1893. évi X. törvénycikk

az aradi és csanádi egyesült vasutak részvénytársaság hálózatához tartozó vasutvonalak engedélyokmányainak és engedélyokiratainak egyesitéséről * 

1. § Az aradi és csanádi egyesült vasutak részvénytársaság hálózatához tartozó vasutvonalak engedélyokmányainak és engedélyokiratainak egyesitése tárgyában előterjesztett engedélyokirat jóváhagyatván, beczikkelyeztetik.

2. § Jelen törvény az országos törvénytárban való megjelenése napján lép életbe s végrehajtásával a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek bizatnak meg.

Az aradi és csanádi egyesült vasutak egyesitett engedélyokirata

1. § Az 1875. évi XLIV. és az 1881. évi XLVII. törvénycikkek által beczikkelyezett engedélyokmányokkal engedélyezett arad-kőrösvölgyi és arad-csanádi másodrendü vasutak, továbbá az 1875. évi XLIV. törvénycikkel beczikkelyezett engedélyokmány 1. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister által 1880. évi október hó 12-én 18,234. sz. a. kiadott engedélyokirattal engedélyezett borosjenő-borossebesi másodrendü vasut, ugyszintén az 1880. évi XXXI. tc. 1. §-a és Ő császári és apostoli királyi Felségének Bécsben 1883. évi május hó 17-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. minister által 1883. évi junius hó 9-én 17,595. sz. a kiadott engedélyokmánynyal engedélyezett kétegyháza-kisjenői, továbbá az 1887. évi XXXI. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján Ő császári és apostoli királyi Felségének Ischlben 1887. évi junius hó 12-én kelt legfelsőbb elhatározása folytán a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister által 1887. évi junius 18-án 25,152. sz. alatt kiadott engedélyokmánynyal engedélyezett szentanna-kisjenői és az 1880. évi XXXI. tc. 1. §-a és Ő császári és apostoli királyi Felségének Lainzban 1888. évi május hó 7-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister által 1888. évi május hó 23-án 22,034. sz. a. kiadott engedélyokmánynyal engedélyezett borosjenő-csermői helyi érdekü vasutak s végre az 1875. évi XLIV. törvénycikkel beczikkelyezett engedélyokmány 1. §-ában foglalt felhatalmazás és Ő császári és apostoli királyi Felségének Budapesten 1889. évi ápril. hó 10-én kelt legmagasabb elhatározása alapján a közmunka- és közlekedésügyi magy. kir. minister által 1889. évi ápril. 14-én 17,271. sz. a. kiadott engedélyokirattal engedélyezett borossebes-gurahonczi másodrangu vasut „aradi és csanádi egyesült vasutak” elnevezés alatt egyesittetvén, az ekként „az aradi és csanádi egyesült vasutak részvénytársaság” egységes hálózatának tekintendő vasutvonalakra nézve az idézett engedélyokmányok és engedélyokiratok helyébe az alább következő határozmányok lépnek.

2. § Az 1. §-ban emlitett vasutvonalak már kiépitve és forgalomban lévén, azoknak jelenlegi épitési és berendezési állapota minimalisnak tekintendő - kiköttetvén, hogy a jelen engedélyokirat hatálybalépte előtt előállitott épitkezések és berendezések mérve és minősége a kormány külön engedélye nélkül egyáltalában le nem szállitható - ép úgy, a mint az épitkezések és berendezések minden változtatására nézve a kereskedelemügyi minister előzetes engedélye kieszközlendő.

3. § Az aradi és csanádi egyesült vasutak részvénytársaság részére a jelen engedélyokiratban foglalt külön határozmányok épségben tartásával egyfelől biztosittatnak mindazon jogok és kedvezmények, melyeket az 1880. évi XXXI. s az ennek módositásáról és kiegészitéséről szóló 1888. évi IV. törvénycikkek a helyi érdekü vasutakra nézve megszabnak; másfelől a részvénytársaság a most idézett törvénycikkek mindazon határozatainak, melyek reá kötelezettségeket rónak, magát feltétlenül aláveti.

