1893. évi XXXIII. törvénycikk indokolása

Budapest fő- és székvásor kerületi előljáróságairól * 

Általános indokolás

A kerületi előljáróságokat a fő- és székvárosban a „Budapest főváros törvényhatóságának alakitásáról és rendezéséről” szóló 1872. évi XXXVI. tc. léptette életbe. Az ezen törvény 82-87. §-aiban foglalt határozatok szerint a kerületi előljáróságok a törvényhatóságnak közvetlenül a városi tanács alatt álló végrehajtó közegei, melyeknek hivatásuk, hogy a tanácsot az önkormányzat föladatainak helyi megvalósitásában támogassák.

Ezen hivatásukhoz képest alakult a szervezetük és szabatott meg a hatáskörük. Az előljáró és az esküdtek, kik együtt alkotják a kerületi előljáróságot, tiszteletbeli, rendszeresitett fizetéssel nem járó bizalmi állást foglalnak el, mely semmiféle minősitéshez nincs kötve. Az előljárókat a törvényhatósági bizottság, az esküdteket az illető kerület választói választják és a törvény még azt sem köti ki, hogy az előljáróknak és az esküdteknek választóknak kell lenniök.

Ezen szervezet még azon viszonylag alárendelt és függő jellegű hatáskör betöltésére sem volt alkalmas, melylyel az 1872:XXXVI. tc. a kerületi előljáróságot, mint a tanács végrehajtó közegét fölruházta. A főváros szervezéséséről szóló szabályrendeletben ez okból a törvény kiegészitéseként kimondatott, hogy minden kerületi előljárósághoz egy jogvégzett jegyző alkalmazandó, kinek „főkötelessége a kerületi előljárónak mindenben kezére járni, és őt jogi tanácsokkal ellátni”. Ugyanezen szabályrendelettel az előljáróság hivatalos irásbeli ügyeinek rendszeres és pontos viteléért első sorban a jegyző tétetett felelőssé, ki a törvény szerint nem tagja az előljáróságnak, és ennek ülésben hozott határozataira törvényes befolyással nem bir, mert sem a törvény, sem a szervezési szabályrendelet értelmében szavazatjoga nincs.

A kerületi előljáróságok ezen szervezete 1872-ben még megfelelő lehetett, mert az előljáróság főleg csak mint helyi végrehajtó közeg működött, önálló hatásköre az 1872:XXXVI. tc. 84. §-a értelmében csupán mint iparhatóságnak volt.

Az 1872:XXXVI. tc. alkotása óta azonban tágult a kerületi előljáróságok hatásköre, mert az anyagi törvények hosszu sora a kerületi előljáróságokra ruházta az első fokú közigazgatási hatóság hatáskörét. Igy csak a legfontossabbakat emlitve: a kerületi előljáróság első fokú közegészségügyi hatóság az 1876:XIV. tc., első fokú állategészségügyi hatóság az 1888:VII. tc., vizrendészeti hatóság az 1885:XXIII. tc., halászati hatóság az 1888:XIX. tc. értelmében; hasonlóképen első fokú tüzrendészeti és mezőrendőrségi hatóság. Az iparhatósági hatáskör, melynek teendőjét az 1872:VIII. törvénycikk szűkre szabott korlátok közé szoritotta, részben az 1884. XVII. törvénycikk, részben az időközben alkotott egyéb törvények, mint a kézi zálogkölcsönügyletről szóló 1881:XIV. tc., a részletügyről szóló 1883:XXXI. tc., az ipari és gyári alkalmazottak betegség esetén való segélyezéséről szóló 1891:XIV. tc. életbeléptetése következtében nagyban fokozott munkaterhet háritott a kerületi előljáróságokra.

Jelentékenyen megbővült a kerületi előljáróság hatásköre az által is, hogy azon teendők hosszu sorát, melyet az 1872. óta alkotott törvények a községre ruháznak, nagy részben a kerületi előljáróságok látják el. Igy ezek végzik mindazon feladatokat, melyeket a gyámsági és gondnoksági ügyekről szóló 1877:XX. tc., a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877:XXII tc., a népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXXVIII. tc., a közegészségügy rendezéséről szóló 1876:XIV. tc., a k. biróságok előtt felmerült bünügyi költségek behajtásáról szóló 1890:XLIII. tc., nemkülönben más törvények és a ministeri rendeletek hosszu sora a községre ruháznak.

Más felől a fő- és székvárosnak 1872. óta beállott, minden téren tapasztalható örvendetes fejlődése rendkivüli mértékben szaporitotta azon teendőket, melyeket a kerületi előljáróságoknak, mint a törvényhatóság végrehajtó közegeinek kell ellátniok. A köztisztasági ügy kezelése, a szegényügy ellátása, a város gazdasági életéből folyó teendők hosszú sora nemcsak mennyiségileg több, hanem minőségileg is kiválóbb tevékenységet követel ma a kerületi előljáróságoktól mint 1872-ben.

Ezen sokszorosan növekedett hatáskör kellő betöltésére a kerületi előljáróságok képteleneknek bizonyultak. Nem mintha a kerületi előljárók és esküdtek nem igyekeztek volna kötelességüket a legbuzgóbban teljesiteni, hanem azért, mert a kerületi előljáróságok szervezete nem felelt meg azon követelményeknek, melyeket a törvényhozás és az élet támasztott a kerületi előljáróságok irányában.

