1892. évi XVIII. törvénycikk indokolása

a magyar korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érme- és pénzrendszerre vonatkozólag kötendő szerződésről * 

Általános indokolás

Az 1867. évi XII. tc. 66-ik §-ának rendelkezése szerint nemcsak kivánatos, de szükséges is, hogy mind a pénzrendszer, mind a pénzláb a vámszövetséghez tartozó két államban egyenlő legyen. Egyuttal elrendeli ez a törvényszakasz azt is, hogy ha a pénzrendszer és pénzláb tekintetében megállapitott intézkedések megváltoztatása, vagy uj pénzrendszernek és pénzlábnak megállapitása utóbb szükségesnek, vagy czélszerűnek mutatkoznék, ez a két ministerium kölcsönös egyetértésével és a két országgyülés helybenhagyásával fog történni.

Ezen rendelkezéshez hiven most, midőn mindkét állam kormánya érmerendszerét megváltoztatni és az aranyértéket behozni óhajtja, saját törvényhozásától arra kér felhatalmazást, hogy a másik állam kormányával az érme- és pénzrendszerre nézve az előterjesztett szerződést köthesse.

Ebben a szerződésben kifejezést talált e szerint az idézett 1867. évi törvényünknek megfelelő az az intentio, hogy a két államnak uj, most létesitendő érték- és érmerendszere, annak teljes önállósága mellett mindkét államban egyenlő alapokra fektettessék, olyannyira, hogy ez által lehetővé váljanak azok a további intézkedések, melyek a két állam valutáját egymás területén egyenjogúvá teszik és azt eredményezik, hogy a két állam területe az ily egyenlő elvekre fektetett két valutának a szerződés tartama alatt egy forgalmi területét képezze.

Annak a körülménynek, hogy nemcsak a jövőben akarunk az idézett 1867-diki törvényünk rendelkezésének megfelelni, hanem már a multban is az ezen törvény és az azzal kapcsolatos 1867. évi XVI. törvénycikk XII. czikkelye által teremtett viszonyok közt éltünk, egy más irányban szintén kifejezésre kellett a jelen szerződésben jutni. Ez a körülmény ugyanis azt eredményezte, hogy most, midőn mindkét állam uj érték- és érmerendszer behozatalára teszi meg az első, de irányadó lépéseket, mindkét állam ugyanazon, eddig közös érték- és érmerendszert hagyja el.

E szerint a két állam, ha az idézett törvényes határozmányok nem is lennének meg, az eddigi érték közös voltánál fogva a gyakorlati követelményeket figyelembe véve alig tehetne egyebet, mint az átmenetet az uj érték- és pénzrendszerre egy egyöntetű actióval létesiteni. Az ennél az átmenetnél követendő politika egységes és egyöntetű voltának biztositékai találják kifejezésöket a szerződés intézkedéseinek egy egész sorozatában.

Ugyancsak az a körülmény, hogy egy eddig közös értékről és pénzrendszerről óhajt a monarchia mindkét állama uj érték- és pénzrendszerre átmenni, tette szükségessé azokat a további intézkedéseket, a melyek az eddigi értékrendszer liquidatioját jelentik.

Két irányban volt itt szükséges megállapodásra jutni. Először az eddigi érték érczpénzeinek bevonásában fekvő teher, másodszor a közös függő adósságot képező államjegyek bevonásának terhe volt megosztandó. Mindkét megállapodás nemcsak azért képezi a jelen javaslatnak kiválóan fontos intézkedéseit, mert a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslatban a dolog természete folytán még érintve sincs, tehát ennyiből uj intézkedés, hanem azért is, mert ezekben a megállapodásokban mindkét félre előnyös megfejtést találtak oly kérdések, melyek tisztázva eddig nem voltak, és melyeknél az előzékenység hiánya egyik vagy a másik félnél az egész reformatiónak csak megkezdése elé is igen komoly akadályokat gördithetett volna.

Az egyes rendelkezések indokolása az alábbiakban következik.

Részletes indokolás

AZ I-III. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 1-4. §-t és azok indokolását.)

E czikkekben a monarchia két államában behozandó érték legsarkalatosabb alaphatározatai foglaltatnak, a milyenek az értékfém, a számitási egység, a számitási egység felosztása, az értékfém ötvözete, az alapsúly és ezzel kapcsolatban a pénzláb.

A IV. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 5. és 6. §-t és azok indokolását.)

Ez a czikk a koronaérték arany értékpénzeire vonatkozó ama határozmányokat tartalmazza, a melyek a szerződéses viszonyból folyólag is, különösen azért, mert az érmék mindkét állam területén egyenlően forgalomképesek, mindkét államban egyenlőek kell, hogy legyenek.

