1890. évi XI. törvénycikk indokolása

az igazságügyi orvosi tanácsról * 

Igazságszolgáltatásunk egyik ágánál sincs nagyobb szükség a gyors és szabatos eljárásra, mint épen a büntető törvénykezésnél, melynél az érdekelt egyéneknek vagyonát, becsületét, sőt életét is koczkára téve látjuk.

A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy büntető törvénykezésünk gyakran évekig tartó eljárás után vezet czélhoz.

Ennek egyik főokát abban ismerhetjük fel, hogy azon bűnügyek elintézésénél, melyek nálunk a legszámosabbak, t. i. a testi épség és emberi élet ellen elkövetett bűncselekmények, birósági közegek működésén felül még orvos-szakértői közegek közreműködése is szükséges, hogy a kellő orvos-törvényszéki ismeretekkel és gyakorlattal biró szakerők már az első fokban is nem mindig találhatók és e miatt hol a vád, hol pedig a védelem részéről alaposan kifogásolt szakértői véleményeknek felülvizsgálatát igen számos esetben el kell rendelni, - s végre, hogy a mellőzhetlennek bizonyult felülvizsgálat gyakran csak hosszabb idő lefolyta után történhetik. Ez alatt a biróság teljes tétlenségre van kárhoztatva, a vádlottak pedig vizsgálati fogságot szenvednek.

E visszás helyzet okait tovább kutatva, könnyen feltaláljuk azon körülményben, hogy az orvos-törvényszéki vélemények felülvizsgálatát nálunk ez idő szerint két oly testület végzi, a mely egészen más természetű és nagyon is tág kiterjedésű feladattal bir, a mely testületek tehát e felülvizsgálatot minden ügybuzgóságuk és megfeszitett munkásságuk daczára is csak mellékes foglalkozás gyanánt s akkor teljesithetik, a mikor egyéb fontos és tulajonképeni feladatukat képező teendőik azt megengedik.

E két testület az 1876. évi XIV. tc. 169. §-ában megalakitott országos közegészségi tanács és a tudomány-egyetemek orvosi karai.

A lassúságot és késedelmezést megszüntető kényszert e testületekre gyakorolni azért nem lehet, mert nagyobb gyorsaságot csakis tulajdonképi kötelességeik háttérbe szoritásával fejthetnének ki, a mit pedig tőlük megkivánni nemcsak méltánytalan, de helytelen is volna. Ehhez járul, hogy mind a két testület az évnek majdnem három egész hónapján keresztül működését teljesen beszüntetni.

Elismeri a mai helyzet tarthatatlanságát maga a közegészségi tanács, midőn egy a belügyminister urhoz intézett és ez által velem közölt előterjesztésében ekként nyilatkozik:

„Az országos közegészségügyi tanácsnak fő- és első sorban tekintetbe veendő hivatását ugy az 1876:XIV. törvénycikknek, mint alapszervezetének és ügyrendjének értelmében az ország egészségügye körül szükséges intézkedésnek tudományos előkészitése és esetleg kezdeményezése képezvén, e föladatnak teljesitésé-t a mind gyakrabban kikért felülvéleményezések által háttérbe nem szorittathatja s ezeket sorrendben tárgyalván, a megkeresés és a felülvélemény megadása közt szorittathatja s ezeket sorrendben tárgyalván, a megkeresés és a felülvélemény megadása közt minden áldozatkészség mellett is több havi idő mulik el és pedig annyival inkább, mert a nem ritkán száz ívet is meghaladó bűnperek tanulmányozása sok időt vesz igénybe s e munka nem képezi, de nem is képezheti az előadóknak kizárólagos feladatát. Miután pedig a felülvéleményeknek megállapitása a tanács teljes ülésében szintén sok időt vesz igénybe, a tanács havonkint 10-12 felülvéleménynél többett aligha szolgáltathat.”

Tiz hónapon át tehát 100-120 felülvéleményt mint maximumot helyezhet kilátásba az országos közegészségi tanács s csakugyan az elmult 1888. évben kieszközölt 214 felülvélemény közül 102 esik az országos közegészségi tanácsra, 104 a budapesti tudomány-egyetem orvosi facultására és a 8 a kolozsvári tudomány-egyetem orvosi karára.

