1894. évi XII. törvénycikk

a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről * 

I. FEJEZET

A földbirtok gazdasági használatáról

1. § Mezei földbirtokát, a törvény korlátai között, gazdaságilag mindenki szabadon használhatja.

Az erdőkre nézve az 1879:XXXI. tc. határozatai irányadók.

2. § Hol a nyomásos gazdálkodás a jelen törvény életbelépésének idejében is gyakorlatban van, az érdekelt birtokosságnak birtokarány szerint számitott kétharmad többsége, az érdekelt birtokosságra kötelezőleg, a nyomásos gazdálkodást, az illető törvényhatóság jóváhagyásával jövőre is fentarthatja, ha a külső birtok:

a) tagositatlan határokban vagy határrészekben fekszik;

b) tagositott határokban fekszik, de több dülőben van kiosztva;

c) réteknél oly kis földrészletekből (parcellákból) áll, hogy azok egyenként alig alkalmasak a legeltetésre.

Ezeknél a birtokoknál a birtokosság közgyülése határozza meg a vetésforgókat, továbbá azon módozatokat, a melyek szerint a rétek használandók és a tarló, ugar és rét legeltethető.

3. § A nyomásos gazdálkodás rendszerének elfogadására nem kötelezhetők az önálló puszták, tagositott határokban az önálló tagok, továbbá az állandóan bekeritett vagy a szőlővel beültetett területek tulajdonosai.

Más területek csak abban az esetben vonhatók ki, ha a kivonás által a többi birtokrészeken a nyomásos gazdálkodás meg nem nehezittetik.

Kinek területére a nyomásos gazdálkodás nem terjed ki, azt az abból származó előnyök sem illetik meg.

4. § Hol a nyomásos gazdálkodás fentartatott és a jelen törvény életbeléptetése óta hat év eltelt, a terület szerint érdekelt birtokosok egy tizedrésze azon gazdálkodási rendszernek megszüntetését kérheti.

Az elsőfoku hatóság, ha a kérelem a kellékeknek megfelel, az érdekelteket a községben szokásos módon a községben tartandó gyülésre összehivja s arról a távol lakó birtokosokat is külön értesiti.

A gyülés megtartására kitüzendő határidő a kitüzés idejétől számitandó 30 napnál rövidebb nem lehet.

5. § A gyülésen a főszolgabiró vagy polgármester, illetve ezek helyettese elnököl s az érdekelteket a hozandó határozat gazdasági fontosságára figyelmezteti, azután az inditvány mellett és ellen felhozott indokokat, valamint a hozott határozatot jegyzőkönyvbe véteti.

A jogerőre emelkedett határozat, ha a szabad gazdálkodást mondja ki, egyáltalán, ha pedig a nyomásos gazdálkodást mondja ki a birtokosságnak birtokarány szerint számitott kétharmad többsége, ujabbi hat éven belül meg nem változtatható.

6. § Osztatlan közös tulajdont képező legelőknél az érdekelt birtokosok közgyülése állapitja meg a legelő-rendtartást, a legeltetés, az állattenyésztés s az apaállattartás módozatait.

Ha a legeltetéshez való jog egyes, a közösségben részes tulajdonosok közt kétséges és a jogosultság, illetve használat aránya biróilag ideiglenesen vagy véglegesen nem rendeztetett; addig, mig a birói rendezés megtörténik, a közigazgatási hatóság a legeltetéshez való jog ideiglenes rendezéséről gondoskodik.

7. § A közös legelőre nézve az érdekelt birtokosok közgyülése állapitja meg, hogy:

a) mennyi és minő állatot van jogositva minden egyes birtokos vagy községbeli lakos a legelőre bocsátani;

b) mily kötelezettség terheli azt, ki nem saját állatait bocsátja a közös legelőre, hanem jogának gyakorlását másnak engedi át.

8. § A 2-ik, 3-ik, 4-ik, 5-ik, 6-ik és 7-ik §-okban elsorolt ügyekben az érdekelt birtokosok birtokossági közgyülése határoz.

E közgyülés tagjai mindazok, kik a közös gazdálkodásban részt vesznek. Ezek szavazati jogukat személyesen, vagy igazolt meghatalmazottjaik által illető birtokuk arányában gyakorolják.

A közgyülés elnöke rendszerint a községi biró (polgármester), azonban valahányszor szükségét látja, azon a járási főszolgabiró vagy helyettese elnökölhet, az 5. § esetén pedig elnökölni tartozik.

Összehivandó, valahányszor az elnökség vagy községi előljáróság (illetőleg a 11. §-ban emlitett gazdatanács) szükségesnek találja, hogy a tagoknak birtokaránylag számitott 1/10 része kivánja.

Határnapja a tárgyalásra kerülő ügyek kitüntetése mellett legalább 15 nappal előre kihirdetés, a távol lakó birtokosok levélbeni értesitése által közhirré teendő s a főszolgabirónak bejelentendő.

9. § A birtokossági közgyülés oly határozatai ellen, melyek annak hatáskörét tullépik, törvénybe ütközők, vagy egyesek jogait sértik, felebbezésnek van helye.

E felebbezések felett első fokon a közigazgatási bizottság, második és végső fokon a földmivelésügyi minister határoz.

10. § A birtokossági közgyülés határozatait a községi előljáróság hajtja végre; a nyomásos gazdálkodás, közös legeltetés és apaállattartás ügyeit az intézi. Megállapitja továbbá az ugar, tarló, rét és legelő legeltetésének idejét; gondoskodik az apaállatok beszerzéséről és eltartásáról.

Ezen teendők ellátásának költségei a községi költségvetéssel együtt, de a többi kiadásoktól elkülönitve állapitandók meg s azok által viselendők, kik a közös gazdálkodásban és állattenyésztésben részt vesznek.

Az állattenyésztési kiadások fedezésére jogában áll a községi képviselőtestületnek a tenyészállatok után bizonyos dijakat állapitani meg. Az ezekből származó bevétel azonban kizárólag állattenyésztési czélokra forditandó.

Az előljáróságot ezen ügykörben is a képviselőtestület ellenőrzi és sérelmes intézkedései az elsőfoku hatósághoz felebbezhetők.

További felebbezés esetén a másodfoku hatóság végérvényesen határoz.

11. § A birtokossági közgyülésnek jogában áll a 10. §-ban emlitett teendőket saját közegeire bizni s e czélból külön tanácsot és végrehajtó közegeket választani.

Ez azonban csak a törvényhatóság által jóváhagyott szervezési szabályok alapján eszközölhető.

Ez esetben a községi előljáróságnak és képviselőtestületnek a 10. §-ban körülirt jogai és kötelességei ezen tanácsra és végrehajtó közegekre mennek át s ezek intézkedései is a 10. § értelmében felebbezhetők.

12. § Osztatlan közös tulajdont képező közlegelők csak akkor oszthatók fel, ha a földmivelésügyi minister a felosztáshoz az engedélyt megadta.

Közös havasi legelőknél igazolandó, hogy más mivelési módok alkalmazása esetén, sem a felosztás alá kerülő legelő, sem pedig az az alatt elterülő földek vizmosások képződése vagy a feltalajnak más módoni eltünése által, állagukban veszélyeztetve nem lesznek.

13. § Vizmosásos és vizmosás veszélyének kitett területeken a legeltetés egészben vagy részben eltiltható.

Ha a létező vagy keletkező vizmosások másnak birtokát is kárositanák, vagy kárral fenyegetnék, a szükséges óvintézkedéseket, esetleg ezen területeknek záros határidő alatti befásitását a hatóság elrendelheti, s meg nem egyezés esetén a költségek viselése tekintetéből az érdekeltség arányában határoz.

Ha az érdekeltek a hatóság által elrendelt intézkedéseket a kitüzött határidő alatt elfogadható indok nélkül végre nem hajtanák, a hatóság által kötelezettségeik teljesitésére annyiszor, a mennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbirsággal szorithatók.

14. § A korlátolt forgalmu birtokon létező kopár területek, melyek befásitásra alkalmasak, és más módon okszerübben nem használhatók, záros határidő alatt befásitandók.

Mely területek s minő határidő alatt fásittassanak be, azt az érdekelt birtokos meghallgatása után a törvényhatóság közigazgatási bizottsága határozza meg.

Ha az illető birtokos a hatóság által elrendelt intézkedéseket elfogadható indok nélkül a kitüzött határidő alatt végre nem hajtaná, a hatóság által kötelezettségének teljesitésére annyiszor, a mennyiszer 200 koronáig terjedhető pénzbirsággal szoritható.

15. § A városoknak, továbbá a kis- és nagyközségeknek, mint jogi személyeknek tulajdonát képező mezőgazdasági birtokok, a czélszerü gazdasági hasznositás és jövedelmeztetés szempontjából is hatósági ellenőrzés alatt állanak.

