1887. évi XX. törvénycikk indokolása

a hadsereg, hadtengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak ellátásáról * 

Általános indokolás

A katonai özvegyek és árvák kincstári ellátására nézve jelenleg érvényben levő, részben még a mult századból származó számtalan szabályok nemcsak hogy a mai kor követelményeinek meg nem felelnek, hanem még annyiban is elégtelenek, a mennyiben rendszerint csak a katonai hivatalnokok családjai számára - és pedig a császári királyi hivatalnokokra nézve érvényben levő ellátási szabályok hasonszerű alkalmazása mellett - biztositanak kincstári ellátást; másfelől pedig a tisztek özvegyeinek és árváinak jelenleg csakis a következő esetekben van ellátási igényük; - ugymint:

A) Tiszti özvegyeknek:

a) ha a férj nősülése alkalmával tényleg szolgáló tábornok volt, - vagy

b) a legénységi állományba tartozott;

c) ha a férj ellenség előtt elesett, vagy megsebesülés, avagy hadi fáradalmak következtében, - vagy

d) kórházban kapott ragályos betegség következtében halt el;

e) ha a férj tábornok-hadbíró, vagy ezredes-hadbíró, vagy

f) törzsorvos volt.

B) Tiszti árvák:

1. Nyugdíjigénynyel birnak:

a) a szülőtlen árvák, vagy

b) azok, kiknek anyja nyugdíjigénynyel nem bír; és

c) kiknek anyja nyugdíjigényét elvesztette.

2. Nevelési járulék csak azon esetben jár a nyugdíjképes özvegynek, ha legalább 4 még fel nem nőtt gyermeke van.

Végül a legénység hátrahagyott családjai kincstári ellátásra igénynyel egyátalában nem birnak.

A nyugdíjigényeknek törvényes megállapitása és az eddigi nyugdíjszabályoknak igazságosabb megváltoztatása, valamint a fegyveres erőhöz tartozó minden egyénre való kiterjesztése már évek óta élénk és méltányos óhajt képez, közszolgálati, igazsági és humanitás szempontból pedig elodázhatlan szükséggé vált.

Ezen jogos követelmény kielégitésének eddigelé csakis pénzügyi nehézségek állták útját; és nem is tagadható, hogy ha a katonai egyének családjainak általános nyugdíjképessége kimondatott volna a nélkül, hogy eleve a szükséges fedezet megteremtéséről is gondoskodva lett volna, ez újabban oly nagy összegekkel terhelte volna az államkincstárt, mikép az erre vonatkozó törvényjavaslat előterjesztésére felelősségem tudatában nem vállalkozhattam volna.

A törvényhozás a hadmentességi díjról szóló 1880. évi XXVII. tc. alkotásával oly alapot teremtett, mely első sorban - a rokkantak eltartásának javitásán kivül - az ellenség előtt elesett, megsebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt katonai hadjavítások és a legénység családjainak ellátására forditandó, de egyuttal az idézett törvénycikk 9. §-ában a most beterjesztett törvényjavaslatra is már utalt, miért is tekintettel a hadmentességi díjalapnak már is tetemes voltára, tekintettel továbbá az évenként abban befolyó nagy összegekre, elérkezettnek tartom az időpontot oly törvény alkotására, mely nemcsak a fenn érintett esetekben, hanem általában, - tehát a békében elhalt katonai egyének hátrahagyott családjai számára is az ellátást biztosítani képes a nélkül, hogy az államkincstár ez által nagyobb mérvben igénybe vétetnék, mit körülményesen indokolni az ezen törvény folytán felmerülő költségek fedezéséről szóló 36. §-nál kötelességemnek ismerendek.

Midőn még megjegyezném, hogy az állam azon kötelességét, nemcsak a háborúban elesett, hanem békében elhalt katonáinak hátrahagyott családjairól gondoskodni, a nagyobb európai államok, jelesen Orosz-, Olasz- és Francziaországok már is érvényre juttatták és törvényhozásilag biztositották, továbbá, hogy jelen törvényjavaslat egyedül a tisztek és legénység hátrahagyott családjai ellátásáról gondoskodik, mi abban leli indokolását, hogy a katonai hivatalnokok családjai - mint fennebb is érintve volt - már is ellátási igénynyel bírnak, miért is kiválólag a tisztek és legénység családjaira kellett tekintettel lenni, mint a melyek rendszerinti ellátásban jelenleg még nem részesülnek, áttérek az egyes §-ok indokolására.

Részletes indokolás

Az 1. és 2. §-hoz

A törvényjavaslat értelmében a tiszti özvegyek nyugdíjképességének alapfeltételéül tekintendő:

1. hogy a házasság a férjnek tettleges szolgálati ideje alatt; - a nősülési szabályzatban megállapított feltételek mellett és az abban foglalt korlátozások között, vagy annak a katonai szolgálatba lépése előtt köttetett; és

2. hogy a férj már elhalálozása idejében nyugdíjképes volt, a mely körülmény szabály szerint 10 évi szolgálat után áll be, vagy hogy ő, - ha nyugállományban volt, a nyugdíjat már élvezte.

A nősülési szabályzatra megjegyeztetik, hogy a közös hadsereg és a haditengerészet részére e tekintetben fennálló szabályzat a tettleges állományú tisztek nősülését ugy szolgálati mint pénzügyi tekinteteknél fogva annyiban korlátozza, hogy az általános feltételeken kivül:

a) a nős tisztek száma már a szolgálat érdekében is annyiban meg van szoritva, a menynyiben általában az egész létszámnak csak 1/4 része lehet nős;

b) az által is, hogy a tiszti tekintély fentartása érdekében minden tiszt a VII. rangosztálytól lefelé bizonyos mellékjövedelmet kimutatni köteles.

A honvédségnél a nős tisztek száma ugyan, - miután ezek rendeltetésüknél fogva kevésbé mozgósíthatók, - korlátozva nincsen, de a mellékjövedelem kimutatása itt is megköveteltetik.

A várakozási illetékkel szabadságolt tiszt özvegyének megadja ugyan a törvényjavaslat szintén a nyugdíjképességet még azon esetben is, ha ilyen szabadságolási viszonyban levő tiszthez ment férjhez, mert a várakozási illetékkel szabadságolt tisztek a tettleges állományhoz számittatnak s nősülésükhöz a katonai hatóság engedélye szükséges; de hozzáfűzi azon megszoritást, hogy az ily tisztnek újabb szolgálatba lépése után még legalább 3 évig tettleg kellett szolgálni, mivel ellenkező esetben bizonyos, hogy a várakozási illetékkel szabadságolás csak a nyugállományba való átlépés volt, mely utóbbi állapotban kötött nősülés esetén se az özvegynek, se az árvának a jelen törvényjavaslat értelmében egyáltalában nyugdíj-igénye nincsen.

Az 1. § a) és 3. § a) pontjaiban érintett esetek, azaz:

1. ha a férj az ellenség előtt elesett, -

2. ha egy az ellenség előtt vagy egyébként is saját hibája nélkül a katonai szolgálat teljesitése közben kapott megsebesülés vagy külső megsérülés, - vagy

3. a szolgálati tartózkodásul kijelölt helyen uralgó járványos vagy ragályos betegség következtében, - vagy

4. valamely kórházban teljesített szolgálat következtében kapott betegség, avagy

5. hadi fáradalmak következtében halt el,

A fentemlitett általános szabály alul kivételt képeznek, a mennyiben itt az özvegy nyugdíjképessége csupán a férj halálának okától tétetik függővé, eltekintve attól, vajjon birt-e az már nyugdíjigénynyel vagy sem, - és eltekintve a házasságkötés idejétől és módjától.

Ezen rendelkezések az 1875. évi LI. törvénycikk 4. §-ának hasonlatossága szerint hozatnak javaslatba a melynek értelmében minden katonai egyén, - tekintet nélkül szolgálati idejére, - szintén nyugdíjt kap, ha az utóbb érintett szakaszokban elősorolt események valamelyikének következtében válik szolgálatképtelenné.

Tekintetbe kellett venni továbbá a tettleges szolgálatra behivott és az ellenség előtt elesett tartalékos és szabadságolt állományhoz, valamint a népfölkeléshez tartozó tiszteket és legénységet is, mivel ezen egyének túlnyomóan nagyobb száma polgári életükben a kincstártól javadalmazást nem nyer, az ilyenek polgári keresetüket, állásukat, vagy egyéb kereseti forrásukat behivatásuk következtében elvesztik vagy feladni kénytelenek, - s ennélfogva az ellenség előtt bekövetkezhető elhalálozásuk esetében államsegély nélkül családjaikról - melyek sokszor a legnagyobb szükségnek és szegénységnek tétetnének ki, - kiválólag gondoskodni kellett, mint ez a 2. §-ban meg is történt.

A 3. § a) pontjához

Ezen pont intézkedése tulajdonképen negativ alakban ismétlése annak, a mi az 1. §-ban igenlőleg mondatott; és itt csak minden kétely elháritása okáért vétetik fel.

A b) ponthoz

Azon körülmény, hogy egy tiszti özvegy férjhezmenetele alkalmával nyugdíjlemondási nyilatkozatot állitott ki, a mi a nősülési szabályzat szerint azon esetben követeltetik, ha a férj nősülésekor a 60. évet már túlhaladta, rá nézve nem képezhet akadályt arra nézve, hogy az 1. § a) pontjában körülirt eset beálltával nyugdíjt kaphasson, miszerint az ilyen nyilatkozat által csupán azon ellátásról mond le, mely esetleg járt volna, ha a férjnek halála rendes körülmények között állott volna be.

A c) ponthoz

Ugyanilyen határozat foglaltatik az állami tisztviselők, altisztek és szolgák stb. nyugdíjaztatásáról szóló 1885. évi XI. törvénycikk 35. §-ának 4. pontjában.

A d) ponthoz

A férjnek engedély nélkül külföldön való tartózkodása esetében az özvegy már az eddigi szabályok értelmében sem bir igénynyel nyugdíjra; a jelen törvényjavaslat még tovább megy és ennek értelmében az özvegytől a nyugdíj azon esetben is meg volna vonandó, ha a férj az osztrák-magyar monarchiából kivándorolt, - vagy (ha belföldön is) idegen állampolgárjogot szerzett, vagy ha haláláig engedély nélkül külföldön tartózkodik.

E tekintetben az volt a vezérelv, hogy az állam nem köteles oly katonai egyének hátrahagyottjairól gondoskodni, a kik kötelékéből kiléptek; ezenkivül e felfogás mellett szól az 1875. évi LI. törvénycikk 22. § d) pontjának, valamint az 1885. XI. törvénycikk 5. § 3. pontjának hasonszerű intézkedése.

Az e) ponthoz

Hogy azon özvegy, kinek a katonai kötelékből kilépett férje polgári közszolgálata után végleges ellátási igényt nyert, - katonai nyugdíjra igényt nem tarthat, az a dolog természetében fekszik.

Az f), g), h) és i) pontokhoz

E pontok az ilyen esetekre vonatkozólag korábban is követett eljáráson alapulnak s az 1885. évi XI. törvénycikk 5. § 1-ső, 5-ik és 6-ik, - valamint a 35. § 5-ik pontjával hasonszerűek.

A 4. §-hoz

Az özvegyek nyugdíjai kimérésénél első sorban az elhalt férj rangosztálya, illetve az általa szolgálatban utoljára élvezett beszámitható javadalmazás összege vétetett alapul, mely elv különben az 1885. évi XI. törvénycikkben is,- mint arról annak 6. és 36. §-ai tanuskodnak, alkalmazást talált.

Az utóbb emlitett törvénycikk 36. §-ában, a nyugdíj kiszabásánál felállitott kulcs, mely szerint az özvegy nyugdíja a férj fizetése után bizonyos százalékokban határoztatik meg, itt azért nem volt alkalmazható, mert a tiszteknek az egyes rendfokozatokban általában nagyobb fizetésük van, és igy az özvegyek nyugdíjai is nagyobbak lennének, mint a hasonló rendfokozatban levő akár közös, akár magyar polgári államhivatalnokok özvegyeinek nyugdíjai.

Az a) alatt mellékelt összehasonlitó kimutatás feltünteti a javaslatnak béke-nyugdíjtételeit,- azok és az eddigiek, valamint a polgári államhivatalnokokéi közti különbözetet s egyszersmind igazolja, hogy az eddig rendszeresitett nyugdíjtételek tekintetében emlitésre méltó felemelések alig eszközöltettek és hogy a javasolt nyugdíjak a magyar államhivatalnokok özvegyeinél általában kisebbek.

A nyugdíjtételeket követő pont rendelkezése részben megfelel az 1885. évi XI. törvénycikk 46. §-ában foglalt intézkedésnek; ezen § 3-ik bekezdésében emlitett kedvezmény pedig az 1875. évi LI. törvénycikk 20-ik és 68-ik §-aival hasonszerű.

