1886. évi XXII. törvénycikk indokolása

a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. törvénycikk és az ennek módositása és kiegészitéséről szóló 1876. évi V. törvénycikk módositásáról * 

Általános indokolás

A községi törvény átvizsgálása a gyakorlatban mutatkozott hiányok miatt mind a törvényhatóságok, mind a közönség köréből emelt felszólalások által ismételten szorgalmaztatott, de a ministerium kebelében a községi ügyek elintézésekor tett tapasztalatok is igazolták az átvizsgálás szükségességét, s a mult ülésszak alatt nekem alkalmam volt helyesléssel fogadott nyilatkozatot tenni, hogy az e részbeli javaslatot lehető rövid idő alatt benyujtandom.

Tekintetbe véve, hogy kivált ilyen általános érdekű törvénynél mindig óhajtandó, hogy az összes rendelkezések lehetőleg együtt, ugyanazon törvényben feltalálhatók legyenek, habár az eddigi törvények igen sok intézkedése érintetlenül marad is, helyesebbnek látom az egész törvényt újjáalakitani, mint a változásokat egy novella keretébe befoglalni.

Nem igényli e javaslat azt, hogy nagy elvi fontosságú reformnak tekintessék, czélja csupán az, hogy a tapasztalat által kijelölt hézagok pótolhassanak s egyes határozmányok, melyek üdvös hatásúaknak nem bizonyultak, kiigazittassanak és egyszersmind a későbbi törvények intézkedéseitől eltérő rendelkezések vagy kihagyatva megfelelőleg pótoltassanak, vagy pedig átalakittassanak.

Lényeges pótlás és kiigazitás szüksége merült fel a község és a felettes hatóság közötti viszonyra nézve. Fordultak elő esetek, midőn az előjárók és képviselők mulasztásai vagy saját egyéni érdeküknek előtérbe tolása, a községbeli lakosságnak pedig közönyössége következtében a községi vagyon peres úton vagy azon kivül is csonkitásoknak és pusztulásnak volt kitéve, mire nézve az eddigi törvényes szabályok a hatóságnak orvoslásra elegendő módot nem nyujtottak, szükséges tehát bizonyos kivételes esetekben a hatóságnak támaszt adni arra, hogy a községi vagyon megmentése végett a kellő intézkedéseket hivatalból is megtehesse, mely intézkedések közé akkor, midőn a község rosz gazdálkodás vagy egyéb okok miatt a bukás szélén áll, s a mentségre saját képessége és akarata elégtelennek mutatkozik, a vagyoni zár és hatósági kezelés is tartozand.

Szüksége mutatkozott továbbá annak, hogy a képviselő-testületi és előljárói választásoknak a kellő rendben és a közérdeknek megfelelő módon való lefolyása az eddigieknél szabatosabb rendszabályok által biztosittassék, végre hogy a képviselő-testületeknek az állam és a község érdekeivel ellenkező magatartása esetére azoknak az új választási időszak bekövetkezte előtt is feloszlatása által orvoslás eszközöltethessék.

Súlyt fektettem továbbá ezen javaslatban arra, hogy a községi háztartás iránt fennálló törvényes szabályok, nevezetesen a közköltségvetés készitésének módja és a községi számadások szerkesztése és felülbirálatáról szóló határozmányok a községi helyes gazdálkodás lehető biztositása végett kellően kiegészittessenek s az azoknál való közreműködésre egyfelől a vagyonilag leginkább érdekeltek, másfelől pedig a közszégek egy részében mutatkozó szellemi képesség hiányának pótlásául, valamint a szolgabirák túlságos elfoglaltságának enyhitéseül, a hivatalos körön kivül álló alkalmas elemek megnyerethessenek.

Minthogy a törvénykezési szabályok nem eléggé gondoskodnak arról, hogy a közigazgatási ügyekben keletkezett törvények határozmányai, nevezetesen a községi aktusok érvényéhez megkivántató alakiságok hivatalból vétessenek figyelembe, a községi előljárók pedig néha tudatlanságból vagy elfogultság miatt a község érdekében emelhető kifogásokat tenni elmulasztják, szükséges volt a felügyeletet gyakorló hatóságnak módot nyujtani arra, hogy perbe fogatás és végrehajtás eseteiben a községet közigazgatásilag érvénytelen saját tényei miatti elmarasztalás ellen a biróság előtt megvédhesse, a végrehajtások súlyát pedig alkalmas módok eszközlése által enyhithesse.

A községi illetőséget tárgyazó határozmányokban észlelt hiányok az 1876:V. tc. által nagyrészt pótoltattak ugyan és az újabb rendelkezések jó hatásúaknak bizonyultak, azonban némi módositás itt is czélszerűnek tűnik fel, a mennyiben az 1876:V. tc. határozmányait az állampolgárságról szóló későbbi törvénynyel összhangzásba hozni, a település ellenőrizhetésére nézve a községek jogosult felszólalásait számba venni és nevezetesen a községi illetőségnek idegenek - külföldiek - által miként lehető megszerzését határozottabban szabályozni kell.

A községi tisztviselők fegyelmi ügye, melyet az 1876:V. tc. a gyors és rendszeres közigazgatásra való tekintetből a birói eljárás alól kivett, ugyanakkor szabályoztatván, most a törvény határozmányait a szerzett tapasztalatok alapján kiegészitendőknek vélem, nevezetesen a mi illeti a felebbezéssel meg nem támadott helytelen határozatok felülvizsgálhatását, a pénzbirságok behajtása körül felmerülhető kérdések megoldását, az alaptalanul vádlottaknak a hivataltól való felfüggesztés folytán bekövetkezett károsodását, végre a fegyelmi eljárás folyama alatti lemondást, továbbá a hivatalától felfüggesztett előljárók s kiváltképen a jegyző időközi ellátásának szabályozását; figyelembe vévén ezúttal a több megye által hangsúlyozott azon követelményt is, hogy a közszolgálat érdekében bizonyos arra minősitett esetekben, azonnal végrehajtandó és nem felebbezhető rendbirságot is lehessen alkalmazni.

Áttérve a részletekre, van szerencsém indokait azon új határozmányok, kiigazitások és módositásoknak, melyek fontosabb voltuknál fogva vagy egyébként fejtegetést igényelnek, az 1871:XVIII. tc. beosztásának megtartása és az 1876:V. tc. határozmányainak az illető helyeken beiktatása mellett szerkesztett törvényjavaslat §-ainak sorrendje szerint előterjeszteni:

Az 1871:XVIII. tc. 3. §-át egészen kihagytam, mert a felebbezési fokozat már az 1876:V. tc. által is megváltozván, a jelen javaslatban szintén eltérően van szabályozva és az utóbbiban külön helyeken felemlitve.

Részletes indokolás

A 7. §-hoz

Az 1876:V. tc. 3. § második bekezdésének megváltoztatását azon körülmény teszi szükségessé, hogy az illetőségi szabályokat az állampolgárságról szóló 1879. évi L. tc. 35. § és 37. § rendelkezésével összhangzásba kell hozni, mert magyar állampolgárhoz férjhez ment nő az előbbi §-ban jelölt esetekben a magyar állampolgárságot el nem veszti, a külföldihez férjhez ment magyar nő pedig az utóbbi § esetében azt visszanyeri, az első tehát a férjhez menetel által szerzett illetőséget tartja meg, az utóbbi pedig azon község kötelékébe lép vissza a melybe az érvénytelenitett házasságra lépésig tartozott.

