1888. évi VII. törvénycikk

az állategészségügy rendezéséről * 

I. FEJEZET

Általános határozatok

1. § Az állategészségügy vezetése a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister köréhez tartozik.

2. § Mindaz, a mi az állategészség fentartására, megvédésére, javitsára, az állati betegségek gyógyitására és járványok elfojtására szolgál, hatósági felügyelet és intézkedés tárgyát képezi.

3. § A hatóság a felügyeletet panasz bevárása nélkül is időnként szemlék és vizsgálatok által gyakorolja.

II. FEJEZET

Intézkedések az állategészségügy megóvására és előmozditására

Állatok behozatala

4. § Ragadós betegségben levő vagy annak gyanujában álló állatoknak az országba behozatala vagy azon való átvitele tilos.

5. § Ha a szomszédos országok valamelyikében a hasznos házi állatok közt ragadós betegség tör ki, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister élő vagy holt állatoknak behozatalát és átvitelét ezekből az országokból átalában, vagy bizonyos kerületeikből megtilthatja, vagy pedig bizonyos általa kijelölt belépő állomásokra szorithatja és átalában a behozatalt és átvitelt akkép szabályozhatja, hogy a ragadós betegség behurczolásának veszélyét elháritsa.

A korlátozások, a mennyire szükséges, az állati nyers termények és vészkórfogó tárgyakra is kiterjeszthetők.

A tilalmak és korlátozások haladéktalanul közzéteendők.

6. § Hasznos házi állatok az országba behozatalra vagy azon való átvitelre egyátalában csak oly marhalevéllel bocsáttatnak be, melyben igazolva van az, hogy az állat oly helyről jön, a hol és melynek 30 kilométernyi körületében ezen állatra nézve veszélyes ragadós beteség (24. §) nem uralkodik. Ezen kivül igazolni kell azt, hogy az állat oly vidéken hajtatott keresztül, a melyen és a melynek 30 kilométernyi körületében az állatra nézve veszélyes ragadós betegség nem uralkodik.

Ha a szállitás vasuton vagy hajón történik, a marhalevelen kivül elég annak igazolása, bogy az állatok utközben ki nem rakattak, avagy ha kirakattak, a kirakás helyén és annak 30 kilométernyi körületében ezen állatokra nézve veszélyes ragadós betegség nem uralkodott.

A marhalevélnek az egészségi állapotra vonatkozó része csak akkor bir hatálylyal ha keltétől kezdve 10 nap még le nem telt.

Ezen határozatok teljesitése nélkül csak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister esetről-esetre adott engedélye mellett lehet állatokat az országba behozni, illetőleg azon átvinni.

7. § Szekerek és kocsik elé fogott állatok marhalevél nélkül bocsáthatók be az országba; föltéve, hogy az illető állatfaj egyátalában, és az illető belépő állomáson bebocsátható.

Marhalevél

8. § A ló, szarvasmarha, juh, kecske és sertés tulajdonátruházásánál, vagy szállitásánál, a belföldi forgalomban is, marhalevéllel látandó el.

Gazdaság üzésénél, legeltetésnél és usztatásnál a szállitás marhalevél nélkül történhetik.

9. § A marhalevelet azon község állitja ki, a melyből a marha elhajtatik.

Egy marhalevél az elhajtásra kerülő állatok összes számára, avagy arra a számra, a melyet a fél kijelöl, de mindig csak egy tulajdonosnak egyfaju (és a mennyiben jegyzettek, csak egyforma jegyü) állataira állitható ki.

E marhalevelen a község igazolni tartozik azt, hogy a község kerületében, valamint tudomása szerint a szomszéd községekben sem uralkodik az illető állatfajra veszélyes ragadós betegség.

10. § A marhalevelek alakját, érvényességi idejét és kezelését, nemkülönben azt, hogy a külföldi marhalevelek (6. §) minő alakban fogadhatók el, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeletben határozza meg.

Állat-vásárok

11. § Állatvásárokon a felhajtott vidéki szarvasmarha a helybelitől elkülönitve állitandó ki.

Szabályszerü marhalevél nélkül állatok a vásártérre egyátalában nem bocsáthatók.

A vásártartásra jogosultak kötelesek gondoskodni, hogy az állategészségrendőri felügyelet czéljából a vásárokon állatorvos alkalmaztassék.

Nemzetközi jelleggel biró állatvásárokon a vágómarha a tenyész- és gazdasági marhától elkülönitve állitandó fel. Ilyen vásárok vásári rendtartását a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister állapitja meg és felettük saját közege által közvetlen és állandó felügyeletet gyakorolhat.

Mészárosok, marhakereskedők, marhahizlalók

12. § Mészárosok, marhakereskedők és marhahizlalók nem községbeli szarvasmarha megvételét, illetőleg behozatalát a községnél 12 óra lefolyása alatt bejelenteni és a marhalevelet ugyanannak további megőrzés végett átadni tartoznak.

Mészárosok és marhakereskedők máshonnan behozott szarvasmarhái a községi marha-állománytól elkülönitve bocsáthatók csak legeltetésre és a behozataltól számitott 8 napon át elkülönitve helyezendők el.

13. § A hatóság eltilthatja, hogy mészárosok és marhakereskedők akkor, a mikor járvány uralg, idegen istállókba bemenjenek.

Közvágóhid

14. § Oly községekben, hol a husfogyasztás jelentékeny, szarvasmarha csak közvágóhidon vágható. Mely községekben legyen közvágóhid felállitandó, azt a közigazgatási bizottság felterjesztése folytán, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg állapitják meg.

Szarvasmarhák vágásánál, továbbá juhok, kecskék és sertések leszurásánál, a mennyiben ez mint ipar üzetik, az állat egészségi állapota a leölés előtt és utána a hatósági állatorvos által megállapitandó. Hatósági állatorvos hiányában e czélra vágatási biztos alkalmazandó.

A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a vágóhidak helyének megválasztása, a vágatási biztosok képesitése, és a vágási szemlénél követendő eljárás iránt a belügyi ministerrel egyetértőleg rendeletileg fog intézkedni.

Pásztorok

15. § Pásztoroknak a község által számba vett és nekik átadott állatok közé más állatokat csak a község engedélyével szabad befogadni.

Vendégfogadók

16. § Vendégfogadók, csárdák, és átalában mindazon helyek, hol állatok akár átmenetileg, akár állandóan tartózkodnak, folyton felügyelet alatt tartandók, és időszakonkint szabályszerüen fertőtlenitendők.

Közös legelők

17. § Mielőtt a szarvasmarha és a ló, juh és kecske telelő helyéről közös legelőre hajtatnék a község által kellőleg számba veendő és egészségi állapota megvizsgálandó.

A község által számba nem vett marhát a közös legelőre kihajtani tilos.

Marhahajtás és szállitás

18. § Vágómarha, és kereskedésre szánt szarvasmarha az ország területén, vasuton és hajón kivül, csak a hatóság által e czélra kijelölt utakon szállitható, illetve hajtható.

Az ilyen lábon hajtott marhacsapatokat a csendőrség, pénzügyőrség, nemkülönben a községi előljárók ellenőrzik és a megfelelő marhalevelek előmutatását bármikor kivánhatják.

Gyepmesterség

19. § Minden község tartozik, ha máskép nem, kisajátitás utján is alkalmas dögtérről gondoskodni.

A gyepmesteri szolgálat és a dögterek állategészségügyi tekintetben felügyelete alatt tartandók.

A dögterek megválasztása, a gyepmesterségi teendők, és a felettük gyakorlandó felügyelet iránt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyi ministerrel egyetértőleg rendeletileg fog intézkedni.

Vasuti és hajószállitás

20. § Lovak, szarvasmarhák juhok, kecskék és sertéseknek vasuton vagy hajón való szállitásánál a következő szabályok alkalmazandék:

a) az állat csak szabályszerü marhalevéllel vehető fel;

b) a szállitandó állatok csak azon helyre, illetőleg azon helyhez legközelebb eső és marharakodásra berendezett vasuti vagy hajóállomásig vehetők fel, a mely helyre a marhalevél szól:

c) szarvasmarhák a felrakodásnál kirendelt szakértő által állategészségügyi tekintetből megvizsgálandók;

d) vágómarhát tenyész- vagy egyéb gazdasági marhával vasuton egy kocsiban, vagy hajón egy rekeszben szállitani tilos;

e) más országból behozott szarvasmarha honi kérődző állatokkal ugyanazon vasuti vonaton vagy ugyanazon hajón nem szállitható;

f) más országból érkező szarvasmarha a lerakodásnál kirendelt szakértő által állategészségügyi tekintetből megvizsgálandó;

g) az állatok szállitására használt vasuti kocsik, hajók, rakodó hidak és ponkok minden szállitás után fertőtlenitendők.

Vasuti kocsik és hajók fertőtlenitése

21. § Fertőtlenités teljesitésére azon vasuti vagy hajózási vállalat köteles, melynek vonalán az állatok kirakása történik.

