1888. évi XXXV. törvénycikk

az állami italmérési jövedékről * 

I. FEJEZET

Alapelvek

1. § A szeszes italok kimérése és kis mértékben való elárusitása felett a kizárólagos rendelkezési jog az állam részére tartatik fenn.

2. § Ezen kizárólagos jog folytán korcsmákat nyitni vagy a már meglevőket fentartani csak az állam engedélye mellett szabad. Senkinek sem szabad az illetékes pénzügyi hatóság engedélye nélkül:

I. bort (bormustot),

II. gyümölcsbort,

III. sört,

IV. bármely égetett szeszes folyadékokat:

1. kimérni vagyis a felsorolt szeszes italokat ülő vagy álló vendégeknek, az üzlet helyiségeiben vagy azon kivül való fogyasztásra akár nyilt, akár zárt edényekben iparszerűleg kiszolgáltatni;

2. kis mértékben elárusitani vagyis ugyanazokat a szeszes italokat zárt edényekben, még pedig a bort és az égetett szeszes folyadékokat (2. § I., IV.) 100, sört pedig (2. § III.) 25 literen alóli mennyiségben, az üzleti vagy elárusitási helyiségen kivül való fogyasztásra elárusitani.

3. § A kimérésre és a kis mértékben való elárusitásra az engedélyt a vállalkozó irásbeli kérelmére, az üzlet helye szerint illetékes kir. pénzügyi igazgatóság adja meg.

Az engedély megadása előtt tartozik a kir. pénzügyigazgatóság a vállalat helye szerint illetékes közigazgatási hatóságot és pedig Budapesten az állami rendőrséget, törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitányt, rendezett tanácsu városokban ezek polgármesterét, egyéb helyeken a főszolgabirót, Horvát-Szlavonországokban pedig a megfelelő s a bán által rendeleti uton kijelölendő hatóságot, az iránt nyilatkozatra felhivni, hogy az engedély megadása s a folyamodó személye ellen nincs-e kifogása. Ha a felhivott hatóságnak kifogása nincsen, vagy a felhivás kézbesitésétől számitott 15 nap alatt nem nyilatkozik, az engedély akadálytalanul megadható. Ha ellenben a pénzügyigazgatóság a közigazgatási hatóság kifogása daczára is az engedély megadása mellett van, valamint ha az engedélyt megtagadó határozatot hoz s az ellen a vállalkozó 15 nap alatt felebbezéssel él, az ügy végeldöntés végett a pénzügyminister elé terjesztendő, ki ez esetben a belügyministernek, Horvát-Szlavonországokban a bánnak meghallgatása mellett, végérvényesen határoz.

Azok, kik a pénzügyi hatóság részéről kimérési vagy kis mértékben való elárusitásra engedélyt nyernek, ebbeli üzletökre az iparhatóságtól külön nem kötelesek engedélyt kérni; a pénzügyigazgatóság azonban az engedély kiadásáról az elsőfoku iparhatóságot s a mennyiben ez nem lenne ugyanaz avval a közigazgatási hatósággal, melytől előlegesen vélemény kérendő, evvel is esetről-esetre közölni tartozik.

4. § A pénzügyi hatóság által adandó engedély kérelmezésére kötelezvék s az engedély kinyerése előtt sem a kimérést, sem a kis mértékben való elárusitást nem gyakorolhatják:

1. korcsmárosok, vendéglősök, italmérők s általában mindazok, kik a 2-ik §-ban felsorolt szeszes italok kimérésével vagy e mellett kis mértékben való elárusitásával is foglalkoznak;

2. sör- és szeszfőzdék vállalkozói, bor-, sör- és szeszkereskedők abban az esetben, ha a szóban levő szeszes italokat kis mértékben árusitják el;

3. más kereskedők, szatócsok és mindazok, kik rendes üzletökön kivül, a fent emlitett szeszes italoknak kis mértékben való elárusitásával is foglalkoznak;

4. czukrászok, kávésok, és ha az előző pontok alá nem esnek, mindazok, kik a 2-ik §-ban emlitett szeszes italokat csakis poharankint iparszerüleg szolgáltatják ki;

5. bortermelők, kik saját termésü boraiknak kis mértékben való elárusitásával foglalkoznak.

II. FEJEZET

A kimérésnek és kis mértékben való eladásnak engedélyézeséről

5. § Kimérésre, vagy kis mértékben való elárusitásra szóló engedély, nemökre való tekintet nélkül, csak olyan teljes koru egyéneknek adható, kik teljesen megbizhatók, feddhetlen előéletüek és magyar állampolgárok, vagy legalább az 1886. évi XXII. tc. 15. §-a értelmében, - Horvát-Szlavonországokban az ott érvényben levő törvények értelmében - a magyar korona országainak valamely községében letelepülési engedélyt nyertek.

Nem teljes koruak csak a gyámhatóság beleegyezésével s csak azon feltétel alatt nyerhetnek engedélyt, ha oly üzletvezetőt állitanak, a ki az engedélyt kérőkre nézve előirt föltételeknek megfelel. Jogi személyek szintén ily üzletvezető állitására kötelezvék. Az üzletvezető neve s a személyében beálló változás a pénzügyigazgatóságnak esetről-esetre bejelentendő.

Vasutaknak állomáshelyein és hajókon, nemkülönben a katonai laktanyákban és gyakorló helyeken levő vendéglőkben italmérési engedély, ha az előirt kellékeknek különben megfelelnek, azoknak adható csak, kiket a vasuti és hajózási vállalat s az illetékes katonai parancsnokság e végre kijelöl.

Vasuti, vizszabályozási és egyéb nagyobb épitkezéseknél, ugy ipartelepeken és fürdőkben, nemkülönben a közlekedési révek és hidak mellett, ha külön vendéglő felállitása szükségesnek mutatkozik, az italmérési engedély kiadásánál a vasuti vállalat, illetőleg az épittető, az ipartelep és a fürdő, valamint a rév és hid tulajdonosának vagy az általa kijelölt egyéneknek lehetőleg elsőbbség adandó.

6. § A mennyiben az előző § két utolsó bekezdésében foglalt határozmányok nem vétetnek alkalmazásba, az engedélyek megadásánál az alábbi pontok szerinti sorrendben előny adandó:

1. pusztai birtokok tulajdonosai, birtokosai és haszonbérlőinek, az általuk birtokolt vagy bérelt pusztabirtokokon adandó italmérési engedélyre nézve, ha azon felhivásra, mely a pénzügyigazgatóság által záros határidő kitüzése mellett hozzájok intézendő, kinyilatkoztatják, hogy az italmérést maguk vagy megbizottaik által kivánják gyakorolni;

2. azoknak, a kik szálló vendégek befogadására szolgáló vendéglőépületekkel birnak, vagy ilyeneket épiteni szándékoznak s azokat e czélra is használják;

3. azoknak, a kik az italmérést azon községben eddig is gyakorolták, ha olyan épületeket birnak tulajdonul vagy bérben, melyekben az italmérés eddig is gyakoroltatott;

4. ha az italmérést eddig nem is gyakorolták, azoknak, a kik azon épületeket birják tulajdonul vagy bérben, melyek eddig is az italmérés czéljaira szolgáltak;

5. ha nem is ezen épületeket birják vagy bérlik, de más alkalmas helyiséggel rendelkeznek, azoknak, kik az italmérést ugyanazon községben eddig is gyakorolták;

6. azoknak, kik regále-bérleti vállalatoknál voltak alkalmazva, azokra a községekre nézve, a melyekben müködtek;

7. általában hasonló feltételek mellett más községbeliek ellenében a helybeli illetőségüeknek.

Az engedély megtagadandó, s ha már kiadatott, visszavonandó attól, a ki ellen oly tények merülnek fel, a melyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, uzsora, erkölcstelenség előmozditására és terjesztésére használja fel.

7. § A kimérési engedélyek kiadásánál a kimérési helyiség fekvésére, épitésmódjára, berendezésére, arra, hogy a helyiség templomoktól, iskoláktól, kórházaktól lehetőleg távol, olyan utczán vagy téren s ugy legyen épitve és berendezve, hogy a rendőri felügyelet minél könnyebbé tétessék, és arra, hogy a közegészségügy követelményeinek megfeleljen, különös gond forditandó s ezek iránt a községi előljáróság is meghallgatandó.

A helyiség megváltoztatása nyilt helyeken csak a pénzügyigazgatóság beleegyezésével történhetik. Zárt városokban a helyiség megváltoztatása a pénzügyigazgatóságnak azonnal bejelentendő, ez azonban a változtatás ellen kifogást csak akkor tehet, ha az uj helyiség az e §-ban előirt föltételeknek meg nem felel.

