tekintetében nem ezen törvény határozmányai, hanem továbbra is a reájok nézve fennálló külön törvények és szabályok intézkedései irányadók.
65. § Az ezen törvény életbeléptéig szerzett igények fentartatnak és a nyugdijazás esetén figyelembe veendők.
66. § Ezen törvény végrehajtásával a ministerium bizatik meg.
