1. § Azok, a kik eddig italmérési jogot gyakoroltak, az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi XXXV. tc. hatálybalépte folytán a jelen törvény korlátai között (2. §) és határozmányai szerint kártalanitásra tarthatnak igényt, mely az idézett törvénycikk értelmében hasznositandó italmérési jövedéknek egy e czélra kiküldendő bizottság ellenőrzése alatt álló jövedelméből, s a mennyiben ez bármely okból elégséges nem lenne, az államkincstárból fedezendő.
2. § Kártalanitás adandó azokért a jogokért, a melyek:
1. nemesi birtok jogán,
2. törvényen (urbéri jogon),
3. kiváltságon (privilegium) alapulnak,
4. községek mint jogi személyek által gyakoroltattak,
5. végre mindazon jogokért, melyek 1848-ban és azóta önjogon háboritlanul gyakoroltattak.
Mindezen jogokért kártalanitás csak azon esetben adandó, ha a jogból vont haszon után az 1882. évi január hó 1-jétől 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő öt év alatt, vagy legalább ezen öt évnek egyike alatt adó fizettetett.
3. § Az italmérési jogoknál a kártalanitás alapját rendszerint maga a jog után az 1882. évi január 1-jétől 1886. évi deczember 31-ikéig adó alá vont összes jövedelemnek egy ötöde képezi. Ugy ezen esetben, valamint az alábbi 5., 6., 7., 8. és 10. § értelmében megállapitandó kárpótlási alapból azonban 10% mindig levonandó. Az ekként megállapitott tiszta kárpótlási alapnak huszszoros összege képezi a kártalanitás teljes összegét. Ha az adókivetés ellen 1886. deczember 31-ike előtt felebbezés adatott be, de elintézést később nyert, ez esetben a felebbezés folytán megállapitott adójövedelem vétetik figyelembe.
Ha a jogosult bérszerződéssel igazolja azt, hogy az 1882. évi január 1-től az 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő idő alatt az italmérési jog haszna után az állami, törvényhatósági és községi adókat, esetleg azok egy részét, a haszonbéri összegen felül a bérlő volt köteles fizetni, s az adókiszabás adataiból kitünik, hogy a bérlő által fizetett ezen adók nem számittattak a kiszabás alapjául szolgáló jövedelemhez: akkor a bérlő által fizetett ezen adók összege a kártalanitás alapjául szolgáló összes jövedelemhez hozzászámitandó.
Ha pedig az adó nem magának az italmérésnek haszna után van előirva, hanem annak összegében az italmérés hasznositására szolgáló ingatlanok, esetleg a malom- vagy vásárjog, hid-, ut- vagy révvám stb. haszna, illetőleg az értök járó bérösszeg utáni adó is bentfoglaltatik, akkor mindenekelőtt az állapitandó meg, hogy az adóból, illetőleg az annak alapjául szolgáló jövedelemből mennyi esik magára az italmérési jogra.
Ha az elkülönités azért nem állapitható meg, mert az ingatlanoknak az adó alapjául szolgáló hasznát meghatározni nem lehet, akkor a kártalanitásnak, az ezen § első bekezdése szerint kiszámitandó teljes összegéből először levonandó a jog hasznositására szolgált ingatlanoknak az 1887. évi XLV. tc. 4. §-a szerint megállapitandó törvényszerü legkisebb értéke, s az ezen levonás után fenmaradó összeg képezi a kártalanitás teljes összegét.
4. § A 3. §-ban foglalt általános szabályok alól a kártalanitás alapjául szolgáló jövedelem kiszámitása tekintetében eltérésnek a pénzügyi közegek kivánatára a következő 5. §-ban, a jogosultak kérelmére pedig csak a következő 6-10. §-okban meghatározott esetekben és az ott meghatározott módon van helye.
5. § Ha az adókivetés alapjául szolgált szerződés, vagy az azt helyettesitő bevallás azon alapos kételyt ébresztené az illetékes kir. adófelügyelőben, hogy a jövedelem félrevezetési szándékból tulságos nagynak tüntettetett elő, a kártalanitás összege a szomszédos s a hasonló természetü italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével, egyezség, vagy az alábbi 11. § szerint illetékes hatóság által állapitandó meg.