A kerületi előljárók és esküdtek állása fizetéssel nem járó, minőséghez nem kötött tiszteletbeli állás ma is, a mikor a kerületi előljáróság a teendők végtelen sorának ellátására kötelezett hivatallá vált, melyet csakis állandó és rendszeres tevékenységgel, elméleti tanulmányokat és hosszu gyakorlatot igénylő képzettséggel lehet jól betölteni. A kerületi előljáróságok szervezete és hatásköre között keletkezett és idő folytán mindinkább fokozódó ezen ellentétet a kerületi előljárók és esküdtek legjobb buzgalma sem egyenlithette ki, sőt ez természetszerűleg arra vezetett, hogy azon polgárok, kik az előljárói és esküdti állások betöltésére talán leginkább lettek volna hivatva, a munkateher és a nagy felelősség tudatában, ezen állásoktól mindinkább visszavonultak, melyeknek betöltése ezen okból nem egyszer alig legyőzhető nehézségekkel járt.

Ezen tapasztalat lassanként megérlelte a kerületi előljáróságok gyökeres ujjászervezésének eszméjét. A fő- és székváros törvényhatósági bizottsága fölismerve azt, hogy a kerületi előljáróságok jelenlegi szervezetükben a törvények és szabályrendeletek által hatáskörükbe utalt feladatok teljesitésére képtelenek, maga kezdeményezte még 1886-ban azok ujjászervezését, a mennyiben az 1886. évi márczius hó 30-án és folytatva április hó 1-én tartott közgyülésben hozott 330. számú határozattal utasitotta a tanácsot, hogy a kerületi előljáróságok szervezésére vonatkozó javaslatát az 1886. év második negyedében terjeszsze a közgyülés elé. Az ezen határozat alapján meginditott tárgyalások eredményeként a törvényhatósági bizottság 1888. január hó 25-én tartott közgyülésében 89. szám alatt hozott határozatával elfogadta a tanácsnak a kerületi előljáróságok ujjászervezésére vonatkozó javaslatát.

A törvényhatóság ezen határozata, melynek jóváhagyását 1888. julius hó 9-én tartott gyüléséből tett 2323. számú fölterjesztésével, a közigazgatási bizottság is sürgette, mindez ideig nem volt keresztül vihető; mert hivatali elődöm a kerületi előljáróságok ujjászervezését a fő- és székváros szervezetének általános reformja körében kivánta megoldani, és ezért nem vélte szükségesnek az 1872:XXXVI. tc. részleges módositása iránt javaslatot tenni a törvényhozásnak.

A kerületi előljáróságok ujjászervezése azonban nem feltétlenül kapcsolatos a fő- és székváros egész szervezetének ujjáalkotásával, mig másfelől feltétlenül szükséges és igen sürgős; ugy hogy annak megalkotása nem tehető függővé a fő- és székváros szervezetének általános reformjától, annál kevésbé, miután a kerületi előljáróságok új szervezete, ha a tapasztalat azt megfelelőnek bizonyitja, minden nehézség nélkül be lesz illeszthető a fő- és székváros új szervezetének keretébe. Ezen meggyőződésből kiindulva és át lévén hatva a kerületi előljáróságok minél gyorsabb ujjáalkotásának szükségétől, teljesitendőnek tartottam a fő- és székváros közönségének a belügymininisterium vezetésének átvételekor hozzám intézett azon kérelmét, hogy a kerületi előljáróságok ujjáalakitását az 1872:XXXVI. tc. módositásának javaslatba hozatalával tegyem lehetővé.

Midőn az erre vonatkozó törvényjavaslatot, melyet előzőleg a törvényhatósági bizottság számos tagjából összehivott értekezlet megvitatott, alkotmányos tárgyalás végett tisztelettel bemutatom, megjegyzem, hogy a fő- és székváros közigazgatásának javitása érdekében nem szoritkozhattam a kerületi előljáróság intézményének csupán szervezeti ujjáalkotására; mert ezzel az elérni kivánt czélt csak részben biztositottam volna, hanem egyuttal szabályozni kivántam az ujonnan alkotott szervezet hatáskörét is.

Ha a fő- és székváros, egy központból a közönség érdekeinek megfelelően nem intézhető közigazgatásának helyi szervei jól alkottatnak meg, akkor nemcsak nem aggályos, hanem egyenesen szükséges a közigazgatás mindazon teendőit, melyeknek természete nem követeli a központban való tárgyalást, ezen helyi közegekre bizni. Minél jobban fejlődik a város, minél inkább szaporodik lakossága, minél inkább megerősödik ipara, annál nehezebben tekinthetők át a központból a lakosság szükségletei, annál nehezebben elégitheti ki a közönség folyton növekvő igényeit a központból intézett igazgatás, melynél a részletek elmaradnak és a végrehajtás nehézségeinek ismerete jórészt megszünik. A fejlődés ezen természetes menete szükségszerüen a nagyvárosi közigazgatás decentralisatiójára vezet; ezen decentralisatiónak föltétele pedig a helyi közigazgatás szervezetének jó megalkotása.

Javaslatom a közigazgatás kerületi közege gyanánt két intézményt állit föl; az egyik a kerületi előljáróság, a másik a kerületi választmány.

A kerületi előljáróság a kerület hatósága mindazon ügyekben, melyeket akár törvény és ministeri rendelet, akár törvényhatósági szabályrendelet a kerületi előljáróságra ruház; a kerületi választmány a kerület véleményező, ellenőrző és határozó szervezete mindazon ügyekben, melyeket ezen törvény és az ennek alapján alkotott törvényhatósági szabályrendelet reá biznak.

A kerületi előljáró állására nézve javaslatba hozom, hogy az 1883:I. törvénycikkben a közigazgatási szakra megállapitott minősitéshez köttessék; mert nem szenved kétséget, hogy a kerületi előjáró sokoldalú és nehéz feladatának csak ugy felelhet meg, ha alapos elméleti és gyakorlati szakképzettséggel bir. Javaslatba hozom továbbá, hogy a kerületi előljáró a törvényhatósági bizottság által a jelenlegitől eltérő eljárás mellett élethossziglan választassék, a mit a részleteknél lesz szerencsém indokolni.

