1896. évi XXVI. törvénycikk indokolása

a magyar királyi közigazgatási biróságról * 

Általános indokolás

A kormány ismételten kijelentette, hogy a közigazgatás rendezését czélzó javaslatok közül, melyeknek előterjesztését az 1891:XXXIII. tc. 2. §-a a belügyminister kötelességévé teszi, első sorban a közigazgatási biróságokról szólót fogja az országgyülés elé terjesztetni és ezen javaslatot óhajtja első sorban tárgyaltatni. Ezen kijelentést úgy a képviselőház, mint a közvélemény osztatlan helyesléssel fogadta s ezért, a törvényjavaslat előterjesztésével úgy az emlitett törvény meghagyásának, mint az utóbbi husz év óta a sajtó, a szakkörök és az országgyülés által egyértelműleg hangoztatott követelménynek vélek eleget tenni.

A közigazgatási biróságok intézményének életbeléptetésével nemcsak az egyesek és testületek jogainak védelme lesz az eddiginél hatályosabb; nemcsak a közigazgatási határozatok vagy intézkedések által okozott sérelmek nyernek az eddiginél teljesebb orvoslást: hanem a közigazgatási hatóságok működésének ellenőrzése egy ujabb szervezetet nyer, mely a törvényeknek, rendeleteknek és hatósági intézkedéseknek pártatlan, minden egyoldalúságtól ment alkalmazását és végrehajtását, és ezzel az egyéni szabadságnak erőteljes védelmét fogja biztositani.

Azon törekvés, mely a jogoltalomnak biztositására és a közigazgatási szervezetbe való beillesztésére irányul, nem ujabb keletű. Midőn fölismerték annak szükségét, hogy az egyesek és testületek jogait a közigazgatási sérelmes intézkedések és határozatok ellen birói védelemben kell részesíteni, a legközelebb fekvő megoldásnak az látszott, hogy a felek panaszaikkal rendes biróságok utján keressenek orvoslást. Ugy a művelt külföldi törvényhozások, mint hazai törvényeink nem egy példáját szolgáltatják annak, hogy egyes közjogi és közigazgatási ügyekben a döntés joga, minden fokon vagy legalább utolsó fokozatban, a rendes biróságokra ruháztatott. Más esetekben nyitva hagyatott az út arra, hogy a felek igényeiket rendes birói uton érvényesithessék.

Ezen törekvések azonban az ujabb időkig - Anglia és Francziaország kivételével - nélkülözték a rendszeres intézményi jelleget, s ennélfogva alig tekinthetők egyébnek, mint kezdetleges kisérleteknek. És ámbár az utolsó 30 év alatt a jogoltalomnak a közigazgatásban való biztositása ugy a tudományos kutatás terén, mint a gyakorlati alkalmazásban sokat haladt, sem a szaktudományban, sem a törvényhozás körében végleges megoldást, még nem nyert. Bizonyiték erre, hogy a szakirodalom terén a feladat helyes megoldása még mindig vita tárgyát képezi; azon európai államok sorában pedig, melyek a közigazgatási biróságok intézményét ez ideig tényleg meghonositották, nem található kettő olyan, mely ugyanazon, vagy legalább hasonló formák szerint rendezte be ezen intézményt.

A közigazgatási sérelmes határozatok ellen rendszeres jogorvoslatot legrégebben Angliában találunk; Francziaország a közigazgatási biróságok intézményét a mult század végén szervezte; Németországban Baden volt az első, mely azt meghonositotta; utána következtek Poroszország, Würtemberg és Bajorország; Olaszország röviddel állami egységének megállapitása után intézkedett ezen irányban; Ausztriában pedig 1875-ben alakittatott egy közigazgatási biróság az egész birodalom területére kiterjedő hatáskörrel.

Angliában külön közigazgatási biróságok nincsenek ugyan, de a közigazgatás jogi ellen őrzése ennek daczára teljesebb, mint máshol; mert a közigazgatás maga birósági formák között mozog s még az ujabb reformok után is, jó részben a függetlenség minden biztositékával felruházott tisztviselőkre, a békebirákra (judge of the peace) van bizva. Angliában továbbá alig van oly közigazgatási intézkedés, melynek végső fokon való eldöntésére a jogkérdés szempontjából nem a legfőbb biróságok illetékesek. A mig a continentalis fejlődésben a közigazgatás köréből fokozatosan fejlesztetett ki a közigazgatási vitás kérdéseknek birói uton való eldöntése, addig Angliában maga a közigazgatás birói formák között működik, s csak az ujabb jogfejlődés utalja a közigazgatás némely feladatait már többé nem birói jellegű szervek, a békebirák, hanem közigazgatási helyi kötelékek (boardok) hatáskörébe. A boardok nagyobbára választott elemekből állanak; intézkedéseik czélszerűségét illetőleg egyenesen alá vannak rendelve a belügyi kormányszéknek, mely azokat meg is változtathatja, de intézkedéseig jogi oldala a legfőbb biróságok jogi felülvizsgálatának van alávetve. A legujabb angol közigazgatási reform az 1888. évi local government act, a birói formák között intézett közigazgatás körét szintén megszoritotta, a mennyiben a békebiráktól közigazgatási hatáskörük túlnyomó nagy részét elvonta és a képviseleti alapon szervezett megyei tanácsra (county council) ruházta. Noha ezen ujabb reformok a birói jellegű közigazgatást mind szűkebb térre szoritják, az angol közigazgatás ma is jó részben birói jellegű és az egész angol közigazgatás, tehát annak az a része is, mely már nem intéztetik birói formák szerint, a jogi ellenőrzésnek ma is hatályosan alá van vetve.

Azon hatóság, mely a közigazgatási ügyeket s ezek között nagyszámú vitás közigazgatási ügyet birói formák között intézi el: első fokon (original jurisdiction) a békebiró (judge of the peace) egymagában vagy többedmagával (petty session, special session). A másodfokú hatóság (appellate jurisdiction) a megye (county) területén levő békebirák évnegyedenkint ülésező testülete (quarter session). Ezen hatóságok közigazgatási intézkedéseinek és birói teendőinek jogi ellenőrzését az országos főtörvényszékek gyakorolják birói parancsaik (writ) utján.

A békebiró közigazgatási és pedig kiválóan rendőri hatóság, egyszersmind rendőrbiró. A békebiró állása teljesen független. Elvben ugyan a békebiró csak visszavonásig van kinevezve, de tényleg állása élethossziglan tart, mert az elbocsátás jogával a korona élni nem szokott. Biztositja függetlenségét, hogy állása tiszteletbeli, melyet minden javadalmazás nélkül lát el. Birói jellege van a békebirói közigazgatásnak azért is, mert a tömérdek specialis közigazgatási törvény a legpontosabban körülirja azokat a határokat, melyek között a békebirák rendelkezni jogosultak.

Végül a békebirói közigazgatási jogi megkötöttségére vezet a nyilvános, szóbeli eljárás, melyet a polgári és büntető biróságok eljárásának mintájára a gyakorlat a békebirák előtt is meghonositott.

A békebiró határozatainak még formáját is a törvények szabják meg. Csak kétféle döntés lehet: rendőri parancs (order) vagy kihágási itélet (conviction). Minden elhatározását ezeknek keretébe kell beillesztenie, és minthogy némely törvény szó szerint előirja a döntés formáit, a békebiró kénytelen a tényállást minden kételyt kizárólag, tisztán és világosan az előirt formákra visszavezetni.

Az angol jog elvben nem tesz különbséget közigazgatási és közigazgatási vitás ügyek között. De az eljárásban a kétféle természetű ügyek közötti különbségnek nyomai megvannak. A közigazgatási ügyek elintézésénél nincsenek egymással szemben álló ellenérdekek, különböző felek meghallgatására tehát szükség nincsen; a vitás kérdések eldöntésénél azonban az eljárás minden biztositékai szükségszerűleg megtartandók és meg is tartatnak. Ha tehát a tételes angol jog nem különböztet is a békebiró hatáskörébe tartozó ügyek között, mégis nem nehéz azokat a tisztán közigazgatási természetű és a közigazgatási vitás ügyek csoportjába sorozni.

Az ujabb reformok folytán Angliában is különválasztattak a tisztán közigazgatási és a közigazgatási vitás kérdések. A tisztán közigazgatási ügyek közül sokat a boardok, ismét sokat a county council hatáskörébe utaltak át. A county councilra ment át az útügy, egészségügy, állategészségügy, súlyok és mértékek rendészete stb., ugy hogy a békebirói állásnak birói jellege ma még kifejezettebb, mint volt ezelőtt, mert a vitás ügyek mind megmaradtak a békebiráknál.

Az egyes békebirák által és a petty session vagy a special session által hozott határozatok és kiadott rendeletek sok esetben végérvényesek (a mi azonban a főtörvényszékek által való jogi ellenőrzésnek nem képezi gátját), mindazon esetekben azonban, melyekben a törvény megengedi, felebbezésnek (appcal) van helye a békebirák negyedévi üléseihez (quarter session).

A negyedévi üllések a XVIII. század óta folyton szaporodó esetekben képezik az egyes békebirák és békebirói kis ülések határozatainak felebbezési forumát. Korábban csak a birodalmi törvényszékek writjei szolgáltak a panaszok elintézésére, a gyakorlat azonban kimutatta egy középső forum szükségét.

A negyedévi üléseken összejövő békebirák elnöküket saját magok közül választják, csak a törvények által meghatározott külön esetekben van fizetett, jogértő elnök alkalmazásának helye.

A felebbezésnek az esetek többségében felfüggesztő hatálya van. Felek gyanánt szerepelnek: egyfelől a felebbező, mint sértett fél (the person grieved, injured, affected), másfelől a panaszlott (the party concerned, appealed against, the party by whose act he appealant feels himself agrieved).

A felebbezés tárgya a megtámadott intézkedés törvényszerűsége. A panaszlott tehát rendszerint az a békebiró, a kinek intézkedése megtámadtatik, némely esetben az, a kinek érdekében az intézkedés történt. Államügyész nem szerepel az eljárásban, maga a bepanaszolt képviseli az államérdeket.

A felebbezés határideje legtöbbször a sérelmes határozatot követő legközelebbi negyedévi ülés; a hol a törvény nem határozza meg a felebbezés határidejét, ott a biróság belátása szerint „reasonable time” állapitja meg a felebbezés határidejét. A felebbezésnek, ha a törvény előirja, irásba kell foglaltatnia, különbem elég annak szóbeli bejelentése is. A felebbezés megindokolását hol megkivánják a törvények, hol nem; a felebbezés bejelentésének azonban annyira érthetőnek kell lennie, hogy a bepanaszolt tudhassa, mire kell válaszolnia. Az esetek nagy részében a felebbezőtől jelentékeny pénzbeli biztositék követeltetik, a minek czélja a felebbezések elszaporodásának meggátlása.

A végtárgyalás (trial) nagyobbára a polgári per mintájára megy. Az eljárás menetének nagyobb része a biróság belátására van bizva. Tanuhallgatás (hearing) is gyakran helyt foglal. Az itélethozatalban minden békebirónak egyenlő szavazata van, de nincs szavazata annak, a kinek intézkedése ellen a felebbezés irányul, vagy a ki maga érdekelt az ügyben.

Az itélet rendszerint csak revisio in jure jellegével bir, azaz rendszerint csak a megtámadott intézkedés törvényszerűségének, a biró elfogulatlanságának, a törvények helyes magyarázatának szempontjaira terjeszkedik ki. Nincs kizárva azonban és gyakran alkalmazásba is vétetik egészen új bizonyitási eljárás.

A közigazgatás jogi ellenőrzésének lényeges tényezői végül az országos főtörvényszékek, mint az intézkedések rendkivüli felülvizsgálati forumai.

Mig tehát alsóbb fokokon a közigazgatás birói formák között intéztetik, végső fokon a közigazgatási intézkedéseket az országos főtörvényszék (High Court of Justice, Qweens Bench division) birálja meg. Ezen hatáskörének gyakorlásában a főtörvényszék a király nevében birói parancsokat és leiratokat bocsát ki az egyes békebirókhoz és a békebirói collegiumhoz.

Minthogy a főtörvényszék tagjainak alkalmazása állandó, a birók elmozdithatlanok és függetlenek, a biróság az ellenőrzés hatályos gyakorlására teljes biztositékot nyujt.

Az egyes birói parancsok formái a következők:

1. A writ of certiorari, úgy rendőri parancsokkal (order-ekkel), mint kihágási itéletekkel (conviction-okkal) szemben. Ily leirat az eljárás lényeges hibái vagy a közigazgatási törvények helytelen magyarázata esetén bocsáttatik ki. A leirat két békebiróhoz intéztetik, mire a békebirók pergamenten jelentést tesznek pecsétjeikkel és aláirásaikkal (sub sigillo meo certifico). Ezen leirat kibocsátásával az illető határozat végrehajtása felfüggesztetik, és az ügy eldöntése a főtörvényszékre megy át, mely minden ujabb bizonyitási eljárás mellőzésével, az eljárt hatóság által megállapitott tényállás alapján az eljárás és a határozat törvényszerűsége fölött dönt. Minthogy ezen jogorvoslat főczélja a közigazgatási törvények kényes, fontos kérdéseiben a főtörvényszék eldöntését eszközölni ki, a miben magának az eljáró alsóbb hatóságnak is érdeke van, a gyakorlatban a felek megegyezésével magok a békebirák kérik egyes esetekben hivatalból a főtörvényszék itéletét (special cases). Ez által a felek részéről való biztositéktétel szüksége is elkerültetik. A főtörvényszék igénybevétele a special case formájában folyton szaporodik.