Az 5. §-hoz

Méltányosnak látszott azon személyek hátrahagyottjait, kik az 1. § a) és 2. § a) pontjában meghatározott körülmények között lelték halálukat, nagyobb előnyben részesíteni, mint a békében elhalt katonai személyek özvegyeit és árváit.

Ez egyébként már a dolog természetében rejlik, mert itt a férj (az atya) halála erőszakos módon következik be, az emberi viszonyok rendes menetén kivül s a halál oka az illetőnek nem természet adta szervezetében keresendő; a halál rendszerint rögtön és váratlanul áll be, az illető tehát - kivált ha őt a halál korán ragadta el - csak ritkán volt azon helyzetben, hogy hátramaradt családjáról már előbb más módon is gondoskodhatott volna. Az ilynemű özvegyeknek tehát az illeték-tételeknek magasabbra emelése által mintegy kárpótlás nyujtatik azon veszteségért, a mely őket fentartójuknak elhalálozása folytán érte.

Az ellenség előtt elesett vagy megsebesülés avagy hadi fáradalmak következtében elhaltak özvegyeinek és árváinak előnyösebb elbánásban részesítésére vonatkozó ezen elv hasonszerű a polgári államhivatalnokokat érdeklő fennebb hivatkozott törvény 47. §-ában kimondott elvvel; miután ez a szolgálatban vagy annak következtében is elhalt egyének hátrahagyottjainak szintén kedvezőbb nyugdíj-igényeket biztosít; ugyanazon elv Franczia-, Olasz-, Porosz- és Oroszországokban is fennáll.

A 6. §-hoz

Ezen § által a katonai szolgálat teljesítése közben elhalt polgári államhivatalnokok özvegyei és árvái részére az elhunytnak összszolgálata által kiérdemelt illetékigénye biztosíttatik.

A 7. §-hoz

Az itt kifejtett elv kifejezést nyert már az 1885. évi XI. törvénycikk 56. és 58. §-aiban is.

A 8. §-hoz

Ezen § a), c), e) és f) alatti pontjaiban foglalt esetek, melyek szerint az özvegyi nyugdíj megszünik, általánosságban ugy a katonai ellátásról szóló 1875. évi törvény 22. §-a eseteinek, mint ezen § b) pontja az 1885:XI. törvénycikk 50. § 1. pontja hasonszerű rendelkezéseinek felelnek meg.

d) betűhöz

Az államtól vagy valamely nyilvános intézetben nyert teljes ellátás, pl. valamely gyógy-, egyébb táp- avagy alapitványi stb. intézetben elhelyezés, ha az özvegynek összes szükségletei abban fedeztetnek, a nyugdíjnak megszüntetését vonja maga után, mivel egy és ugyanazon czím alatt kétszeres ellátás nem engedélyezhető; mint további megszünési okot fel kellett venni az özvegynek belépését valamely apácza-zárda tagjai közé, ha e zárda nem neveléssel és betegápolással foglalkozik, mert az özvegy ilyen zárdában teljes ellátást élvez, szereznie tilos és nincs is azon helyzetben, hogy a közjóért ugy működjék, mint oly zárdák tagjai, kik a nevelésnek és betegápolásnak szentelik magukat.

A 9. §-hoz

Valamely özvegynek újbóli férjhezmenetele, a nyugdíjigénynek a netáni újbóli özvegységre jutás esetére való fentartása avagy végkielégités mellett az eddigi szabályok szerint is fennállott, a mint azt az 1885. évi XI. törvénycikk 51. §-a is megengedi.

Az árvák ellátása

A 10. és 11. §-okhoz

Ezen szakaszok meghatározzák, milyen esetekben kap a tiszti árva, továbbá milyen esetekben kap az özvegy gyermekei számára nevelési járulékot.

Elvi tekintetben feltételeztetik, hogy az árvák az 1. vagy 2. § szerinti házasságból származnak.

Tekintet nélkül az árvák számára, nevelési pótlékot minden egyes árva kap:

a) kinek atyja az 1. § a) alatt emlitett körülmények között halt el;

b) a szülőtlen árva, és

c) azon árva, kinek anyja a 3. § b), c), i) pontjai értelmében nyugdíjt nem kap; vagy ki azt a 8. § f) betüje alatti esetben elvesztette; és pedig az a) alatti esetben ugyanazon indoknál fogva, mely az özvegyre nézve az 1. § a) és a 2. §-nál kimondatott, - tehát még akkor is, ha az apának nem is volt nyugdíjigénye, ellenben a b) és c) alatti esetekben az apának nyugdíjigénynyel birnia kellett.

A b) alatti eset az 1885. évi XI. törvénycikk 39. §-a második bekezdésében is benfoglaltatik.

A c) alatt felsorolt esetekre nézve megjegyeztetik, hogy:

1-ször azon esetben, ha az anya a maga részéről a nyugdíjról lemondott, ezen lemondás az akkor még nem is létezett gyermekekre nézve hátrányos nem lehet;

2-szor, azon rendelkezés pedig, hogy a törvényjavaslat 10. § c) pontja 2-ik (c) és 3-ik (i), illetve 8. § f) alatti esetekben szülőtlennek tekintendő minden árvának nevelési járulékra van igénye, t. i. ha az anya férje halálakor azzal saját hibáján kivül nem élt; vagy ha az anya - bűnvádi elitéltetés folytán - nyugdíjat nem kapott, vagy a már élvezett nyugdíját elvesztette, az 1885. évi XI. törvénycikk 35. § 4. és 5. pontjai hasonszerű alkalmazásán alapszik.

Ezen utóbbi határozványok azon alapszanak, hogy méltatlan volna, ha az anya vétke a gyermekekre visszahatna, megjegyeztetvén, hogy ezen elv a jelenlegi nyugdíjszabályokban is alkalmazást nyert.

Minden más esetben az özvegynek - gyermekei részére - nevelési járulék csak akkor jár, ha férje halálakor legalább 3 még anyai ellátásban álló gyermeke van, illetőleg ha az özvegy teherben van.

Ezen rendelkezés az 1885. évi XI. törvénycikk 39. §-ának felel meg.

A 12. §-hoz

Az itt a) és b) alatt elősorolt kizárási okok a tiszti özvegyekre nézve a 3. §-ban emlitettekhez hasonszerűek.

A c) alatt felvett határozmány a büntető törvényen alapszik és hasonló rendelkezés, az 1885. évi XI. törvénycikk 50. §-ában is benfoglaltatik.

A 13. §-hoz

A tiszti árvákra nézve a törvényes kor, - mint eddig a fiúkra nézve a 20-ik, a leányokra nézve a 18-ik életkorban állapittatik meg.

Ezen kor, a melynek eléréseig t. i. az árváknak nevelési járulékra igényük van, az 1885. évi XI. törvénycikk 41. §-a értelmében, - azon korlátozása pedig, hogy a törvényben elősorolt ellátási esetek egyikének korábbi beálltával a nevelési járulék megszünik, ugyanazon törvény 50. § 2. és 3. pontjainak hasonlatossága szerint hozatik javaslatba.

A 14. §-hoz

Itt is azon elv vétetett alapul, hogy a nevelési járulék az atya rendfokozatához képest szabatik meg, ugy mint az az özvegyek nyugdíjának megállapitásánál történik.

A b) alatt mellékelt kimutatás feltünteti az árvák fejenkénti nevelési járulékainak összegét, összehasonlitván azokat az eddigiekkel, valamint a polgári államhivatalnokok árvái részére kijáró illetményekkel, mely összehasonlitásból ismét kiderül, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban ajánlott tételek az eddigieknél alig, - a magyar polgári államhivatalnokokéinál pedig általában nem magasabbak.

E tekintetben korlátozás csak annyiban volt alkalmazandó, hogy a nevelési járulék összege nem lehet magasabb, mint az özvegy nyugdíj-összege, mert ezen megszoritás nélkül, gyermekeknek nagy száma esetében, az özvegy nyugdíja a nevelési járulékokkal együtt többet tehetne ki, mint az elhunyt férjnek (atyának) beszámitható javadalmazása kitett. Hasonló okból megállapittatott továbbá, hogy ha a férj nyugállományban halt el, az özvegy nyugdíja és a nevelési járulékok összege a férj (atya) nyugdíját meg nem haladhatja. Ugyanezen elvek foglalvák az 1885. évi XI. törvénycikk 43. és 46. §-aiban is.

A 15. §-hoz

Ezen szakasz rendelkezése összhangzásban áll az 1885. évi XI. törvénycikk 38. és 40-ik §-aival.

A 16. §-hoz

A már a 10. és 11. §-nál felhozott indokokból kiindulva, hogy a nevelési járulék csak segélyül szolgál az anyának, a szülők nélküli és ezekhez hasonló árvákról (10. § c) illetékeiknek, ezen szakaszban megállapított felemelése által különösen gondoskodni kellett.

Ezen szakasz rendelkezése megfelel a már többször hivatkozott 1885. évi XI. törvénycikk 44. §-ának.

Azon elv, hogy a nevelési járulékok összege az 50% pótlékkal együtt sem haladhatja meg az özvegyi nyugdíjat, épen ugy mint a 14. §-ban, itt is kifejezésre jutott.

A 17. §-hoz

Ezen szakasz a 6. §-nál felhozottak által van indokolva.

A 18. §-hoz

Ezen § rendelkezései megfelelnek az 1885. évi XI. törvénycikk 49. §-ának és a katonai illetékszabályokon, valamint az 1875:LI. törvénycikk 25. §-án alapszanak.

A 19. §-hoz

Az ezen szakaszban felvett megszünési okok megfelelnek ugy az eddigi ellátási szabályoknak, mint az 1885. évi XI. törvénycikk 50. §-ában foglalt határozatoknak.

II. FEJEZET

A legénység özvegyeinek és árváinak ellátása

A 20. és 21. §-okhoz

A legénység özvegyeinek szabályszerű nyugdíjazásánál a nősülési szabályzattal egybehangzóan megállapittatott, hogy csak valóságos altisztek özvegyei és pedig csak akkor nyugdíjképesek, ha a házasság a férj tettleges szolgálata idejében az első mód szerint köttetett, vagy ha az, az első osztályba tartozó házassággá átváltoztattatott és ha a férj mindkét esetben tettleges szolgálata közben bekövetkezett elhalálozásának idejében a fennálló katonai ellátási törvény értelmében az állandó katonai ellátásra már törvényes igényt szerzett.

Ha azonban a férj halála tettleges szolgálatának idején kivül következett be, az elhaltnak, - hogy az özvegye nyugdíjképes legyen, - vagy valamely katonai rokkantak házának ellátási állományába kellett tartoznia, vagy ezen ellátás helyett a rokkantak nyugdíjélvezetében kellett állani.

Első módozatú házasság alatt tettleg szolgáló altisztnek oly házassága értendő, melynek tartama alatt a nő és a gyermekek a férjjel együtt laknak és a katonai illetékszabályzatban meghatározott kedvezményekben részesittetnek; megjegyeztetvén, hogy azok száma szolgálati és pénzügyi indokoknál fogva annyira korlátozva van, hogy általában a közös hadseregnél a valódi altisztek békelétszámában 10. részének, a m. kir. honvédségnél pedig 1-1 zászlóaljnál két altisztnek és egy puskaművesnek engedhető csak meg első módozat szerinti nősülés.

Az imént emlitett megszoritások azonban a legénységi özvegyek nyugdíjképességét illetőleg a 21. §-ban szabályozott kivételes ellátás esetében elesnek; minek folytán a hatósági engedélylyel vagy a nélkül az első vagy második mód szerint kötött házasságra való tekintet nélkül ugy altiszti, mint közlegénységi özvegyek az állandó évi nyugdíjra feltétlenül igénynyel bírnak akkor, ha a férj az 1. § a) pontjában meghatározott körülmények között halt el.

A 21. § rendelkezése különben kiterjed nemcsak az altiszteknek, hanem a hadsereg tettleges állományának, hadtengerészetnek és honvédségnek összes legénységére, valamint a tartaléknak, szabadságolt honvédségnek és a népfölkelésnek legénysége özvegyeire is, ha a férj elhalálozása az ott közelebbről megjelölt körülmények között következett be.

A 22. §-hoz

Az itt felsorolt kizárási okok a tiszti özvegyekre vonatkozólag a 3. §-ban felhozottakhoz hasonszerűek; megjegyeztetvén, hogy az utóbbi §-ban foglalt többi kizárási okok csakis tiszti özvegyeknél nyerhetnek alkalmazást.

A 23. §-hoz

A legénységi özvegynek és bizonyos fokig az árváknak is kereseti képessége tekintetbe vehető és veendő, miután előbbinek a legtöbb esetben már a házasság tartama alatt a család fentartásához valamely kereset által hozzájárulnia kell, mig a gyermekek az iskolalátogatás mellett közvetve vagy közvetlenül többnyire élelmüket is megkeresik és mivel továbbá a legénységi családok életszükségletei és társadalmi viszonyai egészen mások s a gyermekek nevelése kevesebb költségekkel van összekötve, mint a tisztek hátrahagyottjainál. A tervezett nyugdíjak és nevelési járulékok ennélfogva nem haladják ugyan túl a legszükségesebbnek mértékét, mindazonáltal a legénység hátrahagyottjaira nézve - miután ezen özvegyek és árvák eddigelé semmiféle állami segélyre sem tarthattak igényt - valódi jótéteményt képeznek.