Ilyenek az érmék darabolására, nyers és finom súlyára, átmérőjére, az érmék értékének s veretési idejének jelzésére, a veretés pontosságára és a megengedett eltérésre vonatkozó határozmányok.

Egyebekben nem szükséges, hogy az érmék kiállitása teljesen egyenlő legyen s a szerződéses viszonynak elég van téve az által, hogy a két pénzügyminister értesiteni fogja egymást, hogy az érméket mikép szándékozik kiállitani. Ez a rendelkezés a koronaérték valamennyi érméjére kiterjed.

A külföld példáját vizsgálva, azt látjuk, hogy a latin unio alapszerződése, az 1865. deczember 23-iki szerződés, szintén a közös megállapodások körébe vonja az érmék darabolását, súlyát, finomságát, a veretésnél a törvényes súly- és finomságtól való eltérést és az érmék átmérőjét, a feliratra nézve pedig szintén kiköti a veretés évszámának felvételét.

A skandináv unio mindezen megállapodásokon kivül még a jelen szerződésnek az értékjelzésre vonatkozó határozmányát is tartalmazza, sőt az érmék kiállitását illetőleg, még a jelen szerződés határozatain is túlmegy, a mennyiben az érmék karimájának minőségére is kiterjed.

Az V. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 8. §-át és annak indokolását.)

A fémvalutának jellege magával hozza azt, hogy az aranyból, mint valutafémből verendő érmék veretésének korlát nem szabható. A koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 8. §-ának indokolásában már kifejtetett, hogy a veretés magánosok számára is feltételét képezi annak, hogy valamely ország tagjává váljék azon közgazdasági csoportnak, melyet az ugyanarra a fémre alapitott valutával biró országok képeznek, hogy csak a magánosok számlájára történő veretés biztositja a valutafémnek szabad be- és kifolyását, csak ez szab határt a váltóárfolyamok ingadozásának, szóval csak az óvja meg valamely ország valutáját az izolált valuta hátrányaitól. Ugyanott utaltam arra, hogy minő jelentősége van a verdedíjnak s általában a veretés egyéb föltételeinek az arany bejövetelére és az árfolyamok alakulására nézve is. A szerződés természetéből folyik, hogy a két kormány, mint a melyre a verdedíjnak a törvényben meghatározott maximumon belüli megállapitása bizatnék, közös egyetértéssel egyenlő alapelvek szerint fogja annak a díjnak mindenkori mérvét meghatározni.

A VI. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 7. §-át és annak indokolását.)

Ebben a czikkben, a mely a két állam arany értékérméinek törvényes forgalmát mindkét állam területén biztositja, kerül az arany érmék tekintetében az egész szerződésnek és az annak alapját képező 1867. évi XII. tc. 66. §-ának az az alapintentiója kifejezésre, a mely szerint a monarchia két állama az egyenlő elvek szerint szabályozott két pénzrendszer érméinek egy forgalmi területét képezze.

Oly rendelkezés ez, mely minden érme-unionak annak természetéből folyó alap rendelkezését képezi.

A két állam érméinek törvényes forgalma mindkét területen azt hozza magával, hogy a forgalmi súly mindkét államban a nyerssúly egy és ugyanazon hányadával állapittassék meg, valamint azt is, hogy mindkét állam saját érméivel szemben kötelezőnek ismerje el magára nézve azokat a rendelkezéseket, a melyek czélja a forgalomban levő érméknek teljes értékű voltát a forgalmi súlynak megfelelő magasságban állandóan biztositani.

Ennek a kötelezettségnek teljesitését lehetővé teendő, a javaslat azt a rendelkezést tartalmazza, hogy oly érmék, melyek a forgalmi súlyt nem érik el, tekintet nélkül arra, hogy melyik szerződő fél verdéjéből kerültek ki, mindkét állam állami és egyéb közpénztárai által bevonatnak, az illető központi állampénztárba szállittatnak és onnan, ha saját veretűek, átveretés végett az illető állam saját pénzverdéjébe küldetnek, ha pedig a másik állam veretét viselik, hasonló czélból, a névérték megtéritése ellenében a kibocsátó állam pénzügyi kormányzatának adatnak át. Ennek az intézkedésnek részletes szabályozása a két pénzügyministerre van bizva. A két állam jótállása érméi teljes értékűségének érvényben tartása iránt nem terjed ki azokra az érmékre, a melyek súlya nem a rendes forgalom folytán, hanem máskép fogyott meg. Ugyanebből az okból az ilyen érmék csak belértékök megtéritése ellenében vonatnak be s nem szállittatnak vissza a kibocsátó állam verdéjébe.