Ha a kirakodás az országon kivül történt és ott a kocsi vagy egyátalában nem, vagy nem kellő módon fertőtlenittetett, a fertőtlenitést azon vasut- vagy hajóvállalat teljesiti, melynek vonalát a visszatérő vasuti kocsi vagy hajó legelőször érinti. Mely esetekben és mily föltételek mellett mellőzhető a más országban fertőtlenitett kocsi vagy hajó visszaérkezésekor való fertőtlenitése, ezt rendelettel a közmunka- és közlekedésügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg fogja meghatározni.

A szállitó vállalatok a fertőtlenitésért külön dijakat szedhetnek. A fertőtlenitési dijakat a közmunka- és közlekedésügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg fogja megállapitani.

22. § A szállitó kocsik és hajók, nemkülönben a szállilásnál használt egyéb eszközök fertőtlenitésének módját a közmunka- és közlekedésügyi minister a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerrel és a belügyi ministerrel egyetértőleg rendeletben fogja megállapitani.

Állatok betegségének és elhullásának följelentése iránti kötelezettség

23. § A házi állatok birtokosai, pásztorok, gyepmesterek, mészárosok, vágatási biztosok és mindazok, kik házi állatok gondozásával vannak megbizva, kötelesek a birtokukban, illetőleg a gondozásuk alatt álló állatoknak belső megbetegülését vagy azok elhullását a községeknek azonnal bejelenteni, mely utóbbinak kötelessége az esetet az állat-, esetleg a községi, vagy körorvosnak, és az elsőfoku hatóságnak, a szükséges intézkedés végett, bejelenteni. Házi állatok birtokosait a bejelentéssel járó hivatalos vizsgálat költségei nem terhelik.

Azon állatbirtokosok, kik állatjaik számára állatorvost tartanak, avagy állatjaikra állatorvos által felügyeltetnek, ezen kötelesség alul mentesek; tartoznak azonban gondoskodni arról, hogy minden ragadós betegség esete vagy ily betegségben történt elhullás a községnek azonnal bejelentessék. Állatorvosok szintén csak a ragadós betegség eseteit kötelesek bejelenteni.

Addig is, mig a hatóság a betegség megállapitása és a szükséges óvintézkedések foganatositása iránt intézkedik, a község a beteg állatnak szigoru elkülönitéséről és a netáni ragadós betegség elhurczolásának megakadályozásáról gondoskodik.

III. FEJEZET

Ragadós állatbetegségek és járványok

24. § A jelen törvényben ragadós betegségekre vagy járványokra nézve meghatározott intézkedések a következő ragadós betegségeknél alkalmazandók:

a) a keleti marhavész;

b) a lépfene (anthrax);

c) a veszettség;

d) a lovak, szamarak és öszvérek takonykórja, illetőleg bőrférge;

e) a szarvasmarhák, juhok, kecskék és sertések ragadós száj- és körömfájása;

f) a szarvasmarhák ragadós tüdőlobja (ragadós tüdővész);

g) a juhhimlő;

h) a lovak tenyészbénasága, továbbá a lovak és szarvasmarhák ivarszervein keletkező hólyagos kiütések;

i) a lovak, szamarak, öszvérek és juhok rühe;

j) a sertés-orbáncz.

A mennyiben az itt felsorolt állati ragadós betegségeken és járványokon kivül a hasznos házi állatok bármely neménél valamely más itt fel nem sorolt betegség járványos jelleget öltene a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ezen betegség elfojtására a szükségeseket elrendelni köteles.

25. § E törvény értelmében ragadós betegség gyanujában áll az az állat, melyen valamely ragadós betegség kitörésére utaló tünetek jelentkeznek.

Az olyan állat, melyen ugyan a ragadós betegség kóros tünetei nem észlelhetők, de a melyről alapos a gyanu, hogy a ragadós kóranyagot fölvehette: fertőzés gyanujában állónak tekintendő.

A járvány kitörésének kipuhatolása

26. § Mihelyt az elsőfoku hatóság valamely állati betegségről jelentést vesz, vagy bármely módon állati betegség felmerüléséről értesül, a helyszinére hatósági állatorvost küld és a betegség jellegét megállapittatja.

Ha a betegség neme csak bonczolás utján állapitható meg, a hatóság a beteg vagy gyanus állatnak elkülönitését rendeli el és ha nyolcz nap leteltével a betegség még mindig nem állapitható meg bonczolás nélkül, az állat leöletését rendelheti el.

27. § Ragadós betegség megállapitása után az elsőfoku hatóság a jelen törvényben előirt óvintézkedéseket szigoruan foganatositja és az esetről ép ugy, mint az elrendelt óvintézkedésekről a másodfoku hatóság utján a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez részletes jelentést tesz, a kerületi állatorvost pedig erről értesiti.

Az elsőfoku hatóság egyuttal vizsgálatot tart annak kideritésére, hogy a betegség mikor és mily uton jött a községbe. Vizsgálatának eredményéről a másodfoku hatóság utján földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez jelentést tesz.

28. § Sürgős esetekben a hatósági állatorvos jogositva van, még a hatóság intézkedése előtt is a megbetegedett vagy gyanus állatok elkülönitését és őrizetét elrendelni.

Járványok elleni óv- és elfojtó intézkedések

29. § Ragadós betegségben lévő, annak gyanujában vagy fertőzés gyanujában álló állatok elkülönitendők, őrizet és megfigyelés alá veendők.

Az elkülönités alá helyezett állat birtokosa köteles arról gondoskodni, hogy az állat az elkülönités tartama alatt a részére kijelölt helyet el ne hagyja és más állattal való érintkezéstől megóvassék.

30. § Ragadós betegségben lévő, annak gyanujában vagy fertőzés gyanujában álló állatok és nyers terményeik, nemkülönben oly tárgyak használata, értékesitése és forgalma, melyek ilyen állatokkal érintkezésbe jöttek, vagy melyek a ragadós betegség elhurczolására alkalmasak, korlátozandó.

A ragadós betegség iránt fogékony, vagy oly állatok forgalma, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak, szintén korlátozandó.

31. § Ragadós betegség kitörésekor vagy ily betegség gyanuja esetében a község területén a különböző istállókból való állatok közös legeltetése, bizonyos legelőknek, továbbá közös használatra szánt kutak, itatók és usztatók használata és a beteg vagy gyanus állatoknak nyilvános, vagy közös utakon való forgalma, nemkülönben a kutyáknak kóborlása tilos.

Zár alá helyezés

32. § Ragadós betegségben lévő, annak gyanújában vagy fertőzés gyanujában álló állatok istállója elzárandó, szintugy eltiltandó az illető udvarokon, községekben, legelőn, vagy határon a forgalom oly állatokkal vagy tárgyakkal, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak.

Járványlepte udvarokban vaqy istállókban az állatok gondozásával megbizottakon kivül másnak tartózkodni tilos.

Az istállónak vagy az állat másféle helyének, az udvarnak, vagy legelőnek elrendelt elzárása a birtokost mindazon intézkedések fogatositására kötelezi, melyek az elzárás sikere érdekében elrendeltetnek.

Bunkózás

33. § Ha oly állatok, melyeknek forgalmi vagy használati korlátozása vagy elzárása mondatott ki, eltiltott használaton vagy a részükre rendelt helyen kivül, vagy pedig oly helyeken, melyekbe lépniök eltilatott, éretnek, haladéktalan leölésüket a hatóság - a mennyiben ezt a betegség korlátozása czéljából szükségesnek tartja - elrendeli.

34. § Ragadós betegségben elhullott vagy leölt állatok hullája, továbbá ily állatok hulláinak azon részei, melyek a betegség elhurczolására alkalmasak (hus, bőrök, belek, szarvak, körmök stb.) végre az alomtrágya és az állatok hulladékai rendszerint forgalomba nem hozhatók és föl nem használhatók, hanem alkalmas módon, veszélyt nem okozva, ártalmatlanokká teendők.

Mennyiben szabad az efféle állatok husát vagy más részeit mégis forgalomba hozni, ez iránt az V. fejezet intézkedései mérvadók.

35. § A beteg, vagy gyanus állatok által elfoglalt istállók és egyéb helyek, továbbá a beteg vagy gyanus állatokkal érintkezésbe jött eszközök és egyéb tárgyak és különösen oly személyek ruházata, kik beteg állatokkal érintkezésbe jöttek, fertőtlenitendők.

36. § Ha a ragadós betegség valamely községben nagyobb mérvben vagy több község területére terjed, a község egészen vagy részben, illetőleg több község mint vészkerület elzárható, és a járvány helyén belül, vagy környékén a marha- és lóvásárok megtartása, valamint mindennemü állatkiállitás tilos, illetőleg a vásárokról egyes állatfajok kizárhatók.

