1891. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben * 

Általános indokolás

A lefolyt három évtizedben szerzett tapasztalat azt bizonyitja, hogy közigazgatási szervezetünk működése egy a mai kor szinvonalán álló állam igényeit nem elégiti ki. Főleg a vármegyei törvényhatóságok mint középhatóságokban, és a községek, mint végső végrehajtóközegekben fennálló közigazgatási szervezet az, mely folyton megújuló jogosult kifogások tárgyát képezi.

A törvényhozás is, - a félreismerhetetlenül létező bajok, valamint az azok elháritását sürgető közvélemény befolyása alatt - főleg 1870. óta gyakran foglalkozott oly alkotásokkal, melyek a közigazgatási szervezet javitását czélozták.

Daczára annak, hogy a törvényhatóságok és községek szervezete 16 év alatt kétszer gyökeresen átalakittatott s ezenkivül a közigazgatás javitására számtalan törvény alkottatott: az általános helyzet lényegesen alig változott, mert ha egyes területeken a kormányzat folytonos erőfeszitése és egyesek rendkivüli buzgalma folytán némi javulás mutatkozott is, a közrend meghonosodása tekintetében még sem észleltetett oly haladás, mely a magyar közigazgatás jó hitelét megalapithatta volna.

Ily viszonyok közt természetes, hogy a haladó korral járó magasabb igények folyományaként lépett előtérbe főleg az utóbbi években, az a kivánalom, hogy hazánkban létesitessék oly közigazgatási szervezet, mely a jó közigazgatást biztositani és ezzel az államot megszilárditani képes.

A jelen kormány programmjában nyiltan kijelentette, hogy elhatározott szándéka az ország közigazgatását oly alapon szervezni, mely a nagy feladatok sikeres megvalósitását előidézheti.

A ki hazánkban a közigazgatási reform terére lép, annak figyelme első sorban a törvényhatóságokra kell, hogy irányuljon, mert a bajok kútfeje a törvényhatóságok mostani hatáskörében rejlik.

A törvényhatóságok önkormányzati hatásköre ugyanis az eddigi törvények alapján nemcsak az autonomicus tevékenység kifejtésére, vagyis a helyi érdekek gondozására, és a közigazgatás ellenőrzésére szoritkozott, hanem kiterjedt az állami közigazgatás közvetitésére is.

A törvény ezen intézkedése egyrészt particularisticus érdekek döntő befolyása alá helyezett oly kérdéseket, melyeket kizárólag országos szempontokból szabad megbirálni, de másrészt a törvényhatóságok túlterheltetését idézte elő, mert azok főleg az időközönkint megujuló választási rendszer miatt nem voltak képesek a megoldást igénylő feladattal arányban levő szakértőket alkalmazni és a hatalmasan fejlődő állam közigazgatását kellően ellátni.

Az eredmény azt lett, hogy a törvényhatóságok a fent jelzett kettős feladatuk egyikét sem oldották meg kellően.

Hasztalan hozattak újabb törvények, hasztalan bocsáttattak ki a központból új rendeletek: sem törvény, sem rendelet nem nyert ezen szervezeten belül oly végrehajtását, minő a viszonyok üdvös fejlesztése és a közigények kielégitése szempontjából kivánatos volt.

A bajon egyes igazgatási ágaknak időközben elhatározott államositása vagy egyes feladatok létesitésére külön kormánybiztosok kiküldése sem segitett; mert semmiféle egyes ágat nem lehetett egymagában úgy államositani, hogy annak végrehajtása a törvényhatóságok és közegeik mellőzésével eszközöltessék, sőt az egyes igazgatási ágak államositása vagy egyes külön közegek kiküldése csak növelte a bajt, mert kettős természetű közigazgatást teremtett, melynek részint a közép, részint alsó fokozatban találkoznia kellett, a mi ismét az egyes hivatalok közt az összhang megzavarására, hatósági surlódásokra és gyakran arra vezetett, hogy az egyes hatóságok saját mulasztásaikat más hatóságokra háritsák.

Az igy alakult helyzetből való kibontakozás egyedüli módját oly szervezés nyujthatja, mely az erők arányos megosztásának elvét követve, a közigazgatás ellátását kinevezett állami közegekre bizza és ezzel a sikeres zavartalan végrehajtást biztositja, másrészt azonban az önkormányzati elemnek az autonom jogkörben szabadabb mozgást, a közigazgatás gyakorlásával szemben ellenőrzést enged, sőt bizonyos fokozatokon az önkormányzati elemek közreműködésének is tért nyit.

Minthogy ily alapelveken nyugvó szervezet a tényleges állapot teljes átalakitását teszi szükségessé, előre látható, hogy a közigazgatási reformnak nemcsak érintenie kellend a szervezet minden részét, de ki kellend terjeszkedni már létező több törvénynek oly módositására is, hogy azok rendelkezései az alapul elfogadott elvekkel és az ez elvek szerint létesitendő közigazgatási szervezettel összhangba jussanak.

Az itt körvonalazott feladatnak nagy terjedelme mellett természetes, hogy a tervbe vett reform összes részeinek kiépitése hosszabb időn át fogja úgy a törvényhozást, mint a kormányt foglalkoztatni; mert egyfelől alig van oly közigazgatási törvényünk, mely a szervezet alapelveinek változta miatt módositást nem igényelne, másfelől hiányzik sok oly törvényünk, melyek meghozatala különféle jogosult közérdek kielégitése szempontjából mulhatlanul szükséges.

A feladat ezen nagy fontossága mellett gondos mérlegelést igényel azon kérdés eldöntése, vajjon hol kezdessék meg a bontás és az alkotás, és minő sorrendben épittessék fel azon mű, mely hivatva van a magyar állam megszilárdulásával szoros kapcsolatban lévő jó, gyors és igazságos közigazgatást eredményezni.

E tekintetben kettős szempont a döntő:

1. az, hogy a mai hátrányos helyzet lényeges bajainak mielőbb való orvoslása végett legelőbb a legsürgősebb munkálatok vétessenek foganatba;

2. hogy oly átmenet biztosittassék, mely a viszonyok minden jelentősebb megzavarásátől távol marad és a közigazgatás functióit időközben sem akasztja meg.

E két szempontnak hódolt a kormány, midőn elhatározta, hogy első sorban a közigazgatásnak és az önkormányzatnak a vármegyei törvényhatóságokban való rendezését hozza a törvényhozásnak javaslatba.

Ha pusztán elméleti szempont vétetnék figyelembe a reform-munkák sorozata megállapitásánál, akkor a községek rendezésén kellene a működést megkezdeni, mert ezek nyújtják az alapot és a végrehajtás terhe is főleg ezekre nehezül.

A gyakorlati szempont azonban arra utal, hogy a reform ott kezdessék meg, a hol az a legsürgősebben szükséges és a hol a vezérelvül elfogadott eszme „a közigazgatás államositása” legpraegnansabb kifejezést, sőt megtestesülést nyer, - vagyis, hogy első sorban a vármegyei törvényhatóságnak ez alapelvvel megegyező rendezése vétessék foganatba, mert kétségtelen, hogy a községekben észlelhető bajok jelentékeny része a vezetésre és felügyeletre hivatott vármegyei hatóságokkal függ össze. Ezenfelül a vármegyei törvényhatóságok, mint középhatóságok rendezése befejeztetvén, a községeknek a vármegyei szervezettel való összhangba hozatala sokkal könnyebben lesz létesithető, valamint az önkormányzat tágabb körének az arra alkalmas községeken belül való meghonositása is minden veszély nélkül lesz elhatározható.

Ezen indokok késztettek arra, hogy legelőbb a jelen javaslatot terjeszszem be, de egyszersmind megjegyezzem, hogy a jelen javaslatból válandó törvény, a törvényhatóságok és községek közt fennálló szoros viszonynál fogva, előreláthatólag csak a községek rendezésére vonatkozó új törvénynyel egyidejűleg fog életbeléphetni.

A jelen törvényjavaslat kötelességemmé teszi továbbá azt, hogy ha nem is egyidejűleg, de minden esetre mielőbb a „gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről”, valamint a „közigazgatási biráskodásról” szóló törvényjavaslatokat is beterjeszszem. A gyám- és gondnoksági ügyek rendezését egyrészt ezen ügyek fontossága, másrészt a vármegyei szervezet átalakulása teszi szükségessé, mert ehhez kell idomitani a gyámsági és gondnoksági ügyek közigazgatását is.

A közigazgatási biráskodásról szóló törvényjavaslatot pedig a kormány már gyakrabban kilátásba helyezte, s beterjesztésének sürgősségét a közigazgatás államositása még inkább fokozza, hogy az ezen birósághoz utalandó fontos ügyek is, mielőbb arra hivatott és a jelen javaslatban már szemügyre vett szakközegek által, az önkormányzati elem közrehatása mellett az érdekelt közönség megnyugvására döntessenek el.

A reformjavaslatok első sorozata tehát a jelen javaslaton kivül az imént emlitett két javaslatot is tartalmazandja. Mielőbb való beterjesztetésük akadályokba nem ütközik, mert az ide vonatkozó előmunkálatok befejezvék.

A második sorozat tárgyai lesznek:

1. a községek és a rendezett tanácsú városok szervezésére,

2. a törvényhatósági joggal biró városok és

3. Budapest főváros rendezésére vonatkozó javaslatok.

A harmadik sorozatnak vannak fenntartva:

1. egyes közigazgatási területek rendezésére;

2. a tisztviselők általános természetű hivatali jogviszonyainak s felelősségüknek egyöntetű szabályozására;

3. a törvényhatósági nyugdíjalapok rendeltetésének szabályozására;

4. a tisztviselők, a segéd- és kezelőszemélyzet elleni fegyelmi eljárásra;

5. a minősitési törvény módositása, valamint a közigazgatási szaktanfolyam, nemkülönben a gyakorlati közigazgatási vizsga szabályozására vonatkozó javaslatok.

Végre részint e részben, részint azután szabályozandók:

1. a közigazgatási hatóságok illetékessége;

2. az egyleti és gyülekezési jog;

3. a közrendészeti ügy;

4. az épitészeti és tűzrendészeti ügy;

5. a szegényügy;

6. a lelenczügy;

7. a cselédek, a gazdasági munkások és napszámosok rendtartása és végre

8. a fennálló közigazgatási törvényeken eszközlendő módositások, valamint az anyagi közigazgatási jog oly részei, melyek a fentebbiekben külön érintve nem lettek.

Rátérve ezek után „a közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben” czímű törvényjavaslatra, annak általános indokolását következőkben terjesztem elő:

A beterjesztett javaslat ugy czíménél, mint tartalmánál fogva azt bizonyitja, hogy a vármegyei törvényhatóságok mint közigazgatási területi egységek, és mint a viszonyainknak megfelelően szabályozott önkormányzat fő szervei a jövőben is fentartatni terveztetnek.

A századokon át kifejlődött ezen területi egységek megszüntetését semmi elfogadható ok sem indokolja; ellenben minden a mellett szól, hogy gondosan őriztessenek azok a kapcsok, melyek egyes területeket öntudatos egységgé fűztek; valamint a közigazgatási szempontok is a vármegyei területek fentartása mellett érvelnek, mert a mi viszonyaink között a vármegyei középhatóságok úgy az okszerű decentralisatio, mint a községek működésének felügyelete szempontjából nélkülözhetlenek.

Különben is a tervbe vett reform egyik legfőbb czélja, hogy az állam szolgálatában alkalmas eszközt képező erős közigazgatás mellett életképes autonomia fejlődjék. Ilyen autonomia hazánk viszonyai között, hosszú ideig csak a vármegyei és városi területeken képzelhető. A községi önkormányzat a legtöbb helyen csak gyengén fejlődik, ellenben az újabb időben kivánt járási autonomia, részint politikai szempontból, részint a kellő erők hiánya miatt nálunk csak korlátoltan és feltételesen létesithető.

Megengedem, hogy arányosabban beosztott területeken a közigazgatás szervezése helyesebben volna keresztülvihető, - de mégis tekintettel a fentjelzett okokra és tekintettel arra, hogy az ezelőtt fennállott legkirivóbb aránytalanságokat az 1876:XXXIII. tc. megszüntette, ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan nem hozom javaslatba a vármegyék területi rendezését s nézetem szerint jövőben is csak a fenmaradt nagyobb hiányok lesznek orvoslandók. Hogy az összes jelenleg fennálló közigazgatási beosztás kellőleg megösmertessék, mellékelem % alatt a jelen területi beosztásra és a járások beosztására vonatkozó, az 1880. évi népszámlálás eredménye alapján összeállitott statisztikai adatokat.

A javaslatnak alapelve az, a mely ez indokolás bevezetésében nyert kifejezést.

A közigazgatás állami tevékenységnek nyilvánittatik, feladatainak ellátása kinevezett állami tisztviselőkre bizatik, de gondoskodva van egyuttal arról, hogy az önkormányzat a közigazgatás gyakorlását hatályosan ellenőrizhesse, sőt a közigazgatási bizottságban mint testületi hatósági közegben annak intézésére közvetlen befolyhasson; - viszont a vármegyei törvényhatóságoknak szabadabb autonomia, helyi önkormányzat biztosittatik, az önkormányzaton belül elhatározott teendők végrehajtása az állami közegekre bizatik. A jelen és a jövő állapot között abban fog állani a főkülönbség, hogy mig eddigelé a hatósági tevékenységet időről-időre választott törvényhatósági tisztviselők végezték, ezután a hatósági functiók ellátása egyéni felelősség mellett éleghossziglan kinevezett állami tisztviselőkre fog bizatni. A közigazgatás és az önkormányzat lényegének feltételei ma már sokkal ismertebbek, semhogy annak hosszas bizonyitása képezhetné feladatomat, miszerint a hatósági functiók ellátására hivatott tisztviselők választása az igazi önkormányzatnak szükségszerű követelményét nem képezi. Elég arra utalnom, hogy ugy Angliában, mint Poroszországban abban nyilvánul az önkormányzat, hogy ott a független elem minden fizetés nélkül önkényt látja el a hatósági teendők egy részét; de mindkét országban az önkormányzat legfontosabb közegei is nem választás, hanem kinevezés utján nyerik megbizatásukat.

Más államok példája tehát azt mutatja, hogy a hatósági tisztviselők választása nem képezi az önkormányzat attributumát, saját viszonyaink pedig igazolják, hogy a tisztviselők választása sem a közigazgatás, sem az autonomia szempontjából nem bizonyult üdvösnek, mert a mellett sem az egyik, sem a másik nem virágzott fel. Más elemek képezik az önkormányzat lényegét, melyeket fentartani vagy létesiteni a közérdek szempontjából szükséges, és a melyeket a jelen javaslat teljes mérvben érvényre juttat akkor, a midőn az önkormányzat részére oly tág teret nyit, mely más alkotmányos államokban is alig található fel.

Nem tagadom, hogy egyes törvényhatóságokban a választási rendszer mellett is fejlődtek oly kiváló egyének, kik mint tisztviselők is bármely állam díszére válnának; de ez nem az intézménynek, hanem az egyének kiváló hivatottságának tulajdonitható. Ilyen eshetőségekre az állam közigazgatási szervezetét nem alapithatja. A biztositékokat az intézményekbe kell fektetni. A törvényhatósági intézmény azonban mai szervezetében és mai jogkörével semmiféle biztositékot sem nyujt arra nézve, hogy az országnak kötelességeit teljesen átérző, szakavatott, helyi és személyes érdekektől független és a szolgálatot nehéz viszonyok között pontosan teljesiteni akaró és tudó tiszti karra legyen. Mert a fiatalság java első sorban oly kereset után néz, mely jövőjét teljesen biztositja, sikereit saját szorgalmától és munkásságától teszi függővé és melynél sorsát egy kiszámithatlan eredményű választásnál, gyakran épen a kötelességeknek melléktekintet nélkül való teljesitése miatt beállani szokott esélyek nem kockáztatják.

A magyar államnak erős kormányra, a nemzeti erők összpontositására és kellő kihasználására van szüksége. A kormányzat azonban nem lehet erős, ha a gépezet a végrehajtás terén a szolgálatot felmondja, valamint az erők összpontositásának és kellő kihasználásának elve sem érvényesithető a jelenleg fennálló választási rendszer mellett.

A kormány parlamenti felelősségének elve is igényli, hogy a közigazgatás teendőinek végrehajtása a kormánytól függő és a kormánynak alárendelt közegekre és ne olyanokra legyen bizva, kiknek alkalmaztatásába a kormány nyiltan és sikeresen be nem folyhat és a kikért teljes felelősséget el sem vállalhat.

Főleg azonban az önkormányzat körébe utalt hivatás sikeres betöltése igényli a hatáskörök oly elkülönitését, minő ezen javaslatban inditványba hozatik. A tapasztalat azt tanusitja, hogy a számtalan közigazgatási feladattal elhalmozott törvényhatóságok, az átruházott hatáskörben közvetitett közigazgatási teendőkkel annyira túl vannak terhelve, hogy a helyi érdekeknek autonom jogkörben való sikeres gondozását el kell hogy hanyagolják. Ha a jelen javaslat törvénynyé válik és életbe lép, beáll annak a lehetősége, hogy a törvényhatóság ugy az autonom jogkörbe eső nagyfontosságú feladatokat gondozhassa, mint a közigazgatás gyakorlása tekintetében kijelölt és minden közegre nézve kiterjesztett ellenőrzést az eddiginél szigorúbb mérvben kifejthesse.

A beterjesztett javaslat természetesen egymagában nem oldja meg a szabályozást igénylő összes kérdéseket és nem is tartalmazza az anyagi joghoz tartozó ama rendelkezéseket, melyek közviszonyaink szabályozása tekintetéből mielőbb megalkotandók lesznek. Már ez indokolás bevezetéséből is következtethető, hogy a kormány a szervezet megállapitását, az alapelvek kifejtését vette első sorban tervbe és csak másodsorban fogja előterjeszteni azon javaslatokat, melyek egy modern közigazgatási jog anyagi szabályozása szempontjából szükségesek; de már e javaslatnak egyes, a részletes indokolásnál külön kiemelendő §-ai is igazolják, hogy a kormány nem csak az erős igazgatást, de az egyéni jogok és a közszabadság intézményszerű biztositását is tervezi.

Miként fentebb jeleztem, első sorban megoldandó feladatnak tartom az organizmus szervezését és az általános hatáskörök megállapitását; ellenben az egyes anyagi törvények feladata lesz elhatározni azt, mi módon és mily mérvben használtassanak ki azok a közegek, melyeket a szervezet felállit.

A jelen törvényjavaslat elkészitésénél tekintettel voltam arra, hogy megtörténjék mindaz, mi a jó közigazgatás érdekében szükséges, de figyelemmel voltam arra is, hogy ne csak elméletek, hanem a gyakorlati szükség alapján induljak, s hogy az ország sajátlagos viszonyaira kellő tekintet legyen, azért a létező intézményekből fentartottam mindazt, mi a jó közigazgatás elveivel összeegyeztethető, de kiküszöböltem mindazt, mi a felállitott elvekkel összeegyeztethető nem volt.

Minthogy a törvényhatósági szervezet önmagában csak ugy állapitható meg helyesen, ha egyidejűleg a városi és községi szervezet főbb vonásai is ösmeretesek, azért kötelességemnek tartom erre nézve a következőket előterjeszteni.

A törvényhatósági joggal felruházott városoknál nem látok akadályt arra nézve, hogy ezekben a közigazgatási hatósági teendők egy részét választott közegek végezzék; mert a községi önkormányzatot ott, hol arra az anyagi és szellemi képesség megvan, megvalósitandónak és fejlesztendőnek tartom.

E tervnek további követelménye azonban az, hogy egyrészről az igazgatás általában szigorú állami felügyelet alá vétessék, és ennek alkalmas szerve biztosittassék, másrészről, hogy egyes igazgatási ágak, mint pl. a közrendészet és közegészségügy, az állami igazgatásnak tárgyai közé soroztassanak.

Ezen eljárás mellett a városok szabad fejlődése, de az igazgatás sikeres volta is biztositható lesz.

A rendezett tanácsú városok és községek szervezése a viszonyok különbözőségénél fogva, különböző szempontok alá esik.

A rendezett tanácsú városok jelenlegi helyzetüknek megfelelő önkormányzati jogkörrel ruházandók fel, e mellett azonban az állami közigazgatás közvetitése körül az állami tisztviselők részére kellő befolyás biztositandó.

A községek szorosan megkülönböztetendők ahhoz képest, a mint az állami közigazgatás feladatának saját közegeikkel való végrehajtására képességgel birnak, vagy nem birnak.

A kisközségek e képességgel nem birván, azok ezentúl is csoportokba, körjegyzői körzetekbe, lesznek foglalandók, és e csoport élére - ugy a hogy azt a szőnyegen levő javaslat tervezi - a kinevezés alá kerülő körjegyző fog helyeztetni, egyrészről a közigazgatás föladatainak ellátása, másrészről a tisztán belügyekre kiterjeszteni tervezett községi önkormányzat ellenőrzése czéljából.

Különben ezen községek szervezetében is megmarad a képviselő-testület és a képviselő-testület által választandó községi előljáróság; de mindkettőnek hatásköre csakis a helyi autonomia keretébe utalt teendők elhatározására és végrehajtására lesz kiterjesztve; az előljáróság tagjai ezenfelül kötelezendők, hogy a körjegyző alatt a közigazgatási teendők teljesitése tekintetében a község határán belül közreműködjenek.

A nagyközségeknél szükségesnek mutatkozik, hogy ezek két osztályba soroztassanak. Az egyikbe kivált az alföldön előforduló oly nagyközségek tartoznának, melyek minden kellékkel birnak arra nézve, hogy tágabb önkormányzattal ruháztassanak fel.

Ezek a rendezett tanácsú városoktól annyiban különböznének, hogy a járási hatóság felügyelete alá fognának helyeztetni, s a rendezett tanácsú városok hatósági szervezeténél egyszerűbb szervezettel fognának elláttatni.

A másik osztályba oly nagyközségek lesznek sorozandók, melyek a kisközséget csak népesség és területnagyság tekintetében mulják felül, de sem elegendő anyagi, sem elegendő szellemi erővel nem birnak arra, hogy más jogkörrel ruháztassanak fel, mint a mely az előadottakhoz képest a kisközségekre nézve is terveztetik.

Az ezen osztályba tartozó nagyközségek akár önmagukban képezhetnek különálló községet, akár más szomszéd hason minőségű nagyközséggel, vagy kisközségekkel lesznek egy csoportba egyesitendők.

Ezen községekben ily oly végrehajtó közegről kellend gondoskodni, ki az állami közigazgatás teendőit a járási tisztviselő felügyelete alatt saját hatáskörében látja el, és a reábizott teendőket egyéni felelősség mellett végzi.

A községi hatáskör oly szabályozásának, hogy általában valamennyi község, a vármegyei törvényhatóság közvetlen felügyelete alatt, a helyi autonomia terén, határozó és szabályrendeletalkotó joggal birjon, és ezt képviselő-testülete által gyakorolja - misem áll utjában. A főkülönbség abban fog rejleni, mennyiben ruháztatik, vagy nem ruháztatik rájuk a közigazgatási teendőknek utolsó fokban való ellátása.

A községek rendezése alkalmával nem szándékom a községi önkormányzatot megszüntetni, hanem annak fentarthatása és fejleszthetése végett annak feltételeit biztositani kivánom, - és módot akarok nyujtani ahhoz, hogy egy alantabb osztályban levő község, az anyagi és szellemi erők kedvezőbbé váltával magasabb osztályú községgé fejlődhessék.

Ezen javaslat, melynek főbb elvei a fentebb előadottak által ismertettek, öt részre oszlik.

Az I. rész tartalmazza az általános határozatokat;

a II. rész szól az egyes hatósági közegekről és azok hatásköréről;

a III. rész szabályozza a törvényhatósági és járási önkormányzatot;

a IV. rész foglalkozik a közigazgatási bizottsággal;

az V. rész a vegyes és átmeneti intézkedésekkel.

Részletes indokolás

I. Rész

A javaslatnak ezen része elvi jelentőségű oly általános határozatokat tartalmaz, melyek a reform során keresztülvezetendők, másrészt meghatározza a közigazgatás azon végrehajtó közegeit, melyek a vármegyei törvényhatóságokban szervezendők illetőleg fentartandók.

A közigazgatási hatóságok szervezésénél figyelembe vétettek a közigazgatás különböző feladatai és megjelöltetnek azon egyes igazgatási ágak, melyeknek önálló vezetése egy-egy szakfőnökre lesz bizandó.

A javaslat ezen rendelkezését nemcsak az a körülmény indokolja, hogy a közigazgatási egyes fontosabb szakok helyes ellátása és fokozatos fejlesztése külön szakismereteket igényel, hanem ez által elérhető azon czél is, hogy a szakfőnök a gondozására bizott szakot necsak a törvény betüjének alkalmazásával ápolja, de az azzal való folytonos foglalkozása közben az életnek újabban felmerülő igényeit megfigyelje és kielégittetésük tekintetében intézkedjék, vagy ha erre törvényes hatalommal nem birna, a javaslat szerint nyujtott módok alkalmazásával, javaslatait az arra hivatott helyen előterjeszthesse. Ily alapon minden egyes szakfőnöknek megadatik a lehetőség ahhoz, hogy saját hatáskörében kellő működést kifejthessen, s nemcsak a megszabott napi munkának forma szerinti ellátója, de szakmájának lelkes bajnoka is legyen.

A javaslat ezen törekvésével, valamint az általánosan elfogadott elmélettel függ össze az egyéni felelősség kimondása és annak a szervezeten való keresztülvezetése ugy, hogy a végrehajtás lehetőleg egyes közegekre bizassék, ellenben a testületi hatóságok hatásköre a felsőbb fokokon való eljárásra, a felügyelettel kapcsolatos kérdések eldöntésére és a gyámsági és gondnoksági ügyek igazgatására korlátoltassék.

I. FEJEZET

Az 1. §-hoz

Tartalmazza a közigazgatás államositásának elhatározását, mint a jelen javaslat egyik sarkalatos elvét.

A 2. §-hoz

Biztositja a vármegyei területek önkormányzatának fentartását, és ezen törvényjavaslat III-ik részére utal, mint olyanra, mely az önkormányzat hatáskörét, annak módját és szerveit szabályozza.

A 3. §-hoz

Kifolyása a rendszerváltozásnak. Jelenleg a törvényhatósági közegek látták el átruházott jogkörben az állami igazgatás feladatait, ezután az állami közegek fogják az önkormányzati testületek határozatait is egyéni felelősség mellett végrehajtani.

Az önkormányzati testületek határozó jogköre fentartatik, de a végrehajtás az erre hivatott közegekre bizatik.

A törvény ily intézkedése biztositja az önkormányzat körében támadó rendelkezések foganatositását és a multhoz képest előreláthatólag üdvös fordulatot idézend elő; mert ez ideig az állam törvényeinél is lazábban voltak végrehajtva az autonomicus hatáskörben hozott rendelkezések. A vármegyék által hozott szabályrendeletek gyakran üdvös intézkedést tartalmaznak, de az életben azok hatásának alig van nyoma, mert végrehajtásuk sok esetben elmaradt.

Ha e javaslat törvénynyé válik, biztositva lesz a pontos végrehajtás az autonomia terén is, és fejleszteni fog az autonomicus tevékenység is.

A 4. §-hoz

Egyrészt fentartja az 1886:XXI. tc. 1. §-át, másrészt kizárólag a törvényhozásnak biztositja a törvényhatósági területek módositásának kérdését. Ezen kérdésről különben már az indokolás általános részében megemlékeztem.

A székhelyek áthelyezhetése ez ideig a törvényhatóságok önkormányzati jogkörébe tartozónak tekintetett és az arra vonatkozó határozatok csakis a belügyminister jóváhagyását igényelték. Minthogy azonban a székhelyek állandósága közigazgatási érdeket képez, és minthogy ezután a középhatóságok a vármegyék székhelyeivel függnek össze: szabályozni kellett a székhelyek áthelyezésének kérdését is. A kérdés magában véve annyira fontos és a székhelylyel a törvényhatóság egész területe oly szoros kapcsolatban van, hogy annak eldöntése másnak mint a törvényhozásnak, nem engedhető át.

Az 5. §-hoz

A vármegyei pénztárak megszüntetését és teendőiknek a kir. adóhivatalokra való ruházását állapitja meg.

A reform egyik következménye, hogy a vármegyei értékek kezelése, a vármegyék tulajdoni és rendelkezési jogának épségbentartásával, az állam szavatossága mellett, a kir. adóhivatalokra bizassék. Az administratio egyszerűsitése is azt igényli, hogy feltétlenül nem szükséges intézmények ne tartassanak fenn. Minthogy a vármegyék pénztárainak külön fentartását semmiféle körülmény nem indokolja és azok teendőit a vármegye székhelyén levő kir. adóhivatalok csekély személyszaporitás mellett elláthatják, külön vármegyei pénztárak fentartása felesleges, s azok megszüntetése által az azokra forditott költség megtakaritható s ezzel apasztható azon több költség, mely a reform keresztülvitele által elő fog állni.

A vármegyei számvevőségek megszüntetése minthogy folyománya a vármegyei pénztárak megszüntetésének. Ezenfelül a javaslat egyik czélja az is, hogy az ellenőrzés terén fontos feladatokkal biró számvevőségi szak kellő szakerőkből álló számvevőségek által láttassék el.