A 9. §-hoz

Az 1876:V. törvénycikknek a településről szóló 5. §-a ellen némely városok részéről felhozatott, hogy a községek az ott a) és b) pont alatt kikötött feltételek által ismeretlen multú egyének betelepedéséből származó kellemetlenségek ellenében nincsenek eléggé biztositva, mert a települő némi vagyont vagy keresetmódot majdnem mindig mutathat ki, a községnek pedig alig áll módjában az a) pontban reá háramló bizonyitási kötelességnek ismeretlennel szemben megfelelni. Itt tehát oly további feltételnek kikötése volna helyén, mely a nélkül, hogy a honpolgárok szabad költözködését akadályozni, a községet káros elemek befogadása ellen lehetőleg védelmezi. Ilyenül, mivel azt, hogy a települő illetőségi községétől hozzon bizonyitványt, az illetőségre nézve felmerülhető vitás kérdések időt igénylő tisztázása miatt nem czélszerű követelni, azon követelés mutatkozik, hogy a települő az utolsó tartózkodási helyéről hozzon erkölcsi bizonyitványt. A telepedés bejelentéséről szóló igazolvány kiadatása azért is szükséges, mert a település bizonyos időtartamához igények támaszthatása van kötve.

A 10. §-hoz

Az 1876:V. tc. 6. §-ának határozmánya, mely szerint 4 éven át folytatott községi teherviseléssel, illetve községi adó és egyéb terhekkel 4 éven át való megrovatással kapcsolatos ugyanannyi idei folytonos lakás következtében az az előtt birt illetőség megszüntnek s az új községi illetőség tényleg megnyertnek tekintendő, gyakori felszólalás és megtámadás tárgyává tétetett; felhozatott, hogy az állami közegek által előirt állam-adó a községi adólajstromok közlése után rovatván ki, mely adó gyakran be sem hajtható és törlendő, ezen eljárás mellett az adózó személyes viszonyait nyilvántartani a végből, hogy a tartózkodás ellen a törvény által engedett kifogásokat megtenni lehessen, sok nehézségbe ütközik; és hogy ezen megadóztatási tény nem igazolná azt, miszerint azon egyén községi illetőséggel ajándékoztassék meg, a község pedig érzékeny megterheltetésnek tétessék ki; kifogásoltatott nevezetesen az is, hogy a 4 évi teherviselés számba vétetik azon esetben is, ha az illető telepedési szándékot be nem is jelentett.

Az ügy természeténél fogva az ilyetén panaszok leginkább népesebb városokban és főleg a fővárosban találnak alapot, hol a kereset után indult sok idegen közt a keresetből kiesők és a közsegélyre szorulók száma is nagy lehet.

Ezen körülményt szem előtt tartva és felemlitve azt, hogy az 1876:V. tc. 6. §-ának eddigi alkalmazása a gyakorlatban jó hatásúnak bizonyult, az illetőségnek ez uton hallgatag módon elnyerhetéséről szóló törvényi rendelkezést továbbra is fentartandónak és a mennyiben arra nézve, vajjon a 4 évi megadóztatás csak bejelentő települtnek számit-e vagy másnak is, kétely merülhetett fel, az ezen kétely eloszlató záradékot felveendőnek ajánlom, mert az állami és községi adó csekélysége és gyakori behajthatlanságából meritett érvelés alapja nagyrészt megszünt a napszámosok adómentességének kimondása folytán (1883:X.), másrészt pedig azon anyagi előny, mely az idegenek tömeges beköltözködése és állandó tartózkodásából az érdekelt város javára származik, akkora, hogy az ezen népesedési hullámzással járó veszteségeket elbirja és megfelelhet azon méltó követelménynek, hogy a 4 éven át ott lakott és adó alá vett egyéntől az illetőséggel járó jogok meg ne tagadtassanak s az illetőségből származó terhekre utaltassanak, oly többnyire szegény községre, melynek kebeléből az illető régen elköltözött.

A 14. §-hoz

Az 1876:V. tc. 10. §-ában foglalt azon korlátozás, mely szerint csak oly község kötheti a községi kötelékbe való felvételt díj szedéséhez, a mely terheit teljesen a községi vagyon jövedelmeiből fedezi, nézetem szerint elejtendő, mert nagy azon községek száma, melyek tekintélyes vagyonnal birván, lakosaikat értékes haszonélvezetben részesithetik, de közművelődési s egyéb helyeselhető czélokra közmegegyezéssel községi adót vetnek ki. Netán túlmagas díj megállapitása ellenében gondoskodtam a kormányhatósági jóváhagyás kikötése által.

A 15. §-hoz

Az idegeneknek községi kötelékbe való felvételéről szóló törvényszakasz (1876:V. 11.) az 1879:L. tc. 8. §-ával összhangzásba hozandó és azonkivül szükséges, hogy az idegenek letelepedése szabályoztassék, mert a településről szóló rendelkezések csak honpolgárok irányában alkalmazhatók és az eddigi törvény voltaképen csak a feltételes, azaz honositástól függő felvételt tartotta szem előtt. Annak előrebocsátása után, hogy az állampolgárságról szóló törvényt módositó oly határozmányt, mely az érdekelt községet honositási eljárás jellegével biró teendőkre hatalmazná fel és oly intézkedést, mely a külföldinek az országban való s kiválóan államrendőri és nemzetközi szempontok alá eső tartózkodását tüzetesebben szabályozná, mint a községi törvény keretébe nem tartozót, nem javasolhatok, tisztelettel megjegyzem, hogy az idegen a községi kötelékbe végleg csak akkor vehető fel, ha honositását megnyeri, s minthogy a rendes honositás feltételeinek teljesitése elég alkalmas a község teljes megnyugtatására, de az idézett törvényszakasz második pontjában viszont a honositás elnyerésének feltételeül követeltetik, hogy az illető a belföldi községbe való fölvételt vagy az az iránti biztositást igazolja, az időt megfelelően kellett meghatározni.

Az idegenek településére, mert idegenekkel szemben a honpolgárok irányában alkalmazható törvényes rendelkezések az ügy természete szerint nem elégségesek, azon feltételhez kötendő, hogy a községnek alkalma volt lényen őt ismerni és azért az állandó lakást, mint a település előfeltételét követelendőnek tartottam, a mennyiben pedig a lakás és annak tartama, mint a település megengedésére nézve igényt biztositó körülmény igazolandó lesz, az állandó lakás szándékát bejelenteni kell és ugy a mint a honpolgártól a település bizonyos körülmények között megtagadható, az idegennel szemben a település előfeltételét képező lakhatás is engedélyezés alá vonandó, oly módon azonban, hogy a személyi forgalom és szabad költözködés korlátozása a legszükségesebb óvintézkedéseken túl ne terjedjen.

A 16. §-hoz

Az 1876:V. tc. 12. §-ának tartalma, mely a mennyire fontos, ép annyira gyakorlatilag helyesnek is bizonyult, lényegében változatlanul átveendő lesz.

Minthogy azonban gyakran kellett a hatóságok irányában kiemelnem, hogy emez intézkedések kisegitő jellegükhöz képest csakis akkor alkalmazhatók, ha az apa s anya után eredetileg birt, vagy a férj után nyert avagy a törvényszabta módon önállóan szerzett illetőség ki nem derithető, - akkor pedig nem az apa, anya, férj, hanem az illetőségi tárgyalásra közvetlenül okot szolgáltató egyén személye irányában érvényesitendők, ezt a törvényben világosan kifejezendőnek és annak felemlitése által tartom kiegészitendőnek, hogy ha az apának illetősége ily kisegitő rendelkezés alapján már meg van állapitva, vagy az apáéval együttesen több családtagnak illetősége forog kérdésben, a családapának a kisegitő rendelkezés értelmében megállapitott vagy ugyanakkor megállapitandó illetősége a családi kötelék lehető épentartása érdekében valamennyi családtagra kiható.

