1895. évi XXXVII. törvénycikk indokolása

a találmányi szabadalmakról * 

A találmányok oltalmának czélja és szükségessége abban áll, hogy a feltaláló szellem és anyagi munkája jutalmaztassék és mindamellett annak gyümölcsei a feltaláló jogainak kellő korlátozása által az összességnek biztosittassanak.

Ha tehát egyrészről az állam érdekében áll, bizonyos jogok biztositása által a kutató észnek, az emberi jólétét előmozditó közhasznú működésért a gyakorlati találmányok ellenértékét képviselő bizonyos hasznot kilátásba helyezni, másrészről ily előjogok az ipari haladást korlátozó és zsibbasztó hatással biró egyedárúságokra nem fajulhatnak.

E kettős szempont érvényesitéséből eredtek a szabadalmi törvények legelőször Angliában. Ott ugyanis már az általános polgári törvények szerint a korona jogositva volt új találmányok érdekében kizárólagos jogokat adományozni. De ezen szabadalmak már több izben megtámadásra szolgáltattak okot, és midőn nevezetesen I. Jakab király uralkodása alatt tömegesen adattak ki a szabadalmak, nemcsak mindenféle iparczikkek előállitására, de még számos czikkel való kereskedésre is azok ellen végtelenné vált a felmerülő panaszok sora és szükségessé vált az 1623. évi parlamenti acta, mely mindennemű egyedárúságokat, mint vételre, eladásra és gyártásra való kizárólagos jogokat, teljesen érvényteleneknek nyilvánitotta, de kivételképen megállapitotta, hogy ily érvénytelenség nem vonatkozhatik oly szabadalmakra, melyek legfeljebb tizennégy évre valamely tárgynak vagy készitési módnak valóságos és első feltalálójának engedélyeztetnek.

Minthogy ezen törvény a szabadalmak engedélyezését tizennégy évre, mint leghosszabb határidőre szoritotta, annak hosszabbitására külön törvényhozási tényre volt szükség, mely a parlamenthez beadott külön kérvény utján kérelmeztetett.

Az eddig fennállott szabadalmi eljárás oly formaságokhoz volt kötve és annyira nehézkes volt, hogy a szabadalmi reform keresztülvitele általános óhajt képezett, mely óhaj, több 1829. és 1833-ban sikertelen maradt kisérlet után, az 1835. évi szeptember 10-én szentesitett törvény által teljesült.

Lényegtelenebb módositások következtek ugyan be még 1844., 1848. és 1851. évben, azonban csak 1852. évben sikerült valóságos reformot keresztülvinni „a szabadalmi ügyet módositó törvény (Patent Law Amendement Act)” utján, mely 1852. évi julius 1-én szentesittetett, azonban a régibb törvényeket nem szünteti meg, hanem azokat csak kiegésziti, mely számosabb új javaslat daczára még mai napig is képezi Nagy-Britaniában a szabadalmi eljárás alapját.

Az északamerikai Egyesült-Államokra, mint egykori angol gyarmatokra, az angol szabadalmi törvények és az angol szabadalmak hatálya terjedt ki, azonban a függetlenség kijelentésével életbelépett 1787. évi új alkotmány a találmányi szabadalmi ügyet az államok közös törvényhozása és közigazgatása körébe vonta, és ennek folytán ezen ügy 1793., 1806., 1836. évi és még több külön rendelet utján szabályoztatott, mig az, az 1870. évi julius 8-án kelt törvény által codivicálva lett. Ezen törvény utóbb 1874. évi junius 22-én „az Egyesült-Államok átvizsgált szabályzata” czíme alatt némi módositást szenvedett.

A számos kisebb és nagyobb államra felosztott Németország épen oly számos (29) szabadalmi szabálylyal birt, mely szabályok Poroszországban az 1815. évi Bajorországban 1825. évi, Württembergben az 1836. évi ipari rendszabályokba foglalva találtattak.

A német vámegylet létesitése után a német államok kénytelenek voltak két mód közt választani, tudniillik vagy a szabadalmak kiadását egy közös hatóságra bizni, vagy a vámegyesült államok közti szabad forgalom érdekében a feltalálóknak szabadalomból eredő jogait megszoritani és az e tekintetben eddig fennállott kizárólagos jogot elejteni.

Közös szabadalmi hivatal felállitásától az akkori kis államok még irtóztak, tehát inkább állottak rá arra, hogy a szabadalmazott tárgyak szabad forgalmát engedik meg, mi az 1842. évi szeptember 24-én kötött egyezmény folytán megtörtént, mely egyezményben kijelentetett, hogy semmiféle szabadalom nem adhat jogot:

a) a szabadalmazott tárgygyal azonos tárgyak behozatalának tilalmazására;

b) ily tárgyak eladásának megszoritására;

c) azok használatának tilalmazására, de a tárgynak iparszerű előállitására szolgáló szabadalmazott gépek és eszközök használata tiltva maradt.

Még az észak-német szövetség alkotása, sőt a német egységes birodalom életbelépte után is kevés hajlam mutatkozott egy egységes szabadalmi törvény hozatalára, úgy, hogy 1868. évben az észak német szövetség kanczellárja a porosz kormány azon álláspontjára helyezkedett, hogy a szabadalmi ügynek reformjára vonatkozó előreláthatólag sikertelen törekvések helyett inkább annak teljes elejtésére kellene törekedni.

Az ekképen nyilvánult ellenszenv megértésére szolgálhat azon körülmény, hogy Németországban a 29 különböző és hiányos szabadalmi szabályzatok uralma alatt a szabadalmi törvényhozásnak áldását annál kevésbbé ismerhették fel, mert az 1842. évi fentjelzett egyezmény nyomása alatt a szabadalom érvénye egy kisebb állam területére szoritkozott és a szabadalomtárgynak utánzása és forgalomba hozatala a többi szövetséges államban meg volt engedve.

Csak a német mérnökök egyletének és a szabadalmak védelmére keletkezett német egyesület törekvéseinek és a bécsi 1873. évi világkiállitás alkalmával tartott nemzetközi szabadalmi congressus határozatainak köszönhető e tárgyban az uralkodó nézetek teljes változása.

Ezen congressus határozatai a szőnyegen levő tárgyra nézve oly fontosak, hogy azoknak felsorolását szükségesnek tartom.

E határozatok a következők:

1. A szabadalmi oltalom minden civilisált állam törvényhozása által biztositandó:

a) mert az állam jogérzete a szellemi munka védelmét követeli;

b) mert a találmányok hivatalos és megbizható közzététele az egyedüli eszköz, mely által új technikai eszmék leggyorsabban köztudomásra jutnak;

c) mert a szabadalmi oltalom alatt a feltaláló munkája jutalmaztatik és ez által arra hivatott erők arra indittatnak, miszerint időt és eszközöket forditsanak új technikai eljárás kinyomozására, sőt az idegen tőke is, mely oltalom nélkül bizonyára tartózkodó állást foglalna el, készségesebben vállalkozik ily találmányok keresztülvitelére;

d) mert a szabadalom tárgyát képező találmánynak kötelező és teljes közzététele folytán azon nagy idő és pénzáldozatokat, melyekbe a műszaki keresztülvitel különben egyeseknek kerülne, tetemesen leszállittatnak;

e) mert ez által a gyári titok, a technikai haladás legnagyobb ellensége, talaját vesziti;

f) mert oly államok, melyek szabadalmi oltalmat nem nyujtanak, azon veszélynek vannak kitéve, hogy a legkitünőbb tehetségei oly államok felé fordulnak, a hol munkájuk védelemre és jutalomra számithat;

g) mert a tapasztalás szerint a szabadalom tulajdonosa találmányának gyors terjesztéséről legjobban gondoskodik.

2. Hatályos és czélszerű szabadalmi törvény a következő elvekre alapitandó:

a) szabadalmat csak a feltaláló vagy jogutódja nyerhet;

b) a szabadalom külföldinek is adandó;

c) előleges vizsgálat szükséges;

d) a szabadalom 15 évre adandó, vagy ezen ideig meghosszabbitható;

e) annak megadásával a találmány teljes és technikai alkalmazását biztositó leirás közzéteendő;

f) a szabadalom költségei túlságos magasak ne legyenek, de emelkedő díjfokozat által elérendő az, hogy a feltaláló haszontalan szabadalmát mielőbb ejtse el;

g) jól berendezett szabadalmi hivatal által lehetővé tehető a szabadalmak megtekinthetése és a még érvényben álló szabadalmak kimutatása;

h) a szabadalom az országban gyakorlatba-vételének hiánya annak megsemmisitését ne vonja maga után, a mennyiben a találmány általában már gyakorlatba vétetett és az állam polgárainak mód nyujtatott annak megszerzésére és alkalmaztatására;

i) ennélfogva intézkedés teendő, hogy közérdekből a szabadalom tulajdonosa kötelezhető legyen, hogy találmányát minden erre alkalmas jelentkezőnek megfelelő díj mellett használatra engedje át (Licencz).

3. Kivánatos, hogy az egyes kormányok találmányok oltalma iránt mielőbb nemzetközi megegyezésre jussanak.

De ezen congressus határozatainál még hathatósabban működött a Németországban kitört közgazdasági válság, melynek nyomása és a német ipart veszélyeztető nagy külföldi versenytől való félelme a német szabadalmi törvényhozást nagyban előmozditotta, úgy, hogy az 1876. évi augusztus 29-től szeptember 2-ig tartott szakértői értekezlet után az által kidolgozott javaslat 1877. évi február 24-én a birodalmi gyülésnek bemutattatván, 1877. május 25-én törvénynyé vált.

Ezen törvény az első, mely az egész Németbirodalomra volt hatályos; de az időközben szerzett tapasztalatok alapján néhány év mulva ujabb törvény utján kibővittetett, mely utóbbi 1891. évi junius 1-én hirdettetett ki.

Ezen törvény hatása nemcsak abban mutatkozott, hogy a szabadalmak száma nagyban szaporodott (egész Németországban 1876. évben még csak 1.648 szabadalom engedélyeztetett, ellenben 1892. évben bejelentetett 13.126, közzétetett 6.920, engedélyeztetett 5.900 szabadalom és 9.066 használati minta); de a német patensek az előzetes szigorú eljárás folytán sokkal nagyobb értékűek, mint a Németországban azelőtt és más államokban jelenleg is adományozott szabadalmak.

Francziaországban a találmányok oltalma leginkább a Colbert idejéből származó czéhrendszerrel és az iparűzés szigorú szabályozásával szemben vált szükségessé. Ott, hol minden árúnak előállitására külön jogositványok és az előállitási módokra nézve kötetszámra menő utasitások állottak érvényben; hol minden szövetre az alkalmazandó fonalszámok szigorúan elő voltak irva; hol Argantnak az általa feltalált lámpának előállithatása iránt a bádogosok, lakatosok, pléh-kovácsok és rövidárú-kereskedők czéheivel kellett pörlekednie: új technikai eljárásokról csak akkor lehetett szó, ha királyi privilegium-okmány utján ily új találmány forgalomba helyezése előlegesen biztosittatott.

A forradalom idejében a királyi szabadalom-levelek kiadását nem szivesen látták és minthogy a védelem szüksége kétségtelenül fenforgott, 1791. évben a szabadalmak oltalmára törvény hirdetett ki, mely a tiszta bejelentési rendszeren alapult és mely a régi rendszer megtartása mellett még egyszer és pedig 1844. évi julius 5-én reformáltatott.

Ezen utóbbi törvény még mai napig is érvényben maradt. A franczia törvénynek némi hiányát bő és kimeritő törvényszéki gyakorlat és legnagyobb figyelmet érdemlő irodalom pótolja.

Olasz- és Spanyolországban ép úgy, mint Portugáliában, többnyire e század elején történt franczia foglalás folytán, a franczia szabadalmi törvényhozás terjesztetett ki és fő elveiben még most is áll érvényben. Olaszország törvényei 1810., 1833. évben, a legutolsó 1859. évi október 30-án keletkeztek.

A belga szabadalmi törvényhozás ezen országnak 1830. évben elért függetlensége daczára még hosszabb ideig a németalföldivel azonos maradt, mig 1854. május 24-én a jelenleg is fennálló törvény hozatott.

Oroszországnak a találmányok védelmére vonatkozó első törvénye az 1812. évi junius 17-én kelt ukáz volt, melynek helyébe a jelenleg is érvényes 1833. évi november 22-iki törvény lépett.

Leghosszabban védekezett a svájczi szövetség a szabadalmak ellen, minthogy azt hitte, hogy ily módon ipara számára az egész művelt világ találmányainak szabad használatát legolcsóbban biztosithatja és csak legújabb időben vette észre, hogy tanácsosabb leend a többi nagy ipari államok szövetségébe lépni és ez által megakadályozni azt, hogy saját fiai kénytelenek legyenek korszakot alkotó találmányaikat a kellő anyagi eredmény elérése végett külföldre vinni (mint például Wegmann, ki ferdén rovátkolt őrlő hengereit Budapesten szabadalmaztatta).

A nézetek ily fordulata után a svájczi nép 1887. évi julius 10-én 203,506 szavazattal 57.862 szavazat ellenében a szövetség törvényhozását a találmányok oltalmára vonatkozó törvény megalkotására felhatalmazta, mely törvény 1888. évi junius 29-én lépett életbe.

Ausztriában is, úgy mint a legtöbb államban, a találmányok támogatására császári szabadalmak adattak ki, melyeknek legelseje 1709-ben engedélyeztetett. Ily szabadalom-levelek néha az uralkodó utódjára is szólottak, többnyire azonban az uralkodó halálával elenyésztek.

I. Ferencz császár parancsára 1810. évi január 10-én jelent meg az első osztrák szabadalmi törvény, mely főleg a vizsgálati rendszeren alapult és azon elvet is tartalmazta, hogy oly találmányokra, melyek közhasznossága oly mérvű, miszerint a közérdek azt kivánja, hogy azok közvagyonná váljanak, szabadalmak ne engedélyeztessenek.

Midőn a lombard-venecziai tartományok Ausztriához jutottak és ott már a franczia rendszer be volt hozva, szüksége mutatkozott annak, hogy az egész birodalomra egyforma elveket állapitsanak meg. Ennélfogva az 1820. évi deczember 8-án kelt rendelet, úgymint a későbben 1832. évi márczius 31-iki, végre az 1852. évi augusztus 15-iki újabb törvények is a tiszta bejelentési rendszeren alapultak.

A mi végre hazánkat illeti, a magyar udvari kanczellária az 1820. évi osztrák szabadalmi rendelet a magy. kir. helytartó-tanácsnak kiadta, mely a maga részéről ezen szabályokat 1822. évi augusztus 21-én 6137. sz. a. a hazai összes törvényhatóságokkal közölte. Ezen rendeletet, mint alkotmányellenesen keletkezettet, az ország nagy visszatetszéssel fogadta. Az 1825. 27-iki országgyülésen megjelent követek utasitásaikhoz képest tiltakoztak is ellene és tiltakozásukat felvették a gravamenek 45. pontjába.

E sérelem felett hosszas tárgyalások folytak, melyek azonban eredményre nem vezettek. Midőn 1832. évi márczius 31-én Ausztriában a fennérintett újabbi, a szabadalmazást még részletesebben szabályozó törvény adatott ki, már a magyar udvari kanczellária is vonakodott azt kihirdetni, azt azonban, hogy ezen új törvény Erdélyben és a magyar határőrvidéken életbe ne léptettessék - meg nem akadályozhatta.

A kereskedelmi társaságokra vonatkozó 1840:XVIII. tc. 66. §-ában úgy intézkedik, hogy a találmányi szabadalmat (szabadalmi levelet) kivánok a fennálló rendszabályokhoz alkalmazkodjanak, mi által az 1820-iki rendelet intézkedései fennállóknak nyilvánittatnak és a törvényhozás által hallgatag elismertettek.

Ennélfogva eme 1840-iki törvény létesitett a szabadalmazásra nézve törvényes állapotot, oly szabályok tekintetében, melyek Ausztriában már meg voltak változtatva.

Az 1852. évi augusztus 15-én kelt szabadalmi nyilt parancs kiadása már az absolut korszakba esvén, az Magyarországra is kiterjesztetett, törvényes elismerést azonban már csak az 1867. évi XVI. törvénycikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke által nyert, mely kimondotta, hogy szabályszerűleg kieszközlött találmányi szabadalmak a monarchia mindkét állama területén birnak érvénynyel, hogy e czélból a szabadalmi engedélyezés feltételei mindkét állam területén egyforma elvek szerint, kölcsönös egyetértéssel, törvényhozási úton megállapitandók és, ha a szükség kivánná, hasonló úton megváltoztatandók és hogy mindaddig e részben mindkét állam területén jelenleg fennálló, lényegben egymástól el nem térő szabályok érvényben maradnak.

A szabadalmak kiadásában követendő eljárást illetőleg kimondatott, hogy a szabadalom iránti kérvény a monarchia azon államának ministeriumánál nyujtandó be, melyben a feltaláló lakik, külföldieknek szabadságában állván, találmányi szabadalomért az egyik vagy másik fél ministeriumához folyamodni.

Az egyetértő eljárás ugy szabályoztatott, hogy azon ministerium, melynél szabadalomért kérvény benyujtatott, a kérvényt szabályszerűen megvizsgáltatván, azon esetre, ha a szabadalmat megadhatónak véli, a másik állam ministeriumához elfogadás végett hivatalból áttette. A szabadalom-levelet (okmányt) minden ministerium a kormányzása alatti állam területére nézve külön állitotta ki, de a két okmánynak ugyanazon kelte volt, és mindkettő egyszerre adatott ki a kérvényezőnek azon ministerium által, melynél a folyamodó kérvényét benyujtotta.

A találmányi szabadalmak meghosszabbitása vagy érvénytelenitése hasonlóképen közös egyetértéssel történt.

Az 1878:XX. czikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke ugyanazon intézkedéseket ismétli, de miután időközben tapasztaltatott, hogy a szabadalmak túlnyomó része Ausztriában kéretett és ennélfogva a szabadalmi díjak túlnyomó nagy része ott fizettetett be, a szabadalmazással járó költségek igazságosabb felosztása végett még a következő határozmánynyal kiegészittetett:

A szabadalmi díj ott fizetendő, hol a szabadalom megadása kérelmeztetett.

A szabadalmaknak a másik állam területén való engedélyezéseért lajstromozási illeték fizetendő, mely a szabadalmi díj 25%-ban állapittatik meg. Ezen lajstromozási illeték a szabadalmi díjjal együtt szedendő be és a másik fél ministeriumának küldendő.

Azóta, hogy ezen megállapodások értelmében a szabadalmakat a magyar kormány adja ki, több mint 27 év folyt le és ezen téren is a folytonos gyarapodás szembetünő.

Tény ugyanis, hogy a bejelentési rendszer uralma alatt sok haszontalan szabadalom is kéretik és ha a formaságok megtartatnak, a szabadalom akadály nélkül megadatik.

Ettől eltekintve, a haladás évről-évre oly nagy, hogy a szaporodás okvetlenül a technikai fejlődésnek és a találmányok nagy terjedésének is tulajdonitandó, mely számos irányban az emberi észnek csodálatos haladásáról tesz tanuságot. E haladást a következő számok is igazolják:


Engedélyezési év
Száma az
engedélyezett
szabadalmaknak
Száma az év végén
fennállott
szabadalmaknak
1867 731 731
1868 776 1.171
1869 766 1.488
1870 759 1.629
1871 690 1.689
1872 921 1.993
1873 1.256 2.446
1874 1.321 2.757
1875 1.175 2.786
1876 1.295 2.952
1877 1.234 2.985
1878 1.329 3.153
1879 1.782 3.639
1880 2.529 4.704
1881 2.215 4.977
1882 2.377 5.526
1883 2.620 6.076
1884 2.580 6.364
1885 2.471 6.430
1886 2.865 6.953
1887 2.866 7.278
1888 3.502 8.148
1889 3.482 8.649
1890 4.010 9.762
1891 4.060 9.812
1892 4.167 10.185
1893 4.985 11.539
27 év alatt összesen 59.767

Az 1893-ban engedélyezett 4.985 szabadalom a feltalálók hazája szerint következőleg oszlik el: magyarországi lakosoknak engedélyeztetett 324, osztrák lakosoknak 1.555, külföldi lakosoknak 3.106.

A 3.106 külföldi föltaláló közül csak 41 kért Budapesten szabadalmat.

A 4.985 engedélyezett szabadalom közül 1.005-re nézve a találmányi leirás titokban tartását kérték. E szerint 3.980 szabadalom leirása volt nyilt, melyek közül a „Szabadalmak leirása” czímű hivatalos havi folyóiratban megjelent 345. - A korábban engedélyezett s az 1893. év folyamán további érvényben tartott 6.234 szabadalom a 15 évi engedélyezési idő alatti évek közt ekkép oszlik meg:

a 15. 14. 13. 12. 11. 10. 9. 8. 7. 6. 5. 4. 3. 2. évre
27 68 87 103 112 155 187 247 323 462 551 989 1.264 1.659 szabadalom.

A szabadalmi törzsdíjak és lajstromozási illetékekből befolyt összegek a magyar és osztr. kincstár között következőleg osztattak meg:

A magyar kincstár bevétele:

Év Uj engedélyezés után Érvénybentartások után Összesen
1892 30.077 frt 25 kr. 52.082 frt 55 kr. 82.159 frt 80 kr.
1893 34.392 frt 75 kr. 56.617 frt 20 kr. 91.009 frt 95 kr.

Osztrák kincstár bevétele:

Év Uj engedélyezés után Érvénybentartások után Összesen
1892 82.902 frt 75 kr. 164.993 frt 15 kr. 247.895 frt 90 kr.
1893 99.298 frt 50 kr. 171.417 frt 82 1/2 kr. 270.716 frt 32 1/2 kr.

E szerint 1893-ban a monarchia mindkét államában befolyt 361.726 forint 27 1/2 kr., a melyből a fönnebbi számadatok alapján százalékokban kifejezve:

a magyar kincstárt illette 25.133% (1892-ben 24.893%)
az osztrák kincstárt illette 74.867% (1892-ben 75.107%)

A fentemlitett évben történt 44 szabadalom-megsemmisités okai: 24 esetben ujdonság hiánya; 2 esetben más korábbi szabadalommal való azonosság; 9 esetben törvényes kellékek hiánya; 11 esetben gyakorlatbavétel hiánya és 1 esetben többféle megsemmisitési ok halmazata volt.

Daczára azon szép eredményeknek és a szabadalmak évről-évre növekedő számának, a tapasztalás mégis azt mutatta, hogy a szabadalmak engedélyezése, meghosszabbitása és érvénytelenitése a fennálló rendszer mellett és a közös egyetértéssel való elintézés felette nehézkes volta miatt, hosszas levelezést és bonyodalmas tárgyalásokat igényelt, melyek sokszor éveken át elhuzódtak és az ipar fejlődésére nézve oly nagyfontosságú találmányi és szabadalmi ügynek kellő fejlesztését és általános terjedését nem igen mozdithatták elő.

Ha mindamellett a két állam kormánya közt fennállott egyetértő eljárás mellett a szabadalmi ügyek a viszonyok által előidézett idővesztességgel mégis évtizedeken át nagyobb fennakadás nélkül kezelhetők voltak, az csakis a még az 1852. évből származó és jelenleg is fennálló, de most már némileg elavultnak mondható tiszta bejelentési rendszeren alapuló szabadalmi szabályok fennállása mellett volt lehetséges.

Midőn azonban a szabadalmi ügynek általánosan sürgetett reformja került szóba, már kettős nehézséggel állottunk szemben:

1. a monarchia két államterületére nézve egybehangzó új törvény iránt kellett volna megegyezni, a mi már a két állam ipari és forgalmi viszonyainak különböző volta miatt is nagy nehézségbe ütközött;

2. új szabadalmi rendszer mellett a jelenleg gyakorlatban levő és a vám- és kereskedelmi szövetség előbbi intézkedésein alapuló egyetértő eljárás többé alig volt fentartható, legfeljebb az esetben, ha vagy közös szabadalmi hatóság (patens-hivatal) állittatnék fel, vagy ha az egyik állam kormányának a szabadalom iránti megállapodását a másik állam kormánya minden további vizsgálat nélkül elismerné, mely két módozat egyike sem volt elfogadható.

Ily körülmények közt, és miután nekünk is szükségünk van arra, hogy szabadalmi ügyeinket viszonyainknak megfelelően törvényhozási uton rendezzük, az Ő Felsége többi királyságai és országai kormányával folytatott tárgyalások azon eredményre vezettek, hogy az 1894. évi XLI. törvénycikkel a fennálló vám- és kereskedelmi szövetség XVI. czikke kölcsönös egyetértéssel olyformán módosittatott, hogy a monarchia mindkét állama a szabadalmi törvényhozás tekintetében teljes függetlenséget nyert, minek következtében a találmányi szabadalmak már nem kölcsönös egyetértéssel, hanem mindegyik kormány részéről saját államterületére nézve az államnak saját törvényhozása által alkotott törvény alapján önállóan engedélyezhetők, illetőleg hosszabbithatók meg s azok érvénytelenitése is a másik állam kormányától függetlenül lesz kimondható.

Midőn ezek szerint szabadalmi törvényhozásunkat önállóan rendezhetjük, szabadságunkban áll az e tekintetben létező különféle szabadalmazási rendszerek közt választani.

