1890. évi I. törvénycikk

a közutakról és vámokról * 

ELSŐ RÉSZ

A közutak osztályozása, épitése, kezelése és fentartása

1. § A közutak osztályozása.

A jelen törvényben tárgyalt közutak következőleg osztályoztatnak:

1. államutak, melyek országos fontossággal birnak és az állam költségén épittetnek, kezeltetnek és tartatnak fenn;

2. törvényhatósági utak, melyek a törvényhatóság által épittetnek és annak költségén kezeltetnek és tartatnak fenn;

3. a vasuti állomásokhoz vezető utak, melyek a vasuti állomásokat a legközelebbi állami, törvényhatósági vagy községi utakkal vagy községekkel összekötik és a melyek létesitésének, kezelésének és fentartásának költségei a törvényhatóság, az érdekelt község vagy községek, az érdekelt kereskedelmi és iparvállalatok, végül az illető vasut által aránylagosan viselendők és rendszerint a törvényhatóságok által kezelendők;

4. a községi közlekedési (vicinalis) utak, melyek több község közlekedésének közvetitésére szükségesek és a melyeknek létesitése, kezelése és fentartása az e czélra csoportositott érdekelt községeket illeti;

5. a tisztán községi (közdűlő) utak, melyek csak egy község közlekedési érdekeinek szolgálnak és az illető község által létesitendők, kezelendők és fentartandók;

6. egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által közforgalom czéljaira létesitett közutak, melyeknek kezelése és fentartása a létesitőket vagy azoknak meghatalmazottjait illeti.

Hogy az ország határán átvezető, vagy az egyes vidékeken a közutakat pótló, tehát közforgalomnak szolgáló és különösen hadászati vagy közgazdasági szempontokból is fontossággal biró gyalogutak és ösvények az épités, fentartás és kezelés szempontjából a közutaknak mely osztályába sorozandók, azt felmerülő eset alkalmából, az illető törvényhatóság meghallgatásával, a kereskedelemügyi minister állapitja meg.

I. Az államutakról

2. § Az államutak kezelési és fentartási költségeit a törvényhozás az évi állami költségvetésekben állapitja meg.

Uj állam-utvonalaknak épitése iránt szintén a törvényhozás intézkedik és pedig akár az évi állami költségvetések keretében, akár külön előterjesztések alapján.

3. § Az államutaknak közigazgatása a kereskedelemügyi minister hatáskörébe tartozik.

A végrehajtási szolgálatot a nevezett ministernek alárendelt állami közegek teljesitik.

Ezen szolgálatot, annak ugy műszaki, mint közigazgatási részét és az e felett gyakorlandó felügyelést a kereskedelemügyi minister rendeleti uton szabályozza.

Az állami közegek létszámát és javadalmazását az állami költségvetési törvények határozzák meg.

4. § A közigazgatási bizottságok az államutak fentartását és kezelését figyelemmel kisérik és az 1876. évi VI. tc. 29. §-a értelmében felügyelnek arra, hogy az állami külközegek teendőiket pontosan teljesitik-e? A közigazgatási bizottságok a netán észlelt rendellenességekről vagy visszaélésekről a kereskedelemügyi ministernek jelentést tenni tartoznak.

A közigazgatási bizottságok esetleg tovább menő igénybe vételének, valamint azok eljárásának részleteit a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg fogja szabályozni.

A közigazgatási bizottságoknak az államutakon foganatositott épitkezéseknek és szállitásoknak a kereskedelemügyi minister által elrendelt felülvizsgálatához ugyancsak a nevezett minister kivánságára kiküldendő tagjai részére, a kereskedelemügyi minister azon alap terhére, melyből a munkálat költségei fedeztettek, mérsékelt napidijakat és fuvarköltségeket engedélyezhet.

5. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy az oly államutakat vagy államutrészeket, melyek országos, illetőleg hadászati fontosságukat elvesztették, azon törvényhatóságnak további fentartás és kezelés végett átadhassa, a melynek területén azok átvonulnak.

A törvényhatóság az átvételt meg nem tagadhatja és az államutat, illetőleg annak átadott részét a törvényhatósági utvonalak hálózatába felvenni, azt mint minden más törvényhatósági utját kezelni és fentartani köteles.

Az átadásnak, illetve átvételnek egyéb módozatait a kereskedelemügyi minister az illető törvényhatóságok meghallgatása után esetenként állapitja meg.

Hogy az ily államut-átadás következtében az illető törvényhatóságoknak nyujtható-e és mily összegü segély, azt esetenként a körülményekhez képest a kereskedelemügyi minister a belügyi és pénzügyministerekkel egyetértőleg határozza meg.

Az átadás csak akkor lesz foganatositható, ha az annak indokairól és módozatairól szóló ministeri előterjesztést a törvényhozás mindkét háza jóváhagyta.

6. § Felhatalmaztatik továbbá a kereskedelemügyi minister, hogy viszont az oly törvényhatósági utakat, melyek különösen hadászati szempontokból országos fontosságuakká váltak, az állami utak hálózatába föl-, illetve átvehesse.

Az ily átvétel megelőző külön előterjesztésben, vagy ha az ügy sürgős lenne, vagy ha a felmerülendő költségek csekélyek, az átvételt követő legközelebbi állami költségelőirányzat indokolásában, a törvényhozásnak bejelentendő és indokolandó lesz.

7. § Azon államuti résznek vagy műtárgynak fentartásához, mely valamely községen (városon) keresztül vonulván, illetve annak belterületén lévén, egyuttal utczai vagy gazdasági közlekedésre is használtatik és ennek következtében fentartása a rendesnél több kiadást igényel, az illető község - viszonyainak méltányos figyelembe vételével - hozzájárulni tartozik.

Ily esetben a kereskedelemügyi minister által e végből megbizott műszaki közeg részletes kimutatást készit a fentartási költségkülönbözetről és azt a szükséges egyéb adatokkal és határozati javaslatával a területileg illetékes közigazgatási bizottság elé terjeszti, kérvén a hozzájárulásnak elsőfoku határozattal leendő megállapitását.

A közigazgatási bizottság az érdekelteket meghallgatja, sőt ha ezt szükségesnek tartaná, kiküldötte által helyszini szemlét is tartat, és ezen eljárás befejeztével meghozza elsőfoku határozatát, mely ellen a határozat kézbesitése napjától számitandó 15 nap alatt, ugy a község, mint a ministeri közeg részéről a kereskedelemügyi ministerhez felebbezésnek van helye.

A kereskedelemügyi minister II-od fokon végleg határoz és határozatát az illetékes törvényhatósággal is közli a végből, hogy az esetleg készpénzben megállapitott hozzájárulás összegének a községi költségvetésbe való felvétele és fedezete iránt késedelem nélkül intézkedjék.

Ezen szakasz rendelkezései a törvényhatósági joggal felruházott városokra is érvényesek.

8. § Az államutak és az azokon levő műtárgyak épitésére, fentartására és kezelésére vonatkozó műszaki, igazgatási és eljárási szabályokat a kereskedelemügyi minister rendeleti uton alkotja meg.

9. § Mindaddig, mig valamely államut megépitve, felülvizsgálva és a forgalomnak átadva nincs, egyeseknek az államutak igazgatása, ugyszintén az államutak igazgatásának egyesek ellen keletkező oly panaszai, melyek közigazgatási utra tartoznak, közvetlenül a kereskedelemügyi ministernél nyujtandók be, illetve általa intézendők el.

Ellenben a felülvizsgált és a forgalomnak már átadott államutak, illetve azok fentartása és kezelése által érdekeikben netán sértett felek közigazgatási utra tartozó panaszaikkal, a mennyiben a jelen törvény mást nem rendelne, a területileg illetékes közigazgatási bizottsághoz forduljanak.

A közigazgatási bizottság a panaszt mindenekelőtt az illetékes államépitészeti hivatallal, illetve, ha a panaszos ez lenne, a panaszolt féllel, 15 napi határidő alatt leendő nyilatkozás végett azzal közli, hogy ha e határidő alatt a nyilatkozat be nem adatnék, ez a további tárgyalást nem fogná gátolni.

A közigazgatási bizottság különös figyelmet érdemlő esetekben egyszeri 15 napi haladékot engedhet.

A nyilatkozat benyujtása után, vagy ha az a fentiek szerint elmulasztatott volna, a közigazgatási bizottság e czélból eleve megbizandó tagja által tárgyalás tartandó, melyen a meghivandó felek meghallgatandók és a tényállás megállapitandó. A közigazgatási bizottság első fokon határoz.

E határozat, annak kézbesitése napjától számitandó 15 nap alatt felebbezhető a kereskedelemügyi ministerhez, ki végleg határoz.

A közigazgatási bizottság oly határozata, melyben kimondatik, hogy az állam, mint a kérdés tárgyát képező államut fentartója és kezelője, valamint türni vagy tenni tartozik, csak akkor hajtható végre, ha azt a nevezett minister jóváhagyta; miért is az ily határozat, akár adatott be az ellen felebbezés, akár nem, a ministerhez fölterjesztendő.

A minister a netalán fenforgó méltányossági indokok megfigyelésével is, végleg határoz.

II. A törvényhatósági utakról

I. FEJEZET

Általános határozatok

10. § Törvényhatósági úthálózat megállapitása.

A törvényhatósági utak hálózatát, figyelemmel a törvényhatóság különböző vidékeire, s ezek között a kellő arányban, az illető törvényhatósági közgyülés határozattal állapitja meg, mely határozat, mint közérdekü, a törvényhatóság területén, az 1886. évi XXI. tc. 7. §-ában megállapitott módon közhirré tétetvén, ennek megtörténte napjától számitandó 30 nap lejártával, az időközben netán beadott felebbezésekkel együtt, a kereskedelemügyi ministerhez megerősités, illetve végleges döntés végett fölterjesztendő.

Egyes utvonalaknak a már megállapitott hálózatba való felvétele vagy abból leendő kihagyása iránt az előző pontban megszabott eljárás alkalmazása mellett, szintén az illető törvényhatóság közgyülése határoz. A kihagyást elrendelő határozatban kimondandó lesz az is, hogy a kihagyott törvényhatósági ut jövőre mint községi közlekedési vagy községi közut lesz-e és mily időponttól kezdve fentartandó?

A ministernek közérdekből vagy a netán előterjesztett és jogosultnak talált felebbezés folytán elrendelt módositásai, a mennyiben a minister rendkivüli közgyülés tartását nem kivánná, a törvényhatóság legközelebbi közgyülésén tárgyalandók; ezekre vonatkozólag a törvényhatóságnak jogában áll a ministerhez egy izben indokolt fölterjesztéssel élni; ha azonban a minister ragaszkodik a módositásokhoz, azok a törvényhatóság által föltétlenül végrehajtandók.

A törvényhatósági utak műtárgyai ugyancsak a törvényhatóság által épitendők, kezelendők és tartandók fenn.

A netán fennálló jogerejü magánkötelezettségek vagy szerződések az iménti rendelkezés által nem érintetnek.

A törvényhatósági utakra vagy az utakon levő műtárgyakra vonatkozólag keletkező vitás kérdésekben, a mennyiben azok törvényhatóság és törvényhatóság vagy község és törvényhatóság között merülnének fel, a kereskedelemügyi minister dönt.

Különös fontos hadászati érdekből a törvényhatósági uton létező műtárgy a kereskedelemügyi minister által állami kezelés vagy fentartás alá vehető.

Ha a kereskedelemügyi minister valamely törvényhatósági útnak vagy műtárgynak megépitéséhez többel járul, mint a költségek egyharmadával, akkor jogában áll a foganatositást is átvenni és az épitkezés iránt belátása szerint intézkedni.

Hadászati fontossággal biró utakon addig is, mig azok állami kezelés alá vétetnek, ugyanazon műszaki szabványok alkalmazandók, mint a melyek az államutakon érvényesek. Kivételt rendkivüli esetekben a nevezett minister engedhet.

A nevezett ministernek jogában áll továbbá oly utaknak épitését, melyek létesitése ellen nyomós hadászati szempontok szólanak, korlátozni, műszaki feltételekhez kötni, vagy épen beszüntetni.

A nevezett minister által államsegélylyel létesitett törvényhatósági út, útrész vagy műtárgy fentartását és kezelését a törvényhatóság meg nem tagadhatja.

11. § Valamely útvonalnak a törvényhatósági úthálózatba a kereskedelemügyi minister rendelete alapján történő fölvétele.

A kereskedelemügyi ministernek jogában áll magasabb, különösen hadászati vagy közgazdasági érdekekre utalva, a törvényhatóságot felhivni, hogy valamely, a törvényhatóság területén fekvő vagy azon átvonuló utat a törvényhatósági úthálózatba felvegyen és azt többi törvényhatósági utaival azonos módon fentartsa és kezelje.

Az ily felhivás a mennyiben a minister rendkivüli közgyülés tartását nem kivánná, a legközelebbi közgyülésen tárgyalandó és ez által a további intézkedések megteendők.

A közgyülésnek jogában áll ezen felhivás ellen a ministerhez egy izben felirni.

Ha a minister ekkor is megmaradna felhivása mellett, a törvényhatóság első tisztviselője a további intézkedéseket késedelem nélkül megtenni köteles.

Hogy mennyiben van ily esetekben és a 10-ik §. kilenczedik bekezdésének eseteiben állami segélynyujtásnak helye, azt, valamint az esetleg nyujtandó államsegély mérvét, a kereskedelemügyi minister a fenforgó viszonyok alapján határozza meg.

12. § A törvényhatósági utak kiépitéséről, kezeléséről és fentartásáról való gondoskodás.

A törvényhatóságok az előző 5., 10. és 11. §-ok szerint megállapitott és kiegészitett úthálózatokba felvett törvényhatósági utak és azokon szükséges, illetve létező műtárgyak kiépitése, kezelése és fentartásáról, ugyszintén az azok által igényelt költségekről és azok fedezéséről önkormányzatuk körén belől és a jelen törvény határozataihoz képest intézkedni, illetve gondoskodni kötelesek.

A törvényhatóságok ezen hatáskörük tekintetében a kereskedelemügyi ministernek a jelen törvényben meghatározott felügyelete alatt állanak.

Ezen felügyeleti és ugyancsak a jelen törvényben meghatározott intézkedési jog alapján, a nevezett minister a törvényhatósági utakra vonatkozó ügyvitelt és a műszaki szolgálatot is saját közegei által koronkint megvizsgáltathatja és arra felügyeltet.

13. § A kereskedelemügyi ministernek a törvényhatósági utak közigazgatására és műszaki szolgálatára vonatkozó felügyelete és intézkedése.

Ha a törvényhatóság az úthálózatba felvett útra vagy műtárgyra szükséges, avagy valamely elvállalt kötelezettség teljesitéséhez kellő kiadást és fedezetet a költségelőirányzatba fel nem venne; a kereskedelemügyi minister a megfelelő, illetve a netán nyujtott állami segély levonásával fenmaradó összegnek a költségvetésbe való fölvételét elrendeli és a törvényhatóság ezen rendeletnek megfelelni köteles.

Azon esetben pedig, ha a törvényhatóság útügyét elhanyagolná vagy azt akár közigazgatási és pénzügyi, akár a műszaki szolgálat szempontjából helytelenül kezelné, vagy úthálózatának megfelelő épitéséről, kezeléséről és fentartásáról segédforrásainak kellő felhasználásával nem gondoskodnék és a kereskedelemügyi minister által e részben ismételten kiadott utasitások, az első figyelmeztetéstől számitott két éven át sem vezetnének a kivánt eredményre, a kereskedelemügyi minister a törvényhozás fölhatalmazását fogja kikérhetni a végből, hogy az ily törvényhatóság uti ügyeinek közvetlen intézését bizonyos időre átvehesse, s e czélból a törvényhatósági uti alap, valamint a törvényhatóság tisztviselői felett, akár közvetlenül, akár ministeri biztos utján rendelkezhessék.

A további részleteket a fölhatalmazási törvény fogja meghatározni.

Egyébként mindazon esetekben, melyekben a törvényhatóság vagy annak első tisztviselője azt, a mit a jelen törvény és annak alapján a minister rendel, végrehajtani vonakodnék, az 1886. évi XXI. tc. határozmányai, illetve az 1886. évi XXIII. törvénycikk alkalmazandó azon módositással, hogy fegyelmi eljárás eseteiben végső fokon a belügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg határoz.

14. § A községeken átvonuló törvényhatósági útrész vagy műtárgy kezeléséről és fentartásáról.

Azon törvényhatósági útrésznek vagy műtárgynak kezeléséhez vagy fentartásához, mely valamely községen keresztülvonulván, illetve annak belterületén lévén, egyuttal utczai közlekedésre is használtatik és ennek következtében kezelése és fentartása a rendesnél több kiadást igényel, az illető község viszonyainak méltányos figyelembe vételével hozzájárulni tartozik.

Ily esetben a törvényhatóság által e végből megbizott műszaki közeg részletes kimutatást készit a költség-különbözetről és azt a szükséges egyéb adatokkal és határozati javaslatával a területileg illetékes közigazgatási bizottság elé terjeszti, kérvén a hozzájárulásnak elsőfoku határozattal leendő megállapitását.

A közigazgatási bizottság az érdekelteket meghallgatja, sőt ha azt szükségesnek tartaná, kiküldötte által helyszini szemlét is tartat, és ezen eljárás befejeztével meghozza elsőfoku határozatát, mely ellen a határozat kézbesitése napjától számitandó 15 nap alatt, ugy a törvényhatóság, mint a község részéről a kereskedelemügyi ministerhez felebbezésnek van helye.

A kereskedelemügyi minister II-od fokon végleg határoz és határozatát a törvényhatósággal is közli a végből, hogy az esetleg készpénzben megállapitott hozzájárulás összegének a községi költségvetésbe való felvétele és fedezete iránt késedelem nélkül intézkedjék.

15. § Két vagy több szomszédos törvényhatóságnak úthálózatok kiépitése, kezelése és fentartása iránti egyesülése.

Két vagy több szomszédos törvényhatóságnak jogában áll úthálózatuk kiépitése, kezelése és fentartása iránt egyesülni.

Az egyesülést a szomszédos törvényhatóságok bármelyike kezdeményezheti.

Az ez irányban vett kezdeményező felszólitást minden egyes törvényhatósági közgyülés tárgyalni és a felett határozatot hozni köteles.

Az egyesüléshez hozzájáruló törvényhatóságok a közösen kiépitendő, kezelendő és fentartandó úthálózatnak, ugyszintén a további részleteknek megállapitása végett küldöttségeket rendelnek ki; ezen küldöttségeknek a tárgyaló törvényhatóságok első tisztviselői szolgálat szerint idősbjének elnöklete alatt tartandó összülése részletes egyesülési munkálatot dolgozván ki, azt ugy egyértelmüség, mint a részletekre meg nem egyezés esetén megerősités, illetve döntés végett a kereskedelemügyi ministerhez felterjeszti.

A kereskedelemügyi minister az általa megállapitott, illetve megerősitett munkálatnak egy-egy példányát az érdekelt törvényhatóságok mindegyikének, valamint a további intézkedések foganatba vétele végett azon közigazgatási bizottságnak megküldi, melyet az egyesült törvényhatóságok küldöttsége közös ügyvivő gyanánt a munkálatban megjelölt.

Az egyesülés hatálya mindenkor január elsején kezdődjék.

Az egyesülés körüli eljárás további részleteit a kereskedelemügyi minister szabályrendeletben fogja megállapitani.

16. § Két törvényhatóság határán fekvő műtárgyak épitése, kezelése és fentartása.

Ha valamely törvényhatósági útvonalnak műtárgya két törvényhatóság határán fekszik, vagy megépittetni terveztetik, az épitésről, illetve a kezelés és fentartásról, az érdekelt törvényhatóságok közösen és aránylagos költségviseléssel tartoznak gondoskodni.

A mennyiben az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselői által e részben foganatositandó és eredményökben az illető törvényhatóságra nézve kötelező tárgyalások során vitás kérdések merülnének fel és megegyezés nem jönne létre; a tárgyaló első tisztviselők szolgálat szerint idősbje a kereskedelemügyi ministerhez terjeszti fel az ügyiratokat, ki a felmerült vitás kérdések felett végérvényesen határoz, egyszersmind a viszonyokhoz képest és meg nem egyezés esetén megjelöli azt a törvényhatóságot is, melynek első tisztviselőjét a megépités végrehajtása, a kezelés, fentartás és felügyelés kötelezettsége illetni fogja; önként értetvén, hogy a másik törvényhatóság a költségeknek reá eső részét viselni, pontosan megtériteni, illetve a megjelölt törvényhatóságnak megfizetni tartozik.

II. FEJEZET

A törvényhatósági utak közigazgatása

17. § A főispán.

A főispán a törvényhatóság uti ügyeire nézve is az 1886. évi XXI. törvénycikkben megállapitott hatáskörrel bir.

A törvényhatósági műszaki közegeket és pedig a mennyiben a törvényhatóság külön törvényhatósági mérnöki hivatalt szervezne, a mérnököket, és minden esetben: az útmestereket vagy útbiztosokat, a törvényhatóság első tisztviselőjének meghallgatásával a főispán élethossziglan nevezi ki.

Csak oly egyének nevezhetők ki mérnököknek, kik törvényszerü minősitéssel birnak. (1883:I. tc.)

Az útmestereknek vagy az útbiztosoknak kinevezésénél a kellő minősités és az 1873:II. tc. tartandó szem előtt.

18. § A törvényhatóság közgyülésének feladata.

A törvényhatóság közgyülésének hatásköréhez tartoznak:

1. a törvényhatósági uti ügyekre vonatkozó szabályrendeleteknek a jelen törvény, valamint az annak alapján kiadott ministeri rendeletek figyelemben tartásával való megalkotása;

2. a szomszédos törvényhatóság részéről az úthálózat kiépitése, kezelése és fentartása tekintetében létrehozandó egyesülés kezdeményezése iránti felszólitás, illetve inditvány tárgyalása és határozat hozatala;

3. a törvényhatósági utvonalak hálózatának megállapitása s egyes útvonalaknak a hálózatból kihagyása vagy felvétele iránti határozat;

4. a törvényhatósági utak épitésére, kezelésére és fentartására vonatkozó költség-előirányzatnak megállapitása, valamint a zárszámadások megvizsgálása és ezek tekintetében határozat hozatal;

5. a törvényhatósági útalapot terhelő kölcsönvételek;

6. az útalap törzsvagyonának szerzése vagy elidegenitése, városi törvényhatóságokban a községi törvény korlátai közt;

7. a törvényhatósági műszaki közegek (útmesterek, uti biztosok, útkaparók, esetleg mérnökök) személyzeti létszámának megállapitása, fizetéseiknek és illetményeiknek szabályozása, nemkülönben azok nyugdijazására vagy végkielégitésére vonatkozó szabályok megalkotása;

8. általában minden oly intézkedés és határozat, mely a törvényhatóságnak a már megállapitott költségelőirányzat keretén tul eső megterheltetését vonná maga után, a mennyiben a jelen törvény kivételt nem engedne.

A közgyülés határozatai csak akkor válnak jogerejüekké és foganatosithatókká, midőn azok akár a jelen törvény egyes határozmányai szerint hivatalból, akár az érdekeikben netán sértett felek felebbezései alapján a kereskedelemügyi ministerhez, a késedelem mellőzésével fölterjesztetvén, ez által jóváhagyattak.

Jelesen a törvényhatósági közgyülés azon határozatai, melyekkel az útalapot terhelő kölcsönök felvétele mondatik ki, a kereskedelemügyi ministernek előző jóváhagyását minden körülmény közt igénylik.

Ugyanezen jóváhagyás a kölcsönkötvényekre is szükséges.

Az 1880:XXXI., illetve az 1888. évi IV. törvénycikknek a helyi érdekü vasutakat segélyező kölcsönökre vonatkozó határozatai érintetlenül maradnak.

19. § A közigazgatási bizottság feladata.

A közigazgatási bizottság teljesiti mindazt, a mit a jelen törvény reá biz; főbb feladatai a következők lévén:

1. figyelemmel kiséri és ellenőrzi a törvényhatósági utak közigazgatását s nevezetesen a törvényhatóság első tisztviselőjének ebbeli működését; felügyel arra, hogy az illetők a törvényhatóság területén levő közutak épitésére, kezelésére és fentartására vonatkozó teendőiket pontosan teljesitsék;

2. a netán észlelt rendetlenségekre vagy visszaélésekre a törvényhatóság első tisztviselőjét figyelmezteti, szükség esetén a törvényhatósági közgyülésnek és a kereskedelemügyi ministernek jelentést, illetve javaslatokat tesz;

3. felügyeleti és ellenőrzési teendőinek állandó és beható gyakorolhatása végett, központi és járási uti bizottságokat küldhet ki és azokat a megfelelő utasitásokkal elláthatja.