A kerületi előljáró, mint a kerületi közigazgatás intézője mellé rendeltetnek, a fogalmazási teendőkkel és az ügykezeléssel megbizott tisztviselőkön kivül mindazon szaktisztviselők, kik a közigazgatás föladatainak teljesitésére nélkülözhetlenek, u. m. a tiszti orvos és a szegényorvos, az állatorvos, mérnök, vásárfelügyelő és a városbiró, a kik együttvéve a kerületi előljáróságot alkotják. Mindezen tisztviselők eddig is működtek a kerületekben; eddig is volt kerületi orvos, mérnök stb., de azok nem állottak a kerületi előljárósággal szerves kapcsolatban, nem voltak kerületi előljáróság tisztviselői; végezték a maguk hatósági teendőjét a kerületben, s a kerületi előljárósághoz csak akkor fordultak, ha a közigazgatási végrehajtó hatalmat kellett igénybe venniök.

A javaslat szerint mindezen szaktisztviselők a kerületi előljáróság tisztviselőivé válnak, kik a kerületi előljáróság ügyköréből folyó teendőket fogják teljesiteni ép ugy, mint az előljáróságnak a fogalmazási szakmára beosztott tisztviselői. Ezen alapkövetelményből, melynek megvalósitása nélkül jó szervezet nem gondolható, folyik azon másik követelmény, melyet a részleteknél lesz szerencsém indokolni, hogy ezen szaktisztviselők kizárólag hivatásuknak éljenek.

A kerületi választmány, a javaslat szerint, az illető kerület községi választói által, saját soraikból, választott legfelebb 24 tagból a kerületi előljáró elnöklete alatt alakul.

Az igy alkotott hatósági szervezetre aggály nélkül bizhatni mindazon teendőket, melyeket a javaslat a kerületi előljáróság hatáskörébe utal. A kerületi előljáróságoknak ezen javaslatban megállapitott hatásköre csak az önkormányzati jog köréből folyó teendők tekintetében tartalmaz a jelenlegi állapothoz képest lényeges ujításokat. Igy az épitési rendtartás végrehajtása és az abból folyó számos fontos teendő a kerületi előljáróságra bizatott, miután ezen teendőknek a tanács által végzése oly föladatot ró a központi hatóságra, melynek az a legjobb igyekezet mellett sem képes jól megfelelni. Ezen feladat teljesitése egyrészt az épitkezési munkák állandó ellenőrzését föltételezi, másrészt azt igényli, hogy a közönség panaszai elintézésére könnyen, kevés fáradsággal megtalálja a hatóságot, miután ezek természetüknél fogva gyors, rendszerint helyszini vizsgálattal kapcsolatos intézkedést követelnek. Az épitési engedélyek tárgyalásának és megadásának joga, valamint a helyszinvonal és a lejtszinvonal megállapitása megmarad a központban, miután ezen ügyek a fő- és székváros jelenlegi szervezete mellett nem decentralisálhatók; de ezeket, azaz az új épitkezések engedélyezését kivéve, az összes épitkezési szabályok végrehajtásának ellenőrzése a kerületi előljáróságra bizatik, mint oly közegre, mely azt szervezeténél és a kerületben való elhelyezésénél fogva, képes jól teljesiteni.

Szintugy a kerületi előljáróság hatáskörébe utaltatik a kerületi utak, utczák, terek burkolatának, a kerületi közcsatornáknak kijavitásáról és fentartásáról való gondoskodás. Ezen határozat megfelel a jelenlegi állapotnak, a mennyiben ezen teendők teljesitése most is a kerületi mérnök hatáskörébe tartozik, de a tanácsi ügyosztály helyébe lép a kerületi előljáróság és a tanács helyébe a kerületi választmány. A kerületi előljáróság és a kerületi műszaki tisztviselők közreműködése új középitkezéseknél sincs kizárva, de ezekre nézve nincs önálló hatáskörük, azt esetenként a tanács, illetve főmérnök szabja meg.

Hasonlóképen decentralisáltatnak az árvaügy és a szegényügy terén betöltendő föladatok is; a törvényhatóság által ezen föladatok teljesitésére rendelkezésre bocsátandó összegeknek felhasználása a tanács helyett a kerületi előljáróságra és a kerületi választmányra bizatik; a tanácsnál csak azon teendők maradnak, melyeknek természete a központban való intézést követeli.

A kerületi igazgatás közegei hatáskörének ezen megszabása: szentesitése a fejlődés azon menetének, melyet ezen ügy magától nyert, annak ellenére, hogy a kerületi igazgatás közegeinek szervezete eddig nem volt megfelelő. Ezért a javaslat 17. szakaszában csak azon ügyek utaltatnak a tanács hatásköréből a kerületi előljáróság hatáskörébe, melyekről a tapasztalat eddig is kitüntette, hogy azok a kerületekben jobban intézhetők, mint a központban; a javaslat 18. szakaszába fölvett intézkedés által azonban módot kivántam nyujtani a törvényhatóságnak arra, hogy még más ügyeket is a kerületi előljáróság hatáskörébe utalhasson. Ezekre nézve a kormánynak alkalma lesz felügyeleti jogköréből folyó befolyását a szabályrendelet alkotásánál és annak időnként való módositásánál gyakorolni.

A kerületi előljáróságnak, mint elsőfokú közigazgatási hatóságnak, törvényes hatáskörét csupán a közegészségi ügyekre vonatkozólag kellett módositani.

