1896. évi XXVI. törvénycikk

a magyar királyi közigazgatási biróságról * 

ELSŐ RÉSZ

A közigazgatási biróság szervezetéről

1. § A Budapesten szervezendő m. kir. közigazgatási biróság végérvényesen dönt a jelen törvény Második Részében felsorolt közigazgatási jogviták felett.

2. § A közigazgatási biróság itélőbirái:

egy elnök, a kir. Curia elnökével egyenlő ranggal és jelleggel;

egy másodelnök, a szükséges számu tanácselnökök és birák, a kir. Curia másodelnökével, tanácselnökeivel és biráival egyenlő ranggal és jelleggel.

A szükséges számu segéd- és kezelő-személyzet tagjait szintén a kir. Curia hasonló állásu alkalmazottaival egyenlő rang és jelleg illeti meg.

Az elnököt akadályoztatása esetében a másodelnök helyettesiti.

3. § A közigazgatási biróság elnöke és másodelnöke - hivatalának tartama alatt - a főrendiháznak tagja.

4. § Az alkalmazandó tanácselnökök, birák, segéd- és kezelő-hivatalnokok, valamint a szolgák létszámát egyelőre a ministerium határozza meg.

Ha a biróság létszámában az első szervezés után uj állás rendszeresitésének vagy meglevő törlésének szüksége áll elő: az erre vonatkozó előterjesztéseket és javaslatokat esetről-esetre az állami költségvetés tárgyalása alkalmával kell eldönteni.

5. § A közigazgatási biróság itélőbiráit a ministerium előterjesztésére Ő Felsége a király nevezi ki.

Az itélőbiráknak felerészét a magasabb birói hivatalok viselésére képesitett egyének sorából (1869:IV. tc. 6. és 7. §-ai és 1891:XVII. tc. II. fejezete) kell kinevezni.

Az itélőbiráknak másik felerészét az 1883:I. tc. 3. § értelmében közigazgatási hivatalok viselésére képesitett azon egyének sorából kell kinevezni, kik valamelyik közigazgatási ágazat fogalmazási szakában már 5 évig szolgáltak, s ezen szolgálati időből legalább 3 évet magasabb hivatali állásban töltöttek.

A két elnöki titkárt és a szükséges számu tanácsjegyzőket a szakministeriumok létszámából a ministerium osztja be, illetőleg nevezi ki. A beosztott tisztviselők azon ministerium személyzeti létszámában maradnak, melyhez előzőleg tartoztak.

A kezelő személyzetet az 1883:I. tc. 19. §-a értelmében minősitett egyének sorából a belügy- és a pénzügyminister nevezi ki.

A szolgákat az 1873:II. tc. intézkedéseinek megfelelőleg a biróság elnöke alkalmazza és bocsátja el.

6. § A közigazgatási biróság itélőbiráira teljes hatálylyal kiterjednek az 1869:IV. tc. 5., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 15., 19. és 22. §-ainak, továbbá az 1871:VIII. tc., az 1891:XVII. tc. 40., 41. és 44 §-ainak, valamint az 1892:XXX. tc. 1. §-ának határozatai, az azokban az igazságügyministerre ruházott hatóság gyakorlása azonban a közigazgatási biróság körében a belügy- és a pénzügyministert illeti.

7. § A közigazgatási biróság itélőbirái évenkint 8 heti szabadságidőt vehetnek igénybe.

8. § Az itélőbirák fegyelmi vétségei, továbbá vagyoni felelősségök megállapitása, valamint az 1871:IX. tc. II. fejezetében körvonalozott kényszerü nyugdijazásuk felett külön fegyelmi biróság itél.

Ezen biróság, mely 24 rendes és 8 póttagból áll, felerészben a főrendiház által saját kebeléből választandó tagokból és más felerészben a közigazgatási biróság tanácselnökeiből és a két osztály (11. §) rangidősebb biráiból alakul.

Elnöke a főrendiház elnöke vagy másodelnöke, s ezek akadályoztatása esetében a legtöbb szavazatot nyert főrendiházi tag.

A főrendiházi tagok a ház nyilt ülésében birói esküt tesznek le.

A választást alapos ok nélkül nem lehet visszautasitani. A lemondás el- vagy el nem fogadása felett a főrendiház határoz. Mindenik főrendiházi tag köteles működését addig folytatni, mig helye uj választás utján be nem töltetik.

A biróság az elnökön kivül nyolczas tanácsban itél. A biróság tagjainak névjegyzéke a közvádlóval és vádlottal a tárgyalás előtt legalább 24 órával közöltetik, és mindeniknek jogában áll mind a főrendiházi, mind a birósági tagok közül négynek-négynek kihagyását kivánni.

Ha a fél és a közvádló a visszavetés jogát épen nem, vagy nem teljes mértékben gyakorolják, a biróság a legtöbb szavazatot nyert négy főrendiházi és a kinevezés sorrendje szerint idősebb négy birósági tagból alakul meg.

A közvádlói teendőket az a közeg végzi, ki ezen tiszt teljesitésére a kir. Curia körében is hivatva van.

9. § A közigazgatási biróság segéd- és kezelő-személyzete felett a fegyelmi biráskodást az 1871:VIII. tc. rendelkezései szerint a közigazgatási biróság fegyelmi tanácsa gyakorolja, mely az elnöknek vagy helyettesének elnöklete alatt a biróság teljes ülésében minden év kezdetén titkos szavazás utján választott négy itélőbiróból áll.

A fegyelmi tanács határozatai végérvényesek.

10. § A közigazgatási biróság itélőbiráinak és kezelő-hivatalnokainak nyugdijazásánál, a kir. Curia hasonló rangu és jellegü tagjaira vonatkozó törvényes intézkedéseket kell alkalmazni (1871:IX., 1885:XI. és 1892:XXX. törvénycikkek).

11. § A közigazgatási biróság két osztályban müködik.

A jelen törvény második részének II. fejezetében felsorolt összes ügyek - az adó- és illetékügyek kivételével - az egyik: az általános közigazgatási, az ugyanazon fejezet XV. czime alatt foglalt adó- és illetékügyek pedig a másik: a pénzügyi osztály körébe tartoznak.

A tanácselnököket és birákat az elnök sorozza a két osztályba.

12. § Érvényes határozat hozatalára a közigazgatási biróság teljes ülésében az összes birói tagok kétharmad részének, az osztályok ülésében az illető osztályba sorozott birói tagok kétharmad részének, tanácsülésekben pedig az elnökön kivül négy, legalább fele részben birói minősitvényü (5. § második bekezdés) tagnak jelenléte szükséges.

Előadó csak itélőbiró lehet.

13. § A közigazgatási biróság itélőbiráinak az egyes ügyek tárgyalásából és az azok feletti döntésből való kizárása tekintetében, a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868:LIV. tc. 56. §-ában foglalt intézkedéseket kell alkalmazni.

14. § A közigazgatási biróság itélőbirái hivatalba lépésök alkalmával nyilvános ülésben a rendes birák számára megszabott esküt teszik le (1869:IV. tc. 14. §-a).

15. § A rendes biróságok és a közigazgatási biróság, valamint az utóbbi és a közigazgatási hatóságok és közegek egymás megkereséseit kölcsönösen teljesiteni tartoznak.

MÁSODIK RÉSZ

A közigazgatási biróság hatásköréről

I. FEJEZET

Általános határozatok

16. § A közigazgatási biróság hatásköre, a törvényben felsorolt ügyeken kivül ministertanácsi felhatalmazás alapján kiadott ministeri rendelet utján, kiterjeszthető a ministeri rendeleteken és a szabályrendeleteken (vármegyei, törvényhatósági és rendezett tanácsu városi szabályrendeleteken) alapuló vitás kérdéseknek végérvényes elbirálására. A hatáskör ezen kiterjesztése azonban nem módositható, a mig az alapjául szolgáló ministeri rendelet vagy szabályrendelet érvénye fennáll.

17. § A közigazgatási biróság hatósága rendszerint csak a hozzá utalt vitás kérdés tárgyalására és eldöntésére terjed ki.

Oly esetekben azonban, melyekben a közigazgatási birósághoz tartozó vitás kérdéssel más oly, különben a közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartozó kérdés kapcsolatos, melynek előzetes vagy együttes elbirálása nélkül a biróság elé tartozó főkérdés el nem dönthető, az előbbi felett is a közigazgatási biróság határoz.

Ha a közigazgatási biróság eljárása folytán a közigazgatás körében valamely intézkedés válik szükségessé: a határozatról az intézkedés tételére hivatott közigazgatási hatóság is értesitendő.

18. § A törvény (rendelet) azon intézkedései, melyeknél fogva a felek a közigazgatási eljárás befejezése után a törvény rendes utján kereshetnek orvoslást: a közigazgatási biróság elébe utalt ügyekre nézve hatályukat vesztik.

19. § A jog- és törvény-hasonlatosság elvének alkalmazásával a közigazgatási biróság hatáskörét nem lehet kiterjeszteni.

20. § A jelen törvény hatályba léptével a II. fejezet alatt felsorolt ügyekből keletkező vitás kérdésekben a ministerek felügyeleti jog czimén sem intézkedhetnek.

21. § A közigazgatási biróság előtt felmerült elvi jelentőségü vitás jogkérdéseket a biróságnak azon osztálya, melynek körébe az ügy tartozik, saját ülésében dönti el.

A döntvényekben foglalt elvi jelentőségü megállapodásokat a közigazgatási biróság illető osztályának tanácsai mindaddig követni kötelesek, mig azokat ujabb osztályülési megállapodás meg nem változtatja.

Az osztályülések megállapodásairól külön döntvénykönyvek vezetendők.

II. FEJEZET

A biróság hatásköréről az egyes ügyekben

A közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye:

I. CZIM

Községi ügyekben

22. § A közigazgatási hatóságoknak azon határozata ellen, a melylyel a törvény, rendelet, szabályrendelet vagy jogszokás értelmében kiállitandó bizonylatok kiszolgáltatását megtagadják, illetőleg el nem rendelik.

23. § A vármegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottságnak, a városi és székesfővárosi törvényhatósági bizottságnak (tanácsnak) azon határozata ellen, melylyel

1. a községi hatóságot valamely személyre vagy vagyonra vonatkozólag megállapitja vagy megtagadja (1886:XXII. törvénycikk 3., 4. §-ai és az 1872:XXXVI. tc. 14. és 15. §-ai);

2. valamely honpolgárnak a községben való települése, vagy a községben települtnek a községi kötelékbe való felvétele iránt intézkedik (1886:XXII. tc. 9., 10., 11. és 164. §-ai);

3. a községi kötelékbe felvett tagnak a törvény biztositotta községi jogokban és kötelességekben való részesülése, valamint a felvételi dij fizetése és mértéke tárgyában dönt (1886:XXII. tc. 13., 14. és 164. §-ai).

24. § I. A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a község és egyesek között, valamint az ugyanazon szolgabirói járás kis- és nagyközségei között felmerülő illetőségi vitás ügyeket eldönti (1886:XXII. tc. 17. és 18. §-ai);

2. az ugyanazon törvényhatóság különböző járásaihoz tartozó kis- és nagyközségek között, valamint a rendezett tanácsu városokra nézve felmerülő illetőségi vitás ügyekben eljár (1886:XXII. tc. 18. §-a).

II. A belügyministernek ama határozata ellen, melylyel a különböző törvényhatóságok egész területére megtagadandónak talált községi illetőséget megállapitja (1886:XXII. tc. 18. §-a).

25. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. valakinek a községi (rendezett tanácsu városi) legtöbb adót fizetők névjegyzékébe való felvétele, vagy abból leendő törlése iránt intézkedik (1886:XXII. tc. 33. §-a);

2. a községi választók névjegyzékének összeállitása ellen beadott felebbezések felett dönt (idézett törvény 39. §-a);

3. valamely tagnak a képviselőtestületi tagok sorából való törlése, vagy a sorozatban ürességbe jött helyek betöltése körül felmerülő vitás esetekben intézkedik (idézett törvény 42. §-a);

4. a megválasztott községi képviselő választhatóságára és a választási eljárásra vonatkozó felebbezéseket eldönti (idézett törvény 50. §-a).

26. § A törvényhatósági vagy a közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel valamely képviselőtestületi tagnak vagy előljárónak a közgyülési tárgyalásokban való részvétele vagy szavazatjoga felett dönt (1886:XXII. tc. 57. és 58. §-ai).

27. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a községi (kör-) jegyző, s más községi, valamint a rendezett tanácsu városi alkalmazottak és hozzátartozóik illetménye, ellátása és részeltetése (nyugdij, végkielégités, özvegyi, nevelési és temetési járulék) ügyében intézkedik, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak, illetőleg hozzátartozóinak jogos igényök van-e az ellátásra vagy részeltetésre, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őket;

2. az élvezett ellátás felfüggesztését vagy megszüntetését kimondja.

28. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a kis- és nagyközségek választó közönségének,

a nagyközségek és rendezett tanácsu városok képviselőtestületének,

a körjegyző és körgyám tartására szövetkezett községek képviselőtestületei egyetemének, és

a körorvos és körállatorvos tartására szövetkezett községek képviselőiből és előljáróiból alakult közgyülésnek

a községi, illetőleg rendezett tanácsu városi előljárók s a segéd- és kezelős hivatali személyzet tagjai, valamint a körjegyző, körgyám, illetőleg körorvos- és körállatorvos választásában követett eljárása ellen a czimen emelt felebbezéseket eldönti: hogy az alkalmazottnak a törvény vagy a szabályok követelte minősitése nincs meg, vagy a választásnál a törvények és szabályok követelményei figyelmen kivül voltak hagyva (1886:XXII. tc. 81. §-a, 1876:XVI. tc. 144. §-a, 1877:XX. tc. 173. §-a és 1888:VII. tc. 129. §-a).

29. § A törvényhatósági bizottságnak az 1886:XXII. tc. 75. §-a c) és d) pontjaiban foglalt összeférhetetlenségi ügyekben hozott határozata ellen.

30. § I. Az alispánnak azon határozata ellen, melylyel megállapitja, hogy a körállatorvost tartó községek mily mértékben járuljanak annak fizetéséhez és minő arányban vegyenek részt annak választásában (1888:VII. törvénycikk 129. §-a).

II. A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel megállapitja, hogy a körjegyző tartására szövetkezett községek minő mértékben járuljanak a jegyzői és segédjegyzői fizetéshez s a többi közös kiadásokhoz (1886:XXII. törvénycikk 67. §-a).

III. A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. megállapitja, hogy a körorvost tartó községek mily mértékben járuljanak annak fizetéséhez s minő arányban vegyenek részt választásában (1876:XIV. tc. 144. §-a);

2. a körgyám tartásával összekötött terhekhez a szövetkezett községek részéről való hozzájárulás mértékét megszabja (1877:XX. törvénycikk 173. §-a).

31. § A közigazgatási bizottságnak és a belügyministernek azon határozata ellen, melylyel több községből álló anyakönyvi kerületben a dologi kiadásokat az egyes községekre kiveti (1894:XXXIII. tc. 31. §-a).

32. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a birói hivatal viselésétől kért felmentést rendkivüli akadályoztatás esetében, valamint akkor is megtagadja, ha az illető a birói tisztséget már egy éven át viselte, vagy a kiszabott birságot lefizette (1886:XXII. tc. 71. §-a).

33. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a községi (rendezett tanácsu városi) pótadók kivetésének jogalapját és arányát megállapitja (1886:XXII. tc. 130. §-a);

2. a községhez közigazgatásilag csatolt puszták, illetőleg havasok és a rendszeres gazdasági terv szerint kezelt erdőtestek birtokosai részéről, a község belsejében levő utak és egyéb közlekedési eszközök, valamint a dülőutak és a községet vagy határát védő gátak fenntartásához való hozzájárulás kötelezettségét, nemét és mértékét eldönti (i. t. 135. §-a).

34. § A közigazgatási hatóságnak (közigazgatási bizottságnak) azon határozata ellen, melylyel

1. A községi (városi) pótadónak az egyes adófizetőkre való kivetése és beszedése, illetőleg a pótadómentesség tárgyában beadott felebbezéseket elintézi (1876:VI. tc. 58. §-a és 1886:XXII. tc. 138. §-a);

2. városokban (községekben) az állam által igénybe nem vett adónemeknek és a közvetett államadókra kivetett pótadónak az egyes adófizetőkre való kirovása, az illetékek, piaczi (vásári) helypénzek és vámok szedése (1872:XXXVI. tc. 10. §-a, 1886:XXI. tc. 15. §-a és 1886:XXII. tc. 132. §-a), valamint a némely közérdekü intézmények (vizvezeték, csatornázás, kövezés, világitás, husvágás, szemétfuvarozás, éjjeli őrség stb.) létesitése és fenntartása szempontjából a szabályrendeletek, illetőleg az engedélyokmányok értelmében egyesektől követelhető járulékok és dijak fizetése tárgyában dönt.

35. § A vármegyei törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. valamely község (rendezett tanácsu város) hatálybalépett szabályrendeletét hivatalból azon okból semmisiti meg, mert az a törvény-, kormányrendelet- vagy törvényhatósági szabályrendelettel ellenkezik (1886:XXII. tc. 28. §-a);

2. a községi (rendezett tanácsu városi) költségvetés jóváhagyását az 1886:XXII. tc. 126. §-a b) és c) pontjai alatt felsorolt feltételek fennforgása daczára megtagadja.

36. § Az alispánnak, törvényhatósági város tanácsának és a székesfőváros polgármesterének azon határozata ellen, melylyel

1. A katonaság beszállásolására szolgáló férőhelyekről vezetett nyilvántartási jegyzék ellen emelt felebbezéseket elintézi (1879:XXXVI. tc. 9., 10., 11., 15. és 20. §-ai);

2. a katonai gyakorlatok alkalmával okozott mezei károk felbecslését eszközlő bizottság költségeinek viselésére a magánfelet kötelezi (1895:XXXIX. tc. 13. §-a).

37. § A belügyministernek azon intézkedése ellen, melylyel a karhatalmi költségeknek az egyesek, községek vagy törvényhatóságok által való megtéritését elrendeli.

II. CZIM

Törvényhatósági ügyekben

38. § A belügyministernek azon intézkedése (határozata) ellen, melylyel

1. valamely kiadásnak a törvényhatósági költségvetésbe való felvételét az 1886:XXI. tc. 6. §-ában foglalt előfeltétel hiányában elrendeli;

2. a törvényhatósági költségvetés tudomásulvételét, vagy a vármegyei háztartás keretébe szorosan nem tartozó, s ezért elkülönitve kezelt megyei alapok tárgyában a törvényhatóság határozatának jóváhagyását azon esetben is megtagadja, ha az 1883:XV. tc. 7., illetőleg 15. §-aiban felsorolt követelmények fennforognak.

39. § A vármegyei törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a közigazgatási szükségletek fedezésére kivetett pótadóhoz rendezett tanácsu városok részéről való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét megállapitja (1886:XXI. tc. 16. §-a).

40. § A közigazgatási bizottság küldöttségének azon határozata ellen, melylyel a törvényhatósági pótadónak az egyes adófizetőkre való kivetése ellen beadott felebbezéseket elintézi (1876:VI. tc. 58. §-a és 1883:XV. tc. 12. §-a).

41. § A törvényhatóság állandó biráló-választmányának azon határozata ellen, melylyel

1. a legtöbb adót fizetők névjegyzéke ellen emelt felebbezéseket elintézi (1886:XXI. tc. 25-28. §-ai és 1872:XXXVI. tc. 40. §-a);

2. a törvényhatósági bizottsági tagok választása körül követett eljárásra vonatkozó felebbezések felett dönt (1886:XXI. tc. 42. §-a és 1872:XXXVI. tc. 34. és 52. §-ai);

3. valamely bizottsági tagnak a bizottság kötelékéből a tagsági képesség időközi elvesztése miatt való kizárása kérdésében dönt (1886:XXI. törvénycikk 33. §-a és 1872:XXXVI. tc. 28. §-a).

42. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata (eljárása) ellen, melylyel

1. valamely bizottsági tagnak vagy tagsági joggal biró tisztviselőnek a közgyülési tárgyalásokban való részvétele és szavazatjoga felett dönt (1886:XXI. tc. 50. és 51. §-ai és 1872:XXXVI. tc. 62. §-a);

2. a tisztviselőket s a segéd- és kezelő-személyzet tagjait megválasztja, ha a megválasztottnak törvényszerü minősitése nincs, vagy az eljárásban a törvények és szabályok követelményei figyelmen kivül voltak hagyva (1886:XXI. tc. 47., 49. és 81. §-ai, 1872:XXXVI. tc. 106., 111. és 112. §-ai).

43. § A főispán azon intézkedése ellen, melylyel rendezett tanácsu város rendőrkapitányát, a törvényhatósági főorvost, rendőrkapitányt, számvevőket, levéltárnokokat, árvaszéki nyilvántartókat, könyvvezetőket, járási és kerületi orvosokat, a közigazgatási gyakornokokat, az állatorvosokat és a járási irnokokat, nemkülönben a vármegyékben a segéd- és kezelő-személyzet tagjait kinevezi, ha a kinevezettnek törvényszerü minősitése nincs (1886:XXII. tc. 69. §, 1886:XXI. tc. 80. §-a).

44. § A törvényhatósági bizottságnak vagy a belügyministernek az 1886:XX. tc. 78. §-a értelmében támadó összeférhetetlenségi ügyekben hozott határozata ellen.

45. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a törvényhatósági tisztviselők s más alkalmazottak és hozzátartozóik illetménye, ellátása és részeltetése (nyugdij, végkielégités, özvegyi, nevelési és temetési járulék) ügyében intézkedik, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak, illetőleg hozzátartozóinak jogos igényök van-e az ellátásra vagy részeltetésre, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őket;

2. az élvezett ellátás felfüggesztését vagy megszüntetését kimondja.

III. CZIM

Közegészségi ügyekben

46. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. az orvosi és szülésznői oklevelek kihirdetését megtagadja, vagy az orvosi és szülésznői gyakorlat megkezdését vagy folytatását megtiltja (1876:XIV. tc. 46., 49. §-ai és 159. § d) pontja);

2. az egészségi körbe be nem osztható község részéről a legközelebbi kórház alapjához való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét megállapitja (1876:XIV. tc. 142. §-a).

47. § A törvényhatósági vagy a közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. az illetékes vagyontalan betegek gyógyitása és a gyógyithatatlan betegek és nem közveszélyes elmebetegek, bárgyuk, buták és hülyék ápolása és eltartása tárgyában intézkedik (1876:XIV. tc. 71. §-a, 1875:III. törvénycikk 7. és 9. §-ai);

2. a megbetegedett s ápolás és gondozás alatt levő gyermekek gyógyköltségeinek viselése iránt intézkedik (1876:XIV. tc. 22. §-a);

3. a nyilvános gyógy- és betegápolási, ugyszintén a szülházi költségeknek, a bel- és külföldi kórházakban, gyógyintézetekben vagy ápoldákban tartott egyének szállitási költségeinek, valamint a járványok alkalmával elrendelt hatósági óv- és gyógyintézkedések költségeinek viselése iránt intézkedik (1875:III. tc. és 1886:V. tc.)