Kis- és nagyközségekben a főszolgabiró vagy helyettese a helyszinén járta alkalmával köteles a községi birtokok mikénti kezeléséről is személyes meggyőződést szerezni s a tapasztalt hiányokról jelentést tenni; illetve, a mennyiben hatáskörében áll, azok megszüntetése iránt intézkedni.

16. § Haszonbérbe adott birtokoknál a haszonbéri szerződés határozza meg, hogy a birtokos a jelen törvényben gyökerező jogait és kötelezettségeit mily mérvben ruházza át a bérlőre.

Ha a szerződés ez iránt intézkedéseket nem tartalmaz, vagy ha intézkedéseket tartalmaz, de az községi előljáróságnál be nem mutattatik: minden ezen törvényen alapuló jogok és kötelezettségek a bérlőre ruházottaknak tekintetnek. A birtok állagát érintő tárgyaláshoz azonban a birtokos mindig meghivandó.

17. § Kendert és lent áztatni csak a hatóság által e czélra kijelölt helyeken és megállapitott módozatok mellett szabad.

II. FEJEZET

A legeltetésről

18. § Legeltetni csak kellő felügyelet mellett szabad. Bekeritett helyeken az állatok felvigyázó nélkül is legelhetnek.

Mennyiben kell a vasutak mentén legelő állatokra közbiztonsági szempontból fokozott felügyeletet gyakorolni, azt a vasuti üzletrendtartás és a fennálló külön szabályok határozzák meg.

A közutakon való legeltetés tárgyában az 1890:I. tc. 137. §-ának határozmányai irányadók.

19. § A pásztorokra, valamint az állatok legelésénél való felügyelet módozataira nézve, a törvényhatóság szabályrendeletileg intézkedik.

20. § Közös, avagy községi tulajdont képező legelőkön és oly határokban vagy határrészekben, hol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva: lovat, szarvasmarhát és sertést legeltetni rendszerint csak közös csordákban, nyájakban, falkákban, csürhékben és ménesekben szabad.

21. § A közös legeltetésre használt birtokoknál a községi képviselőtestület, illetve a birtokossági külön tanács (11. §) megállapitja, hogy

a) a legelőre hány állat bocsátható,

b) a területnek mely részei, mely időben és minő sorrendben felváltva kerüljenek legeltetés alá,

c) egymást a legeltetésben hátráltató állatnemek a legelőnek mely részeiben és minő sorrendben legelhessenek,

d) hol nem szabad állategészségi vagy más okokból legeltetni,

e) hol legyenek a kutak, itatók, delelők és védhelyek stb. készitendők,

f) egy állat után legeltetési költségek (pásztorbér, legelő stb.) czimén mily összeg fizetendő,

g) mely esetekben engedhető meg az, hogy a 20. §-ban elrendelt legeltetési módtól eltérőleg egyesek külön legeltethessenek.

22. § Egy évnél idősebb méncsikók és félévnél idősebb bikaborjuk közös legelőkön, csak elkülönitett helyen legeltethetők.

23. § Minden községben, a községbeli összes haszonállat létszáma, faj és kor szerint megkülönböztetve évenkint akkor, midőn a közös legelőre kihajtandó állatok az 1888:VII. tc. 17. §-ának megfelelően számba vétetnek és egészségileg megvizsgáltatnak, összeirandó és az összeirás márczius hó végéig, a járási főszolgabirónak egy példányban felterjesztendő.

Oly esetben, midőn a legelő-jogosult később szándékozik a legelőre marhát kihajtani, ezt a községi előljáróságnak bejelenteni s az állatot a bejelentéstől számitva 48 óráig saját külön területén tartani köteles, mely idő alatt annak egészségi állapotáról, hol a községben állatorvos van, az, ennek hiányában az előljáróság egy tagja meggyőződni tartozik s az állat a közlegelőre csak akkor bocsátható ki, ha egészségesnek találtatott.

Hol közös legelő nincsen, az összeirás legkésőbb márczius hóban teljesitendő.

III. FEJEZET

Az állattenyésztésről

24. § A szarvasmarhára nézve a földmivelésügyi minister által megállapitott tenyészkerületek, vagyis az, hogy hatóságilag az ország melyik részében, milyen szarvasmarha-fajnak tenyésztése támogattatik, a jelen törvény által érintetlenül hagyatnak.

A fennálló tenyészkerületeket a változott viszonyoknak megfelelőleg a törvényhatóság szabályrendelet által módosithatja.

Ilyen szabályrendelet a földmivelésügyi minister jóváhagyása után léphet életbe.

A lovakra nézve a tenyészkerületeket a törvényhatóság meghallgatása után a földmivelésügyi minister határozza meg.

25. § A törvényhatóság meghatározza, hogy területén az egyes állatnemeknél az egyes vidékeken (ló, szarvasmarha, juh és disznó) hány anyaállathoz szerzendő be egy apaállat.

A közös használatra szolgáló apaállatok megszerzéséről, elhelyezéséről és tartásáról a község, illetve a birtokossági tanács gondoskodik. Ugyancsak a község gondoskodik arról is, hogy a szükséges számu apaállat a jelen törvény 26. §-ában kitüzött határidő alatt beszereztessék.

Ha a község ebbeli kötelességének nem felel meg: a hatóság a szükséges számu apaállatok beszerzéséről, a járási mezőgazdasági bizottság közreműködése mellett a község költségére (10. §) gondoskodik.

26. § A községi apaállatok megszerzésére nézve, a jelen törvény életbelépésétől számitva, a következő határidők állapittatnak meg:

lovakra nézve, a mennyiben állami ménekről kielégitőleg nincsen gondoskodva 10 év
szarvasmarhákra nézve 4 év
juh és sertésekre nézve 2 év

Ezen határidőkön belül az érdekelt községek meghallgatása után, a törvényhatóság, tekintettel a községek állattenyésztésének fejlettségére és vagyoni viszonyaira, meghatározza: hogy fokozatosan mely község, mely évben köteles a kellő számu apaállatokat beszerezni.

Mennyiben menthető fel ebbeli kötelezettsége alól valamely község, azt a hatóság indokolt javaslatára esetről-esetre a földmivelésügyi minister állapitja meg.

27. § Egyes községeknek, a melyekben annyi anyaállat nincs, hogy azok miatt egy apaállat beszerzése és tartása indokolt volna, vagy egyébként olyan különleges viszonyok vannak, hogy az önálló apaállat beszerzése és tartása különös nehézségekkel járna: a hatóság megengedheti, hogy annak beszerzése és tartása végett más községekkel egyesülhessenek.

28. § Az apaállatok megvizsgálása czéljából minden közigazgatási járásban, járási mezőgazdasági bizottság alakitandó.

A járási mezőgazdasági bizottságok alakitása és müködési körük meghatározása iránt a földmivelésügyi minister rendeletileg intézkedik.

29. § Közös használatra szánt apaállatok tenyésztésre csak akkor használhatók, ha azokat a járási mezőgazdasági bizottság megvizsgálta és az illető évadra, tekintettel a szarvasmarhánál és lónál a tenyészkerület követelményeire is, tenyésztésre alkalmasaknak találta és arról tenyésztési igazolványt állitott ki. Ha az apaállatok tenyésztésre alkalmasaknak nem találtatnak, a tenyésztéstől ideiglenesen vagy véglegesen kizárandók és kiheréltetésük is elrendelhető.

A járási mezőgazdasági bizottság határozata ellen a másodfoku hatósághoz van felebbezésnek helye, a mely végérvényesen határoz.

Az állam által fentartott fedező állomások apaállataira, a bizottság hatásköre nem terjed ki.

30. § Ha a közös tenyésztésre használt apaállatok száma a törvényhatóság által előirtnál kevesebb lenne (25. §) vagy a kizárás következtében (29. §) az előirt számot el nem érné: a község köteles a tenyésztési évad megkezdése előtt az apaállatok számának kiegészitéséről gondoskodni.

31. § Saját alkalmazottjainak anyaállataihoz, tekintet nélkül a tenyészkerület követelményeire, mindenki tetszés szerinti apaállatot használhat, ha azonban apaállatait párzás végett másoknak is átengedni akarja, azt csak a járási mezőgazdasági bizottság által kiállitott igazolvány alapján teheti.

IV. FEJEZET

A birtok-határ megjelöléséről

32. § A földbirtok határai, minden birtokos által látható módon megjelölendők.

Ha a földbirtok határát folyók, csatornák, patakok, rendesen vizzel biró erek vagy el nem mozditható természetes jelek képezik, más határjelzés nem szükséges.

33. § A birtok határainak jelzése tárgyában a törvényhatóságok a törvény életbeléptetésétől számitva egy év alatt szabályrendeletet alkotni tartoznak.

