1894. évi III. törvénycikk indokolása

a Tisza folyó szabályozásának folytatólagos munkálatairól, valamint a Ferencz-csatorna tiszai torkolatának áthelyezéséről * 

A tisztelt képviselőháznak 1890. évi február 7-én tartott ülésén az 1890. évi állami költségvetésben a földmivelésügyi ministeri tárczát illető tárgyalása alkalmával a ministerelnök ur, mint akkori földmivelésügyi minister, kijelentette volt, hogy a Tisza folyó szabályozásának kellő előhaladása és hatályossága érdekében akként kiván intézkedni, hogy mindama munkálatok, melyek egyfelől a vizlefolyási viszonyok javitása, másfelől pedig a folyó hajózhatóvá tétele, mint a szabályozás eme kettős feladatának megvalósitása szempontjából még teljesitésre várnak, egységes tervezetbe foglaltassanak össze, a melynek alapján a további munkáltatás programmja és a költségszükséglet fedezésének mikénti beosztása a törvényhozás által megállapíttatnék.

Amaz osztatlan elismerés folytán, melyben a szándék nyilvánitása részesült, a ministerelnök ur, mint hivatali elődöm rendelkezett az iránt, hogy a Tisza folyó alsó szakasza egyes részeinek rendezésére nézve még a volt közmunka- és közlekedésügyi minister ur által meginditott tanulmányok és tervezések különös figyelemmel az átvágások kifejlesztésére, a folyónak állami kezelés alatt álló egész szakaszára kiterjesztessenek s a végrehajtandó munkákról tervek és költségvetések készittessenek.

A tervezési előmunkálatok befejeztetvén, azok alapján az országos vizépitészeti hivatal a Tisza-szabályozás mikénti folytatását illető javaslatait elém terjesztette.

Különös súlyt helyezvén arra, hogy a Tisza-szabályozás folytatólagos munkálatainak programmja, a kérdés nagy közgazdasági fontosságánál fogva minden irányban megnyugvást keltő módon állapittassék meg; az országos vizépitészeti hivatal javaslatait tartalmazó előterjesztést az országos fontosságú és elvi jelentőségű vizügyi műszaki kérdések megvitatására szervezett s e téren az ország legkiválóbb szakembereiből álló „vizügyi műszaki nagy tanács” felülbirálata alá bocsátottam s midőn e tanács azt a mult évi ápril 20., 21., 22. és 23-án tartott ülésein folytatott beható tárgyalás után ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta, közöltem azt a tiszavölgyi társulat központi bizottságával, mint az érdekeltek összegének képviseletére hivatott testülettel is, mely, miután a mult évi május hó 4-ik és 5-ikén tartott üléseiben közegeim utján a javaslatok minden részletére nézve kimeritő felvilágositást nyert, a folytatólagos szabályozás tervezete iránti teljes megnyugvásának adott kifejezést.

Ezek előrebocsátásával a Tisza-szabályozás jelen helyzetét s a folytatólagos munkálatok tervezésének alapjául szolgált műszaki tanulmányok eredményeit a következőkben vagyok bátor vázolni:

A Tisza folyó szabályozőása és völgyének ármentesitése 1846. évben vette kezdetét, nagyobb lendületet azonban csak 1850. évtől kezdve nyert, a mely évi junius 16-án kiadott nyilt parancscsal a folyó általános szabályozásának terve Vásárhelyi és Paleocapa javaslatai alapján megállapittatván, kimondatott azon ma is irányadóul elismert elv, hogy a Tisza folyónál az ármentesités a hajó-út rendbehozása végett szükséges mederszabályozási munkák, minők első sorban az éles kanyarok átvágása, az állam által fognak létesittetni s hogy a védtöltések épitése, illetve a mederszabályozáson kivül a többi ármentesitési munkálatok az érdekeltek költségén hajtandók végre.

A feladatköröknek ilykép történt kijelölése után a szabályozás nagy munkáját az állam meginditotta; az 1850. és 1867. közé eső évek során az átvágások, néhánynak kivételével, kiásattak; 1867-től 1880-ig az átvágások bővitése eszközöltetett, 1880. óta pedig ama programm értelmében, melyet 1880-ban a Tisza és mellékfolyóinak szabályozását illetőleg az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister a szabályozási munkálatok megbirálására 1879. évben meghitt külföldi szakértők véleménye alapján kidolgoztatott s a törvényhozás elé terjesztett, a csongrád-titeli folyó szakaszra eső átvágások kifejlesztése érdekében nagymérvű munkálatok hajtattak végre. Mindezek eredményeként a helyzet a Tisza nagy vizeinek lefolyásában - különösen az 1880. év után foganatositott munkálatok behatása alatt - határozottan javult, daczára annak, hogy a nagy vizszin magassága időközben emelkedett.

Szembeállitva azonban a mederszabályozás eddigi eredményeit, az előhaladás ama mérvével, melyet ugyanezen idő alatt s szintén különösen a legutóbb lefolyt évtizedre eső fokozott tevékenység utján az ármentesitő társulatok ármentesités terén elértek, meg kell vallani, hogy a mederszabályozás az ármentesitéssel nem tartott lépést, hanem attól visszamaradt.

Mig ugyanis az ármentesitő társulatok fentebb körvonalozott feladatuknak ez ideig legnagyobb részben eleget tettek az által, hogy a 40 millió forintot jóval meghaladó pénzáldozat árán védműveiket kiépitették, illetve azokat - kevés kivétellel - a biztonságnak arra a fokára emelték, a mely emberi számitás szerint a viszonyoknak megfelelő, addig a mederszabályozás körül még nagy feladatokat kell megoldani, a mennyiben a szabályozási munkák tárgyát ez ideig kizárólag az átvágások képezték - s ezek nagy része is még kifejlesztésre vár - egyébként pedig a mederrendezés terén jóformán semmi sem történt.

Kétségtelen pedig, hogy az ármentesités csak a mederszbályozással karöltve vezethet sikerre, miért is mindinkább követelően lép fel annak szüksége, hogy a mederszabályozás az eddiginél nagyobb arányban vitessék előre. Annál kivánatosabb pedig ez, mert az eddig végrehajtott munkálatok által a Tisza-szabályozás végczéljának ama másik része se lett ez ideig elérve, hogy e folyó - a természet által kijelölt rendeltetésének megfelelő hajózási utat szolgáltasson, a mennyiben közismeretű, hogy a jelenlegi állapotok mellett Csongrádon felül az év legnagyobb részében és pedig épen akkor, midőn a termények elszállitásának van ideje, a hajózás alig, vagy csak fél teherrel lehetséges s a Csongrádon alóli szakaszon sem ment az akadályoktól.

Tagadhatlan, hogy a Tisza hajózása az utóbbi évtizedekben abban az arányban, a melyben a vasutak kiépültek, vesztett jelentőségéből, minek okát félreismerhetetlenül a folyónak élénk közlekedés kifejlődésére nem alkalmas irányában kell keresnünk. Ennek számbavételével a tiszai hajózásnak virágzó jövőt biztositani csakis ugy lehetne, ha a Tisza, lehető magas ponton, legfeljebb Csongrádnál, közvetlen összeköttetésbe hozatnék a Dunával. A budapest-csongrádi csatorna létesitését természetszerűleg a Hármas-Kőrös és a Maros folyók hajózhatóvá tétele követné. Ez által Aradtól, Szegedtől, Gyomától és Tokajtól folytonos megszakitás nélküli vizi út létesittetnék a távol nyugatig, a minek rendkivül fontos hatását Alföldünk terményeinek versenyképességére és forgalmára kellően méltányolni alig lehet.

Addig is azonban, mig e tervek megvalósitásának ideje elérkezik, ezek előfeltételeként is, a Tiszán fennálló hajózási akadályokat kell eltávolitani s lehetségessé tenni, hogy a hajózás Szolnokig a legkisebb vizállások idején is Szolnokon felül, T.-Füredig pedig legalább a közepes kis vizeknél lehetőleg biztositva legyen.

A Tisza-szabályozás rendszere a multban végrehajtott munkálatok által teljesen meg van állapitva, ugy, hogy e részben oly ténynyel állunk szemben, melynek irányadóul kell szolgálnia a szabályozás további menetére nézve.

A legutóbb lefolyt évtized alatt a Tisza szabályozása körül sok eszme és kérdés tisztázódott, sok felvétel történt és sok értékes adat gyüjtetett össze. A szabályozás eddigi hatásának és eredményeinek szám- és adatszerű kimutatása és a Tisza-szabályozás végleges befejezésére vonatkozó összes teendők részletes megállapitása azonban ez idő szerint még nem lehetséges, miután mindazon adatok, a melyek a Tiszameder állapotának és fejlődésének pontos nyilvántartására szükségesek lennének, eddigelé még nem voltak beszerezhetők.

De a már eddig rendelkezésre álló adatok is biztos alapot szolgáltatnak arra, hogy a Tisza-szabályozásnál eddig követett rendszer helyessége iránt időről-időre feltámadó kételyekkel szemben határozottan kijelenteni lehessen, miszerint e rendszer általánosságban jó és helyes s hogy a töltésezéssel kapcsolatos mederrendezésen kivül, melyben az átvágások is bennértetnek, a Tisza folyó és völgye specialis viszonyaihoz mérten más rendszert követni nem is lehet.

A Tisza általános szabályozásának terve, mint fentebb emlitém, Vásárhelyi és Paleocapa javaslatai alapján lett megállapitva. Az ezen alapon megindult munkálatok befejezésére jóformán csak az átvágások anyagmederré való fejlesztése van hátra. Az eddigi adatok és tapasztalatok alapján azonban egész határozottan lehet állitani, hogy a Tisza-szabályozás az átvágások kiképzésével még nem lesz befejezve; viszont azonban minden kétségen kivül állónak kell tekinteni azt is, hogy akármennyi és akármiféle munkálatokat kellene is a Tisza-szabályozás körül a jövőben - az elfogadott szabályozási kereten belül - még végrehajtani, az átvágások kiképzésére első sorban van szükség.

