1889. évi XXXIV. törvénycikk indokolása

az 1885. évi IX. törvénycikk kiegészitéséről, illetve a cheque- és clearing- forgalomról * 

Midőn a m. kir. postatakarékpénztár üzletkörének a cheque- és clearing-forgalommal való kibővitését czélzó ezen törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak előterjesztem, azon törekvés által vezéreltetem, hogy a fizetési módozatok azon nemét, mely a cheque használatában és ezzel kapcsolatban a fennálló kölcsönös követeléseknek az egyes számlákon egyszerű átkönyvelés utján történő kiegyenlitésében (clearing, giro) jut kifejezésre s a mely által a könnyű fizetések teljesitésének legfőbb foka éretik el, hazánkban az eddiginél nagyobb arányokban és minél szélesebb rétegekben leendő térfoglalását lehetővé tegyem és előmozditsam.

A postatakarékpénztári intézménynek e czélra való felhasználását Ausztriában, hol az az utóbbi években hozatott be, - teljes siker koronázta ugyannyira, hogy az új berendezés ma már csaknem nélkülözhetlen segédeszközévé vált az üzleti forgalomnak és különösen a közép-forgalommal biró iparosokra és kereskedőkre nézve.

Az új üzletág gyors felkaroltatását Ausztriában bizonyitja az azt igénybe vevők számának emelkedése. A számlatulajdonosok száma ugyanis volt:

1883. év végén . . . . . . . 167
1884. év végén . . . . . . . 2,520
1885. év végén . . . . . . . 6,877
1886. év végén . . . . . . . 10,553
1887. év végén . . . . . . . 12,981

Hasonló nagy arányokban megindult lendületet tüntet föl ezen üzletág forgalma:

Év A betétek A visszafizetések Tiszta betétátlag az év végén (frt)
darabszáma összege (frt) darabszáma összege (frt)
1883 892 322,284 969 213,293 108,991
1884 149,284 46.223,529 120,122 41.234,429 5.098,091
1885 1.255,130 263.853,687 594,667 252.260,083 16.691,695
1886 2.700,368 478.190,612 994,096 466.807,297 28.075,010
1887 3.688,303 610.477,881 1.229,858 611.693,909 27.930,096

Hogy mily mértékben elégitette ki ezen új berendezés épen a közép-ipar és kereskedelem igényeit, arra nézve felemlitem, miszerint 1887-ben 2.844,148 betét: vagyis 77% esett a 150 frtig terjedő összegekre, - 746,280 betét, vagyis: 20% az 1,000 frtig terjedő összegekre, és csak 3% az 1,000 frtot túlhaladó összegekre; vagy, ha a visszafizetéseket vesszük tekintetbe, ugy 838,651 visszafizetés, vagyis: 68% esett a 300 frtig terjedő összegekre; 317,070 visszafizetés, vagyis: 25% a 300-2,000 frtig terjedő összegekre és csak 7% a 2,000 frton felüli összegekre.

Más külföldi postatakarékpénztárak a szóban forgó üzletágat nem vették ugyan fel ügykörükbe, ez azonban annak tulajdonitható, hogy az illető országok kifejlettebb bankrendszerrel és különleges intézményekkel birván, az üzleti téren mutatkozó azon hiány, melyet épen a postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalma pótolni hivatva van, ott oly mértékben nem volt érezhető. Mindazonáltal Németországban is, a hol pedig a birodalmi bank 1876. óta rendkivüli mérveket öltött cheque- és giro-forgalmat létesitett, kifejezésre jutott azon kivánság, hogy a postatakarékpénztár a cheque-forgalmat is vegye fel ügykörébe.

Hazánkban a cheque- és giro-üzlet általában kevéssé van kifejlődve, még kevésbbé, mint Ausztriában.

