1. § Az ingatlanok átruházásánál, illetve azok telekkönyvi átiratásánál az előbbi birtokváltozás kisebb-nagyobb közelsége alapján jelenleg érvényben levő illetékmérséklés a 4 3/10 százaléki illetékre nézve átalában hatályon kivül téteik, az 1 9/10 és 1 5/10% illetékekre nézve pedig továbbra csak azon vagyonátruházásoknál marad érvényben, a melyek:
a) szülők és törvényes (törvényesitett) gyermekek vagy unokák, ugyszintén az anya és törvénytelen gyermekei és unokái, valamint átalában az egyenes ágbeli rokonok között:
b) szülők és vő vagy meny;
c) házastársak között fordulnak elő.
2. § Az 1868. évi XXIII. tc. 8. és 9. §-ai, az 1873. évi IX. tc. 13. §-a, az 1881. évi XXVI. tc. 23. §-a, valamint a bélyeg- és illetékszabályok 64., 65., 66., 67., 68. és 74. §-ai hatályon kivül tétetnek és azok helyébe az alább következő 3., 4. és 5. §-okban foglalt határozatok lépnek életbe.
3. § Az illeték kiszabásánál az ingatlan értékének vétetik:
1. adás-vevéseknél, ideértve a birói árveréseket is, a vételár az elvállalt mellékes szolgáltatások értékével együtt;
2. a szerzés egyéb nemeinél:
a) jogügyleteknél a szerződésben kitüntetett, vagy annak megállapodásaiból kideritett, - hagyatékoknál a hagyatéki eljárás folyamán eszközölt leltározás alkalmával felvett becsérték;
b) az előbbi pontban meghatározott érték hiányában az illetékkötelezett felek részéről bevallott becsérték.
Az 1. és 2. pontban meghatározott értékek azonban csak azon esetben vehetők az illetékkiszabás alapösszegéül, ha azok a következő 4. §-ban megállapitott törvényszerü legkisebb értéknél nem csekélyebbek, különben kivétel nélkül ezen törvényszerü legkisebb érték alapul vétele mellett szabandó ki az illeték. Ugyancsak a törvényszerü legkisebb érték alapján szabatik ki az illeték akkor is, ha a 2-ik pontban felsorolt becsértékek közül egyik sem áll rendelkezésre.
Viszont ha különböző becsértékek forognak fenn, ezek közül mindig a nagyobb veendő a kiszabás alapjául, tekintet nélkül arra, hogy esetleg már a kisebb másik becsérték is meghaladja-e a törvényszerü legkisebb értéket.
4. § A törvényszerü legkisebb érték, melyen alul az illetékkiszabás alapjául szolgáló érték összegét az előző 3-ik § rendelkezéséhez képest nem szabad felvenni:
1. a földbirtoknál, az 1881:XL. tc. értelmében megállapitott katasteri tiszta jövedelemnek huszszoros összege; azonban oly földbirtoknál, mely valamely vizszabályozó vagy ármentesitő társulat kötelékébe tartozó község árterében fekszik, a tiszta jövedelemből a szabályszerü módon megállapitott vizszabályozási járulék levonásba hozandó, ha csak ez a költség az 1881. évi XLII. tc. 7., 14. és 15. §-ai értelmében a katasteri tiszta jövedelem megállapitásánál már figyelembe nem vétetett.
2. A házbéradó alá tartozó házaknál a megelőző évben a házbéradó alapjául vett tiszta jövedelemnek:
a) Budapest fővárosában tizenhatszoros összege;
b) Budapest főváros ó-budai részében, valamint az 1868. évi XXII. tc. 4. §-a értelmében az általános házbéradó alá tartozó városokban és községekben tizenötszörös összege;
c) másutt tizenkétszeres összege;
3. A házosztályadó alá tartozó házaknál a megelőző évre kivetett házosztályadónak a földtehermentesitési járulékkal együtt, hatvanszoros összege.
4. A részben házbéradó, részben házosztályadó alá tartozó házaknál, a 2. és 3. pont szerint meghatározandó értékek együttes összege.
5. A királyi kisebb haszonvételeknél az 1875. évi XXII. tc. értelmében a járadékadó alapjául vett jövedelemnek tizenötszörös összege.
Ha az 1-5. pont alatt felsorolt ingatlanok, illetve dologi jogositványok bármely természetü vagy terjedelmü kapcsolat folytán együttesen ruháztatnak át, az átruházott vagyonnemek mindegyikére nézve külön-külön megállapitandó törvényszerü legkisebb értéknek együttes összege képezi azt a legkisebb értéket, melytől az illeték kiszabásánál eltérni nem szabad, hacsak a 3. § szerint megállapitott vételár, vagy becsérték azt felül nem mulja.