6. § 1. Ha a jogosult bebizonyitja, hogy az italmérési jogot:
a) közbiztonsági tekintetből egyes concret esetre nézve kiadott hatósági intézkedés folytán, vagy pedig
b) egyes, szintén concret esetre nézve kiadott s nyilván téves hatósági intézkedés folytán nem jövedelmeztethette ugy, a mint azt fennálló törvényeink értelmében különben jövedelmeztethette volna;
2. ha az 1886. év végéig az italmérési jog rendezése hatósági jogerejü határozattal befejeztetett, vagy legalább a rendezés iránti eljárás megkezdetett, és a jogosult az italmérési jognak, illetőleg az italmérési adó beszedési jogának hat évre való bérbevétele által, vagy kellő biztositékot nyujtó bérlőnek megjelölése által biztositja, hogy ezen hat év alatt legalább is a kártalanitási összegnek megfelelő jövedelem be fog folyni:
ezen esetekben a kártalanitás összege, ha az 1882-1886-iki öt évi időszakban volt egy vagy több év, melyek jövedelmét a hatósági intézkedés nem befolyásolta, illetve melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot már kifejezésre jut, ezen évek átlagos jövedelme alapján, ellenesetben pedig a szomszédos s a hasonló természetü italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség vagy az alábbi 11. § szerint illetékes hatóság által állapitandó meg. A jelen § 1. pontjának b) bekezdése esetében azonban az egy-egy közsgére nézve megállapitandó kártalanitások összege együttvéve nem lehet nagyobb, mint a mennyi a 3. § első bekezdése szerint a tényleg fizetett adó alapjául szolgáló együttes jövedelemnek megfelel; hacsak be nem igazoltatik, hogy a hatósági intézkedés a községben gyakorolt valamennyi italmérés jövedelmét korlátozta.
7. § Ha valamely törvényhatósági joggal felruházott város hivatalosan felülvizsgált zárszámadással és haszonbér esetén haszonbéri szerződéssel is igazolja, hogy az 1882. évi január 1-jétől az 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő időben az italmérési jogból több hasznot huzott, mint a mennyi adóalapul felvétetett, s a pénzügyminister kivánatára az italmérési jognak bérbevétele által biztositékot nyujt az iránt, hogy a kártalanitási összegnek megfelelő jövedelem legalább három évig a jövőben is be fog folyni:
ez esetben a zárszámadás által igazolt magasabb összeg számittatik a kártalanitási alap megállapitásánál, de ebből levonandó az az összeg, melylyel az állam a kisebb adófizetés folytán károsult.
Azok a városi, még inkább állami közegek, kik e hibás adókivetést okozták, törvényszerü felelősségre vonandók.
8. § Ha az italmérési jog után az 1882. évi január 1-jétől az 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő időben jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyitja, hogy az általa vagy az italmérési jog gyakorlója által a fentirt idő alatt fizetett kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegbe az italmérési jog jövedelme is felvétetett s igy e jövedelem is meg volt adóztatva:
ez esetben a kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául felvett összegnek az italmérési jogra eső része képezi a kártalanitás alapját, mely egyezségileg vagy az alábbi 11. § szerint illetékes hatóságok által állapittatik meg.
9. § Ha a jogosult a jogot az államtól 1882. évi január 1-je óta szerezte meg, ez esetben a kikötött vételár képezi a kártalanitás összegét. A mennyiben az italmérési joggal együtt az italmérés hasznositására szolgáló épületek vagy egyéb tárgyak is adattak el, ezeknek értéke becslés utján állapitandó meg, és ha a becslés alapján egyezség jön létre, az ingatlan és az eladás egyéb tárgyai a megállapitott érték levonása mellett a jelenlegi tulajdonos birokában maradnak. Ha egyezség nem jön létre, akkor is az összes vételár képezi a kártalanitás összegét és mindaz visszamegy az állam tulajdonába, a mi az eladás tárgyát képezte.
10. § Ha a jogosult az 1886-ik évi deczember 31-ike előtti időből eredő s hitelet érdemlő szerződéssel vagy számadással, avagy más hitelt érdemlő adatokkal igazolja, hogy az 1882. évi január hó 1-jétől az 1886. évi deczember hó 31-ikéig terjedő időben megadóztatott italmérési joga után tényleg nagyobb tiszta jövedelmet élvezett, mint a mennyi után az adó fizettetett; akkor a kártalanitás összege a tényleges tiszta jövedelemnek, valamint a szomszédos s a hasonló természetü italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség utján, ha pedig egyezség létre nem jő, a 11. § szerint illetékes hatóság becslése utján állapitható meg.