2. A writ of mandamus azon birói parancs, melylyel meghagyatik a közigazgatási hatóságnak, adja okát, miért nem akar valamely hatáskörbe tartozó ügy elintézésébe bocsátkozni. Ez tehát arra szolgál, hogy az eljárni vonakodó hatóság az eljárásra köteleztessék és csak akkor vétetik igénybe, ha más törvényes jogorvoslat nincs.

3. A writ of habeas corpus. Ha valaki közigazgatásilag le van tartóztatva, a mire az angol hatóságok intézkedéseik foganatosithatása végett általában jogositva vannak, a főtörvényszékhez azon kérelmet intézheti, hogy a letartóztatás alapjául szolgáló hatósági intézkedést vizsgálja felül. Ezen eljárás az egyéni szabadságnak általános biztositéka, mely minden hatósággal szemben egyaránt érvényesithető.

4. A writ of probibition és writ of quo warranto hatósági bitorlás eseteiben bocsáttatnak ki.

Ezen rövid vázlatból kitünik, hogy noha Angliában közigazgatási biróságok mint külön szervezetek nincsenek, a közigazgatás jogi ellenőrzése mégis hatalmasan van biztositva.

Legvilágosabb bizonyitéka ezen ténynek az, hogy a főtörvényszék elé viszonylag csak igen kevés esetben fordulnak a felek. Az angol főtörvényszékhez az utóbbi öt évben beadott panaszok átnézetét az alábbiakban közlöm, megjegyezve, hogy az év november hó elejével kezdődik.

1. Writs of Mandamus. 1890/1. 1889/90. 1888/9. 1887/8. 1886/7.
A beadott panaszok száma 45 38 27 48 29
Az elutasított panaszok száma 22 16 12 21 4
A kibocsátott birói parancsok száma 5 12 7 12 15
2. Writs of Certiorari.
A beadott panaszok száma 25 25 - - -
Az elutasitott panaszok száma 8 13 - - -
A kibocsátott birói parancsok száma 14 13 12 16 14
3. Writs of Habeas-Corpus.
A beadott panaszok száma 28 14 5 6 5
Az elutasitott panaszok száma 8 1 - - -
A kibocsátott birói parancsok száma 10 9 4 4 3
4. Writs of Prohibition.
A kiadott parancsok száma 86 30 9 17 11

Francziaországban a justice administrative annak a féltékenységnek az eredménye, melylyel a francziák a birói hatalmat a közigazgatásba való mindennemű beavatkozástól századok óta teljesen és föltétlenül távol tartani igyekeztek.

A franczia közigazgatási biróságoknak széles és sok irányban a rendes biróságok hatáskörének rovására kifejlett hatáskörét szemügyre véve, abban az esetek három nagy csoportja különböztethető meg. A közigazgatási biróságok hatáskörébe tartozó esetek egy részét a szorosan vett közigazgatási vitás ügyek, azaz azon esetek képezik, melyekben a közigazgatasi hatóságoknak intézkedései vagy határozatai által egyének vagy testületek jogain ejtett sérelemről van szó. Egy másik nagy csoportját az ügyeknek képezik a törvényekben taxative felsorolt oly esetek, melyek nem természetüknél fogva tartoznak a közigazgatási biróságok hatáskörébe. Az esetek ezen körében csak az administratio által okozott érdeksérelmekről van szó s ezen esetek egy része egészen magánjogi természetű, melyeknek tehát voltakép a rendes biróságok hatáskörébe kellene tartozniok. Végül jelentékeny csoportját képezik a közigazgatási biráskodás terére tartozó ügyeknek azon panaszok, melyek a közigazgatási hatóságok által elkövetett hatáskör-túllépések avagy illetéktelen eljárás miatt emeltetnek.

A közigazgatási bíróságoknak két fokozata van Francziaországban: a főnökségi tanács (conseil de préfecture), minden départementben egy és az államtanács (conseil détat), mely nagyobbára mint felebbviteli biróság intézkedik, de sok esetben egyetlen fokú közigazgatási biróságot képez.

Főnökségi tanács (conseil de préfecture) minden départementben van. Részben mint közigazgatási hatóság működik, részben pedig mint közigazgatási biróság. Ez utóbbi feladata a jelentékenyebb.

A főnökségi tanácsot a VIII. év pluviose havának 28-án (1800. február 18.) hozott maig is érvényes törvény létesítette. Az 1862. évi deczember 30-án és 1865. évi junius 21 én kelt törvények a főnökségi tanácsot újra szervezték; az 1889. évi julius 22-iki törvény pedig a főnökségi tanács előtti vitás eljárást szabályozza.

A főnökségi tanács áll: a megyefőnökből (préfet) és három vagy négy tanácsosból (conseiller de préfecture), továbbá a főnökségi főtitkárból (secrétaire général de préfecture), a ki a közérdek képviseletében eljáró ügyész szerepét viszi kormánybiztos (commissaire de gouvernement) nevezet mellett végül jegyzőből; Szajna megyében a főnökségi tanács kilencz tanácsos és négy kormánybiztosból áll. Az elnöklés a megyefőnököt illeti; a megyefőnökök azonban ritkán élnek elnöklési jogukkal és az elnöki tisztet rendszerint az évről-évre a tanácsosok számából a köztársaság elnöke által kinevezett alelnök gyakorolja.

A tanácsosokat a köztársaság elnöke nevezi ki és menti fel. A tanácsosság előfeltételei: legalább 25 éves életkor és jogi licentiatus, a mely utóbbi qualificatio nem szükséges olyanoknál, kik legalább 10 évig közigazgatási vagy birói hivatalt viseltek, avagy ugyanannyi ideig megyei tanácsosok vagy községi polgármesterek voltak. A tanácsosi állással össze nem fér semminemű közhivatal vagy választás utján nyert tisztség, mint például polgármesterség, községi esküdti (adjoint), községi, járási, megyei tanácsosi állás, képviselőség, senátorság. Ha valamely tanácsos akadályozva van, helyébe egy megyei tanácsost (conseiller général) a többi főnökségi tanácsosok jelölnek ki; ha pedig egy kivételével a többi vagy pedig valamennyi főnökségi tanácsos akadályozva volna az eljárásban, akkor a megyefőnök előterjesztésére a belügyminister jelöli ki azon megyei tanácsosokat, a kik a helyettesitést végzik.

A már idézett VIII. évi pluviose hó 28-án kelt törvény 4. §-ában a főnökségi tanácsnak vitás közigazgatási ügyekben való hatásköre a következőleg van körülirva:

„Le conseil de préfecture prononcera: 1. sur les demandes des particuliers tendant a obtenir la décharge ou la réduction de leur cote de contributions directes; 2. sur les difficultés, qui pourraient sélever entre les entrepreneurs de travaux publics et l’administration, concernant le sens et lexecution des clauses de leurs marchés; 3. sur les réclamations des particuliers, qui se plaindront de torts et dommages procédant du fait personnel des entrepreneurs et non du fait de l’administration; 4. sur les demandes et contestations concernant les indemnités dues aux particuliers á raison des terrains pris ou fouillés pour la confection des chemins, canaux et autres ouvrages publics; 5. sur les difficultés qui pourront sélever en matiére de grande voirie; 6. .....; 7. enfin sur le contentieux des domaines nationaux”.

Az ezen alap-törvényben felsorolt esetek alá a franczia judikatura még számos egyéb esetet is bevont. Azonkivül az idő folyamán egyes törvények folyton növelték a főnökségi tanács birói hatáskörét, mely ma a következő:

1. Határoz az egyenes adók és az azok módjára beszedendő díjak leirása vagy leszállitása iránt az adózók részéről emelt felszólamlások felett. Megjegyzendő, hogy csak oly esetek tartoznak ide, melyekben a kivetés sérelmes volt; ha azonban az adófizető csupán szerencsétlen helyzetére alapitja a leszállitás vagy elengedés iránti kérelmét, az nem birói, hanem közigazgatási útra tartozik (voie gracieuse). A törvénytelenül kivetett és beszedett adók visszatéritését csak a rendes polgári biróság rendelheti el.

2. A főnökségi tanács biráskodik mindazon vitás ügyekben, melyek a közigazgatás (állam, megye, község avagy egyes erkölcsi személyek, mint pl. menedékházak vagy vasutak) és a közmunkálatok teljesitése iránt vele szerződött vállalkozók (engedményesek, épitészek stb.) között a szerződésből felmerülnek, érintsék e kérdések akár a szerződés magyarázatát, akár annak alkalmazását, akár következményeit. A vállalkozók és alvállalkozók között felmerülő viták azonban a rendes biróság elé tartoznak. A közmunkák létesitése érdekében felajánlott hozzájárulás, teljesitése a főnökségi tanács előtt perelhető.

Közmunkának tekintendő minden közérdekből teljesitett munka; igy: utczakövezés, világitás, öntözés, népszámlálás, községháza-, iskola-, templom-, kaszárnyaépités, temető-nyitás vagy zárás, kórházi, menedékházi, plébániai épitkezések stb.

Az állam részére való szállitások (felszerelés, ruházat stb. marchés de fournitures) körében felmerülő viták a rendes biróság hatáskörébe tartoznak.

3. A főnökségi tanács hatáskörébe tartoznak a közmunkák végrehajtása által egyeseknek okozott károk, nemkülönben

4. a közigazgatás által az egyesek ingatlan földbirtokából közmunkák teljesítésére igénybe vett anyagokért adandó kártéritésnek kérdéseiben felmerülő vitás ügyek.

5. A közutak (országutak, utak, folyók, csatornák, vasutak) egyes részeinek magánosok által való jogtalan elfoglalása eseteiben azok visszavétele, köztulajdonba visszabocsátása és a jogtalan foglaló pénzbirságolása iránt a főnökségi tanács intézkedik, mely egyébiránt némely útrendőri kihágásoknak is birája.

6. Államtulajdonnak (domaines nationaux) eladásából az állam és a vevő között felmerülő vitás kérdésekben a főnökségi tanács jár el. Oly esetekben azonban, midőn az állam szerepel mint vevő, nem a közigazgatási, hanem a rendes biróság illetékes.

Ezen eseteken kivül részben a judikatura kiterjesztő magyarázata folytán, részben egyes későbbi törvények alapján még a következő ügyekre terjed ki a főnökségi tanács hatásköre:

Veszélyes vagy egészségtelen vállalatok engedélyezése ellen az érdekeltek a főnökségi tanácsnál, ettől tovább az államtanácsnál élhetnek panaszszal; a telepengedélyezés megtagadása esetében pedig közvetlen az államtanácsnál kereshetnék orvoslást.

A községi tanács (conseil municipal) által egészségtelen lakások egészségesekké tétele érdekéből elrendelt munkálatok, avagy egészségtelen lakások kiüritése kérdéseiben hozott határozatok ellen szintén a főnökségi tanácshoz lehet panaszt tenni.

Az egyház és a temetkezési vállalkozó között kötött szerződés (mert az egyházi temetésrendezés Francziaországban az egyház monopoliuma), illetőleg annak magyarázata iránt felmerülő vitás kérdésekben ugyancsak a főnökségi tanács jár el; egyéb e térre tartozó kérdések a rendes biróságok hatáskörébe valók.

A bányatulajdonosok által a kutatási engedély előtti időből származó munkálatokért adandó kártalanitások, továbbá több bányának vizmentesitése érdekéből az egyes bányatulajdonosokra hatóságilag kirótt munkálatok teljesitése, jókarban tartása, a szükséges hozzájárulások megfizetése tárgyában felmerülő vitás kérdésekben is a főnökségi tanács biráskodik.

Hatáskörébe tartozik több erdészeti és halászati vitás kérdés is.

Ha felsoroljuk még, hogy a főnökségi tanács a senator választók (délégué sénatorial), községi tanácsosok (conseiller municipal), polgármesterek (maire) és esküdtek (adjoint) választása elleni felszólalásokat elintézi, hogy a községi számadásokat első sorban vizsgálja felül, hogy végül a kihágási biráskodás (police correctionelle) számot tevő részét is gyakorolja, a mennyiben a már emlitett uti kihágásokon kivül a vasuti és kikötő rendészeti kihágásokban is eljár, fővonásaiban körvonaloztuk a conseil de préfecture hatáskörét.

A főnökségi tanács előtt való eljárást az 1806. évi julius 22-iki rendelet, az 1865. évi junius 21-iki törvény és az ugyanazon évi julius 12-iki szabályrendelet csak hézagosan szabályozták, mig végül az 1889. évi julius 22-iki törvény teljes eljárási rendtartást alkotott a közigazgatási vitás ügyekre.

A eljárás általában irásbeli, és czélja az ügyállás teljes kideritése mellett a gyorsaság és olcsóság. Választási és adófelszólamlási ügyekben, valamint kihágási ügyekben kivételes eljárási szabályok érvényesülnek.