Mindössze néhány fővárosi banknál találhatjuk azt, de aránylag szűk helyi korlátok közt, s csak újabban, 1888. év eleje óta tette az osztrák-magyar bank az eddigi helyi forgalmat interlocálissá az által, hogy az akkoráig csakis két főintézeténél berendezett giro-forgalmat kiterjeszté összes fiókjaira. - Bármily jó hatásúnak is bizonyult azonban ezen intézkedés, mégis - különösen a mi terjedelmét illeti - nem felelhet meg az igényeknek. A forgalom nagyobb általánositása elé gátlólag lép mindenekelőtt az e czélra szolgáló fiókintézetek korlátozott száma (Magyarországon 20), továbbá az a körülmény, hogy az érinthetetlen törzsösszeg, melyet az intézet a giro-forgalomban résztvevőktől kiván, aránylag oly magas, hogy azt a kisebb iparos és kereskedő a maga üzleti gazdaságában, kivált kamat nélkül, csak nehezen nélkülözhetné. Tekintettel továbbá arra, hogy ugy, a mint az osztrák-magyar bank ezen üzletágakat saját szervezetében gyakorolja, azok szorosan összefüggnek hitel-üzleteivel, a mennyiben az intézet egyidejűleg bankárát képezvén ügyfeleinek, a kiknek részére váltókat számitol le, incassál, lombard-kölcsönöket nyujt, stb., s ennélfogva azon egyének tekintetében, a kiknek javára ily szolgálatokra vállalkozik, szükségkép válogatósnak kell lennie: az osztrák-magyar bank az e forgalmat igénybevevőknek viszonylag csak szűk körét ölelheti fel.

Tényleg az 1888. évi, már kiterjesztett giro-szervezet mellett a számlatulajdonosok száma ez év végén mindössze 639-re rúgott s pedig a bank magyar és osztrák fő- és fiókintézeteinél együttvéve; a forgatott összegek magassága (3044.618,000 frt) pedig bizonyitja, hogy a bank berendezését kizárólag a nagy tőke vette igénybe.

Bankrendszerünk szervezetlensége még érezhetőbbé teszi azt a hézagot, melyet a fizetési míveletek lebonyolitása nálunk feltüntet.

A magy. kir. postatakarékpénztárt, mely nem a hitelüzleteket, hanem a tisztán fennálló készpénz-követeléseket (betéteket) teszi fizetési üzletének kiindulási pontjává, a fizetések teljesitésének minél tökéletesebb közvetitésére már az egész országon szétágazó szervezete is hivatottnak tünteti fel. Közvetitő hivatalait tudvalevőleg a m. kir. posta- és távirdahivatalok képezvén, ezek - szám szerint mintegy negyedfélezer - az ország minden egyes vidékét hálózatként fogják körül, s igy már ebből a szempontból is felette alkalmasak arra, hogy a pénzforgalmat a legkiterjedtebb mértékben s az ország minden vidékére kiterjedőleg közvetitsék. E mellett a posta- és távirdahivatalok a pénzutalványi forgalomban évente óriási összegeket kezelnek, a mi által már elsajátitották azt a jártasságot, melyet a jelentékenyebb pénzforgalommal együtt járó szolgálat érdekei megkivánnak, s különben is működésük az új üzletágban a forgalom központositása folytán egyszerű és kevés teendővel járand.

Magának a postatakarékpénztárnak szervezetébe az új üzletág nehézség nélkül beilleszthető.

A szóban forgó új üzletág rendszere ugyanis abból áll, hogy a postatakarékpénztár a közvetitő hivatalai utján valamely számlatulajdonos javára befolyt összegeket betétek módjára kezeli, gyümölcsözőleg elhelyezi és az illető számlatulajdonos által kiállitott chequek (utalványok) alapján az utalványozott összegeket saját főpénztáránál vagy közvetitőhivatalainál kifizeti, illetve a mennyiben azon egyén, a kinek javára a cheque kiállittatott, maga is számlatulajdonos, hozzájárulásával az illető összeget az utóbbi javára irja, illetve a kölcsönös leszámolást (clearing) közvetiti.

A forgalom e rendszere bizonyos tekintetben már a postatakarékpénztár takarék-betéti üzleténél is fennáll, a mennyiben a felmondott betétek az intézeti főpénztárnál legottan, a közvetitő hivataloknál pedig utalványok alapján kifizettetnek, mig a betéteknek egy betétkönyvecskéről a másikra való átruházása, illetve átirása bizonyos alakszerűségek mellett most is meg van engedve.

Ekképen az új üzletág, mely a takarékbetéti forgalomtól különösen üzleti jellege és igy nagyobb mozgékonysága és az üzleti élet változatos mozzanataihoz való könnyű alkalmazhatósága által különbözik, az intézet alapszervezetének átalakitását nem teendi szükségessé.

