1887. évi XXVI. törvénycikk indokolása

az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról * 

Általános indokolás

Midőn a törvényhozás az 1878. évi XXV. törvénycikk által az Osztrák-magyar bank létesitését elhatározás és annak 1878. julius 1-től 1887. évi deczember 31-ig terjedő időre az idézett törvénycikk kiegészitő részét képező alapszabályokban körülirt kizárólagos szabadalmat adományozás, egyuttal kijelenté, hogy a magyar államot önálló jegybank felállitása tekintetében megillető, a monarchia másik állam részéről is elismert jogot a legközelebbi tiz évre igénybe nem veszi. - E jogot tehát a jövőre nézve sértetlenül fentartatott s a magyar államnak e részben jogi szempontból az 1887-iki deczember 31-iki utáni időre nézve, egészen szabad keze van.

De ugyanazon okok és viszonyok, melyek a törvényhozást 1878-ban arra birták, hogy önálló jegybank felállitása iránti jogát egyelőre igénybe ne vegye, most is változatlanul fennállanak, és első sorban a romlott valuta és 300 millió forintot meghaladó államjegyeinek kényszerfogalma az, mely ma az önálló magyar jegybank létesitésének utjában áll.

Ámde a valuta kérdése, bármily kiváló fontossággal bir is, s habár a kormány folytonosan éber figyelemmel kiséri a viszonyokat és eseményeket és várja a kedvező pillanatot, hogy e részben javaslatokkal léphessen a törvényhozás elé s e czélra már több izben fájdalom gyakorlásokba bocsátokozott a monarchia másik államának kormányával, - mindeddig fájdalom megoldható s a valuta rendezhető nem volt, mert az Osztrák-magyar bank létesitése óta lejárt hét és fél év alatt az ország gazdasági és szellemi fejlődésével párhuzamosan folyton növekedő rendes és még inkább a nagymérvű elodázatatlan befektetésekre forditott rendkivüli kiadások teljesen igénybe vették az ország pénzerejét s a viszonyok egyébként sem voltak olyanok, hogy a kitűzött czél elérésére biztos kilátást nyujtottak s a hozandó pénzbeli áldozatok sikerét biztositották volna.

A lejárt 7 évben nem egyszer oly komoly események és jelenségek boritották el a politikai látkört, melyek Európa és különösen hazánk békéjét komolyan veszélyeztették. Ehhez járul azon figyelmen kivül nem hagyható nagy forrongás, mely épen a valuta kérdése tárgyában két világrészben megindult, s már évek óta tartván, mai napig sem ért véget, az 1881-iki párisi nemzetközi pénzérme-kongressus teljes eredménytelenségét okozná, az arany-valuta fentarthatását még ott is, a hol a tényleg fennáll, kétségessé tevé, és egyáltalában oly bizonytalan állapotot szült, melylyel szemben a magyar kormány a felelősséget magára nem vállalhatta volna azért, hogy a valuta-kérdés megoldására egyoldalulag határozott irányt jelöljön ki s az ország pénzét igen bizonytalan eredményű kisérletekre forditsa.

De feltéve, hogy a körülmények talán közel jövőben oly kedvező fordulatot vesznek, hogy a valuta rendezéséhez hozzá láthatunk s az erre czélzó műveleteket tényleg megindithatjuk, kétségtelen, hogy épen ezen átmeneti idő alatt, a meginditott míveletek befejezéséig lesz legnagyobb szükségünk erős és megszilárdult jegybankra, s éppen ez idő alatt kell tartózkodnunk hitel- és bankrendszerünk átalakitásától s az evvel járó koczkázattól és megrázkódtatásoktól.

Ily körülmények közt a kormány készséggel fogadá az Osztrák-magyar banknak a törvényes határidőben beadott kérvényét, melyben szabadalmának meghosszabbitását és alapszabályainak módositását kéri, mi által az eddigi állapotnak nagyjában fentartása mellett, annak nem csekély mérvben kedvezőbb alakitására alkalmat nyujt. Ezen viszonyok kifolyása a beadott törvényjavaslat, melyet annál nagyobb megnyugvással terjesztek a t. ház elé, minél inkább hiszem, hogy általán el van ismerve, hogy az Osztrák-magyar bank a létesitése óta lejárt közel nyolcz évi idő alatt az ország várakozásának teljes mértékben megfelelt.

Figyelemmel és érdekkel kisérvén ez idő alatt az Osztrák-magyar bank működését, arról győződtem meg, hogy az Osztrák-magyar bank nemcsak szerződésileg vállalt kötelezettségeinek minden irányban pontosan eleget tett, de ezen túlmenve, nagyszabású, életbevágó és üdvös reformok életbeléptetése, a közgazdasági viszonyok és jelenségek mindenkori kellő figyelembevétele, a valódi hitelszükségletnek mindenkori készséges kielégitése, a kamatláb általános leszoritása, s egyáltalában körültekintő, szilárd és tapintatos eljárása által az országnak nagy szolgálatokat tett, s ez uton sikerült az érdekelt és hozzáértő körök elismerését és tiszteletét kivívnia.

Az Osztrák-magyar bank a fennállott budapesti bankfiókot 1878-ban az alapszabályoknak megfelelő főintézetté alakitását s fennállása első három évében tiz új bankfiókot s azóta más tizenhárom mellékfiókot, még pedig nyolczat külön váltóbiráló testülettel, ötöt a nélkül állitott fel, ugy hogy jelenleg korona területén a budapesti főintézeten kivül tizenöt bankfiók s tizenhárom mellékfiók működik.

A bank két főüzletágának (- a leszámitolási és zálogkölcsön-üzletnek -) képét az utolsó öt évi kezelés eredményét felmutató következő számadatok nyujtják:

Az Osztrák-magyar bank Magyar- és Horvát-Szlavonországok intézeteinél 1881-ben leszámitolt váltók összege
195.533,708 frt,
a kölcsönüzlet összege 42.056,200 frt,
237.589,908 frt,
1882-ben leszámitolt váltók összege 213.061,708 frt,
a kölcsönüzlet összege 36.810,300 frt,
249.872,008 frt,
1883-ban leszámitolt váltók összege 227.420,712 frt,
a kölcsönüzlet összege 32.299,100 frt,
259.719,812 frt,
1884-ben leszámolt váltók összege 243.484,211 frt,
a kölcsönüzlet összege 31.521,500 frt,
275.005,711 frt,
1885-ben leszámitolt váltók összege 221.425,665 frt,
a kölcsönüzlet összege 30.218,100 frt,
251.643,765 frt.

A magyarországi leszámitolási üzlet az Osztrák-magyar bank összes leszámitolási üzletének 1881-ben 23 928/.. ..%-át, 1882-ben 27 319/.. .., 1883-ban 28 188/.. .., 1884-ben 31 110/.. .. és 1885-ben 31 154/.. ..%-át tevé.