34. § A határjelek felállitása, kijavitása és megujitása körül felmerülő vitás kérdések elintézése a községi előljáróságnál kérendő.

Az előljáróság (városi tanács, Budapesten kerületi előljáróság) a vitás kérdésnek egyezség utján való elintézését megkisérli s ha az nem sikerül, Budapesten a kerületi előljáróság elsőfokulag határoz, egyéb helyeken az előljáróság a feleket az elsőfoku közigazgatási hatósághoz utasitja.

Az elsőfoku közigazgatási hatóság a vitás kérdésre nézve az érdekelteknek, a helyi viszonyokkal ismerős egyéneknek, esetleg szakértőknek meghallgatása és szükség esetében helyszini szemle megtartása után, az egyévi békés és háboritatlan birtoknak épségben tartása mellett határoz.

Ha a határ vitás, ez esetben a határozat ellen közigazgatási uton felebbezésnek helye nincs; de az abban meg nem nyugvó fél 30 napi záros határidő kitüzése mellett birói utra utasitandó.

Ha ez alatt a határidő alatt a kereset be nem adatik, a határjelek a határozat értelmében azonnal felállitandók.

Azon határozat ellen, mely a határjelzések módozataira, vagy a közös határjeleknél a költség viselésére vonatkoznak, közigazgatási uton felebbezésnek van helye, mely esetben a másodfoku hatóság végérvényesen határoz.

35. § A földbirtok határjeleinek a szabályrendelet értelmében leendő felállitására és fentartására a községi előljáróság (városi tanács, Budapesten kerületi előljáróság) ügyel fel, mely a megszabott idő alatt fel nem állitott, megrongált vagy megsemmisült határjeleket, ha azok a felszólitás után tizenöt nap alatt elfogadható indok nélkül nem állittatnak fel, az illető tulajdonos költségére állittatja fel.

V. FEJEZET

A mezei közös dülő-utakról

36. § A mezei közös dülő-utaknak rendeltetése az, hogy más utak hiányában, egy község határában, az egyes birtokokhoz hozzá lehessen jutni.

A mennyiben az 1890:I. törvénycikk 1. §-ában felsorolt utak ezen igényt nem elégitik ki, a tagositás alkalmával kell ilyen utak kihasitásáról gondoskodni.

Hol a tagositás már megtörtént s a mezei dülő-utak nem akként lettek kijelölve, hogy birtokához mindenki hozzá juthasson, a még hiányzó utvonalakat a község az érdekelt tulajdonosok kérelmére létesiteni tartozik.

37. § A mezei közös dülő-utak létesitésére, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartására a községi előljáróság ügyel fel.

A létesités és jókarban tartás költségeihez, más megállapodás hiányában mindazok kötelesek haszonaránylag hozzájárulni, a kiknek érdekében az ut létesitetett vagy fentartatik.

Ha a községi előljáróság a hozzájárulási arányra nézve egyezséget létre nem hozhatna, a hozzájárulási arány felett a hatóság határoz.

38. § A posta a mezei közös dülő-utakon is bármikor szállitható a nélkül, hogy ezért az állam az előállitás vagy jókarban tartás költségeihez hozzájárulni tartoznék. Azok mentén az 1888:XXXI. tc. által tárgyalt közhasználatu berendezések *  vezetékeinek támszerkezetei is felállithatók.

39. § A község által közérdekből létesitendő uj mezei közös dülő-utak czéljaira vagy a létezők kiszélesitésére szükséges területek, ha az érdekelt tulajdonosokkal megegyezés nem jön létre, kisajátitás utján vehetők igénybe.

A kisajátitási eljárásra, az 1881:XLI. tc. intézkedései azon módositással alkalmazandók, hogy a kisajátitási jogot a földmivelésügyi minister adja meg.

40. § Az uj mezei közös dülő-utak kihasitásánál vagy a létezőknek szélesbitésénél vagy áthelyezésénél felmerülő kártalanitási kérdésekben határozni, az 1881:XLI. tc. a kártalanitásra nézve megállapitott eljárás megfelelő alkalmazásával, a birtokbiróság illetékes.

41. § Minden községben meghatározandók azok az utak (marhacsapások), a melyeken szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések stb. szabadon hajthatók.

42. § A birtokos engedélye nélkül vert mezei, szekér- vagy gyalogutak tilalmát, az illető birtokos kérelmére az elsőfoku hatóság a község területén és a szomszédos községekben kihirdettetni tartozik.

VI. FEJEZET

A faiskolákról és fásitásokról

43. § A községek kötelesek, a határ kiterjedéséhez és a befásitandó utak és területekhez mért, de legalább egy negyed kataszteri hold nagyságu, kellően berendezett faiskolát fentartani.

A mely községben faiskola még nem volna, köteles a község a faiskolát a jelen törvény életbeléptetése után egy év alatt, alkalmas helyen kijelölni és annak a szükséges kellékekkel leendő ellátása iránt intézkedni.

Mennyiben menthetők fel egyes községek a faiskola területének kijelölése és a faiskola berendezése alól, vagy mely esetekben szövetkezhet több szomszédos község, egy faiskola létesitésére és fentartására, azt a törvényhatóság határozza meg.

44. § A községi faiskola létesitéséről és kezeléséről, valamint az utakra és közhelyekre kiültetett fák gondozásáról, a községi előljáróság intézkedik.

A faiskola kezelésével, ha arra külön szakértő közeg nem alkalmaztatik, méltányos dijazás mellett a néptanitó bizható meg.

A hol több néptanitó van, az bizandó meg, kit a községi képviselőtestület választ.

45. § A faiskola kezelője köteles, a községi tanköteles gyermekeket, a vallás- és közoktatásügyi minister által, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg kiadandó utasitás és tanterv szerint, a fatenyésztésben gyakorlatilag oktatni.

46. § A törvényhatóság szabályrendelettel állapitja meg, hogy a vidéken legjobban diszlő fa és gyümölcsfajokból a községi faiskolában melyek tenyésztessenek, és hogy mindenütt, hol a szederfa-tenyésztésre (Morus alba) úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyok alkalmasak; selyemtenyésztés üzetik, vagy meghonositása remélhető; a selyemtenyésztés érdekében a szederfa (Morus alba) tenyésztésre különös gond forditassék.

Hol a kosárfonás mint házi ipar meghonositható, a kosárfüzvessző tenyésztésére is gond forditandó.

47. § A faiskolákból nyert csemeték első sorban a 13. és 14. §-okban körülirt területek befásitására, a futóhomok megkötésére, továbbá a meredekebb partok, szakadások biztositására és megvédésére - azután pedig a közutak, utczák, terek és növények termelésére alkalmatlan más területek, valamint a község tulajdonát képező legelők befásitására szolgálnak.

A község által nem igényelt csemetéket az előljáróság, a községi lakosoknak mérsékelt áron eladhatja, és pedig első sorban azoknak, kik a csemetéket a 13. és 14. §-okban körülirt területek, a birtokuk mellett elhaladó utak mellékének vagy befásitandó futóhomok és más növények termelésére alkalmatlan területeik, továbbá meredekebb partok és szakadások beültetésére használják. Ezen igények kielégitése után a felesleges csemeték szabadon áruba bocsáthatók.

A csemeték eladásából befolyó összeg csak a faiskola czéljaira forditható.

48. § Ha valamely községben a faiskolának kijelölt terület a 43. szakaszban megállapitott határidő alatt megfelelően be nem rendeztetik, a faiskola a hibás községi előljáróság költségére a hatóság által rendeztetik be, illetőleg hozatik rendbe.

49. § Az 1890. évi I. tc. 134. §-a, mely szerint a fák az utárok külső szélétől számitva félméter s egymástól legalább tizenöt méter távolságra ültetendők akként, hogy egyik fa ne a másik oldalon levő fával, hanem a fák közötti tér közepével legyen átellenben, hatályon kivül helyeztetik.

Mely utak minő határidők alatt fásittassanak be, továbbá, hogy a fák bizonyos utaknál az uttestre vagy azon kivül és egymástól minő távolságra ültettessenek, s milyen fanemek ültetendők az összes utakra, tehát az államutakra nézve is, a törvényhatóságok határozzák meg.

VII. FEJEZET

A kártékony állatok és növények irtásáról s a hasznos állatok oltalmazásáról

50. § Minden birtokos köteles a fák rügyeinek fakadása előtt, legkésőbben azonban márczius hó végeig, a belsőségekben, majorokban, szőlőkben, gyümölcsösökben és kertekben levő fáit és bokrait, a kártékony hernyóktól, illetőleg hernyófészkektől és lepketojásoktól megtisztitani s az összegyüjtött hernyókat, hernyófészkeket és hernyótojásokat elégetni.

A később mutatkozó kártékony hernyók, valamint a cserebogarak tömeges megjelenésök alkalmával is megfelelő módon pusztitandók.