Az 1876:XIV. törvénycikk, mely a közegészségügyi igazgatás teendőit megszabja, elválasztotta azon feladatokat, melyeket a községnek kell betöltenie, azoktól a teendőktől, melyeket az elsőfokú közigazgatási hatóságnak kell teljesiteni. A kerületi előljáróság sajátos alakulatánál fogva szerve a községnek és egyuttal a törvény értelmében elsőfokú közegészségügyi hatóság; ennélfogva bizonyos határig a kerületi előljáróságban egyesiteni lehetett azon teendőket, melyeket a törvény értelmében részben a község, részben az elsőfokú közegészségügyi hatóság köteles teljesiteni; sőt a kerületi előljáróság helyes szervezése következtében reá lehetett ruházni azon hatáskör egy részét is, mely a törvény értelmében a második fokú közigazgatási hatóság és e hatóság szakközegének föladata.

A kerületi előljáróság hatáskörének most vázolt meghatározása mellett nincs továbbra jelentősége a teendők azon megkülönböztetésének, melyet az előljáróság egyfelől, mint a község szerve, másfelől mint elsőfokú közigazgatási hatóság teljesit; ezért ezen megkülönböztetést teljesen elejtve, a javaslat szerint a kerületi előljáróság összes közegészségügyi teendőit, mint közegészségügyi hatóság végzi. Egy további jelentőségteljes ujitás a kerületi előljáróság, mint közegészségügyi hatóság hatáskörének megszabásában, azon intézkedés, mely szerint a közegészségügyi rendészetet a javaslat által taxative felsorolt esetekben kizárólag a kerületi előljáróság fogja gyakorolni, a fővárosi rendőrség ezen hatáskörének teljes megszüntetése mellett. Ezen intézkedésből önként következik az, hogy a rendőri kihágási biráskodási jog közegészségügyi ügyekben kizárólag a kerületi előljáróságot fogja illetni.

A kerületi előljáróság, mint közegészségügyi hatóság hatáskörének ezen föltétlenül szükséges kiterjesztésével előáll azon követelmény, hogy ezen hatóság azon szakközegei, a kerületi tiszti orvosok, kik ezen nagyjelentőségű hatáskör betöltésére hivatvák, egyrészt kizárólag hivatásuknak éljenek, magángyakorlattal tehát ne foglalkozhassanak, másrészt hivatásukban állandósittassanak. Ezen követelményt a javaslat 8. és 12. szakaszaiban foglalt intézkedések elégitik ki.

Mielőtt a javaslat indokolásának részleteire áttérnék, meg kell jegyeznem, hogy ezt csak keretnek tekintem, melyet önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóságnak kell betöltenie. A javaslat csak azon korlátokat állitja föl, melyek a közigazgatás általános érdekei és a közérdek megóvása czéljából nem mellőzhetők; ezek keretein belül nem tartanám helyesnek a törvényhatóság intézkedési szabadságának korlátozását.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Az 1. §-ban foglalt intézkedés megegyezik az 1872:XXXII. tc. 82. §-ának első bekezdésében foglalt határozattal. Ezen intézkedést föl kellett venni ezen törvényjavaslatba is, hogy a törvényhatóságnak módja legyen a kerületek számát és főleg azok határait a mindenkor mutatkozó szükséghez képest megállapitani. A fő- és székváros közigazgatási kerületeinek beosztása ma is ugyanaz, mint a mely az egyesitéskor megállapittatott. A fő- és székváros lakossága azóta közel megkétszereződött; ennek daczára a kerületek beosztása 1872. óta nem módosittatott.

A lakosság rendkivüli szaporulata, addig lakatlan területek beépitése, új forgalmi vonalak keletkezése a közigazgatási beosztás tekintetében oly anomaliákra vezetett, melyeket nem lehet tovább is föntartani. Igy egyebeket nem emlitve, a külső kerepesi-út, a m. k. államvasutak keleti pályaudvara mentén levő terület, melynek lakossága folyton növekszik, közigazgatásilag a X. kerülethez tartozik, melynek minden hatósága Kőbányán van. Ezen és ehhez hasonló anomaliak nem türhetők és ezért a törvény végrehajtása nyomán fölhivni szándékozom a törvényhatóságot, hogy ezen visszásságokon a kerületek határainak ujonnan való megállapitásával segitsen.

Azon további kérdés eldöntésére, hogy a fő- és székváros közigazgatásainak érdekei igénylik-e tiz közigazgatási kerületnek és az ezzel kapcsolatos szervezetnek föntartását és vajjon a kerületek száma nem volna-e a határok ujból való megállapitásával csökkenthető, a nélkül, hogy ez a közönség érdekét sértené, a magam részéről nem kivánok kezdeményező befolyást gyakorolni; kijelentem azonban, hogy a törvényhatóság ily irányú határozatához készséggel hozzájárulnék.

A 2. §-hoz

A második szakasz azon intézkedése hogy a kerületi közigazgatásnak a kerületi előljáróság és a kerületi választmány a közege: nem igényel bővebb kifejtést.

A 3. §-hoz

Ezen szakaszban ki kellett mondani, hogy a kerületi előljáróság a hatásköréhez tartozó ügyekben a kerület hatósága. Az erre vonatkozó határozat azonos a községi törvény (1886:XXII.) tc. 3. §-ban foglalt rendelkezéssel, mely szerint a község hatósága kiterjed a községben lakó vagy tartózkodó minden személyre és a községben és területén létező minden vagyonra. Az 1886:XXII. törv.-czikk 4. §-ában felsorolt kivételek megegyeznek az 1872:XXXVI. tc. 15. §-ában felsorolt kivételekkel és a következők:

a) a hadseregnek, hadi tengerészetnek és honvédségnek tettleges szolgálatban álló tagjai, a katonai szolgálatra vonatkozó, s általában az 1867:XII. tc. 14. §-a, az 1868:XL. tc. 54. §-a és az 1882:XXXIX. tc. 13. §-a szerint a katonai biróság hatásköréhez tartozó ügyekben;

b) Ő Felségének a királynak és udvarának állandó vagy ideiglenes lakhelyül szolgáló épületek és azok tartozékai;

c) kizárólag erőditési és más katonai czélokra tényleg használt minden épület vagy helyiség a használat tartama alatt.