Annak megvilágitása végett, hogy minő összegű és czímű értékek kezeltetnek a vármegyei pénztárak által, becsatolom 2% és 3% alatt az 1889. évi deczember 31-ki zárlat alapján készült összeállitásokat, melyek egyike vármegyékként ugy a vármegye tulajdonát képező, valamint annak letéti kezelése alatt álló, nemkülönben felügyelete, illetőleg rendelkezése körébe eső ingó értékek sommás kimutatását, másika pedig azon értékeknek czímek szerint megoszló összegeit tartalmazza.

E két összeállitás adatot nyujt annak megállapitásához is, minő összegek fognak a vármegyék pénztárából az adóhivatali kezelésbe átmenni.

Megjegyzem, hogy e kimutatások a vármegyék ingatlan értékeit nem tartalmazzák.

A 6. és 7. §-okhoz

Szerint az út- és vámügyek, valamint a kisajátitási ügy egy része átmegy a belügyminister kezelése alá. Az útügyek más államok legnagyobb részében is a belügyi igazgatás keretébe tartoznak, miután ezek természetüknél fogva a belügyi igazgatás szálaival szorosan össze vannak füződve.

Hogy az útügyek most nálunk is a belügyi tárcza körébe szándékoltatnak átvétetni, ez egy természetes fejlődés és átalakulás eredménye.

A régi földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium és közmunka-közlekedési ministerium az 1889:XVIII. tc. folytán külön földmívelési és külön kereskedelmi ministeriummá alakult át, miután egyfelől a földmívelési, másfelől a kereskedelmi és közlekedési érdekek fejlődése és kidomborodása e megosztást kivánatossá tette. Az új kereskedelmi ministerium a kereskedelmi és közlekedési nagyfontosságú ügyek ellátásával kellőleg igénybe van véve, s ezen ministeriumnak csak előnyére válik, ha az útügyektől megszabadulván, működését kizárólag a kereskedelmi és vasuti és ezzel szoros összefüggésben álló ügyeknek szentelheti.

Különben az útügyeknek a közmunka- és közlekedési ministeriumban való kezelése még inkább indokolható volt akkor, midőn minden műszaki közeg ezen ministeriumnak volt alárendelve; ezen helyzet azonban megszünt az által, hogy a folyammérnökök és a culturmérnökök már most is a földmívelési ministerium alatt állanak.

Igaz ugyan, hogy a közutak is közlekedési ereket képeznek s hogy azok megalkotása és fentartása körül a szakszerü ellátás nem nélkülözhető, mely tekintetből azoknak a többi közlekedési ügyekkel kapcsolatban maradása indokoltnak látszik. Ámde újabban a közutaknak közlekedési természete mégis annyiban változott, hogy a vasutak nagymérvű fejlődése folytán a közlekedés, különösen a kereskedelem czéljaira első sorban a vasutak szolgálnak, s a közutak inkább a helyi közlekedés szempontjából birnak fontossággal.

A műszaki szolgálat kivánalmainak pedig ép ugy megfelelhet a belügyminister, - ha ugy a központban, mint a vidéken megfelelő műszaki közegekkel rendelkezik, - mint a hogy például az egészségügyi szolgálatnak a belügyi tárczához tartozását annak szakszerű oldala nem zárja ki.

Azonkivül eltekintve attól, hogy az útügyek igazgatása a vármegyében, a járásban, a községben, tehát az egész vonalon a belügyi szak alá tartozó administrativ közegek közreműködését teszi szükségessé, a közmunka- és útügy ellátása az általános administratióval oly szorosan összefügg, annak pénzügyi része a vármegyék házi pénztárát oly közelről érinti, hogy e szolgálati ágnak legfőbb fokon a belügyministerium által ellátása nemcsak elvi, de kétségbevonhatlan gyakorlati indokokból kivánatosnak, sőt természetszerűnek is mondható.

Az azonban a dolog természetében fekszik, hogy a vámügyi teendők körül, ezeknek a kereskedelmi szempontokkal szorosan összefüggése miatt, a belügyi és kereskedelmi ministeriumnak egyetértő intézkedése indokolt.

Az útügyeknek átvétele természetszerűen maga után vonja azt, hogy a közutak létesitésére szükséges kisajátitás engedélyezése s a kisajátitás körüli eljárás szintén a belügyi tárczába jőjjön át. Az utczák és magas épitkezésekhez szükséges kisajátitás pedig szintén oly természetű, hogy ennek inkább az épitési rendtartás kezelésére hivatott belügyministeriumban van helye.

A 8. §-hoz

szól a közigazgatási járásokról. Ezek alkotása eddig a törvényhatóságok jogköréhez tartozott.

Ily joggal való felruháztatásuk teljesen indokolt volt akkor, midőn a közigazgatást ők hajtották végre és midőn az ő dolguk volt gondoskodni arról, hogy megfelelő számú járások felállitásával elegendő járási végrehajtó hatósági szervek létesüljenek.

A % alatt csatolt kimutatás azonban azt bizonyitja, hogy az egyes járások közt feltünő nagy aránytalanságok léteznek.

Egyrészt ennek tulajdonitandó, hogy ugy a járásbirósági, mint az adóhivatali járások beosztása a közigazgatási járásoktól eltérő módon ment foganatba.

Miután a nagy közönség érdeke abban áll, hogy az egyes hatóságokat, melyekkel sürűbb érintkezésbe kerül, lehetőleg egy helyen találja: a jövőben be kell következni oly rendelkezésnek, hogy a háromrendű járás, székhely és terület tekintetében összeessék.

Ez csak ugy érhető el, ha a közigazgatási járások területén szükséges változások eszközlése a ministeriumra bizatik, mely nemcsak vidéki, de országos szempontok szerint fogja a járások beosztásának fontos kérdését elintézni. A ministeriumnak alkalma van a közigazgatási beosztást az igazság- és pénzügyi beosztásra való tekintettel megállapitani és azért csak igy érhető el legkönnyebben azon czél, hogy a három szolgálati át járási beosztása összhangban legyen.

Minthogy azonban kivánatos, hogy a járások beosztásához a helyi érdekek lehető figyelembevétele szempontjából a törvényhatóság is hozzászólhasson, gondoskodik e szakasz arról, hogy a járás területére és székhelyére vonatkozó változtatások elrendelése előtt az érdekelt törvényhatóság közigazgatási bizottsága meghallgattassék.

A közigazgatási bizottság pedig azért szemeltetett ki, mert ez van oly elemekből egybeállitva, melyek biztositékot nyujtanak arra nézve, miszerint a vélemény minden jogosult érdekre való tekintettel fog megalkottatni.

Egyik nevezetes újitása a javaslatnak az, hogy két járásnak esetleg egy és ugyanazon székhely adható.

A javaslatnak ezen intézkedése egyrészt megkönnyitendi a közigazgatási, adóhivatali és járásbirósági székhelyek azonosságának létesitését; másrészt központositani fogja az erőket egyes vidéki központok emelése érdekében, és végre ki fogja elégiteni azt a kivánságot is, hogy a közönség hatóságait ott találja, a hova különben kereskedelmi, gazdasági és ipari érdekei vonzzák.

A 9. §-hoz

Kimondja, hogy a szolgálati pragmatica törvénynyel lesz szabályozandó, de egyuttal oda utal, hogy már annak megtörténtéig is gondoskodni kell a tisztviselők felelősségét és hivatali egyéb jogviszonyait érintő főelvek előzetes megállapitásáról.

A 10. §-hoz

Azon új intézkedést tartalmazza, hogy a főispán a megye székhelyén köteles lakni. A főispánokra háramlandó teendők fontosságánál fogva, azok pontos ellátása csak ugy remélhető, ha a főispán állandóan a törvényhatóság székhelyén lakik. E nélkül nem felelhetne meg annak az állásnak, melyet a javaslat a II. Részben megállapit.

A §-nak a többi tisztviselőre vonatkozó azon rendelkezése, hogy azok a székhelyen kötelesek lakni, már az 1886:XXI. tc. 67. §-ában is benfoglaltatott. Az ugyanezen § végső bekezdésében foglalt kivételes intézkedés közigazgatási érdekből fenn nem tartható.

A 11. §-hoz

Érvényben tartja a minősitésről szóló 1883:I. törvénycikket, -

A 12. §-hoz

pedig szabályozza a tisztviselő hivatalba lépésének idejét, a hivatalos eskü szövegét, valamint az eskü letételének módját.

Eddig a törvényhatósági tisztviselők a közgyülésen, az állami tisztviselők rendes felebbvalóik előtt tették le az esküt; jövőre az eskü a főispán előtt teendő le. Hogy maga a főispán a ministerelnök előtt tegye le az esküt, azt az állás fontosságán kivül az a körülmény is indokolja, hogy a főispán az összkormány képviselője gyanánt fog szerepelni.

A 12. § végső bekezdésében foglalt intézkedés feltétlenül szükséges.

A 13-14. §-okhoz

A jogállam egyik követelménye, hogy a tisztviselők jogai is biztosittassanak, s hogy a tisztviselő irányában követendő eljárás törvény által legyen szabályozva. Erre törekszik a javaslat, midőn a végleg kinevezett tisztviselők elmozdithatását törvényes fegyelmi eljáráshoz köti.

Az érvényben levő fegyelmi törvények átvizsgálása és részbeni módositása a jövőben nem maradhat el; addig azonban, mig ez megtörténhetik, az eddig fennálló törvények fentartatnak.

A közigazgatási tisztviselőknek a közszolgálat érdekében való áthelyeztethetése oly követelmény, melynek szükség esetén leendő alkalmaztatásához a kormánynak módot kell adni. A kormány e joggal az állami tisztviselők felett (kivévén a biróságokat) most is rendelkezik. A közigazgatás egyik követelménye, hogy mindenki oda állittassék, a hol a közügy érdekében leginkább értékesithető és a hol a közszolgálatot leghelyesbben végezheti. Sajátos viszonyaink között különben az állam megszilárditásának szempontjai is szükségessé teszik, hogy a közigazgatási tisztviselők áthelyezési joga a kormánynak megadassék.

A főispán részére az alszolgabiráknak (szolgabirák) a törvényhatóság területén belül való áthelyezhetésére vonatkozó jogot már az 1886:XXI. törvénycikk biztositotta. E jognak a járási orvosokra való kiterjesztését a közegészségügyi igazgatás fontossága indokolja.

A § utolsó bekezdésében javaslatba hozott ama rendelkezést, miszerint a kiadások olyankor megtérittessenek, midőn az áthelyezés hivatalból lett elrendelve, a méltányosság indokolja.

A 15. §-hoz

Foglalt elv érvényesitése egyrészt a képviselőválasztások szabadságának megóvása érdekében, másrészt azért javasoltatik, hogy a közigazgatási tisztviselő hivatalos állását egyéni mellékérdekek támogatására fel ne használhassa.

A 16. és 17. §-okhoz

A tisztviselői állással össze nem férő és a hivatalos kötelességek pontos teljesitését gátló mellékfoglalkozások eltiltása foglaltatik.

Az állam gondoskodni fog arról, hogy a tisztviselők illetményei a helyzet követelményeihez képest arányosan megállapittassanak, de viszont joggal igényelheti, hogy a tisztviselő csakis az állam szolgálatának éljen és oly mellékkeresetektől tartózkodjék, melyek főhivatásától elvonják és kisebb-nagyobb függésbe hozzák.

A 17. § az érdekeltség közelebbi körülirását tartalmazza és gondoskodik annak beállta esetén a helyettes küldés alkalmazásáról.

A 18. §-hoz

Kimondja az egyéni felelősséget, mely általános elv a törvényjavaslat egyik alapját képezi.

A 19. §-hoz

Oda utal, hogy a közigazgatási hatóságok hatásköre és különösen a felebbviteli forumok egyöntetű megállapitása külön törvény által lesz végleg szabályozandó. Ez fogja eszközölni a hatáskörök részletes megállapitását, ez fogja elejét venni a helytelen beavatkozásoknak és ez fogja tisztázni igazgatási ágak szerint az egyes hatósági közegek ügykörét.

E törvény természetesen sokkal szorosabb összefüggésben van egyes anyagi törvényekkel, semhogy az már most előterjeszthető lenne.

A 20. §-hoz

Oly általánosan elfogadott elveket tartalmaz, melyek a főnök és az alárendeltek egymáshoz való viszonyát szabályozzák. Ezeknek az általános határozatok közé való felvétele azért szükséges, mert különben a törvény sok helyén kellene azok ismétléséről gondoskodni.

A 21., 22. és 23. §-okhoz

Nagyobbára az 1886:XXI. tc. 89., 91. és 94-ik §-aiban foglalt egyes rendelkezések lettek átvéve.

A 21. § azon része, hogy a tisztviselő kártéritéssel csak akkor tartozik, ha a kártéritést maga után vonó cselekvés vagy mulasztás fegyelmileg jogerősen megállapitva lett: a régi törvényben elő nem forduló új intézkedés, melyet a tisztviselők jól felfogott jogai és a közszolgálat érdekében fel kellett venni.

A 24. §-hoz

Az ügyviteli szabályzatnak országos egyöntetűsége és ennek elérhetése végett a törvényhatóságok által megállapitott, egymástól eltérő ügyviteli szabályrendeleteknek hatályon kivül helyezése oly szükséglet, mely a felügyelet és ellenőrzés könnyebb gyakorolhatása szempontjából teljesen indokolt.

A 25. §-hoz

Igen fontos rendelkezés hozatik javaslatba, mely az administratio gyorsaságát lényegesen előmozditandja. A mai közigazgatásnak egyik legnagyobb hátránya az aránytalanul sok irásmunka, mely a hatóságokat tulajdonképen postaközegekké változtatja át és az idő nagy részét részben meddő és igen költséges munkával emészti fel.

Oly megyei hivatalos közlönynek rendszeresitése, minő e javaslatban az ott foglalt hatálylyal terveztetik, rendkivüli munka- és időmegtakaritást fog előidézni. Ezenfelül magasabb szempont is indokolja e rendelkezést.

Czélom az, hogy a törvények és rendeletek nemcsak a hatóságok, de a nagy közönség által is ismertessenek és ebbe mintegy átszivárogjanak. A közigazgatástól csak akkor várhatunk sikereket, ha a közönség is könnyű módon tudomására juthat a törvényeken kivül a rendeleteknek is, a mi a javaslattal kétségtelenül eléretik.

A törvények és rendeletek közhirrététele legegyszerűbben oly hivatalos közlönyök rendszeresitésével eszközölhető, minőt a törvényjavaslat tervez.

Magától értetődik, hogy ezen közlönyök csak hivatalos tartalommal fognak birni.

A 26. és 27. §-okhoz

Külön indokolást nem igényelnek.

MÁSODIK FEJEZET
A közigazgatási tisztviselők kinevezéséről
A 28. §-hoz

A vármegyékben és járásokban alkalmazandó hatósági egyes közegeket sorolja fel.

Az egyes állásokra vonatkozó kiválóbb indokok a II. részben terjesztetnek elő. Itt csak azt ajánlom figyelembe, hogy a belügyi közigazgatásból, mely különben az alispán vezetésére van hagyva, a gyámsági és gondnoksági ügyek és a népnevelési ügy vannak külön vezetendő szakokként tervezve, azonfelül a pénzügyi igazgatás van önálló szaknak kijelölve és végre a jogtanácsosi intézmény tervbehozatalával méltányoltatnak a jogi szempontok és gondoskodás történik arról, hogy ezeknek szakszerű alkalmazása és teljes érvényrejuttatása biztosittassék.

Az ezen szakok élére állitani tervezett és a § B. 1-5. pontjai alatt nevezett tisztviselőkre nézve nagyon kivánatos, hogy egymás mellé és közvetlenül a főispán alá rendeltessenek, mert ez által lesz leginkább biztositható egyrészről az I. rész indokolásának bevezetésében érintett törekvés sikere, másrészről a működés kellő egyértelműsége, és végre az, hogy a felügyeletre és ellenőrzésre hivatott közös főnök, a főispán feladatának megfelelhessen.

Az egyes szakfőnöknek mindazok rendeltetnek alá, kik az illető szak hatósági szervezetébe vannak illesztve, ellenben az alispánnak a járási közegek is.

A kérdéses szakaszban elősorolt közegek közül a jogtanácsos és a gazdasági felügyelő azok, kiket jelen intézményeink nem ismernek és kiknek újonnan való szervezését a II. részben található indokok alapján láttam szükségesnek.

A § végén a körjegyzőkről és a községi előljárókról is történik emlités. A községi előljárók állását szervezni a községi törvény feladata lesz, a körjegyzők azonban nem lévén kizárólag községi, hanem állami közegek, a kiknek működése több községre terjed, szükségesnek tartottam, hogy róluk már e törvényben emlités tétessék.

A 29. §-hoz

Határozza meg azt, hogy az egyes tisztviselők ki által és kinek előterjesztésére neveztetnek ki.

A tisztviselők kinevezése, illetőleg megbizható és feladatuk megoldására képes egyének állandó alkalmazása képezi ezen törvényjavaslat egyik sarkalatos elvét. Már ezen javaslat általános indokolásánál igyekeztem kimutatni, mennyire szükséges az, hogy a választási rendszerrel szakitsunk.

Egyrészt a választás bizonytalanságánál fogva csekély számban vállalkoznak a közigazgatási pályára szakképzett alkalmas egyének, s ezen hiány minden választási ciclusnál inkább érezhető;

másrészt a választott tisztviselő kénytelen választóival szemben elnézőnek lenni és gyakran nem fejtheti ki velök szemben a kellő erélyt és pontosságot, mert ez által népszerűségét kockáztatja;

végre pedig a közigazgatás feladatai ma már oly fontosak, hogy erre csak oly egyének alkalmazhatók eredménynyel, kik állandóan ezen pályára szentelik idejöket, de ilyenek kellő számban a választási rendszer mellett nem biztosithatók.

Minthogy pedig a magyar állam megszilárdulásának egyik főfeltétele az, hogy a közigazgatás fontos teendői teljesen megbizható közegekre ruháztassanak, és hogy ezek semmiféle oly bilincsekkel, melyek őket kötelességeik pontos teljesitésében feszélyezik, megkötve ne legyenek: el kell fogadni a kinevezési rendszert, melynek módját a javaslat 29. §-a szabályozza.

A 30. §-hoz

Foglalt javaslat az új rendszerre való átmenetnek megkönnyitését czélozza. Az 1889. deczemberben megválasztott tisztviselők megbizatása 1895. évi decz. 31-én járván le, szerzett jogokat megcsonkitani nem czélja e javaslatnak, de könnyebb lesz az átmenet a kinevezési rendszerre, ha kellő idő van, s tömeges kinevezések elkerülésével az időközben megüresedő állások már kinevezés utján töltetnek be. Ily módon a fokozatosan alkalmazandó erőket is inkább meg lehet válogatni.

II. Rész

Ez szabályozza a vármegyei törvényhatóságok területén szervezendő közigazgatási tisztviselők általános hatáskörét.

Már előzetesen érintettem, hogy ezen javaslat során a hatáskörök megállapitásánál oly határok közt kellett maradnom, melyeken belül minden egyes állás rendeltetése világos kifejezést nyer, a hatáskörből mindaz, a mi általános jellegű, kiemeltetik, a felebbezési forumok általánosságban meghatároztatnak, az eljárás némely lényegesebb részei megállapittatnak, szóval felvétetett mindaz, mi szükséges ahhoz, hogy az egyes hatóságok kellő meghatározást nyerjenek.

Ezen eljárásra az is inditott, mert nézetem szerint a reformok életbeléptetésének idejét nem lehet addig elodázni, mig egy oly közigazgatási codex készülhet el, mely az összes függőben levő és rendezést igénylő kérdéseket megoldja, s a hatásköröket részletesen megállapitja, hanem gondoskodni kell a reformmunkálat oly helyes egymásutánjáról, hogy az egyes részeiben is életbeléptethető legyen, mert csak ez úton érhető el a régi rendszerből az új rendszerbe való nyugodt átmenetel.

Másrészről meg kell jegyeznem azt is, hogy a meghatározott kereten belül a kitűzött feladat teljes megoldást nyer; mert ha az ezen javaslat során előterjesztett rendelkezések törvénynyé válnak, akkor nemcsak hogy minden közeg tisztában lesz általános feladatai terjedelmére nézve, de a legtöbb irányban megoldatik a mai helyzet bizonytalansága és tetemesen biztosabb alapokra fektettetik a hatáskörök megállapitásának fontos kérdése.

Az ezeken felül szükséges pótlások az ügyviteli szabályzatban fognak részletesebben megállapittatni.

E fejezet nem érinti a tisztviselők rangviszonyait, sem azok fizetését.

Az előbbi a szolgálati szabályzatnak, az utóbbi az állami költségvetésnek van fentartva.

I. FEJEZET

A főispán

A főispáni hatáskör már az 1870:XLII. és az 1886:XXI. tc. létesitése által nagy változásokon ment át. Ezen utóbbi törvény rendelkezései szerint nagy hatáskör ruháztatott a főispánra, de ezen befolyása mégis inkább ellenőrzésre szoritkozott, s magára a közigazgatás menetére csak közvetve gyakorolhatott befolyást.

A most benyujtott törvényjavaslat szerint a főispán az összkormány képviselője a vármegyében, s egyuttal bizalmi férfia a kormánynak. Ezen minőségének következménye az, hogy kinevezése a ministerelnök és belügyminister egyetértő előterjesztésére történjék, s hogy a kormányzat irányának változása esetén a ministertanács határozatára állásától felmenthető legyen.

A főispán feje a vármegye területén működő állami tisztviselőknek, és különösen ezek személyi ügyeire kellő befolyás van részére biztositva.

A főispán felügyeletet gyakorol az alispán közvetlen vezetésére bizott belügyi közigazgatásra, és mód adatik neki, hogy ezen jogát kellőleg érvényesithesse ugy az alispán, mint az annak alárendelt tisztviselők irányában. A főispán elnöke a törvényhatósági bizottságnak, az állandó választmánynak, a közigazgatási bizottságnak és az abból alakult szakosztályoknak.

Joga van törvénybe vagy rendeletbe ütköző határozatok végrehajtását felfüggeszteni.

Végre a főispán hatáskörébe utaltatik több oly ügy elintézése, mely eddig a központi kormánynak volt fentartva. Mindezekből látható, hogy a főispánnak tág hatáskör adatik, melynek csak ugy felelhet meg, ha kizárólag ezen hivatásának él, s ha folyton a vármegye székhelyén lakik.

De a főispán ezen hatáskörénél fogva meg kellett állapitani az ő felelősségét is és az eljárást, hogy miként érvényesitendő ezen felelősség.

A 34. § szerint a főispán rendszeres helyettese az alispán.

Minthogy a törvényhatóság területén az egyes közigazgatási ágak élén működő egyes szakfőnökök mindegyike az állami igazgatásnak csak specialis ágát és ennek érdekeit képviseli, egyedül az alispán az, a ki foglalkozásánál fogva az általános közigazgatási érdek képviselőjének tekinthető: az összkormányzatot vezető főispán helyettesitésére csak az alispán lehet hivatva.

A főispán helyettesitésének kérdése az eddig is állami igazgatási ág gyanánt szerepelt pénzügyi közigazgatásra vonatkozólag az 1889. évi XXVIII. törvénycikkben - az itt jelzett elv alapján - részletesen lévén szabályozva, az ezen törvényben foglalt szabályozást, a pénzügyi administratio érdekeinél fogva, fenn kellett tartani.

A személyes, valamint a főispán által végérvényesen eldönthető ügyeknek a helyettesitési rendes hatáskörből kivonását az indokolja, hogy a személyes ügyek bizalmi természetűek, az utóbb jelzett ügyekben pedig a főispán nem saját hatáskörében, hanem a kormány hatáskörében, átruházott hatáskörben jár el; mindkét nemű ügyek természete tehát olyan jellegű, mely azokat a főispán személyéhez fűzi, minél fogva azok jellegöknél fogva másra csak akkor ruházhatók át helyesen, ha a kormány illetékes tagja vagy tagjai az átruházást kifejezetten megadják. Hogy az alispán akadályoztatása esetén ki helyettesitse a főispánt, azt leghelyesebb az egyes esetek szerint a belügyminister elhatározására bízni, mert ez első sorban a megyében alkalmazott tisztviselők egyéniségétől és azok rangviszonyaitól függ.

A 35-ik §-hoz

A főispáni titkári intézmény hallgatólagos megszüntetése is foglaltatik. Nézetem szerint ezen intézmény fentartására jelen alakban szükség nincs. Egyfelől ugyanis az a követelmény, mely a főispáni titkárok alkalmazását annak idején szükségessé tette, hogy t. i. a közigazgatási szolgálatban gyakorlati kiképzésre azoknak is mód és alkalom nyujtassék, a kik az önkormányzati köteléken kivül kivánják tehetségüket a közigazgatás szolgálatában érvényesiteni, megszünt, mert a közigazgatási szolgálatban való alkalmazás ezentul egyaránt kinevezés utján történik; ezenkivül a tervezett módon sokkal jobban megválaszthatja a főispán azon egyéneket, kiket a bizalmas természetű elnöki hivatal teendőivel meg akar bizni.

A 36-ik §-hoz

A főispánnak hivatáskörébe tartozó különböző feladatok általános meghatározása foglaltatik.

A 37. §-hoz

Több pontja a felsőbb és alsóbb hatóság egymáshoz való viszonyából folyó rendelkezéseket tartalmazza s a főispán által törvényes kötelességei teljesitéséről a ministerekhez teendő jelentéseket állapitja meg.

Ezen intézkedés egyes részeire a következőket kivánom megjegyezni:

Minthogy a főispánnak az összes közigazgatási ágak és ezek főnökei alá vannak rendelve, a főispán van kiválólag abban a helyzetben, hogy a szakministereknek a kormányzatuk körébe tartozó közigazgatási ágak állapotáról tiszta képet nyujtson s ennek kapcsán azokat kellőleg tájékoztathassa. Annál sikeresebben oldhatja meg e feladatot a főispán, mert helyzetéből kifolyólag épen ő az, a ki a különböző közigazgatási ágak közt felmerülő surlódásokat is kiegyenliteni van hivatva.

A vármegyék, járások és községek állapotáról, valamint a közigazgatási tisztviselők szolgálati viszonyairól rendes törzskönyveknek és nyilvántartásoknak vezetése oly feladat, mely rendes közigazgatással biró államban feltétlen szükséges. Minthogy pedig kivánatos, hogy az érintett tekintetekből szükséges munkálatok az egész törvényhatóság területén egységesen vezettessenek, e megbizás sikeres teljesitésére csak a főispánt, az összadministratió fejét, tartom alkalmasnak.

A 38. §-hoz

a), b), f), g) és i) pontjaiban a főispánnak azon jogai és teendői vannak felsorolva, melyek őt a többi közigazgatási tisztviselővel szemben, mint azok közvetlen vagy közvetett főnökét megilletik. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat elrendelése, valamint a helyettesités a törvényhatósági tisztviselőkkel szemben eddig is a főispánt illették. Most a törvényhatóság területén működő összes közigazgatási tisztviselőkkel szemben fogja e jogot gyakorolhatni, kivéve azon tisztviselőket, kik a közigazgatási bizottság tagjai, mint a kikre nézve a fegyelmi felelősségre vonás minden eddigi törvényünk szellemében, a kormány illetékes tagján kivül, csak magát a közigazgatási bizottságot illeti meg. A pénzügyi tisztviselőknek, kik eddig is állami hivatalnokok voltak, fegyelmi felelősségre vonása iránt a pénzügyi közigazgatásról intézkedő 1889. évi XXVIII. tc. kiremitőleg és ezen kormányzati ág követelményeinek megfelelőleg intézkedvén, ennek vonatkozó határozmányait változatlanul fentartani ajánlatos.

Hogy a főispán, mint az összkormányzat feje ezen minőségéből kifolyó kötelességeit megfelelőleg teljesithesse, arról a jelen szakasz b) pontjának második felében és a d) pontban foglalt rendelkezések által van gondoskodva. Az iktatókönyvekbe betekinthetésnek és az ügydarabok bekivánhatásának joga, továbbá az a körülmény, hogy minden szakfőnök fontosabb felterjesztései a főispán követitésével jutnak a kormányhoz, biztositékot nyujtanak az iránt, hogy a főispán a közigazgatás minden szakágának mindenkori állapotáról, folyamatáról és az annak körében felmerülő jelentősebb mozzanatokról folytonos tájékozottsággal fog birni és ez által tisztének, mely szerint az összadministratiót vezeti, alapos teljesitésére a fogantyúkat mindig kezében fogja tarthatni.

A szakasz e) pontjában foglalt azon határozmány, hogy a főispán a területén lévő összes hivatalokat megvizsgálhatja, sőt bizonyos időközökben egyes megnevezett hivatalokat megvizsgálni köteles, biztositja a főispán azon jogát, hogy az ellenőrzést kellőleg gyakorolhassa.

Hogy a főispán ezen joga kiterjesztetik népiskolák és egyéb intézetek megvizsgálására, az csak üdvös eredményt idézhet elő.