Ellenben előrelátható, hogy az új berendezés által jelentékenyen elő fogna mozdittatni a cheque használata, s pedig épen azon körökben, melyek ezen egyszerű és kényelmes fizetési eszközt eddig igénybe nem vették. Az e forgalomban résztvevőkre nézve lehetővé tétetik, hogy fennálló követeléseit kiki a legegyszerűbben és legbiztosabban bevonhassa, egy helyen központosittassa, s chequejei alapján fizetéseit nagyobb és költségesebb utánjárás és készpénz igénybevétele nélkül teljesithesse. A postatakarékpénztár a mellett, hogy a résztvevőket felmenti a pénz őrizetének, olvasásának és küldésének terheitől és veszélyeitől - még részeseivé teszi őket a portómentesség és a kamatélvezet kedvezményeinek is. E kedvezményeket az államnak ezen új üzletágból felmerülő költségeinek fedezése czéljából a forgalom résztvevőire nézve föltételül megállapitott, bizonyos - később, a tapasztalat igényeihez képest megállapitandó - érinthetetlen törzsösszeg (Ausztriában 100 frt) és az ügyesetekhez és miveletekhez mért igen mérsékelt illetékek némikép ellensúlyozzák ugyan, - de a betevők által nyujtott viszonszolgáltatást méltányosan kiegyenlitik azon tagadhatatlan előnyök, melyeket a számlatulajdonosok e berendezésből élveznek.

Még szembeszökőbb az új üzletág hordereje, ha abban a chequeknek nem annyira készpénz-visszafizetések teljesitésére, mint inkább a követelések kölcsönös átvételére és kiegyenlitésére czélzó szerepét, vagyis a clearinget vesszük figyelembe. Az által ugyanis, hogy a postatakarékpénztár közvetitő hivatalai utján az egyes fizetéseket az ország minden részéből a legnagyobb könnyűséggel vonja össze, lehetővé teszi, hogy az egymással szemben fennálló követelések, mint egy országos clearing-houseban a központban kiegyenlittessenek.

Ezzel pedig a pénzforgalomnak leggazdaságosabb módja éretik el; mert a cheque által utalványozott pénzösszeg nem vétetvén ki, hanem valamely követelésnek az illető számlákon történő kiegyenlitésére fordittatván, egyrészt új chequek kibocsátásának nyujtatik alap, - másrészt pedig a legkülönfélébb kiegyenlitések mennek végbe - a nélkül, hogy a pénz, mely a miveletek alapjául szolgált, tényleg kifizetésre került volna és igy kamatozásában megszakitás állt volna be.

A postatakarékpénztár clearing-üzletágára annál nagyobb súlyt kell fektetnem, mert az azzal járó kezelés rendkivül egyszerű, hisz lényegileg csak az illető összegeknek az egyik számláról visszafizetéskép való leirását és egyidejűleg egy másik számlára való hozzá- (javára) irását teszi szükségessé, és igy jelentékeny munkaerő-megtakaritást von maga után. De másrészt óhajtandó, hogy megkedveltetése által a fizetési módozat oly szervezete honosittassék meg hazánkban, mely másutt megfelelő intézmények által már gyökeret vert és igen üdvös hatásúnak bizonyult.

A külföldön e téren mutatkozó állapotokat néhány adattal kivánom megvilágitani.

Angliában a chequek használata hatalmas mérveket öltött. Ezen fizetési módozatnak ott meghonosult szervezete következtében a bankjegy és a készpénz háttérbe szorul, és e miveletek túlnyomó részét a chequek közvetitik.

Jellemző adatokat szolgáltatott e részben azon vizsgálat, mely a fizetési forgalom központjainál, a bankoknál újabban eszközöltetett.

E szerint a bankok bevételeiből esett:

chequekre bankjegyekre érczpénzre
Londonban . . . . . 97.233 % 2.039 % 0.728 %
Edinburghban . . . . 86.780 % 12.670 % 0.550 %
Dublinban . . . . . 89.900 % 8.530 % 1.570 %

A country-bankok bevételeinek 261 különféle helyen történt összeállitása az alábbi eredményeket tüntette fel:

aranyban 12.41 %
ezüst- és rézpénzben 2.79 %
az angol bank jegyeiben 10.16 %
a vidéki bankok jegyeiben 1.78 %
helyi chequekben 26.75 %
más chequekben és váltókban 46.11 %
Összesen 100 %.

Ismeretes továbbá, hogy a pénzforgalom teljes központositása Angliában a londoni clearing-houseban megy végbe és pedig minden igénybevétele nélkül a készpénznek, mert a keresztülvitt kölcsönös leszámolások után netán még fenmaradó követelések szintén chequek s pedig az angol bankra intézett chequek által egyenlittetnek ki, a hol a clearing-house tagjainak mindegyike giró-számlával bir.