A 26. §-hoz

A községi törvény 28. §-ának a törvényhatóságot a fentebbiekben elősorolt vagy felebbezett ügyeken kivül a község belügyeibe minden beavatkozástól eltiltó rendelkezése a megyehatóság üdvös működését kizárja oly esetekben is, hol azt fontos közigazgatási vagy közbiztonsági érdek kivánatosság tenné, mert megtörténhetik, hogy a község előljárósága és képviselő-testülete járatlanság, önérdek, sőt rosszakarat mellett oly ügyekben, melyek sem a törvényszakasz értelmében hivatalból, sem felebbezés utján a törvényhatóság elé nem jutnak, helytelen és az állam s község érdekét veszélyeztető lépéseket és intézkedéseket tesz; módot kell tehát nyujtani a törvényhatóságnak, hogy fenhatóságával járó jogát gyakorolhassa sé kötelmeit teljesithesse; a javasolt határozmány annál is inkább elfogadható, mert arról, hogy a törvényhatóság a község önálló elintézése alá utalt belügyekbe alapos ok nélkül be ne avatkozzék és a község sérelmére ne intézkedjék, a megyei határozatnak birtokon belül felebbezése által van gondoskodva.

A 32. §-hoz

A képviselő-testületben a mostani törvény 60. §-a és a javaslat 58. §-a szerint szavazattal biró előljárókat a képviselő-testület alkatrészeül itt megjelölni nemcsak azért tartom indokoltnak, mivel az emlitett későbbi rendelkezés szerint a képviselő-testületnek valóban tagjai, hanem, mert ekképen még határozottabb kifejezést nyerend az, hogy az ily előljárók egyszersmind legtöbb adót fizető, vagy választott képviselői állást el nem foglalhatnak s ily módon a képviselők törvényes száma nem apasztható.

A községben fekvő vagyonnal biró nagykoru nők és erkölcsi testületeknek meghatalmazott, ugyanoly kiskorúaknak pedig a gyám személyében a képviselő-testületnek legtöbb adót fizető tagja között helyet foglalhatását biztositandónak tartom azon okból, mert oly fekvő vagyonnak birása, mely különben az utáni fizetett adónál fogva a legtöbb adót fizető képviselők között helyet foglalhatásra jogosit, a községi önkormányzat által való oly mérvű anyagi érdekeltetéssel van kapcsolatban, hogy legalább is méltányos az érdeknek a községi önkormányzatot gyakorló tényezőben megfelelő képviseltetésére módot nyujtani.

A 33. §-hoz

A legtöbb adót fizető képviselők névjegyzékének összeállitása és kiigazitása körüli eljárás, ugy a jogorvoslatok miként eszközölhetése tekintetében a jelenlegi törvény rendelkezést nem tartalmazván, ezen hiányt pótolni igyekeztem.

Mig egyfelől az eljárás tüzetesebb megállapitása az iránt nyujt biztositékot, hogy a községi lakosok és birtokosok azon része, mely a községi önkormányzat által anyagilag leginkább van érdekelve, igényeinek a kellő időben érvényesitését eszközölheti, addig másrészt a jogorvoslat megtalálása könnyittetik és az eljárás egyöntetüvé lesz.

Minthogy ez esetekben a közigazgatási bizottság harmad fokban határoz, s e szerint az ügyek eléggé behatóan tárgyaltathatnak, s mert gyorsabb lefolyásuk a közvetkezményekre való tekintettel kivánatos, de főleg az 1876:VI. tc. 59. §-a alapján az érdekelteknek a közigazgatási bizottság határozata ellen további felebbezhetését indokoltnak nem tartom, másrészt azonban arra nézve, hogy a törvény helyes alkalmazása ellenőriztethessék s hogy feltünő törvényellenességek orvoslására mód mégis lehessen, oly intézkedést vettem fel a javaslatba, mely a belügyi kormány a czélból befolyhatását biztositja.

Azok közé, kiknek egyenes államadója kétszeresen számittatik, a magyar államban érvényes oklevéllel birók között az állatorvosokat és az oklevéllel biró gazdászokat is felvette, mert az időközben életbeléptetett tanrendszer ezekből is oly képzettséget követel meg, hogy annak alapján a szóban levő kedvezményre indokolt igényt formálhatnak.

Végre tekintettel a községi önkormányzattal járó terhek által kiválóan érdekelt nagyobb birtokosokra s általában oly birtokosokra, kik több községben vétettek fel a legtöbb adót fizetők névjegyzékébe, gondoskodni kellett annak módjáról, hogy ilyenek jogaikat minden egyes községben akadály nélkül gyakorolhassák.

A 34. §-hoz

A jelenlegi törvény 36. §-át átvevén, azt a többi között olyképen is módositottam, hogy a b) pontot, mint a község vagyonosabb, értelmesebb s a község anyagi gyarapodását is kiválóbban előmozditani hivatott lakosait a községi önkormányzatban való tevékeny részvételben korlátolót, kihagytam s pótlásául a javaslat 57. §-ába illesztettem be oly intézkedést, mely a községnek érdekét a vele szerződéses vagy perbeli viszonyban álló képviselői ellen elégségesen megvédeni alkalmas.

A 36. §-hoz

A mostani törvény 38. §-án eszközölt módositást az adótörvények időközben bekövetkezett változása és a javaslat 15. §-ában foglalt intézkedés, végre az indokolja, nehogy a községben csupán tartozkodó idegenek a honpolgárok felett előnyösebb helyzetben legyenek.

A 38. §-hoz

Szükségesnek tartottam itt gondoskodni arról, hogy olyanok, kiket a község önkormányzatának helyes vezetése anyagilag és közelebbről érdekel, még azon esetre is, ha elfoglaltatásuk s életmódjuk az illető községben való lakást meg nem engedi, az önkormányzati jogot gyakorló s az abból kifolyó teendőket teljesitő közegek választásában tevékeny részt vehessenek; másfelől pedig a sok választásnál tapasztalt visszásságok folytán, melyek abból állottak, hogy a választó-joggal biró nők majd az egyik, majd a másik párt által nyeretvén meg, több esetben két, sőt több egyénnek is adtak egymásnak ellentmondó meghatalmazást, s igy annak megállapitása felett támadhatott vita, hogy melyik meghatalmazás vétessék érvényesnek, orvoslásról kellett gondoskodni.

A 39. §-hoz

A mostani törvény mellett a gyakorlatban többször fordult elő az, hogy nemcsak akkor, midőn a községi képviselők választása megtörtént, hanem az előjáró-választások alkalmával is panasz tárgyává lőn a választók névjegyzékének helytelen összeállitása és pedig némelykor annyira alappal, hogy e két rendbeli választás megsemmisitése s a választók névjegyzékének újból összeállitása vált szükségessé. Nehogy tehát ily, a községi közigazgatás rendes menetére, a községi háztartás és vagyonkezelés rendjére zavarólag ható lehetőségek nagyobb számban előfordulhassanak, továbbá nehogy a választók névjegyzékének összeállitása és maga a választási, különösen a tisztújitási eljárás, tehát különböző természetű ügyek együttes panasz és elbirálás tárgyát képezhessék s egy máskülönben törvényesen végbement képviselő-s különösen előljáróság-választást a választói névjegyzék elleni panaszok alapján megsemmisiteni s ezzel a községet saját és a közszolgálat kárára újabb választási izgalmaknak kitenni kelljen, indokoltnak találtam oly intézkedést felvenni, mely a választói névjegyzék összeállitásának helyességére, a panaszok alapos elintézésére és arra nézve, hogy a választás alapjául egy hibátlan vagy legalább ilyenül tekinthető és többé alapos panaszszal meg nem támadható névjegyzék szolgáland, biztositékot nyujthat. Egyszersmind oly, az időt meghatározó rendelkezés is volt felveendő, mely lehetővé teszi azt, hogy az év végén, illetve a következő év elején történő választás megejtése halasztást ne szenvedjen az által, hogy a választói névjegyzék véglegesitése idő hiánya miatt meg nem történhet.