A részvénytársaság továbbá szorosan alkalmazkodni köteles:

a) a jelen engedélyokirat határozataihoz;

b) a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium által 1868. évi ápril. hó 20-án 4973. sz. a. az országgyülés jóváhagyásával kibocsátott vasutengedélyezési szabályhoz, valamint az 1878. évi XX. törvénycikkel beczikkelyezett vám- és kereskedelmi szöveetség VIII. czikkében elfogadott vasuti üzletrendtartáshoz és vasuti üzletszabályzathoz annyiban: a mennyiben ezek a jelen engedélyokiratban megállapitott egyes határozmányok és a helyi érdekü vasutak forgalmi szolgálatára vonatkozó, a közmunka- és közlekedésügyi m. kir. ministerium által 1883. évi augusztus hó 1-én kiadott szabályok alapelvei folytán változást nem szenvedtek s ugyszintén az utóbb idézett forgalmi szabályzathoz, s végre:

c) minden egyéb már érvényben álló vagy később alkotandó törvényekhez, szabályokhoz, utasitásokhoz és rendeletekhez.

4. § A jelen engedély tárgyát képező vasutvonalak kiépitése és üzlete czéljaira az 1881. évi XLI. tc. szerinti kisajátitási jog a részvénytársaságnak továbbra is megadatik.

5. § Más pályákkal csatlakozási szerződéseket, nemkülönben az állomások vagy egyes csatlakozó vonalrészek közös vagy együttes (péage-jog) használatára vonatkozó szerződéseket a részvénytársaság csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen kieszközölt engedély alapján köthet; viszont azonban köteles a részvénytársaság más pályákkal ilynemü szerződésre lépni, ha azoknak az engedélyese részvénytársaság vasutvonalaihoz való csatlakozása, illetve a csatlakozási állomások vagy vonalrészek közös használata, akár engedélyokiratilag, akár a kereskedelemügyi m. kir. minister külön engedélyével biztosittatott.

A mennyiben pedig úgy ezekre nézve, mint a fenti 3 §-ban idézett vasutengedélyezési szabály 10. §-ának g) pontja szerinti kölcsönös kocsihasználat és az ezekért járó kárpótlás tárgyában az illető vasuti vállalatok közt egyezmény létre nem jöhetne, az e részben megkötendő egyezmény feltételeit a kereskedelemügyi m. kir. minister fogja az érdekelt felekre nézve kötelezőleg megállapitani.

6. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakba 1890. évi deczembeer hó 31-éig tényleg befektetett épitési és üzletberendezési tőke 8.255,700 frtban állapittatik meg.

Ezen tényleges épitési és üzletberendezési tőke beszerzése fejében a vasuti részvénytársaság a már kibocsátott 6.910.000 frt névértékü részvényeken felül még 1.345,700 frt névértékü, 6% osztalékra jogositó elsőbbségi részvényeket bocsáthat ki; kiköttetvén, hogy az ezen uj kibocsátásból befolyó pénzekből 400,000 frt a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasuti vonalakon szükségesekké váló kiegészitési és beruházási munkák, illetve pótbeszerzések czéljaira készpénzben tartalékba helyezendő, de a jelzett czélokra is csak a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen kikérendő engedély alapján használható fel.

Az uj kibocsátásból befolyó további összegek ellenben, a vasut-részvénytársaság által üzletjövedelmi fölöslegeiből az épités czéljaira előlegezett 1.108,102 frt 73 krnyi összeg részbeni megtéritése, illetve kiegyenlitése fejében a vasut-részvénytársaság rendelkezésére maradnak; mindazonáltal oly megszoritással, minszerint ezen megtéritési összegből a vasut-részvénytársaság saját számlájára közhasznu ipari és egyéb vállalatokat és épitkezéseket köteles létesiteni.