Ezen uti bizottságok mindazonáltal intézkedési joggal nem birnak s feladatuk csak arra szoritkozhatik, hogy a törvényhatósági utak és műtárgyak, kompok (révek) stb. állapotára vonatkozó észleleteiket és tapasztalataikat, valamint javaslataikat a közigazgatási bizottsággal közlik;

4. a községeken átvonuló állami és törvényhatósági útrész vagy műtárgy kezelési és fentartási költségeihez az illető község részéről való hozzájárulás iránt első fokon határoz;

5. határoz a költségelőirányzat egyes tételei között szükségessé vált és a törvényhatóság első tisztviselője által kért átruházás felett és ebbeli határozatait a kelet napjától számitandó nyolcz nap alatt a kereskedelemügyi ministerhez megerősités végett fölterjeszti; határoz továbbá minden 1000 frt költséget meghaladó munka vagy szállitás biztositása iránt a törvényhatóság első tisztviselője által megtartott ajánlati tárgyalásnak ugyanezen tisztviselő által előterjesztendő eredménye felett; a törvényhatóság első tisztviselőjének előterjesztése nyomán megállapitja és engedélyezi az emlitett összeget meghaladó, de 30.000 frtnál több költséget nem igénylő oly munkákat, melyeknél helyszini bejárás vagy engedélyezési tárgyalás nem tartatott; az ezen összeget meghaladó hasonló, továbbá oly munkákra vonatkozó ügyeket pedig, melyek hadászati fontossággal birnak, avagy a melyek hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt álló folyókon terveztetnek, saját intézkedése előtt és saját javaslatával a kereskedelemügyi ministerhez terjeszti föl megvizsgálás és elhatározás végett;

6. ellenőrzi és a szükséghez képest intézkedik, hogy a törvényhatósági fentartás és kezelés alatt álló utaknál és műtárgyaknál a kereskedelemügyi minister által megállapitott szabványtervek alkalmaztassanak;

7. előkészitőleg megállapitja a költségelőirányzatokat; megvizsgálja és véleményezőleg nyilatkozik a zárszámadások fölött;

8. annyiszor a mennyiszer elrendeli és a kebeléből kiküldendő tagok közbejöttével foganatosittatja az útalap-pénztár rovancsolását, intézkedik a netán tapasztalt rendetlenségek megszüntetése, a visszaélés megtorlása iránt és eljárásáról, annak eredményéről, valamint intézkedéseiről a közgyülésnek jelentést tesz;

9. a közigazgatási bizottság törvényes fegyelmi hatásköre a törvényhatósági igazgatás ezen ágára is kiterjed, és különösen nemcsak jogában, hanem kötelességében is áll az útalap-pénztár rendellenes kezelése esetén intézkedni, hogy a felelős közegek ellen az 1886:XXI., illetve 1886:XXIII. tc. rendelkezései alkalmaztassanak.

20. § A törvényhatóság első tisztviselőjének hatásköre.

A törvényhatósági utak közigazgatása a jelen törvény határozatainak keretében, első sorban a törvényhatóság első tisztviselőjének hatásköréhez tartozik, ki annak szorosan törvény- és szabályszerü vezetéseért és intézéseért első sorban felelős.

Ezen hatáskörben a törvényhatóság első tisztviselőjének, teljesitvén mindazt, a mit a jelen törvény reá biz, a következő főbb feladatai vannak:

1. a törvényhatósági utak közigazgatásában teljesiti a végrehajtó szolgálatot és intézkedéseinek tényleges végrehajtását ellenőrzi;

2. a törvényhatósági utak épitésére, kezelésére és fentartására vonatkozó költségelőirányzatot és zárszámadást törvényszerüen összeállitja, tárgyaltatja és azoknak további fölterjesztése iránt esetenkint intézkedik;

3. a törvényhatósági útalapnak a költségelőirányzatban megállapitott vagy azon tul engedélyezett bevételeinek kivetése, nyilvántartása, behajtása és kezelése, ugyszintén a hátralékok nyilvántartása és behajtása tekintetében intézkedik; gyakorolja a szükséges felügyeletet, valamint ellenőrzést;

4. a költségelőirányzatban megállapitott épitési és fentartási munkák előkészitéséről és végrehajtásáról a jelen törvény által megszabott korlátok között és eljárás szerint intézkedik.

Az 1000 frtnál több költséget nem igénylő munkát vagy szállitást saját hatáskörében engedélyezi, illetve kiadhatja.

Köteles minden 1000 frt költséget meghaladó szállitásnak és oly munkálatnak engedélyezése iránt, melynél az előző §. 5. pontja szerinti helyszini bejárás vagy engedélyezési tárgyalás nem tartatott, ugyszintén valamennyi, az 1000 frtnyi költséget meghaladó szállitás vagy munka biztositása iránt általa megtartott ajánlati tárgyalás eredményére nézve a közigazgatási bizottság határozatát kieszközölni, hacsak mindazoknak előzetes kieszközlését a végrehajtás sürgős szüksége miatt és felelőssége tudatában mellőznie nem kellene, a mely esetben a közigazgatási bizottságnak legközelebbi ülése alkalmával utólagosan indokolt előterjesztés teendő;

5. utalványoz a törvényhatósági számvevőség ellenjegyzése mellett a törvényhatósági uti pénztárból a költségelőirányzat keretében, illetve a fenti 19. §. 5. pontja esetében és korlátai között;

6. a törvényhatósági útügyekre nézve is az 1886. évi XXI. tc. 68. §., illetve 73. §-ában megállapitott hatáskörben intézkedik s a többi közt a törvényhatósági utak közigazgatása és műszaki szolgálata keretében működő közegek ellen az érintett §-ok értelmében rendbüntetéseket alkalmazhat;

7. a törvényhatósági műszaki közegek ellen a fegyelmi eljárást az 1886. évi XXIII. tc. értelmében alkalmazza, megjegyezvén, hogy nevezettekre nézve végső fokon a belügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg határoz;

8. az útalap-pénztár megvizsgálásának eredményéről szerkesztendő kimutatásokat minden év január és julius 15-ig a kereskedelemügyi ministerhez fölterjeszti;

9. fölfogadja és elbocsátja az útkaparókat.

21. § A törvényhatósági utak műszaki szolgálata.

A vármegyei törvényhatósági utak és középitkezések műszaki szolgálatát ott, a hol külön törvényhatósági mérnöki hivatal nem szerveztetnék, az államépitészeti hivatalok látják el; melyeknek az illető törvényhatóságokhoz való szolgálati viszonyát és ez irányu ügyvitelét a kereskedelemügyi minister rendeleti uton fogja szabályozni. A kereskedelemügyi ministernek jogában van akként intézkedni, hogy ott, a hol ezt a viszonyok a szolgálat érdekeinek sérelme nélkül megengedik, egy államépitészeti hivatal több törvényhatóság műszaki szolgálatát lássa el.

A vármegyei törvényhatóságok kötelesek az emlitett műszaki szolgálatokat ellátó államépitészeti hivatalok személyi és dologi kiadásaihoz, útalapjuk terhére aránylagosan hozzájárulni.

E hozzájárulás mérvét a kereskedelemügyi minister, az érdekelt vármegyei törvényhatóság közigazgatási bizottságának meghallgatása után fogja meghatározni.

Azon vármegyei törvényhatóságok, melyeknek viszonyai ezt szükégessé és indokolttá teszik, külön törvényhatósági mérnöki hivatalokat állithatnak fel.

A vármegyei törvényhatósági közgyüléseknek ezt kimondó határozatai a kereskedelemügyi minister jóváhagyását igénylik, melynek megadása esetében a vármegyei törvényhatóságokban, valamint az önálló törvényhatósági joggal fölruházott városokban, melyek külön törvényhatósági mérnöki hivatalokat szervezni feltétlenül kötelesek, a törvényhatósági utak és középitkezések műszaki szolgálatát a főmérnökből, illetőleg mérnökből és az alárendelt mérnöki, valamint az irodai személyzetből álló törvényhatósági mérnöki hivatal fogja ellátni.

A törvényhatósági mérnöki hivatal vezetésével megbizott főmérnök, illetőleg mérnök, a mérnöki hivatal ügyköréhez tartozó teendők helyes és pontos ellátása tekintetében személyesen felelős és a törvényhatóság első tisztviselőjének közvetlenül alá van rendelve, ahhoz intézi jelentéseit s attól veszi a hatáskörében végzendő teendőkre nézve a rendeleteket, utasitásokat stb.

Az államépitészeti, illetve a törvényhatósági mérnöki hivatalnak különösen következő teendői vannak:

a) A törvényhatósági utak épitési és fentartási költségelőirányzatának, valamint zárszámadásának összeállitásánál szakszerüen közreműködik.

b) A törvényhatósági utak épitésére és fentartására vonatkozó műszaki műveleteket és költségvetéseket szabályszerüen elkésziti.

c) Gondoskodik műszaki szempontból arról, hogy ezen munkálatok szabályszerü és annak idején leendő biztositása, valamint végrehajtása végett a szükséges intézkedések megtörténhessenek.

d) A törvényhatósági utakon szükséges épitési és fentartási munkálatok, valamint szállitások helyes és szerződésszerü végrehajtásánál a műszaki vezetést, felügyeletet és ellenőrzést gyakorolja.

e) Általában véve, mint a törvényhatóság műszaki szakközege, a szakköréhez tartozó teendőkre nézve a törvényhatóságnak, illetve első tisztviselőjének rendelkezésére áll.

A nevezett hivatalok a törvényhatósági utak épitése, kezelése és fentartása körüli teendők ellátásánál útmesterekkel vagy uti biztosokkal és útkaparókkal rendelkeznek, kik az emlitett hivataloknak közvetlenül alá vannak rendelve.

Két vagy több szomszédos törvényhatóság egy közös mérnöki hivatalnak fentartására szövetkezhetik.

Ehhez szükségesek:

1. a törvényhatóságok egyikének kezdeményezése;

2. az illető törvényhatósági közgyülések határozatai;

3. ezen határozatoknak a kereskedelemügyi minister által történő megerősitése.

A további részleteket a kereskedelemügyi minister a szövetkezni kivánó törvényhatóságok első tisztviselőinek meghallgatásával állapitja meg.

III. FEJEZET

A törvényhatósági utak épitési, kezelési és fentartási szükségleteinek, valamint azok fedezésének megállapitása, az uti alap kezelése, és a kiadások elszámolása

22. § A költségelőirányzat összeállitása és megállapitása körül követendő eljárás.

A törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatósági utaknak épitési, kezelési és fentartási kiadásairól, másrészt az érintett kiadások fedezésére szükséges bevételekről mindig két egymásután következő évre szóló költségelőirányzatot készit, és azt kellő indokolás kiséretében, melyhez a nézete szerint szükséges útadószázalék és minimumok iránt (23. §) részletes számitást is csatol, előkészitő tárgyalás és megállapitás végett a közigazgatási bizottságnak, legkésőbb az előirányzati két évet megelőző év augusztus 1-éig bemutatja.

A közigazgatási bizottság az általa tárgyalt és megállapitott költségelőirányzatot a szerinte szükséges útadó-százalék és minimumok iránti külön részletes nyilatkozatával, a törvényhatóság első tisztviselőjének azonnal kiadja, ki azt 15 napi közszemlére kiteszi és a kitétel megkezdésének, valamint lejártának napját vármegyékben járásonkint az illető járási főszolgabiró (r. t. városokban a polgármesterek) utján, a törvényhatósági joggal felruházott városokban pedig a szokott módon kihirdetteti.

Egyesek az előirányzat ellen fölszólalhatnak és fölszólalásukat irásban a kitételi idő tartamának lejárta napjáig a törvényhatóság első tisztviselőjéhez benyujthatják, ki azokat jegyzékbe foglalva, a költségvetéssel együtt a közgyülés elé terjeszti.

Ha fölszólamlás nem adatnék be, ezen tény a költségelőirányzat előterjesztésekor bejelentendő.

A közgyülés az igy előkészitett és előterjesztett költségelőirányzatot legkésőbb ugyanazon év október végéig tárgyalni és megállapitani köteles.

A költségelőirányzat közgyülésileg megállapittatván, az idevágó közgyülési határozat az 1886. évi XXI. tc. 7. §-a értelmében, mint közérdekü határozat közhirré tétetik.

Ezen határozatok a közhirrététel megtörténtének napjától számitott 15 nap alatt a kereskedelemügyi ministerhez felebbezhetők.

A határozat, akár adatott be az ellen felebbezés, akár nem, az előirányzattal együtt a kereskedelemügyi ministerhez jóváhagyás végett két példányban s a megbiráláshoz szükséges adatok, valamint az esetleg beadott felebbezésekkel együtt, indokoló jelentés kiséretében legkésőbb ugyanazon év november hó végéig fölterjesztendő.

I. A költségvetés kiadási és fedezeti részekből áll.

A kiadások közé veendők a viszonyok szerint különösen:

a) a törvényhatósági utak épitési, kezelési és fentartási költségei;

b) két vagy több szomszédos törvényhatóságnak úthálózatuk kiépitése, kezelése és fentartása tekintetében, esetleg létrejött egyesülés következtében az illető törvényhatóság által felveendő hozzájárulási költségek;

c) a vasuti állomások utjainak épitéséhez és fentartásához esetleg fizetendő hozzájárulási összegek;

d) az útalapot netán terhelő egyéb kötelezettségek és tartozások;

e) az államépitészeti hivatal személyi és dologi kiadásaihoz megállapitott hozzájárulási összeg, esetleg a törvényhatósági műszaki szolgálat, és minden esetben az útmestereknek vagy uti biztosoknak és útkaparóknak személyi járandóságai és dologi kiadásai;

f) a helyi érdekü vasutak létesitésének támogatására és segélyezésére az 1880. évi XXXI., illetve az 1888. évi IV. törvénycikk értelmében törvényszerüleg netán elvállalt kötelezettségek:

g) az előre nem látott kiadások fedezhetésére szolgáló összeg, mely nem lehet kisebb az előirányzati összkiadások 3%-ánál.

II. A fedezeti részbe tartoznak:

a) a törvényhatóság netáni vámbevételei;

b) a községeknek az átkelési utszakaszokra vonatkozó hozzájárulásai;

c) a törvényhatóságoknak uti kiadásaik fedezésére, netán rendelkezésére levő egyéb alapok jövedelmei vagy követelései;

d) az utadó-kötelezettség természetbeni lerovásából várt fedezet;

e) a törvényhatóságok utalapja czimén kivetendő pótadóból várt jövedelem (a minimumok külön kitüntetendő összegeinek számbavételével);

f) a kereskedelemügyi minister által esetleg kilátásba helyezett állami segélyösszeg.

23. § Az egyenes állami adó után kivetendő törvényhatósági útadó kivetése, kezelése és behajtása.

A törvényhatóság az előző §. II. a), b), c), d) és esetleg f) pontja szerint meglevő bevételek számbavétele után még fenmaradó uti költségelőirányzat szükségletének fedezésére, törvényhatósági utadó czimén, pótadót vet ki.

Ezen utadó, a költségelőirányzatot megelőző évben a törvényhatóság területén közigazgatásilag előirt állami földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőkekamat- és járadékadó (ide értve a földtehermentési járulékokat, az általános jövedelmi pótadónak azonban kizárásával) után bizonyos alább meghatározandó maximumig terjedhető százalékban szabandó meg.

Az utadó százaléka előre két évre határozandó meg; mihez képest a törvényhatóság azt az előirányzattal egyidejüleg, illetőleg az arra vonatkozó határozatában megállapitani tartozik.

Az emlitett egyenes adók alapján kivetendő utadó-százalék rendszerint nem lehet nagyobb 10 százaléknál.

Törvényhatósági utadó fejében mindenkire, még ha az egyenes adója után kivetett százalék szerint rá ennyi nem is esnék, legalább is három kézi napszámnak azon törvényhatóságban folyó ára vetendő ki, mely azonban nem lehet sehol sem nagyobb összesen 1 frt 50 krnál.

A törvényhatósági közgyülés ezen minimumot azokra nézve, a kik legalább két igavonó állattal (49. §. a) pont) birnak, egy igás napszám folyó ára erejéig, mely azonban nem lehet nagyobb 3 frtnál, felemelheti, illetve állapithatja meg.

A minimum alá esőkre előirt egyenes állami adók összege a törvényhatóság területén előirt egyenes állami adók összegéből levonandó és a megállapitott utadó-százalék azok fenmaradó részére vetendő ki.

Ha pedig egyfelől a számba vett minimumok, másfelől az utadó-százaléknak az előző pont szerint fenmaradó adórészre számba vett kivetése következtében a költségvetési szükségletet felülhaladó fedezet állana elő, a törvényhatóságnak jogában áll, saját viszonyaihoz képest, a többletet az eredeti utadószázaléknak vagy minimumoknak aránylagos leszállitása utján elenyésztetni, vagy pedig a többletet tartalékként elhelyezni, vagy azt rendkivüli uti szükségletének ellátására forditani.

Az utadó-százaléknak és minimumoknak megállapitására nézve a kereskedelemügyi minister jóváhagyása az előirányzat felterjesztése alkalmával kieszközlendő, ki egyfelől az utadó-százalékot a szükséghez képest leszállithatja vagy a mennyiben az 10 százaléknál kisebb lenne, ezen százalékig a közérdek, de különösen a hadászati és közgazdasági érdekek szempontjából elkerülhetetlenül szükségeseknek talált és általa elrendelendő munkálatok czimén a pénzügyministerrel egyetértőleg fel is emelheti; másfelől figyelemmel a fenforgó viszonyokra a minimumokat mérsékelheti vagy azoknak a fenti keretben leendő fölemelését kivánhatja, illetve azokat az utadó-százalék magasságával összhangba hozhatja és a törvényhatóságnak számitását ki-, illetve utbaigazitja.

A mint a költségelőirányzat és az arra vonatkozó közgyülési határozat a ministeri jóváhagyással leérkezett, a törvényhatóság első tisztviselője az utadónak, a végleg megállapitott százalékban késedelem nélkül összeállitandó és a minimumok külön kitüntetését tartalmazó egyénenkénti kivetését (vármegyékben községenként) a községházánál, a törvényhatósági joggal fölruházott városokban a városházán kihirdetteti és a kihirdetés napjától számitandó 15 napon át közszemlére kitéteti. A hirdetményben világosan kiteendők a kitétel kezdetének és lejáratának napjai.

Ezen időtartam alatt az érdekelt fél a sérelmesnek tartott kivetés ellen a közigazgatási bizottságnál felszólalhat.

Ezen felszólalások és az időközben kérhető kiigazitások elintézésére ugyanazon küldöttség illetékes, mely a közigazgatási bizottságok által minden év első ülésében az 1883:XV. tc. 12. §-a alapján választandó.

Ezen küldöttség, ha szükségét látja, határozathozatal előtt a kir. pénzügyigazgatót, vagy annak helyettesét, valamint a törvényhatóság számvevőjét is meghallgatja, ha pedig az illető fél ezt felebbezésében kivánta, meghallgatni s határozatát az érdekelt féllel közölni tartozik.

Azon tévedések azonban, melyek egyedül a százalék vagy a minimum hibás kiszámitásából erednek, a felszólalásokra kitüzött határidő lejárta után is kiigazithatók.

A jelen szakasz értelmében megállapitandó utadó az 1883:XV. törvénycikk értelmében kivethető pótadótól függetlenül, annak beszámitása nélkül vetendő ki.

A törvényhatósági utadók behajtása, leirása vagy elévülése tekintetében a közadók kezeléséről szóló 1883:XLIV. tc. határozatai mérvadók.

A törvényhatósági utadó kivetésének, befizetésének, behajtásának és kezelésének egyéb részleteit, a hátralékok nyilvántartásának és behajtásának módozatait, ugyszintén az utipénztár kezelésének mikéntjét a kereskedelemügyi minister a pénzügyministerrel egyetértőleg szabályozza.

Ha valamely törvényhatóság uthálózatának kiépitése vagy különös közgazdasági, vagy hadászati jelentőségü uti munkák vagy műtárgyak foganatositása érdekében oly kiadásokat volna kénytelen fedezni, melyekre a 10 százaléknyi utadó elegendő nem lenne, elhatározhatja ezen százaléknak 3 százalékkal, illetve 13 százalékig terjedő felemelését.

Az utadónak a jelen szakasz második bekezdésében felsorolt egyenes adók 10 százalékánál magasabbra való felemelését a kereskedelemügyi minister nem követelheti, illetőleg el nem rendelheti. Ellenben a törvényhatóságnak minden oly határozatához, mely az utadónak 10 százaléknál magasabbra való fölemelését czélozza, a kereskedelemügyi minister utján a ministerium előző jóváhagyása szükséges.

A törvényhatóságok utügyeinek állami segélyezése érdekében a kereskedelemügyi minister állami költségelőirányzatában bizonyos összeg lesz felveendő.

Ezen állami alapból első sorban azon törvényhatóságok lesznek segélyezendők, a melyek esetleg hadászatilag fontos utakat vagy műtárgyakat létesitenek és tartanak fenn, vagy a melyek ezen segély nélkül utadójukat a 10 százalékos maximumon túl lennének kénytelenek fölemelni.

24. § Az útadónak részben természetben leróhatása

Vármegyékben a fenforgó viszonyokhoz képest a törvényhatósági közgyülés elhatározhatja, hogy a törvényhatósági utadónak egy része, de legfeljebb fele, kézi erő, illetve napszám, vagy igavonó állati erő segélyével rovattathassék le a kötelezettek által.

Végrehajthatóvá válik e határozat a kereskedelemügyi minister által megadott jóváhagyás után. A nevezett ministernek jogában áll kellő indokok alapján ezen természetbeni lerovás arányát leszállitani, mindazonáltal legfeljebb egy negyedre; másfelől fel is emelni, de legfeljebb a megengedett fele részig.

A természetbeni utadó-lerovásnak egyénenkint lehetőleg egyenértékünek kell lenni azon utadó-tétellel, melyet az illető egyenes államadója után - figyelembevételével a megállapitott utadó-minimumnak - fizetni köteles lenne, ha utadóját természetben le nem róhatná. - Az utadó természetbeni lerovásának minimuma: három kézi vagy egy kétfogatu napszám.

A közgyülésnek jogában áll a természetbeni utadó-lerovást a törvényhatóság területének csak egyes részeire és csak bizonyos meghatározandó egyenes állami adóösszeget fizetőkre korlátozni; jogában áll továbbá meghatározni a kézi és igáslerovás közti arányt, avagy kimondani, hogy csak kézi vagy csak igás-leszolgálást enged meg.

Jogában áll végül a közgyülésnek kimondani, miszerint egyesek és községek utadótartozásukat az utépitési és fentartási anyagoknak bizonyos utvonalakra vagy utirányokra természetben leendő kihordása vagy kiszállitása által sommásan szolgálhassák le.

Mindezekről rendszerint a költségelőirányzatról szóló határozatban kell rendelkezni, hogy az a végrehajtásnál irányadó lehessen.

A törvényhatóságoknak figyelemben kell tartaniok, hogy ezen természetbeni lerovásokat első sorban azok teljesithessék, a kik az előző szakasz szerint az utadó-minimumok valamelyike alá esnek.

Egyébként az imént meghatározott korlátok között a természetben való utadó-lerovásnak kiszámitása, kijelölése, teljesitése, ellenőrzése és felülvizsgálata tekintetében a törvényhatóság közgyülése, viszonyainak megfelelő szabályrendeletet alkot s azt a kereskedelemügyi minister jóváhagyása alá terjeszti.

Attól, a ki az ezen szakasz szerint reá eső természetbeni lerovást az esetleg kitüzendő záros idő alatt sem teljesitené, az általa különben fizetendett utadónak kétszerese lesz behajtandó.

Törvényhatósági joggal felruházott városokra e szakasz rendelkezései ki nem terjednek.

25. § Egyenes adót nem fizetők közmunkatartozásai.

Minden, egyenes adót (a fenti 23. §. második bekezdésében felsorolt adót) nem fizető, 18 évet már betöltött, de 60 évet még el nem ért férfi köteles utadó-tartozás fejében három kézi napszámot természetben vagy egyenértékü váltságösszeg lefizetése által leszolgálni.