A törvényhatóságnak módot kellett nyujtani arra, hogy egyes, a törvényhatóság külön közegei által kezelt közintézeteket, mint a közkórházakat, a vásárcsarnokokat, a közvágóhidakat és az állatvásár-telepeket stb. kivehessen a kerületi előljáróság hatásköre alól. A harmadik szakasz második bekezdése erre módot nyujt a törvényhatóságnak, de csak szabályrendelet alkotása utján, miután a hatóság statuálásának jogát nem lehet egyszerű közgyülési határozattól függővé tenni.

A 4. §-hoz

Ezen szakaszban a kerületi előljáróság hatáskörének rendjében, a kerületi előljáróság tisztvelői soroltatnak föl. Új tisztviselői állást a javaslat csak kettőt tervez: a kerületi tiszti orvos állásától elkülönitett szegény-orvos és a városbiró állását, a melyek kivételével az itt fölsorolt összes tisztviselők eddig is működtek.

A kerületi orvos, kit a javaslat az ő működési körének megfelelően kerületi tiszti orvosnak nevez, eddig a halottkémlés kivételével az összes hatósági orvosi teendőket és ezek mellett a szegény betegek gyógyitását is végezte. Ezen különböző természetű teendőknek egyesitése a közszolgálat és a szegény betegek megfelelő gyógyitásának hátránya nélkül továbbra nem tartható fönn; gondoskodni kell tehát arról, hogy ezen különböző jellegű föladatok külön közegek által végeztessenek. Ezért a javaslat elválasztja a kerületi tiszti orvos állását a szegény betegek gyógyitására hivatott orvos, a szegény-orvos állásától: az előbbi föladata az összes hatósági tenndők teljesitése, az utóbbié kizárólag a szegény betegek gyógyitása. Más nagy városokban a munkakörök ezen elkülönitése már régen keresztül vitetett; ezek példáján kivül az ügy természete is követeli az elkülönitést. A tiszti orvos hivatalos teendőinek sokoldalusága mellett, melyekre a nap bármely órájában készen kell állnia, nem szentelhet kellő tevékenységet a szegény betegek gyógyitásának, a mit szintén nem szabad a napnak csak bizonyos óráira korlátozni. Ezen elkülönités mellett a kerületi tiszti orvosnak hatósági ügyköréből folyólag alkalma lesz minduntalan meggyőződnie arról is, vajjon a szegények orvosoltatásának nagy fontosságú föladata megfelelően teljesittetik-e; a munkakörök elkülönitése módot nyújt tehát a szükséges ellenőrzésre is.

A másik ujonnan rendszeresitett állás a városbiróé. A kerületi előljáróságok ujjászervezésével gondoskodni kell a községi biráskodás ellátásáról is, melyet jövőre nem bizhatni sem a kerületi előljáróra, sem a fogalmazói teendők végzésére mellé beosztott tisztviselőkre. A községi biráskodást eddig rendszerint egy esküdt végezte, az esküdti állások megszüntével a községi biráskodás végzésére új állást kellett szervezni. Ezen állást a javaslat városbiró névvel tiszteletbeli állás gyanánt szervezi, melynek közelebbi feltételeit a törvényhatóság szabályrendelettel állapitja meg.

A törvény életbeléptével nélkülözhetlennek fog bizonyulni, hogy a külső végrehajtó szolgálat számára új tisztviselői állások rendszeresittessenek. A nyomozási ellenőrzés, helyi vizsgálatok, leltározásokkal kapcsolatos teendőket eddig az esküdtek végezték; ezen, a jó közigazgatás szempontjából kiváló fontossággal biró teendőkre jövőben hivatalnokokat kell alkalmazni. A javaslat ezeket külön nem emliti meg, miután ezek is benfoglaltatnak a 8. pont alatt emlitett segéd- és kezelő-hivatalnokok sorában.

Az 5. §-hoz

Ezen szakasz a javaslat egyik alapvető intézkedését tartalmazza, mely szerint a kerületi előljáró, kinek állása minősitéshez köttetik, élethossziglan választandó. A minősités szükségét a fent előadottak után bővebben fejtegetnem fölösleges.

A kerületi előljárónak élethossziglan való választása azon nagy jelentőségű teendők jellegéből folyik, melyek a kerületi előljáró hatáskörébe tartoznak. A kerületi előljáró mint az iparhatóság, a közegészségügyi, egészség-rendészeti és az állategészségügyi hatóság feje oly működést fejt ki, mely mélyen benyul a polgárok életviszonyaiba. Ezen teendőknek megfelelő, a közérdek követelte módon való teljesitése csak akkor várható, ha a kerületi előljáró állása függetlenné tétetik az időközi választások esélyeitől.

A szakasz módositja az eddig követett választási eljárást, a mennyiben föntartja ugyan a kijelölést, de egészen más jelentőséget ad annak. A kijelölő választmány eddig tényleg jelölt oly értelemben, hogy csak az általa javaslatba hozottak voltak választhatók. A kijelölés jogának ily értelemben való gyakorlása föntartható nem lévén, annak ujonnan való szabályozását hozom javaslatba.