Oly jogosultaknak, a kiknek hitelt érdemlő szerződései, számadásai vagy hitelt érdemlő okiratai nincsenek, de 1889. évi márczius 31-ikéig irásban bejelentik a bizonyitás azon módozatát, melylyel teljes hitelt érdemlőleg igazolni képesek, hogy tényleg nagyobb jövedelmet élveztek, mint a mennyi után adó fizettetett, a tárgyalás folyamán bizonyitékaik érvényesitésére alkalom nyujtandó s a nekik járó kártalanitás szintén az előadott módon állapitható meg, de csakis az esetben, ha a bizonyitás a jövedelmi alap helyessége iránt kételyt nem hagy fenn.
A bizonyitékok elfogadhatósága mindig alapos birálat tárgyává teendő; jogában állván a közigazgatási bizottság albizottságának (11. §) s a pénzügyministernek, azok elfogadhatóságának elbirálása végett pótló adatokat kivánni, az érdekelteket, valamint hit alatt tanukat és szakértőket kihallgattatni.
Ha a kártalanitás ezen alapon állapittatik meg, annak összegéből az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adónak és járulékainak, még pedig, ha az adó alapjául vett vallomást maga a jogosult vagy magán regale tulajdonos alkalmazottja állitotta ki, vagy az adó megállapitásához szükséges adatok beszolgáltatására hivatalból külön föl lett szólitva, nyolczszoros összege; - különben pedig, ha a vallomást nem maga vagy magán regaletulajdonos alkalmazottja állitotta ki, vagy az adatok beszolgáltatására felhiva nem lett, négyszeres összege, ezen kivül a törvényhatósági és községi pótléknak mindig egyszeres összege mindazon évekre levonandó, melyekre az adózás nem felel meg a megállapitott tényleges jövedelemnek. A kártalanitásnak ekként megállapitandó tőkeösszege, a mennyiben az a jogosultnak ezen törvény határozmányai szerint közforgalmu állami kötvényekben adandó ki, csak 1892. végével lesz kiszolgáltatható.
Ugyanezen határozmányok alkalmazandók az esetben is, ha nem a jogosult, hanem jogelődje mulasztotta el a tényleges jövedelmet adó alá bevallani, azon eltéréssel, hogy ez esetben az adó alá nem vont jövedelem után járó állami adónak és járulékainak mindig csak négyszeres összege s a törvényhatósági és községi pótléknak egyszeres összege vonandó le a kártalanitási tőke összegéből.
A kártalanitás megállapitásának a 6-10. §-okban foglalt kivételes módozatai csakis azon esetben alkalmaztathatnak, ha a jogosult összes bizonyitékait 1889. évi márczius hó 31-ikéig a kir. adófelügyelőnél irásban benyujtja.
11. § Az állam által adandó kártalanitás megállapitására s az avval összefüggő mindennemü kérdések eldöntésére a következő közigazgatási hatóságok illetékesek, és pedig:
1. az a kir. adófelügyelő, vagy annak e czélra kirendelendő helyettese, kinek müködési területén a község, melyben a jog gyakoroltatik, fekszik;
2. a törvényhatósági közigazgatási bizottságnak albizottsága;
3. a pénzügyminister.
A törvényhatósági közigazgatási bizottság az ezen teendők ellátására hivatott albizottságot akként alakitja meg, hogy rendszerint tagjainak sorából egy elnököt s két rendes tagot, s ezeken kivül akadályoztatásuk esetére elnökhelyettest s legalább két póttagot választ.
A közigazgatási bizottság előterjesztésére a pénzügyminister megengedheti, hogy az albizottság részben a közigazgatási bizottság tagjainak körén kívül álló egyénekből alakittathassék, illetőleg egészittethessék ki.
E bizottság tagjai az 1883:XLIV. tc. 21. §-ában megállapitott módon ünnepélyes fogadást tartoznak tenni.
Határozathozatalra az elnökön kivül két tag jelenléte szükséges.
Az albizottságban szavazatnélküli előadóként a kir. adófelügyelő vagy annak e czélra kirendelendő helyettese működik, a ki a jegyzői teendők ellátásáról is gondoskodik.