Azonban az együttes átruházás tárgyát képező ingatlanok, vagy dologi jogositványok összértékének meghatározásánál nincsen helye annak, hogy az egyes vagyonnemek, illetve vagyonrészek, majd a törvényszerü legkisebb érték, majd a meglevő vételár vagy becsérték alapján értékeltessenek, hanem az egyik vagy másik értékelési alap alkalmazása mellett kell meghatározni azt a nagyobb összértéket, mely az előző pontban foglalt határozmányokhoz képest az illetékkiszabás alapjául veendő.
Az előző 3-ik és a jelen szakasz rendelkezésének megfelelőleg az 1881. évi XXXIV. tc. 8. §-ának b) pontjában emlitett adóbizonylatok helyett oly bizonyitványok állitandók ki, melyekben a földbirtokra, a házbéradó alá tartozó házakra és a királyi kisebb haszonvételekre nézve a megfelelő adó alapjául szolgáló és a jelen szakasz 1., 2. és 5. pontjaiban meghatározott tiszta jövedelem van kimutatva.
5. § Az illeték-egyenérték alá eső föld- és házbirtok, továbbá királyi kisebb haszonvételek értékéül, a jelen törvény 4. §-ában megállapitott értékösszegek veendők, s az emlitett vagyontól járó illeték-egyenérték az 1881. évi XXXIV. tc. 25. §-ában körülirt eljárás mellett 1888-ik évi január 1-től kezdve ezen értékek alapul vétele mellett fizetendő.
Az 1881:XXVI. tc. 25. §-ában érintett tudományos intézetek és köztanintézetek ingatlan javainak ezen értékelésénél az előző 4. §-ban meghatározott tiszta jövedelem, a földadó alá tartozó ingatlanoknál a katasteri tiszta jövedelem huszszorosa helyett annak tizenkilenczszeres összegével, házbéradó alá tartozó ingatlanoknál pedig a házbéradó alapjául vett tiszta jövedelemnek:
a) Budapesten tizenhatszoros összege helyett, annak tizenötszörösével;
b) általános házbéradó alá eső helyeken tizenötszörös összege helyett, annak tizennégyszeresével;
c) másutt tizenkétszeres összege helyett, annak tizenegyszeres összegével számitandó.
Az illetékköteles ingó vagyon értéke a fél bevallása vagy szükség esetében hivatalos uton beszerzendő adatok alapján határoztatik meg.
6. § Az 1881. évi XXVI. tc. 26. §-a következőkép módosittatik:
Midőn az illeték-egyenérték alá eső jogi személy, az 1881:XXVI. tc. 22. §-a c) pontjában emlitett vállalatok kivételével, az év folyama alatt visszteher mellett kötött jogügylet alapján valamely ingatlan birtokába lép, ez utóbbira nézve köteles az illeték-egyenértéket, a szerzés időpontjától kezdve fizetni.
Ha pedig valamely ingatlan vagyon az illeték-egyenérték fizetésére kötelezett jogi személy részéről magánfélre átruháztatik, az előirt illeték-egyenérték az átruházás napjától töröltetik.
De viszont a szerződő magánfelekre nézve a visszteher mellett létrejött ily átruházások tekintetében, - a birói árverések kivételével - azok az illetéki szabályok alkalmazandók, melyek az illetékmentes és illetékkötelezett felek közt előforduló átruházásokra érvényben vannak.
Ha valamely ingatlan átruházásánál érdekelt mindkét fél illeték-egyenérték alá tartozik, akkor a rendes vagyonátruházási illeték mellőzésével, csupán az átruházás tárgyától járó illeték-egyenérték irandó át az uj szerző terhére.
Végre, ha az 1881:XXVI. tc. 22. §-ának c) pontjában emlitett társulatok akár visszteher mellett, akár a nélkül szereznek az illeték-egyenérték alá eső ingatlanokat, vagy ha az illeték-egyenérték alá tartozó más jogi személy, örökösödés vagy ajándék czimén ingó vagy ingatlan vagyont szerez, a szerzés időpontjától kezdve csak az esetben köteles az illeték-egyenértéket fizetni, ha törvényszerü illetékmentesség esete forog fenn, ellenben, ha törvényszerü illetékmentesség esete nem forog fenn, a szabályszerü teljes illeték fizetendő, s az illeték-egyenérték fizetése csak a szerzés idejét követő 10-ik év leteltével veszi kezdetét.