IV. CZIM

Vallási és népoktatási ügyekben

48. § A törvényhatósági bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a községi segélynek a különböző hitfelekezeti iskolák között való megosztását elrendeli (1868:XXXVIII. tc. 25. §-a);

2. a különböző hitfelekezeteknek a községi segélyben való arányos részesitéséről intézkedik (1868:LIII. tc. 23. §-a).

49. § A törvényhatóság első tisztviselőjének azon határozata ellen, a melylyel a törvényesen elismert vallásfelekezet által ingatlan vagyon szerzéséről bemutatott okiratnak a bemutatási záradékkal való ellátását megtagadja (1895:XLIII. törvénycikk 9. § 4. pont, 3-ik bekezdés).

A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, a melylyel a bevett vallásfelekezetek valamelyikéből kilépett, és más bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez nem csatlakozott egyén által az elhagyott egyház, vagy az illetékes község pénztárába fizetendő egyházi, illetőleg iskolai és óvodai járulékok megállapitása vagy mérséklése ügyében intézkedik (1895:XLIII. tc. 25. §).

50. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a népiskolai adót az olyan felekezetekre is kiveti, melyek az 1868:XXXVIII. tc. 11., 12. és 13. §-aiban foglalt feltételeket háromszori megintés után sem akarják, vagy nem képesek saját iskoláikra nézve teljesiteni, a mennyiben a kivetés kulcsa s a kivetett összeg mennyisége válik vitássá (1868:XXXVIII. tc. 15. §-a);

2. a különböző hitfelekezetü községekben felállitott községi iskolák költségeihez a hitfelekezetek részéről való hozzájárulás kérdésében, a hitfelekezetek és a község között kötött szerződés alapján intézkedik (i. t. 23. és 26. §-ai);

3. a községi népiskolai adó, valamint a kisdedóvodák és gyermekmenhelyek felállitására és fentartására szolgáló pótadó jogalapja és kulcsa, az egyes községi adófizetőkre, valamint a községben nem lakó, de ott birtokos polgárokra való kivetése, illetőleg az alóla való mentesség kérdésében dönt (1868:XXXVIII. tc. 35. és 37. §-ai és 1891:XV. tc. 18. §-a);

4. a község és a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő felekezeti iskolát tartó községi tagok között, a községi iskola fentartásához való hozzájárulás tárgyában ennek kötelezettségét és mértékét megállapitja (1868:XXXVIII. törvénycikk 36. §-a);

5. a más hitfelekezethez tartozó legalább 30 tanköteles gyermek számára felállitott községi közös iskola terheihez, a község s a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő hitfelekezeti népiskolát tartó községi lakosok és birtokosok részéről való hozzájárulás kötelezettsége és mértéke felől intézkedik (i. t. 44. §-a);

6. a létező felekezeti iskolába járó, de más felekezethez tartozó gyermekek szülőinek az iskola költségeihez való hozzájárulása tárgyában, a hozzájárulás kötelezettségét, arányát és módját megszabja (i. t. 45. §-a);

7. tanyai iskolák állitása és járókelő tanitók alkalmazása folytán a község és a tanyai lakosok között, a költségek viselése körül keletkező vitás ügyeket eldönti (i. t. 47. §-a);

8. a hivatalból elrendelt népiskolai és kisdedovodai adó kulcsát megállapitja (1879:XXVIII. tc. 6. § 5. pontja és 1891:XV. tc. 29. § 3. pontja).

51. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. az iskolatanitói fizetés aránylagos részének terményekben megállapitása ügyében dönt, a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az értékátszámitás helyes alapokon történt-e, vagy nem sérti-e az 1868:XXXVIII. törvénycikk 142. §-ának és az 1893:XXVI. tc. 3., 5. és 6. §-ainak a tanitói fizetésekre vonatkozó intézkedését;

2. az iskolatanitói fizetés részét képező termények beszedése és kiszolgáltatása tárgyában intézkedik (1868:XXXVIII. tc. 143. §-a).

52. § I. A vármegyei közigazgatási bizottságnak, a városi törvényhatósági bizottságnak és a székesfővárosi biráló választmánynak a községi iskolaszéki cselekvő és szenvedő választóképesség és az iskolaszéki tagok választása körül felmerülő vitás kérdésekben hozott határozata ellen (1876:XXVIII. tc. 9. §-a).

II. A közigazgatási bizottságnak, a községi iskolatanitó választása alkalmával a választási eljárás ellen emelt felszólalások folytán hozott határozata ellen (i. t. 12. és 13. §-ai).

53. § A vallás- és közoktatásügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel

1. az állami és községi népiskolai tanitóknak (tanitónők, nevelők, óvóknak) az 1868:XXXVIII., 1891:XV. és 1893:XXVI. törvénycikkek szerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések, valamint ezen igényből kifolyólag az államkincstárral vagy községgel szemben támasztott követelések felett dönt;

2. a népoktatási nyilvános tanintézeteknél, és a tanfolyamuknál fogva a népoktatási tanintézetek közé tartozó iskoláknál alkalmazott tanitóknak (tanitónők, nevelők, óvók) és hozzátartozóiknak nyugdiját és gyámolitását állapitja meg; a mennyiben az a kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottaknak, illetőleg hozzátartozóinak jogos igényök van-e a nyugdijra, segélypénzre vagy végkielégitésre, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őket;

3. az élvezett nyugdij elvesztését s az özvegyek és árvák részére már megállapitott segélypénz megvonását kimondja (1875:XXXII. tc. 12., 17. és 26. §-ai).

V. CZIM

Vizjogi ügyekben

54. § Az alispánnak, törvényhatósági város polgármesterének és a székesfőváros tanácsának azon határozata ellen, melylyel

1. a meder- és parttulajdonos s a vizhasználatra jogosultak között a vizhasználat gyakorlása körül felmerülő vitás ügyeket eldönti (1885:XXIII. törvénycikk 6. §-a);

2. szabad rendelkezés alatt álló vizeknek mások által a birtok területén kivül hatósági engedély vagy tényleg fennálló jog alapján való használata körül, a vizhasználatra jogosultak és a terület birtokosa között előforduló vitás ügyekben dönt (i. t. 11. §-a);

3. a hajózásnak a folyamrendőri szabályok megtartásával való szabad gyakorlása körül egyesek vagy testületek között keletkező vitás ügyekben dönti (i. t. 19. §-a);

4. a vizhasználatnak a hajózás, tutajozás és fausztatás sérelme nélkül való gyakorlása tekintetében a vizhasználatra jogosult és a hajózás, tutajozás és fausztatásra jogositottak között felmerülő vitás kérdésekben dönt (i. t. 27. §-a);

5. a partvédelem és biztositás, nemkülönben a meder- és parttisztitás érdekében a part birtokosa által engedély nélkül végezhető munkálatok fentartása vagy eltávolitása ügyében dönt (i. t. 41. §-a);

6. engedélyezett munkálatok és vizhasználatok birtokosát törvény, rendelet vagy engedélyokiratba ütköző intézkedésre kötelezi, vagy a vizhasználatban törvény, rendelet vagy engedélyokirat ellenére korlátozza.

55. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel eldönti, vajjon valamely viz azon vizek közé tartozik-e, melyek felett a birtokos, mások szerzett jogainak épségben tartása mellett, szabadon rendelkezhetik (1885:XXIII. tc. 10. §-a).

56. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a vizhiány türése iránt intézkedik (1885:XXIII. tc. 34. §-a);

2. a vizhasználatra nyert engedélyt megszüntnek nyilvánitja (i. t. 36. §-a);

3. az idegen birtokon fentartott vizvezető árokból vagy csatornából jövő viz használatára a birtokosnak adott hatósági engedély következtében, ennek a már létező munkálatok, valamint az e munkálatok fentartásának s a rajtok szükséges változtatásoknak költségeihez való hozzájárulását megállapitja (i. t. 37. §-a 2. és 3. pontjai).

57. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a medernek és partoknak jókarban tartása körül a hozzájárulás kötelezettségét és arányát megállapitja (1885:XXIII. tc. 40. és 46. §-ai);

2. az idegen földbirtok tulajdonosát, a vizrendezési és lecsapolási munkálatok folytán birtokában előállott értéknövekedés esetében, a kérdéses munkálatok költségeinek haszonaránylagos viselésére kötelezi (i. t. 43. §-a);

3. valamely érdekeltnek a már létező munkálatok, valamint fentartásuk s a rajtok szükséges változtatásoknak költségeihez való hozzájárulását elrendeli (i. t. 44. §-a);

4. a töltések mögött az ármentesitett területen kivül keletkező eső-, hó és talajvizek lefolyásának fokozatos elzárására és leeresztésére hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét eldönti (i. t. 48. §-a);

5. töltések közé fogott folyóknál a töltések közötti előtérnek a fáktól, növényektől és más anyagoktól hatóságilag elrendelt kitisztitása és az előtér területén a müvelési módoknak ugyancsak hatóságilag elrendelt megváltoztatása következtében felmerülő költségekhez az érdekeltek részéről való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét eldönti, s a mivelési módok megváltoztatásából eredő értékcsökkenés megtéritését és mennyiségét kimondja (i. t. 49. §-a);

6. a viz lefolyásában beállott változás folytán másokra nézve károsnak bizonyult vizmü átalakitása szempontjából hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét megállapitja (i. t. 50. §-a);

7. az utakon és vasutakon levő mütárgyaknak, átereszeknek és hidaknak a viz természetes lefolyására elégtelenné válása esetén azoknak átalakitását elrendeli és megállapitja azt, hogy az elrendelt átalakitási munkálatok költségei kit és mily arányban terhelnek (1885:XXIII. tc. 51. §-a és 1890:I. tc. 65. § első bekezdése);

8. a vizmosások keletkezésének s már meglevő vizmosások továbbfejlődésének megakadályozására vagy megszüntetésére hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségét és mértékét megállapitja (1885:XXIII. tc. 55. §-a).

58. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a vizi szolgalmak használata és megszünése tárgyában a jogositott és terhelt között előforduló vitás kérdéseket eldönti (1885:XXIII. tc. 60. és 62. §-ai);

2. a vizhasználatra jogositott által a közlekedésre szükséges átjáróknak, hidaknak és átereszeknek a szolgalom megállapitásakor fennálló viszonyok szerint leendő elkészitését elrendeli (i. t. 63. §-a).

59. § A földmivelésügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel ármentesitő társulatok egyesitésének, illetőleg uj beosztásának feltételeit és módozatait megállapitja (1885:XXIII. tc. 81. és 125. §-ai és 1884:XIV. törvénycikk 2. §-a);

1. a feladat megoldására alkalmas határokkal nem biró vizszabályozó és ármentesitő társulatok egyesitésének, illetőleg uj beosztásának feltételeit és módozatait megállapitja (1885:XXIII. tc. 81. és 125. §-ai és 1884:XIV. törvénycikk 2. §-a);

2. a magaslatok által elzárt területeknek külön társulatokká alakitása esetében az értékemelkedés tárgyában dönt (1885:XXIII. tc. 82. §-a és 1884:XIV. tc. 3. §-a);

3. a több társulat árterébe eső területnek megosztása következtében felmerülő vitás pénzügyi kérdéseket elintézi (1885:XXIII. tc. 82. §-a és 1884:XIV. tc. 3. §-a);

4. oly vizrendező társulatoknál, melyek az ártérfejlesztést különböző vizszinek szerint eszközölték, a különböző vizszinek között és a felvett legalacsonyabb vizszin alatt fekvő területek egymás közötti hozzájárulásának arányát megállapitja (1884:XIV. tc. 15. §-a);

5. a közérdekből fentartandó vizrendező társulatok maximális megterhelése és az államnak a társulat költségeihez való hozzájárulása tárgyában, a hozzájárulás kötelezettsége és mértéke iránt intézkedik (1885:XXIII. tc. 115. §-a és 1884:XIV. tc. 23. §-a);

6. a felett a kérdés felett, hogy csakugyan a társulat érdeke is teszi-e szükségessé és mennyiben az állam által létesitendő partbiztositást, valamint az esetre, ha ez a társulat érdekében is szükséges, de a hozzájárulás iránt egyezség nem jött létre, a társulat hozzájárulásának kérdésében intézkedik (1894:III. tc. 3. §).