Megállapitható továbbá az eddigi tanulmányokból, nevezetesen az 1830. évi vizállási adatoknak az 1876/81-1882/85. és 1888. évi adatokkal való egybevetéséből, hogy Tokaj-, T.-Füred és Szolnok közötti lefolyási arány lényegesen nem változott, jeléül annak, hogy ezen szakasz vizelvezetési képessége nagyban és egészben egyformán változott, vagy változatlan maradt, tehát nem romlott, azért is ezen a szakaszon a vizlefolyási arány kedvezőbbé tételére törekedni egyelőre még nem kell; ellenben a Szolnok alatti csongrád-törökbecsei szakaszon a vizlefolyási viszonyok hathatós javitását sürgősen foganatositandónak kell jelezni, mert, miként azt a Tisza nagyvizeinek hossz-szelvénye világosan feltünteti, a nagyvizszinnek leszállitásárra főleg ezen a szakaszon van szükség.

Határozottan kitünik egyébként az eddigi felvételekből az is, hogy a Tisza számos akadály daczára erősen dolgozik medrének kifejlesztésében, mely jelenség megnyugvást nyujthat az iránt, hogy a megkezdett uton tovább haladva, hova-tovább elérkezik az az időpont, a melyben a javulás mind határozottabban fog nyilvánulni.

Az 1842., 1886. és 1890. évi kisvizszin fixirozásokból, a titeli szakaszt illetőleg pedig az 1887. évi vizállási adatok összehasonlitásából kétségbevonhatlanul kitünik, hogy a Tisza kisvizszine annak egész hosszán alászállott, jeléül annak, hogy amaz általánosan elterjedt balhit, mintha a Tisza medre emelkednék és ezen emelkedés következtében az egész szabályozási rendszer hova-tovább halomra fogna dőlni - teljesen alaptalan; sőt ellenkezőleg a vizrajzi osztály keresztszelvény-felvételei is azt igazolják, hogy a folyó szabályozott szakaszán mind jobban beágyazta magát és ugy a mélység, mint a szelvény terület tekintetében általában fejlődő stadiumban van.

Ez alól csakis a Maros-torok körüli szakasz képez kivételt, hol e folyó nagymennyiségű és durva hordalékának behatása alatt a mederfenék, habár nem jelentékenyen, de mégis emelkedett, az 1842. évi állapothoz képest.

A Tisza-szabályozásra vonatkozó tanulmányoknak ezekben összegezett főbb eredményei alapján az átvágásoknak lehető rövid idő alatt anyamederré való kiképeztetését és ezzel kapcsolatban a mederben előállott és a hullámtéren fellépő rendetlenség megszüntetését, valamint a Tisza mellékfolyóinak a fő-folyó viszonyaihoz mért rendezését kell a szabályozás folytatásának feladatául első sorban kitűzni. Ezek által a Tisza-szabályozás befejezésére szükséges munkálatoknak legjelentékenyebb része végre lesz hajtva.

Midőn azonban a Tisza-szabályozás folytatásaként ezen, az alábbiakban részletezett munkálatok foganatositása tüzetik ki a legközelebbi jövőben megoldandó feladatul, tisztában kell lennünk az iránt, hogy az e munkálatoktól várható javulás sem oly gyors, sem pedig oly minden részletekig kiterjedő nem lehet, hogy általa az e folyónál ma még felmerülő összes bajok és nehézségek egyszerre elenyésznek és a teendők végleges befejezést nyerhessenek.

Mert hangsúlyoznom kell azt, hogy e munkálatok nem ölelik fel a Tisza-szabályozás folytatásának összes és részletes kérdéseit, illetőleg a szabályozásnak teljes befejezésre juttatását.

Nyiltan meg kell vallani ugyanis, hogy a kérdések részleteit illetőleg ma sem vagyok abban a helyzetben, hogy minden tekintetben kimeritő részletes javaslatokkal lehetne előlépni, hiányozván még nagy részben az erre szükséges adatok, megfigyelések és felvételek. De ha nem elégségesek is az eddigi adatok és felvételek arra nézve, hogy a Tisza szabályozása körül felmerülhető összes és részletes kérdésekre felvilágositást nyujtsanak, tökéletesen kielégitők és megnyugtatók a tekintetben, hogy azokból a rendszer helyességén kivül - mint azt már kiemeltem - a Tisza-szabályozás fejlesztése körül a főirány keretén belül a legközelebbi idők teendőire nézve következtetni lehessen és mindazon munkálatok czélszerűségét, sőt elkerülhetetlen szükségét kellően indokolják - melyeket az alábbiak szerint végrehajtatni szándékozom; e munkálatok egységes és következetesen keresztülvitt technikai eszmének folyományaiként és olyanokul tekintendők tehát, melyek tökéletesen beleilleszthetők lesznek a Tisza-szabályozás végleges befejezésének keretébe.

A Tisza-szabályozás folytatásának teendőiként megállapitott munkálatokat, - melyek négy főcsoportba oszthatók, nevezetesen:

I. az átvágásoknak anyamederré való fejlesztése és evvel kapcsolatban a Ferencz-csatorna t.-földvári torkolatának áthelyezése Ó-Becse alá,

II. a legsürgősebb mederrendezések,

III. a hullámtéri rendetlenségek eltávolitása,

IV. a mellékfolyókon végrehajtandó munkálatok, -

a következőkben vagyok bátor ismertetni.

I.

Az átvágásoknak anyamederré való fejlesztése.

Emlitettem, hogy a Tisza folyó általános szabályozásának eredeti tervezete szerint létesitendő átvágások legnagyobb része az 1850. és 1867. évek közti időszakban lett kiásva; a 111 átvágásból csakis 1 átvágás munkálata esik az 1850. előtti, s hat átvágásnak kiemelése az 1867. utáni évekre. Ez idő szerint 112. átvágás van, a mennyiben 1889-ben azok száma az ugynevezett májusi 86. I. számú átvágással szaporodott. A tervezett átvágások azon reményben, hogy a folyó azokat önműködőleg ki fogja képezni, eleinte a Tiszameder szelvényéhez viszonyitva elenyésző csekély mérettel ásattak ki, - a mennyiben null vizszín felett 3.48 métertől 1.58 méterig váltakozó mélységgel és 7.59 métertől 15.7 méterig váltakozó fenékszélességgel létesittettek.

Ezen méterek mellett, különösen a Tisza felső szakaszán, számos átvágás anyamederré képződött ki, mig az alsó képződésükben igen lassan, vagy egyáltalában nem haladtak előre. A Tisza és mellékfolyói szabályozására vonatkozó, fentebb már emlitett ministeri előterjesztés szerint a 133.808 kilométer hosszra kiterjedő 111 átvágásból anyamederré kiképződött 58, fejlődésben volt 24 és nem képződött 29 átvágás, - avagy a 111 átvágás összes hosszából ki volt képződve 37.1%, képződésben volt 25.7%, mig 37.2% fejlődést nem mutatott. A Tisza-Ujlaktól Tokajig érő 61 átvágásból anyamederré fejlődött 40, fejlődésben volt 12 és nem képződött 9 átvágás, - mig a Tokaj alatti 50 átvágásból anyamederré képződött 18, fejlődésben volt 11 és nem fejlődött 21 átvágás. Látni tehát ezekből, hogy mig a folyó felsőbb szakaszán az átvágások legnagyobb része önműködőleg anyamederré fejlődött, vagy fejlődésben volt, addig a folyónak alsó szakaszán az átvágások nagyobb része a fejlődésben elmaradt.

Az 1876. évi árvizet követő időben a Tisza-szabályozás kérdése a törvényhozás részéről nagyobb figyelemben részesült és az alsó, különösen a Csongrád-titeli szakaszon fejlődésükben elmaradt átvágások mesterséges bővitésére a szükséges összegek engedélyeztettek, - oly módon és alapon, hogy az átvágások - önfejlődésük előmozditása végett - a Θ viz szine alatt 2.2 méter mélységre és 25 méter fenékszélességre bővittessenek ki, három egymás után következő év alatt.

Czélszerűnek látom a műszaki elvek fejlődésének történeti vázolására felemliteni azt, hogy a fenti méretek megállapitásánál, az anyamederré kiképződött átvágásokban tett számitások után az az elv követtetett, hogy a fejlesztendő átvágásban a legalacsonyabb vizállás alkalmával is valamivel nagyobb folyási sebesség jőjjön létre, mint a felettük eső természetes mederszakaszban. Ehhez képest Tokajtól a Dunáig levő átvágások a legalacsonyabb vizszin alatt 2.2 méterre voltak lemélyitendők, s a szerint, a mint vonaluknak a hossza az elvágott kanyar hosszával kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb viszonyban áll, 20-25 méter fenékszélességre kiszélesitendők. Feltételeztetett, hogy ily méretek mellett nem kell iszaplerakástól és attól tartani, hogy egyszerre mennyi föld omoljék be az átvágásokba, a mennyi a szelvény nagy részét elzárná, s igy a beomlott föld tovamozgatására és elsodrására szükséges vizfolyás sebességét csökkentené.