Németországban a birodalmi bank által létesitett giró-forgalom 1886-ban ekképen alakult:

Giró-számlán bevételeztetett:

Készfizetés által 5,850.0 millió márka.
Leszámitolt váltók által 2,798.4 millió márka.
Bevételezés által 932.7 millió márka.
Átiratás (giró) által helyben 10,690.3 millió márka.
Más bankhelyekről 8,354.2 millió márka.
Összesen 28,625.6 millió márka.
Ellenben kifizettetett:
Készpénzben 9,330.2 millió márka.
Telepitett váltók beváltása által 1,167.8 millió márka.
Átiratás (giró) által helyben 10,690.3 millió márka.
Átiratás (giró) által más bankhelyekre 7,416.0 millió márka.
Összesen 28,604.3 millió márka.

Ez óriási fizetéseknek 60%-át jóval túlhaladó része ennélfogva puszta átkönyvelés utján egyenlittetett ki.

Francziaországban a Banque de France 1886. évi általános pénzforgalmát és annak alkatelemeit az alábbi táblázat mutatja:

Párisban A fiókintézeteknél Összesen
Készpénz . . . . . . 1.353 millió frc. 1,725 millió frc. 3.078 millió frc.
Jegyek . . . . . . . 16.460 millió frc. 19.222 millió frc. 35.682 millió frc.
Átiratások . . . . . 34.698 millió frc. 854 millió frc. 35.552 millió frc.
Összesen . . . . . . 52.511 millió frc. 21.801 millió frc. 74.312 millió frc.

Az átiratások utján való fizetések csaknem ellensúlyozzák a jegyekkel történt fizetéseket.

Hogy e tekintetben nálunk minők a viszonyok, arra pontos statistikai adatok hiányában határozott számokkal nem felelhetek. De némi következtetésekre mégis juthatunk az osztrák-magyar bankra nézve az 1885. és 1886. évekről fennálló néhány adatból. Ez adatok szerint a bank giró-forgalmában 1885-ben:

Bevételeztetett: Kifizettetett:
Készpénzben 43.51% Készpénzben (chequek által) 75.29%
Behajtott váltókban és egyéb értékekben 29.69% Giró-átvitel által 24.71%
Giró-átvitel által 26.80%

1886-ban

Bevételeztetett: Kifizettetett:
Készpénzben 43.06% Készpénzben (chequek által) 76.75 %
Behajtott váltókban és egyéb értékekben 33.54% Giró-átvitel által 23.25%
Giró-átvitel által 23.40%

Az átiratások utján való kiegyenlitése a fennálló követeléseknek tehát aránylag csekély, főleg a külföld hason viszonyaihoz képest.

Az osztrák cs. kir. postatakarékpénztár cheque- és clearing-forgalmának szemlélete mindenesetre meggyőz az iránt, hogy az utóbbi berendezés élénken felkaroltatik a résztvevők által.

1887. év végén a cheque-forgalomban létezett összes számlatulajdonosoknak már 67,5%-a egyszersmind a clearing-forgalomban is részt vett. Ez utóbbi gyors megkedveltetését mutatja, hogy mig az eleinte 1884-ben az összes forgalomnak csak 3.7%-át képezte, addig rövid idő alatt az arány ekkép fejlődött:

1884. évben . . . . . . . 3.7%
1885. évben . . . . . . . 15.6%
1886. évben . . . . . . . 21.6%
1887. évben . . . . . . . 24.6%

Már az előadottakból is eléggé kitünik azon fontosság, melyet általános közgazdasági szempontból a cheque- és clearing-forgalom meghonositása képvisel. E forgalom a fizetések teljesitésénél jelentékeny idő- és munka-megtakaritást tesz lehetővé. Létesitése által azon számos kisebb vagy nagyobb tőkék, melyek akár az alatt, mi alatt mint készpénz őriztettek, akár pedig a küldés tartama alatt mit sem kamatoztak, most gyümölcsözőleg egy helyen központosittatnak, honnan a gazdasági összforgalomnak üdvös ösztönzés adható; s a takarékosság is fejleszthető.

E berendezés igénybevételének népszerűsitése hozzá fogna járulni az üzleti körökben meghonosodott azon hátrányos szokás megszüntetéséhez, mely a hosszú hitelezésben nyilvánul; mert készpénzben való legottani fizetéseket hoz általános alkalmazásba, a mi által előmozdittatik az üzleti viszonyok állandósága és nagyobb biztonsága.