A panasz közvetlenül a főnökségi tanácshoz bélyeges papiron irásban nyujtandó be. Választási ügyekben és 30 frankot meg nem haladó adófelszólamlási kérdésekben nincs bélyegkötelesség. A senator választók választása ellen (a franczia senatorok közvetett választás utján nyerik megbizatásukat) a felszólamlás a megyefőnöknél, községi választások ellen pedig a polgármesternél, járási főnöknél (souspréfet) vagy megyefőnöknél irásban adható be, vagy jegyzőkönyvbe mondható.

A panasz és a hozzácsatolt okmányok közöltetnek az ellenféllel. Ha az ellenfél közhivatal vagy hivatalnok, akkor az iratok annak tényleg kiadatnak; ha ellenben az ellenfél magánegyén, akkor az iratok csak az irodában tekinthetők meg; ha azonban a fél ügyvéd által van képviselve, az elnök megengedheti az iratok kiadását. A főnökségi tanács állapítja meg a határidőt, mely alatt a védelem (défense) benyujtandó.

A mi a bizonyítási eszközöket illeti, úgy tanukihallgatásnak, vagy vizsgálatnak, mint helyszini tárgyalásnak és szakértői szemlének is van helye. A helyszini szemle a főnökségi tanács által megállapitott módozatok szerint tartatik meg.

A szakértői szemlénél rendszerint három szakértő alkalmaztatik, egy-egy a felek, egy a biróság részéről; közös megegyezés esetén egy szakértő is elégséges. A szakértői szemle megtartásáról a felek értesittetnek ugyan, de meg nem jelenésök annak megtartását nem gátolja.

A végtárgyalás a főnökségi tanács előtt nyilvános.

A végtárgyalást megelőzőleg, ha az ügy teljesen elő van készitve, az előadó irásba foglalt jelentést készit az ügyről, mely közöltetik a kormánybiztossal (commissaire du gouvernement). Az elnök állapitja meg az ülések idejét és tárgysorozatát, közli a kormánybiztossal és kifüggeszteti a tárgyalási terem ajtaján. A felek külön értesittetnek.

A tárgyaláson az előadó tanácsos előadása után a felek vagy képviselőik nyilatkozhatnak, az illetékes közigazgatási közeg is meghallgatható, ezek után a kormánybiztos nyilatkozik.

A határozat meghozatala mindig páratlan számú tagból álló tanácsban titkosan történik; a kihirdetés azonban nyilvános.

A főnökségi tanács határozatai az államtanácshoz, számadási ügyekben a főszámszékhez (cour des comptes) felebbezhetők.

A felebbezés általában nem bir felfüggesztő hatálylyal. A felebbezési határidő két hónap.

A főnökségi tanács határozatával szemben, ha a határozat védelem hiánya (par défaut) okából hozatott, egy hónapon belül igazolásnak (opposition) van helye. Büntető ügyekben ez csak akkor van megengedve, ha a fél az ellene beadott panaszról nem értesittetett; egyéb ügyekben pedig akkor, ha a fél az eljárás valamely lényeges részénél elhárithatlan akadály miatt hiányzott. Az igazolás rendszerint felfüggesztő hatályú.

Az államtanács (Conseil d’Etat) az 1791-ben eltörölt régi királyi tanácsnak (conseil du roi) lépett helyébe. A VIII. év frimaire 22-én (1799. deczember 13.) kelt alkotmány, mely a consulatust létesitette, szervezte az államtanácsot is abban a formában, melyet az lényegében a mai napig megtartott. Az államtanács hivatása volt: előkésziteni a törvényeket és szabályrendeleteket és megoldani a közigazgatás terén felmerülő nehézségeket; határozott a közigazgatás és a biróságok közötti összeütközések esetében, valamint azon vitás ügyekben, melyek elintézése korábban a ministerek feladatát képezte.

Az államtanács hatáskörét egész a legujabb időkig nem önjogán gyakorolta, mert megállapodásai - az 1849-ik évtől az 1852-ik évig terjedő rövid időszak kivételével - voltakép csak tanácsok voltak, melyeknek az államfő akarata adta meg a kötelező erő. Az 1872. év óta azonban az államtanács itéleteiben souverain.

Az államtanács mai szervezete az 1872. évi május 24-iki törvényen alapul, melyet az 1875. évi február hó 25-én, 1879. julius hó 13-án és 1886. október hó 26-án kelt törvények részben módositottak. Az 1872 év óta alkotott, az államtanácsra vonatkozó törvények a szervezet lényegét nem érintik.

Az államtanács mai szervezetében áll: az igazságügyministerből, mint elnökből, az alelnökből, 32 rendes és 18 rendkivüli tanácsosból, 30 folyamodásmesterből (maitres des requętes), 36 ügyészből (auditeurs), egy főtitkárból (secrétaire général) és a vitás ügyek osztályának titkárából (secrétaire spécial attaché ŕ la section du contentieux). Valamennyi tagot a köztársaság elnöke nevezi ki s bocsátja el és pedig a tanácsosokat a ministertanácsból kiadott rendelettel.

Rendes tanácsos lehet minden 30 évet betöltött franczia állampolgár, a folyamodásmesterségre 27, az első osztályú ügyészségre 33 év a minimalis életkor. A tanácsosi állás fizetéssel járó közszolgálattal össze nem fér. A felső tanodák tanárai, a tábornokok, út- és hid-, tengerészeti- és bánya-felügyelők és mérnökök államtanácsossá való kineveztetésükkel megtartják előbbi hivatalos állásuk jogait, a nélkül azonban hogy két fizetést húzhatnának.

A rendes tanácsosok, a folyamodásmesterek és az első osztályú ügyészek három évi szolgálat után három évnél nem hosszabb időre más közszolgálatba is léphetnek a nélkül, hogy az államtanács kötelékéből ki kellene lépniök.

A rendkivüli tanácsosok a magasabb közigazgatási tisztviselők és birák közül neveztetnek ki; vitás ügyek intézésében részt nem vesznek; fizetést nem huznak.

A folyamodásmesterek (maitres des requétes) előadók gyanánt szerepelnek. Csak oly ügyekben birnak szavazattal, melyeknek előadói; egyébként az illető tanácsokban csak szólási joggal birnak.

Az ügyészek (auditeurs) az ügyeket előkészitik s előadással is megbizhatók. Előadói minőségben szavazattal is birnak.

Az államtanács vagy teljes ülésben határoz (l’assemblée générale du conseil d’état) vagy külön osztályokban (section).

Van négy közigazgatási osztály- és azon kivül a vitás ügyek osztálya (section du contentieux) s felmerülő szükség esetén működik még a vitás ügyeknek egy ideiglenes osztálya (section temporaire du contentieux); végül van vitásügyi teljes ülés (l’assemblée publique du Conseil d’État statuant au contentieux).

Mindenik osztály egy elnökből, a közigazgatási osztályok 5-5, a vitásügyi osztály pedig hat rendes tanácsosból áll. A közigazgatási osztályokba ezen felül megfelelő számú rendkivüli tanácsosok, folyamodásmesterek és ügyészek, - a vitásügyi osztályba pedig négy folyamodásmester, mint kormánybiztos (commissaires du gouvernement), továbbá nyolcz más folyamodásmester, négy első osztályú és tiz másodosztályút ügyész van beosztva.

Az osztályelnököket a köztársaság elnöke nevezi ki s ő osztja be a rendes tanácsosokat is az egyes osztályokba; a többi személyzet beosztása az igazságügyi minister hatásköréhez tartozik.

A teljes ülés határozatképességéhez 16 rendes tanácsos jelenléte szükséges. Az igazságügyministernek, mint elnöknek ugy a teljes ülésben, mint az osztályülésben szavazati joga van, kivéve a vitás ügyek osztályát, a melyben szavazata nincs. A többi ministereknek csak a saját ügykörükhöz tartozó közigazgatási ügyekben van szavazatuk; közigazgatási vitás ügyekben pedig soha sem birnak szavazattal.

A vitásügyi teljes ülés áll: az államtanács alelnökéből, a vitásügyi osztály tanácsosaiból és az alelnök által a többi osztályokból, az osztályok elnökeivel egyetértőleg berendelt nyolcz rendes tanácsosból.

A választási vitás ügyek és egyenes adófelszólamlások nagyobb tömegének elintézésére a vitás ügyek osztálya mellett működik még egy ideiglenes osztály (section temporaire du contentieux), mely az elnökből, négy tanácsosból, három folyamodásmesterből és két kormánybiztosból áll.

A vitásügyi osztályok ötös tanácsban határoznak.

Az államtanácsnak fontos feladata és tág hatásköre van a franczia közigazgatásban; de legfontosabb tevékenysége és feladata az, melyet mint legfőbb közigazgatási biróság teljesit.

Az államtanácsnak, mint legfőbb közigazgatási biróságnak határozatai érdemben döntők, tehát a megtámadott közigazgatási intézkedést nemcsak megsemmisiteni, hanem megváltoztatni is jogositva van.

Az államtanács közigazgatási vitás ügyekben, részben mint egyetlen fokú, részben mint legfőbb fokú felebbviteli közigazgatási biróság, részben pedig mint semmitőszék jár el.

Mint egyetlen fokú közigazgatási biróság jár el az államtanács: a közigazgatási határozatok ellen hatáskör-túllépés (excčs de pouvoir) czímén emelt panaszokban; a köztársaság elnökének rendeletei ellen emelt panaszok eseteiben (például közhivatalnok nyugdij megállapitása kérdésében); a megyei tanácsosok (conseillers genéraux) választása ellen irányuló panaszokban; a ministerek intézkedései ellen emelt panaszokban, a mennyiben azok nem a rendes biróság elé tartoznak, vagy a főnökségi tanács illetékességébe tartoznak; azon panaszokban, melyek a községi tanács vagy bármely érdekelt fél által a megyefőnök azon határozata ellen emeltetnek, melylyel a községi tanács határozatát megsemmisiti vagy a törvény erejénél fogva semmisnek jelenti ki; azon panaszokban, melyek az érdekeltek által a megyefőnök azon határozata ellen emeltetnek, melylyel a községi tanács határozatának megsemmisitését vagy törvény erejénél fogva semmisnek nyilvánitását visszautasitja; a köztársaság elnökének az államtanácsban kelt azon rendelete ellen irányuló panaszokban, melylyel a családnév változtatását vagy előnév felvételét megengedi; a pénzügyminister azon panasza tárgyában, hogy a franczia bank megsértette a bankra vonatkozó törvényeket és szabályokat; a franczia bank és a banktanács tagjai, valamint alkalmazottjai között keletkezett vitás ügyekben, ha azok az érdekeltek valamelyike által az államtanács elé vitetnek; azon panaszokban, melyek a bányaművelés folytatását megtiltó vagy az engedélyt visszavonó határozat ellen irányulnak; oly panaszokban, melyek a megyefőnöknek az egészségre ártalmas vállalat részére telepengedélyezést megtagadó határozata ellen emeltetnek. Az államtanács van jogositva az államfőnek és a régi souveraineknek rendeleteit, melyek értelmezésének szüksége merül fel, magyarázni; továbbá az államtanács a belügyminister megkeresésére azon megyei, járási, községi tanácstagokat, kik feladatuk teljesitését megtagadják, közigazgatási vitás eljárás útján lemondottaknak nyilvánitja.

Mint felebbviteli közigazgatási biróság jár el az államtanács az alsóbb fokú közigazgatási biróságok, nevezetesen a főnökségi tanács (kivéve azon kevés esetet, midőn az állami számszékhez megy a felebbezés) és a gyarmatokban szervezett közigazgatási biróságok itéletei ellen beadott felebbezésekben. Az államtanácshoz felebbezhetők végre a ministereknek közigazgatási birói minőségben hozott határozatai is. Meg van ugyanis engedve bizonyos esetekben, hogy az alsóbb hatóság állitólagos jogsértő intézkedése ellen, mely ellen az államtanácsnál mint közigazgatási biróságnál lehet panaszt emelni, a sértett fél előzetesen a ministernél keressen orvoslást (recours). A minister az ily felebbezés főlött négy hónap alatt végzést hozni tartozik, ha ezt elmulasztja, a fél rendes panaszkérvénynyel (requęte) fordulhat az államtanácshoz, mint közigazgatási birósághoz, tartozik azonban igazolni, hogy előzőleg a ministerhez élt felebbezéssel.

Mint semmitőszék (cour de cassation) működik az államtanács törvénysértés (violation de la loi), hatáskörtúllépés (excčs de pouvoir) vagy a hatóságot megillető jog hibás alkalmazása (détournement du pouvoir) eseteiben, vonatkozzék a határozat bármely közigazgatási ügyre vagy vitás közigazgatási kérdésre, annyira, hogy még a szabályrendeletek is alá vannak vetve az államtanács ezen cassatorius hatáskörének. Az excčs de pouvoirra alapitott cassatorius hatáskör ily széles alkalmazása csak lassan, a judikaturába bevitt merész magyarázatok alapján fejlett ki, ma azonban általánosan el van ismerve. Kiterjed ez a semmitő jogkör a következő hatóságok határozataira: a felső közoktatási tanács, a megyei tanács (conseil général), a megyei választmány (commission départementale), polgármester, járási főnök (sous-préfet), megyefőnök, minister, köztársasági elnök, - továbbá az ujonczozási felülvizsgáló tanácsok (conseils de révision cantonaux), nemkülönben az állami számszék intézkedéseire.