A Csongrád alatti átvágások kiképzéséhez fűzött remények azonban nem teljesültek, mert ezen átvágások - az üregük növelésére végzett bővitési munkák daczára - rohamosabb fejlődésnek nem indultak és azoknak anyamederré történő önfejlődése ismét egészen bizonytalan időre elhalasztottnak látszott. - Minden esetre ez indithatta a volt közmunka- és közlekedésügyi minister urat arra, hogy 1881. évtől kezdve a Csongrád alatti átvágásokat az eredetileg tervezett 2.2 méter mélység és 25 méteren felül eleinte viz alatt 4 méter és a Θ viz szinében 40 méter szélességre, sőt utóbb egyes átvágásokat alatti 5 méter mélység mellett a Θ viz szinében 60, sőt 70 méter szélességre bővitette ki.

Ezen tetemesen megnagyobbitott méretekkel 1881. évtől 1890. év végeig a Csongrád alatti átvágások fejlődésének előmozditására jelentékeny munkálatok végeztettek a 84., 85I., 85II., az ujonnan nyitott 86I., továbbá a 87., 88., 89., 90., 93., 94., 95., 96., 99. és 100. számú átvágásokban. Ugyanezen időben a Csongrád feletti átvágásokban kisebb munkák és kanyarelzárások létesittettek a zsurk-zákonyi felső, az 53. sz. dadai, az 55. sz. dobi, a 69. sz. cserőközi, a 70. sz. nánai, a 80I. sz. ughi és 83. sz. erzsébeti átvágásban, mint oly apróbb igazitási munkák, a melyeknek elmulasztása az átmetszés elromlását vonta volna maga után.

Felemelitem itt, hogy 1846. évtől kezdve 1880. év végéig a volt közmunka- és közlekedésügyi m. kir. minister urnak a törvényhozáshoz tett előterjesztés szerint az átvágásoknak kiásatására kiadatott 8,435.345 frt 4 kr. az 1881-1890-ig terjedő évtizedben kiadatott 2,963.772 frt 40 kr. s e szerint az állam 1890. év végeig a Tisza átvágásaira összesen 11,399.117 forint 44 krt forditott.

Az átvágásokra vonatkozó adatokat a mai állapot szerint csoportositva az összesen 136.238 kilométer hosszra kiterjedő 112 átvágásból anyamederré kiképződött 60, fejlődésben van 37, nem képződik 15 átvágás, - vagyis ha a fejlődés mérve az 1880. évi adatokkal való összehasonlitás végett az akkori állapot feltüntetésére használt és az átvágások összes hosszához viszonyitott arányszámban fejeztetik ki, az 1880. évben kiásva volt, - tehát az 1889. évben kiásott 86I. sz. átvágás elhagyásával számitandó - 111 átvágásnak 133.808 kilométernyi összes hosszából anyamederré kiképződött 39.36%, fejlődésben van 47.64%, nem fejlődik vagy visszafejlődött 13.00%. A Tisza-Ujlaktól Tokajig eső 61 átvágásból anyamederré fejlődött 40, fejlődésben van 11, nem fejlődött, illetve feliszapolódott 10 átvágás, mig a Tokaj alatti ez idő szerinti 51 átvágásból anyamederré képződött 20, fejlődésben van 26 és nem fejlődik 5 átvágás.

Ezen adatokat összehasonlitva az 1880. évi állapotra vonatkozólag fentebb közöltekkel, látható, hogy a fejlődő átvágások száma az utóbbi 10 év alatt tetemesen megnövekedett, a mi a tokaj-titeli szakaszon leginkább annak tulajdonitandó, hogy a lefolyt évtizedben ezen szakasz nem fejlődő átvágásainak legtöbbjében oly munkák végeztettek, a melyek a teljesen megakadt önfejlődést meginditani, avagy a lassú fejlődést gyorsitani képesek voltak; kivételt képez az általános fejlődés tekintetében a tisza-újlak-vásáros-naményi folyószakasz, a hol a nem fejlődő, helyesebben feliszapolt átvágások száma újabb időben 4-gyel szaporodott és ezek helyett e szakaszon a Tisza újból kanyargós folyását vette fel.

Bármennyire kedvezően alakultak azonban újabban az átvágások fejlődési viszonyai, az eddig szerzett tapasztalatokból és az átvágásokra vonatkozó felvételek adataiból következtetést lehet vonni arra, hogy biztositandó a még ki nem fejlődött átvágásoknak - rövidebb idő alatt - anyamederré való kiképződését, és ezzel a Tiszavölgy szabályozásának az eddiginél nagyobb arányokban való előhaladását, okvetlenül szükséges, hogy az átvágások mesterséges bővitése az utóbbi évtizedekben alkalmazottnál még hatásosabb módon mozdittassék el, mert a rendelkezésre álló adatokból láthatni, hogy az önfejlődés - lassú folyamatában - mindenesetre több évtizedre terjedő időt igényelne.

Az átvágások bővitésénél igen fontos kérdés az azoknak adandó üreg előzetes megállapitása.

Az átvágások kifejlődése a Tiszánál eddig szerzett tapasztalatok szerint, függ a kezdetben kiemelt szelvény méreteitől, az átvágás és elmetszett kanyar közti megrövidülés arányától, az átvágás talajának minőségétől, az átvágás hosszától és a folyó vizjárásától is, mert tartós középvizek inkább fejlesztik az átvágást, mint a nagy vizek, melyek partjait meghaladják. Ezen kivül a - majdnem az összes tiszai átvágásnál szerzett - tapasztalat azt mutatja, hogy gyorsabban fejlődik általánosságban az átvágásoknak Θ vizszin alatti, mint feletti területe, vagyis az átvágások inkább mélységben, mint szélességben fejlődnek. Tapasztalati tény továbbá az is, hogy az átvágások bizonyos fokig gyorsabban fejlődnek, ezen fokon túl - vagyis midőn már közel vannak ahhoz a határhoz, hogy anyamederré váljanak - mind lassabban és lassabban halad önfejlődésük.

Figyelembe véve az átvágások kifejlődésére befolyással biró ezen tényezők természetét, könnyű belátni, miszerint annak meghatározására, - hogy mily mérvű bővités szükséges az átvágásoknak bizonyos meghatározott idő alatt anyamederré való kifejlődésének előidézéséhez - positiv alap nincsen s ennélfogva e tekintetben általánosan alkalmazható elvet felállitani nem lehet.

A Tisza-szabályozáshoz kötött czélnak legjobban megfelelne, ha az átvágások már anyamederré képződtek volna; vagy legalább is a lehető legrövidebb idő alatt annyira lennének fejleszthetők, hogy anyamederré képződésüket a kitűzött czél veszélyeztetése nélkül már bevárni lehetne.

Az 1880. évi ministeri előterjesztés adatai szerint - az akkor fizetett egységi árak alapul vétele mellett - mintegy 130 millió forintba került volna, ha a 111 átvágást már létesitésük idején az eredeti méretek helyett a Tisza azon szelvényének méreteire ásták volna ki, a melyek az emlitett ministeri előterjesztésben fel vannak sorolva. Ezzel szemben 1890. év végeig összesen csak 11,399.117 forint 44 kr. adatott ki az átvágások mai állapotának létrehozására. Tokaj és Titel közt ugyanazon ministeri előterjesztés szerint 99,635.000 forintba került volna az átvágásokat eredetileg a meder szelvényméreteire kiásni. E tekintetben ma már sokkal kedvezőbb a helyzet, a mennyiben ha a Tokaj és Titel közötti mindazon átvágások, melyek még mesterséges bővitést igényelnek, az önfejlődési folyamat tekinteten kivül hagyásával egyszerre az anyameder teljes méreteire lennének kiásandók, számitásba véve a mai egységárakat is, már csak mintegy 28 millió forintnyi összegre, vagyis két és félszer annyira lenne szükség, a mennyit az állam 1890. év végéig beruházott.

De bármennyire óhajtandó lenne, hogy az átvágások minél előbb az anyameder méreteire fejlődjenek, még sem lehetne kellően megokolni azt, hogy az átvágások a folyó önképződésének teljes figyelmen kivül hagyásával mesterségesen bővittessenek ki anyamederré, mert ekkora nagy munkának végrehajtására több évre van szükség, a melyek alatt az önfejlődés mindenesetre jelentékeny bővitést végez, mit pedig már pénzügyi szempontból sem szabad számitáson kivül hagyni.

Az eddigi tapasztalatok szerint az alsó Tiszánál lényegesebb duzzadás előidézése nélkül lehetett az átvágás által elmetszett kanyart részben vagy egészben elzárni, mihelyt az átvágás területe a Tisza-meder szelvényének 70-80%-át elérte. Miután pedig, mint fentebb emlitettem, az átvágásoknak bizonyos idő alatt anyamederré történő kiképződését biztositó bővitési mérték meghatározására positiv, vagy ezt megközelitő módszer nem áll rendelkezésre, ezen megfigyelési adat útmutatásul szolgálhat arra nézve, hogy mennyire kell legalább is kiképezni az átvágásokat, mielőtt azoknak teljes kifejlődésére már számitani lehetne. A Csongrád feletti átvágásoknál - a szerzett tapasztalatok szerint - már kisebb munkák is elégségesek voltak arra, hogy az átvágások önfejlődése kezdetét vegye, sőt nem ritkán jó képződésnek is induljon.

Ezen tapasztalatok nyomán az átvágások kiképzésénél kiindulási alapul az vétetett fel az országos viziépitészeti hivatalnak már fentebb idézett előterjesztésében, hogy a Csongrád alatti szakasz átvágásai a Tisza szelvényének 75%-ára, a Csongrád feletti s Tokajig terjedő szakasz átvágásai ellenben annak 50%-ára bővittessenek.

A bővités mérvének ily megállapitása annál indokoltabb, mert általános szabályozási szempontból megengedhető, hogy a Csongrád feletti átvágások esetleg valamivel hosszabb idő alatt képződjenek ki, mint a Csongrád, illetve Szeged alatti átvágások, a mely szakaszon a vizlefolyás gyorsitására sürgős szükség van.

