1891. évi XLIII. törvénycikk

a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak s nevelőinek nyugdijazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. törvénycikk módositása tárgyában * 

1. § Az 1875:XXXII. törvénycikk 1. és 2. §-ában elősorolt nyugdijra jogositottak közé felvétetnek még a tanitóképezdék mellett fennálló gyakorló iskoláknál, az emberbaráti intézeteknél, az alsófoku kereskedelmi és iparos iskoláknál, valamint minden tanfolyamuknál fogva a népoktatási tanintézetek körébe tartozó iskoláknál végleges minőségben alkalmazott tanitók és tanitónők: ha a tanitói hivatal viselésére az 1868:XXXVIII. tc. 133. §, vagy az 1883:XXX. tc. 61. és 62. §-aiban meghatározott képesitéssel birnak és ezen felül az 1879:XVIII. tc. követelményeinek megfelelnek.

2. § Életük végeig élvezendő rendes nyugdijjal távozhatnak tanitói állomásukról:

1. azok, a kik az 1875:XXXII. tc. ugyszintén a jelen törvény 1. §-ában elősorolt intézetek valamelyikében legalább 40 beszámitható éven át szolgáltak, mint alkalmazott segéd vagy rendes tanitók;

2. azok, kik legkevesebb 10 beszámitható évig szolgáltak ugyanoly intézetben mint segéd- vagy rendes tanitók, ha valamely, önvétkök vagy hibájuk nélkül származott testi vagy lelki fogyatkozás miatt tanitói kötelességeiknek teljesitésére véglegesen képtelenekké váltak, vagy életök 65-ik évét betöltötték.

3. § Az élethosszig élvezendő nyugdijra jogositottak nyugdijának évi összege a nyugdij alapjául szolgáló beszámitható fizetésnek tiz szolgálati év után, - mibe beleértendő a mozgositás folytán hadi szolgálatban, ugyszintén hadi fogságban töltött idő is, - 40%-kal és a tiz évet meghaladó szolgálat után minden további év után 2-2%-kal magasabb összegben állapitandó meg, ugy, hogy a 40 évi szolgálati idő kitöltése után a beszámitható fizetésnek teljes összege jár. Az ellátás mindig 10 forintos összegekre kerekitendő ki, ugy, hogy az öt forintig terjedő részösszegek elhagyandók, 5 frtnál nagyobb összegek ellenben 10 frtnak veendők.

A 300 frtot elérő, vagy azt tulhaladó beszámitható fizetés teljes összegénél magasabb nyugdijban hosszabb szolgálati idő után sem részesithető senki; ellenben az évi 300 frtnál kevesebb fizetéssel ellátott tanitók és tanitónők részére is a nyugdij-kiszabásnál mindig 300 frt évi fizetés veendő alapul.

4. § A szolgálatban az igényjogosultat utoljára megillető beszámitható javadalmazás összegének megállapitásánál számba veendők:

a) a rendszeresitett fizetés készpénzben;

b) az előbbeni magasabb fizetés kiegészitéseül huzott kiegészitési (személyi) pótlék;

c) a fizetéssel egyenlőnek tekintendő s nem kizárólag a hivatalos müködés tartamára engedélyezett személyi pótlék;

d) a fizetés kiegészitő részét képező rendszeres korpótlékok, valamint a tanitóknak járó hasonló természetü tandijak, ez utóbbiak az utolsó öt év átlaga szerint számitva;

e) a készpénzfizetést pótló vagy kiegészitő földilletmény jövedelme, a terménybeli járandóságok és egyéb szolgálmányok tiz évi átlag szerint számitandó helyi értéke. Ellenben természetbeni lakás, lakbér, a rendszeresitett javadalmazás kiegészitő alkatrészét nem képező kegyuri adomány, helyi vagy drágasági pótlék, iskola fütésére szolgáló fajárandóság, irodai átalány, segéd tartására szolgáló javadalom a végellátás összegének kiszámitásánál nem veendő figyelembe.

5. § A nyugdijra jogositottnak felesége férje halála esetén évenkénti rendes özvegyi segélyt kap, ha férje legalább 10 beszámitható éven át szolgált és legalább egy éven át élt vele házasságban.

Az özvegyek segélypénze 300 frtnak, illetve az elhalt férj legutolsó beszámitandó fizetésének 600 frtjáig ennek 50%-át, a 600 frtot meghaladó rész után pedig 20%-át teszi, mely segélypénz a férj halála napjától számitott fél év mulva tétetik folyóvá, melyből az özvegyen maradt nő nemcsak saját gyermekeit, hanem elhalt férjének előbbeni házasságából származott gyermekeit is ellátni tartozik.

6. § A nőtanitók a férfitanitókkal az ellátási igény elbirálásánál ugy a jogok, mint a kötelezettségek tekintetében egyenlőknek tekintendők.