A minősitettség megvizsgálásának meg kell előznie a választást, és miután ezen vizsgálat nem bizható egy sok tagú nyilvános gyülekezetre, a kijelölő választmányt fönn kell tartani annak megvizsgálására, vajjon a pályázók birnak-e a törvényes minősitéssel. A kijelölő választmány jövőre tehát csak azon kérdés fölött fog dönteni, hogy a pályázóknak meg van-e a törvényes minősitésük. A kijelölő választmány erre vonatkozó határozata ellen meg kell adni a nélkülözhetlen jogbiztositékokat és ezért javaslatba hozom, hogy a bizottság kihirdetendő határozata, mely ezen felül az összes pályázókkal irásban közlendő, felebbezhető a belügyministerhez. A felebbezés jogával élhetnek úgy a pályázók, mint a törvényhatósági bizottság tagjai és pedig az ügy természetéből kifolyólag nemcsak akkor, ha a határozat valamely pályázónak minősitettségét megtagadja, hanem akkor is, ha a minősitettséget meglevőnek itéli. A mig a közigazgatási biróság fel nem állittatik, addig ezen felebbezések birája csak a belügyminister lehet; a közigazgatási biróság felállitásával azonban ezen teendő a biróságra lesz ruházandó.

A 6. §-hoz

Ezen szakaszban a választási eljárás szabályoztatik A kerületi előljárói állás fontosságánál fogva a javaslat minden betöltendő állásra külön titkos szavazást és absolut szótöbbséget kiván.

A 7. §-hoz

A kerületi előljáró, mint az egész kerületi közigazgatás feje, igen kiváló szereppel fog birni a törvényhatóság közigazgatásában és ehhez képest gondoskodni kellett arról, hogy az állás fontosságához mérten javadalmaztassék is. Ezt azzal biztositja a javaslat, hogy meghatározza, miszerint az előljárók fizetése és lakbére egyenlő a tanácsnokokéval.

A törvényhatóság közigazgatásának általános érdeke kizárja azt, hogy a kerületi előljárók egyes kerületekre szóló megbizatással választassanak; a kerületi előljáróknak az egyes kerületi előljáróságok élére való szolgálati beosztását ép ugy, mint az összes többi előljárósági tisztviselők szolgálati beosztását a polgármesterre, mint a tanács elnökére kellett ruházni.

A 8. §-hoz

Ugyanazon tekintetek, melyeknél fogva a kerületi előljáró élethossziglan választandó, követelik azt is, hogy a kerületi tiszti orvosok élethossziglan választassanak, a mit a javaslat 12. §-ának azon intézkedése is indokol, mely szerint a kerületi tiszti orvosok orvosi gyakorlatot nem folytathatnak.

A 11. §-hoz

A szakasz második bekezdése azon új intézkedést tartalmazza, mely szerint a törvényhatóság jövőre külön állapitja meg minden kerületi előljáróság összes tisztviselőinek létszámát és pedig nem szabályrendeletben, hanem az évi költségvetésben; mindkét intézkedést gyakorlati tekintetek igazolják.

A szakasz harmadik bekezdésében foglalt intézkedés szükséges azon állapot megszüntetése czéljából, a mi, a közigazgatás lényeges kárára, most tapasztalható, hogy egyes szaktisztviselők két, sőt három kerületben is teljesitenek szolgálatot.

A 12. §-hoz

Ezen szakasz azon intézkedése, mely szerint a kerületi előljáróság tisztviselői tiszti állásukkal össze nem férő foglalkozást nem üzhetnek, bővebb indokolást alig igényel és megfelel a minden szolgálati szabályzatban felvett analog intézkedésnek.

Kivételt e tekintetben nem lehet engedni a kerületi tiszti orvosoknak sem, kiknek hivatása rendkivül fontos, és kiknél elejét kell venni annak, hogy hivatásukban esetleg magánérdekeik által befolyásoltassanak. A kerületi tiszti orvos, ha jól teljesiti föladatát, egyébként is annyira igénybe van véve, hogy gyakorlatot nem folytathat. Jelenleg a kerületi orvosok folytatnak magángyakorlatot, a szolgálati szabályzatban ez kifejezetten sem megengedve, sem eltiltva nincs, de az állandó gyakorlat nem kifogásolta. A javaslat szerint az orvosi gyakorlat tilalmának életbeléptével a kerületi tiszti orvosok és állatorvosok fizetése a javaslat által alkotott új helyzethez képest ujból állapitandó meg. A kik magángyakorlatukról lemondani nem akarnak, a törvényhatóság nyugdíjszabályzata 2. §-ának b) pontja értelmében ellátásban részesitendők. A nyugdíjszabályzat ezen határozata következőleg hangzik: ellátásnak van helye b) ha hatósági szervezés következtében állomása megszüntettetik, a nélkül, hogy előbbi illetményei mellett állásának megfelelő más alkalmazást nyerne.

A kerületi szegényorvosok állásának mellőzhetlenül szükséges rendszersitése módot nyujt a törvényhatóságnak arra, hogy az eddigi kerületi orvosoknak, az eddigi orvosi gyakorlat tilalmával esetleg érintett magánérdekét az ujonnan rendszeresitett szegényorvosi állások betöltésénél figyelembe vegye.

A kerületi tiszti orvosok fizetése a törvényben megállapitható nem lévén, mellőzhetlennek tartom itt kijelenteni, miszerint szükséges, hogy ezen rendkivül fontos állás fontosságának megfelelően javadalmaztassék.