A magyar- és horvát-szalavonországi ingatlanokra adott jelzálog kölcsönök összege, mely !

1881-ben Magyarországon 59.054,282 frtot,
Horvát-Szlavonországban 2.685,605 frtot,
összesen tehát 61.739,887 frtot tett,
1885-ben Magyarországon 62.453,554 frtra,
Horvát-Szlavonországban 2.309,299 frtra,
összesen 64.762,853 frtra,

vagyis az 1885. évi zárszámadás szerint a banknak 1885. évi deczember hó 31-én az egész monarchiában kinnlevő 89.369,213 frtot tevő jelzálogos kölcsönköveteléseinek 73%-ára emelkedett.

A földbirtokos-osztály érdekeit pedig ezenkivül az által is támogatá a bank, hogy számos földbirtokost és bérlőt már eddig is állandó váltóhitelben részesitett, hogy továbbá 4 1/2 és 4%-os záloglevelek kibocsátása által a földbirtokosoknak jutányosabb új kölcsönök felvételére és terhesebb régi kölcsönök előnyös convertálására a földbirtokosok által tényleg nagy mérvben fel is használt alkalmat és módot nyujtott.

A bank szervezete is praktikusnak és honpolgáraink részéről a bank vezetésére és kezelésére, különösen a hitelnyujtásra gyakorlandó befolyás szempontjából megfelelőnek bizonyult.

A bank magyarországi tisztviselőinek száma 1878. óta megkétszereztetett, és az újonnan kinevezettek Magyarországban mindnyájan magyarok és magyarul tudó egyének; a bécsi központi ügyosztályokban is tetemesen növeltetett a magyar tisztviselők száma, sőt a jelzáloghitelosztály főnöke és négy jogtanácsosa a magyar nyelvet tökéletesen biró született magyar.

Miután tehát az önálló jegybank felállitása ez időszerint alig legyőzhető nehézségekbe ütközik, az Osztrák-magyar bank működése pedig eddig teljesen megfelelő volt, végre más közös bank létesitése, melyhez a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok beleegyezése is megkivántatnék, nemcsak felette nagy nehézségekkel, de természetszerűen mellőzhetlen nagy megrázkódtatásokkal is járván, teljesen czéltalan és káros volna, a kormány mellőzve minden más kétséges értékű tervet, nem habozott az iránti elhatározásában, hogy a fenebbi törvényjavaslattal lépjen a törvényhozás elé, melynek értelmében a már kipróbált eddigi állapot, a bankszervezet lényegében épentartása, de többrendbeli fontos és czélszerű, különösen a hitelszükséglet könnyebb kielégitésére czélzó reform életbeléptetése mellett, megfelelő s aránylag rövidnek mondható időre meghosszabbittatnék.

Mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszait indokolnám, részletesen tárgyalni és megvilágitani kivánom az osztrák-magyar bank alapszabályainak azon módositásait, melyek ez alkalommal javaslatba hozatnak és tulajdonképen ezen törvény legfontosabb részét képezik.

E módositások a banknak 1878-ban törvényesen megállapitott szervezetét lényegében változatlanul fentartván, nagyrészt csakis a jelenlegi alapszabályoknak kiegészitését képezik és főleg a bank belszolgálatát szabályozzák, különösen a kormányzó és vezértitkár hatáskörét állapitván meg s irván körül szabatosabban, az eddigi alapszabályokban tapasztalt hézagot pótolják s a dolog természeténél fogva szükségképen kifejlődött tényleges gyakorlatnak felelnek meg, részben pedig épen csak nagyobb szabatosság kedvért felvett styláris módositások. A javasolt módositások másik fontosabb része, főleg a banknak üzleti gyakorlása és pénzeszközei felhasználása tekintetében nyujtandó könnyebbségeket és követelései biztositására szolgáló intézkedéseket tárgyalja. Ezeket előrebocsátva, áttérek már most az alapszabályok egyes módositott czikkeire.

A 22. czikkhez toldott új utolsó kikezdés, mely az általános szokásnak megfelel, indokolást nem igényel.

A 25. czikk második kikezdése tisztán a belkezelést és munkafelosztást, ugyanazon czikk utolsó kikezdése pedig a főtanács kinevezési jogát szabályozván, kifogás alá alig eshetik.

Ép oly kevéssé tehető észrevétel a 27. czikk harmadik, negyedik és ötödik kikezdése ellen, melyekben a kormányzó személyes jogai szabatosabban körüliratnak.

Hogy az alkormányzók elég terhes és felelősséggel járó működésökért, - mely, mint a hét évi tapasztalat mutatja - meszsze túlterjed az ingyen követelhető tiszteletbeli hivataloskodás körén, - a főtanács által meghatározandó megfelelő díjazásban részesittessenek (28. czikk), egyszerűen a méltányosság követelménye, épen úgy mint az utazási költségek megtéritése a főtanács tagjai részére hivatalos utazások esetében (33. czikk.).

A 29. czikk a kormányzó és mindkét alkormányzó akadályoztatása esetére a kormányzó helyettesitéséről igen helyesen gondoskodik.

A 38. czikk a kezelés némely formaszerűségeit szabályozza.

A 44. czikk az alkormányzók és általuk kijelölt helyettes akadályoztatása esetére a helyettesités iránt intézkedik.

A 46. czikk a belszolgálatot s különösen a vezértitkár ügy- és hatáskörét szabályozza.

A 47. czikk a bankszemélyzet kinevezése, a szolgálat felmondása és fegyelmi eljárásra vonatkozó kifogás alá nem eshető határozatokat tartalmaz és az utolsó kikezdésében a személyzet nyugdijigényeit biztositja.

Az 53. czikkben kétszer előforduló következő szavaknak: „semmitőszéki osztálynak” elhagyása a m. kir. Curia mai szervezetének természetesen folyamodványa.

Az 55. czikk új szövegében hiányzik az eddigi szövegben foglalt azon intézkedés, miszerint a magyar vagy osztrák államkormány részéről leszámitolásra beadott váltók a főtanács által csak „legalább is kilencz tag jelenlétében s a jelenlevők legalább kétharmadának beleegyezésével fogadhatók el”.

Habár az Osztrák-magyar bank fennállása óta egyáltalában nem fordult elő azon eset, hogy akár a magyar, akár az osztrák államkormány részéről váltó adatott volna be a bankhoz leszámitolás czéljából, az idézett szavak elhagyása mégis indokolt, mert az azokban foglalt megszoritás egyrészt ellenkezik az állam méltóságával, másrészt főleg a nyári idény alatt könnyen a főtanács e kérdés iránti határozatképtelenségét okozván, a kormány esetleges kivánatának teljesitése már ez uton is könnyen lehetetlenné válhatik.