51. § Minden birtokos köteles birtoka egész területén a szerb tövist (xanthium spinosum) virágzása előtt, az arankát pedig megjelenése után azonnal alkalmas módon irtani. Az irtás módját a földmivelésügyi minister rendeletileg állapitja meg.

Lóher és luczerna-magvakat, ha azok nem teljesen arankamentesek, termesztés czéljából forgalomba hozni tilos.

52. § Az utak mentén, valamint az uttesten a szerb tövist, továbbá egyéb gyomot és gazt irtani az utfentartó, a gyümölcsfákat pedig a kártékony hernyóktól megtisztitani a gyümölcsfa birtokosa köteles.

Ki a kártékony állatokat és növényeket a meghatározott időben (50. §) irtani elmulasztja, helyette az irtást a községi előljáróság, a mulasztó költségére köteles végeztetni.

53. § Aratás vagy kaszálás alkalmával a gaz- és gyomfoltokat meghagyni tilos.

A foltokban levő, már magba ment gyomok, aratás vagy kaszálás után azonnal összegyüjtendők és elégetendők.

54. § Ha a káros állatok vagy növények a község határában oly tömegesen lépnek fel, hogy azoknak irtása csak törvényhatósági közerővel vagy az államsegély igénybevételével sikerülhet; ez esetben a törvényhatóság első tisztviselője azonnal foganatositja a szükséges intézkedéseket és egyuttal haladéktalanul jelentést tesz a földmivelésügyi ministerhez, ki az esetet szakközegeivel megvizsgáltatja, azok által a szakszerü irtási eljárást megállapitja és a végrehajtást szakközegeivel ellenőrizteti.

Állami segély esetén az irtást állami szakközeg vezeti.

Felhatalmaztatik továbbá a földmivelésügyi minister, hogy az állami segély és intézkedéssel foganatosittatott irtások alkalmával, a ministeri szakközeg által elrendelt óvintézkedések következtében felmerülő és indokolt károkat megállapitassa és állami költségen megtérittethesse.

55. § Hatósági engedély és a tulajdonos előzetes értesitése mellett az erdőtulajdonos tűrni tartozik, hogy a szomszédos gyümölcsös birtokosa a hernyót az erdőben is harmincz méter széles területen saját költségén kiirthassa.

56. § Ha a kártékony növények vagy rovarok elhurczolása által valamely növénytermelési ág veszélyeztetnék: növények, növényrészek, továbbá bizonyos gyümölcsök vagy magvak forgalmát a földmivelésügyi minister megtilthatja, illetőleg korlátozhatja.

A filloxera terjedése ellen teendő óvintézkedésekről az 1882:XV. tc. és 1883:XVII. törvénycikkek intézkednek.

57. § A hasznos madarak pusztitása tilos. Azok fészkeinek és tojásainak elszedése, valamint a hasznos madaraknak és tojásaiknak forgalomba hozása hatósági engedély nélkül tilos.

Ezen tilalom a lakóházakon lévő madárfészkekre nem terjed ki.

58. § A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy ha a jelen törvényben emlitett állatokon és növényeken kivül a mezőgazdaság érdekében más káros állatok vagy növények irtása válnék szükségessé vagy a kimélendő hasznos madarak és állatok megnevezése kivánatosnak mutatkoznék, ezek iránt rendeleti uton intézkedhessék.

A hasznos homokkötő növények védelméről a földmivelésügyi minister hasonlókép rendeleti uton intézkedik.

59. § Kirepült méhraját a tulajdonos, ha a keresést nyomban eszközli, másnak telkén szükség esetén a községi előljáróság közbejötte mellett is keresheti és elfoghatja, tartozik azonban a netán okozott károkat megtériteni.

Ha a méhraj tulajdonosa raját két nap alatt nem kereste s el nem fogta, a raj annak tulajdonává válik, kinek birtokán letelepült, vagy ki azt a két napon túl elfogta.

60. § Ha valamely méhesben ragadós költés-rothadás üt ki, a rothadásos törzsek a baj felismerése után azonnal megsemmisitendők. Ha ez elmulasztatnék, a községi előljáróság köteles a megsemmisités iránt intézkedni.

VIII. FEJEZET

A hegyközségekről

61. § A szőlőmivelés érdekeinek előmozditására alakitott hegyközségek az ezen törvény rendelkezései szerint érdekkörükbe tartozó ügyekben önkormányzati alapon maguk intézkednek.

62. § Hegyközségek az alább megállapitott feltételek mellett alakithatók:

a) oly területeken, a melyek szőlővel vannak beültetve, vagy a melyek eddig szőlőmivelésre használtattak, de a filloxera pusztitása következtében vagy más okból parlagon hevernek, vagy a jelenben más mivelésre használtatnak;

b) eddig más mivelésre használt oly területeken, a melyeken uj szőlők létesülnek.

A hol egy határban száz kataszteri hold vagy ennél nagyobb összefüggő ilyen terület van s e terület birtokosainak száma husznál nem csekélyebb, a birtokosoknak birtokarány szerinti egyharmada a hegyközség alakitását kimondhatja; a midőn az érdekelt terület többi birtokosai is kötelesek a hegyközség alakitásához hozzájárulni.

Ha a száz kataszteri hold terület összefüggését egy vagy több helyen oly közbeeső kisebb, de az egész terület térfogatának egy negyed részénél nem nagyobb birtokrészletek szakitják meg, a melyek sem eddig nem használtattak szőlőmivelésre, sem jelenben nincsenek szőlővel beültetve; a hegyközség ennek daczára az egész területre megalakitható s ez esetre az ily közbeeső részletek birtokosai, ha a hegyközség megalakitásához szükséges kellékek egyébként megvannak, a hegyközségi kötelékbe bevonandók.

A száz kataszteri holdnál kisebb összefüggő terület birtokosai csak a hegyközségi kötelékbe bevonható összes terület tulajdonosainak beleegyezése mellett alakithatnak külön hegyközséget.

Az egészen különálló kisebb területek birtokosai kivánságukra a határban levő hegyközség kötelékébe felveendők, de ezek csak annyiban járulnak a hegyközség közös terheinek viseléséhez, a mennyiben a hegyközségi kötelékben szolgáltatható előnyöket igénybe veszik.

63. § Ha egy községben több határrészben két vagy több egészen különálló szőlőterület van, a melyek külön-külön nagyobbak ötven holdnál s külön-külön legalább husz birtokos kezén vannak; ezeknek birtokosai az összes birtokosok számszerinti általános többségének határozata alapján külön hegyközségekké vagy a határ egyéb részeinek bevonása nélkül közös hegyközséggé alakulhatnak.

Ugyanazon törvényhatóság több községében fekvő szőlőterületek tulajdonosai is alakithatnak egy hegyközséget, ha ezek a szőlőterületek egy összefüggő területet képeznek.

Ha a birtokosoknak az egyik vagy másik alakulási mód mellett nyilatkozó száma egyenlő, a külön hegyközségek vagy közös hegyközség alakitása iránt a hatóság határoz.

64. § A hegyközségek kötelesek intézkedni:

1. a közös őrzés és a hegyrendészeti szervezkedés iránt;

2. a filloxera által elpusztitott szőlők felujitásának vagy uj szőlők ültetésének, továbbá a szőlőpenész (peronospora viticola) ellen való közös védekezésnek előmozditása iránt.

Intézkednek továbbá:

3. minden egyéb szőlőbetegség ellen való közös védekezés elősegitése:

4. az okszerü szőlőmivelés és szüretelés s a szőlők jövedelmezőségének fokozása érdekében szükséges vagy kivánatos közös gazdálkodási és kezelési szervezkedés iránt.

65. § A hegyközségek a feladatuk teljesitéséhez szükséges költségek fedezése végett hegyközségi járulékot vethetnek ki.

A közös őrzési és hegyrendészeti költségekhez a hegyközségi kötelékbe tartozó minden birtokos tekintet nélkül arra, hogy tényleg foglalkozik-e szőlőmiveléssel vagy sem, köteles birtokaránylag hozzájárulni; az önként belépett birtokosok azonban (62. § utolsó bekezdése) csak akkor, ha területeik őrzése a hegyközségi szervezetben teljesittetik vagy teljesithető.

A filloxera által elpusztitott szőlők felujitásának vagy uj szőlők ültetésének előmozditására és a szőlőbetegségek ellen való közös védekezésnek elősegitésére (64. § 2. és 3. pont) szükséges költségekhez a hegyközségi kötelékbe tartozó birtokosok közül azok kötelesek hozzájárulni, a kiknek tényleg szőlővel beültetett területeik vannak; illetőleg, a kik elpusztult szőlőiket felujitják vagy uj szőlőket létesitenek, avagy a kik a hegyközségnek a jelzett czélok elérése érdekében teljesitett vagy teljesitendő müködéséből egyébként hasznot huznak.