37. § A járvány helyén vagy környékén levő és a járvány veszélyének kitett állatok állatorvos által megvizsgálandók.

Ezen vizsgálatnál a követendő eljárást a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletileg állapitja meg.

38. § Mennyiben, mikor és mily módozatok mellett lehet a jelen törvény 29., 30., 31., 32., 33., 34., 35., 36. és 37. §-aiban foglalt intézkedéseknél kivételnek helye vagy mennyiben alkalmazandó a 20. § egész terjedelmében nemcsak szarvasmarhákra, hanem más állatokra is: azt esetről-esetre a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister állapitja meg.

Járványok megszünése

39. § A járvány megszüntnek csak akkor nyilvánitható és a rendkivüli állategészségügyi intézkedések csak akkor szünnek meg, ha már egy ragadós beteg állat sem találtatik az illető udvarban vagy községben, továbbá, ha már a fertőtlenitési eljárás befejeztetett és végre, ha az utolsó felgyógyulási, illetve leöletési, vagy pedig elhullási eset óta az egyes betegségekre nézve a jelen törvényben meghatározott idő (58., 64., 66., 76., 80., 82., 90., 100. és 104. §) kedvező eredménynyel lefolyt.

IV. FEJEZET

Különös szabályok a keleti marhavésznél

A) Intézkedések az ország határszélén

Behozatal

40. § Oly országokból, melyekben a keleti marhavész ellen ezen törvény alapelveivel egyező rendszabályok fennállnak és szigorral alkalmaztatnak, a kérődző állatok a 6. és 7. §-ok határozatainak figyelembentartásával szabadon bocsáttatnak be mindaddig, mig az illető ország egész területe a marhavésztől mentes.

41. § Ha ily ország területén a keleti marhavész kiüt, de az ország határától 40 kilométernél távolabb eső, még csak kevés helyre szoritkozik, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a veszélyeztetett határ őrizet alá vételét elrendeli.

A határőrizet ideje alatt:

a) szarvasmarha és egyéb kérődző állat akár é1ő, akár nem élő állapotban;

b) ezen állatok nyersterményei akár friss, akár száraz állapotban;

c) széna, szalma és egyéb szálas takarmányfélék;

d) használt istállóeszközök és marhaszerszám;

e) viselt ruha, lábbeli és rongy

az illető országból csak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által kijelölt belépési állomásokon és csakis akkor bocsáthatók be, ha:

1-ször, hitelesen igazoltatik, hogy az állatok vagy tárgyak vészmentes vidékről (30 kilométernyi körületet értve) valók, hogy ott legalább 30 napig voltak és hogy vészmentes uton szállittattak; és

2-szor, az állatok gyanutlan egészségi állapota egészségi bizonyitvány és a határszélen szakértői vizsgálatával igazoltatik.

Határzár

42. § Ha a marhavész a szomszéd országban nagyobb mérvben terjed, vagy az ország határához aggasztó módon közeledik, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a határnak a vészes ország vagy vidék irányában teljes elzáratását rendeli el.

43. § Határzár elrendelése esetében a kérődzők csak levágásra és a friss hus csak fogyasztásra bocsáthatók be; és pedig a 41. §-ban foglaltakon kivül még a következő feltételek alatt:

a) a bebocsátáshoz minden egyes esetben a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister külön engedélye kivántatik meg;

b) a szállitás csak vasuton vagy hajón történhetik, még pedig egy huzamban egész a rendeltetési helyig;

c) az országon való átvitelre feladott szállitmányoknál igazolandó még az is, hogy azon határos ország kormánya, melybe a szállitmány legközelebb jut, bevitelét saját határán megengedi.

44. § Gyári mosáson átment és kellően zsákolt gyapju, zárt ládákban vagy hordókban elhelyezett száraz vagy sózott bél, öntött fagygyu, forralt tej (sós tej) és turó a határzárnál is minden megszoritás nélkül behozható.

Nem gyárilag mosott, avagy mosatlan, de kellően zsákolt gyapju, marha- és kecskeszőr, száraz csont, szarv és köröm, és teljesen száraz bőr, határzár esetében csak akkor bocsátható be - ha az, hogy a szomszéd ország vészmentes vidékeiről való, a 41. § értelmében igazoltatik és ez esetben is csak a 43. §-ban foglalt föltételek alatt.

45. § Határzár idejében a használt istállóeszközök és marhaszerszám, továbbá viselt ruha, lábbeli és rongy, végül széna, szalma és egyéb szálas takarmányféle a határnál föltétlenül visszautasitandó.

Szénával, szalmával és effélével csomagolt árúkat tartalmazó hordók és ládák bebocsáthatók ugyan, de a málházásra használt széna, szalma és efféle kirakás után hatósági felügyelet alatt legott megégetendő.

46. § A 43-45. §-okban felsorolt eseteknél szabályul szolgál, hogy:

a) az állatoknak vagy árúknak utközben való átrakása csakis a vasuti avagy hajózási kezelés által indokolt szükség esetében s teljesen elkülönitett helyen eszközölhető;

b) a vágómarha-szállitmány rendeltetési helyére érkezvén, a kirendelt szakértő által állategészségügyi tekintetből rögtön vizsgálat alá vonandó és egészséges állapotának igazolása után a vágómarha számára kijelölt helyre utasitandó;

c) ha a szállitott marha között utközben vagy rendeltetési helyén a marhavész kiüt, az egész szállitmány a rendeleti uton szabályozandó módozatok mellett levágandó;

d) ha a beszállitandó száraz bőrök, csontok és szarvak vizsgálatánál csak egy darab találtatik is nyers állapotban, az egész szállitmány visszautasitandó.

47. § Mihelyt a marhavész a határszélhez 40 kilométernél közelebb jelentkezik, ezen törvénynek a vészkerületekre vonatkozó (55. és 56. §-ok) határozatai is alkalmazandók.

Törzskönyvezés

48. § Romániával és Szerbiával szemben 35 kilométer távolságra benyuló területen a szarvasmarha ellenőrzése czéljából minden községben - a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által kiadandó utasitás szerint - rendes törzskönyv fog vezettetni.

Vészes országokkal szemben

49. § Szarvasmarháknak behozatala vagy átvitele oly országokból, a honnan a keleti marhavész gyakori uralkodása következtében az országot állandóan vész fenyegeti, tilos.

Azon országokat, a melyek ellen ezen § rendelkezése alkalmazandó a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendeletben jelöli meg.

50. § Másféle kérődző állatok, valamint állati termények, széna, szalma és egyéb takarmányféle, ugyszintén viselt ruha, lábbeli és rongyok behozatalára nézve, ha ily országok egész területe vészmentes, vagy a vész az ország határától távol eső csak kevés helyre szoritkozik, a 41. §; - ha pedig a marhavész nagyobb mérvet ölt; valamennyi kérődző állat, továbbá használt istálló-eszközök és marha-szerszám, végre viselt ruha, lábbeli és rongy feltétlenül visszautasitandók; egyéb nyers állati terményekre a 43-46. §-ok intézkedései irányadók.

Tengerről jövő állatok és áruk

51. § A tengeren szállitott kérődző állatok és állati nyers terményeket illetőleg követendő eljárásra nézve szintén az előbbi §-ok szolgálnak zsinórmértékül, azon kivétellel, hogy a tengeren érkező sós vizzel kezelt (macerált) bőr is fertőtleniIés nélkül bocsátható be.

B) Intézkedések a marhavész kitörésekor

Községi előljáróság teendői

52. § Ha valamely állaton a keleti marhavész jelenségei mutatkoznak, vagy ez a vész csak gyanitható is, a községi előljáróság tartozik arról az illetékes elsőfoku hatóságot azonnal értesiteni, és azon idő alatt is, mig ez a helyszinén megjelenik:

a) a vészgyanus udvart szorosan elzáratni;

b) a község összes marhaállományát (szarvasmarhát, juhot, kecskét) számba venni;

c) a községbeli szarvasmarha, juh- és kecskefalkáknak egymással érintkezését, és a határból való kihajtását megakadályozni; ezenfelül, a mennyiben ezt a helyi viszonyok megengedik, a községbeli szarvasmarháknak szigoru istállózását elrendelni;

d) a gyanus esetet a községben ép ugy, mint a szomszéd helységekben köztudomásra hozni, a lakosságot a vész ragályosságára figyelmeztetni s a rendszabályok szigoru megtartására felhivni.

Az időközben esetleg elhullott marba a vészgyanus udvarban, az erre nézve kitüzött helyen kellően őrzendő és a vizsgálatig el nem takaritandó.

Az elsőfokú hatóság teendői

53. § Az illetékes elsőfoku hatóság, mihelyt a vészgyanus esetről értesül, köteles hatósági állatorvos közbenjöttével a kórleletet - ha szükséges - egy beteg állat hullájának bonczolása által megállapitani s a kóresetről a másodfoku hatóságnak jelentést tenni.