Az államtanács intézi el a különböző közigazgatási biróságok közötti hatásköri összeütközéseket; a közigazgatási és birói hatalom közötti összeütközések eldöntése azonban kivétetett az államtanács hatásköréből és ma külön szervre, a tribunal des conflits-ra van bizva.

Az államtanács előtti eljárást az 1879. évi augusztus 2-án és 1886. évi november 12-én kelt rendeletek szabályozzák.

Az államtanácshoz intézett panasz (requęte) a sérelmes határozat kihirdetésétől, illetőleg kézbesitésétől számitott három hónap alatt, a főnökségi tanács itélete elleni felebbezés két hó alatt nyujtandó be.

Az államtanács előtt folyó vitásügyi eljárásnál az ügyvédi képviselet rendszerint kötelező; kivételt képeznek: az egyenes adófelszólamlási, választási, kihágásai, nyugdíjazási ügyek, valamint a hatáskör-túllépés okából emelt panaszok, mely esetekben az ügyvédi képviselet nem kötelező, bár meg van engedve.

Az államtanács előtti panasz a megtámadott intézkedés végrehajtását rendszerint nem akadályozza, de az államtanács biztositék adása ellenében vagy a fizetési képesség kimutatása folytán felfüggesztheti a végrehajtást.

Az elővizsgálatot a vitás ügyek osztálya, illetőleg a vitás ügyek ideiglenes osztálya teljesiti.

A panasz beadásáról a megtámadott fél hét hónap alatt értesitendő. Az ellenfélnek 15 nap, illetőleg egy vagy két hónap alatt (a lakhely távolságához képest) kell válaszolnia. A panaszos ujra nyilatkozhatik (réponse) s az ellenfél viszonválaszt (réplique) adhat. A vitásügyi osztály teljesiti a vizsgálatot azon ügyekben, melyekben a vitásügyi teljes ülés hoz itéletet.

Elvileg az itéletet minden ügyben a vitásügyi teljes ülés hozza. Azonban a vitás ügyek osztálya, illetőleg a vitás ügyek ideiglenes osztálya jár el végérvényesen azon ügyekben, melyek ügyvédi képviselet nélkül intéztetnek, kivéve ha valamelyik tanácsos vagy a kormánybiztos az ügyet a vitásügyi teljes tanácsülés elé kivánja vitetni. A vitásügyi teljes ülés nyilvános; a vitásügyi osztály ülései nem nyilvánosak; a nyilvánosságnak csak akkor van helye, ha egyenes adófelszólamlási, választási stb. ügyekben a fél ügyvédet vallott. Ugyanez a szabály áll a vitás ügyek ideiglenes osztályára is.

A vitásügyi teljes ülésben a vitásügyi osztály nevében egy tanácsos, folyamodásmester vagy ügyész adja elő az ügyet. Ezt követőleg a felek ügyvédei tehetik meg észrevételeiket. Végre a kormánybiztos (commissaire du gouvernement) gyanánt működő folyamodásmester nyilatkozik. A tanácskozás zárt ajtók mellett történik; az itélet (arręt) nyilvánosan hirdettetik ki. Az itélet a franczia nép nevében (au nom du peuple français) szól. A bepanaszolt közigazgatási hatóság eljárási költségekben rendszerint nem marasztalható, kivéve azon eseteket, midőn az a kincstár képviseletében vagy közmunkák körül felmerült vitás kérdésekben járt el; ezen esetekben a közigazgatási hatóság is elmarasztalható.

Az államtanács hatáskörének ismertetése során már többször volt utalás arra, hogy a franczia közigazgatási birósági szervezet a főnökségi tanácson és az államtanácson kivül még különös közigazgatási biróságokat is ismer, olyanokat, a melyek vitás ügyek bizonyos külön fajának eldöntésével vannak megbizva.

Ilyenek: az állami főszámvevőszék (cour des comptes), mely első fokban birája a községek és közintézetek számadásainak, ha a bevétel 30 ezer francnál nagyobb; másod fokú birája pedig ezen számadásoknak (első fokon a főnökségi tanács jár el), ha a bevétel 30 ezer francnál kevesebb; a megyei közoktatási tanács (conseil départemental de l’instruction publique) és felső közoktatási tanács (conseil supérieur de l’instruction publique), melyek közigazgatási biráskodási teendőit az iskolanyitás körüli vitás kérdések és az elemi tanitók fegyelmi felelősségre vonása képezik; a minden megyében működő ujonczozási felülvizsgálati bizottság (conseil de révision), a mely a katonaállitás körüli felszólamlásokat intézi el és a törvényes kedvezmények felett itél.

Ezeknek a specialis közigazgatási biróságoknak intézkedései rendszerint az államtanács előtt támadhatók meg panaszszal, legalább is az excčs de pouvoir miatti jogorvoslat érvényesithető ellenükben.

A mellékelt három táblázatban közlöm a főnökségi tanácsok működésének statisztikáját, részletesen az 1891. évre és áttekintően az 1882-1891. évekre vonatkozólag. E kimutatásokból látható, hogy az összes ügyforgalom több mint három negyede adóügyekre esik; az ügyek másik nagy tömegét a községi számadások képezik; más jellegű vitás közigazgatási ügy viszonylag igen kevés fordul elő.

Az államtanács vitásügyi működésére vonatkozó legújabb adatok az 1889-ik évből valók.

Az államtanács az 1888/9. évben 40 teljes ülést tartott és abban 556 ügyben mondott itéletet.

A vitásügyi osztály ugyanezen évben 119 ülést tartott és azokban előkészitette a teljes ülésben itélettel befejezett 556 ügyet s ezenfelül 804 választási és adóügyben hozott itéletet.

A vitás ügyek ideiglenes osztálya 31-ülést tartott és 756 ügyben mondott itéletet.

E szerint az 1888/9. évben az államtanács vitás ügyekben 190 ülést tartott és 2116 ügyben hozott itéletet.

A főnökségi tanácsok működésére vonatkozó táblázatok a következők:

A.

A főnökségi tanácsok működése 1891-ben az ügyek jellege szerint

A felek szóbeli Szóbeli észrevételek után elintézett ügyek A határozat

Az ügyek jellege
Hátralékos
ügyek
száma
1891.
január 1-én
Az év
folyamán
beérkezett
ügyek
száma
Összes
ügyforga-
lom
Itélettel
elintézett
ügyek
száma
észrevétele
nélkül
elintézett
ügyek
száma
a felek
szóbeli
előadása
mellett
képviselők
szóbeli
előadása
mellett

helyt adott a kérelemnek

visszauta-sitotta a kérelmet

Függőben maradt
Hátralék
1891.
deczember
31-én
egészen részben
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13
I. rész. Vitás ügyek.
I. osztály. Nyilvános ülésben tárgyalt ügyek.
1. Egyenes adók.
Egyenes adók, szorosan vett értelemben 21.111 216.619 237.730 198.564 194.141 2.846 1.577 78.929 57.495 59.304 2.836 39.166
Egyenes adók módjára beszedendő különböző állami, megye és községi illetékek
7.163

65.929

73.092

65.225

64.241

681

303

36.123

15.341

13.417

344

7.867
A közmunkák előállitására és fentartására szolgáló különböző illetékek, beszedve a társaságok javára
364

767

1.131

770

584

108

78

243

88

281

158

361
Az 1887. évi julius 21-iki törvény 2. §-a alapján sérelmes kivetés miatt benyujtott együttes kimutatások (összesen 303.107 kivetés)

1


38.330


38.331


38.330


38.330


-


-


37.147


1.065


118


-


1
Alap hiányában illetéktelen kivetések ellen benyujtott kimutatások (összesen 192.176 kivetés)
127

21.746

21.873

21.823

21.823

-

-

17.718

3.305

799

1

50
Együtt 28.766 343.391 372.157 324.712 319.119 3.635 1.958 170.160 77.294 73.919 3.339 47.445
2. Közmunkák.
Szerződések értelmezésére és végrehajtására vonatkozó vitás ügyek
770

821

1.591

910

152

181

577

173

464

154

119

681
Kártéritési követelések 1.060 989 2.049 1.016 221 148 647 139 559 149 169 1.033
Együtt 1.830 1.810 3.640 1.926 373 329 1.224 312 1.023 303 288 1.714
3. Községi ügyek.
Községi vagyon (eladás, részesedés, bitorlás) 37 60 97 63 24 13 26 20 14 17 12 34
Egyéb községi vitás ügyek 183 398 581 419 120 108 191 113 162 76 68 162
Együtt 220 458 678 482 144 121 217 133 176 93 80 196
4. Választási ügyek.
Megyei választások - 7 7 6 4 1 1 1 - 5 - 1
Községi választások 7 239 246 240 133 49 58 82 12 133 13 6
Polgármesterek és esküdtek választása 2 85 87 85 55 18 12 41 2 39 3 2
Szenator-választók választása 1 61 62 33 19 10 37 1 22 2 -
Együtt 10 392 402 393 225 87 81 161 15 199 18 9
5. Kihágási ügyek 588 2.257 2.845 2.322 1.833 376 113 1.668 235 294 125 523
6. Különböző ügyek 623 742 1.365 794 427 169 198 248 231 239 76 571
Összesen 1-6. tétel 32.037 349.050 381.087 330.629 322.121 4.717 3.791 172.682 78.974 75.047 3.926 50.458
II. osztály. Nem nyilvános ülésben tárgyalt ügyek.
Számadások:
Az 1890. vagy 1891-ik évi számadások 554 59.389 59.943 24.468 24.468 - - 21.662 2.801 5 - 35.475
Korábbi évekről való számadások 40.364 2.400 42.764 41.430 41.430 - - 37.423 4.404 2 1 1.334
Együtt 40.918 61.789 102.707 65.898 65.898 - - 59.085 6.805 7 1 36.809
Összes vitás ügyek 72.955 410.839 483.794 396.527 388.019 4.717 3.791 231.767 85.779 75.054 3.927 87.267
396.527 396.527
II. rész. Nem vitás ügyek.
1. Perbeállásra való engedélyek 336 2.893 3.229 2.992 2.703 142 147 237
2. Egyéb ügyek 24 31.702 31.726 31.721 5
Együtt 1-2. tétel 360 34.595 34.955 34.713 242
Összes ügyforgalom 73.315 445.434 518.749 431.240 87.509

B.

Áttekintése a főnökségi tanácsok működésének 1882-1891-ben

Az ügyek jellege 1882 1883 1884 1885 1886 1887 1888 1889 1890 1891
Vitás ügyek nyilvános ülésben:
beadva 363.290 373.202 372.237 384.504 396.420 424.221 328.840 298.531 301.257 349.050
eldöntve 363.425 372.583 369.911 382.491 392.804 416.478 332.673 297.302 302.427 330.629
Számadási ügyek:
beadva 62.945 63.950 62.334 60.330 61.566 61.546 60.724 6.726 62.238 61.789
eldöntve 62.362 62.858 61.584 60.676 63.463 62.908 58.495 62.599 57.427 65.898
Közigazgatási ügyek:
beadva 35.340 36.871 37.519 34.775 35.173 36.003 35.853 34.489 32.861 34.595
eldöntve 35.163 36.069 37.508 35.044 35.187 35.977 35.795 34.538 32.904 34.719
Összes ügyforgalom:
beadva 461.575 474.023 472.090 479.609 493.159 521.770 425.417 394.746 396.356 445.434
eldöntve 460.950 472.410 469.003 478.211 491.454 515.363 426.963 394.439 392.758 431.240

C.