Az okszerü szőlőmivelés és szüretelés s a szőlők jövedelmezőségének fokozása érdekében szükséges vagy kivánatos közös gazdálkodási és kezelési szervezkedésre (63. § 4. pont) a hegyközség az összes tagokat kötelező módon nem intézkedhetik.

66. § Azok a birtokosok, a kik az elpusztult szőlők felujitását vagy uj szőlők létesitését a hegyközség megalakulása után határozzák el, valamint azok, a kik a hegyközség kötelékébe annak megalakulása után vétetnek fel: kötelesek azon létesitmények költségeinek, a melyeknek a jövőben hasznát vehetik (64. § 2. és 3. pont), a birtokarány szerint reájuk eső részleteit a hegyközségi pénztárba pótlólag befizetni.

A pótlólagos befizetés összege, ha a hegyközség három évnél rövidebb idő óta áll fenn, nem lehet nagyobb annál az összegnél, a mely az illető birtokosra akkor esett volna, ha az a jelzett létesitményekhez a hegyközség megalakulásától kezdve hozzájárul; ellenben, ha a hegyközség három évnél hosszabb idő óta áll fenn, a hegyközség határozza meg azt, hogy minő mértékben és minő feltételek mellett részesiti az ilyen hegyközségi tagot előnyökben, illetőleg, hogy a multból származó oly létesitmények czimén, a melyeknek a jövőben az ilyen tag is hasznát veheti, tőle minő hozzájárulást kiván.

67. § A hegyközségi járulékok oly községekben, a melyekben községi pótadó van, a közadók módjára a községi pótadóval egyszerre vettetnek ki és ezekkel egyszerre szedetnek, illetőleg hajtatnak be, de külön számolandók el és szolgáltatandók át a hegyközségi előljáróságnak; a hegyközségnek azonban szabadságában áll a járulékokat saját előljárósága által is beszedetni.

A hol községi pótadó nincs, ott a járulékok külön vetendők ki és a hegyközségi előljáróság által szedetnek be.

68. § A hegyközség ügyeit intézi:

1. a hegyközségi közgyülés;

2. a hegyközségi választmány;

3. a hegyközségi hegybiró.

69. § A közgyülésnek tagja minden birtokos, a ki a hegyközségi kötelékbe tartozik.

A közgyülés határozatainak érvényességéhez a szavazatok általános többsége szükséges. Nyolczszáz négyszögöl vagy ennél csekélyebb terület birtokosa egy szavazattal, az ennél nagyobb terület birtokosa pedig annyi szavazattal bir, a hányszor nyolczszáz négyszögöl területe van.

Az összes hegyközségi birtokosok szavazatainak egy negyed részénél több szavazatot saját nevében egy birtokos sem gyakorolhat.

70. § A közgyülés alkotja meg a hegyközségi rendtartást, megállapitja a szükséges teendők és intézkedések érdekében való müködés tervét és az évi költségvetést; megvizsgálja az évi számadást s határoz mindazokban az ügyekben, a melyeket a hegyközségi rendtartás hozzá utal.

A hegyközségi rendtartásban meghatározandó azon terület, a melyre a rendtartás érvénynyel bir, a hegyközségi tagok jogai és kötelességei, a hegyközségi választmány s a hegyközségi előljáró kötelességei és hatásköre, az ügyrend, a csőszök vagy hegyőrök felfogadásának és alkalmazásának módja és feltételei, a nekik adandó utasitás s általában mindaz, a mi a hegyrendészeti szervezkedés és rend érdekében szükséges.

Ha a hegyközség a filloxera által elpusztitott szőlők felujitásának, az uj szőlők ültetésének előmozditását és a szőlőbetegségek ellen való közös védekezésnek elősegitését is (64. § 2., 3. pont) feladatai körébe vonja: a hegyközségi rendtartásban az is megállapitandó, hogy e feladatok miként, minő terv szerint, mi módon s minő eszközökkel valósittassanak meg.

Az ezen rendtartásnak végrehajtására vonatkozó kezelési részleteket és módozatokat s ama müködési mozzanatokat, a melyek a hegyközség állapotának és helyzetének fejlődéséhez képest időszakonként esetleg változtatásokat s a viszonyokhoz való alkalmazkodást igényelnek, a hegyközség időről-időre határozza meg.

A rendtartás a hegyközség megalakulása után fél év alatt megalkotandó és hatósági jóváhagyás alá terjesztendő.

71. § Az a birtokos, a kinek birtoka az összefüggő hegyközségi terület szélén fekszik, a hegyközség megalakulásától számitott hat év után, a hegyközségi kötelékből kiléphet:

a) ha kilépésével a hegyközségnek kárt nem okoz;

b) ha a hegyközség irányában fennálló esedékes tartozásainak eleget tett.

A hegyközségen fekvő, az egész hegyközségi területet egyetemlegesen kötelező terhek, a kilépő birtokost mindaddig terhelik, a mig azok véglegesen törlesztve nincsenek.

Ha azonban a kilépni kivánó tag birtokát addig szőlőmivelésre használta, a hegyközségi kötelékből tényleg csak akkor bocsáttatik ki, ha más mivelésre szándékozik áttérni s ebbeli szándékát a szőlő kiirtásával igazolta is.

Ha az összefüggő hegyközségi terület be van keritve vagy körül van árkolva, a kilépő szélső birtokos, ha a hegyközséggel más megegyezésre nem jutna, tartozik a létező keritést vagy árkot saját költségén oda áthelyeztetni, a hol az ő kilépése következtében a hegyközségi területnek uj határa lesz.

A hegyközségbe önként belépett birtokos (62. § utolsó bekezdés) a hegyközség irányában fennálló tartozásának lerovása után a hegyközségi kötelékből bármikor kiléphet.

A hegyközségekből kilépett tag a közös létesitményekből részt nem követelhet.

72. § A hegyközségi közgyülés határozatai ellen az elsőfoku közigazgatási hatósághoz felebbezésnek van helye.

73. § A már megalakult hegyközségek csak a megalakulás után 3 év mulva oszolhatnak fel és pedig csak akkor:

a) ha ezt a száz holdra vagy ennél nagyobb összefüggő területre nézve az e czélból külön összehivott közgyülésen a hegyközség kötelékébe tartozó összes birtokosok birtok és számszerint háromnegyed részét tulhaladó többsége kivánja;

b) ha a feloszlást a száz holdnál kisebb, összefüggő területen alakult hegyközségre nézve a hegyközségi kötelékbe tartozó birtokosok birtok és szám szerinti többsége kivánja.

A feloszlás iránti határozat csak a hatóság jóváhagyása után lép hatályba.

IX. FEJEZET

A mezei rendőrségről

74. § A községek kötelesek a határ őrizetére a viszonyok által kivánt számban mező-, minden hegyközség pedig megfelelő számu felesketett hegyőrt alkalmazni s javadalmazásukról gondoskodni.

Mennyiben menthetők fel egyes községek az állandó mezőőr alkalmazása alól, mennyiben szövetkezhet több szomszédos község közös mezőőr tartására, vagy mennyiben bizhatók meg egyes erdőőrök mezőrendőri teendők ellátásával is, azt az illetékes hatóság határozza meg.

75. § A mezőőrök javadalmazása az érdekelt birtokosok terhére történik.

Kinek egy vagy több szomszédos község határában száz kataszteri hold vagy annál nagyobb birtoka van; az külön mezőőrt is tarthat és ha külön mezőőrt tart, a községi mezőőr tartási költségeihez hozzájárulni nem köteles.

A száz holdnál kisebb birtokosok akkor is kötelesek a községi mezőőr tartási költségeihez hozzájárulni, ha külön pásztort tartanak. Az ilyen pásztorok a mezőőröknek a jelen törvényben biztositott jogokkal nem ruháztatnak fel.

Bekeritett helyek, kertek, gyümölcsösök és szőlők tulajdonosainak, tekintet nélkül a terület nagyságára, joguk van felesketett mezőőrt tartani s ha ilyeneket tartanak, az illető területre a községi mezőőr költségeivel nem terhelhetők.

76. § Mezőőri szolgálatra csak az eskethető fel:

a) a ki a község által a községi határnak vagy egyes részeinek őrizetére vagy

b) a ki egyes birtokos által száz kataszteri hold vagy annál nagyobb birtok, továbbá bekeritett helyek, kertek, gyümölcsösök és szőlők őrizetére fogadtatott fel.

77. § Mező- (hegy-) őrként az eskethető fel, a ki magyar állampolgár, gondnokság vagy csőd alatt nem áll, bűntett vagy vétség miatt vád alá helyezve vagy általában szabadságvesztésbüntetés alatt nincs, bármely bűntett vagy nyereségvágyból eredő vétség miatt elitélve nem volt, hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt nem áll, erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik és huszonnégy évet betöltött. A felesketés megtagadható még oly elmebeli, testi vagy erkölcsi fogyatkozás esetén, a mely az illető egyént hivatása teljesitésére képtelenné teszi.