Tokajtól a csongrádi határig 10, - azon alul Titelig 17, összesen tehát 27 átvágás igényel mesterséges bővitést. Az elfogadott méretre való bővités költsége összesen 13,115.363 frt 12 krt tenne ki. Az átvágások sorozatában a 96. számmal jelölt u. n. borjasi átvágást illetőleg - a Ferencz-csatorna kérdésének végleges megoldása folytán - megszünt annak a szüksége, hogy ezen átvágás kiképzése sürgősen teljesittessék. Miután pedig általános szabályozási és vizlefolyási szempontból megengedhető, hogy ezen átvágás kiképzése hosszabb időre is halasztassék, azért is ezen átvágásban elégséges leend szintén csak a tokaj-csongrádi szakasz átvágásaira meghatározott, vagyis a folyó szelvény 50%-ának mérvéig terjedő bővitést eszközölni. Ez által a bővités költsége 1,463.977 frt 18 krral csökkentetvén, az átvágások bővitésére ezen összeg levonásával előálló 11,651.385 frt 94 krra lenne szükség azon esetben, ha az átvágásokat az országos vizépitészeti hivatal előterjesztéséhez képest 10-12 év alatt a javaslatba hozott méretekre bővitenők ki. Ezen szükségleti összegből fedezetet fognának nyerni az átszelt kanyaroknak a terep szinéig való fokozatos elzárásával járó költségek is, a menynyiben az elzáráshoz az az anyag lesz felhasználandó, a mely az átvágások bővitéséből nyeretik.

Az átvágásoknak, nevezetesen a 96. számú borjasi átvágásnak a javaslatba hozott méretekre való kibővitésével szoros összefüggésben áll a Ferencz csatorna t.-földvári torkolatának áthelyezése Ó-Becse alá. Ugyanis a Ferencz-csatorna részvénytársaság az 1870. évi XXXIV. törvénycikkbe foglalt engedélyokmány 5. § f) pontja értelmében köteles lenne akkor, a midőn a 96. számú tiszai átvágás hajózható állapotban lesz, a Ferencz-csatornát 8 ölnyi fenékszélességgel az átvágásig meghosszabbitani, torkolati zsilippel ellátni és az átmetszés által elvágott kanyart kikötővé átalakitani.

A Ferencz-csatorna meghosszabbitásával egy időben tehát a mai torkolathoz vezető kanyar elzáratása válnék okvetlenül szükségessé. Miután pedig a 96. számú borjasi átvágásnak a fentebb jelzett méretekre történő kibővitése mellett a kanyar vizlefolyási szempontból egyelőre el nem zárható és miután az átvágás bővitésével valószinűleg a mainál is fokozottabb mérvben feliszapolódásnak induló kanyarban a hajózás a Ferencz-csatorna mai torkához fentartható nem lesz, a borjasi átvágás kibővitésével egyidejűleg a Ferencz-csatorna meghosszabbitásának, illetve torka áthelyezésének szüksége is felmerül.

Az országos vizépitészeti hivatal előterjesztését elfogadva, a Ferencz-csatorna részvénytársulat által már régebben bemutatott terv szerint a Ferencz-csatorna Tisza-Földvártól annak IV. tartányából kiindulva, tüzetes tanulmány alapján végleg megállapitandó vonalon a magaslaton lesz Ó-Becse alatt a Tiszához vezetendő és a torkolatnál zsilippel ellátandó. Ezen megoldás a műszaki szempontok mellett közgazdaságilag is a leghelyesebb, mert ez által a Ferencz-csatorna egy fejlődésben levő kereskedelmi és gazdasági emporium mellett torkollanék a Tiszába, a mely körülmény a csatorna közgazdasági fontosságát csak növelheti. Ezen betorkolás kereskedelmi szempontokból annál kedvezőbb, mert idővel lehetségessé válik a Béga-csatornát Török-Becsénél, vagy Török-Becse és Franyova között ágaztatni ki a Tiszából és igy e két csatornát közvetlen egymás közelébe hozni. Ezen áthelyezés költsége a Ferenc-csatornatársulat régebbi számitásai és terve szerint az azzal összefüggő kérdések megoldásával 1,200.000 frtra rug.

A Ferencz-csatorna részvénytársaságot az épitési engedélyokmány fentidézett határozata értelmében ma még a Ferencz-csatorna meghosszabbitási, illetve a torkolat áthelyezési munkálat végzésére és annak költségeinek viselésére kötelezni nem lehet, mert az állam nem tett, illetve nem tehet eleget azon feltételeknek, hogy a borjasi átvágást azonnal teljes mélységben anyamederré emelje ki, miután azonban annak áthelyezése a Tisza-szabályozási munkákkal kapcsolatban okvetlen szükséges, ezen munkát az állam terhére kell és szándékozom végrehajtani, fentartva, hogy az áthelyezés költségei esetleg egészben vagy részben a Ferencz-csatorna részvénytársulat által visszatéritendők lesznek azon időben, a midőn a borjasi átvágás kanyarja végleg elzárható leend.

A Ferencz-csatorna torkának az állam által történő áthelyezése mellett szól azon körülmény is, hogy az állam a Ferencz-csatornánál a tulajdonában levő részvényekkel anyagilag is van érdekelve, a melyek után a csatorna csekély forgalma és jövedelmezősége miatt mindeddig jövedelmet nem látott.

Miután a Ferenc-csatorna torkának tervezett áthelyezésével Ó-Becse alá, annak jövedelmezősége valószinűleg emelkedni fog, lehet kilátás és remény arra, hogy az állam a részvényei után is végre némi jövedelemhez jut.

Az átvágásoknak a fentiekben körülirt méretekre való kibővitését az országos vizépitészet hivatal előterjesztésében javasolt 10-12 év helyett 17 év leforgása alatt szándékozom végrehajtatni.

Kivánatos lett volna az országos vizépitészeti hivatal előterjesztésében javaslatba hozott munkát az általam elfogadott 17 évnél rövidebb idő alatt végrehajtatni, miután azonban ezen elodázhatlan munkát államháztartásunk pénzügyeire tekintettel jutányosan és takarékosan kell foganatositani, az elfogadottnál rövidebb idő kitűzhető nem volt.

Az átvágások kibővitési idejének meghosszabbitása folytán válik lehetségessé az, hogy a Ferencz-csatorna torkának áthelyezési költségeit államháztartásunk külön megterheltetése nélkül az átvágásokra kért összegből előlegezhessem vagy fedezhessem.

Már az 1891. évben „Beruházások” czímén felvett adomány terhére az átvágásokban folyamatban levő közel 450.000 frt értékű száraz és kotrási munka az általam elfogadott terv keretén belül előirányzott munkát és költséget ezen összeggel csökkenti s igy ezen munkára az előirányzatban benfoglalt összeg a Ferencz-csatorna áthelyezési költségeinek fedezésére lesz forditható. Az ezenfelül még szükséges összeg az átvágások munkálatainál megtakaritható leend, mert miután az átvágásokban az 1891. évben befejezendő munka leszámitásával az előirányzatból fenmaradó munkát 1892. évtől számitott 17 év alatt szándékozom végeztetni, mindenesetre a fejlődő átvágások időközi önképződése folytán kisebb munkával és költséggel várható az országos vizépitészeti hivatal előterjesztésében kitűzött eredmény elérése.

Az átvágások bővitési sorrendjének megállapitásánál azon elvet óhajtom irányadóúl elfogadni, hogy a főgond mindenesetre az alsó átvágások fejlődésére lesz forditandó. E mellett azonban a Tisza egész vonalán mindazon átvágások, a melyek kellő fejlődésben nincsenek, egyszerre munkába vétetnének oly fokig, hogy az önfejlődés meginduljon, mert ez által egyrészt nevezetesen költségmegtakaritás érhető el, másrészt az összes átvágások kiképződésének végső határideje megrövidithető, a mennyiben elhárittatnék az az eshetőség, hogy az átvágások legnagyobb részének anyamederré válta után egyes átvágások még mindig aránytalanul hátramaradjanak. És itt nem lehet mellőznöm annak felemlitését, hogy, miként az már az 1880. évi ministeri előterjesztésben is érintve volt, czélszerűtlen és minden gyakorlati indokot nélkülöző lenne némelyek által minden áron követendőnek hangoztatott ama szabály szoros megtartása, hogy az átvágások alulról fölfelé haladó sorban ásattassanak ki és bővittessenek anyamederré s hogy addig, mig az alsóbb átvágások ki nem képződtek, a felsőbb átvágások munkája meg ne kezdessék - mert ily eljárás mellett ahhoz, hogy az átvágások anyamederré váljanak - beláthatlan időre lenne szükség s mert ezen eljárás azon szempontból sem indokolható, hogy felsőbb munkák által az alsóbb vidékek viszonyai ne súlyosbíttassanak, miután a tervezett munkasorrend mellett mindig módja lesz ejthető annak, hogy a Csongrád feletti átvágásoknál esetleg beálló erősebb önfejlődés az alsó átvágásokban végzendő nagyobb mérvű mesterséges bővitéssel ellensúlyoztassék és végeredményben a Csongrád alatti, de különösen a Szeged alatti folyószakasz mederfejlődése az átvágásoknak amazokénál erősebb bővitése által minden körülmények közt biztosittassék.

Továbbá a kivitelnél az ugyanegy átvágásra forditandó bővitési munkát nem egyszerre, hanem fokozatosan és oly módon szándékozom foganatosittatni, hogy minden teljesitett munkarészlet érvényesithesse a maga hatását s a további munka csak akkor indittassék meg, midőn az átvágás fejlődése hanyatlani kezd. Ily beosztás az átvágások munkálatainak a lehető legtakarékosabb módon való végrehajtását teszi lehetővé, a mennyiben minden átvágásban csak annyi munka végeztetnék, a mennyi az átvágás sikeres fejlődésének biztositására szükséges.