A fönökségi tanácsok működése 1891-ben megyénkint




Megye
Nyilvá-
nos
ülésben
itélettel
elintézett
vitás
ügyek
Nem
nyilvános
üléseken
itélettel
elintézett
vitás
ügyek

Elintézett
közigaz-
gatási
ügyek


Elintézett
összes
ügyek



Megye
Nyilvá-
nos
ülésben
itélettel
elintézett
vitás
ügyek
Nem
nyilvános
üléseken
itélettel
elintézett
vitás
ügyek

Elintézett
közigaz-
gatási
ügyek


Elintézett
összes
ügyek
száma száma
Ain 3.750 832 133 4.815 Loiret 3.770 594 145 4.509
Aisne 6.127 1.487 428 8.042 Lot 2.398 276 37 2.714
Allier 2859 376 227 3.462 Lot-et-Garonne 3.763 688 104 4.645
Alpes (Basses-) 1.665 646 67 2.378 Lozčre 2.024 466 79 2.550
Alpes (Hautes-) 1.111 362 23 1.496 Maine-et Loire 7.251 568 210 8.029
Alpes-Maritimes 2.895 401 1.094 4.390 Manche 4.822 1.017 491 6.339
Ardčche 2.560 547 78 3.185 Marne 2.957 1.094 002 4.953
Ardennes 3.342 706 154 4.202 Marne (Haute) 2.471 823 279 3.573
Aričge 2.202 950 269 3.430 Mayenne 1.935 481 318 2.734
Aube 2.547 5 63 2.615 Meurthe-et-Moselle 3.362 674 875 4.911
Aude 3.532 939 221 4.692 Meuse 2.475 707 461 3.643
Aveyron 4.417 531 234 5.182 Morbihan 5.596 583 173 3.352
Bouches-du-Rhone 5.460 376 416 6.252 Ničvre 3.199 443 420 4.062
Calvados 4.434 976 208 5.617 Nord 4.911 1.562 491 6.964
Cantal 1.761 432 192 2.295 Oise 4.602 1.224 268 6.094
Charente 4.382 1.000 263 5.645 Orne 3.910 759 280 4.949
Charente-Inférieure 6.220 684 235 7.239 Pas-de-Calais 5.596 1.964 238 7.798
Cher 2.512 369 166 3.047 Puy--de-Dőme 5.811 396 258 6.465
Corrčze 2.927 235 119 3.281 Pyrénées (Basses-) 3.327 1.137 332 4.796
Corse 4.002 438 156 4.596 Pyrénées (Hautes-) 2.366 692 72 3.130
Cote-d’Or 3.271 1.261 280 4.812 Pyrénées-Orientales 2.069 559 274 2.902
Cotes-du-Nord 3.821 472 434 4.727 Rhin (Haut-) partie
Creuse 2.485 340 258 3.083 française 447 123 155 725
Dordogne 9.922 418 113 10.453 Rhonne 6.047 441 396 6.884
Doubs 3.189 2.480 1.420 7.098 Saone (Haute-) 2.749 841 371 3.961
Drome 3.121 687 129 3.037 Saone-et-Loire 5.308 952 639 6.899
Eure 3.927 1.403 329 5.659 Sarthe 4.671 810 145 5.626
Eure-et-Loir 3.100 761 434 4.285 Savoie 2.666 699 595 3.960
Finistčre 3.716 333 17 4.066 Savoie (Haute-) 2.686 557 278 3.521
Gard 4.435 2.534 161 7.130 Seine 16.889 119 485 26.493
Garonne (Haute-) 5.295 1.647 279 7.221 Seine-Inférieure 7.055 1.537 383 8.975
Gers 2.591 860 128 8.570 Seine-et-Marne 4.161 1.091 455 5.707
Gironde 5.815 706 303 6.824 Seine-et-Oise 7.557 1.285 338 9.180
Hérault 4.490 482 373 5.345 Sévres (Deux-) 2.202 489 164 2.855
Ille-et-Vilaine 3.133 005 228 4.266 Somme 4.013 1.708 186 5.907
Indre 2.990 324 334 3.448 Tarn 2.850 579 97 3.526
Indre-et-Loire 4.325 559 421 5.305 Tarn-et-Garonne 2.382 298 105 2.885
Isčre 4.247 1.105 334 5.686 Var 1.991 335 106 2.432
Jura 3.041 1.342 809 5.192 Vaucluse 2.943 567 137 3.647
Landes 2.413 497 79 2.989 Vendée 2.727 458 231 3.416
Loir-et-Cher 3.106 769 129 4.004 Vienne 2.986 366 122 3.474
Loire 4.143 722 435 5.300 Vienne (Haute-) 3.484 310 138 3.932
Loire (Haute-) 2.289 643 468 3.400 Vosges 3.515 739 443 4.697
Loire-Inférieure 4.587 623 266 5.476 Yonne 3.328 701 149 4.178
Összesen 330.629 65.898 34.713 431.240

A német államok között Baden volt az első, mely a közigazgatási biráskodást szabályozta. A közigazgatási biráskodásra vonatkozó első törvény 1863. évi október hó 5-én kelt (Gesetz, die Organisation der inneren Verwaltung betreffend). Az 1880. évi február hó 24-én kelt törvény (Gesetz, den Verwaltungsgerichtahof und das verwaltungsgerichtliche Verfahren betreffend) a közigazgatási törvényszék tagjait, kik addig közigazgatási tisztviselők voltak, a főtörvényszék biráival egyenlő birói ranggal és jelleggel ruházta fel; az 1884. márczius 1-én kelt törvény (Gesetz, betreffend die Amtsdauer der Mitglieder der Bezirksräthe etc.) pedig megváltoztatta az elsőfokú közigazgatási biróság összealkotását. Az 1884. junius hó 14-én kelt törvény (Gesetz, die Verwaltungsrechtspflege betreffend) egészen újból szabályozta a közigazgatási biróságok hatáskörét, valamint a biróságok előtt való eljárást. Az eljárás részleteit az 1884. augusztus 31-ikén kelt rendelet szabályozza, az eljárás költségei iránt pedig az 1884. október 8-án kelt ministeri rendelet intézkedik.

Az idézett törvények és rendeletek szerint közigazgatási biráskodást első fokban rendszerint a kerületi tanácsok (Bezirksrath), végső fokban a közigazgatási törvényszék gyakorolják.

A kerületi tanács tagjainak számát, mely legalább hat és legfeljebb kilencz, a kerület népességéhez viszonyitva, a járásgyülés meghallgatása után, a belügyminister állapitja meg. A tanács tagjait a járásgyülés által kijelölt kerületi lakosokból a belügyminister nevezi ki négy év tartamára; a járási gyülés által választás utján megállapitott jelöltnévsornak háromannyi nevet kell tartalmaznia, mint a hány tag kinevezendő. A kerületi tanács tagjaivá csak azon kerületi lakosok nevezhetők ki, kik 1. állampolgárok, 2. legalább egy év óta a kerületben laknak, 3. életök 25-ik évét betöltötték. A kerületi tanács tagjainak fele minden második év végével kilép. A tanácstagság tiszteletbeli állás; a székhelyen kivül lakó tagok az ülésekben való részvételükért megfelelő kárpótlást kapnak. A tagság visszautasitása fölött a tanács határoz, alaptalan visszautasitás pénzbüntetéssel sujtható; senki sem kényszerithető a tagság újból való elvállalására közvetlenül megelőző négy évi szolgálat után.

A kerületi tanács részben mint közigazgatási biróság, részben mint közigazgatási hatóság működik; elnöke a kerületi tisztviselő (Bezirksbeamte), ki az üléseket rendszerint havonkint egyszer összehivja, szavazatjoggal, szavazategyenlőség esetén döntő szavazattal bir; a határozat hozatalára a kerületi tisztviselőn kivül legalább négy tag jelenléte szükséges.

A közigazgatási törvényszék ötös tanácsban itélő birói testület, mely részben mint felebbviteli, részben mint egyetlen fokú biróság működik. Elnökének és biráinak birói minősitéssel kell birniok; a szükséges pótbirák a főtörvényszék birái közül hivatnak be, kik ezen működésükért sem működési pótlékban, sem jutalomban nem részesülnek.

A közigazgatási biróságok - első fokban a kerületi tanács, második fokban a közigazgatási törvényszék - hatáskörébe utalt nyilvánjogi vitás ügyeket az 1884. junius 14 én kelt törvény 2-ik szakasza huszonöt pontban sorolja fel, melyek közül kiemelendők a következők:

1. a községi polgárjogra való igény és annak törvényes következményei, a polgárok sorába való fölvétel;

2. a községi polgárjoggal járó haszonélvezetek és a magánosokat a községgel szemben megillető, közjogon nyugvó igények, valamint a polgárjoggal járó haszonélvezet jogából a haszonélvezőknek egymás közt keletkező jogviszonyai;

3. a községi czélokhoz való pénz és személyes szolgáltatások, a szövetkezeti kiadásokhoz való hozzájárulás; az elkülönitett határok szükségleteihez való hozzájárulás; az összetett községek egyes helységeinek járulékaránya;

4. a községi tisztségek elvállalásának kötelezettsége, a szolgálati idő lejárta előtt való kilépés joga; a községi tisztségeknek kellő mentségi ok nélkül való visszautasitása következtében kiszabott pénzbüntetések;

5. a községek és az érdekeltek között, a nyilvános temetőkben levő sirhelyek használatát illető vitás jogok és kötelezettségek;

6. a határjogok és egyéb közjogi igények, a mennyiben azok több község vagy határtulajdonos között vitássá válnak;

7. a kerületi és járási kötelék (Bezirks- und Kreisverbände) ellenében való közjogi igények, valamint a hozzájárulási arány ezen kötelékek szükségleteihez;

8. a községi hivatalnokoknak és szolgáknak törvény vagy rendelet erejénél fogva járó illetékeikre vonatkozó igények;

9. közhivatali alkalmazottaknak és hivatalból kirendelt iparosoknak igényei, a rendészeti és közigazgatási ügyekben az érdekeltek által megtéritendő illetékeikre;

10. a szegényügyi szövetkezeteknek (Armenverbände) egymás között, vagy az állammal való vitás ügyei;

11. a rendőri dologházban letártoztatottak ellátási költségeinek visszatéritésére vonatkozó igények;

12. a községi és járási utak épitéséből, javitásából és fentartásából eredő, az úttörvényben szabályozott kötelezettségek;

13. a községi utak, csatornák, gyalogutak előállitására és fentartására teljesitendő szolgáltatásokra vonatkozó kötelezettségek;

14. a rendes vizlefolyás biztositására, valamint árviz ellen teendő védelmi intézkedésekhez való hozzájárulás, a mennyiben az érdekeltek között a kötelezett személye vagy a kötelezettség mértéke vitássá válik; vizi társulatoknak társulati jogviszonyai, földterületeknek a társulatba való bevonása vagy kizárása;

15. halászati társulatok jogviszonyai;

16. a földbirtokosoknak a község által bérbeadott vadászat jövedelmére, valamint a vadászatnak önálló gyakorlására vonatkozó igényei;

17. a ló- és szarvasmarha-tulajdonosoknak kötelezettsége a rendőri intézkedés következtében lebunkózott vagy elhullott állatokért nyujtandó kárpótláshoz való hozzájárulás tárgyában;

18. a kereskedelmi kamarák költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége és a hozzájárulási arány;

19. a beszállásolás elfogadásának kötelezettsége és a kötelezettség mérve, valamint béke idején az előfogat állitásának és abrak adásának kötelezettsége;

20. a tartalékosok, póttartalékosok és népfölkelők családjának segélyezésére vonatkozó igények;

21. a templom- és iskolaszövetkezetek (Kirchien- und Schulverbände) költségeihez való járulékok és személyes szolgáltatások; ezen szövetkezeteknek az érdekeltek között vitássá vált terjedelme; a néptanitóknak a népiskolai törvény alapján támasztott igényei; az elköltöző tanitóval vagy a meghalt tanitó jogutódaival való leszámolás;

22. izraelita hitközségi tagoknak a községi kötelékből eredő vagyonjogi igényei és kötelezettségei.

A közigazgatási törvényszék mint egyetlen fokú közigazgatási biróság hatáskörébe tartozó ügyeket a törvény két szakaszban sorolja fel; az ügyek első csoportjában harmincz pont alatt fölsorolt esetek közül kiemelendők a következők:

1. az állami adók, díjak, bélyegilletékek fizetésének kötelezettségére és mértékére, továbbá az illetéktelenül befizetett állami adók visszatéritésére vonatkozó határozatok;

2. a közhivatali alkalmazottaknak az állam közvetitésével alakitott özvegyi pénztárakba való belépési kötelezettsége vagy a beléphetés joga, továbbá az ezen pénztárakba fizetendő járulékok;

3. a néptanitóknak nyugdíjra való joga és azon jog, hogy az általános tanitói nyugdíjalap- és segélyalapnál a segédtanitók fizetéséhez járulékok adassanak; a néptanitók hátramaradottjainak özvegyi nyugdíj-, nevelési járulékra való joga;

4. a néptanitók fizetéséhez az állampénztárból adandó járulékok;

5. a községek azon kötelezettsége, hogy az állami közép- és szakiskolák költségeihez hozzájáruljanak, valamint az állam azon kötelezettsége, hogy hozzájáruljon a községek hasonló intézeteihez;

6. azon vitás ügyekben, melyek a községek, határok, járások, egyházi és iskolai kötelékek változásánál a közös vagyon megosztásánál vagy elkülönitésénél keletkeznek, vagy a fennálló intézetekre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket illetik;

7. az állami tűzbiztositás kötelékébe való belépés joga és kötelessége;

8. a járásoknak a nyilvános szegényápolásról szóló törvény alapján az állampénztár ellen támasztott visszatéritési igényei;

9. a községeknek folyószabályozási és gátépitési és fentartási költségekhez való hozzájárulási kötelezettsége;

10. a községek, illetve járásoknak az államutak fentartásához való hozzájárulása, valamint a nyilvános utak föntartására vonatkozó kötelezettsége kérdésében, ha ez a kötelezettség több útszövetkezet között vitássá válik;

11. a rendőri intézkedés következtében lebunkózott állatokért nyujtandó kárpótlásra vonatkozó igényekben;

12. a községi, kerületi és járási választásoknál a szavazatjog és a választhatóság kérdésében;

13. a szavazatjog kérdésében a második kamara választóinak választásánál, valamint az első kamarába való választásoknál;

14. a földbirtokosoknak a járási gyülésekben való részvételét illetőleg;

15. a legtöbb adót fizetőknek a községi hatóságok határozataiban való részvételét illetőleg;

16. a kereskedelmi kamarákba való választásoknál a választási és választhatási jog ügyében;

17. az izraelita hitközségek választásainál a választási és választhatási jog ügyében;

18. a megtámadott községi, kerületi, járási, kereskedelmi kamarai, hitközségi választások érvényében;

19. a 18. pont alatt emlitett választások hatályának megszünésében, a választhatóság megszünése következtében;

20. az állampolgárság igényében; az állam kötelékébe való fölvétel ügyében; az államkötelékből való elbocsátás kérdésében béke idején;

21. az izraelita hitközségek vagyonjogi igényeiben a kerületi kötelékek és a badeni zsidó-egyház ellenében.

