A törvényjavaslat, a melyet a Vaskapu-szabályozás ügyében a törvényhozásnak ujabban bemutatni szerencsénk van, két irányban foglalja magában azokat a rendelkezéseket, a melyek a nagy mű végleges befejezéséhez még igényeltetnek. Intézkedik egyfelől a még teljesitendő pótmunkálatokról és azok költségeinek megállapitásáról s másfelől a pénzügyministernek adandó felhatalmazást tartalmaz annak a hitelműveletnek a megkötésére, melynek bevételéből a szabályozási költségek fedezendők lesznek.
Az aldunai Vaskapunál és az ottani többi zuhatagnál levő hajózási akadályok eltávolitása czéljából szükséges munkálatok végrehajtására az 1888. évi XXVI. törvénycikkel 9 millió forint engedélyeztetett. Az ezen költségösszegnek alapul szolgált tervek és előirányzatok azonban csupán azon általános felvételeken alapultak, a melyek részben Vásárhelyi Pál akkori dunai felmérési igazgató mérnök vezetése alatt 1832-34. években, majd ezt kiegészitőleg az 1873. évi nemzetközi bizottság által, végül az 1879. évben a hazai folyamszabályozások feletti véleményadásra behivott külföldi szakértők javaslata folytán 1883. évben az akkori közmunka- és közlekedésügyi ministerium által leküldött mérnökök által eszközöltettek. Ezen felmérések egyike sem volt oly részletességgel végrehajtva, hogy azokból a végrehajtandó munkálatok mérve és terjedelme pontosan meg lett volna állapitható s az ezek alapján készült tervek inkább csak arra voltak hivatva, hogy - a mennyire ezt az általános felvételek lehetővé tették - nagyban és egészben megállapittassanak a szabályozás czéljából szükséges munkálatok, és pedig úgy méret, mint terjedelem tekintetében. A tervek részleteinek s ebből folyólag a végrehajtandó egyes munkanemek mennyiségének pontos megállapitása a későbbi részletes felméréseknek volt fentartva. A tervezett munkálatokra szükséges költségek megállapitása szintén csak hozzávetőlegesen történhetett, mivel hasonló nehéz és legnagyobb részben ismeretlen viszonyok közt végrehajtott ilynemű munkálatok eddigelé sehol sem hajtatván végre, oly ténybeli tapasztalati adatok egyáltalán nem állottak rendelkezésre, a melyek alapján a tervezett munkálatok egységárai teljes biztossággal megállapithatók lettek volna s e tekintetben csupán külön e czélból végrehajtott kisebbszerű kisérletekből kellett az előirányzandó egységárakra következtetést vonni.
Ily módon készültek azok a tervek és költségelőirányzatok, a melyek az 1888. évi XXVI. törvénycikknek alapjául szolgáltak.
Az 1889. évi XII. törvénycikkel a munkálatok meginditására 500.000 frt engedélyeztetvén, a kirendelt művezetőség azonnal megkezdte a részletes felméréseket s a viz alatti sziklarepesztésre nézve is kiterjedt tanulmányok és kisérletek tétettek. A munkálatok végrehajtásának biztositása végett 1890. év elején megtartott versenytárgyalás alkalmával ajánlott egységárak jelentékenyen meghaladták az előirányzati egységárakat s a munkálatoknak a törvényhozásilag engedélyezett 9 millió forintnyi összeg keretén belül leendő végrehajtása végett szükséges volt az eredeti terveket gondos revisió alá venni s a munkák azon részeit, melyek a szabályozás sikerének veszélyeztetése nélkül mellőzhetőnek vagy csökkenthetőnek mutatkoztak, egészen elhagyni, illetőleg megfelelően redukálni kellett.
A munkálatok előhaladásához mérten az egyes szabályozási szakaszokon igen gondos és részletes felvételek eszközöltettek, a mi az eredeti terveken többrendbeli lényegesebb módositást vont maga után.
Ezek közt legfontosabb volt a Vaskapu-csatornának a tervezettnél 1 méterrel mélyebbre való épitése s a Vaskapu-csatorna és Orsova közt ennek megfelelő mélységű hajóút létesitése, a mire a törvényhozás az 1892. évi XXXII. törvénycikkel külön 11/2 millió forintot engedélyezett, mely összeggel a Vaskapu-szabályozás czéljaira engedélyezett hitelösszeg 101/2 millió forintra emelkedett.