8. § A kis mértékben való elárusitások száma nem korlátozható, ellenben az akár ezekkel együtt, akár külön kiadandó kimérési engedélyek száma az állandó és hullámzó lakosság szükségletére, a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyokra való tekintettel állapitandó meg, s a tényleg meglevő kimérések száma a szükség követelményeinek megfelelőleg apasztható.

A kimérési helyiségek számának leszállitása czimén az engedély azoktól, a kik a jelenleg fennálló törvények és rendeletek alapján az italmérési jog gyakorlatára a 6. §-ban megállapitott sorrendben jogositva vannak s különben is minden előirt kelléknek megfelelnek, az engedély meg nem tagadható: s ha csak arra okot nem szolgáltatnak, a jelen törvény hatálybaléptének első három évében meg nem vonható. Oly engedélyesektől, a kik városokban az engedélyt 1888. november 1-seje előtt egyszersmindenkorra teljesitett fizetés által egész életökre megszerezték, az engedély megvonása, a kimérések számának leszállitása indokából, csak hat év mulva történhetik meg. Ezen első három, illetőleg hat év leteltével is csak bizonyos, előre meghatározandó s legalább is egy évre terjedő záros határidő lejártával vonható meg, a kimérések számának leszállitása czimén, az engedély.

Az italmérési engedélyek számának meghatározása s a szükséghez mért apasztása tekintetében a pénzügyigazgatóság s a 3. §-ban megállapitott közigazgatási hatóság egyetértőleg határoznak. Határozataik ugy az érdekeltekkel, mint a községi előljárósággal közlendők, s a kézhezvételtől számitandó 15 napon belül a pénzügyministerhez felebbezhetők, a ki a belügyministerrel, s Horvát-Szlavonországokban a bánnal egyetértőleg a beadott felebbezésekre nézve közvetlenül, az esetre pedig, ha a pénzügyigazgatóság s a 3. §-ban emlitett közigazgatási hatóság egyetértésre jutni nem tudnak, az érdekelteknek s a községi előljáróságnak előleges meghallgatása mellett határoz.

9. § Az italmérési engedély rendszerint határozatlan időre adatik, de ugy az 5. § értelmében épitkezések tartamára adott esetekben, valamint általában mindazon esetekben, midőn a különleges helyi viszonyok teszik azt kivánatossá, ideiglenesen vagy meghatározott időhöz kötve is adható.

A kis mértékben való elárusitásra szóló engedély mindig határozatlan időre adandó.

Az engedélyben mindig külön megjelölendő a jogosult neve, a kimérhető vagy kis mértékben eladható szeszes italok neme, eladási módja s a helyiség, melyben a kimérés vagy kis mértékben való elárusitás gyakorolható.

Az engedélyben megjelölt helyiségen kivül a kimérés csakis vásárok, bucsuk s egyéb sokadalmak alkalmával gyakorolható, de csakis azon község határában, melyre az engedély szól s csakis azon alkalmakkor, melyek az engedélyben megjelölvék.

A helyiségre s az italmérés gyakorlására nézve engedélyezett minden változás az engedélybe is bevezetendő.

A szeszes italok kimérését az, a kinek nevére az engedély szól, maga vagy megbizottja utján gyakorolhatja.

Azon helyiség, a melyben kimérés vagy kis mértékben való elárusitás gyakoroltatik, a pénzügyminister által rendeletileg megállapitandó külső felirással vagy jelvénynyel látandó el.

10. § Az italmérésre vagy kis mértékben való eladásra szóló engedély

1. megszünik:

a) ha az engedélyes arról lemond;

b) ha meghal;

2. elvonható:

a) ha az engedélyes csődbe jut;

b) ha bűntett vagy vétség miatt jogérvényesen elitéltetik;

c) ha foglalkozásának azon minősége, melynek alapján a kis mértékben való eladásra engedélyt nyert, megszünik;

d) ha elveszti azon kellékeket, melyeket az 5. § az engedély feltételéül tüz ki;

e) ha az italmérések száma a 8. § határozataihoz képest apasztatik;

f) ha az italmérési illeték vagy italmérési adó fizetésére kötelezett fél tartozását az esedékesség beálltával nem fizeti le s tartozásának a fizetés iránti megintés kézhezvételétől számitandó 15 nap alatt sem tesz eleget;

g) ha a jelen törvény büntető határozatai vagy az italmérés gyakorlatára vonatkozó szabályrendeletek az engedély elvonhatását állapitják meg;

h) ha az egészségre ártalmas, vagy bármily italt hamis név vagy czim alatt hoz forgalomba; végre

i) ha az engedélyes az engedélyt annak kiadatásától számitott három hó alatt, vagy később bármikor egy hónapon át nem gyakorolja.

A jelen § 1. b) pontjában emlitett esetben az engedélyes özvegye az üzletet uj engedély nélkül is folytathatja, ha az 5. §-ban előirt kellékeknek megfelel s ezt a pénzügyigazgatóságnál 15 nap alatt igazolja. Özvegy nem létében, vagy ha az ezen jogával élni nem akarna, az üzlet a kiskoru gyermekek vagy unokák javára folytatható.

Az engedély megvonása iránt a községi előljáróságnak, a közigazgatási vagy pénzügyi közegnek kezdeményezésére a pénzügyigazgatóság és a 3. §-ban megjelölt közigazgatási hatóság a 8. §-ban foglalt rendelkezések szerint egyetértőleg hoznak határozatot. Ha a határozatra nézve egyet nem értenek, vagy ha a határozatot az illető vagy a községi előljáróság a kézhezvételtől számitandó 15 nap alatt felebbezi, a pénzügyminister a belügyministernek - Horvát-Szlavonországokban a bánnak - meghallgatása mellett végérvényesen határoz. A jogérvényes visszavonási határozat a közigazgatási hatósággal s a mennyiben ez nem lenne egyszersmind az elsőfoku iparhatóság, ezzel is közlendő.

A jelen törvény büntető határozatainak alkalmazása esetében az engedély visszavonása iránt a pénzügyi hatóság a közigazgatási hatóság meghallgatása nélkül is határozhat, de határozatát ez esetben is tartozik közölni a 3. §-ban megjelölt közigazgatási hatósággal s a mennyiben ez nem egyszersmind az elsőfoku iparhatóság, ezzel is.

III. FEJEZET

A kimérési és kis mértékben való eladás utáni szolgáltatásokról

11. § A kimérésre és kis mértékben való eladásra engedélylyel birók állandó összegben megállapitandó évi italmérési illetéket s a kimért szeszes italok neméhez és mennyiségéhez mért italmérési adót tartoznak fizetni.

A) Az italmérési illetékről

12. § Az italmérési illeték meghatározásánál az üzletek terjedelmökhöz képest Budapesten öt, másutt ellenben három osztályba sorozhatók.

Italmérési illeték fejében a szerint, a mint üzletük Budapest fővárosában az 1., 2., 3., 4. vagy 5-ik, a többi községekben az 1., 2. vagy 3-ik osztályba soroztatik, minden évre fizetni tartoznak:

I. a jelen törvény 4. §-ának 1. pontjában felsorolt vállalkozók:

1. Budapest főváros területén 500, 300, 200, 100 vagy 50 frtot;

2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu városokban, vagy oly községekben, melyek törvényhatóságnak vagy kir. törvényszéknek székhelyei, a mennyiben népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb, 100, 75, vagy 50 frtot:

b) 10,000-20,000 lélekből áll, 75, 50, 40 frtot;

c) 10,000 léleknél kisebb, 50, 40, 30 frtot;

3. más községekben, a mennyiben népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb, 50, 40, 30 frtot;

b) 10,000-20,000 lélekből áll, 40, 30, 20 frtot;

c) 10,000 léleknél kisebb, 30, 20, 10 frtot;

II. a jelen törvény 4. §-ának 2. pontjában meghatározott vállalkozók a megállapitott tételeknek négy ötödét;

III. a 4. § 3. pontjában felsorolt vállalkozók a megállapitott tételek három ötödét;

IV. a 4. § 4. pontjában felsoroltak a megállapitott tételek két ötödét;

V. a 4. § 5. pontjában felsorolt bortermelők a megállapitott tételek egy ötödét. Azon bortermelők, kik csak saját termésüket és az évnek csak kisebb részében árusitják el kis mértékben: a megállapitott tételek egy tizedét.