Az 59. §-hoz

Gondoskodni kellett itt arról, hogy azon esetre, ha a szólók szerinti többség iránt vita támadna, mód lehessen arra, hogy a többségnek mely részen léte határozottan megállapittathassék és arról is, hogy terhes szerződések felbontása és községi pénzek elhelyezése tekintetében a könnyelmű elhatározásnak a netáni kárért felelőssé tehetők biztos megállapitása által eleje vétessék.

A 61. §-hoz

Ezen kivételes intézkedés szüksége előre láthatólag ritkán fog felmerülni, mégis kell gondoskodni arról, hogy az államhatalom az esetben, ha a közrend és az illető község érdekeit komolyan veszélyeztetve látja, ezen módon is szerezhessen orvoslást.

A 65. §-hoz

A körorvost illető intézkedést, valamint itt, ugy mindenütt, hol e javaslatban róla emlités történik, az 1876. évi XIV. tc. indokolja; a tüz elleni biztositás tekintetében felvett intézkedés mellett pedig azon körülmény szól, hogy az előljárók bátor és kötelességhű fellépését, ott, a hol azt a különleges viszonyok kivánják, az anyagi károsodástól való félelem ellenében megóvni czélszerű, sőt szükséges.

A 66. §-hoz

A mostani törvény 67. §-án a javaslatba felvett változtatásokat szükségesnek tartottam, hogy a jegyzőknek javadalmazásuk csekély, vagy legalább is az állással járó terhekkel méltányos arányban nem álló volta iránt több izben a nyilvánosság előtt és előttem is hangoztatott panaszaik a lehetőség és a községek anyagi erejének figyelembe vételével némileg orvosoltathassanak, s hogy községek a jegyzők fizetésének önkényes s indokolatlan leszállitásában meggátoltassanak s végre azért, mert a törvényhatóságokban egy-kettőnek kivételével (melyekben habár a tárgyalás folyamatban van, de még be nem fejeztetett), községjegyzői nyugdijintézetek már fennállanak.

A 69. §-hoz

Az 1871:XVIII. tc. 70. §-ának jelenleg érvényben álló, vagyis az 1876:V. tc. által hatályon kivül nem helyezett részében a módositást az 1876. évi XIV. tc. 143. §-a és a rendezett tanácsú városok jegyzői hivatalának időtartamára nézve a gyakorlatban felmerült számos, a törvényhozásban való feliratban is nyilvánitott és törvénymagyarázatra alkalmul szolgált kételyek megszüntetése indokolja.

Szükséges volt e helyütt gondoskodni arról, nehogy azon időig, mig az új előljárók a hivatalba belépnek, a községek az előljáróságot nélkülözzék, valamint arról is, nehogy oly előljárók, kik önhibájukban nem rejlő, hanem testi vagy lelki betegségből származó okból képtelenek a hivatalaikkal járó teendőket végezni, fegyelmi eljárás lefolytatásával, tehát erkölcsileg megbélyegző módon mozdittassanak el hivatalaiktól, s hogy a hivataltól való felmentést szakszerű orvosi vizsgálat előzze meg.

A 72. §-hoz

Itt szükségesnek tartottam arról gondoskodni, hogy mivel az általános tisztújitás ideje a javaslat 78. §-ában foglalt intézkedés értelmében a kis és nagy községekben nem mindenütt eshetik bizonyos előre tudott rövid időközön belül, mint rendesen a képviselőtestület újjá alakitása, mely kevés kivétellel ugyanazon megyében egy időben megy mindenhol végbe, igy tehát előre valószinűséggel sem állapitható meg az, hogy mely tisztújitás vezetésében leend a főszolgabiró akadályozva s még kevésbbé tudható ez az időközben is előfordulható külön előljáró-választásnál, a tisztújitás megtartása, a törvényhatóság hosszabb időközökben tartott közgyülései valamelyikének ad hoc helyettes kirendelése végett való bevárása által halasztást ne szenvedhessen.

A 75. §-hoz

Szükségesnek találtam e szakaszban gondoskodni arra nézve, hogy oly állásokat, melyeknek egyike a másikhoz oly viszonyban áll, hogy azt ellenőrizni hivatott és az ellenőrzésnek erélytelensége vagy elmulasztása, esetleg az összejátszás esetében a község a károsodástól nehezebben volna megóvható, egymáshoz közeli rokonság vagy sógorság kötelékeivel fűzött egyének egyidejűleg be ne tölthessék.

A 77. §-hoz

Az 1883:I. tc. életbeléptetése s a gyakorlatban főleg azóta előfordult véleménykülönbségek és nehézségekre való tekintetből, s azon okból, nehogy a képviselő-testületelk vagy az ajánlatba hozók kijelölése, illetve ajánlata alapján a szavazás olyanra megejtethessék, ki a törvényszerű képesitettséggel nem bir s ennélfogva a választás megsemmisitése, minek már előre láthatólag okvetetlenül meg kell történnie, azon okból bekövetkezzék s mert a törvényszerű képesitettség alapos megbirálása a képviselőtestületek, illetve magánosok részéről alig várható; végre mert a községi és körjegyző tulajdonképen azon közeg, mely az állami törvényhatósági és községi közigazgatásnak teendőit a községekben legnagyobb részt végzi vagy értelmileg közvetiti és e járási tisztviselő a felügyeleti jogot annál könnyebben és eredményesebben gyakorolhatja, minél megbizhatóbb s képesebb azon községi közeg, melylyel leginkább érintkezik s mely a községben a szellemi vezető szerepet viszi, indokoltnak találtam oly intézkedés javaslását, mely a kis és nagy községekben a kör- és illetve a községi jegyző, ugyszintén a fontosabb állást elfoglaló s nagy községekben a szolgabiróval közvetlenül érintkező községekben átalában a közigazgatás egyik főtényezőjét képező biróra, valamint a külön minősitésnél fogva még az orvosra, rendezett tanácsú városokban s pedig a különös törvényszerű minősitéshez kötött állásokra s még az időközben kifejlett viszonyoknál fogva fontosabb teendőkkel megbizott s ennélfogva kiválóbb szellemi képességet és erkölcsi megbizhatóságot igénylő rendőrkapitányi állásra nézve, a kijelölés jogát a tisztújitó szék elnökére ruházza s csak a többi állásokra nézve tartja fenn azt a képviselő-testületek számára.

Ugyanitt, nehogy oly egyének, kik erkölcsi magaviseletük tekintetében kifogás alá esnek, vagy olyanok, kikhez államellenes izgatók gyanúja fér, esetleg a képviselőtestület kijelölése következtében a községi előljáróságban helyet foglalva, az állam s a község érdekeit és a lakosság belbékéjét veszélyeztető üzelmekre tért nyerjenek, a tisztújitó szék elnökére véltem ruházandónak oly hatalmat, hogy ily egyéneket a választás alul kizárhassanak. Ily intézkedésüket azonban mindig és pedig a választási jegyzőkönyvben indokolni tartozzanak s ha részükről hatalmi túlkapás történnék, az ellen a törvényszerű jogorvoslatban fogna az óvszer megtaláltatni.

A 78. §-hoz

Ezen szakaszban a tisztújitó szék határidejének kitűzését a főszolgabiró illetve alispánra ruházandónak terveztem, mely e tekintetben, valamint a választási előintézkedések megtétele és a választás kihirdetésében mi sem akadályozhatja, mig a választás vezetése s a rend fenntartása csakis a tisztújitó szék elnökének teendője lehet. Meghatározandónak találtam azt is, hogy a határidő csak akkorra tűzethessék ki, mikor a képviselő-testület, melynek feladatához a kijelölés, habár most már korlátozva, tartozand, már megalakult, mi által el fog kerültetni az, mi eddig gyakrabban előfordult, hogy a képviselők és előljárók egy és ugyanazon napon választattak, mi a képviselő- és előjáró-választások elleni különböző ellátást igénylő panaszok összezavarására vezethetett.