A latin unio szerződéséből hiányoznak az arany-értékpénz tekintetében ily határozmányok. Ez az eltérés az intézkedésekben abból következik, hogy a latin unio államai arany értékpénzeikre nézve forgalmi súlyt nem állapitottak meg, értékpénzeik súlyát általában nem garantirozták és nem vállaltak kötelezettséget megkopott érméiket átveretni. Ezek az államok azokat az aranyérméket, a melyek a megengedett eltérésen kivül 1/2 %-kot vesztettek súlyokból, állampénztáraiknál nem fogadják el.

A skandináv unioban ellenben, hol az értékpénzek forgalmi súlya olyképen van az állam átveretési kötelezettségével biztositva, mint nálunk, a jelen czikkben javasolt intézkedésekkel egészen rokon rendelkezések állanak fenn, melyek az 1873. május 27-iki érmeegyezmény 11. czikkében vannak kifejezve.

A VII. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 9. §-át és annak indokolását.)

Érmepolitikai tekintetek javasolják, hogy a rendszeresitett és a szerződés IV. czikkében meghatározott arany értékpénzeken kivül más, a koronaérték rendszeréhez tartozó érmék ne verettessenek. Ugyanezek a tekintetek igénylik azt is, hogy a két állam által eddig vert négy- és nyolcz-forintos érmék további veretése megszűnjék.

E czikknek feladata az aranyveretés ezen megszoritását az érmenemek tekintetében a két államra nézve szerződésszerű kötelességgé tenni.

A kereskedelmi érméket képező eddigi aranyak veretését mindkét állam továbbra is fentartja magának.

A VIII. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 11., 12., 13., 15. és 17. §-ait és azok indokolását.)

Valamint az érme- és pénzrendszer tekintetében létesitendő szerződési viszony szükségessé teszi az értékpénzek veretésére nézve egyenlő alapelvek megállapitását, ugy az értékpénzhelyettesitő érmék, az ezüst érmék, a nikel és bronz váltópénz veretésére nézve is szükséges, hogy a darabolás, a finomság, a súly, az érmék méretei és az egyes érmék pontossága egyenlő intézkedésekkel szabályoztassék. Egyebekben az érmék kiállitása felől már a szerződés IV. czikke is azt az intézkedést tartalmazza, hogy annak az összes korona értékbeli érméknél lehetőleg egyezőnek kell lenni, a mire nézve a két állam pénzügyministere közt megegyezés létesitendő.

Megkivánom jegyezni egyuttal, hogy ezen intézkedés alkalmas arra, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával e tárgyban folytatott tárgyalások módot nyujtsanak a monarchia mindkét állama kormányának arról gondoskodni, hogy mindkét állam érméinek feliratai a közjogi helyzet igényeivel ellentétben ne álljanak.

A IX. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 14., 16. és 18. §-ait és azok indokolását.)

Az idézett helyeken van kifejtve a szüksége annak, hogy az értékpénzt nem képező érmék általában csak az állam számlájára verettessenek, továbbá azon tekintetek, melyek az ezüstpénz és a nikel- és bronz-váltópénz kibocsátandó összegének megállapitására vezettek és végül annak is az indokai, hogy ezeknek az érméknek kibocsátása és az ausztriai értékű váltópénznek ezzel a kibocsátással kapcsolatos bevonása iránt a részletes intézkedés a rendeleti utra hagyassék.

Az új érték behozatalának egyöntetű végrehajtása, melynek a forgalmi eszközök ez a kicserélése egyik nem lényegtelen mozzanatát képezi, teszi szükségessé, hogy a két kormány e tekintetben is egyetértőleg és egymással összhangban járjon el.

A X. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 13., 15. és 17. §-ait és azok indokolását.)

Ez a czikk kapcsolatban a IX. czikkel, hol a koronaértékbeli ezüst-, nikel- és bronzérmék veretésének és kibocsátásának összege van megállapitva, meghatározza a kulcsot, mely szerint ez érmék kibocsátása a szerződő két állam közt megosztatik. E kulcs a 30:70 arányszámnak felel meg, a mely az alkotmányos korszak kezdete óta minden érmeügyi intézkedésnél alkalmazásba vétetett.

De alkalmazza ezen czikk ugyane felosztási arányszámot az ausztriai értékű érmék bevonására is és evvel megadja az ausztriai érték megváltoztatásával járó liquidatiónak kulcsát is.