A tartalékalap terhére jövőben foganatositanó épitkezésekről és beszerzésekről a tervek és költségvetések a kereskedelemügyi ministerhez jóváhagyás és engedélyezés végett még a végrehajtás előtt esetről-esetre felterjesztendők s minden év végével a tartalékalap igénybevételéről leszámolás mutatandó be; önként értetődvén, hogy az ezen tartalékalap terhére foganatositott épitkezések és beszerzések költségei a tényleges épitési és üzletberendezési tőkéhez nem számithatók, vagyis nem tőkésithetők.

Hasonló eljárás lesz követendő a borossebes-gurahonczi vonalon még hátralévő épitkezések és beszerzések foganatositásánál, továbbá a tartalékalap felhasználása után még szükségeseknek mutatkozandó további beruházások, épitkezések és pótbeszerzések, valamint a jelen engedélyokirat 11., 14., 15., 19. és 21. §-ai értelmében elvállalt kötelezettségek teljesitése eseteiben is; de oly eltéréssel, hogy a vasut-részvénytársaság jogositva lesz a most emlitett épitkezések, beruházások és beszerzések költségeit a tényleges épitési és üzletberendezési tőkéhez hozzászámitani s a megfelelő költségek beszerzését a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek által megállapitandó módozatok mellett eszközölni.

7. § A vasut-részvénytársaság a forgalmi eszközöket a vasuti üzletrendtartás 21. és 22. §-aiban megszabott határozmányok épségben tartása mellett maga választhatja meg; köteles azonban ugy a forgalmi eszközöket, mint a sineket s egyéb az épitésnél és üzletnél felhasználandó anyagokat jövőben is a belföldön beszerezni, mely rendelkezés alól csakis a kereskedelemügyi m. kir. ministertől esetenként előzetesen kikérendő engedély alapján lehet kivételnek helye.

8. § A menet- és szállitási dijak a vasut-részvénytársaság összes vonalaira a következőleg szabatnak meg:

a) A személyforgalomban legmagasabb árszabási tételként személy- és kilométerenként az I. kocsiosztályban 5 kr., a II. kocsiosztályban 4 kr., a III. kocsiosztályban 3 kr. szedhető be o. ért. ezüstben.

b) Uti podgyásznál és gyorsárunál, melyek 10 kilogrammnyi sulytételekre felfelé kikerekithetők, 10 kilogramm- és kilométerenként 0.40 kr. o. é. ezüstben legmagasabb dijtétel alkalmazható.

Uti podgyásznál szabad suly nem követelhető.

c) Az árúk szállitásánál alkalmazható legmagasabb árszabási tétel kilométerenként és 100 kilogrammonként az I. darabáruosztályban 0.90 kr., a II. mérsékelt darabáruosztályban 0.60 kr., és a terjedelmes árúk után 1.20 kr. o. é. ezüstben.

A kőszén, vaskő, só, tüzi és épületfa, trágya, kő, mész é tégla teljes kocsirakományokban kilométerenként és 100 kilogrammonként legfeljebb 0.50 kr. o. é. ezüst dijtétel mellett szállitandó.

A kocsirakományokban feladásra kerülő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabáru-osztály fenti tétele szolgál legmagasabb dijtételként.

Az árúk osztályozása és a többi szállitási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek s végre a hintók, hullák, élő állatok, külön vonatok stb. vételdijaira nézve a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók.

Mihelyt az 1. §-ban felsorolt vasutvonalak tiszta jövedelme három egymásután következő éven át a 6. §-ban emlitett tényleges épitési és üzletberendezési tőke 7%-át meghaladja, jogában álland a kereskedelemügyi m. kir. ministernek a vasut-részvénytársaság meghallgatása mellett a dijszabásokat megfelelőleg leszállitani.