A 24. §-hoz

A törvényjavaslat itt azon rendelkezést vette fel, hogy oly legénységi özvegyeknek, a kik teljesen keresetképtelenek és vagyontalanok, ha férjük az ellenség előtt stb. vesztette életét, a tiszti özvegyek (5. §) részére is 50%-kal magasabban megállapitott békenyugdíj mellett még egy 48 frtból álló évi segély nyujtassék s e tekintetben irányadó volt, hogy ilyen legénységi özvegy egy még keresetképessel szemben nagyon kedvezőtlen helyzetben van s a neki járó nyugdíjjal - a pótlék nélkül - magát alig tarthatná fenn.

A 25. §-hoz

A tiszti özvegy részére isméti férjhezmenetele esetében a 9. §-ban biztositott azon választási jog, hogy vagy végkielégitést kérhet, vagy a nyugdíjat magának fentarthatja - a legénységi állományba tartozó személyek özvegyeinek nem adatott meg; kik a helyett egy évi nyugdíjösszeggel végkielégittetnek, miután itt nem szerepelnek oly társadalmi tekintetek, mint a tiszti özvegyeknél.

A 26. és 27. §-okhoz

Ezen §-ok rendelkezései megfelelnek a tiszti árvák részére a 10. és 11. §-okban megállapitott szabályoknak s az atyának katonai minősége által feltételezett eltérések itt felveendők voltak.

A 28. §-hoz

Az itt megállapitott kizárási okok a legénységi özvegyekéivel (22. §), illetve a tiszti árvákéival hasonszerűek.

A 29. §-hoz

A legénységi árvákra vonatkozólag az 1885. évi XI. törvénycikk 41. §-ának hasonlatossága szerint figyermekeknél a törvényes kor a betöltött 16-ik, leánygyermekeknél a betöltött 14-ik életévben állapittatik meg. E tekintetben azon nézet volt mérvadó, hogy az iskolalátogatási kötelezettség a 23. §-nál mondottakon kivül a népiskolai közoktatásról szóló 1868. évi XXXVIII. törvénycikk szerint a 12-ik, illetőleg 15-ik életévig tart és hogy legénységi árva előbb lesz keresetképessé mint a tiszti árva.

Miután a legénységi árvák viszonyai másneműek, mint a tisztekéi, ennélfogva a hadseregbe, hadtengerészetbe zsolddal való belépés is általában ellátásnak (a betü) tekintendő.

A többi pontok a tiszti árvákra nézve a 13. §-ban felsoroltak által indokoltatnak.

A 30. és 31. §-okhoz

Ugyanazon indokok hasonszerű alkalmazásával, melyek a 14. és 16. §-oknál, a tiszti árvák ellátási élvezményeinek tárgyalásánál kifejtettek, de tekintettel másfelől a legénységi özvegyek és árvák kisebb illetményeire, felvétetett ezen szakaszokban azon rendelkezés, hogy a nevelési járulékok és az özvegyi nyugdíjösszeg esetleg szülők nélküli árváknál egyedül a nevelési járulékok 180 forintnyi összeget felül nem haladhatnak.

A 32. §-hoz

Miután a legénységi állományba tartozó személyek hátrahagyottjainak az elhalálozási negyed nem jár, az illeték élvezetének kezdetéül a férj (apa) elhalálozását követő hónapnak első napját kellett felvenni.

Ezen § 2-ik bekezdése a 18. § 2-ik bekezdésével hasonértelmű.

A 33. §-hoz

A 6-ik, 7-ik, 8-ik, 15-ik, 17-ik és 19-ik §-okban foglalt rendelkezések a dolog természeténél fogva a legénységi egyének özvegyeire és árváira nézve is alkalmazandók lévén, ezen szabályok ismétlése helyett egyszerűen az idézett szakaszokra volt hivatkozás teendő.

III. FEJEZET

Zárhatározatok

A 34. §-hoz

Ezen § szerint a törvény csupán azon özvegyekre és árvákra nyer alkalmazást, a kiknek férje, illetve atyja a törvény életbeléptének napján még a hadsereg, hadtengerészet vagy a honvédség tettleges állományában állott.

A többi katonai személyek hátrahagyottjainak ellátási igényei az eddigi szabályok értelmében itélendők meg.

Bármennyire óhajtandó volna is, hogy jelen törvény kedvezményeiben a törvény életbeléptekor már meglevő, valamint azon özvegyek és árvák, kiknek férje (atyja) azon időpontban már a nyugállományban van, de a ki még tettleges állományban nősült meg, is részesüljenek, még sem volt javasolható, mert a törvény ezen visszaható ereje már az első években oly tetemes költség többletet igényelne, melyet vagy az államkincstárnak kellene viselni, vagy a mely, ha a hadmentességi díjalapból lenne fedezendő, ezen alap képtelenné válnék arra, hogy az ellátási összegeket kamatjaiból kielégithesse; és igy ez által maga az alap tőkéje támadtatnék meg és annak növekedése hosszabb időre lehetetlenné tétetnék.

Ehhez járulnak még a következő praecedens esetek:

a) a tisztek és hasonló állásnak részére az 1870-1872. években behozott illeték-feljavitás az ezen időpont előtt nyugállományba helyezettek nyugdíjának felemelésére befolyást nem gyakorolt; és

b) az 1875 évi LI. törvénycikk határozmányai - a katonai ellátásról - a törvény kihirdetésének napját megelőzőleg nyugállományba helyezett havidíjasokra is csak annyiban nyertek alkalmazást, a mennyiben ezek már nyugdíjaztatásuk előtt az ujonnan szabályozott tettlegességi illetékek élvezetében voltak.

Kivételt kellett tenni ellenben azokra nézve, a kiknek férje (atyja) a déli Dalmácziában és az occupált tartományok területén elesett, vagy megsebesülés avagy hadi fáradalmak következtében halt el, mert azoknak az 1882. évi XXIV. törvénycikk alapján csak ideiglenes ellátási segélyek és pedig az e tekintetben hozandó általános törvény életbeléptéig adattak, a melyek a végleges ellátási törvény életbeléptével megszüntetni fognak; minélfogva a törvénynek ezen visszaható erejét itt világosan kiemelni kellett.

A 35. §-hoz

A törvényjavaslatban a hasonszerű viszonyokat méltatva, szükségesnek tartatott, hogy valamely felszerelt hadihajón, tengeri szerencsétlenség alkalmával elhalt tiszt vagy legénységi egyén özvegyének (árvájának) ugyanazon ellátási igény biztosittassék, melyet azon özvegynek (árvának) nyujt, kinek férje (atyja) ellenség előtt esett el.

Ezen rendelkezés egyébiránt hasonszerű az 1. § a) alatt előforduló azon kitétellel: „a katonai szolgálat közben”.

A 36. §-hoz

Az özvegyek és árvák eddigi ellátási keretének jelen törvényjavaslat által tervezett kibővitésénél fogva mindenesetre emelkedni fog az ehhez szükséges fedezet összege, - mindazonáltal a kincstár maga semmi tekintetben sem lesz jobban megterhelve mint eddig, ha a többlet a hadmentességi díjalap kamataiból fog fedeztetni.

Az eddigi szabályok szerint már kiszabott, valamint az ezen törvény folytán megkivántató, vagyis az összes szükséglet fedeztetik:

a) a közös pénzügyminister költségvetésében közös hadseregbeli és hadtengerészeti nyugdíjak czímén az 1885. évre felvett 1.320,000 frtnyi összeggel, mely összeg mint átalány, évenkint változatlanul igénybe fog vétetni; és

b) egy a mindenkori szükségletnek megfelelő, a hadmentességi díjalap kamataiból fizetendő évi pótlékkal.

Ugy az a) alatt emlitett átalány, valamint a b) alatt jelzett pótlék csak addig fog igénybe vétetni, a mig a hadmentesség-díjalap évi kamatai 6 millió forintot el nem érnek, mely összeg a mellékelt statistikai indokolás adatai szerint általában a maximumot képezi, mely ugy a teljes béke-ellátás, mint a legnagyobb hadi események folytán bekövetkező ellátási igényeknek teljesen megfelelni képes.

Ezen időponttól kezdődőleg a katonai özvegyek és árvák összes ellátási illetékei a hadmentességi díjalapból lesznek fedezendők és az államkincstár sem az a) alatt emlitett átalánynyal, sem pedig e czimen más költséggel nem fog terheltetni, sőt a jelenleg a hadmentességi adó jövedelméből az 1880:XXVII. törvénycikk 6. §-a szerint a magyar korona országai részéről a hadmentességi alapba fizetendő évi 857,470 o. é. forintnyi járulék más czélokra leszen forditandó.

Ezen a) és b) alatt emlitett összegekből a törvényjavaslat 36. §-a értelmében fedezendők lesznek először mindazon ellátási illetmények, melyek már eddig is a közös pénzügyministeri költségvetésben e czímen felvétettek; ugyanis:

a) a hadsereg és haditengerészet katonai személyeinek hátrahagyottjai részére - ezen törvény életbelépte előtt kiszabott a közös pénzügyi javadalmazásból fedezett ellátási illetékek (kegyadományok);

b) a hadsereg, hadtengerészet és a honvédség, valamint a népfölkelés tisztjei és legénységi özvegyei és árvái részére ezen törvénynek életbelépte után, de annak alapján; valamint

c) a hadsereg, hadtengerészet és honvédség nyugalmazott tisztjei, továbbá tettleges és nyugalmazott hivatalnokai és rangosztályba nem sorozott havidíjasainak özvegyei és árvái részére ezen törvény életbelépte után, de az eddigi szabályok szerint megszabandó ellátási élvezmények és kegyadományok.

A honvédelmi ministerium javadalmazásából fedezendők azonban ezentúl is a honvéd-tisztek, hivatalnokok és rangosztályba nem tartozó havidíjasok özvegyeinek és árváinak - ezen törvény érvénye előtt megszabott és eddig is ezen javadalmazásból fedezett - ellátási élvezményei.

Az ellátási illetményeknek ezen javaslatban ajánlott módon leendő fedezése által először sem az eddigi közös pénzügyi, - sem a honvédelmi ministerium nyugdíj-javadalmazását nagyobb megterheltetés nem éri; ellenkezőleg miután utóbbit ezentul csak az ezen törvény életbelépte előtt utalványozott ellátási illetmények terhelik, ezen teher az igényjogosultaknak halál által vagy másképen történt fogyatkozások folytán évenként kisebbedik és elvégre egészen is megszünik.

Ezen törvény megalkotása által másodszor az államkincstárnak még fokozatos megkönnyebbitése is éretik el. A tapasztalat igazolja ugyanis, hogy a közös nyugdíj-javadalmazásnál évtizedek óta az évi szükséglet folytonosan emelkedett; igy az 1881-ik évben a közös pénzügyministerium költségvetésének V. czíme alatt 1.225,000, és VI. czíme alatt 50,000 frt, tehát összesen 1.275,000 frt; az 1885. évben a hadsereg részére már 1.260,000 frt, és a hadtengerészet részére 60,000 frt, tehát összesen 1.320,000 frt; és az 1886. évre a hadsereg részére 1.272,000 frt, a hadtengerészet részére pedig 62,000 frt, összesen tehát 1.334,000 frt lett engedélyezve.

Miután az 1887. évre ismét, - ha nem több - legalább is oly összeg igényeltetnék, mint az 1886. évre, azaz 1.334,000 frt; holott ha addig jelen törvény életbe lép, akkor csak 1.320,000 frt változatlan átalány követeltetik: ez által nemcsak minden emelkedés jövőben kizáratnék, hanem ellenkezőleg már az 1887. évben legalább is 14,000 frt megtakaritás eredményeztetnék.

A hadmentességi díjalap, mely az 1885. év végével már - a statistikai kimutatások 53. tabellája szerint - 9 millió forintnyi tőkével rendelkezvén, évente is nemcsak 2 milliónyi járulékkal, hanem még a meglevő tőke kamatjai által progressiv, a statistikai indokolás 53. táblázatában számszerint kimutatott emelkedést mutat - elegendő biztositékot nyujt arra nézve, hogy nemcsak a statistikai adatok alapján kimutatott békeellátást teljesen fedi, hanem még arra is, hogy idővel oly magasságot fog elérni, miszerint a teljes hadi ellátáson kivül, a melyre az alap első sorban és pedig törvény szerint annak kimeritéséig forditható, a fokozatosan növekedő békeellátást még azután is teljesen fedezheti.

Itt még felemlitendő, hogy kisebb háború az alaptőke képződésére alig vehető figyelembe, sőt még nagyobb háború is legfeljebb oly befolyást gyakorolna, a mely az alaptőke képződését csak lassitani képes.