Ha a kórlelet folytán a marhavész esete, vagy csak alapos gyanuja is forog fenn, az elsőfoku hatóság köteles:

a) a vészes udvaron kivül a vele szomszédos udvaroknak, ugyszintén a községnek a szomszédos határok irányában való elzárása iránt intézkedni;

b) a község szarvasmarha-állományát megvizsgálni, és ha még meg nem történt volna, összeiratni, ha pedig megtörtént; az összeirás helyességéről meggyőződni;

c) a vészes községekre nézve a ministeri rendeletben előirt további intézkedéseket közhirré tenni s foganatositásuk felett őrködni;

d) a vész honnan és miként történt behurczolása iránt szigoru vizsgálatot meginditani s eredményéről a másodfoku hatóságnak jelentést tenni;

e) végre mindent megtenni, mi a vész továbbterjedésének meggátlása tekintetéből czélszerünek és szükségesnek mutatkozik.

A törvényhatóság első tisztviselőjének teendői

54. § A törvényhatóság első tisztviselője (vagy helyettese) a marhavész esetéről értesülvén, a kerületi állami állatorvossal haladéktalanul a helyszinére megy s a kórismét, - ha szükséges, ujból egy vagy két beteg állat hullájának bonczolása által - véglegesen megállapitja; megbirálja az 53. § alapján történt intézkedéseket, s ha ezek elégtelenek, kiegészitteti; egész eljárásáról legfölebb 24 óra alatt távirati uton tüzetes jelentést tesz a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek.

A vészkerületnek meghatározása iránt a helyi viszonyokhoz képest vagy önállóan, vagy a szomszéd törvényhatóság első tisztviselőjével (vagy helyettesével) egyetértőleg azonnal intézkedik, és erről a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministert, továbbá a határos közigazgatási hatóságokat (esetleg a szomszéd ország határos hatóságait is), a mennyiben lehetséges, távirat utján tudósitja.

Vészkerület

55. § A vészes helységet vagy helységeket minden irányban 30 kilométerre környező vidék képezi a vészkerületet.

Lehet-e ezen szabálytól utólagos eltérésnek helye, ezt a kerületi állami állatorvos és a törvényhatóság első tisztviselőjének (vagy helyettesének) indokolt felterjesztésére a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister esetről-esetre határozza meg.

A vészkerületbe eső községeknek és pusztáknak nevei a törvényhatóság területén lévő valamennyi községgel, különösen a vészkerülettel szomszédos községekkel haladék nélkül tudatandók és a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek is feljelentendők.

A vészkerülethez tartozó községekben és pusztákban az 52. § b) és c) pontjaiban foglalt óvó rendszabályok szintén keresztülviendők.

56. § A vészkerülethez tartozó községekben szarvasmarhák által vont szekerekkel közlekedni nem szabad; szarvasmarhát, juhot és kecskét egyik határból a másikba vagy a határból kihajtani, kérődző állatoktól származó nyers terményeket, szénát, szalmát vagy takarmányfélét kivinni tilos. Szarvasmarha-, juh- és kecskevásárok és kiállitások a vészkerületben nem tarthatók.

Különös körülmények fenforgása esetében a vásártartás az érdekelt törvényhatóság egész területén eltiltható de csak a kerületi állami állatorvos és a törvényhatóság első tisztviselőjének (vagy helyettesének) előterjesztésére a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministertől nyert külön engedély mellett.

Lebunkózás

57. § A vészbeteg és gyanus állatok leölése oly mértékben alkalmazandó, a melyben azt a vész tovaterjedésének meggátlása vagy gyökeres kiirtása okszerüen megkivánja.

A leölt beteg állatok utasitás szerint eltakaritandók; a leölés után egészségesnek talált állatoknak husa s egyéb testrésze csak azon esetben és ugy értékesithető a vészkerület, vagy a vészes község határain belül, ha az értékesités eszközlése a vész terjesztésének lehetőségét is kizárja; a kerületi állami állatorvos szakvéleménye azonban előzetesen mindig meghallgatandó.

Vész megszünése

58. § A vész megszüntnek nyilvánitandó:

a) ha az utolsó elhullás, leölés vagy felgyógyulás esete óta huszonegy napon át uj kóreset elő nem fordult;

b) ha a fertőzött udvarok hatályos fertőtlenitése szabályszerüen végrehajtatott; és

c) ha a vészes helyen és kerületben a marhaállomány megvizsgáltatván, egészséges állapota kétségtelenül kitünt.

Eljárás részletei

59. § A vészes udvarok és községek elzárása, az elesett marhák hulláinak az e czélra kiszemelendő helyen és bizonyos módozatok mellett való eltakaritása, a vészbeteg és gyanus marháknak leölése, a többi, a vész iránt fogékony kérődző állatok elkülönitése, szemmeltartása s esetleg leöletése és eltakaritása, egyéb házi állatok elzárása, a betegek kivételes orvoslásának szabályozása, nemkülönben a kérődző állatok nyers terményeinek - vész idején - vasuton vagy hajón való szállitására vonatkozó intézkedések, végre a fertőtlenitési eljárás - ezen törvény alapján kibocsátandó rendelet utján a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által állapittatik meg.

V. FEJEZET

Különös szabályok egyes ragadós betegségeknél

A) A lépfene (anthrax)

60. § Mihelyt valamely állaton a lépfene megállapittatott, leölését és hullájának szőröstül-bőröstül való kiirtását a hatóság elrendelni tartozik.

61. § Lépfenében beteg, vagy ezen betegség gyanujában álló állat husának, tejének vagy bármely más terményének forgalomba hozatala vagy felhasználása tilos.

62. § Lépfenében beteg, vagy ezen betegség gyanujában álló állatokon véres műtéteket csak állatorvos végezhet; ily állatok hullájának bonczolása csak állatorvos jelenlétében szabad.

63. § Lápfene fertőzésének gyanujában álló állatok a község határában leendő fogyasztás és értékesités czéljából csak az elsőfoku hatóság felügyelete mellett ölhetők le; ily állatoknak más határra való hajtása csak a másodfoku hatóság engedélye és hatósági felügyelet mellett történhetik.

64. § A lépfene az utolsó elhullási vagy leölési esettől számitott 14 nap mulva tekinthető megszüntnek.

B) Veszettség

65. § Mihelyt valamely állaton a veszettség megállapittatott, leölését és hullájának szőröstül-bőröstül való kiirtását a hatóság elrendelni tartozik. Veszettségnek vagy fertőzésének gyanujában álló kutya és macska hasonlókép a hatóság rendeletére kiirtandó.

66. § Ha másféle házi állatot veszett állat megmart vagy ha az a veszettség gyanujában áll és birtokosa kiirtásába bele nem egyezik: ily állat hatósági felügyelet alatt vagy a birtokos házában, vagy a birtokos költségén házán kivül elkülönitve, mégpedig a ló és szarvasmarha négy hónapig, a juh, kecske és sertés három hónapig tartandó.

Ily állat is a veszettség tüneteinek jelentkezésekor azonnal kiirtandó.

67. § Mindenki köteles a birtokában levő, vagy gondozására bizott és veszettség gyanujában álló állatot vagy leölni és a 65. § értelmében kiirtása végett a hatóságot értesiteni, vagy a hatóság intézkedéséig biztos helyre zárni.

A mennyiben a veszettség gyanujában álló kutya embert mart meg, az ilyen kutya a hatóság által a veszettség megállapithatása czéljából őrizetbe vehető.

68. § Ha veszett, vagy veszettség gyanujában álló kutya (vagy más állat) kóborol, a hatóság tartozik a szomszéd községeket erről értesiteni, és a kutya (vagy más állat) kiirtásáról intézkedni.

Ily esetben elrendelendő, hogy a községben valamennyi kutya megkötve tartassék, vagy pedig biztos szájkosárral porázon vezettessék; a szabadon járó kutya kiirtandó.

69. § Ha valamely községben a veszettség járványnyá fajul, valamennyi kutya és macska kiirtása elrendelhető, avagy a hatóság a viszonyoknak megfelelően máskép is intézkedhetik.

70. § Veszett, vagy veszettség gyanujában álló állat husának, tejének, vagy bármely más terményének forgalomba hozatala vagy felhasználása tilos.

71. § Veszett, vagy veszettség gyanujában álló állatokon gyógyitási kisérleteket, vagy véres műtéteket csak a hatóság engedélyével szabad végezni; ily állatok bonczolása csak állatorvos, vagy más orvos által szabad.

72. § A veszettség korlátozása czéljából minden törvényhatóság a törvény életbelépte után hat hónap alatt tartozik a kutyatartásról szabályrendeletet hozni, a melyben egyuttal a fölösleges kutyák tartásának megszoritása végett alkalmas adó állapitandó meg.

C) A takonykór, illetőleg bőrféreg

73. § Mihelyt valamely állaton a takonykór, illetve a bőrféreg megállapittatott, leölését és hullájának szőröstűl-bőröstül való kiirtását a hatóság elrendelni tartozik.

