1886. évi V. törvénycikk indokolása

a szemcsés köthártyalob (trachoma) terjedésének meggátlásáról * 

A szemcsés köthártyalob egy rendkivül ragályos és époly veszélyes szembántalom, mely egész országok lakosait képes ragályositani, ezek lát-tehetségét komolyan veszélyeztetni, s igy számos egyén harcz- és munkaképtelenségét előidézni.

Ezen bántalom az országban legelőbb a fennállott és később polgárositott katonai határőrvidéken, Torontál megye pancsovai, alibunári s antalfalvai, továbbá Temes megye kubini járásában mutatkozott, hol a házközösség áll fenn s hol a baj valószinűleg már régóta meg volt, de kellő figyelemre nem méltattatott.

Torontál megye közigazgatási bizottsága 1883. évi julius havában tett felterjesztésében jelentette be, hogy az ujonczozás alkalmával a pancsovai járás egyes községeiben, ugyszintén az alibunári és antalfalvai járásokban a szemcsés köthártyalob-járvány észleltetett.

A betegek hatóságilag összeiratván, kitűnt, hogy akkor az emlitett 3 járásnak 104,631 lakosa közül 4,228 tökéletesen kifejtett és 721 könnyű, összesen 4,949. Temes megye kubini járásában pedig ugyanez évben 77 ily trachomás beteg találtatott.

Később ezen baj más törvényhatóságok területén is mutatkozott; igy Csongrád megye 3 járásában 73,639 lakos közül 1,148-nál észleltetett ezen bántalom; Zemplén megye 2 járásában 52; Nyitra megye két járásában 1,960; Bács-Bodrog megye 13 járásában 1,971 ily szembeteg találtatott.

Azon kivül Fejér megyében 5, Arad megyében két honvédkatona, Zólyom megye Detva községében pedig 18 trachomás beteg találtatott, nem számitva azon eseteket, melyek ujonczozás alkalmával és a kórházakban észlelés és gyógykezelés alá kerültek.

A baj terjedésének meggátlására ugy a kormány, valamint az illető hatóságok részéről, a törvény keretén belől megtehető minden óv- és gyógyintézkedések megtétettek, a kormány a hely szinére jártas szemorvost küldött ki a baj megállapitása, a betegek összeirása és a teendő intézkedésekre nézve javaslattétel végett; minek folytán a törvényhatóságok és illetőleg a községek állandó járványorvosokat alkalmaztak, kik a betegeket gyógykezelték, szemkórházakat vagy szemészeti kórosztályokat berendeztek; a kormány pedig egy terjedelmes népszerű oktatást, mely ugy a hatóságokat és az orvosokat az eljárás, - valamint a lakosságot a magatartásra nézve kellőleg felvilágositja, adott ki, s a szűkölködő hatóságoknak rendelkezésére államkincstári előlegeket nyujtott visszatérités kötelezettsége mellett. E mellet ugy a m. kir. honvédelmi, valamint a közös hadügyministeriummal egyetértőleg szabályzat adatott ki arra nézve, hogy mikép gyakorlandó a ragály továbbterjedésének meggátlása szempontjából a hatósági felügyelet oly szabadságolt honvédek, közös katonák, továbbá az állami méntelepeknél alkalmazott katonai egyének és csendőrök felett, kik e veszélyes baj miatt hazabocsáttatnak.

Mindezen tervszerű intézkedések azonban, habár számos község betegeinél lényeges javulást, sőt sok esetben teljes gyógyulást is eredményeztek - a kivánt sikerre, a bajnak gyökeres kiirtására - fájdalom - eddig nemcsak hogy nem vezettek, sőt ellenkezőleg a baj terjedése mindinkább nagyobb mérveket ölt.

Ennek okát kutatva - kiderült, hogy a fennebbi bajban szenvedők legnagyobbrészt az egészség igényeinek meg nem felelő - túlzsufolt, füstös szobákban lakván, az elkülönités nem eszközölhető, hogy a betegeknek a gyógykezelés ellen, mintegy ez által szabad foglalkozásukban és kenyérkeresetükben akadályozva vannak és máskülönben testileg bajuk nem lévén, azon tévhitben vannak, hogy teljesen egészségesek, - ellenszenvvel viseltetnek és igen gyakran csak kényszer alkalmazása mellett gyógyithatók, és hogy mihelyt arról értesültek, hogy az e járvány alkalmából felmerülő költségeket a fennálló törvény értelmében a községeknek, tehát kirovás útján nekik maguknak kell megfizetniök, a betegséget eltitkolják, a gyógykezeltetésnek nagyrészt ellenszegültek, vagy legalább is az alól magukat minden kitelhető módon kivonták elannyira, hogy a kiküldött járvány-orvosokat is, miután eljárásuk a várt sikerre nem vezethetett, el kellett bocsátani.