Az állam részéről fedezendő átalányjárulék végül a statistikai indokolás 53. táblázata szerint csak addig volna igénybe veendő, a mig a hadmentességi díjalapnak évi kamatjövedelme 6 millió frtra nem emelkedik; a mikor is azután az összes ellátási illetmény ebből lesz fedezendő, s ez, ha állandó békének örvendünk, vagy ha a béke csak kevésbé érzékenyen zavartatik meg, legkésőbb az 1819. évben fogna bekövetkezni.

Helyén levőnek találtatott továbbá ezen szakaszban határozottan kifejezni azt, hogy a törvény az 1880. évi XXVII. törvénycikk 5. § 2-ik pont 1. bekezdésének rendelkezéseit a hadsereg, hadtengerészet és a honvédség tisztjei és legénységei özvegyeinek és árváinak békében való ellátására kiterjeszti.

A 37. §-hoz

Miután az ellenség előtt eltünteknek holttá nyilvánitását czélzó birósági tárgyalások hosszabb időt igényelnek, méltányosnak találtatott, hogy ezen eltüntek hozzátartozóinak a holttá nyilvánitás időpontjáig ideiglenes ellátás biztosittassék, a mint az, az 1885:XI. törvénycikk 45. §-ában is hasonlólag történt.

A 38. §-hoz

A meghozandó törvénynek az ezen §-ban emlitett özvegyekre és árvákra való alkalmazása az 1875. évi LI. törvénycikk 137. §-a intézkedésének alapján hozatik javaslatba.

A tisztelt képviselőház bölcsesége azon nagy szándék által vezéreltetve, hogy állami létünk minden eshetőséggel szemben biztosittassék - meghozta mindazon törvényeket, melyek a véderő fokozására czéloztak - csak a legközelebbi időben fogadta el a népfölkelésről szóló törvényjavaslatot, mely véderőnk szervezetét mintegy betetőzi.

Ha tehát a törvényhozás bölcsesége az állam érdekében szükségesnek és elodázhatlannak tartotta a védkötelezettség elvét a kellő határig kiterjeszteni s ez által nagy áldozatot hozni - nem riadhat vissza azon másik áldozattól sem - hogy a véderőhöz tartozók - kik a trón s hazánk állami biztonságáért életüket koczkáztatják - vagy talán el is véreznek - gyámol nélkül hátrahagyott családtagjai az állam részéről ellátásban részesittessenek.

Megköveteli ezt időnk humanus szelleme - minden államnak polgárai iránt tartozó kötelezettsége és végre a méltányosság is - mi elől annál kevésbé sem szabad kitérni, miután ennek keresztülvitele az állam nagyobb megterheltetése nélkül lehetséges.

Ezek után a törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak elfogadásra ajánlani bátorkodom.

1. számú melléklet az 1887. évi XX. törvénycikk indokolásához * 

A) Összehasonlító kimutatás
a m. kir., a közös-, és a cs. kir. államhivatalnokok és a katonatisztek özvegyeinek az eddigi szabályok, valamint a törvényjavaslat szerint járó évi nyugdijáról

B) Összehasonlító kimutatás
a m. kir., a közös-, és a cs. kir. államhivatalnokok és a katonatisztek apátlan egy árvájának az eddigi szabályok és a törvényjavaslat értelmében járó évi ellátási illetményéről

2. számú melléklet az 1887. évi XX. törvénycikk indokolása

A hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és a népfölkelés tisztjei és legénysége özvegyei és árvái ellátásáról szóló törvényjavaslatnak
statistikai indokolása

Bevezetés

Tekintve a munkálat terjedelmes voltát és ama bonyolult viszonyokat, melyeket a dolog természetéhez képest figyelembe kellett venni, elkerülhetlenül szükségesnek mutatkozik, mindjárt kezdetben előadni azon szempontokat, melyek annak szerkesztésénél kiindulásul szolgáltak. Ezenkivül az anyag különböző részeinek sajátlagos tárgyalása, elkülönitve lesz előadva.

Ĺltalában a dolgozat megvilágosításáúl a következők emeltetnek ki:

Igen természetes, hogy e munkára, mely a multból a jövőre, előbbi szervezetekből a jelenlegire törekszik következtetni, és a melynek alapanyaga ezenkivül a honi statistika állapotánál fogva mindent felölelőnek és mindenben megbizhatónak alig mondható, nem lehet a mennyiségtani pontosság, hanem csupán a valószinűség mértékét alkalmazni. Épen azonban tekintettel a számitás kevésbé megbizható elemeire, legalább azon adatok, melyek határozottaknak tekinthetők, teljes szabatossággal értékesittettek.

A dolgozatbeli számitások alapjául aránylag rövid időtartam vétetett. Ĺmbár a statistika egyik legfőbb törvénye megköveteli, hogy a következtetések kiterjedt tapasztalatokra fektettessenek, mégis tekintettel a rendelkezésre álló időre és erőre, mint szintén nagyon is messze terjedő és terhes kutatások elkerülése végett, bizonyos korlátozás mutatkozott szükségesnek; a mi e különleges esetben már csak azért is inkább előnyösnek, mint hátrányosnak mondható, mert csak ily módon volt lehetséges egy folyvást egyenlőnek maradó haderőt és egyetlen egy határozott szervezetet venni kiindulási pontul, a mely alapalkotó és lényeges viszonyaiban a legközelebbi jövőben is alig fog változás alá esni.

A tisztek és a legénység özvegyei és árvái ellátására megkivántató új szükséglet kiszámitásánál, - nagyság tekintetében - mindenkor a maximális álláspont tartatott szem előtt. Ennél ugyanis, annak fontolóra vétele volt irányadó, hogy azon pótléknak, mely a szükségtöbblet fedezésére a díjalap kamatjövedelméből vétetik igénybe, és a mely egyszer-mindenkorra törvényesen szabályozandó, minden körülmények között elegendőnek kell lennie.

A háború esete külön van feltüntetve. Tekintve, hogy a háborúk terjedelme és tartama előre ép oly kevéssé határozható meg, mint azoknak gyorsabb vagy lassúbb egymásra való következése, az erre vonatkozó számitások csupán egy főbb vonásaiban vázolt képet nyujthatnak.

A jelen dolgozathoz használt források és azok megbizhatóságának mérve részletesen fognak kimutattatni.

Alább következik azon tervezet vázlata, a mely a jelen törvényjavaslat statistikai indokolása czéljából irányadóul szolgált.

I. Ĺltalános adatmegállapitások

1. A nők és gyermekeik közti számarány;

2. a fiuk és leányok közti számarány;

3. a hitves-társak korbeli aránya;

4. a tettleges és nyugalmazott havidíjasok halandóságának mérve;

5. a katonai intézetekben évenként elhelyezett árvák száma;

6. az évenként nyugállományba lépő havidíjasok száma.

A mennyiben ez adatmegállapitások eredményei e munkálatnál használhatók voltak, vagy az egyes fejezetek indokolásánál adattak elő, vagy pedig a "Függelék"-hez mellékeltettek.

II. Számszerű összehasonlitás a jelenleg nős, és az új házassági szabályzat szerint nősülhető tisztek közt

Adatgyüjtések a közös hadügyministerium osztályaiban, ş Felsége a császár és király katonai irodájában és a főudvarmesteri hivatalban.

III. Szükséglet az új törvény szerint ellátandó özvegyek és árvák számára

1. A törvény kihirdetése utáni első évre;

2. a további évekre az igényelt legfőbb mérvéig.

1.

a) A tettleges és a nyugállománybeli (várakozási illetékkel ellátott) tisztek külön-külön:

α) hány nős halt el az 1870-1879-ig terjedő években rendfokozat vagy fizetési fokozat szerint osztályozva;

β) az ezen időszakban hátramaradt özvegyek és árvák száma. Előbbiek kora; utóbbiak neme és kora;

γ) a törvényjavaslat szerint kiszabott ellátási járandóságok tiz évre. Az átlagos év meghatározása;

δ) alkalmazása a II-ben felderitett százaléki pótléknak a kiszámitott összegre;

ε) mily hányaddal lépnek a nyugállománybeli tisztek a törvényjavaslat 1. §-a b) pontja értelmében évenként az új rendszer szerinti ellátásba?

Adatgyüjtések a közös hadügyministerium szakszámvevőségi osztályánál, a területi parancsnokságoknál és a tábori püspökségnél.

b) Legénység.

α) Az ellátásra jogosult altisztek száma, rendfokozat és járandóság szerint;

β) koruk; gyermekeik száma, neme és kora;

γ) a férjnek továbbélése és polgári szolgálatban való alkalmazás által előidézett fogyaték;

δ) az özvegyek és árvák halandósága tekintettel az átlagos korviszonyokra;

ε) a törvényjavaslatban kiszabott járandóságok kiszámitása.

Adatgyüjtések valamennyi anyakönyvvezető csapatnál és intézetnél.

2.

α) Az elhalálozás rendje Farr V. szerint;

β) a fogyaték létesülése az a) szerinti korviszonyokra való tekintettel;

γ) a növedék és fogyaték egybevetése.

Ebből a szükséglet kifejlődése legnagyobb mérvéig, özvegyek, fi- és leányárvák szerint elkülönitve;

δ) az összes szükséglet megállapítása y)-ból.

IV. A jelen törvényjavaslat szerint kilátásba vett össz-szükséglet megállapítása. Ezen szükséglet fedezete és mérlege.

1. A szükséglet osztályzat szerinti áttekintése és annak összehasonlitása az államkincstárból járó s változás alá nem eső átalányjárulékkal.

2. Fedezet a hadmentességi díjalap kamatjövedelméből adandó pótlás által. A díjalap tőkéinek növekedésére vonatkozó számvetés.

1.

α) Az állam terhére eddig igénybe vett ellátási összegek nagysága. Annak felosztása egyfelől a tisztek és a legénység között, másfelől a katonai hivatalnokok és rangosztályba nem soroló havidíjasok között.

β) A nyugdíjas tisztek özvegyei és árvái ellátása évi pótlékának mennyisége. A nyugdíjas tisztek özvegyei és árváinak a jelenlegi alapon kiszabandó ellátási összege, az 1887. évi január hó 1-jétől kezdve.

γ) A tettleges és nyugdíjas tisztek az eddigi rendszer szerinti ellátásban részesülő hozzátartozó illetményeinek csökkenése, a törvény kihirdetése után mutatkozó eredmény szerint. A vonatkozó s évről-évre csökkenő szükséglet mennyisége.

δ) Mindkét honvédség nyugdijas tiszteinek, valamint mindkét honvédség tettleges és nyugdíjas hivatalnokainak (beleértve a rangosztályba nem soroló tettleges és nyugdíjas havidijasok) hozzátartozói ellátási élvezményeire vonatkozó számvetés, a mely élvezmények a törvényjavaslat szerint itt tekintetbe jönnek.

2.

α) A díjalap növekedése a törvény kihirdetése után 68-ik évig;

β) összeg és százalékmennyiség, mely a díjalapból igénybe veendő. A szükséglet és a fedezet közötti egyensúly.

V. A háború esete

1. Az 1866-iki hadjárat osztrák részről.

2. Az 1870-iki hadjárat porosz részről.

1.

α) Veszteség tisztekben hivatalos adatok szerint; ehhez képest az özvegyek és árvák száma;

β) veszteség legénységben, közvetett módon kipuhatolva; ehhez képest az özvegyek és árvák száma;

γ) a járandóságok kiszámitása, feltételezve, hogy az új törvény már akkor hatályban lett volna.

Adatgyüjtések: a közös hadügyministerium 9. osztályánál.

2.

α) Veszteség nős havidíjasokban;

β) veszteség nős legénységben;

γ) az ez által özvegyen és árván maradtak száma;

δ) a járandóságok kiszámitása erre nézve az új ellátási rendszer tervezetének tételei szerint és alkalmazással a cs. és kir. hadsereg állományára maximalis esetben.

Adatgyüjtések: a porosz vezérkarnak az 1870-1871-iki háborút tárgyaló művéből, továbbá Engel és Lüdingshausen munkáiból.

A cs. és kir. mozgósított hadsereg állományairól szóló kimutatások a közös hadügyministerium 10. osztályából.

3.

Előtüntetése egy háború befolyásának a hadmentességi díjalap tőkeálladékára:

α) középszerű eset, kiszámitva egy háborúra az 1890. és 1895. években;

β) maximalis eset, kiszámitva egy háborúra az 1890. és 1895. években.

I. Fejezet

A nős tisztek száma, a jelenlegi és a jövendőbeli állomány szerint

A következő összeállitás czélja, a mennyire azt a rendelkezésre álló anyag lehetségessé teszi - párhuzamot vonni az utóbbi időkben nősült tisztek száma és azon mennyiség között, a mely a közös hadsereg házassági szabályzat tervezete szerint mutatkozik, - hogy ebből azután az új rendszer szerinti özvegyek és árvák számmennyiségére, a régi rendszer szerintiekkel szemben, alapos következtetés legyen vonható.