74. § Takonykór gyanujában álló állat a 73. § értelmében kiirtandó:

a) ha birtokosa kártalanitási igény nélkül beleegyczik;

b) ha a kór terjedése ellen a viszonyok szerint más módon biztositék nem szerezhető.

75. § Takonykóros állat bármely terményének forgalomba hozatala vagy felhasználása tilos.

76. § Takonykór fertőzésének gyanujában álló állatok 60 napig elkülönitve és állatorvosi megfigyelés alatt tartandók.

Mennyiben és mily föltételek mellett szabad ily állatokat munkára a község határán belül használni, ezt a hatóság állapitja meg.

77. § Takonykóros vagy ezen betegség gyanujában álló állaton véres műtétet csak állatorvos végezhet, hullájának bonczolása csak állatorvos jelenlétében történhetik.

78. § A takonykór eseteit a törvényhatóság első tisztviselője tartozik azon hadtest parancsnokságával, melynek területén a törvényhatóság van, továbbá azon honvédezred parancsnokságával, mely által kincstári lovak községi vállalkozóknak a törvényhatóság területén kiadattak, végre a legközelebbi ménteleppel közölni.

D) A ragadós száj- és körömfájás

79. § Száj- és körömfájásban beteg állat husát forgalomba hozni vagy fölhasználni csak hatósági állatorvos meghallgatása után és hatósági engedély mellett szabad.

Ily állatok bőrét csak fertőtlenités mellett szabad forgalomba hozni és felhasználni.

Ellenben ily állatok tejét forgalomba hozni vagy fölhasználni tilos.

80. § A ragadós száj- és körömfájás az utolsó elhullás vagy felgyógyulás esetétől számitott nyolcz nap alatt tekinthető megszüntnek.

E) A ragadós tüdőlob (ragadós tüdővész)

81. § Mihelyt valamely szarvasmarhán a ragadós tüdőlob megállapittatott, levágatását a hatóság elrendelni tartozik.

82. § Ragadós tüdőlob gyanujában álló szarvasmarha három hónapon át hatósági felügyelet alatt elkülönitve tartandó: ha elkülönitése minden veszélyt elháritó módon nem eszközölhető, levágatását a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister elrendelheti.

Fertőzés gyanujában álló szarvasmarha levágatása a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által marhagazdag vidéken elrendelhető.

83. § Fertőzés gyanujában álló szarvasmarhának a község határában leendő fogyasztása és értékesitése csak a hatóság engedélye és felügyelete mellett eszközölhető.

Tüdőlob vagy fertőzése gyanujában álló szarvasmarhának más határban leendő levágását és értékesitését a másodfoku hatóság esetről-esetre engedélyezheti a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által rendeletileg megállapitandó föltételek és ellenőrzés mellett.

84. § Ragadós tüdőlobban beteg állat teje csak forralva használható: husa fogyasztásra csak hatósági állatorvos véleménye alapján engedhető meg.

A fogyasztásra alkalmatlannak talált testrészek és a tüdők kiirtandók.

Ragadós tüdőlobban beteg állat bőre és szarvai szabályszerü fertőtlenités mellett forgalomba hozhatók és felhasználhatók.

85. § Fertőzött istállóba állatokat beállitani csak a kellő fertőtlenités után nyolcz napon át eszközölt bő szellőztetés után szabad.

Legelők, melyeken ragadós tüdőlobban beteg állat járt, tizenöt napra a használattól elzárandók.

86. § A ragadós tüdőlob beoltása csak hatósági engedélylyel állatorvos által történhetik. Az oltást a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendelettel szabályozza.

Oltott állatok a gyanus állatokkal egyenlő ellenőrzés alá esnek.

F) A juhhimlő

87. § Ha juhnyájban himlő van és a még egészséges jubok kellően el nem különithetők, az egészséges juhok beoltását a hatóság elrendeli.

A beoltás abban maradhat, ha a nyáj birtokosa kötelezi magát arra, hogy az egészséges juhokat tiz napon belől levágatja.

Ha a himlő nagyobb kiterjedést nyer, vagy ha helyi viszonyoknál fogva elhurczolása más nyájba meg nem gátolható, a veszélyeztetett nyájaknak, sőt a község összes juhállományának beoltása hatóságilag elrendelendő.

88. § A beoltott juhok a himlőbeteg juhokkal egyenlő ellenőrzés alá esnek.

89. § Himlőbeteg juhok husát és tejét forgalomba hozni vagy fölhasználni tilos.

Ily juhok bőre csak szabályszerü fertőtlenités mellett hozható forgalomba és használható fel.

90. § A juhhimlő az utolsó elhullás vagy felgyógyulás esete után számitott 45 nap mulva tekinthető megszüntnek.

G) Tenyészbénaság és az ivarszerveken keletkező hólyagos kiütés

91. § Tenyészbéna lovakat fedeztetésre bocsátani nem szabad.

92. § Tenyészbéna kanczák a hatóság által nyakuk baloldalán T. B. betüvel jelzendők.

Tenyészbéna mének és oly mének, melyek tenyészbéna kanczákat fedeztek, kiherélendők.

93. § Oly helyeken, hol a tenyészbénaság uralkodik, a fedeztetési idény beállta előtt a tenyészlovak egészségi állapota hatósági állatorvos által megvizsgálandó és tenyésztésre csak az egészséges lovak bocsáthatók.

94. § Ha a tenyészbénaság nagyobb kiterjedést nyer: a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a viszonyok szerint a szükséges intézkedéseket elrendeli.

95. § Az ivarszerveken hólyagos kiütéssel biró lovak és szarvasmarhák betegségük tartamára a tenyésztéstől eltiltandók.

H) A rühkór

96. § Rühös lovat, szamarat vagy öszvért birtokosa elkülönitve állatorvos által tartozik gyógyittatni.

97. § Nagyfokban rühös lovat az állatorvos javaslatára a hatóság leölet és kiirat.

98. Rüh fertőzésének gyanujában álló lovak harmincz napon át állatorvosi felügyelet alatt tartandók.

99. § Rühös állatok bőre csak kellő fertőtlenités mellett hozható forgalomba; timártelepekre feldolgozásra ily bőrök fertőtlenités nélkül is közvetlenül vihetők.

Rühös juhok gyapja csak zárt zsákokban hozható forgalomba.

100. § A rüh az utolsó elhullás vagy felgyógyulás esetétől számitott 30 nap alatt tekinthető megszüntnek.

I) A sertésorbáncz

101. § Orbánczban elhullt sertés szőröstül-bőröstül kiirtandó.

102. § Sertésorbánczban beteg állat husát és zsirját táplálékul forgalomba hozni és fölhasználni tilos.

Mennyiben és mily föltételek mellett lehet azt ipari czélokra fölhasználni, azt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi mininster rendeletben állapitja meg.

103. § Az orbáncz beoltása csak hatósági engedélylyel és állatorvos által történhetik.

A beoltott állatok a beteg állatokkal egyenlő ellenőrzés alá esnek.

104. § Az orbáncz az utolsó elhullás, leölés vagy felgyógyulás esetétől tizenöt nap alatt megszüntnek tekinthető.

VI. FEJEZET

Hatóságilag kiirtott állatok utáni kártéritésről és a járványok ellen alkalmazott óvintézkedések költségeiről

105. § A ragadós betegségek kiirtása czéljából a hatóság jelen törvény értelmében elrendelt leöléseknél a birtokos kártalanitást nem kap, ha az állat ragadós tüdőlobban, takonykórban, illetőleg bőrféregben vagy veszettségben betegnek találtatott; valamint ha kutya vagy macska a veszettségnek vagy fertőzésének gyanuja miatt irtatott ki.

Kártalanitás nem jár állami tulajdonban levő állatokért vagy tárgyakért.

106. § Kártalanitás jár, még pedig

a) a becsérték fele:

1. ha az állat leölése más mint a 105. §-ban emlitett ragadós betegség miatt rendeltetett el;

2. ha a ragadós tüdőlob, takonykór, illetőleg bőrféreg gyanujában álló állat leöletése rendeltetett el, és az állat a leöletés után is csak gyanusnak bizonyult;

b) a becsérték kétharmada, ha az állat leölése más mint a 105. §-ban emlitett ragadós betegség gyanuja miatt rendeltetett el, és az állat a leöletés után is csak gyanusnak bizonyult;

c) az egész becsérték, ha az állat leölése bármely ok miatt rendeltetett el, és az állat a leöletés után egészségesnek bizonyult.

Az egész becsérték jár a hatóságilag megsemmisittetni rendelt vészterjesztő tárgyak után is.

107. § A becslést egy bizottság teljesiti, mely rendszerint két tagból áll, kik közül egyet az érdekelt fél, egyet az illető hatóság jelöl meg. A kerületi állami állatorvos jelenléte esetében a két tagon kivül az állami állatorvos is tagja a becslő-bizottságnak.