A valutareformmal okvetlenül megfejtendő volt azon kérdés, hogy mikép osztassék fel az a teher, mely a valutarendezés és az értékmegváltoztatással jár; tehát azon teher, mely az államjegyek és az eddigi érczpénz bevonásából áll.

A váltópénz bevonása, már annak természeténél fogva is, vesztességgel jár; az ezüstértékpénzünk bevonásával járó veszteség pedig azon különbségben találja okát, mely értékpénzünknek a papirforinttal egyenlő értékelése és e pénzek ezüsttartalmának ennél jóval alacsonyabb piaczi ára között beállott.

A XIX. czikknél vannak kifejtve azon indokok, melyek az államjegyek bevonásával járó veszteségnek megosztását illetőleg a 30:70 arányhoz vezettek.

Az érczpénz tekintetében a teher megosztásánál nem volt legalább általánosságban valamely más előzőleg megállapitott arányszáma a veretésnek alapul vehető, mert az 1867. óta kibocsátott váltópénz kivételével, a két állam pénzveretése között arány soha sem volt megállapitva; az ezüstértékpénz tekintetében ily arány megállapitva nem is lehetett, mert az ezüstnek jellege, mint értékpénz, a szabad veretés idejében legalább ki is zárt minden korlátot, melyet ily arány jelentett volna.

De a veretés aránya nem is szolgálhatott az ezüstértékpénz bevonásával járó teher megosztási kulcsának alapjául, mert az ezüstértékpénz veretése nem az egyik vagy másik fél előnyére, hanem a forgalom érdekében történt és a szabad ezüstveretés idejében igen nagy részben tényleg magánosok számlájára eszközöltetett, de ezenkivül ugy a kivert ezüstértékpénz, mint váltópénz mindkét állam forgalmának szolgált.

Igy egyéb biztos és megtámadhatlan alap hiányában mindkét fél jól felfogott érdekében fekvőnek látszik, ugyanazt a kulcsot alkalmazni az érczpénz bevonásánál is, mely az állam jegyek bevonására is alkalmaztatott és a mely a mivelettel járó előnyök, jelesül a váltópénzek kibocsátásával járó haszon felosztására is megállapittatott, a 30:70 arányszámot, mely különben is eddig minden, a pénzrendszer és érmeügy terén felmerült haszon és veszteség megállapitásánál alkalmazásba vétetett.

A XI. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 19. és 20. §-ait és ezek indokolását.)

Az idézett helyen találhatók az intézkedések, melyek az ezüst, nikel és bronz érmék fizetési erejére vonatkoznak, továbbá azok, melyek ezen érmék beváltását értékpénz ellenében váltópénztáraknál, végül ez érmék súlyának és felismerhetőségének épségben tartását biztositják. A szerződéses viszony, melybe az érmeügy és pénzrendszer tekintetében a monarchia másik államával lépünk, szükségessé teszi, hogy a két állam veretével ellátott ily váltópénz forgalomképessége is mindkét állam területén biztositást és egyenlő szabályozást nyerjen. Mindegyik állam kötelezettséget vállal a saját érméi súlyának és felismerhető voltának épségben tartására és ezen kötelezettségből folyik azoknak a határozatoknak a szüksége, melyeknek czélja a súlyban vagy felismerhetőségben megfogyott érméknek annak az államnak verdéjébe való visszaszállitása, a mely államnak veretét az illető érme viseli. A szerződő államok jótállása nem terjed ki a hamisitott, valamint a nem rendes forgalom, hanem egyéb körülmények folytán kárt szenvedett érmékre, azért ezek minden megtérités nélkül bevonandók és nem szállitandók vissza azon államba, a melynek veretét viselik. A végből, hogy a hamisitásoknak gyorsan és erélyesen lehessen elejét venni, megállapittatik a két állam pénzverdéinek az a kötelezettsége, hogy egymást a hamisitásokról azonnal értesiteni fogják.

A nem hamisitott, de másképen, mint a közönséges forgalom által kárositott érmék tekintetében nincsen szükség egyéb kölcsönösen kikötött intézkedésre, hanem csak oly eljárás megállapitására, melylyel ezen érmék a forgalomra alkalmatlanná tétetnek.

Az előadottakkal majdnem teljesen azonos intézkedéseket tartalmaz a latin unio- s még inkább a scandinav érme-unióra vonatkozó alapszerződés.

A XII. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 10. §-át és annak indokolását.)

Az idézett helyen javasolt intézkedés szerint az 1868. évi VII. és 1869. évi XII. tc. alapján vert ausztriai értékű ezüst egyforintosok további intézkedésig törvényes forgalomban maradnak.