60. § A földmivelésügyi ministernek, illetőleg a közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a társulati védtöltések vagy egyéb vizrendezési munkálatok által védett csatornák, épületek, körtöltések, utak és vasutak tulajdonosai részéről a társulat költségeihez való hozzájárulás kötelezettségét és arányát eldönti (1884:XIV. tc. 15. §-a, 1885:XXIII. tc. 110. §-a és 1890:I. tc. 65. § utolsóelőtti bekezdés).

VI. CZIM

Közuti és vámügyekben

61. § A kereskedelemügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel valamely kiadásnak vagy fedezetnek a törvényhatósági költségvetésbe való felvételét a törvényszabta feltételek hiányában elrendeli (1890:I. tc. 13. §-a).

62. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a községen (városon) keresztül vonuló, illetőleg belterületén levő s egyszersmind utczai vagy gazdasági közlekedésre is használt állami vagy törvényhatósági utrész fentartásához, a község részéről való hozzájárulás mértékét és módját megszabja (1890:I. tc. 7. és 14. §-ai);

2. a vámszedési jogot és engedélyt elévültnek nyilvánitja s a vámtárgy elhordatásáról vagy átengedéséről intézkedik (i. t. 94. §-a);

3. valamely vám megszüntetését elrendeli, ha a vámnak természete (száraz vagy vizi vám) válik vitássá (i. t. 95. §-a).

63. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a törvényhatóság, vasuti vállalat, a községek s a kereskedelmi és iparvállalatok részéről a vasuti állomásokat a legközelebbi közuttal vagy községgel összekötő utak épitési, kisajátitási, kezelési és fentartási költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének és mértékének kérdését eldönti (1890:I. tc. 29., 30. és 31. §-ai);

2. a községi közlekedési (viczinál) utak épitéséhez, fentartásához és kezeléséhez a csoportositott egyes községek, valamint más érdekeltek részéről való hozzájárulás kötelezettségét és százalékarányát megállapitja (i. t. 36. §);

3. a községi közlekedési vonalak müszaki szolgálatának ellátására hivatott mérnök fizetéséhez az egyes községek részéről való hozzájárulás arányát megszabja (i. t. 43. §-a);

4. a gyógyfürdőkhöz vezető utak épitéséhez, fentartásához és kezeléséhez a gyógyfürdőtulajdonos részéről való hozzájárulás kötelezettségét és arányát eldönti (i. t. 45. §-a);

5. az egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által a közforgalom czéljaira létesitett közutak fentartásáról és kezeléséről az engedélyokirat ellenére intézkedik (i. t. 54. §-a);

6. valamely közut vagy mütárgy érdekében létesitett munkálatok épitési, fentartási és kezelési költségeihez harmadik személyek bevonását kimondja s a hozzájárulás mértékét megállapitja (i. t. 63. §-a).

64. § A közigazgatási hatóságnak (a közigazgatási bizottság küldöttségének) azon határozata ellen, melylyel

1. törvényhatósági utadónak az egyes adókötelesekre kivetése ellen emelt felszólalásokat eldönti (1890:I. tc. 23. §-a);

2. a törvényhatósági természetbeli utadótartozás összeirása, nyilvántartása, megváltása és szolgáltatása, illetőleg az az alól való mentesség tárgyában dönt (i. t. 25. §-a).

65. § A közigazgatási bizottságnak a községi közmunka összeirása, nyilvántartása, megváltása és szolgáltatása, illetőleg az az alól való mentesség tárgyában hozott határozata ellen (1890:I. tc. 49. és 50. §-ai).

66. § Az alispánnak, törvényhatósági város tanácsának és a székesfővárosi államrendőrség főkapitányának azon határozata ellen, melylyel a vámszedési jogositvány fennállása, a vámdijmentesség és a vámdijtételek jogossága és mértéke tárgyában keletkező vitás kérdéseket eldönti (1890:I. tc. 99. és 100. §-ai).

VII. CZIM

Vasuti ügyekben

67. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, mely a vasuti üzletrendtartásnak a közönség magatartását tárgyazó 93-100. §-ai alkalmazása körül, egyrészt az ezen ügyek feletti őrködéssel megbizott községi vagy hatósági közegek (üzletrendtartás 101. §), másrészt az ugyancsak üzletrendészeti hatalommal felruházott vasuti szolgálati személyzet (üzletrendtartás 102. §-a) között felmerülő vitás kérdésekre vonatkozik.

68. § A kereskedelemügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel

1. a vasuti vállalat igazgatóságára, vagy az igazgatóság egyes tagjaira az üzletrendtartás 85. §-ában foglalt rend- és fegyelmi büntetéseket törvény és szabály ellenére alkalmazza;

2. törvényes alap nélkül oly dijszabást létesit, mely az engedélyesnek az engedélyokirat alapján szerzett jogaiba ütközik;

3. a későbbi törvény terhelő rendelkezéseit a korábban engedélyezett vasutra a törvényben foglalt felhatalmazás hiányában kiterjeszti, vagy a későbbi törvény kedvezményes rendelkezéseinek a korábban engedélyezett vasutra való alkalmazását a törvény határozata ellenére megtagadja.

69. § A kereskedelemügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel

1. a helyi érdekü vasutaknak a törvényben (1880:XXXI. tc. 2. §-a és 1888:IV. tc. 2. §-a) és az engedélyokiratban megállapitott határidőben foganatositandó állami megváltása esetében, a vasuti vállalat részére fizetendő váltságösszeget, illetőleg megváltási járadékot a törvény és engedélyokirat ellenére állapitja meg;

2. a helyi érdekü vasut visszaháramlásának esetére az engedélyes vállalatot a fennálló szabályok és az engedélyokirat értelmében megillető tőke és egyébb járandóságok megállapitása tekintetében az emlitett határozmányok ellenére dönt, vagy a vasuti vállalatot illető követelések kiegyenlitését megtagadja:

3. a postaszállitás feltételeit a törvény (1888:IV. tc. 4. § b) pontja) és az engedélyokirat elenére állapitja meg;

4. a helyi érdekü vasutat épités közben, felülvizsgálat alkalmával, vagy később az üzem alatt, a törvény, törvényerejü jogszabály vagy engedélyokirat ellenére létesitményekre kötelezi;

5. a m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekü vasutak között az üzem körében felmerülő vitás jogkérdésekben dönt, ha a határozat törvénynyel, törvényerejü jogszabálylyal, engedélyokirattal vagy szerződéssel ellenkezik.

VIII. CZIM

Mezőgazdasági és mezőrendőrségi ügyekben

70. § Az alispánnak, városi közigazgatási bizottságnak és a székesfőváros tanácsának azon határozata ellen, melylyel megállapitja:

1. a tenyész apaállatok beszerzési, elhelyezési és tartási költségeihez hozzájárulás arányát, vagy a tenyészállatok után fizetendő dijak nagyságát (1894:XII. tc. 10. és 25. §-ok);

2. a közös határjeleknél a költség megosztását (i. t. 34. §);

3. a mezei közös dülőutak létesitésénél, valamint azoknak és azok tartozékainak jókarban tartásánál a hozzájárulás arányát (i. t. 37. §);

4. a hegyközségi feladatok teljesitésére szükséges költségekhez a hozzájárulás arányát (i. t. 65. §);

5. a hegyközség kötelékébe felvett tagoknál a hozzájárulás arányát (i. t. 66. §);

6. a hegyközségi kötelékből kilépni kivánó tagnál a kár vagy a tartozások nagyságát (i. t. 71. §);

7. a községi mezőőrök javadalmazásánál a hozzájárulás arányát (i. t. 75. §).

IX. CZIM

Állategészségi ügyekben

71. § Az alispánnak, törvényhatósági városi és székesfővárosi tanácsnak azon határozata ellen, melylyel

1. a hatóságilag kiirtott állatok, vagy megsemmisitett tárgyak után járó kártalanitás kérdésében intézkedik (1888:VII. tc. 105-112. §-ai és az 1893:II. tc. 3. §-a);

2. az állatjárványok alkalmával elrendelt zárlatok és egyéb óvintézkedések költségeinek behajtását elrendeli (1888:VII. tc. 114-116. §-ai.

72. § Az alispánnak (törvényhatósági város polgármesterének) azon határozata ellen, melylyel a letelepülő állatorvos oklevelének kihirdetését, vagy az állatorvosi gyakorlat üzését megtagadja, illetőleg betiltja (1888:VII. tc. 119. §-a és 135. § j) pontja).

X. CZIM

Erdészeti ügyekben

73. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a rovarkárok megakadályozását czélzó nagyobb munkálatok költségeinek aránylagos viselése tárgyában intézkedik (1879:XXXI. tc. 15. §-a);

2. a kopár területek beerdősitésére szolgáló társulati érdekeltségben való részvétel kötelezettségét s az érdekeltség fokát megállapitja (i. t. 166. és 167. §-ai);

3. az erdei termékeknek mások földjén való átszállitása tárgyában a szállitás megengedhetősége, módozatai és feltételei s a károk és költségek fedezésére szolgáló pénzbeli biztositék letétele és mennyisége felett dönt (i. t. 178. és 179. §-ai).

74. § A földmivelésügyi ministernek azon határozata ellen, melylyel

1. a fausztatásra vagy tutajozásra adott ujabb szállitási engedély esetében, a berendezési költségek aránylagos részének az ujabb engedélyes által az eddigi jogélvezők részére való megtéritése, iletőleg évi járulék fizetése és a fentartási költségeknek részarányos viselése tárgyában intézkedik (1879:XXXI. tc. 191. §-a);

2. a fausztatás vagy tutajozás jogának megszünése körül keletkező vitás ügyeket ellátja (i. t. 196. §);

3. a tutajozás vagy fausztatás által veszélyeztetett partrészek, épületek, viz- és utépitményeknek védmüvekkel való biztositása tárgyában, a fausztatást vagy tutajozást gyakorlók és a birtokosok között felmerülő vitás kérdésekben eljár (i. t. 199. §-a);

4. a vizépitményeknek a fausztatás vagy tutajozás érdekében hatóságilag megengedett átalakitásából és a vizhasználatok korlátozásából származó kártéritési ügyeket eldönti (i. t. 200. és 201. §-ai).

XI. CZIM

Vadászati ügyekben

75. § Az alispánnak, törvényhatósági város tanácsának, illetőleg a törvényhatósági bizottságnak a külön vadászterületet nem képező földbirtokon és a község tulajdonát képező területen a vadászati jog együttes bérbeadása tárgyában hozott határozata ellen 1883:XX. tc. 3. §-a.

76. § A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a vadászat gyakorlása tárgyában intézkedik, ha ennek következtében azon kérdés válik vitássá: vajjon valamely terület azon vadászterületek közé tartozik-e, melyeken a vadászat a törvény korlátai között szabadon gyakorolható (1883:XX. tc. 2. §-a);

2. a külön vadászterületet képező nagy erdőterület által legalább három oldalról körülvett 200 holdnál kisebb terjedelmü birtok tulajdonosa és a vadászterület birtokosa vagy haszonbérlője között, a haszonbérbe-adás és haszonbérbe-vétel kötelezettségét s annak feltételeit és módozatait megállapitja (i. t. 3. §-a);

3. a vadászati jog bérbeadásából befolyó évi tiszta jövedelmet a tulajdonosok között birtokaránylag felosztja (i. t. 3. §-a).