E kézi napszám váltság-árát a törvényhatósági közgyülés állapitja meg az uti költségelőirányzatról szóló határozatban. Ezen váltságösszeg nem lehet eltérő attól, mely a fenti 23. §. alapján a kézi napszámra megállapitott minimumokra nézve az illető törvényhatóságban meghatároztatott.

Ezen szakaszban körülirt kötelezettség kiterjed a napszámosokra is, kik az 1883:X. tc. értelmében kereseti adómentességet élveznek.

Ezen tartozás alól fel vannak mentve a következők:

a) a királyi uralkodóház minden tagja és udvartartásuk, a kir. udvar, a külhatalmasságok követei, konzulátusai és ügyvivői;

b) a fegyveres erőhöz és a csendőrséghez tartozó tényleges szolgálatban álló személyek, ugyszintén azok családjai, a nyugállományba és rendelkezési állapotba helyezett tisztek és katonai hivatalnokok, ugyszintén azok családjai, továbbá a katonai ellátást élvező rokkantak;

c) azon tanitók, ugyszintén azok családjai, kiknek évi fizetése 300 frtot meg nem halad, személyeiket illetőleg;

d) a pénzügyőrök, a szemlészeket is ideértve, a vasuti pályaőrök, törvényhatósági és községi hajduk, a fegyházak, államfogházak, börtönök és fogházak őrei; az erdővédek és mező-rendőrök;

e) testi vagy lelki fogyatkozásban szenvedők;

f) közsegélyre vagy alamizsnára szorulók;

g) az országban tartózkodó idegenek, de csak azon évben, melyben az országba költöztek;

h) azon szegődött szolgák (cselédek) személyeiket illetőleg, kik szolgálataikat másnak adván rendelkezés alá, azokra nézve szabadon nem rendelkezhetnek.

A jelen szakasz értelmében kötelezettek összeirása, nyilvántartása és a kötelezettség teljesitésének módozatai, ugyszintén a netáni további mentességek megállapitása iránt a törvényhatóság közgyülése szabályrendeletet alkot s azt a kereskedelemügyi minister jóváhagyása alá terjeszti.

26. § A megállapitott közmunkatartozás leszállitása vagy elengedése.

A végérvényesen kivetett utadó, midőn az a fennálló adótörvények értelmében különben leirható nem volna, ugyszintén a természetbeni utadótartozás lerovása egészen vagy részben csak különös figyelmet érdemlő esetekben szállitható le vagy engedhető el.

A leszállitás vagy elengedés iránt elsőfokulag a közigazgatási bizottság, másodfokon a kereskedelemügyi minister határoz.

A felebbezés a kézbesitéstől számitandó 15 nap alatt nyujtandó be.

Az 50 frtot meghaladó utadónak, illetve a természetbeni lerovás kötelezettségénél: az 50 frtnak megfelelő munkamennyiséget meghaladó természetbeni lerovásnak esetenkint való elengedése iránti határozatra nézve a kereskedelemügyi minister jóváhagyása mindig kieszközlendő.

A már megállapitott törvényhatósági utadószázalékot az illetékes közgyülés leszállithatja. Ebbeli határozata azonban csakis a kereskedelemügyi minister előzetes jóváhagyása esetében hajtható végre.

27. § A törvényhatósági útalap kezelése.

A törvényhatóság utalapja minden más alaptól, bevételektől és kiadásoktól elkülönitve kezelendő, nyilvántartandó és elszámolandó.

A törvényhatósági joggal felruházott városok utépitési és fentartási alapjai az azoknál fennálló pénzkezelési és számviteli szabályok szerint, de szintén külön kezelendők és elszámolandók.

A törvényhatósági utalap pénzei a jelen törvény szerinti rendeltetésüktől el nem vonhatók.

És ha mégis egyes fontos, a törvényhatóságok közérdekét közelről érintő czélra kivánna a törvényhatósági közgyülés uti alapjából bizonyos összeget szánni, ebbeli határozata csakis a kereskedelemügyi minister előző jóváhagyása esetében lesz végrehajtható.

28. § A törvényhatósági utak épitésére, kezelésére és fentartására vonatkozó évi zárszámadás.

A törvényhatóság első tisztviselője az uti költségelőirányzat rovatainak megfelelő osztályozással a bevételekről és kiadásokról zárszámadást készit, melyet a második kezelési évet követő évben legfeljebb május 15-ig a közigazgatási bizottságnak bemutatni köteles. Ennek további eljárása a jelen törvény 22. §-ához alkalmazandó.

Ezen zárszámadás a közgyülés előtt 15 nappal közszemlére kitétetik, egyszersmind a bizottsági tagoknak kézbesittetik.

A közgyülés a zárszámadás iránt határozatot hoz és azt a zárszámadásnak két példányával együtt a kereskedelemügyi ministerhez, a szükséges adatok kiséretében megerősités végett legkésőbb ugyanazon év julius 1-ig fölterjeszti.

III. A vasuti állomásokat a legközelebbi állami vagy törvényhatósági uttal vagy községgel összekötő utakról

29. § Az épitési költségek viselése

A vasuti állomásokat a legközelebbi közuttal vagy községgel összekötő utak épitési, kezelési és fentartási költségei, hacsak azok viselésére a vasuti vállalat vagy más személy az engedélyokirat alapján vagy valamely más jogczimen nem kötelezhető, hozzájárulás utján fedezendők.

A hozzájárulásra kötelezettek:

a) a törvényhatóság,

b) a vasuti vállalat,

c) az érdekelt községek, valamint

d) az érdekelt kereskedelmi és iparvállalatok.

Ha valamely új vasut, pályaudvar vagy felvételi állomás létesitéséről van szó, akkor a vasut közigazgatási bejárása alkalmával egyezségileg állapitandó meg, hogy a kérdéses utak hol, mily irányban és hosszban épitendők, továbbá hogy az épitési és kisajátitási, kezelési és fentartási költségekhez a fentebbiek szerint kötelezettek mily arányban tartoznak hozzájárulni.

Egyezség nem sikerülte esetében a kereskedelemügyi minister végérvényesen dönt.

Ha azonban valamely már fennálló vasuthoz, pályaudvarhoz vagy felvételi állomáshoz vezető összekötő ut előállitásáról van szó, akkor az összes épitési, kisajátitási, kezelési és fentartási költségeket 1/3 részben a törvényhatóság, 1/3 részben a vasuti vállalat, 1/3 részben együttesen az érdekelt községek és kereskedelmi vagy iparvállalatok tartoznak viselni.

A községek, valamint a kereskedelmi és iparvállalat érdekeltségi köre, nemcsak a közvetlenül érintett, hanem a távolabb fekvő községekre és vállalatokra is kiterjeszthető.

Hogy mennyiben lehet annak helye, miszerint a jelen, valamint a következő szakaszok határozmányai, a gőzhajó-állomásokhoz vagy kikötőkhöz vezető utakra nézve alkalmazást nyerjenek, azt esetről-esetre, az illetékes törvényhatóság meghallgatásával, a kereskedelemügyi minister állapitja meg.

30. § A törvényhatóság első tisztviselője az összekötő ut műszaki müveleteit és ugy ezeknek, mint a kezelési és fentartási költségeknek előirányzatát elkészittetvén, az előző §. szerint megállapitott érdekeltek meghivásával helyszini tárgyalást tart, annak alapján a műszaki műveletek felett, azoknak kivihetősége és az arra kötelezetteknek hozzájárulási mérvére nézve első fokon határozatot hoz, és azt az összes érdekeltekkel közli.

Ezen határozat a kézbesitéstől számitandó 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz és annak határozata ellen ugyanazon határidő alatt a kereskedelemügyi ministerhez felebbezhető.

31. § Több törvényhatóság területén fekvő hozzájáró utak.

Ha a vasuti összekötő ut több törvényhatóság területén vonul át, a kereskedelemügyi minister fogja az ügyben nem érdekelt, lehetőleg szomszédos törvényhatóságot megjelölni, melynek első tisztviselője és közigazgatási bizottsága az előző 29., illetve 30. §. szerinti eljárásra és a határozat hozatalára illetékes lesz.

A határozatok a hozzájárulásra kötelezett törvényhatóságok első tisztviselőivel is közlendők és a törvényes felebbezéssel ők is élhetnek.

32. § Az összekötő utak közigazgatása és műszaki szolgálata.

A vasuti összekötő utak rendszerint a törvényhatósági utak módjára ugyancsak a törvényhatóság első tisztviselője által kezelendők, s ehhez képest azok közigazgatására és műszaki szolgálatára nézve a törvényhatósági utakat illetőleg megállapitott határozatok érvényesek.

A viszonyokhoz képest egyezségi uton az érdekeltek bármelyike átvállalhatja az összekötő ut kezelését és fentartását.

Ezen egyezség a kereskedelemügyi minister jóváhagyását igényli.

A felügyelet és ellenőrzés ily esetben is a törvényhatóság első tisztviselőjét illeti.

Ha valamely összekötő ut több törvényhatóság területén vezet át, akkor az előző 31. §. szerint hozandó határozatban határozottan megjelölendő azon törvényhatóság, melynek első tisztviselője a kezelést és fentartást teljesiteni tartozik és azon utipénztár, melybe a hozzájárulások befizetendők lesznek.

Mindazonáltal a viszonyokhoz képest nincs kizárva, hogy az érdekelt törvényhatóságok mindegyike kezelje és tartsa fenn a területén levő szakaszt, valamint, hogy a jelen §. második pontjában foglalt eljárás követtessék.

Az összekötő uton levő műtárgyak azon utrészszel, a melyen léteznek, azonos elbánás alá esnek.

33. § Az összekötő utaknak a vasuti vállalatok vagy magánosok által épitendő és fentartandó része.

A vaspálya-udvarok és felvételi állomások előtt a személy- és kocsiközlekedés czéljaira szükséges területek, továbbá a magasabban elhelyezett pályaudvarok, valamint állomási helyek és az alantabb fekvő összekötő utak közötti utrész és feljárók, mint a vaspálya kiegészitő részei, az összekötő utakhoz nem számitandók, s azok az illető vasut által helyreállitandók és fentartandók.

Vitás kérdésekben a 30. §-ban emlitett hatóságok határoznak.

34. § Ha valamely összekötő ut vagy az azon levő műtárgy kiváló hadászati fontossággal is birna, azok létesitése, kezelése és fentartásához a kereskedelemügyi minister az általa meghatározandó mérvben hozzájárul, sőt azok megépitését, fentartását és kezelését is átveheti.

Ily esetekben az első-, illetve másodfoku határozat a kereskedelemügyi ministerhez végelhatározás végett minden esetben, tehát még akkor is, ha az ellen felebbezés be nem adatott volna, fölterjesztendő.

Az ily esetekbeni helyszini tárgyaláshoz az illetékes államépitészeti hivatal mindig meghivandó, a határozatok annak is kézbesitendők, őt illetvén a felebbezés joga is, hacsak a minister képviseltetése iránt általában másként nem rendelkezett volna.

35. § Ha a kereskedelemügyi minister valamely összekötő út, vagy az azon levő műtárgy épitéséhez többel járulna, mint a költségek 1/3-ával akkor jogában áll a foganatositást átvenni, és az épitkezés végrehajtása iránt belátása szerint intézkedni.

IV. Községi közlekedési (vicinal) közutak.

36. § A községi közlekedési közutak megállapitása és azok épitési, kezelési és fentartási költségeinek fedezése.

A községi közlekedési közutak hálózatát, valamint az ily egyes közutak köré azok épitése, fentartása és kezelése czéljából csoportositandó községek jegyzékét, illetve tervezetét az alispán elkészitvén, azt az illetékes törvényhatósági közgyülésnek előző megállapitás végett bemutatja.

Azt, hogy valamely ut az emlitett közutak osztályába fölvétessék, vagy hogy valamely ilyetén új közutnak megépitése elrendeltessék, más is kezdeményezheti; mely esetben az ezt czélzó kérvény az alispánhoz lesz benyujtandó, ki azt saját javaslataival az előző pont szerinti eljárás végett a közgyülésnek bemutatja.

Midőn a közgyülés az alispán jegyzékét, illetve tervezetét megállapitotta vagy a kérvénynek helyt adott, vagy midőn a törvényhatósági uthálózatból jogerős közgyülési határozattal kihagyatni rendelt közut a községi közlekedési közutak közé felveendőnek, illetve mint ilyennek leendő további fentartása kimondatott (10. §.), az alispán minden egyes községi közlekedési közut tekintetében helyszini tárgyalást tüz ki, melyhez a csoportositani tervezett községeknek előljáróságait, valamint más nagyobb érdekelteket, milyenek a kereskedelmi vagy ipari vállalatok stb., meghiván, a megtartott tárgyalás eredményéhez képest határoz egyrészt az érdekeltség kérdésében, másrészt a felett, hogy az egyes érdekelteknek kimondott, illetve csoportositott községek és az érdekeltségbe bevont, már fentebb megjelölt érdekeltek mily százalék-arányban tartozzanak a kérdéses közut épitéséhez, fentartásához és kezeléséhez hozzájárulni.

Ugyanakkor határoz az alispán a tekintetben is, hogy a törvényhatóság tartozik-e és mily mérvü segélyt nyujtani.

Ha azt az alispán egyes esetekben szükségesnek találná, elkészitteti az államépitészeti vagy esetleg törvényhatósági mérnöki hivatal által az előzetes műszaki tervet és költségvetést. Az illető község terhére eső arány megállapitásánál számbavehető az, ha a község területén valamely jelentékenyebb kereskedelmi vagy iparvállalat létezik, mely a kérdéses utvonal használatát a rendesnél fokozottabb mérvben veszi igénybe, valamint másfelől a kereskedelmi vagy ipari vállalatoknál stb. mindig számba veendő azon teherrészlet, melyet ezek mint esetleg az uti hozzájárulásra kötelezett község kötelékéhez tartozó adózók, a községi kivetés alapján fizetni kötelesek lesznek.

Az alispán határozata ellen az érdekeltek a közigazgatási bizottsághoz, eltérő határozatok esetében a kereskedelemügyi ministerhez mindenkor a határozat kézbesitési napjától számitandó 15 nap alatt felebbezhetnek.

Ezen határozatokban különös suly fektetendő arra, hogy a hozzájárulások lehetőleg természetben legyenek leróvhatók.

Midőn a viszonyok szerint a szomszédos törvényhatóságok községei lennének valamely a szomszédos törvényhatóságok területeire is átnyuló községi közlekedési közut köré csoportosithatók, az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselői kötelesek, akár saját kezdeményezésükből, akár a hozzájuk intézett kérvény alapján a szükséges tárgyalásokat egymással meginditani és azok alapján az ily utak közigazgatása, fentartása és kezelése körül, tekintettel a jelen törvénynek ezen, valamint a következő §-aiban ide vonatkozólag foglalt határozatokra, megállapodásokat létesiteni.

Ha megegyezés létre nem jönne, a kereskedelemügyi minister határoz; a nevezett minister lévén illetékes azon törvényhatóság kijelölésére is, melynek első tisztviselője és közigazgatási bizottsága illetékes lesz az ilyen közutak tekintetében a fennebbiek szerint szükséges első-, illetve másodfoku határozat meghozatalára és a további teendőknek az érdekelt törvényhatóságok első tisztviselőivel egyetértő, illetve azok utján leendő intézésére.

37. § A községi közlekedési útvonalak közigazgatása érdekében szervezendő uti bizottságok alkotása.

A község a vicinál közut épitésének, kezelésének és fentartásának fejében reá a 36. §. szerint kivetett hozzájárulás fedezéséről gondoskodni köteles.

A hozzájárulás a végrehajtandó munkálatok természetéhez képest akár készpénzben, akár természetbeni közmunka-erővel (48. és 49. §.) teljesitendő.

A készpénzben teljesitendő hozzájárulási összegről a községnek évi költségvetési előirányzatában kell gondoskodnia, ha pedig az ily hozzájárulás fedezéséről évközben kellene intézkednie és ez a költségvetésben előrelátott bevételekből nem telnék, községi pótlékot vet ki.

A természetben teljesitendő hozzájárulás lerovására pedig a községi közmunkaerő forditandó és az igy felhasznált közmunka-leszolgálás a községi közmunka-tartozásba betudandó.

A jelen szakasz alapján hozott községi határozatok másodfokon az alispánhoz, harmadfokon végeldöntés végett a közigazgatási bizottsághoz, mindenkor a határozat kézbesitése napjától számitandó 15 nap alatt felebbezhetők.

38. § Az alispán a községi közlekedési közutak közigazgatásának helyes ellátása érdekében uti bizottságokat alakit.

Ezen bizottságok rendszerint minden érdekeltségi csoportra nézve külön, a következő tagokból állanak:

a) a járási főszolgabiróból, illetőleg, a mennyiben az utvonal több járás területére terjedne ki, a járási főszolgabirákból;

b) az érdekelt községek előljáróságainak egy-egy tagjából;

c) az érdekelt községek képviselőtestületei által kebelükből 3 évre választandó kiküldöttekből;

d) azon külön érdekelteknek egy-egy képviselőjéből, kik az utvonal épitési, kezelési és fentartási költségeinek kivetésénél külön számba vétettek. (36. §.)

A helyi viszonyokhoz képest, az alispán az egy és ugyanazon járás területén létező községi közlekedési utvonalakat, egy vagy két uti bizottság alá is csoportosithatja.

Addig, mig a netán fenforgó nehézségek miatt valamely uti bizottság megalakitható lenne, vagy midőn valamely ilyen bizottságnak müködését az alispán beszüntetni volna kénytelen, a járási főszolgabiró teljesitse azt, a mit a jelen törvény e részben a nevezett bizottságok hatásköre és kötelessége gyanánt megszab.

Szükség esetén a járási főszolgabiró valamely arra alkalmas érdekelttel az alispán által helyettesithető.

39. § Az alispán állapitja meg azt, hogy az egyes előljáróságok mely tagja vegyen részt az uti bizottságban és hogy abba az egyes községek képviselőtestületei által hány tag küldendő ki.

Az uti bizottság elnöke a járási főszolgabiró s azon esetben, ha több főszolgabiró venne részt a bizottságban, azon főszolgabiró, ki régebben szolgál.

A határozatok szavazattöbbséggel hozatnak, a szavazatok egyenlősége esetében az elnök dönt.

A főszolgabiró magát a szolgabiró vagy valamely érdekelt tekintélyesebb személy által saját felelősségére helyettesittetheti.

40. § Az uti bizottság tagjai ebbeli müködésükért dijazást nem nyerhetnek és annak tartama alatt az illető utvonal épitési, fentartási vagy szállitási munkálataira nem vállalkozhatnak.

41. § Az uti bizottság hatásköre.

Az uti bizottság hatásköréhez tartozik:

a) az illető közut épitésének keresztülvitele, illetve az ez iránti (55-57. §.), valamint a fentartás és kezelés körüli intézkedés és ellenőrzés;

b) az épitési, kezelési és fentartási évi költségelőirányzatnak megállapitása;

c) az egyes községekre és a hozzájárulásra kötelezett más érdekeltekre kivetett hozzájárulási arány alapján eső teljesitmények kiszabása;

d) a jogerejüleg megállapitott hozzájárulások vagy egyéb követelések beszedése, illetve beszolgáltatása és felelősség mellett való kezelése iránt intézkedés;

e) az évi zárszámadásnak átvizsgálása;

f) általában az illető községi közlekedési utvonal közigazgatásának felügyelete és ellenőrzése - szükség esetén a megfelelő intézkedések elrendelése.

Az uti bizottság határozatai ellen az alispánhoz, onnan a közigazgatási bizottsághoz lehet felebbezni, mely végérvényesen határoz.

A felebbezés a határozat kézbesitésétől számitandó 15 nap alatt nyujtandó be.

42. § A községi közlekedési útvonalak közigazgatása.

A községi közlekedési közutak közigazgatása az uti bizottságok elnökének feladata, ki annak törvény- és szabályszerü vezetéseért személyesen felelős.

E részben különösen a következők teendői:

a) gondoskodik, hogy az uti bizottság részére a 41. §. értelmében teendő intézkedésekhez és hozandó határozatokhoz szükséges műszaki és más adatok vagy munkálatok rendelkezésére álljanak;

b) az uti bizottság határozatait, valamint a kérdéses utak közigazgatása érdekében szükséges intézkedéseket a végérvényesen megállapitott évi költségelőirányzat keretében végrehajtja.

Ha valamely község az uti bizottsági elnök utasitásának eleget nem tenne, az jogositva van a község terhére intézkedni.

Ez esetben a felmerülő kiadások az uti bizottság elnöke által közigazgatási uton behajthatók.

Az uti bizottság elnökének intézkedései az értesitéstől számitandó 15 nap alatt az alispánhoz, onnan a közigazgatási bizottsághoz felebbezhetők, mely végérvényesen határoz.

43. § A községi közlekedési útvonalak műszaki szolgálata és felügyelete.

A községi közlekedési utvonalak műszaki szolgálatának ellátása czéljából az érdekelt uti bizottság által községi mérnökök alkalmazhatók.

Egy mérnök több közlekedési utvonalnak, illetőleg több érdekeltségi csoportnak műszaki szolgálatát is elláthatja.

Az alispán az illető uti bizottságok meghallgatásával megállapitja ezen mérnökökre nézve:

a) hogy a törvényhatóság területén hányan alkalmaztassanak;

b) azon érdekeltségi csoportokat, melyekre müködésük kiterjed;

c) fizetésüket s egyéb járulékaikat;

d) hogy mily arányban tartoznak az egyes érdekeltségi csoportok a mérnök személyi és dologi kiadásaihoz hozzájárulni.

Ezen állásra csak okleveles mérnökök nevezhetők ki.

A kinevezés joga az alispánt illeti meg.

A kinevezés lehet ideiglenes, végleges vagy szerződéses jellegü.

A mérnök az uti bizottság elnökének van közvetlenül alárendelve.

Fegyelmi ügyekben a községi alkalmazottakra vonatkozó fegyelmi határozatok alkalmazandók (1886:XXII. tc.).

44. § Az évi előirányzat és zárszámadás, továbbá az illető utvonalon az év folyamában történt intézkedésekről szóló jelentés az uti bizottság elnöke által az alispánhoz felterjesztendő, kinek feladata a községi közlekedési utak jókarban tartására nézve felügyeletet gyakorolni, az illető uti bizottságokat megfelelő intézkedésekre utasitani, sőt szükség esetén, a mennyiben valamely uti bizottság az ut épitéséről és fentartásáról kellően nem gondoskodnék, az uti bizottság elnöke utján közvetlenül is intézkedni.

Ebbeli intézkedések ellen az értesitéstől számitandó 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz lehet felebbezni.

Az alispán a törvényhatóság területén lévő községi közlekedési utvonalak hálózatáról, azok fejlődéséről, állapotáról és kezeléséről a kereskedelemügyi ministernek évenként január hóban kimeritő jelentést tesz.

A nagyközségek és rendezett tanácsu városok az általuk fentartott községi közlekedési utvonalak tekintetében a csoportositott községekre vonatkozólag fennebb megállapitott határozatok alatt állanak.

A rendezett tanácsu városokban a főszolgabiró helyett a polgármester értendő.

Ha nagyközségek vagy rendezett tanácsu városok a csoportositásba bele vonatnának, a többi csoportositott községekkel egyenlő elbánás alá esnek.

45. § A gyógyfürdőkhöz vezető utak.

A gyógyfürdőkhöz vezető utakról az 1876. évi XIV. tc. 102. §-a értelmében a törvényhatóság gondoskodni tartozván, ezen utak épitése, kezelése és fentartása tekintetében - a mennyiben azok nem állami vagy törvényhatósági utak - szintén a községi közlekedési közutakra vonatkozó határozatok érvényesek s a hozzájárulási arány megállapitásánál a gyógyfürdő-tulajdonos, mint érdekelt vállalat, a teherviselés körébe bevonandó.

A részben, hogy mely fürdők tekintendők gyógyfürdőknek s ehhez képest, mely fürdőkhöz vezető utak sorozandók a fentebbiek értelmében a községi közlekedési utvonalakhoz, a belügyministerrel egyetértőleg a kereskedelemügyi minister határoz.

46. § A vasuti vállalatokat terhelő közlekedési és gazdasági utak.