Fentebb emlitettem, hogy a Tiszánál szerzett tapasztalatok posotiv adatokat nem szolgáltatnak arra, hogy mily méretű bővités szükséges az átvágásoknak bizonyos évek sora alatt anyamederré való kifejlődése biztositására. Ebből önként következik, hogy nem lehet biztositékot nyujtani arra, vajjon a tervezett bővités mellett az átvágások egyáltalában anyamederré képződnek-e és vajjon nem kell-e egyik vagy másik átvágásban még valami pótmunkálatot teljesiteni. E szempontból is különös fontossággal bir az, hogy ugyanegy átvágás bővitésére előirányzott munka ne egyszerre, hanem fokozatosan végeztessék, mivel ezen eljárás módot fog nyujtani arra, hogy az első munkarész teljesitése után jobban fejlődő átvágásban az előirányzottnál kevesebb, mig a rosszul fejlődőben ellenben több munka foganatosittassék és ez által további költség nélkül sikerülni fog az átvágások fejlődését ugyanazon időre biztositani.

A vezetésem alatt álló ministerium vizrajzi osztályának erre vonatkozó okmányozó tanulmányaiból minden kétséget kizárólag megállapitható, hogy a Tisza Vásárhelyi felvételei óta, határozott előhaladást mutat abban a tekintetben, hogy az emberi kezek által teremtett új helyzethez hozzáalakuljon és önfejlődésével igen nagymérvű hasznos munkát végzett. Hogy mennyi esik ebből a töltések és mennyi az átvágások által létrehozott hatásra, azt megállapitani nem lehet, de tagadhatlan az átvágások hatása a Tiszán beállott kisvizszin sülyedésére és a meder beágyazására. Minél hatásosabbá, minél rohamosabbá tétetik a fejlődésben elmaradt átvágások képződése, annál inkább van és lehet jogosult remény arra, hogy ezek hatása alatt a Tisza medre az eddiginél is hatásosabban fog fejlődni ott, a hol az átvágások munkálatainak zömét végeztetni szándékozom, tehát a T.-Becse és Csongrád közé eső szakaszon, a hol a medernek a levezetendő vizmennyiséghez viszonyitott fejlődésére és ezzel a Tisza-szabályozás meginditása óta beállott vizszin-emelkedés paralizálására leginkább is van szükség.

II.

Mederrendezés

Az átvágások fejlődése remélhetőleg a Tisza mederfejlődését nagyobb arányokban fogja meginditani, azonban szakaszonkint esetleg oly irányú fejlődést idézhet elő, a mely a kitűzött czélnak nemcsak meg nem felel, hanem azzal ellentétben is áll, ez okból a meder fejlődését figyelemmel kell kisérni s ott, a hol a kitűzött czélokat vagy a létesitett épitményeket veszélyeztetné, czélszerűen és okszerűen alkalmazott mederrendezési munkálatokkal vissza kel szoritani, sőt idők multán korlátolni azon határok közé, a melyeken túlcsapni - a czél veszélyeztetése nélkül - nem lehet megengedni.

De bár ma a Tisza mederfejlődésének véghatárát előre megállapitani nem lehet, halaszthatlan, hogy a Tisza medrének már ez idő szerint szükségesnek mutatkozó és foganatositható rendezésére súly fektettessék és biztosittassék, hogy az e nembeli munkálatok jövőben a Tisza mederfejlődésével lehetőleg folyton lépést tartsanak.

A mederrendezés fogalma alatt itt nem a tágabb értelemben vett mederrendezést, melyhez a folyó fenekének és partjainak, szóval ágyának javitására szolgáló munkálatok, tehát az átvágások is sorozhatók, hanem ama munkálatokat kivánom értetni, melyek a partok biztositását, fixirozását, a meder összeszoritását, a hol tulszéles; a kibővitését, a hol össze van szoritva; annak mélyitését, a hol fel van emelkedve vagy töltve és végül az éles kanyarok megszüntetését czélozzák.

Ama túlzott reményeknél fogva, melyeket újabb időben a közvélemény az e nembeli munkálatokhoz fűz, röviden jelezni óhajtom azon vezérelveket, a melyeket a Tiszánál ez időszerint és a legközelebbi időben végzendő mederrendezési munkálatoknál szem elől téveszteni nem szabad s a melyek a tervbe felvett munkálatok megállapitásánál irányt adók voltak.

A Vásárhelyi felvételei óta a mai napig gyüjtött adatok kétségbevonhatatlanul igazolják, hogy a Tisza fejlődő állapotban van.

A meder általános fixirozásáról, a normál szélesség megállapitásáról, p. o. ugy, a mint ez a felső Dunánál folyamatban levő munkálatoknál történik, ennélfogva ma még nem lehet szó, mert nem lehet tudni, hogy a mederalakulási viszonyok a Tisza medrét hová fogják fejleszteni akkor, ha a Tiszának átvágásai a titel-tokaji szakaszon mid anyamederré fognak válni. Ugyanazért ma általánosságban sem lehet a meder azon idealis partvonalát megállapitani, melyek az átvágások kiképződésével el kellene foglalnia, mert bizonyosnak mondható, hogy a Tisza vizjárásában az egyensulyi, a természeti állapothoz hasonló helyzet akkor fog ismét beállani, ha az átvágások már mind anyamederré kifejlődtek és a Tisza - az ezek behatása alatt álló folyószakaszon - vizemésztéséhez és a medrét alkotó talaj minőségéhez képest magát beágyazta. Hol van ennek határa, azt a Tiszának fejlődő állapota mellett megközelitőleg sem lehet megállapitani s ezért ma a medernek idealis partvonalát és szakaszról-szakaszra adandó normál szélességét meghatározni sem lehet, mert ez könnyen annyit tenne, mint tájékozás nélkül határt szabni a meder fejlődésének, a melyet pedig előmozditani egyik legfőbb törekvésnek kell lennie.

És ki lehet mondani azt is, hogy ha már ma a Tisza medre a tokaj-t.becsei szakaszon annyira ki lenne fejlődve, hogy a levezetendő vizmennyiség és a meder közt a megfelelő arány fennállana, - a mi pénzügyi viszonyaink és a tiszai töltések közt fekvő hullámterek mai értéke és gazdasági kihasználása mellett - a partok fixirozása nem lenne indokolt, csak azon esetben, ha valamely más érdek azt kivánná, mert figyelve a hullámterek értékére - egyes kivételektől eltekintve - általánosságban - a Tisza partjának fixirozása ez idő szerint még se szükségesnek, se indokoltnak nem mondható.

A közép és alsó Tiszánál a törőpartok aránylag igen kis részét képezik a folyó összes hosszának, miért is ezen szempontból sem lehet már szó azok általános fixirozásáról.

A felső Tiszán Füredtől felfelé azonban a törőpartok szakadatlan sora következik, a mi részben a folyó eleven erejének, részben a medrét alkotó talajnak tulajdonitandó. A törőpartoknak állandó fixirozásáról e szakaszon, valamint az e felett betorkoló mellékfolyók mentén, más szempontból eltekintve, tisztán csak az árvizlefolyási szempontot véve, még óvakodni kell, mert ily munkálatok a viz gyorsabb levonulását és a durvább hordaléknak még távolabbi pontra való sodortatását idéznék elő, mint a mennyire az a mostani viszonyok között eljut.

Általánosan ismert tapasztalat ugyanis, hogy a törőpartok megkötése oly folyószakaszon, a hol azok oly szakadatlan sorban következnek, mint a Tiszának T.-Füred feletti szakaszán és az ebbe torkoló mellékfolyóin, - elősegiti a meder beágyazását, a mélységbe való fejlődést, addig, mig az a fixirozott szélességgel arányban nem jön, - a mélységben történő fejlődéssel pedig némileg gyorsul a lefolyás is. A T.-Füred feletti szakasz és mellékfolyói törőpartjainak fixirozása és biztositása tehát maga után vonná ama szakaszon, a hol a mederfejlődés ugy is halad, a medernek mélységben való továbbfejlődését, következéskép a viz concentráltabb és igy sebesebb lefolyását, a mi ismét egyfelől az árhullámoknak a mainál is gyorsabb lezuditását és összegeződését idézné elő a T.-Füred alatti szakaszon, másfelől pedig a durva hordaléknak a jelenleginél is nagyobb távolságra való sodortatását eredményezné. Mindezek bekövetkezhetésének pedig gátot kell vetni, nehogy ugyanoly állapot létesülhessen, mint a minőt a Maros hordaléka Szegednél idézett elő.

De azon szempontból sem indokolt a T.-Füred fölötti Tisza és mellékfolyók törőpartjainak általános fixirozása, hogy a törőpartokból eredő hordalék a Tisza középső szakaszának fejlődése érdekében csökkentessék, mert a Tisza a törőpartokból eredő hordalék egy részét ugyancsak ott lerakja, mig a többit tova lebegteti. Ugyanis a vizrajzi osztály adatai szerint egyes helyi bajoktól eltekintve, a Tisza belejutó hordalékát felemészti és e mellett medrét be is ágyazza, világos jeléül annak, hogy a Tiszára ma is áll Paleocapa azon tétele, mely szerint e folyó meredek partok közt folyik, medrét nem tölti fel, hanem iszapját tovább hordja s nagyban és egészben a beléje jutott iszap tova mozgatására, lebegtetésére és felemésztésére egész hosszán elegendő eséssel bir, minélfogva a belejutó hordalék tovamozgatására általánosságban esését a meder feltöltésével növelni nem fogja. - Ép ezért, ezen szempontból ma nemcsak nem szükséges, hanem meg sem engedhető a Tisza-Füred feletti törőpartok megkötése.

