1887. évi XXX. törvénycikk indokolása

a törvénykezési szünidő újabb szabályozásáról * 

Általános indokolás

A törvénykezési szünidő tárgyában hozott 1883. évi XXXIII. tc. a hatálybaléptétől számitott négy törvénykezési szünet tartama alatt szerzett tapasztalati adatok tanusága szerint az ezen törvényhez kötött várakozásoknak csak részben felelt meg.

A kir. itélő-tábláknál és a magy. kir. Curián ugyanis a törvénykezési szünet intézménye lényegileg czélszerűnek bizonyult, a mi ezen felebbviteli biróságok biráinak nagyobb számán felül főleg azon körülménynek tulajdonitandó, mert a felebbviteli biróságoknál az ügyeknek előzetes kérdései a perelőkészités, vizsgálat stb. nem játszik oly nagy szerepet, mint az elsőfolyamodású biróságoknál, s mert a felebbviteli biróságok működésének súlypontját az ügyek érdemleges eldöntése képezvén: e biróságoknál az előbbi szabadságolási rendszer a szaktanácsok zavartalan működését és ezzel együtt az itélkezés egyöntetűségét és alaposságát veszélyeztette, s ezen bajok a törvényszünetnek a felsőbb biróságoknál való behozatala által lényegileg elháritva lőnek.

Az elsőfolyamodású kir. biróságoknál azonban a szerzett kétségtelen tapasztalatai adatok szerint a törvénykezési szünet intézménye czélszerűtlennek bizonyult.

Eltekintve ugyanis a törvénykezési szünet hosszú tartamától, az elsőfolyamodású biróságoknál alkalmazott biráknak csekélyebb száma és azon körülmény miatt, mert a szünet alatt működő birák szabadságidejüket egyszerre szeptember és október hónapokban vették ki: az első biróságok nagyobb részénél, különösen azon törvényszékeknél, a melyeknek birói létszáma 6-8-ban van megállapitva és azon járásbiróságoknál, a melyeknél a járásbirón kivül csak egy biró van alkalmazva, ugyszólván 4 hónapra terjedt a törvénykezési szünet oly értelemben, hogy a fontosabb ügyek érdemleges elintézése évenkint junius hó végétől november hó elejéig szünetelt.

Ehhez járul, hogy kivált a kisebb számú birákkal ellátott törvényszékeknél és a két birói taggal biró járásbiróságoknál a törvénykezési szünet tartama alatt s illetőleg szeptember és október hónapokban működő birósági tagok betegsége vagy egyébkénti akadályoztatása a szabadságukat élvező biráknak időközbeni behivatását és nem ritkán kivált a vidéki járásbiráknak a törvényszéktől a központból való helyettesitését tette szükségessé; a mi természetesen a rendes ügymenetre zavarólag hatott és azonfelül a helyettesitések a kincstár terhére eső kiadásemelkedéssel is jártak.

Ily körülmények között támaszkodva arra is, hogy az e tárgyban általam véleményadásra felkért felsőbb birósági elnökségek, kir. főügyészek és törvényszéki elnökök, továbbá az ügyvédi és a kir. közjegyzői kamarák majdnem egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy a törvénykezési szünet az első biróságoknál megszüntetendő: czélszerűnek találom az 1883. évi XXXIII. törvénycikknek olyatén megváltoztatását, illetőleg a törvénykezési szünetnek oly módon való ujabb szabályozását hozni javaslatba, hogy a törvénykezési szünet a felebbviteli biróságokra korlátoztassék, az elsőfolyamodású kir. biróságokra pedig az 1883. évi XXXIII. törvénycikket megelőző állapot visszaállittassék; a mi, tekintettel arra, hogy az ily módon hatályába visszaállitandó 1869. évi IV. tc. 18. §-a szerint a két havi törvényszünettel szemben a biráknak évenkint csak 6 heti szabadságidőre van igényök, és hogy ezen szabadság élvezetére az idő fokozatosan oly módon jelölhető ki, hogy egyfelől a birák jogos igénye is kielégithető, másfelől pedig az igazságszolgáltatásnak rendes menete sem szenved nagyobbmérvű fennakadást: czélszerűsége mellett gazdaságosabbnak is mutatkozik; a mit, tekintettel különösen a birósági ügyforgalom szaporodására s az igazságszolgáltatás által igényelt költségeknek a nélkül is emelkedésére, figyelmen kivül hagyni nem lehet.

Megjegyezni kivánom itten, hogy a törvénykezési szünetnek az első biróságoknál való megszüntetésével egyidejűleg administrativ uton kivánok oda hatni, hogy az elsőfolyamodású biróságok az ugynevezett aratási nagy munkaidőre olyan ügyekben, a melyekben a mezei gazdálkodással foglalkozó egyéneknek személyes beidézése szükséges, tárgyalási vagy tanukihallgatási határnapok kitűzését lehetőleg mellőzzék; a mely körülményre egyébiránt a biróságok az 1883. évi XXXIII. törvénycikk hatálybalépte előtt is a helyi viszonyoknak megfelelően kellő tekintettel voltak.

A felsőbb biróságoknál a szüneti időnek az 1883:XXXIII. törvénycikkben megállapitott két havi tartama helyett a törvényjavaslat 2. §-ában azt hozom javaslatba, hogy a törvénykezési szünidő julius hó 1-ső vasárnapjától kezdve számitandó 8 hétig tartson. Ezen változtatást indokolja azon körülmény, miszerint a szerzett tapasztalati adatok szerint a felsőbb biróságok ügymenetére felette zavarólag hatott az, hogy a törvénykezési szünidő kezdete és vége nem a hét elejére, hanem esetleg épen a hét közepére esett; mert ez által a rendes tevékenység ugy a szünetet megelőző csonka héten, valamint a szünetet követő első héten meg volt bénitva. Ez által a mig egyfelől a nehéz feladatuk betöltésénél elismerésre méltó ügybuzgalommal és odaadással működő felebbviteli biróságok biráinak igénye e téren kellő méltatásban részesül: a szüneti időtartam kezdetének és végének újabb szabályozása az eddig észlelt visszásságok megszüntetését fogja eredményezni.