A gyakorlatban, habár a törvény elő nem irta, többnyire bizalmi férfiak is alkalmaztattak a tisztújitáskor s minthogy ennek káros hatása nem lehet, e gyakorlatot törvényileg szabályozandónak tartom s javaslatomban erről gondoskodtam.

A 81. §-hoz

Ezen szakaszba a jelenlegi törvény 82. §-át vévén át, azt olyképen változtattam meg hogy csak némely főbb előljáróra nézve követeltessék az általános szavazattöbbséggel választás, nehogy az okból, hogy az általános többség el nem éretett, a csekélyebb jelentőségű állásokra nézve ujabb választás szüksége s az ezzel járó izgalmak idéztessenek elő; továbbá mert a jelenlegi törvény 82. §-ában nincs intézkedés arról, hogy a választásról jegyzőkönyv vétessék fel, tekintettel az e részben természetszerűen fennállott gyakorlatra, ez iránt a javaslatban intézkedést vettem fel, melynek azon részét, hol azon eset tárgyaltatik, midőn a bizalmi férfiak az aláirást megtagadják, az indokolja, hogy szükséges elejét venni, nehogy a bizalmi férfiak, nekik nem tetsző eredmény esetében, az aláirást oly hiszemben tagadják meg, hogy aláirásaik nélkül a jegyzőkönyv nem hiteles és e körülmény semmisités okául szolgál.

A 84. §-hoz

Az ez idő szerint fennálló községi törvény 85. §-án az ezen szakaszban javasolt változtatást azért tartottam szükségesnek, mert a kör- és községi jegyzői és orvosi, továbbá a polgármesteri állomások helyettesités utján betöltése részben az állás fontosságánál, részben a megkivánt külön minősitésnél, továbbá azon közelebbi viszonynál fogva, melyben azok a járási tisztviselő, illetve az alispánhoz állanak, végre mert alkalmas helyettes azokra nehezebben található, gondos megválasztást és behatóbb megfontolást igényel, e tekintetben tehát, mig e rendelkezést a főszolgabiró illetve alispánra vélem ruházandónak, a képviselőtestületnek csupán tanácsadó befolyás volna biztositandó.

Ezenkivül szükségesnek láttam különbséget tenni az élethossziglan és nem élethossziglan választott előljárók időközben végleg megürült állásainak betöltésére nézve, mivel az élethossziglan választott előljárók állásai nem az általános tisztújitáskor töltetnek be, hanem akkor, midőn megürülnek. De kivételt kellett tenni a fegyelmi uton hivatalaiktól felfüggesztettek állásaira nézve is és pedig az 1876:V. tc. 21. és 29. §-ainak rendelkezései, illetőleg ezen javaslatban azok helyett felvett 93. és 101. §-aiban foglaltak értelmében.

A 86. §-hoz

Az ezen szakaszban az 1871:XVIII. tc. 78. §-án eszközölt módositást, mely szerint a kereshetőség az illetékes fegyelmi hatóság által előzetesen megállapitandó, indokolását találja abban, hogy a községi előljárót is meg kell védeni az alaptalan káresetekkel való zaklatásoktól, melyeknek eddigelé a tapasztalás szerint számos esetben ki volt téve; másrészt pedig abban, hogy ott is, hol kártéritésnek helye lehet, a felettes közigazgatási hatóság van első vonalban hivatva megitélni azt, vajjon a községnek törvényen és szabályrendeleteken alapuló szerkezete szerint annak melyik közege tehető a hibáért felelőssé.

A birákra és birósági személyekre nézve az 1871:VIII. tc. a hivatalos eljárás következtében felmerült károk kereshetősége tekintetében már ily eljárást állapitott meg, mely kedvezmény azonban a községi tisztviselőkre mindez ideig kiterjesztve nem lett, sőt az idézett törvény 68. § c) pontja a közigazgatási (törvényhatósági, községi) tisztviselőket ezen kedvezményből ki is zárta, miért is a birói felelősségről szóló 1871:VIII. tc. 68. § c) pontjának hatályon kivül helyezése, a községi tisztviselőkre nézve jelen törvényjavaslat utolsó előtti szakaszában ki is mondatik.

A 91. §-hoz

A főispánnak azon joggal felruháztatását, hogy a fegyelmi eljárást községi előljárók ellen elrendelhesse, azon körülménynél fogva tartom javasoltnak, hogy számára az 1876:VII. tc. 2. § a) pontja hasonló jogot a törvényhatóság tisztviselőivel szemben biztositott volt s e részben különbség tételét indokoltnak nem látom.

A 26,243. szám alatti belügyministeri körrendelet értelmében kijelentendő volt, hogy a fegyelmi eljárás elrendelésének kérdésében határozni hivatott felsorolt hatóságok egymással szemben a fennálló felebbezési fokozatok szerint határoznak.

A 92. §-hoz

A tanuk meghiteltetését illető intézkedést itt azért tartottam szükségesnek felvenni, mert a fegyelmi ügyek felülvizsgálata rendén több esetekben tapasztaltatott, hogy a vizsgálat rendén kihallgatott tanuk némelyike lelkiismeretlen vallomást tesz, úgy hogy az ügynek birói megnyugvással való elbirálhatása a tanu meghiteltetését sokszor elkerülhetlenné teszi.

Minthogy a kihágási eljárást szabályozó kormányrendelet az eljáró közigazgatási tisztviselőt némely esetekben a tanuk meghiteltetésére feljogositja, minthogy továbbá a büntető törvénykönyv 220. §-a azon feltevésből indul ki, hogy közhivatalnokok fegyelmi ügyében a tanuk vallomásaikat esküvel is megerősithetik, törvényesség szempontjából nem forog fenn akadálya annak, hogy a községi előjárók fegyelmi ügyében kihallgatott tanuknak a tapasztalat által szükségesnek bizonyult megeskethetése törvényben kifejezést nyerjen.

A 93. §-hoz

Vizsgálat közben merülhetnek fel olyan körülmények, például vádlott által a tanukra gyakorolt megfélemlitő befolyás vagy rábeszélés nyomai, vagy a terhelő adatok egyéb módon eltüntetésére nézve mutatkozó irányzat stb., melyek az annak elrendelésével egyidejűleg hivatalától fel nem függesztett előljárónak attól való felfüggesztését indokolttá teszik, minél fogva az ez iránti intézkedést czélszerűnek látszott a javaslatba felvenni; a segéd- és kezelő személyzeti tag emlitése itt és minden további helyen, hol az előforduló, azért szükséges, mert rendezett tanácsú városokban oly állások vannak, sőt nagyobb községekben is lehetnek.

A felebbezés történhetésének megemlitése itt ugyanazon okból volt szükséges, melyet a 91. §-nál már megemliték, e helyütt azonban a most jelölt §-t illetőleg is meg kell jegyeznem, hogy a rendezett tanácsú város képviselő-testületétől a felebbezést azért tartom a közigazgatási bizottsághoz s nem az alispánhoz utalandónak, mert a képviselő-testület a fegyelmi eljárás elrendelése és a felfüggesztés kérdésében az alispánnal egyenlő jogot gyakorolván, határozatát ugyanazon hatóság felülvizsgálata alá bocsátandónak nem tarthatom, mely a polgármesternek ugyanily természetű kisebb hatáskörű határozatait közvetlenül felülvizsgálja, de különben a közigazgatási bizottság felülvizsgálata alá rendelést, az 1876:VI. tc. a) pontjából vont analogia is indokolja.

A 95. §-hoz

Hogy a marasztalt előljáró a marasztaló határozat feltételeinek teljesitését kénye-kedve szerint el ne odázhassa, szükségesnek láttam, hogy a határozatban a birság lefizetésének határideje megállapittassék.

Ama rendelkezés, hogy a fegyelmi határozatban a birság hovaforditása iránt is intézkedni kell, az e részben minden törvényhatóságnaál hatályban levő s általam megerősitett szabályrendeletekből vétetett át a törvényjavaslatba.