E berendezéseknek jótékony hatása - nézetem szerint - abban is nyilvánulni fog, hogy a legnagyobb összegekre terjedő fizetések teljesitésére lehetőség nyilván - a nélkül, hogy készpénz igénybevételére lenne szükség, ezzel a fizetési eszközökben lényeges megtakaritás lesz elérhető, illetve a hitelforgalmi eszközök fognak szaporittatni, a mi az által, hogy a pénzforgalom eszközei nem vonatnak el, sőt azok folyamata gyorsittatik, az általános és egyéni hitel szükségleteinek könnyebb és nagyobbmérvű kielégithetését is lehetővé teszi, s ez különös fontossággal bir hazánkban, hol a pénzforgalom eszközei a forgalom folyton emelkedő mérveivel már sem állanak arányban.

A cheque olyatén meghonositása, a mint ezt a postatakarékpénztár keretében czélba vettem, nem praejudikálhat a cheque tekintetében nálunk még hiányzó törvényes rendezésnek sem.

A jelen törvényjavaslat tárgyát képező berendezés a cheque használatának népszerűsitését czélozván, a mennyiben sikerülend ezen intézmény által elérni azt, hogy a cheque használata minél szélesebb arányokat öltsön, annyiban e téren egyszersmind bő tapasztalatok lesznek szerezhetők, melyek kétségkivül becses anyagul fognak szolgálni, ha később tényleg szükségessé váland a cheque jogi szabályozása.

A cheque- és clearing-forgalomnak a posta-takarékpénztár keretében való berendezésénél szándékom továbbá távol tartani mindent, a mi a czélba vett üzletkör természetes határán túllépést jelentene; nevezetesen: az intézményt oly teendőkre vezetné, melyek már a szoros értelemben vett banküzletnek képezik hivatását.

Erre a fennálló hitelintézetek érdekeinek megóvásán kivül főleg az a szempont is inditott, hogy a posta-takarékpénztár állami intézmény lévén, hivatásával és jellegével szorosan vett bankszerű teendők aligha volnának összeegyeztethetők. Ellenkezőleg a posta-takarékpénztár cheque- és giro-üzlete a kisebb gazdasági körök igényeinek kielégitése által természetes és szerves kiegészitője kiván lenni bankjaink, kiválóan a nagy tőkékkel összeköttetésben álló cheque- és giro-üzletének; valamint ugyanazon intézmény takarék-betéti forgalma szerencsésen kiegésziti takarékpénztáraink működését.

Áttérve ezek után a részletekre, mindenekelőtt megjegyzem, hogy a törvényjavaslatban csakis azon alapelveknek összefoglalására szoritkoztam, melyek a létesitendő üzletágra alkalmazandók lesznek, a rendeleti útnak tartván fenn, hogy a végrehajtás iránt a törvényjavaslat határozmányainak keretében a mutatkozó szükséghez és az üzletág sajátlagos természetéhez képest intézkedjem.

A cheque és clearing-forgalom a m. k. postatakarékpénztár keretében ugyan azonban ezen közintézmény másik üzletágától, a takarékbetéti forgalomtól elkülönitve rendeztetnék be, a mit a két forgalom különböző czélja és jellege egyaránt indokol.

Ehhez képest a két forgalom ugy az üzleti kezelést, elszámolást, mint gyümölcsöztetést illetőleg el lesz különitve; másrészt azonban önként következik, hogy már arra való figyelemmel is, miszerint mindkét üzletág ugyanazon államintézet és közegei által láttatik el, a postatakarékpénztár fennálló szervezeti szabályai a cheque- és clearing-forgalomra is természetszerűen alkalmaztatni fognak, s csak annyiban lehet eltérésnek helye, a mennyiben ilyeneket az új üzletág különleges természete megkivánna.