Minthogy a jelen szerződés egyik alapelvét az képezi, hogy mindkét állam érméi kölcsönösen elfogadtatnak és a közös vámterület a mindkét veretű érmék közös forgalmi területét képezi, minthogy továbbá az 1857-iki érmeügyi nyiltparancs alapján a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban az ezüst forintosokon kivül két- és negyedforintosokat is vertek: a szerződésnek e czikkében a monarchia mindkét államában vert ausztriai értékű összes ezüst értékpénzek ma is fennálló törvényes forgalma továbbra is - mindaddig, a mig ezek az érmék egyáltalában forgalomban maradnak - szerződésszerűleg biztosittatik, még pedig oly értékarányban, hogy a kétforintos négy, az egyforintos két koronával, a negyedforintos pedig 50 fillérrel számittassék.

A második bekezdésben foglalt intézkedés által a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 10. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint az ausztriai értékű ezüst-értékpénz veretése beszüntettetik, illetőleg a pénzügyi kormánynak birtokában levő vagy az által már megszerzett ezüstmennyiségek kiveretésére korlátoztatik, a szerződő két fél által kölcsönösen elvállalt szerződésszerű kötelezettséggé tétetik.

A harmadik bekezdésben foglalt az a rendelkezés, hogy azok az ezüstmennyiségek, a melyek kiveretése ausztriai értékű érmékre még engedélyezve van, kölcsönösen pontosan megállapittassanak, folyománya az előbb emlitett kölcsönös kötelezettség elvállalásának, mert ez által válik ez a kötelezettség hatályossá.

A negyedik bekezdésnek az a rendelkezése, hogy pénzverési czélokra szolgáló minden ezüstmennyiség beszerzési módjának megállapitása ezentúl a két pénzügyminister megegyezésétől van függővé téve, szemben egyrészt a forgalomban egyelőre megmaradó ezüstmennyiséggel, másrészt a nemzetközi nemesfémpiacz viszonyaival, mindkét fél érdekeinek megóvására feltétlenül szükséges.

A XIII. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 21. §-át és annak indokolását.)

Az idézett 21. szakasz átmeneti intézkedés természetével biró rendelkezést tartalmaz, mely szerint a monarchia két állama által eddig vert ezüst és réz váltópénz kölcsönös elfogadása biztosittatik, s mely szerint az összes eddig vert ausztriai értékű ezüst és réz váltópénz, addig is, mig koronaértékbeli forgalmi eszközökkel nem pótoltatik, a monarchia egész területén törvényes forgalommal bir, még pedig azon értékarány alkalmazásával, a mely szerint egy ausztriai értékű forint két koronával egyenlőnek számittatik.

A javasolt intézkedés azonos természetű tehát azzal az intézkedéssel, a mely az ausztriai értékű ezüst értékpénzre nézve alkalmazandó.

Az összeségökben a koronaértékre való átmenetet jelentő egyes lépések sikere és igy mindkét szerződő fél érdeke feltételezi azt, hogy az egyes rendelkezések, melyek az ausztriai értékű váltópénz bevonásáról intézkednek, minden egyes esetben a két kormány egyezsége alapján történjenek.

A XIV. CZIKKHEZ

A monarchia másik állama fenn kivánja tartani azt a jogot, hogy az úgynevezett levantei (Mária Terézia) tallérokat pénzverdéjében ezentúl is verethesse. Ezen ezüstérmék, a mint az a jelen czikkben is kifejezésre kerül, törvényes fizetési értékkel nem birván, veretésük pénzrendszerünkre semmi káros befolyással nem birhat.

Minthogy ezeknek az érméknek veretése a monarchia másik állama pénzverdéjének némi jövedelmet szolgáltat, minthogy továbbá ezek az érmék a keleten, különösen Afrika nagy kiterjedésű területein közkedveltségnek örvendenek és igy alkalmasak a monarchia kereskedelmi érdekeit e területeken előmozditani, minthogy végül ez érmék veretése a belföldi ezüst termelésnek is bizonyos fokú keresletet biztosit: alig tehető észrevétel az ellen, ha részünkről a monarchia másik államának e fentartását elismerjük.

A XV. CZIKKHEZ

Az eddigi gyakorlat szerint mindkét állam érméit, finomság és súly tekintetében, a bécsi főkémle intézetben ellenőrzi, mi végből a magyar kormány eddig jogositva volt ehhez az intézethez állandóan egy magyar tisztviselőt kiküldeni.