A legénység nem vétetett fel ezen összeállitás keretébe. Oly okoknál fogva, melyeknek fejtegetése itt teljesen mellőzhető, a legénység a hozzájuk tartozók ellátására csak feltételes igénynyel bir és e részben, miután a törvényjavaslat 20. §-ának határozványai a multra nézve semmiféle vonatkozást nem tartalmaznak, értékesíthető adatok sem állottak rendelkezésre. Itt tehát egy egészen különnemű eljárást kellett követni, a mely alább fog kifejezést nyerni.

Az új házassági szabályzat a rangfokozatba sorolt havidíjasokat három osztályba sorozza, u. i. olyanok, a kik csoportjukon belül egy megszabott százalék határáig nősülhetnek; olyanok, kiknek nősülhetése a legfelsőbb engedélytől van függővé téve, és olyanok, a kiknek a nősülés a szám megszoritása nélkül meg van engedve.

Az első osztályt illetőleg szorosan a házassági szabályzat tervezete követtetett; a többi osztályokat illetőleg a számitás alapjául a házasok jelenlegi száma vétetett föl, a melytől csupán akkor - és mindig csekély mérvben - történt eltérés, ha a jelenleg fennálló viszony a valószinűség szerint maradandónak nem tekintethetett.

A tettleges állománybeliekre felállitott arány a nyugállomány havidíjasaira, a törvényjavaslat 1. § b) pontjának positiv határozványai és 2. §-ában foglalt megszoritások tekintetében is alkalmaztatott.

Az 1. és 2. táblából kitünik, hogy jelenleg a közös hadsereg tettleges állományában 3,879 nős havidíjas van és hogy az új házassági szabályzat szerint 4,497 ily személy lehet házas.

Az ez idő szerint nős tisztek és az ez irányban jövőre nézve megállapított legnagyobb szám közötti különbség, hozzávetőleg 16 százalékot tesz ki.

A számitás könnyitése végett, valamint azon szempontból, hogy az arra alapitott igényeknek mindenkor számba vétethessenek, különbség gyanánt 16 2/3 százalék vétetett fel; s ehhez képest az ellátási járandóságok szükségletének kiszámitásánál az emlitett mennyiségben megszabott pótlék vétetett alapul.

Ez összeállitásnál forrásokul szolgáltak: a közös hadügyministerium osztályainál, ş Felsége a császár és király katonai irodájában és a főudvarmesteri hivatalban rövid úton eszközölt adatgyüjtések, valamint az elnöki iroda és az első osztály rang-névsora.

1. Tábla * 

A hadseregbeli nős tisztek száma

jövendőbeli állományuk szerint, az új házassági szabályzat tervezete alapján

A) Katona-állománybeli tisztek
B) Hadbirák, katonaorvosok és csapatszámvivők tisztikara

2. Tábla * 

Jelenleg nős

A) Katona állománybeli tisztek
B) Hadbirák, katonaorvosok és cspatszámvivők tisztikara

3. Tábla * 

Összehasonlitás a jelenleg nős és az új házassági szabályzat szerint előreláthatólag nősülő tisztek között

II. Fejezet

A szükséglet

E fejezet magában foglalja:

1. A törvény kihirdetése utáni első évre járó szükséglet kiszámitását;

2. e kiszámitás tovább-fejlődését a 69 évig, mint az összes kiadás legnagyobb mérvének időpontjáig.

1.

Az első évi szükséglet a legközelebbi multban fennállott viszonyok alapján következő módon számittatott ki.

A) A tiszteknél

A tettleges tiszteket, illetőleg a közös hadügyministerium szakszámvevőségi osztálya által, a nyugalmazott havidíjasokat, illetőleg a katonai területi parancsnokságok által a nősültek halálesetei, és pedig az előbbieknél az 1870-től 1879-ig terjedhető időszakra, az utóbbiaknál az 1876-1880-iki évekre állapittattak meg. A kimutatások az árvák számát, nemét és korát is magukban foglalták.

Minthogy az özvegyek kora a csapattestek, seregintézetek stb. anyakönyvi irataiból kivehető nem volt, ezen, az elhalálozások általi csökkenés kimutatásához okvetlenül szükséges adatok megszerzése végett, az apostoli tábori püspökség kerestetett meg. Ehhez, hogy az anyakönyvekben való nehéz és időt rabló keresés megkönnyittessék, valamennyi elhalálozottat a házasságra lépés éve és azon törzstestület szerint, a melyhez tartozott, lajstromozni és jegyzékbe venni kellett.

Az itt előadott módon felderitett adatok az özvegyeknél a családfők rangosztályainak és az özvegyek korának megfelelően, az árváknál ezen kivül még tekintettel a fiuk és leányok elhalálozási rendjének különbözőségére, nem szerint elkülönitve iktattattak be az előkészitett lajstromokba.

A 4., 5., 7-10-ig és 12-től 15-ig táblákból áttekinthetően nyert adatok nyomán és a 4., 5., 7., 9., 12. és 14. számú táblázat, valamint a törvényjavaslat 4., 14., 23. és 30. §-aiban rendszeresitett járandósági tételek alapján a szükséglet nagysága tiz, illetőleg öt évre kiszámittatott és azután az ez évi átlag, tekintettel a házassági szabályzatra (jelenlegi indokolás 2. lapoldal, 4. bekezdés), 16 2/3 százalékkal felemeltetett. Az illető számműveletek eredményei (17., 18., 20., 21., 23. és 24. tábla) a további kifejlődés által feltételezett módon együttes összegekké (26., 27. és 29. tábla) egyesttettek.

B) A legénységnél

Az itteni viszonyok lényegesen különböznek a tisztektől, miért is más sajátlagos rendszert kellett követni. Minthogy ugyanis az özvegyek és árvák ellátási jogosultsága csupán a családfő által betöltött 18 szolgálati évvel kezdődik, e járandóságra jogosult osztály halandóságáról pedig semmiféle positiv adatok be nem szerezhetők, itt - mint már emlitettük - a multról a jövőre jogosult következtetést vonni nem lehet.

A tettleges szolgálatban elhalt altisztek részére járó szükséglet, ennélfogva a következő módon puhatoltatott ki.

A főanyakönyv vezetésére hivatott valamennyi csapattest és seregintézetnek meghagyatott a törvényjavaslat 20. §-a szerint, családjuk ellátására igénynyel biró legénységi személyek számát rendfokozat és kor szerint, valamint a gyermekek számát, nemét és korát (6., 11. és 16. tábla) kimutatni.

A férfiak korából levezettetett a nők valószinű kora, támaszkodva azon tapasztalati tényre, hogy a két nem közti korkülönbségnek a monarchiára nézve érvényes statistikai törvénye (6 év) ez osztálybeli személyeknél mintegy két évre csökken.

Kiindulva az ekkép létrehozott alapból, valamint tekintettel arra, hogy a nőknek közel 15.5%-a férjénél előbb hal el és hogy ez utóbbiaknak legalább is 20%-a polgári szolgálatba léphet, a járandóságra jogosultak száma az özvegyek 35.5%, az árvák 20%-ának leszámitásával állapittatott meg, az illető családfők halandósága pedig évi 5%-ra vétetett, tehát azon arányhoz képest, a mely a katonai statistikai évkönyvek szerint a nyugalmazott havidíjasoknál mutatkozik (19, 22. és 25. táblák és együttes összegekké egyesitésökre nézve a 26., 28. és 30. táblák).

Végre a rokkantak házainak ellátási állományában levő személyek szükségletének kiszámitása mellőztetett, minthogy az erre kiszabandó összeg, a mennyiben nem közvetlenül a díjalapra esik, a rokkantak házaiba való felvételt, illetőleg jelenleg fennálló nagy megszoritások mellett, aránylag mindenesetre jelentéktelen lesz.

Hogy mindazáltal ezen összeg számitásba vétessék, és igy a maximalis álláspont minden körülmények között fentartassék, az ellátásra jogosult árvák közül azoknak leszámitása, a kik a katonai intézetekbe egészen ingyenes helyekre vétetnek fel, mellőztetett. Ezek száma egy a közös hadügyministerium 6. osztálya által szerkesztett összeállitás szerint tekintélyes (74. tábla); azonban itt is megfontolandó volna az, hogy azon időszak, a melyről e tábla felvilágositást nyujt, a katonai intézeteket illetőleg abnormalis volt, mert ez időszakon belül a kőszegi, a kismártoni és a kassai alreáliskola, valamint a fischaui ávaház létesittetett, és a hernalsi tiszti leánynevelőintézet jelentékenyen nagyobbittatott.

2.

A nyugdíjak és neveltetési pótlékok szükséglete kiszámitása tovább-folytatásánál, egészen a kifejtési legfőbb pontig (33-43. tábla), alapul a jelenleg leginkább alkalmazott Farr V.-féle halálozási rend (31. és 32. tábla) vétetett, és pedig özvegyek és árvák szerint, - utóbbiaknál ismét nem szerint elkülönözve. Kitünt, hogy a szükséglet a törvény kihirdetése utáni 68. évben éri el tetőpontját. A 68. évben ugyanis a szükséglet az egy évben az özvegyek és árvák ellátására járó összeg 22.51-szeresét éri el. A 69. és következő években az özvegyek és árvák ellátásának szükséglete nem nagyobbodik, mivel a járandóságra jogosultak állományában a természetes és esetleges fogyaték a 69. és következő évek növedékével évről-évre teljes egyensúlyban marad.

Minthogy azonhan a törvényjavaslathoz képest a nyugállománybeli tisztek családtagjai az új rendszer szerint csak akkor lesznek ellátandók, ha a családfő a törvény kihirdetése után a nyugállományba átvétetett, ez osztályra nézve külön eljárást kellett követnünk. A nyugalmazottak halandóságának mérve ugyanis, mint más helyütt emlittetett, 5 százalék E tényből kiindulva jogosultnak látszik ama feltevés, hogy 20 év alatt az összes nyugállomány megújul és azután összeségében az új törvény kedvezményeire igénynyel fog birni. Tekintettel azonban arra, hogy a lassanként a tettleges szolgálatból kilépő személyek szintén hozzájárulnak az évenként 5%-ra tett halandósághoz, a nyugállomány lassankénti megújulása 25 évre elosztva számittatott. Ennélfogva tehát a nyugalmazott havidíjasok özvegyeit és árváit illető járandóságoknak a 43. táblában az 1. évben csupán 1/25, a 2. évben 2/25-e és igy tovább, végre a 25. évben 25/25-e vétetett számitásba.

Mig azonban a 43. táblában az imént előadott viszonyoknak megfelelőleg a 2., 4. és 6. vizszintes rovatnál szükségletül csak a megfelelően leszállitott összegek lettek kimutatva, másrészt szükséges volt, a kiszámitott összegeket megközelitőleg nagyobbra venni, hogy a cs. és kir. haditengerészet, és mindkét honvédség szükségletének elég tétessék. A haderő e részeinek szükséglete a cs. és kir. seregre nézve kiszámitott összegek 25%-ával vétetett fel.

A) Szükséglet

a törvény kihirdetése utáni első évben

a) A tisztek özvegyeinek és árváinak, továbbá az ellátásra jogosult legénységi személyeknek, valamint gyermekeiknek száma.