A közigazgatás menete felett való felügyeleti jogkörnek erőteljes gyakorlására képesiti a főispánt a szakasz c) pontjában részére nyujtott felhatalmazás, melynek alapján alkalma nyilik nemcsak arra, hogy a törvényesség feltétlen alkalmazást igénylő szempontjainak érvényt szerezhessen, hanem arra is, hogy azon a helyi viszonyok által előirt tekinteteknek, melyek kellő mértékű tiszteletben tartása és józan határok között érvényesitése a jó közigazgatás egyik fokmérője, szintén érvényesülést biztosithasson.

Egyrészt a közigazgatás általános szinvonalának emelése, másrészt annak előmozditása szempontjából, hogy az egyes közigazgatási ágak a vármegye területén a közérdek egységes felfogásából induljanak ki, üdvös eredményt várok a főispáni szék tartásától.

A 39. §-hoz

Intézkedéseinek elsejét az indokolja, hogy a főispán a személyek közvetlen ismeretében az alkalmas egyéneket leghelyesebben választhatja meg, a második intézkedést pedig az ujonczozás akadálytalan menetének érdeke s az e téren eddig volt eljárás körül szerzett gyakorlati tapasztalatok teszik szükségessé.

A 40. §-hoz

A törvényhatóság területén működő csendőrségnek a közbiztonsági és rendőri szolgálat tekintetében a főispán közvetlen felügyelete alá helyezése, mig egyrészről a belügyministerek, kinek a csendőrség a közbiztonsági szolgálat tekintetében alá van rendelve, e téren fennálló teendőit apasztani fogja, másrészről a főispánt főleg államrendőri kérdésekben üdvös működés kifejtésére fogja képesiteni.

A 41. §-hoz

Lényeges a viszony, melybe a főispán az önkormányzati testületekkel és közegekkel szemben helyeztetik.

A főispán gyakorolja ezentul is az önkormányzati testületekben az elnöklés jogát, sőt e téren kijelölt feladata a közigazgatási bizottságok szakosztályaiban való elnöklésére is kiterjesztetik.

Eddigi törvényeinkkel szemben újitást képez az, hogy a törvényhatósági bizottsági közgyülések jegyzőkönyveinek másolatai nem a kormánynak - mint eddig - hanem a főispánnak fognak bemutattatni. A főispán saját hatáskörében teljesen képesitve van arra, hogy a közgyülési határozatok törvényellenességét avagy az állami érdekbe ütköző minőségét felismerje. Mint a kormány exponált közegének, ezentúl neki fog feladatában állani a közgyülési jegyzőkönyvet a most érintett szempontból átvizsgálni. Ez által a belügyministerium az ország összes törvényhatóságaiból özönlő jegyzőkönyvek átvizsgálásának terhétől megmenekül és saját kormányzati feladataira inkább képessé tétetik. Maga a főispán pedig a törvényellenes avagy államérdekbe ütköző határozatok ellen a kormányhoz felterjesztéssel élhet, sőt bizonyos esetekben, midőn a határozat létesülésére előirt törvényes alakiságok be nem tartattak, a kormány helyett a közvetlen intézkedésnek, a törvényszerűtlenül létrejött határozat megsemmisitésének jogát is fogja gyakorolhatni.

A 42. §-hoz

Jelenleg a központi kormány a konkret közigazgatási ügyek oly nagy mennyiségével foglalkozik, hogy ennek folytán kormányzati, közigazgatási és vezetési feladatainak teljesitésétől a szükséges idő és erő jó része elvonatik. E bajon egyedül a felebbvitel helyes korlátozása által segiteni nem lehet, egyrészt azért, mert ezen eszközt a végletekig kihasználni a közigazgatási jogszolgáltatásra veszélyessé válhatik, másrészt azért, mert a kormányt elözönlő emlitett teendők jó része olyan, a mely a kormány által egyetlen fokozatban intéztetik; - a létező bajokon segithetni vélek oly módon, hogy oly közigazgatási teendők, a melyekre nézve természetöknél fogva nincs akadály, hogy azokat a kormány helyett annak a törvényhatóságban exponált közege, a főispán, intézze el, arra bizassanak. Indokolja ezen berendezést az a szempont is, hogy ezen ügyek, melyek elintézésénél a helyi viszonyok tekinteteinek is tért kell engedni, oly közeg által fognak elintéztetni, ki a helyi viszonyok közvetlen ismeretével bir, és kinek állásából folyó kötelessége ugyanazon törvényes szempontok szerint eljárni, a melyek a megbizó kormány előtt is döntők.

Az ügyek szaporodása és újabb törvények hozatala teszi szükségessé, hogy gondolkodás történjék arról, miszerint a felmerülő szükséghez képest, az ezen törvényben fel nem sorolt egyes oly kérdéseknek eldöntése, melyek a főispánra ruházhatók, ezentúl is a főispáni hatáskörbe legyenek utalhatók. Minthogy pedig ennek minden egyes esetre nézve külön törvény által eszközlése a törvényhozás idejének szükségtelen fecsérlésére vezetne, javasoltam a szakasz végén azt, hogy a ministertanácsnak általános felhatalmazás adassék ily újabb esetek minősitésére.

A 45. §-hoz

A főispáni intézkedésekkel szemben igénybe vehető jogorvoslatok felől eddigi törvényeinkben inkább csak elszórt intézkedések foglaltatnak, minek okát abban találom, hogy a főispán, mint hatóság, kevés esetben járt el, tevékenysége majdnem kizárólag az ellenőrzésre szoritkozván. Hogy közigazgatási jogunk ezen hézaga is pótolva legyen, a főispáni intézkedések ellen igénybe vehető jogorvoslati rendszert - felebbezés és panasz - e helyen igyekeztem szabályozni. A 42. § alapján hozott főispáni határozatok elleni panaszt azért látom szükségesnek csak a törvényesség tekinteteire szoritani, mert ez esetekben a főispán voltakép végérvényesen van hivatva eljárni, eljárást tehát már csak semmiségi szempontokból tartom vitássá tehetőnek.

A 46. és 47. §-okhoz

A közigazgatás egyik követelménye, hogy a felelősség elve minden tisztviselővel szemben alkalmazható legyen. Ezen elv a főispánnal szemben is, az eddiginél hatékonyabb alakban érvényesitendő. Ezért szabályoztatik a főispán felelőssége is.

Minthogy a főispáni állás bizalmi jellege ezután is fenmarad, ezt a bizalmi felelősséget továbbra is fenn kivánom tartani; de egyuttal törvénybe kivánom foglalni a főispánok fegyelmi felelősségét is, mert ezután, midőn a főispán megszünik csupán ellenőre és felügyelője lenni a közigazgatásnak, hanem annak a végrehajtásra is befolyás engedtetik s mikor a konkret hivatali teendők egész sorozatával ruháztatik fel, a hivatali viszonyból kifolyó fegyelmi felelősségnek reá nézve való rendszeresitését mellőzhetlennek tartom.

A 48. §-hoz

A főispánra érvényben levő kivételes nyugdíjszabályok fentartását nem tartom szükségesnek, minélfogva általában csak a minden tisztviselőre érvényes nyugdíjszabályok terjesztetnek ki a főispánra. Minthogy azonban szerzett jogokat sérteni nem kivánok, szükséges volt a szakasz a) pontja alatt foglalt kivételt felvenni. A második kivételt pedig szükségessé teszi azon körülmény, hogy a javaslat 46. §-a alapján a főispán állásától tisztán politikai okokból is felmenthető.

II. FEJEZET

Az alispán és az annak alárendelt közegek

a) Az alispán hatásköre

Az alispán a szorosabb értelemben vett, vagyis a belügyi közigazgatásnak főnöke, ezen felül a törvényhatóság autonom jogkörébe tartozó ügyek végrehajtó közege s a főispán rendszeres helyettese.

Az alispán hatásköre a főispán hatáskörével teljesen összeegyeztethető, és mindegyik működésére elég tág tér nyilik, mert, mig az alispán az egyik szaknak, a belügyi szaknak közvetlen vezetője, addig a főispán a vármegye központján összpontositott összes szakok főnöke.

A 49. §-hoz

Van körülirva az alispán ezen hatásköre s ennek megállapitásánál az a szempont vezetett - mely különben a javaslat egyéb részeiben is érvényesül - hogy a szakágak szerint való elkülönités mellett illetékességi bonyodalmak egyáltalán ne állhassanak be, és ilyent az 1886:XXI. tc. hatályon kivül léptetése se idézzen elő. E szempont főleg a 49. § b) és c) pontjai alatt érvényesül.

Az 50. §-hoz

Szabályoztatik az alispán viszonya a főispánhoz, és felsoroltatnak azon legfontosabb ügyek, melyekben az alispán a főispánnak jelentést tenni köteles.

Az 51. §-hoz

Az alispánnak a többi szakfőnökökhöz való viszonya főleg azon czél szemmeltartása mellett van szabályozva, hogy az egyes igazgatási ágak vezetői hivatalos működésükben egymást kölcsönösen támogassák s ez által az eljárás egyöntetűsége biztosittassék.

Mivel pedig az alispán hatásköre a többi szakfőnökökénél sokkal terjedelmesebb, meg van állapitva az alispán hatásköre a más szolgálati ágakra nézve is, melyekben közreműködése szükséges s meg van téve az intézkedés, hogy összeütközések esetén a főispán dönthessen a felmerült kétes kérdésekben.

Az 52. §-hoz

Az alispánnak, mint hivatalfőnöknek, ezen minőségéből kifolyó feladatai szabályoztatnak. E részben csak azt emelem ki, hogy a szolgabirói hivatal vizsgálatok szakszerinti teljesitése, mely eddig, mig a szolgabirák törvényhatósági közegek voltak, a főispánok, mint a törvényhatósági igazgatás ellenőrének képezte főfeladatát, ezután az alispán teendője lesz. Ez elrendezést kivánja az a körülmény, hogy az alispán a szolgabirónak közvetlen főnöke, következőleg az alább rendelt állami hatóság ténykedésének felügyelete első sorban a közvetlen felettes állami hatóság feladata.

Az 53. §-hoz

Szerint az alispán továbbra is vezetni fogja a törvényhatósági önkormányzat végrehajtását, mint addig tette, mert állásánál fogva ő erre a leghivatottabb közeg.

Az alispánnak a szakaszban felsorolt teendői és feladatai nagyobbára a mai törvényes állapot fentartását tartalmazzák.

Az 54. §-hoz

Már most, a községek újabb rendezésének keresztülvitele előtt megállapitandónak tartom az alispánnak a községi igazgatás felett való felügyeleti jogát. Ennek folyományakép a községi közegek ellen az alispánt a fegyelmi és rendbirságolási jognak, melyet különben eddig is gyakorolt, okvetlen meg kell illetnie.

Az 55. és 56. §-okhoz

Felvételét indokolja az alispánnak kötelességszerű gondoskodása a törvényhatóság és községi vagyon fölött.

Az 57. §-hoz

A központi irodát leghelyesebb az alispánnak alárendelni, a ki hivatva van a kezelési személyzettel is közvetlen rendelkezni.

Az 58. §-hoz

Az alispáni határozatok elleni felebbezések kérdése e szakaszban a fennálló törvényeknek megfelelőleg van szabályozva.

Az 59. §-hoz

Minthogy az alispán hatáskörébe utalt általános közigazgatás még mindig nagyon tágkörű, az ügyek helyes ellátásának érdekéből javaslatba hozom azt, hogy fenforgó szükség esetén, kivált egyes nagyobb megyék területére nézve két alispáni állás rendszeresittethessék. Ennek gyakorlati keresztülvitele leghelyesebben az évi állami költségvetés keretében eszközölhető.

b) A megyei jegyzők hatásköre

A 60. §-hoz

A megyei jegyzők az alispán segédletére, főleg a fogalmazási teendők ellátására rendelt hivatalnokok; a főjegyző az alispának akadályoztatása esetén annak helyettese. Hivatali viszonyuk az alispánnal szemben az eddig fennállott állapot szerint van rendezve.

c) A főorvos hatásköre

A 61-67. §-okhoz

A főorvos a közegészségügyi szolgálatot vezeti a törvényhatóság területén. Az alispánnal közvetlen alárendeltségi viszonyba hozatik. Egyébiránt teendői és hatásköre a ma meglevő alapokon vannak összeállitva. A 63. §-ban gondoskodás történik az iránt, hogy a főorvos a járási orvosokkal szorosabb vonatkozásba hozassék, mi végből a főorvos számára a járási orvosokkal szemben azok szakteendőit illetőleg egyenes felügyeleti és ellenőrzési hatáskör rendeztetik be. Ez a szorosabb érintkezés a tiszti orvosi személyzet között a közegészségügynek csak előnyére válhatik.

A községek felügyeletének és ellenőrzésének közvetlen teljesitése a szolgabiró feladatát képezi; a községek ügyvitelének megvizsgálására az alispán, mint az igazgatás vezetője is feljogosittatik ugyan, mégis czélszerűnek látszik kimondani, hogy a községek közegészségügyi szempontból való megvizsgálása, mely teendőt a jelen javaslat a járási orvos kiváló feladata gyanánt hangsúlyoz, a főorvos által is, valahányszor szükségesnek látja, avagy felebbvalói ezt rendelik, eszközlőbe vétethessék (64.§).

Némely vármegyében, melynek közegészségügyi viszonyai igénylik, eddig is volt két főorvos alkalmazva. Ennek lehetőségét - a belügyminister elhatározásától függővé téve - kivánom szabályozni (67. §).

d) A gazdasági felügyelő hatásköre.

A 68-72. §-okhoz

A mezőgazdasági szakteendőknek a törvényhatóságban végzésére új állásnak, a gazdasági felügyelői állásnak szervezését a mezőgazdasági érdekeknek első sorban kiváló fontosságánál fogva szükségesnek tartom. A gazdasági felügyelő egyrészt szakközege lesz az intézkedésre hivatott közigazgatási hatóságoknak a földmívelésügyi kormányzat körébe tartozó ügyekben, másrészt ugyanezen szolgálatot fogja kifejteni a törvényhatóság önkormányzati teendőiben.

Ezen intézmény megerősödése a közgazdaságnak, kiválókép a mezőgazdaságnak fejlődésére, bizonyára előnyösen fog közrehatni.

Egyébiránt a gazdasági felügyelői intézmény teljes részletességben való szabályozása legmegfelelőbben akkor fog történhetni, midőn a mezőgazdasági igazgatás szerves törvény által való rendezése lesz napirenden. Ezért foglaltatik a javaslatban utalás a megalkotandó mezőrendőrségi törvényre.

e) Az erdőfelügyelő hatásköre

A 73. és 74. §-okhoz

Az erdők felügyeletére és az erdészeti szolgálatnak a közigazgatási hatóságok mellett való ellátására az 1879. évi XXXI. tc. által létesitett erdőfelügyelői intézményt a törvényhatósági igazgatás szerves rendszerébe szintén be kell vonni. Ez a célja a jelen szakaszoknak, melyek különben csak az elvet tartalmazzák, mert maga az intézmény már rendszeresitve van s annak csupán a keretbe beillesztése volt ezuttal szükséges.

f) Az államépitészeti hivatal hatásköre

A 75-81. §-okhoz

Tekintettel arra, hogy az épitésrendőri igazgatás a belügyi kormányzat körébe tartozik s hogy ezen javaslat szerint a közutak igazgatásának is oda való áthelyezése van czélba véve, a következetesség azt kivánja, hogy az államépitészeti hivatalok, mint a melyek feladata legfőkép ezen két emlitett igazgatási ág szempontjából szükséges műszaki szolgálat teljesitéséből áll, ugyancsak a belügyminister hatósága alá helyeztessenek.

Az államépitészeti hivatalok a műszaki szakteendőket fogják végezni az intézkedésre hivatott közigazgatási hatóságok szolgálatában.

Ezen hivatalok feladatait, belső szervezetét, a hivatalfőnök- és a hivatal tagjaiként működő mérnökök egymáshoz való viszonyát, valamint felelősségük körét és határait, legalább a főbb elvek szerint már a törvényben körülirandóknak tartom, ez okból a 75-81. szakaszokba idevágó részletesb intézkedéseket vettem fel.

g) A megyei állatorvos hatásköre

A 82. és 83. §-okhoz

Az állategészségügyi szakszolgálatnak az 1888. évi VII. törvénycikk által körülirt módon való ellátására a megyei állatorvos van hivatva. E helyt a megyei állatorvosnak a magasabb szakközeg - a gazdasági felügyelő - valamint az intézkedésre hivatott hatóság - az alispán - iránt fennálló viszonyát kellett határozottabban megállapitani.

Szükségesnek látszott továbbá, hogy az állategészségügyi szolgálat megyei közegének az ugyanazon szolgálatot a járásokban ellátó járási és a községekben teljesitő községi állatorvosokkal szemben a szakszolgálat körében bizonyos felügyeleti és ellenőrzési jogkör nyujtassék (83. §). Ez az intézkedés az állategészségügy előhaladásának bizonyára nem jelentéktelen tényezőjévé lesz.

h) A levéltárnok hatásköre

A 84. §-hoz

Minthogy több megyében a levéltárnoki teendők nem oly számosak, hogy egy külön képzett hivatalnok összes idejét absorbeálnák, czélirányosnak véltem javaslatba hozni, hogy a levéltárnok az alispán által kisegitőleg más hivatalos teendők ellátásával is megbizható legyen, sőt, hogy ha valamely megyében kitünnék, miszerint ily külön hivatalnoki állás fölösleges, az - az élethossziglani kinevezés által szerzett jogok sérelme nélkül - beszüntethető, avagy a kezelő-személyzeti állások sorába illeszthető legyen.

i) A járási szolgabirák és alárendelt közegeik hatásköre

A szolgabiró a közigazgatásnak egyik legfontosabb közege. A közigazgatás folytonos haladása, szakadatlanul új és új teendőkkel szaporitja a szolgabiró feladatkörét. Alig van oly közigazgatási törvény, mely a szolgabirónak fontos ügykört nem juttatna.

Halaszthatatlan sürgős feladatot képez, hogy közigazgatási szervezetünk ezen nélkülözhetlen közege a feladatok nagy voltához arányositott segédszemélyzettel hivatásának kellő betöltésére képesittessék és illetményei is kötelesség-körének megfelelően emeltessenek.

E fejezetben a jelzett követelmények elseje lehetőleg valósul, mert számolnom kellett a pénzügyi helyzettel is, ez okon csak minimumát proponálom annak, a mi megfelelő közigazgatás létesitésére elkerülhetlenül szükséges.

Szükségesnek láttam ezen felül a szolgabirói hatáskört lehetőleg szabatos, bár csak nagyobb vonásokban körülirni s a szolgabirónak egyfelől közvetlen főnökével, az alispánnal, valamint a többi törvényhatósági szakfőnökökkel és társhatóságaival szemben, másfelől alárendtjeivel, közegeivel és a községekkel szemben való viszonyát körvonalazni.

A 85. §-hoz

Nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy minden közigazgatási járás élén egy főszolgabirói ranggal felruházott egyén álljon s ha a járási vezető tisztviselők között rangra és fizetésre nézve alacsonyabb és magasabb osztályzatot állapitunk meg, ez által lehetővé teszszük azt, hogy az a járási tisztviselő, ki kiválóan használhatónak bizonyult, ott, helyben, saját állásában előléptethető legyen s ennek következtében jól betöltött helyén állandóan megmaradjon. Sikerülni fog ez által folyton kipróbált tisztikarral birnunk a járásokban, a mi kiválóan fontos, mert a járásban foly le a közigazgatási fundamentalis eljárás, s mert a közigazgatás jóságának biztositéka képzett, a viszonyokkal ismerős első fokozati tisztviselői kar.

Ez az oka ezen szakaszban a főszolgabiró és szolgabiró között tett megkülönböztetésnek.

A 87. szakaszban van felsorolva a minimuma annak a személyzetnek, a melylyel egy jól szervezett járási hivatalnak mellőzhetlenül szükséges birnia. Noha maga a felsorolás az indokokat is önmagában birja, a felsorolt közegekre vonatkozólag a következőket kivánom megjegyezni:

A járási gyámi intézmény elkerülhetlenül szükséges már csak azon okból is, mert a községi és közgyámok közéletünknek oly kevéssé intelligens elemét képezik, hogy azoktól az 1877. évi XX. törvénycikkben reájok bizott sok és fontos teendőknek csak türhetően megfelelő elvégzését is várnunk tapasztalatszerűleg nem lehet, szükséges tehát a községi gyámok eredetileg igen terjedten megállapitott hatásköréből elvonni mindazt, a mi nagyobb intelligentiát igényel és nem tapad legközvetlenebbül a községhez, s rábizni mindezt az újonnan szervezendő járási gyámokra, kik ezen felül a gyámügyi igazgatásban számos, igen fontos szolgálatot lesznek hivatva teljesiteni. Egyébiránt e kérdést a gyámügyi közigazgatás reformjáról közelebb előterjesztendő javaslatban tüzetesebben kifejteni lesz szerencsém.

A szolgabiró nagyszámú és nagyjelentőségű nyilvántartási teendői okvetlen külön közeget igényelnek. Nézetem szerint ezen teendőket, valamint a járási hivatal számviteli teendőit együttesen képes lesz elvégezni egy szakértő közeg: a járási számvevő, a kinek közreműködése egyszersmind a szolgabiró által a községi vizsgálatok teljesitése alkalmával igen előnyösen lesz felhasználható, s ki első sorban hivatva lesz a véderő kötelékéhez tartozó egyének fölött rendes nyilvántartást vezetni.

A katonai nyilvántartások ellátása sok járásban oly tömegű munkával jár, hogy annak végzését a nyilvántartások vezetésével átalában megbizott járási számvevő nem lesz képes ellátni. Ily esetekre felhatalmazandónak tartom a honvédelmi ministert, hogy a katonai ügyek ellátására, más államok példájára, külön segédközegeket alkalmazzon.

A közvetlen adófizetők elleni végrehajtás foganatositása a szolgabirótól igen sok időt elvon. Ezen végrehajtások teljesitésének kötelezettsége alól a szolgabirót felmentendőnek tartom, s a mennyiben az ide vágó teendők igénylik, járási végrehajtó alkalmazását látom szükségesnek.

A 89-105. §-okhoz

Már a vármegyei pénzkezelési és számviteli szabályrendelet megállapitásakor (1883. évi 37.169. számú belügyministeri rendelet) alapelvül szem előtt tartatott, hogy a szolgabiró, kit az administratio annyi oldalról elfoglal, a sok kezelési teendővel járó pénzkezeléstől lehetőleg mentesittessék. Ezen elvet czélszerűnek látnám törvénybe foglalni.

A szolgabiró általános hatáskörének jellemzésénél kifejezést kivántam adni a 91. §-ban annak, hogy a közigazgatás tevékenysége eredményes csak akkor lehet, ha a viszonyokat, melyek keretében rendezkedni hivatva van, folyton éber figyelemmel kisérve, nem vár a panaszra, kérelemre avagy feljelentésre, hanem a hol közbenjárása igényeltetik, hivatalból fellép és eljár (b) pont).

A 91. § c) pontban általános záradékot vettem fel. A közigazgatási gyakorlatban fordulnak elő esetek, midőn - minden vonatkozó jogszabály hiányában - igen nagy nehézséggel jár az intézkedésre hivatott közigazgatási hatóság felismerése. Ily esetekre haszonnal lesz alkalmazható azon szabály, hogy mindazon, a közigazgatás intézése körébe tartozó esetekben, melyekre nézve más elsőfokú hatóság nincs kijelölve, a szolgabiró, mint általános közigazgatási hatóság, van hivatva eljárni.

A szolgabiró rendészeti teendői kiváló fontossággal birván, azokat a d) és e) pontokban hangsúlyozni czélszerűnek láttam.

Miután a szolgabiró - teendőihez arányitva - ezután is csak mérsékelt számú segédközegekkel fog rendelkezni, s miután mindezen közegek amugy sem saját felelősségükre járnak el, felhatalmazandónak tartom a szolgabirót a 93. §-ban, hogy személyzete tagjait az ügyviteli szabályzat során részletezett rendes ügykörük hátránya nélkül más hivatalos teendők ellátásával is megbizhassa. Ez által a különböző ügykörökben időszerűleg felmerülő torlódások avagy munka-apadások egymás közt kiegyenlithetők lesznek s ekkép a hivatal összes teendőinek kellő elvégzése biztosithatóvá válik.

A szolgabirónak majdnem legfontosabb feladatát képezi a községi igazgatás felügyelete és a községi önkormányzat ellenőrzése. A közigazgatás végső szálai a községekbe futnak szét, a közigazgatást az életbe a község közegei viszik át.

A község felett való felügyelet gyakorlásának hathatós eszköze a gyakori vizsgálattartás, melynek rendszeres eszközlésére a szolgabirót - kinek ez különben eddig is tisztét képezte - törvényileg kötelezendőnek tartom.

Ezen az uton szerezhet a járási tisztviselő igazi, alapos tudomást az ő gondjára bizott községek minden irányú viszonyairól, helyi körülményeiről és azok követelményeiről, mely tényezőknek közvetlen ismerete nélkül a községek szempontjából azok érdekeinek istápolása körül üdvös tevékenységet ki nem fejthet.

Az önkormányzat ellenőrzése körül fennálló tisztét a szolgabiró az által is képes lesz gyakorolni, hogy a községi képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei neki bemutatandók.

Minthogy a községi önkormányzat minden functióját önköltségén végzi, a községi előirányzat és számadás az egész önkormányzati életműködés anyagi részét foglalja magába. Kiválóan fontos feladat tehát a községet háztartása vitelében szorosan ellenőrizni. Ezt a 97. § f) pontjában különösen hangsúlyozom.

A képviselőtestület rendes elnöke törvényeink szerint a községi biró; s a törvény csak kivételes esetekben bizza meg az elnökléssel a szolgabirót. Minthogy azonban a közügy érdekében kivánatos, hogy oly esetekben, midőn a képviselet különös fontosságú kérdések felett van hivatva határozni, a szolgabiró jogosult legyen az elnöklést magához vonni s elnöki minőségében a képviseletet a helyi érdekeken túl fekvő tekintetek felől is kellőleg tájékozni, - ezen elnökségi jogot a szolgabirónak megadandónak vélem.

Az, hogy a szolgabiró a községekről, azok alapviszonyairól világos képet nyujtó törzskönyvet vezessen, egyfelől a rendszeres és fejlettebb községi igazgatás elvitázhatlan követelménye s lényeges előfeltétele, másfelől az igazi ellenőrzés legbiztosabb alapja.

A 97. § c) pont rendelkezése szerint alkalom adatik a szolgabirónak, hogy az ügyek egy részét a helyszinén a községben intézze el, mi a közönségnek is nagy könnyebbségére válik.

A járási számvevő a járási közigazgatásban nagy hézagot lesz hivatva betölteni. Feladatának egy részét számviteli teendők fogják képezni: a községi költségvetési előirányzatok és számadások észrevételezése. A községi költségvetések és számadások idejekorán elkészitése, megvizsgálása és véglegezése: elemi feltétele a községi igazgatás jóságának. Az e téren való késedelmeskedés vagy hanyagság a község életműködését teljesen megakasztja, gyakran nagy zavaroknak válik alapjává. Mig egy megye összes községeinek és számadásainak vizsgálata egy központi hivatalra - a központi számvevőségre - háramlik, az eredmény biztositható soha sem lesz, mert ezen hivatal munkája gyakran oly óriási mérvben megtorlódik, hogy a tömegesen beérkezett költségvetési és számadási testeknek a határidőn belül való feldolgozása a legmegfeszitettebb munkával sem lehetséges. A központi számvevőség e munkájának decentralizálásával a helyzet tetemesen javulni fog; egy járás terhét kellő beosztással az illető közeg meg fogja birni. Ehhez járul az is, hogy a járási közeg sokkal közelebb állván a községekhez, melyek költségvetéseit és számadásait észrevételezi, a viszonyok közvetlenebb ismeretében eredményesebben is foghat eljárni. De egyáltalában kivánatos, hogy, midőn a községek feletti felügyelet és ellenőrzés minden teendője a szolgabiró hatáskörében pontosul össze, a községi költségvetések és számadások megállapitása is, a szolgabiró közvetitésével, az ő és közegei közbenjötte mellett történjék.

A járási számvevő teendőinek másik részét a nyilvántartások vezetése fogja képezni, melyek kivételének kötelességét a fennálló szabályok a szolgabiróra róják.

Igen előnyösen lesz továbbá a járási számvevő közreműködése a szolgabiró által a községi vizsgálatok alkalmával felhasználható.

A 103. szakaszban kifejezésre kivántam juttatni a járási orvos által a községi és körorvosok felett ezek szakszerű teendői szempontjából gyakorolható felügyeleti és ellenőrzési jogot. Azt hiszem, ez a közegészségügy érdekében kivánatos.

Biztositani kivántam azt is, hogy a járási orvos a községi vizsgálatok alkalmával a közegészségügyi szempontból való vizsgálat végzésével megbizható legyen.

A községi és körjegyzők voltakép a községi igazgatás szervei; itt csupán jelezni óhajtottam, hogy miután feladatuk a közigazgatásnak, mint állami functiónak, a községben közvetlen keresztülvitele, ezen közegeknek is kinevezett hivatalnokoknak kell lenniök.