Az albizottság elnöke és tagjai azon napokra, melyeken ülést tartanak, az állampénztárból a pénzügyminister által rendeleti uton megállapitandó napidijakban részesülnek.
Az albizottság ügyrendjét a pénzügyminister rendeleti uton állapitja meg.
12. § A kártalanitás megállapitására hivatott s a 11. § 1., 2. és 3. pontjai alatt elősorolt hatóságoknak tartatik fenn különösen azon kérdések eldöntése:
1. van-e egyáltalán a jog kártalanitásának helye;
2. a jogért adandó kártalanitás összege mily alapon állapitandó meg;
3. mekkora legyen a kártalanitásnak összege; végre
4. azon kérdés eldöntése, hogy kiadható-e az igényt támasztónak s mily arányban a megállapitott kártalanitás összege.
Ellenben azon kérdések elbirálása, melyekben közigazgatási uton nem hozható tisztába, hogy a megállapitott kártalanitás kit vagy kiket s mily arányban illet, a biróságok illetékességének tartatik fenn.
13. § Kártalanitás csak az esetben adatik, ha a jogosult s illetőleg törvényes képviselője ebbeli igényét legkésőbb 1889. évi márczius hó 31-ikéig a kir. adófelügyelőnél irásban bejelenti.
Kártalanitási igényét az is jogositva van bejelenteni, a ki igazolja, hogy a jog vagy a kártalanitási igény jogszerüen reá ruháztatott, vagy bebizonyitja, hogy egészben vagy részben ő a jogositott, habár a jog után az adó más néven fizettetett is, vagy pedig igazolja, hogy tulajdoni igényének megállapitása végett hatósági eljárás van folyamatban, vagy végre kijelenti, hogy a birói eljárást legkésőbb 1889. évi junius hó 30-ikáig folyamatba teendi.
Közösen gyakorolt italmérési jognál s általában a közös tulajdont képező igényeknél, egyik igényjogosultnak bejelentése valamennyi igényjogosultnak javára esik.
Oly bejelentések, melyek nem az illetékes adófelügyelőnél tétettek, vagy melyekben a község, a melyben gyakorolt italmérési jogért kártalanitás kéretik, jelezve nincsen, vagy pedig tévesen van jelezve, nemkülönben oly bejelentések, melyek oly igényt támasztók részéről történek, kik azt állitják, hogy a jogot vagy a kártalanitási igényt időközben megszerezték, de sem ezt, sem pedig azt, hogy tulajdoni igényök megállapitása végett hatósági eljárás van folyamatban, nem igazolják; figyelembe nem vehetők, hanem hivatalból visszautasitandók. A visszautasitásról a bejelentő, ha lakhelye tudva van, értesitendő, ha pedig lakhelye tudva nincs, részére és költségére a kir. adófelügyelő által azonnal ügygondnok rendelendő és az elutasitó végzés ennek kézbesitendő.
Ha a bejelentő vagy a részére rendelt ügygondnok az elutasitó végzés vételétől számitandó 15 nap alatt a hiányt pótolja, vagy a hibát jóvá teszi, a bejelentés tárgyalás alá veendő. Különben az 1889. márczius 31-ike után érkező bejelentések, valamint azok a bejelentések, melyekben az jeleztetett, hogy a tulajdoni igény megállapitása végett 1889. junius 30-ikáig birói eljárás tétetik folyamatba, de az eljárás folyamatbatétele legkésőbb julius 15-ikeig nem igazoltatik, tekintetbe semmi szin alatt sem vehetők, s a később jelentkezők az állam irányában semmiféle kártalanitási igényt nem támaszthatnak, fenhagyatván abbeli joguk, hogy netaláni magánjogi igényeiket harmadik személyek ellenében birói uton érvényesithessék.
A kir. adófelügyelő a kellő időben történt bejelentésekről a bejelentőnek igazolványt tartozik kiszolgáltatni.
14. § A beérkezett bejelentéseket a kir. adófelügyelő külön jegyzőkönyvbe vezetni, községenként csoportositani, s a kártalanitási összeg megállapitására szükséges adatokkal felszerelni tartozik.
Ezen adatok beszerzésénél az állami törvényhatósági és községi közegek, nemkülönben a biróságok, a kir. adófelügyelőnek megkereséseit haladék nélkül teljesiteni, s egyes meghallgatandó magánfelek is a szükséges felvilágositásokat megadni tartoznak.