4. Táblázat * 

Tettleges állományú tisztek özvegyei

5. Táblázat * 

Nyugdijas tisztek özvegyei

6. Táblázat * 

Legénységi személyek özvegyei, a kik a törvényjavaslat 20. §-a szerint ellátásra jogosultak lesznek

7. Táblázat * 

Tettleges tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-a értelmében ellátásra jogosult fiárvái

8. Táblázat * 

A tettleges állományú tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-ához képest ellátásra nem jogosult fiárvái

9. Táblázat * 

Nyugdíjas tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-a értelmében ellátásra jogosult fiárvái

10. Táblázat * 

Nyugdíjas tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-ához képest, ellátásra nem jogosult fiárvái

11. Táblázat * 

Legénységi egyéneknek a törvényjavaslat 26. §-a értelmében ellátásra jogosult fiárvái

12. Táblázat * 

Tettleges állományú tiszteknek a törvénykavaslat 10. §-a értelmében ellátásra jogosult leányárvái

13. Táblázat * 

Tettleges állományú tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-ához képest ellátásra nem jogosult leányárvái

14. Táblázat * 

Nyugdíjas tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-a értelmében ellátásra jogosult leányárvái

15. Táblázat * 

Nyugdíjas tiszteknek a törvényjavaslat 10. §-ához képest ellátásra nem jogosult leányárvái

16. Táblázat * 

Legénységi állománybeli egyéneknek a törvényjavaslat 26. §-ához képest ellátásra jogosult leány-árvái

b) Az özvegyek és árváknak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek

17. Táblázat * 

A tettleges tisztek özvegyeinek a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek, az 1870-79-ik évekbeli özvegynövendék átlaga szerint, 16 2/3 százalék hozzáadásával számitva

18. Táblázat * 

A nyugdijas tisztek özvegyeinek a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek, az 1876-1880-ik évekbeli özvegynövendék átlaga szerint 16 2/3 százalék hozzáadásával

19. Táblázat * 

A törvény kihirdetése utáni első évre a legénységi özvegyeknek járó összegek

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

20. Táblázat * 

A tettleges tisztek fiárváinak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek, az 1870-1879-ik évekbeli árvanövendék átlaga szerint 16 2/3 százalék hozzáadásával számitva

21. Táblázat * 

A nyugalmazott tisztek fiárváinak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek, az 1876-1880-ik évekbeli árvanövendék átlaga szerint 16 2/3 százalék hozzáadásával számitva

22. Táblázat * 

A legénység fiárvái részére a törvény kihirdetése után első évre kijáró összegek

23. Táblázat * 

A tettleges tisztek leány-árváinak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek az 1870-1879-ik évekbeli árva-növendék átlaga szerint 16 2/3 százalék hozzáadásával számitva

24. Táblázat * 

A nyugdíjas tisztek leány-árváinak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek az 1876-1880-ik évekbeli árva-növendék átalaga szerint 16 2/3 százalék hozzáadásával számitva

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

25. Táblázat * 

A legénységi leányárváknak a törvény kihirdetése utáni első évre járó összegek

26. Táblázat * 

Az özvegyek részére, a törvény kihirdetése után első évre járó össz-szükséglet, a tettleges tiszteknél a halandóság tiz évi átlagára, a nyugdíjasoknál annak öt évi átlagára, a legénységnél pedig valószinűségi számitásra alapitva

27. Táblázat * 

A tiszti fiárvák össz-szükséglete a törvény kihirdetése utáni első évre, a tettleges állományú tiszteknél a halandóság tiz évi átlagára, a nyugdijasoknál annak öt évi átlagára alapitva

28. Tábláza * 

A legénységi fiárvák össz-szükséglete, a törvény kihirdetése utáni első évre.

29. Táblázat * 

A tiszti leányárvák össz-szükséglete a törvény kihirdetése utáni első évre, a tettleges állományú tiszteknél a halandóság tiz évi átlagára, a nyugdíjasoknál annak öt évi átlagára alapitva

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

30. Táblázat * 

A legénységi leányárvák össz-szükséglete a törvény kihirdetése utáni első évre

B) A szükséglet

egészen a legnagyobb mérvéig

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

31. Táblázat * 

A nők elhalálozási rendje Farr W. szerint

32. Táblázat * 

A gyermekek elhalálozásának rendje Farr W. szerint

33. Táblázat * 

A valamely évben illetékessé vált özvegyi nyugdíjak csökkentése az elhalálozás rendje szerint

34. Táblázat * 

Szükséglet, melyet az özvegyek és árvák ellátási czélból hozandó törvény számára évről-évre megkövetel

35. Táblázat * 

A tisztek fiárvái részére egy év alatt járandóvá vált járulékoknak az elhalálozás rendje szerinti csökkenése

36. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák ellátásáról szóló jövendőbeli törvény szerint a tisztek fiárvái számára megkivántató szükséglet

37. Táblázat * 

A legénység fiárvái részére egy év alatt járandóvá vált nevelési járulékoknak, az elhalálozás rendje szerint csökkenése

38. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák ellátásáról szóló jövendőbeli törvény szerint a legénység fiárvái számára megkivántató szükséglet

39. Táblázat * 

A tisztek leányárvái részére egy év alatt járandóvá vált nevelési járulékoknak az elhalálozás rendje szerinti csökkenése

40. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák ellátásáról szóló jövendőbeli törvény szerint a tisztek leányárvái számára megkivántató szükséglet

41. Táblázat * 

A legénységi leányárvái részére egy év alatt járandóvá vált nevelési járulékoknak, az elhalálozás rendje szerinti csökkenése

42. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák ellátásáról szóló jövendőbeli törvény szerint a legénység leányárvái számára megkivántató szükséglet

43. Táblázat * 

A özvegyek és árvák ellátásáról szóló jövendőbeli törvény szerint évről-évre megkivántató összes szükséglet

III. Fejezet

A fedezet és a mérleg

Az özvegyek és árvák szükséglete az államkincstárból fizetendő, s változás alá nem eső átalányösszeg és a hadmentességi díjalap kamatjövedelméből nyerendő évi pótlék által fogna fedeztetni.

Az új rendszer szerinti özvegyek és árváknak a 43. számú táblázat utolsó sorában előtüntetett szükséglete mellett, az emlitett átalányösszegből, illetve az előbb emlitett évi pótlékból volna továbbá fedezendő:

a) a hadsereg és a haditengerészet tettleges vagy nyugdíjas hivatalnokai özvegyeinek és árváinak szükséglete, bezárólag a rangosztályba nem soroló tettleges vagy nyugdíjas havidíjasok özvegyei és árvákig; különbség nélkül, vajjon az illető ellátási járadóságok és kegydíjak az 1886. évi deczember 31-ike előtt utalványoztattak ki, vagy pedig csak az 1887. évi január 1-jétől fogva, az eddigi szabályok szerint állapittatnak meg, illetőleg engedélyeztetnek.

b) A hadsereg és a haditengerészet az eddigi rendszer szerinti tiszti özvegyei és tiszti árváinak szükséglete.

c) Mindkét honvédség nyugdíjas tisztjei, özvegyei és árváinak az eddigi szabályok szerint megállapítandó ellátási járandóságai, illetve engedélyezendő kegydíj-szükséglete, az 1887. évi január 1-jétől fogva.

d) Mindkét honvédség tettleges és nyugdíjas hivatalnokai özvegyei és árváinak (beleértve a rangosztályba sorolva nem volt tettleges és nyugdíjas havidíjasok özvegyei és árváinak) az eddigi szabályok szerint megállapitandó ellátási járandóságai, illetve az engedélyezendő kegydíj-szükséglete, az 1887. évi január 1-jétől fogva.

Az ügyállás közelebbi megvilágitása czéljából szükséges lesz ehez képest:

I. Számszerint kipuhatolni az a), b), c) és d) alatti szükségleteket.

II. Ezen szükségletek főátnézetét, valamint az új rendszer szerinti özvegyek és árvák szükségletét megállapitani.

III. Az ellátási járandóságok össz-szükségletét egybevetni a kilátásba vett fedezettel.

I.

A 44. számú táblázat előtünteti, hogy az 1885. évben az özvegyek és árvák ellátására, a közös költségvetési előirányzat III. fejezete 5. és 6. czímei alatt 1.320,000 forint vétetett föl, mely összegből:

a tisztek családjaira 915,450 frt 937,090 frt,
a legénység családjaira 21,640 frt

a katonai hivatalnokok családjaira, továbbá

a rangosztályba nem soroló havidíjasok családjaira 382,910 frt esik.

Miután azonban a törvényjavaslat a katonai hivatalnokok, illetőleg a rangosztályba nem soroló havidíjasok özvegyeit és árváit nem érinti, ennélfogva az a) alatti szükséglet a jövőre nézve is 382,910 frtnyi változatlan összegben vétetik föl, kiindulva azon föltevésből, hogy az ellátásba jutó ezen osztályzatú özvegyek és árvák szükséglete az ez iránti fogyatékkal egy arányban marad.

Az eddigi rendszer szerinti tiszti özvegyek és tiszti árvák szükségletének megállapítása különös puhatolásokat tett szükségessé. Itt mérvadó azon körülmény, hogy a tettleges állományú tisztek özvegyei és árvái az 1887. évi január 1-jétől fogva az új rendszer szerint lennének ellátandók, mig az ezen napon már a nyugállományban levő tisztek családjai iránt az eddigi illetékszabályok szerinti eljárás lesz követendő.

Az erre vonatkozó, s a 44. számú táblázatban az 1885. évre nézve kipuhatolt 937,090 frtnyi szükséglet, a természetes fogyatéknál fogva és mert az árvák fokozatosan elérik a maximális életkort, évről-évre apadni fog. Egyidejűleg azonban évről-évre az 1887. évi január 1-jével a nyugállományban volt tisztek családjai részére ellátási járandóságok engedélyezendők még. Az 1882. 1883., és 1884. évek átlagai szerint (45. táblázat) a nyugdíjas tisztek családjai részére engedélyezett ellátási élvezmények jelenleg minden évben a 46,397 frtot érik el. Mindazonáltal az újabban kiutalt ily ellátási élvezmények is évről-évre oly mértékben csökkennek, a mint kisebb lesz a nyugállománybeli azon tisztek száma, a kikre nézve az eddigi ellátási szabályok alkalmazást nyernek.

Ezen évről-évre megállapítandó ellátási élvezmények fokozatosan előálló csökkenése a 48. számú táblázatban, az eddigi rendszerű tiszti özvegyek és árvák részére a törvény kihirdetése után általában szükséglendő összeg pedig [b) szükséglet], a 49. számú táblázatban van kimutatva. E helyütt mérvadókul tekintetett az újonnan megállapitandó ellátási élvezményeknek évről-évre előálló csökkenésére nézve a 47. számú táblázatban föltüntetett tapasztalati tételek, az összes, az eddigi rendszerű tiszti özvegyek és tiszti árvák ellátására számitásba vett szükségletnek csökkenésére nézve pedig a 46. számú táblázat.

A mi a c) alatti szükségletet illeti, erre nézve egyéb számszerű adatok hiányában azon ténynyel kellett beérni, hogy mindkét honvédség tettleges állományú tisztjei a hadsereg és a haditengerészet tettleges állományú tisztjeinek majdnem 12%-át teszik ki. Ezen tényből kiindulva, s föltéve: hogy a mindkét honvédség nyugdíjas tisztjei családtagjainak azon összegeknek szintén mintegy 12%-ára van igényük, a melyek a 48. számú táblázatban a hadsereg és a haditengerészet nyugdíjas tisztjeinek családjai részére kimutatvák, - az 50 számú táblázat 3-ik függélyes rovatába az esedékes összeg fölvétetett, s arra a 46. számú táblázat csökkenési tételei alkalmaztatván, az 50. számú táblázat utolsó rovatában megközelitő összegben előtüntettetett az 1887. évi január 1-jétől fogva mindkét honvédség nyugdíjas tisztjeinek az eddigi szabályok szerint ellátandó családjai részére megkivántató szükséglet.

Ép ugy vált szükségessé a d) szerinti szükséglet kipuhatolásánál is (mindkét honvédség tettleges és nyugdíjas hivatalnokai, valamint a rangosztály nélküli havidíjasok ellátási élvezményei) positiv adatok hiányában, a valószinűség nyomán járni el. Ugyanis csak az volt megállapitható, hogy mindkét honvédség tettleges állományú hivatalnokainak száma, a hadsereg tettleges állományú hivatalnokai számához ugy viszonylik mint 16 a 100-hoz, s hogy a hadseregbeli hivatalnokok családjaira részére évenkint átlag nem több mint 26,000 forint utalványoztatik ki ellátási élvezmények fejében (a 97. és 98. számú táblázat), mig az 1885. évi előirányzatban kimutatott ellátási élvezmények főösszegéből, a katonai hivatalnokok családjaira 382,910 frt esik (44. számú táblázat).

Ezen számokban kifejezett támpontok és azon körülmény, hogy a törvényjavaslat szerint itt csak az 1887. évi január 1-jétől kezdve kiszabandó ellátási élvezmények jönnek tekintetbe, azon feltevésre jogositanak: hogy az 51. számú táblázatban kifejezést nyert és közelebb okadatolt összegek meg fognak felelni az erre vonatkozó maximalis szükségletnek (d).

II.

A törvényjavaslat értelmében az új rendszer szerinti özvegyek és árvák, továbbá a hadsereg és a haditengerészethez tartozók által hátrahagyott, eddigi rendszer szerinti özvegyek és árvák, végül az itt tekintetbe veendő, s az eddigi rendszer szerint ellátandó mindkét honvédségbeli özvegyek és árvák részére szükséglendő ellátási élvezmények összegét, osztályzat szerint átnézhetően, az 52. számú táblázat tünteti elő.

III.

Az imént emlitett táblázat utolsó sorából kivehető, mennyiben nem képes az államkincstárból fizetendő változatlan átalány-járulék (1.320,000 frt), minden előbb érintett ellátási igénynek megfelelni, illetve mily összegű évi pótlásra volna szükség évről-évre, a hadmentességi díjalap kamatjövedelméből.

Ehez képest a törvény hatályának első évében az özvegyek és árvák számára az államkincstárból fizetendő 1.320,000 frtnyi összeghez, a hadmentességi díjalapból még 16,999 frtnyi pótlás kivántatnék.

Az 53. számú táblázat a hadmentességi díjalap tőkéjének előrelátható növekedését tünteti föl az 1954. évig, valamint a tőke kamatoztatását évről-évre a kamatok fölhasználását.