Ugyanezen czikk harmadik és negyedik kikezdése két igen helyes újitást tartalmaz, az egyik az, hogy a bank által a kormány részére teljesitett bizományos üzletekből a hó végével fenmaradó követelés a jövő hó 7-éig egyenlittessék ki; practicus ez intézkedés, mert a havi leszámolás és kiegyenlités a hó utolsó napján valóban alig eszközölhető.

A másik újitás az, hogy a bank a kormányokkal a váltó-leszámitoláson és bizományos üzleteken kivül más alapszabályszerű üzletekbe is bocsátkozhatik, a mennyiben abban kölcsön- vagy hitelügyet nem foglaltatik. - E rendelkezés egyrészt teljesen megfelel az eddigi szöveg czélzatának, másrészt minden kétséget kizárólag lehetővé teszi, hogy az állam a nélkül, hogy a banktól kölcsönt venne fel, vagy annak hitelét bármiképen igénybe venné, tehát ezen alapszabály-czikk főczélzatanak épségben tartása mellett a bank szolgálatát más a mindennapi életben gyakran előforduló üzleteknél igénybe vehesse, pl. pénzeket, vagy értékeket a banknál letehessen, a banktól érczpénzt vagy értékeket azonnali készpénz-fizetés mellett vásárolhasson stb.

Az 56. czikk h) pontjának azon intézkedése, melynek értelmében a bank felhatalmaztatik nem csak - mint eddig - osztrák és magyar állami, országos, illetőleg községi kölcsönök kötvényeit és szelvényeit, hanem ezentul nála zálogul elfogadható mindennemű értékpapirt s annak kamatszelvényeit (melyeket eddig csak leszámitolhatott) lejárat után beváltani, csakis az eddigi alapszabályokba becsúszott hiba, illetőleg hiány kiigazitása, illetőleg pótlása.

A 60. czikknél ismét azon mondat veendő különös figyelembe, melynek jövőbeni elhagyása terveztetik. E mondat a következőképen szól: „Azt, hogy ezek közül (t. i. az aláirások közül) hánynak kell bejegyzett czégnek lenni? - a főtanács határozza meg.” Ezen szavak elhagyása által meg lévén adva annak lehetősége, hogy a bank által oly váltók is fogadtassanak el leszámitolásra, melyek egyetlenegy bejegyzett kereskedelmi czég aláirásával sincsenek ellátva, ha azokon hitelt és bizalmat érdemlő másféle személyek (- egyletek, iparosok, mesteremberek, gazdák stb., -) szerepelnek mint kiállitók, elfogadók és forgatók, alig szükséges ezen intézkedés roppant horderejét közelebbről megvilágitani és bővebben fejtegetni, hogy ez intézkedésnek, ha a bank részéről, mint várható, kellő körültekintéssel és tapintattal fog gyakorlatilag foganatba vétetni, a bank hitelének csorbitása és koczkáztatása nélkül mily messze terjedő üdvös következményei lesznek és mennyire felelend meg különösen iparos- és földbirtokos-osztályainak érdekeinek és régi óhajának.

A 62. czikk indokolást nem igényel.

A 65. czikk 2. bekezdése c) és d) pontjai alatt javasolt módositásoknak czélja az, hogy a kölcsönzálogul elfogadható értékpapirokról szóló határozmányok kibővittetvén, az elfogadható értékpapiroknak száma szaporittassék, mely intézkedés egyrészt abban találja indokolását, hogy a 1878-ik évi alapszabályok szerkesztése óta ezen alapszabályokban új értékpapirnemek keletkeztek, melyek kétségtelenül ugyanezen biztosságot nyujtják, mint az emlitett alapszabályokban felsorolt papirnemek, másrészt abban, hogy oly értékpapirok, melyek a törvények értelmében gyámoltak és gondnokoltak pénzei és letéti pénzek elhelyezésére alkalmasak, ha zálogul felajánltatnak, okszerűen vissza nem utasithatók, végre az az intézkedés, mely szerint a bank saját zálogleveleit is zálogul elfogadhatja, csakis egy eddigi hiány pótlása.

A 3. alatti intézkedés pedig, mely szerint három hónál hosszabb, de legfelebb hat havi lejárattal biró váltók zálogkölcsön alapjául elfogadhatók, a kölcsönvevést könnyitő practicus intézkedés, ez által különösen az tétetvén lehetővé, hogy más bankok által leszámitolt efféle váltók alapján ezeknek elzálogositása utján értékök egy része az osztrák-magyar banknál vehető fel.

A 67. és 68. czikk csakis a zálog kiegészitése és elárusitása s a bank követelésének kielégitése körül követendő eljárást szabályozzák és irják körül szabatosabban az eddigi gyakorlatnak megfelelő s az adós félre nézve az eddiginél még kedvezőbb módon; az eddigi 1/3% eladási provisio 1/8%-ra szállittatván le.

A 71. czikk azon intézkedése által, miszerint birói intézkedés tárgyát képező értékpapirok a felek kérelmére a biróság által megőrzés vagy kezelés végett az osztrák-magyar banknak átadhatók, első sorban a közönség érdekelt köreiből számos oldalról nyilvánult óhajtásnak tétetik meg.

A 73., 78., 82. és 83. czikk nem igényel indokolást.

A leglényegesebb és legfontosabb újitást tartalmazza s a tervezett reformoknak mintegy sarkpontját képezi a módositott 84. czikk és evvel kapcsolatosan a 110. és 111. czikk. A 84. czikk értelmében a banjegyek fedezetére nézve a 40%-os minimális érczfedezet állapittatik meg, s a bank köteleztetik, hogy az esetben, ha az érczkészleten felül kibocsátott bankjegymennyiség 200 millió forintot túlhalad, a jegytöbblet után évi 5% adót fizessen a két kormánynak, mely azt a 80 millió adósság törlesztésére forditandja.

A mai viszonyok közt, midőn a jegybank képezi ugyszólván egyedüli pénzforrásunkat, egész hitelrendszerünk nagy részben azon feltevésen alapszik, hogy a jegybanknál jó üzleti váltókért mindenkor lehet pénzt kapni, hogy a jegybank a hitel s illetőleg pénzszükségletet minden időben és minden körülmények közt teljesen kielégiteni és különösen pénzszűke és válság idejében, midőn nemcsak az egyes kereskedő és iparos veszi igénybe a bankot, hanem a magánleszámitolók, mindenféle egyletek, takarékpénztárak és pénzintézetek - ugy a vidékiek és kisebbek - mint a kereskedelmi forgalom központjain levő nagyobbak - közvetve és közvetlenül, a rendesnél nagyobb mérvben a banknál keresvén segélyt, - tárczáikat a jegybankra kivánják átruházni, - e tárczákat magához váltani képes.