Szem előtt tartva már most ezen általános érvényű elveket, könnyű megállapitani, hogy addig az időpontig, mig a Tisza folyó fejlődésében a természeti állapothoz hasonló helyzet beáll, az átvágásokon és az azokkal kapcsolatos munkálatokon kivül egyelőre csakis a következő esetekben van és lehet általánosságban helye a mederrendezési munkálatoknak:

1. Az árvizlefolyási viszonyok javitására, a minek szükségességét a vizállásokból lehet kimutatni, miután a vizszin-magasságokban mindazon akadályok összessége jelentkezik, melyek a vizlefolyást hátráltatják.

A kisviznek, a középviznek, a szinig telt medernek és a nagyvizeknek más és más lefolyási akadályai lehetnek, a mely akadályok a tényleges vizszinekből minden kétséget kizárólag ugy a mederre, mint az előtérre nézve constatálhatók; az ez irányú tanulmányok alapján pedig az előidéző okokra is határozozzan reá lehet mutatni.

2. A hajózási akadályok eltávolitására, a mely körülmény a tapasztalat és a felvételek által minden kétséget kizárólag megállapitható, ha mindjárt árvizlefolyási akadályok nem is forognának fenn.

3. Oly helyi bajok orvoslására, melyek sem jelentékeny árvizlefolyási, sem hajózási akadályt nem képeznek ugyan, de a melyek pl. a töltések, vagy partok nagymérvű alámosásának elháritása, túléles kanyarulatok megszüntetése, községek védelme, vagy más nyomós okokból szükségesek és a melyeket feltalálni és megfigyelni hasonlólag nem ütközik nehézségbe.

A megfigyelésnek e mellett azonban nemcsak a bajra, hanem az oknak kipuhatolására is ki kell terjednie, különös figyelmet forditva arra, vajjon az elfajulás nincsen-e már visszafejlődésben, vagy több-kevesebb idő alatt nem fogna-e önmagától is megszünni, illetőleg a helyzet javulni, mert nem minden látszólag rendetlenség egyuttal mederelfajulás is, hanem gyakran a folyó önfejlődésének időközi következménye, mely orvoslást nem igényel, a mennyiben utóbb önmagától megszünik.

Ezen elvekhez képest a Tiszának Tokaj, sőt mondhatni T.-Füred felett szakaszán csakis hely érdekű oly munkálatokat lehet és szabad mederrendezés czímén egyelőre foganatositani, a melyek községek, ármentesitő társulatok töltéseit fenyegető bajok orvoslására szolgálnának, avagy melyeket valamely egyéb fontos helyi érdek követel, legyen e hely bárhol különben, - ott közbe kell lépni és a folyó helyi rombolásának határt kell szabni; de ezen helyi bajok orvoslásán kivül a folyó ezen szakaszán természetes munkájának szabad folyást kell engedni, miután medrét ugy is fejleszti. Ezeknél fogva az általános tervezetbe ezen szakaszon összesen 28 oly szabályozási mű van felvéve, a melyek csak helyi bajokat vannak és lesznek hivatva orvosolni.

A tiszafüred-törökbecsei folyószakaszon minden törekvést a meder fejlesztésére kell forditani s azért az átvágások anyamederré fejlesztésén kivül egységes medret kell előállitani mindenütt, a hol a folyó fejlődését veszélyeztető elágazások, sziget- vagy zátonyképződések fordulnak elő és e mellett csak oly helyi bajokat orvosolni, melyek megszüntetése a hajózás, ármentesitő társulatok, vagy községek érdekében szükségesek. E végből az általános tervezetben az átvágásokkal kapcsolatban a holt kanyarok, valamint létező vagy képződő fattyúágak elzárandók, de csak oly magasságra, hogy azok a hordelék szabad lerakására továbbra is rendelkezésre maradjanak. Ezen szakaszon végzendő szabályozási munkák közül legnagyobb fontossággal bir a szegedi szakasz rendezése.

A magyar államvasut algyői hidja alatti Tisza-szakasz ugyanis a vizrajzi osztály erre vonatkozó adatai szerint a Maros betorkolásának behatása alatt van és erre vezethető vissza, hogy e folyószakaszon fogyás mutatkozik a keresztszelvények mélységében és területeiben.

A mélységi és területi fogyás mellett az 1886. évi fixirozott kisvizszin magassága a Vásárhelyi által eszközölt felvételek ideje óta emelkedett e szakaszon; világos jele ez a Maros behatása alatt történt meder-emelkedésnek.

E kedvezőtlen hatás orvoslása remélhetőleg maga után fogja vonni az egész szakasz fokozatos javulását is, mi a Maros torkolata körül végzendő tiszarendezési munkálatoknak fokozott fontosságot kölcsönöz, a mennyiben a szegedi helyi bajok megszüntetésén kivül általános szabályozási szempontból is fölötte kivánatos és szükséges, hogy a Tisza medre magát ismét fölfelé is minél inkább beágyazhassa.

A Tiszának Maros-torok alatti és körüli szabályozása már régen foglalkoztatja a kormány és érdekeltek szakférfiait ama vizszin-emelkedésnél fogva, mely Szeged körül fellépett. A Maros-torok alatti egyéb bajokkal nem foglalkoztak, mivel a Maros-torok alatti változások oly szabatosan nyilvántartva, mint ma vannak, nem voltak és mivel talán a szegedi szelvények folytonos átalakulásából származó bajok sem voltak oly érzékenyen érezhetők, mint ma, a szegedi emeletes rakpart felépitése és részleges lecsúszása után és a mikor hazánk általános közforgalmának emelkedésével a Maros-torok alatti hajózási akadályok legelső sorban bénitják meg a Tiszán kereskedelmünk forgalmát.

Mig az árvizszín sülyesztését czélzó munka hosszú vonalon foganatositandó, addig a szelvény folytonos változása általános szabályozási szemponton kivül, mint helyi baj igényel gyökeres orvoslást; - az általános tervbe fel vannak véve mindazon művek, melyek a Maros torkolatának biztositása, a hordalék továbbitása és a rakpartfal állandósága érdekében szükségeseknek és czélszerűeknek mutatkoznak az eddigi tapasztalatok szerint.

A török-becse-titeli szakaszon végre a fentieken kivül már oly munkák is létesitendők, melyek a folyómeder emésztő képességének fentartása mellett a meder kisviz szélességének helyenkinti szükséges határolásával a hajózás czéljaira a legkisebb vizállás idején is a szükséges vizmélységet és a rendes hajóutat biztositják.

E szakaszon tervezett munkálatok közül felemlitésre leginkább méltók ama művek, melyek a Tiszának Titel és a torkolat közti szakaszán és közvetlenül a torkolatnál - a Dunán - létsittetnének a hajózás és a Tisza-torkolat irányának állandósitása érdekében.

Miután a Tisza torkolata körül végrehajtandó munkálatokra nézve a közvélemény részéről igen nagy illusiók tápláltatnak, nem mulaszthatom el itt e kérdéssel - hacsak röviden is - foglalkozni.

Régi, s már úgyszólván a köztudatba átmenet téves felfogás az, hogy a Tisza-szabályozás bajain a torkolatnál kell segiteni; ez az idők folytán többféle változatban vetődött fel.

Legelőször az aldunai sziklapadok eltávolitásában keresték a Tisza-szabályozás kulcsát, későbben mérlegelve a rendkivüli távolságot, mely Titel és a zuhatagok között van, elégnek tartották a torkolat körül a Dunában egy csatornának a kotrását és ily módon akarták ott a viz szinét sülyeszteni; végül legújaban a Tisza-torok körüli mederrendezés volna a panacea, mely a Tisza vizszinének, habár nem méterekre terjedő, de mégis határozott és jelentékeny sülyedését idézné elő és ily módon a Tisza-szabályozásra árvédelmi szempontokból is felette fontos és sürgős lenne. Nem akarok a két első eszmével bővebben foglalkozni, mert arról bárki meggyőződést szerezhet, hogy ezen eszmék az utópiák közé sorolhatók és gyakorlati szempontból komolyan nem is tárgyalhatók.

De nem várható eredmény a torkolat körüli mederrendezéstől sem, mert a Tisza-szabályozás bajai és nehézségei nem annak legalsó szakaszán és nem a torkolat körül vannak, miről ugyan a kis és nagy vizállások, mint a meder emésztési szelvényei minden kétséget kizárólag tanuskodnak.

Ugyanis a szegedi és titeli nagy vizállások összehasonlitásából az tünik ki:

1. hogy azok nem esnek egybe, azaz: Szegednél igen magasan állhat a Tisza vize, annak daczára, hogy a Duna Titelnél alacsony és megforditva.

A vizrajzi osztály adataiból kitünik, hogy a titeli vizállásoknak Török-Becsén felől a Tisza árvizlefolyási viszonyára számba vehető hatásuk nincsen;

2. hogy Titelnél a legmagasabb vizállás 6.31 m. volt, mig Szegednél 8.47 m., tehát a vizszinben több, mint 2 m. különbség van Titel javára, világos jeléül annak, hogy árvizlefolyás akadályai nem Titelnél, hanem Török-Becsén felül keresendők. És a Tisza-szabályozás körüli legmesszabb menő törekvéseket és kielégithetné, ha azokat az árvizszineket, melyek a titel - törökbecsei szakaszon vannak, a fölötte fekvő vonalon is elérhetnők;

3. hogy az árvizszinnek esése Titel felé rendszerint nagyobb a Tiszán, mint annak Tisza-Füredig terjedő szakaszán; mely változás Török-Becse körül kezdődik, hol az eddigi legmagasabb vizszin csak 6.51 métert ért el.