15. § A 13. §-ban megállapitott bejelentési határidők lejárta és a kártalanitás megállapitására szükséges adatok beszerzése után a kir. adófelügyelő a kártalanitás összegének egyezségi megállapitására határidőt tüz ki s erre mindazon bejelentőket, a kiknek bejelentései a 13. § szerint tárgyalás alá vehetők, irásban akként idézi meg, hogy egy-egy község valamennyi jogosultjával a tárgyalás egyszerre legyen megtartható.
Az egyezségi tárgyalás határideje a községben hirdetményileg is közzéteendő, s a tárgyaláson minden jogosult jogositva van megjelenni.
Jogositva van továbbá minden törvényhatóság és község magát a tárgyaláson egy-egy bizalmi férfi által képviseltetni az esetben, ha mint meghivott bejelentő ezen különben képviselve nem lenne.
Az egyezkedés a 2. § értelmében kártalanitandó jogért adandó kártalanitásra terjed ki.
A mint az egyezkedési tárgyalás folyamán valamely jogosulttal egyezség jött létre, az irásba foglalandó s a jogosult vagy megbizottja által aláirandó.
Ha ily módon az egyezség egy község valamennyi jogosultjával megköttetett, az egyezségek az összes iratokkal jóváhagyás végett a pénzügyministerhez terjesztendők fel, ki az egyezségeket jóváhagyja, vagy pedig ujabb egyezkedési tárgyalást rendelhet el, avagy az ügyet elsőfoku elbirálás végett a közigazgatási bizottság albizottságához utasithatja. Ha ellenben egy község jogosultjaival egyáltalán nem, vagy nem valamennyi, hanem csak egy vagy néhány jogosultjával köttetett meg az egyezség, az egész község összes jogosultjainak ügyei, még pedig azok, melyekben az egyezség megköttetett, az egyezségre nézve esetleg teendő véleménynyilvánitás végett; azok pedig, melyekben az egyezség meg nem köttetett, első fokban leendő érdemleges elbirálás végett, a közigazgatási bizottság albizottságához terjesztendők.
16. § A közigazgatási bizottság albizottsága az egyezség utján meg nem állapitott kártalanitási ügyeknek, nemkülönben általában a pénzügyminister által hozzá utalt ügyeknek tárgyalására határnapot tüz ki s arra a jogosultakat az előző §-ban megállapitott módon akként idézi meg, hogy egy-egy község valamennyi jogosultjának ügyében egyszerre legyen határozat hozható.
A jogosultaknak ezen tárgyalásnál is jogukban áll összes érveiket s adataikat szóval vagy irásban előterjeszteni, elmaradásuk azonban a határozat hozatalát nem akadályozza.
A közigazgatási bizottság albizottsága az előterjesztett adatok alapján a kártalanitás összege s az evvel összefüggő s az 5-10. §-okban felsorolt kérdések tekintetében együttesen hoz érdemleges elsőfoku határozatot, ha pedig szükségét látja, az adatok kiegészitését rendelheti el, egy kiküldöttje által helyszini szemlét tartathat, s az érdemleges tárgyalásra későbbi határidőt tüzhet ki.
A közigazgatási bizottság albizottságainak tárgyalásairól jegyzőkönyv vezetendő, s ebbe a tárgyalás főbb mozzanatai, a határozat s annak indokolása felveendők.
A határozatot s annak indokait az elnök szóbelileg hirdeti ki s a jelen nem levő jogosultnak, vagy a bejelentésben megnevezett megbizottjának irásban kézbesitteti. A mennyiben a megkisérlett kézbesités eredményre nem vezet, a hozott határozat a kir. adófelügyelőnél kifüggesztendő.
Az érdemleges határozatok ellen jogában áll a jogosultaknak, a határozat kihirdetésétől s illetőleg a jelen nem lévőknek az irásban közölt határozat kézbesitésétől és ennek eredménytelensége esetében a kifüggesztéstől számitandó 15 napon belül ugy a határozat érdemére, mint az eljárás alakiságaira nézve irásban a pénzügyministerhez felebbezni s az adófelügyelőhöz benyujtandó felebbezésöket ujabb érvekkel és adatokkal is támogatni.