A szabályozási munkálatok pontos megállapitása végett szükséges igen gondos és kiterjedt felmérések és tanulmányok, valamint az ezek alapján szükségesnek mutatkozott tervmódositások következtében megszaporodott munkamennyiség végrehajtása azonban jelentékenyen több költséget igényelt, mint a mennyi erre a czélra eredetileg előirányozva volt, ugy, hogy az előmunkálatok és felügyelet, valamint a szerződésileg biztositott munkák költsége, ide számitva a szabályozási munkálatok folytán elpusztitott halászó helyekért Szerbiának fizetendő 150.000 arany dinárban (kereken 75.000 forintban) megállapitott kárpótlási összeget - a törvényhozásilag engedélyezett 101/2 millió forinttal szemben 10,994.828 forintra emelkedett, a mihez még az 1895. év végéig járó időközi kamatok is hozzászámitandók.
A szabályozás alá vett folyamszakasz további gondos átkutatása és beható tanulmányozása azonban az 1894. év folyamán arra az eddig ismeretlen körülményre is reávezetett, hogy egyrészt oly helyeken is vannak még hajózási akadályok, a melyekről az eddig kitüntetve nem volt, nevezetesen a grében-milanováczi szakaszon Szvinicza község előtt s a Vaskapu-csatorna alatt az ugynevezett kis Vaskapunál, a hol kis viznél nincs elegendő vizmélység, minélfogva e szakaszokon a hajóút szintén megfelelő méretekben kimélyitendő lesz, másrészt a kedvezőtlen vizfolyási viszonyok valószinűleg szükségessé fogják tenni a Jucz-zahatagnál készitett hajóút felső torkolatának megfelelő kibővitését.
Ezen pótmunkálatok azonban egyrészt - nevezetesen a két előbbi - oly természetűek, a melyek a vállalati szerződés alapját képező tervekben előrelátva egyáltalán nem voltak, másrészt - nevezetesen a két utóbbira nézve - csak a szerződéses befejezési határidőre elkészitendő szoritó-gát hatása után itélhető meg, vajjon egyáltalán, vagy mily mérvben és terjedelemben lesz arra szükség: mindezeknél fogva ezeknek a pótmunkálatoknak a szerződés keretében, illetve a szerződéses egységárak mellett leendő végrehajtására a vállalat nem kötelezhető, miért is ezen munkálatokra oly nagyobb összeget, mintegy 2,400.000 frtot kellett - az eddigi tapasztalatokhoz mérten - előirányozni, hogy ezek végrehajtása minden eshetőséggel szemben biztositva legyen, mivel e nélkül az aldunai zuhatagok hajózhatása megvalósitható nem lenne.
Ezenkivül, tekintettel arra, hogy Orsováig a legkisebb vizszin alatt 3 méter mélyre készitett Vaskapu-csatornán át a nagyobb merülésű hajók is feljöhetnek ugyan, de ott vagy kisebb merülésű hajókba, vagy esetleg a vasutra kellvén átrakodniok, a szabályozási munkálatok kiegészitéseként mulhatatlanul szükséges Orsován egy megfelelő átrakodó kikötő épitéséről gondoskodni. Ez a kikötő, illetve rakodópart a korona-kápolna alatt elterülő úgynevezett semleges területen lesz mintegy 750 méter hosszban létesitendő 1,000.000 forintnyi költséggel.
Szükséges lesz továbbá a zuhatagokban létesitett hajóutak megjelöléséről is gondoskodni, a mi 25.000 frtnyi költséget igényel. Hasonlóképen gondoskodni kellend a hajóvámszedés és felügyelet czéljaira szolgáló épületek felállitásáról, valamint az épitmények fentartásához szükséges felszerelésekről is, melyeknek költsége mindössze 150.000 forintra lett előirányozva.
A fentebb jelzett pótmunkálatok végrehajtása, valamint az összes munkák felülvizsgálata s a leszámolás foganatositása előreláthatólag ki fogván nyulni az 1898. év közepéig, esetleg a végeig is, gondoskodni kellend ezen időre a felügyeleti és ellenőrzési, valamint a felülvizsgálati és leszámolási költségek fedezéséről is, a mire az eddigi tapasztalatok alapján 250.000 forintot irányzunk elő.
