1890. évi XXX. törvénycikk indokolása

a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről szóló 1883:XXX. törvénycikk módositása tárgyában * 

Az 1883. évi XXX. törvénycikk megadta az alapot arra, hogy középiskoláink korszerűen fejlődjenek s bennök a tanitás szinvonala s az általa elért eredmények általánosan emelkedjenek.

Hogy e czélt annyira, a mennyire azt a viszonyok megengedték, elértük, vagy legalább megközelitettük, arról a nevezett törvény életbelépte óta lefolyt alig hét évi időszak is már tanuságot tesz.

De valamennyi baját középiskolai ügyünknek e törvény nem orvosolhatta, még pedig annál kevésbbé, mert e bajok legnagyobb része az egész művelt világban egyaránt feltalálható s azoknak megszüntetése nemcsak a szakköröket, hanem a közvéleményt is mindenütt élénken foglalkoztató s mind máig megoldottnak nem tekinthető kérdésekkel függ össze.

Hazai viszonyaink és tapasztalatainak útmutatása nyomán s figyelemmel nemzeti közműveltségünk szükségleteire, én a középiskolai kérdés leghelyesebb megoldását oly középiskola megalkotásában vélném feltalálhatni, a mely egységes alapokból kiindulva csak felsőbb osztályaiban válik két-, vagy többféle, s nyujt különböző képzést az ifjaknak, tekintettel azok hajlamára és képességére, sőt figyelemmel választandó életpályájukra is. Belátom azonban, hogy a kérdés ily gyökeres reformra még nem érlelődött s ezért a középiskolai törvényben lefektetett rendszer megváltoztatását javaslatban nem hozhatom; de másrészt halaszthatatlannak tartom, hogy a legégetőbb bajon már most segitsünk, és pedig oly módon, hogy az előttem lebegő teljes reformterv létrejövettének útja ez által is egyengettessék.

A legégetőbb baj véleményem szerint a következő jelenségekben nyilvánul:

A mai kor műveltsége által igényelt ismeretanyag mindinkább növekedő tömege és az e műveltségre vezető képzésnek mindinkább érvényesülő sokoldalúsága általán nehéz problemákat állitanak a középiskolai oktatás elé s ezeket nálunk még megnehezitik sajátságos nyelvi viszonyaink, nevezetesen a soknyelvűség s az együttes oktatásnak ebből folyó akadályai. Ezek magyarázzák meg, hogy a nyelvi disciplinák terén középiskoláinkban - a realiákhoz hasonlitva - általán még mindig fogyatékosnak mondható eredményt értünk el s hogy mind általánosabbá válik az óhajtás: a középiskolai tananyagnak különösen e részében könnyitő változtatását eszközölni.

Másrészt tapasztalható, hogy fölös számmal létező gymnasiumainkba a tanulóknak óriási tömege tódus s igy szükségképe az ifjak egy nagy része oly képzésben részesül, mely hajlamával, képességével, jövendőbeni életpályájával és társadalmi helyzetével teljes összhangban nem áll, s ebből vagy utóbb bekövetkező csalódást és elégtelenséget szül.

Már közvetlen hivatali elődöm gyakran panaszolta a pályák tekintetében nagyobb jövőt igérni látszó gyamnasiumok túltömöttségét s a reáliskoláknak legtöbb helyen mutatkozó néptelenségét s hogy az ebből a pályaválasztásra s ez által a társadalmi viszonyokra is kiható káros hatást orvosolja és a reáliskolákat a gymnasiumokkal versenyképesebbekké tegye, számos reáliskolában a latin nyelvű tanfolyamok létesitéséről gondoskodott. De ennek daczára csak csekély mértékben gyarapodott az utóbbi évek alatt a reáliskolák népessége, azt a törvényadta kedvezményt pedig, mely szerint reáliskolát végzett tanuló, ki a latin nyelvből pótló érettségi vizsgálatot tesz, az egyetemek jogi és orvosi karaira is felvehető, alig egy néhányan vették igénybe, s még mindig észlelhető az a sajátságos jelenség, hogy a műszaki és katonai pályára lépő ifjak nagyobb számmal kerülnek ki a gymnasiumokból, mint a reáliskolákból, holott ez utóbbiaknak főhivatása épen az ily pályákra való előkészités volna.