III. FEJEZET

A pénzügyigazgató és az annak alárendelt közegekről

E fejezetben érvényesül azon elv, hogy a mi a pénzügyi igazgatás keretébe való, annak ellátása is a pénzügyi igazgatási közegek ügykörébe osztassék. Eddigi törvényeinkben ez az elv, legalább a törvényhatósági és községi pénzügyi igazgatási ügyeknél keresztülvezetve nem volt. A javaslat erről gondoskodik és számol azzal, mint oly követelménynyel, mely az igazgatási ágak különválasztásából folyik.

A. A pénzügyigazgató hatásköre

A 106-112. §-okhoz

A közigazgatási reformnak egyik czélja az lévén, hogy a közigazgatási ügymenetet egyszerűsitse, s hogy a közigazgatás egyes ágai közt az eddig sok tekintetben nélkülözött szerves összefüggést létesitse, illetőleg egyes szakágaknak az általános administratió keretébe beillesztését eszközölje: a fenti szempontok eléggé indokolják azt a változást, melyen a pénzügyigazgatónak s alárendelt közegeinek állása és hatásköre e törvényjavaslat szerint keresztülmenend.

A pénzügyigazgatónak az általános közigazgatás terén vitt szerepe tetemesen kibővittetik, s a fent jelzett szempontoknak érvényesitésére a javasolt rendelkezések szolgálnak.

De a midőn ezekben a pénzügyigazgató jogköre megbővittetik, midőn a vármegyei központban szervezendő s a pénzügyi szolgálat összes ágaira kiterjedő számvevőség neki alárendeltetik: viszont az ő ellenőriztetésének lehetősége sem hagyatik figyelmen kivül, a minek biztositásánál ismét arra kell vigyázni, hogy ez általános szempontból történő ellenőrzés a pénzügyigazgató egyéni felelősségének szükséges mérvét kelletén túl ne kisebbitse. Ez irányban már az 1889:XXVIII. tc. megtette a kezdeményező lépést, midőn annak 22. §-a a főispán ellenőrzési jogát a pénzügyigazgatóra kiterjesztette. Most pedig a pénzügyigazgató, mint a pénzügyi igazgatásnak saját területén feje, közvetlenül a főispánnak lesz közszolgálatilag alárendelve (28. §).

Végül a jövőre is fentartva az 1889:XXVIII. törvénycikk 3. §-ának azon intézkedését, hogy lehetőleg minden vármegye külön pénzügyigazgatósággal birjon, kivánatos, hogy azon néhány kisebb törvényhatóságban, a hol mégis külön pénzügyigazgatóság bármi okból nem állittatnék, a pénzügyminister által legalább külön pénzügyi kirendeltség legyen szervezhető (106. §).

B. Az adóhivatalok hatásköre

A 113. §-hoz

Az, hogy a vármegyei pénztárak megszüntetésével a kir. adóhivatalok hatásköre jövőre a vármegyei s járási értékekre is kiterjesztetik, s hogy ezek kezelése, az alispán, illetőleg szolgabiró utalványozása alkalmazásával, a vármegyei központi és vidéki kir. adóhivatalokra bizatik: nemcsak természetes folyománya a közigazgatási rendszer átalakulásának, de gyakorlatilag is oly üdvös intézkedésnek jelezhető, mely a jelenlegi rendszer sok elmaradhatlan hiányain gyökeresen segiteni fog, s melytől a törvényhatóság értékes ingóságainak az eddiginél biztosabb megóvása várható.

C. Vármegyei központi számvevőség hatásköre

A 114-125. §-okhoz

A törvényjavaslat szerint minden vármegyei törvényhatóság területén szervezendő központi számvevőség feladata az állami, vármegyei, járási és községi számvitel ellenőrzésére és a közigazgatási segédszolgálat ellátására ki fog terjedni, vagyis ezen központi számvevőség működése a számviteli ellenőrzés egész területét felöleli. A modern számviteli rendszer minden irányban szakértelmet, szigort, szabatosságot kiván.

A törvényjavaslatban contemplált vármegyei központi számvevőség részint önálló működést fejt ki (115. §), részint segédszolgálatot teljesit (116. §).

A vármegyei központi számvevőségre vonatkozó 114-125. §-ok, melyek az állami kezelésben már megállapitott alapelvek szem előtt tartásával dolgoztattak ki, a hatáskört oly részletességgel és szabatosan kidomboritják, hogy közelebbi indokolásra alig van szükség.

A 116. §-t illetőleg mégis szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a b) pontnak azon intézkedése, mely szerint a vármegyei központi számvevőség csupán a felebbezéssel megtámadott községi költségvetéseket és számadásokat vizsgálja felül, ellenben az összes községi költségvetések és számadások az ő kezén nem mennek keresztül, indokolását abban leli, mert a felebbezéssel meg nem támadott költségvetések és számadások tekintetében a járási számvevő, járási szolgabiró (esetleg járási tanács) és az állandó választmány felülvizsgálata minden irányban elegendő garantiát képez, mert továbbá az összes községi költségvetések és számadások felülvizsgálata az amugy is túlterhelt központi számvevőséget egyéb teendőitől vonná el, mert végül az ellenőrző forumoknak ok nélkül szaporitása könnyen a nagyszámú ellenőrzési apparatus egyes tagjai felelősségének lazitására vezetne. Ellenben a felebbezéssel megtámadott, valamint azon községi költségvetések és számadások, melyeknél az egyes felülvizsgáló közegeknek (szolgabiró, járási számvevő) véleménye eltér, a központi számvevőség által is felülbirálandók.

A jó közigazgatásnak egyik kelléke az is, hogy annak közegei a lehetőségig személyes felelősség mellett működjenek. E kivánalomnak tesz eleget a törvényjavaslat 117. és 118. §-a, melyekben a személyes felelősség, valamint a szorosan vett számvevői szakügyekben függetlenség biztosittatik. Ugyancsak ez elvnek szükségképi folyománya az, hogy a számvevőség a törvénytelen vagy szabálytalan utalványozás ellenjegyzését megtagadni köteles. Igaz ugyan, hogy a 119. §-ba felvett ily irányú rendelkezés a számvevőséget gyakorlatilag az utalványozó fölé látszik helyezni, de kellőleg gondoskodva van arról, hogy e jog ok nélküli túlterjeszkedésekre ne vezethessen, illetőleg, hogy az utalványozó s az utalványozást ellenőrző közt támadható nézeteltérések esetén hátrányos késedelem ne származzék, sőt, hogy a szükségutalványozások lehetősége se legyen kizárva. Ezért lett a 119. §-ba felvéve az, hogy az ellenjegyzés megtagadása mindig indokolandó s hogy főispáni rendeletre (mely magán az utalványon is ki lesz tüntetve) az ellenjegyzés feltétlenül eszközlendő, mely kivételes esetekről a számvevőség főnöke a szakministernek azonnal jelentést tesz.

A számvevőség ellenőrzési jogát kellően biztositják, ellenőriztetését pedig lehetővé teszik a törvényjavaslat 120. és 122. §-ai, melyek szerint a számvevőség főnöke az adóhivatalok kezelését félévenkint megvizsgálni köteles, - viszont a számvevőség működését az alispán, a pénzügyigazgató és az árvaszéki elnök - mindenik a maga ressortját illetőleg - megvizsgálhatja s észrevételeit a főispánnal közölheti.

IV. FEJEZET

Az árvaszéki elnök és az árvaszék

A 126. §-hoz

Az árvaszéki elnök és árvaszék hatásköre a jelen törvényjavaslatban közelebbről azért nem tárgyaltatik, mert a közigazgatásnak ezen, a multban is külön törvénynyel részletesen szabályozott ágát - a mint ezt az indokolás általános részében is felemliteni szerencsém volt - az általam szintén munkába vett s nemsokára törvényhozás elé terjesztendő „gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről” szóló külön törvényjavaslat fogja újonnan rendezni.

V. FEJEZET

A jogtanácsos és az ügyészek

A 127-129. §-okhoz

A jogállam eszméje megköveteli, hogy az államéletnek minden ágában a jog uralma biztosittassék, hogy közelebbről a közigazgatás terén is meglegyen azon közeg, mely a joguralom biztositásának állandó őre gyanánt szereplend.

E czélból a mostani tiszti ügyészek helyett minden vármegyében jogtanácsosi állás szerveztetik, s az ezt betöltő és közvetlenül a főispánnak alárendelt jogtanácsos a mostani tiszti ügyészeknél nagyobb önállással és bővebb hatáskörrel ruháztatik fel, egyfelől azért, hogy az administrátió terén rá váró feladatoknak megfelelhessen, másfelől azért, mert a szervezendő elsőfokú közigazgatási biróságban mint egyik biró lesz hivatva működni.

A mi a jogtanácsos hatáskörét közelebbről illeti, a törvényjavaslat szerint ő leend úgy magának a törvényhatóságnak, mint a törvényhatóság területén működő összes közigazgatási hatóságoknak jogi tanácsadója s ezek megkeresésére jogi véleményt ad; a törvényhatósági önkormányzat terén őre leend a törvények-, rendeletek-, szabályrendeleteknek; fegyelmi ügyekben végzi mindazon teendőket, melyek eddigelé a tiszti főügyészt és kir. ügyészt illették; pénztárvizsgálatoknál részt vesz; a törvényhatóság bármely határozata ellen a főispán utján felebbezhet (127. §).

Hogy pedig mindezen nagyfontosságú szerep kivánt módon betölthető legyen: a jogtanácsos szavazattal biró tagja leend a vármegyei törvényhatósági bizottságnak, az állandó választmánynak, a közigazgatási bizottságnak, adóügyi szakosztálynak és az elsőfokú közigazgatási biróságnak, szóval részt vesz minden oly testületben, hol jelenlétére szükség van s azonnal és közvetlenül tudomással fog birni mindenről, a minek szabatosan s idejében ismerete nélkül feladatai egy részét kellően el nem láthatná.

A jogtanácsos maga e sokoldalú és nagyfontosságú teendők elvégzése közben a mindennapi ügyészi teendők végzésére physicailag képtelen lévén: a jogtanácsos mellett megfelelő segédszemélyzetet kellend szervezni. A szükség mérvéhez képest mellette rendszeresitendő egy vagy több tiszti ügyész feladata leend a kincstárt a közadók behajtásánál, vagy valamely minister megbizása esetén cselekvő és szenvedő perekben képviselni, a gyámügyészi teendőket ellátni. Hasonlókép a tiszti ügyész képviseli rendszerint a törvényhatóságot is peres ügyeiben, a mi azonban ennek önrendelkezési jogait egyáltalán nem zárja ki (129. §).

A tiszti ügyészek szolgálati tekintetben a jogtanácsosnak, mint közvetlen hivatalfőnöknek lesznek alárendelve. Ez alárendeltségi viszony azonban természetesen más lesz, mint egyéb hivatalfőnök és alárendeltjei között. A jogtanácsos ugyanis az alárendelt ügyészekre csakis eljárásuk és működésük pontossága és általános menete tekintetében gyakorolhat felügyeletet, ellenben azoknak egyes hivatalos ténykedéseért oly mérvben, mint más hivatalfőnök, felelőssé nem tehető.

VI. FEJEZET

A tanfelügyelő és az annak alárendelt közegek

A 130-132. §-okhoz

A tanfelügyelő eddigi állása és hatásköre változatlanul marad, illetve a pénzügyigazgatónál megérintett szempontokból csak azon a változáson megy át, hogy ugy az autonomicus, mint az általános állami közigazgatással szoros kapcsolatba hozatik. Ennélfogva ő is közvetlenül a főispán alá tartozik s tagja leend nemcsak a közigazgatási és népnevelési, de a vármegyei törvényhatósági bizottságnak is.

III. Rész

A vármegyei önkormányzat

I. FEJEZET

A vármegyék önkormányzati hatásköre

A tervbe vett reform sikere, a hatósági közegek czélszerű szervezésén kivül, főleg az önkormányzat határainak helyes megvonásától van feltételezve.

Czélom az, hogy az önkormányzat tevékenységi körébe lehetőleg mindaz illesztessék, a minek megfelelő ellátására az önkormányzat képes, másfelől, hogy az állami akaratnak minden irányban érvényesitése biztosittassék.

Fennálló közigazgatási rendszerünk az önkormányzati testületekre és ezek közt a vármegyékre ezek erejét és képességeit túlhaladó oly feladatokat hárit, melyeknek teljesitésére az állam volna hivatva és csökkenti ez által az önkormányzat életképességét, mert elvonja tőle azon erőket, melyekre az önkormányzatnak saját tulajdonképi feladatainak megoldásához, a helyi érdekkörök specialis czéljainak eléréséhez szüksége volna.

E bajon óhajtottam segiteni, midőn a vármegyék önkormányzati hatáskörének megállapitásánál, egyrészről tekintettel a hagyományos történeti fejlődésre, másrészről a szem elől nem téveszthető magasabb állami érdekekre, oly tevékenységi kört hozok javaslatba, melyen belül egyes politikai jogok gyakorlása mellett, helyi érdekeiket minden téren sikeresen gondozhatják és fejleszthetik, a közigazgatás vitelét pedig az egész vonalon teljes hatálylyal ellenőrizhetik és azt közvetve jó irányban befolyásolhatják.

Ehhez képest az önkormányzat az állami közigazgatás keretébe tartozó teendők ellátása alól felmentetik, hogy egész erejét saját feladatainak, helyi érdekei és czéljai szolgálatának szentelhesse. Ez az a tér, melyre az autonomiának összes tevékenységét összpontositania kell s melyet viszont a központi hatalom az állam felügyeleti jogának sértetlen megóvása mellett, a lehető önállóság és szabad mozgással az önkormányzat részére átengedhet.

Ezen felfogásból indul ki a javaslat, midőn a 135. §-ban a vármegyék hatáskörét körülirja és b) pont alatt részükre továbbra is fenntartja azon jogkört, hogy a „közérdekű és országos ügyekkel” foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra vonatkozó megállapodásaikat kifejezhetik, ezeket egymással levél, a kormánynyal felterjesztés alakjában közölhetik s kérvényt intézhetnek közvetlen a törvényhozás bármely házához.

A 136. §-hoz

A változott viszonyokhoz képest, a végrehajtás előtt való felirást csak oly kormányrendeletek ellen enged, melyek a törvényhatóság önkormányzati hatáskörébe tartozó ügyekre vonatkoznak. Fentartja továbbá az 1886:XXI. tc. 19. §-ának azon intézkedését, hogy „a törvényhatóság a törvényhozáshoz is kérvényt intézhet”, ha a rendeletet törvénybe ütközőnek, vagy a helyi viszonyok miatt czélszerűtlennek tartja.

A 137. §-hoz

A törvényhatóságok azon joga, hogy az országgyülés által meg nem szavazott adókra és meg nem ajánlott ujonczokra vonatkozólag kiadott rendeletek végrehajtása ellen tiltakozhatnak, továbbra is érintetlenül fentartatik.

A 133. §-hoz

A törvényhatóságok önkormányzati hatáskörét a 154. §-ban foglalt általános rendelkezéshez képest taxative állapitja meg s mig egyrészről a rendszerváltozás által indokolt eltérésekkel birtokában hagyja mindazon jogoknak, melyeket fennállüó törvényeink reá ruháztak, egyszersmind az önkormányzat sajátképi teendőinek hozzájuk való utalása által igyekszik azokat valódi rendeltetésüknek megfelelően szervezni, hogy ugy nemzeti nagy czéljaink megóvásának, mint helyi érdekek fejlesztésének alkalmas eszközei legyenek.

A 139. §-hoz

Szemben az 1886:XXI. tc. 5. §-ával, azon lényeges módositást tartalmazza, hogy a jelen törvényjavaslat 42. §-ára való tekintettel nem minden költségvetés, számadás, vagyonelidegenités stb. szorul ezután belügyministeri jóváhagyásra, hanem a decentralisatio elvénél fogva a 42. §-ban felsorolt esetekben véglegesen a főispán dönt.

A 140. §-hoz

az 1886:XXI. tc. 9. §-ában kimondott azon elvet, hogy „rendszerint minden közigazgatási határozat birtokon belől felebbezhető” - bővebben körülirja.

A 141. §-hoz

Részletezi azon eseteket, melyekben a törvényhatósági határozattól a jóváhagyás hivatalból megtagadható s mig e tekintetben figyelemmel van, az 1886:XXI. tc. 11. § s az 1883:XV. tc. 7. §-ában foglaltakra, egyszersmind a gyakorlati élet által beigazolt új rendelkezéseket is vesz föl.

A 142. §-hoz

Kifejezetten elrendeli, a mi különben a gyakorlatban eddig is szokásban volt, hogy „a törvényhatóság egész területére kiható és annak önkormányzati hatáskörébe tartozó ügyek, valamint az általa létesitett közintézetek és vállalatok szabályrendelettel rendezendők”.

Ugyanezen szakaszban a törvényhatóságnak szabályrendelet alkotása kérdésében tanusitott vonakodása esetére a kormány részére biztositott intézkedési jogra vonatkozó határozmányok az 1886:XXI. tc. 12. §-ához képest érintetlenül hagyatnak.

A 142. § 3-ik bekezdésében foglalt rendelkezések indoka kettős: 1. hogy a törvényhatóságok állapitsák meg a multban hozott, de gyakran végre nem hajtott szabályrendeleteik közül azokat, melyeket érvényben tartani óhajtanak, 2. hogy az állami tisztviselők, kik a jelen törvénynyel a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok végrehajtására köteleztetnek, oly helyzetbe hozassanak, melyben tudni fogják, minő törvényhatósági rendelkezéseket kellend végrehajtaniok. Ezzel függ össze azon további intézkedés is, mely azt rendeli, hogy minden szabályrendelet egy eredeti példánya a főispán - mint felügyeletre hivatott közeg - rendelkezésére bocsáttassék.

A szervezeti szabályrendeleteknek a jelen törvény életbeléptével leendő hatályon kivül helyezésére vonatkozó rendelkezés a közigazgatási rendszerben beálló változás szükségképi folyománya.

Végül a § azon szükséges rendelkezést tartalmazza, hogy a szabályrendelet eredeti példányának őrizete a levétárnokra bizatik s hogy egy-egy példány a főispán és a központi számvevőség rendelkezésére bocsátandó.

A 143-145. §-okhoz

A törvényhatóság tulajdonát képező és felügyelete alatt álló vagyon- és alapokra vonatkozólag intézkednek s a ma érvényben levő határozmányokon felül az alapok és vagyon jövedelme rendeltetésének megfelelő felhasználása czéljából kimondják, hogy „a törvényhatóság felügyelete alatt levő vagyon az alapitó levelekben foglalt czéloktól el nem vonható” és ezen rendelkezés további biztositására, hogy „a törvényhatóság a jelen törvény életbeléptétől számitott egy év alatt köteles minden alap rendeltetését szabályrendeleti uton szabályozni”.

A 146. §-hoz

A nyug- és kegydíjak, valamint a kötelezett ellátásokat illetőleg szerzett jogok épségben tartásának kijelentése mellett a tiszti nyugdíjalapok és az ezen alap javára kivetett pótadók kérdésének szabályozását külön törvénynek tartja fenn; miután erről a jelen törvény keretében gondoskodni alig lett volna lehetséges - a tisztviselők államositása folytán pedig szükséges, hogy a tisztviselők nyugdíjára vonatkozó intézkedések egyformák legyenek az egész országban s hogy az ebből az állampolgárokra háramló teher is egyenlő legyen.

A 147. §-hoz

A vármegyék háztartásáról intézkedő 1883. évi XV. tc. 9., 10. és 13. §-aiban foglalt rendelkezéseket azon eltéréssel, illetőleg az autonom jogkörnek oly módon kiterjesztésével tartalmazza, hogy a törvényhatóságnak közgazdasági, közművelődési és jótékonysági czélokra az eddigi 3%-kal szemben 5% pótadó kivetésére ad felhatalmazást és kifejezetten körülirja, hogy mig a közutak- és vámokról szóló 1890:I. törvénycikkben szabályozott útadó az 1875:III. tc. által betegápolási alap létesitésére és az 1879:XXXVII. tc. által katonai beszállásolás czímén kivetett pótadó az 5% alá nem vonható, - a tisztviselők nyugdíjalapjának növelésére és az 1888:IV. tc. alapján helyi érdekű vasutak létesitése vagy segélyezésére megszavazott pótadók beszámitandók.

A bel- és pénzügyministerek jóváhagyásának feltétele mellett az eddigi korlátozás megszüntetésével szabad kezet enged továbbá a § a törvényhatóságoknak, hogy bármely más czélra ezenkivül is vethessenek ki pótadót.

Minthogy az e §-ban felvetett kérdés eldöntésénél a vármegyékben ez idő szerint kivetett pótadók mennyisége mérvadónak tekintethetik, szükségesnek tartom 4. % alatt egy oly kimutatást mellékelni, melyből a vármegyei pótadóviszonyok vármegyékként kiderülnek.

A 148. §-hoz

Javaslatba hozott azon új rendelkezés, hogy a pótadó 3 évi átlagok alapján meghatározott öszszegekben kivethető és a községi háztartás költségeivel egyszerre beszedhető legyen, egy nevezetes lépés arra nézve, hogy a felesleges munka jelentékeny része elkerültessék.

Az 1883:XV. tc. mellett minden bármily csekély pótadót külön kellett kezelni, évenkint előirni, nyilvántartani, szóval annak kezelésénél oly munkát végezni, mely az elérendő pénzértékkel arányban sem állott.

A szóban levő rendelkezés a felesleges nagy munkának megtakaritásán felül azt az előnyt is biztositja, hogy az adózó polgárok pótadótartozás czímén fizetendő járulékaikat könnyebben és gyorsabban megtudhatják.

A 149. §-hoz

Foglalt rendelkezés folyománya a pénzügyi közigazgatás önállósitásának. Abból indulok ki, hogy a mi a pénzügyi igazgatás kertébe tartozik, az a pénzügyi közegek által láttassék el. A helyes administratio további követelménye az is, hogy a közadótermészetű ügyek minden tekintetben a közadók kezelésére nézve előirt szabályoknak legyenek alávetve; mert csak igy lehet elérni azt, hogy a közönség jogait, kötelességeit, valamint a jogérvényesités módját ösmerje és érvényesithesse.

A 150. §-hoz

Foglalt rendelkezés az 1883:XV. tc. 10. és 11. §-ain alapul. Azon toldás pedig, hogy a javaslat és az állandó választmány véleménye a közgyülés előtt legalább 15 nappal, nemkülönben a hozott közérdekű határozatok a megyei hivatalos közlönyben közzéteendők, a közönség előzetes tájékoztatása és kellő kihirdetés okáért vétetett föl.

A 151. §-hoz

A feleknek kézbesitendő határozatok kézbesitési módjának megállapitását a kibocsátandó ügyrend számára tartja fenn.

A 152. §-hoz

A felebbezési határidőket, figyelemmel az 1886:XXI. tc. 8. és 9. §-ainak határozmányaira, tárgyazza és egyszersmind kimondja, a különben önmagából folyó tételt, hogy „az elkésetten beadott felebbezések hivatalból visszautasitandók”.

A 153. §-hoz

Bővebben kifejti az 1886:XXI. törvénycikkben foglalt rendelkezést.

Miután jelen törvény az összes önkormányzati testületek hatáskörének megállapitásánál a hozzájuk tartozó ügyeket illetőleg a taxative való felsorolásból indul ki,

a 154. §-hoz

Kimondja, hogy a vármegyei törvényhatóság önkormányzati hatásköre csak azon ügyekre terjed, melyeket ezen vagy későbbi törvény oda utal, ennek folyományakép és illetkességi összeütközések elkerülésének okáért elrendeli továbbá, hogy „mindaz, mi korábbi törvények szerint a törvényhatóság hatáskörébe tartozott, de a jelen törvény szerint hatáskörébe nem utaltatott, hacsak valamely törvény másként nem intézkedik, az alispán hatáskörébe tartozónak tekintendő”.

A 155. §-hoz

Mely a vármegyei törvényhatóságok érvényes határozatai és jogerős szabályrendeleteinek végrehajtó közegeiül a közigazgatási tisztviselőket jelöli meg, - indokolásra alig szorul, mert kétféle tisztviselő egymás mellett eredménynyel alig működhetnék s a surlódások egész sorát idézné elő, - ezenfelül minden czél nélkül felette költséges volna.

II. FEJEZET

A vármegyei törvényhatósági bizottságról

A törvényhatósági bizottság tagjainak számára, qualificatiójára és összeállitásának módjára vonatkozólag fennálló, czélszerűnek bizonyult és hosszabb gyakorlat közben megszokott intézkedések legnagyobbrészt fentartatnak.

Lényegesebb módositást csak a 169. § tartalmaz, a mely az 1870:XLII. törv.-czikknek azon intézkedését, hogy a bizottság választás alá eső tagjai 3 évenkint 6 évre választassanak, visszaállitja.

Tényleg 1870 óta a bizottsági tagok választása 6 évre történt s az 1886:XXI. tc. azon rendelkezése, hogy a választási időszak 10 évre terjesztessék ki, életbe nem lépett, s nincs is semmi oly ok, mely az eddigi gyakorlattól való eltérést indokolná, mert azon egy ok, hogy a bizottsági tagok számának megállapitása a népszámlálással összeessék, nem elég fontos arra, hogy e végett az ezen változtatással járó nehézségek felidéztessenek. Az 1886:XXI. törvény rendelkezésének oly alkalmazása pedig, hogy a 10 évi cyclus leteltével az összes bizottsági tagok egyszerre mind újra választassanak s ez által egyszerre mind új elemek jussanak a bizottságba, nem kivánatos.

A 156. §-hoz

Kifejezést nyer azon megoldás, hogy a törvényhatósági jogkör egy részének közvetlen intézése az állandó választmányra ruháztatik.

A 157. §-hoz

Azon változtatás javasoltatik, hogy mig az aljegyzők, alügyészek, árvaszéki ülnökök, főszolgabirák, pénztárnokok, központi számvevők, levéltárnokok és a r. t. városok polgármesterei megszünnének csupán állásuknál fogva a bizottság tagjai lenni, a pénzügyigazgató, tanfelügyelő, erdőfelügyelő és gazdasági felügyelő, mint az egyes hivatali ágak főnökei, a bizottságban már állásuknál fogva üléssel és szavazattal birnának. A változtatást indokolja, hogy mig egyrészről szükségtelennek mutatkozik az önkormányzati testületbe a kinevezendő megyei tisztikarból oly nagy számot bevinni, másrészről kivánatos, hogy az egyes hivatali ágak főnökeik által a bizottságban képviselve legyenek és a bizottságnak az általa kivánt felvilágositásokat megadhassák.

A 158. §-hoz

A bizottsági tagsági qualificatió megállapitásánál az e) pont alatt „ingatlan” vagyonnak birtoka kivántatik meg az eddigi általános kifejezés helyett.

A 159. §-hoz

Által az 1886:XXI. tc. 24. §-ának rendelkezése változatlanul fentartatik.

A 160. §-hoz

A bizottsági tagok választását illetőleg az eljárásra nézve foglal magában utbaigazitást.

A 161. §-hoz

Újitást tartalmaz, mely szerint „oly megyei törvényhatóságban, hol a megyei székhely egy törvényhatósági joggal felruházott városban van, ott ugyanazon egyén lehet a megyei és városi bizottságnak is tagja”. A fennálló törvény megszoritó intézkedésével szemben, helyesnek vélem a körvonalozott változtatást, hogy a megyei bizottság a székhelyen találtató intelligens városi elemnek közreműködését - a mennyiben mindkét törvényhatóság bizottsági tagságára nézve a törvényes feltételek fenforognak - ne legyen kénytelen nélkülözni s hogy a megyei és városi törvényhatóság közt az eddigi elszigeteltség megszünjék és ezek sok tekintetben közös ügyeiket közös erővel fejleszszék. A városi elemnek a vidéki elemmel való összehozatala igen üdvös kölcsönhatást fog szülni és terjeszteni fogja a fogékonyságot oly eszmék és érdekek iránt, melyek az elszigeteltség mellett alig érvényesültek.

Számos oly törvényhatóság van ma is, a hol a székhely rend. tan. várost képez. Az a körülmény, hogy a rend. tan. város képviselőtestületének tagjai a vármegyei bizottságban is helyt foglalhatnak, ha különben a törvényes qualificatiót megszerezték, a vármegyei ügyek ellátását hátrányosan egyáltalán nem befolyásolta, mert a városok értelmisége növeli a szellemi fejlettség szinvonalát, magasabb szempontokat juttat érvényre, érdeklődést kelt a városi központok iránt, felébreszti ezek emelésének érzékét, szóval az autonomiának oly irányokat jelöl meg, melyek gondozása jelentékeny előnyöket juttat az országnak.

Ily okok nemcsak hogy nem támogatják a mostani törvény által fentartott merev elszigeteltséget, de inkább oda utalnak, hogy az egyes osztályok elkülönözött volta legalább ott ne tartassék fenn, a hol azokat maga a földrajzi fekvés hozta össze.

A 162-168. §-okhoz

Valamint a 170-181. §-ok a fennálló törvény rendelkezésein nem változtatnak, ellenben a 169. §-ban javasolt rendelkezés indokai már előzetesen méltatva lettek.