A közigazgatási törvényszék mint egyetlen fokú biróság határoz továbbá:

1. a kerületi hivataloknak és tanácsoknak a panaszok jogait sértő rendészeti intézkedései ellen irányuló panaszokban;

2. az állami felügyeleti hatóságok azon intézkedései ellen emelt panaszokban, melyekkel községek, határok, kerületek, járások, templom- és iskolakötelékek törvény ellenére szolgáltatásra köteleztetnek;

3. azon panaszokban, melyek az orvosi vagy gyógyszerészi jogositvány visszavételére vonatkoznak;

4. a kerületi tanácsok azon intézkedései ellen emelt panaszokban, melyekkel a segélypénztárak, ipartestületek, betegpénztárak alapszabályainak megerősitését megtagadják vagy ezen pénztárak bezárását elrendelik.

Mindezen ügyekben csak arra alapitható a panasz, hogy 1. a hatóság a megtámadt intézkedéssel a törvényt megszérti; 2. hogy a fenforgó tényleges viszonyok kizárják a hatóság jogosultságát a megtámadt intézkedés elrendelésére. A mennyiben a hatóságok illetékességi körükben jogositva vannak a törvény szellemében belátásuk szerint határozni, panasznak nincs helye. Ezen a panaszt kizáró általános meghatározáson kivül a törvény még öt pontban sorolja fel azon eseteket, melyekben a panasz ki van zárva: ilyenek a külföldiek, koldusok, csavargók stb. kitiltása, az állatjárványok elfojtása érdekében tett rendőri intézkedések.

A közigazgatási peres eljárásra vonatkozó általános szabályok szerint a közigazgatási biróságok csak a felek által eléjük vitt vitás ügyekben határoznak; az ügy felderitésére vonatkozó tények kideritésében vagy a bizonyitásban a felek javaslataihoz kötve nincsenek, de oly ténykörülményre vagy bizonyitékra nem szabad a határozatot alapitani, melyről a feleknek nem volt alkalmuk nyilatkozniok.

A tárgyalás szóbeli és nyilvános; a nyilvánosságra és az ülések külső rendjére nézve a biróságok szervezetéről szóló birodalmi törvény az irányadó.

A közigazgatási törvényszék határozathozatal előtt köteles meghallgatni az illetékes ministerium meghatalmazottját, mint az államérdek képviselőjét. A szóbeli tárgyalás előtt az iratok vele áttekintés végett közlendők, az itéletek neki kézbesitendők.

A birák kizárására vagy visszautasitására a birodalmi perrendtartás határozatai megfelelően alkalmaztatnak.

A közigazgatási törvényszék előtt a szóbeli tárgyaláson az ügyvédi képviselet kötelező; az államot és a közjogi testületeket tisztviselőik képviselhetik. Az ügyvédek dijai rendeletileg szabályoztatnak.

Minden érdekelt vagy képviselője jogosult az összes iratokba bármikor betekinteni, közigazgatási és rendészeti ügyekben azonban a hatóság belátásától függ, hogy egyes előadmányokat vagy jelentéseket nem zár-e ki a betekintés elől.

A kerületi tanács előtt való eljárás szabályai szerint az eljárás a panasztétellel kezdődik. A panasz a kerületi tanács elnökénél irásban a szükséges másodpéldányokkal együtt nyujtandó be vagy jegyzőkönyvbe mondandó. A panasznak tartalmaznia kell a felek és a biróság megnevezését, továbbá az ügy határozott megjelölését, a támasztott igény alapját és a kérelmet. Hasonlóképen megjelölendők a kérelem indokául szolgáló tényleges viszonyok és a fél által igénybe venni kivánt bizonyitékok.

A panasz kézbesitése és a szóbeli tárgyalás között lehetőleg egy havi időtartamnak kell lennie; ezen időtartam sürgős esetekben leszállitható.

Mindegyik fél köteles az ellenfelet oly ténybeli állitásokról, bizonyitékokról, kifogásokról és kérelmekről, melyekről az bővebb tájékozás nélkül előreláthatólag nem nyilatkozhatik, a szóbeli tárgyalás előtt oly időben értesiteni, hogy az a szükséges tudakozódásokat még megtehesse. Ezen értesités az elnök közvetitésével a szükséges másodpéldányokkal felszerelt irásbeli nyilatkozatok benyujtásával vagy jegyzőkönyvbe mondással történik. E kötelezettségre a feleket az elnök az idézéssel figyelmezteti. A tárgyalásra tanuk és szakértők meghivása javaslatba hozható.

Az elnök a szóbeli tárgyalás előtt az ügy felderitésére szükséges nyomozást megteheti; de annak eredménye a tárgyalás előtt, kellő időben közlendő a felekkel. Az elnök továbbá felhivhatja a feleket, hogy tényleges adataikat legkésőbb a szóbeli tárgyaláson egészitsék ki és magyarázzák meg. A biróság elrendelheti harmadik személyeknek perbe idézését, kiknek érdekét a hozandó határozat érinti. A perbeidézés a szóbeli tárgyalásra való meghivással történik, a melyben előadandó a perbeidézés oka és a vitás ügy állása. A határozat ez esetben a perbeidézettre nézve is érvényes.

A tárgyalást a kerületi tanács elnöke nyitja meg és vezeti. A tárgyaláson a felek előadják és indokolják kérelmüket; mindegyik fél a másik fél által állitott tényekről nyilatkozhatik; a támadó és védő eszközök azon tárgyalás végéig érvényesithetők, melyből az itélet kel. Az elnöknek arra kell törekednie, hogy a tényállás teljesen felderittessék és hogy a felek czélszerű kérelmeket tegyenek (Sachdienliche Anträge). Iratok felolvasásának csak annyiban van helye, a mennyiben azok szó szerinti tartalma lényeges. A biróság minden tagja kérdéseket intézhet a felekhez. Az elnök és a biróság az ügyállás földeritésére elrendelhetik a felek személyes megjelenését. A tanuk és szakértők által való bizonyitásra a polgári perrendtartás intézkedései alkalmaztatnak eskü által való bizonyitásnak, hacsak törvényes intézkedések ezt meg nem engedik, nincs helye.

Ha a szóbeli tárgyalás folyamán olyan ténykörülmények vagy bizonyitékok adatnak elő, melyekről az előzetes nyilatkozatban nem volt emlités, az ügy földeritésére vagy az ellenfél védelmi jogának biztositására a szóbeli tárgyalásra új határidő tűzhető ki. A biróság ezen esetben, ha ez által a vitás ügy eldöntése lényegesen hátráltatik vagy a késedelmet a fél elkerülhette volna, a felet a perköltségeknek részben vagy egészben való megfizetésében elmarasztalhatja.

Ha a szóbeli tárgyalásnál valamelyik fél elmarad, a megjelenő ellenfél kérelmére, a mennyiben a tárgyalást az előzőleg ismertetett intézkedés értelmében nem kell elhalasztani, a tárgyalás megtartható. Az elmaradt fél kérelmét és ha szükséges, előző nyilatkozatát az elnök hozza a biróság tudomására. Ha mindkét fél elmarad, akkor velük közlendő, hogy az eljárás újabb kérelemig nyugszik, ha azonban az ügyiratok tanusága szerint az egyik fél kifejezetten kérte a határozathozatalt és az ügy a határozathozatalra kellően elő van készitve, akkor a kerületi tanács az elnök előadása alapján határoz.

Az itéletet csak azon birák hozhatják, kik a tárgyalásban részt vettek. A biróság a tárgyalás és az esetleges bizonyitás össztartalmának figyelembevételével szabad meggyőződése alapján itél. Az itéletnek tartalmaznia kell a felek és képviselőik, a biróság és a birák nevét, a tényállást és az indokokat. Az itélet kihirdetése rendszerint a szóbeli tárgyalás befejeztével történik. Két hét alatt az itélet a felebbviteli határidőkre vonatkozó figyelmeztetéssel együtt a feleknek irásban kézbesitendő.

A kerületi tanács itéletei ellen a felek és közérdekből az elnök felebbezhetnek a közigazgatási törvényszékhez. A határidő egy hónap; a felebbezés a kerületi tanács elnökénél irásban nyujtandó be vagy jegyzőkönyvbe mondható, a közigazgatási törvényszéknél is beadható irásban. A felebbezésben új tények és bizonyitékok is előadhatók. A felebbezés beérkeztével a periratok a közigazgatási törvényszéknek előterjesztendők, illetve ez által bekövetelendők. Ha a felebbezés önmagában meg nem engedett (an sich unstatthaft) vagy nem a törvényes formában, vagy a határidő lejárta után adatik be, a közigazgatási törvényszék által hivatalból, rendszerint szóbeli tárgyalás nélkül, mint jogositatlan, visszautasitandó. Ha a kerületi tanács elnöke akar felebbezni, az itélet kihirdetését legfölebb 8 napra felfüggeszti. A kihirdetés azon kijelentéssel történik, hogy közérdekből felebbezés adatott be. A felebbezést, melyet a további eljárásban a ministeri megbizott képvisel, a tárgyalástól számitott egy hó alatt kell a közigazgatási biróságnál benyujtani.

A felebbviteli biróság a kérelem határai között újból tárgyalja a vitás ügyet. Az eljárási szabályok azonosak a fent előadottakkal, azon eltéréssel, hogy az előkészitő nyilatkozatokat irásban kell benyujtani és hogy az idézésben a felek ügyvéd vallására utasittatnak.

A kerületi tanács vagy elnökének azon határozata ellen, melylyel harmadik személyeket perbe idéz, vagy az ezek perbeidézésére irányuló kérelmet elutasitja, az eljárás meginditását vagy folytatását visszautasitja, az ügyvédek, tanuk s szakértők díját vagy a perilletékeket megállapitja stb. felfolyamodásnak (Beschwerde) van helye a közigazgatási törvényszékhez. A benyujtási határidő két hét, a perrendtartásban megjelölt esetekben felfüggesztő hatályú. A biróság rendszerint szóbeli tárgyalás nélkül határoz.

A közigazgatási törvényszék határozatai ellen az államérdek képviselője a hatásköri törvényszéknél (Kompetenzgerichtshof) illetéktelenség vagy hatáskör-tullépés miatt semmiségi panaszszal élhet.

A közigazgatási biróságok jogerős itéletei ellen panasznak van helye, az eljárás újból való fölvételére, melyre a polgári perrendtartás határozatai megfelelően alkalmaztatnak. A panaszban kizárólag a közigazgatási törvényszék az illetékes, mely a megtámadott itéletet feloldhatja és új tárgyalást rendelhet el.

Ha az itélet jogerejűvé vált, végrehajtásnak van helye; a jogerőssé válást az idejében beadott felebbezés felfüggeszti. A végrehajtást a közigazgatási hatóságok eszközlik; azok a jogerőssé válás előtt is közigazgatási uton megtehetik a közérdekből szükséges halaszthatlan intézkedéseket.

A közigazgatási törvényszék előzetes határozatot hoz az 1870. február 24-én kelt törvény értelmében, tisztviselők ellen hivatalos minőségükben inditott büntetőjogi vagy magánjogi keresetekben azon kérdés fölött, hogy a tisztviselő áthágta-e hivatalos hatáskörét vagy elmulasztott-e egy hivatalos cselekményt, melyre kötelezve van (Vorentscheidung). Ezen eljárásnak csak a ministerium kivánságára és csak addig van helye, mig a rendes birósági eljárásban itélet nem hozatott. A közigazgatási törvényszék nemleges előzetes határozata a biróságra nézve, mely az ügyben itél, kötelező; az igenleges előzetes határozat nem akadályozza a tisztviselőt a biróság előtt való további védelmében, sem pedig a biróságot, hogy az ügyben jog szerint határozzon, csak azon hatálya van, hogy a tisztviselő ellenfelének a közigazgatási törvényszék előtt való eljárásból keletkező költségei az állampénztárból megtérittetnek.

Az idecsatolt táblázatokban közlöm a badeni nagyherczegség közigazgatási biróságainak működésére vonatkozó részletes statisztikai adatokat.

Az A. táblázat szerint a közigazgatási törvényszékhez évenként átlag 73 vitás ügy érkezik be; a kerületi tanácsok, mint közigazgatási biróságok pedig évenként átlag 149 közigazgatási vitás ügyet intéznek el. A kerületi tanácsok közigazgatási birói itéletei ellen beadott felebbezések száma évenként átlag 35.

A mellékelt C. táblázat feltünteti azt is, hogy a közigazgatási biróságok által elintézett ügyek mily természetűek.

A.