Irni, olvasni tudók hasonló minősités mellett mások felett elsőbbséggel birnak.

78. § Az eskü a főszolgabiró (polgármester, Budapesten a kerületi előljáróság) előtt teendő le, ki az eskütételről jegyzőkönyvet vesz fel és bizonyitványt állit ki, mely a kirendelő nevét és az őrizendő terület leirását is tartalmazza. E bizonyitvány az esküt tett mezőőr igazolására szolgál.

Ugyanakkor átadja a felesketett mezőőrnek a földmivelésügyi minister által rendeleti uton meghatározott szolgálati jelvényt, melyet a mezőőr szolgálat közben látható helyen viselni tartozik.

A szolgálat megszüntekor ugy a bizonyitványt, mint a jelvényt a mezőőr a községi előljáróságnak köteles átadni, mely azt 15 napon belül azon hatóságnak, mely azt kiadta, beszolgáltatja.

A felesküdött mezőőrök, illetőleg a szolgálatadó a községi előljáróság és a főszolgabiró által is nyilvántartandók.

79. § A mezőőrök szolgálatba lépésük alkalmával a következő esküt teszik le:

„Én ..... esküszöm a mindenható és mindentudó Istenre, hogy az őrizetem alá bizott határra, (dülőre, vadászati, halászati területre stb.) s mindarra, mi hozzá tartozik, hűségesen felvigyázok és azokat, kik az őrizetem alá bizott területen kárt okoznak vagy kárt okozni megkisérlik, késedelem nélkül feljelentem, ha szükséges megzálogolom vagy letartóztatom, minden kárt tehetségemhez képest gátolok s az okozott károkat legjobb tudomásom és lelkiismeretem szerint megbecsülöm, ártatlant hamisan nem vádolok s nem gyanusitok, az őrizetet és szolgálatomat gazdám tudta és beleegyezése avagy mellőzhetlen szükség nélkül el nem hagyom s mindarról, a mi gondviselésem alá bizatik, mindenkor felelős leszek. Isten engem ugy segéljen!”

80. § A mezőőr mezőrendőrségi kihágási ügyekben, saját érzéki észleletek alapján, letett esküjére való hivatkozással tett vallomása, a mennyiben a biró által aggályosnak nem találtatik, ellenbizonyiték hiányában teljes bizonyitó erővel bir.

81. § A mezőőri szolgálatra felesketett személyzet ezen szolgálat gyakorlásában nyilvános őrnek tekintetik s a törvényen alapuló mindazon jogokat élvezi, melyek a közbiztonsági közegeket megilletik.

82. § A mezőőr a bizonyitási képességet azonnal elveszti, a mint a 77. §-ban felsorolt kizárási okok vagy hiányok valamelyike - kivéve hivatása teljesitése közben előállott testi fogyatkozást, - beáll és ebben az esetben állásából azonnal elbocsátandó.

83. § A mezőőrnek hatáskörébe tartozó hivatalos felszólitására mindenki engedelmeskedni köteles, viszont azonban a mezőőrnek felelősség terhe alatt kötelessége minden törvényellenes eljárástól tartózkodni.

84. § A mezőőr megzálogolhatja, vagy alkalmas zálog hiányában, valamint, ha az illető alkalmas zálogot adni vonakodik, a községi előljáróság elé bekisérheti azt, kit az őrizetére bizott területen a mezei lopáson vagy az őrizete alatt levő tárgyak rongálásán rajta ért, ha az előtte ismeretlen vagy állandó lakhelye nincs.

Más egyént csak akkor tartóztathat le, ha az a mezőőr felszólitásának ellenszegül, azt gyalázó szavakkal illeti vagy jelentékeny kárt okozott.

85. § Ha az, a kit a mezőőrnek letartóztatni joga van, el akar menekülni, azt a mezőőr üldözőbe veheti és a felügyeletére bizott terület határán kivül is letartóztathatja.

86. § A mezőőr köteles a mezei lopás elkövetésén vagy a mezei vagyon egyéb rongálásán ért egyénektől a lopott tárgyakat és a lopás vagy rongálás elkövetésére használt eszközöket lefoglalni; jogában áll továbbá a mezei kár elkövetésével alaposan gyanusitható személyektől, ha ezek más földjén éretnek, a föld terményeinek előállitására közönségesen használt szerszámokat elvenni, ha az illető igazolni nem képes, hogy azokat minő okból hozta magával.

87. § A községi előljáróság a hozzá bekisért egyént haladéktalanul az illetékes hatóság elé állitja. A lefoglalt tárgyak, szerszámok és zálogok a magánmezőőrök által (75. §) szolgálatadójuknak, a községi mezőőrök által pedig a községi előljáróságnak haladéktalanul átadandók.

A tilosban talált állatokat köteles a mezőőr behajtani és azokat a magánmezőőr szolgálatadójának, a községi mezőőr pedig a községi előljárónak átadni.

88. § A mezőőrnek kötelessége minden tudomására jutott mezei kárt vagy elidegenitést a községi előljáróságnak vagy szolgálatadójának lehetőleg azonnal, de legfeljebb huszonnégy óra alatt még akkor is bejelenteni, ha a tettes előtte ismeretlen.

Ha a magánmezőőrök által szolgálatadójuknak átadott tárgyakat vagy állatokat a kárt tevő három nap alatt nem váltja ki, azok is a községi előljáróságnak adandók át.

89. § A földbirtokosnak, bérlőnek, családtagjainak vagy alkalmazottjainak joguk van a mezei lopáson vagy a mezei vagyon rongálásán ért egyénektől a lopott tárgyakat és a lopás vagy rongálás elkövetésére használt eszközöket lefoglalni, vagy a tilosban talált állatokat behajtani; kötelesek azonban a tárgyakat vagy állatokat, ha azok három nap alatt ki nem váltatnak, a községi előljáróságnak átadni.

90. § A tilosban talált baromfi, ha behajtása nehézségekbe ütközik, megölhető. A kóbor ebeket és macskákat saját birtokán mindenki elpusztithatja.

91. § A mezőrendőri kihágások által okozott károk megbecslése közvetlenül a mezőőr kötelessége.

A kár újabb megbecslését annak bejelentésétől számitott három nap alatt ha a mezőőr által eszközlött becsléssel megelégedve nem volna, mind a kártevő, mind a kárositott a községi előljáróságnál kérheti.

92. § A mező-, hegy- és erdőőrök fegyelmi, fegyverviselési és fegyverhasználási ügyeire nézve a belügyi és a földmivelésügyi ministerek rendeletileg intézkednek.

X. FEJEZET

Kihágások és büntetések

93. § Kihágást követ el és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az:

a) a ki a gazdasági terményeket gyümölcsös kertből, szőlőből, faiskolából vagy a mezőről lop, vagy a ki másnak földtől el nem választott termékét jogosulatlanul leszedi, levágja vagy ellopja, a mennyiben a dolog értéke hatvan koronát meg nem halad. De ha ezen esetek valamelyikénél azon körülmények forognak fenn, melyeknél a lopás, tekintet nélkül a dolog értékére, a büntető törvénykönyv 336-ik §-a szerint bűntettnek minősittetik: az eset bűntettet képez akkor is, ha a lopott tárgy értéke a hatvan koronát meg nem haladja; azon kivétellel, ha a gazdasági terményeknek az itt felsorolt helyekről való ellopása bemászás által bekeritett helyekről vitetik véghez, mely esetek kihágást képeznek, ha a lopott dolog értéke hatvan koronát meg nem halad;

b) a ki magán, határ- és tilalmi jeleket jogosulatlanul szándékosan megsemmisit, elvisz, más helyre áttesz, megrongál vagy kiás;

c) a ki a gazdasági terményeket, a fákat és a csemetéket vagy gyümölcseit jogosulatlanul rongálja, levágja, kitördeli, legalyazza vagy kiássa, a mennyiben az általa okozott kár hatvan koronánál nem nagyobb.

Ezen esetekben az eljárás csak a károsult fél inditványára inditandó meg. A c) pont esetében az eljárás, ha a kihágás köztereken vagy közutakon levő fákon és csemetéken követtetett el, hivatalból inditandó meg.