Végül tekintettel arra, hogy az egyes szabályozási művek befejezte után teendő tapasztalatokhoz képest nem lehetetlen, hogy szükségesnek fog mutatkozni egyes - most még előre nem látható - kiegészitő munkálatok végrehajtása, a mi ily nagyszabású és sok természeti és technikai nehézséggel járó munkánál egyáltalán ki nem kerülhető, e czélra külön 500.000 forintnyi hitel engedélyezését kérjük.
Ezek szerint tehát a már szerződésileg biztositott munkák végrehajtására - a már törvényhozásilag engedélyezett 101/2 millió forinton felül - további 494.828 forint, a fentebb részletezett pótmunkálatokra s a kapcsolatos egyéb kiadásokra összesen 4,325.000 frt, vagyis összesen 4,819.828 forint ujabb hitel engedélyezése válik szükségessé. Ezen összegek akként vannak előirányozva, hogy ezekkel az aldunai zuhatagok hajózhatóvá tétele minden eshetőséggel szemben biztositottnak tekinthető.
A szabályozási munkálatok fent kimutatott költségeiben a felmerülő időközi kamatok nem vétettek számitásba. Az eddig foganatositott munkálatok költségei az állampénztár készleteiből fedeztettek s az adott 7,565.560 frtnyi előleg után az időközi kamatok 4%-kal számitva kitesznek folyó évi julius 1-éig 771 027 frt 80 krt.
A Vaskapu-szabályozási költségek végleges fedezése azonban mindig hitelművelet utján contempláltatott. - Az 1889:XII. törvénycikk 3. §-a a kormányt arra utasitja, hogy a szabályozási munkálatok összköltségeinek beszerzésére hitelműveletet foganatositson s erre nézve az 1895. év vége előtt kérje ki a törvényhozás jóváhagyását.
Már az esetben is, ha az állampénztár fölöslegei e czélra való felhasználásra rendelkezésre állanának, véglegesen a szabályozási költségeket hitelművelettel kellett volna fedezni, mert különben nem érvényesithetjük azt az ideiglenes hajódíjszedési jogot, a melylyel a szabályozási költségek fedezésére, illetőleg törlesztésére felruháztattunk.
Az 1871. márczius 13-iki londoni szerződés VI-ik czikkelye következőleg hangzik:
Azon parti hatalmak, melyeknek területén a Duna zuhatagjai és a Vaskapu a hajózást akadályozzák, fentartják a maguk részére, hogy az ezen akadályok elháritása czéljából végrehajtandó munkák iránt megállapodjanak; a magas szerződő felek pedig elismerik a fenn megjelölt hatalmak azon jogát: bármily lobogó alatt közlekedő kereskedelmi hajóktól ideiglenes illetéket szedhessenek és hogy ezen illetékeket saját javukra bevételezhessék azon időpontig, mikorra a munkák végrehajtása czéljából felvett kölcsönt törlesztendették és kinyilatkoztatják, hogy az 1856. évi párisi szerződés XV. pontja a kölcsön megtérülésére szükséges idő tartama alatt a folyam ezen részére nem alkalmazható.
A londoni szerződés ezen czikkelyének rendelkezéseit az osztrák-magyar monarchia javára fentartja az 1879:VIII. törvénycikkel törvényeink sorába iktatott berlini szerződés LVII. czikkelye, a melynek alapján a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával létrejött megállapodás után mundátumot nyertünk a szabályozási munkálatok végrehajtására. A jog a szabályozási költségek fedezésére ideiglenes hajódíjakat szedheti tehát nem feltétlen, hanem a szabályozási költségek fedezésére felveendő kölcsönhöz van kötve s e kölcsön törlesztésével elenyészik.
Az összes felmerülő költségeket, ideértve az időközi kamatokat is, tehát e kölcsönbe be kell foglalni, mert különben nem vehetjük igénybe törlesztésükre a hajódíj-bevételeket.
Az állampénztári készletekből adott, fentebb emlitett előlegek után járó időközi kamatokon kivül még más időközi kamatok is fognak felmerülni. A törvényjavaslat 2. §-ában a pénzügyminister felhatalmaztatik kölcsönt köthetni és tekintettel a pénzpiacz kedvező helyzetére és az 1889:XII. törvénycikkben kitűzött határidőre, e felhatalmazással még ez év folyamán szándékozik élni. Az e javaslatban elrendeltetni kért pótmunkálatok befejezésére határidőül az 1898 iki év vétetett kilátásba. Nem remélhető tehát, hogy 1898. vége előtt a munkálatok befejeztethessenek, a végleges leszámolás megejtethessék, a szabályozott új viziút a közforgalomnak átadhassék s igy azon időpont előtt gyakorlatilag érvényesithessük hajódíjszedési jogunkat.