A baj elfojtását gátló körülményekhez hozzájárul még az is, hogy az óv- és gyógyintézkedésekből felmerülő legtöbb esetben tetemes költségek, a községek önerejéből, illetőleg a törvényhatósági betegápolási alapokból, mely utóbbiak a rendes, folyó kiadások fedezésére is nagyrészt elégtelenek, nem fedezhetők, mindezeket számba véve, a hatóságok most már országos intézkedést kérnek.

Tekintve tehát azt, hogy ezen veszélyes szembaj az ország több vidékén mutatkozik, hogy a baj daczára a kitelhetőleg megtett minden eddigi intézkedésnek, mindinkább terjed, s hogy annak rendkivül gyors ragályozási képességnél fogva a baj már valóban megszünt helyi ügy lenni s igy az államnak közegészségi és nemzetgazdászati érdekből a lehető intézkedéseket a baj elfojtása czéljából anyagi áldozatok árán is meg kell tennie: ez ügyben országos intézkedések életbeléptetése csakugyan mulhatlanul szükséges, és pedig annál is inkább, mivelhogy az országos közegészségi tanács szintén rámutatva az ország lakosainak munkaképességét nagyfokúlag veszélyeztető e ragályos baj elfojtásának sürgős szükségére, saját részéről is országos intézkedések életbeléptetése mellett indokolt szakvéleményében emelt szót: ennélfogva a jelen törvényjavaslatban foglalt intézkedések, melyek a baj elfojtásának akadályait megszüntetni képesek, elkerülhetetlenül szükségeseknek tartom.

A járványok- és ragályokra nézve az 1876. évi XIV. és 1875. évi III. törvénycikkben kimondott alapelvek módositása ezen törvényjavaslat által nem szándékoltatik, sőt ellenkezőleg ezen baj elfojtása ezután is az idézett törvények értelmében a törvényhatóság, illetőleg község feladatát fogja képezni.

A jelen törvényjavaslat által csakis ezen hatóságok támogatása és feladatuk megoldásának lehetővététele czéloztatik.

E czélból mindenekelőtt szükséges az 1875:III. törvénycikk 4. §-ának b) pontját, mely a bujasenyvesekre nézve akként intézkedik, hogy ezeknek gyógy-költségeit, az illető betegek vagyontalansága esetén az államkincstár viselje, a fenjelzett szembajban szenvedőkre is kiterjeszteni és pedig a fenjelölteken kivül még azért is, mivel ezen bántalom még sokkal ragályosabb a bujakórnál s a gyógykezelés elhanyagolása a láttehetség teljes elvesztését s igy munkatehetetlenséget is vonhatja maga után.

Szükséges továbbá oly utazó szemorvosokat a nagy kiterjedésben meglepett vidékekre kiküldeni, kik kiváló szakképzettségüknél fogva a baj létezését kétségtelenül megállapitani képesek legyenek; e mellett pedig feladatuk leend, az egyes községekben a gyógykezelést szervezni, ez idő alatt a súlyosabb betegeket gyógykezelni; meg kell itt továbbá emlitenem, hogy vannak oly régibb orvosok a községeknél alkalmazva, kiknek e betegséget tüzetesen tanulmányozni s a kellő, sikeres gyógyeljárást elsajátitani alkalmuk nem volt.

Minthogy pedig a fősúlyt épen arra kell fektetni, hogy ott, hol községi vagy körorvos már van, a gyógykezelést ezek eszközöljék, a mennyiben annyi külön szemorvossal rendelkezni sem lehetne, és ily idegen orvosok alkalmazása, a mint a tapasztalás mutatta, az elérhető eredménynyel arányban nem álló tetemes költségbe is kerülne: ennélfogva az utazó szemorvosok egyik feladata az is lenne, hogy a községi és a körorvosak a gyógyeljárásban oktassák; de ezen kivül szükséges arról is gondoskodni, hogy e czélból a bajlepte vidékek nagyobb központi városaiban esetleg külön tanfolyamok is rendeztessenek, hol az illető orvosok néhány hét alatt a megkivántató szakoktatást nyerhessék.