A vasut-részvénytársaság vasutvonalainak üzletét egyáltalában mindenkor olyként tartozik vezetni, hogy dijszabási intézkedései a közforgalom igényeivel, valamint a hazai ipar és termelés érdekeivel összhangban legyenek, mi végből a vasut-részvénytársaság különösen is kötelezi magát:

a) hogy mindazon kedvezményeket, melyeket külföldi czikkekre engedélyez, egyuttal a hazai termékeknek is engedélyezni fogja; ha ezek saját vonalain legalább ugyanazon távolságra szállittatnak, mint a kedvezményezett külföldi czikkek;

b) hogy külföldi czikkekre soha alacsonyabb dijtételt, vagy dijrészletet nem fog engedélyezni, mint a milyent ugyanazon rendeltetési helyre szállitott hasonló hazai czikk után valamely közelebb fekvő állomásról szed;

c) hogy az adriai kikötők felé irányuló forgalomban mérsékléseket csupán a hazai kikötők javára fog engedélyezni;

d) hogy a mennyiben a m. kir. államvasutak csatlakozó forgalmában a kereskedelemügyi m. kir. minister közérdekből különleges dijmérsékléseket rendelne el; a nevezett minister kivánatára a vasuti részvénytársaság saját vonalát illető összdijtételét ugyanoly százalékarányban leszállitani fogja, mint a mely százalékarányban azt a m. kir. államvasutak saját csatlakozó vonalaikra nézve tették;

e) hogy oly viszonylatokban, a melyeknél a m. kir. államvasutak a szállitásban részesek, a vasut-részvénytársaság mérsékelt közvetlen dijtételeket csakis a m. kir. államvasutakkal, illetve ezekkel egyetértőleg fog felállitani;

f) hogy a m. kir. államvasutakon a személy-, podgyász- és árudijszabás tekintetében életbeléptetett uj rendszert saját vonalain a vasut különleges viszonyainak figyelembevételével s az e részben létrejött külön megállapodások értelmében a kereskedelemügyi m. kir. minister által kitüzendő záros határidő alatt életbeléptetni fogja.

Azon esetre, ha a törvényhozás a dijszabási ügyet az összes hazai vasutakra vonatkozólag szabályozná, ezen szabályozás, tekintet nélkül a jelen engedélyokmány határozataira, a vasut-részvénytársaság vasutvonalaira is érvényes leend.

9. § A vasut-részvénytársaságnak megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardijakat belföldi ezüstpénzben számitsa olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni.

Az előző § értelmében meghatározott dijszabási tételek a vasut-részvénytársaság által időközben egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, a vasut egyik vagy mindkét irányában, minden szállitási távolságra egyenlően vagy a távolság növekedésével nagyobbodó mérvben leszállithatók.

Az ekként leszállitott dijszabási tételek az előbbi mértékre ismét felemelhetők ugyan, mindazonáltal e felemelés csak a szabályszerü kihirdetés napjától számitott három hó mulva lép hatályba.

Minden szállitási kedvezmény a fennálló szabályok értelmében előzetesen kihirdetendő és abban ugyanazon feltételek alapján mindenki egyaránt részesitendő.

10. § Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkivüli megdrágulása esetében joga van a kereskedelemügyi m. kir. ministernek azok fuvardijait a drágaság tartamára az engedélyokirati legmagasabb dijtételek felére leszállitani.

11. § A katonaság és katonai javak leszállitott dijtételekkel szállitandók és pedig egyrészt a cs. és kir. közös hadügyi minister és a m. kir. honvédelmi minister, másrészt a vasutigazgatóságok közt 1877. évi szeptember 15-én megkötött egyezmény, illetőleg az 1878. évi január 1-én hatályba lépett katona-szállitási dijszabás és annak függeléke alapján.

A katona-szállitás iránt létrejött vagy létrehozandó s az állam részére kedvezőbb egyezmények a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra is érvényesek lesznek.

A fentebbi határozmányok alkalmazandók továbbá a pénzügyi, valamint a közbiztonsági közegek és végül a fegyenczek, valamint a tolonczok szállitása tekintetében is.