7. § Az 1881. évi XXVI. tc. 27. §-a a következőkép módosittatik:
Az illeték-egyenérték rendszerint az illetékköteles vagyonélvezetére jogositott személy által saját haszonélvezetének tartamához képest fizetendő.
Ha azonban az illeték-egyenérték viselését a tulajdonos jogi személy magára vállalta, - vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel biró intézkedése folytán viselni tartozik, - akkor a fizetési kötelezettség első sorban a tulajdonos jogi személyt terheli.
Az illetékköteles vagyon jövedelme a folyó illeték-egyenértéki tartozásért feltétlenül kezeskedik; az annak élvezetére jogositott személyre nézve beállott változáskor netán törlesztetlenül maradt tartozásért azonban csak annyiban kezeskedik, a mennyiben ez nem képez a folyó évet megelőző két évnél régibb hátralékot.
8. § Az illeték-egyenérték 1888. évtől kezdve tiz évre való érvénynyel szabatik ki.
Az illeték-egyenérték érvényessége tekintetében 1888 január 1-jével megkezdett első évtizednek, valamint minden későbbi évtizednek leteltétől számitott 90 nap alatt szabadságában áll az illetékkötelezett félnek uj bevallást benyujtani s annak alapján a terhére előirásban levő illeték-egyenérték helyesbitését kérelmezni.
Viszont a kincstár is jogositva van minden évtized kezdetével akár egyes illetékkötelezett jogi személyekre nézve, akár általánosságban uj bevallást elrendelni.
Ha az illetékköteles fél a fentebb megállapitott 90 nap alatt ujabb bevallást nem nyujt be, akkor az évtized végével terhére előirásban álló illeték-egyenérték folytatólag további tiz évre érvényben marad.
A kivetett illeték-egyenérték jogossága és helyessége ellen az illetékköteles fél az 1881. évi XXXIV. tc. 29-36. §-aiban meghatározott jogorvoslatokkal élhet.
A felebbezési orvoslatok kimeritése vagy azok elmulasztása folytán jogérvényessé vált illeték-egyenérték változatlanul fenmarad egész tiz évi időtartam alatt.
9. § Oly esetekben, midőn a tiz évi időtartam közben valamely uj illetékköteles jogi személy keletkezik, vagy midőn az ingatlan vagy ingó vagyon állagára nézve időközben változás merül fel, ez az 1881. évi XXXIV. tc. 26. §-a értelmében bejelentendő s a bejelentés alapján, figyelemmel a jelen törvény 6. §-ában foglalt határozmányokra, az illeték-egyenérték a tiz évből még hátralevő időre irandó elő, illetve igazitandó ki megfelelően. Az uj kivetés, illetve kiigazitás jogossága és helyessége ellen ugyancsak a törvényszerü jogorvoslatok vehetők igénybe.
A jelen §, valamint az 5. és 8. §-ok értelmében történő uj illetékkiszabások, illetve helyesbitések jogérvényessé váltáig - az utólagos kiegyenlités fentartása mellett - a tényleg előirásban álló illeték-egyenérték folytatólag fizetendő.
10. § Az illetéki dijjegyzék 86. tétele B) 2. b) pontjában a sorsjegyekre eső nyereményre nézve 6 3/10%-ban megállapitott illetékmérv 10 százalékra felemeltetik.
11. § Ha a külföldön kibocsátott és kizárólag a külföldön fizetendő váltó a belföldön forgalomba hozatik, az ily váltótól, illetve annak belföldön történt minden meghosszabbitásától, a váltóösszegnek minden 100 forintja után 2 kr. bélyegilleték fizetendő, a 100 frtnál kisebb maradványösszeg teljesnek vétetvén. Ezt a bélyegilletéket a váltó forgalomba hozatala előtt, a bélyeg- és illetékszabályokban előirt módon bélyegjegyek használata által kell leróvni.
Ha azonban a váltó valamely utólag rávezetett nyilatkozat folytán a belföldön fizetendővé válik, vagy a biróság előtt használtatik, valamint ha zálogjog szerzése végett bekebeleztetik, vagy előjegyeztetik; e körülmény beálltakor, illetve a biróság előtti használatot megelőzőleg azon illetékkülönbözet, mely a fentebb megállapitott kivételes és a bélyeg- és illetékszabályokhoz képest az I., illetve II. fokozat szerint járó rendszeres bélyegilleték közt mutatkozik, ugyancsak bélyegjegyek használata által pótlólag lerovandó.