Az új berendezés a m. k. postatakarékpénztár jelenlegi munkaerejének szaporitását, valamint igazgatási költségeinek fokozódását vonja természetesen maga után, s e részben a postatakarékpénztár takarékbetéti üzletének berendezésekor követett eljáráshoz képest a törvényjavaslatban gondoskodtam arról, hogy az első berendezés költségei és a netán szükségeseknek mutatkozó előlegezések a postaforgalmi pénzekből nyujtassanak. Mindazáltal az állam az új berendezéssel állandó terhet, illetve oly terhet, mely megtérülni nem fogna, nem vállal magára, mert ugy a felmerülő költségek fedezésére, mint az előlegek annak idején való visszatéritésére a létesitendő üzletágból eredő jövedelmek fognak szolgálni, melyek itt annál hamarább várhatók, mert a gyümölcsöztetési értékeknek az intézet javára eső kamatösszegein kivül az új forgalomra kiszabott illetékek is jövedelmi forrásul fognak szolgálni, azon fölül - a nagyobb tőkeösszegek következtében - az intézetnek javára eső időközi kamatok is tetemesebb összegre fognak rúgni.

Tájékoztatásul addig is, mig az e részben nyerendő tapasztalatok alapján az új berendezés folytán szükséges költségvetés a rendes költségvetési előirányzat keretébe be lesz illeszthető, legalább az első évben várható kiadásokról és bevételekről áttekintő kimutatást csatolok.

E költségvetési kimutatás azonban önként érthetőleg csak megközelitő lehet; minélfogva ezuttal csak annak kijelentésére szoritkozom, hogy ezen üzletágak életbeléptetésénél és berendezésénél a törvényjavaslatban kért felhatalmazás alapján, a leggondosabb takarékossággal szándékozom eljárni.

A 4. §-ban részletesen felsorolvák azon értékek, melyekben a cheque- és clearing-forgalomban befolyó betétösszegek elhelyezendők lesznek. Hogy a befolyt összegeknek egy része, mely az előrelátható szükségletnek megfelel, készpénzben készen tartassék, az szükséges már azért is, mert a cheque-forgalom gyors meneténél fogva az intézetnek minden pillanatban el kell készülve lennie arra, hogy pénztárából nagyobb összegek utalványoztatnak ki, melyek legottan kifizetendők.

A gyümölcsöztetésre túlnyomóan állami értékek szemeltettek ki; mit a postatakarékpénztár állami jellegén kivül főleg azzal vélek indokolhatni, hogy e papirok az aránylag nagyobb jövedelmezőség és biztonság kellékeit a gyors értékesithetésnek ez üzletágnál felette kivánatos előnyeivel egyaránt birják. Az első helyen kiemelt kincstári jegyek felhasználását különösen ajánlatossá teszi az a körülmény, hogy azok az árhullámzás esélyeinek kitéve nincsenek. De tekintettel voltam a különféleség követelményeire is - és a felvett értékek - azt hiszem - ennek megfelelnek.

Hogy az elhelyezés biztonsága és lehető gyors folyósitása tekintetében az intézet érdekei lehetőleg minden eshetőséggel szemben megóvassanak, nem látszottak fölöslegeseknek e szakaszban foglalt azon további intézkedések sem, melyek a gyümölcsöztetés czéljaira első sorban és kiválón kijelölt értékek mellett a váltóleszámitolásban, ugyszintén értékekre adandó előlegben (lombard) nyilvánuló üzleti formák gyakorlására is szolgáltatnak módot, s pedig a kormánynak nyujtott olynemű felhatalmazás által, hogy ez üzletformákat adott körülmények közt léptethesse életbe. A szóban forgó összegek nagysága, de magának az új forgalomnak üzleti jellege is eléggé indokolják ez intézkedést, melyre a pénz- és hitelviszonyok alakulása mellett bizonyos időkben szükség lehet.

A leszámitolással járható koczkázat, valamint általában ez üzletformának a postatakarékpénztár által leendő gyakorlása iránt táplált aggodalmak eloszlatására ama rendelkezés szolgál, hogy csakis kipróbált, jóhitelű pénzintézetek által már fedezett váltók számithatnak visszleszámitolásra.

Előlegeket pedig csupán oly értékekre fog adhatni a postatakarékpénztár, melyek nála járadékkönyvecskékre helyezvék el, s igy az intézet ebbeli tevékenysége kizárólag a betevőknek nyujtott szolgálatokra fog szoritkozni, s nem fog versenyt támasztani a hitelintézetek hasonló üzletkörének. A tőkék elhelyezésének ezen egyik módja pedig azért is szükséges, hogy az, a ki megtakaritott összegeit a postatakarékpénztárnál értékpapirokban helyezte el, az esetben, ha időközben megszorul, ne kénytelenittessék ezen értékpapirjait a postatakarékpénztártól vagy kivenni, vagy eladatni.

A postatakarékpénztár takarékbetéti üzlete a cheque- és clearing-forgalomtól külön fogván kezeltetni, ezen elvnek folyománya az lenne, hogy az utóbbira nézve is külön tartalékalap képeztessék.