Miután a Duna legmagasabb vizállásai nem esnek össze a Tisza legmagasabb vizállásaival, időnkint oly vizszinsülyedések állanak természetszerűen elő a torkolatnál, melyeknél nagyobbat mesterséges művekkel sem lehetne elérni és ha ezeknek hatásuk Török-Becsén felül mégis elenyészik, világosan látható, hogy a mesterségesen lesülyesztett árvizszineknél csak hasonló jelenségek mutatkozhatnának.

Mindezeket összevonva, világosan látható, hogy a Tisza középső szakaszán uralkodó magas vizállásokra sem a Dunának, sem a Tisza titeli szakaszának visszahatása nincsen; egész határozottsággal lehet tehát kimondani, hogy a Tisza torkolata körül szóba jöhető munkálatok a Török-Becse feletti szakasz árvizlefolyási viszonyain javitani nem fognak és hogy a Tisza középső szakasza árvizlefolyási viszonyain javitandó, magán ezen a szakaszon kell a meder fejlődését előmozditani, nem pedig Titel körül a Tiszán s még kevésbbé a Dunán szabályozási munkálatokat végrehajtani, mert ezek ama czél szempontjából nem szükségesek s nem indokoltak.

Az általános tervezetben mederrendezés czímén összesen 111 szabályozási mű van tervezve, a melyekre nézve megjegyezni kivánom, hogy azok szükségességének elbirálásánál és a tervezet összeállitásánál a mai helyzet vétetett alapul és ezért lehetséges, hogy azok kedvező eredményének előmozditása végett esetleg még folytatólagos munkálatra lesz szükség vagy pedig a tervezett művek egy része el is maradhat, a tervezésnél ezekre kiterjeszkedni azonban nem lehetett, a mennyiben tisztán elméleti következtetések alapján a folyó fejlődési irányának előzetesen elejébe vágni czéltévesztett lenne.

De különben is a Tiszánál a meder fejlődése közben fellépő meder-elfajulások, valamint valamely beépitett műnek hatása kevés kivétellel oly lassan megy végbe, hogy minden veszély nélkül a tervezett munkák kivitele közben lehetséges lesz a szükséges tervváltozásokat és esetleges pótlásokat vagy elhagyásokat az engedélyezett költségeken belül eszközölni, mint az ily természetű hosszabb időre kiterjedő munkáknál el sem kerülhető.

Megjegyezni kivánom végül azt is, hogy a végrehajtandó mederrendezések hatása a Tisza-szabályozás egészére sokkal kisebb fokú leend, mint az, melyet az átvágásoknak anyamederré való kiképeztetése fog eredményezni; az átvágások szakadatlan lánczolata által ugyanis az egész folyó vizjárásában kell, hogy változás álljon be, melynek eredménye a gyorsabb lefolyás, mélyebb beágyazás és igy a meder keresztszelvényének növelése lesz.

Mindazonáltal a végrehajtandó mederrendezési munkálatok kedvező hatással lesznek a bajok orvoslására s mint ilyenek a reájuk forditandó költségekkel teljesen arányban állanak.

A szabályozási művek a helyi körülményeknek megfelelő kő, rőzse vagy mindkét anyaból vegyesen vannak tervezve, a szerint, a mint az anyag egyik vagy másik neme előnyösebben szerezhető be, vagy alkalmazható.

A tervezett mederrendezési művek költség-előirányzata összesen 6,071.534,58 forintra rug; ezen költségszükségletből azon összeg, mely a közérdekből létesitendő szabályozási művekre esik, az állam által, mig azon művek költségei, a melyek valamely ármentesitő társulat érdekét is érintik, a társulat hozzájárulásával volnának viselendők.

A közérdekből létesitendő művek költsége 4,078.577 forint 86 krral van előirányozva. Ehhez hozzászámitva azon 863.830 forint 63 krnyi összeget, mely a helyi érdekű, e mellett azonban a hajózás és tutajozás czéljait is előmozditó mederrendezési művek költségeihez a vizjogi törvény 46. §-a értelmében való hozzájárulás fejében és az előre nem látható költségek cuímén előirányzandó, a mederrendezési munkálatoknak költsége összesen 4,942.408 forint 39 krt tesz ki.

III.

A hullámtér-rendetlenségek eltávolitása

A mederrendezéssel szorosan összefügg a folyó medre és a töltésvonal közt fekvő hullámtérnek mindennemű lefolyási és oly akadályoktól való kitisztitása, a melyek a hullámtér feliszapolását elősegitik. A Tiszának hullámterei e tekintetben sok kivánni valót hagynak hátra.

A hullámtéri művelési módok rendezése iránti szükség a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. tc. 49. §-ában kifejezést nyert.

A törvény felhatalmazásához képest a volt közmunka- és közlekedésügyi minister 1887. évi 8.644. sz. a. kibocsátott rendelete alapján a szabad hullámtér szélessége - a melyen belül csakis a rendeletben előirt művelési módok alkalmazhatók, - a t.-ujlak-titeli egész folyószakaszra nézve meg lett határozva.

A mennyiben a megállapitott szélességbe eső területeken, a rendeletben körülirttól eltérő művelési módok alkalmaztatnak, azok megváltoztatandók lesznek; a változtatás iránti javaslatok a társulatok közbejöttével a folyammérnöki hivatalok által elkészittettek s mihelyt felülbiráltatnak, a közigazgatási hatósághoz fognak utaltatni a végből, hogy a művelési módok változtatásából eredő értékcsökkenés kárpótlásának viselése iránt a tárgyalások megkezdessenek.

Remélhető, hogy eme nagyfontosságú kérdés előkészitő tárgyalásai rövid időn be fognak fejeztetni és a szabadon tartandó hullámtér kitisztitása foganatositása alá kerül.

A több oldalról hangoztatott aggodalmakkal szemben fel kell itt emlitenem, hogy a hullámtéri művelés kérdését nem lehet és nem szabad általánosan csak elméleti alapon megoldalni, hanem esetről-esetre a folyónál fennálló viszonyok szerint kell azt eldönteni; vagyis más szóval a művelési módok csak ott és csak oly mértékben szabályozandók, a mennyiben csakugyan akadályul szolgálnak a vizlefolyásnak, vagy jégdugulásra, iszapolásra vezetnek. Mindezen körülmények ismét nem elméleti uton, hanem megfigyelések által állapitandók meg, miért is lépésről-lépésre kell haladni, nem vágva közbe erőszakosan a gazdasági viszonyokba, mivel a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. tc. 49. §-a alapján teendő intézkedések csak odáig terjedhetnek, hogy a létező vagy keletkező bajokat elháritsák, nem pedig, hogy ott is korlátozzák a szabad gazdálkodást, a hol arra semmi szükség nincsen.

Nevezetesen az előtereknek szántóföldül, rétül, legelőül való mívelése - a mint azt a rendelet is előírja, - egyáltalában nem korlátozandó. De különösen od kell törekedni, hogy az előterek legalább legelőül használtassanak, hogy a szabadon hagyandó hullámtér szélességében sürű fűzhajtások ne keletkezhessenek, a melyek vadkomlóval, földi szederrel és folyondárral összenőve, a vizfolyást legjobban akadályozzák és az iszaplerakodásnak s vele az előterek feliszapolódásának leginkább előmozditói.

Gyümölcsös és szálerdő, ha bozóttal nincs benőve, már a vizfolyást kevésbbé akadályozza s legfeljebb az esetben kifogásolandó, ha tényleg jégdugulásra okot szolgáltatott, vagy a jég szabadabb levonulása letarolását indokolná.

A vizjogi törvény idézett §-ának határozatai értelmében a szabad hullámtéri művelési mód változásából eredő értékcsökkenés azok által viselendő a kiknek érdekében az intézkedés történik.

Az érdekeltség megállapitása tekintetében ki kell jelentenem, hogy a Tiszán a hullámtéri rendezésnél az állam érdekeltnek és a hullámtéri művelés rendezése oly közérdekű munkának tekintendő, mely egyaránt van a társulatoknak, és általános szabályozási szempontból az államnak is érdekében.

E felfogásból kiindulva, a hullámtér rendezésének költségeihez az államkincstár hozzájárulása czímén bizonyos összeget kell előirányozni.

Az e czímen szükséges összegek a mederrendezési költségvetés előre nem látott tételére felvett összegéből fedeztetnének.

A faültetvényeken kivül, mint hullámtéri akadályok, különös figyelmet érdemelnek az ármederben fennálló út- és kereszttöltések, a melyek ügye a hullámtéri művelés megállapitásával egyidőben fog rendeztetni.

IV.

A mellékfolyókon végrehajtandó munkálatok.

A Tisza mellékfolyóinak miként való szabályozása nagy befolyással van magára a Tiszára is. Az elért eredmények fokozhatók vagy csökkenthetők, sőt veszélyeztethetők, a szerint, a mint a mellékfolyókon a munkálatok helyes vagy helytelen irányban hajtatnak végre.

A Tisza mellékfolyói e tekintetben két csoportba sorolhatók, u. m. olyanokra, melyeknél az árvizek gyorsabb levonulását elősegiteni kell, megelőzendő az anyafolyó legmagasabb árhullámát, viszont olyanokra, melyeknél ellenkezőleg oda kell hatni, hogy az árvizek lehuzódása mesterségesen elő ne mozdittassék.

E két határ között ismét néhány mellékfolyó, melyeknél akár a siettetés, akár a hátráltatás jelentékenyebb befolyással magára a főfolyóra nincsen, ilyenek a Zagyva, a Sajó és a Hernád.