Tehát egyfelől a gymnasiumi nyelvi tanulmányok aránylagos eredménytelenségének orvoslása az által, hogy az ifjak egy nagy részének igyekezete egygyel kevesebb nyelv megtanulására irányoztatván, jobban concentrálódják; másfelől a gymnasiumi tanitásnak valamivel gyakorlatiabbá tétele az ifjak ama részére nézve, - mely főleg a gyakorlati életpályák szükségletei szempontjából formálja igényeit a középiskola iránt: e két czél az, melyet a jelen törvényjavaslatban kifejezett részleges reformmal elérni óhajtok és remélek, s a melyekkel összekötöm még azt a harmadikat is, hogy a gyamnasiumok felsőbb osztályaiban a bifurcatio egy nemének alapja vettetvén meg, ez által az alul egységes, felül bifurcált középiskolára való fokozatos átmenetel előkészittessék.

Szándékosan kerülni kivántam azt, hogy e törvényjavaslat fennálló középiskolai törvényünkkel annak alapelveire nézve összeütközésbe jőjjön. Szembeszökő, hogy az egyetlen elvi intézkedés, a melyet tartalmaz, ugyszólván csak consequentiája annak a rendelkezésnek, a mely az 1883. évi XXX. törvénycikk 26. §-ának második bekezdésében foglaltatik.

Ez utóbbi rendelkezés szerint, melyre már előtt utaltam, - az oly reáliskolai tanulók, kik érettségi vizsgálatukat latin nyelven pótvizsgálattal egészitik ki, az egyetemek jogi és orvostudományi karaira is felvehetők. Ebben már a törvényhozás kifejezte abbeli felfogását, hogy a görög nyelv és irodalom tanulása nem képezi szükségképeni és mulhatlan előfeltételét a mondott felsőbb iskolai szakokban való kiképeztetésnek.

E felfogásra van a jelenlegi törvényjavaslat is alapitva, a mely a görög nyelv és irodalom tanulását csupán azokra nézve teszi kötelezővé, a kik a felsőbb iskolák hittudományi, ugyszintén bölcsészeti, történelmi és nyelvészeti szakaira kivánnak felvétetni.

Midőn a javaslat ezen fő és legfontosabb dispositiójának a fennálló középiskolai törvénynyel való elvi rokonságára rámutattam, egyuttal talál utalhatok arra is, hogy a görög nyelv helyzete a gymnasiumi tanitás tervében már hosszabb idő óta kérdésessé van téve s hogy az e javaslatban tervezett intézkedés egy régóta tág körökben érzett s hivatott tényezők által is kifejezésre jutott szükségletnek igyekszik lehetőleg kiméletes és enyhe módon megfelelni.

Ismeretes az irodalmi vita, mely az ó-classicai nyelvekre nézve általán, de főleg a görög nyelv tekintetében az összes művelt államokban folyik s mely folyton újabb tápot nyer a majdnem általánosan panaszlott eredménytelenségből, a mely a görög nyelv tanitásában észlelhető. Tudvalevő, hogy több állam középiskoláit már is olykép rendezte be, miszerint a felsőbb osztályok tanulói a szerint, a mint a görög nyelvi oktatásban részt venni kivánnak, vagy a holt nyelvek közül csupán a latinból óhajtanak kiképeztetni, külön csoportokban oszlanak. A mult év nyarán Párisban megtartott nemzetközi tanügyi congressus is, bár a görög nyelv középiskolai tanitásának az egyetemi tanulmányok szempontjából való szükségessége mellett tört lándzsát, elismerte a középiskolák háromféle irányának szükségességét, t. i. a tiszta gymnasiumét, mely a görög és latint tanitja, a latin iskoláét, melyben görögöt nem tanitanak, s a reáliskoláét, mely csak modern nyelveket tanit. Még magában Németországban is, melynek conservativ tanügyi politikája az ó-classicai nyelvek domináló helyzetéhez leginkább ragaszkodik, nemcsak hogy latint tanitó iskolák léteznek görög nyelvtanitás nélkül (a realgymnasiumok), de magában a gymnasiumban is adatnak fölmentések a görög nyelv tanulása alól.

Hazánkban a görög nyelv tudvalevőleg 1848. előtt a gymnasiumok legnagyobb részében nem tanittatott; az ötven-hatvanas évek kormányainak idejében a Thun gróf „Organistaions-Entwurf”-ja alapján az osztrák gymnasiumok tanrendszere s vele a görög nyelv kötelező és eléggé kiterjedt mértékben való tanitása a mi gymnasiumainkba is általánosan behozatott.