A községi közlekedési közutakra vonatkozó jelen határozatok nem alkalmazhatók azon közlekedési és gazdasági utakra, melyek előállitása és fentartása, valamely vasut épitésével kapcsolatban a vasuti vállalatot önkéntes elvállalás, jogérvényes határozat, vagy az engedélyokirat, illetve a vasuti közigazgatási bejárás eredménye alapján terhelik.

E részben a község kérelmére a törvényhatóság első tisztviselője a szükséges intézkedéseket a vasuti vállalatnál szorgalmazza, és ha az eredményre nem vezetne, a kereskedelemügyi ministerhez jelentést tesz, ki a viszonyokhoz képest kötelezőleg és végérvényesen intézkedik.

V. Községi (közdülő) közutak

47. § Községi útvonalak megállapitása.

A községi közutak hálózatának megállapitása, egyes utvonalaknak való fölvétele vagy kihagyása iránt a község képviselő-testülete közgyülésileg határoz.

A határozat az alispánhoz, annak határozata pedig a közigazgatási bizottsághoz felebbezhető, mely az ügyben végérvényesen dönt.

A felebbezési határidő a határozat kézbesitése napjától számitandó 15 nap.

Midőn valamely a törvényhatósági uthálózatból jogerős határozattal kihagyatni rendelt közut, mint községi ut lesz továbbra fentartandó (10. §.), az illető község ezen közutnak a községi utak közé való felvételét meg nem tagadhatja.

Hogy mennyiben van ily esetben annak helye, hogy a községnek a törvényhatósági utalapból segély nyujtassék, azt, valamint a segély mérvét elsőfokon az alispán, másodfokon a közigazgatási bizottság határozza meg. Két egybehangzó határozat ellen további felebbezésnek - mely felett különben a kereskedelemügyi minister dönt - helye nincs.

Felebbezési határidő a határozat kézbesitésétől számitott 15 nap.

48. § Községi utak épitési, kezelési és fentartási költségeinek fedezése.

A községi utak épitéséről, kezeléséről és fentartásáról a jelen törvény ide értendő határozmányainak figyelemben tartásával, azon község tartozik gondoskodni, a melynek területén az utvonal van.

Ezen czélokra szolgál a községi közmunkaerő, esetleg annak váltságösszege.

Az 1886:XXII. törvénycikk 136. §-a alapján közveszély eseteiben kirendelt gyalog- és szekeres erő a községi közmunka-kötelezettségbe be nem tudható.

49. § Természetbeni községi munka.

A községi közmunka kétféle:

a) igás munka, mely igavonó állatok (lovak, szarvasmarhák, öszvérek, szamarak) erejével szolgáltatik;

b) kézi munka, mely emberi erővel végeztetik.

Vonó állatok tulajdonosai igás munka teljesitésére kötelezvék; kik igavonó állattal nem birnak, kézi munkát tartoznak végezni.

Minden egyes vonó állat után évenkint legfeljebb 2 igás napszám szolgáltatik; minélfogva minden egyes vonó állat egyes vagy kettős fogatban, a szerint, a mint rendesen használtatik, közmunkára évenkint legfeljebb kétszer kiállitandó, ugy azonban, hogy a közmunkára kiálló hármas vagy négyes fogatok csak kettős fogatnak számithatók.

Minden a községben divó módon épült közönséges lakóház birtokosa - tekintet nélkül arra, egy vagy több ház birtokosa-e, - évenkint legfeljebb 4, kő- vagy téglaépület tulajdonosa legfeljebb 6, minden emelet után még további legfeljebb 2-2 kézi napszámot szolgál: - idegen házban lakó egyének évenkint egy-egy kézi napszám teljesitésére kötelesek.

Családtagok, akár önjoguak, akár nem, rendszerint mindkét esetben évenkint egy kézi napszámot szolgálnak, és pedig ha az ily családtagok száma háromnál nagyobb lenne is, akkor se tegyen a kötelezettség egy-egy családnál összesen 3 napnál többet.

Közmunkatartozását mindenki rendszerint személyesen teljesiti, - de más utján is lerovathatja.

Ez utóbbi esetben azonban a helyettesitett igás erő nem lehet kevésbbé munkaképes annál, melyet pótol s a helyettesitett kézi munkás nem lehet olyan, ki az alábbiak szerint a közmunka-kötelezettség alól felmentve van.

A ki igás munkával tartozik, ha a közszükség ugy kivánja, vagy pedig vonó állatjától önhibáján kivül megfosztatott, igás közmunka-kötelezettsége helyett egyenértékü aránylagos számu kézi közmunkát tartozik végezni.

Községi munkára a község minden lakosa köteles, hacsak az alábbiak szerint ezen kötelezettség alól felmentve nincs.

Ugy a kézi, mint az igás közmunka alól felmentvék:

a) a királyi uralkodóház minden tagja és udvartartásaik;

b) a királyi udvar, annak közvetlen kisérete s az udvarhoz tartozó jármüvek és fogatok;

c) az idegen hatalmasságok követei, képviselői és fogatjaik.

Kézi közmunka-kötelezettség alól felmentvék:

a) az ország azon lakosai, kik 18-ik életévüket még be nem töltötték és kik 60-ik életévüket már tulhaladták;

b) a nők általában, kivéve azon esetet: ha házuknál velök, legyenek hajadonok vagy özvegyek, egy kenyéren élő és munkára alkalmas férfi családtag vagy szolga létezik, mely esetben ezek, a megszabott napszámot amazokért teljesitik;

c) az előző pont alatt emlitett családtagok személyeikre nézve;

d) azon szegődött szolgák személyeiket illetőleg, kik szolgálataikat teljesen másnak adván rendelkezés alá, azokra nézve szabadon nem rendelkezhetnek;

e) az országban törvényesen elismert minden vallásfelekezetek papi személyei, saját személyeikre nézve;

f) a népiskolákban alkalmazva lévő tanitók személyeikre nézve;

g) a fegyveres erőhöz tartozó tényleges szolgálatban álló személyek, ugyszintén azok családjai, a tényleges szolgálatban nem álló tisztek és katonai hivatalnokok, ugyszintén családjaik, továbbá a katonai ellátást élvező rokkantak;

h) az állami (államvasuti, posta-távirdai), törvényhatósági és községi tisztviselők, valamint szolgák saját személyeiket illetőleg;

i) a pénzügyőrök, csendőrök, vasuti pályaőrök, fegy-, börtön- és fogházőrök, továbbá erdőőrök és mező-rendőrök saját személyeikre nézve.

Igás közmunka alól felmentvék:

a) a közös hadsereg és a m. kir. honvédség mindennemü fogatai;

b) a postafogatok;

c) a fentebb e) pont alatt emlitett s mint lelkészek állandóul alkalmazott papi személyek azon fogatai, melyeket fiókközségeikben előforduló egyházi müködéseik rendes teljesitésére használnak;

d) azok, kik a hadsereg-, illetve honvédségtől használatra kincstári lovakat vettek ki, ezen kincstári lovak után addig, mig az e részben érvényes határozatok vagy a kiállitott téritmény értelmében ezen lovak korlátlan tulajdonukba át nem mentek;

e) az állami (államvasuti, posta-távirdai), törvényhatósági és községi tisztviselőknek, valamint a pénzügyőri biztosoknak, csend- és rendőrőknek hivatalos teendőik végzésére tartott fogatai.

Középületek után közmunka nem vethető ki.

50. § A községi közmunka-tartozás lerovása.

Községi közmunka-tartozását mindenki tetszés szerint természetben dolgozhatja le vagy megválthatja; a község mindazonáltal szükség esetén a közigazgatási bizottságnak az alispán utján kikérendő helybenhagyásával a közmunka-tartozás egyrészének kötelező megváltását is elhatározhatja.

A kényszerváltság a közmunka-tartozás felénél tul nem terjedhet.

A váltságárt a község képviselő-testülete a helyi árak szerint állapitja meg, melynek határozata ellen a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, ennek határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz lehet felebbezni, mindenkor a határozat közzététele napjától számitandó 15 nap alatt.

A községi képviselő-testületnek a községi közmunkaerő mérvének megállapitására, valamint a közmunka-tartozás egy része kötelező megváltásának kimondására vonatkozó határozatai a törvényhatóság első tisztviselőjéhez, ennek határozata a közigazgatási bizottsághoz felebbezhetők, mindenkor a határozat közzététele napjától számitandó 15 nap alatt; ugyanezen hatóságok illetékesek a községi közmunka összeirása, egyénenkint való kivetése ellen benyujtott felszólalások elintézésére is.

A községi közmunka összeirása, megváltása, a váltságösszeg behajtása és felhasználása iránt a törvényhatóságok viszonyaik szerint és a jelen törvény határozatai körében szabályrendeletet kötelesek alkotni, mely a kereskedelemügyi minister jóváhagyását igényli.

51. § Előirányzat és zárszámadás.

A községi közutak épitéséről, kezeléséről és fentartásáról évenkint költségelőirányzat és zárszámadás készitendő, mely a község évi költségvetési előirányzatának és zárszámadásának egyik különálló, de kiegészitő részét képezi.

52. § Közigazgatás.

A községi közutak közigazgatása és ennek keretében az intézkedés és foganatositás kötelessége a községi előljáróság hatásköréhez tartozik. A község képviselő-testülete által névszerint megjelölendő azon előljárósági tag, kinek feladata személyes felelősség terhe alatt arról gondoskodni, hogy a szükséges intézkedések törvény- és szabályszerüen végrehajtassanak.

Ezen előljárósági tagnak neve az illetékes alispánnak bejelentendő.

Ha valamely község képviselő-testülete megállapitott kötelességének meg nem felelne, az illető előljárósági tagot az alispán rendeli ki.

53. § Műszaki szolgálat és felügyelet.

A községi utak épitésénél, kezelésénél és fentartásánál szükséges műszaki teendők végzése iránt - a mennyiben külön községi mérnökök nem alkalmaztatnának, - a községi előljáróság, vagy ennek kérelmére az alispán esetenkint intézkedhetik.

A községi utak tekintetében a járási főszolgabirák (r. t. városokban a polgármesterek) gyakorolják a felügyeletet és ellenőrzést.

Ehhez képest a főszolgabiró, illetve a polgármester, valamely rossz karban lévő utnak vagy műtárgynak helyreállitását és a mennyiben a község utügyeit általában elhanyagolná, az e részben szükséges intézkedéseket elrendelni, illetve végrehajtani köteles.

Az alispán a törvényhatóság területén lévő községi utak hálózatáról, azok fejlődéséről, állapotáról és kezeléséről a törvényhatósági közgyülésnek és a közigazgatási bizottság utján a kereskedelemügyi ministernek évenként január hóban kimeritő jelentést tesz.

VI. Az egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által a közforgalom czéljaira létesitett vagy épittetni tervezett közutak fentartása, kezelése, engedélyezése és épitése körüli eljárás

54. § Egyesek, társaságok vagy szövetkezetek az általuk a közforgalom czéljaira létesitett közutakat jókarban fentartani és kezelni kötelesek (66. §.). Az ez irányban netán létező külön jogerejü megállapodások figyelemben tartandók.

Ily uj közutaknak és az azokon szükséges műtárgyaknak engedélyezése és megépitése körül a jelen törvény 55. és következő §-aiban megállapitott határozatok követendők.

Az épitési engedélyokiratba a fentartás és kezelés tárgyában követendő határozatok fölveendők.

A netán gyakorolni kivánt vámszedési jog engedélyezése vagy megujitása iránt a jelen törvény 81. és következő §-ai szerint kell eljárni.

VII. Uj közutak és az azokon szükséges műtárgyak (hidak, átereszek) műszaki terveinek elkészitése, a foganatositás engedélyezése, a megépités körüli eljárás és a közutak törzskönyveinek felvétele

55. § Előmunkálati engedélyek.

Uj közutak és az azokon szükséges műtárgyak megépitéséhez kellő műszaki tervek előmunkálataira az engedélyt rendszerint a kereskedelemügyi minister adja meg.

Községi közlekedési utak megépitésénél, midőn ezek csak egy törvényhatóság területére esnek, ugyszintén községi (közdülő) utak épitésénél az előmunkálati engedélyt a törvényhatóság első tisztviselője is megadhatja, ki ennek megtörténtét a kereskedelemügyi ministernek jelenteni tartozik.

Az előmunkálati engedélyt kieszközölni és a műszaki tervek - a költségvetéssel együttértve - elkészitéséről gondoskodni az köteles, a ki az uj közutnak és műtárgyainak foganatositása iránt intézkedni illetékes.

A kereskedelemügyi minister az általa megépitendő közutak és műtárgyakra vonatkozó előmunkálati engedélyt a tervezéssel megbizott közegeinek hivatalból adja meg.

Egyebekben az előmunkálati engedélyek s azoknak hatálya tekintetében az 1881. évi XLI. tc. határozmányai mérvadók.

56. § Közigazgatási bejárás illetve helyi szemle.

Az elkészitett műszaki tervek alapján - melyeknek a kereskedelemügyi minister által megállapitott szabványokhoz alkalmazva kell lenniök - helyszini bejárás tartandó, mi végből azok, az ezen bejárás elrendelésére és foganatositására az alábbiak szerint illetékes hatósághoz az által, ki a foganatositás végrehajtása iránt intézkedni hivatva van, bemutatandók.

A kereskedelemügyi ministernek jogában áll elrendelni, hogy azon műszaki tervek, melyek hadászati fontossággal biró, vagy oly közutakra, illetve műtárgyakra vonatkoznak, a melyeknek létesitéséhez államsegélylyel járul, hozzá még a helyszini bejárás előtt áttekintés s netáni észrevételeinek megtétele végett fölterjesztessenek.

Ugyancsak a nevezett ministerhez terjesztendők föl hivatalból előzőleg azon uj közutak és műtárgyak tervei, melyek az országos határt képező vagy hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt álló vizfolyásokon vezetnének át, - ugyszintén a melyek által állami épitmények és munkálatok bármely irányban érintetnének és befolyásoltatnának; a nevezett ministernek jogában állván az ily épitkezésekre vonatkozó helyszini bejárást esetleg saját közegei által foganatosittatni vagy az ily épitmények létesitésének megengedését egyáltalán megtagadni.

57. § Azon közutak- és műtárgyakra vonatkozólag, melyeknek kivitelét a kereskedelemügyi minister foganatosittatja, a helyszini bejárást a nevezett minister rendeli el és azt, az e végből megbizandó közege által teljesitteti. - Minden más esetben, midőn ezen törvény kivételt nem rendel, a helyszini bejárást a törvényhatóság első tisztviselője rendeli el és azt vagy személyesen vagy kiküldöttje által foganatositja.

A vasuti állomásokhoz vezető utaknál, tekintettel a jelen törvény 30. és 31. §-aiban megállapitott eljárásra - melynél különben az alábbi határozatok, a viszonyokhoz képest, szintén mérvadók - külön helyszini bejárás nem szükséges.

A községi közlekedési és a községi (közdülő) utaknál a helyszini bejárás csak akkor lesz az alábbi §-okban foglalt határozmányok szerint foganatositandó, midőn azokon oly műtárgyak vagy kompok (révek), hajóhidak létesitése szándékoltatik, melyek hatósági rendelkezés alatt álló vizeken vezetnének át, vagy ha a jelen törvény 91. §-ának esete forogna fenn; midőn ezen esetek nem forognának fenn, a műszaki tervek 15 napi időtartamra közszemlére kiteendők és ennek megtörténte az érdekelt községekben a kitétel megkezdése és lejárta napjának határozott megjelölésével közhirré teendő. - Ezen határidő lejártával a netalán beérkezett felszólamlások a műszaki tervekkel együtt a törvényhatóság első tisztviselőjéhez elsőfoku határozathozatal végett felterjesztendők. Ha felszólamlás nem történt, az alispán a műszaki terveket megerősiti és a végrehajtást végérvényesen engedélyezi.

Közérdekből különösen sürgős esetekben, valamint azon esetekben, midőn harmadik személyek érdekei egyáltalán nem érintetnek, a kereskedelemügyi minister a helyszini bejárás mellőzését megengedheti.

58. § Az, a ki a helyszini bejárást elrendeli, megállapitja annak sorrendjét, kitüzi legalább 15 napi időközzel a foganatositás megkezdésének napját, kirendeli a tervező és azon műszaki vagy közigazgatási közegeket, a kiknek részvételét szükségesnek tartja, ugyszintén meghivja az érdekelt községeket és a fenforgó viszonyok szerint a nagyobb ipari és egyéb vállalatokat és érdekelteket (74. és 91. §), egyidejüleg tudatván azt is, hogy a bejárás alapjául szolgáló műszaki tervek hol vannak a végből kitéve, hogy azokat az érdeklődők még a bejárás előtt megtekinthessék.

Hadászatilag fontos utak és műtárgyak bejárásához, ugyszintén azon esetekben, a midőn ezt a kereskedelemügyi minister kiköti, a nevezett minister külön képviselőjének kirendelésére felkérendő.

Ha a hatósági rendelkezés alatt álló vizeken átvezető közuti hidak, átereszek vagy egyéb vizi épitmények létesitésére nézve előzetesen közigazgatási bejárás tartatnék, ehhez a földmivelésügyi minister képviselője is meghivandó az által, a ki a helyszini bejárást elrendeli.

59. § A helyszini bejárás feladatát képezi a műszaki terveknek a helyi viszonyokkal való összehasonlitása és a tapasztaltakhoz mért kiigazitása, illetve az összehasonlitás eredményének megállapitása, a műtárgyak helyeinek és méreteinek (nyilt távolság és magasság stb.) különös tekintettel az 1885. évi XXIII. törvénycikknek a vizlefolyás biztositására, valamint a viszonyokhoz és a bejárás tárgyához képest, a jelen törvény 74. és 91. §-ának vonatkozó határozmányaira, a helyszini szemle utján leendő meghatározása, végül a meghivott érdekeltek netaláni észrevételeinek fölvétele.

Az eljárásról jegyzőkönyv veendő fel, mely az összes iratokkal a bejárást elrendelő hatósághoz késedelem nélkül bemutatandó.

A bejárásnál résztvett hivatalos közegek, annak befejeztével bizottsággá alakulnak, mely a bejárást vezetőnek elnöklete alatt javaslatot készit és ezt a jegyzőkönyvhöz csatolja.

A helyszini bejárás további részleteit a kereskedelemügyi minister rendeleti uton fogja szabályozni.

Ugyancsak a nevezett minister fog rendelkezni, illetve határozni azon esetekben is, midőn több törvényhatóság lenne érdekelve, vagy kételyek merülnének fel a tekintetben, hogy a helyszini bejárást, mely törvényhatóság első tisztviselője illetékes elrendelni, illetve foganatositani.

60. § Eljárás a közigazgatási bejárás eredménye alapján.

A törvényhatóság első tisztviselője az általa, illetve kiküldöttje által foganatositott bejárás jegyzőkönyve alapján elsőfoku határozatot hoz, melylyel, a mennyiben kiegészitést és pótlást el nem rendelt volna, a műszaki terveket, jelesen a műtárgyak terveit, különös tekintettel az 1885. évi XXIII. tc.-nek a vizlefolyás biztositására és a viszonyokhoz képest a jelen törvény 74. és 91. §-ában foglalt és harmadik személyek jogainak érvényesitésére vonatkozó határozmányokra, a költségvetéssel együtt megállapitja és mindezek nyomán a foganatositást műszaki szempontból megengedhetőnek jelenti ki.

A határozatban külön kiemelendő, hogy a netán szükséges kisajátitás az 1881:XLI. törvénycikk rendelkezései szerint külön lesz elintézendő; - egyuttal, a mennyiben a jelen törvény 1. §-a 6. pontjában emlitett utak és az azokon szükséges műtárgyak létesitéséről van szó, befoglalandók a határozatba az azok engedélyezésére, fentartására és kezelésére vonatkozó föltételek is (54. §.).

A kereskedelemügyi minister által elrendelt, illetve foganatositott bejárás eredménye felett a nevezett minister határoz.

A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz, ennek határozata ellen a kereskedelemügyi ministerhez - a határozat kézbesitésétől számitandó 15 nap alatt - lehet felebbezni.

Két egybehangzó határozat ellen csak akkor van a kereskedelemügyi ministerhez felebbezésnek helye:

1. midőn az épités költsége 30,000 forintot meghalad;

2. minden esetben, midőn egyuttal oly műtárgy épitése forog kérdésben, mely hatósági rendelkezés alatt álló vizeken vezetne át.

A nevezett ministerhez minden esetben, tehát még akkor is, midőn felebbezés be nem adatott, hivatalból felterjesztendők végleges elhatározás és illetve engedélyezés végett:

a) hadászati fontossággal biró, ugyszintén oly közutak és az azokon szükséges műtárgyak műszaki tervei, melyekhez a nevezett minister államsegélylyel járult, bár azoknak foganatositását át nem vette;

b) azon közutak és az azokon szükséges műtárgyaknak műszaki tervei, melyek országos határt képező vagy hajózható, tutajozható, vagy szabályozás alatt levő vizeken vezetnének át, vagy a melyek által államilag létesitett, fentartott s kezelt épitmények érintetnének, vagy befolyásoltatnának;

c) midőn a jelen törvény 74., illetve 91. §-aiban emlitett esetek forognak fenn.

Ha a hatósági rendelkezés alatt álló vizeken átvezető közuti hidak, átereszek vagy egyéb vizi épitmények létesitésére nézve a kereskedelemügyi minister által elrendelt közigazgatási bejárásnál, illetve helyszini szemlénél, a földmivelésügyi minister képviselője részéről az illető vizépitményre nézve külön vélemény adatnék be, vagy ha a törvényhatóság első tisztviselője által, az általa elrendelt bejárás eredménye felett hozott határozat ellen ugyanazon képviselő részéről, kivel a határozat közlendő lesz, felfolyamodás nyujtatnék be, ily esetekben a kereskedelemügyi minister a bejárás eredménye felett a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg határoz.

61. § Kisajátitás.

A kisajátitási jog engedélyezése és általában a kisajátitás tekintetében az 1881. évi XLI. tc. határozmányai mérvadók.

62. § A közutak és műtárgyak szemléje.

A kereskedelemügyi ministernek jogában áll az épitést vagy munkát foganatositás közben annyiszor a mennyiszer megvizsgáltatni és a tapasztalatokhoz képest intézkedni.

Midőn oly közutnak vagy műtárgynak épitése fejeztetett be, melynek foganatositása előtt helyszini bejárás tartatott, illetve a jelen törvény 30. és 31. §-ai szerinti eljárás követtetett, ugyanazon hatóság által, mely a bejárást elrendelte, illetve foganatositotta, esetleg a felülvizsgálattal kapcsolatban, szemle rendelendő el és foganatositandó.

Ezen szemlének czélja megállapitani, hogy a foganatositás - jelesen a műtárgyaknál - a műszaki terveknek és az engedélyezés egyéb feltételeinek megfelelő-e, nem szükséges-e pótlás vagy kiegészités és a forgalom megengedhető-e?

Ezen szemle, valamint az annak eredményéhez képest szükséges határozathozatal tekintetében ugyanazon határozmányok követendők, melyeket a jelen törvény a helyszini bejárásra vonatkozó fentebbi szakaszokban megállapit.

A közforgalom érdekében fekvő sürgősség eseteiben a kereskedelemügyi minister az emlitett szemle mellőzését és a forgalom meginditását megengedheti.

63. § A közutak és azok műtárgyainak épitésére, fentartására és kezelésére vonatkozó panaszok eldöntése.

Az érdekeikben netán sértett feleknek, a közutak és azok műtárgyainak épitése vagy később azoknak fentartása és kezelése alatt keletkező panaszai tárgyában, továbbá azon ügyekben, melyek szerint egyesek oly munkálatokat kivánnának létesiteni, melyek által valamely közut, vagy műtárgy vétetnék igénybe, vagy azoknak állaga érintetnék, vagy végül midőn valamely közut vagy műtárgy érdekében létesitett munkálatok épitési, fentartási és kezelési költségei viseléséhez harmadik személyek haszonaránylag bevonatni kivántatnának, a mennyiben mindezek közigazgatási utra tartoznak, elsőfokon a törvényhatóság első tisztviselője határoz.

Ezen tisztviselő határozatai ellen a közigazgatási bizottsághoz, ennek határozatai ellen a kereskedelemügyi ministerhez - mindenkor a határozat kézbesitésétől számitandó 15 nap alatt - felebbezésnek van helye.

