1891. évi I. törvénycikk indokolása

a szőlőterületeknek adandó ujabb állami kedvezményekről * 

A phylloxera-vész rohamos terjedése folytán az utóbbi időkben a szőlőbirtokos közönség egyre sűrűbben ad kifejezést azon óhajának, hogy a szőlőkre vonatkozó adókedvezmények kiterjesztessenek s az állam őket a phylloxera vastatrix rovar elleni nehéz küzdelemben ez által is bizonyos támogatásban részesitse.

A szőlőkre nézve ez idő szerint a törvény által engedélyezett adókedvezmény két csoportra oszthatók. Az egyikbe tartoznak azok az esetek, melyekben több évre terjedő adómentességnek a másikba pedig azok, melyekben a folyó adó részben vagy egészben való elengedésének van helye.

Adómentességben részesülhetnek:

a) az 1875. évi VII. törvénycikk 6. §-a értelmében oly szőlőterületek, melyekben a tőkék (bármi okból) kivesztek, vagy rendes forgón kivül kivágattak és a melyek a talaj megforgatása után ujból beültettek, a beültetéstől számitva hat évig;

b) az 1883. évi XVII. törvénycikk 8. §-a értelmében azok a szőlőterületek, melyekben a phylloxera vastatrix rovar dulása következtében a mivelés megszünt, mindaddig, mig pusztán maradnak. Ezen adómentesség azonban hat évnél tovább nem terjedhet. Az uj mivelés alá vett területek pedig a tényleg alkalmazott mivelési ág szerint veendők földadó alá;

c) az 1883. évi XVII. törvénycikk 9. §-a értelmében a phylloxera-mentességet biztositó homokterületeken létesitett új szőlők hat évig;

d) ugyanezen §. alapján az elárasztásra berendezett új szőlők, a viznek egyszerű bevezetése mellett hat évig, vizemelő gépnek vagy ártézi-kutak alkalmazása mellett pedig tiz évig.

A mi az adókedvezmények másik csoportját illeti, nevezetesen az adóelengedéseket, ezeknek jelenleg a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §-ában meghatározott elemi csapások ugymint a szőlőkra nézve jégeső, árviz, tűz, fagy és rovarok pusztitásai esetében van helye.

Ezek, valamint az 1883. évi XI. törvénycikkben a szőlődézsmaváltsági tartozások lerovására nyujtott könnyebbitések voltak ez ideig azon kedvezmények, melyekben a szőlőbirtokosok részesültek és részesithetők voltak.

De az 1883. évi XI. törvénycikk indokolásában már rá lett mutatva arra, hogy a szőlődézsmaváltság az 1858-1867. évi szolgáltatási átlagok alapján szerfelett meg és terhes mérvekben állapittatott meg s hogy a jobb termésekbe és ezekkel a szőlődézsmaváltság könnyebb leróhatásába vetett reményt eloszlatták a folyvást szaporodó elemi csapások s a phylloxera vastatrix rovar rohamosan terjedő pusztitásai.

Felemlittetett az is, hogy hivatalosan megállapittatott, miszerint az ország több vidékén a szőlők nagyobb kiterjedésben elhagyva, parlagon hevernek. Kifejezésre jutott továbbá az idézett indokolásban az is, hogy e baj megszüntetése oly feladat, melynek megoldását a közgazdaság és az államkincstár érdeke egyaránt sürgeti, a mennyiben a nélkül a szőlődézsmaváltság-járulékkal együtt a földadó is elvesz.

Ezen indokok alapján, illetve a körülmények számbavételével állapittattak meg azon fentebb emlitett törlesztési könnyebbitések, melyek az idézett törvénycikkel életbeléptettettek s melyek azon időben elegendőknek s alkalmasoknak látszottak arra, hogy a szőlőgazdaságunkat fenyegető veszély elhárittassék s az ez irányban észlelt bajok orvosoltassanak.

Ez a remény azonban, fájdalom nem valósult, hanem az akkori helyzet ujabb csapások folytán még aggályosabbá vált, minthogy a phylloxera vastatrix rovar dulásaihoz hozzájárult még a számosabb s kiterjedtebb területeken észlelt perenospora viticola nevű penészgomba pusztitása; minek folytán a megtámadott s haszonnal már nem művelhető szőlők különösen a kisebb gazdák által tömegesen elhagyattak, minek ismét az lett a természetes következménye, hogy a szőlődézsmaváltság-hátralékok folytonos szaporodásával az illető földadó is elenyészett.

De ezen közgazdasági s állampénzügyi káron kivül előállott még az a figyelmen kivül nem hagyható körülmény is, hogy a helyenként csaknem kizárólag szőlőműveléssel foglalkozott lakosság megfosztatván egyedüli kereseti forrásától, ez által a legaggasztóbb helyzetbe jutott.

Tény az, hogy az 1883. évi XI. és XVII. törvénycikkek kivételes intézkedései alapjául szolgált bajok azóta jelentékenyen fokozódtak. Ennélfogva elkerülhetetlennek tartom, hogy azok lehető megszüntetése vagy legalább enyhitése fokozottabb kedvezmények nyujtása utján megkisértessék, minthogy ez a sujtott lakosságnak, közgazdaságunknak s az államkincstárnak együttes elutasithatlan érdeke.

Mivel szőlőművelésünk aggasztó helyzete, mint már fentebb emlitettem, főleg a phylloxera vastatrix rovar és a perenospora viticola nevű penészgomba pusztitásaira, továbbá a szőlődézsma-váltsági járulék felszaporodott terhére vezethető vissza, az orvoslást is e két irányban vélem keresendőnek, illetőleg foganatositandónak.