Minthogy azonban mindkét forgalom szorosan véve egy és ugyanazon intézet üzletkörébe esik, s a tartalékalap rendeltetése, hogy az intézet netáni veszteségeinek pótlására szolgáljon, a czélszerűség tekinteteinek bizonyára jobban megfelel egy közös tartalékalap képzése mindkét üzletágra nézve, illetőleg az 1885:IX. tc. 7-ik §-ában már előrelátott tartalékalap közössé nyilvánitása és ehhez képest fokozatos fölemelése (5. §) egy és fél millió forintra.

Szemben a portomentességgel és általában mindazon garantiákkal és kedvezményekkel, melyeket a postatakarékpénztár, mint állami intézet a cheque- és clearing-forgalomban résztvevőknek nyujt, felmerül annak kérdése; vajjon nem lett volna-e indokolt a számlatulajdonosoktól megvonni a kamat élvezetét cheque-betéteik után.

Általában ismeretes, hogy a giro-bankok jelentékeny része a náluk letétbe helyezett összegek után kamatot nemfizet, s ilyet a számlatulajdonosok a nyert szolgálatok díjmentessége fejében nem is igényelnek. Hogy mégis a szóban forgó betétek után kamat nyujtására határoztam el magamat, ennek oka az, mert figyelembe kellett vennem, hogy azon elemek, melyeknek a postatakarékpénztár uj berendezésével szolgálni kiván, nem a nagy tőkét képviselik, hanem főrészben a kisebb gazdasági és üzleti köröknek, kik pénzeik után a kamatot nem igen nélkülözhetik.

Egyébiránt a kamatozatlanság kimondása esetében el kellett volna tekinteni a kezelési díj és jutalék szedésétől; erről pedig az intézet saját érdekében le nem mondhat.

Midőn tehát a törvényjavaslatban egyrészt kijelentést nyert (6. §) a betétek kamatoztatása, másrészt ez intézkedéssel a kamatláb maximális határának megállapitása áll egyidejűleg szemben; mely kamatláb felemelése a törvényhozás beleegyezésétől tétetik függővé, mig leszállitása s a kamatozatlanság kimondása a pénzpiaczon jelentkező igényekhez képest, a kormány hatáskörének tartatik fenn.

A két százalékban megállapitott kamatláb jóval csekélyebb azon kamatlábnál, melyet a postatakarékpénztár takarékbetéti üzletében résztvevők élveznek, a mi természetes - miután az utóbbiak tőkéi állandóbb jellegűek és joggal tarthatnak kedvezőbb kamatoztatásra igényt.

A törvényjavaslat következő szakaszai (7. és 8. §-ok) a cheque- és clearing-forgalomban való részvétel módozatait tárgyalják.

A törzsösszeg képviseli azon állandó összeget, melyre az intézet - érinthetetlenségénél fogva - minden körülmények között számithat. Ily törzsösszeg a hasonüzletet folytató egyéb intézeteknél is megkivántatik. Maga az összeg a postatakarékpénztárnál, az ügyfelek minőségénél fogva lehetőleg mérsékeltre szabandó, - a törvényjavaslatban való megállapitását azonban nem találtam czélszerűnek, s a rendeleti uton való intézkedést ez irányban annál is inkább ajánlhatom, mert az által megadatik a mód arra, hogy az intézet nagyobbmérvű igénybevételéhez, vagy az egyes számlákon közvetitett összforgalomhoz képest a törzsösszeg esetleg szükségessé válható felemelése gyorsabban és könnyebben keresztülvihető legyen.

A 9. §-ban minden egyes cheque-re nézve megállapitott 2 krnyi bélyegilleték már fennálló törvényes rendelkezésben (1881. évi XXVI. tc. 29. §) gyökeredzik.

Azon kedvezményeket, melyeket az 1885. évi IX. tc. 24., 26., 27. és 28. §-ai a postatakarékpénztár betevőinek megadnak, részben a cheque- és clearing-forgalomra is kiterjeszti a törvényjavaslat (10. §).

Az utóbbi forgalomban résztvevők ugyanis ugyanazon állami intézet ügyfelei gyanánt lévén tekintendők, ama kedvezményekből annál kevésbbé zárhatók ki, mert hisz azok elejtésével megszünnék az intézmény egyik fővonzereje; azonfelül e kedvezmények hatását már amugy is ellensúlyozza a kisebb kamat és a külön illetékek kiszabása.