E főfontosságú feladatának az Osztrák-magyar bank a ma fennálló szabályok mellett, midőn jegykibocsátási joga változhatatlan és át nem léphető korlátok közé van szoritva, nem felelhet meg mindenkor teljesen. Miután a bank 90 millió forint részvénytőkéjének 8/9 része (80 millió forint) az államnak kiadott kölcsönképen van lekötve s az üzletben fel nem használható, a maradvány (10 millió forint) épületekben és egyéb követelésekben (tőzsdeszerűen megvett záloglevelek, a jelzálog-hitelüzeletből átvett ingatlanok, előre beváltott záloglevelek stb.) rejlik, részben pedig előforduló hasonnemű befektetésekre készletben tartandó, a tartalékalap pedig természeténél fogva első sorban állandó befektetésekre forditandó és csak kivételesen és részben használható fel a tulajdonképeni banküzletben, a bank a bankszerű üzletek, különösen a leszámitolási (escompte) és zálogkölcsön (lombard) üzlet folytatására tulajdonképen csakis azon 200 millió forinttal rendelkezik, melyet érczfedezet nélkül tisztán bankszerű fedezet alapján bocsáthat ki.

Hogy ezen 23 évvel ezelőbb megállapitott határ s illetőleg bankjegy-álladék a szabad mozgásnak igen kis tért enged és a mai szükségletnek már sehogy sem felel meg, kiviláglik a következőkből:

A leszámitolási és kölcsönüzlet tárczájának állása 1862. év végével 120 millió forintot tett és ugyannak legmagasabb állása 1860-tól 1862-ig terjedő 3 év alatt 135 millió volt. 1878 vagyis az Osztrák-magyar bank létesitése óta, a két tárcza tetemes és folytonos növekedést mutat, és volt átlag:


Évben
Bankintézetek és bank mellékhelyek
Leszámitolás

Kölcsön

Összesen
Bankjegy állomány Az állományból átlag rendelkezésre
millió forint
1878 26 106*4 27*4 133*1 200 66*2
1879 39 96*7 25*1 121*3 200 78*2
1880 50 113*3 21*0 134*3 200 65*7
1881 60 123*2 19*8 142*5 200 57*5
1882 64 138*5 23*5 162*0 200 38*0
1883 64 144*1 24*5 168*6 200 31*4
1884 65 136*3 25*8 162*1 200 37*9
1885 69 117*4 26*7 144*1 200 55*9

Ezen tárczák legmagasb állása pedig ugyanazon években (rendesen október, november és deczember havában) a következő volt:

Év, hó és nap Leszámitolás Kölcsön Összesen Bankjegy állomány Az állományból rendelkezésre
millió forint
1878 X. 31 143*1 33*7 176*8 200 + 23*2
1879 XI. 7 127*5 24*9 152*4 200 + 47*6
1880 XI. 7 146*4 25*4 171*8 200 + 28*2
1881 XII. 31 156*5 21*9 178*4 200 + 21*6
1882 X. 31 169*5 36*8 206*3 200 - 6*3
1883 X. 31 175*9 29*2 205*1 200 - 5*1
1884 XII. 31 167*7 34*2 201*9 200 - 1*9
1885 I. 7 161*8 34*3 196*1 200 + 3*9

Ezen számadatokból látható, hogy a jegytartalék folyton apadt és volt oly idő, midőn az emlitett 200 millió forintnyi összeg nemcsak teljesen kimerittetett, hanem túl is lépetett, mi csakis a tartalékalap részbeni felhasználása által vált az alapszabályok megsértése nélkül lehetővé.

A mai fedezeti rendszer s illetőleg túl nem léphető határ a bankot arra kényszeriti, hogy ha csak közeledik is e határhoz, a hitelnyujtást és bankjegykibocsátást a kamatláb felemelése és más efféle eszközökkel idejekorán megszoritsa.

Az osztrák-magyar bank, mely Európa összes continentalis bankjai közt a legnagyobb bankalappal bir, három év alatt háromszor (1882. október, 1883. október és 1884. deczemberben) majdnem oda jutott, hogy minden új hitel engedélyezést megtagadjon, azaz leszámitolásait a beszedés által visszafolyó pénzek összegére szoritsa. És ha figyelembe veszszük, hogy ez állapot nem politikai bonyodalmak, nem kereskedelmi válság, vagy túlűzérkedés következménye volt, hanem az egészséges üzlet rendes folyama alatt állott be, s hogy a bank ily rendes viszonyok közt az üzlet örvendetes fejlődése és emelkedése folytán kénytelen volt tartalékalapját is nagy részben mozgósitani és a leszámitolási és kölcsönüzlet szükségletei fedezésére készletben tartani, a banküzletekre rendelkezésre álló pénzeszközök elégtelenségét még bővebben fejtegetni nem tartom szükségesnek.

A bankszerű fedezet melletti jegykibocsátás határának kiszélesitése, pl. 220 vagy 250 millióra, egyrészt gyökeresen nem segitene a bajon, másrészt szilárdság szempontjából nem nyujt annyi garantiát, mint a 84. czikkben javasolt új fedezeti mód.

Az osztrák-magyar bank érczalapjának évi átlaga:

1883-ban 193.491,000 frtot
1884-ben 191.763,000 frtot
1885-ben 198.855,000 frtot
s a három év átlaga 194.703,000 frtot

(melynek közel kétötöde arany és valamivel több mint háromötöde ezüst), a bank birtokában levő, az alább érintendő 111. czikk értelmében jövőre az érczfedezetbe beszámitandó érczváltók évi átlaga:

1883-ban 6.139,000 frtot
1884-ben 12.544,000 frtot
1885-ben 8.900,000 frtot

s a három év átlaga 9.194,333 forintot, - a vert és nem vert érczkészlet és érczváltók három évi átlaga tehát kerekszámban közel 204 millió forintot tevén, a bank ezen 204 millió érczfedezet alapján 40%-os fedezet mellett 510 millió forint bankjegyet bocsáthatna ki.

A bankjegy-forgalom a fennebbi három évben a következő számokban mutatható ki:

1883-ban maximum 389.254,000 forint
minimum 341.827,000 forint
átlag 357.716,000 forint
1884-ben maximum 382.680,000 forint
minimum 336.970,000 forint
átlag 358.399,000 forint
1885-ben maximum 371.772,000 forint
minimum 330.026,000 forint
átlag 347.376,000 forint
a három év átlaga 354.497,000 forint
vagy kerekszámban 355.000,000 forint

E szerint tehát a bankjegy-forgalom a fentkimutatott érczkészlet alapján az új fedezeti rendszer elfogadása, és teljes kiaknázása mellett, szükség esetében körülbelül 150 millió forinttal volna szaporitható, de előre látható, sőt bizonyosnak vehető, hogy az üzlet rendes fejlődése mellett a végső határ az új szabadalma tartama alatt nem fog eléretni és a tényleges érczfedezet a 40% minimumnál mindenkor sokkal magasabb lesz.