94. § Kihágást követ el és kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az:

a) a ki gazdasági czélra szolgáló megfigyelő eszközöket, hatósági jeleket vagy mérnöki jelvényeket jogosulatlanul rongál, megsemmisit, elvisz vagy más helyre áttesz, a mennyiben az általa okozott kár hatvan koronát meg nem halad;

b) a ki jogosulatlanul zálogol;

c) a ki jogos zálogolást meghiusitani törekszik, a mennyiben cselekménye a büntető törvénykönyv 165. és 368. § értelmében sulyosabb beszámitás alá nem esik;

d) a ki mezei közös dülő-utat jogosulatlanul megszükit, másfelé irányit, elszánt vagy megrongál;

e) a ki, bár tulajdonát képező, szabadban lévő kórót, trágyát, tarlót, avart, nádast, tőzeget oly helyen meggyujt, hogy abból másnak kára származhat és azt felügyelet nélkül hagyja, vagy a ki másnak hasonló tulajdonán gondatlanságból tüzesetet idéz elő;

f) a ki másnak területén jogosulatlanul legeltet;

g) a ki apaállatot tenyész-igazolvány megszerzése nélkül másoknak tenyésztési czélokra átenged vagy a ki ily állatot másnemü állatokkal együtt a közös legelőre hajt;

h) a ki másnak földjén jogosulatlanul szekerez vagy azon marhát hajt;

i) a ki a vetésforgóra és legeltetésre nézve megállapitott rendelkezéseket nem tartja meg;

k) a ki nem arankamentes luczerna- vagy lóheremagot termelés czéljából forgalomba hoz;

l) a ki kendert vagy lent nem a hatóság által kijelölt helyen és megállapitott módozatok mellett áztat.

Az eljárás a b), e), f), h) esetekben a károsult fél inditványára, az a), c), d), g), i), k), l) esetekben pedig hivatalból inditandó meg.

95. § Kihágást követ el és száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) a ki idegen szántóföldről, rétről, legelőről, kertből, gyümölcsösből vagy szőlőből füvet, trágyázó- vagy fütő-anyagot jogosulatlanul szed;

b) a ki állatokat felügyelet nélkül legeltet;

c) a ki közös vagy községi legelőkön és oly határokon vagy határrészeken, hol a nyomásos gazdálkodás van elfogadva, engedély nélkül külön csordákban, csürhékben és ménesekben legeltet;

d) a ki közutakon, köztereken vagy utczákon levő szederfáról (morus alba) selyemtenyésztési czélra a lombszedést jogtalanul megakadályozza, vagy a lombot megfertőztetés által selyemtenyésztési czélra használhatatlanná teszi;

e) a ki szántóföldön hátrahagyott mezőgazdasági eszközöket jogosulatlanul használ;

f) a ki idegen területre jogosulatlanul megy vagy jogtalanul azon átjár és onnét az illető felhivása folytán el nem távozik, vagy a ki tilalmi jelzéssel ellátott idegen területre jogosulatlanul megy- vagy jogtalanul azon átjár, a mennyiben cselekménye a büntető törvény 421. §-a értelmében sulyosabb beszámitás alá nem esik;

g) a ki másnak mivelés alá vett földeire állatokat gondatlanságból bemenni enged vagy betiltott mezei utat használ;

h) a ki jogosulatlanul tarlóz vagy böngész;

i) a ki másnak földjére jogosulatlanul trágyát, csontot, döglött állatot, követ, cserepet és szemetet visz; illetőleg elás; avagy ha másnak földjén gödröt ás, vásznat fehérit, ruhát szárit vagy kendert áztat;

k) a ki a káros állatokat, illetőleg növényeket a hatóság figyelmeztetése daczára a kitüzött határidő alatt irtani elmulasztja;

l) a ki a homok-, agyag-, kő-, mész- és egyéb gödröket vagy kutakat bekeriteni a hatóság utasitása ellenére elmulasztja;

m) a ki parancsoló szükség nélkül a rábizott állatokat kellő felügyelet nélkül hagyja;

n) a ki az utak vagy bekeritett földek elzárására szolgáló keritéseket, sorompókat, kapukat és más hasonló készülékeket jogosulatlanul kinyit;

o) a ki a hasznos madarakat pusztitja, azoknak fészkeit és tojásait, fiait elszedi vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza;

p) a ki a rothadásos méh törzseit a baj felismerése után azonnal meg nem semmisiti;

r) a ki saját területén bárminemü döglött állatot tudva elásatlanul hagy, vagy bármely területen elásott döglött állatot jogosulatlanul kiás.

Az eljárás az a), e), f), g), h), i) és n) pontok alatti esetekben a károsult fél inditványára, a b), c), d), k), l), m), o), p) és r) pontok alatti esetekben hivatalból inditandó meg.

96. § A mennyiben a jelen törvény 78-ik §-ában foglalt intézkedés szerint, a szolgálatból elbocsátott vagy kilépő mezőőr, esküjének letételéről tanuskodó bizonyitványát és szolgálati jelvényét, legkésőbben a szolgálatból való eltávozása előtti napon a községi előljáróságnak át nem adná: kihágást követ el és egyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

97. § A 93., 94. és 95. §-ban felsorolt cselekmények, ha a kár hatvan koronánál nagyobb, a büntető törvények alapján birálandók el; ha ellenben a károsult fél panaszára meginditandó ügyekben, a károsult fél kártéritési igényét hatvan koronára szállitja le, a cselekmény felett a mezőrendőri kihágások elbirálására a jelen törvény szerint illetékes hatóság itél.

98. § Mezőrendőri kihágásnál a cselekmény sulyosabb beszámitás alá esik, ha a kihágás vasár- és ünnepnapon vagy a vasár- és ünnepnapot megelőző hétköznapon, továbbá ha éjjel, bekeritett helyen vagy határozott figyelmeztetés ellenére követtetett el; vagy ha a mezei lopás elkövetésére valaki a lopás helyszinén szekérrel jelent meg.

99. § Visszaesés esetében, ha az utolsó büntetés kiállásától két év még nem telt el, a 93., 94. és 95. §-ban meghatározott legmagasabb büntetés kétszerese is megállapitható.

100. § A jelen törvény szerint büntetendő cselekményekre is, a mennyiben az eltérő határozmányokat nem tartalmaz, a kihágásokról szóló büntetőtörvénykönyv (1879. évi XL. törvénycikk) általános határozmányai érvényesek.

101. § A mezőrendőri kihágásokból befolyó pénzbüntetések felerészben az országos közgazdasági alapot, felerészben pedig azon községet illetik meg, melynek területén a kihágás elkövettetett.

A mezőőr szegődségében a befolyó büntetéspénzek bizonyos, de azok 25%-át meg nem haladható része is biztositható. Ebben az esetben a befolyó büntetéspénzből első sorban a biztositott százalék vonandó le s csak a fenmaradó rész osztandó meg.

A mezőrendőri kihágásokból a községet megillető pénzbüntetések felhasználása iránt a belügyi és a földmivelésügyi ministerek rendeletileg intézkednek.

XI. FEJEZET

Hatóságok és eljárás

102. § Mindazon ügyekben, a melyek a jelen törvény szerint hatósági intézkedést igényelnek, ha a jelen törvény egyes szakaszaiban külön illetékesség nem állapittatott meg, a kihágási ügyeket kivéve, a következő hatóságok illetékesek:

Első fokban:

1. a székesfővárosban a kerületi előljáró;

2. rendezett tanácsu városokban a polgármester, törvényhatósági joggal biró városokban a tanács;

3. kis- és nagyközségekben a járási főszolgabiró.

Másodfokban:

1. vármegyékben az alispán;

2. törvényhatósági joggal biró városokban a közigazgatási bizottság; a székesfővárosban a tanács.

Harmadfokban:

a földmivelésügyi minister.

103. § A jelen törvény szerint minősitett kihágási ügyekben illetékes:

Első fokban:

1. a székesfővárosban a kerületi előljáró;

2. a törvényhatósági joggal biró városokban a rendőrkapitány vagy a tanács által e czélra megbizott tisztviselő, rendezett tanácsu városokban a polgármester, vagy helyettese;

3. kis- és nagyközségekben:

ha a kár negyven korona értéket meghalad, a járási főszolgabiró;

ha ellenben a kár negyven korona értéket meg nem halad, vagy a károsult a 110. §-ban jelzett kárdijjal megelégszik:

a) nagyközségekben a biró az előljáróság egy tagjával és a jegyzővel vagy helyettesével;

b) kisközségekben a biró az előljáróság két tagjával.

Másodfokban:

a) a székesfővárosban, a rendezett tanácsu és törvényhatósági joggal biró városokban a közigazgatási bizottság:

b) vármegyékben:

1. nagy- és kisközségektől érkező és elsőfokban az előljáróság által elbirált esetekben a főszolgabiró;

2. a főszolgabiró által elsőfokban elbirált esetekben a közigazgatási bizottság.

Harmadfokban:

a közigazgatási bizottság a főszolgabiró másodfoku határozata ellen, és a földmivelésügyi m. kir. minister a közigazgatási bizottság másodfoku határozata ellen.