12. § Kincstári ürlapon kiállitott, vagy bélyegjegyekkel szabályszerüen ellátott intézvényezett, de még el nem fogadott váltónál - a mennyiben az használhatlanná válik, - az ürlap, illetve a bélyegjegyek kicserélésére nézve az a körülmény, hogy az okirat a kibocsátási névaláirással már el van látva, nem képez akadályt abban az esetben, ha a váltó a kibocsátó saját rendeletére szól, a kibocsátói aláiráson kivül semmiféle további névaláirással nincs ellátva, és ha a kicserélés a váltó lejárta előtt szorgalmaztatik.
13. § Mindazon kereskedelmi czégek (kereskedők és kereskedelmi társaságok), a melyek az 1883. évi XXXI. tc. alapján szabályozott részletügyletekkel foglalkoznak és a melyek állami vagy egyéb értékpapirokra, vagy árúkra kölcsönt, illetve előleget adnak, tartoznak:
a) a részletügylet megkötéséről kiállitandó okirattól (részletiv) és az egyes részletfizetésekről kiállitandó nyugtától;
b) a kölcsön vagy előlegezési ügyletről bármely alakban és elnevezés alatt kiállitott okirattól, és az ügylet minden meghosszabbitásától a fennálló bélyeg- és illetékszabályok értelmében az okirat természetéhez képest járó bélyegilletéket minden hó leteltével 14 nap alatt készpénzben befizetni.
14. § Az előző 13. §-ban emlitett kereskedő czégek köteleztetnek az 1869. évi XVI. tc. 21. §-ához képest, illetve a bélyeg- és illetékszabályokban előirt módon külön bélyegjövedéki naplót vezetni és az esedékessé vált bélyegilleték befizetését e napló kivonata alapján, illetve ennek egyidejü beterjesztése mellett teljesiteni.
A naplókivonatok teljes és helyes voltáért az üzlet tulajdonosa, a közkereseti társaságok beltagjai, valamint a bélyegkötelezettség teljesitésének nyilvántartásával megbizott üzleti ügyvivő, - az épen nem, vagy a törvényszerünél kisebb mérvben befizetett bélyegilleték ötvenszeres összegében meghatározott birság terhe alatt - egyetemlegesen felelősek.
A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a jelen törvényszakasz határozmányai alá eső kereskedőknél közegei által az 1868. évi XXIII. tc. 13. §-a rendelkezéseinek megfelelő bélyegellenőrzési szemlét tarthasson.
15. § A vasuti fuvarlevelektől a bélyeg- és illetékszabályok értelmében járó 1, illetve 5 krajczáros bélyegilleték kincstári bélyegzett ürlapok használata által rovatik le; ehhez képest vasuti fuvarlevelet egyedül kincstári ürlapon szabad kiállitani.
Az ürlapok elkészitése, kiadása, valamint azok kötelező használatba vételének időpontja és közelebbi szabályozása iránt a pénzügyminister a közmunka- és közlekedési ministerrel egyetértőleg rendeleti uton intézkedik.
Egyuttal felhatalmaztatik a nevezett két minister, hogy a kincstári bélyegzett ürlapok kötelező használatát a körülményekhez képest esetleg más szállitási vállalatok fuvarleveleire is kiterjeszthesse.
16. § Az 1875. évi XXV. tc. 14. §-a következőleg módosittatik:
A lovak, szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések tulajdon-átruházásánál vagy szállitásánál ugy a tisztán belföldi, mint a bel- és külföldi forgalomban az e tekintetben fennálló törvény vagy rendeletek szerint kiállitandó marhalevelek bélyegkötelesek.
Bélyegilleték fejében akár egy, akár több darabról állittatik ki marhalevél, minden darab két évesnél fiatalabb marha vagy ló után 3 kr., minden darab két évnél idősebb marha vagy ló után 5 kr. s korukra való tekintet nélkül minden 10-10 darab juh, kecske vagy sertés után 5 kr. fizetendő. Tiznél kevesebb juh, kecske vagy sertésről kiállitott marhalevél után, valamint a marhalevélben megjelölt juhok, kecskék és sertések számának tízzeli osztása esetén fenmaradó töredék után a teljes 5 kr. fizetendő.