A közigazgatási bizottság albizottságának minden érdemleges határozata a netalán beérkezett felebbezésekkel s a kártalanitási ügyre vonatkozó minden adattal együtt a pénzügyministerhez terjesztendő fel, a ki, ha ujabb, vagy további tárgyalás szükségét nem látja, a kártalanitási ügyben végleg határoz.
A kir. adófelügyelőnek jogában áll, a közigazgatási bizottság albizottságának közbeszóló határozatait is a pénzügyministerhez felebbezni, a ki a közigazgatási bizottság albizottságát érdemleges határozat hozatalára utasithatja.
17. § A kártalanitás összege végérvényesen mindig a pénzügyminister által állapittatik meg. Ebből folyólag a kártalanitás végleges megállapitását tárgyazó minden ügy végleges eldöntés végett a pénzügyministerhez terjesztendő fel; igy a jogosultakkal a jogokra nézve kötött egyezségek, nemkülönben a közigazgatási bizottság albizottságának nem felebbezett érdemleges határozatai is. Ezek a jogosultakra nézve az egyezség aláirásával s illetőleg a felebbezési határidő leteltével kötelezőkké s jogerejüekké válnak, a kincstárra nézve azonban csak az esetben, ha a pénzügyminister által is megerősittetnek.
A közigazgatási bizottság albizottságának azon elsőfoku határozatai helyébe, melyeket a pénzügyminister másodfokban végérvényesen megváltoztat, mint jogerejü határozat a pénzügyminister határozata lép; ellenben ha a pénzügyminister ujabb eljárást rendel el, vagy az egyezséget meg nem erősiti, a közigazgatási bizottság albizottságának elsőfoku határozata s a megkötött egyezség a jogosultakra nézve is megszünik kötelező s jogerejü lenni, s a pénzügyminister utasitásához képest az előző 15. és 16. §-ok szerint ujabb eljárásnak lesz helye.
18. § A pénzügyminister az általa elintézett ügyeket, hozott határozatával az adófelügyelőhöz küldi le, a ki ezt az albizottságnál bejelenti s a jogosultakkal azonnal irásban közli.
19. § A kártalanitásnak végleg megállapitott összege e czélra külön kiadandó, s 70 év alatt sorsolás utján beváltandó, az alábbi kivételektől eltekintve, előmutatóra szóló, közforgalmu állami kötvényekkel nyer legkésőbb 1892. év végéig kielégitést; azon töredékrész azonban, mely a legkisebb névértékü kötvénynél is csekélyebb, az igény megállapitása után azonnal készpénzben fizettetik ki.
A holt kéznek, törvényhatóságoknak, városoknak, községeknek, alapitványoknak, hitbizományi vagyon birtokosainak s a közalapoknak járó kártalanitás egész öszegéről egy-egy kötményezett kötvény állittatik ki, mely forgalomképes kötvényekkel csakis a vagyonkezelésök felügyeletére hivatott illetékes hatóságnak s a pénzügyministernek engedélyével cserélhető ki.
A mennyiben a községek felsőbb hatóságok jóváhagyásával fölvett községi kölcsöneik biztositékául közjövedelmeiket és ezek által a regále-jogból eredő jövedelmeiket is lekötötték, ezen engedély kiadása előtt a kölcsönadók meghallgatandók és beleegyezésök nélkül ezen váltságtőke el nem idegenithető.
20. § A kártalanitási tőkének kötvényekben kiadandó részéről 1890-ik évi január 1-jétől kezdve kamat jár. Ez a kamat lehet vagy évi 5%, mely esetben a kamatjövedelem 10%-os tőkekamat- és járulékadó alá esik, s ez az esedékes kamatokból a kifizetés alkalmával levonatik; vagy évi 4 1/2%, melyet tőkekamat- és járadékadó nem terhel. A kamat, a kötvények kiszolgáltatásának idejéig, az 1890. január 1-jétől bezárólag 1892. végeig terjedő időre kiadandó járadékszelvények ellenében, minden év végével, az állami kötvények kiadása után pedig a kötvények bevonásáig, az azokhoz kiadott félévenként utólag lejáró szelvények ellenében, azok esedékességéhez képest fizettetik ki.
21. § A járadék-szelvények, valamint a kártalanitás összege a királyi adóhivatalok utján rendszerint azon jogositottnak adatik ki, kinek részére az megállapitva lett.