Az államutak és a kereskedelemügyi minister által épitett, fentartott és kezelt egyéb utak tekintetében a jelen törvény 9. §-a intézkedik.

64. § A közutak áthelyezése vagy az azokon már meglevő műtárgyaknak, ugyszintén a különálló hidaknak ujjáépitése vagy átalakitása.

A közutak áthelyezése vagy az azokon meglevő műtárgyaknak ujjáépitése és átalakitására, ugyszintén a közutakkal vagy azok fentartásával össze nem függő, illetve különálló hidaknak létesitése, vagy a már létező ily hidaknak ujjáépitésére vagy átalakitására vonatkozó műszaki terveknek megállapitása és mindezek foganatositásának megengedése, illetve elrendelése tekintetében azon határozmányok mérvadók, melyek a föntebbi 55-62. §-okban megállapittattak. Azon különálló hidaknak műszaki tervei, melyek hadászati fontossággal birnak, melyeknek létesitéséhez államsegély adatik, vagy a melyek országos határt képező, vagy hajózható, tutajozható, vagy szabályozás alatt levő vizeken vezetnének át, vagy a melyek által államilag létesitett, fentartott és kezelt épitmények érintetnének vagy befolyásoltatnának - a kereskedelemügyi minister előző jóváhagyása alá terjesztendők, az általa megkivánt módositások foganatositandók és az ily tervek valósitása csak akkor vehető foganatba, ha a nevezett minister arra az engedélyt megadta; a jelen törvény 91. §-a ez esetekben is figyelemben lévén tartandó.

65. § A viz természetes lefolyására elégtelen vagy mások érdekeire sérelmes műtárgyak, vagy oly kérdések iránti intézkedés, midőn valamely közut vagy műtárgy igénybe vétetni, vagy mások a költségekhez bevonatni kivántatnának.

Ha valamely műtárgy (hid, áteresz stb.) a viz természetes lefolyására elégtelennek bizonyulna, és ezen elégtelenség nem valamely később létesitett vizi munkálat következtében állott be, akkor a kérdéses műtárgynak tulajdonosa azt, saját költségén, a hatóság által kitüzött záros határidő alatt, a vizlefolyásra alkalmas módon átalakitani tartozik.

Ily esetekben felmerülő panaszok tárgyában, a mennyiben azok a közigazgatási utra tartoznak, első fokon a törvényhatóság első tisztviselője határoz, kinek határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz, ennek határozata ellen pedig - mindig a határozat kézbesitésétől számitandó 15 nap alatt - a következő pontok határozataihoz képest a kereskedelemügyi, vagy a földmivelésügyi ministerhez lehet felebbezni. Midőn valamely, a kereskedelemügyi minister rendelkezése, illetőleg felügyelete alatt álló műtárgy ellen intéztetett ily panasz, végső fokon a kereskedelemügyi minister a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg határoz. Kivétetnek a községi közlekedési (vicinalis) és a községi (közdülő) közutakon létező műtárgyak ellen emelt ily panaszok, melyekben a végső fokon a földmivelésügyi minister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg határoz.

Hogy mely esetekben terjesztendők fel az ily határozatok hivatalból a kereskedelemügyi ministerhez, azt a jelen törvény 60., illetve 64. §-a határozza meg.

A közutaknak az ármentesitési költségekhez való hozzájárulásuk kérdésében a földmivelésügyi minister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg határoz.

Állami kezelés és fentartás alatt levő utak és műtárgyak tekintetében felmerülő hasonló kérdések eldöntésére nézve a jelen törvény 9. §-a mérvadó.

66. § A közutakon és műtárgyakon a forgalom folytonossága és biztonsága érdekében teendő intézkedések.

Mindazok, kiket valamely közutnak vagy az ezen levő műtárgyaknak fentartása és kezelése megillet, tartoznak az iránt kellően gondoskodni, hogy a forgalom folytonosságát és biztonságát megakasztó vagy koczkáztató okok elhárittassanak és ugy a forgalom folytonossága, mint annak biztonsága megóvassék.

Érintetlenül hagyva a mulasztásból eredő felelősséget és a büntető törvényeknek ide vonatkozó határozmányait, a felügyelő hatóságoknak jogában áll, közigazgatási uton is megtenni és pedig a mulasztó költségén mindazon intézkedéseket, melyeket a forgalom folytonossága és biztonsága megkiván.

Ha valamely közforgalomra szolgáló hid vagy áteresz a forgalom közvetitésére alkalmatlanná vált, addig is, mig az kellően helyreállittatnék, kötelességében áll az emlitett műtárgy fentartójának ideiglenes átkelhetési módozatokról gondoskodni, sőt ily esetekben kompot vagy hajóhidat előző engedély és dijszedés nélkül berendezni.

Mindazonáltal ekkor is azon határozatok tartandók szem előtt, melyeket a jelen törvény különösen a kompok közlekedési biztonsága és felszerelése tekintetében alább tartalmaz.

A hajózható, tutajozható és szabályozás alatt álló vizeken előfordulható ilyen berendezések iránt a kereskedelemügyi ministernek azonnal jelentés teendő.

Az ideiglenes állapot ezen jogosultsága az annak életbelépte napjától számitandó egy év leteltével megszünik.

67. § A közutak törzskönyveinek felvétele.

Az állami, a törvényhatósági és a vasuti állomásokhoz vezető közutak és ezek műtárgyainak, valamint egyéb tartozékainak és földterületeinek előtüntetése és nyilvántartása, valamint a közut tulajdonának elfoglalások elleni biztositása, az uttest és tartozékai iránt fölmerülhető vitás kérdések eldönthetése czéljából, a nevezett utakról törzskönyvek készitendők.

Ezen törzskönyvek müleirásokból és térképekből (helyszinrajzokból) állanak, melyek minden utvonalra és határra nézve törvényhatóságonként külön készitendők.

A műleirásban kitüntetendők az utnak összes földterületei, továbbá összes tartozékai, u. m. épületek, hidak, révek, zsilipek, támfalak stb., kavics- és kőbányák, a szolgalmak.

A műleirással összhangzásban készitendők a térképek (helyszinrajzok).

A műleirás és térkép az illetékes mérnöki hivatal által készitendők, mely azokat a hitelesitési eljárás foganatba vétele czéljából az illető közut közigazgatását intéző hatóság kikérendő hozzájárulása alapján azon törvényhatóság közigazgatási bizottságához mutatja be, melynek területén a kérdéses közut, illetve műtárgy fekszik.

Midőn valamely műtárgy több törvényhatóság területén fekszik, ezen állapot a müleirásban kiemelendő és annak terve, illetve műleirása egészben, az érdekelt törvényhatóságok mindegyike részére elkészitendő. A hitelesités azonban törvényhatóságonként külön-külön az egyes részekre, vagy közös megegyezéssel együttesen is foganatositható.

A közigazgatási bizottság elrendeli a hitelesitési eljárást, annak foganatositására a küldöttséget kirendeli és legalább 30 napi időközzel határnapot tüzvén ki, erről az érdekelt községeket szokásos közzététel utján értesitteti és egyuttal tudatja, hogy a hitelesitendő műleirás és tervek hol vannak betekintés végett kitéve.

A hitelesitő küldöttség tagjai:

a) a törvényhatóság első tisztviselője vagy helyettese, mint a küldöttség elnöke;

b) a közigazgatási bizottság egy tagja;

c) az államépitészeti hivatal képviselője és a mennyiben külön törvényhatósági mérnöki hivatal állana fenn, ennek képviselője is.

Ezen küldöttség a műleirást és térképet az illető községek előljáróinak, valamint a netán jelentkező érdekeltnek meghallgatásával és a helyszini összehasonlitás segélyével megvizsgálván; a tényállást megállapitja, a nem vitás vagy egyezséggel eldönthető módositásokat keresztülviszi és eljárásáról részletes jegyzőkönyvet vévén fel, azt az összes iratokkal, valamint saját véleményes javaslataival a közigazgatási bizottság elé terjeszti.

68. § A közigazgatási bizottság az eljárás eredménye fölött, a mennyiben pótlást vagy kiegészitést nem rendelne, határoz, illetve az eljárás tárgyát képező müleirást és terveket közigazgatási uton hitelesitetteknek jelenti ki. Az állami fentartás és kezelés alatt álló utakra stb. vonatkozó ily határozat a kereskedelemügyi minister megerősitését igényli.

Egyébiránt a közigazgatási bizottság valamely fenforgó vitás kérdés eldönthetése végett kiküldötte által a felek közt egyezkedést kisérelhet meg és ezen intézkedése eredményéhez képest jár el.

A közigazgatási bizottság határozata annak kelte, illetve a ministeri megerősités leérkezte napjától számitandó 30 napi időtartamra a műleirással és tervekkel együtt kiteendő és ezen kitételről, a kezdet és lejárat napjának határozott megjelölésével, szokásos módon hirdetményt bocsát ki.

Mindazoknak, kik magukat az ezen közigazgatási uton hozott jogerős határozatok, illetve eljárás által magánjogaikban sértve éreznék, jogukban áll a hitelesitett összeirás és térkép megtekinthetésére nézve a fönnebbi kitétel lejárta napjától számitandó három év alatt igényeiket - a mennyiben ez a közigazgatási határozatban a viszonyokhoz képest kimondatnék: birtokon kivül - a törvény rendes utján érvényesiteni.

Ezen határidő elteltével magánjogi igények többé nem érvényesithetők.

Az állami fentartás és kezelés alatt álló utaknak hitelesitett törzskönyvei, az államépitészeti hivatalnál, a törvényhatósági és az ezek osztályába tartozó egyéb közutak törzskönyvei pedig a törvényhatóság első tisztviselőjénél helyezendők el.

Minden, a hitelesités után bekövetkező oly változás, mely harmadik személyeknek érdekeit érinti, hacsak minden kétely kizárva nem lenne, hitelesitendő és e tekintetben a fönnebbi eljárás követendő.

Minden egyéb ilyetén változás, valamint a jogerős birói határozattal elrendelt módositások is a közigazgatási bizottság egyszerü határozata nyomán hajtandók végre.

A bekövetkezett változtatásoknak a törzskönyvben leendő kitüntetése évenkint lehetőleg a következő év február végeig keresztülviendő.

A törzskönyvek a közokiratok jellegével birnak, azokon foganatositott minden önhatalmu változtatás, módositás vagy törlés szigoruan tiltatik és a körülmények szerint a közokiratok hamisitása stb. tekintetében fennálló törvényes büntető határozatok alkalmazandók.

A törvényhatóság első tisztviselője, illetve az államépitészeti hivatal főnöke ezen irányban épen ugy, mint a tekintetben, hogy a gondjaikra bizott törzskönyvek a tényleges helyzetnek megfeleljenek és helyességükben fentartassanak, felelős.

Hivatalátadáskor a törzskönyvek az átadás különös tárgyát képezik.

69. § Az állami és törvényhatósági utak törzskönyvei jelen törvény életbeléptétől számitandó öt év alatt minden utvonalra nézve hitelesítendők lesznek.

A jogerejüleg hitelesített törzskönyv alapján és értelmében a helyszinén szükséges intézkedések minden felebbezés kizárásával a törvényhatóság első tisztviselője által közigazgatási uton végrehajtandók.

A törzskönyvek mintáira, ugyszintén a fennebbi §-ok értelmében követendő eljárásra nézve netán szükséges részletesebb utasitások a kereskedelemügyi minister által az igazságügyministerrel egyetértőleg adandók ki.

A községi közlekedési (vicinal) és a tisztán községi (közdülő) utak törzskönyveinek felállitása tekintetében a törvényhatóságok által szabályrendeletek alkotandók.

Ezen szabályrendeletekre nézve a kereskedelemügyi minister jóváhagyása eszközlendő ki, ki azokra nézve az igazságügyi ministerrel egyetértőleg határoz.

VIII. A kompok (révek) és hajóhidak stb. engedélyezése és létesitése körül követendő eljárás

70. § Saját területen és kizárólag saját czélokra felállitandó kompok (révek).

Saját területén és kizárólag saját czéljaira, kompot (révet) bárki hatósági engedély nélkül állithat fel, feltéve, hogy ez által a hajózás, tutajozás vagy fausztatás gátoltatni nem fog.

71. § Közhasználatra szolgáló, ugyszintén általában a kötéllel, esetleg sodronynyal összekötve müködő, valamint a hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt levő vizeken létesitendő kompok (révek), hajóhidak és hasonló berendezések.

Közhasználatra szolgáló, valamint azon kompok (révek) létesitésére, melyek bár csak kizárólag saját használatra, de kötéllel vagy sodronynyal összekötve helyeztetnének müködésbe avagy hajózható, tutajozható vagy szabályozás alatt levő vizeken fognának létesittetni, végül azon hajóhidak és hasonló berendezések létesitésére, melyek az imént megjelölt vizeken terveztetnek, minden esetben előző hatósági engedély szükséges.

72. § A közhasználatra szolgáló kompok (révek) és hajóhidak létesitéséhez szükséges kisajátitások és előmunkálati engedélyek.

A közhasználatra szolgáló kompok (révek) és hajóhidaknak létesitéséhez, valamint az azokhoz vezető utak megépitéséhez szükséges területek igénybevétele czéljából ezen létesitményekre a kisajátitásról szóló 1881. évi XLI. tc. hatálya kiterjesztetik.

Az előmunkálati engedély a kereskedelemügyi ministertől kérendő.

73. § A komp (rév) és hajóhid műszaki terveinek az engedélyező hatósághoz benyujtása.

A komp (rév) és hajóhid műszaki tervei, a műszaki leirásból, a helyzetrajzból, a szerkezet és kezelés leirásából, valamint a netán szükséges hozzávezető ut, partbiztositás vagy mederrendezés tervezetéből állanak és ezek nyujtandók be azon hatósághoz, mely az alábbiak szerint az engedély megadására illetékes.

74. § A kompok (révek) vagy hajóhidak engedélyezése.

Midőn a tervezet komp (rév) vagy hajóhid valamely közutnak kiegészitő részét lesz hivatva képezni és a közuttal egyidejüleg az azt épitő által szándékoltatik létesittetni, akkor annak tervezése, engedélyezése, megépitése és forgalomba helyezése tekintetében a jelen törvény 55-60., és 62. §-aiban megállapitott határozmányok és módozatok irányadók.

Ha ellenben az ily berendezések a közutaktól vagy azok fentartásától függetlenül külön szándékoltatnának létesittetni, a műszaki tervek azon törvényhatóság első tisztviselőjéhez mutatandók be, melynek területére a berendezés esnék.

Midőn több törvényhatóság területe érintetnék, az eljárásra illetékes hatóságokat a kereskedelemügyi minister fogja meghatározni.

A törvényhatóság első tisztviselője legalább 15 napi időközzel kitüzi a helyszini szemle és engedélyezési tárgyalás foganatba vételének napját, arra az érdekelteket, a felső, alsó és szemben fekvő községeket, vállalatokat stb., ugyszintén a 7.5 kilométeren belül netán létező komp, vagy révjog, illetőleg vámoshid tulajdonosait meghivja, tudtul adván egyuttal, hogy a műszaki tervek hol vannak betekinthetés végett kitéve; meghivja továbbá a földmivelésügyi minister szakközegét, valamint az illetékes államépitészeti és a netán rendszeresitve levő törvényhatósági mérnöki hivatalt is.

A helyszini szemléről és engedélyezési tárgyalásról jegyzőkönyv veendő fel. A törvényhatóság első tisztviselője elsőfokulag határoz és abban megállapitja a műszaki terveket, a foganatositásnak, fentartásnak és kezelésnek feltételeit stb.

A mennyiben a felállitandó komp (rév), illetőleg hajóhid ellen az engedélyezési tárgyalásnál magánjogi czimen kifogások emeltetnének, a felek között az egyezség megkisérlendő.

Ha az egyezség nem sikerülne, ez az engedélynek a közigazgatási hatóság által való megadását nem akadályozza ugyan, de az engedély azon világos megjegyezéssel adható csak meg, hogy az által a magánjogi igények nem érintetnek és hogy ha az engedélyes a közigazgatásilag megadott engedélylyel a magánjogi vitás kérdésnek egyezségi vagy birói uton való eldöntése előtt él, ezt csak saját veszélyére és felelősségére teheti.

A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen, annak kézbesitése napjától számitandó 15 nap alatt a közigazgatási bizottsághoz és ennek határozata ellen ugyanazon időtartam alatt a kereskedelemügyi ministerhez lehet felebbezni.

A határozatok a földmivelésügyi ministernek szakközegével, továbbá az államépitészeti hivatallal is közlendők, miután a felebbezés joga ezeket is megilleti.

A közigazgatási bizottság határozata az összes ügyiratokkal a kereskedelemügyi ministerhez minden esetben, tehát még akkor is, midőn felebbezés nem adatott be, hivatalból felterjesztendő; ha a berendezés a fenti 71. §-ban emlitett vizeken és módon óhajtatnék létesittetni, vagy a jelen törvény 91. §-a alá tartozó eset forogna fenn.

A kereskedelemügyi minister által tervezett ilyetén berendezések engedélyezés alá nem esnek és ily esetekben a helyszini szemle megtartása iránt a nevezett minister saját hatáskörében intézkedik.

A közforgalom sürgős eseteiben a kereskedelemügyi minister a helyszini szemle és előző engedélyezés mellőzését és a foganatositást megengedheti.

75. § A kompok (révek), hajóhidak forgalomba helyezési engedélyéről.

Minden közhasználatra szánt komp (rév) vagy hajóhid, a forgalomba vétel előtt a jelen törvény 74. §-ában emlitett elsőfoku hatóság által, az államépitészeti hivatal kiküldöttjének részvétele mellett vizsgálat alá veendő.

Ha e vizsgálat során pótlást vagy kiégészitést igénylő és elrendelendő hiány nem találtatott és a berendezés az engedélynek megfelelő, a forgalomba helyezési engedély megadandó.

Az e kérdésekben hozott határozatok elleni felebbezések tekintetében az előző § határozmányai mérvadók.

Az emlitett engedélyben a komp (rév) méretei kitüntetendők, s megállapitandó a komp maximalis hord- és merülési képessége, továbbá az is, hogy a kompon hány személy, lábasjószág és szekér nyerhet helyet.

A kompnak megengedhető legmélyebb merülése a komp mindkét oldalán világos szinre festett táblával, illetve vonallal jelölendő meg.

A kompokon és hajóhidakon való szállitást illetőleg a 116. § határozatai érvényesitendők.

76. § A kompok (révek) és hajóhidak által érdekeikben netán sértett felek panaszai iránti intézkedés.

A kompok (révek) és hajóhidak létesitése közben, vagy azontul a forgalom alatt érdekeikben netán sértett felek azon panaszaikkal, melyek közigazgatási utra tartoznak, a törvényhatóság első tisztviselőjéhez forduljanak.

A felebbezések iránt a jelen törvény 74. §-a intézkedik.

A kereskedelemügyi minister által létesitett vagy létesitendő ilyetén berendezések tekintetében a jelen törvény 9. §-a szerinti eljárás követendő.

77. § Gőzkompoknál hajózási rendszabályoknak követése.

Gőzkompok létesitésénél a hajózási rendszabályok is követendők.

78. § A kompok (révek) vagy hajóhidak felett gyakorlandó rendőri felügyelet.

Valamennyi komp (rév) vagy hajóhid felett a tekintetben, hogy a törvényes engedélyezési szabályok és általában a jelen törvény ide vonatkozó határozmányai megtartatnak-e? a közvetlen rendőri felügyeletet a 102. §-ban érintett hatóságok és az ott megjelölt fokozatokban gyakorolják.

79. § A kompok (révek) és hajóhidaknak nyilvántartása.

A törvényhatóság első tisztviselője az annak területén létező kompok (révek) és hajóhidakról pontos nyilvántartást, illetve jegyzéket vezet és ezt minden év január hó 31-ig kellően kiigazitva a kereskedelemügyi ministerhez felterjeszti.

A jegyzék mintáját a nevezett minister rendeleti uton fogja meghatározni.

80. § A vizjogi törvény átmeneti intézkedéseinek a hidakra és kompokra alkalmazása.

A vizjogi törvénynek az átmeneti intézkedésekre vonatkozó határozatai (1885. évi XXIII. tc. 189. és következő szakaszai) az állami, törvényhatósági, községi közlekedési és községi utakon levő hidak, hajóhidak, magánhidak és átereszek, vagy az azok épitési czéljából létesitett vizi munkálatokra nézve nem alkalmazandók, és azok a vizi könyvbe sem vezetendők be. A kompok és révek ellenben a vizi könyvbe is mindenkor bevezetendők.

E tekintetben a törvényszerü felügyeletre és intézkedésre a kereskedelemügyi minister illetékes.

MÁSODIK RÉSZ

A vámokról

I. FEJEZET

Vámszedési jogok.

81. § A vámszedési jognak mire és ki által történhető engedélyezése.

A vámszedés joga csak közutakon és közforgalomra szolgáló hidakon, kompokon (réveken) és hajóhidakon, továbbá a városok és községek kövezetének használata fejében gyakorolható, illetve engedélyezhető.

Ezen vámszedési jogot, illetve annak gyakorolhatását a kereskedelemügyi minister engedélyezheti, ki e tekintetben a városok és községek kövezetvámjára nézve a belügyministerrel egyetértőleg jár el.

A kereskedelemügyi minister a vámszedési jog engedélyezését, hivatkozva a közérdekre, bármikor megtagadhatja.

82. § A vámszedési jog engedélyezése iránt benyujtandó kérvények kellékei.

A vámszedési jognak engedélyezése iránt a kereskedelemügyi ministerhez benyujtandó kérvénynek rendszerint a következő főbb kellékekkel kell birnia:

1. hiteles igazolása annak, hogy a tervezett vámtárgy a fenti 81. §-ban meghatározott minőséggel bir, s mint ilyen fennáll, illetve engedélyeztetett;

2. a tervezett vámtárgyra vonatkozó helyszinrajz, műszaki leirás, a létesités, fentartás és kezelés költségeinek külön-külön hiteles kimutatása;

3. annak kitüntetése, hogy a tervezett vámtárgy által harmadik személynek hasonló jogai érintetnek-e s mennyiben, léteznek-e 7.5 kilométer távolságon belől más és milyen vámtárgyak;

4. a várható forgalom adatai;

5. a szedetni kérelmezett vámtételek és a megvámolandók részletes kimutatása, ugyszintén a kérvényező által számbavett vámjövedelemnek feltüntetése;

6. a kérelmezett vámszedési jog gyakorlásának a kérelmező fél által netán szükségeseknek tartott feltételei;

7. határozott megnevezése annak, a kinek részére az engedély megadandó lenne és az engedély kivánt tartamának megjelölése.

A törvényhatóságok részére a vámszedési jogot kérelmezni a közgyülés illetékes. A felterjesztéshez a határozat, valamint az az ellen netán beadott felebbezések csatolandók. A felterjesztés kellékei azonosak azokkal, a melyek fennebb a kérvényekre nézve megállapittattak.

A községek részére azok közgyülései kérelmezhetik a vámszedési jog engedélyezését. A kérvény a községi közgyülési határozattal együtt az illetékes törvényhatóság első tisztviselője utján terjesztendő a minister elé.

A községi közlekedési (vicinal) közutakat érdeklőleg a járási uti bizottság az alispán utján kérelmezhet.

83. § A vámszedési jogok engedélyezése iránt benyujtott kérvényeknek javaslattétel végett a közigazgatási bizottságokhoz leküldése.

A kereskedelemügyi minister a hozzá benyujtott, illetve fölterjesztett kérvényt, a mennyiben azt a viszonyokhoz képest kiegészitendőnek vagy hivatalból visszautasitandónak nem találná, javaslat, illetve véleményadás végett azon törvényhatóság közigazgatási bizottságához küldi, a melynek területén a tervezett vámtárgy fekszik.

Midőn valamely vámtárgy több törvényhatóság területére esnék, a kérvény annyi példányban nyujtandó be a nevezett ministerhez, hogy minden egyes érdekelt törvényhatóság közigazgatási bizottságához egy-egy példány leküldhető legyen.

Mindegyik közigazgatási bizottság saját területére nézve külön és önállóan jár el, mi azonban nem zárja ki azt, hogy a mennyiben a viszonyok azt indokolnák, és mielőtt a ministernek javaslataikat megtennék, a kérvény tárgyában egymással érintkezzenek.

84. § A vámszedési jogok engedélyezése iránti kérvényekre nézve a közigazgatási bizottságok által teendő javaslatok.