A törvényjavaslat 11. §-ában megállapitott illetékek méltányos ellenszolgáltatást képeznek azok részéről, a kik az intézményt saját hasznukra igénybe veszik. A postatakarékpénztár ezen illetékekre annál is inkább utalva van, mert az értékeinek gyümölcsöztetéséből folyó jövedelem egymagára a kezelési költségeket alig fedezné, és mert illetékek nélkül az új üzletág nagyon könnyen ingyenes postautalványi forgalommá nőhetné ki magát, a mi a posta- és távirda-jövedék bevételeinek csökkentését vonhatná maga után. Tapasztalati tény ugyanis, hogy a cheque-forgalomban befolyt tőkék álladéka, az üzlet természeténél fogva, nagyobb mérvben ingadozik, és hogy e tőkék hamar kivétetnek, - miért is - még ha az intézet az illetékek elejtése fejében meg is szüntetné a kamatfizetést, illetve a gyümölcsöző értékek kamatélvezete teljes összegben a postatakarékpénztárra esnék, ebből az utóbbinak - épen a bentmaradó betétállag felgyülemlésének lassúbb menete folytán - csak hosszabb idő mulva lehetne haszna.

Az illetékeknek kiszabása tehát ugyszólván életkérdést képez az új üzletágra nézve. Viszont azonban számbaveendő követelmény gyanánt jelentkezik az, hogy az illeték túlmagas ne legyen, mert a helytelen arány veszélyeztetné a forgalom fejlődését. A legmegfelelőbb aránynak véltem, ha az illeték azon szolgálmányhoz képest szabatik meg, a mely teljesittetik. S e tekintetben elfogadtam az osztrák cs. kir. postatakarékpénztár hason üzleténél meghonositott kettős mértéket, - t. i. a 2 krnyi kezelési díjat és az 1/4 per mille jutalékot. Az előbbi arányban áll azon miveletek számához, melyek az intézetre nehezednek. A mivelet végrehajtása, akár kicsiny, akár nagy összegről van szó, egyforma munkát igényel, azért méltányos, hogy a kezelés díja - összegre való tekintet nélkül - egyenlő nagy legyen.

A jutaléki összeg a betétösszeg nagysága szerint idomul, s ez szintén igazságos; mert kivánni alig lehet, hogy a cheque-forgalmat kisebb összeggel igénybe vevő, ugyanazon jutaléki összeggel terheltessék, mint az, ki nagy összegeket forgat és utalványoz és fokozza az intézet felelősségét.

A javaslatban foglalt díj- és jutaléki tételek egyébiránt maximális határt képeznek, s igy a szükséghez képest mérsékelhetők lesznek. A munka egyszerűsitése czéljából pedig ezen illetékek nem fognak közvetlenül beszedetni a felektől, hanem egyszerűen a számlában fognak levonatni.

Az új üzletágból eredhető felszólamlások tekintetében a törvényjavaslat aránylag rövid (3 évi) határidőt állapit meg (12. §).

Az intézkedésnek törvénybe foglalása főleg a kereskedelmi törvény vonatkozó szakaszai következtében felmerülhető félreértések kikerülése czéljából szükséges, minek indokolásául elég arra utalnom, hogy ezen üzletágnak előrelátható nagy forgalma következtében a számadások, levelezések, okmányok, mindenesetre oly óriási anyagot fognak képezni, hogy azoknak hosszabb ideig való megőrzése az intézetre nagy terhet róna; másrészt pedig maguk a szóban forgó ügyletek oly egyszerűek és lebonyolitásuk oly rövid idő alatt megy végbe, hogy az intézet túlhosszú időn át való felelősségben tartása - a felek minden sérelme nélkül - bizvást mellőzhető.

Ezek után, azon meggyőződés által vezéreltetve, hogy a törvényjavaslat tárgyát képező közhasznú berendezés közgazdasági viszonyaink további fejlődésének jelentékeny szolgálatot fog tenni, s a mindennapi forgalmi életnek érezhető hiányosságát pótolni képes lesz, s tekintettel arra is, hogy ezen intézménynek meghonositása, illetve a legszélesebb alapokon való köztulajdonná tétele lehetséges az állam minden megterhelése s a köz- vagy számbavehető magán-érdekek sérelme nélkül, - tisztelettel kérem a törvényjavaslat elfogadását.


  Vissza az oldal tetejére