Ezen szabálytól eltérésnek a következő esetekben van helye:
I. Az igényjogosultság iránti kétség esetében:
1. ha az a körülmény, hogy a kártalanitás kit illet, nincs tisztába hozva, vagy a részesedési arány vitás, s a közösen jogosultak nem valamennyien együttesen kivánják felvenni a kártalanitás összegét;
2. ha jogutódlás esetén a jogutód ebbeli jogát, még pedig örökösödés esetén jogerejü birói határozattal, más esetekben birói vagy gyámhatósági, vagy más közhatósági jogérvényes határozattal, vagy közjegyzői avagy közjegyzőileg hitelesitett magánokirattal igazolni nem tudja, valamint akkor is, ha ily igazolás daczára a jogutódlás vitásnak tünik fel.
II. Zálogjogos hitelezők bejelentése esetében:
1. ha valamely jelzálogos hitelező igazolja, hogy a kártalanitás alapjául szolgáló italmérési jog a jelzálogul lekötött ingatlannal elválaszthatlan kapcsolatban van;
2. ha valamely jelzálogos hitelező igazolja, hogy a kártalanitás alapjául szolgáló italmérési jog kivételesen bevezettetett azon telekjegyzőkönyvbe, melyre jelzálogjoga be van keblezve;
3. ha valamely hitelező igazolja, hogy a kártalanitás alapjául szolgáló italmérési jogra nézve birói foglalás által zálogjogot szerzett;
4. ha valamely hitelező igazolja, hogy a kártalanitás alapjául szolgáló italmérési jogra nézve annak világos lekötésén kivül a zálogjogot tényleg megszerezte.
Az itt II. 1-4. alatt felsorolt hitelezők elsőbbségi joguk elvesztésének terhe alatt tartoznak követeléseiket 1889. évi deczember 31-ikéig az illetékes királyi adófelügyelőnél bejelenteni, s e bejelentéshez a II. 1. és 2. pontok eseteiben a hiteles telekkönyvi kivonatot, a II. 3. pont eseteiben a birói lefoglalást igazoló hiteles okmányt és a II. 4. pont esetében a zálogjog világos lekötését és a zálogjog tényleges megszerzését igazoló hiteles okmányokat csatolni, ellenesetben az ily módon fel nem szerelt bejelentések figyelembe nem vétetnek.
A hitelezők bejelentéseiben a követelés tőke- és járulék-összege is részletezendő.
III. Peres igények, s letiltás vagy foglalások eseteiben:
ha a kártalanitási összegre vonatkozó utalvány kelte előtt zárlat vagy foglalás intéztetik.
A jelen szakasz I-III. pontjai alatt elősorolt esetekben a járadék-szelvények és a kártalanitási összeg az érdekeltek értesitése mellett birói letétbe tétetnek s azoknak csak bejelentéssel nem érintett fölöslege adható ki a jogosultnak vagy megbizottjának.
Oly esetekben, midőn egyedül közadó-tartozások miatt vezettetik foglalás a kártalanitási összegre, a kártalanitási összeg megfelelő részének lefoglalása és a közigazgatási végrehajtás keresztülvitele iránt az 1883:XLIV. tc. értelmében a kir. adófelügyelő intézkedik. Ha az italmérési jogot a kincstár adta el és a vételárra nézve teljes kielégitést nem nyert, jogositva van a kincstár a vevőt illető járadékszelvényeket és kártalanitási tőkét a vételárhátralék erejéig fedezetül visszatartani.
22. § A mennyiben a járadékszelvényekre a fennebbi § alapján igény nem támasztatik s azok a jogosultnak akadálytalanul kiadhatók lennének, jogában áll minden egyes jogosultnak, ha ebbeli kivánságát legkésőbb az előző év végeig a kir. adófelügyelőnél bejelenti, azt követelni, hogy az a 1890-92. évek mindegyikének végével lejáró járadékszelvények már az illető év folyamán egyes közadótartozásaikra beszámittassanak.
A beszámitás módozatai iránt a pénzügyminister rendeleti uton intézkedik.
23. § A közforgalom tárgyát képező állami kötvények tőzsdei jegyzése iránt a forgalomba hozatallal egyidejüleg intézkedés teendő. Az államot, mint magántulajdonost illető kártalanitási kötvények azonnal forgalomba hozhatók, de az azokért befolyó készpénz csak a törvényhozás külön rendelkezéseihez képest használható fel.
24. § Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy akár közvetlenül, akár pedig valamely pénzintézet közvetitése mellett oly intézkedéseket tehessen, melyek lehetővé teszik, hogy a felek kivánatára az 1890-92. évek mindegyikének végével lejáró járadékszelvények már az illető év folyamán előlegesen leszámitolhatók s a csak később igényelhető kötvények bizonyos előre meghatározott árfolyamon már előre értékesithetők legyenek.
Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminister, hogy a mennyiben ez a kötvények árfolyamának veszélyeztetése nélkül lehetséges, a jogosultakat illető kötvények egy részét már 1890. január 1-jétől kezdve, a még esedékesekké nem vált járadékszelvények bevonása ellenében kiszolgáltathassa.
25. § Az előző 19. és 20. §-ok értelmében foganatositandó kötvény-kibocsátásokról s egyéb intézkedésekről az országgyülésnek a kötvények kibocsátásának befejezéseig évenkint jelentés teendő.
26. § Utasittatik a pénzügyi és a belügyminister, hogy a mennyiben ezt az erre vonatkozó összes viszonyok tanulmányozása után lehetségesnek találják, egy év leforgása alatt a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslattal állapitsák meg a módozatokat, melyek mellett a községek a kártalanitási összegek erejéig nekik jutó kötvényeket olyan hitelszövetkezetek alaptőkéjére fordithatják, melyek
1. ezen összegek után a községeknek évi 4% kamatot biztositanak, a melyeknek
2. ügykezelése és alapszabályai olyanok, hogy náluk a község tulajdonát képező összegek biztonsága veszélyeztetve nincs, a melyek végre
3. a tartalékalap iránt alapszabályszerüleg ugy intézkednek, miszerint remélhető, hogy a községek e tőkéik felett a rendelkezési jogot mihamarább visszanyerik.
Ha a községekre jutó kártalanitási összegeknek ily czélra leendő forditása lehetségesnek nem mutatkoznék, erről, ugyancsak egy év leforgása alatt, a törvényhozásnak jelentés teendő.
27. § A jelen törvény alapján eszközlendő kártalanitási eljárásra vonatkozó összes iratok, nyilatkozatok, nyugták, beadványok és azok minden melléklete, a hozott határozatok és felebbezések s az állam tulajdonába kerülő ingatlanok átruházásai bélyeg- és illetékmentesek.
28. § Az 1889-ik évi április 1-ső napjától kezdve az állami kártalanitás tárgyát képező jogok, a mennyiben előbb ingatlanok tartozékát képezték is, megszünnek az ingatlan tartozékai lenni, s az ezen jogok helyébe lépő kártalanitási igény engedményezése s zálogul adása a kincstárral és harmadik személyekkel szemben csak akkor érvényes, ha a jogügylet közjegyzői okiratba vagy pedig biróilag avagy közjegyzőileg hitelesitett vagy gyámhatóságilag jóváhagyott magánokiratba foglaltatik s az átruházásról, illetőleg zálogba-adásról a kir. adófelügyelő értesittetik. Ilyen értesités eszközlendő akkor is, ha a kártalanitási igényre végrehajtás vezettetik.
Ezen értesitésről, valamint a kártalanitási összegre vonatkozó tulajdoni és zálogjogi igénybejelentésekről a kir. adófelügyelő által községenkint (pontos) napló vezetendő, a mely napló, valamint az értesitések és igénybejelentések a hivatalos órákban mindenki által megtekinthetők és azokról bélyeges hiteles kivonatok és kiadványok vehetők.
A napló vezetésének módozatát a pénzügyminister az igazságügyministerrel egyetértőleg rendeletileg szabályozza.
Az 1889-ik évi márczius 31-ik napjáig a kártalanitás tárgyát képező jogokra szerzett és a 21. § szerint bejelentendő dologi és elsőbbségi jogok a fennálló jogszabályok szerint itélendők meg.
29. § Az igazságügyminister felhatalmaztatik, hogy a közigazgatási hatóságok által végleg megállapitott s a felmerült magánjogi igények miatt jelen törvény értelmében birói letétbe helyezett kártalanitási összegekre vonatkozó igények eldöntését, ide értve a részesedési arány megállapitását is és a kártalanitási összegnek kiutalását tárgyazó birói eljárást, a birói illetőség megállapitásával kapcsolatosan, rendeleti uton szabályozza.
30. § Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyi, a belügyi és az igazságügyi minister bizatik meg.