A közigazgatási bizottság a hozzá leküldött kérvényt tárgyalás alá veszi és ha a viszonyok kivánnák, helyszini szemlét tarthat, arra vagy egyébként is az érdekelteket meghivhatja, az ellentéteket egyezségek megkisérlésével kiegyenliteni törekszik, s midőn ekként a nézete szerint szükséges eljárást befejezte, megállapitja a minden részletre kiterjedő javasaltot s abban különösen az iránt is nyilatkozik, vajjon a vámszedési jogot általában és különösen a közgazdasági érdekek szempontjából engedélyezendőnek tartja-e vagy sem.

A közigazgatási bizottság javaslatát az összes iratokkal együtt a kereskedelemügyi minister elé terjeszti.

Midőn a vámszedési jog engedélyezése iránti kérelem valamely uj közutnak vagy a 81. §-ban érintett egyéb berendezéseknek létesitésével hozatik kapcsolatba, a kereskedelemügyi minister a vámszedési jog engedélyezése kérdésében előző elvi határozatot is hozhat, avagy a kérvénynek tárgyalását az uj közutnak vagy az emlitett berendezéseknek engedélyezése iránt folytatandó tárgyalással összeköttetheti.

85. § A vámdijak javaslatba hozatalánál és utóbb megállapitásánál szem előtt tartandó határozatok.

A vámdijak javaslatba hozatalánál és utóbb megállapitásánál szem előtt tartandó tényezők: egyrészt a vámtárgy előállitására és felszerelésére szükséges tőke, illetve annak kamatoztatására és törlesztésére szükséges évi összeg, a vámszedési engedély tartama, a vámtárgy és felszerelésének fentartására szükséges évi kiadás, és azon időpont, midőn a vámtárgy ujbóli előállitásának szüksége előreláthatólag bekövetkezend, másrészt a remélhető forgalom s az annak alapján a vámdijak alkalmazása esetében várható bevétel.

A vámdijak javaslatba hozatalánál, illetve később megállapitásánál szem előtt tartandó továbbá, hogy a vámszedési jog külön jövedelmi vagy kereseti forrást nem képezhet.

A vámdijak egyének, jármüvek és állatok vagy a szállitott tárgyak és anyagok sulya után szedhetők és azoknak dijtételei oly arányokban szabályozandók, a milyenek a vámtárgy igénybevételének és használatának mérve, illetve különbözősége által indokoltatnak.

86. § A vámszedési jognak a kereskedelemügyi minister által megállapitása.

A kereskedelemügyi minister a vámszedési jog engedélyezése iránti kérvényt a vett javaslat és ügyiratok nyomán az érdekelt társministerekkel egyetértő tárgyalás alá veszi s a mennyiben bármely irányu kiegészitést el nem rendelne és a vámszedési jog engedélyezését közérdekből visszautasitandónak nem találná, megállapitja a vámszedési jog minőségét és terjedelmét, a vámszedési jog gyakorolhatásával járó kötelességeket és terheket, a vámdijtételeket (85. §) s általában mindazon részleteket, a melyek szükségesek, különösen pedig azokat, a melyek az alábbi 87. §-ban felsoroltatnak, stb. és kiállitja a vámszedési jogra és az annak gyakorolhatására vonatkozó engedélyokiratot, a továbbiak iránt egyidejüleg intézkedvén.

Ezen okiratok az állam hivatalos lapjában közzéteendők, és az illető törvényhatóság területén a legtágasabb módon kihirdetendők.

87. § A vámszedési jogra és annak gyakorlására vonatkozó engedélyokirat főbb kellékei.

A vámszedési jog és annak gyakorlására vonatkozó engedélyokirat főbb kellékei:

1. annak határozott megnevezése, a kinek részére az engedély megadatik;

2. a vámjog minőségének, terjedelmének és azon vámtárgynak, a melyen az gyakorlandó lesz, szabatos megjelölése;

3. a vámdijak jegyzéke, mely magában foglalja a vám alá esőknek és a vámdijtételeknek részletezését;

4. az ezen jog gyakorolhatásával járó felelősség, kötelességek és feladatok meghatározása.

5. a jelen törvény 99. §-ában megállapitott vámmentességeknek megismétlése vagy ilyeneknek azokon felül megállapitása;

6. az évi zárszámadások hova és mikor mutatandók be elbirálás és elhatározás végett;

7. hogy a vámdijtételek minden kártérités nélkül leszállithatók, ha a jövedelem a jelen törvény 85. §-a értelmében több, mint a mennyi szükséges;

8. hogy közérdekből, különösen hadászati szempontokból szükséges hasonló létesitmények államköltségen való megépitését és forgalomba helyezését engedélyes kártéritési igény nélkül türni tartozik;

9. a vámszedés megkezdhetésének időpontja;

10. az engedély időtartama, az életbeléptetés és lejárat napjainak határozott megjelölésével;

végül

11. kijelentése annak, hogy az engedélyes mindazt, a mit a jelen törvény és annak alapján a minister rendel, esetleg a mennyiben a jelen törvény más büntetést nem határozna, rendbüntetésnek (mely azonban esetenként 100 frtnál nagyobb nem lehet) terhe alatt foganatositani tartozik.

88. § Az engedélyokirat értelmezésének joga és a vitás kérdések eldöntése.

Az engedélyokirat értelmezésének joga első sorban a kereskedelem-ügyi ministert illetvén, vitás kérdésekben a nevezett minister határoz.

Az engedélyes azonban, a mennyiben a kereskedelemügyi minister határozatát jogaira sérelmesnek találja - igényét a ministeri határozat kézbesitésétől számitott 6 hónap alatt birtokon kivül birói uton érvényesitheti.

89. § Az állam által épitett, fentartott és kezelt közutakon és berendezéseken életbeléptethető vámszedések.

Az állam által épitett, fentartott és kezelt közutakon, valamint a jelen törvény 81. §-ában emlitett közforgalomra szánt állami berendezéseken a vámszedést a kereskedelemügyi minister minden előzetes engedélyezési tárgyalás vagy okirat kiállitása nélkül életbeléptetheti és saját közegei által vagy bérbeadás utján a jelen törvény korlátjai közt gyakoroltathatja.

90. § A lejárt vámszedési jogok engedélyének megujitása és a vámtételek felemelése iránti eljárás.

Az engedélyokirat annak lejártával megujitható.

Ezen esetben, valamint akkor is, midőn valamely a jelen törvény életbelépte előtt megadott vámszedési jogra vonatkozó engedély lejár, és annak megujitása kivántatnék, az ezt czélzó kérvények az engedély lejárta előtt legalább hat hóval nyujtandók be, illetve terjesztendők a kereskedelemügyi minister elé.

A kérvényhez csatolandók különösen: a meglevő hatósági engedély; annak hiteles igazolása, hogy a vámtárgy kifogástalan karban fentartva, a közforgalomnak szolgál, a vámszedés legutolsó három éve alatt befolyó vámjövedelmek és kiadások átlagainak hiteles kimutatása, végül az érvényben levő vámdijjegyzék.

Midőn valamely esetben a hatályban levő vámtételek felemelése kéretnék, az ez iránt a kereskedelemügyi ministerhez benyujtandó kérvényben mindazon adatok felsorolandók, melyek a jelen törvény 85. §-a alapján annak indokolására szükségesek.

A kereskedelemügyi minister mindezen kérvényeket az illetékes közigazgatási bizottságoknak kiadja és azok javaslata alapján a jelen törvény határozmányai értelmében megteszi a szükséges további intézkedéseket.

91. § A létező és igazolt vámjogoknak tekintetbevétele.

A jelen törvény 92. §-a szerint igazolt hid- és komp- (rév-) vámoktól 7.5 kilométer távolságon belül hid, komp (rév) vagy hajóhid vámszedési joggal vagy a nélkül csak akkor létesithető, illetve engedélyezhető, midőn azt az engedély ki nem zárja vagy ha kizárná, midőn ahhoz az igazolt jog tulajdonosa beleegyezését adja.

Ha az elősorolt esetek egyike sem forog fenn, 7.5 klmtr. távolságon belül hid, komp, (rév) vagy hajóhid vámszedési joggal, vagy a nélkül csak közérdekből és csak akkor létesithető, illetőleg engedélyezhető, ha előzőleg az igazolt jog tulajdonosának teljes kártalanitás nyujtatik. A kártalanitás és annak összege feletti határozat a biróság hatáskörébe tartozik.

Sürgős esetekben, ha az uj mű létesitése közérdekből halaszthatatlannak mutatkozik, a kereskedelemügyi minister megengedheti, illetve elrendelheti, hogy a tervbe vett épités vagy berendezés a kártalanitásra vonatkozó birói eljárást megelőzőleg foganatosittassék.

92. § A régi vámszedési jogok igazolása.

A jelen törvény életbelépése előtt tényleg gyakorolt azon vámszedési jogok, melyek a fenti 81. §-ban részletezve vannak, kivéve a kövezetvámokat, a tulajdonosok által az alábbi eljárás szerint igazolandók.

E végből a törvényhatóság első tisztviselője legkésőbb a jelen törvény életbelépte napjától számitandó 40 nap alatt hirdetményt tesz közzé, a melyben felhivja az illető vámjogtulajdonosokat, hogy a hirdetmény közzététele napjától számitandó két esztendő alatt vámjogaik igazolása iránti kérvényeiket hozzá különbeni törvényes következmények terhe alatt nyujtsák be.

A beadandó kérvényhez melléklendők: a vámszedési jogot engedélyező kir. kiváltságlevél vagy más okirat; továbbá a főszolgabirótól illetve a polgármestertől kieszközlendő bizonyitvány, mely arról tanuskodik, hogy a kérdéses vámszedési jog a kérvényező által vagy annak nevében bérlet utján vagy egyébként tényleg gyakoroltatik és ha nem, mióta szünetel annak gyakorlása.

Midőn valamely tényleg gyakorolt vámszedési jog királyi kiváltságlevéllel vagy más engedély-okirattal nem volna igazolható, ez esetben a kérvényhez a törvényhatóság első tisztviselője által kiállitandó bizonyitvány csatolandó, mely azt igazolja, hogy a kérdéses vámjog 20 éven át, az illető törvényhatóság tudtával és ellenmondása nélkül, folytonosan gyakoroltatik.

A törvényhatóság első tisztviselője a hozzá benyujtott kérvényeket mellékleteikkel együtt véleményes jelentése kiséretében, a közigazgatási bizottság tárgyalása alá bocsátja, mely azok felett első fokon határoz és határozatában kimondja, hogy a vámszedési jogot igazoltnak, tehát továbbra is fennállhatónak tekinti-e vagy sem. Kimondhatja egyuttal, hogy a felebbezés csak birtokon kivül történhetik. A határozat részletesen indokolandó.

A közigazgatási bizottságnak határozatával meg nem elégedő félnek, valamint közérdekből a kereskedelemügyi minister által megbizandó közegnek jogában áll a határozat kézbesitése napjától számitandó 30 nap alatt választása szerint, vagy a kereskedelemügyi ministerhez felebbezéssel élni, ki ez esetben végérvényesen dönt, vagy igényének érvényesitése végett keresetét a felebbezésre megszabott határidő alatt az illetékes birósághoz benyujtani. Az esetben, ha a közigazgatási bizottság határozatában meg nem nyugvó felek bármelyike a birói eljárást óhajtja igénybe venni, a kérdés ezen uton döntendő el. A birói eljárás igénybevétele azonban minden esetben csak birtokon kivül történhetik.

A jogerőre emelkedett itéletet az eljárt biróság a kereskedelemügyi ministerrel közölni tartozik.

Ha valamely esetben az válnék kérdésessé, hogy a vámszedési jog kit illet, ez magának a vámszedési jognak igazolt vagy nem igazolt volta feletti határozat meghozatalát meg nem akasztja és ha a vámjog igazoltnak mondatnék ki, igénylők a vitás tulajdoni kérdés eldöntése végett a rendes biró elé utasitandók.

A végérvényes határozat az állam hivatalos lapjában, valamint az illető törvényhatóság területén közzéteendő.

Midőn valamely vámjog végérvényes határozattal nem igazoltnak mondatott ki, vagy midőn a vámjog a fentebb meghatározott határidő alatti igazolása elmulasztatott, a vámszedés a jogerős határozat kézbesitése, illetve a két évi igazolási határidő lejárta után, a törvényhatóság első tisztviselője által azonnal beszüntetendő és a vámtárgy tulajdonosa a vámtárgyat az emlitett tisztviselő által kitüzendő záros idő alatt elhordatni tartozik; mit, ha megtenni elmulasztana, az az ő kára és költségére hatóságilag foganatositandó és a nem engedelmeskedő vámtulajdonos ellen esetleg azon büntető határozatok is alkalmazandók, a melyeket a jelen törvény az engedély nélküli vámszedés tekintetében megállapit.

Ha a vámtárgy további fennállása és fentartása a közlekedés érdekében okvetlenül szükséges lenne, az annak tulajdonosától megszerezhető; a becsárt, a mennyiben e tekintetben egyezség létre nem jönne, a biró állapitja meg; addig pedig, mig ez megtörténnék, a vámtárgy igénybe vehető.

Az ily vámtárgynak megszerzéséről, további fentartásáról és kezeléséről az tartozik gondoskodni, a kinek a közlekedés fentartása kötelességében áll, vagy a kinek azon közut fentartása és kezelése, melyen a vámtárgy fekszik, törvényszerü feladatát képezi.

A kereskedelemügyi minister egyes esetekben utalva a közérdekre, az ilyen vámtárgynak megszerzését, további fentartását és kezelését kötelezővé teheti és ebbeli rendeletének az előző pontban emlitettek megfelelni kötelesek.

A törvényhatóság területén jogérvényes határozatokkal igazoltaknak kimondott vámjogok a törvényhatóság első tisztviselője által jegyzékbe foglalandók s annak egy példánya a kereskedelemügyi ministerhez felterjesztendő, egy példánya pedig a törvényhatóságnál megőrzendő.

Általában a törvényhatóság első tisztviselője köteles a jogérvényes vámokat kellően nyilvántartani, vámjegyzéket - melynek mintáját a nevezett minister rendeletileg fogja megállapitani - vezetni, azt pontosan kiigazitani, s annak egy példányát a kereskedelemügyi ministernek évenkint legkésőbb január 31-ig fölterjeszteni.

Az állam tulajdonát képező vámok ezen § rendelkezései alá nem esnek.

II. FEJEZET

A vámszedési jogoknak gyakorlása

93. § A vámszedési jog gyakorlásának előfeltételei.

A vámszedési jog csak a kir. kiváltságlevélben vagy az engedélyokiratban foglalt határozatok és feltételek szerint, ugyszintén a jelen törvényben és az annak alapján kelt hatósági határozatokban megszabott módon gyakorolható.

A vámszedés csakis az engedélyokiratban, vagy a viszonyok szerint külön megjelölt napon és minden esetben akkor kezdhető meg, midőn azon rendelkezések, melyeket a jelen törvény az illető vámtárgy megépitése, forgalomba helyezése, felszerelése, fentartása és kezelése iránt meghatároz, tényleg foganatosittattak.

94. § Vámszedési engedélyek elévülése.

Vámszedési jog, illetve engedély megszünik, ha a vámszedési jog az engedély kiadásától vagy az engedélyokiratban a vámszedés életbeléptetésére kitüzött naptól számitott egy év alatt tényleg gyakorlatba nem vétetnék, kivévén, ha e részben magában az engedélyokiratban más határidő tüzetett ki.

A vámszedési jog és engedély elévül akkor, ha a vámszedés a hatóságilag megállapitott vámdijak alapján öt éven át - a vis major eseteit kivéve - folytonosan és tényleg nem gyakoroltatott.

Az elévülés akár egyesek fellépése következtében, akár hivatalból észleltetett, illetve igazoltatott, közigazgatási uton és pedig elsőfokon a közigazgatási bizottság, másodfokon 15 nap alatt beadható felebbezés esetén a kereskedelemügyi minister által mondatik ki.

A vámszedési jog ily elvesztéseért semmi kártalanitás sem jár.

A vámtárgy tulajdonjoga az elévülés által nem érintetik ugyan, tartozik azonban a vámszedési jog volt tulajdonosa az illetékes hatóság határozata szerint a vámtárgyat vagy elhordatni, vagy a birói becsü szerint megállapitandó kártalanitási összegért átengedni.

Ezen kártalanitási összeg meghatározásánál nem az előállitási, de a tényleges érték veendő számba.

Egyébiránt ugy a jelen, valamint a vámtárgy további fentartása esetében a 92-ik § határozmányai mérvadók.

95. § Az engedély nélküli és a száraz vámok beszüntetése.

A száraz vámok beszüntetendők.

Ezen vámszedések közigazgatási uton és pedig első fokon a közigazgatási bizottság másodfokon 15 nap alatt beadható felebbezés esetén a kereskedelemügyi minister által érvényen kivül helyezendők, a nélkül, hogy a vámtulajdonosok ez indokból bármi kártalanitásra igényt tarthatnának.

A vámtárgy tulajdonjoga ily intézkedések által nem érintetik és annak esetleg mégis szükségessé válható megszerzése stb. iránt az imént idézett § szerint kell eljárni.

96. § A vámszedési jogról önkéntes lemondás.

Vámszedési jogáról az arra törvényszerüen jogosult önként lemondhat, s ezzel megszünik azon kötelezettsége is, hogy a vámtárgyat ujra előállitsa, helyreállitsa és fentartsa.

Tartozik azonban a vámtulajdonos, vámszedési jogosultságának kimutatásával, lemondását azon hatóságnál benyujtani, mely azon közutnak, melyen a vámtárgy fekszik, fentartására és kezelésére hivatva van.

Ezen hatóság feladata a vámtárgy átvételének feltételeit megállapitani, az átvételt eszközölni, a vámtárgy jövő fentartásáról és kezeléséről törvényszerüleg gondoskodni.

Az átvétel megtörténtéig a vámtulajdonost a vámtárgy és a közlekedés fentartásának kötelezettsége, az e részben fennálló törvényes határozatok szerint terheli.

Az önkéntes lemondás, továbbá az átadás és átvétel a törvényhatóság első tisztviselője utján a kereskedelemügyi ministernek feljelentendő.

97. § Vámszedési engedélyek átruházása.

A törvényhatóságok, városok és községek részére engedélyezett vámszedési jogok magánszemélyekre egyáltalában át nem ruházhatók.

A magánszemélyeknek akár kir. kiváltságlevélen, akár ministeri engedélyen alapuló vámszedési jogai csak akkor ruházhatók, illetve szállhatnak át másra, ha a vámszedési jog személyhez nem köttetett, vagy ha az az engedélyokirat szerint egyszersmind az engedélyes jogutódaira nézve is megadatott, vagy 20 éves törvényszerü gyakorlat szerint a jogutódokra is átszállhatott.

A személyhez nem kötött vámszedési jog önkéntes adásvevés utján, vagy más jogczimen történő átruházásának érvényességéhez a kereskedelemügyi minister előző engedélye és jóváhagyása feltétlenül szükséges.

Ha a személyhez nem kötött vámszedési jog tulajdona vagy haláleset, vagy birói árverés következtében más személyre ment át, valamint akkor is, ha az engedélyes ellen gondnokság rendeltetnék el, csőd nyittatnék, vagy a vállalatra, vagy tartozékaira végrehajtás vezettetnék: ezen változások az illetékes hatóság, illetve biróság által a kereskedelemügyi ministernek bejelentendők; önként értetvén, hogy ha a vállalat tulajdonjoga bármely czimen uj tulajdonosra menne át, ez által az engedélyokirat határozmányai változást nem szenvednek és az abban foglalt jogok és kötelezettségek érintetlenül maradnak.

A mennyiben halálozás esetében az engedély idegen állampolgárra szállna át, a kereskedelemügyi ministernek jogában áll azt követelni, hogy a vámszedési jog oly belföldi állampolgár alkalmazásával gyakoroltassék, kinek személyében a kereskedelemügyi minister megnyugszik.

98. § Eljárás a vámszedésnek felfüggesztése vagy beszüntetése esetében.

Midőn valamely vámszedés a jelen törvény büntető határozatai alapján felfüggesztetik, az ezt kimondó határozatban intézkedni kell egyszersmind az iránt is, hogy a felfüggesztés tartama alatt a vámszedés ki által és miként gyakoroltassék, illetve, hogy a vámtárgy a közforgalom érdekében müködésében meg ne akasztassék.

E végből a vámszedés a felfüggesztés tartamára bérbe adható, vagy arra alkalmas egyénre bizható, de sőt a vámtárgy hatósági kezelés alá is vehető, mely irányban tekintessék mérvadónak az is, hogy a vámtárgy mely osztályhoz tartozó közuton fekszik.

Mindezen esetekben a vámjövedelem a vámjog-tulajdonossal szemben számadási kötelezettség és felelősség nélkül a vámtárgy helyreállitására, fentartására és kezelésére forditandó s a mennyiben az ezen költségek fedezésére elegendő nem volna, a hiány a vámjogtulajdonostól közigazgatási uton behajtandó.

Ha pedig valamely vámjog és vámszedés ugyancsak a jelen törvény büntető határozatai alapján beszüntetendőnek mondatnék ki, a vámjog tulajdonosa semmiféle kártalanitást nem követelhet és csakis arra lehetne igénye, hogy a vámtárgynak s az ahhoz tartozó felszereléseknek tényleges értéke a netalán felmerült kiadásoknak levonása után neki azon esetre megfizettessék, ha a vámtárgynak fentartását általában a közforgalom érdeke megkövetelné.

Ezen esetekben egyébként ugyanazon eljárás követendő, mely a 92. §-ban a vámszedési jog beszüntetése, valamint a vámtárgy igénybevétele, illetve megszerzésére vonatkozólag megállapittatott.

99. § Vámdij-mentességek.

A vámdijak fizetése alól a következők mentesek:

1. a kir. uralkodóház minden tagja és udvartartásaik;

2. a kir. udvar, annak közvetlen kisérete s az udvarhoz tartozó járművek és fogatok;

3. az idegen hatalmasságok követei, képviselői és fogatjaik;

4. a fegyveres erőhöz tartozó vagy annak szolgálatában álló egyének, nemkülönben mindazon fogatok (ide értve a kirendelt községi előfogatokat is) és állatok, melyek a fegyveres erő szükségleteinek szállitására használtatnak. Ha az egyének vagy szállitási eszközök katonai minősége külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági igazolványnyal kell birniok;

5. az állami és törvényhatósági tisztviselők, továbbá a közbiztonság fentartásával megbizott hivatalos közegek, a pénzügyőrők, a fegyenczek, foglyok, tolonczok és az azokat kisérő személyzet, nemkülönben a mindezeket szállitó fogatok;

6. az állami javak általában és az azokat szállitó fuvarok;

7. a m. kir. postát szállitó fogatok, lovak, szállitmányok;

8. mindazok, kik állami, törvényhatósági, községi közlekedési és községi utak épitésével és jókarban tartásával vagy ezen teendők ellenőrzésével vannak megbizva, és azokat szállitó fogatok azon vámtárgyakon, melyekre hivatalos tevékenységük kiterjed;

9. mindazon fogatok, melyek az állami vasutak, állami törvényhatósági, községi közlekedési vagy községi utak épitésére és fentartására, továbbá az árvédelem biztositására szükséges anyagot szállitanak;

10. a 4., 5., 6., 8. és 9. pontokban emlitett vámmentes személyeket és tárgyakat szállitó magánfuvarok, mentességüket üresen visszatértükben is élvezik:

11. az országos vagy községi közmunkát teljesitő egyének és fuvarok;

12. hivatalos működésben eljáró és egyházi jelvénynyel ellátott lelkészek;

13. temetkezési menetek és bucsujáratok, ha csoportosan és egyházi jelvénynyel mennek;

14. a templom, iskola és paplak épitésére ingyen kiszolgáltatandó fuvarok;

15. a közveszély (hófuvás, árviz, tüz, stb.) eseteiben az előljáróság által az 1886. évi XXII. tc. 136. §-a alapján kirendelt közerő; tüzvész, árviz, vagy háboru idején a mentők, menekülők fogataikkal, állataikkal;

16. a tüzoltók, mentők és fogatjaik, midőn a vész, illetve szerencsétlenség helyére sietnek, vagy onnan visszatérnek;

17. minden mezőgazdasági czélból közlekedő fogatok, vagy hajtott állatok azon határon belül, melyhez tartoznak;

18. gyalogszemélyek általában, akár visznek terhet, akár nem. - Ezen mentesség nem szól a kompokra és révekre;

19. a községből kimenő fogatok és kihajtandó marhák a kövezetvám fizetés alól;

20. azon lovak és hordállatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás, vagy az 1873:XX. törvénycikk értelmében osztályozás végett az állitási helyre és onnan vissza szállitatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése czéljából beszerzett marhák, melyekre nézve a hajtóknak katonai hatóság által kiállitott igazolványt kell felmutatniok;

21. a vámtulajdonosok által önként vámmenteseknek elfogadott személyek, állatok és fuvarok, ide értve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak.