A bádeni közigazgatási törvényszék működésének áttekinése az 1882-1891. években


A működés tárgya

1882

1883

1884

1885

1886

1887

1888

1889

1890

1891
Átlag
1882-
től
1891-ig
Beérkezett felebbezések és panaszok száma
72

71

59

84

88

96

62

64

65

74

73
Az előző évről elintézetlenül átvett felebbezések és panaszok száma

12


12


9


10


9


16


14


11


7


19


12
Összesen 84 83 68 94 97 112 76 75 72 93 85
Elintézett ügyek száma 72 74 58 85 81 98 65 68 53 71 72
Az elintézés módja:
megváltoztató itélettel 22 23 24 22 26 16 27 11 11 20
megerősitő itélettel 38 35 25 42 44 42 28 24 26 38 34
vegyes módon 5 4 5 6 1 1 4 1 3 9 4
illetéktelenség miatt elutasittatott
3

7

2

6

5

7

3

3

9

4

5
Összesen 68 69 55 78 72 76 51 55 49 62 63
egyezséggel, letétellel, függőben maradt
4

5

3

7

9

22

14

13

4

9

9
Az elintézett ügyek közül:
ügyvédi képviselet mellett döntetett el
48

40

39

64

64

78

54

61

42

66

55
ügyvédi képviselet nélkül döntetett el
24

34

19

21

17

20

11

7

11

5

17
Az elintézett esetek vonatkoztak:
a belügyministerium ügykörére
62

59

42

66

58

69

47

53

38

57

55
az igazságügy, vallás- és közoktatásügyi ministerium ügykörére

5


4


5


7


5


6


4


1


3


2


4
a pénzügyministerium ügykörére
5

11

11

12

18

23

14

14

12

12

13
Észrevétel
Az 1891. évben elintézett ügyekből vonatkozott: az állami tűzbiztositásra 3
községi polgári joggal járó haszonélvezetekre 5 megtámadott községi választások érvényére 8
„czélokhoz való hozzájárulásokra 3 mezőrendőrségi ügyekre 1
közsegélyre szorultak segélyezésére 13 rendőri intézkedésekre 4
rendőri dologházakban letartóztatottak ellátására 1 állami hatóságok intézkedéseire, melyekkel a
közutakra 1 községeket azokat nem terhelő szolgáltatásokra
községi utakra 1 kötelezik 2
halászati jogra való igényre 1 az 1870. évi junius 6-án kelt törvényre: a
a vadászat gyakorlására 1 közsegélyre jogositó illetékességről 1
egyh. és isk. kötelékek költségeihez való hozzájárulásokra
1
az 1890. évi márcz. 20-án kelt törvényre: a halászati jog visszavonásáról
11
állami adókra 12 az 1888. évi jul. 24-iki hivatalnoki törvényre 1
alapítványok fölötti vitás ügyekre 1 Összesen 71

B.

A bádeni kerületi tanácsok működése az 1891. évben

Határozatok és intézkedések

Kerületi tanácsok székhelye
Ülések száma összesen ellen beadott felebbezések
Másnemű
rendes rendkivüli vitás
ügyekben
közigaz-
gatási
ügyekben
vitás
ügyekben
közigaz-
gatási
ügyekben
tevékeny-
ség
Engen 6 - 3 18 - - 43
Konstanz 12 - 3 76 - 2 58
Messkirch 12 - 3 34 - 1 60
Pfullendorf 5 - 1 13 - - 70
Stockach 10 - 1 33 - 1 74
Ueberlingen 9 - - 31 - - 134
Donaueschingen 9 - 3 33 1 - 33
Triberg 9 - - 40 - 2 38
Villingen 11 - 1 41 1 - 47
Bonndorf 10 - 2 46 - 4 76
Säckingen 8 1 - 29 - 1 54
St. Blasien 9 - 1 20 1 - 92
Waldshut 12 - 4 54 1 3 148
Breisach 7 - 1 12 1 2 29
Emmendingen 12 - 3 52 1 - 43
Ettenheim 8 - 1 26 - - 30
Freiburg 12 - 8 129 1 3 57
Neustadt 10 - 1 46 - - 74
Staufen 10 1 - 31 - - 27
Waldkirch 10 - 1 42 - 1 31
Lörrach 9 - 4 64 2 - 49
Müllheim 8 - - 41 - - 88
Schönau 5 - 3 30 - - 60
Schopfheim 10 - 1 61 1 1 79
Kehl 12 - 3 52 - - 37
Lahr 5 2 3 40 - 1 16
Oberkirch 9 - - 29 - - 38
Offenburg 12 - 4 59 4 1 67
Wolfach 9 - 1 62 - - 19
Achern 10 - 1 50 - 1 26
Baden 11 2 - 88 - 3 17
Bühl 9 - 1 44 - - 30
Rastatt 11 - 2 87 - 5 58
Bretten 10 - 1 45 - - 51
Bruchsal 11 - 3 73 2 2 54
Durchlach 12 - 5 70 1 1 45
Ettingen 10 - 4 26 - 1 39
Karlsruhe 12 1 16 227 4 9 21
Pforzheim 12 - 2 108 - 6 54
Mannheim 24 - 4 357 1 8 30
Schwetzingen 12 - 1 78 - 1 25
Weinheim 10 - 2 36 - 2 25
Eppingen 7 - - 33 - 1 20
Heidelberg 12 - - 169 - 6 86
Sinsheim 10 - 5 27 - - 55
Wiesloch 11 - 2 56 - 1 27
Adelsheim 11 - 1 43 1 - 24
Buchen 12 - - 68 - 2 80
Eberbach 11 - 1 53 1 - 54
Mosbach 12 - 2 117 1 2 72
Tauberbischofsheim 12 - - 152 - 1 127
Wertheim 11 - 1 45 - 4 66
Összesités járások szerint:
Konstanz 54 - 11 205 - 4 439
Villingen 29 - 4 114 2 2 118
Waldshut 39 1 7 149 2 8 370
Freiburg 69 1 15 338 3 6 291
Lörrach 32 - 8 196 3 1 276
Offenburg 47 2 11 242 4 2 177
Baden 41 2 4 269 - 9 131
Karlsruhe 67 1 30 549 7 19 264
Mannheim 46 - 7 471 1 11 80
Heidelberg 40 - 7 285 - 8 188
Mosbach 69 - 5 478 3 9 423
Összesités felügyeleti hatóságok szerint:
Konstanz 122 1 22 468 4 14 927
Freiburg 148 3 34 776 10 9 744
Karlsruhe 108 3 34 818 7 28 395
Mannheim 155 - 19 1.234 4 28 691
Az egész nagyherczegségben 533 7 109 3.296 25 29 2.757
1890. 534 12 81 3.746 25 75 2.778
1889. 552 10 101 3.444 16 106 2.875
1888. 555 18 149 3.512 27 73 3.185
átlag az 1882-1891 években 542 16 146 2.995 35 88 2.829
1868. évben 651 31 675 1.676 167 96 2.596

C.

A badeni kerületi tanácsok, mint közigazgatási biróságok, működése az 1891. évben

Határozatok közigazgatási peresügyekben



Kerületi tanácsok


honos-
sági és
polgárjog

polgár-
joggal
járó
haszon-
élvezetek


járulékok
községi
czélokhoz

járulékok
egyházi
és iskolai
kötelé-
kekhez
községi
hivata-
lokra való
választás
elfogadása,
községi
tisztviselők
illetményei



határ-
viták


nyilvános
szegény-
ápolás


betegség
ellen való
biztositás



út-jog



viz-jog


vadászati
és halá-
szati jog
közlege-
lőkre és
kárpót-
lásokra
lebun-
kózott
állatokért


tanitók
illetmé-
nyei


izraelita
hitközségi
ügyek

más
közigaz-
gatási
peres
ügyek
Engen - 1 - - - - 1 - - - - - - - 1
Konstanz - - - 1 - - 2 - - - - - - - -
Messkirch - 2 - - - - - - - - - - - - 1
Pfullendorf - - - - - - 1 - - - - - - - -
Stockach - - - - - - 1 - - - - - - - -
Ueberlingen - - - - - - - - - - - - - - -
Donaueschingen - - 1 - - - 2 - - - - - - - -
Triberg - - - - - - - - - - - - - - -
Villingen - - - - - - - - - - - - - - 1
Bonndorf - - 1 - - - 1 - - - - - - - -
Säckingen - - - - - - - - - - - - - - -
St. Blasien - - - - - - 1 - - - - - - - -
Waldshut 1 - - - - - 2 - 1 - - - - - -
Breisach - - - - - - 1 - - - - - - - -
Emmendingen - - - - - - 2 - 1 - - - - - -
Ettenheim - 1 - - - - - - - - - - - - -
Freiburg - 3 3 - - - 1 - - - - - - 1 -
Neustadt - - - - - - 1 - - - - - - - -
Staufen - - - - - - - - - - - - - - -
Waldkirch - - - - - - - - 1 - - - - - -
Lörrach - 1 1 - - - 2 - - - - - - - -
Müllheim - - - - - - - - - - - - - - -
Schönau - - - - 1 - 1 1 - - - - - - -
Schopfheim - - - - - - 1 - - - - - - - -
Kehl - - - - - - 1 - - 1 - - - - -
Lahr - - - - - - - 2 - - 1 - - - -
Oberkirch - - - - - - - - - - - - - - -
Offenburg - - - - - - 2 - - - 2 - - - -
Wolfach - - - - - - 1 - - - - - - - -
Achern - 1 - - - - - - - - - - - - -
Baden - - - - - - - - - - - - - - -
Bühl - 1 - - - - - - - - - - - - -
Rastatt - 1 - - - - 1 - - - - - - - -
Bretten - 1 - - - - - - - - - - - - -
Bruchsal - 1 - - - - - - - 1 - - - - 1
Durlach - 4 - - - - - - - - - - - 1 -
Ettingen - 3 - - - - - - - - - - - - 1
Karlsruhe 2 2 3 - - - 8 - - - - - - - 1
Pforzheim - - - - - - 1 - - - - - - - -
Mannheim - - - - - - 3 - 1 - - - - - -
Schwetzingen - - - - - - - - - - - - - - 1
Weinheim - 2 - - - - - - - - - - - - -
Eppingen - - - - - - - - - - - - - - -
Heidelberg - - - - - - - - - - - - - - -
Einsheim - - - - - - 2 - - - - - - 3 -
Wiesloch 1 - - - - - 1 - - - - - - - -
Adelsheim - 1 - - - - - - - - - - - - -
Buchen - - - - - - - - - - - - - - -
Eberbach - 1 - - - - - - - - - - - - -
Mosbach - - - - - - 2 - - - - - - - -
Tauberbischofsh. - - - - - - - - - - - - - - -
Wertheim - - - - - - - - - - - - - 1 -
Összesités járások szerint.
Konstanz - 3 - 1 - - 5 - - - - - - - 2
Villingen - - 1 - - - 2 - - - - - - - 1
Waldshut 1 - 1 - - - 4 - 1 - - - - - -
Freiburg - 4 3 - - - 5 - 2 - - - - 1 -
Lörrach - 1 1 - 1 - 4 1 - - - - - - -
Offenburg - 1 - - - - 4 2 - 1 3 - - - -
Baden - 3 - - - - 1 - - - - - - - -
Karlsruhe 2 11 3 - - - 9 - - 1 - - - 1 3
Mannheim - 2 - - - - 3 - - - - - - - 1
Heidelberg 1 - - - - - 3 - - - - - - 3 -
Mosbach - 2 - - - - 2 - - - - - - 1 -
Összesités felügyeleti hatóságok szerint.
Konstanz 1 3 2 1 - - 11 - 1 - - - - - 3
Freiburg - 6 4 - 1 - 13 3 2 1 3 - - 1 -
Karlsruhe 2 14 3 - - - 10 - - 1 - - - 1 3
Mannheim 1 4 - - - - 8 - 1 - - - - 4 1
Az egész nagyherczegségben
4

27

9

1

1

-

42

3

4

2

3

-

-

6

7
1890 - 17 5 - - - 43 7 3 - 3 - - 2 1
1889 8 29 12 2 2 - 31 7 3 3 - - - 2 2
1888 4 41 8 3 - 2 68 6 8 3 - - - 5 1
1887 4 56 5 3 2 3 61 4 8 2 2 - 2 10 1
1886 4 43 10 - 5 1 58 1 8 1 2 - - 5 11
1885 3 50 17 8 4 - 74 - 9 1 - - - 7
1884 3 33 16 4 - - 78 - 9 1 - 1 - 2
1883 9 45 9 7 8 - 97 - 6 5 - 4 - 2
1882 4 51 17 10 2 - 100 - 7 - - - - -
Átlag 1882-91. 4 39 11 4 2 1 65 4 6 3 - 1 5 3
1868 413 163 33 33 2 - - - 17 6 - - - 8

A porosz közigazgatási ügyekben követendő eljárást az 1883. évi julius 30-án kelt közigazgatási törvény (Gesetz über die allgemeine Landesverwaltung) szabályozza. A közigazgatási biróságok hatáskörét az 1883. évi illetékességi törvény Gesetz über die Zuständigkeit der Verwaltungs- und Verwaltungsgerichtsbehörden) és az azóta alkotott egyéb törvények irják körül. A közigazgatási főtörvényszék szervezetéről az 1875. évi julius 3-án, 1880. aug. 2-án és 1888. évi május 27-én kelt törvények rendelkeznek.

A közigazgatási biráskodást Poroszországban önkormányzati testületek és a közigazgatási főtörvényszék gyakorolják a törvényben szabályozott birói formák között.

A közigazgatási biráskodást gyakorló önkormányzati testületek: a járási választmány, illetőleg a városi választmány (Kreis-Ausschuss, Stadt-Ausschuss) és a kerületi választmány (Bezirks-Ausschuss).