De már az alkotmány helyreállitása idejében szűkebb köre szorult a tanitás, a mennyiben csak a VII. osztályban vett kezdetét. Boldogult elődöm, báró Eötvös József törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé: „a középtanodai oktatásról és a középtanodákhoz kapcsolódó szakiskolákról”, mely szerint a görög nyelv csak a lyceumban tanittatott volna s ennek is két legfelsőbb évfolyamában ennek tanulására csak azok köteleztettek volna, kik „theologiai és nyelvészeti (tanári) szakpályár” készülnek; tehát e javaslat - mely különben soha sem került törvényhozási tárgyalás alá, - a görög nyelvre nézve körülbelül ugyanazon álláspontot foglalta el, a melyet jelen előterjesztésemben elfoglalok. Később a görög nyelv és irodalom tanitása ugyan ismét az V. osztályban vette kezdetét, de épen ez időben - a hetvenes években - egyes gymnasiumi tanulóknak a görög nyelv tanulása alóli felmentése épen nem tartozott a ritkaságok közé. Csak az 1883-iki középiskolai törvény mondta ki e tantárgyat feltétlenül kötelezőnek, a törvényjavaslat vonatkozó szakasza azonban a képviselőházban hosszabb vita után névszerinti szavazás által 143 szavazattal 75 ellen fogadtatott el. Hogy ugyane kérdésben az újabb időben, nevezetesen a vallás- és közoktatásügyi tárcza költségvetésének tárgyalásai alkalmával mily ellentétes nézetek küzdöttek egymással, az a tisztelt képviselőháznak bizonynyal még élénk emlékezetében van.

Az 1883-iki középiskolai törvényjavaslat tárgyalásakor benyujtott elleninditványok a görög nyelvnek a gymnasiumi tanitás tervéből való kihagyására, illetőleg általán nem kötelező tanitására irányultak. Ezektől eltérőleg jelen előterjesztésem a gymnasiumi tanuló-ifjúságnak csupán egy részére nézve szünteti meg a görög nyelv és irodalom kötelező tanitását.

E javaslat kiméletes és mérsékelt irányát tanusitja még ezenfelül az is, hogy a kormány rendelkezése vagy vezetése alatt nem álló (ev. ref., ág. ev. unit. és gör. kel.) középiskolák fentartóitól, - mely alatt az autonom hitfelekezetek értendők, - nem követeli meg, hogy a görög nyelvet és irodalmat helyettesitő oktatást gymnasiumaikban okvetlenül berendezzék. A javaslatot ily értelemben szerkesztettem nemcsak azért, mert azzal radicalis változtatást középiskolai rendszerünkön és szervezetünkön egyáltalán nem terveztem, hanem azért is, mert nem tartottam volna méltányosnak, hogy amaz áldozatokon felül, melyeket a középiskolákat fentartó autonom hitfelekezetektől az 1883-iki törvény alapján követelni kellett eddig és kellend még ezentúl, még továbbiakat is követeljen a törvényhozás, holott a gymnasiumok felsőbb osztályaiban ketté válandó oktatás berendezése ugy helyiségek, mint a tanitó-személyzet tekintetében kétségtelenül némi áldozatot fog igényelni.

Egyébiránt remélem, hogy e gymnasiumok fentartói is, különösen a nagyobb vagyonnal rendelkezők, önként megteendik azt, mit iskoláinknak a többi iskolákhoz való relatiója e tekintetben megkiván.

Ellenben a középiskolák második fajánál, t. i. a kormány vezetése alatt álló (szerzetesrendei, püspöki, törvényhatósági, községi s az egyesek által fentartott) gymnasiumoknál azért tartom szükségesnek a felsőbb osztályok e kettős oktatásának berendezését kötelezővé tétetni, mert a kormány vezetése alatt álló ismét emlitett gymnasiumoknak s a középiskolák harmadik fajának, t. i. a kormány rendelkezése alatt álló (állami és királyi) gymnasiumoknak régi időtől fogva mindig egyenlő tanrendszerük volt, s mert a kormány vezetése alatt álló gymnasiumok tanári testületei nem a középiskolai törvény minimális létszámával, hanem jóval magasabb létszámmal vannak szervezve, s a tanitás kettős berendezése e tanintézetekben könnyebben eszközölhető, mint a középiskolák azon categoriájánál, mely a jelzett megkülönböztetés szerint nem áll a kormány rendelkezése vagy vezetése, hanem csak felügyelete alatt.