Miután a leghatalmasabb és legjobb hirnek és hitelnek örvendő bankok, névszerint a németbirodalmi bank alapszabályaiban a harmadfedezet elve van elfogadva (a franczia bank épen nincs megszoritva bárminemű fedezeti szabályok és korlátok által); miután továbbá a tervezett intézkedések folytán egyrészt elesik a 23 év előtt kitűzött merev határ (200 millió), melyet a banknak a bankszerű fedezet alapján való jegykibocsátásnál ma túllépni nem szabad, másrészt a könnyelmű és túlnagy jegykibocsátás és evvel járó veszélyek ellen hatályos óvszert és garantiát nyujt a bankszerű fedezet alapján 200 millió frton felül kibocsátott bankjegyek megadóztatása, a kormány aggály nélkül fogadná el a módositott 84. czikkben foglalt javaslatokat, melyek a bank szilárdságának és hitelének legkisebb koczkáztatása nélkül lehetővé teendik a valóságos hitelszükségletnek mindenkori kielégitését, valamint a bank üzletének, különösen a külföldi bankoknál oly óriási mérvet öltött giro-üzletnek kiterjesztését s elejét veendik azon kényszerhelyzetnek, mely már Ausztriában is egyszer és Angolhonban hasonló fedezeti mód mellett már többször beállott, hogy tudniillik a bank alapszabályai épen a legnagyobb pénzszükség és válságos idők közepette szükségképen hatályon kivül helyezendők.

Az 5%-os jegyadó, mely egyenlő a német birodalmi bank által esetleg fizetendő jegyadóval, ugy hiszem, megfelel viszonyainknak és az elérendő czélnak, mely nem abban keresendő, hogy az államkincstárnak e czimen nevezetesebb jövedelme legyen, hanem abban, hogy a túlságos jegykibocsátásra hiányozván az ösztön a tisztán bankszerű fedezet melletti jegykibocsátás egy bizonyos normális határt csak akkor lépjen túl, a mikor ez kivételes szükséglet a pénzkereslet rendkivüli emelkedése és a piaczi kamatláb felszökése folytán igazolva van.

A mi ezen jegyadónak a bankot cselekvőleg illető, eredetileg 80 millió forintnyi államadósság törlesztésére leendő forditását illeti, e helyütt - ismétlések kikerülése végett - a most emlitett 80 millió iránt egyidejűleg beadott törvényjavaslat indokolására hivatkozom.

A 90., 91., 93., 98. czikk nem igényel indokolást.

A bank által kibocsátott okiratok birói megsemmisitéséről szóló módositott és kiegészitett 99. czikk teljes összhangzásba hozza az alapszabályok ebbeli intézkedéseit, az eddigi tényleges gyakorlattal és az értékpapirok birói megsemmisitéséről és elévüléséről szóló 1881-iki 33. tc. rendelkezéseivel.

A 102. és az ezzel kapcsolatos 103. czikk a nyugdijalap dotálása iránt intézkednek.

Miután egyrészt a tartalékalap, melynek gyüjtésére eddig évenként a tiszta évi jövedelem 10 százaléka volt forditandó, a bankalap (90 millió) 20%-ával, vagyis 18 millió forinttal már teljesen be van fizetve és annak kiegészitésére, a mennyiben veszteségek fedezésére igénybe vétetnék, ezentúl előreláthatólag kisebb évi befizetések is elégségesek lesznek, másrészt a nyugdijalap terheli már annyira felszaporodtak, hogy azok az alap jövedelmeiből már alig fedezhetők, a hiány pedig mint kezelési költség minden esetre a bank jövedelméből fedezendő, ugy hiszem, alig lehet tenni az ellen, hogy jövőre a bank tiszta évi jövedelméből a tartalékalap netalán szükséges kiegészitésre csak 8%, a nyugdíjalap öregbitésére pedig 2% fordittassék, mely utóbbi járulék az esetben, ha a tartalékalapba nem fizetteti be semmi, részvénytőke 5%-ának levonása után fenmaradó összegből szükség esetében az évi tiszta jövedelem 4%-ig felemelhető.

A 102. czikk 3. kikezdésében foglalt azon határozat, miszerint a részvényeseknek minden év julius havában a részvény 2 1/2%-ának megfelelő összeg kifizettessék, tekintettel arra, hogy év julius havában a részvény 2 1/2-ának megfelelő összeg kifizettessék, tekintettel arra, hogy az évi 5% jövedelem a teljesen befizetett tartalékalap felhasználása által mintegy biztositva van és alig képzelhető, hogy az évi jövedelem a kifizetett összeg mögött visszamaradjon, észrevételre vagy aggályra nem szolgáltat okot.

A 105. czikk a bankszabadalmat 1888-iki január 1-jétől 1897. deczember 31-éig terjedő tiz évre hosszabbitja meg. Az alapszabályok ezen czikke a törvénycikk 1. §-án alapulván, ezen szakaszszal együtt alább fog indokoltatni.

A módositott 106. és 108. czikk a jelenlegi alapszabályok ugyanily számú, a bank feloszlásáról és felszámolásáról szóló czikkeit a köztörvénynyel és kereskedelmi törvénynyel összhangzásban levő részletes és czélszerű oly intézkedésekkel egészitik ki, melyek kifogás alá nem eshetnek és különösen a 108. czikk azon intézkedése, miszerint a bank feloszlása alkalmából, a bank és egyik vagy másik kormány közt netalán felmerülő vitás kérdések eldöntése és az alapszabályok 53. czikke értelmében alakitott választott biróságra bizassék, nézetem szerint a felszámolás gyorsabb legombolyitása szempontjából igen helyes és az államkormányok szempontjából alapos indokból alig kifogásolható.

A 110. és 111. czikk szoros kapcsolatban állnak a bankjegyek fedezetéről és a jegyadóról szóló 84. czikkel.

A 110. czikk első bekezdésében felvett részletesebb hivatkozás az 1867. évi XV. tc. 5. §-a első és második bekezdésére csakis ezen (110.) czikk eddigi értelmének szabatosabb kifejezésére szolgál.