104. § A községi előljáró az átadott állat elhelyezése iránt intézkedik s a zálogként letartóztatott marha tulajdonosát és a károsultat, ha azok előtte ismeretesek, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt értesiti; hogy ha ez utóbbi nyolcz nap alatt igényét nem érvényesiti, a marha a tulajdonosnak kiadatik.

Ha a károsult igényét nyolcz nap alatt érvényesitette, a községi előljáró, a marha tulajdonosa és a károsult közt a kártéritésre nézve a békés kiegyezést megkisérli s ha ez nem sikerül, meghatározza az állattartásért járó dijat és a leteendő biztositék összegét s ezek lefizetése mellett a zálogba vett marhát a tulajdonosnak kiadja.

Az előljáró ebbeli intézkedése ellen a megállapitott összeg letétele után az összeg nagyságára nézve felebbezésnek van helye.

105. § Ha a zálogban levő állat tulajdonosa a községi előljáróság intézkedésétől számitva nyolcz nap alatt nem jelentkezik vagy más biztositékot nem nyujt, a zálogba vett állatok kellő közhirrététel után, nyilvános árverés utján eladandók.

Az ekként befolyt pénz első sorban a tartási költségek, a hajtópénz és az eljárási költségek fedezésére, azután a kárdijak, illetőleg a károk megtéritésére forditandó.

Az esetleg fenmaradó összeg az állat tulajdonosának, ha az a kár megtörténtétől számitandó egy év alatt jelentkezik, visszadandó; ellenkező esetben felerészben a községet, felerészben pedig az országos közgazdasági alapot illeti.

Ugyanazon eljárás alkalmazandó abban az esetben is, ha gazdátlan állat találtatott.

106. § Az elvett és a községi előljáróságnak átadott tárgyakat, eszközöket és zálogokat a községi előljáróság őrizetbe veszi és azoknak tulajdonosát és a kárositottat, ha előtte ismeretesek, legkésőbb negyvennyolcz óra alatt értesiti; hogy ez utóbbi, ha igényét nyolcz nap alatt nem érvényesiti, a zálogtárgyak a tulajdonosnak visszaadatnak.

Ha a károsult igényét nyolcz nap alatt érvényesitette, a községi előljáró a zálogtárgy tulajdonosa és a károsult közt a békés kiegyezést megkisérli s ha ez nem sikerül, meghatározza a leteendő biztositék összegét és ennek lefizetése mellett a zálogba vett tárgyat a tulajdonosnak kiadja. Az előljáró ebbeli intézkedése ellen felebbezésnek nincs helye.

A romlásnak kitett tárgyakat a községi előljáróság haladéktalanul értékesiti.

107. § Ha a károsult kártéritési igényét nyolcz nap alatt nem érvényesitette és ezen idő alatt a zálogtárgy tulajdonosa nem jelentkezik vagy más biztositékot nem nyujt, a zálogba vett tárgyak eladandók.

Az ekként befolyt pénz első sorban a hajtópénz és a költségek, azután pedig a kárdijak, illetőleg károk megtéritésére forditandó.

Az esetleg fenmaradó összeg a zálogtárgy tulajdonosának, ha az a kár megtörténtétől számitandó egy év alatt jelentkezik, visszaadandó, ellenben pedig a községi szegényalap javára bevételezendő.

108. § A büntetéssel egyidejüleg a hatóság a költségek és a kártérités érdemében is határoz.

109. § Állatok által okozott kárnál a károsultnak jogában áll az okozott kár megtéritése helyett a kárdij megfizetését kivánni; ezen esetben a kár mennyiségének bizonyitása nem szükséges.

A kárdij az elkövetés idejétől számitva négy hétig követelhető.

110. § A kárdij legelőkön:

1 drb lóért, öszvérért, szamárért vagy szarvasmarháért egy korona
1 drb kecskéért hetven fillér
1 drb sertésért ötven fillér
1 drb juhért harmincz fillér
1 drb ludért tiz fillér
1 drb más baromfiért öt fillér

Ha a legeltetés bevetett, illetve beültetett földeken, réteken, árvédelmi vagy csatornatöltéseken történt, a kárdij kétszeres, ha pedig a mezei termények érési idejében avagy kertekben, faiskolákban vagy szőlőkben, avagy általában éjjel történt, a kárdij háromszoros összege állapitandó meg.

111. § A hajtópénz lovak és sertéseknél darabonként negyven, szarvasmarháknál, szamaraknál, öszvéreknél és kecskéknél darabonként husz, egyéb gazdasági állatnál darabonként tiz fillér. Éjnek idején a hajtópénz kétszeresen számitandó.

Husz darabot meghaladó csapatoknál az első husz darabon felül a hajtópénznek csak fele jár.

Ezen összeg a behajtót illeti; és a fizetésre, ha a behajtott állatok többeknek tulajdonát képezik, a behajtott állatok tulajdonosai egyetemlegesen kötelesek.

112. § Családtagok, továbbá gyámság és gondnokság alatt álló egyének által elkövetett károkért a családfők, gyámok és gondnokok, a cselédek által okozott károkért pedig gazdáik felelősek, ha a kötelességszerü felügyeleti jog gyakorlását elmulasztották.

A viszkereseti jog a cseléd ellenében a gazda számára fenmarad.

Állatok által okozott károkért azok gazdája felelős.

113. § A mezei kárnak érvényesitése iránti jog, a kár megtörténtétől számitandó hat hónap alatt elévül. Az itéletben megállapitott kártérités elévülésére nézve a polgári törvények rendelkezései irányadók.

114. § Az itéletben a pénzbüntetéssel együtt meghatározandó egyszersmind az elzárás tartama, mely a pénzbüntetés behajthatlansága esetén ennek helyébe lép.

Öt koronáig terjedő pénzbüntetés helyett egy napi elzárás állapitandó meg, az elzárás azonban tizenkét óránál kevesebb nem lehet.

115. § A hatóságnak joga van a pénzbüntetést akként átváltoztatni, hogy elzárás helyett a büntetés közmunka teljesitése által is leróható legyen, midőn egy napi elzárás helyett egy napi közmunka teljesitendő.

Ha az elitélt az első felszólitás után huszonnégy óra alatt a közmunka teljesitését meg nem kezdené és a kiszabott egész közmunkát egymásután le nem szolgálná; ellene az itéletben kiszabott elzárás ugy alkalmazandó, mintha semmi közmunkát sem teljesitett volna.

116. § Azon költségek, melyek a hatóságok által ezen törvény alapján a birtokosok terhére elrendelt munkákból merülnek fel, közadók módjára hajtandók be.

117. § Mindazon esetekben, midőn a felebbezés magában a törvényben kizárva nincs, vagy más felebbezési határidők nincsenek megállapitva, a felebbezésnek a határozat kézbesitésétől számitott tizenöt nap alatt van helye.

Két hatóság egybehangzó határozata után felebbezésnek csak az esetben van helye, ha vagy az eljárt hatóság nem volt illetékes, vagy nem a jelen törvény szerint minősülő cselekmény felett itélkezett, vagy pedig, ha a felebbezés a közérdek megóvása czéljából indokolt.

A községi előljáróság 40 koronánál sulyosabb büntetést ki nem szabhat; az ennél sulyosabban büntetni vélt eseteket tartozik elbirálás végett a főszolgabiró elé terjeszteni, ki is abban itélkezni köteles.

A községi határozatok csak a közigazgatási bizottságig, a főszolgabirói határozatok pedig a földmivelésügyi ministerig felebbezhetők.

118. § A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy a belügyi és igazságügyi ministerekkel egyetértőleg a kártéritésekre és kihágásokra vonatkozó részletes eljárási szabályokat kiadhassa.

XII. FEJEZET

Zárhatározatok

119. § Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy Fiume városára és kerületére nézve ezen törvényt külön rendelettel léptethesse hatályba és a kibocsátandó rendeletben a jelen törvényen az ottani viszonyoknak megfelelő módositásokat tehessen meg.

120. § A földmivelésügyi minister felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény végrehajtására vonatkozó rendeleteket kiadhassa, azokat hatályon kivül helyezhesse, vagy módosithassa.

121. § Jelen törvény életbeléptével a mezőrendőrségről szóló 1840:IX. törvénycikk, valamint általában mindazon törvények, rendeletek és szabályok, melyek a jelen törvény tárgyára vonatkoznak és annak határozataitól eltérnek, hatályon kivül helyeztetnek.

A közutakról és vámokról szóló 1890:I. törvénycikknek a jelen törvény által nem módositott határozatai érintetlenül hagyatnak.

122. § Jelen törvénynek végrehajtásával a földmivelésügyi, belügyi és igazságügyi ministerek bizatnak meg.

123. § Jelen törvény életbelépésének idejét a földmivelésügyi minister rendelettel állapitja meg.