Föltéve, hogy a tőkeképződést mi sem fogja háborgatni, a hadmentességi díjalapnak az 1885. év végével 9.071,000 forinttal számitott tőkéje 1900-ik évben 43.3 millió forintra, az 1911-ik évben 91.6 millió forintra, az 1954-ik évben pedig közel 572 millió forintra fogna rugni.

Az özvegyek és árvák új rendszer szerinti ellátására 1887-ben a hadmentességi díjalapból az előző év végén visszamaradt 0.15%, tehát a kamatok igen csekély része szükségeltetnék. Ellenben már 1893-ban a hadmentességi díjalapból az előző év végén visszamaradt 1%, sőt 1911-ben már az emlitett tőkék 2.26% volna szükséges. 1912-től kezdve azonban egy aránylag csekélyebb összeg fog az özvegyek és árvák új rendszer szerinti ellátására szükségeltetni, és ez évtől fogva a hadmentességi díjalap tőkéinek összege sokkal gyorsabban emelkedik, mint az 1887-1911. terjedő években. Ezen irányban a visszaesést föltételezi az államkincstárból fedezendő változatlan átalány-járuléknak az 1918-ik évben előreláthatólag beállandó megszünése. A visszahatás azonban a díjalap tőkéjének rendkivüli nagyságánál fogva többé fontossággal nem bir, daczára annak, hogy az 1918. évben a kamatjövedelemnek több mint fele az özvegyek és árvák ellátására forditandó, s hogy az 1917-ik évnek e részbeni kedvező aránya (1.88%), csak az 1931-ik évben lesz ismét elérhető.

Az alap-tőke képzését természetesen lassitani fogná azon eset, ha háború kitörése következtében az alap nagyobb mérvben vétetnék igénybe, és ha ez igénybevétel a kamatjövedelmet meghaladná. Hogy e kedvezőtlen momentum mily mérvben hatna, az a hadjárat belterjességétől, tartamától és korábbi vagy későbbi kitörésétől függ, miért is számszerű meghatározás tárgyát alig képezheti. A 67-70. táblák egyébiránt egy háborúnak a díjalap tőkeálladékára való befolyásáról nyujtanak példát.

A) Kiszámitása

a régi rendszer szerint ellátandó özvegyek és árvák szükségletének

44. Táblázat * 

Fedezete
az özvegyek és árvák jelenlegi ellátásának

45. Táblázat * 

A nyugdíjas tisztek özvegyei és árvái ellátási élvezményeinek, az eddigi rendszer szerint három évi átlagban mutatkozó
növendéke

46. Táblázat * 

Az eddigi rendszer szerint ellátott tiszti özvegyek és árvák illetéke csökkenésének nagyobbodását mutató
fokozat

47. Táblázat * 

A nyugalmazott havidíjasok eddigi rendszer szerint ellátandó tiszti özvegye és árvái illetéke növendékének kisebbedését mutató
fokozat

48. Táblázat * 

Az eddigi rendszer szerint ellátott (tehát nyugalmazott tisztek után maradt) tiszti özvegyek és árvák ellátási illetékeiben a törvény kihirdetése után keletkezendő
növendék

49. Táblázat * 

Kimutatása
a törvény kihirdetése után, az eddigi rendszer szerinti özvegyek és árvák ellátására megkivántató összegek

50. Táblázat * 

Mindkét honvédség özvegyei és árvái részére, az 1887. évi január 1-től kezdődőleg az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási járandóságok és engedélyezendő kegydíjak által igényelt szükséglet kimutatása

51. Táblázat * 

Mindkét honvédség nyugdíjas hivatalnokainak (befolyólag a rangosztályba nem soroló havidíjasok) özvegyei és árvái részére, az 1887. évi január 1-jétől kezdődőleg az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási járandóságok és engedélyezendő kegydíjak által igényelt szükséglet
kimutatása

B) Fedezet

az államkincstárból fizetendő változatlan átalány-járulék és a hadmentességi díjalap kamatjövedelméből történő évenkénti pótlás által

52. Táblázat * 

Főátnézete

a) a hadsereg, a hadtengerészet és mindkét honvédség új rendszer szerinti özvegyei és árvái szükségletének;

b) a hadsereg és a hadtengerészet eddigi rendszer szerinti tiszti özvegyei és tiszti árvái szükségletének;

c) a hadsereg és a hadtengerészet tettleges vagy nyugdíjas hivatalnokok özvegyei és árvái szükségletének, bezárólag a rangosztályba sorolva nem volt tettleges vagy nyugdíjas hivatalnokok özvegyei és árvákig; tekintet nélkül arra, vajjon az illető ellátási járandóságok és kegydíjak az 1886. évi deczember 31-ét megelőzőleg utalványoztattak, vagy csak az 1887. évi január 1-jétől kezdve, az eddigi szabályok szerint szabatnak ki, illetőleg engedélyeztetnek;

d) mindkét honvédségbeli nyugdíjas tisztek özvegyei és árvái részére, az 1887. évi január 1-jétől kezdődőleg, az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási járandóságok és engedélyezendő kegydíjak szükségletének;

e) mindkét honvédségbeli tettleges és nyugdíjas hivatalnokok özvegyei és árvái részére (bezárólag a rangosztályba sorolva nem volt tettleges és nyugdíjas havidíjasok özvegyei és árvákig) az 1887. évi január 1-jétől kezdve az eddigi szabályok szerint kiszabandó ellátási járandóságai, illetve engedélyezendő kegydíjai szükségletének; végül:

f) az a), b), c), d) és e) alatti szükséglet összehasonlitása az államkincstárból fizetendő változatlan átalány-járulékkal.

53. Táblázat * 

Kimutatása
azon özvegynek, a melyre a hadmentességi díj alaptőkéi az 1881. évtől az 1954-ik évig terjedő időszak alatt és azon tul fölszaporodnak, valamint az alap kamatjövedelmének és ezen jövedelem hováforditásának

IV. Fejezet

Háború esete

Az itt következő számtanulmánynak semmi esetre sem tulajdonitható próbaképes számművelet feltétlen biztossága, hanem csak egy csupán főbb vonásaiban találó előirányzat értéke. Az e részben mérvadó momentumok már a bevezető jelentésben világittattak meg közelebbről. Itt csupán azt emeljük ki, hogy az 1866-ik évben a cs. és kir. hadseregnek a nős legénységben szenvedett veszteségeit illetőleg megbizható adatok teljesen hiányozván, az 1870/1871-ki háborúról rendelkezésre álló hasonnemű porosz adatokat az 1866-iki hadjáratra nézve is alapul kellett venni, melyek azonban daczára a megfelelő viszony-számok alkalmazásának a különböző seregszervezet miatt csak nagy óvatossággal használhatók.

Az 1866-ik évben osztrák és az 1870/1871-ik években porosz részről szenvedett veszteségek háború-példa gyanánt azon okból választattak, met ezen hadjáratokban a modern fegyverek hatása kifejezésre jutott és mert ennél az azóta lefolyt idő rövidségét és a felhasználásra alkalmas források viszonylagos jóságát tekintve, a számitás összeállitása aránylag a legbiztosabban volt eszközölhető.

Első pillanatra némileg különösnek látszik, hogy e két háború tekintetbe jövő végeredményei egymástól oly feltünően különböznek; mivel egyenlő ellátási tételeket feltételezve, az 1870/1871-ki hadjárat (maximalis eset 66. tábla) hétszerte nagyobb szükségletet eredményez, mint az 1866-iki (Középszerű eset, 53. tábla). E különbség azonban a tábori seregek oly különböző erejében, a két háború tartama közötti jelentékeny különbségben és azon haladásban találja magyarázatát, mely a közbeneső időben, a fegyverzetben beállott. Ehhez járul még azon körülmény is, hogy osztrák részen 1866-ban a tiszti házasságok száma jóval csekélyebb volt, mint a milyen az jelenleg és a milyen az új házassági szabályzat szerint lesz. Ugyanez mutatkozik a legénységnél is, mely akkoron csupán a két tartaléki évfolyamban nősülhetett korlátozás nélkül.

Az 1866-ik évre nézve kideritett számokat tehát a jövőre alkalmazva, tanácsosnak látszik az igénylendő összeget jelentékenyen megnagyobbodva, sőt talán megkétszerezve gondolni, még az esetre is, ha nem az összes haderő vonulna a harcztérre és ha a hadjárat csak rövid ideig tartana is, vagy ha az ütközetek különös veszteségekkel nem járnának is.

Az özvegyek és árvák ellátására előreláthatólag szükséges kiadások kiszámitásánál egyelőre a haditengerészet és a két honvédség csak a maximalis háború esetében vétettek tekintetbe. A haditengerészet és mindkét honvédség szükségleteire való tekintetből, a 66-ik táblában a hadsereg szükségletéhez felvett 40% aránylag nagyobb mint ez a haderőnek it emlitett részeinek megfelelne, mivel a cs. kir. és a m. kir. honvédséghez tartozó tiz hadosztály van csupán hivatva arra, hogy a hadrend szerint első vonalban lépjen fel. Ezen pótlás azonban biztositékul kell, hogy szolgáljon arra, hogy a 66-ik táblában feltüntetett 1.882,000 forintnyi kerekszámú összeg maximalis esetben az özvegyek és árvák legvégsőig, legnagyobbra fokozott ellátási szükségletének a véderö minden részeire nézve (a népfölkeléssel együtt) minden irányban megfelelhet.

Középszerű háború esetében hasonló pótlás nem vétetett fel, mivel a működésre hivatott haditengerészet vagy a honvédség ugyanazon helyzetben lévő részei számszerint kiegyenlitődnek az által, hogy középszerű háború esetében a hadsereg egy része az országban alkalmaztatik

Kétséget nem szenved, hogy az özvegyek és árvák ellátási szükséglete háború esetében az alaptőkék növekedését lassítja. A 67. és 68. számú táblákban, összehasonlitva az 53. számú táblával, kimutatott, mennyivel lassabban fejlődik egy középszerű háború-esetben az alaptőkék növekedése. Például egy háború-esetben 1890 ben - ha ugyan a törvény 1887-ben életbe lépne - a díjalaptőkék 1900 végén csak 46 7 millió forintra rugnának, a tőke növekedése tehát ezen időpontig 2.6 millió forinttal alább szállna.

Középszerű háború-esetben 1895-ben ezen különbözet az 1900-ig terjedő év végén 1.3 millió forintra rugna.

Egy nagy háború (maximalis eset) nemcsak az alaptőkék növekedésére volna évtizedeken át hathatós befolyással, hanem - mint ez a 69. táblázatból kitünik - még esetleg 15 éven át hadjárati ellátásokra az állam által ideiglenes előlegek volnának engedélyezendők. Ily módon egy 1890-iki nagy háború esetében a díjalaptőkék összege 1900. végén csak 25.9 millió forintra rugna. Egy 1895-iki nagy háború esetében a díjalaptőkék álladéka 1900. végén 37.2 millió forintot tenne (49.3 millió forinttal szemben, az 53. táblázatban).

Szintúgy középszerű, mint nagy háború-esetben a díjalaptőkék növekedése azon mértékben érintetnék kevésbé, a mennyiben a háború távolabb időben következnék be. A 68. és 70. táblázat összehasonlitva a 67. és 69. számú táblázattal, e tekintetben érdekes adatokat nyujt.

Mindamellett, hogy háború-esetben az özvegyek és árvák részére szükséges ellátások az alaptőke képzésére nagy befolyást gyakorolnak, az illető szükséglet mégis magában véve nem bir annyi jelentőséggel, mint a béke idejében való ellátásokra szükséges összeg, mely különben évről-évre fokozódván, előreláthatólag csak 1954-ben éri el tetőpontját; mig háború esetén szükséges ellátások csak hadi események után álnak járandóságokká és gyorsan elenyésznek. E tekintetben felemlitendő: hogy jelenleg hadi események folytán, özvegyek és árvák szabályszerinti ellátásaira a legfelsőbb szentesitést nyert állami költségvetés 5. fejezetének III. czikkéből csakis 24,000 forint fordittatik. E számoknak egyáltalában semmi, vagy csak igen hiányos adatok szolgálnak alapul. Okmányszerűleg kizárólag az volt megállapítható, hogy hadi események folytán 1866-tól fogva özvegyek ellátására 32,445 forint és árvák ellátására 13,702 forint, összesen tehát 46,147 forint szükségeltetett. A 46. számú táblában kimutatott csökkenési arányoknak a fent emlitett 46,147 forintra való alkalmazása, azon feltevésre jogosit, hogy 1887 elején (21 év mulva) még csak annyi illetékjogosult van életben. illetőleg huzza az illetéket, hogy évenkint körülbelül 10,800 forint szükségeltetik. Ha továbbá feltételeztetik, hogy 1859-ben, valamint az 1848-1849-ig terjedő években hasonlóképen 46,147 forint szükségeltetett volna ellátási járandóságokra, a természetes csökkenés az előbb emlitetteket 28 év alatt körülbelül 5,000 forintra, utóbbiakat pedig 38 év alatt körülbelül 1,100 forintra szállitotta volna le. Ezen feltevésekből kiindulva és tekintettel az 1864-ik dán háborúra, valamint a Dalmatia déli részeiben 1869-ben lefolyt eseményekre és végre az 1878-ik boszniai és herczegovinai occupatióra, határozottan azt lehet állitani, hogy hadi események folytán özvegyek és árvák szabályszerinti ellátásaira - mint előbb emlittetett - legfeljebb 24,000 forint szükségeltetik.