Mindazon egyéneknek, kik - és mindazon szállitmányoknak, melyek - a fentebbi 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15. és 20. pont alattiak szerint vámmentesek, megfelelő hivatalos igazolványnyal kell birniok. - Az előbb kiváltságos osztályok részére régibb törvényeink által biztositott vámmentesség hatályon kivül helyeztetik.

A kereskedelemügyi minister a közigazgatási bizottság indokolt felterjesztésére a jelen §-ban körvonalozott hid- és rév-vámmentességeket korlátozhatja, valamint megengedheti azt is, hogy a hid- és rév-vámmentesség más e §-ban fel nem sorolt esetekre is kiterjesztessék.

A jelen §-ban megállapitott hid- és rév-vámmentességek által a már jogszerüen fennálló vámmentességek, illetve vámszedési jogositványok nem érintetnek.

100. § Vámszedés.

A vámszedőkért a vámtulajdonos, s ha van, első sorban a vámbérlő felelős.

A ki valamely vámtárgyat használ, hacsak a 99. § értelmében nem vámmentes, tartozik a hatóságilag megállapitott vámdijakat megfizetni.

101. § A vámtárgyak tekintetében közérdekből, jelesen hadászati szempontból szükséges változásokról és a vámjog megváltásáról.

Midőn közérdekből és jelesen hadászati szempontoknál fogva az válnék szükségessé, hogy valamely vámtárgy átalakittassék, vagy pedig valamely vámkomp vagy hajóhid helyén állandó hid épitessék és a vám tulajdonosával sem a jogról való lemondás, sem a megváltás, sem az iránt egyezséget nem sikerülne kötni, hogy a szükségessé vált munkát maga a vámtulajdonos hajtsa végre, a kereskedelemügyi minister megállapitván a közérdekü indok fenforgását, a vámjognak, illetve vámtárgynak megválthatását kimondja, a váltságárnak meghatározása a birói utra tartozván.

A biróságra nézve az 1881:XLI. tc.-nek a kártalanitási eljárásra vonatkozó rendelkezései mérvadók. - A váltságár a vámtárgy (1881:XLI. tc. 14. §-a) tényleges értéke szerint állapitandó meg és nem lehet nagyobb, mint az utolsó 3 évi vámjövedelem átlagának huszszorosa.

A kereskedelemügyi minister rendkivüli sürgős esetekben intézkedhetik, hogy a kérdéses munkálatok megkezdhetők és azok érdekében a vámtárgy átvehető, eltávolitható stb. lehessen, mielőtt az imént érintett birói eljárás megindittatott, illetve befejeztetett volna.

III. FEJEZET

Hatóságok

102. § A vámtárgyak kezelésére, fentartására s a vámszabályzat alkalmazására, ugyszintén az engedélyokirat és a törvény határozmányainak megtartására vonatkozó ügyekben rendőri felügyeletre és határozathozatalra illetékes hatóságok.

A vámtárgyak kellő kezelése és fentartása felett, továbbá a hatóságilag, illetve a kereskedelemügyi minister által megállapitott vámdijtételek szedése, ugyszintén az engedélyokirat és a jelen törvény határozmányainak megtartása tekintetében a rendőri felügyelet, valamint az ezen ügyek körében az érdekeikben netán sértett felek által benyujtott panaszok feletti határozathozatal a következő hatóságok ügykörébe tartozik:

Elsőfokon:

vármegyékben főszolgabiró, városokban rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő.

Budapestnek mindenik kerületében az illető kerületi kapitány.

Másodfokon:

vármegyékben az alispán, törvényhatósági joggal fölruházott városokban a tanács. - Budapesten a főkapitány.

Harmadfokon:

a kereskedelemügyi minister. - Budapesten a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg a belügyminister.

Állami kezelés alatt levő vámtárgyakra nézve a felügyeletet és intézkedést a kereskedelemügyi minister saját közegei által gyakoroltatja.

103. § Főfelügyelet.

Az ut-, hid-, komp- vagy révvámokra vonatkozó ügyekben a főfelügyelet, szükség esetén intézkedési jog az összes vámokra nézve a kereskedelemügyi ministert illeti meg, kivévén a Budapest főváros tulajdonát képező vámokat, melyekre nézve a belügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg intézkedik.

HARMADIK RÉSZ

Büntető határozatok

I. FEJEZET

Általános határozatok

104. § A közutakon és műtárgyakon, (hidakon, átereszeken, kompokon, réveken, hajóhidakon stb.) mindazon cselekmények és mulasztások tiltatnak, melyek:

a) a forgalom biztonságára;

b) az uttestnek és tartozékainak, valamint a többi emlitett berendezéseknek épségére;

c) a közutnak és az emlitett műtárgyaknak, illetve berendezéseknek fentartására hátrányosak; továbbá

d) az uj közutak és műtárgyak, valamint a kompok (révek) és hajóhidak engedélyezésére vonatkozólag jelen törvény I. részében VII. és VIII.; végül

e) a vámszedési jogok engedélyezése, valamint azoknak gyakorlása tekintetében a jelen törvény II. részében megállapitott határozatokat figyelmen kivül hagyják.

105. § Az előző szakaszhoz képest a jelen törvény következő szakaszaiban megjelölt cselekmények vagy mulasztások kihágásoknak minősittetnek s a jelen törvény határozatai szerint büntetendők.

106. § A magyar büntető törvénykönyvnek a kihágásokról szóló 1879. évi XL. tc. I. részében foglalt általános határozatai a jelen kihágásoknál is érvényesek, megjegyezvén, hogy a büntető eljárás megindithatására, valamint a kiszabott büntetésre nézve bekövetkezett elévülés esetében is, az illetőnek kártéritési és a munkálatok helyreállitása iránti kötelezettsége fenmarad.

II. FEJEZET

A forgalom biztonsága elleni kihágások

107. § A közuton való hajtásnak és kitérésnek a forgalom biztonsága érdekében szabályozására a következők állapittatnak meg:

a) minden jármüvel balra kell hajtani, szembejövő jármünek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülni;

b) hidakon más jármünek eléje hajtani tilos;

c) udvari, katonai, posta- és tüzoltó-, valamint mentő-jármüveknek minden más, akár szembejövő, akár azokkal egy irányban haladó jármü feltétlenül kitérni tartozik;

d) oly utakon, melyeken akár az utpálya keskenysége, akár más okból csak egy járt nyom létezik, az a) alatti elvek megtartásával üres jármü a személyszállitónak vagy terheltnek, - személyszállitó a sulyosan terheltnek - egyenlő jármüvek közül a lejtőről lefelé jövő a felmenőnek egészen, végre egyenlő minőségüek és sik pályán egymásnak fél nyomszélességre kitérni tartoznak. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

108. § Három méternél nagyobb nyilásu hidaknál, kivévén a bolthajtásos hidakat, továbbá javitás alatt álló minden hidon a sebes hajtás feltétlenül tilos.

Javitás vagy átépités alatt álló hidaknál szükség esetén megtiltható az is, hogy a hidra egy jármünél több egyszerre reáhajthasson. Ezen tilalom végrehajtására kirendelt őrnek, valamint az uti személyzet ide vonatkozó bármely külön intézkedéseinek mindenki engedelmeskedni tartozik. Épités alatt lévő hidaknál az épitést végrehajtó vállalat által oly jelek alkalmazandók, melyek által az utazó közönség figyelmeztetve van. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

109. § Szabadon hajtott állatcsoportokkal (nyájakkal, csordákkal, falkákkal stb.) való találkozásnál minden jármüvel lépésben kell hajtani mindaddig, mig az állatcsoport mellett elhalad, annak tulajdonosa és hajcsárai pedig kötelesek akár szembejövő, akár hátuk mögül előre hajtó jármüveknek megállás nélküli elhaladhatására, az utpályán elégséges utat nyitni és ennek gyors eszközlésére az állatcsoport mellett elégséges vezetőt, hajcsárt stb. alkalmazni.

Kisebb állatcsoportokkal csak az ut fele részét szabad elfoglalni; egyes állatok pedig féken vagy pányván vezetendők. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

110. § Üres vagy terhelt jármüveket az utpályán hagyni, vagy vonó állatokkal ellátottakkal az uton huzamosan álldogálni nem szabad.

Azon jármüvekkel, melyekkel a hosszabb ideig való megállás elkerülhetetlenül szükséges, az ut egyik oldalára kell állani, ugy, hogy mellettük két egymással szemben jövő jármünek az utpályán közlekedhetésére kellő tér maradjon. Még az utpályán eltört, leroskadt, vagy feldőlt jármüvek is csak a szükséges segély megszerzéséig maradhatnak, de akkor is felügyelet alatt és éjjel lámpával világitva legyenek. Az ily jármüvekről lerakott tárgyak, árúk stb. az utpadkákon helyezendők el és onnét legkésőbb hat óra alatt eltávolitandók. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frt erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

111. § A jármüvet vezető kocsisnak a hajtás alatt aludni, a jármüvet vezetés nélkül hagyni, vagy egyszerre több jármüvet vezetni tilos. Hogy mennyiben lehet ez utóbbi határozat alól kivételnek helye, a hatóság állapitja meg.

Tilos továbbá több terhes jármünek egymás után való akasztása, mely szabály alól csak uj vagy javitott vagy baleset által megsérült teljesen üres jármüvek és esetleg kézi kocsik képeznek kivételt. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frt erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

112. § Minden járműnek éjjel és sötét időben feltünő helyen vagy lámpával világitva kell lennie, vagy a vonó állatok legalább egyike csengővel látandó el.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

113. § A jármüvekhez hátul kettőnél több állatot, vagy a vonó állatok mellé szintén két állatnál többet kötni tilos, sőt (egy sorba fogott) hármas fogatnál csak egy köthető.

A jármüvekre a rakomány három métert meghaladó szélességben nem rakható.

Ha mégis oly tárgyak szállitása fordul elő, melyek három méternyi szélességet meg nem haladó részekre el nem oszthatók, a fuvar tulajdonosa gondoskodni tartozik arról, hogy a szélesebb rakomány által a közlekedés szükség felett ne korlátoztassék (a többi közt, hogy segélyre kellő számu munkás rendelkezésre álljon s a kitérés lehetősége biztosittassék), továbbá, hogy az uton levő műtárgyak sérülést ne szenvedjenek.

Az ezen határozatok ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

114. § Némely vidéken szokásban lévő vetéskapuk állitása, vagy meglevők fentartása csak oly feltétellel engedhető meg, ha azoknak a közlekedő jármüvek előtti megnyitására e szolgálatra alkalmas egyén alkalmaztatik, ki éjjel és nappal a helyszinén van és őrhelyét el nem hagyja. Ezen őrnek a kapu felnyitásáért a jármüvektől dijt követelni vagy elfogadni tilos és a kapunyitással késedelmeskednie nem szabad.

Ily kapuk éjjel lámpával világitandók.

Az ezen § határozatai ellen vétők 20 frt erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, ezen felül az esetleg beszedett dijak visszatéritendők.

115. § Ha fahidakon 4000 kgr. elegysulyt meghaladó jármüvek, továbbá vasuti mozdonyok és gőzekék mozdonyainak avagy más nagyobb sulyu gépek szállitása czéloztatik, erről az államépitészeti (esetleg törvényhatósági mérnöki) hivatalhoz 48 órával előre jelentés teendő és a netán szükséges megerősitések vagy alátámasztások vagy bármi intézkedés a kiküldött közeg rendelete szerint az átszállitó költségére eszközlendők.

A költségek az átszállitó által előre lefizetendők.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 100 frtig terjedhető büntetéssel büntetendők, továbbá az okozott károk, valamint a szükséges helyreállitások költségeinek megtéritésére kötelezendők.

116. § A kompokon (réveken) vagy hajóhidakon történő szállitást illetőleg a következő rendőri intézkedések tartandók szem előtt;

a) a kompok (révek), illetve hajóhidak csak a 75. § szerint szükséges forgalomba helyezési engedély kiadása után és annak határozatai értelmében használhatók;

b) ha a rendesnél jelentékenyen nagyobb jármüvek, sulyos gépek, nevezetesen vasuti mozdonyok, gőzekék mozdonyainak szállitása czéloztatik; azok szállitásánál a hidakra nézve a 115. §-ban megállapitott határozatok követendők;

c) a révészek és vizen átjáró hajók vezetői oklevéllel birni nem kötelesek ugyan, azonban a közbiztonság érdekében szükséges, hogy józan jó magaviseletü egyének legyenek. E végből az illető hatóság részéről kiállitott erkölcsi bizonyitványnyal kell birniok.

Főrévészi szolgálatot csak oly egyén teljesithet, ki legalább is két éven át révész volt, s a komp- és ladikvezetésben kellő jártasságot tanusitott s erről kis- és nagyközségekben a főszolgabiró, rendezett tanácsu városokban a polgármester, törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitány, illetőleg a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja által kiállitott bizonyitványt tud felmutatni;

d) a törvényhatóság első tisztviselője által hivatalosan aláirt hirdetményben, mely a kompon, illetve hajóhidon, valamint mindkét parton a műtárgyhoz vezető ut vagy hidlás közelében a közlekedő közönség és a kezelő személyzet tájékoztatása és alkalmazkodás végett könnyen látható helyen kifüggesztendő, felsorolandók:

1. az átkelésre nézve hatóságilag megállapitott dijak,

2. a komp vagy hajó megengedhető merülése és maximalis hordképessége suly szerint, továbbá az is, hogy a kompon hány személy, lábas-jószág és szekér nyerhet helyet, a mint ez a forgalomba helyezési engedélyben (75. §) megállapittatott.

A kompnak megengedhető legmélyebb merülése a komp mindkét oldalán világos szinre festett táblával, illetve vonallal jelölendő meg;

e) hajózható és tutajozható folyókon a kompok éjjel - akár közlekednek, akár állanak - fehér fényü világgal látandók el. Előbbi esetben a komp farán, utóbbi esetben a kompnak a folyam felé eső részén;

f) azon réveknél, melyeknél hossz- vagy keresztkötél van alkalmazva, ha a viz hosszában akár gőzös, akár egyéb jármü közlekedik, a hosszkötelet használó komp tartozik azonnal azon oldalra menni, melyen a többi jármüvek közlekedését nem gátolja, a keresztkötelet használó komp pedig köteles a kötelet leereszteni. A kötél-leeresztésért semmi dij sem szedhető.

A hosszkötelen járó, éjjel csakis azon oldalon állhat, melyen állva a többi hajó közlekedését nem zavarja.

A keresztköteleknél használt ugynevezett "galambok" és a hosszköteleknél a legfelső és legszélső uszányok éjjel szintén fehér fénynyel világitandók meg;

g) a kompok közlekedése a folyam hosszában haladó jármüvek közlekedését nem gátolhatván, a révészek kötelesek az átjáró vonalhoz közeledő egyéb jármüvek elhaladását megvárni.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 100 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők, ezen felül az illetéktelenül szedett dijak visszafizetésére, végül a szükséges intézkedések végrehajtására záros határidő alatt kötelezendők.

117. § A hajó-, jármos- vagy forgóhidak, szóval a felnyitható hidak tulajdonosai vagy bérlői, kötelesek a hidat, - a hajók és talpak átbocsátása czéljából - naponként kétszer, a hatóság által megállapitott időben, ingyen kinyitni.

De ezenkivül is kötelesek a vizi közlekedés érdekében a hidat bizonyos hatóságilag megállapitott dijért, mindannyiszor kinyitni, midőn az szükséges.

Az ezen hidnyitás alól a hidtulajdonosok vagy bérlők, csak az esetben menthetők fel, ha a hidnyitás magas vizállás vagy vihar miatt veszélyes, vagy épen lehetetlen volna.

A hidak kinyitására vonatkozó jelzések körüli eljárásra nézve a hajózási rendszabályok tartandók szem előtt.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, ezen felül az illetéktelenül szedett dijak visszafizetésére közigazgatási uton kötelezendők.

118. § Ki valamely komp, hid, az azokhoz felvezető- és lejárók vagy valamely utszakasz fentartására jogositva vagy kötelezve van, köteles az érintett tárgyakat a közlekedés igényeinek megfelelő állapotban tartani és a hatóságnak e részben kiadott intézkedéseit teljesiteni.

Az ezen határozatok ellen vétők 50 frt erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők és a szükséges intézkedések végrehajtására záros határidő alatt kötelezendők.

Visszaesés esetében - ha a büntetés kiállása óta még hat hónap nem mult el - a büntetés 100 frtig terjedhető pénzbüntetésben állapitandó meg.

Ha pedig a hidak és kompok az életbiztonságra veszélyes állapotban tartatnak, vagy a hatóságnak az életbiztonság szempontjából a közlekedésre nézve kiadott intézkedései nem teljesittetnek, az 1879. évi XL. tc. 113. §-a határozatai érvényesek.

119. § Utak mellett kő-, kavics-, föld- vagy homokbányák és gödrök csak hatósági engedély és az engedélyben kikötendő föltételek megtartása mellett, illetőleg csak akkor és ugy nyithatók és tarthatók üzemben, hogy ez által az uton való szabad közlekedés ne hátráltassék és az utfentartás vagy az ut és műtárgyak kárt ne szenvedjenek. Oly gödrök és bányáknál, melyek fenékszine az út felszinétől mérve 1 méternél mélyebben fekszik, az ut szélén a bányatulajdonos által védkorlátok állitandók. Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

120. § A mennyiben a bányatörvény nem intézkedik, azon bányáknál, melyek robbantások segélyével müveltetnek, a bányanyithatásra kiadandó engedély feltételeiben azon távolság, mely mellett robbantások bármely időben eszközölhetők, esetleg azon megszoritások és elővigyázati rendszabályok, melyek mellett ily müvelés közelebb is - és mily távolban megengedtetik - megállapitandók.

Az ezen §. határozatai ellen vétők az 1879. évi XL. tc. 109. és 110. szakaszainak határozatai értelmében 15 napig terjedhető elzárással és 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

121. § Községek belterületén egyátalában, községeken kivül pedig jármüvek, illetőleg szabadon hajtott állatok közelében ostorral cserditeni, lőni vagy robbanó töltényeket eldurrantani tilos.

Az ezen határozat ellen vétők 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

122. § Ut mellett fekvő épületeknek ut felőli oldalán, vagy az ut mellett közvetlenül levő helyeken vagy az uton haladó jármüveken oly tárgyakat, melyektől az igavonó és más állatok megrémülhetnek, továbbá nyers hust, állatbőröket stb. takaró nélkül felaggatni vagy szállitani nem szabad. Az utárkokba állati hullákat vagy egyéb undort vagy ijedelmet okozó tárgyakat dobni nem szabad, azoknak eltávolitásáról pedig a község előljárói gondoskodni tartoznak.

Az ezen határozat ellen vétők 20 frt erejéig büntetendők.

123. § Hófuvás, hegyomlás és árviz alkalmával kötelesek azon községek lakosai, melyek határain valamely állami vagy törvényhatósági ut átvonul, továbbá a melyek az érintett utak közlekedésének biztositásánál közvetlenül érdekelve vannak, az utvonalon szükséges közlekedés biztositása érdekében az államutakra nézve a kereskedelemügyi minister, törvényhatósági utakra nézve az illető törvényhatóság által törvényszerüen megállapitott szabályrendelet szerint dijtalanul, minden betudás nélkül közremüködni.

Hófuvások alkalmával ezen kötelezettség a hónak csak egy jármü elhaladhatására szükséges nyomszélességben és kitérőkkel leendő eltávolitására terjeszthető ki.

A ki hófuvás vagy vizáradás esetén nem engedelmeskedik a hatóságnak, a fennérintett szabályrendelet határozataihoz képest kiadott azon meghagyásának, hogy a közlekedés veszélyeinek és akadályainak elháritására, illetőleg megszüntetésére személyesen vagy háznépének, cselédeinek munkájával, szekereinek, vizi jármüveinek avagy az oltalom szempontjából szükséges egyéb eszközeinek, nemkülönben hámos lovainak vagy vonó marháinak ideiglenesen a hatóság rendelkezése alá bocsátása által közreműködjék, a mennyiben abban alapos okok által nem akadályoztatott: száz (100) frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A ki pedig ezen esetekben a segitéstől másokat visszatart vagy lebeszél: nyolcz (8) napig terjedhető elzárással és kétszáz frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Önként érthető, hogy az, a ki a községi közmunka alól a jelen törvény szerint föl van mentve, nem rendelendő ki s e részben a jelen szakasz határozatai nem alkalmazhatók.

124. § A városban vagy más községben a szabad közlekedés akadályozása vagy nehezitése, továbbá a hajtásra, lovaglásra, kocsizásra, szánkázásra és a lovak kiszabadulásának megakadályozására vonatkozó szabályok megszegése tekintetében előfordulható kihágásokra nézve az 1879. évi XL. tc. 119. és 120. §-ainak határozatai követendők.

III. FEJEZET

Az uttestnek és tartozékainak, valamint a 104. §-ban érintett műtárgyaknak, illetve berendezéseknek épsége elleni kihágások

125. § Az uttestnek és összes tartozékainak, az uttöltésnek és bevágásoknak, azok oldalainak, az utárkoknak, azokban összegyülő vagy a műtárgyak alatt átfolyó viznek elvezetésére szolgáló árkoknak, csatornáknak vagy csővezetékeknek, az utpályának, az utpadkáknak, világitó eszközöknek, az uton levő hidaknak, átereszeknek és kőteknőknek, mindezek egyes alkatrészeinek, hajóhidaknak, kompoknak, ladikoknak s az ezek használatára szolgáló berendezéseknek, csuszamlásoknál a viz levezetésére előállitott árkoknak, szivárgóknak, folyókáknak, az ut tám-véd és bélfalainak, kő- vagy más anyagokból készitett védműveknek és burkolatoknak, korlátoknak és kerékvetőknek, kilométer-oszlopoknak, hektométert jelző vagy a műtárgyak számozására alkalmazott karóknak, utmutató, intő és községmutató tábláknak, mindezeken levő feliratoknak, számoknak és jeleknek, utmesteri és utkaparói lakoknak, azok melléképületeinek és keritéseinek, az ut mellé ültetett fasoroknak, védültetvényeknek, sövényeknek, szóval minden a közlekedés czéljaira szolgáló vagy azok fentartására megkivántató bármely létesitménynek, ugy szándékos, mint vétkes mulasztásból vagy gondatlanságból származott rongálása kihágást képez.

Ilyen kihágások, a mennyiben rossz szándék forgott fenn, 15 napi elzárásig és 100 frt pénzbüntetésig, ha pedig rossz szándék nem forgott fenn, 30 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, továbbá kötelesek a tettesek az okozott kárt megtériteni.

126. § Tilos az utpadkáknak és árkoknak, kő, kavics, föld vagy más anyagok nyerése szempontjából kivágása, az utárkok betömése, azok vizfolyásának elgátlása, szemét, kő, föld, trágya, fa vagy más anyagoknak azokba hányása, más mederbe folyó patakok, források, vizelvezetéseknek, trágyalé, pöczegödör-, iszap- és szennyvizeknek belevezetése, hidaknak, csatornáknak, csővezetékeknek betömése, azok levezető árkainak elgátlása, beültetése, az árok vizének elfolyása ellen védgátak vagy sövények emelése, az utnak vagy bármely ahhoz tartozó résznek magánhasználatra elfoglalása és átalakitása, a mennyiben az 1885:XXIII. tc. mást nem rendelne.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, és a megbüntetett cselekmény által okozott károkat is megtériteni kötelesek.

127. § Az ut testében, annak árkaiban vagy tartozékain magánfelek által saját használatukra szolgáló csatorna-, viz- és csővezetékek, hidak és átereszek, szóval bárminő létesitmények csak a kellő tervek s leirásokkal felszerelt kérelem alapján az illetékes hatóság részéről nyert előleges engedély mellett épithetők.