A fennálló gyakorlat és ezen javaslat 86. §-ában már megállapitott elvek szerint a fegyelmi határozatban a marasztalt által okozott károk megtéritése iránti felelősség is kimondandónak találtatott.

Önként értetik, hogy a fegyelmi határozattal az eljárási költségek is megállapitandók s ezen költségek marasztaló határozat esetében a marasztalt által, abbanhagyó vagy felmentő határozat esetében pedig a panaszttevő magánfél, hivatalból inditott eljárásnál a közpénztár által viselendők.

A 99. §-hoz

Az 1876:V. tc. 27. §-ának több tekintetben módositását találtam szükségesnek és pedig egyrészt tekintettel a javaslat 91. és 93. §-aiban a felebbezések tekintetében felvett intézkedésekre, melyek következtében az ott tárgyalt kérdésekben két egybehangzó határozat szintén létre jöhet; másfelől pedig a főispán mint a végrehajtó hatalom képviselője, a törvényhatósági önkormányzat ellenőrzője és az az által közvetitett állami közigazgatás érdekeinek őre számára, a fegyelmi ügyeknek minden mozzanatára a felebbezés vagy felterjesztés utján való befolyásvételt, az állam, a község és a közszolgálat érdekei szempontjából biztositani mulhatatlannak tartom, hogy ily módon az erélytelenség, szándékos és indokolatlan elnézés vagy túlságosan enyhe felfogás, másrészt pedig a túlzott szigor s méltatlanság eseteiben az orvoslásra lehetőség nyiljék.

A 101. §-hoz

Czélszerűnek láttam határozott intézkedéseket felvenni e szakaszba, hogy mi történjék akkor, ha a kirótt birságot és megállapitott költségeket a marasztalt a kitűzött határidő alatt le nem fizeti. A hivatalától felfüggesztett előljáró hivatalába való visszahelyezése iránti igényét a birság záros határidő alatti lefizetésétől függővé tenni, illetőleg azt, hogy a felfüggesztett előljáró a birságnak a kitűzött határidő alatt le nem fizetése esetén visszahelyezési igényét elveszti, sem igazságosnak, sem a szerzett tapasztalás szerint a közszolgálat érdekében állónak nem találtam, elégségesnek mutatkozván az ilyen községi közeget a birság és költség teljes lefizetéséig a felfüggesztés idejére a későbbiekben megállapitott ellátási illetményre szoritani.

De arról is gondoskodni kellett, hogy azon előljáróval, kinek fizetése nincs és kirótt pénzbüntetést megfizetni vonakodik, a büntetés súlya miképpen éreztethessék s az igazságosság és méltányosság követelményének elégtétethessék.

A 102. §-hoz

A jelenleg érvényes novella 30. §-ának ezen szakasz szerinti módositását szükségesnek tartom egyrészt, mert az előljárók helyei tisztújitó széken s nem közgyülésen töltetnek be véglegesen, továbbá mert azt, hogy a községi és körjegyző ugyanazon állásra, melyről elmozdittatott, még egyszer megválasztassék, helyesnek nem tartom, azért, mert az állás betöltése azonnal foganatositandó lévén, az elmozditásban rejlő büntetés súlyát, ha csak az erkölcsit nem, az azonnal esetleg újból megválasztott nem is érezné; de a javaslatba e részben felvett intézkedést méltánytalannak sem mondhatni, tekintettel arra, hogy a jegyzők alkalmazhatóságuk tekintetében nincsenek annyira helyhez kötve, mint a többi előljárók s általában véve származási s rokonsági kötelékek és fekvő vagyon birása által szolgálati helyükhöz ritkán fűzvék, s végre is oly jegyző irányában, ki talán községe vagy községeinek panasza alapján elmozdittatott, ott helyben a szükséges bizalom és tisztelet mindig hiányoznék s tekintélyről szó alig lehetne.

A 103. §-hoz

Országszerte fennálló és általán rendszerint nem kifogásolt gyakorlat, hogy fegyelmi eljárás azon községi közeg ellen, ki hivataláról lemondott vagy közbejött tisztújitáskor meg nem választott, rendszerint nem indittatik, a már folyamatban levő fegyelmi eljárás pedig ha a bepanaszolt előljáró közbejött tisztújitás alkalmával nem lett megválasztva, rendszerint abban hagyatik; minthogy azonban a vagyoni felelősség megállapitásának kérdése is foroghat benn, vagy az illetőnek esetleges nyugdijaztatása a fegyelmi ügy elbirálásával kapcsolatban állhat, ezen fenforgó fontos érdekek megvédelmezése czéljából szükséges, hogy a hivatalból kilépett vagy kimaradt előljáró ellen, a mennyiben a község képviselő testülete, esetleg a felsőbb hatóság a felelősség alól még fel nem mentette, a fegyelmi eljárás elrendeltessék, illetőleg folytattassék s jogérvényes határozattal befejeztessék.

Az eziránti rendelkezéseket a javaslatba felveendőnek találtam.

A 104. §-hoz

A jelenlegi törvényt annyiban hiányosnak találom, hogy a fegyelmi úton hivatalától felfüggesztett községi oly előljárónak, ki fizetéssel bir, a felfüggesztés tartama alatti ellátásáról nem volt gondoskodva. Ezen hiányt a méltányosság követelményéhez képest czélszerű rendelkezés által kipótolni szükséges, mert a mennyire indokolt a kötelességszegő előljáróval igazságosan bár, de egyszersmind kellő szigorral elbánni, ép oly igazságos és méltányos azt, ki habár fel is van függesztve hivatalától, de még nincs elmarasztalva, fizetése egy részének élvezetében meghagyni és ez által lehetővé tenni, hogy magát és családját a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás folyama alatt, ügyének végleges befejezéséig fentarthassa.

A jegyzőkre nézve, kik legnagyobb részt fizetésük és egyéb illetményeikre utalvák, s csak kevesebben vannak olyanok, kik életük fentartására elegendő magánvagyonnal is rendelkeznek, nehogy a hivatalból felfüggesztés esetén még hajléktalanokká is legyenek, és néha nem érdemelten végső nyomorba juttassanak, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban számos példa volt, hogy ugyanazt a község saját jószántából is megtette, a természetben birt lakásban való meghagyatást méltányosnak, sőt az igazsággal is összeférhetőnek tartom.

A 105. §-hoz

Az ezen szakaszban javasolt rendelkezés, mely szerint a községi közegekkel szemben az alispán a főszolgabiró és a rendezett tanácsú városi polgármester bizonyos esetben rendbüntetések alkalmazására hatalmaztatik fel, tisztán a gyakorlati életben felmerült nehézségek elháritását czélozza.

Habár azóta, hogy az 1876:V. tc., illetőleg ennek a fegyelmi eljárás szabályozásáról szóló része életbelépett, a fegyelmi ügyek elintézése sokkal kevesebb időt vett igénybe, mint az előbbi nehézkes eljárás mellett, mindazonáltal a beható vizsgálattal, jegyzőkönyvek felvételével, bizonyitékok beszerzésével még most is annyi idő telik el, hogy kisebb mérvű hivatali hanyagság vagy engedetlenség esetében az eredmény nem áll arányban az időveszteséggel és az elkövetett vétségek megtorlásának huzamosabb idő után bekövetkezése a legtöbb esetben már nem bir azon hatással, mintha a megtorlás a vétség elkövetését nyomban követte volna.

A rendbüntetés alkalmazása megadja a módot arra, hogy kisebb mérvű hivatali hanyagság és engedetlenség esetében a tanusitott kötelességmulasztás rögtön megtoroltathassék, mely esetekben az azonnal alkalmazott csekélyebb büntetéstől minden bizonynyal üdvösebb eredmény várható, mint az elkerülhetlen alakiságokkal egybekötött rendes fegyelmi eljárás útján megállapitott nagyobb büntetéstől.