Az a fokozott fontosság, melylyel pénzverésünk a koronaérték behozatala után birni fog, szükségessé teszi, hogy érméink szabályszerűségének megállapitására, önálló főkémleintézetet állitsunk fel. Jelen czikk arról intézkedik, hogy azon az ellenőrzésen kivül, melyet mindegyik fél főkémleintézete a saját veretű érmekkel szemben teljesit, mindegyik szerződő fél pénzverése, a másik fél ellenőrzésének is alá legyen vetve; folyománya ez annak a szerződésszerűleg megállapitott és biztositott egyenjogúságnak, melylyel a két állam pénzverdéiből kikerült érmék mindkét területen birnak.

Az a nagy jelentőség, melylyel érczérték, de különösen aranyérték mellett az értékérmék teljes értékűsége ugy az állampénztári kezelésben, mint a magánforgalomban bir, szükségessé teszi, hogy az aranyértékpénzek törvényszabta és forgalmi súlyának megfelelő teljesen pontos és hiteles súlymértékek készittessenek, a melyek segélyével az állami és egyéb közpénztárak a koronaérték behozataláról szóló törvényjavaslat 7. §-ában, illetőleg a jelen törvényjavaslat VI. czikkében reájuk rótt feladatokat teljesithetik, és a magánosok is megállapithatják azt, vajjon aranyérméik a törvényszabta vagy a forgalmi súlynak megfelelnek-e. Hogy ily súlydarabok magánosok által is megszerezhetők legyenek, azok a két pénzügyminister megegyezése alapján, rendeleti uton megállapitandó előállitási költségek árán, áruba lennének bocsátandók.

A szerződő felek ellenőrzési joga egymás pénzverését illetőleg, a Skandináv Unio szerződésében is biztositva van, és az 1857. évi érmeegyezménynek, mely Ausztria és a német vámszövetség között állott fenn, szintén egyik határozmányát képezte, sőt ez utóbbi egyezményben igen messzemenő hatálylyal volt összekötve.

A XVI. CZIKKHEZ

A szoros viszony, mely érmeügyünk és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok érmeügye közt is fennállott, már régen arra vezetett, hogy a két állam a minden egyes hóban vert érméket, egymásnak kimutatta. A czélba vett érmereform oly jelentőséget ad a pontos érmeügyi statistikának, hogy indokoltnak mutatkozik ily statistika vezetésénél, azt, hogy mire kell ennek a statistikának kiterjedni, nemkülönben az adatok és az eredmények kölcsönös megküldését szerződésszerű kötelezettség tárgyává tenni.

Ugyancsak a szerződési viszonyból folyik e czikknek az a rendelkezése, mely szerint a két pénzügyminister az összes érmeügyi törvényeket egymással tartozik közölni.

Ezekkel az intézkedésekkel különben csak követjük a fennálló európai érme-egyesületek példáját.

A XVII. CZIKKHEZ

Ez a czikk a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 22. §-ának rendelkezését, mely a forgalomból való kivonatásukig az ausztriai értékre szóló papirpénzjegyeknek törvényes forgalmáról és értékmeghatározásról szól, a két állam szerződésszerű kötelességévé teszi.

XVIII. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 23. §-át és annak indokolását.)

Az idézett helyen fel vannak sorolva azok az intézkedések, a melyek mint a koronaérték megállapitása után a valutarendezés műveletének további végrehajtása és befejezése végett megteendők. Ezek az intézkedések a kettős érték szerinti számitás megszüntetése és a koronaértékben való közkötelező számitás elrendelése, ezzel kapcsolatban az általános érmeforgalom rendezése az uj érték alkalmazása a jogviszonyokra, továbbá az érmeügy rendezésénél még ez alkalommal meg nem fejtett kérdés, az ezüstértékpénz kérdésének tisztába hozatala. Az államjegyek bevonását, a melyek bevonatásáról a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 23. §-ában szól, jelen javaslat a következő, XIX-dik czikkében külön tárgyalja.

A koronaértékben való közkötelező számitás behozatala, az általános érmeforgalom rendezése és az ausztriai értékű ezüstértékpénzre vonatkozó rendelkezés oly lényeges mozzanatai az érmereformnak és annyira az érme- és pénzrendszer tekintetében kölcsönös megegyezés mellett folytatandó politikához tartoznak, hogy az e tekintetben teendő intézkedések, mindkét államban okvetlenül egyetértőleg megállapitott elvek alapján teendők meg.

