1. § A népfölkelés a fegyveres erő kiegészitő része, és mint ilyen, a nemzetközi jog oltalma alá helyeztetik.
2. § A népfölkelés kötelezettsége alá esik minden honpolgár, ki akár az általános, akár csak a népfölkelési szolgálathoz szükséges védképességgel bir, és sem a hadsereg (hadi tengerészet vagy póttartalék), sem a honvédség állományához nem tartozik, azon év elejétől fogva, a melyben 19-ik életévét betölti, azon év végéig, a melyben 42-életévét meghaladta. - Azon honpolgárokra nézve pedig, kik a hadsereghez (hadi tengerészethez) az 1868. évi XL. tc. 20. §-a alapján 19-ik évök betöltése előtt önkéntesen léptek be, a népfölkelés kötelezettsége kiterjed az 1868. évi XL., illetve az 1882. évi XXXIX. tc. -ben körülirt 12 évi védkötelezettség lerovása után közvetlen következő még 10 évi időtartamra.
Miben álljon és mi módon állapittassék meg a népfölkelési szolgálatnak megfelelő védképesség: a honvédelmi minister szabályrendeletileg állapitja meg.
A népfölkelés kötelezettségében áll továbbá, védképességéhez mérten s 60-ik életévének betöltéseig, a hadsereg (hadi tengerészet) és honvédség nyugállományához vagy „szolgálaton kivüli” viszonyához tartozó minden egyén, a mennyiben a fegyveres erő egyéb részénél nem alkalmaztatik.
A csendőrség, pénzügyőrség és állami erdészet személyzete azon esetben, ha a hadi események miatt, saját területén működését megszüntetni kénytelen, a népfölkeléshez tartozik csatalakozni.
Azon népfölkelésre kötelezettek, a kik a közszolgálat teljesitésére vagy annak érdekében nélkülözhetlenek, a népfölkelési szolgálat alól felmenthetők.
Önként jelentkezők, kik a hadsereg, honvédség és népfölkelés kötelékében nem állanak, továbbá előljáróságuk engedélye mellett azok, a kik valamely közszolgálatban vannak, alkalmazhatóságukhoz képest a népfölkelésbe felvehetők.
3. § A népfölkelésre kötelezettek két osztályba soroztatnak:
A népfölkelés 1. osztályába tartoznak, azon év elejétől fogva, melyben 19-ik életévöket betöltik, azon év végeig, melyben 37-ik életévöket meghaladják, mindazon honpolgárok, kik a 2. §. szerint fölkelésre kötelezve vannak, ideértve azokat is, kik az
1868. évi XL. törvénycikk 17. §-a alapján ideiglen felmentettek, vagy az 1882. évi XXXIX. törvénycikk 12. §-a alapján idő előtt, avagy szolgálati kötelezettségük teljesitése után a hadseregből (hadi tengerészetből, póttartalékból) és a honvédségből elbocsáttattak.
A népfölkelés 2. osztálya ugyanezen népfölkelés-kötelezetteket foglalja magában, azon évi január 1-től fogva, a melyben 38-ik életévöket meghaladják, azon évi deczember 31-ig, a melyben 42-ik életévöket betöltötték; - azon honpolgárok pedig, kik ezen törvény 2. §-a szerint mint önkéntesek 19-ik évök betöltése előtt léptek be a hadsereghez (hadi tengerészethez), a fent körülirt 10 évi népfölkelés-kötelezettség első 5 évében a népfölkelés 1-ső, második 5 évében ellenben annak 2-ik osztályába soroztatnak.
4. § A népfölkelés felhivása Ő Felsége parancsára, a ministertanács meghallgatása után s a honvédelmi minister utján, fenyegető vagy kitört háború esetében annak tartamára és azon mérvben történik, a melyben azt a honvédelem érdekei megkövetelik.
A felhivott népfölkelés alkalmazása az Ő Felsége által kinevezett hadi parancsnok által eszközöltetik.
A népfölkelés feloszlatását Ő Felsége rendeli el.
5. § A népfölkelés rendszerint az ország határain belül alkalmaztatik; azonban kivételesen a magyar korona országain kivül is alkalmazható, de erre mindannyiszor a törvényhozás külön intézkedése szükséges.
Csak az országgyülés együtt nem létében, és ha a halasztásból veszély származhatnék, rendelheti Ő Felsége, az ország összes ministeriumának felelőssége, s az ország képviseletének annak legközelebbi összejövetelekor azonnal kikérendő utólagos jóváhagyása mellett, a népfölkelés alkalmazását az ország határán kivül is.