A 13. §-hoz

Az ezen szakaszban foglalt intézkedés azon jelenleg fennálló türhetetlen állapot megszüntetésére czéloz, mely szerint a kerületi előljáróságoknál igen fontos hatósági teendőket díjnokok végeznek. A díjnokok ma feleket hallgatnak ki, jegyzőkönyveket vesznek föl és vezetnek a legfontosabb ügyekben, a mit nem lehet megengedni. A törvényhatóság közgyülésében ez ellen már igen sok jogosult felszólalás történt; a szakaszban foglalt határozat ennek jövőre elejét veszi.

A 16-18. §-hoz

Ezen szakaszokban a kerületi előljáróságnak, mint a törvényhatóság közegének hatásköre van megállapitva. A kerületi előljáróság a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak, a tanácsnak, az árvaszéknek és a polgármesternek végrehajtó közege.

A tanács helyett eljár a kerületi előljáróság a 17. §-ban felsorolt ügyekben, melyeknek részleteit, valamint a 17. §-ban fölsorolt ügyeken kivül a tanács helyett a kerületi előljáróság hatáskörébe utalandó többi ügyeket a törvényhatóság a 18. § értelmében szabályrendeletben állapitja meg.

A hatáskör megállapitásánál, mint az indokolás általános részében kifejtettem, az volt az irányadó szempont, hogy egyrészt a közönség a mindennapi ügyekben lehetőleg a kerületben találja meg a hatóságot, másrészt, hogy a decentrálisátió által ezen föladatok, melyek csak egységes vezetés mellett teljesithetők, csorbát ne szenvedjenek. Ehhez képest a 17. §-ban az 1. és részben a 2. pontban foglalt határozatok kivételével csak oly teendők soroltattak föl, melyek eddig is nagyrészt a kerületi előljáróságok hatáskörébe tartoztak; ezen teendők tekintetében azonban szigoruan körüliratik és biztosittatik a kerületi előljáróságok hatásköre, mely jövőben a törvény erejénél fogva illeti az előljáróságokat. Ezen ügyekben a törvényhatósági bizottság és a tanács jövőre felebbviteli és felügyelő hatóság.

A 18. § módot nyujt arra, hogy a törvényhatóság a törvényjavaslatban felsoroltakon kivül még más ügyeket is a kerületi előljáróságok hatáskörébe utalhasson. Kivánatos, hogy a törvényhatóság lehetőleg kiterjedt mértékben éljen ezen felhatalmazással; mert a költségvetés keretében való kisebb beszerzések, kisebb átalakitások és javitások, a kerületben létező községi vagyon felügyelete és részben kezelése, az illetőségi ügyek előzetes tárgyalása, a katonai ügyek egy része stb. aggály nélkül bizható a kerületi előljáróságokra. Mindazonáltal nem látszott czélszerűnek ezen ügyek felsorolásával a törvényhatóság intézkedési szabadságát korlátozni.

A 17. § 1. pontjában felsorolt magánépítkezési ügyeket az indokolás általános részében foglaltak értelmében a kerületi előljáróságok hatáskörébe kellett utalni, mert ezen teendők végzése a helyszinén való tevékenységet és a hatóság könnyü hozzáférhetőségét igényli. Az épitési rendtartás ma csak az épitési engedélyeket illetőleg hajtatik végre; ezektől eltekintve, az épitkezéseknél nincs megóva a közönség érdeke, sem a mi a köztisztaságot, sem a mi a közlekedés zavartalan rendjét illeti. A kerületi előljáróság hatáskörének kiterjesztésével biztosittatik, hogy az épitkezések ellenőrzését a kerületben levő hatóság végezi, melyet esetleges panaszaival a közönség időveszteség nélkül megtalál.

A 17. § 2. pontjában foglalt középitkezési ügyek eddig is nagyobb részt a kerületi mérnök hatáskörébe tartoztak, ki azokat a tanács utasitása szerint végezte, mely a hatósági teendőket teljesitette.

A 17. § 3. pontjában emlitett vásárrendészeti ügyek részben a vásárfelügyelő, részben a kerületi előljáróság hatáskörébe tartoztak; a vásárfelügyelő és előljáróság között azonban nem volt meg a szervezeti kapocs, a melyet a javaslat statuál. A vásárfelügyelő és a vásárfelügyelettel megbizott egyéb közegek a kerületi előljáróság tisztviselőivé válnak és mint ilyenek teljesitik feladataikat.

A 17. § 4. pontjában felsorolt hatáskörre igen nagy súlyt kell fektetnem azon türhetetlen állapotok megszüntetése czéljából, melyek a fő- és székvárosban ma fönnállanak. Köztudomású tény, hogy a fő- és székvárosban néhány ezer gyermek nem jár iskolába, mert az iskolaköteles gyermekek igen hiányosan összeiratnak ugyan, nyilvántartás azonban arról: vajjon az összeirottak járnak-e tényleg az iskolába, nem vezettetik. A javaslat a kerületi előljáróság kötelességévé teszi ilyen nyilvántartás vezetését.

A 17. § többi pontjai indokolást nem igényelnek.

A 19-21. §-hoz

Ezen szakaszok a kerületi előljáróság mint első fokú közigazgatási hatóság hatáskörét állapitják meg. A törvények és ministeri rendeletek meghatározzák, hogy mely ügyekben első fokú közigazgatási hatóság a kerületi előljáróság; ennélfogva elegendő volt erre általánosságban utalni. Külön szabályozást igényelt a kerületi előljáróság, mint első fokú közegészségügyi hatóság hatásköre, a mi az indokolás általános részében kifejtettek értelmében állapittatott meg.