A) Az 1866-iki hadjárat
mint középszerű eset
54. Táblázat * 
A csász. kir. hadsereg tisztjei után hátramaradt özvegyek és árvák száma

55. Táblázat * 

A királyi porosz hadsereg
hátrahagyott özvegyeinek és árváinak száma
az 1870/1-iki hadjáratban

56. Táblázat * 

A cs. kir. hadsereg 1866-beli legénységi özvegyei valószinű számának kifejtése

57. Táblázat * 

A cs. kir. hadsereg 1866-beli legéségi árvái valószinű számának kifejtése

58. Táblázat * 

A hátrahagyott özvegyek és árvák száma

59. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák összes járandóságai a törvényjavaslat szerint

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

B) Az 1870-1871-iki hadjárat
mint maximális eset
60. Táblázat * 

A porosz hadseregnek a legnagyobb létszám idején volt harczoló állománya

61. Táblázat * 

Az özvegyek és árvák száma,
kik a családfőnek közvetlen megölése, azoknak sebei vagy betegségek következtében történt elhalálozása által lettek ilyenekké
Az eltüntek szintén tekintetbe vétettek

62. Táblázat * 

A cs. s kir. hadsereg harczoló állománya a maximális esetre (állandó hadsereg)

63. Táblázat * 

A porosz sereg 1870/1871-iki harczoló állományát a cs. s kir. seregnek a maximális esetre vett harczoló állományával összehasonlitva, a következő számarányok mutatkoznak

64. Táblázat * 

Egy a maximális eset szerint vett háborúnál az özvegyek és árvák valószinű száma

1 A táblázat közlésétől eltekintünk.

65. Táblázat * 

A 64. tábla részletezése az egyes rendfokozatok szerint

66. Táblázat * 

Az özvegyeknek és árváknak a törvényjavaslat szerinti összes járandóságaik

Egy hadjárat befolyása 1890-ben (közép eset)
a díjalap-tőke állományára

68. Táblázat * 

Egy hadjárat befolyása 1895-ben (közép eset)
a díjalaptőke állományára

69. Táblázat * 

Egy hadjárat befolyása 1890-ben (maximális eset)
a díjalaptőke állományára

70. Táblázat * 

Egy hadjárat befolyása 1895-ben (maximális eset)
a díjalaptőke állományára

V. Függelék

A függelék czélja az, lehetőleg szolgáltatni az anyagot, mely a jelen munkálatnál ugyan nem nélkülözhetlen, mindamellett arra szolgál, hogy az fokozottabb mérvben megvilágitva, vagy számadatokkal indokolja. E czélra szolgál a 71. és a 74. táblázat.

A további 75-98. számú táblázatok, a katonai hivatalnokok, valamint a rangosztályba nem soroló havidíjasok özvegyei és árváinak ellátási igényei tekintetében lehetővé teszik a közelebbi tájékozást.

71. Táblázat * 

A legénységi állománybeli nős egyének száma, a jövendőbeli állomány szerint, az új nősülési szabályzat tervezete alapján

72. Táblázat * 

Az évenként a nyugállományba lépő tisztek száma

73. Táblázat * 

A tisztek által hátrahagyott özvegyek és árvák Főátnézete. (Mint a 4., 5., 7-10. és a 12-15. számú táblázatok főátnézete gyanánt, illetőleg annak megállapitása végett, miként viszonylanak az ellátásra jogosult gyermekek, a hátrahagyott özvegyek számához)

74. Táblázat * 

A katonai intézetekbe évenként fölvett tiszti és legénységi árvák száma

75. Táblázat * 

A katonai hivatalnokok és rangosztályba nem soroló havidíjasok száma és házassági aránya

I. Katonai hivatalnokok
II. A rangosztályba nem sorolt havidijasok
76. Táblázat * 

Jelenleg nősek

I. Katonai hivatalnokok
II. A rangosztályba nem sorolt havidíjasok

A katonai hivatalnokok, valamint a rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyei és árváinak száma.

77. Táblázat * 

A rangosztályba sorolva volt tettleges állományú hivatalnokok özvegyei

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

78. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges állományú hivatalnokok özvegyei

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

79. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt nyugállománybeli hivatalnokok özvegyei

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

80. Táblázat

Rangosztályba sorolva nem volt nyugállománybeli havidíjasok özvegyei

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt évre kipuhatolva

81. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt tettleges állományú hivatalnokok ellátásra jogosult fiárvái az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

82. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt tettleges állományú hivatalnokok ellátásra nem jogosult fiárvái az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

83. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges állományú havidíjasok ellátásra jogosult fiárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

84. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges állományú havidíjasok ellátásra nem jogosult fiárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

85. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt nyugállománybeli hivatalnokok ellátásra jogosult fiárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

86. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt nyugállománybeli hivatalnokok ellátásra nem jogosult fiárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

87. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt nyugállománybeli havidíjasok ellátásra jogosult fiárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt évre kipuhatolva

88. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt nyugállománybeli havidíjasok ellátásra nem jogosult fiárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt évre kipuhatolva

89. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt tettleges állományú hivatalnokok ellátásra jogosult leányárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

90. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt tettleges állományú hivatalnokok ellátásra jogosult leányárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz évre kipuhatolva

91. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges havidíjasok ellátásra jogosult leányárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

92. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges állományú havidíjasok ellátásra nem jogosult leányárvái

Az 1870-től 1879-ig terjedő tiz esztendőre kipuhatolva

93. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt nyugállománybeli hivatalnokok ellátásra jogosult leányárvái

Az 1876-től 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

94. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva volt nyugállománybeli hivatalnokok ellátásra nem jogosult leányárvái

Az 1876-től 1880-ig terjedő öt évre kipuhatolva

95. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt tettleges állományú havidíjasok ellátásra nem jogosult leányárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

96. Táblázat * 

Rangosztályba sorolva nem volt nyugállománybeli havidíjasok ellátásra nem jogosult leányárvái

Az 1876-tól 1880-ig terjedő öt esztendőre kipuhatolva

97. Táblázat * 

Az 1882., 1883. és 1884. években a katonai hivatalnokok özvegyei és árvái részére a fennálló rendszer szerint vagy kegyelemből engedélyezett ellátási élvezmények és a törvényjavaslat szabályainak alkalmazása mellett ugyanazon személyeknek rendszerűleg járó ellátási járandóságok egybehasonlitása

98. Táblázat * 

A rangosztályba nem sorolt havidíjasok özvegyei és árvái részére az 1882., 1883. és 1884. években rendszerűleg vagy kegyelemből engedélyezett ellátási élvezmények kimutatása

Összesités

Mielőtt az összes számitás végeredménye méltányoltatnék és birálatilag taglaltatnék a dolog teljes felderitése czéjából kivánatosnak mutatkozik, még egyszer visszatérni azon módszerre, a mely szerint az első évbeli szükséglet és az erre alapitott egész előirányzat az új rendszer szerinti özvegyek és árvák számára való szükséglet legnagyobb mérvéig kifejlődött.

A törvényjavaslatnak ugyanis nem egy - bár kevésbé jelentékeny - határozványa, a mint ez más helyütt felhozatott, nem volt tekintetbe vehető, mert hiányoztak a statistikai adatok, a melyek annak előrelátható befolyására vonatkoznak.

E határozványok között a rokkant legénység családjainak ellátási jogosultsága, a mennyiben az nem közvetlenül a díjalapot terheli, a szükséglet növekedését vonja maga után.

Ellenben a szükséglet csökkenését előidézi:

1. a hitvestársak elvállása;

2. a hitvestársak kivándorlása;

3. a férjnek (atyának) polgári államszolgálatba lépése által;

4. feltételesen büntetőtörvényi elitéltetés következtében;

5. a férjnek (atyának) oly időben bekövetkező halála által, mikor állandó nyugdíjra még igénynyel nem bírt;

6. az özvegynek újbói való férjhezmenetele által;

7. az állam vagy valamely nyilvános intézet részéről való ellátás által; az árváknak a hadseregbe (honvédségbe) való belépése által is feltételezve;

8. valamely szolgálatba lépés vagy ipar kezdése által;

9. katonai intézetbe, vagy polgári ellátási intézetbe való felvétel által.

A terhelő és könnyebbitő mozzanatok eme párhuzamba állitásából eléggé kiderül, hogy az utóbbiak jóval túlnyomóbbak, hogy tehát a kipuhatolt szükséglet nagyobbodása semmiféle körülmények között sem vélelmezhető.

Hátra van még a díjalap mérlegének közelebbi megvilágitása. Az 53. tábla (különösen a 16. tétel) számai lehetővé teszik, ama viszonyokat, melyeket az új törvény előreláthatólag létre hozand, pénzügyi lényegök szerint elegendő pontossággal áttekinteni. A hadmentességi díjalap kamatjövedelméből békés viszonyok között az özvegyek és árvák ellátására időnként megkivántató pótlás fokozatában, a törvény béke idején való hatályosságára nézve különböző változatok ismerhetők fel. Ezek, mint a dolog természetében rejlik, nem egyaránt kedvezők, vagy kedvezőtlenek, hanem változó jellegűek. Az 1907. évig a díjalap még csekély, és részben más czélokra mint az özvegyek és árvák ellátására fordittatik. A havidíjasok családjai javára folyvást növekvő igények a szükségletet mértani haladványban fokozzák, mig a halandóság csökkenése még mérlegbe nem esik. Az 1907. évtől az 1917. évig a szükséglet emelkedése még ugyan jelentékeny, de állandó, a halandóság csökkenése azonban jelentékenyebbé válik, és a díjalap annál inkább növekszik, minthogy ez időszakban más irányban csak csekély mérvben vétetik igénybe.

Az 1918. évtől kezdve és azon mérvben, a mint a szükséglet tetőpontjához közeledik, a díjalap nagyobb, az özvegyek és árvák ellátására való százalék-mennyiség pedig csekélyebb lesz, a halandóság csökkenése körülbelől az új igények mérvét éri el; szóval a díjalap mérlege rendkivül kedvezően alakul. Ez annyira megy, hogy még a változatlan átalányösszeg is, mely az államkincstár részéről adandó, könnyen nélkülözhető lesz, mihelyt a díjalap évi kamatjövedelme hat millió forintra emelkedik, a mi - feltéve, hogy a béke fentartatik vagy csak mulékonyan zavartatik meg, 1918-ban fog beállani (53. tábla), mert hat millió forinttal évenként, a törvényjavaslat szerinti ellátási járandóságok még egy maximalis háboru-eset beálltával is teljesen fedezhetők.

Mind e kedvező tényezőkben egy nagy szabásu háboru kitörése által csökkenés következik be. E csökkenés különösen nagymérvű lenne, ha egy ily háboru a közel jövőben törne ki, és a tőke-képzésre igen hátráltatólag hatna; mig később ez eshetőségnek is nyugodtan lehetne elébe nézni. A viszonyok kedvezőtlen volta az által mindenesetre korlátoztatnék, hogy a háború következtében engedélyezett ellátási összegek gyorsan csökkennének, és hogy egy kedvező hadjárat az alap növelésére felhasználtatnék akként, mint ez Németországban 1871-ben a rokkantak pénzalapját illetőleg történt. Legrosszabb esetben az állam által ideiglenesen pótlás vagy legalább visszafizetendő előleg volna adandó, mely eset csakis egy nagy háborunak az első öt éven belül való kitörésénél lenne fontolóra veendő.

Az igy kifejtett számitás, mint az egész taglalásból kitünik, kellőképen átgondolt és okadatolva van. Az első időben beállható nehézségeket méltányolva, másrészt nem hagyva figyelmen kivül azt, hogy a törvények hosszabb időre szánvák, és hogy méltánytalanság volna értéköket az átmeneti és úttörési korszak szerint itélni meg, itt is épen ugy mint minden élő organismusnál, a kifejlési fokozatokon sajátos betegségeikkel együtt, át kell esni.

A jogosság és méltányossági okok, melyek az előterjesztés beadásánál döntő befolyással voltak, és azok erkölcsi momentumai teljes értékökben és hatályosságukban más helyütt lesznek hangsúlyozva. Ha ezenkivül még, mint a jelen számvetés czélozza, a törvény kivihetősége is bebizonyitottnak tekinthető, akkor bizonyára igen szerencsésnek mondható ama gondolat, mely azokat, kik a védkötelezettségnek eleget nem tehetnek, kötelezi hozzájárulni azon családok ellátásához, melyek fejei a legfelsőbb hadi szolgálatnak erejöket s éltöket szentelik.