A mi ugyanezen czikk második és harmadik bekezdését illeti, miután az állam pénzjegyei kivétel nélküli kényszerforgalommal birnak és a bank ugy mint bárki más tartozik azokat adósaitól fizetésképen elfogadni s igy megtörténhetik, hogy ha az adós fél államjegyekkel fizet, a bank követelése visszafizettetik, de az ezen követelés alapján kibocsátott bankjegyek (-melyeknek ellenértékét a bank birtokában levő államjegyek képezik -), egészben vagy részben forgalomban maradnak. Ennek természetes következménye egyrészt az, hogy a felek is köteleztetnek az államjegyeket a banktól fizetésképen, valamint a bankjegyek felváltásánál, vagy beváltásánál teljes névértékben elfogadni; másrészt az igazság és méltányosság követelménye, hogy a bank birtokában levő államjegyek összege a forgalomban levő bankjegyek összegéből előzetesen levonatván, a 84. czikknek a bankjegyek ércz- és bankszerű fedezetéről és az esetleg fizetendő jegyadóról szóló rendelkezései csak az ezután fenmaradó-bankjegyösszegre alkalmaztassanak.

Az államjegyek kényszerforgalma, az ezüst árának leszállása (-időnként a névérték alá is -) és hullámzása, egyszóval rendezetlen valuta-viszonyaink folytán a kormány - hogy az ezüstpiacz rendkivüli helyzete által lehetővé vált nagymérvű üzérkedésnek és ez által okozott károsodásnak véget vessen - a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg az ezüstpénz veretését magánfelek részére rendeleti uton megszüntetvén és ily viszonyok közt szükségképen a bankot is ezüstrudak vételének kötelezettsége alól felmentvén, miután a viszonyok azóta nem változtak, indokoltnak látszik, hogy a bank ezen kötelezettség alól a törvény által azon időpont beálltáig felmentessék, midőn az államjegyek kényszerforgalma megszünik és a valuta rendezése folytán a bank érczpénzfizetéseit megkezdvén, a birtokában levő ezüstpénzt törvényes értékben értékesithetendi. De másrészt nem foroghat fenn nehézség az ellen, hogy a bank addig is, mig készpénz-fizetéseit megkezdi, fizetéseket törvényes ezüstpénzben teljesitsen, vagy pedig belátása szerint bankjegyeit törvényes ezüst pénzzel beváltsa, vagyis a birtokában levő ezüstöt bankjegyekért alpari eladja.

Végre indokoltnak kell ismernem a bank azon kivánságát, - 111. czikk, 2. kikezdése - miszerint a birtokában levő külföldre és érczpénzre szóló váltók 30 millió forint erejéig a bankjegyek érczfedezetébe beszámittassanak. E beszámitás már egyszer - 1870-ben - a német-franczia háború idejében, midőn a bank rendkivül magas hiteligényekkel állott szemben, ideiglenesen megengedtetett az akkori szabadalmazott osztrák nemzeti banknak s hogy későbben a bank nem kérte ez intézkedésnek állandóan az alapszabályokba felvételét, ennek oka valószinűleg abban keresendő, hogy az akkori kisebb üzletforgalom mellett a banknak erre szüksége nem volt és a valuta helyreállitása iránt általánosan vérmesebb remények tápláltattak, melyeknek teljesedése esetében a szóban levő beszámitás szüksége és értelme önmagától megszünt volna. Miután azonban a valuta rendezése legjobb esetben is éveket veend igénybe, miután továbbá érczváltók vásárlása által a bank gyümölczözés nélkül heverő nagy érczkészletének legalább egy része gyümölcszözően felhasználható és ez által a bank és közvetve a két államkincstár jövedelme fokozható, végre a bank eddigi eljárása és magatartása biztositékot nyujt az iránt, hogy a bank túlüzérkedésbe nem fog bocsátkozni és minden tekintetben óvatosan fog eljárni, a kért beszámitást a bank által javasolt 30 millió maximal összeg határai közt aggály nélkül megengedhetőnek vélem.

A jelzáloghitel-osztály alapszabályaiban tervezett módositásokra nézve a következőket jegyzem meg:

A 11. §. b) pontja csakis részletesebb és szabatosabb kifejezése az ugyanazon pont jelenlegi szövegében foglaltaknak; szintugy ezen §. c) pontjába felvett szavak, "választása szerint egyenesen a végrehajtási zárlatot, vagy a végrehajtási árverést, vagy a végrehajtás ezen két nemét egyidejűleg csakis az 1881. évi LX. tc. intézkedéseinek, jelesen a 135-213. §-okban foglalt rendelkezésnek megfelelő és részletesebb körülirását képezik a bankot most is megillető általa tényleg gyakorolt és a biróságok által elismert jogoknak.

Ugyanezen §. következő kikezdése a jelzálog-hitelüzletben felmerülő peres esetekre nézve akkép állapitja meg a birói illetékességet, hogy a magyar korona egész területére nézve határozó (-itélő-) biróságul a budapesti I. folyamodású kir. törvényszéket jelöli ki.

Bármennyire óhajtá is a kormány mindekor a magyar állam igazságügyi fenhatóságának megóvása szempontjából érvényesiteni azon elvet, hogy a magyar korona területén levő ingatlanokra nézve a birói eljárás kizárólag a magyar biróságok illetékességi körébe utaltassék, ezen kivánalom teljesitése az 1878-ik évi banktörvény alkotása alkalmával az akkori viszonyok közt elérhető nem volt. Az 1878-iki törvény, illetőleg alapszabályok az iránti hiányos intézkedését a kormány továbbra fentarthatónak nem vélvén, felhasználta a most kinálkozó alkalmat arra, hogy az állam igazságügyi fenhatóságának ez irányban is teljes érvényt szerezzen akkép, hogy a magyar korona területén levő ingatlanokat terhelő jogviszonyokból kifolyólag más biróság, mint országbeli itélő biróság minőségével fel ne ruháztassék. Minek folytán ugy a bank, mint a jelzálogkölcsönt vevők érdekében ezen jogviszonyból eredő biráskodás a budapesti első folyamodású kir. törvényszék hatáskörébe utaltatik.

Ugyanezen szakasz c) pontja harmadik kikezdésének új szövegezése főleg a biróságoknak a végrehajtási eljárást szabályozó 1881. évi LX. tc. életbeléptetése óta tapasztalható nem egyforma és eltérő eddigi eljárása szolgáltatott okot, miután a biróságok némelyike a határozó biróságnak az árverést elrendelő végzése alapján csak a végrehajtási zálogjog bekebelezését, illetőleg a végrehajtási jog feljegyzését rendelvén el, az árverés kitűzését attól teszi függővé, hogy ezen végzés kézbesitésétől számitandó 15 nap eltelte után külön beadványban újból kérelmeztessék - már biróságok pedig ily új kérvény beadását nem követelvén, az árverést azonnal kitűzik. Hogy e részben minden kétségnek eleje vétessék, s a végrehajtási zálogjog bekebelezésével egyidejűleg az árverés is elrendeltessék és kitüzessék, czélja a tervezett új szövegezésnek, mely ugy a bank eddigi alapszabályainak, mint a fennidézett törvénycikk értelmének és czélzatainak megfelelvén, nézetem szerint kifogás alá nem eshetik.