A férj azonban neje után annak három havi fizetésével, illetve, ha nyugdijas állapotban halt el, három havi nyugdijával felérő temetkezési járulékon kivül semminemü részeltetésre igényt nem tarthat.

7. § A nőtanitó saját alkalmaztatása után őt megillető nyugdijra vagy végkielégitésre az esetben is tarthat igényt, ha férje még életben van, vagy utána külön ellátást élvez s folytonos ellátását akkor is megtartja, ha férje után később részesül csak ellátásban, vagy ha ujra férjhez megy.

8. § Ha az özvegy anya segélypénzt huz, akkor gyermekei fejenként az anyát megillető ellátásnak 1/6-át kapják.

A gyámpénznek valamennyi gyermekre eső összege azonban az özvegyi ellátás összegét meg nem haladhatja.

A nőtanitó árvái, minthogy atyjok az 5. §-ban foglalt korlátozás folytán özvegyi ellátásban nem részesülhet, szülőtlen árvákul tekintendők és róluk az alább következő §. értelmében kell gondoskodni, oly módon, hogy az árvagyámpénz alaptételének kiszámitása akként eszközlendő, mintha az atya özvegyi ellátásához igénynyel birna.

9. § A teljesen szülőtlen árvák, ha csak egyik szülőjük működött a tanitói pályán, fejenként a fentebbi § értelmében számitandó gyámpénzen felül még 25 frtot kapnak; ha mind a két szülőjük tanitó volt, ugy mindenik szülőjük után külön-külön számitandó gyámpénzen kivül még 50 frtot nyernek.

A teljesen szülőtlen vagy vagyontalan árvák az őket megilletendett gyámpénz fejében három éves koruktól kezdve árvaházakban neveltetnek, ugyszintén azon vagyontalan árvák, kik teljesen szülőtlenekül tekintendők, mivel egyik szülőjük házassági elválás, vagy valami saját hibája miatt özvegyi nyugdiját elvesztette, vagy ilyet nem is nyert; utóbbiak azonban csak az esetben, ha életben maradt szülőjük kérelmezné, vagy ha az 1868:XXXVIII. tc. 4. §-a értelmében gyámkirendelés szüksége forogna fenn, vagy ha az életben maradt szülő magaviselete miatt az illetékes hatóság az árva érdekében kivánatosnak tartaná.

Az ily árvák gyámpénze neveltetésük tartama alatt a nyugdijalapból az illető árvaház javára szolgáltatik ki.

E czélnak megfelelő árvaházak létesitésére és ezek fentartási költségeinek fedezésére az országos tanitói nyugdijalap rendkivüli jövedelmei és annak előre nem látott bevételei forditandók.

Kellően indokolt esetekben a vallás- és közoktatásügyi minister kivételesen megengedheti, hogy a teljesen szülőtlen árva eltartása és nevelése a gyámhatóság által kirendelt gyám vagy pedig gyámhatóság által ajánlott, ugy anyagi, mint erkölcsi biztositékot nyujtó rokon gondjaira bizassék, mely esetben az árvát illető gyámpénz is gyámjának, illetőleg rokonának kezéhez folyósitandó.

10. § A nyugdij- és gyámalap jövedelmei közé felveendő az oly népoktatási tanintézetekbe járó tankötelesek után hozzájárulás czimén évenként fizetendő 15. kr., mely tanintézetek tanitói az 1875:XXXII. tc. 2. §-a, illetve ezen törvény 1. §-a értelmében a nyugdijra jogositottak sorába felvétettek.

Ezen hozzájárulási dij elsősorban a szülőktől szedendő be, másodsorban az iskolafentartóktól; szabadságukban állván ezeknek a dijak fedezésére a szülők beigazolt vagyontalansága, vagy általános tandijmentesség esetén az 1868:XXXVIII. tc. 4. §-a értelmében fizetendő iskolamulasztási birságokból befolyt pénzösszeget igénybe venni.

11. § Egész 40 évi szolgálata tartama alatt köteles mindenki évenkint a nyugdij- és gyámalap javára a jelen törvény értelmében a beszámitható fizetésének, vagy a mennyiben a 300 frtot el nem érné, a részére biztositott teljes nyugdij 2%-át fizetni.

12. § Az 1875:XXXII. tc. 28. és 29. §-aiban foglalt és a jelen törvény által változást nem szenvedett, valamint a jelen törvény 10. és 11. §-aiban felsorolt dijakat az iskolafentartók, illetve az állami iskoláknál a gondnok, a felekezeti és községi iskoláknál az 1876:XXVIII. tc. 9. §-a értelmében alakitott iskolaszékek saját szavatosságuk mellett kötelesek minden polgári év első két havában a községi adópénztárba beszolgáltatni, illetőleg késedelmes fizetés esetében a behajtás iránt intézkedni; mi végből az iskolafentartót terhelő évi dijakról az iskola szükségleteinek fedezéséről való gondoskodás alkalmával egyidejüleg tartoznak intézkedni; a tanitók közvetlen terhét képező járulékokat azonban az illetőknek állomásaikkal egybekötött javadalmukból tartoznak levonni.