XII. CZIM

Halászati ügyekben

77. § Az alispánnak, törvényhatósági városi és székes fővárosi tanácsnak azon határozata ellen, melylyel

1. a halászati jognak az árvizek kiöntéseiben való gyakorlása tárgyában keletkező vitás ügyeket eldönti (1888:XIX. tc. 2. §-a);

2. a halászati jog kiterjedését jelző táblák felállitása, a vizhez járás s a halászati eszközöknek a partról a vizbe vetése és kihuzása körül, valamint a halászat gyakorlása közben a vetésekben, ültetvényekben vagy más gazdasági és erdészeti tárgyakban vagy területeken okozott károk megtéritése iránt, a halászatra jogositott és a parti birtokos, illetőleg a meder, a terület és tárgy tulajdonosa között felmerülő vitás kérdésekben intézkedik (i. t. 11. és 12. §-ai).

78. § A közigazgatási bizottságnak a halászati jog bérbeadása végett tartott árverés, vagy az arra vonatkozólag magánuton létrejött szerződés jóváhagyása, és a tiszta jövedelemnek a jogositottak között való felosztása tárgyában hozott határozata ellen (1888:XIX. tc. 47. §-a.)

XIII. CZIM

Cseléd-, munkás- és napszámos ügyekben

79. § A közigazgatási bizottságnak a gazda és cseléd, továbbá a gazda s a gazdasági munkások és napszámosok között az 1876:XIII. tc. 115. §-a alapján felmerülő vitás ügyekben hozott határozata ellen.

XIV. CZIM

Házközösségi ügyekben

80. § Az 1885:XXIV. tc. 53. §-a szerint alakitott másodfoku hatóságnak (közigazgatási bizottság küldöttsége) házközösségi vagyon felosztása tárgyában hozott érdemleges határozatai ellen.

XV. CZIM

Adó- és illetékügyekben

81. § I. A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel

1. a földadónak sommásan és községenként, valamint egyénenként, továbbá a házadónak, az I. és II. osztályu keresetadónak, az általános jövedelmi pótadónak, a fegyveradónak, a IV. osztályu keresetadónak, a tőkekamat- és járadékadónak, a hadmentességi dijnak tételenként és egyénenként, a szállitási adónak és a pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatja után esetleg pótlólag fizetendő adóösszegnek esetenként való megszabása tárgyában dönt (1883:XLIV. tc. 29. §-a és 1889:XXVIII. tc. 12. § I. pontja és 16. § 1. a) pontja);

2. a fegyveradó és vadászati adó jogosságát és mennyiségét megállapitja, s a vadászjegyek vagy uj jegyek kiszolgáltatását, vagy a vadászati bejelentés láttamozását megtagadó, illetőleg a már kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonását elrendelő elsőfoku határozatot jóváhagyja (1883:XXIII. tc.);

3. a czukor és husfogyasztási, valamint a bor- és söradónak és szeszitalmérési adónak a pénzügyigazgatóság által valamely községre lett ráutalását megerősiti (1889:XXVIII. tc. 12. §-a és 1892:XV. tc.).

II. Az adófelszólamlási bizottságnak azon határozata ellen, melylyel a III. osztályu keresetadó, a bányaadó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója tárgyában dönt (1883:XLIV. tc. 29. §).

III. A pénzügyigazgatóságnak azon határozata ellen, melylyel az 1889:XXVIII. tc. II. fejezetében megállapitott eljárás szerint megszabott illetékek, valamint a bélyeg- és illetéki törvények és szabályok alapján kirótt birságok jogosságát és helyességét megszabja (1889:XXVIII. tc. 12. §-a).

82. § I. A közigazgatási bizottságnak azon határozata ellen, mely a következő ügyek valamelyikére vonatkozik:

1. a törvény értelmében járó adómentességekre (1889:XXVIII. tc. 16. § 1. b) pontja);

2. az adó hibás kiszámitása, az adótárgy hiánya, megszünése, vagy az ugyanazon adótárgy többszörös megadóztatása, valamint elévülés esetében az adótartozás helyesbitése vagy leirása, az adó telekkönyvi bejegyzésének törlése, nemkülönben az illetéktelenül felvett adótartozások visszafizetésére (i. t. 16. § 1. c) pontja);

3. az elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben a fennálló adókezelési törvény értelmében járó adóelengedésre (i. t. 16. § 1. d) pontja);

4. a közadók kezeléséről szóló törvény értelmében az adózókra kirótt pénzbirságra (i. t. 16. § 1. e) pontja);

5. a közadók és illetékek behajtásával megbizott törvényhatósági, községi (városi) vagy állami közegeknek a zálogolás és árverés körül követett eljárása ellen felmerülő panaszra (i. t. 16. § 1. f) pontja);

6. az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegek ellen az adókötelezettek és az adótárgyak összeirása, az adók és illetékek könyvelése, nyilvántartása, beszedése, biztositása és behajtása alkalmával jogtalanul okozott költségek vagy károk megtéritése fejében a károsult feleket illető pénzbirságra (i. t. 16. § 1. g) pontja);

7. a kártérités kötelezettségének és mértékének az állami és községi (városi) közegek, valamint a községek ellen való megállapitására (i. t. 16. § 2. c) pontja);

8. a házbérjövedelem meghatározására szükséges helyszini szemle költségeinek a háztulajdonos által leendő megtéritésére (i. t. 8. § 4. a) pontja);

9. a fegyver- és vadászati adóról szóló 1883:XXIII. tc. 42. §-a értelmében felmerülő jövedéki kihágásra.

II. A pénzügyigazgatóságnak az elévült közvetett adók és illetékek leirása, és az illetéktelenül felvett közvetett adók és illetékek visszafizetése (1889:XXVIII. tc. 12. § III. a) pontja), végül az illeték telekkönyvi bejegyzésének törlése tárgyában hozott határozata ellen.

XVI. CZIM

Állami alkalmazottak illetményi- és nyugdij-ügyekben

83. § A ministereknek és az állami számvevőszék elnökének azon intézkedései (határozatai) ellen, melyekkel:

1. az állami tisztviselőknek, altiszteknek és szolgáknak az 1893:IV. tc. szerint járó illetményekre való igényéből eredő kérdések, valamint ezen igényből folyólag az államkincstárral szemben támasztott követelések fölött az idézett törvény 16. §-a alapján döntenek;

2. a nyugdijazott vagy elhunyt állami tisztviselők, altisztek és szolgák, illetőleg hozzátartozóiknak nyugdiját, végkielégitését, özvegyi, nevelési és temetési járulékát állapitják meg; ha ennek következtében azon kérdés válik vitássá, hogy az alkalmazottnak, illetőleg hozzátartozóinak jogos igényök van-e az ellátásra vagy részeltetésre, vagy hogy az alapul vett czimen mekkora összeg illeti meg őket (1885:XI. tc.; 1886:XXI. tc. 59. §-a és 1876:XIV. tc. 86-88. §-ai);

3. az élvezett ellátás megszüntetését, vagy az ellátás élvezetének egészben vagy részben való felfüggesztését kimondják (1885:XI. tc. 5., 32., 33., 35. és 50. §-ai).

A 2. pont alatt foglalt rendelkezés a kivételes nyugdijazás és nyugdijfelemelés eseteire (1885:XI. tc. 30. és 62. §-ai) nem terjed ki.

HARMADIK RÉSZ

A közigazgatási biróság előtti eljárásról

I. FEJEZET

A panaszról és védiratról

84. § A panasz joga megilleti:

1. a közigazgatási biróság hatásköréhez tartozó ügyekben tett hatósági intézkedések és hozott határozatok által okozott bármely sérelem orvoslása czéljából az érdekelteket, ideértve a jogi személyeket és hatóságokat is.

2. A közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére:

a) a főispánt (főpolgármestert) a törvényhatósági és a közigazgatási bizottság intézkedése és határozata ellen;

b) az alispánt (törvényhatósági város polgármesterét), a pénzügyigazgatót, a tanfelügyelőt, az államépitészeti (folyammérnöki) hivatal főnökét és az erdőfelügyelőt, mint az illető közigazgatási ágak főhatóságait, az általok képviselt ág körében a közigazgatási bizottság intézkedése és határozata ellen;

c) az adófelszólamlási bizottság előadóját az adófelszólamlási bizottság határozata ellen.

A 2. pont eseteiben a panaszjog az illető hatósági közegek helyetteseire is átszáll.

A főispán, illetőleg helyettese a panaszjogot a törvényhatósági bizottság intézkedése és határozata ellen csak akkor érvényesitheti, ha ez iránti szándékát az intézkedés, illetőleg határozat kihirdetése alkalmával nyilvánosan kijelentette.

85. § Az érdekelt felek panasza azon közigazgatási hatóságnál, melynek intézkedése vagy határozata ellen irányul, akár irásban benyujtható, akár élőszóval bejelenthető.

A szóbeli panaszt köteles a hatóság a határozat kihirdetése alkalmával a jegyzőkönyvben feljegyezni, illetőleg ha a bejelentés később történik, arról jegyzőkönyvet felvenni.

A panasz bejelentése csak az intézkedés vagy határozat sérelmes részeinek kijelölésére, s a fél kérésének kifejezésére terjedhet ki.

86. § A főispán, a közigazgatási főhatóságok és az adófelszólamlási bizottság előadójának panasza mindig irásban nyujtandó be, és pedig:

1. a főispán panasza az ügyiratokkal felszerelve (100. §), közvetlenül a közigazgatási biróságnál;

2. a közigazgatási főhatóságok és az adófelszólamlási bizottság előadójának panasza azon hatóságnál, melynek intézkedése vagy határozata ellen intézve van.

87. § A főispán, a közigazgatási főhatóságok és az adófelszólamlási bizottság előadója kötelesek az emelt panaszról egyidejüleg az illető ministerhez jelentést tenni.

A minister, ha szükségesnek találja, a közigazgatási hatóságok hatáskörének, illetőleg az állami (kincstári) közérdeknek védelmére, tárgyalás előtt a birósághoz irásbeli nyilatkozatot intézhet, illetőleg a szóbeli tárgyalásra megbizottat küldhet.

88. § A főispánnak a törvényhatósági bizottság ellen intézett panasza esetében a bizottság a főispán (illetve helyettesének) kijelentését (84. §) jegyzőkönyvbe iktatja; egyszersmind a birósági eljárásban a megbizott által leendő képviseltetéséről, illetőleg saját köz- és vagyoni ügyeinek védelméről intézkedik.

A főispánnak és a közigazgatási főhatóságoknak a közigazgatási bizottság ellen intézett panaszáról egyidejüleg a bizottság is értesitendő, hogy a birósági eljárásban megbizott által leendő képviseltetéséről, illetőleg saját köz- és vagyoni ügyeinek védelméről idejekorán intézkedhessék.

89. § A törvényhatósági és közigazgatási bizottságoknak a 88. § alapján kiküldendő megbizottait mindazon jogok megilletik és mindazon kötelességek terhelik, melyeket ezen törvény a bepanaszolt félre ruház.

90. § A panasziratnak magában kell foglalnia:

1. a bepanaszolt fél, illetőleg a hatóság megnevezését, ki vagy mely ellen intézve van;

2. a sérelmes intézkedésre vagy határozatra való hivatkozást;

3. a tényállás és az ennek igazolására szolgáló bizonyitékok rövid leirását;

4. a panasz tárgyát képező intézkedés vagy határozat sérelmes részeinek megjelölését;

5. a jogalap kitüntetését;

6. a kérés szabatos kifejezését.