A marhalevelek csak bélyeges kincstári ürlapokon állithatók ki, melyeknek alakját és kezelési módját, nemkülönben a marhalevelek érvényességének idejét s azt, hogy külföldi marhalevelek minő alakban fogadhatók el, a pénzügyminister s a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletileg állapitják meg.
Ha a marhalevélbe jegyzett állatok darabszáma szerint fedezendő bélyegilleték többet tesz, mint azon bélyegérték, melyről a marhalevél szól, a fizetendő többlet a marhalevélre még a kiállitás előtt bélyegjegyekben felragasztandó, s minden bélyegjegy szines alsó része a kiállitás keltével és a kiállitó nevével keresztülirandó.
Hasonló módon rovandó le a külföldön kiállitott s a belföldön elfogadhatóknak nyilvánitott marhalevelek után járó bélyegilleték is, mielőtt a belföldön használatba vétetnének. Ezen marhalevelekre felhasználandó bélyegjegyek a kiállitás ideje helyett a használatba vételnek, illetőleg az azt megelőző bemutatásnak keltével s azon község előljárójának nevével irandók keresztül, a mely községben használatba vétetnek.
17. § Az 1880. évi LXV. tc. 3. §-a következőkép módosittatik:
A budapesti közraktárak által kiadott közraktári jegy és mindkét részének (árujegy - cedule - és zálogjegy - warrant) akár külön, akár együttes minden átruházása bélyegmentes, kivéve a zálogjegy (warrant) első átruházását; az arra adott kölcsöntől bélyegjegyben lerovandó 1 frt állandó bélyegilleték jár.
18. § Az esedékessé vált illetéktartozások és birságok biztositására és behajtására nézve az 1883:XLIV. tc. határozatai irányadók, azzal a módositással azonban, hogy az idézett törvény 55. §-ában az illetékekre vonatkozólag foglalt rendelkezések hatályon kivül tétele mellett mindazon illetékek, melyek az 1881. évi XXXIV. tc. 18. és 19. §-ainak rendelkezései szerint beállott esedékesség napjától számitandó további tizenöt nap alatt be nem fizettetnek, az egyénenként történő irásbeli intés mellőzésével, végrehajtás (zálogolás és árverés) utján hajthatók be, mindazon esetekben, a melyekben a fizetési meghagyás kézbesitése az 1881:XXXIV. tc. 16. §-a értelmében törvényesen eszközöltetett s az arra vonatkozó vétbizonyitvány (postafeladási vevény) a hivatalhoz beérkezett.
19. § Mindazokban az esetekben, midőn a közvetlenül lerovandó illetékekre vonatkozó kiszabási iratok felülvizsgálása alkalmával megállapittatik, hogy az illetékek hibás kiszámitása vagy az illetéki törvények és szabályok helytelen alkalmazása következtében az államkincstár kárt szenvedett, az az összeg, melylyel az államkincstár megrövidittetett, az illetékköteles fél terhére pótlólag előirandó és arról uj fizetési meghagyás állitandó ki.
Viszont a mennyiben a felülvizsgálat alkalmával az tünnék ki, hogy az illetékköteles fél hasonló módon meg van röviditve, a helytelenül kiszabott és befizetett illeték hivatalból visszatéritendő.
A pénzügyi közigazgatási biróság által megállapitott illeték után pótilleték követelésének helye nincsen.
Az eredeti kiszabás végérvényes megállapitásától, vagyis az arra vonatkozó fizetési meghagyásnak, s ha az ellen a fél jogorvoslattal élt, az erre kiadott végzésnek kézbesitésétől számitandó 2 éven túl a pótilletékre vonatkozó fizetési meghagyás többé nem kézbesithető.
20. § A jelen törvény 1. §-ában foglalt határozmányok rendszerint azon átruházásoknál alkalmazandók, melyek a törvény életbe lépte után létrejött jogügyleten, illetve megnyilt örökségen alapulnak; a jogügyleteket illetőleg azonban alkalmazandók az esetben is, ha azok elébb köttettek ugyan, de illetékszabás végett a törvény hatálybalépte után jelentetnek be s az illetékszabás végetti bejelentésnél a törvényes bejelentési idő meg nem tartatott.
A törvény 2-5 §-ainak határozmányai általában mindazon jogügyleteknél és hagyatékoknál alkalmazandók, melyek a törvény hatálya alatt kerülnek elsőfoku illetékkiszabás alá.
21. § Ezen törvény 1888. évi január hó 1-ső napján lép érvénybe és annak végrehajtásával a pénzügyminister, - ki e tekintetben Horvát-Szlavon és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, - bizatik meg.