A végből, hogy azon elvnek, mely szerint a 161. §-ban érintett kettős bizottsági tagságon kivül mindenki csak egy tvhatósági bizottságnak lehet tagja, a gyakorlatban érvény legyen szerezhető, a 182. § szabatos határozmányokat tartalmaz. Egyuttal ezen határozmányok sanctiójaként szükséges volt felvenni azon új intézkedést, hogy a ki az itt megkivánt nyilatkozást elmulasztja, a bizottsági tagságot azon egy alkalomra, valamennyi törvényhatóságban elveszti.

A 183. §-hoz

Oly új rendelkezést tartalmaz, mely a 182. §-ban foglalt intézkedés végrehajtását lehetővé teszi.

III. FEJEZET

A vármegyei bizottsági közgyülésről

A 184-190. §-okhoz

Foglalt rendelkezések közül csak azt emelem ki, hogy ezután nem lesz szükséges a közgyülésre való meghivásokat a tagoknak kézbesiteni, hanem a helyett a határnapra vonatkozó értesités, a gyülésre való meghivás és a napirend ismertetése a „megyei hivatalos közlöny” utján fog eszközöltetni. E rendelkezés lényeges munkamegtakaritást idéz elő, mely bővebb indokolásra nem szorul.

A 191. §-hoz

Az, mely a közgyülés hatáskörét szabályozza és részletesebb megvilágositást igényel. E § a 200-ik §-szal való egybehasonlitás mellett lesz czélszerűen tárgyalható, mert az előbbi a közgyülés, az utóbbi pedig az állandó választmány hatáskörét szabályozza.

Az e két §-ban foglalt rendelkezések javaslatba hozatalára azon tapasztalat inditott, hogy minél gyakrabban tartatnak közgyülések, annál megszokottabbá válnak azok, és annál kevesebb érdeklődés mutatkozik irántuk. A végett, hogy az autonom testületek necsak a törvény szövegében létezzenek, hanem hogy azok az életben - lehető tág részvétel mellett - valósággal működjenek is, czélszerűnek mutatkozott a hatáskörök oly elkülönzése, hogy a közgyülés illetékességébe csak a fontosabb ügyek tartozzanak, ellenben a kevésbbé fontos, de nagyobb számot képviselő ügyeket, átruházott hatáskörben, az állandó választmány a közgyülés nevében intézze.

Ha a közgyülés hatáskörébe csak a fontosabb ügyek utaltatnak, melyek általa egy, legfeljebb két nap alatt letárgyalhatók, minden valószinűség szerint növekedni fog az érdeklődés és meg fog szünni azon, ez idő szerint fennálló helytelen és visszás gyakorlat, hogy a közgyülés második és későbbi napjain néhány bizottsági tag vagy legtöbb esetben néhány tisztviselő döntsön minden felelősség nélkül a vármegye bizottsága nevében. A hatásköröknek az előterjesztett elven nyugvó beosztása lehetővé teendi, hogy a vármegyei bizottság a 186. § rendelkezéséhez képest évenkint kétszer, tavaszszal és őszszel tartson rendes ülést, ezeken az autonomia legfontosabb feladatait kellő alapossággal elintézhesse, ellenben a kisebb jelentőséggel biró, de annyival nagyobb számban előkerülő ügyek, rövidebb időközökben és részletesebb tárgyalás mellett az állandó választmány által nyerjenek oly elintézést, minőt az ügyek természete megkiván, de a mely szerfelett nagy testületek által nem biztositható.

Ezen elvek szem előtt tartásával lett a közgyülés hatáskörét tárgyazó 191. § szövegezve; és a fennálló törvényben meghatározott jogkör csak annyiban szenved megszoritást, mennyiben azt vagy a változott viszonyok mellőzhetlenül megkivánják, vagy a mennyiben a teendők egy részének az állandó választmány intézési körébe való utalását czélszerűségi szempontok indokolják. Az ügyek taxative való elősorolását a 154. § rendelkezése teszi szükségessé, mely szerint jövőben az önkormányzati testületek hatáskörébe csak azon teendők fognak tartozni, melyek a jelen vagy későbbi törvények által hozzájuk utaltatnak.

E § tartalmának figyelmes mérlegelése mellett kétségtelenné válik, hogy a közgyülésnek oly nevezetes ügykör van fentartva, mely az értelmes és hazafias elemek érdeklődését felébresztheti és tartósan növelheti.

Különösen az 5. és 6-ik pontokban foglalt rendelkezések megnyitják a közigazgatás ellenőrzésének tág terét és elegendő alkalmat szolgáltatnak ahhoz is, hogy az önkormányzat tényezői saját kivánságaikat gyakorlati módon érvényesitsék.

A 192. §-hoz

A bizottság tagjainak jogkörét irja körül s a b) pontban megadott jog folytán, a törvényhatósági bizottságnak lényeges befolyást enged a közigazgatás menetének ellenőrzésére.

A 193. §-hoz

Az 1886:XXI. tc. 48. §-ának rendelkezését továbbra is fentartja.

A 194. §-hoz

Az 1886:XXI. tc. 49. §-ának a közgyülések miként való vezetésére vonatkozó intézkedéseit azon hozzáadással egésziti ki, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai felelősségének megállapithatása czéljából a határozathozatalnál névszerinti szavazás az esetben is helyt foglalhat, ha azt az elnök szükségesnek tartja, továbbá az ügy természetéből folyólag elrendeli, hogy oly inditványok eldöntése, melyek valamely tisztviselő ellen emelt panasznak miként elintézését tárgyazzák (a mi megfelel az új rendszer által maga után vont módositással az 1886:XXI. tc. 53. §-ának), titkos szavazás utján eszközlendő.

A 195. §-hoz

A fennálló törvény 50. §-ának rendelkezéseivel szemben változtatás nem foglaltatik.

A 196. §-hoz

mely a széksértési esetek megtorlásáról szól, mig egyrészről fentartja az 1886:XXI. tc. 54. §-ában foglaltakat, egyszersmind kimondja, hogy a birság kiszabása felett hozandó határozat a jogtanácsos vagy helyettesének inditványára, s a jelenlevő bizottsági tagok általános szótöbbsége mellett történik és a szakaszt azzal toldja meg, hogy az, a ki széksértés miatt büntetve lett, a tanácskozásban addig részt nem vehet, mig a büntetés összegét le nem fizette, mivel különben az egész széksértési kereset czélttévesztett lehet.

A 197. §-hoz

Az 1886:XXI. tc. 55. §-ával szemben azon gyakorlati szempontból is indokolható változtatás foglaltatik, hogy a közgyülési jegyzőkönyvek hiteles másolatai, nem mint eddig a ministerhez, hanem a főispánhoz terjesztendők fel.

IV. FEJEZET

Az állandó választmányról

Vármegyei bizottság egyeteme letéteményese ugyan az önkormányzati jogkörnek, hogy azonban a vármegyei autonom elemek a kinevezendő állami közegek által végzett közigazgatást ellenőrizhessék, mely feladatot a csak ritkán összeülő s tagjainak nagy száma és szervezeténél fogva nehézkes közgyülés hatálylyal nem teljesitheti, szükségesnek tartom - a mint már szerencsém volt megemliteni - egy szükebb körű bizottság alakitását, mely azon vármegyei autonom ügyekben, melyek a közgyülés hatáskörébe utaltattak - előkészitő és véleményező testületkép szerepeljen, e mellett a közgyülés jogköréből folyólag bizonyos teendőket illetőleg intézkedési joggal is felruháztassék.

E czél megvalósitására legalkalmasabb intézménynek az 1886. évi XXI. tc. 48. §-a által szabályozott állandó választmányt tartom, melynek összeállitását, ülései száma és idejének meghatározását, nemkülönben az ügyrend megállapitását illetőleg a javaslat a törvényhatósági bizottságnak szabad kezet enged és a 198. §-ban csupán azon korlátot állitja fel, hogy a választmány tagjainak száma 8-nál kevesebb és 24-nél több nem lehet. Ennek felvételét czélszerűnek láttam az ügyek gyors és szakszerű intézése és a felelősség kérdésének lehető megóvása tekintetéből, mely egy nagyszámú testületnél mindig illusoriussá válik.

A felállitott korlát mig egyrészről lehetővé teszi, hogy a választmányban a megyének minden járása és rend. tan. városa képviselve legyen, másrészről a törvényhatósági bizottságoknak módot nyujt a szervezetnek akkép leendő megállapitására, hogy az egyes megyék közt előforduló területi különbözet és az eldöntése alá kerülő ügyek száma egyaránt figyelembe jöhessen.

A § továbbá azon változtatást tartalmazza, hogy a tagok nem mint az 1886:XXI. törvénycikknek a 96. § értelmében eddigelé még életbe nem lépett 48. §-a contemplálta: 5 évre - hanem a közigazgatási bizottság tagjainak módjára 2 évre választatnak, s hogy ezek fele minden év végével kilép.

A vármegyei tisztviselők egy részének a választmánynyal szoros kapcsolatba hozatala s a 199. § azon rendelkezése, hogy a tisztviselők felhivás esetén az állandó választmány üléseiben megjelenni és felvilágositásokat adni tartoznak, - a mely rendelkezés különben nem új - nem csupán a választmányt megillető ellenőrzési jog hatályos gyakorolhatása szempontjából foglal helyt, hanem azért is, hogy a vármegye területén közös együttműködésre hivatott állami közegek és az önkormányzati elemek közt az összeköttetést fentartsa és lehetőleg bensővé fejleszsze.

A 200. §-hoz

A választmány hatáskörét a fejezet bevezető részében felhozottaknak megfelelően sorolja fel s e helyt kiemelendőnek tartom az 5. a) pontban körülirt jogkört, mely szerint „gyakorolja mindazon jogokat és ellátja mindazon teendőket, melyeket a községek rendezéséről szóló törvény a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utal”.

A gyakorlati élet sokszorosan beigazolta, hogy ezen ügyek intézésének módja, - mely jelenleg fennáll - hogy t. i. a közgyülés harmadik-negyedik napján a hosszas ülésezésben kifáradt néhány bizottsági tag vagy legtöbb esetben a helyi viszonyokat nem is ismerő egy-két tisztviselő által - az önkormányzat elemeinek részvétele nélkül - döntetnek el, - nem alkalmas arra, hogy a községi igazgatás legfontosabb ágának kellő ellenőrzését és megoldását biztositsa. A községek vagyoni érdekeit érintő ez ügyek másrészről legtöbb esetben sokkal sürgősebb természetűek, hogysem eldöntésük a félévenkint tartandó közgyülésekig elodázható volna.

Ezeknél fogva a szóban forgó községi ügyek intézésére az állandó választmányt, mint gyakrabban ülésező, kisebb számú önkormányzati testületet, a legalkalmasabbnak vélem.

Az állandó választmány részére a b) pont alatt megadott és a 187. §-ban is emlitett azon jog, melynél fogva rendkivüli közgyülésnek összehivását elhatározhatja, azért hozatik javaslatba, mert az állandó választmány előkészitő ügyköre mellett felmerülhet oly eset, melyet mielőbb közgyülés elé terjesztendőnek tekint, miért is meg kell neki adni a jogot, hogy egy rendkivüli közgyülésnek egybehivását javasolhassa.

A 201. §-hoz

A czélból, hogy az egyes vármegyéknél előforduló különleges viszonyok érvényesülhessenek, - az állandű választmány ülései száma és idejének meghatározását, nemkülönben az ügyrend megállapitását, a törvényhatóság által szabályrendeleti uton rendeli eszközöltetni.

Az 1886:XXI. tc. 48. §-ának azon rendelkezése, hogy az állandó választmány ügyrendjét önmaga állapitja meg, különösen azért volt megváltoztatandó, mert a közgyülés melynek hatásköréből egy rész most az állandó választmányra átmegy, az utóbbi működésének szabályozása jogától meg nem fosztható.

V. FEJEZET

A járási tanácsról

Ha az önkormányzati hatáskör lehető megóvását, sőt fejlesztését kivánjuk, igyekeznünk kell azt életre való intézmények által biztositani; a járási tanács intézménye új, de helyesen beillesztve a közigazgatási szervezetbe, hasznos intézménynyé válhatik.

A vármegyék egy része hagyományos területi alakulásánál fogva sokkal nagyobb kiterjedésű, hogysem egy központból az egyes vidékek külön érdekeit kellőkép elláthatná, de az egyes részek viszonyai is egymástól gyakran lényegesen elütők, különböző nyelvű népességgel, különböző természeti viszonyokkal és sajátos helyi érdekekkel birnak, minek következményekép a közvetlen érdekeltség hiányában s a helyi viszonyok alapos ismerete nélkül a központban számos ügy nem nyer kellő megoldást, ezért is az önkormányzati tevékenység hatályosabb kifejtése, a közügyek iránti érdeklődés és az önkormányzati szellemnek a közönség minél számosabb rétegében való felkeltése czéljából czélszerűnek mutatkozik határozottan körvonalazott hatáskörben a járási tanács intézményének alapját megvetni.

Az eszme különben minálunk sem egészen ismeretlen a gyakorlatban, mert némely nagyobb vármegye (például Torontál) tett már a multban az állandó választmány kibővitésével és részekre osztásával a járási tanácshoz hasonló intézmény megteremtésére kisérletet. Azonkivül az 1890:I. tc. felállitotta az úti bizottságot, mely szintén a járási autonomia egy nemének meghonositását tartalmazza.

Az eszmét most a közigazgatási rendszer átalakulásakor tovább lehet fejleszteni, de egyuttal oly határok közt kell maradni, hogy a járási önkormányzat a vármegyei önkormányzat kárára ne váljék, és hogy ott, hol megfelelő elemek nem találhatók, járási önkormányzat ne létesülhessen.

A 202. §-hoz

Foglalt rendelkezés megfelel a fent jelzett irányelveknek, midőn kimondja, hogy oly megyékben, melyek területe 3.000 négyzetkilométert meghalad, a járás vagy két szomszéd járás helyi ügyei gondozására a törvényhatósági vagy közigazgatási bizottság kezdeményezésére, de bármely esetben mindkét testület meghallgatása mellett a belügyminister jóváhagyásával járási tanácsok létesithetők. Ezen megkülönböztetése a vármegyéknek az által van indokolva, hogy mig nagyobb vármegyékben előállnak a különböző vidéki érdekek, addig kisebb vármegyékben ezen érdekek magából a vármegyei központból is kielégithetők.

Ugyanezen szakasz számba veszi azt, hogy a rendezett tanácsú városoknak a járástól való merev elkülönzése fontos közérdekek sikeres gondozását akadályozza és ennek elenyésztése végett tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a járási tanács hatásköre a járás területén fekvő rendezett tanácsú városra - a mennyiben ennek és a járásnak közös érdekei merülnek fel - szintén kiterjed. Mert igen gyakran elő fog állni az eset, hogy a járás a rendezett tanácsú várossal együtt képes egy közhasznú intézetet létesiteni (kórházat vagy tanintézetet), külön pedig sem a járás, sem a rendezett tanácsú város nem volna képes azt életbe léptetni.

S végül viszonyaink kellő méltatásával intézkedést foglal magában az iránt, hogy a járási tanács az esetben, ha hatáskörén túllép vagy a feloszlatást állami vagy helyi érdekek indokolják, a belügyminister által feloszlatható.

A járási tanácsnak a megszabott korlátozással és facultative a törvényhatósági önkormányzati testületek meghallgatása mellett történő életbeléptetése már magában garantiákat nyujt az iránt, hogy csupán ott fog felállittatni, hol a helyi önkormányzati teendők kellő ellátására alkalmas értelmi erő rendelkezésére áll s az intézménynek szándékolt fokozatos meghonositása biztositékot képez, hogy az újitás a történeti mult erős támaszával birói megyei szervezetet hagyományos jellegéből kivetkeztetni nem fogja.

A 203. §-hoz

A járási tanács összeállitása iránt intézkedik s mig a tanács élére a járás első tisztviselőjét - a főszolgabirót állitja, - a tanács 8-12 tagját illetőleg azon megállapodást tartalmazza, hogy ezek megbizatásukat a törvényhatósági bizottság közgyülésétől nyerjék. Gondoskodik a § az irányban, hogy az esetben, ha a járási tanács hatásköre két járásra, illetőleg egy vagy több rend. tan. városra terjed ki, - minden járás és rend. tan. város legalább két választott tag által képviselve legyen. Kimondja továbbá, hogy a járási tanács tagjainak fele, a törvényhatósági bizottság oly legtöbb adót fizető tagjai sorából választandó, kik az illető járásban, illetőleg járásokban vagy rend. tan. városokban ingatlannal birnak, vagy ott laknak; ez által - és azon rendelkezés felvételével, mely szerint a tanács tagjaiul oly egyének is megválaszthatók, kik különben a törvényhatósági bizottságnak nem tagjai, de az érdekelt járásokban, illetőleg rend. tan. városokban ingatlannal birnak, - biztositja a legközvetlenebbül érdekelt s a helyi viszonyokkal ismerős birtokos osztály illetékes befolyását a járási ügyek intézésére; viszont a törvényhatósági bizottságot ruházza fel, hogy ez adja a megbizást a járási tanács tagjainak s a járási tanács részéről adandó jelentések által fentartatik az összeköttetés a vármegyei bizottsággal; a központi hatalom részére adott azon jog pedig, hogy a járási tanácsot feloszlathatja, ha ez hatáskörén túllép s a főszolgabirónak adott azon jog, hogy a határozatok végrehajtását felfüggesztheti, elejét veszi azon aggodalomnak, hogy a járási képviselet elemei az ország egyes vidékein a magyar állam érdekeibe ütköző tevékenységet fejthessenek ki.

A 204. §-hoz

A járási tanács tagjai megbizatásának tartamát, egyezőleg a törvényhatósági bizottság tagjainak mandatumával, 6 évben állapitja meg akként, hogy a tagok fele minden harmadik év végén kilép.

A 205. §-hoz

Oly gyakorlati rendelkezést tartalmaz, mely indokolást nem igényel.

A 206. §-hoz

A tagsági qualificatio meghatározásánál átveszi azon kizárási eseteket, melyek a törvényhatósági bizottsági tagságra nézve a 158. §-ban felsoroltattak s a végből, hogy a járási tanács tisztán a független önkormányzati elem kifolyása legyen, - tagjai sorából az állami tisztviselőket és a községi előljáróságot kizárja.

A 207. §-hoz

Részletezi a járási tanács hatáskörét. A taxative való felsorolást szükségesnek tartom azért, hogy a járási tanács hatáskörén túl ne terjeszkedjék.

A hatáskörnek javasolt megállapitása mellett a járási tanács a járást, vagy annak egyes községeit érdeklő ügyekben mint véleményező, inditványozó és ellenőrző testület szerepel; lényeges a járási tanács részére adott azon jog, hogy a községek ügyvitelét ellenőrizhesse, s az előreláthatólag intelligens és a belső viszonyokkal ösmerős elemekből álló járási tanács e részben a községi kezelésre üdvös befolyást gyakorolhat. Ezen intézmény behozatala a vármegyei önkormányzat gyengülésére vezetni nem fog, mert nem azon ügyek keltenek a vármegyei önkormányzatban érdeklődést, melyek a § rendelkezései által a járási tanácshoz utaltatnak, a szakszerű vagy tisztán helyi érdekű ügyek különben sem gyakoroltak nagy vonzerőt a törvényhatósági bizottság tagjaira.

A 208. §-hoz

a járási tanácsot a közvetitése folytán létrejött intézményekkel szemben megillető jogkört tárgyazza.

A 209. §-hoz

Ha a járási tanácsot nem hatalmazza is fel járási pótadó kivetésére, de működésének hatályossága érdekében módot nyujt, hogy a hatáskörébe utalt feladatok megvalósithatása czéljából anyagi eszközökkel is rendelkezhessék s e végből kimondja, hogy a „vármegyei pótadó azon része, mely az egész vármegyét érdeklő költségek fedezésére nem szükséges, nemkülönben azon nagyobb pótadó, melyet a járási tanács kezdeményezésére a törvényhatósági bizottság bizonyos czélból valamely járásra vet ki, a járások közt felosztandó, illetve az illető járási tanács rendelkezésére bocsátandó”.

Megadja ezenfelül a községek részére is a jogot, hogy az önkormányzati jogkörükön belől kivetett községi pótadó egy részét a járási tanácsnak felhasználás végett átadhassák.

A 210. §-hoz

A pénzkezelést és utalványozást illetőleg foglal magában bővebben nem részletezendő intézkedést.

A 211-214. §-okhoz

Az ülések tartásának módja, ideje - a tagsággal egybekötött jogok és az irásbeli teendők ellátására vonatkozólag rendelkeznek.

A 215. §-hoz

A járási tanács intézkedései ellenében felebbezési forum gyanánt a közigazgatási bizottságot jelöli meg, s a főszolgabiró részére a közigazgatás érdekeinek védelme szempontjából megadja a jogot, hogy a tanács minden intézkedését záros határidő alatt felülvizsgálat végett a közigazgatási bizottsághoz felterjeszthesse és hatályát egyidejűleg felfüggeszthesse.

A 216. §-hoz

Megmondja, hogy oly vármegyékben, melyekben járási tanács nem alakittatik, ennek hatásköre ki által látandó el.

A 217. §-hoz

Pedig az 1890:I. tc. alapján létesitett uti bizottság teendőit, nehogy ugyanazon járásban két testület megosztott hatáskörrel járjon el - a járási tanácsra ruházza. A fentjelzett hatáskörben, reménylem, hogy a járási tanácsoktól üdvös működés várható.

IV. Rész

A vármegyei közigazgatási bizottságról

A közigazgatási bizottság intézményének 1876-ban bekövetkezett létesitésére főleg az adott okot, hogy addig a közigazgatást két egymástól teljesen elválasztott, egymástól egészen külön működő szervezet gyakorolta: egyrészről az állam kinevezett hivatalnokai, kik a közigazgatás egyes államositott ágait látták el, másrészről a törvényhatóság egyeteme és annak tisztviselői, kik a közigazgatás többi ágait kezelték.

E szervezetnek hiányai kiválóan abban nyilvánultak, hogy az államositott ágak intézésére és ellenőrzésére az önkormányzati elemnek, a törvényhatóság által közvetitett közigazgatásra az állami közegeknek nem volt viszonos befolyásuk.

Ily szervezet mellett nem fejlődhetett oly összhang, mely ugy a müködés egyöntetűsége mint a hatósági surlódások kikerülése szempontjából kivánatos volt; de annál sürűbben fordult elő az államositott igazgatási ágak végrehajtásának megakasztása, a mi országos érdekeink szempontjából, kivált a pénzügyi igazgatás terén, felette káros eredményekre vezetett.

E bajokat a közigazgatási bizottság szervezése lényegesen orvosolta, mert az addig külön működött két tényezőnek egy testületben való csoportositásával, és a önkormányzati elem befolyásának biztositásával, felkeltette a kölcsönös érdeklődést és felidézte a végrehajtás nagyobb pontosságát oly igazgatási ágaknál is, melyeket addig a törvényhatósági közegek csak másodrangú figyelemben részesitettek.

Azóta általános nézetté vált, hogy a közigazgatási bizottság szervezése szerencsés alkotást képez, mely a közigazgatás egységét érvényre juttatván, szigorúbb felügyeletnek egyidejű gyakorlásával, a kötelességek pontosabb teljesitését is felidézni képes volt.

A törvényjavaslat egyik alapelvéhez hiven, tehát azt javaslom, hogy a vármegyei szervezet ezen üdvös része a jövőben is fentartassék, és csak oly változásnak vettessék alá, melyre a tapasztalat utal.

A tervezett változtatás egyike az, hogy az ügyek egy része ne a bizottság teljes üléseiben, hanem annak szakosztályaiban tárgyaltassék.

A közigazgatási bizottságok létesitése előtt, a folyó administrativ ügyek jó részében a törvényhatósági bizottság intézkedett. E feladatának azonban megfelelni nem tudott; mert nagyszámú tagokból álló testület a folyó administratio követelményeinek megfelelő gyors eljárásra nincs képesitve és felelőssége is illusorius. A közigazgatási bizottság, melynek huszonegy tagja volt, tagadhatatlanul sokkal alkalmasabbnak bizonyult az administrativ ügyek intézésére. De ez is igen számos helyen - a számtalan különböző szakmába tartozó és különböző természetű ügy tömegében a tagok érdeklődése és figyelme kifárad, és végeredményként az előadó előterjesztésének tárgyalás nélkül megszavazása áll elő.

E hiányok kezdettől fogva éreztették magokat, épen azért a közigazgatási bizottság kebelében egymásután szervezettek a szükebb körű bizottságok, küldöttségek, választmányok, melyek az ügyek hozzájok utalt kategoriájával szakszerübben és behatóbban foglalkoztattak. Igy keletkeztek a fegyelmi választmánytól eltekintve a gyámügyi felebbviteli küldöttség, az erdőrendészeti albizottság, az erdei kihágási biróság, a vármegyei pótadó- és útadó-felszólamlások kérdésében eljáró küldöttség. A concret administrativ ügyek legnagyobb része azonban mégis a plenaris ülések intézésének tárgya maradt.

Hogy tehát az ügyek megvitatása alaposan és szakszerűen történhessék s a napirenden lévő ügyek tárgyalásánál más szolgálati ághoz tartozó közegnek jelenléte ne legyen szükséges, azon javaslatot teszem, hogy a közigazgatási bizottság intézése alá utalt concret administrativ ügyek szakosztályokban intéztessenek el. E mellett még mindig fenmaradnak az általánosabb természetű, és a közigazgatási bizottságnak az administratio felett való egyetemes felügyeleti hatásköréből kifolyó ügyek, melyeket leghelyesebben ezután is a teljes ülés láthatand el.

Az egyes szakaszok során elegendő világossággal szabatik meg, ugy a teljes ülés, mint a szakosztályok competentiája.

A közigazgatási bizottságnak hatásköréből látható, hogy a bizottság tulajdonképen testületi hatóság, mely a felügyeleten kivül, főleg 2-od vagy 3-ad fokon ellátandó ügyek intézésére lesz hivatva.

S miután törekvésem az, hogy az önkormányzat kellő mérvben érvényesüljön ott, hol az a végrehajtás pontosságának veszélyeztetése nélkül lehető, gondoskodtam arról is, hogy a közigazgatási bizottságban az önkormányzati elemnek az eddiginél is nagyobb befolyás nyujtassék és hatályos közrehatása a hatósági tevékenység terén is biztosittassék.

A közigazgatási bizottság választott tagjai számát illetőleg felvett szaporitás és azoknak a szakosztályokban való beosztása az önkormányzati elemnek oly túlsúlyt biztosit, mely mindazokat kielégitheti, kik a közigazgatás terén a legmesszebb menő önkormányzatnak hivei.

A közigazgatási bizottság szervezetének változta, - valamint az 1876:VI. tc. életbelépte óta hozott, és a bizottság hatáskörét módositó törvényekben foglalt rendelkezések teszik szükségessé azt, hogy a közigazgatási bizottságról szóló rész alakilag is rendszeresebben alkottassék meg.

Könnyebb áttekintést óhajtottam biztositani, midőn a közigazgatási bizottságról szóló részt 4 fejezetre osztva, a bizottság szervezetét, hatáskörét, eljárását, a tagok kötelességét és felelősségét fejezetekbe csoportositottam.

Ezek után még csak azt jegyzem meg, hogy az önkormányzati elemet a közigazgatási bizottság kebeléből alkotandó közigazgatási biróságba is mulhatlanul szükséges bevenni. E részben különben a közigazgatási biróságokról szóló törvényjavaslat előterjesztésekor lesz szerencsém bővebben nyilatkozni; magát ezen elvi jelentőségű intézkedést azonban már ezen javaslatba kivántam felvenni.

I. FEJEZET

A közigazgatási bizottság szervezete

A 219. §-hoz

A közigazgatási bizottság hivatalnok tagjai maradnak a régiek, újonnan van felvéve a folyammérnökség főnöke, ki a vizrendészet terén hivatott a szakmáját képviselni. A jogtanácsosnak és gazdasági felügyelőnek felvétele újitást nem jelent, mert az első a tiszti ügyésznek, az utóbbi a közgazdasági előadónak helyét van hivatva pótolni.

A választott tagok eddig annyiban kisebbségben voltak, a mennyiben 11 hivatalnokkal és tisztviselővel szemben 10 választott tag foglalt helyet. E tekintetben kiterjeszteni kivánom a választott elemek befolyását, azért javasoltam, hogy ezután 12 választott tagja legyen a bizottságnak.

A 221. §-hoz

Minthogy a közigazgatási bizottságban való elnöklésben esetleg a főispán is, az alispán is egyidejűleg akadályozva lehet, szükséges gondoskodni arról, hogy mi történjék ily esetben. Nézetem szerint legczélszerűbb a belügyministerre ruházni a harmadsorban elnökségre hivatott bizottsági tag megjelölését.

A 222. §-hoz

A concret közigazgatási ügyek elintézésére egyelőre elegendőnek tartom három szakosztálynak a közigazgatási bizottság kebelében való szervezését. A homogen ügyeket három igen természetes kategoriára - belügy, pénzügy, közgazdaság - osztva, azok ellátására a közigazgatási, az adóügyi és a közgazdasági szakosztályok elégségesek.

Ezeken kivül a contentiosus természetű és épen ezért a közigazgatási biráskodás keretébe utalandó ügyek ellátására a bizottság kebelében külön közigazgatási biróságot kell szervezni, s végre a fegyelmi biráskodást a közigazgatási bizottság ugy mint eddig, legczélszerűbben az eddig is fennállott fegyelmi választmánya által fogja gyakorolhatni.