Az évközben keletkező üzletek italmérési illetéke az első naptári évre fennállásuk tartamának arányában állapitandó meg, az évközben megszünő üzletek italmérési illetékének azon része pedig, mely a megszünés idejéig esedékessé még nem vált, törlésbe hozandó.

A vasutaknak állomáshelyein, a hajókon, nemkülönben a katonai laktanyákban levő vendéglősök vagy markotányosok által fizetendő italmérési illetéket a pénzügyminister az illetők üzleti viszonyainak figyelembevételével, az előző pontokban meghatározott tételeken alul is megállapithatja.

13. § Azt, hogy az egyes adóköteles felek az előző 12. §-ban megállapitott osztályok melyikébe sorolandók; egy, minden község részére alakitandó kivető bizottság határozza meg.

A kivető bizottság áll a pénzügyi hatóság kiküldöttének elnöklete alatt az illető község előljáróságának egy kiküldöttéből s a pénzügyi hatóság által oly községekben, melyekben az italméréssel foglalkozóknak ipartestületeik vagy ipartársulataik vannak, az ezek által, másutt pedig a kereskedelmi és iparkamarák által kijelölt egyének közül meghivott egy szakértőből.

14. § Az osztályba sorozás a 4. § 1. pontjában s illetőleg a 12. § I. pontjában emlitett vállalatokra nézve akként eszközlendő, hogy egy-egy évi italmérési illeték együttvéve községenként legalább is annyit tegyen, hogy minden ötszáz lélek után:

1. Budapest főváros területén 100 forint;

2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu városokban, vagy oly községekben, melyek törvényhatóságnak vagy kir. törvényszéknek székhelyei, a mennyiben népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb, 75 frt;

b) 10,000-20,000 lélekből áll, 50 frt;

c) 10,000 léleknél kisebb, 40 frt;

3. más községekben, a mennyiben népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb, 40 frt;

b) 10,000-20,000 lélekből áll, 30 frt;

c) 10,000 léleknél kisebb, 20 forint fizettessék évenként italmérési illeték fejében.

Ha valamely községben a 4. § 1. pontjában emlitett vállalatok száma oly csekély, hogy az italmérési illetéknek egy-egy községre nézve meghatározandó minimalis összege nem lenne elérhető, az egyes vállalatok italmérési illetéke, a 12. §-ban meghatározott tételek megfelelő felemelése utján állapitandó meg; ellenben, ha valamely községben a 4. § 1. pontjában emlitett vállalatok száma oly nagy, hogy a 12. §-ban meghatározott tételek alkalmazása mellett az italmérési illeték együttvéve többet tesz a községre nézve a fönnebb megállapitott határozmányok szerint kivethető tételek évi összegének másfélszeresénél; a tételek leszállitandók mindaddig, mig valamely községben a kimérések számának szabályozása a 8. § szerint keresztül nem vitetik. Midőn azonban valamely községben a kimérések számának szabályozása a 8. § szerint keresztülvitetett, a 12. §-ban megállapitott tételek az illető községre nézve többé le nem szállithatók.

Az évközben keletkező üzletek (4. § 1. pont) után az italmérési illeték az első naptári évre az üzlet terjedelméhez képest állapitandó meg s az illető többi üzletek illetékére befolyással nincsen.

Oly községek, melyek népessége 500 léleknél kisebb, ugy tekintetnek, mintha népességük 500 lélekből állana.

Ha valamely község népességének száma 500-zal maradék nélkül nem osztható, a 100-at meghaladó maradék teljes 500-nak vétetik, kisebb maradék ellenben elejtetik.

Valamely község (beszedési kör) népességének meghatározásánál mérvadó az utolsó népszámlálás eredménye.

A 4. § 2-5. pontja alatt felsorolt vállalatok által a 12. § II-V. pontjai szerint fizetendő italmérési illetékek kizárólag az egyes vállalatok terjedelméhez képest állapitandók meg.

15. § Az italmérési illeték három évről három évre terjedő időszakonkint vettetik ki, az időközben kiadott engedélyek után pedig a három évi időszakból még hátralevő idő tartamára az üzlet minőségének és terjedelmének figyelembevételével más hasonló üzletekhez viszonyitva a pénzügyigazgatóság által állapittatik meg.

Az italmérési illeték megállapitott összegéről fizetési iv állittatik ki és kézbesittetik az illeték fizetésére kötelezettnek.

A kivető bizottság által s az időközben a pénzügyigazgatóság által megállapitott illeték ellen birtokon kivül 8 nap alatt a pénzügyigazgatóság székhelyén alakitandó felszólamlási bizottsághoz s ennek eltérő határozata esetében a határozat vételétől számitandó 8 nap alatt harmad és utolsó fokban a pénzügyministerhez felebbezésnek van helye.

A pénzügyigazgatóság székhelyén alakitandó felszólamlási bizottság a pénzügyigazgatóból, vagy helyetteséből, mint elnökből s két szakértőből áll, kiket a belügyminister - Horvát-Szlavonországokban illetve a bán - által kijelölt szakértők sorából esetről-esetre a pénzügyigazgatóság hiv meg.

16. § A jogérvényesen megállapitott illeték arra az üzletre bir érvénynyel, melyre a megállapitás történt s a három évi kivetési időszakon belül változás alá csak az esetben vonható, ha az üzletnek a jelen törvény 12. §-a szerint meghatározott jellege változik, vagy pedig más helyiségbe tétetik áll. Ezen a 7. § szerint a pénzügyigazgatóság tudomására hozandó változások esetén, a pénzügyigazgatóság az engedélyt a változásnak megfelelőleg kiigazitja s a mennyiben annak szüksége forog fenn, az előző §-ok értelmében az italmérési illeték megfelelő ujabb megállapitása iránt is intézkedik.

B) Az italmérési adóról

17. § A 4. §-ban felsorolt minden vállalkozó tartozik az általa kimért, vagy kicsiben elárusitott, a 2. §-ban részletezett összes szeszes folyadékok után italmérési adó fejében fizetni és pedig:

1. a bor (bormust) minden hektoliterje után zárt városokban 2 frtot, nyilt helyeken 3 forintot;

2. a gyümölcsbor minden hektoliterje után 1 frtot;

3. a sör minden hektoliterje után 2 frtot;

4. közönséges pálinka után, melynek alkoholtartalma a meghatározott 100 foku szeszmérő szerint 30 fokot nem halad meg, hektoliterenként 4 frt 50 krt;

5. közönséges pálinka után, melynek alkoholtartalma 30 fokon felül van, de 50 fokot meg nem halad, nemkülönben különleges pálinkafélék (mint szilvorium, törkölypálinka, gyümölcspálinka stb.) után, habár alkoholtartalmuk 30 fokon alul van is, hektoliterenként 7 frt 50 krt;

6. akár közönséges, akár különleges pálinkák s más szesz után, ha alkoholtartalmuk 50 fokot meghalad, hektoliterfokonként 15 krt;

7. likőrök, puncseszencziák és más édesitett szeszes folyadékok, továbbá arak, rum, cognac után, ha csak az előző 6-ik pont szerint magasabb adó alá nem esnének, hektoliterenként 12 frtot.

18. § Az italmérési adó beszedésére nézve adóvonallal körülzárt városok és nyilt községek (beszedési körök) közt tétetik különbség.

Budapest főváros és pozsony szab. kir. város adóvonallal körülzárt városok.

A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy azokat a városokat, melyek népessége 20,000-et meghalad, valamint a 10,000 lélekszámot meghaladó, általános házbéradó alá eső városokat, a belügyministerrel - Horvát-Szlavonországokban a bánnal - egyetértőleg, a szükséghez képest körülzárhassa és hogy viszont az ezen § alapján jövőben zárt városoknak nyilvánitandó városokat ismét nyilt községeknek nyilvánithassa.

a) Az italmérési adó beszedéséről zárt városokban

19. § Zárt városokban azon utak és helyek, melyeken az italmérési adó alá eső czikkeket beszállitani vagy le- és kirakni szabad, nyilvánosan közhirré tétetnek és könnyen felismerhető jelekkel elláttatnak.

Az italmérési adó alá eső tárgyaknak egyéb utakon és helyeken való beszállitása tilos.

20. § Zárt városokban az italmérési adó fizetésére kötelesek:

a) mindazok, kik adó alá eső czikkeket az adóvonalon át behoznak;

b) az adóvonalon belől létező sörfőzdék, szeszfőzdék (ide értve az égetett szeszes folyadékok magasabb fokra való töményitésével foglalkozó vállalatokat is), továbbá a likőr- és rumgyárosok és általában a szesztartalmu italokat készitők, ha gyártmányaikat maguk fogyasztják, vagy az illető zárt város területén való fogyasztás végett másoknak átadják.