Ha a fizetésre kötelezett vonakodása miatt ezen járulékok beszedése akadályba ütköznék, az iskolaszék megkeresésére a behajtást az illető községi előljáróság eszközli.

Mulasztás esetén a hátralék után az állami közadókra nézve megállapitott % késedelmi kamat fizetendő s a mulasztást elkövetett fél, iskolaszék vagy községi előljáróság 5-50 frtig terjedő birsággal sujtható a közigazgatási bizottság által a nyugdijalap javára.

13. § Az 1875:XXXII. tc. 31. §-ában foglalt kedvezmény alapján az orsz. tanitói nyugdijintézethez való hozzájárulás kötelezettsége alól felmentett iskolafentartók ezen kedvezményt a jelen törvény hatálybaléptéig külön nyugdijintézetünkbe felvett tanitók és tanitónőkre nézve jövőre is feltétlenül élvezik.

A jelen törvény hatálybalépte után azonban csak az esetben jogositvák tanitókat, illetve tanitónőket saját nyugdijintézetükbe uj tagokul felvenni, ha a jelen törvény szentesitésétől számitandó fél év alatt irásbelileg kijelentik, hogy az érintett határidő után nyugdijintézetükbe felveendő tanitóik és tanitónőik részére azoknak ezen törvényben megállapitottnál nagyobb megterheltetése nélkül legalább is annyi és oly mérvü végellátást és egyéb előnyöket biztositanak, mint mennyit a jelen törvény megállapit.

14. § A jelen törvény 1892. évi január hó 1-én lép életbe.

Ezen időpont elérkeztéig beálló nyugdij- és végellátási igények, valamint a kötelezettségek is a nyugdijintézettel szemben az 1875:XXXII. tc. rendelkezései értelmében birálandók meg.

A jelen törvény életbeléptétől kezdve a befizetések, valamint az 1870. évtől számitandó szolgálati évek arányában végellátások is a jelen törvény szabványai értelmében eszközlendők; az 1870. évet megelőző szolgálati évek arányában pedig azon kormányrendeletek, gyakorlat, egyházi vagy községi szabályzat, vagy magánszerződés értelmében, a melynek hatálya alatt az igények szereztettek.

Jelen törvény hatálybaléptéig nyugdijazottaknak járandóságait továbbra is az eddigi módon az tartozik fizetni, ki eddig fizette.

Az ezen törvény életbeléptéig szerzett igények fentartatnak és nyugdijazás esetén figyelembe veendők.

15. § A jelen törvény életbeléptétől számitandó 10 év eltelte után az orsz. tanitói nyugdij- és gyámalap állapotát feltüntető ujabb részletes mathematikai mérleg készitendő.*

16. § A népoktatási nyilvános tanintézetek és nyilvános kisdedóvó intézetek tanitóinak és nevelőinek nyugdijazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak gyámolitásáról szóló 1875:XXXII. tc. 7., 9. §-a, a 10. § 2. pont második bekezdése, a 13. § első bekezdése, a 15., 16. § 3. pont, 19., 20., 21., 22., 25. §-a, a 29. § 1. és 2. pontja, a 30., 32., 38., 39., 41., 44., 45. §-ok hatályok kivül helyeztetnek.

E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister és a pénzügyminister bizatnak meg.

* Az ezen törvénynek alkotásával egyidejüleg készült mérleg a következő adatokat tünteti föl:

Bevétel Kiadás

Fizetés

A tanitó 2%
Az egyszerre befizetendő díj á 0.28% A fentartó hatóság fizet A tanulóktól beszedendő
Összesen

á 9.78%

Többlet
frt 300.- frt 6.- frt -.84 frt 12.- frt 12.- 30.84 29.34 + 1.50
frt 350.- frt 7.- frt -.98 frt 12.- frt 12.- 31.98 34.23 - 2.25
frt 380.- frt 7.60 frt 1.06 frt 12.- frt 12.- 32.66 37.16 - 4.50
frt 400.- frt 8.- frt 1.12 frt 12.- frt 12.- 33.12 39.12 - 6.-

Ha az átlagos 380 frt fizetést veszszük alapul, akkor a tanitók számának szaporodásával, a mérleg következőkép alakul:

Szaporodás száma A kiadás meghaladja-e
a bevételt
Jelenlegi többlet Különbség
500 2,250 3,453.80 + 1,203.80
1,000 4,500 3,453.80 - 1,047.20
1,500 6,750 3,453.80 - 3,297.20
2,000 9,000 3,453.80 - 5,447.20
(M. D.)