A 223-226. §-okhoz

A szakosztályok egybeállitásánál elvül tűztem ki, hogy az önkormányzati elem a hivatali elemmel szemben túlsúlyban legyen. Három hivatalnokot és négy választott tagot contemplálok az egyes szakosztályokba; érvényes határozat hozatalára pedig az elnökön kivül legalább két tag jelenlétét kell megkivánni, valamint az imént jelzett elvhez következetesen feltételül tűni ki azt, hogy az önkormányzati elem mindig képviselve legyen, tehát legalább is egy választott tag jelenléte a határozatképesség feltételeként mindig megköveteltessék.

A választott tagokat legczélszerűbb minden év elején eleve beosztani a három szakosztályba; valamelyikök helyének megüresedése esetén aztán az újonnan választott tag ipso facto az illető szakosztályban is elfoglalja elődje helyét.

A szakbizottságok hivatalnok tagjaiul és pedig a közigazgatási szakosztályba az alispánt és főjegyzőt, mint az általános közigazgatás legkiválóbb képviselőit tartom bevonandóknak; a pénzügyi szakosztályban helyet foglaland a pénzügyigazgató, a főjegyző, mint a közigazgatási és a jogtanácsos, mint a jogi elem képviselője; a gazdasági szakosztály tagjaiul kijelöltem a gazdasági felügyelőt és egy aljegyzőt.

Előadó gyanánt a szoros szakszerűségnek az előadásban biztositása érdekéből minden egyes ügyre nézve az illető szakfőnöknek kell szerepelni, kinek szakmájába az ügy tartozik.

A 227. §-hoz

A közigazgatási bizottság kebelében felállitandó közigazgatási biróság szervezete a közigazgatási biróságokról szóló törvényben lesz megállapitandó. E helyt csak annyit jegyzek meg, hogy a közigazgatási biróságnak a bizottság szakosztályaihoz hasonlóan hivatalnoki és önkormányzati választott elemekből összeállitását fogom javasolni.

A 228. §-hoz

A fegyelmi választmány összeállitása maradhat a régi, mely helyesnek bizonyult; újitás csak az, hogy az előadót megjelöltem.

II. FEJEZET

A közigazgatási bizottság hatásköre

A 229. §-hoz

A közigazgatási bizottság eddig birt hatásköréhez, mely szerint a bizottság az összes közigazgatás felett a felügyeletet és ellenőrzést gyakorolni, konkrét közigazgatási ügyekben első és felebbviteli fokozatban eljárni s fegyelmi hatóságot végezni volt hivatva, egy új ügykör, a közigazgatási biráskodás fog járulni.

A 231. §-hoz

A közigazgatási bizottság plenaris ülésben való intézésének fentartandó a közigazgatási bizottság ügyköréből mindaz, a mi általános természetű s mindaz, a mi a bizottságnak a közigazgatásra vonatkozó felügyeleti hatásköréből foly. Ezen elvek részletezéskép a 231. §-ban taxative soroltam fel a plenaris intézés körét.

Az n) pont alatt felsorolt feladat, a községi határalakulási kérdések, melyekben a közigazgatási bizottság magasabb fokozatban eljárni hivatva van, az egész közigazgatást, a kormányzat minden ágát, sőt a törvénykezés érdekeit is közelről érintik, a közigazgatási szakosztályban tehát elég széles körű megvitatást talán nem nyernének, s igy czélszerűbb azokat - fontosságukra is tekintettel - a plenum elé vinni.

E szakasz g) pontja szerint javaslatom az, hogy a közigazgatási bizottság a kormányhoz az eddigi félévi jelentések helyett egész évi jelentéseket tegyen. E változtatás a tapasztalat alapján látszik czélszerűnek, mert bebizonyult, hogy az az anyag, melyről a bizottságnak a kormányt tájékoztatnia szükséges, nem oly bő, hogy a félévenkint megújuló jelentéstételt szükségessé tenné, s mert feltehető, hogy az évi jelentés gondos megtétele sokkal több eredménynyel jár, mint a gyakoriabb összeállitások, melyek épen ezért talán kevesebb gonddal és körültekintéssel készülnek. Ez által különben is mind a közigazgatási bizottság, mind a központi kormány a munka nagy részétől a közigazgatás hátránya nélkül megszabadul.

A 232. §-hoz

A szakosztályok feladata átalában a konkrét közigazgatási ügyek elintézéséből áll. Az egyes szakosztályok hatáskörének megállapitása végett az egyes ügyeknek a különböző szakosztályokba való beosztása, illetőleg azok taxativ felsorolása a törvényben nem volna helyén, azt helyesebben az ügyrend során lehet részletezni. E helyt tehát csupán külön szakok szerint igyekeztem a szakosztályok hatáskörét körvonalazni; hogy pedig a tájékozódás könnyebb legyen, az ügyeknek ministeri tárczák szerinti felosztását vettem alapul.

A 236-238. §-okhoz

Foglalt rendelkezések jelenleg fennálló oly albizottságokat szüntetnek meg, melyek a különben szervezett szakosztályok következtében feleslegesekké válnak és melyeknek ügyköre részint a szakosztályoknak engedtetett át, részint a közigazgatási biróság illetékességébe fog beosztatni.

A 239. §-hoz

Szerint a szakosztályokat évi jelentések tételére kötelezni szükséges, mert a teljes ülésnek alkalmat kell nyujtani ahhoz, hogy általános hivatását a közigazgatási bizottsághoz utalt minden ágra való tekintettel kifejthesse.

III. FEJEZET

A közigazgatási bizottság üléseiben követendő eljárásról

A 241. §-hoz

Minthogy a teljes ülések ügyköre tetemesen csökken, azok ezután negyedévenkint, a szakosztályi ülések ellenben havonkint tartandók.

A 242. §-hoz

Az ülés határozatképességének szabályozásánál - mint már fennebb emlitettem - figyelemmel voltam arra, hogy a választott elemnek részvétele mindenkor biztosittassék.

A 248. §-hoz

A közigazgatási ágak főnökeinek rendszeres negyedévi jelentéseitől a közigazgatás menetére üdvös eredmény várható, mert a szakemberek tapasztalatai alapján lesz a közigazgatási bizottság képes az administratio fejlesztése körül initiativát is gyakorolni.

A 252. §-hoz

Minthogy a gyakorlatban a felebbezési jogosultság kérdése gyakran vita tárgyát képezi, jónak láttam ezen kérdést szabályozni.

A közigazgatási bizottsági határozatok elleni felebbezési határidőnek az eddig érvényben volt 15 nap helyett 8 napban való megállapitását a felebbezési határidők egyöntetűsége érdekéből hoztam javaslatba. Ugyanis ugy a főszolgabiró, mint az alispán határozata ellen 8 nap a felebbezési határidő, czélszerű tehát a közigazgatási bizottsági határozatok ellen való felebbezhetést is ezen időre szoritani.

A 253. §-hoz

Lehetőleg röviditeni igyekszik a közigazgatási ügyek lefolyását és ezért korlátolja - az 1876. évi VI. tc. rendelkezéseivel összhangban - a felebbezési jogot.

IV. FEJEZET

A közigazgatási bizottság tagjainak kötelessége és felelőssége

A 257-259. §-okhoz

Újitást csak annak világosan kimondása képez, hogy a bizottság köteleztetik a törvényhatósági bizottságnak minden oly esetet bejelenteni, midőn valamely tag a fennálló rendelkezések szerint tagsági jogát elveszti.

Az, hogy azon tag, a ki a 258. §-ban foglalt okok miatt veszitette el tagságát, 2 évig ne legyen választható, az eddigi állapot némi szigoritását tartalmazza; de egész indokoltan, mert a közigazgatási bizottság hivatása sokkal fontosabb, semhogy a részvételt a tagok szabad tetszésére lehessen bizni.

V. Rész

Vegyes és átmeneti intézkedések

A 260. §-hoz

Szerint az 1886:XXI. tc. 32. §-ának eddigelé még életbe sem lépett azon intézkedése, hogy a bizottsági tagok választása 5 évenkint 10 évre eszközlendő, hatályon kivül helyeztetik. A 280. §-ban ki van mondva ugyan, hogy az egész 1886:XXI. tc. az 1. és 59. §-ok kivételével hatályát veszti, minél fogva a 32. §-nak hatályon kivül helyeztetését külön is kinondani nem látszanék szükségesnek. Miután azonban itt egy iddig még életbe nem lépett, de az 1886:XXI. tc. szerint az 1890. évi népszámlálás után végrehajtandó intézkedésnek végre nem hajtásáról van szó: a kérdéses §-t külön is eltörlendőnek tartom, annyival inkább, mert a 262. § rendelkezése szerint ezen határozvány hatályba lép 1892. január 1-én, még azon esetre is, ha az egész törvényjavaslat később lép is életbe. Azt pedig, hogy az 5 évről 10 évre választások miért ne hozassanak be? - már fentebb a 169. §-nál indokoltam.

A 261. §-hoz

Indokolásra nem szorul, mert ily rendelkezésre a törvény végrehajtásánál feltétlen szükség van.

262. §-hoz

A törvény életbeléptetése idejének meghatározását, eltekintve az indokolás általános részében felhozottaktól, különösen azért kell a ministeriumra bizni, mert ily nagyterjedelmű szerves törvénynél, mely az egész eddigi rendszer átalakitását czélozza, annyi előzetes végrehajtási intézkedés szükséges, hogy az életbeléptetés időpontja előre absolute nem határozható meg.

Ellenben a törvényben az út- és vámügyeknek, valamint a kisajátitási ügyek egy részének a kereskedelmi ministeriumból a belügyministeriumhoz áttételére, továbbá a vármegyei közigazgatási tisztviselők sorában megüresedő állásoknak kinevezés utján betöltésére, a bizottsági tagok 5-10 éves mandatumának megszüntetésére, illetőleg életbe nem léptetésére, valamint az életbeléptetési intézkedéseknek rendeleti uton megállapithatására vonatkozólag felvett intézkedéseknek már a jövő év elejétől kezdve való életbeléptetése, részint a dolog természetében fekszik, részint az indokolás általános részében kifejtett körülmény, valamint az által indokolható, hogy ezen dispositiók mielőbbi életbeléptetésének mi akadály sem áll utjában.

A 263. §-hoz

Azon rendelkezése, hogy az 1883:XV. tc. által a vármegyéknek kiszolgáltatott illetményekből megtakaritott összegek ezen új törvények életbelépési évének végével a vármegye tulajdonába mennek át, a szerzett jogoknak oly mérvű tiszteletben tartását tartalmazza, mely külön indokolásra alig szorul, de az 1883:XV. törvénycikk tartalmánál fogva világos kifejezést igényel.

A 264. §-hoz

Részint olyan czélszerűségi, részint olyan méltányos intézkedéseket tartalmaz, mely mindazokat, kik az államositásnak a mostani választott tisztviselők mandatumának lejárta előtt behozatalát ellenzik, kellően megnyugtathatja.

Az, hogy az életbeléptetés napjától fogva a vármegyei közig. tisztviselők ideiglenesen alkalmazott állami tisztviselőknek tekintendők, főként azért mondatik ki, hogy jogok, kötelességek s általában a tiszti állásnak jellege tekintetében megszünjék mindjárt kezdettől fogva a különbség a régi választott, s az új, időközben kinevezett tisztviselők között, kikre nézve az átmeneti időszakban csupán a mandatumnyerés jogczíme kőzti különbség marad fenn.

Az pedig, hogy a választott tisztviselők állásaikat mandatumuk lejárátáig megtartják, ez alatt csak fegyelmi uton mozdithatók el s csak az esetben helyezhetők át, ha ezt a megválasztásuk idején érvényben volt törvények megengedik (pl. szolgabirák, kik a főispán által az 1886:XXI. tc. 57. §-a szerint jelenleg is áthelyezhetők), hogy továbbá mandatumuk lejártával vagy véglegesen kinevezhetők, vagy - a törvényhatósági érvényes szabályrendeletek szerint - nyugdíjaztatnak, illetőleg végkielégittetnek: olyan méltányos és a szerzett jogokat kimélő intézkedések, melyek minden tárgyilagos aggályt eloszlatni hivatvák.

A 265. §-hoz

Szerint az élethossziglan kinevezett törvényhatósági tisztviselők és a községi körjegyzők 1895. végeig ideiglenesen alkalmazott állami tisztviselőknek tekintetnek, s ha alkalmasaknak találtatnak, legkésőbb 1896. január 1-ig vagy véglegesen alkalmazandók, vagy szerzett igényeik szerint nyugdíjazandók.

Ezen intézkedések azért vétettek fel, mert a főispánok által az 1886:XXI. tc. alapján kinevezett törvényhatósági tisztviselők az állandó kinevezés daczára, valamint az életfogytiglan választott községi jegyzők - csupán életfogytig alkalmazott, de nem egyuttal állami közegeknek tekintendők; ellenben miután most ugy az összes törvényhatósági közigazgatási tisztviselők állami hivatalnokokká válnak, mint a körjegyzői állás is államosittatni terveztetik: az újonnan kinevezés szüksége nemcsak magasabb állami, de pusztán alaki szempontból is felmerült. Mivel azonban a szóban levő egyének mandatuma nem egy bizonyos választási cyclus tartamára, de életfogytig szól: mi elvi vagy gyakorlati akadály sem áll utjában annak, hogy ezek már 1896. január 1-je előtt, vagyis a törvényhatósági tisztviselők mostani mandatumának lejárta előtt is végleges állami hivatalnokokként alkalmaztassanak, vagy pedig az új szervezéseknél az állami tisztviselőkre most is fennálló elbánásban részesittessenek.

A 267. §-hoz

Természetes folyománya a törvényhatóságok számára meghagyott önrendelkezési jognak, mert kérdés alá sem eshetik az, hogy a törvényhatóság az önmaga által fentartott culturalis, humanitarius, közgazdasági intézetek ügyeit ellátó egyéneket önmaga saját hatáskörében alkalmazhatja.

A 268. §-hoz

A tiszti főügyészi állás, mint ilyen, megszünvén, illetőleg a magasabb jogtanácsosi állássá alakulván át: szükség van a 268. §-ba felvett intézkedésekre, melyek szerint a tiszti főügyészek mandatumuk lejártáig megtartják ugyan a főügyészi czímet, de eddigi főügyészi állásuk alapján csak az új ügyészi állást igényelhetik. A jogtanácsosi fontos állás betöltésénél a minister keze meg nem köthető.

A 269. §-hoz

Indokolását abban találja, mert jelenleg még alig áll rendelkezésre a 69. § szerint kellően qualificált elegendő számú oly egyén, ki a gazdasági felügyelői állásra vállalkozhatnék. Átmenetileg addig tehát, mig ez újonnan szervezett állás a kellő számú alkalmas erőt megteremtheti, szükségessé vált a hiány pótlásáról a 269. §-ban jelzett módon gondoskodni.

A 270. §-hoz

A járások élén ezentúl a 85. § értelmében nem mindig főszolgabirák, hanem néhol szolgabirák fognak állani. Miután azonban a mostani főszolgabirákat szerzett joguk élvezetétől nem lehet megfosztani, ezek főszolgabirói czímüket alkalmaztatásuk idejére még az esetben is megtartják, ha csak az újonnan megállapitandó szolgabirói fizetésben részesülnének.

A 272. §-hoz

A 10. § szerint ezentúl a főispán is a vármegye székhelyén köteles lakni; mivel pedig ez idő szerint a főispánok egy része tényleg a székhelyen nem lakik, méltányos, hogy ezeknek az átköltözködésre 1 évi időhaladék nyujtassék, mire azonban minden egyes esetben a belügyminister helybenhagyása szükséges.

A 273. §-hoz

Azt, hogy a megállapitott fizetések, lakbérek és átalányok az azokat élvezőkkel szemben le nem szállithatók, szintén a szerzett jogok kimélésének szempontja indokolja.

Ellenben azt más semmi méltányossági indok nem követeli, hogy a tisztviselőknek jövedelmező mellékfoglalkozásai vagy a fent emlitetteken kivül egyéb járulékai is hasonló elbánás alá essenek, minélfogva ezek beszüntetése, - fizetésleszállitásnak egyáltalán nem tekintethetvén - a mint azt a 273. § is contemplálja, minden kárpótlás nélkül elrendelhető.

A 274. §-hoz

A vármegyei épületek s ezek felszereléseinek közigazgatási czélra felhasználása iránt intézkedik.

A törvény életbeléptetésével a vármegyei épületek s azoknak minden, akár közigazgatási czélokra, akár közigazgatási tisztviselők hivatalos vagy magán használatára szolgált lakrészei a vármegyék tulajdonjogának fentartásával a belügyminister rendelkezése alá esnek ép ugy, mint a hogy annak idején az 1871:XXXI. tc. 32. §-a értelmében a megyék törvénykezési czéljaira használt helyiségek a biróság államositásakor a kir. biróságok rendelkezésére bocsáttattak. A vármegyék egy részében divatozó ama állapot, hogy a tisztviselők nagy része a vármegyeházban természetben kapott lakást, csak az esetre tartható fenn, ha előbb a hivatalok kellő elhelyezést nyertek.

Az önkormányzat gyakorlására szükséges helyiségek (közgyülési terem stb.) azonban természetesen a törvényhatóság rendelkezésére maradnak.

A közigazgatási czélra átengedett épületek fentartási költségeit egészen az állam fizeti, a nélkül, hogy maga a törvényhatóság bármily részben a költségekhez hozzájárulásra köteleztetnék.

A közigazgatási czélokra szolgált ingóságok és felszerelések pedig e rendeltetésüktől a jövőben sem vonhatók el.

275. §-hoz

A vármegyei pénztárak és számvevőségeknek még a mostani tisztviselők megbizatásának letelte (1895. decz. 31.) előtt megszüntethetését s ezeknek a kir. adóhivatalokba és a felállitandó vármegyei központi számvevőségekbe olvaszthatását - a mennyiben ez gyakorlatilag lehető lesz - fontos közérdekek követelik. A pénztári és számvevőségi alkalmazottak jogos igényeinek ez esetre biztositásáról azonban a 275. § kellően gondoskodik.

276. §-hoz

A kibocsátandó bel- és pénzügyministeri rendeletek feladatát képezendi a vármegyei értékeknek a központi adóhivatalok által leendő átvételének részleteiről gondoskodás. Az átadás és átvétel a szükséges alaki kellékek: vegyes bizottság közreműködése és pontos leltár mellett lesz foganatositandó.

A 277. §-hoz

az állandó választmány tagjai megbizatási idejének értelmezése körül netán támadható kételyek eloszlatásáról gondoskodik. Az 1870:XLII. törvénycikk szerint az állandó választmány tagjai 3 évenkint választattak, mely eljárás, daczára annak, hogy az 1886:XXI. törvénycikk az állandó választmány tagjainak mandatumát 5 évben állapitja meg, mindeddig fenmaradt, miután az 1886:XXI. törvénycikk 96. §-a szerint e határozmány csak az 1890. évi népszámlálást követő évben lett volna foganatositandó. A jelen törvényjavaslat 198. §-a az állandó választmány tagjainak megbizatását két évben állapitja meg azért, hogy a közgyülésnek, a nevében eljáró a sok fontos teendőt ellátó ezen választmány megújitására minél többször nyiljék alkalma. Miután azonban most még a jelen törvény életbelépésének időpontja meg nem határozható, szükséges volt felvenni azon intézkedést, hogy a bármikor és bármennyi időre megválasztott állandó választmányi tagok mandatumai csak a jelen törvény életbeléptéig tartanak.

278. §-hoz

A közigazgatási bizottság választott tagjainak száma a 220. § szerint kettővel szaporittatván, illetőleg a közigazgatási bizottság kebeléből alakitandó szakosztályok, fegyelmi választmány és közigazgatási biróság mindjárt a törvény életbeléptekor az új teljes létszám működését tévén szükségessé, - ezen kiegészités gyakorlati módjának körülirása foglaltatik a 278. §-ban.

279. §-hoz

A közutak- és vámokról szóló 1890:I. törvénycikk a jelen törvény által több irányban érintetik, miután az útügyek intézése egészen a belügyminister hatáskörébe megy át, a vámszedési ügyek intézése pedig a bel- és kereskedelemügyi minister által egyetértőleg lesz eszközlendő (6. §), az úti bizottság teendői, a hol járási tanács alakittatik, ez utóbbira mennek át (217. §), a végrehajtó forumok hatásköre az új rendszerhez képest szintén átalakul; egyébként azonban az anyagi intézkedések tekintetében az 1890:I. törvénycikk érintetlenül marad.

280. §-hoz

A közigazgatási bizottságról szóló 1876:VI., a megyék háztartásáról szóló 1883:XV., a törvényhatóságokról szóló 1886:XXI. törvénycikk a jelen törvény által egészben hatályon kivül helyeztetik, csupán ez utóbbinak 1. és 59. §-ai, melyek a most fennálló törvényhatóságok beczikkelyezését, valamint a főispáni nyugdíjat tartalmazzák, hagyatván érvényben. A többi törvényeknek a jelen törvénynyel ellenkező határozmányai, valamint az ilynemű kormány- és szabályrendeletek a vármegyékre nézve, természetesen mindjárt e törvény életbeléptével hatályukat vesztik.

281. §-hoz

Ezen törvény végrehajtásánál mindenik szakminister érdekelve lévén, s végrehajtási teendők ebből kifolyólag mindenikre várván, a végrehajtással az összministerium bizandó meg.

I. számú melléklet az 1891. évi XXXIII. törvénycikk indokolásához

Területi beosztás

1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
3.342.69 178.572 990.222.59 1. gönczi
2. kassai
Kassa 92.67 26.097 281.397.93 3. csereháti
4. szikszói
5. tornai
1 Abauj-Torna 3.250.02 152.475 708.824.66 72.895.39 71.900.00 6. füzéri
1. alvinczi
2. balázsfalvi
3. kisenyedi
4. m.-igeni
5. marosujvári
6. nagyenyedi
2 Alsó-Fehér 3.569.07 178.021 702.039.831/2 58.800.00 58.800.00 7. verespataki
6.162.41 306.224 1,786.484.15 1. aradi
2. borosjenői
3. borossebesi
4. eleki
Arad 112.39 35.556 429.106.44 5. kisjenői
6. pécskai
7. n.-halmágyi
8. radnai
9. ternovai
3 Arad 6.050.02 270.668 1,357.377.71 98.138.30 92.000.00 10. világosi
1. kubini
2. námesztói
3. trsztenai
4 Árva 1.946.19 81.643 205.922.891/2 45.905.00 45.700.00 4. vári
10.039.17 638.063 5,864.442.88 1. almási
Baja 86.63 19.241 128.124.351/2 2. apatini
Szabadka 955.71 61.367 611.838.311/2 3. bajai
Ujvidék 159.33 21.325 242.611.29 4. hódsági
Zombor 308.26 24.693 245.149.23 5. kulai
5 Bács-Bodrog 6. óbecsei
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
A.-Szántó 414.06 24.080 28 1. Abauj-Szántó
Kassa 470.26 26.883 49 2. Kassa 1. A.-Szántó
Szepsi 661.97 27.527 39 Kassa 3. Szepsi Kassa 2. Kassa
Szikszó 492.76 28.731 50 4. Szikszó 3. Szepsi
Torna 572.83 20.749 44 5. Torna 4. Szikszó
Zsadány 638.14 24.505 55 6. Zsadány
Alvincz 463.23 23.281 26 1. Abrudbánya
Balázsfalva 439.97 21.533 24 Abrudbánya tax. v. 2. Balázsfalva
Koncza 371.61 17.613 18 Gyulafehér-vár sz. k. v. Gyulafehér-vár 3. Gyulafehérvár Nagy-Enyed 1. Gyulafehérvár
Magyar-Igen 784.24 25.305 31 4. Marosujvár 2. Nagy-Enyed
Maros-Ujvár 395.94 21.511 33 Nagy-Enyed 5. Nagy-Enyed
Nagy-Enyed 608.41 27.057 40 Vizakna tax. v. 6. Topánfalva
Verespatak 367.03 22.469 8 7. Vizakna
Arad 559.39 28.888 15
Boros-Jenő 57,.03 27.394 17 1. Arad
Boros-Sebes 932.75 28.298 49 2. Borosjenő
Elek 527.51 24.252 9 3. Kisjenő 1. Arad
Kis-Jenő 836.58 39.108 21 Arad 4. Nagy-Butyin 2. Buttyin
Magyar-Pécska 406.22 26.212 8 5. N.-Halmágy 3. Kisjenő
Nagy-Halmágy 397.65 16.021 33 6. Pécska 4. Pankota
Radna 880.03 30.502 36 7. Radna 5. Radna
Ternova 514.50 20.010 17 8. Világos
M.-Világos 422.36 29.983 12
Alsó-Kubin 282.09 15.252 30 1. Alsó-Kubin 1. Alsó-Kubin
Námesztó 725.37 26.504 26 a rózsahegyi törvényszékhez tartozik 2. Námesztó Alsó-Kubin 2. Turdosin
Tresztena 637.64 25.337 22 3. Trsztena
Turdosin 301.09 14.550 19
Almás 942.26 47.147 11 1. Almás 1. Baja
Apatin 625.15 44.565 9 Szabadka 2. Apatin 2. Kula
Baja 716.56 39.095 13 Zenta Ujvidék 3. Baja Zombor 3. Ó-Becse
Hódság 654.92 35.301 12 Zombor 4. Hódság 4. Palánka
Kula 544.71 40.790 9 5. Józseffalva 5. Szabadka
Ó-Becse 734.53 41.083 5 6. Kula 6. Ujvidék
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
7. palánkai
8. titeli
9. topolyai
10. ujvidéki
11. zentai
12. zombori
5. Bács-Bodrog 8.529.24 511.437 4,636.719.19 162.718.00 154.600.00 13. zsablyai
5.133.03 293.414 2,023.874.981/2 1. baranyavári
2. mohácsi
Pécs 70.59 28.702 292.811.961/2 3. pécsi
4. pécsvárdai
5. hegyháti
6. siklósi
6 Baranya 5.062.44 264.712 1,731.063.02 95.690.24 81.200.00 7. szt.-lőrinczi
1. aranyosmaróti
2. b.-szt.-kereszti
3. lévai
4. oszlányi
7 Bars 2.751.68 142.691 741.701.861/2 62.974.70 62.300.00 5. verebélyi
1. békési
2. csabai
3. gyulai
4. gyomai
5. orosházai
6. szarvasi
8 Békés 3.637.32 229.757 1,787.547.571/2 70.295.70 69.200.00 7. szeghalmi
1. tiszaháti
2. felvidéki
3. kászonyi
4. munkácsi
9 Bereg 3.690.30 153.377 465.107.44 58.518.00 58.000.00 5. szolyvai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Palánka 552.62 34.968 13 7. Ó-Becse
Titel 452.24 18.616 9 8. Palánka
Topolya 582.71 42.491 9 Szabadka 9. Titel
Ujvidék 585.19 49.156 14 Zenta Ujvidék 10. Topolya Zombor 7. Zenta
Zenta 630.85 35.670 4 Zombor 11. Ujvidék 8. Zombor
Zombor 623.64 41.888 10 12. Zenta
Zsablya 410.80 19.467 5 13. Zombor
14. Szabadka
Dárda 1179.67 47.537 41 1. Dárda
Mohács 692.53 41.640 23 2. Mohács 1. Dárda
Pécs 528.04 323.818 56 3. Pécs 2. Mágocs
Pécsvárad 460.07 31.663 37 Pécs 4. Pécsvárad Pécs 3. Mohács
Sásd 784.88 40.859 73 5. Sásd 4. Pécs
Siklós 688.84 34.359 55 7. Szt.-Lőrincz 5. Siklós
Szt.-Lőrincz 728.41 34.836 72
A.-Marót 615.71 26.236 45 Körmöczbánya sz. k. főb. v. 1. A.-Marót
Bars-Szt.-Kereszt 695.42 29.407 53 2. Körmöczb. 1. A.-Marót
Léva 519.28 32.356 48 Léva A.-Marót 3. Léva Léva 2. Körmöczb.
Oszlány 282.72 11.416 19 Ujbánya sz. k. b. v. 4. Ujbánya 3. Léva
Verebély 451.44 24.015 40 5. Verebély
Békés 580.96 39.132 3 1. Békés
B.-Csaba 413.68 36.116 2 2. B.-Csaba 1. Békés
B.-Gyula 202.90 10.087 3 3. B.-Gyula 2. B.-Csaba
Gyoma 375.18 19.532 2 4. Orosháza Gyula 3. B.-Gyula
Orosháza 589.66 42.310 9 5. Szarvas 4. Szarvas
Szarvas 609.69 37.922 4 6. Szeghalom
Szeghalom 686.98 26.612 4
Beregszász 559.02 25.209 38 1. A.-Verecske
Ilosva 662.45 28.776 42 Beregszász Beregszász 2. Beregszász Beregszáz 1. Beregszász
M.-Kászony 546.75 21.743 27 Munkács 3. Ilosva 2. Munkács
Munkács 688.19 40.523 81 4. Kászony
Szolyva 1.128.46 20.552 59 5. Munkács
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. besnyői
2. jaádi
3. naszódi
10 Besztercze-Naszód 3.493.10 95.017 369.793.911/2 45.500.00 45.000.00 4. ó-radnai
10.603.03 447.834 2,124.439.53 1 beéli
2. belényesi
3. 3. b.-ujfalusi
4. cseffai
5. derecskei
6. élesdi
7. érmihályfalvi
8. m.-csékei
Nagyvárad 47.78 31.324 278.799.53 9. margittai
10. m.-keresztesi
11. központi
12. szalárdi
13. szalontai
14. székelyhidi
15. tenkei
16. tordai
11 Bihar 10.555.25 416.510 1,845.640.00 138.306.77 135.900.00 17. vaskóhi
1. szendrei
2. mezőcsáthi
3. egri
4. miskolczi
5. ózdi
12 Borsod 3.587.64 193.839 1,138.428.841/2 77.806.05 72.400.00 6. szentpéteri
1. felvidéki
2. alvidéki
13 Brassó 1.496.500 83.929 484.043.331/2 41.279.45 41.300.00 3. hétfalusi
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Besztercze 538.61 21.604 32 Besztercze VII. k. v. Besztercze 1. Besztercze a deési p.ü. igazgató-sághoz tartozik 1. Besztercze
Besztercze 1.060.31 25.520 29 2. Naszód 2. Naszód
Naszód 911.40 19.085 23 3. Ó-Radna
Ó-Radna 926.93 20.745 13
Beél 497.10 15.361 33
Belényes 1.261.50 38.684 66
B.-Ujfalu 639.01 26.611 13
Cseffa 587.57 21.680 19 1. Belényes
Derecske 394.83 20.516 8 2. B.-Ujfalu
Élesd 1.232.24 34.062 50 3. Derecske
Érmihályfalva 457.96 20.461 13 4. Élesd 1. Belényes
M.-Cséke 465.77 21.755 49 a debreczeni 5. M.-Cséke 2. B.-Ujfalu
Margitta 670.15 24.422 46 törvényszék-hez is tartozik 6. Margitta 3. Élesd
M.-Keresztes 564.54 23.961 17 Nagyvárad 7. N.-Szalonta Nagyvárad 4. Margitta
N.-Várad 737.02 29.044 44 8. Nagyvárad városi 5. Nagyvárad
Szalárd 451.98 18.354 29 9. Nagyvárad vidéki 6. Szalonta
Szalonta 651.27 33.383 13 10. Székelyhid 7. Székelyhid
Székelyhid 457.13 26.784 18 11. Tenke 8. Tenke
Tenke 513.83 23.647 23 12. Vaskóh
Torda 377.95 19.273 9
Vaskóh 595.40 18.509 42
Edelény 586.18 28.026 39 1. Csáth
Mező-Csáth 707.48 27.509 24 2. Edelény 1. Edelény
Mező-Kövesd 775.95 45.918 30 Miskolcz Miskolcz 3. M.-Kövesd Miskolcz 2. M.-Kövesd
Miskolcz 641.64 32.297 31 4. Miskolcz 3. Miskolc
Ózd 386.77 16.685 25 5. Szent-Péter 4. S.-Szt.-Péter
Sajó-Szent-Péter 442.97 19.085 27
Feketehalom 433.07 16.365 7 1. Brasso
Földvár 437.41 16.197 9 Brassó VII. k. v. Brassó 2. Hosszufalu Brassó 1. Brassó
Hosszufalu 428.65 21.783 7 3. Zernest
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. battonyai
2. központi
3. kovácsházi
14 Csanád 1.672.26 109.011 895.246.52 53.349.09 52.400.00 4. nagylaki
1. kászon-alcsiki
2. felcsiki
3. gyergyói
15 Csik 4.349.19 110.940 261.122.151/2 47.300.00 46.800.00 4. gy.-tölgyesi
3.516.83 228.413 1,419.261.36 1. csongrádi
Hódmező-vásárhely
760.94