Az adóztatás alapját az a) alatti személyeknél a behozott czikkek a b) alatti vállalatoknál pedig a fogyasztás alá kerülő czikkek mennyisége képezi.

21. § Zárt városokban az adóvonalon át behozni szándékolt adóköteles czikkek, azok beszállitása alkalmával a fogyasztási adóhivatalnál szóval vagy irásban bejelentendők.

22. § Az adó zárt városokban az árszabás tételei szerint az adóvonalon át behozott adóköteles czikkek, valamint az adóvonalon belül termelt és fogyasztás alá kerülő adóköteles czikkeknek megfelelő összegben a fogyasztási adóhivatal által a czikkeket behozó felek terhére azonnal kiszabatik s a behozatal előtt kifizetendő; a sör- és szeszfőzdei vállalatok, likőr- és rumgyárosok, valamint általában a zárt városok területén szesztartalmu italokat készitők terhére pedig az adóvonalon belül termelt adóköteles czikkekről vezetendő iparkönyvek alapján havonkint, minden hó 1-ső napján a lefolyt hóra megejtendő leszámolás utján szabatik meg és 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő.

A pontos befizetés egy izbeni elmulasztása esetén a pénzügyi hatóság megfelelő biztositékot követelhet.

A leszámolásoknál tekintetbe vehető apadékot a pénzügyminister rendeleti uton állapitja meg.

A leszámolás alapján fizetendő italmérési adóra nézve a pénzügyi hatóság kellő biztositék mellett hat havi hitelt engedélyezhet.

23. § Átviteli borkereskedők, helybeli bortermelők, sörkereskedők, szesz tartására rendelt szabadraktárak, továbbá szeszkereskedők, likőr- és rumgyárosok adó alá eső czikkeket a pénzügyminister által előzetesen megállapitandó feltételek és ellenőrzés mellett előleges adófizetés nélkül is behozhatnak, illetőleg átvehetnek és azokat és pedig a bort és szeszt (pálinkát) legalább 50, sört pedig legalább 25 liternyi mennyiségben ismét kiszállithatják, illetőleg adómentes ipari czélokra felhasználhatják, vagy az adóval terhelten más feltételes adómentességet élvező kereskedőnek vagy iparosnak átadhatják.

Külföldre való kivitelnél égetett szeszes folyadékok általában legalább 50 és likőrök pedig legalább 25 liter mennyiségben is kiszámithatók.

Az igy behozott czikkeknek az adóvonalon belül fogyasztásra kerülő mennyisége után járó adóösszeg havonként minden hó 1-ső napján a lefolyt hóra megejtendő leszámolás alapján a fogyasztási adóhivatal által, az előző § határozmányaihoz képest állapitandó meg és fizetendő be.

A szesztermelési adó alá eső szeszfőzdék által tényleg termelt minimalis szeszmennyiség az illető szeszfőzde termelési viszonyainak figyelembevételével rendeleti uton állapitandó meg.

24. § A zárt városon keresztülszállitandó adóköteles czikkek után italmérési adó nem jár, ha a czélba vett átvitel iránt a fogyasztási adóhivatalnál jelentés tétetik és ezen czikkek minden tartózkodás nélkül hivatalos kiséret mellett keresztülszállittatnak vagy mindaddig, mig a keresztülszállitás meg nem történik, a fogyasztási adóhivatal által zár vagy felügyelet alá vétetnek.

b) Az italmérési adó beszedéséről nyilt helyeken

25. § Nyilt helyeken az italmérési adó biztositása és beszedése iránt a kir. pénzügyigazgatóságok intézkednek.

26. § Az italmérési adó beszedése nyilt helyeken következőleg eszközöltetik:

1. megváltás utján, midőn a kincstár magukkal az egyes adókötelezettekkel vagy az egész községre kiterjedőleg azok többségével vagy végre magával a községgel az általuk fizetendő italmérési adó iránt bizonyos időtartamra kiegyezik;

2. bérbeadás utján, midőn valamely község összes adókötelezettjei adójának beszedése iránt a községgel vagy más vállalkozóval haszonbéri szerződést köt;

3. kincstári kezelés utján, midőn a kincstár azokban az esetekben, ha az 1. és 2. pont alatt emlitett egyezségek létre nem jöhetnének, vagy bármi más okból az italmérési adót pénzügyi közegek által szedeti be.

27. § A megváltásnál az italmérési adóátalány meghatározásának alapját rendesen azok az adatok képezik, melyek az adókötelezettek által kimért vagy kicsinyben elárusitott szeszes folyadékok mennyisége, neme, minőségére vonatkozólag hivatalból gyüjtettek. A jelen törvény életbeléptetésétől számitott első három év alatt olyan üzleteknél, melyek folytatása addig az ezen törvény által megszüntetett italmérési jog haszonbérletén alapult, az italmérési adó megállapitásának alapját a haszonbér összege is képezheti.

28. § A megváltás keresztülvitele első sorban az egyes adókötelezettekkel kisérlendő meg.

Ha ez a mód eredményre nem vezet, de az egy községbeli adókötelezettek többsége kijelenti, hogy ők hajlandók azt az összeget megfizetni, melyet a pénzügyigazgatóság a megváltás alapjául az egész község összes adókötelezetteire megállapitott s ezen összeg pontos és hiánytalan befizetéseért az egyetemleges szavatosságot is elvállalják: akkor a többséggel a megváltási szerződés az egész község italmérési adójára nézve megköthető.

Ha a megváltás az adókötelezettek többségével sem sikerül, a községgel kisérlendő meg a megváltás.

Ez esetben a kötelezettek többsége vagy a község azok irányában, kik a megváltási szerződéshez nem járultak, mint az italmérési adó bérlője tekintendő, s mindazon jogokat gyakorolja, melyeket a bérlő az alábbi 30. § értelmében gyakorolni jogositva van.

Megváltás esetében az italmérési adó havi utólagos részletekben fizetendő.

Ha a megvátási szerződés a községgel jő létre, a községet 500 frtig terjedő megváltási összegig ennek 5%-a, ezentúl terjedő megváltási összegeknél pedig azoknak 2%-a beszedési jutalékkép illeti, mely jutalék azonban évi 2000 frtot meg nem haladhat.

29. § Ha az előző §-ban körülirt megváltás egyik módja sem sikerült, az adóbeszedési jognak bérbeadását kell megkisérleni.

A bérbeadás megkisérlése az adóköteles üzletekben kimért és elárusitott italok neme, mennyisége és minőségéhez mért haszonbéri összegeknek községenkinti megjelölése és előleges kihirdetése mellett történhetik.

Kivételesen több község italmérési adójának beszedési joga együttesen is haszonbérbe adható.

A bérbeadást csak nyilvános árverés utján és pedig ugy nyilvános szóbeli, mint irásbeli zárt ajánlatok elfogadása által szabad eszközölni.

Az árverés előzetesen mindig közhirré teendő, s ha kivételesen több község italmérési jogának együttes bérbeadása czéloztatik, ez a körülmény az árverési hirdetményben világosan kiteendő.

30. § A bérlő jogait és kötelességeit, a közte és a pénzügyigazgatóság közt fennálló jogviszonyt, a haszonbérleti szerződésben foglalt árverési feltételek szabályozzák.

Az alábbi 31-37. §-ban foglalt azon jogok, melyeket kincstári kezelés esetén az állam gyakorol, a bérlőt is megilletik.

31. § Mindazon esetekben, mikor a jelen törvény 26. §-ának 3. pontja értelmében az italmérési adó kincstári kezelés utján a pénzügyi közegek által szedetik be, annak kivetése a pénzügyigazgatóság választása szerint akképen történhetik:

1. hogy a pénzügyigazgatóság egyes adókötelezettekkel saját italmérési adójuk összegére nézve megegyezik;

2. vagy a kincstári közegek az adóköteles vállalkozó által, az alábbi §-okban meghatározott módokon beszolgáltatandó adatok alapján időről-időre utólagosan vagy a kimérésre, illetőleg kis mértékben való elárusitásra beszerzett czikkek után esetről-esetre vetik ki az adóösszeget, vagy végre

3. a kivetés az alábbi 38. § értelmében ugyancsak a kincstári közegek által, a hivatalos és esetleg az adókötelezett által nyujtandó adatok alapján, minden évre előre teljesittetik.