A még ez év folyamán felveendő kölcsön után 1898. év végéig fizetendő, fedezettel nem biró kamatok tehát időközi kamatok jellegével birnak, a Vaskapu-szabályozásnak majdan a leszámolás alkalmával megállapitandó összköltségeibe beszámitandók s igy már most a felveendő kölcsön összegének megállapitásánál figyelembe voltak veendők.
A kölcsönösszeg, mely a Vaskapu-szabályozás összköltségeinek ideiglenes kiszámitására van alapitva, 18,606.000 frttal a következő alapon állapittatott meg:
1. A szerződésileg már biztositott munkák költsége, felügyeleti és előmunkálati költségek 1895-ik év végeig, a Szerbiának fizetendő halászati kárpótlás, időközi kamatok 1895. julius 1-jéig 11,765.855 frt.
2. A gérben-milanovaci szakaszon Jucznál és a kis Vaskapunál szükséges pótmunkák, az orsovai kikötő épitése, előre nem látott munkákra és felszerelésekre, hajóutak jelzésére, a fentartáshoz szükséges épületek és felszerelések költségére, felügyeleti és leszámolási költségek 1896-tól 1898-ig, időközi kamatok 1898. végeig 6,940.145 frt.
összesen 18,606.000 frt.
A törvényjavaslat 1. §-ában felhatalmazást nyer a kereskedelemügyi minister a még szükséges pótmunkálatok végrehajtására és megállapittatik e munkálatok költsége. Mikép a felveendő kölcsön effectiv összegének fenti kiszámitásából kitünik, benfoglaltatnak abban az időközi kamatok is. A műszaki tervek alapján előrelátható, hogy a pótmunkálatokra előirányzott összegekből a szabályozási munkálatok teljesen befejezhetők lesznek és az e czímen nyert hiteleket olyanoknak tekinti a kereskedelemügyi minister, melyeket annál kevésbbé léphetné túl, minthogy az engedélyezett kölcsönnel a fedezeti alap ki van meritve.
A törvényjavaslat 2. §-ában a pénzügyminister nyer felhatalmazást a szabályozási munkálatoknak eddig kerek összegben 18,600.000 frttal megállapitott összköltségeinek fedezésére. E költségösszeg csak ideiglenesen megállapitottnak tekinthető, minthogy a végleges összköltségeket majdan a munka teljes befejezésével s a megejtett leszámolás alapján lehet csak véglegesen megállapitani.
A pénzügyminister a kölcsönt lehetőleg alacsony kamatláb mellett kivánja beszerezni s igy már a javaslatban 4%-nál alacsonyabb kamatozású kölcsönre kér felhatalmazást. Az alacsonyabb kamatlábat a kamatlábnak hazánkban is általánosan mutatkozó csökkenő irányzata és az a körülmény teszi indokolttá, hogy a kölcsön egy nemzetközi jellegű mű végrehajtására lévén kötendő, ehhez képest a külföld hitelviszonyai is figyelembe veendők voltak. Hogy a kölcsönügylet törlesztési kölcsön alakjában effectuáltassék, indokolttá és szükségessé teszi az a körülmény, hogy a szabályozási költségek, illetve az azok fedezésére szolgáló adósság az 1879:VIII. törvénycikkel beczikkelyezett berlini szerződés LVII. szakasza értelmében első sorban a Vaskapunál ez adósság fennállásának tartama alatt szedhető ideiglenes hajódíjakkal törleszthető, illetve törlesztendő.
A kölcsön évi kamat és törlesztési járadékainak biztositásául tehát a jelen javaslat 2. §-a szerint a hajódíjak szolgálnának, de azonkivül e czélra az állam egyéb jövedelmei is leköttetnének, mert nem tekinthető kizártnak az, hogy egyes években a befolyó hajódíjak a kölcsön annuitását teljesen fedezni nem fogják.
Az alacsonyabb kamatlábbal és összefüggésben levő hosszabb törlesztési határidő azért vétetett kilátásba, hogy az évi annuitás kisebb összegre leszorittatván, könnyebben legyen a hajóíj-bevételekből fedezhető.
A törvényjavaslat szóban forgó 2-ik szakasza végül még intézkedést tartalmaz arra nézve is, hogy a kötendő kölcsön rendeltetésszerűleg felhasználtassék.