52.424

384.739.92
2. Tiszán inneni
Szeged 816.43 73.675 442.285.921/2 3. Tiszán túli
16 Csongrád 1.939.46 102.314 592.235.511/2 50.975.00 48.700.00
1. esztergomi
2. párkányi
17 Esztergom 1.070.41 72.166 466.245.281/2 43.908.10 41.100.00
4.153.40 209.440 1,855.396.261/2 1. adonyi
2. moóri
Székesfe-hérvár 119.89 25.612 234.385.831/2 3. sárbogárdi
4. székesfehérvári
18 Fejér 4.033.51 183.828 1,621.010.43 76.284.24 70.000.00 5. vaáli
1. alsó-árpási
2. törcsvári
3. fogarasi
19 Fogaras 2.347.20 84.571 250.839.98 40.650.00 39.800.00 4. sárkányi
1. nagyrőczei
2. rimaszombati
3. rimaszécsi
4. rozsnyói
20 Gömör és Kis-Hont 4.226.85 169.064 764.800.86 61.790.00 58.800.00 5. tornaljai
1.522.06 109.493 784.839.981/2 1. tószigeti
Győr 44.83 20.981 259.300.291/2 2. pusztai
21 Győr 1.477.23 88.512 525.529.69 50.478.00 45.900.00 3. sokoró-aljai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Battonya 474.47 23.202 8 szegedi törvény-székhez tartozik 1. Battonya a szegedi pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 1. Battonya
Makó 312.88 17.575 9 Makó 2. Makó 2. Makó
M.-Kovácsháza 334.17 18.151 8 3. Nagy-Lak
Nagylak 281.93 20.019 4
Cs.-Sz.-Márton 915.10 27.561 21 1. Csikszereda a székely-udvarhelyi pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 1. Csik-Szereda
Csik-Szépviz 1.354.98 35.530 25 Csikszereda kiv. v. Csikszereda 2. Cs.-Szt.-Már. 2. Gy.-Szt.-Mik.
Gy.-szt-Miklós 1.627.78 35.660 12 3. Gy.-Szt.-Mik.
Gy.-Tölgyes 450.50 10.592 7
Csongrád 383.43 25.968 3 1. Csongrád 1. Hmvásárhely
Dorozsma 694.78 24.594 6 Szentes Szeged 2. Hmvásárhely Szeged 2. Szeged
Mindszent 476.90 23.040 6 3. Szeged 3. Szentes
4. Szentes
Esztergom 466.76 31.662 26 Esztergom sz. k. v. a komáromi törvény-székhez tartozik 1. Esztergom a budapesti pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 1. Esztergom
Muzsla 537.19 31.572 26 2. Muzsla
Adony 642.05 29.822 13 1. Adony 1. Moór
Moór 578.96 30.118 17 2. Moór 2. Sárbogárd
Sárbogárd 973.79 33.780 16 Székes-fehérvár 3. Sárbogárd Székes-fehérvár 3. Székesfehérv.
Székesfehérvár 1.128.33 48.508 29 4. Székes-fehérvár 4. Vaál
Vaál 710.38 41.600 27 5. Vaál
Alsó-Árpás 667.01 21.789 23 a brassói törvény-székhez tartozik a brassói pénzügy-igazgató-sághoz tartozik
A.-Törcsvár 586.51 20.006 17 1. Fogaras 1. Fogaras
Fogaras 537.42 25.074 29 2. Sárkány
Sárkány 556.26 17.702 18
Jolsva 847.86 29.365 45 Dobsina 1. Nagyrőcze 1. Nagyrőcze
Nyustya 794.64 29.596 50 Jolsva 2. Rimaszombat 2. Rimaszombat
Rimaszécs 758.30 31.027 62 Nagy-Rőcze Rima-szombat 3. Rimaszécs Rima-szombat 3. Rozsnyó
Rozsnyó 832.24 27.453 51 Rima-szombat 4. Rozsnyó 4. Tornallja
Tornallja 751.97 31.823 68 Rozsnyó 5. Tornallja
Győr 544.38 33.829 40 1. Győr
Győr-Szt-Márton 522.21 29.267 23 Győr 2. Szt.-Márton Győr 1. Győr
Téth-Szt-Kút 410.64 25.416 26 3. Téth
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
3.329.81 173.329 1,322.099.34 1. balmazujvárosi
Debreczen 956.93 51.122 531.313.16 2. nádudvari
22 Hajdu 2.372.88 122.207 790.786.18 49.452.00 46.300.00
1. kézdi
2. orbai
3. miklósvári
23 Háromszék 3.923.85 125.277 462.368.911/2 48.810.00 48.500.00 4. sepsi
1. egri
2. gyöngyösi
3. hatvani
4. hevesi
5. pétervásári
24 Heves 3.810.88 209.933 1,149.533.85 77.763.62 77.200.00 6. tiszafüredi
2.595.30 116.080 646.780.71 1. báthi
2. ipolysági
Selmecz- és Bélabánya 88.06 15.265 67.776.89 3. korponai
4. n.-csalomiai
25 Hont 2.507.24 100.815 579.003.92 59.118.34 58.800.00 5. szobbi
1. algyógyi
2. brádi
3. dévai
4. hátszegi
5. körösbányai
6. marosillyei
7. petrozsényi
8. puji
9. szászvárosi
26 Hunyad 7.812.29 248.464 823.203.78 79.396.50 79.000.00 10. hunyadi
1. alsó-jászsági
2. felső-jászsági
3. felső-tiszai
4. alsó-tiszai
27 Jász-Nagy-Kún-Szolnok 5.138.30 278.443 1,991.723.111/2 77.338.20 77.800.00 5. közép-tiszai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Debreczen 762.62 37.062. 10 Böszörmény 1. Debreczen
Nádudvar 639.18 31.701 6 Nánás Debreczen 2. H.-Böszörm. Debreczen 1. Debrecen
Szoboszló 3. H.-Nánás 2. H.-Böszörm.
4. Püspöklad.
5. Szoboszló
Kézdivásár-hely 1209.75 39.423 37 Kézdivásár-hely kiv. v. 1. Kézdivásár-hely 1. Kézdivásár-hely
Kovászna 1111.54 22.173 18 Kézdivásár-hely 2. Kovászna Sepsi-Szt.-György 2. S.-Szt.-Györ.
Nagy-Ajta 475.85 17.248 15 Sepsi-Sz-György kiv. v. 3. Nagyajta
S.-Szt-György 1083.46 35.982 42 4. S.-Szt.-Györ.
Eger 675.48 38.272 23 1. Eger
Gyöngyös 678.54 30.038 23 2. Gyöngyös 1. Eger
Hatvan 367.91 24.039 11 Eger Eger 3. Hatvan Eger 2. Gyöngyös
Heves 532.81 27.616 14 Gyöngyös 4. Heves 3. Heves
Pétervásár 718.38 25.166 33 5. Pétervásár
Tisza-Füred 693.91 20.072 11 6. Tiszafüred
Báth 406.99 15.598 36 1. Ipolyság A lévai p.ü. igazgató-sághoz tartozik 1. Ipolyság
Ipolyság 474.67 21.140 37 Korpona Ipolyság 2. Korpona 2. Selmeczb.
Korpona 548.14 16.086 42 3. Selmeczb.
Nagy-Csalomia 387.54 14.238 38 4. V.-Mikola
Szobb 567.09 27.123 31
Algyógy 566.06 21.366 35
Brád 547.54 24.717 30 1. Algyógy
Déva 497.35 26.886 55 Déva 2. Déva 1. Déva
Hátszeg 1445.18 36.831 66 Hátszeg tax. v. 3. Hátszeg 2. Hátszeg
Kőrösbánya 495.50 17.215 34 Szászváros Déva 4. Kőrösbánya Déva 3. Kőrösbánya
Maros-Illye 883.29 32.582 75 VII. k. v. 5. Maros-Illye 4. Szászváros
Petrozsény 992.67 16.001 14 Vajda-Hunyad tax. v. 6. Puj 5. Vajda-Hunyad
Puj 566.87 14.568 28 7. Szászváros
Szászváros 1180.95 24.719 34 8. Vajda-Hunyad
Vajda-Hunyad 527.44 20.082 48
Jász-Apáti 733.92 35.924 9 Jászberény 1. Abádszalok
Kardszag 2. Jászapáti 1. Jászberény
Jászberény 440.07 33.867 9 Kisujszállás 3. Jászberény 2. Kisujszállás
Kunhegyes 4. Karczag
Kenderes 796.93 32.968 7 Kun-Szt.-Márton Szolnok 5. Kisujszállás Szolnok 3. Szolnok
Mezőtúr 6. K.-Sz.-Márt.
Tisza-Földvár 588.36 26.424 12 Szolnok 7. Mezőtúr 4. Tiszaroff
Tisza-Roff 668.90 30.727 7 Turkeve 8. Szolnok
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. d.-szt-mártoni
2. erzsébetvárosi
3. hosszúasszói
28 Kis-Küküllő 1.726.07 92.214 577.335.86 39.900.00 39.900.00 4. radnóti
4.951.17 196.307 839.654.10 1. b.-hunyadi
2. gyalui
3. almási
Kolozsvár 129.83 29.923 321.935.36 4. kolozsvári
5. nádasmenti
6. m.-örményesi
7. mocsi
29 Kolozs 4.821.34 166.384 517.718.74 63.420.00 62.100.00 8. tekei
2.843.95 151.699 833.035.191/2 1. gesztesi
Komárom 30.40 13.108 81.907.33 2. csallóközi
3. udvardi
30 Komárom 2.813.55 138.591 751.127.861/2 68.489.07 61.700.00 4. tatai
1. bégai
2. marosi
3. bogsáni
4. bozovicsi
5. facseti
6. jámi
7. karánsebesi
8. temesi
9. lugosi
10. moldovai
11. oraviczabányai
12. orsovai
13. resiczai
31 Krassó-Szörény 10.664.28 382.530 1,247.630.94 126.474.73 127.000.00 14. teregovai
1. szt.-miklósi
2. ujvári
3. rózsahegyi
32 Liptó 1.828.54 74.758 239.822.141/2 47.710.00 47.900.00 5. olaszii
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
D.-Szt. Márton 465.16 26.154 30
Erzsébetváros 498.11 25.743 36 Erzsébet-város sz. k. v. Erzsébet-város 1. D.-Sz.-Márton A segesvári p.-ü. igazgató-sághoz tartozik 1. D.-Szt.-Márton
Hosszuaszó 453.75 21.300 27 2. Erzsébetváros 2. Erzsébetváros
Radnót 291.98 16.517 24 3. Hosszu-Aszó
B.-Hunyad 1144.96 32.881 46 1. B.-Hunyad 1. B.-Hunyad
Gyalu 764.05 16.658 20 2. Hidalmás
Hidalmás 564.49 18.579 34 3. Kolozsvár városi 2. Kolozsvár
Kolozsvár 533.00 24.491 31 Kolozs tax. v. Kolozsvár 4. Kolozsvár vidéki Kolozsvár 3. Mocs
Kolozsvár 368.39 15.458 24 4. Teke
Mező-Örményes 365.19 14.808 22 5. Mocs
Mocs 589.63 21.868 36 6. Teke
Teke 420.24 18.491 22
Nagy-Igmánd 819.65 37.251 20 1. Komárom
Nemes-Ócsa 634.95 29.036 25 Komárom 2. N.-Igmánd A győri p.ü. igazgató-sághoz tartozik 1. Komárom
Ó-Gyalla 739.87 37.929 25 3. Ó-Gyalla 2. Tata
Tata 619.08 34.375 25 4. Tata
Bálincz 364.15 16.444 26
Birkis 538.91 19.156 25
Bogsán 736.86 30.535 21
Bozovics 1167.02 22.675 18 1. Bogsán
Facset 712.10 19.247 37 2. Bosovicz 1. Bogsán
Jám 598.32 36.444 28 3. Facset 2. Facset
Karánsebes 831.75 28.673 36 Karánsebes Karánsebes 4. Karánsebes 3. Karánsebes
Kricsova 635.10 20.360 30 Lugos Lugos 5.Lugos Lugos 4. Lugos
Lugos 421.18 17.593 24 6. Ó-Orsova 5. Oravicza
Moldova 874.03 22.473 21 7. Teregova 6. Orsova
Oraviczabánya 622.47 41.423 21 8. Oraviczabánya
Orsova 1000.34 18.438 26 9. Szászkabánya
Resicza 819.59 39.504 22
Teregova 1233.03 30.514 24
L.-Szt.-Miklós 377.90 18.985 41 1. L.-Szt. Miklós Az alsó-kubini pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 1. L.-Szt.-Miklós
Liptó-Ujvár 582.65 19.189 19 Rózsahegy 2. Rózsahegy 2. Rózsahegy
Rózsahegy 539.89 20.292 19 3. Liptó-Ujvár
Tepla 328.10 16.292 46
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. izavölgyi
2. vissói
3. huszti
4. szigeti
5. tiszavölgyi
6. ökörmezei
7. taraczvizi
33 Marmaros 9.161.58 227.436 592.411.24 77.552.00 75.400.00 8. técsői
4.119.31 158.999 519.097.16 1. régeni felső
2. alsó-marosi
Marosvá-sárhely 32.53 12.883 88.934.451/2 3. felső-marosi
4. nyárádszeredai
34 Maros-Torda 4.086.78 146.116 430.162.711/2 54.610.00 54.600.00 5. régeni alsó
1. m.-óvári
2. nezsideri
35 Moson 2.13.01 85.961 773.602.791/2 55.328.97 49.600.00 3. rajkai
1. kőhalomi
2. bólya-berethalmi
3. keresdi
36 Nagy-Küküllő 3.330.77 132.454 361.057.00 51.840.00 51.600.00 4. szt.-ágothai
1. b.-gyarmati
2. gácsi
3. losonczi
4. nógrádi
5. füleki
6. szécséni
37 Nógrád 4.103.56 191.678 1,023.518.641/2 72.996.00 70.800.00 7. sziráki
1. galgóczi
2. holicsi
38 Nyitra 3. miavai
4. érsekujvári
5. tapolcsányi
6. nyitrai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Dragomisfalu 724.93 23.564 18
Felső-Vissó 1514.86 27.010 10 1. Felső-Vissó
Huszt 1160.02 35.447 22 2. Huszt
Marmaros-Sziget 1016.29 34.645 26 Marmaros-Sziget Marmaros-Sziget 3. M.-Sziget Marmaros-Sziget 1. Huszt
Nagy-Bocskó 1841.73 30.353 15 4. Ökörmező 2. M.-Sziget
Ökörmező 1162.72 20.122 28 5. Raho
Taraczköz 958.82 22.178 20 6. Técső
Técső 681.88 23.265 20
Magyar-Régen 1488.02 35.357 26 1. M.-Vásárhely
Marosvásár-hely 472.07 30.244 50 2. Mező-Bánd 1. M.-Vásárhely
Marosvásár-hely 480.16 26.318 43 Szászrégen Maros-Vásárhely 3. Ny.-Szereda Maros-Vásárhely 2. Szász-Régen
Nyárád-Szereda 607.41 26.747 43 4. Szászrégen
Szász-Régen 1014.00 31.798 47
Magyar-Óvár 763.04 35.944 25 a győri törvényszék-hez tartozik 1. M.-Óvár a soproni pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 1. Magyar-Óvár
Nezsider 799.93 30.018 21 2. Nezsider
Rajka 450.04 19.999 14
Kőhalom 980.11 30.677 31 Medgyes VII. k. v. az erzsébetvá-rosi törvényszék-hez tartozik 1. Kőhalom
2. Medgyes 1. Kőhalom
Medgyes 675.77 31.432 33 3. Nagy-Sink Segesvár
Segesvár 702.62 26.051 28 Segesvár VII. k. v. 4. Segesvár 2. Segesvár
Szt.-Ágotha 839.81 29.017 31 5. Szt.-Ágotha
B.-Gyarmat 667.28 32.281 43 1. B.-Gyarmat
Gács 583.79 22.992 46 2. Fülek
Losoncz 589.82 23.989 37 3. Losoncz 1. B.-Gyarmat
Rétság 539.66 24.574 37 Losoncz Balassa-Gyarmat 4. Szécsén Balassa-Gyarmat 2. Losoncz
S.-Tarján 603.58 33.097 43 5. Szirák 3. Szirák
Szécsén 519.17 23.340 34 6. Tereske
Szirák 577.65 26.378 33
Galgócz 436.77 28.863 49 1. Érsekujvár
Holics 321.85 25.040 25 Érsekujvár 2. Galgócz 1. Érsekujvár
Miava 280.88 26.366 11 Nyitra Nyitra 3. Miava Nyitra 2. Galgócz
Nagy-Surány 367.14 26.912 22 Szakolcza sz. k. v. 4. Nagy-Tapolcsány 3. Nagy-Tapolcsány
N.-Tapolcsány 537.70 27.791 68 5. Nyitra
Nyitra 635.45 37.930 62
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
7. zsámbokréti
8. pöstyéni
9. privigyei
10. szeniczi
11. vágsellyei
38 Nyitra 5.409.61 368.865 2,157.235.88 123.790.00 116.000.00 12. vágujhelyi
12.668.39 988.532 12,964.454.35 1. kecskeméti alsó
2. pesti közép
3. pilisi alsó
4. solti felső
5. kiskuni alsó
Budapest 201.41 360.551 8,977.776.80 6. váczi alsó
Kecskemét 872.95 44.887 290.041.49 7. solti közép
8. solti alsó
9. kiskuni felső
10. pesti felső
11. kecskeméti felső
12. pilisi felső
13. pesti alsó
39 Pest-Pilis-Solt-Kiskún 11.594.03 583.094 3,696.636.06 177.083.40 170.000.00 14. váczi felső
4.316.20 310.816 2,129.559.031/2 1. alsó csallóközi
2. galanthai
Pozsony 75.16 48.006 502.458.78 3. malaczkai
4. nagyszombati
5. pozsonyi
6. felső csallóközi
40 Pozsony 4.241.04 262.810 1,627.100.251/2 103.254.00 95.400.00 7. szempczi
1. szekcsői
2. sirokai
3. makoviczai
4. tapolyi
5. felső-tarczai
41 Sáros 3.677.37 168.013 537.918.55 64.793.63 65.900.00 6. alsó-tarczai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Ny.-Zsámbokrét 379.61 16.403 43 6. Privigye
Pöstyén 344.09 19.629 30 Érsekujvár 7. Séllye 4. Nyitra
Privigye 660.35 34.917 66 Nyitra Nyitra 8. Szakolcza Nyitra 5. Privigye
Szenicz 503.86 32.088 29 Szakolcza sz. k. v. 9. Szenicz 6. Szenicz
Tornócz 356.96 29.818 16 10. Vágujhely 7. Vágujhely
Vágujhely 416.05 35.376 35
Abony 668.41 36.656 9 1. Pestv. Bpest
Alsó-Dabas 1201.18 29.968 14 2. Czegléd
Bia 355.17 32.104 16 3. Dunavecse 1. Buda
Duna-Vecse 794.41 36.690 11 4. Félegyháza 2. Czegléd
Félegyháza 713.91 26.712 9 Czegléd 5. Gödöllő 3. Gödöllő
Gödöllő 769.43 45.125 26 Félegyháza 6. Halas (kún) 4. Kalocsa
Kalocsa 550.38 39.282 10 Halas Budapest 7. Kalocsa 5. Kecskemét
Kis-Kőrös 1043.71 39.221 12 Nagy-Kőrös Kalocsa 8. Kecskemét. Budapest 6. Kis-Kőrös
Kun-Szt.-Miklós 967.79 24.555 6 Szent-Endre Kecskemét 9. Kis-Kőrös 7. K-Szt-Miklós
Monor 632.19 42.892 21 Vácz 10. K.-sz-Miklós 8. Monor
Nagy-Káta 455.84 25.559 11 Vácz 11. Monor 8. Monor
Pomáz 447.76 30.354 21 12. Nagy-Káta 9. Nagy-Káta
Ráczkeve 561.32 35.169 17 13. Nagy-Kőrös 10. Soroksár
Vácz 470.71 34.211 21 14. Ócsa 11. Vácz
15. Ráczkeve
16. Szt.-Endre
17. Vácz
Dunaszerda-hely 576.45 30.776 63 Bazin 1. Bazin 1. Malaczka
Galantha 491.52 41.218 30 Modor sz. k. v. 2. Duna-Szerdahely 2. N.-Szombat
Malaczka 977.17 46.136 29 Nagy-Szombat sz. k. v. Pozsony 3. Galantha Pozsony 3. Duna-Szerdahely
Nagy-Szombat 718.38 45.062 63 Somorja 4. Malaczka
Pozsony 440.80 30.224 32 Szent-György sz. k. város 5. N.-Szombat 4. Pozsony
Somorja 517.89 24.720 53 6. Pozsony 5. Szered
Szempcz 321.87 19.347 23 7. Somorja
Bártfa 620.92 23.968 61 1. Bártfa
Eperjes 521.22 28.022 60 Bártfa sz. k. v. 2. Eperjes 1. Bártfa
Felső-Szvidnik 618.32 21.412 74 Eperjes sz. k. v. Eperjes 3. Girált Eperjes 2. Eperjes
Girált 587.15 20.436 76 Kis-Szeben sz. k. v. 4. Kis-Szeben 3. Girált
Kis-Szeben 753.31 36.166 61 5. Lemes 4. Kis-Szeben
Lemes 468.50 20.161 48 6. Svidnik
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. csurgói
2. igali
3. kaposvári
4. lengyeltóti
5. marczali
6. nagyatádi
7. szigetvári
42 Somogy 6.684.45 307.448 1,764.197.35 106.867.61 89.500.00 8. tabi
3.228.01 245.787 1,662.709.48 1. csepregi
2. csornai
3. felső-pulyai
Sopron 133.45 23.222 287.800.84 4. kapuvári
5. kis-martoni
6. nagy-martoni
43 Sopron 3.094.56 222.565 1,374.908.64 88.100.00 80.200.00 7. soproni
1. dadai felső
2. nyirbogdáni
3. kisvárdai
4. tiszai
5. nagykállói
6. nyirbátori
44 Szabolcs 4.640.18 214.008 975.439.121/2 72.306.25 69.400.00 7. dadai alsó
6.229.08 293.092 1,176.437.10 1. csengeri
2. erdődi
3. fehér-gyarmati
4. mátészalkai
Szatmár-Németi 182.67 19.708 130.681.60 5. nagy-bányai
6. nagy-károlyi
7. nagy-somkuti
8. szatmári
45 Szatmár 6.046.41 273.384 1,045.755.50 90.215.36 89.000.00 9. szinérváraljai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Csurgó 699.36 31.470 29 1. Csurgó
Igal 599.85 32.821 34 2. Igal
Kaposvár 976.61 41.736 50 3. Kaposvár 1. Csurgó
Lengyeltóti 746.95 28.171 26 Kaposvár Kaposvár 4. Lengyeltóti Kaposvár 2. Kaposvár
Marczali 865.75 38.855 38 5. Marczali 3. Karád
Nagy-Atád 1101.08 44.136 41 6. Nagy-Atád 4. Marczali
Szigetvár 885.78 45.987 58 7. Szigetvár 5. Szigetvár
Tab 766.92 34.701 31 8. Tab
Csepreg 421.29 29.062 50 1. Csepreg
Csorna 486.17 32.410 29 2. Csorna 1. Csepreg
Felső-Pulya 408.31 27.794 37 Kis-Márton sz. k. v. Sopron 3. Felső-Pulya 2. Felső-Pulya
Kapuvár 612.84 40.917 37 Ruszt sz. k. v. 4. Kapuvár Sopron 3. Kapuvár
Kis-Marton 412.15 30.109 26 5. Kis-Marton 4. Kis-Marton
Nagy-Marton 210.39 22.037 19 6. Nagy-Marton 5. Sopron
Sopron 504.01 35.988 37 7. Sopron
Gáva 376.34 21.844 14
Kemecse 556.23 22.521 20 1. Nyiregyháza
Kisvárda 463.49 26.058 20 2. Kisvárda 1. Kis-Várda
Mándok 376.17 20.092 25 Nyiregyháza Nyiregyháza 3. Nagy-Kálló Nyiregy-háza 2. Nagy-Kálló
Nagy-Kálló 1014.81 37.789 20 4. Nyirbátor 3. Nyiregyháza
Nyirbátor 715.64 29.890 23 5. Tisza-Lök
Tiszalök 862.25 31.712 13
Csenger 495.42 20.750 27 1. Erdőd
Erdőd 707.29 23.095 31 2. Fehérgyarmat
Fehér-Gyarmat 523.02 25.875 39
Mátészalka 587.49 31.503 26 Felső-Bánya sz. k. b. v. 3. Mátészalka 1. Fehérgyarmat
Nagybánya 455.22 25.916 39 Nagy-Bánya sz. k. b. v. Szatmár-Németi 4. Nagybánya Nagy-Károly 2. Nagybánya
Nagy-Károly 844.05 30.631 27 Nagy-Károly 5. Nagy-Károly 3. Nagy-Károly
Nagy-Somkút 504.40 23.726 41 6. N.-Somkút 4. Szatmár
Szatmár-Németi 712.51 33.093 43 7. Szatmár-Németi
Szinér-Váralja 852.30 32.595 31 8. Szinérváralja
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. nagyszebeni
2. szászsebesi
3. szelistyei
4. szerdahelyi
46 Szeben 3.277.31 141.627 646.784.44 56.840.00 55.500.00 5. ujegyházi
1. bányai
2. hernádvölgyi
3. lőcsei
4. magurai
5. poprádvölgyi
47 Szepes 3.643.16 172.881 568.359.731/2 66.547.98 62.100.00 6. tátrai
1. krasznai
2. szilágycsehi
3. szilágysomlyói
4. tasnádi
5. zilahi
48 Szilágy 3.784.16 170.022 514.915.401/2 63.412.70 63.500.00 6. zsibói
1. bethleni
2. csáki-gorbói
3. deési
4. kékesi
5. m.-láposi
6. nagy-ilondai
49 Szolnok-Doboka 4.926.19 193.677 576.234.62 68.400.00 68.400.00 7. szamos-ujvári
7.017.93 396.738 4,186.789.991/2 1. buziási
2. csákovai
3. dettai
4. fehértemplomi
Temesvár 36.59 33.694 410.215.31 5. kubini
Versecz 196.76 22.329 181.400.44 6. lippai
7. rékási
8. központi
9. ujaradi
10. verseczi
50 Temes 6.784.58 340.715 3,595.174.241/2 124.541.08 116.300.00 11. vingai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Nagy-Szeben 1410.46 45.365 31 1. N.-Szeben
Szász-Sebes 379.12 17.708 16 Nagy-Szeben VII. k. v. 2. Szász-Sebes
Szelistye 363.98 16.519 11 Szász-Sebes VII. k. v. Nagy-Szeben 3. Szelistye Nagy-Szeben 1. N.-Szeben
Szerdahely 609.35 22.033 13 4. Szerdahely 2. Szász-Sebes
Ujegyház 412.17 14.312 15 5. Ujegyház
Gölniczbánya 563.77 25.156 25 Gölniczbány. b. v. 1. Gölniczb.
Igló XVI. sz. v. 2. Igló
Igló 482.59 21.170 27 Késmárk sz. k. v. 3. Késmárk 1. Gölniczb.
Lőcse sz. k. v. 4. Lőcse
Lőcse 403.82 19.166 52 Lubló (Ó) XVI. sz. 5. Lubló 2. Késmárk
Ó-Falu 541.95 21.897 34 Olaszi (Szepes) XVI. sz. v. Lőcse 6. Szepes-Ófal. Lőcse 3. Lőcse
Podolin 510.40 25.692 31 Poprád XVI. sz. v. 7. Szepes Szombathely 4. Lubló
Szepes-Szombat 536.09 19.866 42 Várallya (Szepes) XVI. sz. v. 8. Szepes-Váralja
Krecsena 454.37 19.877 30 1. Sz.-Somlyó
Szilágy-Cseh 679.25 33.692 47 1. Szilágy-Cseh 2. Tasnád
Szilágy-Somlyó 720.32 28.903 40 Szilágy-Somlyó Zilah 3. Tasnád 3. Zilah 1. Szil-Somlyó
Tasnád 827.53 29.629 44 Zilah 4. Zilah a nagy-károlyi pénzügy-igazgató-sághoz tartozik 2. Tasnád
Zilah 563.38 26.713 45 5. Zsibó 3. Zilah
Zsibó 439.14 21.038 34
Bethlen 688.08 27.403 46 1. Bethlen
Csáki-Gorbó 613.80 23.901 45 2. Csáki-Gorbó
Deés 786.81 32.659 50 Deés 3. Deés 1. Deés
Kékes 482.93 19.933 39 Szamos-Ujvár sz. k. v. Deés 4. Kékes Deés 2. M.-Lápos
Magyar-Lápos 1254.59 34.014 47 5. M.-Lápos 3. Szamos-Ujv.
Nagy-Ilonda 528.29 20.992 53 6. Nagy-Ilonda
Szamos-Ujvár 520.42 23.262 38 7. Szamos-Ujv.
Buziás 638.13 31.190 27 1. Buziás
Csákova 550.13 25.122 13 2. Csákovár
Detta 480.65 21.308 19 3. Detta 1. Buziás
Fehértemplom 540.57 28.529 19 4. Fehértempl. 2. Detta
Kubin 533.37 21.964 8 5. Lippa 3. Fehértempl.
Lippa 670.85 31.550 28 Fehér-templom Fehér-templom 6. Károlyfalva Temesvár 4. Lippa
Rékás 663.89 29.492 26 7. Kubin 5. Temesvár
Temesvár 781.89 41.612 21 8. Temesvár 6. Versecz
Uj-Arad 484.93 31.364 18 9. Uj-Arad 7. Vinga
Versecz 750.81 33.477 25 10. Versecz
Vinga 555.55 30.466 18 11. Vinga
12. Rékás
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. völgységi
2. simontornyai
3. földvári
4. központi
51 Tolna 3.498.53 234.643 1,602.624.221/2 81.147.82 67.200.00 5. dombovári
1. alsó-járai
2. felvinczi
3. m.-ludasi
4. topánfalvi
5. tordai
52 Torda-Aranyos 3.702.57 137.031 421.891.03 52.200.00 51.900.00 6. toroczkói
9.717.61 531.286 4,123.337.191/2 1. alibunári
2. antalfalvi
3. bánlaki
4. cseneji
5. módosi
6. nagybecskereki
Pancsova 113.16 17.127 125.810.60 7. nagykikindai
8. n.-szt.-miklósi
9. pancsovai
10. párdányi
11. perjámosi
12. török-becsei
13. török-kanizsai
53 Torontál 9.604.45 514.159 3,997.526.591/2 165.262.58 160.000.00 14 zsombolyai
1. baáni
2. csaczai
3. illavai
4. kisut.-ujhelyi
5. bittsei
6. puchói
7. trencséni
8. vágbeszterczei
54 Trencsén 4.460.54 244.919 655.885.24 83.902.03 80.200.00 9. zsolnai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Bonyhád 455.94 34.799 38 1. Bonyhád
Gyönk 551.69 41.282 27 2. D.-Földvár 1. Dunaföldvár
Paks 801.28 52.583 16 Szegzárd 3. Gyönk Szegzárd 2. Högyész
Szegzárd 584.99 45.543 15 4. Paks
Tamási 1104.63 60.436 30 5. Szegzárd 3. Szegzárd
6. Tamási
Alsójára 586.29 14.324 27
Felvincz 268.28 13.076 18 1. Alsó-Jára
Maros-Ludas 585.11 25.392 29 Felvincz 2. Felvincz
Topánfalva 777.91 28.797 10 Torda Torda 3. M.-Ludas Torda 1. Torda
Torda 585.28 26.794 35 4. Torda
Toroczkó 756.29 17.605 21
Alibunár 519.80 26.217 10
Antalfalva 757.77 42.258 13
Bánlak 527.78 21.750 17 1. Alibunár
Csenej 487.02 31.934 18 2. Antalfalva
Módos 629.63 24.205 20 3. Billéd 1. N-Becskerek
Nagy-Becskerek 953.13 45.335 25 4. Módos 2. N.-Kikinda
5. N.-Becskerek 3. Módos
Nagy-Kikinda 781.37 46.314 11 Nagybecs-kerek 6. N.-Kikinda 4. Pancsova
Nagy-Szt.-Miklós 668.64 43.052 17 Nagybecs-kerek Nagy-Kikinda 7. N.-Szt-Miklós Nagy-Becskerek 5. Szt.-Miklós
Pancsova 839.32 38.261 14 Pancsova 8. Pancsova 6. Török-Kanizsa
Párdány 525.77 24.384 14 9. Perlasz 7. Zsombolya
Perjámos 441.92 30.841 14 10. Törökbecse
Török-Becse 815.14 39.137 10 11. T.-Kanizsa
Török-Kanizsa 825.93 37.842 26 12. Zsombolya
Zsombolya 637.37 43.100 18
Baán 509.25 22.654 64 1. Baán
Csacza 397.29 28.290 13 2. Bittse
Illava 526.66 24.426 43 3. Csácza
Kisutcza-Ujhely 454.72 27.196 38 4. Illava 1. Baán
Nagy-Bittse 386.63 24.669 20 Trencsén sz. k. v. Trencsén Trencsén 2. N.-Bittse
Puchó 472.26 24.667 49 5. Puchó 3. Puchó
Trencsén 606.16 31.675 58 6. Trencsén 4. Trencsén
Vágbesztercze 452.86 22.649 54 7. V.-Besztercze 5. Zsolna
Zsolna 638.54 34.291 54 8. Zsolna
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
1. m.-zniói
2. sz.-blatnóczi
55 Turócz 1.125.21 45.933 168.444.30 33.440.04 34.200.00
1. homoródi
2. sz.-kereszturi
56 Udvarhely 2.749.71 105.520 266.845.57 40.800.00 40.300.00 3. sz.-udvarhelyi
1. tiszántuli
2. tiszáninneni
57 Ugocsa 1.177.23 65.377 175.989.37 32.500.00 33.300.00
1. bereznai
2. kaposi
3. szobránczi
58 Ung 3.241.97 126.707 383.598.13 58.518.00 56.700.00 4. ungvári
1. felső-eőri
2. kis-czelli
3. körmendi
4. kőszegi
5. m.-szombati
6. német-ujvári
7. sárvári
8. szt.-gotthardi
9. szombathelyi
59 Vas 5.496.09 360.590 1,788.988.60 126.915.00 105.700.00 10. vasvári
1. devecseri
2. enyingi
3. pápai
4. veszprémi
60 Veszprém 3.947.35 208.487 1,320.465.75 75.022.82 71.600.00 5. zirczi
1. alsó-lendvai
2. csáktornyai
3. keszthelyi
4. letenyei
61 Zala 5. n.-kanizsai
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Stubna fürdő 516.65 21.251 48 a besztercze-bányai törvényszék-hez tartozik a beszter-czebányai p. ü. igazgató-sághoz tartozik
Turócz-Szt-Márton 608.56 24.412 47
Homoród-Oklánd 938.75 29.154 42 Székely-Udvarhely Székely-Udvarhely 1. Oklánd Székely-Udvarhely 1. Sz.-Udvarhely
Székely-Keresztur 749.14 34.823 50 2. Sz.-Udvarhely 2. Sz.-Keresztur
Székely-Udvarhely 1044.63 36.540 43 3. Sz.-Keresztur
Halmi 667.69 33.600 43 a beregszászi és szatmár-németi törvényszék-hez tartozik 1. Nagy-Szőllős a beregszá-szi p. ü. igazgató-sághoz tartozik
Nagyszőllős 509.54 31.777 32 2. Halmi 1. Nagy-Szőllős
Nagy-Berezna 1428.76 29.774 51 1. Nagyberezna
Nagy-Kapos 507.19 29.721 53 Ungvár a beregszá-szi törvény-székhez tartozik 2. Nagy-Kapos
a beregszá-szi p. ü. igazgató-sághoz tartozik 1. Nagy-Kapos
Nagy-Szobráncz 605.10 24.490 51 3. Szobráncz 2. Ungvár
Ungvár 671.89 31.349 55 4. Ungvár
Felső-Eőr 488.74 43.367 60 1. Felső-Eőr
Kis-Czell 584.17 34.679 41 2. Kis-Czell 1. Felső-Eőr
Körmend 525.19 26.879 55 3. Kőszeg 2. Körmend
Kőszeg 438.06 24.933 53 4. M.-Szombat 3. Kőszeg
Mura-Szombat 527.17 41.100 114 Kőszeg sz. k. v. Szombathely 5. Németujvár Szombat-hely 4. M.-Szombat
Német-Ujvár 430.92 31.033 51 Szombathely 6. Sárvár 5. Németujvár
Sárvár 543.43 30.305 48 7. Szt.-Gothard 6. Sárvár
Szent-Gotthard 696.65 48.578 80 8. Szombathely 7. Szombat-hely
Szombathely 604.53 31.658 65 9. Körmend 8. Szt.-Gothard
Vasvár 577.65 27.532 50 10. Vasvár
Devecser 617.86 35.980 46 1. Veszprém
Enying 677.52 27.471 15 Pápa 2. Devecser 1. Pápa
Pápa 812.47 41.709 50 Veszprém Veszprém 3. Enying Veszprém 2. Veszprém
Veszprém 909.23 37.668 35 4. Pápa 3. Zircz
Zircz 822.64 38.430 38 5. Zircz
Alsó-Lendva 603.44 40.161 78 1. Csáktornya
Csáktornya 447.73 34.799 71 2. B.-Füred 1. Alsó-Lendva
Keszthely 420.17 23.849 26 Zala-Egerszeg 3. Keszthely 2. Csáktornya
Letenye 477.76 22.213 49 4. Letenye 3. Keszthely
Nagy-Kanizsa 515.89 32.153 39 5. Lendva (Alsó) 4. Letenye
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Szám