Minélfogva az általam készitett s a szőlőterületeknek adandó ujabb állami kedvezményekről szóló törvényjavaslatnak tárgya s czélja egyrészt a phylloxera vastatrix rovar és a perenospora viticola nevű penészgomba által sujtott szőlőterületek után ujabb adókedvezményeket nyujtani, másrészt pedig kibőviteni azokat a könnyebbitéseket, a melyeket a szőlődézsmaváltsági tartozások lerovására nézve az 1883. évi XI. törvénycikk állapitott meg.

Áttérve a törvényjavaslat egyes rendeléseire, azokra nézve a következőket bátorkodom megjegyezni:

A törvényjavaslat 1. §-a szerint azokra a szőlőterületekre nézve, melyek a phylloxera vastatrix rovar pusztitásai folytán kiirtattak, tekintet nélkül arra, vajjon jelenleg parlagon hevernek vagy időközben más mivelési ág alá vonattak-e? az 1883. évi XVII. törvénycikk 8. §-ában és az 1875. évi VII. törvénycikk 6. §-ának e) pontjában foglalt határozmányok oda módosittatnak, hogy ezen területek, ha szőlővel ujból beültettetnek, a beültetésre következő évtől kezdve hat évi adómentességben részesülnek.

A phylloxera vastatrix rovar által elpusztitott és szőlővel ujból be nem ültetett, hanem más mivelési ág alá vonható területekre nézve az 1883. évi XVII. törvénycikk 8. §-ának végső bekezdésében foglalt határozmányai továbbra is érvényben maradnak.

A 2. § szerint a közvetlen termő vagy ojtott amerikai szőlővesszőkkel beültetett területek, tekintet nélkül arra, hogy előbb minő mivelési ág alá tartoztak, a beültetésre következő évtől kezdve, szintén hat évi adómentességben részesülnek.

Ezen kedvezménynek megadása által elérhetőnek vélem a közgazdasági szempontból is igen kivánatos azt a czélt, hogy a földbirtokos közönség az ország valamennyi borvidékén amerikai szőlőültetvényeket létesitsen.

A 3. § azt a rendelkezést foglalja magában, hogy az adómentesség lejárta után új szőlőültetések kataszteri tiszta jövedelme, tekintettel a tőkék akkori számára és állására, valamint az akkori jövedelmezőségre, új becslés, illetőleg osztályba sorozás utján ujból állapittassék meg.

Miután pedig az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. §-a értelmében a phylloxera vastatrix rovar által pusztitott szőlők adóelengedésben részesittetnek, indokoltnak láttam azt is, hogy az adóelengedés azon szőlőknek is megadassék, melyek a phylloxera daczára szénkéneggel tartatnak fenn. Ezt kivánja egyrészt az illető szőlőbirtokossal szemben követendő méltányosság és az adóarányosság elve, vagyis, hogy az adó a tiszta jövedelem arányában vettessék ki és igy eleje vétessék annak a visszás állapotnak, hogy az a birtokos, a ki a szénkénegezéssel járó költségtöbblettel képes annyi brutto-jövedelmet elérni, mint egy másik szőlőbirtokos, kinél e rendkivüli évi kiadások elő nem fordulnak: ezzel egyenlő összegű adót fizessen.

A most emlitettek megokolják a jelen törvényjavaslat 4. §-ába felvett azt az intézkedést, mely szerint a phylloxera vastatrix rovar által megtámadott, de szénkénegezéssel fentartott szőlőterület után mindaddig, mig a szénkénegezés folytattatik: évenként a reá eső adó kétharmad része elengedtetik.

Tekintettel továbbá arra, hogy a perenospora viticola nevű penész-gomba a közel mult években az ország egyes vidékein igen jelentékeny mérvben lépett fel s tartani lehet arról, hogy fellépés ezentúl is ismétlődni fog: méltányosnak tartottam a törvényjavaslat 5. §-ában azt a rendelkezést felvenni, hogy az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. és 50. §-ainak az elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben járó adó-elengedést szabályozó határozmányai alkalmazandók azokra a károkra is, melyeket a szőlőkben a perenospora viticola nevű penészgomba okoz, ha az okozott kár egész dülőket vagy azok nagyobb részét magukban foglaló területekre kiterjed.

Minthogy azonban a szőlőgazdaságunkat fenyegető bajok gyökeres orvoslást igényelnek, a fentiek szerint nyujtandó kedvezményeknél megállanom nem lehetett, hanem tekintettel a szőlődézsmaváltsági tartozások czímén felszaporodott hátralékokra, az 1883. évi XI. törvénycikk 3. §-ának b) pontját a törvényjavaslat 6. §-a szerint hatályon kivül helyezendőnek s elrendelendőnek vélem, hogy a szőlődézsma-váltsági tartozásból leirandó:

a) a parlagon heverő és más mivelési ág szerint nem használható szőlőterületek után: a tartozás egész összege;

b) a phylloxera vastatrix rovar által csak részben elpusztitott és az 1883. évi XLIV. törvénycikk 49. és 50. §-ai értelmében a kár mérvéhez képest adóelengedésben részesitett szőlőterületek után az azon évre első szőlődézsma-váltsági járulékból az adóelőirásnak megfelelő aránylagos összeg:

c) a teljesen elpusztult, de más művelési ág alá kerülő szőlők eddigi kataszteri tiszta jövedelme s az új mivelési ág szerint megállapitandó kataszteri tiszta jövedelme közt mutatkozó különbözetnek megfelelő aránylagos összeg.

A törvényjavaslat 7. §-a részletesen megállapitja azon időtartamokat, melyekre a 6. §. b) és c) pontjaiban adott kedvezmények kiterjedhetnek.