91. § A panasziratban az ügyre vonatkozó oly ténykörülményt és bizonyitékot is fel lehet hozni, mely az előzetes közigazgatási eljárás folyamában fenn nem forgott.

92. § A bizonyitó iratot, melylyel panaszló igényét támogatni véli, eredetiben vagy másolatban, ha pedig a bizonyitó iratnak csak egyes részei birnak jelentőséggel, legalább kivonatban a panaszirathoz kell csatolni.

Ha a fél panasza az eljárt hatóságon kivül más fél ellen is van intézve, a panaszirathoz ennek és összes mellékleteinek egy másodpéldányát is kell csatolni.

A hatósági panaszt, ha az csupán hatóság ellen van intézve: két példányban, egyébként három példányban kell benyujtani.

93. § A panaszt minden esetben 15 nap alatt kell benyujtani (bejelenteni) az illető hatósághoz vagy a közigazgatási birósághoz. (85. és 86. §-ok).

94. § A panasz benyujtására (bejelentésére) szolgáló határidő az érdekelt felekre nézve a sérelmes intézkedés vagy határozat kihirdetését, illetőleg kézbesitését a főispánra (főpolgármesterre) a közigazgatási főhatóságokra és az adófelszólamlási bizottság előadójára nézve pedig a sérelmes intézkedés vagy határozat kihirdetését közvetlenül követő naptól kezdve számittatik.

A határidő, ha utolsó napja vasárnapra vagy Gergely-naptár szerinti ünnepnapra esik, a legközelebbi köznapon jár le.

Posta utján való benyujtás esetében a feladás időpontja határoz.

Az ezen §-ban foglalt intézkedések a jelen törvényben szabályozott többi határidőkre is kiterjednek.

95. § Testületi szervezettel biró hatóságok nevében ezeknek elnöke van hivatva a panaszirat átvételére, illetőleg a szóbeli panasz jegyzőkönyvbe iktatására s az ezen törvényben az eljárt közigazgatási hatóságra ruházott további teendők végzésére.

Ezen szabály alól kivételnek van helye a törvényhatósági bizottságra nézve, melynek nevében az alispán (polgármester), és az adófelszólamlási bizottságra nézve, melynek nevében a pénzügyigazgató veszi át a panasziratot, illetőleg foglalja jegyzőkönyvbe a szóval előterjesztett panaszt, és végzi az ezen törvényben az eljárt közigazgatási hatóságra ruházott többi teendőket.

96. § A panasz tárgyalás nélkül hivatalból visszautasitandó, ha a kiszabott határidő (93. §) eltelte után nyujtották (jelentették) be.

A visszautasitást indokolni, s az arra vonatkozó határozatot a benyujtónak (bejelentőnek) irásban kézbesiteni kell.

97. § A visszautasitás joga megilleti a 96. § esetében a magánpanasszal szemben az eljárt közigazgatási hatóságot, a hatósági panaszszal (főispán, közigazgatási főhatóságok és az adófelszólamlási bizottság előadójának panaszával) szemben pedig a közigazgatási biróságot.

98. § Az eljárt közigazgatási hatóság visszautasitó határozata ellen a közigazgatási birósághoz intézendő felfolyamodásnak van helye.

99. § Az érdekelt fél, ha ő maga vagy meghatalmazottja a panasziratot valamely elhárithatlan akadály miatt nem adhatta be a kellő időben (93. §): igazolási kérelmet terjeszthet elő.

A hitelt érdemlően indokolandó igazolási kérelmet a panaszirattal együttesen, az elmulasztott határidő utolsó napját követő 15 nap alatt irásban az eljárt közigazgatási hatóságnál kell benyujtani.

Az igazolási kérelmet a főügytől elkülönitve, ezt megelőzőleg kell tárgyalni és eldönteni.

Ha a biróság az igazolási kérelemnek helyet nem ad, a panaszt a főügybe való avatkozás nélkül visszautasitja.

100. § Az eljárt középfoku közigazgatási hatóság, illetőleg minister a hozzá benyujtott panaszt, ha ezt, a 97. § értelmében reá ruházott jognál fogva, a 96. § alapján hivatalból visszautasitandónak nem találja: az összes - és pedig a mennyiben nem elsőfokulag járt el, az alsófoku hatóságoktól is bekivánandó - tárgyiratokkal felszerelve, felvilágositó irat kiséretében 8 nap alatt felterjeszti, illetőleg átteszi a közigazgatási birósághoz.

101. § Magánpanasz esetében az eljárt közigazgatási hatóság, ha a panaszt a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozónak vélt, vagy az állami (kincstári) közérdekbe ütközőnek találja: köteles a felterjesztésben vagy átiratban (100. §) a birósági hatáskör ellen kifogást emelni, illetőleg a fenforgó állami (kincstári) közérdeket megjelölni, s erről a középfoku közigazgatási hatóság az illető ministerhez egyidejüleg jelentést tenni.

A minister a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére tárgyalás előtt a birósághoz irásbeli nyilatkozatot intézhet, illetőleg a szóbeli tárgyalásra megbizottat küldhet.

102. § Ha a magánpanasz az eljárt középfoku közigazgatási hatóság köz- és vagyoni ügyeit sértőleg érinti: a hatóság a felterjesztésben (100. §) a keletkezhető sérelem mibenlétét s veszélyeztetett jogainak és érdekeinek védelmét kifejti, s esetleg magát vagy kiküldendő megbizottját a szóbeli tárgyalásra megidéztetni kéri.

A hatósági köz- és vagyoni ügyeket fenyegető sérelem fenforgása esetében az eljárt közigazgatási hatóságot, illetőleg megbizottját mindazon jogok megilletik és mindazon kötelességek terhelik, melyeket ezen törvény a bepanaszolt félre ruház.

103. § A közigazgatási birósághoz intézett panasz benyujtása (bejelentése) rendszerint felfüggeszti a közigazgatási intézkedések és határozatok végrehajtását.

Oly esetekben azonban, melyekben a törvény (rendelet, szabályrendelet) szerint csak birtokon kivül volt helye a közigazgatási vagy pénzügyi birósági felebbvitelnek: a közigazgatási intézkedések és határozatok végrehajtását a biróság előtt meginditott eljárás sem akadályozza meg.

A birósági eljárásra való tekintet nélkül végrehajtható a közigazgatási intézkedés és határozat akkor is, ha ezt az állami közérdek szempontja követeli, vagy ha a végrehajtás elhalasztásából helyrehozhatatlan kár következnék be. Ezen esetekben a végrehajtást elrendelő határozatot körülményesen indokolni kell.

104. § A közigazgatási biróság a panaszt mindenekelőtt a 96. § alapján veszi vizsgálat alá, s azt tárgyalás nélkül hivatalból visszautasitja:

a) ha a hatóság panasza a kiszabott határidő (93. §) eltelte után lett benyujtva;

b) ha az elkésve beadott magánpanaszt a közigazgatási hatóság a 97. §-ban reáruházott jognál fogva vissza nem utasitotta.

A visszautasitás jogát a biróság nevében az előadó az elnökkel egyetértőleg gyakorolja. Egyetértés hiányában maga a biróság dönt.

105. § Csekélyebb fontosságu tartalmi és alaki hiányok és hibák esetében a biróság, illetőleg ennek nevében az előadó az elnökkel egyetértőleg a panasziratot a benyujtónak visszaadja azon meghagyással, hogy a biróság utasitásai szerint kiegészitve (kiigazitva), záros határidő alatt közvetlenül oda ismét nyujtsa be.

Az ismételt benyujtásra kitüzött határidő elmulasztása esetében a 104. §-ban rendelt eljárásnak van helye.

Ha pedig a panaszirat oly lényeges alaki vagy tartalmi hiányban szenved, hogy a kiegészitésre sem látszik alkalmasnak, ugy az hivatalból vissza is utasitható.

106. § Ha a panaszirat ellen a 96. § alapján észrevétel nem merült fel, vagy ha a 105. § első bekezdése értelmében visszaadatni rendelt panaszirat a kellő időben és módon ismét be lett nyujtva: a biróság annak második s esetleg harmadik teljes példányát a bepanaszolt félnek (92. §) kézbesittetni rendeli azon figyelmeztetéssel, hogy jogában áll azzal szemben a kézbesitéstől számitott 15 nap alatt védiratot benyujtani.

Ha több bepanaszolt fél van, a panaszirat másodpéldányát közülök annak kell kézbesiteni, ki a közigazgatási eljárásban vagy panasziratban legelül volt megnevezve, a többiek pedig értesitendők, hogy a panasziratot és mellékleteit az elül nevezett bepanaszoltnál vagy a biróságnál megtekinthetik, s 15 nap alatt együttes vagy külön védiratot nyujthatnak be.

Ha a magánpanasz kizárólag a hatóság ellen irányul, vagy ha csak panasz-bejelentés történt, de panasziratot nem adtak be: védirat benyujtásának sincs helye.

107. § Ha a biróság a hozzá felterjesztett ügyiratokból annak jut tudomására, hogy a meginditott eljárás által harmadik személyek is érdekelve vannak, a panaszirat másodpéldányának kiadásával egyidejüleg ezeket is figyelmeztetheti a panasziratnak és mellékleteinek a biróságnál való megtekintésére, illetőleg saját védiratuknak 15 nap alatt lehető benyujtására.

Az érdekelt harmadik személyeket a biróság saját kivánatukra vagy a felek előterjesztésére később is bevonhatja az eljárásba mindaddig, mig a tárgyalás határnapja ki nincs tüzve.

A biróság előtti eljárásba bevont harmadik személyeket, a fenforgó jog- vagy érdekazonossághoz képest, a panaszló vagy a bepanaszolt féllel mind a jogokra, mind a kötelességekre nézve egyenlőknek kell tekinteni.

108. § A védiratot közvetlenül a birósághoz két példányban kell benyujtani. Ezen példányok egyikét a panaszlónak haladéktalanul kézbesiteni kell.

109. § A védirat benyujtásának elodázása vagy elmulasztása az eljárás folyamát nem akadályozza.

110. § A felek az ügy állásának tisztázására - a tárgyalásig - a panasziraton és védiraton kivül is intézhetnek irásbeli előterjesztéseket a birósághoz. Ezen előterjesztéseket az ellenféllel esetről-esetre közölni kell.

II. FEJEZET

A bizonyitásról

111. § A biróság, illetőleg ennek nevében az előadó az elnökkel egyetértőleg, az ügy állásának tisztázása czéljából, a felek ajánlására vagy a nélkül bizonyitási eljárást rendelhet el a panasznak a 104. és 105. §-ok értelmében eszközölt megvizsgálása után, ha azt hivatalból visszautasitandónak nem találta; a védirat beadása után, ha benne oly ténykörülményre vagy bizonyitékra történik utalás, melynek tisztázása az ügy eldöntése szempontjából szükséges és az eljárás további folyamában az érdemleges határozat meghozataláig bármikor, ha ujabban felmerült ténykörülmény vagy bizonyiték kideritése, vagy pedig a már végrehajtott bizonyitási eljárás kiegészitése követeli.

112. § A bizonyitás módjai a következők:

1. a felek személyes meghallgatása;

2. tanu és szakértő kihallgatása;

3. helyszini szemle tartása;

4. a közigazgatási hatóságok felvilágositó nyilatkozatának és a szakközegek véleményének beszerzése;

5. a panaszirathoz vagy védirathoz másolatban csatolt okmányok eredetijének megtekintés vagy összehasonlitás czéljából való benyujtása;

6. a fenforgó ügyre vonatkozólag bármely hatóság birtokában levő hivatalos iratok beszerzése.