Az első osztályú népfölkelés pedig rendkivüli szükség esetében, és nevezetesen, ha a hadsereg (hadi tengerészet) törvényes hadi állományának fentartására, a háború folyama alatt, a kiképezett póttartalék nem elégséges: az elkerülhetetlen szükség mérvéhez képest és idejére, a hadseregnek, az 1882:XXXIX. tc. 8. §-ának 8. bekezdése értelmében való beosztása mellett, valamint a honvédségnek esetleg szükségessé vált kiegészitésére is, - igénybe vehető.
E czélra csakis a népfölkelésnek már megtörtént felhivása alapján behivott, és vagy már régebben katonailag kiképezett, vagy ezen alkalommal azonnal megfelelően beoktatandó népfölkelés-kötelezettek rendelhetők ki.
A népfölkelés igénybevétele az esetenkénti szükséglet szerint az egyes osztályokon (3. §.) belül megjelölendő csoportok keretében, általában a legifjabb évfolyamoknál kezdendő meg.
Mindazok, kik 12 évi szolgálat-kötelezettségüket kizárólag a honvédségnél töltötték, csakis a honvédség kiegészitésére vehetők igénybe.
Azok, a kik az 1868. évi XL. és XLI. tc. életbeléptetése előtt, az akkori rendeletek hatálya alatt katonai szolgálat alól magukat kiváltották, a hadsereg és honvédség esetleges kiegészitésére nem fordithatók.
6. § A népfölkeléshez szolgálattételre beidézett egyének a behivás napjától fogva elbocsáttatásuk napjáig, a katonai büntető és fegyelmi szabályok alatt állanak.
Szabadságolás által s a szabadságolás tartamára a katonai viszony megszakad.
7. § A népfölkelés katonailag felszerelendő és felruházandó; - a mennyiben a felruházás iránt a népfölkelés felhivásáig még teljesen gondoskodva nem volna, annak tagjai alkalmaztatásuk ideje alatt távolból felismerhető nemzeti szinű jelvénynyel ellátandók és kitüntetendő, hogy a fegyveres erőnek kiegészitő részét képezik; a tisztek és altisztek a katonai rangfokozati és megkülönböztető jelvényeket is viselik.
A népfölkelési szolgálati és vezény-nyelv, a rangfokozati jelvények, a felszerelés, fegyverzet, szolgálat és gyakorlatok szabályai hasonlók a honvédségről szóló 1868:XLI. törvénycikk 18. §-ában megállapitottakhoz.
8. § A népfölkelés a jutalmazások a kitüntetések, szállitás, elszállásolás, pénz és természetbeni élelmezés tekintetében, ugy megsebesülés vagy megbetegedés esetében, valamint hátrahagyottjainak az 1875. évi LI. törvénycikk szerinti ellátására nézve is, ugyanazon elbánásban részesül, mint a hadsereg, illetőleg honvédség.
9. § A népfölkelés tisztjeit magyar állampolgárok közül Ő Felsége nevezi ki a honvédelmi minister előterjesztésére, a ki azokat már béke idejében évről-évre kijelöli; a népfölkelés altisztjei pedig, - esetleg a polgári hatóságokkal egyetértőleg, - azon honvéd-zászlóalj vagy honvédhuszár-ezred parancsnoka által jelöltetnek ki évről-évre, és neveztetnek ki szükség esetében, a kiknek nyilvántartási körletébe a népfölkelés illető csapata tartozik.
Ezen tisztek és altisztek kinevezése a népfölkelés felhivásakor és rendesen csak a népfölkelés mozgósitottságának tartamára történik, alkalmaztatásuk s működésük kizárólag csak a mozgósitottság tartamára terjed ki, a népfölkelés felosztásával pedig megszünik.
Oly egyének, a kik vitézségük vagy más hadi szolgálat által kitüntették magukat, tiszti rangjukat a honvédelmi minister utján benyujtandó kérelmükre Ő Felsége engedelmével béke idején is megtarthatják.
10. § A népfölkelésre kötelezettek nyilvántartása, valamint osztályainak harczászati egységekbe való beosztása is, a honvéd-parancsnokságok által eszközöltetik.
Nyilvántartást a közigazgatási hatóságok is kötelesek vezetni, melyeknek e részben az anyakönyvvezetők az 1868:XL. törvénycikk 43. §-a értelmében segédkezet nyujtani tartoznak.
A népfölkelés keretei már béke idejében jelöltetnek ki.
11. § A felhivott népfölkelés költségei a közös hadügyministerium tárczájából fedeztetnek.
12. § Jelen törvény által az 1868. évi XXII. törvénycikk, valamint az 1868. évi XL. törvénycikknek a népfölkelésre vonatkozó és jelen törvény intézkedéseitől eltérő határozványai hatályon kivül helyeztetnek.
13. § Jelen törvény, életbeléptetése után, azonnal mindazokra alkalmaztatik, a kik annak határozványai értelmében a népfölkelésben résztvenni tartoznak.
14. § Ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi minister bizatik meg.