Az ezen határozatok ellen vétők 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők, azon felül kötelesek az előbbeni állapotot saját költségükön záros határidő alatt visszaállitani, esetleg az e végből ez illető hatóság által végrehajtott intézkedések folytán felmerült kiadásokat megtériteni.

128. § Közutaknak helyi érdekü vasutak elhelyezésére leendő igénybevétele iránt az 1880:XXXI., illetve 1888:IV. tc. lóvonatu vasutak részére pedig a kereskedelemügyi minister által kiadott, illetőleg kiadandó szabályrendelet intézkedései mérvadók. Az ezekben megszabott eljárás megtartása előtt a közutakat ily czélokra igénybe venni vagy azokon bármily munkálatot kezdeni tilos.

Az ezen határozat ellen vétők esetről-esetre 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

IV. FEJEZET

A közutaknak és a 104. §-ban érintett műtárgyaknak és berendezéseknek fentartására hátrányos kihágások.

129. § Az utpályának s tartozékainak fentartása érdekében tiltva van:

a) a fedanyag-halmoknak szándékos elgázolása, utárkokba leszórása vagy magánczélokra felhasználása;

b) az utpályára és padkákra kőnek, sárnak, hónak, szemétnek, trágyának stb. a szomszéd telkekről, földekről vagy máshonnan való kihordása, áthányása;

c) udvarokon összegyülő vagy ereszekről lefolyó viznek nem az utárokba, hanem a pályára vezetése, bárminő folyadéknak arra, kiöntése;

d) szálfáknak, fatörzseknek, vasalkatrészeknek, ekéknek és boronáknak, vagy más tárgyaknak akár előtaligával, akár a nélkül az utpályán végig, vagy az oldalárkokon átcsusztatása és vonszolása, lejtőkön a kerekeknek surló vagy alabor nélküli megkötése;

e) jéghasitó lánczoknak máshol, mint sikjégen való alkalmazása.

Ugyancsak a fentebbi érdek szempontjából:

a) a jármüveknél a keréktalp vasa lehetőleg lapos és kiálló szegek vagy csavarfejek nélkül készült legyen;

b) oly utszakaszok, melyek szalma, széna, vagy egyéb termények nagyobb mennyiségben való szállitása következtében a szállitott termények hulladékai által nagyobb mérvben ellepetnek, a fuvarosok, illetőleg a szállitott termény tulajdonosai által tisztitandók.

Az ezen szakasz határozatai ellen vétők 50 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

130. § Tilos az ut testének és az ahhoz tartozó bármely tartozéknak és területnek magánczélokra még ideiglenes elfoglalása is, nevezetesen tilos azokra követ, fát, téglát vagy más anyagokat, gazdasági terményeket, gyártmányokat, áruczikkeket lerakni. Kötelesek ezeknél fogva a gyárak, raktárak, termelőhelyek, gazdasági telepek, korcsmák és vendéglők tulajdonosai, illetve bérlői fel- és lerakó helyekről, továbbá a fuvarok elhelyezésére és az etetésre szükséges területekről, végül az azokhoz a közuti forgalom akadályozása nélkül vezető ki- és bejáró utakról saját költségükön gondoskodni. A községi előljáróságok pedig a bér- vagy teherkocsik számára állóhelyekül csak szélesebb utrészeket jelölhetnek ki, vagy e czélra az ut mellett alkalmas helyekről gondoskodni tartoznak.

Az ezen határozatok ellen vétők 30 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Ezeken felül városban és községben az 1879. évi XL. tc. 119. §-a szem előtt tartandó.

131. § A 130. §-ban érintett helyeken a gyárak, raktárak, termelőhelyek, gazdasági telepek, vendéglők és korcsmák tulajdonosai, illetve bérlői tartoznak saját költségükön intőtáblákat felállitani és fentartani, melyekre kiirandó, hogy az uton etetés, állongálás és rakodás vagy lerakás tilos, továbbá ezen tilalomnak megtartásáról lehetőleg gondoskodni.

Az ezen határozat ellen vétők 10 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

132. § Az utak melletti épületek, keritések, eleven sövények az ut árkának külső szélétől, vagy a hol ilyen nem létezik, az uttöltés lábától 1 m. távolságnál közelebb nem helyezhetők. Egy méternél kisebb távolság csak ott tűrhető meg, hol azt az utfentartás czélja megengedi, de ezen távolság sem lehet fél méternél kisebb.

Az ezen határozatok ellen vétők 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Ha az ut fentartása vagy gyalogjárdák előállitása érdekében egy méternél, illetve 50 centiméternél szélesebb területek szükségeltetnek, ezek csak vagy a tulajdonos beleegyezése vagy törvényszerü kisajátitás utján vehetők igénybe.

133. § Erdők, berkek és sürü faültetvények az ut mindkét felén az utárok szélétől számitandó legfeljebb 10 méter távolságig letarolandók, illetve megritkitandók és ugy ezek, valamint az élő sövények oly magasságig, mely az utfentartásra, illetve közbiztonságra nem hátrányos, levágandók. A viszonyokhoz képest egyes helyeken azok vágatása korlátozható, vagy egészen betiltható.

A ki a hatóság e részbeni meghagyásait nem teljesiti, illetve a hatóság e részben kiadott határozatai értelmében kivánt állapot előállitásáról és fentartásáról saját költségén nem gondoskodik, 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, szükség esetén pedig a terhére hatóságilag foganatositandó munkák költségeinek megtéritésére kötelezendő.

134. § Az ut mentén szükséges faültetésekre nézve a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló törvény intézkedik.

A fák az útárok külső szélétől számitva félméter, s egymástól legalább 15 méter távolságra ültetendők akként, hogy egyik fa ne a másik oldalon levő fával, hanem a fák közti tér közepével legyen átellenben.

A ki a hatóság e részbeni meghagyásait nem teljesiti, 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

135. § Az uttal határos épitkezéseknél elkerülhetetlenül szükséges állványok és anyagok csak az államépitészeti (esetleg törvényhatósági mérnöki) hivatal engedélye mellett helyezhetők el.

A ki ily engedélyt előzetesen ki nem eszközöl, vagy az engedély feltételei (az esetleg netán szükséges ideiglenes ut előállitása és fentartása, vagy a csak részben elfoglalt uttestből a közlekedés részére szabadon hagyandó utrész méretei, annak fentartása, tisztitása, a közlekedés és a személyes biztonság érdekében szükséges keritések, vagy korlátok, intőjelek, őrök, szükség esetén éjjeli világitás előállitása, fentartása, végre az épités befejeztével az utnak és tartozékainak kifogástalan állapotban visszaállitása) ellen vét, - illetőleg azokat figyelmen kivül hagyja, - 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő; szükség esetén a terhére hatóságilag végrehajtandó munkálatok költségeit megtériteni tartozik.

A ki épitkezés vagy valamely épület javitása vagy lebontása vagy az állvány felállitása vagy leszedése alkalmával a biztonság szempontjából kiadott szabályokat megszegi, az 1879. évi XL. tc. 117. §-a értelmében büntetendő.

136. § Jármüvekkel való átjárás czéljából az utak árkait betömni, elgátolni, az utak padkáit leásni stb. tilos.

Kiágazó utczákra és utakra, valamint telkekre és mezei birtokokra csak az utárok fölött épitett, a vizfolyás czéljaira kellő nyilással biró hidakon szabad átjárni. - Ily hidak külső területeknél, szántó- és rétföldeknél hordozhatók is lehetnek, ellenben állandó telepek és tanyáknál, oldalutaknál és utczáknál szilárd szerkezettel épitendők.

Valamennyi ilynemü hid épitése és fentartása az illető tulajdonosokat, ház- és föld- stb. birtokosokat, illetőleg az érdekeltségeket vagy községeket terheli. - Oldalutczáknál és oly kiágazó utaknál, hol az utárok folytonossága a vizlevezetés czéljából nem mulhatatlanul szükséges, a hidak elmaradhatnak, továbbá elhagyhatók községek belsejében a házakhoz való bejárásoknál, ha utárkok helyett kőburkolatu folyókák épittettek.

Uj utvonalak épitésénél vagy régiek áthelyezésénél a hozzájáró utak és oldalutczák betorkolási helyein épitendő hidak és átereszek első épitéseinek költségeit az utépitési alap viseli, a fentartás és a későbbi ujbólépités azonban a mellékut tulajdonosait, illetőleg a községet vagy érdekeltséget terheli.

A hatóságok által a fentebbi határozatok értelmében kiadott meghagyások ellen vétők 20 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

137. § A ki az utak árkait, padkáit, a töltések és bevágások rézsüit, állatokkal legelteti, felturni engedi vagy az uton étet, 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen tilalom a baromfi legeltetésére nem terjed ki.

V. FEJEZET

Az uj közutak és műtárgyak, valamint a kompok (révek) és hajóhidak engedélyezésére vonatkozó határozatok elleni kihágások

138. § Kihágást követ el és 300 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki a jelen törvény I. rész VII. és VIII. fejezete értelmében szükséges hatósági engedély nélkül épit vagy az engedélyben foglalt határozatokat és feltételeket figyelmen kivül hagyja.

Ezeken felül a forgalom, illetve a vámszedés is beszüntethető (98. §.).

139. § A kompoknak és réveknek a vizikönyvekbe bevezetésére vonatkozólag a jelen törvény 80. § második kikezdésében foglalt határozatok ellen vétők 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

VI. FEJEZET

A vámszedési jogok engedélyezése, azoknak gyakorlása, valamint a közhasználatra szánt kompok (révek), hajóhidak üzletbe vétele körül fenforgó kihágások

140. § A ki vámot szed a nélkül, hogy a jelen törvény határozatai értelmében engedélyezett vagy igazolt és érvényben fennálló vámszedési joggal birna, 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, azonfölül mindazok részére, kiktől a vámdijakat beszedte, a fizetett vámdijakat visszatériteni tartozik.

A vámszedés azonnal beszüntetendő és a fizetett vámdijak közigazgatási uton megitélendők és behajtandók.

141. § A ki valamely közhasználatra szánt kompot (révet) vagy hajóhidat a forgalomba-helyezési engedély (75. §) kiadása előtt vagy az abban foglalt határozatok és feltételek figyelmen kivül hagyásával vett üzletbe, 50 frtig; ismétlés esetében, ha a büntetés kiállása óta még két év nem mult el, 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Önként érthetőleg azon esetben, ha az 1879. évi XL. tc. 113. §-ába ütköző cselekmény vagy mulasztás forog fenn, ezen § határozatai nyernek alkalmazást.

Ugy az első, mint a második pont értelmében előforduló ismétlés esetében a komp (rév), illetve hajóhid forgalomba-helyezési és vámszedési engedélye bizonyos időre felfüggeszthető, sőt az, illetve a vámjog véglegesen megszüntethető (98. §.).

142. § A ki valamely vámtárgy fentartására jogositva vagy kötelezve lévén, azt rossz karban tartja, vagy a hatóságnak e részben kiadott intézkedéseit nem teljesiti, 50 frtig, ismétlés esetében, ha a büntetés kiállása óta még két év nem mult el, 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Önként érthetőleg azon esetben, ha az 1879. évi XL. tc. 113. §-ának határozataiba ütköző cselekmény vagy mulasztás forog fenn, ezen § határozatai nyernek alkalmazást.

Ugy az első, mint a második pont értelmében előforduló ismétlés esetében a vámszedési engedély bizonyos időre felfüggeszthető, sőt az, illetve a vámjog véglegesen megszüntethető (98. §).

143. § A ki több vámot szed, mint a mennyire jogositva van, az a tényleg beszedett vámdijaknak tizszeres összegével büntetendő.

Ismétlés esetében, ha a büntetés óta még hat hónap nem mult el, a vámdijaknak huszszoros összegével büntetendő, továbbá a vámszedési engedély bizonyos időre felfüggeszthető, sőt az, illetve a vámjog, véglegesen megszüntethető.

Másrészt, a ki a vámtárgyat használja, de nem fizet, illetve a fizetés alól magát kivonja, hacsak a törvény értelmében nem vámmentes a vámdijaknak tizszeres összegében elmarasztalandó (100. §).

144. § A vámdijszabályzat a vámtárgy mindkét oldalán a vámsorompóknál látható helyen és olvashatóan kifüggesztendő.

Az ezen határozat ellen vétők 20 frtig, ismétlés esetében, ha a büntetés kiállása óta még hat hó nem mult el, 40 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

A ki a kompokon, hidakon és utszakaszokon a vámdij fizetésének biztositására vámsorompókat emelt, tartozik a sorompók mellett éjjel és nappal jelenlevő éber őrt tartani, továbbá a sorompókat éjjel vörös üvegü lámpával világitani. Az ezen határozatok ellen vétők 20 frt erejéig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

145. § A 138., 140., 141., 142. és 143. §-ok alapján hozott és a vámszedés felfüggesztését vagy annak és a vámjognak megszüntetését kimondó itéletek csak akkor válnak jogerejüekké, midőn azokat a kereskedelemügyi minister megerősitette; mi végből azok a nevezett ministerhez minden esetben, tehát akkor is hivatalból fel lesznek terjesztendők, midőn azok ellen felebbezés be nem adatott.

Az esetleg szükséges további intézkedéseket a nevezett minister elrendelheti.

VII. FEJEZET

Hatóságok és közegek, továbbá a fenti kihágásokban biráskodó közigazgatási hatóságok és azok eljárása

146. § A törvényhatóság első tisztviselőjének hatásköréhez tartozik az ut-rendészet érdekében intézkedni.

Feladata különösen:

a) a rendőri szabályok fentartása és végrehajtása felett őrködni;

b) az e részben a kereskedelemügyi minister által kiadott utasitásokat végrehajtani;

c) hatáskörében utasitásokat és rendeleteket kiadni:

d) az utrendészet állapotáról a kereskedelemügyi ministernek évenként jelentést január hóban tenni.

147. § Utrendőrségi közegek az állandóan alkalmazott rendes fizetéssel ellátott s felesketett állami és törvényhatósági utmesterek (utbiztosok), továbbá állami és törvényhatósági utkaparók; - nevezettek kötelessége, ha kihágást tapasztalnak, azt lehetőleg megakadályozni és arról a körülmények részletes előadásával az illetékes közigazgatási hatóságnak a lehető legrövidebb idő alatt jelentést tenni.

A nevezettek fennebbi működésénél a közrendőrségi és csendőrségi közegek segédkezni tartoznak.

148. § Az állami és törvényhatósági utmesterek (utbiztosok), valamint utkaparók a következő esküt tartoznak letenni:

Én N. N. esküszöm a Mindenható Istenre, hogy a gondviselésem alá bizott utra és tartozékaira szorgalommal és feltétlen hűséggel felvigyázok, azokat bárminemü megrongálástól megvédendem, hogy azokat, kik az utat vagy annak tartozékait bármi módon kárositani megkisérlenék vagy tettleg megkárositanák, a törvény és szabályrendeletek ellen vétenének, késedelem nélkül feljelentem, ezen cselekményeket vagy mulasztásokat lehetőleg meggátolandom, - szolgálatomat hiven teljesitendem és előljáróim tudta és beleegyezése vagy mellőzhetlen szükség nélkül az utat el nem hagyandom, mindent, mi gondviselésemre bizatik, hiven megőrizendek, s arról minden időben számot adok. - Isten engem ugy segéljen.

Ezen eskü az utmesterek részéről a vármegye alispánja, az utkaparók részéről pedig azon járás főszolgabirája előtt teendő le, melynek területére az illető szolgálattételre beosztva van.

Az önálló törvényhatósági joggal felruházott városokban az érintett eskü a törvényhatóság első tisztviselője vagy annak e részbeni megbizottja előtt teendő le.

Az eskü letételéről bizonyitvány adatik ki.

149. § Az állami és törvényhatósági utmesterek (utbiztosok), továbbá utkaparók közigazgatási hatósági közegek.

Ehhez képest az 1878. évi V. tc., V. fejezet (a hatóságok, országgyülési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak), továbbá az 1879. évi XL. tc. második rész, II. fejezet (a hatóságok és közcsend elleni kihágások 43., 44., 45. és 46. §) határozatai a fentnevezett hatósági közegekre is megfelelően érvényesitendők.

150. § Az utrendőrségi eseményekről és a kihágásokról az illető utmester által rendes napló vezetendő, mely a járási főszolgabirónak sürgős esetekben azonnal, egyébként hetenkint az utvonal rendes beutazását teljesitő m. kir. államépitészeti, illetve törvényhatósági mérnöki hivatalnoknak pedig a helyszinén bemutatandó, minek megtörténte a járási főtisztviselő, illetőleg a fentebb emlitett hivatalnok által a naplóra vezetendő záradékkal igazoltatik.

151. § A jelen törvény értelmében felmerülő kihágások, a mennyiben az 1880. évi XXXVII. törvénycikk határozatai szerint nem a kir. biróságok illetékességi köréhez tartoznak, a közigazgatási hatóságok hatásköre alá esnek (102. §).

Ezen kihágási ügyekben is azon eljárás követendő, mely az 1880. évi XXXVII. tc. 42. §-ának utolsó pontjában foglalt határozat szerint a belügyminister által az igazságügyministerrel egyetértőleg kiadott, illetve még netán kiadandó rendeletekben szabályoztatik. Mindazonáltal a jelen törvényben megállapitott és a közigazgatási hatóságok illetékességi köréhez tartozó kihágási ügyekben felebbezés esetében harmadfokon a kereskedelemügyi minister határoz.

VIII. FEJEZET

Vegyes határozatok

152. § A fent megjelölt kihágási büntetések következtében befolyó összegek, illetve azoknak a felmerült költségek vagy netáni kárösszegek után fenmaradó része a szerint, a mint állami, törvényhatósági, községi közlekedési vagy községi közut, hid, komp (rév), hajóhid stb. és vámszedés van érintve, az állampénztárba vagy a törvényhatósági utalapba, illetve az illető községek pénztárába szolgáltatandók be; az önálló hidak, kompok (révek), hajóhidak stb. után befolyó ilyetén pénzek azon törvényhatóság vagy község utalapja, illetve pénztára javára esnek, melynek területén azok léteznek.

153. § Fölhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a fenti határozatoknak egynémelyikét hatályon kivül helyezhesse vagy azoknak kiegészitését és módositását megengedhesse:

1. a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsu városok belterületeire és az azokon átvonuló bármely közutra (műtárgyra stb.) nézve; és

2. a községi közlekedési és a községi (közdülő) közutakat érdeklőleg.

Az emlitett városok által ily irányban alkotandó szabályrendeletek a kereskedelemügyi ministernek a belügyministerrel egyetértő jóváhagyását igénylik, mig a vármegyei törvényhatóságok által a fenti 2. pont alatt emlitett utak tekintetében alkotandó ilyetén szabályrendeletek a kereskedelemügyi minister elhatározása és jóváhagyása alá terjesztendők.

NEGYEDIK RÉSZ

Budapest főváros közutjai

154. § A főváros kövezetvám-sorompóin kivül levő állami utvonalak épitése, fentartása és kezelése tekintetében a jelen törvény határozatai szintén érvénynyel birnak, azon módositással, hogy az 1870:X., illetve az 1876:VI. tc. értelmében a fővárosi közmunkák tanácsának illetékessége és hatásköre fentartatik, továbbá, hogy a főváros területére nézve a jelen törvény 5. §-a értelmében a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg jár el.

155. § A főváros kövezetvám-sorompóin belül levő állami utvonalok, valamint az összes fővárosi közutak tekintetében a következő határozatok érvényesek:

1. a főváros közutainak épitési és fentartási költségeit a kövezetvámból és közjövedelmeiből (1872. évi XXXVI. tc. 19. §) fedezi, tartozik ezen felül az 1870:X. tc. 8. § b) pontja alatt foglalt határozat folytán a főváros területén (földadó, házadó, - tekintet nélkül az erre nézve a törvény értelmében meghatározott időre fennálló mentességre - keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, tőkekamat- és járadékadó czimén - 23. §) előirt egyenes államadók 1 1/2 százalékát évenkint a fővárosi pénzalapba beszállitani;

2. a fővárosi közutak épitési és fentartási kiadásai a főváros évi költségvetésének és zárszámadásának kiegészitő részeit képezik, s mint ilyenek az 1872. évi XXXVI. tc. V. fej. értelmében tárgyalandók, megállapitandók és átvizsgálandók s általában ezen kiadásokra nézve is a fentebb érintett tc. határozatai érvényesek;

3. a 2. pontban érintett tc. 103. §-ának első kikezdése érvényen kivül helyeztetik, miglen a második és harmadik kikezdésének érvénye továbbra is fentartatik.

Jelen törvénynek a vasuti állomásokat a legközelebbi állami vagy törvényhatósági uttal vagy községgel összekötő utakról szóló része (I. rész III.) a főváros területére nem bir érvénynyel.

A budapesti Dunahidakra jelen törvény határozatai nem érvényesek.

156. § A főváros hatósága az utak épitése, fentartása és kezelése tekintetében az 1872. évi XXXVI., továbbá az 1870. évi X. tc., végül az 1876. évi VI. tc. határozatainak szem előtt tartásával önállólag intézkedhetik.

Jelen törvénynek az uj közutakra és az azokon szükséges műtárgyakra, továbbá a kompokra (révekre) és hajóhidakra (I. rész VII. és VIII.), továbbá a vámokra (II. rész) vonatkozó határozatai Budapest főváros területére is érvényesek.

157. § A kereskedelemügyi ministernek főfelügyeleti és szükség esetén intézkedési joga a belügyministerrel egyetértőleg a fővárosi közutakra nézve is fentartatik.

158. § A főváros területén előforduló utrendőrségi kihágásokra nézve a belügyminister a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg szabályrendeletileg intézkedik.

ÖTÖDIK RÉSZ

Zárhatározatok

159. § Gyárak utadómentessége.

Mindazon gyárak, melyek a hazai iparnak adandó állami kedvezményekről szóló 1881. évi XLIV. tc. értelmében az abban felsorolt adók alól fölmentve vannak, illetve lesznek, ezen metességük tartamára mentesek egyuttal azon törvényhatósági utadó alól is, mely a fennebb idézett törvényben emlitett egyenes adók kivetése esetében terhükre a jelen törvény szerint megállapitandó lenne.

160. § A törvény életbeléptekor fennálló földhaszonbérleteknél fizetendő utadó.

A jelen törvény életbeléptekor haszonbérben levő földbirtokra eső egyenes államadók után kivetett utadót a törvényhatóságnál a földbirtokos tartozik ugyan fizetni: köteles lesz azonban a haszonbérlő a jelen törvény életbeléptének napját megelőző évben a haszonbéri birtokon közmunka alá összeirt igavonó állatok és kézi erő után az akkor fennállott szabályok értelmében kirótt törvényhatósági közmunkatartozásnak a törvényhatóságban az azon évre megállapitott váltságárak szerint kiszámitandó összegét, - mely azonban nem lehet nagyobb, mint maga a földbirtokos által a jelen pont értelmében fizetendő utadó - a szerződésnek a jelen törvény életbelépte utáni tartama alatt az utadó fizetésére nézve megállapitandó szabályok szerint a földbirtokosnak évenkint megfizetni.

A felmerülő vitás kérdések - a mennyiben a felek között a törvényhatóság első tisztviselőjének közbenjárása mellett egyezség nem jönne létre - az illetékes biróság által döntendők el.

161. § A törvény hatályának kiterjedése.

Jelen törvény hatálya Fiume városának és kerületének, valamint Horvát-Szlavonországoknak kivételével, a magyar korona egész területére kiterjed.

A katonai igazgatás alatt álló, ugyszintén az általa ujból épitendő utak- és műtárgyakra, míg azok ezen igazgatás alatt maradnak, továbbá Fiume városára és kerületére nézve a jelenben fennálló gyakorlat a további intézkedésig fentartatik.

Horvát-Szlavonországok területén az 1868:XXX. tc. mérvadó.

162. § Régi határozatok érvénytelensége.

Jelen törvény következtében hatályukat vesztik a hazai törvényeknek, rendeleteknek, szabályoknak és szabályrendeleteknek, továbbá a szokásjognak mindazon megállapitásai, melyek a jelen törvény határozataitól eltérők.

163. § Törvény végrehajtása.

A jelen törvény életbeléptének napját a kereskedelemügyi minister határozza meg, ki annak a belügyi, pénzügyi, igazságügyi és földmivelésügyi ministerekkel egyetértő végrehajtásával egyuttal megbizatik.