A szüneti tárgyak megállapitásánál a törvényjavaslat 4. és 5. §-aiban foglalt változtatásokat az eddigi tapasztalati adatok s azon körülmény támogatja, hogy a felebbviteli biróságoknak s különösen a kir. tábláknak szüneti tanácsai a szünet tartama alatt a szüneti tárgyakat elintézni képesek nem voltak. - Ennek figyelembevételével a szüneti tárgyak közül kihagyattak a váltóügyek azon ok miatt, mert a biztositási és kielégitési végrehajtások elrendelésének a szüneti tárgyak közé való felvétele mellett a váltóügyek szünetelése számba vehető jogsérelemmel járni nem fog; valamint kihagyattak a határjárási és mesgyeigazitási ügyek is, mivel ezek elintézése rendszerint hosszabb tanulmányozást és időt igényel és szünetelésökből nagyobb veszély nem származik. - Ellenben a késedelmes elintézés veszélyére való tekintettel a szüneti tárgyak közé a 3. §-ba felvétettek a kielégitési és biztositási végrehajtásnak, a zárlatnak és a csődnek megszüntetését, a birói letétek és árverési vételárak kiutalványozását; a czégjegyzést tárgyazó ügyek, valamint a birói illetőség kérdésében hozott végzések elleni azon felfolyamodások, a melyek az ügy érdemétől elkülönitve döntendők el. Ezen felfolyamodási ügyek számára, minőségére és sürgősségére való tekintettel azoknak a feltétlen szüneti tárgyak közé való sorozása indokoltnak mutatkozik.

Azok az ügyek, a melyekben az 1881:LIX. törvénycikk 3. §-ának a) és c) pontjai értelmében az elsőbirósági feltétlenül marasztaló itélet alapján kielégitési végrehajtásnak van helye, valamint a törvényjavaslat 5. §-ában felsorolt többi ügyek, mint kevésbé sürgős természetűek, feltételesen, vagyis oly módon vétettek fel a szüneti tárgyak közé, hogy a szünet alatt csak annyiban intézendők el, a mennyiben a feltétlen szüneti tárgyak elintézése mellett az idő engedi. Ezen intézkedés czélszerűnek mutatkozik azért is, mert a szüneti tanács tagjainak számát előlegesen és biztosan oly módon meghatározni, hogy egyfelől a szüneti tárgyak elintézésében nagyobb késedelem be ne álljon, másfelől a szüneti birák esetleges feles számban ne legyenek, - alig lehetne; az 5. §-ban felsorolt feltételes szüneti tárgyak azonban mindenesetre biztositják, hogy a szüneti tanács tagjai a szünet tartama alatt megfelelő munkakörrel lesznek felruházva. A törvényjavaslat többi intézkedései, az 1883. évi XXXIII. törvénycikk rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását s részben csekélyebb fontosságú változtatását tartalmazzák s ennélfogva külön indokolást nem igényelnek.

Lényegesebb változtatást, illetve az 1871:XXXI. törvénycikk 6. §-a első bekezdésének módositását tartalmazza a 14. §; mert mig az 1871:XXXI. törvénycikk 6. §-ának első bekezdése szerint az elnököt a törvényszék tagjaiból a kinevezés sorrendje szerint legidősebb biró helyettesiti: addig a jelen törvényjavaslat szerint az elnök részére engedélyezett szabadság esetében az elnök helyettesét a törvényszéki birák közül az igazságügyminister, előleges engedély nélkül igénybe vett rövidebb szabadság, valamint általában akadályoztatás esetére pedig maga a törvényszéki elnök jelöli ki. Indokolja ezen változtatást azon tapasztalati adatokon alapuló körülmény, hogy a kinevezés sorrendje szerint legidősebb biró nem mindenik törvényszéknél bir az igazságügyi administratio terén azon kellő jártassággal, a mely az elnökhelyettesi tisztnek kellő módon való betöltésére nézve szükséges; és igy az elnök helyettesitésénél a kinevezési sorrend kötelező megtartása gyakran az igazságszolgáltatás érdekének rovására történnék. - Önként értetik egyébiránt, hogy a mennyire az igazságügyi adminisztratiónak a fentebbiekben méltatott érdekébe nem ütközik, az elnökhelyettes kijelölésénél a kinevezési sorrend lehetőleg figyelembe veendő leszen.

Végül meg kivánom jegyezni, hogy a törvénykezési szünidő újabb szabályozása a birói ügyviteli szabályoknak módositását és kiegészitését fogja szükségessé tenni; de ezenkivül is az emlitett ügyviteli szabályok némely intézkedéseinek módositását és pótlását tartom az igazságszolgáltatás helyesebb menetele végett szükségeseknek. Tekintettel azonban arra, hogy az 1868:LIV. törvénycikk 6. §-a alapján a birói ügyviteli szabályok igazságügyministeri rendelet utján vannak megállapitva, s hogy továbbá az 1871:XXXI. törvénycikk 3. §-a a fentidézett törvény alapján kibocsátott ügyviteli szabályoknak módositását és pótlását az igazságügyminister hatáskörébe utalja: e végből újabb felhatalmazást kérni feleslegesnek találtam.


  Vissza az oldal tetejére