Ezen beszedési módok különböző adóköteles felek irányában egy-egy községben együttesen is alkalmazhatók.

32. § Az előző 31. § 1. pontjában emlitett esetben a pénzügyigazgatóság és az adóköteles fél között egyezményileg megállapitott összeg képezi a fizetendő italmérési adót.

A 31. § 2. pontjában emlitett esetben az adó a tényleg kimért vagy kis mértékben eladott czikkek neme, minősége és mennyiségéhez képest fizetendő.

E végből az adókötelezettek tartoznak az általuk beszerzett, termelt vagy termesztett adóköteles czikkekről bevételi árujegyzéket vezetni, ebbe az adótételek szerint való adóztatás kezdetekor meglevő készleteiket nemök, mennyiségök és minőségök szerint felvenni, a később bevételezendő adóköteles czikkeket az adószedésre jogositottnak esetről-esetre bejelenteni és ezeket is beraktározásuk alkalmával ugyanazon árujegyzékbe folytatólagosan bevezetni.

A bejelentés, ha a czikkek nyilvános közlekedési vállalat utján érkeznek, mennyiségökre való tekintet nélkül, ha pedig más szállitási mód vétetett igénybe és azok mennyisége a jelen törvény 17. §-ának 4-7. pontjai alatt emlitett czikkekre nézve 50 litert, az ugyanezen §-nak 1-3. pontjai alatt emlitett czikkekre nézve pedig 1 hektolitert meghalad, legalább 3 órával a czikkek beraktározása előtt, ellenben csekélyebb mennyiségben beszerzett czikkekre nézve legfeljebb 2 órával azok beraktározása után szóval vagy irásban teendő meg. Az adó megállapitása, az árujegyzékek lezárása mellett, havi leszámolás alapján történik.

Jogukban áll az adókötelezetteknek az adóévben beszerzett czikkek után, az ezekről esetről-esetre teendő bejelentés alapján, az adót azonnal lefizetni, mely esetben a havi leszámolások elmaradnak, ez esetben azonban az adótételek szerint való megadóztatás kezdetekor meglévő készletektől az adó előlegesen szintén lefizetendő s a bejelentés, valamint az árujegyzék vezetésére nézve, a fentebbi rendelkezések változatlanul foganatosithatók.

Az adókötelezett felek készleteiknek megadóztatását, illetőleg azok bejelentését az adószedésre jogositott kivánatára mindig igazolni tartoznak.

33. § A 32. § értelmében havi leszámolás mellett megállapitandó adó alól kivétetnek azok a czikkek, melyeket az adóköteles fél más hasonló adóköteles félnek elárusitott; zárt városba, vagy oly területre szállitott, melyre ezen törvény hatálya ki nem terjed, ha azok mennyisége minden egyes eladási esetben a 2. § 2. pontjában meghatározott mérvet meghaladja.

Külföldre való kivitelnél a leszámolás mellett megállapitandó adó alól azok a czikkek is kivétetnek, melyek égetett szeszes folyadékoknál általában legalább 50, és likőröknél legalább 25 litert tesznek.

A ki az adó alóli kivételt igénybe veszi, tartozik azonban kiviteli árujegyzéket vezetni s ebbe az adó alól kiveendő czikkeket esetenként bejegyezni s a mellett:

a) ha az áruczikkek más adóköteles félnek árusittatnak el, vagy zárt városba szállittatnak, azokról a vásárló fél részére eladási bárczát kiszolgáltatni és ezen czikkeknek az illető községben vagy városban adó alá történt bejelentését az eladási bárczára vezetendő igazolvány által 60 nap alatt kimutatni, egyszersmind pedig azon czikkek elszállitását két órával a kiszállitás előtt az adószedésre jogositottnak szóval vagy irásban bejelenteni, vagy

b) ha a czikkek oly területre szállittatnak, melyre ezen törvény hatálya ki nem terjed, a kiszállitás időpontját két órával előbb az adószedésre jogositottnak szóval vagy irásban bejelenteni, vagy ezen czikkeket a bejelentési határidő lejárta előtt közvetlenül kiszállitásukat megelőzőleg természetben az adószedésre jogositott elé állitani és ezen bejelentési kötelezettségen tul még azon czikkekre nézve, melyek nyilvános közlekedési vállalat utján küldetnek, azok kiszállitását feladási vevénynyel igazolni.

Azok az adóköteles felek, kik az adó alóli kivételt igénybe vették, de a jelen törvény határozmányait megsértik vagy másnemü pénzügyi kihágás miatt jogérvényesen elitéltettek, ezen kedvezményből kirekeszthetők.

A pénzügyigazgatóság ebbeli határozata 15 nap alatt a pénzügyministerhez felebbezhető.

34. § A 31. § 2. pontja értelmében járó adó, végrehajtás terhe mellett az adó megállapitását követő három nap alatt fizetendő.

A lefizetett adóösszegeket az adószedésre jogositott akként tartozik nyugtázni, hogy a tartozás minősége és a megadóztatott czikkek mennyisége a nyugtából tüzetesen kivehető legyen.

Ezen nyugták (adóbárczák) bélyegmentesek.

35. § A pénzügyi hatóság közegeinek és az adószedésre jogositottnak szabadságában áll a 32. és 33. §-ok szerint teendő bejelentések valóságáról, valamint a beviteli és kiviteli árujegyzékek mikénti vezetéséről meggyőződést szerezni és az adókötelezettek készleteit megszemlélni.

36. § Azon adóköteles személyek irányában, kik a 33. § alapján az adó alóli kivételt igénybe veszik, fentartatik az adószedésre jogositottnak az a joga, hogy azokat a hordókat és edényeket, melyekben a fogyasztási adó alá még nem vont adóköteles czikkek tartatnak, zár alkalmazása által hozzáférhetetlenekké tegye.

Ezen intézkedés azonban csak adócsonkitás iránti alapos gyanu esetén és a pénzügyigazgatóságtól nyert előleges engedély mellett alkalmazható és akkor is csak olyformán, hogy ez által az üzlet menete ne gátoltassék.

Ha az adószedésre jogositott a bejelentéstől számitott két óra leteltéig a zár eltávolitását nem eszközli, az adóköteles fél a zárt maga is leveheti.

37. § Ha az italmérési adó a 34. §-ban meghatározott határidő alatt be nem fizettetik, a hátralékos fél az adószedésre jogositott által tartozásának nyolcz nap alatti lefizetésére a községi előljáróság utján irásban megintetik, eredménytelenség esetében pedig első sorban a hátralékos fél birtokában levő adóköteles czikkek az adóztatás erejéig biztositékképen, egy községi előljárósági, illetőleg városi tanácsbeli kiküldött és egy pénzügyi közeg közbejöttével lefoglalhatók és őrizet alá vehetők.

Ha a hátralék az ily módon eszközölt biztositást követő további nyolcz nap alatt sem fizettetik le, a hátralékösszeg a közadók módjára az 1883. évi XLIV. tc. értelmében végrehajtás utján hajtatik be.

38. § A jelen törvény 31. §-ának 3. pontja alatt emlitett esetben az italmérési adó kivetése akképen történik, hogy a jelen törvény 13. §-a szerint szervezett kivető-bizottság az adóköteles vállalkozó által évenkint forgalomba hozott adóköteles tárgyak mennyiségéről gyüjtött hivatalos, esetleg az adóköteles által rendelkezésre bocsátott adatok alapján az italmérési adó mennyiségét mindenkor egy évre előre megállapitja.

Ezen megállapitás ellen mind a kincstári közegek, mind az adóköteles felek a jelen törvény 15. §-ában megjelölt felszólamlási bizottsághoz nyolcz nap alatt felfolyamodhatnak s felfolyamodásukat uj adatokkal is támogathatják.

A felszólamlási bizottság végérvényesen határoz.

39. § Az adóköteles felek és az adószedésre jogositott között felmerülő oly panaszok felett, melyek az italmérési adó megszabását, beszedését, szóval az adószedésre jogositottnak a kincstár részéről átengedett jogok miképeni gyakorlását érintik, a mennyiben az elsőfoku közigazgatási hatóság által mindenekelőtt megkisérlendő egyezség nem sikerülne, az illetékes pénzügyigazgatóság és másodfokulag a pénzügyminister határoz.

A pénzügyigazgatóság határozata ellen irányzott felebbezés a határozat kézbesitésétől számitandó 15 nap alatt a pénzügyigazgatóságnál nyujtandó be.