Hogy pedig a tanfolyamot hallgatók, kik közül mindenik talán képes sem lenne több ideig saját költségén idegen helyen időzni, erre módot nyerhessenek, szükséges arról gondoskodni, hogy ezen orvosok, ha erre a szükség tényleg fenforogna, anyagilag segélyezhetők legyenek; de másrészt figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a feltünő sikert tanusitó orvosok buzditatásául esetleg jutalomdíjakkal is elláthatók legyenek; mert ekként biztositható leginkább az, hogy a bajban szenvedők az orvosok személyes befolyása által idejekorán magukat gyógykezeltessék, s hogy a baj ez által lehetőleg gyorsan elfojtassék.

Gondoskodni kellett továbbá külön szemkórházak felállitásáról, hol azon betegek, kik műtétet igénylő súlyos ily szembántalomban szenvednek, továbbá az ellenszegülők és olyanok, kik által a ragályozás továbbterjedésének veszélye kiválóan fenforog, elhelyezhetők és gyógykezelhetők legyenek.

A kényszergyógyitást a törvényben külön kimondani, minthogy ez iránt az 1876:XIV. törvénycikk 82. §-a amugy is intézkedik, szükséges nem volt.

Azon felhatalmazásról is kellett továbbá gondoskodni, hogy a belügyminister az 1., 2., 3. és 4. §-ban foglalt intézkedésekből felmerülő költségeket az államkincstárból fedezhesse.

Végül az előlegek elszámolása iránt ki kellett mondani, hogy az a multra nézve is a jelen törvényjavaslat elvei alapján történjék, mivel tekintve számos község nagy szegénységét, elemi csapások általi sújtott voltát, pótadóval túlterheltségét, továbbá a törvényhatósági betegápolási alapoknak nagy részbeni kimerültségét, annak megtéritésére alapos kilátás ugy sem forog fenn.

Az ezen intézkedések folytán felmerülő kiadások mennyiségét szám szerint meghatározni nem lehet, mert ez a betegség kisebb vagy nagyobbmérvű terjedésétől van feltételezve; - megközelitő tájékozás végett azonban megemlitem, hogy egyelőre két szemorvos kirendelése van szándékban; ezen orvosok sem lévén állandóan alkalmazva, fizetésük sem rendszeresithető, hanem az illetményeket alkú útján kellend megállapitani; Torontál megyébe legutóbb kiküldött szemorvosok hat forint napidíjjal és az útiköltség megtéritésével voltak kialkudva.

Járvány-kórházakat, miután ilyen Szabadkán, Pancsován és Nagy-Becskereken a törvényhatóságok által az ott fennálló kórházakkal kapcsolatosan már berendeztetettek, és ezekben a kincstárt csakis a vagyontalan betegek után felmerülő ápolási költségek fogják terhelni, - a kormány egyelőre nem szándékozik berendezni; - ha azonban ennek szükséges felmerülne, egy járvány-kórház felállitására a belügyi tárcza költségelőirányzatában 3,000 forint mindig van felvéve, a fentartása pedig hat-hét ezer forintba kerülne, mint a mennyi a bujasenyvi kórházak fentartására vétetett fel a költségelőirányzatba.

A tanfolyam berendezése nagy kiadással nem fog járni, miután ez a szabadkai szemkórházban, az ott működő és kiváló szakképzettséggel biró szemorvos által fogna megtartani, ki erre készségesen vállalkozott.

Hogy a községi orvosoknak e czímen segélyezésére mennyi lesz szükséges, attól függ, hogy mily részvét fog mutatkozni, és hogy a megjelenő orvosok közül mennyi fog ezen segélyre szorulni, de ezen segélyek engedélyezése minden esetre a kellő takarékosság szem előtt tartása mellett fog megtörténni.

Époly kevéssé határozható meg, a kincstár által fizetendő ápolási költségek mennyisége, mert az is attól van feltételezve, hogy hány betegnek lesz szüksége kórházi kezelésre és illetőleg, hogy ebből mennyi lesz a vagyontalan beteg.


  Vissza az oldal tetejére