E rendszerek a következők:

I. A tiszta bejelentési rendszer, mely Francziaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában és eddig Magyarországban divik, lényegesen abban áll, hogy a hatóság a bejelentett találmánynak sem ujdonságát, sem czélszerűségét nem vizsgálja, hanem a szabadalmat a bejelentőnek felelősségére és veszélyére kiadván, annak megtámadását bárkinek megengedi, és ha ennek folytán kitünik, hogy a tárgy vagy annak leirása a szabadalmazhatás feltételeinek meg nem felel, a szabadalmat megsemmisiti, mely esetben a megsemmisitett szabadalom volt tulajdonosát az eljárás költségei is terhelik.

Világos, hogy ily rendszer mellett sok haszontalan tárgyra engedélyeztetik szabadalom, mely egyrészt a nagy közönség félrevezetésére és a puszta reclam csinálására használtatik fel, másrészt a szabadalom-adásnak általános értékét csökkenti.

A tiszta bejelentési rendszernek további hátránya az, hogy ugyanegy tárgyra vonatkozó több bejelentőnek is adatik szabadalom, miből számtalan hosszadalmas pör és az egész szabadalmi ügy körül bizonytalanság keletkezik.

Nem lehetetlen, hogy valaki, valamely már szabadalmazott találmány leirását vagy szóról-szóra, vagy csekély változással leirja és erre szabadalmat kér. Minthogy az ujdonság nem vizsgáltatik, a második, sőt harmadik szabadalom is kiadható, és mig a bitorlók ellen inditandó megsemmisitési eljárás befejeztetik, az első és valóságos feltaláló pótolhatlan kárt szenvedhet.

Végre ezen rendszer az ipar fejlesztésére nézve nagy kárral járhat, mert lehetséges, hogy valaki oly eljárásra vagy tárgyra kaphat szabadalmat, mely az ipar által már régóta gyakoroltatik, illetve készittetik és mihelyt szabadalmát megnyerte, az ezen iparral foglalkozók ellen bitorlási keresetet indit, azok készitményeit és eszközeit zár alá véteti és az ipar folytatását addig lehetetleniti, mig helytelen alapon nyugvó és ujdonság hiányában szenvedő szabadalma hosszas és költséges pör utján meg nem semmisittetik.

II. A tiszta elővizsgálati rendszer, mely az északamerikai Egyesült-Államokban és Oroszországban alkalmaztatik, abban áll, hogy a szabadalom kiadása előtt a találmány ujdonsága és ipari alkalmazhatósága hivatalból alkalmazott szakértők által biráltatik meg.

Itt az eljáró szakértő egyszersmind a szabadalom kiadása felett is határoz, mely viszszásság részbeni enyhitése végett több felebbezési hatóság állittatik fel.

Ezen rendszer kettős hibában szenved. Daczára a vizsgálatnak, mégis megesik, hogy számos nem új találmány is szabadalmaztatik és megsemmisitési eljárás folytán utóbb hatálytalanittatik, mert az alkalmazott szakértőknek nem volt tudomásuk, hogy a szabadalmazott eljárás már alkalmazva volt.

De a mig még károsabb, a hivatalból teljesitendő vizsgálat oly találmányokat is visszautasithat, melyek ugyancsak a szabadalmazásra érdemesek. Igy a Bessemer-féle aczélgyártás nem szabadalmaztatott, mert a gyártási eljárás már ismeretesnek jeleztetett.

Végre fontolóra veendők az ezen rendszer keresztülvitelével egybekötött nagy költségek is.

Ha az állam felelősséget akar vállalni az iránt, hogy a szabadalmazás végett bejelentett találmány ugyancsak új, hogy belföldön sehol sem gyakoroltatott, sehol sem volt nyomtatványban leirva, sok és jól díjazott szakférfiakat kell alkalmaznia, kik a technika minden terén teljesen jártasak, kik minden fennálló eljárást és az összes bel- és külföldi szakirodalmat alaposan ismerik.

Ily nagy terjedelmű szervezet azonban sokba kerül, és csak ott fizeti ki magát, hol a szabadalmak sokasága és az ezek után fizetett díjak szintén megfelelő jövedelmet biztositanak.

Igy például az északamerikai Egyesült-Államokban csupán a találmányok megvizsgálásával foglalkozik:

3 legfőbb biráló (examiner en chief),

1 biráló, összeütközések kiegyenlitésére,

32 főbiráló (principal examiner),

34 I. oszt. segédbiráló (first assistant examiner),

38 II. oszt. segédbiráló (second assistant examiner),

43 III. oszt. segédbiráló (third assistant exeminer),

52 IV. oszt. segédbiráló (fourth assistant examiner.)

Összesen 203 vizsgáló.

Ezen hivatal összköltségei 840.699 dollárra rugnak.

III. A svájczi elővigyázati rendszer szerint a találmány ugyan hivatalból megvizsgáltatik és ha az szabadalmazhatónak nem találtatik, a szabadalmi hivatal a bejelentőt bizalmasan értesiti, reá bizván azt, vajjon bejelentését fentartani, módositani vagy visszavonni kivánja-e.

Ha azonban a bejelentő bejelentését fentartja, vagy 14 napon belül nem nyilatkozik, a szabadalom lajstromoztatik és az okmány kiadatik, a mi azonban az érdekelt feleknek azon jogát, hogy a szabadalom megsemmisitését kereset útján szorgalmazhatják, nem érinti.

IV. A felszólalási rendszer, mely 1852. év óta Angliában alkalmaztatik és melynek üdvös hatását a Stanley lord elnöklete alatt kiküldött parlamenti bizottság számos tanukihallgatás és véleményes jelentés alapján 1865. évben állapitotta meg, abban áll, hogy a szabadalmi bejelentés közzététetik és a találmányi leirás mindenkinek megtekintésére nyitva tartatik, egyúttal pedig felhivás intéztetik a közönséghez, hogy a mennyiben bárkinek a szabadalom kiadása ellen észrevétele van, bizonyos határidő alatt felszólaljon, mely felszólalás felett vagy a szabadalmi hivatal, vagy a biróság fog dönteni; a szabadalom megadása esetén a felszólalónak, annak megtagadása esetén pedig a bejelentőnek felfolyamodási joga van.

E szerint a hivatalból való vizsgálat helyébe a nyilvános tárgyalás elve, a vizsgálatokkal megbizott szakértők működése helyébe, a nyilvánosság és az érdekeltek ellenőrzése lép és bizvást lehet állitani, hogy ily rendszer mellett a találmányi ügy bizonyos számú fizetett vizsgáló helyett, számtalan ingyenes vizsgálóra tesz szert, kik saját érdekük által buzditva, tapasztalataik által képesitve, mindazon kifogásokat szolgáltatják, melyek egy állitólagos találmány ujdonsága és a szabadalom kiszolgáltatása ellen érvényesithetők.

A biráló állami közegek már nemcsak saját, talán elfogult nézeteik szerint, hanem a beszolgált adatok és bizonyitékok alapján döntenek.

V. A felszólalással egybekötött vizsgálati rendszer, mely egyelőre egyedül a német birodalomban 1877. év óta gyakorlatban van és 1891. évben csak némileg módosult és kiegészittetett, a II. és IV. alatt emlitett rendszereket egyesiti és azoknak előnyeit fokozza.

A bejelentés e rendszer szerint előbb formai tekintetben megvizsgáltatik, esetleges hiányok pótoltatnak, azután következik a szakértők által megejtendő vizsgálat az irányban, vajjon a bejelentett találmány új és iparilag értékesithető-e? Ha e tekintetben kifogás vagy visszautasitás be nem következik, a bejelentés nyilvánosságra hozatik és a leirás megtekintése megengedtetik. Ekkor van helye a felszólalásnak a közönség részéről és a beérkezett felszólalások feletti itélethozásnak, s a szabadalom csak akkor szolgáltatik ki, ha vagy felszólalás be nem érkezett, vagy az jogérvényesen visszautasittatott. Mindamellett, ha később valamely szabadalom ujdonságának hiánya igazoltatik, a szabadalom megsemmisitése még mindig kimondható.

Minthogy e rendszer kétféle óvatossággal működik, az ily módon kiadott szabadalom értéke természetesen sokkal nagyobb, mintha csak egyszerű bejelentés alapján vagy megtörtént előleges közzététel folytán felszólalás hiányában adatott volna ki. De figyelmen kivül nem hagyható, hogy a hivatalból eszközlendő vizsgálat épen oly nagy vizsgáló-apparátus felállitását és épen annyi költséget igényel, mint a tiszta vizsgálati rendszer.

Szolgáljon e tekintetben például a német császári szabadalmi hivatal költségvetése 1892. évre, mely a következőleg alakult:

Márka Fillér
1. Az elnök, bel- és kültagok fizetése 300.173 22
2. A tisztviselők fizetése 385.766 62
3. Lakáspénz-pótlékok fizetése 97.285 -
4. Remunerátiók 119.907 33
5. Irodaszükségletek, napidíjak, kocsibérek és helyiségbér 132.160 11
6. Leirások közzététele 200.915 27
7. A hivatalos helyiség fentartása 4.974 93
Összesen 1,192.957 48

A mely kiadással szemben áll 2,585.357 márka bevétel.

Hogy ezen költséges eljárás daczára Németországban nem sokkal kevesebb szabadalom megsemmisittetett, mint minálunk, hol előleges vizsgálat általában nem létezik, mutatja a következő egybeállitás:

Megsemmisittetett ugyanis, illetve visszavonatott

Németországban 66.910 kiadott szabadalom közül Magyarországban 44.083 kiadott szabadalom közül
1878. évben 4 6
1879. évben 30 6
1880. évben 47 15
1881. évben 46 14
1882. évben 48 11
1883. évben 54 14
1884. évben 32 11
1885. évben 44 10
1886. évben 41 9
1887. évben 50 17
1888. évben 31 5
1889. évben 24 31
1890. évben 29 15
1891. évben 32 17
1892. évben 22 24
1893. évben 21 44
Összesen 555 249

Hazánk viszonyait tekintve, mindenekelőtt tisztában kell lennünk arra nézve, hogy a tiszta bejelentési rendszert, mely nálunk évtizedek óta alkalmaztatik, tovább fentartani alig lehet, mert ezen rendszer a leghiányosabb, mely mellett egészen haszontalan szabadalmak kiadása napirenden maradna, és mely rendszerből eddig is számos kifogás és hosszas pör fejlődött.

De alig lehetne nálunk a vizsgálati rendszerre áttérni, mert a hazai viszonyainkhoz képest felette költséges volna.

A vizsgálati rendszerhez ugyancsak akkor lehetne fordulni, ha egyúttal képesek volnánk oly vizsgáló-apparátust felállitani, annyi és sokoldalúlag képzett közegeket alkalmazni, melyek feladatuk legmagasabb szinvonalán állva, teljes garantiát nyujtanának arra nézve, hogy az általuk teljesitett vizsgálat eredménye minden tekintetben megfelelő és megnyugtató legyen.

Ily helyesen szervezett hivatal oly összeget venne igénybe, melyekkel háztartásunk megzavarása nélkül ezen bár kétségtelenül fontos czélra még sokáig nem rendelkezhetünk.

A fennebbi összeállitásokból kitünik, mily magas összeget áldoznak Észak-Amerika és a német birodalom szabadalmi hivatalik vizsgáló személyzetére. Németországban 60, Amerikában épen 203 technikai szakértő foglalkozik a találmányok hivatalból való megvizsgálásával.

Mind a két államban a találmányok szabadalmazása oly jövedelmet is hoz, mely a költségeket nemcsak fedezi, hanem még fölösleget is nyujt.

Nálunk Ausztriával együtt az utolsó évben körülbelül 5.000 szabadalom kéretett és még kérdéses, vajjon ezen szám akkor, midőn a szabadalmak csakis a magyar korona területére fognak adatni, nem fog-e tetemesen leapadni. De ha változatlan is maradna ezen szám, a jövedelme, még ha a dijak megfelelően emeltetnek is, alig fog oly összegre emelkedni, melylyel az államkincstár hozzájárulása és az adózók nagyobb igénybevétele nélkül a beható szakszerű elővizsgálat költségei fedezhetők lennének.

Azon feltevés, hogy kisebb szabadalmi forgalom mellett a kiadások is aránytalanul kisebbednének, jogosultnak nem ismerhető el, mert az egyes technikai szakmák és a találmányok egyes osztályai részére vizsgálókat, és miután azok határozatai ellen felfolyamodás engedendő, felülvizsgálókat körülbelül ugyanazon számban kellene alkalmazni és kivánt képzettségükhöz megfelelően díjazni, akár több, akár kevesebb bejelentés érkezik az illető szakmára vonatkozó osztályhoz megvizsgálás végett.

Mindezekhez járul még azon tekintet is, hogy az Amerikában és Németországban dívó elővizsgálati rendszer költsége és nehézkes volta mellett még sem nyujtja azon biztos garancziát, hogy az, a mit a szabadalmi hivatal technikusai újnak nyilvánitottak, valósággal újnak is tekintendő.

Az alapos vizsgálat alapján kiadott szabadalom ujdonság hiányában bármikor megtámadható és a fennebbi számok mutatják, hogy ott, hol az elővizsgálati rendszer fennáll, évenkint a szabadalmak nagy száma még mindig ujdonság hiányában és más okokból megsemmisittetik, úgy, mintha ezen találmányokat soha nem vizsgálták volna. A költséges apparátus tehát nem is működik megbizható módon.

Mindezeket megfontolva, az elővizsgálati rendszert hazai viszonyaink szerint megfelelőnek nem tekinthetem, annak elfogadását nem javasolhatom.

Sokkal czélszerűbbnek mutatkozik a felszólalási rendszer, mely aránylag sokkal kisebb költségekkel jár és melylyel annál inkább megelégedhetünk, midőn az oly kiváló ipari államnak, mint Nagybritánia, igényeinek több mint negyven éven át teljesen megfelelt.

Midőn tehát jelen törvényjavaslat szerkesztésénél általában a felszólitási rendszert követem, különösen figyelemmel hazai viszonyaink és fejlődő iparunk igényeire, egyes intézkedéseket, melyektől kedvező eredményt várok, a németországi, mint legjobb szabadalmi törvényből, a jelen törvényjavaslatba is felvettem, s oda volt irányozva törekvésem, hogy ezen törvényjavaslat mindama követelményeknek, melyek attól kielégitésüket várják, megfeleljen.

Áttérve a részletekre, a törvényjavaslat egyes szakaszainak és rendelkezéseinek indokolását bátorkodom előterjeszteni, követvén ezen indokolásnál a szakaszok sorrendjét és egyuttal hozzáfűzvén a külföldi törvényhozások és eddigi belföldi törvényünk ismertetését.

I. FEJEZET

A szabadalmak tárgya

Az 1. §-hoz

Nem minden találmány jogosit az állam részéről adanadó szabadalmi oltalomra.

A javaslat e tekintetben kétrendbeli kelléket állit fel és pedig az ujdonságot és az igazi értékesithetést. Mi az első kelléket illeti, ott, hol ismeretes tárgy forog fenn, tulajdonképen találmányról szó nincs, mert a mi ugyis ismeretes, azt feltalálni nem is lehet. Az ujdonság közelebbi fogalma a 3. §-ban „a contratio” határoztatik meg legczélszerűbben.

Az ipari értékesithetés abban áll, hogy a találmány anyagi használatra alkalmas legyen. Ennélfogva például egy számadási vagy kimutatási rendszer, legyen az még olyan elmésen egybeállitva, nem szabadalmazható, ha annál ipari munka általában nem, vagy csak az ismeretes eszközökkel jön alkalmazásba.

Ipari értékesités tágabb értelemben veendő, beleértve tehát a bányászati és földmivelési értékesitést is.

Az ipari értékesithetés kelléke nem terjed ki egyszersmind a találmány czélszerűségére és kiváló hasznosságára is. Ennélfogva csak az ipari czélokra általában hasznavehetetlen, és a gyakorlatilag nem alkalmazható találmány záratik ki az szabadalmi oltalomból, valamint mindazon találmányok, melyek csupán mint tudományos elvek, pénzügyi tervezetek stb. az iparban közvetlen nem alkalmazhatók.

Az „értékesithetők” szó helyett javaslatba hozatott ugyan több szakértői közeg részéről a „használható” szó, de ez nem felel meg az itt kifejeztetni kivánt kellékeknek, mert ez utóbbi alatt még oly eljárás is volna érthető, mely az iparnak külön előnyt nem nyujthat.

A találmányoknak több fennálló szabadalmi törvényekben előforduló osztályozását, mint új ipartermény, új eszközök vagy új eljárás, szándékosan mellőztem, mert ily beosztás egyrészt szükségtelen, másrészt zavarokra annyiban adhat alkalmat, minthogy e három követelmény nem foglalja magában mindannak ismertetését, mi szabadalmazható.

Az amerikai törvényhozás szabadalmazhatónak nyilvánit minden eljárást, eszközt, iparterményt és anyag-összeállitást (art machine, manufacture or composition off matter), feltéve, hogy új és hasznos; a hasznosság kelléke azonban a gyakorlatban ugy értelmeztetik, hogy a találmány ipari alkalmazást találhasson a nélkül, hogy hasznos volta külön kutattassék.

Angliában minden új előállitás (ony maniur of new manufacture) szabadalmazható; a találmány tárgyának azonban az iparban alkalmazhatónak és új tulajdonságok alapján anyagi használatra alkalmasnak kell lennie.

Francziaországban szabadalmazhatók új ipari termények, új eszközök, vagy az ismeretes eszközök új alkalmazása ipari czélnak vagy terménynek elérésére.

Az olaszországi törvényhozás szerint szabadalmazandók ipari termények, eszközök és gépek, technikai eljárás, új motorok és valamely tudományos elvnek technikai alkalmazása, a mennyiben az ipari eredményt nyujt.

Oroszországban a szabadalmazásról ki vannak zárva puszta elvek, értéktelen és haszontalan találmányok, és oly tárgyak, melyek a közérdekkel, vagy az állam pénzügyi érdekével ellenkeznek.

A svájczi törvény a szabadalom tárgyát sokkal nagyobb mérvben korlátozza, a mennyiben kimondja, hogy szabadalmak csak oly iparilag értékesithető új találmányokra adatnak, melyek minta (modell) utján mutathatók be. Itt a minta oly szerepet játszik, mely más törvényhozásokban ismeretlen. Ennélfogva eljárási módok, ha minták által be nem mutathatók, nem szabadalmazhatók.

A német birodalomban a szabadalmak adatnak oly új találmányokra, melyek iparilag értékesithetők.

Végre az eddig nálunk és Ausztriában fennálló szabályok szerint szabadalmazható a) új iparczikk, b) új előállitási eszköz, c) új előállitási mód.

A 2. §-hoz

Ezen szakasz oly találmányokat sorol fel, melyek az 1. § szerint szabadalmi oltalomban részesithetők volnának ugyan, melyek azonban különböző okoknál fogva a szabadalmazás alól külön ki vannak véve.

Ezek a következők:

1. Azon találmányok, a melyek gyakorlása a törvényekkel, a fennálló rendeletekkel, az állami egyedárúságokkal vagy a közerkölcsiséggel ellenkeznek.

Ide tartozik tehát mindaz, a mi tiltva van, pl. a használt bélyegek tisztitására szolgáló eljárás, ipari czélra már felhasznált konyhasónak helyreállitása, mely a só-egyedárúságában ütközik, a mesterséges bor előállitására szolgáló eljárás és eszközök stb.

2. Oly találmányok, melyek a fegyveres erőnek czéljaira szükségesek és ennélfogva használatától el nem vonhatók.

3. Tudományos tantételek és elvek.

Ezen megszoritás ugyan némileg már az 1. § intézkedései alá vonható, de külön hangsúlyozása e helyen sem látszik feleslegesnek.

4. Emberi és állati élelmezésre szolgáló czikkek, mert az állam külön szabadalom által nem szorithatja meg, vagy legalább nem drágithatja az emberek és állatok élelmezését.

A törvényjavaslat azonban megengedi az élvezeti czikkek, mint italok, illatszerek stb. szabadalmazását, mert ezek egyrészt a népnek élelmezésére nem okvetlenül szükségesek és másrészt mint fényűzési czikkek, szabadalom tárgyát képezhetik.

5. Gyógyszerek azért nem szabadalmazhatók, mert ezek, mint az emberi és állati egészség fentartására nagyfontosságú czikkek ily uton az általános használattól el nem vonhatók, sőt nem is drágithatók.

E mellett azok szabadalmazása ellen azon indok is szól, hogy gyógyszerek szabalmazásával indokolatlan reclam üzetnék, mely a könnyen hivő közönség félrevezetésére szolgálhatna.

6. Oly tárgyak, melyek egyszerűen vegyi úton állittatnak elő, szabadalom útján ép oly kevésbbé foglalhatók le, mint maguk azon termények, melyeket a természet nyujt és melyekből vegyités által új tárgy állittatik elő.

Oly új eljárás azonban, mely által az élelmezési tárgyak, a gyógyszerek és a vegyi termények előállithatók, ugyancsak szabadalom tárgyát képezhetik.

Ugyanily esetben a feltalált eljárás szerint előállitott tárgy is szabadalmazottnak tekintendő. Igy például új eszközzel conservált sterilizált tej, egy új módszer szerint sütött kenyér valamely gyógyszernek új mód szerinti előállitása, vagy végre fekete anilin festéknek új eljárás például bizonyos sókkal való készitése szabadalmazható volna.

A jelenleg fennálló törvényszabályok szerint élelmi szerekre, italokra, gyógyszerekre, valamint oly találmányokra, melyek gyakorlása a közegészség, közerkölcsiség és közbiztonság, valamint az állam érdekéből a fennálló törvényes intézkedések szerint tilosak, szabadalom nem engedélyezhető.

Németországban a szabadalmazás alól ki vannak véve:

1. Találmányok, melyek gyakorlása a törvényekkel vagy az erkölcsiséggel ellenkeznek;

2. melyek élelmi, élvezeti czikkekre, gyógyszerekre vagy vegyi úton előállitott anyagokra vonatkoznak, a mennyiben a találmány nem a tárgyak előállitására szolgáló eljárásban áll.

Francziaországban ki vannak zárva a gyógyszerek és a pénzügyi tervezetek (projets).

Olaszországban nem szabadalmazhatók oly találmányok, melyek az erkölcsiséggel vagy a közbiztonsággal ellenkeznek, olyanok, melyek nem anyagi tárgyak előállitására vonatkoznak, tisztán elméleti találmányok és felfedezések, végre mindennemű gyógyszerek.

Svédország gyógyszerekre, valamint oly találmányokra nem ad szabadalmat, melyek alkalmazása a törvényekkel a közerkölcsiséggel s a közbiztonsággal ellenkeznek.

A 3. §-hoz

Az ujdonság kelléke már az 1. §-ban fel van ugyan emlitve és ezen ujdonság hiánya fenforgó concrét esetben a határozat tárgya leend; mindamellett okvetlenül szükséges, hogy az ujdonság hiánya a törvényben lehető határozottsággal jelöltessék meg. Ez a jelen § feladatát képezi.

A törvényjavaslat különösen három esetet sorol fel, melyekben a találmányt ujnak nem tekinti:

1. Ha az közzétett nyomtatványok útján már úgy iratott le, hogy az a szakértők által használható volt.

Nyomtatvány alatt valamely iratnak technikai sokszorositása, úgymint könyvnyomdai, kőnyomdai, sőt fénynyomati és fényképészeti sokszorositás értendő.

Nem okvetlenül szükséges még a leirás sem, mert még a rajzbani feltüntetés is elégséges lehet arra, hogy a szakértő a használati módot megérthesse.

Nyilvános nyomtatvány az, mely a szerző szándéka szerint mindenkire nézve hozzá férhetővé válhatik. Ennélfogva a kézirat alakjában sokszorositott leirás vagy rajz az ujdonságot nem rontja.

Közömbös, vajjon bel- vagy külföldön készült a nyomtatvány, vajjon sok vagy kevés ember kezébe juthatott az. Elég, ha a nyomtatvány hazánkban ismeretes, például nyilvános könyvtárba iktattatott és nem is kell igazolni azt, hogy szakértők azt megtekintették, elolvasták vagy annak hasznát vették-e, ha csak a lehetőség meg volt adva arra, hogy azt használhatták. A feltaláló által közzétett nyomtatvány ép oly ártalmas az ujdonságra nézve, mint más által sőt a birodalommal való visszaélés folytán közölt közzététel is.

2. Ha nyilvános gyakorlatba-vétel vagy kiállitás útján a találmány oly ismeretessé vált, hogy azt szakértők használhatták, az ujdonság kelléke többé fenn nem áll. A gyakorlatba-vétel nyilvános, ha azt oly egyének is észlelhették, kik titoktartásra nem kötelezvék.

A feltaláló, ha találmányát hosszabb időn át titokban gyakorolja, az által találmánya szabadalmazhatóságának nem árt.

Megszünik azonban az ujdonság, ha a találmány kiállitáson be lesz mutatva, nyilvános kirakatban kiállitva, felolvasás utján ismertetve, ha a feltalált gépek nyilvánosan működnek, vagy csak szállittatnak is.

Addig, mig a találmány, bár többek által csak kipróbáltatik, pl. az új fegyverrel erre megbizott vagy felkért katonák vagy vadászok kisérleteket tesznek, továbbá addig, mig a gyári üzem keretében kisérletek tétetnek, az ujdonság kelléke meg nem szünik.

Ellenben megszünik az ujdonság, ha a megbizottak vagy titoktartásra kötelezettek a bizalommal visszaélnek és a titkot elárulják, vagy a találmányt, bár roszhiszeműleg, nyilvánosságra hozzák. Ily esetben csak esetleges büntetésnek és kártéritésnek lehet helye, az ujdonság azonban elveszett.