IV. FEJEZET

Általános határozatok

40. § Sem az a kérdés, fizetendő-e italmérési illeték vagy adó, sem az illeték vagy adó mérvének meghatározása birósági eljárás tárgya nem lehet.

41. § Az italmérési illeték és adó, kivéve, midőn ez irányban a jelen törvény másként intézkedik, félévenkint előre közvetlen azon kir. adóhivatalnál fizetendő, melyhez az illeték- és adóköteles vállalat tartozik.

42. § A le nem fizetett italmérési illeték és adó azon módon hajtandó be, mint egyéb állami adó.

43. § Az italmérési illeték és adó csőd esetében az állami adókkal egy osztályba sorozandó.

44. § Az italmérési illeték és adó elévül:

1. ha az nem vettetik ki öt év alatt, azon naptól számitva, melyen az adóztatásnak meg kellett volna történnie;

2. ha a kivetés évétől kezdve öt év alatt nem szorgalmaztatott, vagy nem biztosittatott.

Szorgalmazásnak vétetik az adóbeszedéssel megbizott közegek által történt s vevénynyel beigazolt megintés.

Pénzügyi kihágás esetében az elévülési határidő az italmérési illeték és adóra nézve azon naptól számittatik, a mely napon a kihágás elkövettetett.

Vétkes mulasztás folytán bekövetkezett behajthatatlanság esetén az államnak e részbeni kárát az tartozik megtériteni, a ki azt a biztositás vagy végrehajtás elmulasztása által okozta.

45. § A vasuti és gőzhajózási vállalatok kötelesek a pénzügyminister rendelkezéséhez képest az italmérési adó alá eső tárgyaknak általuk közvetitett szállitásáról kimutatásokat adni.

A szesz- és sörfőzdék az általuk más adóköteles feleknek eladott szesz, illetőleg sörkészletek mennyiségét és minőségét a pénzügyi hatóság kivánatára szintén kimutatni tartoznak.

46. § A községi előljáróságok és törvényhatósági közegek kötelesek a jelen törvény határozmányainak végrehajtására hivatott közegeknek hivatalos eljárásukban, kivánatukra, haladék nélkül segédkezet nyujtani.

A községi előljáróságnak erre kirendelt közege köteles eme hivatalos eljárásnál folytonosan jelen lenni, kihágás vagy szabályellenesség esetében a felvett tényleirást vagy leletet, a kihallgatási jegyzőkönyveket és a vizsgálathoz tartozó minden egyéb okmányt és iratot szintén aláirni és egyáltalában minden törvényes segélyt szolgáltatni.

47. § Az összes illeték- és adóköteles üzletek és vállalatok az illeték és adókötelezettség tekintetében, a rendeleti uton meghatározandó pénzügyi hatóságok és közegek felügyelete alatt állanak.

Ennek folytán ezen üzletek és vállalatok vállalkozói kötelesek a pénzügyi és az ezek támogatására rendelt közigazgatási és községi közegeknek üzletükbe való lépését bármikor megengedni, üzleti könyveik és jegyzékeiknek az illeték és adóköteles tárgyak forgalmára vonatkozó részét, ugy a hivatalos fizetési meghagyásokat, kivetési határozatokat és a teljesitett fizetésekről szóló nyugtákat felmutatni és elismervény ellenében átadni, végre az adóköteles tárgyak készletének felvételét és megállapitását megengedni.

48. § Az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesznek kis mértékben ipari czélokra való elárusitása az alábbi feltételek mellett az italmérési adótól mentesen történik.

Azok, a kik kimérést gyakorolnak, az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz eladásával nem foglalkozhatnak.

Azok, a kik emberi élvezetre szeszes folyadékokat kis mértékben árusitanak el, foglalkozhatnak ugyan ezzel egyidejüleg az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz eladásával is, de ez esetben:

1. az italmérési illeték megállapitásánál ez a körülmény figyelembe veendő, s

2. az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) s általok elárusitott szesz az italmérési adótól csak annyiban adómentes, a mennyiben igazolják, hogy az ilyen szeszt honnét s mily mennyiségben szerezték.

49. § Ha az italmérési adó beszedése megváltás, vagy bérbeadás (26. § 1-ső és 2-ik pont) utján eszközöltetik, a kötendő szerződésekben akár minden szeszes italra, akár azok egyik-másik nemére megállapitható a legmagasabb ár, melyen a szerződés tartama alatt a kimérés vagy kis mértékben való eladás történhetik.

Ezen kivül arra is feljogosittatik a pénzügyminister, hogy a törvényhatóság előterjesztésére, vagy annak meghallgatásával a legmagasabb árt a belügyministerrel - Horvát-Szlavonországokban a bánnal - egyetértőleg egy-egy év tartamára oly helyeken is megállapithassa, a hol az ár természetes alakulását szabályozó versenyt az illető hely, vagy esetleg a vidék különleges viszonyai, vagy a vállalkozók magatartása teszik szükségessé.

A legmagasabb ár megállapitásánál minden esetben a hasonló gazdasági viszonyok közt levő szomszédos vidékek árai szolgálnak mértékül.

V. FEJEZET

Átmeneti intézkedések

50. § Ha az italmérésre jogositottakat Horvát-Szlavonországok is az 1888. évi XXXVI. tc. határozmányainak megfelelőleg kivánják kártalanitani, felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy a kártalanitási tőke-szükséglet erejéig Horvát-Szlavonországok bánjával egyetértőleg az idézett 1888:XXXVI. tc. alapján kibocsátandó czimletekkel azonos kötvényeket bocsáthasson ki, s az italmérési jövedéknek Horvát-Szlavonországokban elért jövedelméből első sorban a kibocsátandó kötvények kamatozási és törlesztési szükségletét fedezhesse.

Az évi szükséglet nagyságát, mely azonban a Horvát-Szlavonországokban az italmérési jövedékből befolyó tiszta jövedelmet nem haladhatja meg, a pénzügyminister Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg állapitja meg, s arra nézve a közös törvényhozás jóváhagyását külön törvény utján eszközli ki.

51. § Azok, kik a jelen törvény életbelépte előtt a jelen törvény szerint adóköteles vállalatokat folytattak, a mennyiben vállalatukat tovább folytatni akarják, tartoznak legkésőbb 1889. évi október 1-sejéig az erre szóló engedélyért az illetékes kir. pénzügyigazgatósághoz irásban folyamodni. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyministerhez felfolyamodásnak van helye. Folyamodók kérvényük jogerejü elintézéséig vállalatukat akadálytalanul gyakorolhatják.

52. § Az italmérésre ez idő szerint jogosultak, ha e jogokat bérbe adták, ugy azok is, a kik ilyen jogokat bérelnek, tartoznak bér- vagy haszonbérszerződéseiket a pénzügyi hatóságoknak azok kivánságára felmutatni, vagy elismervény mellett átadni.

A jelen törvény életbeléptetését követő három év mulva a szerződések felmutatása vagy beszolgáltatása többé nem követelhető.

A pénzügyi hatóságok által ezen szerződésekről vett és általuk hitelesitett másolatok hiteles másolatoknak tekintetnek.

53. § 1889. évi deczember 31-ével az italmérési jogra és az annak hasznositására szolgáló épületekre és beltelkekre vonatkozó bérleti szerződések megszünnek s ezen megszünésből folyólag a bérlők, ha csak az ezen esetre adandó kártéritésre nézve a szerződés különös kikötést nem tartalmaz, sem a bérbeadók, sem a kir. kincstár ellen semminemü kártéritési igényeket nem érvényesithetnek, de a mennyiben az állami italmérési jog azon községben, melyre szerződésök vonatkozik, egyelőre továbbra is bérbeadás utján hasznosittatik, méltányos feltételek mellett nekik más vállalkozókkal szemben elsőbbség adandó.

Ha az italmérési jog földbirtokkal vagy az italmérés hasznositására szolgáló épületeken és beltelkeken kivül más épületekkel, beltelkekkel vagy egyéb bérleti tárgyakkal együtt egy szerződéssel adatott bérbe, a jelen törvény folytán a szerződésnek csak az italmérési jogra vonatkozó intézkedései szünnek meg. Ez esetben, a mennyiben a bérleti szerződésben az italmérési jogra eső bérösszeg elkülönitve nincsen, vagy egyébként a szerződés eltérő intézkedést nem tartalmaz; az együttes haszonbéri összegből a tulajdonos által az italmérési jogért kapott kártalanitás 5%-a, az esetben pedig, ha a bérlő tartozott az adót fizetni, a kárpótlás 4 1/2%-a leszámitandó. Az italmérési jog hasznositására szolgáló épületeket és beltelkeket a bérlő a haszonbéri idő tartama alatt használhatja vagy albérbe adhatja és pedig azon esetben is, ha a szerződésben az albérbeadás tiltva van. Ily együttes bérbeadás esetében jogában áll a bérlőnek az egész haszonbéri szerződést 1889. évi deczember 1-ére fölmondani, ha a haszonbérlet főtárgyát vagy nevezetesebb részét az italmérési jog képezte. E felmondás a bérbeadónak legkésőbb 1889. évi julius 1-sejéig tudomására adandó.