A koronaérték alkalmazása a jogviszonyokra ellenben, minthogy ez szoros összefüggésben van a két állam magánjogi viszonyaival, egyetértő megállapitást nem igényel ugyan, minthogy azonban a forgalom számos érdeke azt követeli, hogy ebben az irányban is netaláni ellentétes eljárás kerültessék, a két kormány kölcsönösen arra kivánná magát kötelezni, hogy az illető törvényjavaslatok benyujtása előtt egymással érintkezésbe fog lépni.

Mivel a koronaértékbeni számitás közkötelezővé tételéig egy átmeneti állapot fog beállni melyben a számitás mindkét értékben fog folyni és ugy az ausztriai érték, mint a koronaérték pénzei forgalomban lesznek, szüksége mutatkozik annak, hogy egyrészt ezen állapot a monarchia mindkét államában egyöntetűen szabályoztassék, másrészt a koronaérték érméinek forgalmi képessége már az átmeneti idő alatt a monarchia mindkét területén egyformán biztosittassék. Erre czéloznak a törvényjavaslat második és harmadik bekezdésében foglalt azon intézkedések, melyekkel a koronaértékbeli érmék, a váltópénz korlátolt fizetőképességének figyelembe vételével, ausztriai értékre szóló tartozásoknál is mindkét államban facultativ törvényes fizetési eszközzé tétetnek. Miután itt ausztriai értékű pénzjegyek helyettesitéséről van szó koronaértékbeli pénzek által, a koronaértékbeli érmék értéke van a XII. és XIII. czikkben kifejezett értékarány szerint ausztriai értékben kifejezve.

A XIX. CZIKKHEZ

(Lásd a koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 23. §-át és annak indokolását.)

A koronaérték megállapitásáról szóló törvényjavaslat 23-ik szakaszánál lett kifejtve az, hogy az aranyértékre való áttérésnek s illetőleg az egész valutareformnak végczélját a készfizetések felvétele képezi, melynek ismét előfeltételeként a kényszer árfolyammal ellátott, fedezetlen államjegyek kérdésének végleges rendezése jelentkezik, és hogy a törvényhozás e kérdést csak az államjegyek bevonása, illetőleg a fedezetökre szükséges aranykészletek beszerzése után fogja véglegesen rendezhetni.

A szerződésnek ezen czikke, az erre vonatkozó előterjesztések megtételét, az arra alkalmas időpontban a két állam kormányának szerződésszerű kötelességévé teszi és evvel mindkét államban törvénynyel beczikkelyezett biztositékát nyujtja annak, hogy az államjegyek kérdése csakugyan rendeztetni fog.

A XIX. czikk második bekezdése megállapitja azon arányszámot, mely szerint az államjegyek bevonásából előálló költségek, a két szerződő államot terhelik.

Az 1867. évi XV. törvénycikk, mely Magyarország jótállását a 312,000.000 frt függő adóssággal szemben megállapitja, nem tartalmaz semmi intézkedést a tekintetben, hogy ezen adósság bevonásának esetére az abból előálló teherben, a két állam hogy osztozzék. Az 1868. évi XLVI. tc. 17. §-ában is tulajdonkép csak az államjegyek készitése, az ezekre való felügyelet, az elhasznált jegyek megsemmisitése, a forgalmon kivül helyezett jegyek beváltása s az ezen miveletek körüli eljárás által igényelt költségek és díjazások tekintetében állapitja meg a 30:70 aránynak megfelelő kulcsszámot, 22. §-ában pedig ugyanez arányt az államjegyek bevonásánál előálló haszon megosztására is alkalmazza. Ilyen körülmények közt a teherviselési kulcs megállapitásánál első sorban érvényesiteni kellett azon, az 1867. évi XV. tc. által világosan megállapitott jogunkat, hogy bennünket csak a közös államadósságot képező 312 millió forint államjegy beváltásának hányada terhel, a sóbányautalványok helyett forgalomban levő államjegyek ellenben kizárólag a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által rendezendők. A 312 millió forint államjegy beváltásának terhe tekintetében pedig a 30:70 aránynak megfelelő kulcsszámban állapodtunk meg, mert habár magáról az adósságról az 1868. évi XLVI. törvénycikkben ezen arányszám kimondva nincs, az egyéb terheknek és előnyöknek e megosztási kulcsa oly praejudiciumot alkot, hogy itt, hol az alkudozások terére kellett lépni, egy reánk nézve kedvezőbb kulcsnak érvényesitése egyértelmű lett volna az egész ügy elodázásával.

A XX. CZIKKHEZ

A szerződés időbeli határidejét, a felmondás, illetőleg hallgatólagos meghosszabbitásnak módját és a felmondás esetére a mindkét fél érdekében szükséges óvintézkedéseket tartalmazza.