Véleményeltérés esetén az ajánlatba hozott összegek átlaga képezi a becsértéket.

108. § Az állatok becslése lehetőleg azok élő állapotában történik.

Állatoknál ép ugy, mint tárgyaknál, a közönséges érték képezi a becslés alapját.

A leölt állat azon részeinek értéke, mely a hatóság által a tulajdonos rendelkezésére bocsáttatott, a kártalanitás megállapitásánál mindig levonandó.

109. § A kártalanitást a becslő-bizottság előterjesztése alapján az elsőfoku hatóság határozza meg, mely ellen 15 nap alatt fölebbezésnek van helye; az állami állatorvos a határozatot szintén fölebbezheti.

A mennyiben a kártérités 300 frtnál nagyobb összegben állapittatik meg, a határozat mindenesetre a 2-od fokú hatósághoz, s innen a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez fölülvizsgálat végett hivatalból felterjesztendő.

110. § Kártalanitás nem jár, ha

a) az állat megbetegedése a 23. § ellenére föl nem jelentetett; továbbá ha

b) a ragadós betegség behurczolása az illető állatbirtokos hibájának vagy mulasztásának róható fel.

111. § Oly leölt marháért, melynek az országba való behozatala óta a megfigyelési idő (58., 64., 66., 76., 80., 82., 90., 100. és 104. §) még le nem telt, kárpótlás csakis azon esetben jár, ha az ország területén lett fertőzése igazoltatik.

112. § A kártalanitási összeg az állam által annak fizetendő, a kinek birtokában a leölt állat találtatott. Az igy eszközölt kártalanitás után a hatóság ellen harmadik személy igényt nem támaszthat.

Zárlat költségei

113. § Az ország határainak ideiglenes és állandó elzárásával járó költségeket, nemkülönben az egyes vidékek vagy helységek rendkivüli elzárására a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által elrendelt katonai, csendőri vagy rendőri segédletnek illetményeit, továbbá az általa kirendelt egyének, állatorvosok és orvosok napidijait és utiköltségeit az államkincstár viseli.

114. § Az egyes községek vagy puszták határainak elzárásából eredő költségeket az illető község vagy a vészkerület községei viselik.

Marhavész esetében a költségeket felerészben az államkincstár viseli.

115. § A vészes helység vagy puszta határán belül elrendelt intézkedések, valamint a beteg állatok elkülönitése, a hullák kivitele és eltakaritása által okozott költség az illető községet vagy a puszta birtokosát, illetőleg bérlőjét terheli.

116. § Az egyes vészes udvarok fertőtlenitési költségeit az illető birtokosok vagy bérlők viselik.

VII. FEJEZET

Állatorvosi gyakorlat és gyógyszerészet

117. § Állatorvosi gyakorlatra csak annak van joga, ki a budapesti m. kir. állatorvosi tanintézet által kiállitott állatorvosi oklevéllel van ellátva.

Az ország területén eddig gyakorlatra jogositott állatorvosok azonban szerzett jogaikban továbbra is meghagyatnak.

118. § Külföldi intézeteken oklevelet nyert állatorvosok gyógy-gyakorlata az ország területén, a mennyiben nemzetközi egyezmények másként nem intézkednek, csak szabályszerü honositás (nostrificatio) utján engedhető meg.

Hogy az ő Felsége többi királyságai s országaiban fennálló állatorvosi tanintézetek részéről kiadott oklevelek mennyiben esnek más szempont alá és mennyiben tekintessenek Magyarországban érvényeseknek, az a kölcsönösség alapján a két kormány által állapittatik meg.

119. § Az ország területén gyakorlatra jogositott magán-állatorvos bárhol szabadon letelepedhetik; köteles azonban a gyakorlat megkezdése előtt oklevelét a kerületi állami állatorvos utján a törvényhatóságnak beiktatás és kihirdetés végett bemutatni.

120. § A gyakorlatra jogositott állatorvos a gyógymód alkalmazásában nem korlátoltathatik, működésére nézve azonban az állam ellenőrködése alatt áll és az általa elkövetett műhibákért felelős.

121. § A magánorvoslás dijazása kölcsönös megegyezéstől függ; hol ilyen létre nem jött, peres esetekben szakértők meghallgatásával a biróság határozza meg a dijat.

122. § Az állatorvosok kézi gyógyszertár tartására az állami állatorvos véleményének meghallgatása után a törvényhatóság első tisztviselője (vagy helyettese) által feljogosithatók; kötelesek azonban e részben a szabályokhoz alkalmazkodni.

Minden ilyen végérvényesen megadott engedély a belügyi és a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek bejelentendő.

Az állatorvosok azonban kézi gyógyszertárukból csak oly helyeken szolgáltathatnak ki gyógyszereket, hol gyógyszertár nem létezik.

123. § A jelen törvény szerint állatorvosi gyakorlatra nem jogositott egyéneknek üzletszerüen állatorvosi teendőket végezni tilos.

124. § Állati betegségek ellen javaslatba hozott gyógymód, avagy gyógyszernek megvizsgálása és az eredménybez képest alkalmazásának megengedése iránt a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyi ministerrel egyetértőleg intézkedik.

VIII. FEJEZET

Állategészségügyi szolgálat

Eljáró hatóságok

125. § Az állategészségügyi szolgálatra, felügyeletre és a kártalanitásokra vonatkozó ügyekben a következő hatóságok járnak el:

Elsőfokulag:

a) nagy- és kisközségekben a főszolgabiró (illetőleg helyettese);

b) rendezett tanácsu városokban a polgármester, vagy a tanács által e czélra kijelölt helyettes;

c) törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőri (kapitányi) hivatal, illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai;

d) Budapesten a kerületi előljáró;

e) Fiuméban a rendőrfőnök:

f) a magyar-horvát tengerparton, a tengeren érkező állatok, állati termények és tengeri hajók tekintetében, a révkapitány.

Másodfokulag:

az a), b) alatti községek és városokra nézve az alispán (illetőleg helyettese), a c), d) és e) alatti városokra nézve a városi tanács, a magyar-horvát tengerpartra nézve, a tengeren érkező állatok, állati termények és tengeri hajók tekintetében a m. kir. tengerészeti hatóság

Harmadfokulag:

a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister.

126. § A község következő rendőri teendőket teljesit:

a) a hasznos házi áltatoknak a község területén való belső megbetegülését vagy azok elhullását a felsőbb hatóságnak azonnal bejelenti;

b) a marhaleveleket kiállitja;

c) őrködik a fogyasztásra kerülő állatok levágásánál szükséges állategészségügyi ellenőrzés felett;

d) az állatvásárok rendtartására felügyel;

e) felügyel arra, hogy a mészárosok, marhakereskedők és hizlalók a jelen törvényben körülirt kötelezettségeiknek pontosan megfeleljenek;

f) nyilvántartja a pásztorokat és őket állategészségügyi teendőjük és kötelezettségük iránt kitanitja;

g) felügyel arra, hogy a hajtóutak betartassanak;

h) a vendéglőket és csárdákat tisztaságuk és fertőtlenitésük tekintetében folyton szemmel tartja;

i) a dögtereket oly állapotban tartja, hogy hozzájuk állat ne férhessen;

k) eljár mindazon ügyekben, a melyeket a törvény és annak alapján kiadott rendelet reá biz; általában őrködik a helyi állategészségügyi teendők felett.

E teendőket nagy- és kisközségekben a biró és községi jegyző, a rendezett tanácsu városokban a rendőrkapitány, vagy a tanács által megbizott tisztviselő, törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitánysági közegek, Budapest fővárosában a kerületi előljárók, illetőleg a főváros törvényhatósága által az 1872:XXVI. tc. alapján megbizott közegek, és Fiuméban a rendőrfőnök végezik.

Községi állatorvos

127. § Minden törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsu város állatorvost tartani köteles.

Vagyonos községeket, melyekben az állattenyésztés nagy terjedelmü, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg állatorvos tartására kötelezhet.

Nagyobb terjedelmü állattenyésztést üző több községet kör-állatorvosok tartására nézve a törvényhatóság szabályrendelet által kötelezhet.

128. § A jelen törvény életbelépte után választott községi (kör-) állatorvosok hivatala állandó.

Fegyelmi tekintetben irányukban ugyanazon törvények alkalmazandók, melyek más községi tisztviselőkre nézve érvényesek.

129. § A községi állatorvos előzetes pályázat alapján választatik. A községi, valamint a kör-állatorvosok fizetését az illető községi képviselő-testületek, továbbá a kis- és nagyközségeket illetőleg a járási főszolgabirónak, rendezett tanácsu városokat illetőleg pedig a polgármesternek meghallgatásával, az illető községek anyagi viszonyaihoz képest a törvényhatóság állapitja meg.