A kerületben végzendő összes közegészségügyi feladatok részben a második fokú hatóság hatáskörének megszoritásával a kerületi előljáróságra ruháztattak. A második fokú hatóság és szakközegének, a polgármesternek és a tiszti főorvosnak feladata marad a felügyelet, az általános intézkedések és a felebbviteli hatáskör. A kerületi előljáróságok közegészségügyi hatáskörének ujonnan való szabályozásától a közegészségügyi közigazgatás jelentékeny javulását várom, és különösen reménylem, hogy az egészségügyi rendészet feladatai a jövőben sokkal hatályosabban fognak teljesittetni, mint eddig, a midőn azokat két hatóság: a kerületi előljáróság és a fővárosi rendőrség végezte, a mi arra vezetett, hogy tényleg egyik által sem teljesittettek kielégitő módon. Ezen okból a fővárosi rendőrség közegészségügyi hatáskörét a szakaszban felsorolt ügyekben a javaslat megszünteti és a rendőri kihágási biráskodás jogát a határozottan megjelölt esetekben kizárólag a kerületi előljáróságokra ruházza.

Ezt a 20. § azon általános határozattal egésziti ki, mely szerint a fővárosi rendőrség köteles a kerületi előljáróságot működésében támogatni és minden tudomására jutott oly ügyet, melyben a kerületi előljáróság van hivatva intézkedni, a kerületi előljáróságnak haladéktalanul tudomására hozni. Ezen kötelezettséget, valamint a két hatóság egymáshoz való viszonyát rendeleti uton részletesen szándékozom szabályozni.

A 23. §-hoz

A szakaszban foglalt intézkedések szerint minden kerületi előljáróság mellett felállitandó a városi adóhivatal és pénztár egy osztálya. Ezen határozat folyománya a közigazgatás decentralisatiójának és egyuttal módot nyujt a közönség érdekeinek kielégitésére, a mely igen érzékeny megterheltetésnek vette, hogy gyakran jelentékeny távolságra kellett fáradnia kötelezettségei teljesithetése czéljából. A városi pénztári osztály fogja egyuttal a kerületi előljáróság pénzkezelési és számviteli teendőit teljesiteni.

A 24. és 25. §-hoz

Ezen szakaszok a polgármesternek a felügyeleti kötelességből folyó teendőit szabályozzák. Ezek sorában az első: részletes szolgálati utasitás kiadása a kerületi előljáróságok számára; e szolgálati utasitás kiadásának jogát és kötelességét a polgármesterre kellett ruházni, ki az ügyvitel ellenőrzéséért első sorban felelős; a törvényhatósági bizottságnak arra befolyást adni nem mutatkozott czélszerűnek, miután azt természetszerűleg annak kell megállapitania, ki a felügyeletért felelős, és ez a polgármester.

A 25. § megállapitja, hogy a polgármester köteles minden kerületi előljáróságot évnegyedenként legalább egyszer személyesen megvizsgálni; e vizsgálat kötelességét csak akkor bizhatja az alpolgármesterek egyikére, ha azt személyesen teljesiteni akadályozva van. A szakasz elrendeli továbbá, hogy a kerületi előljárók a polgármester vagy akadályoztatása esetén helyettese által, a kerületi orvosok a tiszti főorvos által értekezletre hivandók össze, az értekezletek jegyzőkönyvei azonban intézkedés végett minden esetre a polgármester elé terjesztendők. Ezen intézkedés által biztosittatik azon czél, hogy a polgármester állandóan tájékozva legyen a kerületi közigazgatás menetéről és megóvatik egyuttal a közigazgatás egyöntetűsége.

A 27. §-hoz

A törvényhatóság szervezési szabályrendelete értelmében a kerületi előljáróságok mint a törvényhatóság közegei semmi más hatósággal nem érintkezhettek közvetlenül. Ezen intézkedés a bajok és visszásságok egész sorának forrása volt, melyek megszüntetése czéljából ki kellett mondani, hogy a kerületi előljáróság, mindazon ügyekben, melyekben saját hatásköre van, közvetlenül érintkezik más hatóságokkal.

A 29-31. §-hoz

A kerületi előljáróság mellé a kerület érdekeinek képviseletére bizottság szerveztetik, melynek neve kerületi választmány. A kerületi választmány a javaslat szerint az illető kerületi községi választók közvetlen választása utján alakittatik. A törvényben elegendőnek látszott a választhatóság föltételeit, a választmány tagjainak legnagyobb számát és a megbizatás időtartamát megállapitani, a többi föltételek megállapitása a törvényhatóságra bizható.

A kerületi választmány, mely a kerületi közigazgatásban mint véleményező, ellenőrző és határozó testület működik közre, jelentékeny befolyást gyakorolhat a kerület helyi ügyeinek helyes, a kerület érdekeinek megfelelő intézésére. A kerületi választmány kebelében szakbizottságok alakithatók, a mi módot nyujt arra, hogy a választmány tagjai, a nélkül, hogy nagyon megterheltetnének, a közigazgatás azon szakmájában működjenek közre, melyhez hivatottságuknál fogva leginkább hajolnak.

A kerületi választmány hatáskörét a 29. § csak részben állapitja meg declarative; a 31. § kifejezetten megengedi, hogy a törvényhatósági bizottság más ügyeket is a kerületi választmány hatáskörébe utalhasson.

A 33. §-hoz

A zárhatározatok között figyelembe kellett venni azon eshetőséget, hogy a törvény egyes intézkedéseinek a törvény életbeléptetésére kitüzött napon való keresztülvitelét esetleg tárgyi nehézségek gátolhatják. Ezért javaslatba hozom, hogy a belügyminister hatalmaztassék föl, hogy a törvényhatóság indokolt előterjesztésére egyes intézkedések életbeléptetésére egy évig terjedhető halasztást engedélyezhessen.


  Vissza az oldal tetejére