A rendezett tanácsú város polgármestere e részbeni felhatalmaztatását a javaslatban megjelölt előljárókra kiterjeszthetőnek egyfelől az illető állásokkal járó nagyobb tekintély szempontjából, másrészt pedig azért nem tartom, mert azon előljárók a polgármester fegyelmi hatósága alól is kivételezvék.

A 106. §-hoz

Gyakran megtörténvén, hogy a közigazgatási bizottság, vagy egyéb hatóság mint fegyelmi hatóság megkeresésére a községi előljárók ellen meginditott bűnfenyitő vizsgálat igen huzamos időt vett igénybe s az eddigi gyakorlat szerint a bűnfenyitő ügynek jogerős itélette lett befejezéséig a további fegyelmi eljárás függőben hagyatván, az illető előljáró állomása a közszolgálat s a község nagy hátrányával huzamos időn át be nem töltetett; mindezekre való tekintetből indokoltnak láttam a javaslatba azon rendelkezésnek felvételét, hogy azon esetekben, a midőn a vádbeli cselekmény oly természetű, hogy az tisztán fegyelmi szempontból és eltekintve a bűnügyi eljárás eredményétől, hivatalvesztést vonna maga után, a fegyelmi eljárás előbb befejeztessék s az iratok a hivatalvesztés iránt hozott fegyelmi határozat jogerőre emelkedése után tétessenek át a bűnügyekben eljárni hivatott hatóságokhoz s kimondandónak találtam, hogy a fegyelmi hatóság által a bűnfenyitő utra áttett ügyek, sürgős természetük indokából mindenkor soron kivül tárgyaltassanak.

A 107. §-hoz

Szükségesnek láttam az 1871:XVIII. tc. 100. §-át olyképen kiegészitve felvenni, hogy a közigazgatási bizottság, mihelyt a vádlott felfüggesztésének indokolt voltáról meggyőződik, a felfüggesztést bármikor elrendelheti. Ha azonban a vád alá helyezési határozat meghozatott és jogerőre emelkedett, mely körülmény a zaklatás esetét kizárja, a felfüggesztés minden esetben azonnal eszközöltessék.

A 108. §-hoz

Kihágások elkövetése is szolgáltathatván a fegyelmi eljárás elrendelésének indokául, felveendőnek találtam a javaslatba azt is, hogy a biróságok és hatóságok által előljárók kihágási ügyeiben hozott itéletek is megküldendők a közigazgatási bizottságnak.

A 110. §-hoz

Az 1871:XVIII. tc. 103. §-ában eszközölt változtatást a javaslatnak 32. §-ában felvett intézkedés és azon körülmény indokolja, hogy gondoskodni kellett azon esetre, ha a községi törzsvagyon elidegenitését vagy lényeges átalakitását a község anyagi vagy erkölcsi érdeke megkövetelné s a képviselő testületi tagok nagyobb része közönyös magatartást tanusitana.

A 114. §-hoz

Ezen szakaszban a második bekezdésben foglalt intézkedéssel a jelenlegi törvény 107. §-át megtoldandónak tartom azon okból, hogy a törvényhatóság a község mint erkölcsi testület jogai és vagyonának védelmére akkor is módot nyerjen, ha netán a község képviselőtestületének a községi lakosokkal való összejátszása folytán oly egyezség jött létre, mely a község jogtalan anyagi károsodását vonhatná maga után.

A 115-117. §-okhoz

Ezen szakaszok, miként azt javaslatom bevezető szavaiban általánosságban kiemeltem, annak szükségéből eredő intézkedéseket tartalmaznak, hogy a községnek vagyoni károsodása, saját gondatlan vagy netán lelkiismeretlen képviselő-testülete és előljárósága intézkedései ellenében a községi érdekek felett másod sorban felügyelet és ellenőrzésre hivatott törvényhatóság által oly esetekben is megakadályoztathassék, midőn a kárt okozó cselekmények vagy mulasztások következtében oly tényleges állapotok létesülhetnek, melyek harmadik személyeknek jóhiszemű jogszerzése és a magánjog terén létező szigorú formaságok következtében, a károsodás elháritását, tekintettel arra, hogy a kártéritési igénynek az illető kártokozók elleni fenmaradása nem minden esetben, sőt ritkán nyujt teljes és biztos orvoslást, már lehetetlenné tennék, továbbá, hogy a biróságok kellő védelem hiányában a községeket ezeknek a községek rendezéséről szóló törvény szerint a törvényes formaságok és felsőbb megerősités hiányából érvényesnek el nem ismerhető kötelezettségei és terhes szerződései alapján, sőt néha még nem is a községet, hanem a lakosság valamely osztályát terhelő tartozások miatt is elmarasztalhatnák s a községi vagyon ellen ennek állagát és lételét veszélyeztető végrehajtásokat intéznének és ebből a perrendtartás szabványainak szigorú alkalmaztatása folytán a védekezésnek elmulasztása vagy helytelen iránya miatt a községnek helyrehozhatlan kára származnék; miért is az esetben szintén helyén látom azt, hogy a törvényhatóságnak a község érdekében való közbelépése ki ne legyen zárva s annak idején vétetvén igénybe, a lehető kedvező eredményt biztosithassa; végre, hogy azon esetben, midőn a község néha tetemes és a község fennállásának egyik legfőbb, olykor kizárólagos biztositékát képező vagyona rosz gazdálkodás, elemi csapások s egyéb balsors folytán a felszaporodott adósságok miatt annak van kitéve, hogy teljesen elenyészszék, s a község vagyonbukásba sodortassék, törvényes mód lehessen arra, az ezen állapotot előidéző okokat megszüntetni s helyes és takarékos gazdálkodás által a községi vagyont a megsemmisüléstől, a községet a vagyonbukás és ennek azt esetleg lételében veszélyeztető következményeitől megóvni, mint a vagyonkezelésnek bizonyos idei zárlata s ez által újabb terheltetésnek akadályozása és a fennálló terhek egyenletes és biztos, de nem rohamos törlesztése helyezhet kilátásba. Volt néhány eset, midőn az oly irányú intézkedést maga a község kérelmezte.

A 131. §-hoz

A helyi érdekű vasutak létesülésére a község által nyujtható segélyezést nem tartván oly természetűnek, mely a községi és az ahoz tartozó pusztai birtokosokat minden esetben egyaránt érdekelhetné s annál fogva, hogy némely birtokos a vasutnak mi hasznát sem veszi, mert termékei szállitására és a közlekedésre előnyösb irányú vonal állomásához birtoka közelebb esik, mig mások az intézmény jótéteiben teljesen részesülnek, az egyenlő irányú megterheltetést törvényileg elrendelni, vagy feltétlenül lehetővé tenni az igazságosság és méltányossággal összeférőnek nem látván, indokoltnak találtam javaslatomba az e §-ba foglalt intézkedést felvenni.

A 138. §-hoz

Az ezen szakaszban az 1871:XVIII. tc. 124. §-ában eszközölt toldást, a kör- és községi jegyzők anyagi helyzetén való segitésnek méltányos volta és azon körülmény is indokolja, hogy azok, ha kötelességüknek buzgalommal és szakértelemmel hiven megfelelnek, a néptanitók és lelkészek mellé a haszon szempontjából, mely működésükből anyagi s erkölcsi tekintetben is származik, méltán sorozhatók.

A 140. §-hoz

Az ezen szakaszba felvett intézkedést s a mostani törvény rendelkezésétől eltérést, a községeknél e részben tapasztalt szakértelem hiánya s ennek felesleges munkaszapiritásban, esetleg anyagi károsodásban nyilvánuló hátránya, másrészt a községekben egyenként véve létezhető különleges viszonyok és az irányelvek betartása ellenőrzésének szüksége szempontjából javaslom.