A törvényjavaslat, eltérőleg a külföldi törvényhozásoktól, a nyilvános gyakorlatbavételt a találmány ujdonságára károsnak nyilvánitja akkor is, ha az nemcsak belföldön, de külföldön is eszközöltetett.

Ezen eltérés indokolására arra kell utalnom, hogy a mai nemzetközi forgalom élénksége mellett az, a mi külföldön történik, többnyire oly ismeretessé válik, mint az, mi a belföldön észlelhető, mihez még azon körülmény is járul, hogy hazánkban egyes iparág, mint pl. a textilipar, nem igen fejlődött és a törvényes kellék hiányának a belföldi gyakorlatra való megszoritása esetében egyes furfangos iparosok az összes külföldi találmányokra ezen czímen az ipar fejlesztésének nagy kárára maguknak egyedárúsági jogokat biztosithatnának.

Nem is volna indokolható, hogy például osztrák vagy német vasuton futó új mozdony vagy az ország határa mellett nyilvánosan és szabadalom nélkül gyakorolt eljárás, nálunk szabadalmazható és igy a forgalomtól elvonható legyen.

3. Ha a találmány már egy szabadalom tárgyát képezi, szintén hiányzik az ujdonság jellege, tekintet nélkül arra, vajjon ezen szabadalom még fennáll-e, vagy lejárt vagy megsemmisitett köztulajdonná vált, mert a szabadalomra csak annak van igénye, ki a találmányt legelőször bejelentette.

Ha az utolsó közzététel, vagy gyakorlatba-vétel óta száz év eltelt, a találmány vagy ezen régi felfedezés felevenitése ismét szabadalmazható, mert a szabadalmazás alig tagadható meg azért, mert valamely eszme egy régen feledésbe ment iratban közzé volt téve. Vannak ugyanis oly régi technikai eljárási módok, melyek ismeretlenné válván, érdemesek arra, hogy az emberi ész ezeknek felújitásáról gondoskodjék.

A külföldi szabadalmi hivatalok közleményei, ha nyomtatásban terjesztetne, a találmány újdonságát épen úgy megszüntetik, mint más nyomtatványokban foglalt közlemények, a nenynyiben e tekintetben nemzetközi szerződésekben kivétel meg nem állapittatik. Pl. a vám- és kereskedelmi szövetség új XVI. czikkében és a német birodalommal 1891. évi deczember 6-án kötött egyezményben.

Az újdonság megbirálásáról számos esetben felmerülhet azon kifogás, hogy az eszme már ismeretes volt, de annak csak új alkalmazása kivántatik szabadalmaztatni.

Elvként állitható, hogy vagy az eszköznek vagy alkalmazásának újnak kell lennie. Egy új czélnak elérése magában véve nem elégséges. Ha pl. Watt más czélra alkalmazott ingát az úgynevezett központfutó-regulátort a gőzgép szabályozására alkalmazta, ez szabadalmazható volt; ellenben a Davis-féle lámpa nem, mert a sodronyhálóval bekeritett lámpa ismeretes lévén, Davis csak annak a bányákban biztos használhatóságát fedezte fel. Épen úgy nem szabadalmazható azon találmány, mely szerint ismeretes tárgy más ismeretes anyagból készittetnék, pl. ha valaki thea-kannát más fém helyett aluminiumból állitana elő.

A mi a külföldi törvényhozásokat illeti, Angliában úgy a belföldi gyakorlatbavétel, mint a belföldön történt közzététel a szabadalmazást kizárja.

Amerikában a találmány csak akkor szabadalmazható, ha tárgya belföldön mások előtt nem volt ismeretes, vagy azok által nem használtatott, bel- vagy külföldön nem szabadalmaztatott, vagy nyomtatványok utján közzé nem tétetett, vagy végre a szabadalom bejelentése előtt, több mint két év óta nyilvánosan nem alkalmaztatott, vagy elárúsitásra nem kivántatott és a közönség rendelkezésére nem bocsáttatott.

Belgiumban a harmadik személy által igazolt belföldi használat ép úgy, mint a nyomtatványok által bel- vagy külföldön történt közzététel, megsemmisitési okoknak tekintetik.

Francziaországban minden bel- vagy külföldi közzététel, mely elégséges arra, hogy a találmány gyakorlatba vehető, a szabadalmazást kizárja.

Németországban a találmány nem új, ha az törvényes bejelentése idejében az utolsó században nyilvános nyomtatványokban úgy leiratott, vagy belföldön nyilvánosan úgy használtatott, hogy a szakértők által való használat lehetséges.

Eddigi törvényhozásunk szerint új a találmány, ha a szabadalmi kérvény benyujtása idejében belföldön sem gyakorlatba véve, sem közzétett nyomtatványban ismeretessé nem vált.

Oroszországban a szabadalom megtagadtatik, ha a találmány már leiratott vagy bárhol általánosan használtatik.

Svédországban a szabadalom nem adható, ha a találmány harmadik személy által belföldön használtatott.

Svájczban a találmány újnak nem tekintetik, ha az ezen országban már annyira ismeretes, hogy szakértők azt gyakorlatba vehetik.

A 4. §-hoz

Két vagy több találmánynak egy szabadalomba való foglalása részint a díjfizetési kötelezettség szempontjából, részint azért engedhető, mert az által többféle kezelési bonyodalmak eredhetnének. Ha azonban ezen különböző találmány egy és ugyanazon tárgyra, mint alkotó részére vagy közreműködő eszközeire vonatkozik, az egybefoglalás meg van engedve. Például a vacuumfék alakja és az ahhoz tartozó vezeték kapcsolása az egyes járművek közt egy szabadalomban egyesithető, mig a czukorlé süritésére és a czukorszörp tisztitására szolgáló eljárási módozatok külön-külön szabadalmazandók.

Az 5. §-hoz

Tulajdonképen csak a feltalálónak van igénye a szabadalomra, minthogy azonban egy találmány sokszor többeknek combinatióból és technikai együttműködéséből keletkezik, nehéz volna a találmány szellemi szerzőjét kutatni és megállapitani.

A törvényjavaslat tehát feltalálónak egyelőre és addig, mig az ellenkező nem igazoltatik, azt vélelmezi, ki a találmányt legelőször bejelenti és az által a találmánynak titokbani gyakorlatba-vételét is, mint az ipari fejlődésre károst, kivánja megakadályozni.

A későbbi bejelentés nem ad jogot a szabadalomra azért sem, mert az igy elkésve bejelentett találmány a 3. § 3. pontja szerint nélkülözi a kivánt újdonságot.

Ha azonban a későbbi bejelentésben új, még előbb be nem jelentett részek találtatnak, a későbbi bejelentés alapján a szabadalmazás az új tárgyra szoritható.

A bejelentések közti sorrendet a szabadalmi hivatal iktatókönyvi száma határozza meg.

Ha véletlenül több bejelentés egyidejűleg érkezik az iktató-hivatalba és véletlenül a bejelentések ugyanazon találmányra vonatkoznak, akkor a szabadalom több bejelentőnek volna kiadandó.

A bejelentő feltalálónak vélelmeztetik ugyan, de ezen vélelem ellen felszólalásnak van helye oly találmánynyal szemben, melynek lényege másnak leirásából, rajzaiból vagy alkalmazott eljárásából az illetőnek beleegyezése nélkül át van véve.

Ezen felszólalás azonban természeténél fogva nem illethet mindenkit, mint például az újdonság hiánya miatti felszólalás, hanem csupán a valóságos feltalálót, tudniillik azt, kinek leirásából a találmány át lett véve vagy annak jogutódját.

E felszólalásnak következményei: 1. hogy a szabadalom kiadása megtagadandó és 2., hogy a felszólaló a szabadalmat annak első bejelentésétől számitandó elsőbbséggel maga részére igényelheti.

Ha a bejelentett találmány csak részben vétetett át másnak leirásából, rajzaiból, készülékeiből, akkor felszólalás folytán a bejelentés a többi részekre korlátozható.

A bejelentést többen is eszközölhetik, valamint kereskedelmi társaságok, nevezetesen részvénytársaságok is, mert a jelen törvényjavaslat nem a valódi szellemi szerzőt keresi.

Az amerikai törvényhozás szerint szabadalom csak a valóságos feltalálónak adható és a kérelmező köteles esküt tenni arra nézve, hogy a valódi feltalálónak tartja magát. Ebből következik, hogy az, a ki a találmányra az anyagi eszközöket szolgáltatta, a szabadalomnak közös tulajdonosa sem lehet.

Társaságok a szabadalmat csak átruházás utján kaphatják a feltalálótól.

Az amerikai polgár vagy az, ki magát kötelezte, hogy polgár leend., „caveat” benyujtása által, rendes bejelentés nélkül valamely általánosan leirt találmányra az elsőbbséget egy évre (mely határidő meghosszabbitható) magának biztosithatja.

Angliában csak a valódi és első feltaláló nyerhet szabadalmat, azért jogi személyek szabadalmat csak második kézből szerezhetnek.

Németországban a jelen törvényjavaslathoz hasonló intézkedések érvényesek. De az ottani törvény tovább megy, a mennyiben kimondja, hogy a későbbi bejelentés alapján szabadalom nem igényelhető, ha a találmány valamely előbbi szabadalom tárgyát képezi; mely elv ugyan jelen törvényjavaslat (3. §-a) szerint is fennáll, de annak e helyen való kimondása, t. i. hol a szabadalom megadásáról van szó, csak akkor volna indokolt, ha ugy, mint Németországban, hivatalbóli vizsgálatnak volna helye.

A svájczi törvény szerint szabadalom csak a feltalálónak (Urheber der Erdindung) adható. Hogy mikép állapitható meg az, hogy ki a feltaláló, arról a törvény nem intézkedik.

Az eddig nálunk és Ausztriában érvényes szabadalmi szabályok a tiszta bejelentési rendszeren alapulván és csak a szabadalomért folyamodót tekintvén feltalálónak, az okmányt saját állitására és veszélyére rendelik kiadni és a találmány tulajdonjoga iránti kereseteket a rendes per utján utasitják.

A 6. §-hoz

Az előbbeni szakaszban lefektetett elv, mely szerint szerződési viszony fennállása esetén a feltaláló találmányát az őt erre megbizott személynek átengedni köteles, a szakaszban részletesen körül van irva, igy pl. az állam vagy valamely magánvállalat sokszor alkalmazottjait bizonyos kisérletekre utasitja, melyeknél a szükséges eszközöket vagy költséget rendelkezésükre bocsátja, úgy, hogy az eredményeket és a keletkezett találmányokat is maga részére veheti igénybe.

Ha az illető alkalmazott ezen szolgálati vagy szerződési viszony daczára a találmányt maga részére bejelenti, az állam, illetve a vállalat részére való igénybevételének formaságai körülbelül ugyanazok, mint az előző szakaszban foglaltak.

A külföldi törvényhozások ez irányban külön nem intézkednek.

A németországi törvényhozás ezen esetet az előbbeni szakaszhoz hasonló intézkedések alá sorolja.

A 7. §-hoz

A tapasztalás azt mutatja, hogy mihelyt egy új, korszakalkotó találmány szabadalmaztatott, többen annak előnyeit úgy kivánják maguk részére biztositani, hogy a találmányon némi változást tesznek és ennek szabadalmazását kérik.

Addig, mig a törzs-szabadalom áll, a szabadalmazás csakis az eszközölt javitásra szólhat és most az eredeti feltaláló saját szabadalmát csak a javitás nélkül használhatja, a javitás feltalálója pedig azt az eredeti szabadalom-tulajdonos beleegyezése nélkül nem veheti gyakorlatba.

Minthogy pedig a feltalálónak többnyire sietni kell, hogy eszméjének az elsőbbséget biztositsa, sokszor nincsen azon helyzetben, hogy azt minden irányban gyakorlatilag alkalmazza, ebbeli tevékenységére a javitásokra adott szabadalmak csak bénitólag hathatnak.

Időt kell tehát az eredeti feltalálónak adni arra, hogy találmányát minden irányban pótszabadalmak által kiegészithesse.

Ezt czélozza a 7. § az által, hogy egy éven belül javitási szabadalmat csak az eredeti bejelentő vagy jogutódjának enged és ugyanezen czélt az által is biztositani kivánja, hogy harmadik személyek által bejelentett javitási találmányok szabadalmazása ezen idő alatt titokban tartassék s azok csak akkor vétessenek tárgyalás alá, ha ezen idő alatt az eredeti bejelentő találmányára nézve pótszabadalmat nem jelentett.

Tehát csak egy év lejártával állhat be annak lehetősége, hogy az eredeti feltalálónak alapszabadalma, másnak pedig javitási szabadalma leend, úgy, hogy kölcsönös beleegyezés nélkül az eredeti szabadalom csak javitás nélkül, a javitás pedig egyáltalán nem vétethetik gyakorlatba.

Ezen rendszert csak a franczia és az olasz törvényhozás alkalmazza.

A franczia törvény szerint a szabadalom tulajdonosa vagy jogutódján kivül egy éven belül senki sem nyerhet oly módositásokra, kiegészitésekre vagy pótlásokra szabadalmat, melyek az előbbi szabadalom tárgyát képezik.

Mindamellett bárki jogositva van ily kiegészitéseket, módositásokat és pótlásokat ezen év alatt letenni, melyek pecsét alatt őrzendők.

Az év lejárta után a pecsét kinyitandó és a mennyiben ugyanerre az első bejelentő pótszabadalmat nem kért volna, a szabadalom kiadható.

Hasonlóan intézkedik az olasz törvény is, de a határidőt hat hónapra szoritja meg. E helyen meg kell emlékeznem az előbbeni angol törvényben foglalt „caveat” czímű intézményről, mely által a feltaláló teljesen nem fejlesztett találmányát mások javitásaival szemben fentarthatta olyformán, hogy ha mások előtt szintén képes volt találmányát kiegésziteni, az az idegen bejelentéssel egyforma jogot nyerhetett.

Ezen „caveat” az amerikai Egyesült-Államokban még most is fennálló caveat-ból annyiban különbözik, hogy az utóbbi egy még nem kész találmánynak bejelentését tartalmazza.

Némileg hasonló intézmény rejlik a svájczi ideiglenes szabadalmakban. Ezen szabadalom ideiglenes oltalmat biztosit a feltalálónak azon időtől fogva, midőn az eszme keletkezett és bejelenthette, addig, mig arról mintát képes késziteni.

Ezen időköz azonban csak két évre terjed és ezen időn belül a feltaláló végleges szabadalmat kérhet még akkor is, ha a találmány időközben köztudomásúvá vált. Szabadalom-bitorlási keresetre az ideiglenes szabadalom jogot nem ad, azért is a kiadandó végleges szabadalomnak visszaható ereje nincsen.

A szabadalom leghosszabb tartama mégis az ideiglenes szabadalom keltétől számittatik.

A jelen törvényjavaslat az úgynevezett „behozott szabadalmakat” (Einführungspatente) nem ismeri.

A legtöbb eddigi törvényhozás, - ideértve a nálunk is fennálló szabályokat, a behozott szabadalmak fogalmát eltérőleg állapitja meg. Mig ugyanis az angol, spanyol és orosz törvény behozott szabadalmat csak annak ad, ki az idegen találmányt belföldre behozta és úgyszólván a szabadalom elidegenitését szentesiti, addig Francziaországban, Belgium, Olasz- és Svédországokban a szabadalom a külföldi feltalálónak, kinek külföldön már szabadalma van, adományoztatik, kivéve, ha ugyanazon találmányra már előbb más, mint a külföldi feltaláló, szabadalmat kért volna.

Végre az eddigi osztrák törvény a behozott találmányra csakis a külföldi szabadalom tulajdonosának enged belföldi szabadalmat.

Különben mindezen törvényhozások a behozott szabadalmat csakis a külföldi szabadalom fennállása idejéig ismerik el érvényesnek és mihelyest a külföldi szabadalom lejárt, a vele kapcsolatos belföldit is lejártnak tekintik.

Az újabb német törvény behozott szabadalmakat nem ismervén, a találmány bejelentőjének enged szabadalmat a külföldi szabadalmakra való minden vonatkozás nélkül.

A jelen törvényjavaslat szerint minden feltaláló, legyen az belföldi vagy külföldi, találmányát bejelenthetvén, külön behozott szabadalomról emlités sem tehető, különben az ellen, hogy a külföldön nyert szabadalom ugyanott történt megszünése esetében az belföldön többé fenn ne állhasson, a törvényjavaslat 20. §-a tartalmaz intézkedéseket.

II. FEJEZET

A szabadalom hatálya

A 8. §-hoz

A szabadalom tulajdonosának kizárólagos jogai a szabadalom tárgyai szerint különbözők.

A készitési jog valamely iparczikkre, de gépre, eszközre és szerszámra is vonatkozhatik.

Az elárúsitási, forgalombahozási jog az új iparczikkre, a gépre és a szabadalmazott eljárás szerint előállitott czikkre is kiterjed.

Végre a használati jog a gépre, eszközre és szerszámra, valamint az új eljárásra és ezen eljárás szerint előállitott czikkekre is vonatkozhatik.

Mindezen jogok csak annyiban kizárólagosak, a mennyiben iparszerű gyakorlásra vonatkoznak.

A gyakorlat iparszerű akkor, ha az folytatólagosan nyereségi szándékkal üzetik.

A törvényjavaslat nyomán meg lehet határozni, mily gyakorlat van a szabadalom által kizárva, jelesen:

a) a szabadalmazott tárgy iparszerű előállitása;

b) a szabadalmazott eljárás szerint előállitott tárgy iparszerű használata, pl. a szabadalmazott eljárás szerint más, mint jogositott által belföldön előállitott vagy külföldről behozott sodának iparszerű felhasználása;

c) a szabadalmazott gépnek, eszköznek, szerszámnak iparszerű készitése és forgalomba hozatala;

d) ugyanezen gépnek, szerszámnak stb. mástól, mint az erre jogositottól való megszerzése ipari használatra pl. ha a vendéglős a szabadalmazott tűzhelyet a szabadalom-tulajdonos mellőzésével megszerezvén, azt vendéglői üzemében használja;

e) a szabadalmi eljárás iparszerű alkalmazása;

f) a szabadalom tulajdonosa beleegyezése nélkül külföldön a szabadalom szerint előállitott tárgyak behozatala és innen, bár külföldre való eladása.

Ellenben meg van engedve a szabadalmazott tárgynak, gépnek és eljárásnak nem iparszerű használata, az illetőnek saját személyes vagy házi czéljaira. Pl. szabadalmazott szappankészitési eljárásnak házi használatra szolgáló szappannak előállitására való alkalmazása.

Ha két vagy több szabadalom ugyanazon tárgyra vonatkozik, az előbbinek tulajdonosa a későbbinek tulajdonosát, sem megforditva, az utóbbinak tulajdonosa az előbbeninek tulajdonosát a szabadalom gyakorlásától el nem tilthatja, hanem jogositva van az egyik a másiknak szabadalmát megsemmisitési perrel megtámadni.

A jelen szakasz a német birodalmi törvény 4. §-ával teljesen megegyezik.

Az amerikai törvény a szabadalom joghatályát ugy irja körül, hogy a szabadalom tulajdonosa vagy jogutódja találmányát az Egyesült-Államokban és a hozzá tartozó területeken gyakorlatba veheti, használhatja és eladhatja.

Angliában a szabadalom tulajdonosa feljogosittatik, hogy a királyságban a találmányt törvényesen alkalmazhassa, használhassa, gyakorolhassa, eladhassa és a hasznot, előnyt és nyereséget, mely a találmányból ered, élvezhesse olyformán, hogy a szabadalom tartalma alatt senki sincs jogositva a szabadalom tulajdonosa, annak végrehajtói, kezelői vagy megbizottjai beleegyezése nélkül a találmányt közvetlenül vagy közvetve, vagy annak egy részét is alkalmazni, használni, bármi módon utánozni, ahhoz valamit hozzátenni vagy elvenni oly czélból, hogy magát feltalálónak nyilvánitsa.

Belgium arra jogositja fel a szabadalom tulajdonosát, hogy:

a) a szabadalmazott tárgyat saját czéljaira kihasználhassa, vagy más által kihasználtathassa;

b) azokat biróilag üldözhesse, kik vagy a tárgy előállitása, vagy a szabadalmazott eljárás alkalmazása által jogait csorbitják, midőn egy vagy több utánzott tárgyat birtokba vesznek, eladnak, eladásra kinálnak vagy belga területre behoznak.

Francziaországban a szabadalom tulajdonosa és jogutóda kizárólag van jogositva a találmányt saját előnyére kihasználni.

Olaszországban a szabadalom tárgyának kizárólagos gyártására és eladására ad jogot. A valamely eljárásra, készülékre vagy berendezésre adott szabadalom másoknak használattól való kizárására jogosit. Ha azonban a szabadalom tulajdonosa a készüléket vagy munkaeszközt maga szállitja, az véleményeztetik, hogy egyszersmind annak használatát is engedélyezte. Tilos a szabadalmazott czikkek gyártása, a szabadalmazott gépek vagy eljárási módok alkalmazása, valamint az utánzott tárgyak összevásárlása, forgalomba helyezése, az eladásra való kiállitása és behozatala.

Az eddig hazánkban érvényben álló törvény szerint a szabadalom a leirásban foglalt találmány vagy javitás kizárólagos használatát biztositja.

Bitorlónak tekintendő az, ki a szabadalom tulajdonosának beleegyezése nélkül:

a) a szabadalom tárgyát utánozza;

b) utánzott tárgyakat iparszerű eladásra vagy ily eladásra való raktározásra külföldről behoz, vagy végre

c) az ily eladásra vagy raktározásra vállalkozik.

Látni való, hogy ezen felsorolás hiányos, a mennyiben a szabadalom-tulajdonos beleegyezése nélkül beszerzett gépek és készülékek belföldi iparszerű használatát nem tiltja és igy a szabadalom oltalmát minden irányban nem biztositja.

A 9. §-hoz

Az államhatalom által kiadott szabadalom megadja ugyan a találmány kihasználására való kizárólagos jogot, minthogy azonban azon vélelem támadhatna, mintha a használati jog talán korlátlan volna és a törvényekben fennálló korlátokon túlterjeszkednék, határozottan ki kell mondani, hogy az állam törvényei és az ezek alapján kiadott rendeletek és szabályok a szabadalom gyakorlatba-vételére is kiterjednek és a szabadalom tulajdonosa azoknak szoros megtartása alól felmentve nincsen.

Ennélfogva a szabadalom tulajdonosa köteles iparigazolványt, iparengedélyt vagy esetleg telepengedélyt is szerezni, az államegyedárúság jogait tiszteletben tartani, a közegészségügyi, közbiztonsági vagy közerkölcsi szempontból fennálló törvények és rendeletek intézkedéseinek magát alávetni.

Ilyenek pl. a gőzkazánokra vonatkozó rendeletek szem előtt tartása, a füstemésztő készülékek alkalmazása, a szenyvizek levezetésére, a munkások életének vagy testi épségének megóvására szolgáló berendezések alkalmazása stb.

A 10. §-hoz

A találmány különbség nélkül, - vajjon a szabadalmazásra be van-e jelentve vagy sem, vagy már szabadalmazva van-e, vagyonnak tekintendő és mint ilyen úgy az örökösökre megy át, valamint élők közt átruházható. Ezen elv a törvényben kimondandó.

Különben a szabadalom örökösödési átszállása, élők közti vagy végrendeleti átruházása tekintetében semmikép sem különbözik az activ vagyon más részeitől és mindezekre a polgári magánjog szabályai alkalmazandók.

Az átruházás lehet ugyan teljes vagy részletes, a mennyiben a szabadalom egészben vagy csak bizonyos részekben ruháztatik másra, lehet időhöz kötve, melynek lejárata után a szabadalom vagy annak egyes részei ismét a volt tulajdonosa visszaszállnak. De nem lehet a magyar korona országai területének egyes részeire korlátolt, mert az által a szabadalom egysége és annak egységes kezelése veszélyeztetnék.

A szabadalom, mint a vagyonnak egy része, birói foglalás és végrehajtás tárgyát képezhetvén, birói árverésen is eladható és ennek alapján a vevőre átruházható.

Az átruházástól megkülönböztetendő a gyakorlatba-vételi és használati engedély (Licenz). Ezen használati engedély igen sokféle lehet és mindazon a 8. §-nál részletezett jogokra, vagy azoknak egyikére vagy másikára kiterjedhet, melyek a szabadalom tulajdonosát megilletik.

A használati engedély lehet különben időre és területre nézve megszoritva és korlátozva.

A szabadalom tulajdonosa többeknek is adhat használati engedélyt és a mennyiben ezeknek jogai közt összeütközés keletkezik, azok csakis kártéritést igényelhetnek a szabadalom tulajdonosa vagy jogutóda ellen.

Bitorlási keresetet csak az engedményes, nem pedig a használatra jogositott indithat, hacsak erre a szabadalom tulajdonosa részéről külön meghatalmazással nem bir.

Amerikában minden szabadalom irásbeli okiratban megszoritással vagy a nélkül átruházható. Ezen kivül a szabadalom tulajdonosa a használatra és gyakorlatba-vételre vonatkozó jogot általában vagy bizonyos területre, vagy egyes műhelyre nézve kizárólagos jogositvány nélkül is átruházhatja.

Angliában a szabadalom joga az örökösökre megy át. Ugyanaz megszoritással vagy a nélkül át is ruházható; ezenkivül használati jog is engedélyezhető.

A franczia törvény szerint az átruházás csak közjegyzői okmányban eszközölhető.

Oroszországban a szabadalomnak részvénytársaságra való átruházására a kormány engedélye szükséges.

A spanyol és portugáli törvények az átruházásnál nyilvános okirat kiállitását követelik.

A német birodalmi törvény, valamint a jelenleg hazánkban érvényben álló törvény a jelen szakaszszal egyforma szabályokat tartalmaznak.

A 11. §-hoz

Már előbb kifejtettem, hogy szabadalmat többen, sőt jogi személyek is jelenthetnek be, és hogy a szabadalom részben is átruházható, mi által a megadott vagy átruházott szabadalom többeknek közös tulajdonává válhatik.

Ha a többeket illető szabadalomnál bizonyos részilletőségek (pl. fele, 1/8-ad, 2/25 rész) ki nem tétetnének, egyforma részek szerinti eloszlás véleményeztetik.

Elvül szolgál, hogy a közös tulajdonosok a találmányt nemcsak együtt közös haszonra használhatják, hanem minden egyes tulajdonostárs a szabadalom előnyeit külön is élvezheti.

Ezen jog azonban abban találja korlátozását, hogy használati és gyakorlatba-vételi jogot csak a tulajdonosok együttesen engedélyezhetnek és bitorlás miatt harmadik személyeket csak együttesen, közös meghatalmazás alapján üldözhetnek. Ezt kivánja a szabadalom egysége, mert végtelen zavar keletkezhetnék akkor, ha a társtulajdonosok egyike használati jogot engedne, a másik pedig ily használat ellen óvást emelne, úgymint, ha az egyik tulajdonostárs bitorlási keresetet inditana, holott a másik attól el akarna tekinteni.

Magától értetik, hogy azon esetre, midőn a szabadalom társtulajdonosai a fennebbi tekintetben megegyezni nem tudnak, a polgári magánjognak a közös tulajdonra vonatkozó elvei alkalmazandók és ily vitás kérdések fölött a rendes biró itél.

A 12. §-hoz

Azon vezérelvből, hogy a szabadalom a valóságos feltalálót illeti és tőle csak bejelentés kivántatik, következik, hogy annak joga is oltalmazandó, ki a találmányt annak másrészről történt bejelentése előtt már gyakorlatba vette, vagy legalább a gyakorlatba-vételre szükséges előkészületeket már megtette. Azért mondja ki a törvényjavaslat, hogy olyanokkal szemben a szabadalom hatálya ki nem terjed.

Ezen kivétel többnyire titkos gyakorlatba-vétel esetén fog alkalmaztatni, mert ha a gyakorlatba-vétel nyilvános volt, a szabadalom maga újdonság hiánya miatt meg lesz támadható és ez alapon megsemmisitendő. De az utóbbi esetben is az, a ki a találmányt előbb gyakorolta, megelégedhetik azzal, hogy a törvény csak személyes jogát védi és annak fentartását elismeri, a szabadalmat magát pedig érintetlenül hagyja.

Ily régibb jogosult ennélfogva a szabadalom tulajdonosának nem tekintetik és használati engedélyeket nem adhat, jogositványát csak saját vagy másnak műhelyében saját maga számára, bár az eddiginél nagyobb terjedelemben, használhatja.

Ezen kedvezmény az örökösökre is átmegy, sőt másokra is átruházható, de mindig csak az illető üzlettel együtt.

A jelen szakaszban lefektetett elv eddig csak a német birodalmi törvényben talált kifejezésre, a többi törvényhozások ily esetben, midőn a találmány előbb más által nyilvánosan gyakoroltatott, megsemmisitési okot találnak.

Titkos gyakorlatba-vétel esetén az illető a bejelentési elv szerint azon jogot is elvesztette, hogy az általa előbb kezdett gyakorlatba-vételt utóbb még folytathassa.

Csak az amerikai Egy.-Államokban áll fenn azon rendelkezés, hogy az, ki a találmány tárgyát a feltalálótól a szabadalom megadása előtt vette, vagy annak beleegyezésével használta vagy elárusitotta, a szabadalmazás után is a használatra jogositva marad.

A 13. §-hoz

Ezen szakasz a nemzetközi forgalomnak fontos feladatával meg nem egyeztethető zaklatásoktóli megóvását kivánja biztositani. Vonatkozik pedig ezen intézkedés főleg hajókra, mozdonyokra és vasuti járművekre, valamint oly czikkekre, melyek a szabadraktárakba átvitel vagy isméti kivitel czéljából érkeznek.

Magyar hajók és vasuti járművek a szabadalmi szabályok alól kivéve nincsenek, bár utjukat külföldre is kiterjesztik, mert nem lehet e szakasznak feladata a belföldi iparnak ezen fontos ágaitól a törvény oltalmát megvonni.

A fennebbi kivétel csak a legujabb német törvényben jutott érvényre.

A 14. §-hoz

Nem lehetne czélszerű, ha az állam, mint némelykor hangsúlyoztatott, közérdekből fontos találmányokat általában nem szabadalmazna, mert akkor vagy a kutató észnek minden jutalmazása ki volna zárva és a találmányok elmaradnának, hogy - a mi még rosszabb volna - ily találmányok külföldre vándorolnának. De az állam érdekével az sem egyeztethető, hogy a feltaláló szabadalmazott találmányát bármi okból a közérdekű, pl. közegészségügyi, közlekedési vagy honvédelmi czéloktól elvonhassa.

Ennélfogva a törvényjavaslat a kereskedelemügyi ministernek, kihez a kormányzat bármely ágának közegei ez iránt fordulhatnak, azon jogot biztositja, hogy az ily természetű találmányt az államhatalom részére igénybe vehesse.

Mások irányában a feltaláló szabadalmi oltalma természetesen érvényben marad.

Az államhatalom azonban a találmányt ingyen nem veheti igénybe, hanem tartozik megfelelő kárpótlást nyujtani, melynek összege vagy egyezség utján vagy a biró által állapittatik meg.

A per folyama pedig a használatba-vételt meg nem akaszthatja, mert különben sürgős esetben a törvény czélzata meghiusulna.

Ha a szabadalom megsemmisittetik, az esetleg még ki nem fizetett kárpótlás elesik, mert eredetileg semmis találmány kárpótlást nem érdemel és tulajdonképen megváltandó jog nem létezett, ha azonban a szabadalom csak a díjak meg nem fizetése miatt szűnt meg, a kárpótlási igény fenmarad.

Németországban a szabadalom annyiban nem hatályos, a mennyiben a birodalmi kanczellár a találmányt a hadsereg, vagy hadi tengerészet, vagy más közérdekből használni akarja. Fenmarad azonban a szabadalom tulajdonosának kárpótlási igénye.

Angliában a korona a szabadalmazott találmányt, kárpótlás nélkül használhatja és annak megtagadása semmiségi okot képez.

Az osztrák törvény ily kisajátitást nem ismer, mert a 19. §-nak azon kikötése, mely szerint a szabadalom megszüntethető, ha további gyakorlata a közérdekkel ellenkezik, nem ezen esetre, midőn az állam a hasznos találmányt használni óhajtva, hanem káros szabadalmak megszüntetésére vonatkozik.

Oroszországban az állam védelmére szolgáló találmányokra szabadalom egyáltalában nem engedélyeztetik, ha pedig ily tárgyak magánosok által is használhatók, a kiadott szabadalom az állam irányában hatálytalan.

A 15. §-hoz

A javaslat az eddigi törvényhozással megegyezőleg a szabadalmak kiadása tekintetében kül- vagy belföldiek tekintetében különbséget nem tesz. De azt követeli, hogy az, a kinek a magyar korona területén rendese lakása nincsen, belföldön lakó képviselőt nevezzen. Ezen kötelezettség alól a külföldön lakó honos sincsen felmentve. A ki belföldön fióküzletet nyit és czégét szabályszerűleg bejegyezteti, belföldi lakossal egyenlő elbánás alá esik.

Magától értetik, hogy a belföldön lakó is nevezhet meghatalmazottat, de erre kötelezve nincsen.

A felállitott képviselő a szabadalom fentartására és érvényesitésére szükséges minden lépésre jogositva van, tehát védelmezi a szabadalmat felszólalások, visszavonási inditványok és megsemmisitési keresetek ellen ép úgy, a mint megbizója bűnfenyitő uton megtámadhatja a szabadalom bitorlóit.

Ellene intézendők a szabadalomra vonatkozó összes keresetek, melyek vagy a szabadalmi hatóságnál, vagy bármely biróságnál indittatnak és ő ezen kézbesitések átvételére kötelezhető.

Megtörténhetik azonban, hogy a belföldi szabadalom-tulajdonos utóbb külföldre költözik, hogy tartózkodása ismeretlen, hogy a külföldi szabadalom-tulajdonosnak felállitott megbizottja a megbizásról lemond, meghal, vagy szintén ismeretlen tartózkodású és mindezek mellett a szabadalom tulajdonosa más megbizottat nem nevezett. Mindezen esetben a törvény intézkedései foganat nélküliek maradnának és ennélfogva az illetékes hatóságoknak azon jogot kell biztositani, hogy a szabadalom tulajdonosa részére ily esetekben ügygondnokot nevezhessen.

Valamennyi külállam a szabadalmakat külföldieknek is engedélyezni, még az amerikai egyesült államok is; ott ugyanis csak „caveat”-ot nem jelenthet be más, mint amerikai honpolgár vagy az, ki a honpolgárságot egy éven belül megszerzi.

Belgiumban a megbizott köteles hitelesitett meghatalmazást bemutatni.

Francziaországban a feltaláló, ha azon megyében, a hol a szabadalmat bejelenti, nem lakik, köteles ott lakó meghatalmazottat nevezni. A megbizásnak hitelesitve kell lennie.

Olaszországban szintén hitelesitett megbizást követelnek.

Eddigi szabályaink szerint a belföldön nem lakó feltaláló köteles belföldi megbizottját bejelenteni.

A német birodalmi törvény a jelen szakaszhoz hasonló intézkedést tartalmaz, de ügygondnok kinevezéséről nem gondoskodik és ennélfogva intézkedései sanctióval alig birnak.

A 16. §-hoz

Minthogy előfordulhat, hogy valamely külállam nemzetközi szerződés hiányában a szabadalmi oltalom tekintetében honosaink irányában a kölcsönösséget el nem ismerné, a jelen törvényjavaslatban lefektetett azon általános elvtől, mely szerint a külföldi találmányokat épen oly védelemben részesitjük, mint a belföldieket, el kellett térnünk és ezen alig várható esetre vissztorlási intézkedésekről kellett gondoskodnunk. Ezt czélozza a jelen szakasz, midőn a keresk. ministernek, ki mindenesetre a külügyi ministerrel fog e tekintetben érintkezni, ily irányban kellő felhatalmazást ad.

E vissztorlások nevezetesen abban állhatnának, hogy az illető állam alattvalóitól a szabadalmak kiadása meg fogna tagadtatni.

A szakaszban emlitetthez hasonló rendelkezés a legújabb (1891. évi ápril 7-iki) német birodalmi törvényben foglaltatik, csakhogy ott e tekintetben a birodalmi kanczellár a szövetségi tanács hozzájárulásával intézkedhetik.

III. FEJEZET

A szabadalmak tartama, megszünte, visszavonása és megsemmisitése

A 17. §-hoz

A szabadalom leghosszabb tartama 15 évvel ugy van megállapitva, hogy minden kiadott szabadalom a bejelentés napjától a megfelelő évnek ugyanazon napján jár le, tekintet nélkül arra, vajjon az vasárnap- vagy ünnepnapra esik. Ezen rendelkezés által ki van kerülve az, hogy a szabadalmak hossza tárgyalása folytán a feltaláló évi díjaiért tényleg hosszabb védelmet élvezzen, mint a miért a díjakat megfizette.

A szabadalom leghosszabb tartamának megállapitása ki nem zárja azt, hogy a bejelentő a szabadalmat esetleg rövidebb időre ne kérhesse, vagy hogy a 15 évi tartam alatt a szabadalomról bármikor le ne mondhasson.

Pótszabadalmak oly tárgyra engedélyeztetnek, mely az előbbeni szabadalom (a törzsszabadalom) tárgyával oly szoros összefüggésben áll, hogy az annak javitásának vagy egyéb kiterjesztésének tekinthető.

Feltételei: a) a pótszabadalom bejelentőjének a törzs-szabadalom tulajdonosával ugyanazonosnak kell lennie, mire nézve a szabadalmi főlajstrom irányadó; b) a bejelentés a szabadalmazás ezen alakjára legyen irányozva, mert a feltaláló választása szerint önálló szabadalmat is kérhet; c) szükséges, hogy a törzs-szabadalom már tényleg kiadva legyen, vagy legalább egyidejűleg kiadassék.

A pótszabadalom más önálló szabadalomtól annyiban különbözik, hogy 1. kisebb díj mellett engedélyeztetik és 2. hogy a pótszabadalom az alapszabadalom mellett önállósággal nem bir és rendesen a törzs-szabadalommal együtt szünik meg.

Kivételnek csak akkor van helye, ha a törzs-szabadalom megsemmisittetik, de akkor, bár a pótszabadalom önállóvá válik, tartama mégis csak a törzs-szabadalom bejelentése szerint számittatik, mely esetben a szabadalmi díjak is, ezen önállóvá vált szabadalom után a törzs-szabadalomra nézve megállapitott megfelelő összegekben fizetendők.

A szabadalmak tartama tekintetében az egyes törvények eltérőleg intézkednek.

Amerikában a szabadalom tartama 17 év, annak kiadásától számitva. Ha a tárgy külföldön is van szabadalmazva, az amerikai szabadalom a legrövidebb külföldi szabadalommal jár le.

Angliában a szabadalom tartama a kiadás napjától számitott 14 évre terjed, különben a külföldön ugyanazon tárgyra kiadott legrövidebb szabadalommal együtt jár le.

Belgiumban a szabadalom 20 évig tart, de a leghosszabb külföldi szabadalommal együtt előbb is elenyészik.

Francziaországban 5, 10 vagy 15 évre kérhet valaki szabadalmat. A pótszabadalom a törzs-szabadalommal együtt szünik meg.

Olaszországban a bejelentőtől függ, vajjon hány évre kéri a szabadalmat, a leghosszabb tartam azonban 15 évre terjed. Különben már szabadalmazott találmányra nézve a szabadalom a leghosszabb külföldi szabadalommal enyészik el.

Németországban a szabadalom tartama a bejelentéstől számitandó 15 év.

Oroszországban az illető kérelméhez képest 3, 5 vagy 10 évre engedélyezni a szabadalmat.

Portugáliában 15, Spanyolországban 20 évig jár a szabadalom.

Az eddig fennálló szabályok szerint a szabadalom 15 évre adatik, ezentúli hosszabbitás a király Ő Felségének van fentartva. Külföldről behozott szabadalmak a külföldi szabadalom megszüntével járnak le.

A 18. §-hoz

A jelen szakasz azon eseteket sorolja fel, melyekben a szabadalom érvényét veszti, ugymint:

a) megszünés által;

b) visszavonás által;

c) megsemmisités által.

A 19. §-hoz

A jelen szakasz a megszünés esetét tárgyalja. A megszünés okai a következők:

1. a 15 évi tartamnak lejárta, mert a szabadalom hatálya az előbbeni szakaszban mondottak szerint tovább nem tarthat;

2. a lemondás, mely érvényesen csak irásban a szabadalmi hivatalnál jelenthető be. Ily lemondást csak a szabadalomnak igazolt tulajdonosa nyujthat be, saját nevében vagy meghatalmazottja által.

Többek birtokában levő szabadalmaknál az összes társtulajdonosok lemondó nyilatkozata szükséges. Más érdekeltek, nevezetesen a használatra jogositottak beleegyezése nem kivántatik.

3. A határozott lemondással egyforma hatálya van a hallgatólagos lemondásnak, ha t. i. esedékes szabadalmi díjak kellő időben be nem fizettetnek.

A díjfizetések határidejét a 45. § szabályozza. A törzs-szabadalomnak megszünte rendszerint a pótszabadalom megszüntetését is maga után vonja.

Valamely mulasztás következtében beállott megszünésnek kegyelem utján való hatálytalanitását és a mulasztás következményének elengedését a jelen törvényjavaslat többé fenn nem tartja.

Ha azonban a megszünés a szabadalmi hivatalnak hibájából eredet vagy a megszünés hibásan lett kihirdetve, ily hiba a szabadalom fennállásának nem árthat és az hivatalból vagy az illető tulajdonos felszólalása folytán helyreállitandó.

A legujabb németbirodalmi törvény szerint ott a szabadalom megszünik, ha annak tulajdonosa arról lemond, vagy a díjakat kellő időben a szabadalmi hivatalnál, vagy oda való szállitás végett valamely németországi postahivatalnál be nem fizette.

Francziaországban a szabadalom tulajdonosa, ki az esedékes díjakat nem az illető év kezdete előtt fizette le, minden a szabadalomból származó jogokat elveszti.

Az eddigi szabadalmi szabályok szerint a díjfizetés mulasztása miatt a szabadalom lejárt. Kivételesen támaszkodva ezen szabályok 10. §-ára, kegyelem utján a díjak utólagos elfogadása legfelsőbb elhatározás alapján megengedtetett.

A 20. §-hoz

Az érvénytelenités második módja a visszavonás.

A visszavonás kimondható:

1. gyakorlatbavétel hiánya miatt.

A szabadalmi oltalom kizárólag a honi ipar támogatása szempontjából adatván, a törvény követelheti, hogy a magyar szabadalom által védett tárgy vagy eljárás a magyar korona területén gyártassék, illetve alkalmaztassék.

Ezen követelmény nélkül a szabadalom csak arra szolgálna, hogy a belföldi ipar fejlesztése és a találmány tárgyának előállitása szigorú tilalom által mesterségesen megakadályoztassék.

A törvényjavaslat által kiszabott határidő három évre terjed azért, mert a tapasztalás mutatja, hogy új találmány meghonositása és gyakorlati alkalmazása számos esetben pénzügyi és technikai nehézségekbe és akadályokba ütközhetik, melyek eltávolitására rendszerint bizonyos idő kell.

Ha azonban a feltalált czikkre nézve belföldön szűklet mutatkozik és a feltaláló nem iparkodik azt belföldön fedezni, akkor a 3 évnél rövidebb határidő is tűzhető ki a belföldi gyakorlatba-vételre.

Sőt meg kell elégedni kivételes esetben azzal is, hogy a feltaláló a kitűzött időben a hazai és saját viszonyaihoz képest legalább mindent megtett, mi a gyakorlatbavétel foganatositására szükséges volt. Itt mindenek előtt a concrét esetben megállapitandó, vajjon a feltaláló legalább kellő igyekezetet tanusitott-e, hogy a gyakorlatbavétel czéljához érhessen.

Megtámadás esetében a szabadalom tulajdonosa köteles igazolni, hogy azt gyakorlatba vette, vagy mily mértékben és mily iparkodást fejtett ki e czélnak elérésére.

A gyakorlatbavétel mérvét illetőleg nem lehet addig menni, hogy követeltessék a szabadalom tulajdonosától, hogy az egész belföldi szükségletet kielégitse, mert a tárgynak a külföldről való behozatalát már a fennálló államszerződések alapján sem lehet teljesen kizárni. Ezért a törvényjavaslat a kellő terjedelemben való gyakorlatba-vétellel elégszik meg. Mi legyen ezen kellő terjedelem alatt minden egyes esetben értendő, az illető hatóság belátására van bizva; a gyakorlatbavétel azonban szinleges nem lehet, továbbá tekintetbe veendő a belföldi szükséglet és fogyasztás.

Arra a feltaláló semmi esetre sem szoritkozhatik, hogy kimutassa, hogy a belföldön általában nincs vagy csekély a szükséglet, mert azért adatik az oltalom valamennyi találmányra, hogy a feltaláló iparkodjék és törekedjék találmányát kellőleg érvényesiteni és annak piaczot szerezni.

2. Visszavonható a találmány akkor is, ha a közérdekű szabadalom tulajdonosa vonakodott kellő kárpótlás és biztositék nyujtása mellett a szabadalom használatát másoknak megengedni.

Vannak ugyan szakférfiak, kik a kötelező gyakorlatbavétel esetében a kötelező használati jog megadását (Lizenz-Zwang), vagy megforditva a kötelező használati jog megadása esetében a gyakorlatbavételi kényszert feleslegesnek tartják. De nem szabad felejteni, hogy mind a két intézkedés igen jól megfér egymás mellett.

Mint ugyanis fennebb emlitettem, vannak oly feltalálók, kik technikai, de leginkább pénzügyi viszonyok miatt találmányukat gyakran nem tudták kellőleg érvényesiteni és ezek bizonyos kiméletre érdemesek is; de ha találkoznak olyanok, kik készek illő kárpótlás és fizetés mellett a találmányt érvényesiteni és a feltaláló az engedélyt mégis megtagadja, a hazai ipar érdekében többé elnézést és az oltalom fentartását meg nem érdemli.

Különben a kötelező használati kényszer csak közérdekű találmányokra vonatkozik, a gyakorlatba-vételi kényszer pedig minden ipari találmányra kell, hogy kiterjedjen. Melyek azok a találmányok, melyek közérdekből mások használatára átengedendők, az a szabadalmi leirás alapján itélendő meg.

Elvkép kimondható, hogy közérdekű minden oly találmány, melyek alkalmazásától a hazai ipar lényeges fejlődése várható.

Magától értendő, hogy a szabadalom-tulajdonosnak, mielőtt ily okból szabadalma visszavétetnék, még a törvényjavaslat által kitűzött három év lejárta után is megfelelő határidő engedendő, hogy a használati engedélyt kérőkkel megegyezhessen.

Azon körülmény magában véve, hogy a feltaláló valakinek a használati engedélyt megadta, a találmány kellő kihasználása nélkül nem menti őt a vissszavonástól, mert az intézkedés czélja nem specialis igénynek kielégitésére, hanem arra irányul, hogy a hazai ipar a találmány teljes érvényesitése által gyarapodjék, illetőleg ezen czél más által biztosittassék, ha arra a feltaláló nem képes.

A szabadalom tulajdonosa használati engedély megadására csak akkor kötelezhető, ha

1. a megbizható vállalkozó találkozik, mert a feltaláló találmányát nem mindenkinek köteles átengedni, ki annak szédelgő vagy hibás gyakorlása által netalán a találmány hirét ronthatná,

2. kellő kárpótlás és fizetés nyujtatik és

3. az 1. és 2. pont alatt kikötött feltételek megtartása óvadék nyujtása által biztosittatik.

3. Visszavonható a szabadalom még akkor is, ha az előbb, vagy legalább egyidejűleg külföldön nyert oltalmat elvesztette.

Azon feltaláló ugyanis, kinek szabadalma külföldön időtartama folytán lejárt, vagyis ki azt a díjak fizetésének mulasztása által lejáratta, vagy a melyről ő ott lemondott, nem érdemli azt, hogy belföldi szabadalma a magyar korona országai területén tovább oltalmaztassék.

Más eset az, ha a külföldi szabadalom külföldön visszavonás vagy megsemmisités által vesztette érvényét. Ily külföldi hatóságok által kimondott határozat a szabadalom belföldi érvényére nézve hatályosnak el nem ismerhető és ha visszavonásra vagy megsemmisitésre törvényes okok forognának fenn, ezek itt belföldön külön érvényesithetők.

Szabadalmak visszavonása a határozat jogérvényétől hatályos.

A törzs-szabadalom visszavonásával a pótszabadalom is visszavontnak tekintendő.

Az államnak kiadott szabadalmak a fentebbi okokból vissza nem vonhatók, mert az államkormánytól a hazai ipar igényeinek és a közérdek elhanyagolása fel nem tehetők.

Az amerikai törvényhozás nem ismer sem a gyakorlatba-vétel, sem használati engedélyek iránti kényszert.

Ugyanaz áll az angol törvényhozásra nézve is; mindamellett a gyakorlat és a szabadalmi okirat szövege szerint a szabadalom visszavehető, ha a szabadalom az angol alattvalókra nézve általában káros vagy alkalmatlan.

Francziaországban a szabadalom megsemmisithető, ha az a külföldön történt gyakorlatbavétel után egy éven belül kellő ok nélkül a belföldön gyakorlatba nem vétetett. Ezen egy évi határidő meghosszabbitható.

Olaszországban, ha a szabadalom öt évre vagy rövidebb időre adatott, a gyakorlatba vétel a megadástól számitandó egy éven belül, - hosszabb időre szóló szabadalmaknál két éven belül gyakorlatba veendő, kivéve, ha a kivitel a feltalálótól nem függő okokból lehetetlen volt. Ezen okok közé a szükséges tőke hiánya nem sorolható.

Portugáliában a szabadalom érvénytelen, ha az a megadástól számitandó két éven belül fontos akadály fenforgása nélkül gyakorlatba nem vétetik, vagy a gyakorlat két éven át szünetelt.

Németországban a szabadalom visszavonható, ha a szabadalom tulajdonosa azt kellő terjedelemben három éven belül nem gyakorolta, vagy legalább a gyakorlatba-vétel biztositására kellő lépéseket nem tett és ha, a mennyiben közérdekből használati engedélyek kiadása szükségesnek mutatkozik, a szabadalom tulajdonosa ily használati engedélyek kiadását megtagadja.

Oroszországban a szabadalom tulajdonosa érvénytelenités terhe alatt köteles a találmányt legkésőbb a szabadalmi idő első negyedében gyakorlatba venni és ezen gyakorlatba-vételt hatósági bizonyitványnyal igazolni.

Spanyolországban a szabadalom annak megadása napjától számitandó két éven belül gyakorlatba veendő, mely határidő félévvel meghosszabbitható.

Svájczban megsemmisitési okot képeznek:

1. a lemondás,

2. a díjfizetés elmulasztása,

3. a gyakorlatba-vétel hiánya a megadástól számitandó harmadik éven belül,

4. ha a szabadalom tárgya a külföldről hozatott Svájczba és a szabadalom tulajdonosa a használati engedélyt svájczi jelentkezőktől, kik azt méltányos alapon kérték, megtagadta.

Végre a nálunk fennálló szabályok értelmében a szabadalom tulajdonosa különbeni megszüntetés terhe alatt köteles a szabadalom belföldi gyakorlatba-vételét egy éven belül megkezdeni és azt két éven túl félbe nem szakitani. Ezen határidők meg nem hosszabbithatók.

Minthogy azonban a szabályok a gyakorlatba-vétel mérvét meg nem határozzák, nem ritkán szinleges gyakorlatba-vétel képezi az igazolás tárgyát.

A 21. §-hoz

Az érvénytelenités harmadik és utolsó módja a szabadalom megsemmisitése.

Ennek okai lehetnek:

1. hogy a szabadalom tárgya szabadalmazásra alkalmatlan volt, mert vagy nem volt új, vagy ipari értékesitésre nem használható, vagy végre a szabadalmazás alól törvény által kivéve van. Egy helytelenül kiadott szabadalom akármikor megtámadható, még akkor is, ha kihirdetés után felszólalás nem történt, vagy a felszólalási eljárás alkalmával emelt kifogás figyelembe nem vétetett volna.

Ezen elvet még azon állam is elismeri, mely elővizsgálat folytán adja a szabadalmat, mert a későbben történt beigazolás az eddigi eljárás hibás vagy hiányos voltát igazolja.

2. Megsemmisithető a szabadalom akkor is, ha az nem a valóságos feltalálónak adatott;

3. ha a kiadott szabadalom egy előbbivel azonos és

4. ha a szabadalom leirása oly hiányos, hogy ebből a találmányi igény, tehát a szabadalom tulajdonképeni tárgya és a létesitésére szolgáló eszközök tökéletesen ki nem tünnek olyformán, hogy a szabadalom tárgyát minden szakértő a leirás alapján előállithassa.

Az 1., 3. és 4. esetben a megsemmisitést mindenki kivánhatja, a 2. esetben pedig csak a sértett fél, azaz a tulajdonképeni feltaláló.

Minden megsemmisitésnek visszaható ereje van és a megsemmisitett szabadalom úgy tekintendő, mintha az soha meg nem adatott volna.

Bitorlási perben azon kifogás felett, hogy a felperes szabadalma semmis, a bitorlási keresetre nézve illetékes biróság nem itélhet, mert ez kizárólag a szabadalmak megsemmisitésére illetékes hatóság hatásköréhez tartozik. A bitorlási kereset tárgyalása legfeljebb felfüggeszthető, mig a semmisség iránti határozat meghozatott.

Az amerikai törvényhozás szerint a semmiség csak a szabadalom tulajdonosa által inditott perben kifogáskép érvényesitendő és pedig a következő okokból:

a) hogy a leirás hiányos,

b) hogy a szabadalom-tulajdonos nem a valódi feltaláló,

c) hogy a tárgy már előbb szabadalmazva volt,

d) hogy a találmány nem új.

Angliában a szabadalom megsemmisülés, ha a díjak kellő időben nem fizettetnek, ha a megadás törvénytelen volt, ha a szabadalom fennállása az angol alattvalóknak ártalmas és káros, ha a találmány nem új, vagy a szabadalom nem a valódi feltalálónak adatott.

Belgiumban a szabadalom azonnal megsemmisülés, ha a díjak kellő időben nem fizettetnek; birói úton megsemmisitendő, ha az a találmány már a szabadalom megadása előtt gyakorlatba vétetett, vagy üzleti czélokra használtatott, ha a leirás hiányos volt, ha a találmány már előzetes nyomtatványok útján ismeretessé vált, végre, ha ugyanazon találmány már előbb is szabadalmazva volt.

Francziaországban a semmiségi okok a következők:

1. ha a találmány nem új vagy iparilag nem értékesithető;

2. ha a szabadalom tulajdonosa nem a feltaláló vagy jogutódja;

3. ha a szabadalom czíme mást tartalmaz, mint a szabadalom lényegét;

4. ha a szabadalom leirása hiányos és nem alkalmas arra, hogy a tárgy bármely szakértő által utánoztathassék.

A semmiségi keresetet a biróságnál bárki indithatja, ki arra nézve jogi érdekeltségét kimutatni képes.

Fennálló szabadalmi szabályaink értelmében a szabadalom megsemmisitését a kereskedelemügyi minister mondhatja ki:

a) ujdonság hiánya miatt,

b) más szabadalommal való ugyanaznosság miatt,

c) a leirás hiányossága miatt,

d) külföldön behozott szabadalmaknál a külföldi szabadalom lejárta vagy megszünte miatt.

A 22. §-hoz

Az érvénytelenités három alakja - megszünés, visszavonás és megsemmisités - bár az érvénytelenség időpontjára nézve különböző hatású, a mennyiben a két első a lejárat, lemondás és visszavonás idejétől hatályos, a megsemmisités pedig a szabadalom első bejelentésének idejére visszaható, annyiban mégis egyenlő hatálylyal bir, hogy t. i. az érvényét veszitett szabadalom tárgya mindenki által szabadon használható és a találmány köztulajdonná válik.

Kivételnek akkor van helye, ha a találmány már szabadalmi oltalom alatt áll. Ezen másik szabadalom vagy korábbi vagy későbbi lehet. A korábbi szabadalom a későbbi által úgy sem helyezhető hatályon kivül, ellenben a korábbival azonos későbbi szabadalom épen ezen okból semmisitendő meg a 21. § 3. pontja szerint.

Ha későbbi a szabadalom, az a 3. § 3. pontja szerint ujdonság hiánya miatt megtámadható ugyan, de addig, mig a megsemmisités jogérvényesen ki nem mondatott, mégis fennállónak tekintendő.

Az érvényét vesztett szabadalom semmi szin alatt ujból hatályba nem léphet, sem perujitás útján, sem ujbóli szabadalmazás által.

Az érvénytelenitett szabadalomnak másra való átruházása nem kérelmezhető.

Az, kinek leirásaiból, rajzaiból, mintáiból stb. a találmány átvétetett, valamint az államkormány vagy magánvállalkozó, kinek alkalmazottja utasitás vagy szerződés folytán tett találmányát jogtalanul magának bejelentette, az 5. és 6. §-okban emlitett jogokat, hogy a találmányt az ott kitűzött határidőn belül önmaga vagy az állam saját javára igénybe vehesse, csakis a felszólalási eljárásban érvényesithetik; ha azonban utóbb a szabadalmat semmiségi keresettel támadják meg, ezen kereset csak a megtámadott szabadalom megsemmisitésére, nem pedig a szabadalom átvételére irányulhat.

IV. FEJEZET

A szabadalmi hivatal

A 23. §-hoz

Midőn a törvényjavaslat szerint a szabadalmak többé nem egyszerű bejelentés alapján engedélyeztetnek, hanem nyilvános felhivás folytán felszólalásnak lesz helye és ennélfogva már a szabadalom megadását a felekkel való tárgyalások megelőzik, későbben pedig a szabadalmak elvonása és megsemmisitése több fokon át a polgári perrendtartás szerint tárgyalandó és elbirálandó lesz, midőn általában a szabadalmi ügynek fontosságánál fogva és tekintettel az új törvény szerint kiadandó szabadalmak nagyobb értékére, az azokat kezelő hatóság tekintélye is kellőleg emelendő, ezen ügyek nem maradhatnak ezentúl a kereskedelemügyi ministerium egyik ügyosztályának hatáskörében, hanem okvetlenül szükséges, hogy azok külön birói és műszaki tagokkal ellátott, a terjedelmes és nagyfontosságú működési körnek megfelelően berendezett külön hivatalra bizassanak.

A szabadalmi hivatalnak kétféle functióját tekintve, szükséges, hogy birói és műszaki tagok kellő arányban legyenek.

A főnök ép úgy, mint állandó helyettese, kell, hogy birói képesitéssel birjanak, mert kötelesek a tárgyalásokat vezetni, szavazategyenlőség esetében a jogi kérdésekben dönteni és a határozatokat kimondani.

Minthogy a szabadalmi hivatal többféle osztályokban működik és azonkivül az egyik vagy másik osztály több határozott számú taggal biró tanácsra oszlik, nehogy e miatt a szabadalmi hivatalnak állandóan alkalmazott személyzete igen nagy és ennélfogva a költség is túlmagas legyen, egy bizonyos számú, nem állandó, öt évre kinevezett és csak működési díjakkal ellátott, részint birói, részint műszaki képesitéssel biró tagoknak alkalmazása vétetik itt kilátásba.

Az északamerikai Egyesült-Államokban a washingtoni szabadalmi hivatal a világon a legnagyobb ily hivatal. Elnöke a szabadalmi biztos (commisioner of patens), melléje van rendelve több segédbiztos (assistent comissioner) és több fővizsgáló (examiner en chief). Mindezeket a senatus hozzájárulásával az elnök nevezi ki.

A többi nagy számú és fent már részletezett személyzetet a belügyi államtitkár nevezi ki. A fővizsgálókra nézve jogi képzettség kivántatik.

Az angol szabadalmi czíme „Office of the Commisioners of Patents” és áll a „Lord” kanczellárból, helyetteséből (Master of Rolls) és hat koronajogászból, t. i. a három királyság „Altorney General”-jaiból és „Sollicitor General”-jaiból, kik mindannyian a „Commissionere for patents of inventions” czímet viselik.

Az egész német birodalomra nézve Berlinben fennáll a császári szabadalmi hivatal (Kais. Pantentamt), mely áll: egy elnökből és oly tagokból, kik vagy birói vagy a magasabb közigazgatási szakra képesitéssel birnak vagy a technika egyik ágában szakértők.

A birói képesitéssel biró tagok, a mennyiben hivatalnokok, a hivatal tartamáig vagy életfogytiglan, a műszaki tagok vagy állandóan, vagy öt évre alkalmaztatnak.

Svájczban a szabadalmi, a minta és mustra, valamint a védjegyügyekben az ipari tulajdon számára szervezett szövetségi hivatal (Eidgenössisches Amt für gewerbliches Eigenthum) jár el.

A többi államokban, a hol a szabadalmak még a régi rendszer szerint engedélyeztetnek, az arra vonatkozó ügyek egyik vagy másik ministerium kebelében végeztetnek.

Igy Francziaországban a szabadalmakat a kereskedelmi minister adja, az elvonás és megsemmisités pedig a biróságok illetékességéhez tartozik.

Olaszországban a szabadalmi ügy a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minsiteriumhoz tartozik. Ha a szabadalom megtagadtatik, felebbezés folytán egy, évenkint a minister által kinevezett tizenöt tagból álló bizottság határoz. A szabadalmak megszüntetése a biróságok hatáskörébe tartozik.

Oroszországban a pénzügyi minister adja a szabadalmakat. A megsemmisités a biróságok dolga.

Spanyolországban a szabadalmak megadása a kereskedelmi ministert illeti. A megsemmisitést bizonyos esetekben a minister, kinek határozatai ellen az államtanácshoz lehet fordulni, más esetekben az illetékes biróság mondja ki.

Ausztriában a szabadalmak megadása és megszüntetése a kereskedelmi minister illetőségéhez tartozik, ki műszaki kérdésekben a bécsi műegyetemet meghallgatja.

Hazánkban a szabadalmi ügyek a kereskedelemügyi minister hatáskörébe tartoznak, ki műszaki kérdésekben a József-műegyetemet hallgatja meg és ujabb időben e czélra még külön királyi mérnököket alkalmazott. Megsemmisitési és bitorlási perekben az ügy a minister döntése előtt egy a ministerium kebelében alakitott szabadalmi tanácsban, mint véleményező testületben tárgyaltatik.

A 24. és 25. §-hoz

A szabadalmi osztályok teendői a következők:

1. a bejelentési osztályban:

a) a bejelentés visszautasitása, vagy

b) annak közzététele;

c) a felszólalás feletti határozat hozatala;

2. a megsemmisitési osztályok teendői:

a) a szabadalmak visszavonása és

b) megsemmisitések iránti határozatok hozatala;

3. a felfolyamodási osztályok teendői:

a) a bejelentési osztályok azon határozatainak felülvizsgálása, mely által a bejelentés visszautasittatott, továbbá a felszólalás folytán a szabadalom vagy megadatott vagy visszautasittatott;

b) a semmiségi osztályok azon határozatainak felülvizsgálata, melyek által a visszavonás vagy megsemmisités kimondatott vagy az ezek iránti inditványok és keresetek visszautasittattak.

A végett, hogy az ujonnan felállitandó szabadalmi hivatalnál alkalmazandó személyzet létszámára nézve tájékozás nyerhető legyen, megközelitőleg és addig is, mig a törvényhozáshoz bemutatandó költségelőirányzat elkészül, ez irányban tájékoztatást a következőkben nyujtok:

Tekintve a jelenleg 4.000-5.000 bejelentést, a bejelentési osztályok száma legalább háromra tehető, teendőinek ellátására pedig:

egyelőre kivántatik 9 egyén

egy megsemmisitési osztályt terveznek 5 közeggel

és egy felfolyamodási osztályt 5 közeggel

tehát összesen 19 egyén

lesz alkalmazandó. Minthogy legalább 10 állandó tag nélkülözhetetlen, az állandóan alkalmazott személyzet létszáma az elnökkel és helyettesével együtt 12-re, a működési díjjal alkalmazottak száma 9-re, tehát az összes személyzet, a kezelő személyzet nélkül, 21-re (jelenleg 7 egyén) tehető.

Az állandóan alkalmazott tagok természetesen a hivatalnak összes fogalmazási ügyeit tartozván végezni, ezen kivül még csak a szükségletnek megfelelő kezelési hivatalnokok alkalmazandók.

A bejelentési osztályokban a műszaki kérdések túlnyomó jelentőséggel birván, ott a műszaki tagoknak méltán többségben kell lenniök.

Ellenben a megsemmisitési és felfolyamodási szakban a birói hivatalra képesitettek kell, hogy a műszaki tagokkal egyforma számban legyenek, mert itt fontos jogi kérdések kerülnek eldöntés alá és a szabadalmi hivatal ezen része már birósági hatáskört gyakorol. Különben azon czélból, hogy a kérdések műszaki része minél alaposabban legyen megvizsgálható, ezen osztályok jogositva vannak magukat hivatalból tetszés szerinti számú szakértőkkel kiegésziteni, vagy ilyeneket esetről-esetre meghivni, kiknek azonban szavazati joguk nincsen.

Oly közbeeső határozatok és intézkedések, melyek csak mellékkörülmények felvilágositására, iratok kiegészitésére, határidők engedélyezésére vonatkoznak, nem lesznek okvetlenül ülésben tárgyalandók, hanem az előadó javaslatára a főnök vagy helyettese által kiadandók.

Németországban, hol a szabadalmi ügyekben való eljárás legelőször biráskodás alapján szabályoztatott, a szabadalmi hivatal osztályai a következők:

1. Több osztály a szabadalmi bejelentésekre (bejelentési osztályok).

2. Egy osztály a szabadalmak megsemmisitésére és visszavonására vonatkozó inditványok és keresetek tárgyalására (megsemmisitési osztály).

3. Felfolyamodások tárgyalására hivatott osztályok (felfolyamodási osztályok).

A bejelentési osztályban csak életfogytiglan kinevezett tagok vehetnek részt (szám szerint 30-an). A bejelentési osztályok műszaki tagjai nem vehetnek részt a többi osztályokban, ellenben a többi osztályok műszaki tagjai (szintén 30-an) nem vehetnek részt a bejelentési osztályban.

A bejelentési osztályok határozatképesek, ha legalább 3 tag és köztük két műszaki tag jelen van.

A semmisitési és felfolyamodási osztályok határozataikat legalább két jogtudó és három műszaki tagnak jelenléte mellett hozhatják, másféle intézkedésekre három tagnak jelenléte elégséges.

Az osztályok határozatai és intézkedései a szabadalmi hivatal nevében adatnak ki, indokokkal ellátandók és az összes érdekelteknek hivatalból kézbesitendők.

A 26. §-hoz

Mindőn a jelen törvényjavaslat szerint a találmányok bejelentési hibatalból nem vizsgáltatnak, hanem azok felett felszólalási eljárás útján, esetleg megsemmisitési és visszavonási inditványok alapján hozatik határozat, alaposan feltehető, hogy legalább kezdetben ily felszólalások és inditványok ritkábban fognak előterjesztetni.

Minthogy pedig az államra nézve iparfejlesztési szempontból nem lehet közömbös az, hogy törvényes alap nélkül szabadalmak engedélyeztessenek és fentartassanak, sőt érdekében áll, hogy mindaz, a mit a törvény a szabadalmazás feltételeiként megszab, folytonosan szem előtt tartassék, oly közegekről kell gondoskodnia, melyek a szabadalmazás körül az állam érdekei fölött őrködnek és ily érdekekkel szemben a semlegességet megtartó szabadalmi hivatalnál a szükséges inditványokat, felszólalásokat és felfolyamodásokat közvetitsék.

Ily közegek a szabadalmi felügyelők, kiket a szükségletnek megfelelő számban a kereskedelemügyi minister nevez ki.

Működési körük olykép van ugyan jelezve, hogy az az ipari tulajdonnak minden ágára kiterjedjen, a szabadalmak tekintetében azonban különösen a következők képezik feladatukat:

1. Ha oly találmány bejelentése hirdettetik ki, mely találmány a törvény értelmében nem szabadalmazható, a felügyelő kellő időben adja be az államkormány nevében a felszólalást, és ha ennek daczára a szabadalom mégis kiadatik, az ellen felfolyamodással él.

2. Ha a szabadalom általában nem, vagy nem kellő módon és terjedelemben vétetett gyakorlatba, a visszavonási inditványt előterjeszti, esetleg annak visszautasitása ellen felfolyamodással él.

3. Ha semmiségi eset tudomására jut, a semmiségi keresetet meginditja és kedvezőtlen határozat ellen felfolyamodik.

Végre 4. másoknak ily természetű felszólalásaihoz, visszavonási inditványaihoz és megsemmisitési kereseteikhez csatlakozik, nevezetesen, ha meggyőződik arról, vagy alaposan feltételezheti, hogy a magánfelek nem a kellő szakértelemmel vagy erélylyel járnak el.

Mindezekre nézve a szabadalmi felügyelő nem perlekedési czélból, hanem kiadandó utasitás alapján akkor fog eljárni, ha az állam vagy a hazai ipar érdeke és a törvény szándékainak veszélyeztetése forog kérdésben.

A szabadalmi felügyelő e tekintetben nemcsak általános elvi utasitással fog elláttatni, hanem köteles leend nevezetesen fontosabb esetekben a kereskedelemügyi ministernek külön utasitást is kikérni.

A 27. §-hoz

A szabadalmi ügyekben való iparszerű képviselet eddig általában nincsen szabályozva. Szorosan véve hazánkban feleknek hatóságok előtti képviseletére az ügyvédi rendtartás (1874. évi XXXIV. tc.) szerint csak ügyvédek volnának jogositva, de a gyakorlat oda fejlődött, hogy a diplomatikus mérnökök is foglalkoznak iparigazolvány és keresk. czégjegyzés alapján szabadalmi ügyekben való képviselettel, holott szabadalmi peres ügyekben csakis ügyvéd által ellenjegyzett periratok fogadtatnak el.

Okvetlenül szükséges tehát, hogy ezen képviseltetés kérdése az új törvényben kellőleg rendeztessék.

Ezen rendezésnél mindenekelőtt az ügyvédségnek törvényben biztositott képviseleti jogát érintetlenül kellett hagyni, sőt külön kimondani, hogy a szabadalmi hivatal előtt a polgári perrendtartás szerint folytatandó peres ügyekben csak ügyvéd járhat el.

Kivételnek e tekintetben csak a szabadalmi felügyelőkre nézve van helye, kik a kormány nevében az ipari közérdek védelmére hivatalból lépnek fel.

Más ügyekben, nevezetesen a találmányok bejelentései és azok ellen beadandó felszólalások, végre a kiadott szabadalmak értékesitése tekintetében a képviselet oly egyénekre is bizható, kik a szabadalmi szabályokbani jártasság mellett a kellő technikai képzettséggel birnak, hogy képesek legyenek a feltalálóknak találmányuk leirásában az igénypontok formulázásában, a rajzok kellő elkészitésében és a különböző találmányok összeütközése esetében nemcsak szakszerű tanácscsal szolgálni, hanem mindezekre vonatkozólag a szükséges beadványokat és mellékleteit szerkeszteni, végre összeköttetéseik folytán a kiadott szabadalom értékesitéséről is gondoskodni. Ily egyének a kereskedelmi minister által a szabadalmi ügyvivői jogositványnyal felruházhatók.

A szabadalmi ügyvivőnek állása nagy fontossággal bir, mert kellő szakértelem hiányában a szabadalom kiadását vagy lehetetlenné tehetik, vagy legalább késleltethetik; a kiadott szabadalom értékesitése körül is lényeges feladattal birhatnak. Hogy tehát a jogositvány csak megbizható egyénnek adassék, gondoskodni kellett arról, hogy e tekintetben kellő tájékoztatás szereztessék és az illető eskü letételére kötelezhető legyen; hogy pedig kellő képességgel birjon, ki kellett mondani, hogy alkalmas voltát külön vizsga utján tartozik igazolni.

Ha a jogositott ügyvivő általában be nem válik, ha felek érdekeit könnyelműségből vagy tudatlanságból kockáztatja vagy kárositja, ellene fegyelmi eljárás inditandó, melynek eredményeként pénzbirságok vagy az ügyvivő jogositvány elvonása mondható ki. Óvadéknak letétele czélszerűnek nem mutatkozik, mert annak a lehető kárral szemben igen magasnak kellene lennie és akkor ügyes és iparkodó, de nem vagyonos egyének e pályára alig léphetnének.

Amerikában minden értelmes és jó magaviseletű egyén szabadalmi ügyvivő lehet. Durva kötelességmulasztás miatt a szabadalmi hivatal főnöke ily ügyvivőt a képviseletből általában, vagy egyes esetekben kizárhatja.

A többi államokban a szabadalmi ügyvivőség iparűzésnek tekintetvén, ezen foglalkozás az ipartörvények szabályai szerint itéltetik meg.

A 28. §-hoz

Minthogy a törvény részletes szervezeti és ügyviteli szabályokat, vagy utasitásokat nem tartalmazhat, mindezek a rendeleti útnak tartandók fenn, mi czélból a javaslat a kereskedelmi ministert felhatalmazza, hogy ezen szabályzatokat és utasitásokat kiadhassa és, a mennyiben a tapasztalat azok módositását igényli, azoknak megváltoztatásáról gondoskodjék.

V. FEJEZET

Az eljárás

Az ezen fejezetben körülirt eljárás a szabadalmak megadására, visszavonására és megsemmisitésére vonatkozik, mert a szabadalmi hivatal csak ezen három irányban jár el.

Nem vonatkozik ezen eljárás a bitorlási ügyekre, melyekben részint a büntető biróságok a bűnfenyitő eljárás szabályai, részint a polgári biróságok a polgári perrendtartás szerint járnak el.

A 29-32. §-hoz

A törvényjavaslat ezen négy szakasza a találmány bejelentésének alakiságait szabályozza.

Hogy a bejelentés irásban nyujtandó be, vagy beküldendő, azt jelenti, hogy semmiféle bejelentés szóval elő nem adható, vagy jegyzőkönyvbe nem vehető. Ez nevezetesen azért szükséges, mert a bejelentés elsőbbsége az iktatóba való beérkezés és ezen hivatal folyó száma által határoztatik meg.

Kivánatos, hogy a feltaláló egyenesen vagy posta utján közvetlenül érintkezzék a szabadalmi hivatallal a törvényhatóságok vagy más közegek közbenjárása nélkül, minthogy az ilyen közvetitett külön kezelés zavarólag hathatna az elsőbbség megállapitására.

Eddig a szabadalmi kérvény bármely közigazgatási hatóságnál lévén benyujtható, a benyujtási órát és perczet kellett reájegyezni. Jövőben a szabadalmi hivatal iktató száma leend az elsőbbségre ugy határozó, mint a telekkönyvnél.

A bejelentés tartalmát illetőleg a legfontosabb a találmány czíme, melyre nézve a törvényjavaslat annak egyszerűségét külön hangsúlyozza, mert általában nem helyeselhető, hogy már magában a czímben foglaltassék a találmány leirása, vagy külön előnyei, vagy külön a tárgygyal kapcsolatban nem álló, vagy reklámszerű elnevezése.

A bejelentés mellékletei közül legfontosabb a leirás, mert ezen alapszik a szabadalom oltalma. Ezen leirás szerint itéltetik meg az ujdonság és annak alapján mondatik ki az esetleges bitorlás tényálladéka.

A leirás tartalma legnagyobb szigorral vizsgálandó azon irányban, hogy az oly világos legyen, hogy a szakértő ez alapon a találmányt értékesithesse a nélkül, hogy saját képességéből vagy szellemi tevékenységéből valamit hozzátenni vagy elhagyni kénytelen volna, mert a találmány nemcsak azért jelentetik be, hogy a feltaláló oltalomban részesüljön, hanem azért is, hogy az ipar fejlesztessék, a közjó előmozdittassék és a szabadalom lejártával vagy visszavonásával maga a találmány köztulajdonná váljék.

A leiráshoz tartozó rajzok arra valók, hogy a szabadalom megadása után közzététessenek, mi czélból rendeleti uton kellend annak szerkesztési módját és alakját azon okból körülirni, hogy ezen rajzok megfelelőleg nagyobb költség nélkül sokszorosithatók legyenek.

A bejelentés és mellékleteinek mily nyelven való beadására nézve a törvényjavaslat nem intézkedik és azt a kereskedelemügyi minister rendeletére bizza, mert noha az ily iratok rendesen az állam hivatalos nyelvén szerkesztendők, bizonyos tekintetben, nevezetesen a Horvát-Szlavonországokban és Fiuméban lakó feltalálókra nézve kivételeket kellend megállapitani.

E helyen megoldandó azon kérdés is, vajjon az egyszer bemutatott leirás utóbb kiegészithető, vagy módositható-e?

A rideg felfogás szerint a szabadalom úgy volna kiadandó, a mint a találmány bejelentetett. Ujabb módositások, javitások, vagy kiegészitések ujabb bejelentésre utasithatók.

Figyelembe kell azonban venni, hogy sokszor fordul elő annak szüksége, hogy a tökéletlen bejelentés és vele együtt a leirás kijavittassék vagy kiegészittessék. Ezt a törvényjavaslat mindaddig megengedi, mig a bejelentés közzé nem tétetett, mert ezen időtől fogva az csak ujabb közzététel utján volna eszközölhető.

A mennyiben a pótlás a találmány lényegét érinti és ez által az eredeti elsőbbség is változást szenvedne, ez iránt külön határozat hozandó.

A törvényjavaslat nem intézkedik titokban tartandó találmányokról és titkos leirásokról.

Régibb időben több állam szabadalmi törvénye minden szabadalmi leirás titokban tartását rendelte.

Jelenleg fennálló szabadalmi szabályaink szerint a feltaláló szabadalmi kérvényében a leirás titokban tartását kérheti.

A törvényjavaslat az ujabb külföldi törvények nyomán a titoktartás lehetőségét rendszerint kizárja, midőn minden bejelentésnek annak leirásával és rajzaival leendő előleges közzétételét elrendeli és csak az állam érdekében a honvédelmet érintő találmányokra enged kivételt.

Egyébiránt a titkos szabadalmak úgy a tulajdonosra, mint a nagyközönségre nézve károsak voltak; a tulajdonosra nézve, mert azok alapján a bitorló megfenyitését nem kivánhatta; az iparos közönségre nézve, mert az iparos vagy gyáros nem tudhatta, hogy berendezése vagy üzeme nem ütközik-e egy titkos szabadalmi leirásba, melynek alapján költséges berendezése egyszerre betiltható lehet.

Az amerikai Egyesült-Államokban a szabadalmi kérvények benyujtására vonatkozó szabályok a következők:

A feltaláló tartozik a szabadalom iránti folyamodványt angol nyelven szerkesztve a szabadalmi hivatalhoz benyujtani és annak teljesen kimeritő leirását, melyben a szabadalmi igény (claim) kiemelendő, a rajzokkal együtt csatolni.

Az igénypontok, a leirás és a rajzok aláirandók és tanuk által előttemezendők.

Szükség esetében minták vagy mustrák csatolandók. A folyamodó köteles esküvel erősiteni, hogy ő az eredeti és valóságos feltaláló és nincsen tudomása, hogy találmánya ismeretes vagy használtatott volna, egyuttal tartozik kijelenteni, mely államnak polgára.

Az eskü az amerikai Egyesült-Államokban az erre jogositott személyek, külföldön a követ, consul vagy az állam részéről alkalmazott kereskedelmi ügynök vagy közjegyző előtt teendő le.

(Nálunk a közjegyző eskü kivételére nincsen jogositva). A kérvény csak egy találmányra vonatkozhatik, ha a kérvényben vagy leirásban több találmány foglaltatik, a bejelentő felhivatik, hogy a nyilatkozzék, melyikét kivánja azok közül fentartani.

Angliában a kérvény a szabadalmi hivatalnál nyujtandó be és ideiglenes leirással felszerelendő; minden egyes iraton a benyujtás napja kiteendő. A kérvény csak egy találmányt foglalhat magában.

Belgiumban a szabadalom iránti kérvény vagy a tartományi kormánynál vagy az illető arrondissement comissariatusánál teendő le. A kérvényhez pecsételt boriték alatt kimeritő leirás, rajzok, minták vagy mustrák, a leirás hiteles másolata, a letett okmányok jegyzéke és az első évi díj fizetését igazoló nyugta melléklendő.

A kérvény bélyeges papiron irandó és kell, hogy a feltaláló nevét, állását és lakhelyét tartalmazza. Ily kérvény csak egy találmányra vonatkozhatik. A kérvényhez még egy másik nem bélyeges példány csatolandó, mely a benyujtás napjának és órájának feljegyzése mellett bizonylatkép visszaadatik. A leirás német, vlaman vagy franczia nyelven szerkesztendő.

Francziaországban a kérvény a kereskedelemügyi ministerhez czímezvén az illető megye főnöki irodájában adandó be. Hozzá a leirás franczia nyelven, a rajzok és minták melléklendők. A szabadalom tartamának ideje a kérvényben kiemelendő és oly czímmel látandó el, mely a találmányt röviden és pontosan jelzi. Minden okmány a feltaláló vagy megbizottja által aláirandó. Egyuttal 100 francról szóló elismervény mutatandó be, mely összeg a fizetendő díjakba beszámittatik. A benyujtásról jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a benyujtás napja és órája is felemlitendő, mely jegyzőkönyv másolata igazolványul kiszolgáltatik.

Olaszországban a kérvény a prefektura utján a kereskedelemügyi ministerhez intézendő. Ezen kérvény a feltaláló vagy meghatalmazott által aláirandó és abban a feltaláló, esetleg megbizottjának neve, hazája, lakhelye kiteendő.

Melléklendő: a leirás, rajz, esetleg minta, az esetleges meghatalmazott megbizása és az iratok jegyzéke.

A leirás vagy olasz, vagy franczia nyelven szerkesztendő és teljesnek kell lennie annyiban, hogy az minden szakértő által a kivitelnél használható legyen.

A leirás és a rajz három példányban, ha minta csatoltatik, a rajz csak két példányban csatolandó. A benyujtástól járó hat hó alatt megszoritás vagy változás kérhető.

Minden szabadalmi kérvényről jegyzőkönyv vétetik fel, melyben a feltaláló neve, lakhelye és a benyujtás időpontja felsoroltatik és melyről a bemutató másolatot kérhet.

Oroszországban a szabadalom a kereskedelmi és ipari szakosztálynál kérendő. A kérvényben a szabadalom tartama határozottan felemlitendő, a találmány hasznos volta kifejtendő és a leirás csatolandó, mely orosz nyelven szerkesztendő; ha az más nyelven nyujtatott be, az orosz forditás legkésőbben három hó alatt pótlandó. A benyujtáskor a díjak leteendők. A benyujtónak a korona pecsétjével ellátott bizonyitvány szolgáltatik ki.

Németországban a szabadalom iránti bejelentés irásban a szabadalmi hivatalnál eszközlendő. Minden találmány külön bejelentést igényel.

A bejelentés a szabadalom kiadására irányul és abban az oltalomban részesitendő tárgy pontosan felemlitendő.

A mellékletben a találmány olyformán irandó le, hogy annak alapján a találmány a szakértők által használható legyen. A leirás végén a szabadalmi igény, t. i. az, a mi oltalom alá helyezendő, pontosan leirandó. Ezenkivül a szükséges rajzok, képek, minták és mintadarabok csatolandók.

A bejelentés többi kellékeit a szabadalmi hivatal rendeleti úton határozza meg.

Addig, a mig a bejelentés kihirdetése iránt határozat nem hozatott, még mindig módositások nyujthatók be.

Svájczban az, ki találmányát szabadalmaztatni kivánja, köteles ez iránti kérvényét az ipari tulajdon tekintetében fennálló szövetségi hivatalnál beadni. Ily kérvény csak egy találmányra vonatkozhatik és abban a találmány czíme határozottan kifejezendő.

A kérvényhez csatolandó:

1. a találmány leirása, annak lényeges tartalmának felemlitésével;

2. a leirás megértésére szükséges rajzok;

3. annak igazolása, hogy a találmány mintája létezik;

4. a bejelentési és az első évi díja (40 frc.);

5. a bemutatott irományok jegyzéke.

A kérvény és mellékletei a három országos nyelv egyikén szerkesztendők.

Mintának már a bejelentésnéli bemutatása kötelezőleg elő van irva oly találmányoknál, melyek zsebórákra, kézi lőfegyverekre, végre oly találmányoknál, melyek bizonyos anyagok egybeállitására vonatkoznak.

Az ideiglenes szabadalmaknál csak a fennebbi 1., 2., 4. és 5. pontok alatti mellékletek csatolandók.

Ausztriában a kérvények vagy a helytartóságoknál, vagy közigazgatási kerületi kapitányságoknál nyujtandók be.

Magyarországban a kérvények vagy egyenesen, vagy a törvényhatóságok útján a kereskedelemügyi ministeriumhoz intézendők.

Az eddig fennálló szabályok szerint a kérvényben felemlitendő: a feltaláló neve, állása, lakhelye, annak esetleges megbizottja, a találmány tárgya, az évek száma, melyre a szabadalom díja le van fizetve, a titoktartásra vonatkozó nyilatkozat, az esetleges meghatalmazás; csatolandó a külföldi szabadalom-levél eredetben vagy hiteles másolatban, a leirás két példányban külön boritékban, a melyen a feltaláló neve és a találmány czíme irandó. Ezen boritékon a benyujtás napja és órája hivatalból feljegyeztetik s ez alkalommal a benyujtásról szóló igazolvány kiszolgáltatik.

A 33-37. §-hoz

A találmány bejelentése a bejelentési osztályban, felfolyamodás esetében a felfolyamodási osztályban tárgyaltatik és vagy a szabadalmi okmány kiadására, vagy a bejelentés végleges elutasitására vezet.

A bejelentést legelőször a bejelentési osztály egyik tagja vizsgálat alá veszi és ha az formai hiányokat vesz észre, javaslatára a főnök aláirásával pótlások rendeltetnek. Ha azon pótlások foganatosittatnak, vagy ha a bejelentő azokat nem is akarja foganatositani, a bejelentés mindenesetre valamely bejelentési osztályban tárgyaltatik. Ezen osztály a bejelentést vagy formahiány miatt, vagy azért visszautasithatja, mert a tárgy nem szabadalmazható. Ujdonság hiánya miatt az ügynek ezen állásában a bejelentés vissza nem utasitható, mert ez a hiány a felhivási rendszer mellett hivatalból a vizsgálat tárgyát nem képezi.

Ha formahiány nem forgott fenn, vagy a hiány pótoltatott és a találmány szabadalmazásra alkalmas, a bejelentési osztály a felhivási eljárást folyamatba teszi, azaz a bejelentést közzéteszi. Ezen eljárás abban áll, hogy a bejelentés lényeges pontjai a szabadalmi hivatal lapjában közzététetnek. Egyuttal a leirás, rajzok stb. a szabadalmi hivatal külön helyiségében mindenkinek megtekintésére nyitva állanak. Ezen közzétételtől fogva a találmány ideiglenes oltalomban részesül.

A kormány részéről a hadsereg, a honvédség és hadi tengerészet részére bejelentett találmányoknak közzététele elmaradhat és ezen találmányokra köztekintetből a szabadalom felhivási eljárás nélkül is egyszerűen kiadható.

A közzététel czélja az, hogy bárki igazolhassa, hogy a találmány nem szabadalmazható, nevezetesen, hogy az nem új, hogy a leirás elégtelen és hogy az, ki a találmányra igényt tart, kimutathassa azt, hogy az a bejelentőt nem illeti.

Ezen felszólalásra a közzététel napjától járó két havi határidő áll rendelkezésre. Rövidebb határidő, tekintettel arra, hogy a felszólalás tanukkal, könyvekkel, nyomtatványokkal és más sokszor nehezen feltalálható adatokkal igazolandó, alig volna indokolható.

Az ily felszólalás a bejelentővel közöltetik, erre tárgyalás tüzetik, melyre a felek a hivatkozott tanuk és szakértők megidézendők.

Az ügynek tárgyalása után a bejelentő osztály határoz és pedig a szabadalmat teljes kiterjedésében vagy bizonyos megszoritással megadja, vagy a bejelentést visszautasitja.

A bejelentési osztály ezen határozatai ellen felfolyamodásnak a felfolyamodási osztályhoz van helye.

A felfolyamodás egy példánya az ellenfélnek észrevételei beadása végett kiadatik. Ezen felfolyamodás és észrevételek fölött a felfolyamodási osztály vagy azonnal határoz, vagy előbb még a felek, esetleg még szakértőket hallgathat meg.

A felfolyamodási osztály határozata végleges, az ellen sem jogorvoslatnak, sem igazolásnak helye nincsen, a kifogásaival elutasitott felszólalónak azonban még mindig fenmarad a megsemmisités iránti kereset útja.

Ha a bejelentés véglegesen vissza van utasitva, ezen visszautasitás ugyanazon lapban hirdettetik ki, a melyben a bejelentés ki lett hirdetve és ezen időtől fogva az ideiglenes oltalom is megszünik, mintha az soha meg sem adatott volna.

Ha pedig a bejelentés közzététele utáni két hónapon belül az ellen senki sem szólalt fel, vagy felszólalás esetében a szabadalom véglegesen engedélyeztetett, a szabadalmi hivatal a szabadalmi okiratot kiadja és a szabadalom kiadását a hivatalos lapban közzéteszi.

Az északamerikai Egyesült-Államokban a szabadalmi biztos a szabadalmi kérvényt egy vizsgálónak (Examiner) adja ki, ki az iránt tesz jelentést, vajjon a találmány új, hogy az a bejelentő találmánya, vajjon eléggé hasznos és fontos-e és vajjon a leirás megfelelő-e. Ha a jelentés kedvező, a szabadalmi hivatal a szabadalmat kiadja. Ellenkező esetben vagy a folyamodó kiegészitésekre utasittatik, vagy a szabadalom megadatik.

Ily elutasitó határozat ellen több felfolyamodásnak van helye és pedig legelőször olyformán, hogy a folyamodó új vizsgálót kér, továbbá a főexaminatorok testületéhez, továbbá a szabadalmi biztoshoz, mint főnökhöz, végre a columbiai törvényszékhez és attól az Egyesült-Államok főtörvényszékéhez. A mennyiben tiltakozó vagy felszólaló nincsen, a keresetek a szabadalmi biztos ellen intézendők, ki azonban, mint vesztes fél költségekben nem marasztalható.

Angliában a kérvény egy korona-jogásznak adatik ki. Ha a kérvény rendben találtatik, a bejelentőnek 6 hóra ideiglenes oltalom biztosittatik.

Ezen ideiglenes oltalom közzéteendő. A fentebbi határidő lejárta előtt 12 napon belül a szabadalom végleges megadása (a szabadalmi okmány pecsétlése) iránt új kérvény adandó be, mely kérvény beadása után a szabadalmi kérvény a Commissioners of Patent Journal-ban közzéteendő azzal a felhivással, hogy mindenki, ki a szabadalmat ellenzi, az ellen a hirdetés napjától számitott 21 napon belül felszólalást nyujthat be.

A kitűzött törvényes idő után a leirás az esetleg beérkezett felszólalásokkal együtt az illetékes hivatalnokhoz kerül vissza, ki a szükséghez képest a felek meghallgatása után a bejelentés iránt határoz, a leirás tekintetében megszoritásokat tehet és a szabadalom megpecsétlését, azaz annak kiadását elrendelheti, vagy a bejelentést vissza is utasithatja. A pecsétlési engedély alapján a szabadalom tényleg ki is adatik.

A szabadalmi hivatal ezen határozata csakis biróilag semmiségi uton támadható meg.

Francziaországban a szabadalmak a beérkezett kérelmek sorrendje szerint a minister által minden vizsgálat nélkül adatnak ki. A ministernek azon kiadmánya, mely a kérelem szabályszerű benyujtását igazolja, szabadalmi levélnek tekintetik. Ezen kiadmány, melyhez a leirás és rajz csatolandó, díjmentes. Egyébként 25 franknyi díj befizetése mellett másolat is szolgáltatik ki. Ha a kérvény visszautasittatik, a díj fele visszaadatik, másik fele a díjba beszámittatik, akkor, ha három hó alatt új kérvény érkezik.

Hasonló módon járnak el Olaszországban is, csakhogy a formahiba miatt bekövetkező visszautasitás ellen felfolyamodásnak van helye a minister által kinevezett tizenöt tagú bizottsághoz.

Németországban a bejelentés a bejelentési osztály egyik tagja által megvizsgáltatván, ha hiány mutatkozik, a bejelentő pótlásra hivatik fel.

Ha pedig kitünik, hogy a találmány nem szabadalmazható, a bejelentő kitüzendő határidő alatt adandó nyilatkozattételre hivatik fel, ha erre a bejelentő kellő időben nem nyilatkozik, a bejelentés visszavontnak tekintendő. Ha ellenben nyilatkozik és bejelentéséhez ragaszkodik, a bejelentési osztály határoz.

Ezen osztály a bejelentést visszautasithatja, ha a feltételeknek elég nem tétetik, vagy ha a találmány szabadalmazhatónak nem találtatik.

Ezen határozat hozatalában azon tag, ki az előleges végzést tervezte, részt nem vehet.

Ha a bejelentési osztály a bejelentést helyesnek és a szabadalmazást lehetőnek találja, a bejelentés közzétételét elrendeli. Ezen közzététellel már előleges oltalom jár. Egyuttal a bejelentés összes mellékleteivel együtt minden megtekintésre nyilvánosan kitétetik (ausgelegt).

A közzététel a bejelentő kérvényére legfeljebb 6 hóra felfüggeszthető. Ha ezen felfüggesztés csak három havi időtartamra kéretik, az meg sem tagadható.

A hadsereget és haditengerészetet érdeklő, az államkormány által bejelentett találmányok közzététele mellőzhető.

A közzétételtől számitandó két hó alatt a szabadalom megadása ellen óvás tehető.

Ily óvásnak tárgyalására az érdekelt felek, nemkülönben tanuk és szakértők is idézhetők.

Az óvás folytán, vagy ha ilyen be nem adatott, csak a bejelentés fölött, most már a bejelentési osztály határoz.

Ezen határozat ellen felfolyamodásnak van helye a felfolyamodási osztályhoz.

Ha a szabadalom kiadása érvényesen elhatároztatott, a szabadalmi okirat kiadatik és a megadás közzététetik; ha pedig a szabadalom megtagadtatott, ezen körülmény is közzéteendő és ily esetben az ideiglenes oltalom meg nem adottnak tekintendő.

A svájczi legújabb törvény szerint a szövetségi hivatal a kérvényt alaki hiányok miatt visszautasithatja. Ezen visszautasitás ellen felfolyamodásnak van helye és pedig az illetékes szövetségi osztályhoz, onnan pedig a szövetségi tanácshoz.

Ha a szövetségi hivatal a találmányt törvényes oknál fogva szabadalmazhatónak nem találja, a bejelentőt bizalmasan figyelmezteti, reá bizván azt, vajjon a bejelentést visszavonni, módositani vagy föntartani kivánja.

Ha a találmány rendben találtatik, vagy a bejelentő a figyelmeztetésre nem hallgat, a szabadalom a bejelentő felelősségére és veszélyére és a találmány ujdonsága vagy értéke iránti szavatosság nélkül kiadatik.

A szabadalom alakja egy bizonyitvány (Attest) arról, hogy a találmány, melynek leirása és rajza csatoltatik, kellőleg benyujtatott.

Fennálló szabadalmi szabályaink értelmében a ministerium a szabadalmi kérvényt és mellékleteit megvizsgálja és esetleges kiegészitésekre vagy módositásokra határidőt tűz ki.

A találmány ujdonsága vagy czélszerűsége azonban hivatalbóli vizsgálat tárgyát nem képezheti. A mennyiben a kérvény és mellékletei rendben lévőknek találtatnak, a szabadalmi okmány kiállittatik és a folyamodónak vagy megbizottjának kézbesittetik, egyszersmind pedig a szabadalom kiadása a „Központi Értesitő”-ben közhirré tétetik.

A 38-40. §-hoz

A szabadalom visszavonásának eseteit a 20. §, annak megsemmisitésének eseteit a 21. § sorolja elő.

Ugy a visszavonás, mint a megsemmisités kizárólag csak rendes kereset alapján mondható ki.

Ez következménye a felhivási rendszernek, mely az előleges hivatalos megvizsgálást mellőzi és a kifogások megtételét a külön figyelmeztetendő nagyközönségre bizza.

A bárki által inditható megtámadás alatt azon perek is értendők, melyeket a szabadalmi felügyelők utasitás folytán az államhatalom nevében közérdekből indithatnak.

Külföldiek, kik az országban a költségek és esetleges birság tekintetében felelősségre nem vonhatók, a hivatal belátása szerint, avagy a megtámadott szabadalom tulajdonosának, vagy megbizottjának inditványára arra is kötelezhetők, hogy a költségek és esetleges birság fedezetére megfelelő óvadékot tegyenek le.

Külön perrendtartási szabályokat a visszavonási és semmiségi perek tekintetében alkotni nem tartottam szükségesnek, hanem csakis a fennálló perrendtartás szabályaira kellett utalnom, mert különben perjogunk codificatiója folyamatban lévén, ennek törvényes szabályozásáig csupán csak a szabadalmi perek számára külön eljárási módot javaslatba hozni annál kevésbbé tartottam szükségesnek, mert az új polgári perrendtartás életbelépténél a jelen szabadalmi törvényt ismét módositani kellene.

Eltérőleg az e tekintetben rendelkező többi törvénytől, a visszavonási és megsemmisitési pereknek másodfokú eldöntését a szabadalmi hivatalban felállitott és részint birói, részin szakértői képességgel biró tagokból alakitott felfolyamodási osztályhoz utaltam.

Ezen másodfokú tanács oly tagokból álland, kik első fokban nem itélnek és egy teljesen megbizható szakértő testületet képezend.

Harmadfokú biróságnak a törvényjavaslat a szabadalmi tanácsot jelöli ki s azt a függetlenség szükséges attributumával ruházza fel.

Ez által a szabadalmi tulajdonnak azon magas garantiákat óhajtom nyujtani, mely szerint fontos vagyonjogi kérdésekben legalább utolsó fokban a teljesen független magas biróság itéljen.

A ministeri döntés, még ha annak támogatására a minister által külön szakbizottság, vagy szabadalmi tanács neveztetnék ki, soha sem zárhatná ki azon feltevést, hogy az illetékes minister magán-, esetleg pedig iparfejlesztési indokok által befolyásolható volna.

Ezen indokból a szabadalmi perek eldöntését külön e czélra alakitott és teljesen független biróságra kivántam bizni, melynek itéletei minden irányban kellő megnyugvásra vezethetnek.

Minthogy a fentebbiek szerint a szabadalmi hivatal előtt rendes perek folytatandók, ki kell mondani, hogy az ott letett perdöntő eskü és tanuk és szakértők nyilatkozatai ép oly természettel birnak és ugyanazon bűnfenyitő következményeket vonják maguk után, mintha azok valamely királyi biróság előtt tétettek vagy előadattak volna.

Hogy pedig tanuk és szakértők megjelenésük vagy vallomásaik megtagadása által a biráskodást lehetetlenné ne tehessék, a biróságok, esetleg katonai hatóságok kötelezendők, hogy a szabadalmi hivatalnak e tekintetben jogsegélyt nyujtsanak.

Nehogy a szabadalmak megtámadása végtelenre nyujtathassék, a konok módon támadó felperesnek birságolását kimondandónak vélem, mi annál szükségesebb, minthogy a visszavonási és semmiségi pereket mindenki indithatván, külön ugyanazon már véglegesen eldöntött ügyben egy felperes a másik után léphetne fel és igy az érvényesen kiadott és fentartandó szabadalom folytonosan per alatt tartatván, ennek értéke az egész szabadalmi idő alatt kétessé volna tehető.

Az északamerikai egyesült államokban a szabadalom csakis kifogásképen, a szabadalomtulajdonos által inditott bitorlási per folyamán az állitólagos bitorlás miatt perbe vont személy által támadható meg.

Angliában a szabadalmat bárki magánjogi per utján megtámadhatja. A kereset a megye sheriffje előtt indittatik, előbb azonban az „Attorney general” által megvizsgáltatik, ki a per inditására hozzájárulhat vagy hozzájárulását meg is tagadhatja. A per a magánjogi három felső biróság egyikéhez (Court of Queens Beneh Common Pleas és Exchequer) utaltatik és ott magánjog szabályai szerint (esküdtek hozzájárulásával) döntetik el.

Ha a keresetnek hely adatik, a szabadalom megsemmisitése kimondatik.

A megsemmisitési okok kifogásképen a bitorlási perben is felhozhatók; ezen esetben azonban nem a szabadalom általános megsemmisitése, hanem csak az alperes irányában való érvénytelensége mondható ki.

Belgiumban a visszavonás és érvénytelenség közigazgatási úton királyi parancs által mondható ki.

Francziaországban a megsemmisités mindazoknak keresetére kimondható, kik e tekintetben érdekeltek. A kereset a rendes biróság illetékességéhez tartozik. Az itélet a szabadalmat rendszerint csak a felperes irányában érvényteleniti.

Az államkormány ily keresetet maga nem indithat, másnak a keresetéhez azonban csatlakozhatik, mely esetben a szabadalom általános megsemmisitése mondatik ki.

Ugyanez áll Oroszországban is, csakhogy ott a szabadalom általános megsemmisitése előbb ki nem mondható, mig a magánfeleknek keresetére kétszer érvénytelennek ki nem mondatott volna.

Németországban a szabadalom visszavonása vagy megsemmisitése csak inditványra történik.

Ezen kereset annyiban meg van szoritva, hogy ujdonság vagy szabadalmazhatóság hiánya miatt a kereset a szabadalom megadásának közzétételére következő öt év lejárta után már el nem fogadtatik.

A külföldön lakó inditványozó az eljárás költségeinek fedezésére óvadék letételére kötelezhető.

A beadott inditvány a szabadalom tulajdonosának egy hó alatt adandó nyilatkozat végett kiadatik. Ha ezen nyilatkozat elmarad, a szabadalmi hivatal az inditványozó által előadott minden állitást valónak tartva, határoz. Ha ellenben a szabadalom tulajdonosa nyilatkozik, a felek beidézése és meghallgatása után a szabadalmi hivatal határoz, mely alkalommal a költségek megitélése iránt is dönt.

A biróságok kötelesek a szabadalmi hivatalt eljárásában támogatni.

A szabadalmi hivatal (semmiségi osztály) határozata hat hét alatt a birodalmi törvényszékhez (Reichsgericht) felebbezhető.

Svájczban a semmiséget bárki kérheti, ki e tekintetben jogi érdeket igazolhat.

Érdekelt félnek mindenesetre az tekintendő, ki szabadalmi bitorlás miatt üldöztetett. A semmiségi kereset a rendes biróság hatásköréhez tartozik.

A jelenleg nálunk érvényben álló szabályok szerint a semmiségi kereset a kereskedelemügyi ministerhez intézendő.

Az eljárás a polgári rendtartás szerint folyik; az iratváltások befejezése után az esetleg hivatkozott tanuk az illetékes hatóság útján hallgattatnak kik és a mennyiben szakkérdések vitásak, a József-műegyetem véleménye bekéretik, melynek beérkezte után a kereskedelemügyi ministerium kebelében szervezett tanács, melyben szakértők is részt vesznek, tárgyalja a pert és javaslatait a minister elé terjeszti, ki ezen ügyben véglegesen határoz.

VI. FEJEZET

A szabadalmi lajstrom, a szabadalmi levéltár és a szabadalmi közlöny

A 41-44. §-hoz

A törvényjavaslat a szabadalmakra nézve a lehető legnagyobb nyilvánosságot tartja szem előtt. Az eddig a feltalálónak kivánságára engedélyezett titoktartásnak a fennebb elősorolt okokból többé nincsen helye.

Ezen rendelkezést a közérdek is indokolja, mert a technika haladása csak úgy mozditható elő, ha minden technikai javitás haladéktalanul köztudomásra jut és ez által további találmányok előidézésére felhasználható.

E nyilvánosság elve kifejezését találja:

1. a szabadalmi lajstrom vezetésében;

2. annak és az összes leirások, rajzok, minták szabad, korlátlan és mindenkinek megengedett megtekintésében és végre

3. a szabadalmakra vonatkozó minden fontosabb határozatnak, valamint a szabadalmi leirásoknak és ezek kiegészitő részét képező rajzoknak külön hivatalos lapban való közzétételében.

A szabadalmi lajstromba a szabadalom tulajdonosára vonatkozó ép úgy, mint a meghatalmazottra nézve beállott változások is bejegyeztetnek ugyan, a nélkül azonban, hogy a bejegyzések folytán az átruházások és megbizások jogérvénye ez által megtámadhatlanná válnék.

A szabadalmi lajstrom ugyanis közokiratnak tekintendő, de nem birhat azon jogi hatálylyal, mint a telekkönyv, melynek bejegyzései jogokat állapitanak meg.

A használati és gyakorlatba-vételi jogok nem jegyeztetnek a lajstromba, mert azok oly formában is engedélyezhetők, hogy azoknak bejegyezése nem volna eszközölhető, pl. szóbelileg tanuk előtt vagy azok nélkül és ennélfogva egyes engedélyek bejegyzése, másoknak pedig mellőzése ott, hol az nem kötelező, csak zavarokra adhatna alkalmat.

Nem tárgya a feljegyzésnek a gyakorlatba-vétel sem, mert annak megtörténte a visszavonási perben igazolandó és előleges igazolása a meg nem hallgatható ellenféllel szemben úgy sem birhat hatálylyal; annak előleges, minden contradictorius eljárás nélküli bejegyzése pedig csak félrevezetésre és szemfényvesztésre alkalmas.

Végre nem jegyezendők be a lajstromba sem az elzálogositások, sem pedig a birói foglalások, mert a szabadalmi lajstrom nem telekkönyv és nehezen is volna annak szabályai szerint kezelhető. A nélkül pedig a zálogjogok és birói foglalások rangsorozata és elsőbbsége nem biztositható, ily biztositás nélkül pedig ily feljegyzések a közönségnek többet árthatnának, mint valósággal használnának.

Daczára annak, kétségkivül minden kiadott szabadalom, sőt még a bejelentés által biztositott jog is az elzálogositás és birói foglalás tárgyát képezheti, de erre nézve a rangsorozatot a biróságok határozzák meg és miután a szabadalom vagy a megadása iránti jog végrehajtásilag másra ruházható, ezen átruházás a biróság megkeresésére a szabadalmi lajstromba be is jegyezhető.

A közzététel módjára nézve a törvényjavaslat részletes intézkedéseket nem tartalmaz, mert a „Szabadalmi Közlöny” berendezése, esetleg más hivatalos lappal való egyesitése iránt csak a szabadalmi hivatal szervezése után lehet rendeleti uton intézkedni és kivánatos, hogy ezen rendelkezések a mutatkozó szükséghez képest bármikor rendeleti uton ismét módosithatók legyenek.

Egyet azonban már most is lehet kiemelni, t. i. azt, hogy kivánatos leend, miszerint a szabadalmak leirásai és a rajzok másolatai a hivatalos lap oly mellékletét kell, hogy képezzék, mely műszaki becscsel birván, az külön is elárúsitható, illetőleg, hogy arra külön is előfizetni lehessen.

Az Északamerikai Egyesült-Államokban a szabadalmi biztos időközönként a szabadalmak leirásait és rajzait közzéteszi, belföldön az államoknak és hatóságoknak, külföldre a nyilvános könyvtáraknak szétküldi és a nem hitelesitett példányokat bárkinek eladja.

Ezenkivül a kiadott, átruházott és megszünt szabadalmak az „Official of the United Staates Patent Office” czímű lapban tétetnek közzé. A szabadalom átruházása, valamint a bár helyileg megszoritott kizárólagos használati engedély, későbbi jóhiszemű vevő vagy zálogos hitelező irányában érvénytelen, ha az az okmány keltétől számitandó három hó alatt a szabadalmi hivatalnál be nem jegyeztetett.

Angliában a szabadalmi hivatalnál egy szabadalmi lajstrom vezettetik, melyben időnkénti sorrendben minden szabadalom és annak kiterjedésére, megszoritasára, megszünésére és megsemmisitésére vonatkozó összes adatok bejegyzendők és mely mindenkinek megtekintésére nyitva áll.

Ugyanott vezetendő a „tulajdonosok lapja”, melyben a szabadalomra vonatkozó tulajdonjogok, az átruházások, a használati jogok és azon területek, a melyekre azok vonatkoznak, beirandók.

Ha e könyvben bejegyzés kitüntetve nincsen, a szabadalom tulajdonosának az tekintendő kinek az eredetileg kiadatott.

E könyvből mindenkinek kivonatok adatnak és azt bárki megtekintheti.

A nem ideiglenes leirások, bemutatások után, az ideiglenesek pedig az ideiglenes oltalom lejárta után mielőbb kinyomtatandók. E nyomtatványok nyilvános könyvtáraknak, muzeumoknak stb. szétküldendők.

Az angol szabadalmi leirások teljes gyüjteménye találtatik:

Németországban, Berlinben (császári szabadalmi hivatal), Drezdában (műegyetem), Hannoverben (műegyetem), Mühlhausenben (société industrielle), Aachenben (kereskedelmi kamara) és Gothában (herczegi könyvtár).

Ezenkivül a szabadalmi hivatal kivonatokat ad, melyekben már több, mint 90.000 szabadalom foglaltatik 90 kötetben.

1878. évi január 1-je óta a szabadalmi hivatal legalább egynegyedévi előfizetéseket fogad el „Comissioners of Patent Journal” czímű lapra.

Mihelyest valamely már megszünt szabadalom leirásai elfogytak, azoknak újból való nyomtatásáról kell gondoskodni.

Belgiumban is gondoskodik a szabadalmi leirások közzétételéről, azok a megadást követő három hónap alatt többnyire kivonatilag a „Recueil special des brevets d’invention” czímű gyüjteményben adatnak ki.

Francziaországban a szabadalmak megadása kihirdetendő, ezenkivül a ministeriumnál lajstrom vezetendő, melybe a szabadalmak és az ezekre vonatkozó változások bejegyzendők.

A leirások, rajzok és minták a szabadalom megszüntéig a ministeriumnál őriztetnek, a hol azokat bárki megtekinthető. A lejárat után a leirások stb. a Conservatoire des arts et metiers-nek adatnak át.

A leirások és rajzok a „Recueil des brevets d’invention” czímű gyüjteményben közzététetnek és ezenkivül évenkint még külön szabadalmi katalogus is jelenik meg.

Olaszországban is vezettetik a szabadalmakról lajstrom, de azokból csak bélyeges kérvényre adatnak kivonatok.

A leirások és rajzok egy „Bolletino industriale del Regno d’Italia” czímű gyüjteményben jelennek meg, holott a többi hirdetések a „Gazetta officiale” czímű hivatalos lapban tétetnek közzé.

Oroszországban minden szabadalom megadása után azonnal a hivatalos lapokban tétetik közzé. Az illető szakosztály köteles a szabadalmak jegyzékét bárkinek, ki azért jelentkezik, megmutatni.

A szabadalom a hivatalos lapokban rajz nélkül, rajzokkal együtt pedig a császári műszaki társaság közlönyében kihirdettetik.

A német birodalomban a szabadalmi hivatalnál lajstrom vezettetik, mely a szabadalom tárgyát és tartamát a szabadalom-tulajdonos és esetleges megbizottjának nevét és lakhelyét tartalmazza.

Ezen lajstromba a szabadalom kezdete, lejárta, megszünte, visszavonása és megsemmisitése is bevezetendő.

Ugyanabba iratnak be az előforduló átruházások is.

A lajstromnak, a leirásoknak, rajzoknak és mintáknak megtekintése, a mennyiben mindezeknél nem a hadsereg vagy haditengerészet czéljaira az államkormánynak adott szabadalmakról van szó, mindenkinek szabad.

A szabadalmi hivatal a törvény által rendelt közzétételeket a Reichsanzeiger” czímű hivatalos lapban hirdeti, ezenkivül azonban külön lapot („Patentblatt”) ad ki, melyben ezen hirdetések is foglaltatnak és melynek melléklapjában (Patentschriften) az egyes leirások és rajzok híven és teljes szövegében tétetnek közzé.

A svájczi szövetségi szabadalmi hivatal lajstromot vezet, melyben foglaltatnak:

az engedélyezett szabadalom tárgya és osztálya, a tulajdonos neve és lakhelye, a képviselő neve és lakhelye, a bejelentés napja, a minta létezésének kimutatása és ennek napja, az átruházások, valamint a használati engedélyek, elzálogositások, megsemmisitések és kisajátitások.

A szabadalmi lajstrom tartalmáról bárkinek kivánatára szóbeli vagy irásbeli értesités adandó.

Szóbeli értesitésért egy frank, irásbeliért két frank fizetendő.

A szabadalmi hivatal 14 naponkint a svájczi kereskedelmi hivatalos lapban a szabadalmak jegyzékét hirdeti és minden év elején a mult évben megadatott szabadalmak katalogusát kiadja.

Ezenkivül ugyanezen hivatal külön gyüjteményt (Patentschriften) át ki, melyben az összes leirások és rajzok foglaltatnak.

Eddigi szabályaink szerint nálunk is létezik szabadalmi lajstrom, melyet a szabadalmi levéltár vezet, melyben a szabadalom tárgya, a tulajdonos neve és lakása, a megbizott, továbbá az átruházások, foglalások, gyakorlatba-vételek igazolása, a megszüntetések és megsemmisitések jegyeztetnek be.

Ezen lajstrom nyilvános, mindenki által megtekinthető és abból hivatalos kivonatok adandók.

Ezenkivül a leirások és rajzok is, a mennyiben a szabadalom tulajdonosa titoktartást nem kért, vagy arról lemondott, szintén a szabadalmi levéltárban megtekinthetők, azokból másolatok vehetők és hitelesitett kiadmányok kérhetők.

A szabadalmak engedélyezése, átruházása, megszünése és megsemmisitése a „Központi Értesitő” czímű lapban hirdettetnek. Évenkint a fennálló szabadalmakról hivatalos katalogus jelenik meg.

A szabadalmak leirásaiból és rajzaiból az érdekesebbek, a mennyiben nem titkosak, egy külön hivatalos közleményben közöltetnek, mely a „Magyar Ipar” czímű lap mellékleteképen jelenik meg. A hivatalosan készitett cliché-k még más szaklapoknak is használatra átengedtetnek.

VII. FEJEZET

Díjak

A 45-48. §-okhoz

A szabadalmi eljárásban többféle díj szedetik:

1. Szabadalmi évi díj.

2. Különböző eljárási díjak.

3. Bélyegilletékek.

A szabadalmi évi díjak czélja, hogy az államnak a szabadalmak kezelése és azok oltalma körül felmerülő költségei fedeztessenek és hogy haszontalan, az ipar fejlesztésére nézve kellő hatással nem biró találmányok szabadalmazása, a mennyire lehet, korlátoltassék. Ezen évidíjak koronkint emelkedő mérvben terveztetnek azért, hogy a találmányok szabadalma, melyek a jelenlegi tulajdonosnál a gyakorlatban nem érvényesültek, a tulajdonos által elejtessenek és szabad forgalomba kerüljenek, hogy azután talán ügyesebb egyének annak eredményesebb gyakorlatba-vételéről gondoskodhassanak; de indokolt ezen emelkedő díjfizetés azért is, mert azok, kiknek a szabadalom nagyobb hasznot hajt, képesek is nagyobb évi díj fizetésére.

Ezen okok tekintetbevételével a szabadalmi díjakat az eddig fennállókkal szemben ugyan magasabb összegben állitottam be a törvényjavaslatba (eddigi 735 forinttal szemben 2.500 koronát, vagyis 1.250 frtot), ezen felemelést azonban inkább a későbbi évek díjainál terveztem és az első évi díjat még csekélységgel leszállitva, csupán a bejelentési díjjal emeltem az első évi költségeket. Megjegyzem különben, hogy ezen felemelt díjak még mindig sokkal csekélyebbek, mint a Németországban szedett díjak (összesen 5.280 márka).

Minthogy még egyelőre a szabadalmi hivatal költségeit pontosan megállapitani és a bejelentendő találmányok számát, valamint az azokért fizetendő díjakat biztosan kiszámitani nem lehet, a kormánynak azon jogát kellett fentartanom, hogy azon nem várt esetre, ha a díjak a hivatal kiadásait nem fedeznék, a törvény életbeléptét követő három éven belül a díjakat legfeljebb 25%-kal felemelhesse.

Az első évi díj nem azonnal a bejelentéssel fizetendő, hanem csak a közzététel elrendelése után 60 nap alatt, mert akkor már a szabadalmi hivatal annak legalább szabadalmazhatását elismerte, bár az ellen a felek részéről még mindig felszólalás emelhető.

A második évtől fogva járó díjak rendszeresen a lejárat napjáig fizetendők.

Eddig, ha ezen határidő elmulasztatott, a szabadalom megszüntnek volt tekintendő és e mulasztás kivételesen legfelsőbb kegyelmi tény által volt orvosolható. Minthogy azonban a mulasztások sokszor a szabadalom-tulajdonos felejtkezéséből, betegsége vagy más akadályok folytán következhetnek be, a méltányosság azt követeli, hogy a határidő ne szabattassék meg oly szigorral, miért is a törvényjavaslat még 60 napi pótidőt enged, melynek tartama alatt a díj bizonyos pótdíjjal együtt olyformán fizethető, hogy a mulasztás következményei be ne álljanak.

Szándékom ezenkivül rendeleti úton oly irányban intézkedni, hogy minden szabadalomtulajdonos, vagy megbizottja a lejáratról levél útján értesittessék. Minthogy azonban ezen értesités elmaradása vagy nem kellő kézhez szolgáltatása miatt felszólalások történhetnének és igy a szabadalom fennállása vagy megszünése kétséges maradna, nem volna czélszerű a szabadalmi hivatal ezen teendőjét, mint kötelezőt a törvénybe felvenni.

Ujitást képez a törvényjavaslat azon intézkedése is, hogy szegénységet igazoló feltalálók, valamint napi keresetre utalt munkásoknak a szabadalmi díjak hitelezhetők addig, mig az első év lejártával kitünik, hogy a találmány értékesithető-e, vagy sem.

Első esetben a szabadalmi díj utólagosan befizethető, az utóbbi esetben, ha ennek folytán a szabadalom meg nem hosszabbittatik, a díj végkép elengedhető.

A vagyontalan feltalálókon eddig úgy lehetett segiteni, hogy költségvetésileg előirányzott megfelelő csekély tételből a díjak befizetésére szükséges összegek kiutalványoztattak, mi a javasolt intézkedés folytán ezentúl szükségtelen leend.

A befizetett évi díjak csak egy esetben térittetnek vissza, t. i., ha a szabadalom megtagadtatik; visszavonás, vagy megsemmisités esetében ily visszafizetésnek helye nincsen, mert a szabadalom a feltaláló veszélyére engedélyeztetik és ha kellő alapja nem volt, vagy tulajdonosát mulasztás terheli, vagy ő a szabadalomról lemondott, a befizetett díjak az állampénztárt illetik.

Külön szabadalmi díjak járnak az évi díjakon kivül a bejelentésért, a bejelentett leirás módositásáért, felfolyamodások, visszavonási és megsemmisitési keresetek és az ily perek folytán beadott felebbezések után, nemkülönben a szabadalom megállapitása és átruházása után.

Mindezen díjak azért fizetendők, mert az illető a szabadalmi hivatal külön munkálkodását veszi igénybe és méltányos, hogy ezen külön eljárás költségeit is viselje.

Az összes dijak vagy közvetlenül az állampénztárba befizetendők, vagy posta utján oda utalandók. Az egyes adóhivataloknál teljesithető befizetéseket a törvényjavaslat mellőzi, mert nehézségekbe ütközik az azokkal való folytonos érintkezés és az azoktól beérkező jelentéseknek esetleges hiba folytán való elmaradása a szabadalom fennállása, vagy megszünése tekintetében zavarokat idézhetne elő.

A bélyegilletékek tekintetében a törvényjavaslat csak azon csekély eltérést tartalmazza, hogy a szabadalmi lajstrom-kivonatok, melyeket a szabadalmi hivatal tartozik kiállitani és hitelesiteni, 6 koronányi bélyeg alá esnek és hogy a felszólalás teljesen bélyegmentes.

Az utóbbi bélyegmentesség az által van indokolva, hogy a közérdek kivánja, miszerint a találmány ujdonságának hiányát bárki a szabadalmi hivatal tudomására hozhassa és ezen felszólalás bélyegköltség által ne nehezittessék vagy akadályoztassék.

Amerikában a szabadalmi díjak a következők:
Minden szabadalom iránti kérvény után 15 dollár
Az eredeti szabadalom kiadásáért 20 dollár
A „caveat” vagy előleges bejelentésért 10 dollár
A lemondásért, illetve megszoritásért 10 dollár
Minden hosszabbitásért 50 dollár
Annak megadásáért 50 dollár
Fellebbezésért 10 dollár
Felülvizsgálatért 20 dollár

Az összes költségek egyszerű szabadalom elnyeréséért 35 dollárra, hosszabbitás esetében 135 dollárra rugnak.

Angliában fizetendő:
A szabadalom engedélyezése iránti kérvényért 5 font
A jogtudó hivatalnak felhatalmazásáért a szabadalom kiadása iránt 5 font
A szabadalom engedélyezéseért 5 font
A szabadalom pecsétléseért 5 font
A leirásért 5 font
Hosszabitásért a 3. év lejárta előtt 50 font
Hosszabbitásért a 7. év lejárta előtt 100 font
összesen 175 font.

A bejelentésre vagy lemondásra alkalmazandó bélyegilleték 5 font.

Belgiumban a díjak:
Az 1. évben 10 frank,
Az 2. évben 20 frank,
Az 3. évben 30 frank,

és igy tovább a 20. évig, midőn a díjak 300 frankot tesznek ki.

A díjak még a lejárat után 6 hó alatt fogadtatnak el, ha 10 frank birságpénz csatoltatik.

Francziaországban:
5 évre 500 frank,
10 évre 1.000 frank,
15 évre 1.500 frank,

jár, mely díjak évi 100 franknyi részletekben fizethetők.

Teljes vagy részletes átruházás esetében a még hátralevő díjnak teljesen befizetendők.

Olaszországban a kérvényért annyi 10 lira fizetendő, a hány évre a szabadalom kéretik. Ezenkivül még

az első három évre 40 lira,
a következő három évre 65 lira,
a 7., 8., 9. évre 90 lira,
a 10., 11. és 12 évre 115 lira,
az utolsó három évre 140 lira jár.

Oroszországban a díjak:

3 évre 90 rub.
5 évre 150 rub.
10 évre 450 rub.

Behozatali szabadalmak díjai:

az 1. évre 60 rub.
a 2. évre 110 rub.
a 3. évre 180 rub.
a 4. évre 240 rub.
az 5. évre 300 rub.
a 6. évre 360 rub.

Spanyolországban az első évre 10 peseta, a második évre 20 peseta és minden következő évre 10 pesetával több fizetendő.

Németországban minden szabadalom megadásáért fizetendő 30 márka

a 2. évre 50 márka
a 3. évre 100 márka
a 4. évre 150 márka
a 5. évre 200 márka
a 6. évre 250 márka
a 7. évre 300 márka
a 8. évre 350 márka
a 9. évre 400 márka
a 10. évre 450 márka
a 11. évre 500 márka
a 12. évre 550 márka
a 13. évre 600 márka
a 14. évre 650 márka
a 15. évre 700 márka
Összesen 5.280 márka.

Ezen díjak a lejárat utáni hat hét alatt fizetendők.

Ezen határidő lejárta után a fizetés 10 márkányi pótfizetéssel együtt további hat hét alatt fogadható el.

A szegénységet igazoló feltalálónak az 1. és 2. évre járó díj fizetésére halasztás adható, és ha a szabadalom a harmadik évben megszünik, a díjak el is engedhetők.

A szövetségi tanács határozata folytán a fenti díjak törvénymódositás nélkül leszállithatók.

Svájczban minden szabadalmi bejelentésért 20 frank és ezenkivül a következő évi díjak fizetendők:

az 1. évre ..... 20 frank
a 2. évre ..... 30 frank
a 3. évre ..... 40 frank

és igy minden további évre 10 frankkal több, úgy, hogy az összes díjak 1.370 frankot tesznek. Ha a díjak előre fizettetnek és a befizető a szabadalomról lemond, a még nem esedékes díjak visszaadatnak.

Javitási szabadalmakért egyszer mindenkorra 20 franknyi díj jár.

Svájczban lakó vagyontalan feltalálónak a díjak befizetésére a negyedik év kezdetéig halasztás engedhető és ha ő azután szabadalmát nem hosszabbitja, a fizetés el is engedtetik.

Az évi díjak a lejárat után három hónap alatt fizethetők.

A szabadalmi hivatal minden arra való kötelezettség nélkül, a szabadalom tulajdonosát a lejáratra figyelmezteti.

Magyarországban a m. kir. helytartótanács által az ország összes törvényhatóságaihoz intézett 1822. márczius 12-én 6137. sz. a. kelt rendeletében a szabadalmi díjak következőleg voltak megállapitva:

az első 5 évre 50 p. frt,
a 6. évre 15 p. frt,
a 7. évre 20 p. frt,
a 8. évre 25 p. frt,
a 9. évre 30 p. frt,
a 10. évre 35 p. frt,
a 11. évre 40 p. frt,
a 12. évre 45 p. frt,
a 13. évre 50 p. frt,
a 14. évre 55 p. frt,
a 15. évre 60 p. frt,
Összesen 15 évre 425 frt. p. p.

A jelenleg fennálló szabályok szerint (1852. év óta) a szabadalmi díjak magasabbak ugymint:

az 1. évre 21 frt - kr. o. é.
a 2. évre 21 frt - kr. o. é.
a 3. évre 21 frt - kr. o. é.
a 4. évre 21 frt - kr. o. é.
az 5. évre 21 frt - kr. o. é.
a 6. évre 31 frt 50 kr. o. é.
a 7. évre 36 frt 75 kr. o. é.
a 8. évre 42 frt - kr. o. é.
a 9. évre 47 frt 25 kr. o. é.
a 10. évre 52 frt 50 kr. o. é.
a 11. évre 63 frt - kr. o. é.
a 12. évre 73 frt 50 kr. o. é.
a 13. évre 84 frt - kr. o. é.
a 14. évre 94 frt 50 kr. o. é.
a 15. évre 105 frt - kr. o. é.
Összesen 735 frt - kr. o. é.

A díjak pontosan legkésőbben a lejárati napon valamely állami pénztárnál befizetendők és a nyugta legkésőbben a lejárattól számitandó három nap alatt a ministeriumnál bemutatandó.

VIII. FEJEZET

A bitorlások és büntetések

A 49-55. §-hoz

A szabadalom jogtalan használata vagy büntető (bitorlási) vagy magánjogi (kártéritési) uton üldözhető.

A szabadalom bitorlásának fogalmához szükséges:

1. oly cselekmény, mely által a szabadalom tulajdonosának vagy jogutódjának a törvényben gyökerező jogai sértetnek, mely jogok lényege és terjedelme a 8. §-nál már ki volt fejtve;

2. hogy a cselekmény a szabadalom-tulajdonos, jogutódja, vagy igazolt meghatalmazottjának engedélye nélkül történt legyen, mely engedély általános vagy különös egy esetre vonatkozó lehet; végre

3. hogy a cselekmény tudva történt legyen, azaz, hogy a cselekvő a szabadalom-bitorlás tudatával birjon. Annak, ki a bitorlást elköveti, tehát tudnia kell, hogy másnak jogkörébe tényleg belenyul és tudnia kell azt is, hogy ez által másnak jogait sérti.

A jogsértés tudását illetőleg elégséges, ha a tettes könnyelműen, komoly megfontolás nélkül cselekszik, mert már egy harmadik érdekeinek könnyelmű megsértése, vagyis a „dolus eventualis” is involválja a tudatos jogtalanságot.

Igy pl. az iparos vagy kereskedő látván, hogy valamely tárgy szabadalmazottnak van jelezve, nem vesz magának fáradságot, hogy meggyőződjék, vajjon a tárgy csakugyan szabadalom alatt áll-e vagy sem; vagy ha körözvényben vagy más hirdetések utján tudomására hozatik, a szabadalom fennállása és a tettes nem győződik meg ezen állitás valódiságáról és a tárgyat mégis késziti vagy használja: akkor könnyelműségből sérti a szabadalmat.

Lehetséges az is, hogy a vádlott eleinte jó hiszemben volt és csak később áll be a dolus. Ha ezen „mala fides superveniens” a büntetendő cselekmény elkövetésekor már fenforgott, akkor az a bitorlás alanyi tényálladékát megállapitja.

A szabadalmi védelemnek a hivatalos lapban való közzététele magában véve nem bir azon jelentőséggel, mint a kereskedelmi czégekre vonatkozó közzétételek, vagyis nem bir a kereskedelmi törvény 9. §-ában foglalt azon sanctióval, hogy annak nem tudásával senki sem mentheti magát, mert senki sem kötelezhető, hogy az összes megadott szabadalmak jegyzékét és az azokra vonatkozó leirásokat és rajzokat tanulmányozza. Viszont pedig azon körülmény, hogy valamely szabadalom a hivatalos lap hirdetései közül talán hibából elmaradt, nem zárja önmagából ki a tettes tudatát; mindkét esetben az, hogy a sértő fél a szabadalomról tudomással birt, bizonyitandó és bizonyitható.

A tágabb értelemben vett „culpa” a szabadalombitorlás alapjául nem szolgálhat.

Ennélfogva szabadalom-bitorlás tényálladéka leginkább akkor fog megállapittatni, ha a sértő a jogositott által előre a szabadalomnak fennállására figyelmeztetett és, a mint a törvényjavaslat határozottan kijelenti, ha a tárgyak oly külső jellel láttattak el, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy az belföldön szabadalmazva van.

A szabadalmi oltalomra vonatkozó jelzést minden szabadalom-tulajdonos a tárgyakon alkalmazhatja.

Jelzési kényszert a törvényjavaslat nem ismer, mert nem szükséges valakit jogainak használatára szoritani.

Ily természetű jelzés alkalmazása, mely azonban valóságon nem alapul, az ipartörvény 58. §-a alapján kihágást képez.

A szabadalom bitorlása csak mint kihágás üldöztetik és a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv (1879:XL. tc.) szerint büntettetik. A törvényjavaslat ezen enyhébb felfogásának indokolására bátorkodom felhozni, hogy ilynemű kihágásoknál a sértett félnek érdeke inkább pénzbeli büntetésre és megfelelő kártéritésre irányul, mely a törvényjavaslat által megfelelő kielégitésre talál és hogy a védjegyek oltalmáról szóló 1890:II. tc. kivételével, melyben a törvény sértése vétségnek jeleztetik, ipartörvényeinkben mindenütt csak kihágások fordulnak elő, mint például a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról (1893:XXIII. tc.), az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről (1893:XXVIII. tc.), a csomagokban árult czikkek mennyiségtartalmának helyes megjelöléséről szóló törvényekben (1893:XXXIV. tc.).

Nem zárja ki azonban a törvényjavaslat azt sem, hogy ismétlés, tehát határozott rossz szándék esetében már nemcsak pénzbüntetés, hanem vele kapcsolatosan az elzárás büntetése is alkalmazható legyen.

A büntetések átváltoztatására, az elévülésre és a büntetésnek egyéb jogi következményeire nézve az 1879:XL. tc. szabályai találnak alkalmazást.

Különös súlyosbitó körülménynek tekintendő, ha alkalmazottak vagy azok követnek el bitorlást, kik a szabadalom tulajdonosához különös bizalmi viszonyban állnak és még azon kivül kimondandónak vélem az 50. §-ban, hogy ily személyek, kik az ily módon tudomásukra jutott találmányra szabadalmat eszközölnek ki maguk vagy harmadik személyek részére, a bűntettekről és vétségekről szóló büntető törvénykönyvnek szabályai szerint büntettessenek.

A jelen törvényjavaslatban emlitett kihágások csak a sértett fél kivánatára üldöztetnek és ezen fél a büntető eljárás meginditásától az itélethozásig el is állhat és keresetét a magánjogi polgári per útjára terelheti, mert a szabadalom specialis jog, melyek oltalma csakis a jogositott magánérdekében állhat.

Ép ugy, mint maga a büntetés kimondása, az utánkészitett, vagy utánzottnak bizonyult tárgyak elkobzása és azon eszközök és készülékek, melyek kizárólag a bitorlás végrehajtására szolgálnak, e czélra használhatatlanná tétele csak a sértett fél inditványára rendelhető el.

Az utánzott tárgyak csak akkor kobzandók el, ha azok a vádlott birtokában találtatnak, legyen az azok tulajdonosa, letéteményese vagy bizományosa.

Másnak birtokába került tárgyak, ha az illető nem foglalkozott az utánzással vagy forgalomba helyezésével, le nem foglalhatók. Oly szabadalmazott gépek, melyek iparszerűleg használtatnak, bárkinél lefoglalhatók.

Mily szerszámok és készülékek tekintendők olyanoknak, hogy a bitorlás végrehajtására kizárólag szolgálnak, az az itéletben meghatározandó tényt képez és az erre vonatkozó inditvány a tárgyalás folyama alatt teendő, a haszonvehetetlenné tétel itéletileg kimondandó, ennek folytán a végrehajtási stadiumban csak az itéletnek ide vonatkozó intézkedései foganatositásáról, nem pedig a tárgyak megállapitásáról lehet szó.

Ezen elkobzásra és haszonvehetetlenné tételre az elévülés nem terjed ki, mert ezek nem büntetések, hanem csakis a bitorlási ténynek jogi következményei.

Az elkobzott utánzások vagy megsemmisitendők, vagy egyezség útján a sértett fél birtokába mehetnek át, mert ezek a szabadalom megsértése nélkül forgalomba többé nem juthatnak és nem maradhatnak.

Az, a ki bitorlás által magánjogi kárt szenvedett, ugyanazon bűnfenyitő eljárásban magánjogi követelésének megállapitását is kérheti, feltéve, hogy ezt a tárgyalás folyama alatt kifejezetten kivánja.

Huszezer koronán túl terjedő kártéritési összeget azonban a büntető biróság meg nem állapithat.

A büntető biróság különben a sértett fél inditványához kötve nincsen és a mennyiben a fenforgó összes körülmények méltatásával a kár megállapitásának helyét nem látja, vagy ezen megállapitás nehézségekbe ütközik, a sértett felet ezen igényével el- vagy magánjogi per utjára utasithatja.

A mennyiben a sértett fél kártéritési követelésének megállapitását a büntető biróságnál kérelmezi, ezen kérelemhez kötve van, vagyis akkor, ha kára 20.000 koronánál nagyobb, az ezen összeget túlhaladó kártéritési követelését többé a polgári biróságnál nem érvényesitheti, ellenben, ha a büntető biróság előtt kártéritési követelést nem inditott, akkor a polgári biróságnál még az esetben is indithat kártéritési keresetet, ha kártéritési igénye huszezer koronánál kisebb.

Az 53. szakasz szerint a büntető biró által megállapitandó kártérités a legtágabb értelemben veendő és alatta nemcsak a szorosabb értelemben vett tényleges kár, hanem a gazdagodási restitutió is értendő, azaz nemcsak az téritendő meg, a mivel a sértett birna, ha a sértés be nem következik, hanem a tettes által jogtalanul szerzett előny is megilleti a jogositottat. Ugyanazon tény miatt marasztalt összes felek a kártéritéssel egyetemlegesen felelősek.

Ipari kárositásnál többnyire lehetetlen még a leggyorsabban eljáró biróság határozatát bevárni és ennélfogva a per folyama alatt is kell oly óvintézkedésekről gondoskodni, melyek által a sértett fél további megkárositása és a büntető cselekmény ismétlése megakadályozható.

Ez is csak a sértett fél kérelmére történhetik és annak kell jeleznie, mily intézkedések elrendelését óhajtja.

Az intézkedések óvadék letételének feltételéhez köthetők.

Az óvadék magassága iránt a felek meghallgatása után a biróság határoz.

Ezen óvadék első sorban az igazolatlan ideiglenes intézkedések által okozott kár megtéritésére szolgál és ezen fölül abból a panaszlottnak költségei is fedezendők lesznek; egyéb, nevezetesen erkölcsi sérelem kárpótlására (a németben ugynevezett „für Schimpf und Schande”) az óvadék nem forditható.

Ha a büntető eljárás folyama alatt oly kérdések merülnek fel, melyek fölött határozni a biróság hivatva nem lehet, az eljárás felfüggesztendő.

A büntető biróság ugyanis kizárólag csak a szabadalmi levéltárban letett találmányi leirás alapján itélhet az esetleges illetéktelen használat és utánzás fölött. Azon kérdés pedig, vajjon a szabadalom fennállónak tekintendő-e, hogy az a törvényben felsorolt okokból visszavonandó vagy megsemmisitendő-e, a szabadalmi hivatal, illetve a szabadalmi tanács hatásköréhez tartozik.

Alig lehetne azt állitani, hogy addig, mig a szabadalom meg nem szüntettetett, vissza nem vonatott vagy meg nem semmisittetett, mindenki, ki azt utánozza vagy használja, már ipso facto bitorlás miatt meg volna büntetendő, mert akkor a forma javára a dolog lényege szenvedne, minthogy ott, hol jog fenn nem áll, annak bitorlásáról sem lehet szó és mert többnyire csak akkor szoktak valamely szabadalom hiányára akadni, ha annak alapján üldözés kivántatik kieszközöltetni.

Ennélfogva ily esetekben a biróság eljárását a netalán már elrendelt óvintézkedések fentartása mellett is felfüggeszteni és a szabadalmat megtámadó felet megfelelő határidő kitűzése mellett az illetékes hatósághoz utasitani köteles, ha pedig ezen hatóságok végérvényesen határoztak, eljárást folytathatja.

Amerikában a szabadalom sértése miatt a szabadalom tulajdonosa, jogutódja vagy használati engedélyese rendes keresettel (action at law) léphet fel.

Ha a kereset jogalapja az esküdtek által megállapittatott, a biróság a megállapitott valóságos kárnak háromszoros értékét itélheti meg.

Még a méltányossági eljárásban (suit en equity) óvintézkedések tehetők a végitélet hozataláig.

Angliában a szabadalomsértés miatti kereset a High Court of Hustice előtt inditandó. A sértett fél kérelmére a nevezett biróság, és ha akkor ülés nem tartatik, a birák egyike ideiglenes óvintézkedéseket saját belátása szerint rendelhet.

Belgiumban roszhiszemű bitorló ellen a biróság az utánzott tárgyak, az eszközök és gépek lefoglalását rendelheti el; még jóhiszemű utánzó ellen is tilalom adható ki. Mindkét esetben kártérités itélhető meg.

Francziaországban a bitorlás büntetése 100-2.000 frankig terjed. Visszaesés esetében a pénzbüntetésen kivül hat hónapig terjedő fogházbüntetés kimondható.

A ki a szabadalom bitorlása végett jogositott alkalmazottjaival egyetért, az illető alkalmazottakkal együtt 16 havi fogházzal büntetendő. Az üldözésnek csak a sértett fél inditványára van helye.

A bitorlás büntetésével foglalkozó biró még a semmiségre és megszünésre vonatkozó kifogások és a tulajdon iránti kérdések fölött is dönt.

Olaszországban a büntetés 500 liráig terjed. A sértett félnek fenmarad még a kártérités iránti joga.

A per csak a sértett fél inditványára inditható.

Oroszországban a bitorlás kártéritést von maga után és ezenkivül 100-300 rubellel büntetendő.

A német birodalomban a szabadalomnak tudva vagy vigyázatlanságból való használata a sértett fél kárának megtéritését vonja maga után, az ily bitorló ötezer márkányi pénzbüntetésre vagy egy évig tartó fogságra marasztalható.

A büntetés csak a sértett félnek inditványára mondatik ki.

A büntető itélet a vádlott költségén nyilvánosságra hozandó.

A büntetésen kivül a sértett fél kivánatára tizezer márkáig terjedhető birság (Busse) itélhető meg.

Ily birság megitélése esetében minden további kártéritési kereset ki van zárva.

Svájczban a polgári vagy büntető biró előtt perelhető az, ki:

1. a szabadalmazott tárgyakat utánozza vagy tiltott módon használja;

2. az utánzott tárgyakat eladja, eladásra ajánlja, forgalomba hozza vagy svájczi területre behozza;

3. ezen cselekményekben mint bűntárs részt vesz;

4. a birtokában talált utánzott tárgyak származását eltitkolja.

A ki ezen cselekmények valamelyikét tudva követi el, kárpótlásra kötelezhető és ezenkivül 30-2.000 frankig terjedhető pénzbüntetéssel fenyitendő. Visszaesés esetében ezen büntetés kétszeresig emelhető. A büntetésnek csak a sértett fél kivánságára van helye.

A biróság vagy magánjogi vagy büntető kereset alapján a szükséges előleges óvintézkedéseket megteheti.

A nálunk jelenleg fennálló törvények szerint azon esetre, ha nyilt leirás forog fenn, már az első bitorlás kihágásnak tekintendő és a bitorló a sértett fél kivánságára 25-1.000 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sujtandó.

A bitorlás tárgyai elkobzandók és a mennyiben a sértett féllel megegyezés létre nem jön, megsemmisitendők. A bitorlási perekben az iparhatóságok illetékesek. Ha a bitorló a feltaláló szolgálatában vagy vele fennálló bizalmi viszonynál fogva ismerkedett meg a találmány lényegével, ezen körülmény a büntetés kiszabásánál súlyosbitónak tekintendő.

Ha a szabadalmi leirás titkos, vagy a sértett fél a bitorló büntetését nem kivánja, jogositva van a magánjogi per útján a további utánzás eltiltását és óvadékot kivánni, hogy az utánzott tárgyak a szabadalom tartama alatt belföldön forgalomba ne hozattassanak vagy azonnal külföldre szállittassanak.

Minden bitorlási keresethez az eredeti okmány csatolandó. A perben az eredeti leirás a ministeriumtól bekivánandó. Mihelyest a perben a szabadalom megszünte vagy semmis volta állittatik, a bitorlási per folytatása felfüggesztendő és a felek a szükséges lépések megtételére a kereskedelemügyi ministeriumhoz utalandók.

Ily esetben pedig a már elrendelt előleges biztositási rendelkezések az ügy végeldöntéséig érvényben fentarthatók.

Az 56. §-hoz

Minthogy léteznek oly leirások, melyek különbözőkép magyarázhatók, tágabb értelembe vehetők vagy megszorithatók, az iparos kétségben lehet a felett, vajjon alkalmazott eljárása vagy előállitandó tárgyai nem ütközendnek-e valakinek már kiadott szabadalmába, mely esetben kénytelen nagyobb berendezésektől vagy költséges beruházásoktól tartózkodni, nehogy későbben bitorlási keresetekkel megtámadtassék, büntettessék, kártéritésbe marasztaltassék és drága berendezései és készülékei kárba veszszenek.

Ily lehetőség kikerülhető a megállapitási eljárás által, mely lényegében abban áll, hogy az, a ki ily megtámadásoktól tart, előlegesen kérheti annak megállapitását, vajjon az általa előállitott vagy használt tárgy, vagy eljárása valamely külön megjelölendő szabadalomba ütközik-e vagy sem?

Előleges tárgyalás alapján a kérdés fölött a szabadalmi hivatal bejelentési osztálya határoz, melynek határozata ellen még a felfolyamodási osztályhoz lehet fordulni, mely azonban véglegesen dönt.

A dolog természetéből következik, hogy a döntésnek eredménye az, hogy ily esetben a megállapitott eljárás vagy tárgy miatt bitorlási vagy kártéritési kereset vagy egyáltalában nem inditható, vagy az legfeljebb arra terjedhet ki, hogy a panaszlott nem ment-e túl az általa benyujtott leirás tartalmán.

Az 57-58. §-hoz

A mint már előbb emlitettem, a szabadalom bitorlásának orvoslása nemcsak büntető, hanem a magánjogi per utján is kereshető.

A magánjogi per a büntető eljárás mellett sem párhuzamosan, sem egymásután nem folytatható. A sértett fél tartozik magát vagy az egyik, vagy a másik eljárásra elhatározni.

Kivételnek csak azon esetekben lehet helye, midőn a büntető biróság a vádlottat felmentette, vagy kártéritési összeg megállapitásába nem bocsátkozott és a panaszlót a magánjogi perútra utasitotta és ily esetben a sértett fél utólagosan kártéritési perrel lép fel.

A magánjogi per nevezetesen akkor fog indittatni, ha a sértett fél ellen be nem igazolható, hogy tudva sértette meg a szabadalom-tulajdonos jogait.

A kereset a szabadalmi jognak elismerése és vagy az utánzatok megszüntetésére és a tárgyak, készülékek és eszközök használhatatlanná tételére, vagy kárpótlásra, vagy mindezekre lehet irányozva.

Ezen, az iparra nézve igen fontos és gyors eljárást igénylő perek legczélszerűbben csak a kereskedelmi ügyekben illetékes biróságok eldöntésére bizhatók.

Az ily perek tárgyalásánál és eldöntésénél hasonló kérdések merülnek fel, mint a szabadalmi bitorlások iránti büntető eljárás alatt.

Azért szükséges is, hogy a büntető eljárásnál figyelembe veendő egyes rendelkezések itt is megfelelően, ha nem is szóról-szóra, alkalmaztassanak.

Ilyenek az 51. §-ban kimondott azon szabály, hogy miképen birálandó meg a bitorlás a szabadalmi leirás alapján; hogy az 54. §-ban emlitett ideiglenes intézkedések és az esetleges óvadék letétele ezen magánjogi perben is alkalmazható; végre, hogy azon esetben, midőn e perben a szabadalom fennállása válik kérdésessé, nem maga a polgári biró, hanem az e tekintetben illetékes szabadalmi hivatal itéljen.

Ha a szabadalom tulajdona vagy használati joga válik kérdésessé, akkor természetszerüen a polgári biróságok illetékesek és ezek kizárólag hivatvák a szabadalmaknak élők közt szerződés útján, vagy halálesetre való intézkedések alapján keletkező átruházások, valamint használati engedélyek fennállása és jogérvénye fölött itélni.

Ezen pereket is a kereskedelmi ügyekben illetékes biróságok elé utasitandóknak tartom.

Magától értetik, hogy az erre vonatkozó itélet hozataláig és annak a szabadalmi lajstromba leendő bevezetéseig a szabadalmi hivatal és a bitorlás iránt illetékes biróságok csakis a lajstromban kitüntetett tulajdonost, vagy tulajdonosokat fogják mint ilyeneket elismerni.

IX. FEJEZET

Átmeneti és zárhatározatok

Az 59-64. §-hoz

Az új szabadalmi törvény életbeléptetése után csak az ezen törvény értelmében megadható szabadalmak engedélyezhetők.

Az ezen időponton még függőben levő szabadalmi kérvényekre nézve már az új eljárás irányadó és vagy egyszerű visszautasitás, vagy közzététel rendelendő el.

Ki ezen új eljárásnak magát alávetni nem akarja, szabadalmi kérvényét visszavonhatja és akkor a már befizetett díjakat is visszakapja.

Minthogy az új törvény titkos leirásokat nem ismer, a régi titkos leirások az új szabadalmi rendszerben többé helyet nem foglalhatnak.

E tekintetben egyedül azon szabadalmakra nézve rendelhető magasabb állami érdek szempontjából kivétel, melyek esetleg a kormánynak a hadsereg, a honvédség és a haditengerészet czéljaiból adományoztattak.

Az új törvénynek minden tekintetben visszaható erőt tulajdonitani nem lehet, mert az előbbi szabályok szerint adományozott szabadalmak tulajdonosai az előbbeni szabályzat szerint nyervén jogaikat, ezeknek szabadalmai súlyosabb feltételekhez nem köthetők és magasabb terhekkel meg nem róhatók, mint melyek megadásuk időpontjában jogérvényesen fennállottak.

Nevezetesen az I. fejezet, mely a szabadalmak megadására vonatkozó feltételeket tartalmazza, a III. fejezet a szabadalmak megszüntetésére, visszavonására és megsemmisitésére vonatkozó anyagi intézkedéseivel, az V. fejezetnek a szabadalmak megadására vonatkozó 29-37. §-ai, a VII. fejezetnek 45. §-ának az új díjakat és illetékeket megállapitó 1-7., 11. és 12. bekezdései, végre a IX. fejezetnek 59. §-a, mely a még elintézetlen szabadalmi kérvényekről szól, azok, a melyek a régebben engedélyezett szabadalmakra nem alkalmazhatók és mindezek tekintetében a jelenleg fennálló szabályoknak ezentúl is hatályban kell maradniok.

Ellenben ezen régibb szabadalmakra alkalmazást kell, hogy találjanak: a II. fejezetben a szabadalmak hatályáról, a IV. fejezetben az ujonnan felállitandó szabadalmi hivatalról szóló intézkedések, az V. fejezetben körülirt eljárásnak az érvénytelenitésre vonatkozó 38-40. §-ai, a VI. fejezetben a szabadalmi lajstromról, a szabadalmi levéltárról és közlönyről szóló intézkedések, a VII. fejezetnek a díjak befizetésére vonatkozó 44. § 8., 9. és 10. bekezdése és a 46-48. §-ai, nemkülönben a VIII. fejezetnek a bitorlásokról és azoknak büntetéséről szóló intézkedései, végre a IX. fejezetnek a titkos leirásokra vonatkozó rendelkezése.

A külföldhöz való viszony tekintetében a törvényjavaslatban legelső vonalban az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség az 1893. évi XLI. törvénycikk által módositott XVI. czikkére, valamint a vám- és kereskedelmi szövetségnek a Bosznia és Herczegovinára való kiterjesztéséről szóló 1879. évi LII. törvénycikk 9. §-ára hivatkozik.

A külállamokkal kötött szerződések közül csak kettő áll fenn jelenleg, mely a szabadalmakra vonatkozólag részletesebb rendelkezéseket tartalmaz, nevezetesen: a német birodalommal a szabadalmi, mustra- és védjegyoltalom tárgyában 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény )1892:IV. törvénycikk) és a Szerbiával 1893. évi augusztus 19-én kötött kereskedelmi szerződés XIV. czikke (1893. évi XX. törvénycikk.).

A többi államokkal fennálló szerződésekben a szabadalmak vagy csak röviden emlittetnek, vagy általános kölcsönösségi záradékok foglaltatnak, mi azonban a szabadalmaknak idegen állam alattvalójának leendő kiadását nem zavarja, minthogy a jelen törvényjavaslat szerint szabadalmak külföldieknek is megadatnak, azon egyedüli megszoritással, hogy a velünk szemben a kölcsönösséget nem követő államok irányában megtorlási intézkedések tehetők.

Az, hogy a törvény életbeléptetési határidejének megállapitása a kereskedelemügyi ministerre van bizva, indokolását abban találja, hogy az új törvény életbeléptetését okvetlenül az új szabadalmi hivatal szervezésének meg kell előznie, mire nézve, valamint számos szervezési szabályrendeletek, utasitások stb. kiadására, határidőnek előre való megállapitása nehézségekbe ütköznék.

Mindezek után megjegyezvén, hogy a jelen törvényjavaslatot az összes kereskedelmi és iparkamarák, valamint a m. kir. József-műegyetem, a budapesti ügyvédi kamara és több szakegylet kiküldötteiből és számos szakértőből álló szakértekezlet által tárgyaltattam, van szerencsém ezen javaslatot a t. képviselőháznak elfogadás végett ajánlani.


  Vissza az oldal tetejére