A vasut-részvénytársaság köteles alkalmazkodni a katonai szállitásokra vonatkozó szabályzathoz s az abban foglalt megállapodások és egyezményekhez; melyek által a szállitáshoz szükséges felszerelési tárgyak beszerzése és készentartása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzet rendekezésre bocsátása, a forgalmi eszközök és üzleti személyzettel való kölcsönös kisegités és a katonai egészségügyi czélokra berendezett vasuti kocsik használata szabályoztatnak.

Köteles továbbá a vasut-részvénytársaság azon határozmányok és szolgálati szabályokhoz is alkalmazkodni, melyek a hadi vasuti osztályokra s azoknak béke idején uj épitkezésekhez vagy fentartási munkálatokhoz való használatára vonatkozólag a cs. és kir. közös hadügyministerium által kiadattak vagy megállapittatni fognak.

Háboru és mozgósitás esetén köteles a vasut-részvénytársaság a szabadságosokat és tartalékosokat a szabályszerü igazolvány alapján a lakhelyükhöz legközelebb eső állomástól a rendeltetési helyig legközelebb eső állomásig a katonai leszállitott dijszabás alkalmazásával szállitani.

A katonai szállitásokra vonatkozó fenti határozatok és kedvezmények önként érthetőleg érvényesek a szolgálatban utazó m. kir. honvédségre és azon csapatokra, melyek mint a hadsereg kiegészitő részei a népjog oltalma alatt állanak.

Végül köteles a vasut-részvénytársaság feltétlenül alkalmazkodni azon határozatokhoz, melyek a hadsereg, hadi tengerészet és a honvédség kiszolgált altisztjeinek alkalmazására vonatkozólag az 1868. évi XL. tc. 38. §-ában és az 1873. évi II. törvénycikkben megállapitván.

12. § Az állami tisztviselők, hivatalnokok és szolgák, kik a vasutak igazgatása és üzlete felett őrködő hatóságok megbizásából vagy az állam érdekeinek ezen engedélyokirat alapján való megóvása végett vagy jövedéki czélokból a vasutat használják és azt, hogy az illetékes hatóság által megbizattak, igazolják, uti málháikkal együtt ingyen szállitandók.

13. § A vasut-részvénytársaság a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasuti vonalakon vagy azoknak csak egyes részein is a kereskedelemügyi m. kir. minister kivánatára a m. kir. postát szállitani köteles.

A postaszállitás feltételeit a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeleti uton fogja megállapitani.

A vasut igazgatósága és alárendeltjei, vagy az utóbbiak közt váltott szolgálati levelezés a vasuti közegek által postabérmentesen szállitható.

14. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vonalak mentén vagy az egyes állomásokban már fennálló vagy még ezután létesitendő üzleti távirdák, távbeszélők vagy villamos jelzők iránt az 1888. évi XXXI. tc. és az annak alapján kibocsátott rendeletek határozmányai mérvadók, melyekhez a vasut-részvénytársaság szorosan alkalmazkodni köteles.

A felállitandó távirdák, távbeszélők és villamos jelzők felállitásához, berendezéséhez és üzletben tartásához a kereskedelemügyi m. kir. ministertől előzetesen külön engedély eszközlendő ki; mely alkalommal az épités, berendezés és üzletben tartás feltételei a kereskedelemügyi m. kir. minister által rendeleti uton fognak megállapittatni, mihez a vasut-részvénytársaság alkalmazkodni köteles.

A kereskedelemügyi m. kir. minister részére fentartva marad a jog, hogy a vaspályavonalak mentén netán még szükséges üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetéknek a pálya indóházain, esetleg őrházain alkalmazandó utolsó elszigetelőkig, valamint a forgatható védjelző készülékekig való kiépitését a részletekre nézve az illető posta- és távirdaigazgatóság és a vasut-részvénytársaság közt, a kereskedelemügyi m. kir. minister jóváhagyásának fentartása mellett jegyzőkönyvileg megállapitott feltételeknek megfelelően saját közegei által foganatosithassa.