Szigorúbban rendelkeznek a törvényjavaslat 3. és 5. §-ai, a melyek egyfelől az átlépés, másfelől a minimalis tanári létszám kérdését szabályozzák. Az előbbit illetőleg, a középiskolai törvénynek az átlépésére vonatkozó intézkedéseit a görög nyelvet tanulók és nem tanulók viszonyaira kiterjeszteni annál szükségesebbnek véltem, mert ily intézkedés hiánya a gymnasiumi tanulóknak a jelen törvényjavaslat által megadott szabad választási jogát könnyen az előmenetelt és fegyelmet veszélyeztető, idestova próbálgatássá engedné elfajulni. A tanári létszám minimumának e javaslat rendelkezéseihez szabott módositását, a görög nyelvet pótló cursusok felállitása indokolja s habár a hat osztályú gymnasiumoknál (melyeknek csak két évfolyamában tanittatik a jelenlegi tanterv szerint a görög nyelv) a középiskolai törvény minimális számának egygyel való felemelése az óratöbblettel (hetenkint 8-10 óra) nem is látszik arányban állónak, szükségesnek láttam ezt mégis azért, mert a törvényben előszabott minimális szám (7) a szerzett tapasztalatok szerint a közönséges szervezetű hat osztályú gymnasium szükséglete szempontjából is elégtelen.

Hogy a törvényjavaslat a görög nyelv és irodalom helyett alternative tanitandó tantárgy, illetőleg tantárgyak megjelölését nem tartalmazza, annak oka épen az, hogy a kérdést koránt sem fogom fel ugy, minthat görög nyelv és irodalomnak valamely újon behoznadó tanszakok kedvéért kellene helyét elhagynia, hanem ugy, hogy a görög nyelvre és irodalomra eddig forditott tanórákat az e tantárgyat nem tanuló ifjakra nézve a gymnasiumi tanitás jelenleg előszabott czéljának teljesebb elérésére, a gymnasiumi tanitás intensiv megerősitésére kell felhasználnunk.

E szempontból teljesen tisztában vagyok magammal arra nézve is, hogy a törvényhozástól nyerendő felhatalmazás alapján a rendelkezésem és vezetésem alatt álló intézetekben mely tantárgyak tanulását fogom a görög nyelvtanitás alól mentesitendő növendékekre nézve kötelezővé tenni.

A görög nyelv és irodalom a jelenleg a kormányzatom alatti gymnasiumokra nézve érvényben levő tanterv szerint az V. osztályban 5, a VI. osztályban 5, a VII. osztályban 5 és a VIII. osztályban 4 órában tanittatik hetenkint. Ez tehát mind a négy osztályban összvéve heti 19 órának felel meg.

E törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetében a görög nyelvet nem tanuló ifjakra nézve a négy felsőbb osztályban ilyképen megmaradó 4, illetőleg 5 heti órát ketté osztva valószinűleg heti 2-2 órában tanittatni szándékozom:

a) a magyar irodalom kibővitett ismertetését, mely a jelenleg kötelezőleg előszabott tananyaghoz csatlakoznék s a melylyel kapcsolatban tanulmány tárgyává fognak tétetni a görög remekirók művei magyar forditásban és a görög culturélet nevezetesebb mozzanatai;

b) tanittatni fog a rajz, olyképen, hogy e tanitás csatlakoznék a gymnasium alsó négy osztályában jelenleg tanitott rajzoló geometriához és szabadkézi rajzhoz azon czélból, hogy geometriai és szabadkézrajzi elemek czélszerű megválasztásával az ifjaknak ugy a rajzolás technicájában való ügyességét fokozza, mint különösen aestheticai érzékét s a képzőművészeti alkotások iránti fogékonyságát fejleszsze.

A gymnasiumi tanitás nagyfontosságú tárgya a magyar nyelv és irodalom, a mely - mint a tantervhez kiadott utasitások is mondják, - a legszorosabb kapcsolatban áll valamennyi többi tanszakkal s melynek szolgálatában állanak némileg a több nyelvek és irodalmak is; ajánlatosnak mutatkozik tehát a nyert szabad időt nemcsak e fontos tárgy bővitésére használni föl, hanem ennek keretében gondoskodni arról is, hogy az ifjuság a görög culturával, nevezetesen a görög irodalom remekeivel megismerkedjék.