A 11. §. f) pontja alatti intézkedés, illetőleg annak értelmében a banknak nyujtandó kedvezmény abban találja indokolását, hogy a banknak ugyis rendesen a kikiáltási ár 10%-át túlhaladó, az elárverezendő ingatlanra bekebelezett követelése levén, ez a bánatpénz fedezésére szolgál, s a bank ez által és különben is az árverési feltételek teljesitésére nézve teljes biztositékot nyujt.

31. §. Ezen kikezdés kiegészitése az által vált szükségessé, mert a bank nem mint azelőtt csak 5%-os, hanem 4 1/2 és 4%-os záloglevelekben is nyujt jelzálogkölcsönöket.

A 47. §-ban felvett toldalékok az 1881. évi új magyar végrehajtási eljárás és a horvát végrehajtási rendtartásra való tekintettel, valamint az okból vétettek fel, hogy a becs-, illetőleg végrehajtási rendtartásra való tekintettel, valamint az okból vétettek fel, hogy a becs-, illetőleg kikiáltási ár már meglevő biztos alapokon határoztatván meg, e részben minden czélzatos becsűnek eleje vétessék, az eljárás lehetőleg egyszerűsittessék és gyorsittassék.

A 48. §. a) kikezdése már a 11. §. f) betűje alatt indokoltatott.

A legkisebb eladási ár meghatározására és a bank követelésének az elsőbbségi joggal biró s illetőleg a bankot megelőző követelések levonása után a vételárból ennek általános felosztása előtt leendő kielégitéséről szóló b) pont első és második kikezdése egyrészt az árverés alá került birtoknak potom áron való elvesztegetését kivánják megakadályozni, és ugy a bank, mint az ezt követő és megelőző jelzálogos hitelezők érdekét a legegyszerűbb és legigazságosabb módon megvédeni; másrészt lényegökben az eddigi birósági gyakorlat által rendszerint engedélyezett és a magasabb fokú biróságok által jóváhagyott kedvezményeket az alapszabályokba való felvételük által meg nem támadható általános érvényre juttatják, és ez által időt rabló és költséges előterjesztéseknek és felfolyamodásoknak veszik elejét.

Ezen és a 48-ik §. többi kikezdései s azokban foglalt határozatok, illetőleg a biróságok által gyakori esetekben tényleg elfogadott s jóváhagyott árverési feltételeknek főczélja a bank követelése lehető mielőbbi kiegyenlitésének biztositása a rosszhiszemű álvásárlások megakadályozása és a vételár feloszlásának késleltetésére irányuló törekvések meghiusitása.

Hogy a bank a vételárból netalán illetéktelenül felvett többletet kamatostól megtériteni köteles legyen, ugy hiszem indokolásra nem szorul.

Az 57. §. azon intézkedése ellen, hogy rendkivüli visszafizetés esetében a bank a rendkivül visszafizetett tőkének megfelelő összegű zálogleveleket visszavásárlás, vagy pedig sorsolás utján törlesztheti, hogy továbbá e mellett a rendes sorsolás és törlesztés is mindenkor változatlanul teljesitendő, kifogás nem tehető, ellenkezőleg az intézkedések egészen helyesek és az általán elfogadott gyakorlatnak megfelelők.

Ĺttérek ezután a törvényjavaslat egyes szakaszainak indokolására.

Az 1. §. az Osztrák-magyar bank szabadalmát 1888. évi január 1-től 1897. évi deczember 31-ig terjedő tiz évre hosszabbitja meg.

A szabadalom meghosszabbitása általánosságban már fennebb, ezen indokolás bevezetésében bővebben indokoltatván, e szakaszra nézve itt csak azt kivánom még megjegyezni, hogy a szakasz a magyar állam jogát a fennebbi tiz év leforgása után önálló külön jegybankot felállithatni világosan és határozottan fentartja. A tiz évi időtartam pedig, melyre a szabadalom meghosszabbittatik, viszonyainknak felel meg. A kormány egyrészt hosszabb időre nem kivánta lekötni az országot; másrészt rövidebbre sem lehetett szabni a meghosszabbitás tartamát, mert a bank, még ha rövidebb időre szerződni hajlandó lett volna is, közel állván a feloszláshoz, ily körülmények közt nem tehetne magának az országnak érdekében fekvő oly üdvös intézkedéseket (- mint pl. a kilátásban levő több új fiók és mellékfiók felállitása -), melyek a bank hosszabb fennállását feltételezik.

Ugyanazon §. az alapszabályok azon módositásait iktatja törvénybe, melyek iránt már fennebb egyenkint bővebben nyilatkoztam.

A mi a 2. §-hoz mellékelt I. egyezmény egyik tárgyát, t. i. az Osztrák-magyar bank magyarországi intézetei leszámitolási és kölcsönüzlete folytatására kikötött 50 millió forintnyi minimál dotatiót illeti, e részben az egyezmény az eddigi állapotot változatlanul fentartja.

E szerződésszerű kikötésnek ma, midőn e részben a viszonyok nagyban megváltoztak, s különösen a 84. czikk javasolt új fedezeti mód elfogadása esetében már nem tulajdonitható azon jelentőség, melylyel az 1878. évi egyezmény megkötésekor az akkori viszonyo közt bir és a bankszerű fedezet mellett kibocsátható bankjegymennyiség túl nem léphető korlátaira való tekintettel még ma is bir.

Miután a bank pénztárait nem szabad az utolsó fillérig kiüriteni és minden pénztárnál egy bizonyos tartalékot szükségképen kell tartani s igy az egész dotatio tényleg fel nem használható, az 50 millió forintnyi dotatio mindjárt az Osztrák-magyar bank működésének első éveiben elégtelennek bizonyult; de a bank főtanácsa a budapesti bankigazgatóságnak a dotatio időleges felemelése, illetőleg rendkivüli dotatiók engedélyezése iránt kérelmeit soha meg nem tagadván, a hitelszükséglet kielégitésére szükséges pénzeszközöket kivétel nélkül mindenkor a legnagyobb készséggel bocsátá a budapesti igazgatóság rendelkezésére és miután ezt a monarchia másik államának ez idő alatt forgalmi viszonyai is megengedék, a magyarországi bankintézetek dotatióját évente többször is hol 55, hol 60, sőt 66 millióra is felemelte.