Ez esetben, a mennyiben az üzleti távirda- vagy távbeszélő-vezetékekkel egyidejüleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték nem épittetnék, a vasut-részvénytársaság köteles az oszlopok és más épitési anyagok összes árát s az összes épitési költségeket, a mennyiben pedig egyidejüleg állami távirda- vagy távbeszélő-vezeték is épittetnék, az üzleti vezeték anyagainak árát és az összes épitési költségeknek az üzleti vezetékek létesitésére forditott aránylagos részét a kereskedelemügyi m. kir. ministernek megtériteni.

Mindkét esetben köteles a vasut-részvénytársaság az épitkezéshez szükséges összeget az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni és az oszlopokat s a többi épitési anyagokat a pálya mentén, az illető posta- és távirda-igazgatóság által meghatározott módon és időben, a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztani.

A kereskedelemügyi m. kir. ministernek jogában áll a vaspálya mentén fennálló oszlopokra bármikor állami távirda-, esetleg távbeszélő-vezetékeket alkalmaztatni; ez esetben azonban az oszlopok, az állam költségén való fentartás kötelezettsége mellett, már ekkor az állam ingyen tulajdonába mennek át.

Az üzleti távirda-, távbeszélő- és villamos vezetékek és berendezések összes alkatrészeikkel együtt a vasut kiegészitő tartozékát képezik, ennélfogva a jelen engedélyokirat 17. §-ában megállapitott esetekben és módok szerint az államra háramlanak át.

Az 1888:XXXI. tc., valamint az annak alapján kibocsátott, vagy kibocsátandó ministeri rendeletek határozmányai, továbbá a hazai vasutakkal a távirdákra nézve 1877. évben kötött egyezmény határozatai a vasut-részvénytársaságra nézve is kötelezők maradnak és lesznek.

15. § Mihelyt a forgalom a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakon annyira növekedett, vagy szükségesnek mutatkozand; a vasut-részvénytársaság köteles lesz saját költségén mindazon berendezéseket eszközölni és mindazon biztonsági intézkedéseket megtenni, melyek a fennálló szabályok és utasitások szerint szükségesek s illetőleg a melyek a kereskedelemügyi m. kir. minister részéről, hivatkozással azon szabályokra, követeltetni fognak.

A vasut-részvénytársaság köteles továbbá a kereskedelemügyi m. kir. minister rendeletére minden kártalanitás nélkül egy másik vágányt az esetre kiépiteni, ha az engedélyezett vonalakon az évi elegybevétel kilométerenként 14,000 frtot osztrák értékben meghalad.

Ezen kötelezettségek teljesitése azonban a vasut-részvénytársaságtól csak az alább megállapitott engedélytartam első 70 éve alatt követelhető.

16. § A vasut-részvénytársaság köteles az engedélyezett vasutvonalak üzletéről a számadásokat az érvényben álló számlázási minta szerint vezetni s a lezárt üzleti számlát a vagyonmérleg nyereség- és veszteségszámlával együtt legkésőbb a számadási évet követő julius hó végeig a kereskedelemügyi m. kir. ministerhez bemutatni.

Köteles továbbá a vasut-részvénytársaság a forgalom és üzlet eredményeit részletesen kitüntető évi jelentést szerkeszteni s közhirré tenni s mindennemü a felügyeleti hatóságok által kivánt statistikai adatot beszolgáltatni.

17. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalak engedélyének tartama a fenti 2. §-ban idézett ideiglenes vasutengedélyezési szabály 9. § b) pontja alatt kimondott oltalommal 1880. évi julius hó 1-től 1970. évi junius hó 30-ig terjedő egymásután következő 90 évben állapittatik meg.