113. § A 112. § 1., 2. és 3. pontjai alapján hozott határozatait a közigazgatási biróság rendszerint a közigazgatási hatóság által, kivételesen egyik tagjának kiküldése utján foganatosittatja.

A fél kihallgatásához az ellenfelet, a tanuk és szakértők kihallgatásához és a szemle megtartásához pedig mindenik felet meg kell hivni. Az ellenfél, illetőleg a felek meg nem jelenése az eljárást nem akadályozza.

114. § A mennyiben a törvény, rendelet mást nem rendel, a tanuskodási képesség, a tanuk kifogásolása, kihallgatása és megesketése, a tanuskodás megtagadása, a tanuk járandósága tekintetében a sommás eljárásról szóló 1893:XVIII. tc. 82-93. §-ai, a helyszini szemle elrendelésénél és foganatositásánál pedig az idézett törvény 94. §-a szolgálnak - a közigazgatási birói eljárás természetéből folyó eltérésekkel - szabályul.

115. § A felek, tanuk és szakértők kihallgatásáról s a szemle megtartásáról jegyzőkönyvet kell vezetni; ebbe azonban a nyilatkozatoknak, vallomásoknak és a tapasztaltaknak csak az ügyre tartozó lényeges része, s a feleknek azokra vonatkozó érdemleges megjegyzései vehetők fel.

A jegyzőkönyvet a hatósági közegen, illetőleg a birói kiküldöttön és jegyzőkönyvvezetőn kivül a felek is aláirják. Ha a felek valamelyike ezt tenni vonakodnék, a vonakodást és ennek indokát a jegyzőkönyvben fel kell emliteni.

A jegyzőkönyvet a tárgyiratokhoz csatolás végett haladék nélkül a biróság elébe kell terjeszteni.

116. § A személyes megjelenésre kötelezett felek, valamint a tanuk és szakértők, ha azoknak igazolatlan elmaradása a czélba vett birósági eljárás meghiusulását vonja maga után, a biróság által 200 koronáig terjedhető rendbirsággal fenyithetők, s ezen felül a meghiusult eljárás költségeiben is elmarasztalhatók.

117. § Eskü által való bizonyitásnak a közigazgatási biróság előtti eljárásban nincs helye.

III. FEJEZET

A képviseletről

118. § Az önképviseletre nem jogositott kiskoruakat és gondnokság alatt állókat, továbbá a jogi személyeket és hatóságokat, a mennyiben a jelen törvény másként nem intézkedik, a biróság előtt az erre törvényesen hivatott képviselők képviselik.

Ezen szabálytól eltérőleg a panaszló fél minőségében szereplő községi képviselő-testületet és előljáróságot a községi biró és a községi (kör-) jegyző együtt, vagy más, a községi képviselőtestület által megbizott egyén képviselik a biróság előtt.

119. § A közigazgatási biróság előtt, a mennyiben a felek nem személyesen vagy nem törvényes képviselőjük utján (118. §) járnak el, magukat csak ügyvéd által képviseltethetik.

120. § Ha a személyesen eljáró fél magát érthetően kifejezni nem birja, vagy más ok miatt képtelen arra, hogy ügyét a tárgyalásnál személyesen képviselje, a biróság által meghatalmazott (ügyvéd) állitására kötelezhető; ha pedig ő maga vagy meghatalmazottja rendetlen magaviselet miatt a tárgyalás szinhelyéről el lett távolitva, joga van meghatalmazott, illetőleg más meghatalmazott által képviseltetni magát.

Ezen jog gyakorlásának elmulasztása a tárgyalás folytatását nem akadályozza.

121. § A meghatalmazást közokirattal hitelesitett vagy az 1868:LIV. tc. 167. és 168. §-ainak megfelelően kiállitott magánokirattal kell igazolni.

A biróság előtt személyesen megjelent fél élőszóval is adhat meghatalmazást. A személyesen adott meghatalmazást mindég jegyzőkönyvbe kell venni.

IV. FEJEZET

A tárgyalásról és határozatokról

122. § Ha bizonyitás nem rendeltetett el, vagy az elrendelt bizonyitás befejeztetett (111. §) és panaszirat benyujtása esetében a védirat beadatott, vagy az ennek beadására kitüzött határidő eltelt: a közigazgatási biróság a tárgyalás határnapját 3-40 napra kitüzi, s ha irásbeli tárgyalásnak van helye, az ügy megjelölését és a tárgyalás idejét magában foglaló jegyzéknek a biróság hirdetési tábláján leendő kifüggesztését elrendeli; - ha pedig szóbeli tárgyalásnak van helye, erre a feleket s esetleg a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére hivatott ministeri megbizottat megidézi azon kijelentéssel, hogy a tárgyalás meg nem jelenésök esetében is meg lesz tartva.

A szóbeli tárgyalásra meg kell hivni ezeken kivül azon tanukat és szakértőket is, kiknek kihallgatását a biróság a felek ajánlására vagy a nélkül szükségesnek találja.

Egyes esetekben a biróság a feleket, saját kivánatukra vagy a nélkül, a tárgyaláson való személyes megjelenésre kötelezőleg is megidézheti, s mind ezeknek, mind a tanuknak és szakértőknek - az előzetes bizonyitási eljárás mellőzésével - közvetlenül a tárgyaláson történendő kihallgatását rendelheti el.

123. § A biróság tárgyalásait az elnök vezeti, ugyanő őrködik a rend és a tárgyalás méltóságának fentartása felett.

E czélból joga van azon feleket, meghatalmazottakat és más jelenlevőket, kik a tárgyalás rendjét zavarják vagy méltóságát sértik, tetszést vagy nem tetszést nyilvánitanak, rendre utasitani.

Ha a kétszeri rendreutasitás sikertelen marad, vagy ha a rendzavarás sulyosabb természetü, az elnök az illetőket 200 koronáig terjedhető rendbirsággal fenyitheti, s a teremből kiutasithatja, szükség esetében kivezettetheti.

Ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fentartani, az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolitását.

124. § A tárgyalás megkezdése után a panasz visszavonásának vagy egyezség kötésének csak a biróság beleegyezésével van helye.

125. § A tárgyalás, a megtartás vagy folytatás lehetőségét kizáró akadályok eseteit kivéve, még a felek kölcsönös beleegyezésével sem napolható el.

126. § A tárgyalás irásbeli, vagy szóbeli és közvetlen, de mindkét esetben rendszerint nyilvános.

A nyilvánosságot az ülésekből, ha azt a közerkölcsiség vagy más közérdekü tekintet követeli, birósági határozattal előre ki lehet zárni, vagy a tárgyalás folyama alatt megszüntetni.

A nyilvánosság kizárása esetében a tárgyalást a feleknek és meghatalmazottaiknak, továbbá a tanuknak, szakértőknek s a felek mindenike által kijelölhető két-két kifogástalan bizalmi férfiunak jelenlétében kell megtartani, illetőleg folytatni.

A bizalmi férfiak kijelöléseinek elmulasztása, vagy a kijelöltek távolmaradása a tárgyalás megtartását, illetőleg folytatását nem akadályozza.

127. § Szóbeli és közvetlen tárgyalás tartásának akkor van helye, ha annak elrendelését a biróság akár hivatalból, akár a panaszlónak a panasziratban, illetőleg a bepanaszoltnak a védiratban kifejezett kivánságára, az ügy tisztázása érdekében szükségesnek találja, vagy ha azt az érdekelt felek mindannyian kivánják; különben irásbeli a tárgyalás.

128. § Az irásbeli tárgyalás az ügy állásának kivonatos előterjesztésével veszi kezdetét.

A tárgyalás során a biróság minden tagjának jogában áll az előadótól felvilágositásokat kivánni, s valamely irat, vagy az összes ügyiratok felolvasását követelni.

A közigazgatási folyamatban eljárt hatóság jelentését s a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére vonatkozó ministeri nyilatkozatot minden esetben fel kell olvasni.

129. § A szóbeli tárgyaláson mindenekelőtt a panaszló terjeszti elő a tényállást és bizonyitékokat; egyuttal megjelöli az igénye támogatására szolgáló jogalapot és kérését kifejezi.

A panaszló előterjesztése után a bepanaszolt fél védelmének előadása következik.

Hogy ezen alkalommal a közigazgatási eljárás során keletkezett iratokban foglalt, illetőleg a panasziratban és a védiratban leirt, vagy a bizonyitási eljárás rendjén tisztába hozott tényállás módositása s uj bizonyitékok felajánlása mennyiben vehető figyelembe: azt esetről-esetre a biróság határozza meg.

A felek nyilatkozata után a jelenlevő tanuk és szakértők hallgattatnak ki.

A biróságnak kötelességében áll a tényállás teljes tisztázására minden lehetőt elkövetni. E czélból a biróság elnöke és tagjai a felekhez, tanukhoz és szakértőkhöz kérdéseket intézhetnek.

A felek csak a biróság engedelmével tehetnek kérdéseket egymáshoz s a tanukhoz és szakértőkhöz.

A meg nem jelent felek, tanuk és szakértők szóbeli előadásait a panaszirat, védirat, nyilatkozatok, illetőleg vallomások felolvasása pótolja. Fel kell olvasni egyszersmind: azon intézkedést vagy határozatot, mely ellen a panasz beadatott, továbbá a szemlejegyzőkönyvet s más, az ügyre vonatkozó iratokat, nevezetesen a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság jelentését.

Ezek után ismét a feleket illeti a szólás joga, hogy kellő rövidséggel előterjeszszék a tárgyalás folyamán hallottakra vonatkozó észrevételeiket, s hasonló rövidséggel ismét kifejezhessék kérésöket.

A tárgyalás befejezése előtt meg kell hallgatni a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére hivatott ministeri megbizott nyilatkozatát is.

A biróság, ha czélszerünek találja, egyes esetekre nézve az itt megállapitott sorrendtől eltérhet.

130. § A tárgyalás befejezése után a biróság tanácskozás, s a határozat megállapitására vonatkozó szavazás megejtése végett zárt ülés tartására visszavonul.

A határozatot lehetőleg még ugyanazon ülés folyamában meg kell hozni és nyilvános ülésben kihirdetni. Különös figyelmet érdemlő ok esetében azonban a határozat hozatala és kihirdetése, a gátló akadály megjelölése és a határidőnek nyilvános kitüzése mellett, 48 órára elhalasztható.

A kihirdetett határozat egy-egy példányát a feleknek kézbesiteni kell.

131. § A biróság a zárt ülésben mindenekelőtt az illetékesség kérdését veszi tanácskozás alá és erre nézve határoz.

Ha a biróság illetéktelennek nyilvánitja magát, erre vonatkozó határozatát, mint véghatározatot, kijelenti.

Ha pedig a biróság illetékesnek nyilvánitja magát, a mennyiben eljárása ellen a középfoku közigazgatási hatóság, illetőleg a minister hatásköri kifogást nem tett, hasonlóképen érdemileg tárgyalja és eldönti az ügyet.

Ha azonban a közigazgatási biróság eljárása ellen a középfoku közigazgatási hatóság, illetőleg a minister hatásköri kifogást tett, s a közigazgatási biróság mégis illetékesnek nyilvánitja magát: határozatáról, a további eljárás felfüggesztésével, az illető ministert az ügyiratok megküldése mellett értesiteni köteles.

A minister, ha a hatásköri kifogást továbbra is fentartja, a határozat közlését követő nyolcz nap alatt értesiti a közigazgatási biróságot, hogy a felmerült összeütközési esetet végeldöntés végett a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott biróság elé terjesztendőnek találja. Mig ezen biróság a hatásköri összeütközés kérdésében nem határoz: a közigazgatási biróság az ügy érdemébe nem avatkozhatik.