A Tisza mellékfolyói közül a Begának a Temessel kapcsolatos rendezéséhez igen nagy érdek fűződik, azon kiterjedt területek folytán, melyeket e vizrendszer állandóan károsit; miután azonban a Temes-Begavölgy rendezése iránt legközelebb szándékozom a törvényhozáshoz külön előterjesztést tenni, ez alkalommal azt figyelmen kivül véltem hagyhatni.

A Maros a Tiszának leghatalmasabb mellékfolyója; miután a Maros árvizei rendesen korábban futnak le, mint a Tisza árvizei, a szegedi árvizszin magasságára nézve egyáltalában nem lenne hátrányos, de sőt előnyös, e mellékfolyó árjai még gyorsabb lefolyásának elősegitése. E törekvés mellett figyelem forditandó a hajózás követelményeire is, melyek kielégitése tekintetéből a folyó elfajult szakaszait rendezni kell. Intézkedtem, hogy a folyó évben a Maros rendszeresen felvétessék és mindazon adatok beszereztessenek, melyek a fentebb vázolt szempontoknak megfelelő szabályozás tervezetének alapját fogják képezni.

Csakis e munkák befejezése után leszek abban a helyzetben, hogy a Maros végzendő szabályozás tekintetében kész programmal állhassak elő.

Ez alkalommal csak azt kivánom még felemliteni, hogy a Maros medre rendezésénél kiváló figyelmet igényel az a körülmény, hogy a Maros hordaléka és durvább iszapja ne zúdittassék még nagyobb mértékben a Tiszába, mert e hordalék és durvább iszap mai mennyisége is bizonyos mértékig gátat vet a Tisza beágyazásának és felfelé való kifejlődésének útjába.

A Kőrös folyók szabályozása és vizlefolyási viszonyainak rendezése folyamatban van, amaz egységesen kidolgozott tervek alapján, a melyeket még annak idején a volt közmunka- és közlekedésügyi minister készittetett és a melyben suly van fektetve arra, hogy egyfelől a Kőrösök völgyében fekvő nagy kiterjedésű síkság értékesitése czéljából a szabályozási munkák minél gyorsabban végeztessenek, másfelől lehetővé válják a Kőrösök árviztömegét a Tisza árvizének culminatiója előtt levezetni, - a mi a Hármas-Kőrös folyó - de főleg a Tisza Csongrád alatti szakaszára nagy előnyt fog előidézni. A munkálatok szakadatlanul folyamatban vannak a törvényhozás által e czélra évenkint engedélyezett adományból és bár ez idő szerint a szabályozás még nincs befejezve, a Kőrösök alsó vidékén az árvizek lefolyása már is meggyorsittatott, minélfogva az árvizek tartama a Kőrösök mentén tetemesen megrövidült és e mellett már némi javulás mutatkozik a tekintetben is, hogy Csongrádnál a Kőrösök árvize a Tisza árvizeinek culminatióját rendszerint megelőzi.

A Kőrösön még végrehajtandó munkálatokra nézve megjegyezni óhajtom, hogy első sorban ama csekély méretű, de nagy rövidülési arányú, fejletlen átvágások fognak kibővittetni, melyek a nagyviznek a megállapitott szabályozási vonalban való lefolyását gátolják, másodsorban pedig azok, melyek teljes kibővitése után az ármentesitő társulatok ez idő szerinti töltésvonalainak tetemes megröviditése fog lehető válni.

Eme halaszthatatlan és aránylag rövid idő alatt végrehajtandó munkálatokra, úgy, mint eddig, ezentúl is egyelőre még évenkinti 3-400.000 forintnyi összeget leszek kénytelen az állami költségvetés beruházási czímei során a törvényhozástól kérni.

A Bodrog mai állapota a romlás képét mutatja, mert az árvizszínek emelkedésével a kisvizszínek és a fenék magassága is növekedett, a szelvények területe pedig csökkent a folyónak ép azon a szakaszán, a hol emésztő és vizlevezető képességének növelésére lenne szükség.

A Tisza-szabályozás meginditásával - Vásárhelyi javaslata nyomán - a Bodrogon is átvágások létesitésének szüksége állapittatott meg, ezekből eddigelé 12 ásatott ki 763.740 frt 47 krnyi összköltségen.

Ezek azonban általában lassan képződnek, a minek oka a kis esés és a kemény, kötött talaj. De mig a régebben kiásott átvágások közül Sárospatak alatti átvágások, a sárai 15. számú kivételével, elég jól fejlődtek, addig a S.-Patak felettiek nem fejlődtek, mert ezek eredetileg csak a Θ viz feletti 0.95 méter mélységre voltak leásva. Az átvágások fejlődésének elmaradása mellett a fenék és kisvizszin emelkedésével a meder állandóan emelkedik és romlik. Ugyanis a Bodrog folyónak 1848., 1883. és 1889. évi felvétel adataiból kitünik, hogy mig a kisviz szine Tokajtól közel S.-Patakig alig, vagy keveset emelkedett és a meder feneke, ha nem is mélyedt, de legalább számbamenően nem emelkedett, a terepszin alatti szelvények területe pedig nagyobbodott, addig S.-Pataknál a kisviz szine 0.26 méterrel és Zemplénnél 0.85 méterrel emelkedett az 1848. évi kisvizszínhez képest és a meder feneke S.-Pataktól felfelé mindenütt tetemes emelkedést mutat, minek megfelelően a terepszín alatti szelvények területe is kisebbedett.

Eme kedvezőtlen jelenség annál inkább figyelembe veendő, mert az emésztési szelvények csökkenésével egyidőben a Bodrog vizszerkezetében végbement változások folytán a fizfelhalmozódás is növekedett és a Bodrog vizszállitó képessége iránti követelmények fokozódtak.

Halaszthatatlan szükséget képez tehát a Bodrog folyót és feliszapolódását behatóan tanulmányozni, hogy ezen káros jelenség okai kiderittessenek és az orvoslásukra szükséges teendők végrehajtassanak; - addig is azonban, mig a beszerzendő adatokkal a teendők sorát lehetséges lesz végleg megállapitani és ezeknek hatását a hordalék tovamozgatására és ezzel esetleg a Tiszára is kimutatni, elkerülhetetlen s halasztást nem szenvedhet, hogy a Tiszaszabályozás folytatásával egyidejűleg a Bodrogon is végeztessenek oly munkák, a melyek e folyó viszonyain javitani képesek. Szükségesnek láttam tehát felvenni a Tisza folytatólagos szabályozása iránti tervezet keretébe a Bodrog 2., 3., 7., 8. és 9. sz. átvágásainak oly méretekre történendő kiásatását, illetve kibővitését, mint a milyenekre 1885-1888. években a 4., 5., 6., 11., 12. és 15. számú átvágások kibővitve lettek, azaz legalább a Θ vizszínben 24, a fenéken 20 méter szélességben és Θ viz alatt 2.0 méter mélységgel. A hordalék tovamozgatása szempontjából az elvágott kanyarok bizonyos magassága azonnal elzárandók lesznek. A felsorolt átvágások kibővitésének foganatositására 353.222 frt 33 krra leend szükség, mihez hozzáadva még 15%-ot előre nem látható és a kanyarok elzárására, valamint a Latorcza betorkolásának megigazitására igénylendő költségekre, a Bodrog átvágásaira összesen 406.205 frt 67 kr. lesz a tiszai átvágások kiásatásával egyidőben forditandó.

A Tisza mellékfolyói közül fel kell végül emlitenem a Szamost is, mint a melynek szabályozása, illetőleg rendszeres töltések közé fogása a legnagyobb óvatosságot és körültekintést igényel, mert kétségtelen, hogy a Szamos ártereinek végleges kizárása befolyással leend a Vásáros-Naménytől lefelé előálló árvizszinekre.

A Szamosnak a Tiszára való behatása iránti tanulmányok folyamatban vannak, mert bár ez idő szerint ki lehet is elégiteni az ottani birtok- és gazdálkodási viszonyok mellett egyelőre az érdekeket kisebb gazdasági czélú munkálatok által, bizonyára be fog következni az az időpont, midőn a Szamos rendszeres és végleges töltések közé fogása is napirendre kerül; miért is a Tisza-szabályozás egész rendszerében ezen körülménynyel már eleve kell számolni és a kérdést ily irányú megoldásra előkésziteni.

Összefoglalva tehát mindezeket, a Tisza folyó szabályozásának folytatólagos munkálataira, valamint a Ferencz-csatorna torkolatának áthelyezésére 17 millió forintot kérek, a mely összegből az átvágások kibővitési és a Ferencz-torkolatának áthelyezési költségeire 11,651.385 forint 94 kr., a Tisza-meder- és hullámtér-rendezésre, valamint előre nem látottakra 4,942.408 forint 39 kr., a Bodrog átvágásainak bővitésére 406.205 frt 67 kr. esik.

Az előirányzott költségekből 750.000 frt az 1892. évi állami költségvetésbe (Beruházások V. fejezet, 8. czím) már beillesztve, a fenmaradó 16,250.000 frt pedig a következő években lesz részletekben az évi állami költségvetésekbe felveendő.

Megjegyzem már ez alkalommal azt, hogy a munka takarékos és gazdaságos kivitele szemponjából nem lesz kivihető az, hogy 16,250.000 frt egyenlő részletekben vétessék föl a jövő évek költségvetésébe, sőt nincs kizárva azon eset sem, hogy egyes években annak 1/16-od részénél tetemesebb összeget kell majd a munkák helyes és takarékos kkivitele érdekében a törvényhozástól kérnem, de a bekövetkező esetekben mindenkor fogok a pénzügyminister urral egyetértőleg módot találni arra, hogy a vizimunkálatokra beruházás czímén állami költségvetésünkbe felveendő évenkinti összeg a jelenlegi évi tehernél nagyobb ne legyen.


  Vissza az oldal tetejére