Ezen 90 év leteltével a vasutvonalak és azok tartozékai ingyen és tehermentesen mennek át a magyar állam tulajdonába és szabad haszonélvezetébe; illetve a vasut-részvénytársaság vagy jogutódjai a vasutvonalakat és tartozékait teljesen jókarban, ingyen és tehermentesen tartoznak az államnak átadni.

A vasutvonalak engedélyének és üzletének átruházása, valamint a vasutvonalak és tartozékaiknak függő adósságokkal vagy bárminemü kölcsönökkel való megterheltetése tekintetében az 1888. évi IV. tc. 2. §-ának a) pontja, illetőleg ezen törvény 10. §-ában foglalt határozatok irányadók.

A m. kir. kormánynak fentartva marad a jog, hogy a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakat a magyar állam részére 1906. évi január hó 1-től kezdve bármikor beválthassa.

Az állami megváltási jog a jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra nézve azonban csak egyszerre és együttesen érvényesithető.

A megváltási ár meghatározására, a vasutvonalaknak a valóságos megváltást megelőző hét év alatt elért tiszta jövedelmei fognak felszámittatni; mely összegből a két legmostohább év tiszta jövedelmei levonatván, a fenmaradó öt év átlagos tiszta jövedelme képezendi az engedély hátralévő egész tartamára fizetendő megváltási évjáradékot; ugy azonban, hogy a fizetendő megváltási évjáradék a vasutvonalakba a megváltás napjáig tényleg befektetett épitési és üzletberendezési tőke 6%-nál kevesebb semmi esetre sem lehet.

Ugy a szállományi, mint a megváltási jog érvényesitése esetében átveszi a magyar állam saját tulajdonába, birtokába és haszonélvezetébe a vasutvonalak területét és földjét, a föld- és mümunkálatokat, a fel- és alépitményeket minden hozzátartozókkal, u. m. forgalmi eszközökkel, pályaudvarokkal, fel- és lerakodó helyekkel, a vasut igazgatásához és üzletéhez tartozó épületekkel, az aradi műhely és a gurahonczi telitő-telepekkel, továbbá minden felszerelvényekkel, ingó- és ingatlanokkal egyetemben; ellenben a vasut-részvénytársaság vagy jogutódjai megtartják az általuk folytatott üzlet alatt jövedelmi fölöslegeikből alkotott netáni tartalékalapot és a künnlevő cselekvő követeléseket, ipar- és bányavállalatokat s az ezekhez vezető iparvágányokat, valamint azon épitkezéseket, a melyek megszerzésére vagy előállitására a kormány által azon határozott hozzáadással hatalmaztattak fel, hogy azok a vaspályának semmi tartozékát képezni nem fogják.

18. § A jelen engedélyokirat tárgyát képező vasutvonalakra az 1880. évi XXXI., illetve az 1888. évi IV. tc. által a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és vállalatok adójának, illetőleg a kereset- és jövedelemadónak, valamint a törzs- és elsőbbségi részvények és kötvények szelvényei után járó adónak és a szelvénybélyegnek fizetése alól biztositott teljes mentesség 1880. évi julius hó 1-től számitandó 30 év tartamára megadatik; megszünik azonban ezen mentesség, mihelyt 1900. évi január hó 1-től kezdve a vasutvonalak tiszta jövedelmei az emlitett adóösszegeknek az üzleti számlába való felvétele után a vasutvonalakba azon időpontig tényleg befektetett épitési és üzletberendezési tőke 6% kamatját meghaladják.

Az arad-szőreghi, mezőhegyes-kétegyházai, kétegyháza-kisjenői és szentanna-kisjenői vonalak után az 1. §-ban idézett engedélyokmányok által biztositott szállitási adómentesség jelen engedélyokirat hatálybalépte napjával megszünik.

19. § A kereskedelemügyi m. kir. minister az állami érdekek megóvása tekintetéből jogositva van magának ugy a pálya épitése, valamint az üzlet megfelelő felszerelése és folytonos jókarban tartása felől minden részben meggyőződést szerezni és meghagyni, hogy a mutatkozó hiányok pótoltassanak.