Jövőre ezt a bank annál könnyebben fogja tehetni, mert a 84. czikkben megállapitott új fedezeti mód elfogadása és életbeléptetése után a hitelnyujtás és jegykibocsátás eddigi korlátai elesvén, a bank a jegyadó fizetése nélkül kibocsátható 200 millió frtnyi összeget bátran egészen kimeritheti, sőt szükség esetében jegyadó fizetése mellett e határon ideiglenesen túl is mehet.

És hogy a bank ezt, ha kell, megteendi, ezért kezeskedik a banknak eddig tanusitott készséges és practicus eljárása.

Miután másrészt minden eshetőség számbavétele mellett az eddig kikötött minimum elejtését - mint jogfeladást - helyesnek nem láttam, az 1878-iki egyezmény erről szól I. czikkének változatlan fentartásához annál inkább hozzájárultam, mert a dotatio minimumának állandóan nagyobb összegben leendő megállapitásához, melyre a fentebb kifejtettek szerint feltétlenül szükség nincs, a cs. kir. osztrák kormány beleegyezése nem lett volna megnyerhető.

Az I. egyezmény másik tárgya (II. czikk) tiszta formaszerűség ugyan, de mellőzhetlen; mert esetleg a bank liquidatiója és új önálló, akár közös bank létesitése legalább is két évi előkészületet igényel.

A 3. §-hoz mellékelt II. egyezmény, mely az Osztrák-magyar bank szabadalmát és működését a monarchiával közös vámterületet képező országokra (-Bosznia, Heczegovina-) kiterjeszti, illetőleg a kiterjesztést kilátásba helyezi, indokolását, ugy hiszem, nem igényel.

A törvényjavaslat 4. §-a a bank megadóztatását, illetőleg az adólap megosztását szabályozza.

Európa legnagyobb jegybankjai sokkal nagyobb jövedelmezőségnek örvendenek, mint az Osztrák-magyar bank; a részvényesek közt elosztásra került jövedelem 1878-1884. évi átlag szerint az angol banknál a bankalap 9 893/1000%, - a franczia banknál 19 071/1000%, az olasz nemzeti banknál 12 648/1000, a német birodalmi banknál 6 215/1000%-kal volt; - a nevezett bankok adója pedig csekélyebb, mint az osztrák-magyar banké; a franczia bank az osztalék után 3%-ot fizet, a német birodalmi bank, mint a porosz bank utódja, az államnak évi fix 621,000 tallért fizet és 4 1/2% osztalékon túl nyereményét az állammal megosztja, de adóval nem rovatik meg.

Az Osztrák-magyar bank jövedelmezősége aránylag magasnak nem mondható.

Az Osztrák-magyar bank részvényeseinek jutott osztalék 1878-1883. 7. évi átlag szerint a részvénytőke 6*8%-át és a tartalékalapot is a tőkéhez hozzászámitva csak 5*6%-át tevé; az 1884. évi osztalék a részvénytőke után 7*05%-ot és a tartalékalap számbavétele mellett csakis 5*8%, 1885. évi osztalék 6*45% - s illetőleg csak 5*35%-ot - a részvények átlagos tőzsdei árfolyama alapján számitva pedig épen csak 4 48/100%-ot tett, - adó fejében pedig a bank az utóbbi években az alább következő táblázat szerint az osztaléknak fenmaradt összegnek átlag 12%-át fizeti.

És ugyan:

Év Tiszta jövedelem Osztalék Jövedelem (kereseti) adó 3. és 4. rovat után együtt hány %
1883 6.608,040 frt 6.450,000 frt 849,032 frt 11 1/2%
1884 6.588,115 frt 6.345,000 frt 903,864 frt 12 1/2%
1885 5.810,516 frt 5.805,000 frt 809,010 frt 12%

Tekintettel a jövedelmet és adóztatást kitüntető ezen adatokra, tekintettel továbbá arra, hogy az Osztrák-magyar bank az államnak adott 80 millió forintnyi kölcsön után kamatot nem kap, (- mig az angol bank az államnak adott 11 millió st. fontnyi állandó kölcsön után évi 3% és a franczia bankja az államnak adott 140.000,000 franc kölcsön után, szintén 3% évi kamatot húz -); tekintettel továbbá azon körülményekre, miszerint az állam a banknak az alaptőke 7%-át meghaladó tiszta jövedelmében ugyis 50%-al részesül; tekintettel továbbá arra, hogy a bank kizárólagos jegy kibocsátása daczára az állam kénytelen állandóan 300 millió forintot meghaladó állampénzjegyet kényszerforgalomban tartani, tekintettel végre a bank közérdekű és nagyfontosságú közgazdasági rendeltetésére és nehéz feladatára,a kormánynak nem lévén szándéka a bankra az eddiginél aránylag nagyobb adóterhet róni, a szóban levő 4. §. tárgyát és czélját tulajdonképen csak az adóalap megosztása és a bank megadóztatására vonatkozó törvényes intézkedések minden kételyt kizáró magyarázata képezi.

Ezen §. értelmében a bank ingatlan birtoka ugy mint eddig, ott adóztatik meg, hogy az ingatlanok léteznek. Ez ellen, ugy hiszem, kifogás nem tehető.

A tulajdonképeni jegybanküzletből eredő, az osztalékban benfoglalt tiszta jövedelemnek mint adóalapnak megosztása, már eddig is azon elv szerint eszközöltetett, hogy a bank magyarországi intézetei jövedelme a magyar, a monarchia másik államában levő bankintézetek jövedelme az osztrák kormány által lett megadóztatva, az egyik s illetőleg másik államban fennálló adótörvények szerint. E részben tehát a törvényszakasz új intézkedést nem tartalmaz.

Ellenben a bank jelzálog-üzletéből származó tiszta jövedelem eddigi azon oknál fogva, mert az üzletág a bank központi közegei által kezeltetik, egészen az osztrák kincstár javára adózott.

Ez állapotban bizonyos visszásság rejlik annyiban, a mennyiben a bank, mint közös intézet üzletét Magyarországban a magyar törvényhozástól nyert épen oly szabadalom alapján gyakorolja, mint a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban, sőt épen a jelzálog-hitelüzletet igen túlnyomó mérvben a magyar korona országaiban gyakorolja. Ezen viszonyoknak felel meg ezen §. azon intézkedése, mely szerint a törvény életbeléptétől kezdve a jelzálog-hitelüzlet tiszta jövedelme mint adóalap a monarchia két állama közt az adóév deczember 31-én az egyik és másik államban a törlesztési tervek szerint künn levő jelzálogos kölcsönbeli tőkekövetelések aránya szerint osztandó meg.

Az 5. §. a bank kizárólagos jegykibocsátási jogának védelmére szolgáló büntető határozatokat tartalma és egyuttal a büntetés alá eső cselekmény minősitését és a birói illetékességet megállapitván, már eddig is érezhető hiányt pótol.