132. § A tárgyalásról jegyzőkönyv vezettetik, melybe az ügy eldöntésére befolyással lehető minden lényeges mozzanatot kellő rövidséggel, a birósági határozatot pedig szószerinti szövegében fel kell jegyezni.

A határozat megállapitására és a szavazás megejtésére vonatkozó zárt tanácskozmányról külön jegyzőkönyv vezettetik.

A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyző irják alá.

133. § A határozat csak a felekre terjedhet ki.

A fenforgó ügyben eljárt közigazgatási hatóságot, ha saját köz- és vagyoni ügyeiben érdekelve nincs, érdemben terhelőleg még akkor sem lehet bevonni a határozat körébe, ha eljárása nyilván törvényellenes volt.

Ily esetekben azonban, valamint tapasztalt csekélyebb foku mulasztás és rendellenesség esetében a biróságnak jogában, sőt kötelességében áll, az illető közigazgatási hatóság felett felügyeletet és ellenőrzést gyakorló felsőbb hatósághoz figyelmeztetéseket intézni.

134. § A határozatok hozatalánál a biróság a bizonyitékokat szabadon mérlegeli, s a tárgyalás és a bizonyitás folyamában szerzett meggyőződésének egész benyomása alapján itél.

A biróság jogköre az egyes esetekben, az 1869:IV. tc. 19. §-a és az 1879:XL. törvénycikk 10. §-a értelmében, a rendeletek és szabályrendeletek törvényességének megbirálására is kiterjed.

135. § A birósági határozatokat az idéző végzés kivételével mindig indokolni kell. A kihirdetés alkalmával rövid, de hű kivonatban az indokokat is fel kell sorolni.

136. § A közigazgatási biróság határozatait Ő Felsége a király nevében hozza és hirdeti ki.

137. § A közigazgatási biróság az ügy érdemére nézve itélet, minden más körülményre nézve végzés alakjában határoz.

138. § A birósági határozatok kézbesitését, a közigazgatási eljárásban érvényes szabályok szerint, a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság eszközölteti.

Szükség esetében a hiányok pótlásáról a belügyminister rendeleti uton intézkedik.

V. FEJEZET

Az ujrafelvételről

139. § A magánfelek ujrafelvételi panaszt nyujthatnak be, ha a főügy jogérvényes eldöntése után olyan, a kérdés érdemére nézve döntő bizonyitékok birtokába jutottak, melyeket a főeljárás folyamában önhibájukon kivül nem használhattak.

140. § Az ujrafelvételi panaszt a főeljárás folyamában keletkezett véghatározat kézbesitésétől számitott egy éven belül irásban a közigazgatási biróságnál kell benyujtani.

141. § Az ujrafelvételi panasz körüli eljárás az ezen törvény 111-138. §-aiban megállapitott szabályok szerint történik, azzal az eltéréssel, hogy az ujrafelvételnél az ügyvédi képviselet kötelező.

Nyilván alaptalannak bizonyult ujrafelvételi panasz esetén, a perköltségekben való elmarasztaláson felül 1000 koronáig terjedhető pénzbirság alkalmazásának van helye, a miért a felelősség, a fél elleni visszkereset fenmaradása mellett, első sorban az ügyvédet terheli.

142. § Az ujrafelvételi panaszt az ügy érdemétől elkülönitve, ezt megelőzőleg kell tárgyalni és eldönteni.

A közigazgatási biróság, ha az ujrafelvételt megtagadja, a főeljárásban keletkezett jogerős határozatot, az ügy érdemébe való avatkozás nélkül, végérvényesnek jelenti ki, ellenkező esetben pedig az ügyet érdemileg tárgyalja és eldönti.

143. § Az ujrafelvételi eljárás meginditása a főeljárás folyamában keletkezett jogerős itélet végrehajtását nem akadályozza.

144. § Ujrafelvételi panasz benyujtásának ugyanazon ügyben csak egyszer van helye.

VI. FEJEZET

Az eljárási költségekről

145. § A közigazgatási biróság a határozatban az eljárási költségeket, valamint azt is megállapitja, hogy azokat melyik fél, illetőleg a felek minő arányban viseljék.

Ha mindkét részről magánfél, vagy mindkét részről hatóság vagy hatósági közeg áll egymással szemben: a biróság a fenforgó körülmények számbavételével azok egyikét, vagy mindenikét marasztalja el a költségekben.

Ha magánfél hatósággal vagy hatósági közeggel áll szemben: az eljárási költségekben rendszerint a magánfél marasztalandó el, kivéve ha a birói eljárásra a hatóságnak vagy hatósági közegnek nyilván törvénybe, rendeletbe vagy szabályrendeletbe ütköző eljárása szolgáltatott okot, mely utóbbi esetben a költségeknek egészben vagy részben viselésére a hibás hatóság vagy hatósági közeg is kötelezhető.

Ha valamely birósági eljárás vagy tárgyalás a személyes megjelenésre kötelezett hatósági közeg, magánfél, tanu vagy szakértő igazolatlan elmaradása miatt hiusult meg, a költségekben azt kell elmarasztalni.

A költségek - különös méltánylást érdemlő esetekben - kölcsönösen meg is szüntethetők.

Adó- és illetékügyekben eljárási költségek nem állapithatók meg.

146. § A közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmében eljáró hatósági közegekre rótt költségek az illető közigazgatási ág tárczájának, az eljárt vagy az érdekelt közigazgatási hatóságokra és hatósági közegekre rótt költségek pedig maguknak a hatóságoknak terhére esnek.

147. § A meghatalmazott minőségében közremüködő ügyvédek költségeit megbizóikkal szemben is esetről-esetre meg kell állapitani.

148. § A közigazgatási biróság előtti eljárás a hatósági közegekre nézve minden esetben, a magánfelekre nézve pedig csak azon esetekben bélyeg- és illetékmentes, melyekre nézve a közigazgatási eljárásban is bélyeg- és illetékmentesség állott fenn.

VII. FEJEZET

A határozatok végrehajtásáról

149. § A birósági határozatok végrehajtását a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság rendeli el és véteti foganatba a törvény, rendelet, szabályrendelet szerint a közigazgatás körében erre hivatott közegek utján.

150. § A végrehajtás elrendelése és foganatositása az illető ügyre nézve érvényben levő szabályok szerint történik.

A mennyiben a törvény, rendelet, szabályrendelet kielégitő végrehajtási szabályokat nem foglal magában: ezek felől a belügyminister külön rendeletben intézkedik.

151. § A felek a végrehajtás elrendelése tárgyában hozott határozat ellen, és a végrehajtás foganatositása körül felmerült jogsérelmek esetében, a sérelmes cselekvéstől vagy mulasztástól számitott nyolcz nap alatt végrehajtási panaszt intézhetnek a közigazgatási birósághoz.

A végrehajtási panaszt, a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnál irásban kell benyujtani, s tárgyiratokkal felszerelve, felvilágositó jelentés kiséretében haladék nélkül fel kell terjeszteni a birósághoz.

NEGYEDIK RÉSZ

Átmeneti intézkedések és zárhatározatok

152. § A közigazgatási biróság előtt csak azon közigazgatási intézkedések és határozatok ellen kereshetni orvoslást, melyek a jelen törvény hatályba léptének napja után keletkeztek. Az ezt megelőzőleg tett intézkedéseket és hozott határozatokat a közigazgatási folyamatban az erre hivatott hatóságok tárgyalják tovább és döntik el végérvényesen.

153. § A jelen törvény hatályba léptének napján az 1883:XLIII. tc. alapján szervezett pénzügyi közigazgatási biróság működése megszünik, s annak személyzete a közigazgatási biróság személyzetébe olvad be.

A közigazgatási biróság szervezésekor a pénzügyi közigazgatási biróság elnökét mint tanácselnököt, biráit pedig mint rendes birákat kell a létszám megállapitásánál számitásba venni és beosztani.

154. § A jelen törvény hatályba léptétől kezdve a feloszlatandó pénzügyi közigazgatási biróság teendőit a közigazgatási biróság végezi.

A pénzügyi közigazgatási birósághoz benyujtott, és a jelen törvény hatályba lépte napjáig el nem intézett felebbezéseket a nevezett testület feloszlatásával egyidejüleg a közigazgatási birósághoz kell áttenni, mely azokat az 1883:XLIII. törvénycikkben foglalt szabályok szerint tárgyalja és dönti el.

A közigazgatási biróság az 1883:XLIII. törvénycikkben foglalt szabályok szerint tárgyalja és dönti el azon felebbezéseket is, melyek adó- és illetékügyekben a pénzügyi közigazgatási biróság feloszlatása után, a jelen törvény hatályba lépte előtt keletkezett intézkedések és határozatok ellen adatnak be.

Ezen felebbezések elintézése után az 1883:XLIII. tc. hatályát veszti.

155. § A közigazgatási biróság ügyrendjét a ministerium állapitja meg. Az ügyrend az itélőbirák, valamint a segéd- és kezelő-személyzet szabadságidejéről is részletesen intézkedik. Az ügyrendnek a döntvények alkotása körüli eljárásra, különösen pedig az osztályülések és a teljes ülések összehivására, alakitására, az eljárásra és határozathozatalra vonatkozó része a biróság meghallgatásával állapitandó meg.

156. § A hatályban levő ministeri rendeleteket és szabályrendeleteket - a biróság hatáskörének rendeleti uton kiterjeszthetése szempontjából (16. §) - az illető ministereknek a jelen törvény életbeléptetésétől számitott öt év alatt át kell vizsgálniok.

157. § Az 1888:VII. tc. 109. §-ának az az intézkedése, melynél fogva a kiirtott állatok vagy megsemmisitett tárgyak után járó kártéritésnek 300 frtnál nagyobb összegben való megállapitása esetében, az arra vonatkozó elsőfoku határozat felülvizsgálat végett mindig felterjesztendő a másodfoku hatósághoz s innen a földmivelésügyi ministerhez: ezen törvény életbeléptetésével hatályát veszti (71. §)

Az 1890:I. tc. 65. § utolsó bekezdésének az az intézkedése: mely szerint az állami kezelés és fentartás alatt álló utak és műtárgyak tekintetében hozott határozatok, az idézett törvény 9. §-ában megjelölt módon, megerősités végett felebbezés hiányában is felterjesztendők a kereskedelemügyi ministerhez, - a közigazgatási birósághoz utalt hozzájárulási kérdésekben ezen törvény életbeléptével szintén hatályát veszti (60. §).

Egyáltalán a fennálló törvényeknek és szabályoknak a jelen törvénynyel ellenkező határozmányai a jelen törvény életbeléptével hatályukat vesztik.

158. § A jelen törvény hatálya a vasuti ügyekben, adó- és illetékügyekben, végül az állami alkalmazottak illetményi és nyugdijügyeiben (Második Rész II. fejezet, VII., XV. és XVI. czimei) a magyar korona országainak egész területére kiterjed.

Más ügyekben ezen törvény Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki.

Fiume városát és kerületét illetőleg felhatalmaztatik a ministerium, hogy a jelen törvényt az ottani viszonyoknak megfelelő módositással külön léptesse hatályba.

159. § A közigazgatási biróság és a közigazgatási hatóságok, valamint a közigazgatási biróság és a rendes biróságok között felmerülő illetékességi összeütközéseket - a jelen törvény 131. §-ában emlitett, a hatásköri összeütközések fölött dönteni hivatott biróság felállitásáig - a ministertanács intézi el. (1869:IV. törvénycikk 25. §-a).

160. § A jelen törvény 1897. évi január 1-én lép hatályba. Végrehajtásával a ministerium bizatik meg.