Különösen fentartatik a nevezett minister részére azon jog, hogy a forgalom növekedéséhez képest az engedélyes részvénytársaságot a forgalmi eszközöknek időnkénti megfelelő szaporitására kötelezhesse.

A kereskedelemügyi m. kir. ministernek joga van továbbá a részéről kiküldött közeg által az ügyvitelt és pályaigazgatást megvizsgálni és ellenőrizni.

A kereskedelemügyi m. kir. minister által kiküldött biztosnak jogában áll, az igazgatóság és az ennek kebeléből netán kirendelt külön bizottságok ülésében, valamint a közgyülésekben résztvenni; nemkülönben törvénytelen, a köz- vagy az állami érdekekre netán hátrányos, az engedélyokirattal ellenkező intézkedéseket felfüggeszteni s erről a nevezett ministernek további eljárás végett jelentést tenni.

20. § A kereskedelemügyi m. kir. ministert megilleti a jog, hogy a vasut-részvénytársaságot a jelen engedélyokirat és az annak kiegészitő részét képező a vasut-részvénytársaságot kötelező törvények, szabályok, utasitások stb. alapján kiadott rendeleteknek teljesitésére 100 frttól 10,000 frtig terjedhető birság kivetése által szorithassa.

A kivetett és a kereskedelemügyi m. kir. minister által kitüzött záros határidő alatt a vasut-részvénytársaság által be nem fizetett birság a vasut bármely birtokából vagy annak jövedelméből egyszerü közigazgatási uton fog behajtatni.

Ha az engedélyokiraton vagy egyéb törvényes határozatokon és rendelkezéseken alapuló kötelezettségek megsértése a vasut-részvénytársaság részéről ismételve fordulna elő s más megtorló intézkedés a kivánt eredményre nem vezetne; a kereskedelemügyi m. kir. minister a jelen engedélyokiratot bármikor hatályon kivül helyezheti s megszüntnek nyilvánithatja a nélkül, hogy ezen határozatból kifolyólag a vasut-részvénytársaság az állam irányában bármi néven nevezendő czimen kárpótlási igénynyel léphetne fel.

Annak meghatározása, hogy az engedély hatályon kivül helyezése esetén, mint azon esetben, ha a vasut-részvénytársaság a vasutvonalak üzletét megszakitaná, az üzleet továbbvitele érdekében minő intézkedések tétessenek, a kereskedelemügyi m. kir. ministert illeti meg; önként értetődvén, hogy ezen intézkedések folytán felmerülő mindennemü károk és veszélyek iránti szavatosság, valamint az azok következtében felmerülő költségek kizárólag a vasut-részvénytársaságot terhelendik.

21. § Azon esetre, ha a vasut-részvénytársaság és a m. kir. államvasutak között az utóbbi vasutak tulajdonát képező szőregh-szegedi vonalrész együttes használatára nézve a kereskedelemügyi m. kir. minister által jóváhagyásra alkalmasnak talált, az aradi és csanádi egyesült vasutak engedélyének hátralevő egész tartamára érvényes végleges szerződés jönne létre: a szőregh-ujszegedi vonalrész megépitése alól a vasut-részvénytársaság véglegesen felmentetik.

Fentartatik továbbá a kormány részére azon jog is, hogy a vasut-részvénytársaság vonalaiból kiágazó folytatólagos és szárnyvonalak épitésére és üzletére a vasut-részvénytársaságnak hasonló feltételek mellett engedélyeket adhasson.

22. § A vasut-részvénytársaság székhelye Arad; s a részvénytársaságnak fentartva marad a jog arra nézve, hogy a vasut üzleti viszonyai ugy kivánnák, Aradon külön állomást is létesithessen.

23. § Ezen engedély, valamint az annak kiegészitő részét képező okmányok minden okmányszerü kiadmányai csak egy forintra szabott bélyegdij alá esnek.