A javaslat szerint ez a szerződés hosszabb időre köttetik, mint a milyenre a vám- és kereskedelmi szövetség terjed.

Ha figyelembe vesszük azt, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség a pénzrendszerre vonatkozó szerződésnek semmikép sem képezi szükséges előfeltételét, továbbá, hogy a pénzrendszer egy nemzet egész gazdasági életével mennyire összeforr, hogy minden változás e téren a közgazdasági viszonyoknak olykor igen jelentékeny megrázkódtatásával jár, hogy jelen érmeegyezményünk intézkedései csak huzamos idő lefolyása mulva fognak a nép vérébe átmenni, sőt hogy új pénzrendszerünk csak hosszabb idő mulva fog teljesen megvalósulni, indokoltnak fog mutatkozni, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség időtartamától eltérőleg a jelen szerződés tartama 18 esztendőben állapittatott meg. Azok a szempontok, a melyek a hosszabb időtartam megállapitásánál irányadók voltak, ugy látszik, a fennálló két külföldi érme-unio létrejövetelénél is érvényesültek, a latin unio első izben 15 évre, a skandinav unio 12 évre köttetett.

Noha az 1867. évi XII. tc. azt rendeli, hogy minden változtatás, mely az érmeügyre és pénzrendszerre vonatkozik, a két kormánynak előzetes tárgyalásaihoz van kötve, mégis czélszerűnek látszott a szerződés felbontását egy évi felmondáshoz kötni, még pedig a végből, hogy a felmondás megtörténtének esetére egy oly átmeneti időszak álljon rendelkezésre, a melynek tartama alatt a további intézkedések elő legyenek készithetők.

Azok a határozatok, a melyek szerint szerződésszerűleg vert érmék még egy évig a felmondás után is mindkét állam területén elfogadandók és a mely szerint ugyanez időn belül a korona pénzláb és érmerendszer föntartandó, mindkét fél forgalmának érdekében tett óvóintézkedéseket képeznek.

E czikk harmadik bekezdése tartalmazza az érme- és pénzrendszerre vonatkozó szerződés liquldationalis záradékát. Az aranyértékpénzek természetéből, a mely szerint azok bel- és névértéke közt különbség egyáltalában nincs, az következik, hogy a szerződéses viszony felbontásának esetére ez érmék tekintetében intézkedésre szükség nem forog fenn. Abból a körülményből ellenben, hogy a váltópénz, mint értékpénz-helyettesitő, csak utalvány jellegével bir értékpénzre, az következik, hogy miután egyik szerződő fél saját államterületén a másik szerződő fél váltópénzét saját veretű váltópénzével egyenjogú forgalmi eszközzé tette, e szerződés felbontása esetére módjában álljon mindkét félnek a birtokában levő ily pénzjegyeket teljes értékű értékpénzre be is váltani; és ezért foglalja magában e czikk azokat a határozatokat, hogy a kikötött egy évi halasztási idő lejártával mindegyik fél kötelességében álland a másik fél által nála beváltásra bemutatott saját ezüst, nikel és bronz érméit koronaértékbeli arany-érmék ellenében beváltani. Oly intézkedések ezek különben, a melyek felvétele a szerződésbe megfejt már ez alkalommal oly kérdéseket, melyek előbb-utóbb, ha az érmeegyezmény felbontására kerül a sor, okvetlenül megfejtendők és a latin unio története tanuságos példáját nyujtja annak, hogy az ily kérdések előzetes tisztázásának mellőzése mily éles ellentétekre vezethet, a mely ellentétek megelőzése nélkül a szerződéses viszony nem lenne egészséges alapokra fektetve.

Az esetben, ha a szerződés egyik oldalról sem mondatnék fel, a szerződés további 10 évre meghosszabbitottnak tekintendő és az ezen lejárati határidő után bekövetkezhető felbontás esetére ugyanazon határozmányok maradnak érvényben, a melyek az első alkalomra lettek megállapitva.

A XXI. CZIKKHEZ

Ebben a czikkben mindkét kormány szerződésszerű és a két törvényhozás utasitásán alapuló kötelességévé tétetik, hogy a jelen törvényjavaslat és az avval szoros összefüggésben levő javaslatoknak a törvényhozások által történt elfogadása után folytassa a tárgyalásokat, az ott egyenként felsorolt és együtt az egész valutareformot kitevő törvényhozási előterjesztések megtétele végett.

A XXII. CZIKKHEZ

A jelen szerződésnek mindkét államban szükségképen egyidejűleg kell életbelépni, miért is a kihirdetés napja a két kormány által egyetértőleg állapitandó meg.