Azt, hogy a kör-állatorvos melyik községben lakjék, fizetéséhez a községek mily mérvben járuljanak és választására nézve mily arányban vegyenek részt, a képviselő-testület és a járási tisztviselő meghallgatása mellett az alispán határozza meg, mely határozat a belügyi ministerhez felebbezhető.

130. § A községi és kör-állatorvos községének, illetőleg községi körének helyi állategészségügyi teendőit végzi:

a) az állatokat a községgel előre kötött egyezség vagy szerződésben megállapitott dijazás mellett orvosolja:

b) járvány idején a marhaleveleket ellenjegyzi;

c) megvizsgálja az állatok egészségügyi állapotát levágásukkor és vezeti a vágó-lajstromot;

d) nyilvántartja a községben, illetve a körben lévő hasznos házi állatokat, s egészségi állapotukat figyelemmel kiséri;

e) előforduló állati megbetegülési és elhullási eseteknél a kór nemét megállapitja s ha ez csak bonczolás utján eszközölhető, azt teljesiti és a bonczjegyzőkönyvet megszerkeszti;

f) a mennyiben a vásártartásra jogosultak máskép nem intézkednének, helyben tartandó vásároknál mint szakértő közremüködik;

g) vasuti vagy hajóállomásokon mint szakértő közremüködik;

h) az állategészségügyi bajok elháritása iránt javaslatot készit;

i) az állattenyésztést figyelemmel kiséri s tett tapasztalatait bejelenti;

j) a felügyelete alatt levő községben a lakosságnál elhelyezett, vagy az ott megszemlélés végett összecsoportositott honvédkincstári lovak felett tartandó szemléknél mint bizottsági tag részt vesz;

k) évnegyedenkint állategészségügyi jelentést tesz és állategészségi szempontból figyelemre méltó minden mozzanatot illetékes előljáróságával és a kerületi állami állatorvossal közöl;

l) eljár mindazon ügyekben, a melyeket a törvény és annak alapján kiadott rendelet reábiz.

Tisztán szakügyekben a törvényhatósági állatorvossal közvetlenül érintkezik.

Állategészségügyi szolgálat a törvényhatóságoknál. Főszolgabiró

131. § A főszolgabiró és a vele ugyanazon hatáskörrel biró közegeknek mint állategészségügyi elsőfoku hatóságnak teendői a következők;

a) megfigyeli mindazon mozzanatokat, melyek az állategészségügyre befolyással birnak s tapasztalatai folytán - a mennyiben lehetséges - saját hatáskörében intézkedik; ha pedig a teendők hatáskörén tul esnek, azok iránt a felsőbb hatósághoz jelentéseket, illetőleg javaslatokat tesz:

b) felügyel az állategészségügyi szabályoknak hatósága területén való foganatositására (a marhalevél, állatorvosok, pásztorok, közlegelők, közvágóhidak, hajtó-utak, gyepmesterségek, marhavágás ellenőrzése, vágólajstromok vezetése körül), és az e részben tapasztalt hiányok elháritása iránt intézkedik;

c) a járásában lévő állatvásárokat ellenőrzi;

d) a községekben személyesen megjelen, a helyi körülményekről és az állategészségügyi szükségletekről személyesen ismeretet szerez, ennek alapján intézkedik s a foganatositást személyes meggyőződés utján ellenőrzi;

e) járása területén rendelkezik és eljár mindazon ügyekben, melyekre nézve az intézkedési jog a jelen törvényben reá ruháztatott.

Intézkedései az alispánhoz s onnét a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez felebbezhetők.

Törvényhatósági állatorvos

132. § A főszolgabirónak, mint elsőfoku hatóságnak szakközege az illető vármegyei állatorvos.

A törvényhatóság több vármegyei állatorvos alkalmazása esetén mindegyikük számára állatorvosi kerületet jelöl ki.

Ezen állatorvos teendőit a fővárosban a kerületi állatorvosok, törvényhatósági joggal felruházott városokban a városi állatorvosok, rendezett tanácsu városokban pedig a községi állatorvosok végzik.

A törvényhatósági joggal felruházott városok állatorvosai egyuttal a községi állatorvos teendőit is végzik.

133. § Törvényhatósági állatorvosnak csak az alkalmazható, ki a köztisztviselők minősitéséről szóló 1883:I. törvénycikk 1. §-a által kivánt kellékeken kivül állatorvosi oklevéllel bir, két évi állatorvosi gyakorlatot mutat ki és a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által rendelettel szabályozandó tiszti vizsgálat letétele által az állategészségügyi rendészet terén jártasságát kimutatta.

134. § A törvényhatósági állatorvos működési köre következő:

a) az állategészségügy felett őrködik és a tapasztalt hiányok pótlása czéljából az elsőfoku hatóságnak jelentést tesz, illetőleg tiszti köréhez szabott módon közreműködik.

b) ügyel a hatósága területén levő összes állategészségügyi intézményekre;

c) a ragadós betegségeket az elsőfokú hatóságnak és az állami állatorvosnak azonnal bejelenti, és kiküldetés folytán, sürgős esetekben pedig a nélkül a helyszinén megjelen és a fennálló szabályok értelmében intézkedik;

d) a helyi körülményekhez képest a vasuti vagy hajóállomáson mint szakértő közreműködik:

e) székhelyén a községi állatorvosi teendőket végzi;

f) működési területéről évnegyedenként az elsőfokú hatóság utján állategészségügyi jelentést tesz a törvényhatóságnak s azonfelül jelentését a kerületi állami állatorvossal is közli;

g) eljár mindazon ügyekben, melyeket jelen törvény reá biz.

Törvényhatóság első tisztviselője

135. § A törvényhatóságok első tisztviselője (illetőleg helyettese):

a) felügyel arra, hogy az állategészségügyi szabályok a törvényhatóság egész területén pontosan kezeltessenek és végrehajtassanak;

b) megállapitja, a hatósági állatorvos meghallgatása után, a ragadós betegség létét, valamint megszüntét és továbbterjedésének megakadályozása iránt intézkedik;

c) a ragadós megbetegülési és elhullási eseteket rögtön a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek bejelenti;

d) javaslatba hozza a vasuti és hajó marha fel- és lerakó állomásokat;

e) javaslatba hozza a vasuti és hajóállomásokon működő szakértőket;

f) felügyel a törvényhatóság területén létező állategészségügyi intézményekre;

g) állatorvosoknak kézi gyógytárt engedélyez;

h)intézkedik a kör-állatorvosok lakása, fizetése és választása tárgyában;

i) marhavész vagy ennek gyanúja esetében a kerületi állami állatorvossal a helyszinére megy s ott az előirt intézkedéseket felülvizsgálja, illetve a hiányok pótlása iránt rendelkezik;

j) kihirdeti a betelepülő állatorvosok okleveleit, az oklevél hiányossága miatt az állatorvosi gyakorlat megtagadása, illetőleg betiltása iránt intézkedik;

k) eljár mindazon ügyekben, melyeket jelen törvény vagy ministeri rendelet reá biz.

Intézkedései és határozatai a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister felebbezhetnek.

Állami állatorvos

136. § Az állategészégügyi törvény és rendeletek pontos végrehajtásának ellenőrzésére a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister állami állatorvosokat nevez ki.

Az állami állatorvos minősitésére nézve a 133. § irányadó.

137. § Az állami állatorvos tartozik a kerületébe eső törvényhatóságok megkeresésére, ha azt még fontosabb és sürgősebb teendői hátránya nélkül teheti, gyanús esetek felülvizsgálása czéljából a helyszinén azonnal megjelenni, s a tapasztaltakról a megkereső törvényhatóságot értesiteni, és a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek haladéktalanul jelenteni.

138. § Az állami állatorvos az állategészségügy körül általa tapasztalt hiányokat és visszaéléseket az illető törvényhatóságnak bejelenti, és erről szükség esetén a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez is fölterjesztést tesz.

138. § Az állami állatorvos:

a) inditványt tesz a törvényhatóság első tisztviselőjének a helyi járványok és ragadós betegségek megelőzésére szolgáló intézkedések tárgyában:

b) ragadós betegségek alkalmával személyesen a helyszinén megjelenvén, az elrendelendő óv- és gyógyintézkedések iránt javaslatot tesz, halasztás veszélyénél pedig saját felelőssége mellett a fennálló törvény és szabályok szerint intézkedik s erről egyúttal a törvényhatóság első tisztviselőjét értesiti, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministernek pedig jelentést tesz;

c) javaslatot tesz a törvényhatóságnak legelők javitására, illetőleg lecsapolására nézve, a melyeken tapasztalata szerint a legelő egészségtelen állapota rendszerint ragadós betegségek előidézésére okul szolgál.

140. § A letelepedő állatorvosok okleveleit megvizsgálja, láttamozza, beiktatja és kihirdetés végett a törvényhatóság első tisztviselőjének bejelenti; hiányosságuk esetére az eljárás iránt inditványt tesz.