Vármegyei

Városi
Térfogat négyzet-kilométe-rekben
Népesség

Állami egyenes adó

A vármegyei törvény-hatóság
Közigazgatási járások száma és elnevezése


törvényhatóság
összes közigazgatási kiadása az 1890. évi költségvetés szerint
javadalmazás az 1883:XI. tc. alapján
frt frt
6. novai
7. pacsai
8. perlaki
9. sümegi
10. tapolczai
11. zala-szt.-gróti
61 Zala 5.905.81 359.984 1,886.034.67 114.420.69 106.100.00 12. zala-egerszegi
1. gálszécsi
2. homonnai
3. bodrogközi
4. nagymihályi
5. s.-a.-ujhelyi
6. szerencsi
7. szinnai
8. sztropkói
9. tokaji
62 Zemplén 6.254.79 277.575 1,131.556.75 99.213.84 98.300.00 10. varannói
1. beszterczebányai
2. breznóbányai
3. n.-szalatnai
63 Zólyom 2.644.12 102.500 466.631.901/2 50.957.74 48.300.00 4. Zólyomi
10 11 12 13 14 15 16 17 18


Járási székhely

A járás térfogata

A járás lakosainak száma
A járás-hoz tartozó közsé-gek száma

A törvény-hatóság területén fekvő
rendezett tanácsú városok száma törvényszék székhelye járásbiróság száma és székhelye pénzügy-igazgatóság székhelye adóhivatalok száma és székhelye
Nova 431.59 15.143 52
Pacsa 444.96 23.975 38 Nagy-Kanizsa 6. N.-Kanizsa 5. N.-Kanizsa
Perlak 313.97 32.902 34 Zala-Egerszeg 7. Perlak 6. Sümeg
Sümeg 432.35 24.389 30 Nagy-Kanizsa a veszprémi törvény-székhez is tartozik 8. Sümeg Zala-Egerszeg 7. Tapolcza
Tapolcza 923.50 41.705 62 9. Tapolcza 8. Z.-Egerszeg
Zala-Szent-Grót 265.36 18.687 28 10. Z.-Egerszeg
Zala-Egerszeg 550.75 25.187 69
Gálszécs 478.68 27.762 37
Homonna 892.49 29.996 74 1. Gálszécs
Király-Helmecz 793.60 38.031 50 2. Homonna 1. Homonna
Nagy-Mihály 502.04 31.591 44 3. K.-Helmecz 2. K.-Helmecz
S.-A.-Ujhely 621.40 38.364 45 S.-A.-Ujhely 4. N.-Mihály S.-A.-Ujhely 3. N.-Mihály
Szerencs 601.52 34.637 26 5. S.-A.-Ujh. 4. S.-A.-Ujh.
Szinna 950.44 21.885 49 6. Szerencs 5. Tokaj
Sztropkó 512.02 12.527 65 7. Sztropkó 6. Varannó
Tokaj 410.01 20.523 15 8. Tokaj
Varannó 492.59 22.259 46 9. Varannó
Besztercze-bánya 664.67 28.850 59 Besztercze-bánya sz. k. b. v. 1. Beszterczebá-nya 1. Besztercze-bánya
Breznóbánya 621.86 21.932 25 Breznóbánya sz. k. b. v. Besztercze-bánya 2. Breznób. Beszter-czebánya 2. Breznób.
N.-Szalatna 508.10 21.307 14 Zólyom sz. k. b. v. 3. Zólyom
Zólyom 449.88 15.768 31

2. számú melléklet az 1891. évi XXXIII. törvénycikk indokolásához

Kimutatás az ALAPOK, ALAPITVÁNYOK ÉS LETÉTEK vagyonállásáról, vármegyék szerint

Folyószám
Vármegye
I. Vármegyék tulajdonát képező alapok II. Vármegyék felügyelete s kezelése alattiak
Meglévő vagyon Hátralék Összesen Meglévő vagyon Hátralék Összesen
frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr.
1 Abauj-Torna 120.636 031/2 31.626 64 152.262 671/2 17.539 34 5.986 84 23.526 18
2 Alsó-Fehér 97.079 04 28.231 88 125.310 92
3 Arad 372.719 60 9.342 641/2 382.062 241/2 87.706 521/2 724 02 88.430 541/2
4 Árva 78.487 21 50.726 80 129.214 01
5 Bács-Bodrog 666.089 17 151.178 16 817.267 33 15.728 001/2 286 28 16.014 281/2
6 Baranya 297.608 18 60.797 48 358.405 66 39.135 93 39.135 93
7 Bars 149.843 61 125.242 89 275.086 50 17.120 29 17.120 29
8 Békés 351.706 69 33.937 50 385.644 19 131.321 66 131.321 66
9 Bereg 183.350 64 53.106 441/2 236.457 081/2 3.906 711/2 1.131 81 5.038 521/2
10 Besztercze-Naszód 226.054 09 65.787 94 291.842 03 11.045 97 1.256 76 12.302 73
11 Bihar 395.744 461/2 33.240 59 428.985 051/2 312 312
12 Borsod 158.572 90 8.075 70 166.648 60
13 Brassó 156.339 23 9.104 34 165.443 57
14 Csanád 141.878 28 101.661 251/2 243.539 531/2 51.536 77 373 08 51.909 85
15 Csik 37.982 241/2 1.593 26 39.575 501/2
16.454 26 201 67 16.655 93 44.431 66 1.964 69 46.396 35
16 Csongrád 211.947 39 60.169 39 272.116 78 39.812 99 39.812 99
17 Esztergom 174.765 39 51.615 46 226.380 85 35.254 39 35.254 39
18 Fejér 371.325 121/2 20.930 50 392.255 621/2 7.724 45 7.724 45
19 Fogaras 43.780 55 33.804 56 77.585 11 2.082 34 24 2.106 34
20 Gömör-Kishont 219.006 861/2 32.036 64 251.043 501/2
21 Győr 196.218 68 24.447 76 220.666 44 30.178 30 151 33 30.329 63
22 Hajdu 87.615 451/2 62.410 82 150.026 271/2
23 Háromszék 219.675 79 17.498 09 237.173 88 25.162 26 25.162 26
24 Heves 231.566 681/2 118.989 11 350.555 801/2
25 Hont 124.950 69 6.196 02 131.146 71
26 Hunyad 133.047 48 27.047 08 160.094 56
27 Jász-N.-K.-Szolnok 424.646 30 54.916 43 479.562 73
28 Kis-Küküllő 40.687 36 4.822 22 45.509 58 22.480 581/2 850 50 23.331 08
29 Kolozs 200.360 711/2 57.479 05 257.839 761/2
30 Komárom 233.653 491/2 9.929 41 243.582 901/2
31 Krassó-Szörény 155.787 511/2 76.700 081/2 232.487 60 58.002 981/2 1.305 771/2 59.308 76
32 Liptó 33.971 96 33.934 05 67.906 01
33 Mármaros 121.684 321/2 62.802 741/2 184.487 07 22.705 19 1.378 70 24.083 89
Átvitel 6,675.237 43 1,519.584 611/2 8,194.822 041/2 663.188 351/2 15.433 781/2 678.622 131/2

III. Letétek s biztositékok

I., II., III. rovat tesz együtt
Ész-re-vétel
Meglévő vagyon Hátralék Összesen Meglévő vagyonban Hátralékban Összesen
frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr.
44.152 331/2 44.152 331/2 182.327 71 37.613 48 219.941 19
11.766 98 11.766 98 108.846 02 28.231 88 137.077 90
49.678 391/2 49.678 391/2 510.104 52 10.066 661/2 520.171 181/2
566 49 566 49 79.053 70 50.726 80 129.780 50
76.224 221/2 1.099 951/2 77.324 18 758.041 40 152.564 391/2 910.605 791/2
18.273 79 18.273 79 355.017 90 60.797 48 415.815 38
24.254 51 24.254 51 191.218 41 125.242 89 316.461 30
32.735 11 32.735 11 515.763 46 33.937 50 549.700 96
164.406 90 164.406 90 351.664 251/2 54.238 251/2 405.902 51
28.917 37 28.917 37 266.017 43 67.044 70 333.062 13
42.641 48 42.641 48 438.697 941/2 33.240 59 471.938 531/2
18.998 601/2 18.998 601/2 177.571 501/2 8.075 70 185.647 201/2
31.747 72 31.747 72 188.086 95 9.104 34 197.191 29
22.845 451/2 22.845 451/2 216.250 501/2 102.034 331/2 318.294 84
37.982. 241/2 1.593 26 39.575 501/2
16.735 92 16.735 92 77.621 84 2.166 36 79.788 20
10.670 201/2 10.670 201/2 262.430 581/2 60.169 39 322.599 971/2
6.183 26 6.183 26 216.203 04 51.615 46 267.818 50
379.049 571/2 20.930 50 399.980 071/2
9.534 07 9.534 07 55.396 96 33.828 56 89.225 52
7.666 16 7.666 16 226.673 021/2 32.036 64 258.709 661/2
28.564 07 28.564 07 254.961 05 24.599 09 279.560 14
11.873 48 11.873 48 99.488 931/2 62.410 82 161.899 751/2
65.597 181/2 65.597 181/2 310.435 231/2 17.498 09 327.933 321/2
177.662 64 177.662 64 409.229 331/2 118.989 11 528.218 441/2
11.664 81 11.664 81 136.615 50 6.196 02 142.811 52
55.911 13 55.911 13 188.958 61 24.047 08 216.005 69
39.267 94 39.267 94 463.914 24 54.916 43 518.830 67
3.128 64 3.128 64 66.296. 581/2 5.672 72 71.969 301/2
87.945 36 87.945 36 288.306 071/2 57.479 05 345.785 121/2
21.876 021/2 21.876 021/2 255.529 52 9.929 41 265.458 93
1.103 96 430 25 1.534 21 214.894 46 78.436 11 293.330 57
4.337 77 4.337 77 38.309 73 33.934 05 72.243 78
59.049 221/2 59.049 221/2 203.438 74 64.181 441/2 267.620 181/2
1,185.981 211/2 1.530 201/2 1,187.511 42 8,524.407 001/2 1,536.548 60 10,060.955 601/2
Folyószám
Vármegye
I. Vármegyék tulajdonát képező alapok II. Vármegyék felügyelete s kezelése alattiak
Meglévő vagyon Hátralék Összesen Meglévő vagyon Hátralék Összesen
frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr.
Áthozat 6,675.237 43 1,519.584 611/2 8,194.822 041/2 663.188 351/2 15.433 781/2 678.622 131/2
34 Maros-Torda 74.741 62 16.820 11 91.561 73
35 Moson 351.004 85 12.308 66 363.313 51 62.624 63 62.624 63
36 Nagy-Küküllő 72.636 461/2 65.240 73 137.877 191/2 281.757 88 33.871 56 315.629 44
37 Nógrád 285.849 941/2 72.471 661/2 358.321 61 1.175 99 1.175 99
38 Nyitra 429.358 371/2 96.542 63 525.901 001/2 103.985 49 425. 351/2 104.410 841/2
39 Pest-P.-S.-K.-K. 543.644 341/2 438.076 23 981.720 571/2 35.888 311/2 70 981/2 35.959 30
40 Pozsony 306.733 45 53.628 46 360.361 91 129.844 34 200 59 130.044 93
41 Sáros 158.442 45 21.576 13 180.018 58 19.544 69 304 90 19.849 59
42 Somogy 273.743 97 3.682 01 277.425 98 215.060 201/2 1.708 78 216.768 981/2
43 Sopron 392.687 58 6.967 41 399.654 99 47.709 94 88 47.797 94
44 Szabolcs 340.362 291/2 21.038 081/2 361.400 38
45 Szatmár 149.462 34 81.235 671/2 230.698 011/2 3.366 08 71 39 3.437 47
46 Szeben 69.601 62 44.559 681/2 114.161 301/2 144.670 84 43.381 451/2 188.052 291/2
47 Szepes 94.013 67 4.186 131/2 98.199 801/2 52.831 10 52.831 10
48 Szilágy 121.150 02 25.720 32 146.870 34
49 Szolnok-Doboka 184.682 62 12.447 26 197.129 88 32.836 19 32.836 19
50 Temes 426.413 10 69.460 191/2 495.873 291/2 8.947 51 8.947 51
51 Tolna 378.775 33 26.962 98 405.738 31 179.006 06 3.699 53 182.705 59
52 Torda-Aranyos 88.558 22 28.175 75 116.733 97 42.723 55 4.001 371/2 46.724 921/2
53 Torontál 3,042.407 42 767.426 42 3,809.833 84 420.313 72 202.379 64 622.693 36
54 Trencsén 140.331 06 9.438 51 149.769 57 4.368 74 4.368 74
55 Turócz 30.606 85 12.785 82 43.392 67
56 Udvarhely 37.258 451/2 1.266 60 38.525 051/2 271 93 8 80 280 73
57 Ugocsa 13.163 11 20.166 57 33.329 68
58 Ung 55.566 39 55.750 97 111.317 36 2.445 98 51 67 2.497 65
59 Vas 441.051 79 16.057 89 457.109 68 41.048 54 248 01 41.296 55
60 Veszprém 156.546 35 62.625 79 219.172 14 105.648 29 2.940 86 108.589 15
61 Zala 171.688 46 72.327 381/2 244.015 841/2
62 Zemplén 168.991 171/2 61.494 93 230.486 101/2 4.00 4.000
63 Zólyom 110.176 871/2 1.904 65 112.081 521/2 3.109 41 3.109 41
Összesen 15,784.887 631/2 3,701.930 27 19,486.817 901/2 2,607.367 771/2 308.886 681/2 2,916.254 46
III. Letétek s biztositékok I., II., III. rovat tesz együtt Észrevétel
Meglévő vagyon Hátralék Összesen Meglévő vagyonban Hátralékban Összesen
frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr. frt kr.
1,185.981 211/2 1.530 201/2 1,187.511 42 8,524.407 001/2 1,536.548 60 10,060.955 601/2
16.372 25 16.372 25 91.113 87 16.820 11 107.933 98
7.540 50 7.540 50 421.169 98 12.308 66 433.478 64
96.309 77 96.309 77 450.704 111/2 99.112 29 549.816 401/2
62.942 911/2 62.942 911/2 349.968 85 72.471 661/2 422.440 511/2
62.743 091/2 62.743 091/2 596.086 96 96.967 981/2 693.054 941/2
64.450 83 94.450 83 673.983 49 438.147 211/2 1,112.130 701/2
27.745 93 27.745 93 464.323 72 53.829 05 518.152 77
13.213 01 13.213 01 191.200 15 21.881 03 213.081 18
58.171 88 58.171 88 546.976 051/2 5.390 79 552.366 841/2
10.555 01 10.555 01 450.952 53 7.055 41 458.007 94
7.611 59 7.611 59 347.973 881/2 21.038 081/2 369.011 97
31.659 301/2 31.659 301/2 184.487 721/2 81.307 061/2 265.794 79
82.937 37 82.937 37 297.209 83 87.941 141/2 385.150 971/2
9.877 01 9.877 01 156.721 78 4.186 131/2 160.907 911/2
16.940 02 16.940 02 138.090 04 25.720 32 163.810 36
17.158 891/2 17.158 891/2 234.677 701/2 12.447 26 247.124 961/2
435.360 61 69.460 191/2 504.820 801/2
55.305 89 55.305 89 613.087 28 30.662 51 643.749 79
10.385 81 10.385 81 141.667 58 32.177 121/2 173.844 701/2
345.798 13 345.798 13 3,808.519 27 969.806 06 4,778.325 33
36.807 96 36.807 96 181.507 76 9.438 51 190.946 27
21.064 67 21.064 67 51.671 52 12.785 82 64.457 34
5.267 92 5.267 92 42.798 301/2 1.275 40 44.073 701/2
1.883 16 1.883 16 15.046 27 20.166 57 35.212 84
9.875 89 138 16 10.014 05 67.888 26 55.940 80 123.829 06
187.616 09 187.616 09 669.716 42 16.305 90 686.022 32
67.465 15 67.465 15 329.659 79 65.566 65 395.226 44
171.688 46 72.327 381/2 244.015 841/2
45.342 57 45.342 57 218.333 741/2 61.494 93 279.828 671/2
10.041 32 10.041 321/2 123.327 60 1.904 65 125.232 25
2,599.065 151/2 1.668 361/2 2,600.733 52 20,991.320 561/2 4,012.485 32 25,003.805 881/2

3. számú melléklet az 1891. évi XXXIII. törvénycikk indokolásához

Főkimutatás a vármegyék tulajdonát képező, továbbá felügyelete és kezelése alatt levő ALAPOK, ALAPITVÁNYOK ÉS LETÉTEK 1889. ÉVI VAGYONÁLLÁSÁNAK

I.

Folyó szám Alap neve Meglevő vagyon Hátralék Összesen
frt kr. frt kr. frt kr.
1 Állategészségügyi 6.369 411/2 47 6.369 881/2
2 Állattenyésztési 6.427 10 4.095 55 10.522 65
3 Alvincz-Borbereki védmű 328 25