54. § A zárt városok területén az 1889. évi deczember utolsó napjával fenmaradó adóköteles czikkek készletei, ha azok a sörre 25, egyéb adóköteles czikkekre nézve pedig 50 litert meghaladnak, 1890. év január hó 3. napjáig a fogyasztási adóhivatalnál irásban bejelentendők, és ezek után az árszabási tételnek megfelelő italmérési adó legkésőbb ugyanazon hó 20. napjáig végrehajtás terhe alatt a fogyasztási adóhivatalnál befizetendő.

55. § A pénzügyminister az 54. § szerint adó alá eső készletek után járó italmérési adótartozások lefizetésére figyelemreméltó esetekben s kellő biztositék mellett hat havi időre terjedhető halasztást engedélyezhet.

56. § 1892. évi deczember 31-ig jogositva van a kincstár az egyes nyilt községekben az italmérési jövedéket olykép is hasznositani, hogy a község területén gyakorolható kizárólagos italmérési jogosultságot szerződésszerüleg meghatározott évi bérért a községre vagy pedig, ha a községgel megegyezni nem lehet, egy vagy több vállalkozóra ruházza.

A kincstár és a vállalkozók közti jogviszonyt a szerződés szabályozza és a bérlők s azok megbizottjai az italmérési illeték és adó fizetésétől mentesek.

Ezen esetben annak az italmérési illetéknek és adónak beszedési joga is a bérlőkre ruházható, melyet a jelen törvény értelmében azok, a kik azon a területen, melyre a bérszerződés szól, szeszes folyadékokat kis mértékben árusitanak el, a kincstárnak tartoznának fizetni. Ha az italmérési illeték mennyiségét illetőleg az ennek fizetésére kötelezettekkel a bérlők megegyezni nem tudnának, az illeték a jelen törvény rendelkezései szerint (12-16. §) állapittatik meg.

VI. FEJEZET

Büntető határozatok

57. § Aki:

1. engedély nélkül szeszes italokat kimér, vagy kicsiben elárusit (4., 51. §);

2. elmulasztja bejelenteni, ha vállalatának jellege változik, vagy pedig azt nyilt községben előleges engedély nélkül, zárt városokban a pénzügyigazgatóságnál teendő bejelentés nélkül más helyiségbe teszi át (7. §);

3. a jelen törvény életbeléptetésétől számitott három év alatt, a pénzügyi hatóságok felszólitására az italmérési jog hasznositására kötött bér- és haszonbéri szerződéseket fel nem mutatja (52. §):

mind a három esetben 1-től 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel fenyitendő.

Ezen kivül a bejelentésre kötelezett felek még az adó alól általuk elvont adóköteles czikkek után járó italmérési adó 10-20-szoros összegét tartoznak megfizetni, mely azonban 5 forintnál csekélyebb nem lehet.

58. § A ki a pénzügyi közigazgatási hatósági és községi közegeket vagy az adószedésre jogositottat akadályozza azon jog gyakorlatában, a melynél fogva a jövedéki ellenőrzés alatt álló illeték- és adóköteles feleknél üzletekben és vállalkozási helyiségekben (47. §) megjelenhetnek, az előirt könyvek és feljegyzések mikénti vezetéséről meggyőződést szerezhetnek és a készleteket felvehetik, vagy pedig a ki az adóköteles czikkek tartására rendelt helyiségek és tartályok felnyitását, az üzleti könyvek, illeték- és adónyugták, vagy más okiratok törvényszerü előmutatását megtagadja, a mennyiben az általános büntető törvények szerinti eljárásnak nem volna helye, 10 forinttól 100 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik.

59. § Az 58. §-ban felsorolt törvényellenes ellenszegülés eseteiben, ha az ellenszegülés a belépés és a hivatalos cselekmény teljesitése közti időben történik, vagy ha ellenszegülés nem is történt volna, de a teljesitett hivatalos eljárás alatt, a hivatalos közegek, illetőleg az adószedésre jogositott tudta és beleegyezése nélkül az adótárgyak az emlitett helyiségből elvitetnek, megsemmisittetnek, vagy minőségükre nézve oly módon alakittatnak át, hogy e miatt a jelen törvény alkalmazása lehetetlenné válik: ezen cselekmények, sőt azoknak megkisérlése is az elvitt, megsemmisitett tárgytól járó adónak tizszeres összegétől annak huszszoros összegéig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetnek. Ha égetett szeszes folyadék vitetik el, semmisittetik meg vagy alakittatik át, és annak mennyisége megállapitható, minősége azonban nem tudatik, a pénzbüntetés alapjául 95 foku szesz veendő.

Ha ellenben az adótárgyaknál sem a mennyiség, sem a minőség biztossággal megállapitható nem volna, 10 forinttól 200 forintig terjedő pénzbüntetés alkalmazandó.

60. § A ki az üzleti helyiségre, vagy edényekre alkalmazott hivatalos zárt megsérti, a mennyiben az általános büntető törvények szerinti eljárásnak nem volna helye, 5 forinttól 200 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ha pedig azt, a ki a kihágást elkövette, büntetés alá vonni nem lehetne, magára az adóköteles félre 2 forinttól 100 forintig terjedhető rendbüntetés szabandó.

61. § Ezen törvény rendeleteinek oly megszegése esetében, midőn az italmérési adó megrövidittetett vagy a megrövidités veszélyének kitétetett, a megröviditett, vagy a megrövidités veszélyének kitett adó tizszeres összegétől annak huszszoros összegéig terjedhető pénzbüntetés szabandó ki

nyilt községekben:

a) ha adóköteles czikkek beszerzéséről, illetőleg termeléséről a 32. §-ban előirt bejelentés nem tétetik;

b) ha a 32. § szerint rendelt bejelentések oly valótlanul tétetnek, hogy azok szerint csekélyebb adó esnék;

c) ha a 33. §-ban engedett adó alóli kivétel oly czikkre nézve vétetett igénybe, vagy követeltetett, melyekre nézve az nem jár;

zárt városokban:

a) ha italmérési adó alá eső czikkek bejelentés és adózás nélkül zárt városba hozatnak (21. §);

b) ha ilyen czikkek iránt, midőn zárt városba hozatnak, oly valótlan bejelentés tétetett, hogy azok után a bejelentés szerint csekélyebb adó esnék;

c) ha italmérési adó alá eső czikkek zárt városba nem a hivatalosan kijelölt uton és helyen vitetnek;

d) ha a külön engedély folytán (23. §) italmérési adó előleges fizetése nélkül zárt városba hozott czikkeknek az adóvonalon belül fogyasztott része az adó alól elvonatik, vagy az adó leirása, illetőleg visszatéritése oly czikk után követeltetik, melyért adóleirás, illetőleg visszatérités nem jár;

e) ha a zárt városban termelt adóköteles czikkek a 22. §-ban előirt leszámolás alól elvonatnak.

62. § Minden jövedéki kihágás az előző §-okban elősorolt büntetéseken felül még az italmérési vagy a kis mértékben való eladásra szóló engedély elvonásával is büntethető.

A jelen törvénybe ütköző és külön büntetéssel nem sujtott minden egyéb cselekmény és mulasztás, mint szabályellenesség, 5-50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

63. § A jelen törvény határozmányai vagy az arra vonatkozó szabályok elleni kihágás, ha azért az illető a vétkes cselekvény, vagy mulasztás napjától számitott három év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet; a jelen törvénynek az engedély elvonására vonatkozó büntető határozatai azonban ezen három év leteltével is alkalmazásba vehetők.

A kihágás elévülése nem ment fel senkit az italmérési adó fizetési kötelezettsége alól, a mennyiben ennek beszedésére a megkivántató feltételek megvannak.