A rajztanitás folytatását viszont ajánlatossá teszi az a körülmény, hogy egyrészt a rajzolás, kifejező eszköze, a tanulmányok másik nagy ágának, mintegy nyelve, a természettudományok és technikai nagy haladásának s másrészt a művészet iránti érzék kétségbevonhatlan eleme az általános műveltségnek.

Ezekben vélem az előrebocsátott szempontok szerint a görög nyelv és irodalom jelenlegi tanulmányának az az alól felmentendő ifjakra nézve leghelyesebb compensatióját feltalálni.

E tantárgyak megjelölését azonban nem tartottam a törvénybe illesztendőnek egyrészt azért, mert ezek ugyis csak kiegészitő alkatrészei a gymnasiumi tanitás törvényileg körvonalazott tananyagának, másrészt azért, mert a fennebbiek szerint ezek nem képezvén minden gymnasiumra nézve kivétel nélkül kötelező tantárgyakat, nem esnek azon szempont alá, melyből a középiskolai törvény 3. és 4-ik §-aiban foglalt tantárgyaknak törvénybe iktatása szükségesnek ismertetett.

Viszont azonban szükséges volt a görög nyelv és irodalom helyett alternative tanitandó tantárgyak megállapitását a legfelsőbb tanügyi hatóságnak tartani fenn, nehogy azok megválasztása az iskola-fentartók belátására bizatván, esetleg oly tantárgyak tétessenek helyenkint a gymnasiumi ifjuság egy részére nézve kötelezőkké, a melyek által a gymnasiumi tanitás természetes, és a törvény 1. §-ában meghatározott czéljával ellentétbe hozatnék.

Az előadottakból, ugy hiszem, eléggé nyilvánvalóvá lesz a szándék, a mely jelen törvényjavaslatom benyujtásánál vezérelt s a czél, melyet ezzel elérni remélek.

Nem az ó-classikai tanulmányok, az ugynevezett humaniórák elleni hadüzenet ez, a melyet nemcsak fennálló középiskolai törvényünk szellemében, hanem közoktatásügyünk érdekeibe is ütközőnek vélnék; csupán arra törekszem, hogy az ó-classikai tanulmányok ne váljanak tanuló ifjuságunk egy részére nézve oly szellemi gymnastikává, a mely fárasztja a szellemet, a nélkül, hogy erősitené azt, s a melynek eredménye a legtöbb esetben nem áll arányban a reá forditott munkával és idővel.

A gymnasiumi ifjúság egy része, - azok, kik e tanulmánynak felsőbb iskolai pályájukon legtöbb hasznát vehetik, - ezentúl is kötelezve lesz a görög nyelv és irodalom tanulására; s miután ezentúl is a görög nyelvet felkaroló gymnasiumi tanfolyam lesz az egyedüli, mely kivétel nélkül minden szakpályára képesit, kétséget nem szenved, hogy a hittani, bölcsészeti, történeti és nyelvészeti szakokra készülőkön kivül mások is, mindazok, kik az V. osztályba lépésük idejében választandó pályájukra nézve még végleg határozni nem akarnak, vagy nem tudnak, önszántukból jelentkezni fognak a görög nyelv tanulására. E tantárgy tanulóinak egyébiránt mindenesetre jelentékenyen megcsökkenő száma pedig azzal a nagy előnynyel fog járni e tanulókra magukra nézve, hogy igy a tanitás majd jóval intensivebb, tehát eredményesebb is lehet és szabadulni fog az általános kényszer által kelletlenül lenyügözött elemektől.

Miután pedig a görög nyelv és irodalom ismeretének nemcsak jelentékeny képző ereje, de a tudományok bármely szakába való buvárkodó behatolásnál majdnem nélkülözhetetlen szükségessége is kétségen felül áll, mindenesetre megfontolásom tárgyát képezendi, hogy bizonyos magasabb tudományos gradusok - például az egyetemi docentura elérésénél - e nyelv és irodalom ismeretének igazolása szabályilag ne követeltessék-e? Ennek elhatározása különben kivül áll a középiskolai törvényalkotás keretén.

A görög nyelvi tanulmányok ezen appreciatiója azonban - felfogásom szerint - nem zárja ki azt, hogy középiskoláink berendezésénél a gyakorlati élet követelményeivel is kellőképen számoljunk; s épen e két szempont: a tudományos és gyakorlati szempont lehetőleg szerencsés összeegyeztetése volt a törekvés, mely e javaslatom előterjesztésénél vezérelt s a melynek érdekében e törvényjavaslat elfogadását ajánlom.


  Vissza az oldal tetejére