A 142. §-hoz

A kis és nagy községeknél sok helyen hiányzik még csak a képesség is, hogy jól ellenőrizzék a számadásokat, illetőleg a község pénztári és vagyonkezelését; s maga az, ha kimondatik is, hogy a legtöbb adót fizető képviselő, ki a községben nem lakik, megbizott által is gyakorolhatja a képviselő-testületben azon jogát, nem mindenütt segit a bajon.

Egy-egy szolgabiró járásában néhol 50-60 község is lévén, egyéb teendője mellett a szolgabiró nem teheti, hogy a számvizsgálatnál mindenütt jelen legyen; az egyedül sikeres módnak azt tartanám, hogy a megye küldjön ki bizottsági tagjaiból és esetleg más arra való egyénekből és pedig lehetőleg a községen kivül állókból, de azok viszonyait ismerőkből alakitott küldöttségeket, melyek mindegyike legyen jelen több község számvizsgálatánál kivánhassa a felvilágositásokat és tegyen jelentést.

Tartván azonban attól, hogy a közügyek iránt való érdeklődésnek és az ingyen munka teljesitése iránt való készségnek csekély volta miatt annak kimondása hiában való lehetne, mert a rendelkezés nem hajtatnék jól végre, azt hiszem, meg kell elégedni azzal, hogy az lehetővé tétessék és végrehajtatása okvetlenül kötelezőnek csak a rendkivülibb esetekre nézve mondassék ki.

Ily irányú az ezen szakaszban a jelenlegi törvény 128. §-ának módositásául javasolt intézkedés azon különbséggel, hogy a községen kivül álló egyes megbizottak kiküldetésével beérendőnek tartom; mert eltekintve attól, hogy a több tagból álló küldöttség talán nehézkesebb is lenne eljárásában, ilyenek alakitása is nagyobb akadályokba ütközhetnék, mint egyeseknek szolgálatra készen találása.

A 145. §-hoz

Az ezen §-ba utolsó bekezdésként felvett intézkedést indokolja az, hogy általa ott, hol az egyes községek külön-külön az ellátást nem mindannyian birják el, az egyesülés vagy egyesitésben mód nyilik arra, az ellátást egyéb segélyforrás igénybe vétele nélkül önerejükből megfelelőbben eszközölhetni, továbbá az, hogy a törvény a községet kivételes esetben a törvényhatóság segélyére utalván, ez utóbbi hivatva kell hogy legyen a segély módjáról gondoskodni.

A 148. §-hoz

Ezen szakaszba találtam átveendőnek a községi törvénynovella 17. §-át, mint a vegyes intézkedésekhez tartozót, kihagyván belőle azon szavakat, a melyeket már e javaslat 20. §-ában találtam felveendőnek, félreértések elkerülése és szabatosság okáért a felebbezési határidők megjelölését is szükségesnek találván.

Ugyanitt a gazdászati és mezei felügyelet tekintetében külön álló, tehát nagyobb gazdászati terület birtokosai számára is biztositandónak tartottam azon jogot, hogy azon területnek más törvényhatóságban fekvő községhez csatoltatását, illetve határába bekebeleztetését figyelembe vehetném, kérelmezhessék, és a gyorsabb intézkedés szempontjából azon esetre, ha az illető törvényhatóságok megegyeznének, a puszták, havasok s oly külön álló gazdászati területek egyik törvényhatóságból a másikba bekebeleztetését a belügyminister hatáskörébe utalandónak javasoltam, az értesülés és ellenőrzés szempontjából a törvényhozásnak való utólagos bejelentés kötelezettségét véve fel.

A 152. §-hoz

Itt a 148. § indokolásánál emlitett, több egymással összefüggő gazdászati terület birtokosainak azon jogot, hogy a birtokokon külön község alakulását telepités, vagy saját számuk s erejük elegendő voltánál fogva, vagy egyéb méltánylást érdemlő alapon kivánhassák, megadandónak javasoltam, mert nézetem szerint életképes községeknek minél nagyobb számmal és minél kevésbé korlátoltan létrejöttét a jó közigazgatás, közművelődés, közgazdaság és nemzeti vagyonosodás szempontjából csakis előnyösnek tekinthetni.

A 154. §-hoz

Az ezen szakaszban javasolt intézkedést a közigazgatásnak, valamint az ezt teljesitő közegek, úgy az illető birtokos számára és könnyebbségére és zavarok, félreértések és károsodások elkerülhetésére s különböző, például gazdászati felügyelet könnyebbsége s egyöntetüsége, egy helyen adózás s egyebekben rejlhető nagyobb előnyök szerezhetésére módnak nyujtása ajánlja.

A 156. és 159. §-okhoz

A 156. §-ban a novella 45. §-án oly változtatást tartottam szükségesnek, mely nemcsak a pusztából lett, hanem bármely községnek s határának pusztaként csatlakozását lehetővé teszi, mert ha egyesülés létre nem jöhet, ennek oka valószinüleg a belterületek távolságában rejlik s ily esetben a teljes bekebelezés egyenlő terheket, de nem egyenlő előnyöket vonna maga után, mig a pusztaként csatlakozás, tekintettel a teherviselési kedvezményre, sokkal igazságosabb és méltányosabb, s igy direct kérelem esetén alig volna megtagadható.

Valamint e szakaszban, úgy a 159. §-ban is oly intézkedést vettem fel, mely egyrészt az állására élethossziglan választott jegyzőnek ez állásához való jogos igényeinek elvesztését és a községeknek átalakulás vagy újabb szövetkezés által netán a jegyzőtől való megszabadulásra irányuló törekvését gátolná meg és a jegyzőnek az ily változások esetén méltányos igényeire nézve kielégittetését biztositaná.

A 163. §-hoz

Minthogy a községek rendezéséről szóló törvények e javaslatba nemcsak egybefoglaltattak s újabb szakaszok szerint osztattak fel, hanem több tekintetben többé-kevésbé lényeges módositásuk szükségéről is van szó, s mert már az 1876:V. törvénycikkben is részben új, részben az 1871:XVIII. tc. több határozmánya helyébe lépett oly intézkedések foglaltatnak, melyek az 1875:XXXV. törvénycikkben épen nem, vagy az 1876:V. tc. életbelépte óta hibásan jelöltetnek ki a törvényhatósági joggal felruházott városokra is kiterjedőkül, gondoskodnom kellett az eddig is megfelelőnek bizonyult 1875:XXXV. törvénycikk analogiájához képest egy oly szakasznak e javaslatba való felvételéről, melynél fogva a nemcsak törvényhatóságokat, de községeket is képező városi törvényhatóságokra nézve e hiány jelen javaslatom tartalma és beosztásának megfelelő módon pótoltassék.

A kiterjesztendő szakaszok tartalma, leszámitva a javasolt módositásokat, tárgyra nézve némi kivétellel azoknak felel meg, a melyek az 1875:XXXV. tc. és 1876:V. tc. értelmében eddig is kiterjedtek.

A községi illetőségről szóló szakaszokra nézve a kivételnek kiemelése egyrészt azért szükséges, mert javaslatomba az 1876:V. tc. 15. §-a rendelkezését annak helyén, a jelen szakasznak felvételére való tekintetből be nem illesztettem, s mert a fővárosban már külön szervezésétől fogva folytonosan fennállott, károsnak nem bizonyult s minden panasz hiányában általam nem is kifogásoltatott azon gyakorlat áll fenn, hogy a községi kötelékbe való felvétel iránti kérelmek felett a tanács és nem a törvényhatósági bizottság határoz.

A 164. §-hoz

Ezen szakasz felvételét azzal indokolom, hogy mivel az 1876:XX. tc. 4. §-ában és az 1876:XXXIII. tc. 2. §-ában a törvényhatósági jogot vesztett, továbbá a szepesi és királyföldi városok iránt fentartott közvetlen kormányfelügyelet megszüntetésére az időt még elérkezettnek nem látom, a kivétel fenmaradásának megfelelő kifejezéséről gondoskodnom kellett.