Azon a belügyminister urhoz intézett kéréssel fejezi be tehát a közegészségi tanács fentebb idézett előterjesztését, hogy az igazságügyministert oly intézkedések megtételére felkérni méltóztassék, melyek az igazságszolgáltatás érdekében czélszerűbbek legyenek.

Hosszasabb és beható tárgyalások után, melyek e részben az igazságügyi és a belügyi ministerium, valamint a közegészségi tanács közt folytattattak, azon meggyőződés jutott érvényre, hogy a sürgetett intézkedés nem lehet más, mint az orvos-törvényszéki vélemények felülbirálatának a közegészségi tanács és az egyetemi facultás hatásköréből való átvitele egy külön e czélra alakitandó s közvetlenül az igazságügyministernek alárendelt orvos-szakértői tanácstestületre.

Sokkal fontosabb kötelessége az államnak a büntető igazságszolgáltatás szabatos lefolyását a kellő biztositékokkal ellátni, semhogy orvostalanul hagyhatnánk a világosan felismerhető bajt.

Ez tehát első és legfőbb indoka annak, hogy a jelen törvényjavaslatban egy „Igazságügyi orvosi tanács” megalakitását ajánljam.

Törvényjavaslat alakjában teszem ezt egyrészt azért, mert a tervezett intézkedés az 1876. évi XIV. tc. némely rendelkezéseit módositólag érinti, másrészt azért, mert a megalakitani szándékolt orvosi tanács költségeiről másként, mint törvényhozási felhatalmazás alapján gondoskodni nem tartom megengedhetőnek.

De szükséges e tanács megalakitása a büntető törvénykezés gyorsitásán és szabatosabbá tételén felül még egyéb okoknál fogva is.

Azon fentebb már érintett körülmény, hogy vidéki biróságaink csak kevés esetben vehetik igénybe oly orvosok szakvéleményét, a kik a törvényszéki orvostan kellő ismeretével és gyakorlatával birnának, arra indit, hogy az 1883:I. tc. 9. §-ában nyert felhatalmazásnál fogva a törvényszéki és fogházorvosi szakvizsgák rendszeresitését siettessem. E szakvizsgák egyedül hivatott vezetői csakis a megalakitandó s a kérdéses vizsgák tárgyával szakadatlanul foglalkozó igazságügyi orvosi tanács tagjai lehetnek. Csak ily előkészitéssel remélem elérhetni, hogy a biróságok már első fokban idővel a mostaniaknál szabatosabb, kielégitőbb s ennek következtében a felülvizsgálatot is csekélyebb mérvben igénylő szakvéleményeket nyerhetnek.

Ugyancsak ez idő szerint szándékozom a törvényhozás támogatásával reformálni s megjavitani börtönviszonyainkat is. Hogy mely módozatok alkalmazásba vétele által lehet az államkincstár lehető legkisebb megterheltetésével s mégis a büntetés czéljának megcsorbitása nélkül a szabadság-büntetésre itélteket a minimalis életszükségletnek megfelelőleg elhelyezni, élelmezni, ruházni és foglalkoztatni? ezek oly kérdések, a melyek végleges megoldást még nem nyertek és a melyek eldöntésénél egy a megkivántató szakismeretekkel biró tanács segélyét és folytonos megfigyeléseit nélkülözni alig lehet.

A költség, melyet e szaktanács megalkotása okozni fog, nem oly tetemes, hogy akadályul volna tekinthető azon előnyökkel szemben, melyek elérése e tanács működésétől joggal elvárható, sőt részben megtérül e költség az által, hogy számos bűnügyben a vizsgálati fogság megrövidülvén, az ebből egyébként eredő s rendszerint behajthatlan kiadások szintén alább szállandanak.

Szándékom az, hogy az igazságügyi orvosi tanács évi 12.000 frtnál többe ne kerüljön, sőt hogy addig, mig az ügyforgalom ezen egész összeg igénybevételét mellőzhetlenné nem teszi, annak keretén belül a lehető megtakaritás éressék el.

Ĺttérve a törvényjavaslat részletes indokolására, azt a következőkben terjesztem elő:

Ad 1. §

Ezen § határozottan irja körül a megalakitandó tanács-testület helyzetét az államkormányzatban, annak hivatását és hatáskörét.

Kimondja e §, hogy a megalkotandó tanács kizárólag az igazságügyi közszolgálat terén lesz hivatva működni, hogy ennélfogva az igazságügyminister rendelkezése alatt áll, a ki benne csakis véleményadásra hivatott közeget talál, mig törvénykezési ügyekben ezen tanács felülvéleményei ugyanoly érvénynyel birandnak, mint a minővel birnak ez idő szerint az 1876:XIV. tc. 170. §-a alapján az országos közegészségi tanácsnak felülvéleményei.

Az "igazságügyi orvosi tanács" tehát ép oly kevéssé birand önálló rendelkezési vagy intézkedési joggal, mint a hogy nem bir ilyennel az országos közegészségi tanács.

Ad 2. §

Ezen § közelebbről ismerteti meg az igazságügyi orvosi tanács feladatát, s nevezetesen azt is, hogy habár működésével első sorban és túlnyomólag a büntető jogszolgáltatást lesz hivatva támogatni, mégis véleményes nyilatkozatai polgári természetű és az igazságügyi administratio körébe tartozó kérdésekben is igénybe vehetők lesznek.

Csak egy esetben, t. i. az f) pont esetében fog a tanács saját kezdeményezése alapján eljárhatni, feladatának többi részei esetről-esetre való felszólitást tételeznek fel.

A g) pontban emlitett közvetlen vizsgálat csak kiválóan fontos esetekre szoritkozhatik.

Habár a tanács működésének módozatait a 6. §-ban emlitett ügyrend lesz hivatva megállapitani, mégis czélirányosnak mutatkozott már e helyen meghatározni, hogy mely teendők igénylik meg föltétlenül a tanács testületi együttműködését, s melyek végezhetők a tanács egyes tagjai által is.

Ad 3. §

A 3. § a tanács szervezetét ismerteti, mely, tekintettel a czélszerűség szempontjára, kiegészitésről is gondoskodik.

Ad 4. §

A tanács költségei a törvényjavaslatban nem állapittatnak meg, mert azok helyes részletezése ma még nem sikerülhetnek. Elegendőnek tartottam tehát a költségek maximális összege gyanánt 12.000 frtot már az 1890. évi igazságügyi költségvetésbe felvenni.

Ad 5. §

Oly testületek, melyeknek munkálkodása nem annyira positiv szabályok, mint inkább a tudomány folytonos haladása által kell, hogy vezéreltessék, nem czélszerű még tagjai személyében sem változatlanná tenni.

Ez az oka, hogy az igazságügyi orvosi tanács tagjai is három évi szakadatlan működés után az új kinevezés esélyének tétetnek ki. Csak ekként válik lehetségessé ezen tanács részére a legjobb tagok megtartása mellett az új és újabb kitűnőségeket is megszerezni.

A jegyzői megbizás azért tétetik az igazságügyminister elhatározásától teljesen függővé, mert ezen teendők kevésbbé gyors és szakavatott teljesitése az egész tanács működését esetleg hosszabb időre megbénithatná.

Ad 7. §

E helyen nem lenne elég csak annyit mondani, hogy „az 1876:XIV. törvénycikknek ezen törvény rendelkezéseivel ellenkező részei hatályon kivül helyeztetne”- hanem tüzetesen meg kell jelölnünk a módosulást szenvedő részleteket és pedig nemcsak a nagyobb világosság kedvéért, hanem azért is, mert az 1876. évi XIV. tc. némely rendelkezései, melyek az igazságügyi kormányzat egyes ágaira vonatkoznak s melyeknek további érvényessége iránt különben kételyek támadhatnának, továbbra is hatályukban meghagyatnak.

Igy a most idézett tc. IV. fejezte, habár az állami fegyházakról és börtönökről szól, változatlanul érvényben hagyatik, mert az érdekegység a közegészség fentartása tekintetében az ország egész területén s annak minden egyes intézményei közt oly elválaszthatlan, hogy e részben bárminő helynek mintegy területenkivüliséget biztositani lehetetlennek mutatkozik.

Ad 8. §

Miután az igazságügyi orvosi tanács megalkotása több időt és előmunkálatot kiván s a megfelelő egyéniségek gondos megválasztását teszi szükségessé: ennélfogva a törvény életbeléptetésének időpontját az ezen előmunkálatok teljesitésére hivatott igazságügyminister elhatározásától kell függővé tenni.