141. § A kuruzslás és állatok egészségére veszélyes szokások és előitéletek kiirtására javaslatokat tesz, és sürgős esetekben az illetékes hatóság közreműködésével azonnal is intézkedik.

142. § Évenkint állategészségügyi jelentést tesz a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerhez.

Általában teljesiti mindazt, mit törvény vagy rendelet hatáskörébe utasit.

Belépő állomásokon alkalmazott közegek

143. § Az állati járványok és ragadós betegségek behurczolásának megakadályozása czéljából az ország határszélein a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister állami állategészségügyi szolgálatot tart fenn.

144. § Az állategészségügyi személyzet szerkezetét, továbbá szolgálatát a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister rendelettel szabályozza.

Kormánybiztos

145. § A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister bármely állategészségügyben kormánybiztosokat küldhet ki oly czélból, hogy a jelen törvény rendeleteinek szigorú alkalmazását biztositsa és hogy a jelen törvény korlátain belül kiadott utasitásainak teljes érvényt szerezzen.

IX. FEJEZET

Büntetések meghatározása

146. § A ki a marhavész terjedése ellen a hatóság által elrendelt zár- vagy egyéb felügyeleti szabályokat megsérti: vétség miatt három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő.

Ha a szabályok ezen megsértése következtében valamely marha a ragályos vészbe esett, az, a ki a szabályokat tudva megsértette: egy évig terjedhető fogházzal, és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik.

A kisérlet büntetendő (1878:V. tc. 146. §-a).

147. § Azon állatorvos, a ki sürgős esetekben a hivatásával járó szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja, vagy elhalasztja: ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ha pedig állami, törvényhatósági vagy községi hivatalos alkalmazásban levő állatorvos ezen hivatalos alkalmazásával egybekötött állatorvosi szolgálatot alapos ok nélkül megtagadja vagy elhalasztja: kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő (1879:XI. tc. 97. §-a).

148. § Egy hónapig terjedhető elzárással és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő azon állami, törvényhatósági vagy községi hivatalos alkalmazásban levő állatorvos, a ki marhavész idején, habár lemondás folytán, de ennek szabályos elfogadása előtt, hivatalos állását elhagyja, vagy az ezzel egybekötött szolgálat teljesitését alapos ok nélkül megtagadja vagy elhalasztja (1879:XL. tc. 98. §-a).

149. § A ki a felügyelete alatt levő állaton a veszettség vagy más akár az emberekre, akár az állatokra veszélyes betegség jelét észleli, és azon állatot azonnal el nem különiti vagy másként ártalmatlanná nem teszi, egyszersmind pedig az észlelt betegségről a hatóságnak jelentést nem tesz: háromszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő (1879:XL. tc. 102. §-a).

150. § A ki beteg állatokról az emberek egészségére háromolható veszélyek kikerülése végett kiadott valamely rendeletet vagy szabályrendeletet más, mint a 149. §-ban körülirt esetben szegi meg: száz forintig terjedhető pénzbüntetésssel büntetendő (1878:XL. tc. 103. §-a).

151. § Egy hónapig terjedhető elzárással és száz forint pénzbüntetéssel büntetendő:

1. a ki az élelemre levágandó marhák vagy más állatok megvizsgálására s az ezekkel való bánásmódra vonatkozó egészségügyi szabályokat megszegi;

2. a ki olyan marhát, vagy állatot, melyet a fennálló szabály szerint csak a közvágóhidon szabad levágni, máshol vágat vagy vág le; vagy

3. a ki olyan helyeken, a hol közvágóhid nincsen, a marhák vagy más állatok levágása iránt kiadott rendeletet vagy szabályt megszegi, s az ekként levágott marha vagy állat húsát, emberi élelemre árulja, adja vagy használja;

4. a ki elhullott vagy levágott beteg marha vagy állat húsát, e körülményt tudva, emberi eledelre használja vagy e czélra másoknak adja.

Visszaesés esetében, ha az utolsó büntetés kiállásától két év nem mult el, a büntetés két hónapig terjedhető elzárásig és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetésig emelhető (1879:XL. tc. 104. §-a).

152. § Kihágást követ el és háromszáz forint erejéig terjedhető pénzbüntéssel büntetendő:

a) a ki állatokat vagy nyers terményeket a jelen törvény 5., 6., 41., 43., 44., 45., 46., 49. 50. és 51. §-aiban megjelölt belépési állomások kikerülésével, vagy korlátozások figyelemben tartása nélkül hoz be;

b) a ki a marhavész alkalmából a hatóság által az 52-56. §-ok alapján elrendelt intézkedések ellen vét.

153. § Kihágást követ el és kétszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) azon vásártulajdonos avagy bérlő, a ki a 11. §-ban megkövetelt állategészségügyi rendtartást nem alkalmazza;

b) a ki a 20. §-ban előirt intézkedéseket az állatok vasuti és hajószállitásánál nem tartja meg;

c) a ki a 29. és 30. §-ok alapján elrendelt elkülönitést kellően nem hajtja végre;

d) a ki a 34., 61., 70., 75., 79., 84., 89., 99. és 102. §-ok ellenére beteg állatok husa, tejét és nyers terményét forgalomba hozza vagy fölhasználja;

e) a ki a 123. § intézkedései ellenére állatokat gyógykezel.

154. § Kihágást követ el és egyszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) a ki a 8. § ellenére állatokat marhalevél nélkül elád, megvesz vagy szállit;

b) az a mészáros, marhakereskedő vagy marhahizlaló, a ki a 12. és 13. §-okban kivántaknak nem felel meg;

c) a ki a 14. § rendeleteinek ellenére állatot vágóhidon kivül és állategészségügyi vizsgálat nélkül vág vagy szúr le;

d) az a pásztor, a ki a 15. § ellenére állatot fogad nyájába;

e) a ki a 17. § ellenére marhát legelőre hajt;

f) a ki a 18. § ellenére állatokat arra ki nem jelölt utakon hajt;

g) a ki a 23. § ellenére az állatok olynemű megbetegedését nem jelenti be, mely betegség az emberekre vagy az állatokra nem veszélyes;

h) a ki a 31., 32. és 33. §-ok alapján elrendelt korlátozásokat szegi meg;

i) a ki a 68. § alapján kiadott rendelet ellenére kutyáját megkötve nem tartja;

j) a ki a 62., 71., 77., 86. és 103. §-ok ellenére beteg állatokat gyógyit, beolt, rajtuk műtétet végez, illetőleg hullájukat bonczolja;

k) a ki a 91. és 95. §-ok ellenére lovat, vagy szarvasmarhát tenyésztésre alkalmaztat;

l) a ki a 48. § ellenére marháját a törzskönyvvezetőnek be nem jelenti.

155. § Hamis bizonyitványokkal eladásra szállitott, vagy tudva hamis bizonyitványokkal vett, vagy szállitott állat; ugyszintén a határszéli törzskönyvekbe be nem jegyzett marha, a helyi vagy határzár megszegése, valamint a kijelölt belépő állomások és hajtóutak elkerülésével hajtott vagy csempészett állat, vagy tárgy elkoboztatik.

Az elkobzás mindig külön határozatban vagy a vétkes egyén ellen hozott itéletben mondandó ki.

Elkobzott állatok és tárgyak - mennyiben a fennálló törvények vagy viszonyok szerint ártalmatlanokká nem teendők - értékesitendők.

A befolyó összeg - a mennyiben az elkobzást nem királyi biróság rendelte el - állategészségügyi czélokra fordittatik és felerészben az államkincstárt, felerészben azon községet illeti, a melynek területén a kihágás elkövettetett. A nagy- és kisközségeket illető összegek a megyei pénztárban kezelendők.

156. § A jelen törvény által kihágásnak minősitett cselekmények és mulasztások után kiszabott pénzbüntetések állategészségügyi czélokra fordittatnak, és felerészben az államkincstárt, felerészben azon községet illetik, melynek területén a kihágás elkövettetett. A nagy- és kisközségeket illető összegek a megyei pénztárban kezelendők.

157. § A kihágásokról szól büntetőtörvény (1879:XI. törvénycikk) átalános határozatai - a mennyiben a jelen törvény világosan eltérő rendelkezést nem tartalmaz - az ezen törvény szerint kihágásoknak minősitett cselekmények és mulasztások megitélésénél is irányadók.

158. § A 146-151. §-ban emlitett vétség és kihágások eseteiben az eddig is illetékes hatóságok, a többi §-okban emlitett kihágások eseteiben a 125. §-ban felsorolt hatóságok járnak el.

X. FEJEZET

Zárhatározatok

159. § Jelen törvény életbeléptével, az 1874:XX. és 1880:XXVI. törvénycikkek, valamint az ezzel ellenkező törvények avagy szabályok érvényen kivül helyeztetnek.

160. § Jelen törvény életbelépetése idejének meghatározásával és végrehajtásával a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister továbbá a belügyi és a közmunka- és közlekedésügyi minister bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére