1. § A jelen törvény rendelkezései alá esnek azok a majorsági birtokterületek, melyeket az 1848. évi január hó 1-ső napja előtt a volt földesur egyeseknek vagy többeknek évenkénti szolgálmányok mellett mivelés, beültetés, beépités vagy másnemü haszonvétel végett engedett át, s a melyek sem urbéri birtoknak, sem pusztatelkeknek, sem foglalásoknak, sem maradványföldeknek, sem irtványoknak, sem pedig telepitvényeknek nem tekinthetők (majorsági vagy curiális zsellértelkek, bérföldek, taksális vagy censuális földek, ipari földek, taksás házak stb.).
2. § Az 1. §-ban emlitett birtokterületeken levő szolgálmányokat a jelenlegi birtokos megválthatja, ha igazolja, hogy a birtokterületet ő vagy jogelődei az 1848. évi január hó 1-je előtt már birták, és a volt földesur ennek ellenében ki nem mutatja, hogy az átengedés határozott időre, avagy határozatlan időre ugyan, de a visszavétel jogának fentartásával történt, vagy hogy az 1848. január 1-je előtt átengedett birtokra nézve az 1848. évi január hó 1-je után határozó időre, vagy a visszavétel jogának fentartásával határozatlan időre ujabb szerződés köttetett.
Ha a fennebbi előfeltételek fenforognak és a volt földesur kivánja: a birtokos az 1. §-ban emlitett birtokterületeken levő szolgálmányokat megváltani köteles.
3. § A 2. § szerint megváltás utján tulajdonul megszerezhető:
1. az átengedett belsőség (házhely és kert) tekintet nélkül arra, vajjon arra a birtokos (udvartelkes, majorsági zsellér) házat épitett-e vagy sem;
2. a belsőséggel együtt vagy a belsőség nélkül átengedett külsőség (szántóföld, rét).
4. § A 2. § szerint megváltás utján tulajdonul meg nem szerezhető:
1. a belsőség, esetleg az azzal együtt átengedett külsőség, ha a belsőségen a felülépitmény a volt földesur tulajdona;
2. az oly birtokterület, melyre nézve az 1. §-ban megjelölt módon való átengedés az 1848. évi január 1-je után történt;
3. az oly birtokterület, a melyre nézve az 1848. évi január 1-én fennállott jogviszony később megszünt s a birtokterület ennek következtében a volt földesur rendelkezése alapján másnak engedtetett át.
5. § A váltságtőkét az évi tartozás értékének huszszoros összege képezi.
6. § Az évi tartozást a következő elvek szerint kell kiszámitani és megállapitani:
1. a hol a törvény hatálybaléptét megelőző tiz év alatt, t. i. 1886-tól 1895-ig készpénzfizetés volt gyakorlatban: az évi tartozás mennyisége az erre a tiz évre eső átlag szerint állapittatik meg;
2. a hol a tiz év alatt terménybeli tartozás állott fenn, ott
a) ha az összes termésnek bizonyos hányada (tized, kilenczed, heted stb.) volt gyakorlatban, átlagosan számittatik ki a tartozásnak mind mennyisége, mind ára;
b) ha pedig a tartozás határozott mennyiségből állott: csak a termény ára számittatik ki átlagosan;
3. ha az évi szolgálmány napszám- vagy más szolgáltatásból áll: ugyan ezen tiz évi árak átlaga fog zsinórmértékül szolgálni;
4. ha a tartozás vegyesen, készpénzben, terményben, napszámban vagy más szolgáltatásban teljesittetett, vagy ha a tartozás teljesitésének majd egyik másik módja használtatott: mindenik tartozás átlagos egy évi értéke az 1., 2. és 3. pontban megjelölt módon külön-külön számittatik ki.
A mennyiben a felek közt létrejött szerződés a szolgálmány pénzbeli egyenértékéről is intézkedik: az évi tartozás értékének kiszámitásánál a szerződés erre vonatkozó határozmányát kell alapul venni.
7. § A 6. §-ban megjelölt módon kell kiszámitani az évi tartozás értékét oly esetben is, midőn a szolgálmányok épen nem vagy nem rendesen teljesittettek.
8. § A jelen törvény szerint megváltás utján tulajdonul megszerezhető birtok után erdő- és legelő-illetőség nem jár.
A hol a megváltásra jogositott külön szerződési kikötés alapján a volt földesur erdejében faizási vagy a volt földesur legelőjén legeltetési használatot gyakorolt vagy másnemü javadalmat élvezett s ezekért külön ellenszolgáltatást nem teljesitett: a váltságösszeg megállapitásánál az évi tartozásból ezen javadalmak fejében annyi százalékot kell levonni, a hány százalékát teszi ezen javadalmak értéke a megváltásra jogositottat illető összes haszonélvezetek értékének.
A hol a 2-ik bekezdésben emlitett javadalmak után külön ellenszolgáltatások teljesittettek: egyrészt a javadalomhoz, másrészt az ellenszolgáltatáshoz való jog a megváltás iránti eljárásban hozott végitélet jogerőre emelkedésétől vagy az ily tárgyu egyesség létrejöttétől számitott egy év alatt megszünik.
9. § A már tagositott határokban a megválthatóknak megállapitott külsőségeket a volt földesur kivánságára a tagositásnál követendő szabályok értelmében oly helyen és ugy kell kiadni, hogy a volt földesur tagbirtokának összefüggése és gazdasági egysége meg ne bontassék.
10. § A váltságtőke után a váltságösszeget megállapitó itélet jogerőre emelkedésének napjától kezdve 5% kamat jár.
A váltságösszeget megállapitó itélet jogerőre emelkedésének napjáig az eddigi szolgálmányok továbbra is teljesitendők.
11. § A megváltás könnyitése végett az egyik vagy a másik fél kérelmére az országos közvetités segélye nyujtatik.
Az országos közvetités igénybevétele esetén megfelelően alkalmazandók az 1871:LIII. törvénycikk 90-95. §-ai és a kapcsolatos eljárási szabályok a következő eltérésekkel:
1. az országos közvetités segélye akkép nyujtatik, hogy a váltságösszegek az államköltségvetésben erre a czélra előirányzott hitelből készpénzben kifizettetnek;
2. ott, a hol jogbiztos kinevezve nincsen, az igazságügyi minister a pénzügyi ministerrel egyetértőleg a katasteri nyilvántartási biztost bizhatja meg a jogbiztosi teendőkkel;
3. országos közvetités alá azt a váltságösszeget kell felszámitani, mely a megváltás iránti perben keletkezett itéletben vagy egyességben egyénenként megállapittatott; ha pedig az országos közvetités egy korábban létrejött itélet vagy egyesség alapján utólag vétetik igénybe: azt az összeget kell felszámitani, mely az itéletben, illetőleg egyességben megállapitott váltságösszegből még hátra van.
12. § Ha az országos közvetités igénybe nem vétetik, ugyszintén akkor is, ha az igénybe vett országos közvetités megtagadtatik (11. §): a váltságtőkét és a mindenkor hátralékos tőke utáni kamatokat félévi egyenlő, előleges részletekben 20 év alatt kell a jogositott részére megfizetni. A félévi részletek esedékességének napját a biróság a fenforgó körülmények figyelembevételével állapitja meg.
Az itéletben a fizetés módozatait az első bekezdés értelmében feltételesen meg kell állapitani arra az esetre, ha az igénybe vett országos közvetités megtagadtatnék.
A jelen § első és második bekezdése csak annyiban nyer alkalmazást, a mennyiben a felek közt ebben az irányban egyesség nem jött létre.
13. § Ha a birtokos az itéletben megállapitott váltságösszeget magára nézve terhesnek tartja, szabadságában áll váltság helyett magát a birtokot a váltságra jogositottnak visszabocsátani; de a visszabocsátásért ellenértéket nem követelhet.
A birtokosnak ez a joga megszünik: ha a váltságösszeget megállapitó itélet jogerőre emelkedésétől számitott 30 nap alatt a biróságnál be nem jelenti, hogy a birtokot visszabocsátani akarja.
14. § A megváltási eljárást ugy a birtokos, mint a volt földesur kereset utján indithatja meg.
A kereset annak a kir. törvényszéknek hatáskörébe tartozik, a melynek területén az ingatlan fekszik.
Ha az 1871:LIII. tc. 46. és 48. §-ai értelmében a még folyamatban levő birtokrendezési eljárás egyik tárgyát az 1. §-ban emlitett birtokterületek is képezik: a kereset mindaddig meg nem inditható, és a már meginditott eljárás mindaddig függőben tartandó, mig a birtokrendezési perben a birtok jogi természete meg nem állapittatik.
15. § A pert azok ellen is kell inditani, a kik a kereset inditásakor a telekkönyvben akár mint tulajdonosok, akár mint tulajdoni igénylők, vagy jelzálogos hitelezők be vannak jegyezve.
Az egyezség csak ugy érvényes, ha ahhoz a telekkönyvi tulajdonos, s esetleg a tulajdoni igénylők és jelzálogos hitelezők is hozzájárultak.
16. § Az eljárásra, - mennyiben a jelen törvény máskép nem intézkedik - az 1893. évi XVIII. törvénycikknek a sommás eljárásra vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók.
17. § A keresetet irásban kell benyujtani.
A keresethez csatolni kell az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonatát s esetleg a telekkönyvi lejegyzéshez szükséges adatokat.
Ugyanazon földtulajdonos az egy községbe tartozó birtokosok ellen és az egy községbe tartozó birtokosok ugyanazon földtulajdonos ellen kereseteiket egy keresetlevélbe foglalhatják.
Az egy községben levő birtokterületekre nézve külön beadott kereseteket a biróság közös tárgyalás és eldöntés végett egyesitheti.
Az 1893:XVIII. törvénycikk 130. §-ának második, harmadik és negyedik bekezdését az elsőbiróság előtti eljárásban is kell alkalmazni.
18. § Ha a kereset visszautasitásának, vagy kijavitás végett való visszaadásának esete nem forog fenn: a törvényszék a szóbeli tárgyalás előkészitésére kiküldött birót nevez. A kiküldött biró akadályoztatása esetén annak helyettesitéséről az elnök gondoskodik.
Ha a biróság az előkészitő tárgyalásra határnapot nem tüzött, a határnapot a kiküldött biró tüzi ki. Ugyanő tüzi ki az előkészitő eljárás folyamában szükséges határnapokat is.
A biróság az előkészitő eljárás vezetését, ha az czélszerünek mutatkozik, megkeresett biróra is bizhatja, ki a kiküldött biróra nézve megállapitott szabályok szerint jár el.
Az előkészitő tárgyalást - a mennyiben mulhatatlanul szükséges - a helyszinén kell megtartani. Ez iránt a törvényszék az előkészitő eljárás elrendelése alkalmával vagy a szükséghez képest a kiküldött biró jelentése alapján utóbb határoz.
19. § Az előkészitő eljárás vezetésével megbizott biró az ügy eldöntéséhez szükséges adatokat kinyomozza és egybegyüjti, a felek közt az egyességet megkisérli, ha pedig az egyesség létre nem jön: a felek által előadott kérelmek és az általuk felhozott tények és bizonyitékok figyelembevételével a tényállást kideriti és a vitás kérdésekre vonatkozó bizonyitás felvételéről intézkedik.
A bizonyitás felvételét a kiküldött biró vagy maga teljesiti, vagy a mennyiben megkeresés esete forog fenn, a megkeresés iránt közvetlenül intézkedik.
Az előkészitő eljárásban a felek eskü alatt nem hallgathatók ki.
20. § Az előkészitő eljárást addig kell folytatni, mig a jogvita határozathozatalra megérett.
Ha költség vagy időkimélés szempontjából szükséges, hogy valamely külön eldöntésre alkalmas vita, nevezetesen a megválthatóság kérdése külön döntessék el, az előkészitő eljárás vezetésével megbizott biró egyelőre a külön eldöntésre alkalmas vita, nevezetesen a megválthatóság kérdésének előkészitésére szoritkozhatik.
21. § A mennyiben a jelen törvényből más ki nem tünik, az előkészitő eljárásban a járásbiróság előtti sommás eljárás szabályait kell alkalmazni.
Ha valamelyik fél az előkészitő eljárásban kitüzött tárgyalási határnapon meg nem jelenik, a biró a meg nem jelent fél részére ügygondnokot rendel, és a mennyiben ez nem volna jelen, az ügygondnok meghallgatása végett a tárgyalást elhalasztja.
Ügygondnokul egy másik peres fél képviselője is kinevezhető, ha annak érdekei nem ellentétesek a meg nem jelent fél érdekeivel.
Ha valamelyik fél részére ügygondnok van rendelve: a további birói határozatok nemcsak az ügygondnoknak, de a félnek is kézbesitendők.
22. § Az előkészitő eljárás befejezése után a biró a felvett jegyzőkönyvet és a többi iratokat a törvényszéknek bemutatja, illetőleg megküldi.
A törvényszék az előkészitő eljárás hiányainak pótlása iránt hivatalból intézkedik.
23. § A mennyiben egyesség nem jött létre: a törvényszék az ügy szóbeli tárgyalására határnapot tüz ki és erre a feleket megidézi.
24. § A szóbeli tárgyalás vezetésére nézve az 1893:XVIII. tc. 143. §-a az elsőbiróság előtti eljárásban is alkalmazandó.
25. § A törvényszék három tagu tanácsban határoz.
26. § A szóbeli tárgyalás az előkészitő eljárásban felvett jegyzőkönyv és beszerzett adatok alapján történik.
Az előkészitő eljárás eredményét a szóbeli tárgyaláson a tanács egyik tagja adja elő.
Az előadó előterjesztése után a felek szóval indokolhatják kérelmeiket.
27. § A törvényszék az előkészitő eljárásban nem érvényesitett tényeket és bizonyitékokat is figyelembe vehet.
A törvényszék az 1893:XVIII. tc. 157. és 158. §-ának megfelelő alkalmazásával elrendelheti az előkészitő eljárásban már kihallgatott személyek ujból kihallgatását, az előkészitő eljárásban már felvett bizonyitás kiegészitését vagy ismétlését és a feleknek eskü alatti kihallgatását.
A törvényszék elrendelheti az előkészitő eljárás kiegészitését. Ebben az esetben a szóbeli tárgyalás folytatására a határnapot lehetőleg egyidejüleg kell kitüzni.
28. § A szóbeli tárgyalásról vezetendő tárgyalási jegyzőkönyvre az 1893:XVIII. tc. 160. és 161. §-ai megfelelően alkalmazandók azzal az eltéréssel, hogy az elnök a lényeges nyilatkozatoknak a jegyzőkönyvbe felvételét hivatalból is elrendelheti.
29. § A kellően megidézett feleknek vagy egyiköknek elmaradása a tárgyalás megtartását és a határozat meghozatalát nem akadályozza.
Az itélethozatalnál az előkészitő eljárásban előadott kérelmek, felhozott tényállitások és felvett bizonyitékok figyelembe veendők.
30. § Mindenki fél a saját jogainak és érdekeinek képviseletével járó költséget maga viseli.
Az eljárás költségét a felek egyenlő részben viselik.
A törvény világos rendelete ellenére perlekedő vesztes fél elmarasztalható a másik félnek okozott költségben.
31. § A kir. törvényszék itélete ellen felebbezésnek van helye a kir. itélőtáblához, a mely öt tagu tanácsban határoz.
A felebbezésre megfelelően alkalmazandók az 1893:XVIII. tc. 127-153., 155-158., 160-162., 164-168., 170. és 171. §-ai, továbbá a jelen törvény 26. § és 30. § a következő módositásokkal.
A kellően megidézett feleknek vagy egyiköknek elmaradása a felebbezés elintézését nem gátolja.
A meg nem jelent félnek felebbezési vagy csatlakozó kérelmét - a kérelmek indokainak ismertetésével - a felebbezésből, illetőleg az előkészitő iratból a biróságnak valamelyik tagja adja elő.
Ha a felebbezésben kérelem nincs előadva és a felebbező fél a tárgyalást elmulasztja: a felebbezést végzéssel vissza kell utasitani. A netáni csatlakozási kérelmet ilyen esetben csak akkor kell figyelembe venni, ha önálló felebbezésnek tekintendő. Ez utóbbi esetben a felebbező fél mulasztásának következményét a csatlakozás felett hozott itéletben kell kimondani.
A meg nem jelent félnek a felebbezésben vagy az előkészitő iratban foglalt oly uj ténybeli előadásait, nyilatkozatait és bizonyitékait, a melyek az elsőfoku biróság irataiban elő nem fordulnak, a felebbezés elintézésénél nem lehet figyelembe venni.
A megjelent félnek a meg nem jelent ellenféllel kellően közölt szóbeli tényállitásait, a mennyiben az elsőbiróság által megállapitott tényállással nem ellenkeznek, bizonyitani nem szükséges.
Ha egyik fél sem jelenik meg a tárgyalásra és a felebbezési biróságnak az ügy előadása után a felebbezés elintézhetése végett az elsőbiróság előtt nem tárgyalt kérdések felől kell határoznia, vagy ha a felek meghallgatása az ügy felderitése végett különben szükséges: a felebbezési biróság az ügynek szóbeli tárgyalására ujabb határnapot tüz ki és erre a feleket oly hozzáadással idézi meg, hogy ujabb elmaradásuk esetén a per az 1893:XVIII. tc. 52. §-a értelmében szünetelni fog.
A kir. itélőtábla, mint felebbezési biróság által elrendelt bizonyitásfelvétel eszközlésére az 1893:XVIII. tc. 200. §-át kell alkalmazni.
Az 1893:XVIII. tc. 187. §-át a felebbezési biróság előtti eljárásban is kell alkalmazni.
32. § A kir. itélőtáblának, mint felebbezési biróságok itélete ellen az 1893:XVIII. tc. 183-185. §-ai és 187-208. §-ainak megfelelő alkalmazásával felülvizsgálatnak van helye.
A felülvizsgálati biráskodást a kir. Curia héttagu tanácsban gyakorolja.
33. § Az 1893:XVIII. tc. 117. és 169. §-ainak itélet-végrehajthatóságára vonatkozó rendelkezései ebben az eljárásban nem nyernek alkalmazást.
Perujitásnak és semmiségi keresetnek helye nincs.
Igazolásnak csak a felebbezés vagy a felülvizsgálati kérelem vétlen elmulasztása miatt van helye. Az igazolási kérelemre az ellenfél az előkészitő iratban, illetőleg a válasziratban is nyilatkozhatik.
34. § A mennyiben a jogerőre emelkedett itélet vagy egyesség végrehajtása helyszini eljárást tesz szükségessé és a végrehajtás nem csupán a pénzbeli marasztalás összegének behajtására irányul; a törvényszék a végrehajtással egyik birói tagját bizza meg. Ebben az esetben a végrehajtási eljárásra, ugyszintén a végrehajtott munkálat kiigazitására a birtokrendezési eljárásnak idevágó szabályai (1871:LIII. tc. 50., 52., 1880:XLV. tc. 28. és 36. §-ai, 1892:XXIV. tc. XVI.) megfelelően alkalmazandók.
35. § A jogérvényesen létrejött egyesség vagy jogerős itélet alapján az ingatlan tulajdoni joga hivatalból kebelezendő be és ha a váltságösszeg le nem fizettetett: a váltságtőke és kamata erejéig a zálogjog az ingatlanra egyidejüleg bekebelezendő.
Országos közvetités esetében a váltságtartozás telekkönyvi bejegyzése az e részben fennálló különös szabályok szerint történik.
36. § Ha az ingatlanra tulajdoni igények vagy terhek vannak bejegyezve, a tulajdonjogot ezektől a bejegyzésektől mentesen kell bejegyezni és a váltságösszeget a biróságnál kell lefizetni; - ha pedig a váltság összege tekintetében a zálogjog a váltságjogositott fél javára bekebeleztetett, - arra a kitörlött terheket és igényeket hivatalból felül kell kebelezni s illetőleg feljegyezni.
A telekkönyvi igénylők, illetőleg hitelezők csak az ingatlant helyettesitő összegekre tarthatnak igényt.
Ha a váltságösszeg az első bekezdésben emlitett okból a biróságnál fizettetett le: az igények bejelentése és elintézése az országos közvetités esetére megállapitott szabályok megfelelő alkalmazásával történik, akkor is, ha országos közvetités esete nem forog fenn.
37. § A telekkönyvi hatóság a telekkönyvi bejegyzések megtétele után a bejegyzést elrendelő határozatot és a bejegyzés alapjául szolgált adatokat átteszi a pénzügyi igazgatósághoz.
38. § Ha az ingatlanra eddig is a megváltásra jogositott birtokos volt a telekkönyvben tulajdonosul bejegyezve: a zálogjogilag bekebelezett váltság összeg minden eddig bejegyzett terhet megelőz.
39. § A mennyiben a felek az országos közvetitést igénybe nem veszik, a váltságösszeg biztositásának módozatait a jelen törvény rendelkezéseitől eltérően is megállapithatják.
Tilos azonban és semmis annak kikötése:
a) hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak;
b) hogy a megváltandó birtokterületek, a mennyiben külön birtokosok kezén vannak, egyetemlegesen leköttessenek;
c) hogy községi vagyon magánbirtokosok tartozásaiért köttessék le jelzálogul.
40. § A jelen törvény alapján létesitendő ügyletek és a jelen törvény alapján folyamatba tett birói eljárás - kivéve a hátralékos szolgálmányol behajtására irányuló pereket - bélyeg- és illetékmentes.
41. § A jelen törvény hatályba lépte előtt a megváltás iránt létrejött szerződések - ugyszintén a jelen törvény tárgyát képező jogviszonyokra vonatkozóan hozott jogerős itéletek és jogérvényesen kötött egyességek érintetlenül maradnak.
42. § Azokban a perekben, melyek e törvény hatályba lépte napján véglegesen még be nem fejeztettek, a jogerős itélettel még el nem döntött kérdések érdemében, ezen törvény rendelkezései alkalmazandók.
A másod- és harmadbiróságok kötelesek olyan esetben, midőn az eléjök került ügyben ujabb tárgyalás vagy nyomozás nélkül a jelen törvény rendelkezéseit nem alkalmazhatják, az alsóbirósági itéletek feloldásával, a pert ujabb tárgyalás és itélethozatal végett visszaküldeni.
43. § A szolgálmányok hátralékainak behajtása a sommás eljárás utjára tartozik.
A hátralékok - a mennyiben jogerős itéletben vagy birói egyességben megállapitva nincsenek - elévülteknek tekintendők:
a) ha az 1890. évet megelőző időre esnek,
b) ha a hátralék iránti keresetet megelőző három éven tul terjednek.
44. § A jelen törvény szerint meg nem váltható birtokterületek tekintetében fennálló jogviszony a magánjog általános szabályai szerint itélendő meg.
45. § Az igazságügyminiszter felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény életbeléptének idejét rendeleti uton állapitsa meg, - felhatalmaztatik továbbá, hogy az eljárás részleteit és az eljárásra vonatkozó átmeneti intézkedéseket rendelettel megállapithassa, s erre vonatkozó rendeletét a szükséghez képest pótolhassa és módosithassa.
46. § A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi és a pénzügyi ministerek bizatnak meg.