64. § Kihágási esetekben, midőn a pénzbüntetés az italmérési adó összegétől függ, a kihágás tárgya a kiszabandó pénzbüntetés biztositására zálogul szolgál és pedig olyformán, hogy abban az esetben, ha a pénzbüntetést az illető fél le nem fizetné, a kihágás tárgya elárvereztessék és annak árából a felmerült költségek és a megröviditett adó levonása után mutatkozó többlet a pénzbüntetés fedezésére fordittassék.

65. § Minden oly esetben, midőn a pénzbüntetés az elvont adó sokszorosában (az 57. § utolsó bekezdése, az 59. és 61. §) állapittatik meg, az 1871:LXVI. tc. 1. §-a és az 1872:XXXVIII. tc. 2. §-a alapján erre felhatalmazott biróságok, Horvát-Szlavonországban ellenben az 1871:LXIV. törvénycikk alapján fennálló pénzügyi törvényszékek határoznak.

Minden más esetben (az 57. § három első pontja, az 58., 60. és 62. §) első folyamodásilag a pénzügyi igazgatóság és felebbezés esetében a pénzügyminister határoz.

Az eljárást az 1883. évi XLIV. tc. 100-110. §-ai szabályozzák.

VII. FEJEZET

Zárhatározatok

66. § A jelen törvény intézkedései által a fogyasztási adókra és ezek közt a bor- és husfogyasztásra s a sör- és czukorfogyasztásra vonatkozó törvények és szabályok rendelkezései továbbra is változatlanul hagyatnak, valamint változatlanul hagyatnak az 1868. évi XXX tc. 18. §-ának és az 1886. évi XXXVII. tc. 4. §-ának azon intézkedései is, hogy a bor- és husfogyasztási adók Horvát-Szlavonországokban az eddigi gyakorlat szerint továbbra is a községi kiadások fedezésére forditandók.

67. § Az italméréssel és italoknak kis mértékben való elárusitásával foglalkozó vállalatoknak és azok vállalkozóinak azon viszonyaira nézve, melyeket a jelen törvény intézkedései nem érintenek, továbbra is az eddig érvényben volt törvényeken, rendeleteken és statutumokon alapuló szabályok hagyatnak hatályban s ezek alkalmazására azok a hatóságok illetékesek, melyek ez ideig illetékesek voltak, s jelesül a rendőri és orvosrendőri felügyeletet és fenyitő hatóságot továbbra is a fennálló szabályok értelmében az ezen teendőkkel eddig megbizott állami, helyhatósági vagy községi közegek gyakorolják. Ezen közegek a jelen törvény rendelkezései alá tartozó vállalatok és vállalkozókra vonatkozó határozataikat az illetékes kir. pénzügyigazgatósággal közölni kötelesek, mely a közölt jogerejü határozatokat intézkedéseinél figyelembe venni tartozik.

Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy egyetértőleg a belügyministerrel - Horvát-Szlavonországokban a bánnal - a szeszes italoknak a jelen törvény alapján való kimérésénél és kis mértékben való eladásánál követendő egészségügyi rendszabályokat, az azok áthágására kiszabandó büntetéseket és a rendőri és orvosrendőri felügyelet gyakorlását rendeleti uton állapitsa meg.

68. § A városoknak az italmérés gyakorlására, nemkülönben a bor-, sör- és égetett szeszes folyadékok utáni községi szolgáltatásokra vonatkozó szabályrendeletei és egyéb érvényben levő intézkedései legkésőbb 1889-ik évi julius 1-éig felülvizsgálandók. Felhatalmaztatik a pénzügyi és a belügyi minister, hogy azon városokra nézve, melyekben az italmérési jog s a községi adók fejében fizetett szolgáltatások különben el nem különithetők, egyetértőleg és rendeletileg intézkedhessenek az iránt, hogy jelenleg érvényben levő községi szolgáltatások az italmérési jog s a községi adószedési jog szerint elkülönittessenek, ez alapon a városokat illető kártalanitás alapja meghatároztassék s mindaddig, mig az érvényben levő törvényeknek megfelelőleg ujabb intézkedés nem történik, a mondott adótárgyak után ezentul is szedhető községi szolgáltatások mérve és beszedési módja, a városok különleges viszonyainak megfelelőleg, megállapittassék.

Az italmérési adó után sem törvényhatósági, sem községi pótadó nem szedhető.

69. § Ha az 1893. évtől kezdve az államnak az állami italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelme többet tenne, mint a mennyi az összes kártalanitási tőke kamatjainak és évi törlesztési járulékainak fedezésére szükséges, ezen tiszta jövedelmi többletből a törvényhatósági joggal felruházott városok, a rendezett tanácsu városok, nemkülönben azok a községek, melyek az italmérési jogot ezen törvény hatályba léptekor a kártalanitásról szóló 1888. évi XXXVI. tc. 2. §-ának 1., 3., 4. vagy 5. pontjaiban megjelölt czimeken gyakorolták, részesitendők az esetben; ha az illető városban vagy községben az italmérési jövedék tiszta bevétele többet tesz, mint a mennyi ugyanazon város, illetőleg község után adott összes kártalanitási tőke évi kamatjaira és tőketörlesztési járulékaira szükséges. A jövedék tiszta jövedelmének az illető város vagy község területén elért többletéből az emlitett községek 10%, a rendezett tanácsu városok 20%, a törvényhatósági joggal felruházott városok 30%, a zárt városok 40% erejéig részesitendők.

Ha az államnak az italmérési jövedékből eredő tiszta jövedelmi többlete nem tenne annyit, hogy abból a városokat és községeket a megjelölt százalékok erejéig megillető részesedési hányad teljesen kielégithető lenne, a mutatkozó többlet a részesedésre jogosult városok és községek közt a területükön az illető évben elért bevételi többlet s részesedési százalékuk figyelembe vételével arányosan osztandó meg.

A kijáró részesedés 1893-tól kezdve minden év végével, melyben nagyobb volt a bevétel, kiadandó; de ha 1893. után egyes években az italmérési jövedékből az illető városban vagy községben elért jövedelem kevesebbet tenne, mint a mennyi az illető város vagy község után megállapitott összes kártalanitási tőke kamatozására és tőketörlesztési járulékaira szükséges, a következő években mutatkozó többletből első sorban az előző évek hiányával felérő összeg visszatartandó.

Zárt városokban a jövedelemben való részesedés igénye már 1890. évvel kezdődik.

Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy azon határőrvidéki községeknek, melyek az italmérés jövedelméből eddig is részesittettek, a kincstár részére az illető község után megállapitandó kártalanitási tőke kamatjait felerészben kiszolgáltassa.

70. § Jelen törvénynek az előkészitésre vonatkozó összes intézkedései, valamint azok, a melyek az 1889. év folyama alatt határidőket állapitanak meg, a kihirdetés után azonnal lépnek életbe.

Nyilt helyeken a kis mértékben való eladásra vonatkozó határozatok 1889-ik évi február hó 1-én lépnek életbe.

A kis mértékben való eladástól járó italmérési illetékek az 1889-ik évre a kincstárt, ellenben a kis mértékben eladott szeszes italoktól járó italmérési adó a jelenlegi jogosultakat illeti.

Ugyancsak 1889-ik évi február hó 1-étől kezdve lépnek mindenütt életbe jelen törvénynek a kimérésre vonatkozó büntető határozatai is azok ellenében, a kik a kimérést jogosulatlanul gyakorolják; a büntető határozatok azonban csak a jogosult kérelmére vehetők alkalmazásba s a megállapitott illeték, adó és birság is a jogosultak javára esik.

Ezen átmeneti évre nézve a pénz- és belügyministerek ugy a kimérési jognak, mint a kis mértékben való eladásnak gyakorlását a jelenleg fennálló törvények és szabályok alapján, ezen törvény határozmányainak megfelelőleg rendeleti uton szabályozzák.

A kis mértékben való elárusitásra, valamint a kimérésre vonatkozó intézkedések a zárt városokra nézve, nemkülönben ezen törvénynek minden egyéb intézkedései 1890. január 1-én lépnek életbe.

Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy ezen törvény életbeléptetését Horvát-Szlavonországokat illetőleg a bán kivánatára 1890. évi julius 1-sejéig, Fiumét és kerületét illetőleg pedig azok viszonyainak az 1868. évi XXX. tc. 66. §-ának értelmében eszközlendő végleges rendezéséig felfüggeszthesse.

71. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminister és a belügyi, az igazságügyi a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi, valamint a közmunka- és közlekedésügyi ministerek, Horvát-Szlavonországokra nézve a pénzügyminister és a közmunka- és közlekedésügyi minister, kik e tekintetben Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg járnak el, bizatnak meg.