A járási (városi) és kerületi választmány egyszersmind közigazgatási hatóságok is, eljárásuk azonban más, ha közigazgatási és más, ha közigazgatási vitás ügyekben intézkednek. Azokban egyszerűbb, az ugynevezett közigazgatási határozati eljárás (Beschlussverfahren), ezekben szoros birói formák között mozgó contradictorius eljárás, a közigazgatási peres eljárás (Verwaltungs-Streitverfahren) nyer helyet. A közigazgatási főtörvényszék kizárólag a közigazgatási peres eljárás szabályaihoz van kötve.

A járási választmány (Kreisausschuss) a járási fönökből (Landrath), mint elnökből és hat tagból áll, kiket a járási gyülés (Kreisversammlung, Kreistag) általános szavazattöbbséggel hat évre választ. A járási választmány tagjaivá választhatók azon járási lakosok, kik: 1. német birodalmi polgárok, 2. önjogúak, 3. politikai jogaik teljes élvezetében vannak.

A járási választmány tagjainak egy harmada két évenként kilép, a kilépettek ujra választhatók.

A választás érvénye és a tagság előfeltételét képező minőség iránt hozott közigazgatási határozatok ellen közigazgatási birói uton lehet orvoslást keresni. Papok, elemi iskolai tanitók, templomszolgák nem lehetnek tagjai a járási választmánynak; birói hivatalnokok csak a minister engedélyével.

A járási választmány határozatképes, ha az elnökkel együtt legalább három tag van jelen. A határozatok szótöbbséggel hozatnak. Ha a tagok páros számban vannak jelen, a legfiatalabb választott tag nem vesz részt a szavazásban. Az előadó mindig szavaz.

A járási választmány a magasabb birói hivatalra minősitettséggel biró syndikust is alkalmazhat, ki az ülésekben tanácskozó szavazattal bir.

Városi választmány (Stadtausschuss) az oly városokban van, melyek önálló járást (Stadtkreis) képeznek. A városi választmány a polgármesterből vagy helyetteséből, mint elnökből és négy, a tanács által saját kebléből választott tagból áll. A választás azon időtartamra szól, a mig a megválasztott a tanácsnak tagja. Az elnöknek vagy egy tagnak a birói vagy magasabb közigazgatási hivatalra szükséges képesitéssel kell birnia. Azon városi járásokban, melyekben tanács nincs, a városi választmány négy tagját a képviselet a városi választó polgárok sorából hat évre választja.

Ugy a járási, mint a városi választmány tagjai esküt tesznek. Állásukból fegyelmi uton is elmozdithatók olyan okok miatt, melyek a közigazgatás hivatalnokokra érvényes 1852. évi julius 21-iki fegyelmi törvény szerint hivatalvesztéssel büntetendők. Az eljárás meginditását a kormányszéki elnök (Regierungspräsident) rendeli el, az nevezi ki a vizsgáló biztost is. Első fokú fegyelmi hatóság a kerületi választmány, mint közigazgatási biróság, másodfokú fegyelmi hatóság a közigazgatási főtörvényszék teljes ülése.

Minden kormányszéki kerületben (Regierungsbezirk) kerületi választmány (Bezirks-Ausschuss) van szervezve. A kerületi választmány elnöke a kormányszéki elnök (Regierungs-Präsident) rendes tagjainak száma hat. Ezekből kettőt, kik közül egynek a birói hivatalra, egynek a magasabb közigazgatási hivatalokra képesitettnek kell lennie, élethossziglan a király nevez ki, négyet pedig a kormányszéki kerület lakosai sorából a tartományi választmány (Provinzial-Ausschuss) választ. Választható mindaz, a ki a tartománygyülésbe választható. Nem választhatók mégis: a tartományi elnök (Oberpräsident), a kormányszéki elnök (Regierungs-Präsident), a tartományi tanács (Provinzial-Rath) tagjai, a királyi rendőrség főnökei, a járási főnökök (Landrath) és a tartomány önkormányzati hivatalnokai. A két kinevezett rendes tag közül az egyik az elnök helyettese és „Verwaltungsgerichtsdirektor” czímet visel. A két kinevezett rendes tag helyettesitése végett a király két helyettes tagot is nevez ki a kerületi választmány székhelyén működő, birói vagy magasabb közigazgatási hivatalt viselő tisztviselők sorából. A kinevezés azon időre szól, a meddig az illetők főhivatalukban, a kerület székhelyén müködnek. A választott tagok helyettesitésére a tartományi választmány négy helyettest választ hat évre. Az elnöklés, ha a helyettes elnök is akadályozva lenne, a második kinevezett rendes tagra, azután a helyettes elnököt helyettesitő tagra megy át. Választott tag tehát nem elnökölhet.

A kormányszéki elnök akadályozottnak tekintendő az elnöklésben mindannyiszor, valahányszor a választmány az ő intézkedése ellen emelt panasz felett dönt.

A kerületi választmány kinevezett tagjai más hivatalt viselhetnek ugyan, de csak akkor, ha azon hivatal birói vagy tiszteletbeli (ingyenes).

A választott rendes és helyettes tagok az elnök kezébe hivatalos esküt tesznek.

A választott tagok napidíjakban részesülnek és utiköltségeik megtéritését igényelhetik a negyedik rangosztályba tartozó állami hivatalnokokat megillető mértékben.

A kerületi választmány tagjai az 1851. május 7-én, illetőleg 1856. márczius 26-án kelt birói fegyelmi törvény alá tartoznak. Fegyelmi biróság a közigazgatási főtörvényszék teljes ülése; az államügyészség képviselőjét a közigazgatási főtörvényszék elnöke nevezi ki.

A kerületi választmány határozatképességéhez az elnökkel együtt legalább öt tag jelenléte szükséges, szegényügyi vitás ügyekben három tag jelenléte is elégséges. Minden esetre szükséges, hogy az elnökön kivül legalább egy kinevezett tag jelen legyen és hogy az elnök vagy a másik jelen levő kinevezett tag birói minősitéssel birjon.

Ha az ügyforgalom nagysága megkivánja, királyi rendelettel a kormányszéki kerület számára a kerületi választmánynak több osztálya (Abtheilungen des Bezirks-Ausschusses) szervezhető.

A Berlinben székelő közigazgatási főtörvényszék (Ober-Verwaltungsgericht) áll egy elnökből s szükséges számú tanácselnökökből és itélő birákból, valamint a megfelelő segédszemélyzetből. A birák egyik felének birói, a másiknak magasabb közigazgatási hivatalra képesitettnek kell lennie. Biróul csak az nevezhető ki, a ki életének harminczadik évét betöltötte. Az elnököt, tanácselnököket és birákat a ministerium előterjesztésére a király élethossziglan nevezi ki.

A közigazgatási főtörvényszék a ministerium határozata szerint osztatik bizonyos számú tanácsokra. Az egyes tanácsok tagjait és azok helyetteseit minden ügyviteli év elején az elnökség jelöli ki. Az elnökség áll az elnökből, tanácselnökökből és a leghosszabb szolgálatidejű két biróból. Az elnök a plenumban és azon tanácsban elnököl, melyet maga választ. Érvényes határozathozatalra legalább öt tag jelenléte szükséges. Ha a megjelentek páros számban volnának, a legutóbb kinevezett biró nem vesz részt a szavazásban.

Elvi jelentőségű kérdések a teljes ülés által döntendők el. A teljes ülés határozatképességére a tagok két harmadrészének jelen kell lenni.

A közigazgatási főtörvényszék elnöke, tanácselnökei és birái felett a fegyelmi jogot maga a főtörvényszék gyakorolja. Ha valamely tag becstelenitő cselekmény miatt elitéltetnék, vagy egy évnél hosszabb szabadságvesztés büntetésre itéltetnék, a főtörvényszék teljes ülése hivatalától és az abból folyó minden jogoktól és előnyöktől megfoszthatja; ha pedig valamely tag ellen bűntett vagy vétség miatt a vádeljárás folyamatba tétetik, hivatalától való felfüggesztését mondhatja ki.

A porosz közigazgatásban tehát az alsóbb fokokon a közigazgatási és közigazgatási birói functiót ugyanazon szervek teljesitik és e kétféle functio egymástól csak az eljárásban különbözik.

A járási közigazgatási biróság birói jellege tagjainak függetlenségében és a tiszteletbeliségen nyugszik; a szakképzettséget az elnök képviseli. A kerületi közigazgatási biróságban szintén túlnyomó az önkormányzati elem; emeli azonban az intézmény értékét az élethossziglan kinevezett szakképzett tagok részvétele. A felső közigazgatási törvényszék a birói függetlenség minden kellékével felruházott és teljes szakképzettségel bíró tagokból álló testület.

A közigazgatási intézkedések ellen vagy felebbvitelnek (Beschwerde) vagy pedig közigazgatási birói uton panasznak (Klage) van helye; a közigazgatási felebbvitel azon esetekben, melyekben a közigazgatási peres eljárás meg van engedve, rendszerint ki van zárva. Ezen kétféle jogorvoslati rendszer mellett meg van a hatóságoknak azon joga, hogy alárendelt hatóságaik rendelkezéseit hivatalból hatályon kivül helyezhessék vagy azokat utasitásokkal elláthassák.

A közigazgatási peres eljárás lényegesebb szabályai a következők:

A közigazgatási peres eljárásban ki van zárva a biró közreműködése olyan ügyben, a melyben ő maga, vagy pedig oly egyén, kivel ő együtt van jogosítva vagy kötelezve, továbbá felesége, egyenes ágbeli rokona vagy sógora, avagy oldalági rokona vagy sógora harmadik fokig fél gyanánt szerepel, nemkülönben oly ügyekben is, melyekben mint meghatalmazott, tanu, szakértő vagy biró már működött. Azon kivül kérelem folytán elfogultság okából visszautasitható az oly biró, a kinek pártatlan eljárásban bizni nem lehet.

A panasz (Klage) az illetékes közigazgatási biróságnál irásban adandó be; a járási bizottságnál azonban a panasz jegyzőkönyvbe is mondható. A panaszban határozott kérelemnek kell foglaltatnia, abban a panaszlott személye határozottan megnevezendő, az igény tárgya és a kérelem indokai előadandók.

Ha a panaszban emelt igény jogilag alaptalannak bizonyul, az minden további eljárás mellőzésével indokolt végzéssel (Bescheid) visszautasitható. Ha a panasz jogilag alaposnak látszik, ugyancsak minden további tárgyalás nélkül indokolt végzéssel fel lehet szólitani a panaszlottat, hogy a panaszlót elégitse ki (Klaglosstellung des Klägers). Ez a „Klaglosstellung” megfelel az intési eljárásnak a polgári törvénykezésben. Az emlitett kétnemű végzést (ezt a szokásos terminologia Vorbescheid-nak nevezi) a járási választmány nevében az elnök, a kerületi választmány nevében az elnök a két kinevezett taggal együttesen van jogositva kibocsátani. A végzésben kimondandó, hogy a feleknek jogukban áll vagy a szóbeli tárgyalás elrendelését kérni (Antrag auf mündliche Verhandlung), vagy pedig azt a jogorvoslatot venni igénybe melynek helye volna, ha a biróság testületileg határozott volna. Ha szóbeli tárgyalás kéretik, azt el kell rendelni.

Ha a biróság nem elutasitó végzést hoz, a panasz azzal kézbesitendő a panaszlottnak, hogy ellennyilatkozatát meghatározott, 1-4 hétig terjedhető határidőn belül irásban nyujtsa be. A járási választmány előtti eljárásban az ellennyilatkozat is jegyzőkönyvre adható. Az ellennyilatkozat közöltetik a panaszlóval.

Minden beadvány másodpéldányban is benyujtandó és a bizonyitó iratok csatolandók.

Ha sem a panaszló, sem a panaszlott nem kivánt szóbeli tárgyalást, a biróság jogositva van a felek nyilatkozatai alapján határozni. Ha ellenben a felek valamelyike szóbeli végtárgyalást kiván, vagy ha a biróság ezt szükségesnek látja, a felek szóbeli tárgyalásra idézendők azzal, hogy elmaradás esetén a tárgyalás eredményéhez képest fog határozat hozatni. A biróság elrendelheti valamely fél személyes megjelenését is. A biróság érdekelt harmadik személyeket is megidézhet.

A szóbeli tárgyaláson a felek vagy meghatalmazással ellátott képviselőik meghallgatandók; ezek ténybeli vagy jogi állitásaikat kiegészithetik, helyreigazithatják, sőt a panaszt is módosithatják, ha ez által a biróság mérlegelése szerint az ellenfél védelmi jogában rövidséget vagy az eljárás késedelmet nem szenved. Az elnöknek feladata oda hatni, hogy az ügy állása teljesen tisztába hozassék; e végből kérdések is intézhetők a felekhez.

A szóbeli tárgyalás nyilvános; közerkölcsiségi okokból kizárható a nyilvánosság.

Ha valamely, a közérdek megóvására hivatott hatóság szerepel fél gyanánt, ennek kérelmére a kormányszéki elnök a kerületi választmány előtt, az illetékes minister pedig a közigazgatási főtörvényszék előtt, a hatóság képviseletére kormánybiztost nevezhet ki. Itélethozatal előtt a közérdek képviselője meghallgatandó, de jogorvoslatok közbevetésére jogositva nincs.

A biróság a szóbeli tárgyalás megtartása előtt jogosult helyszini vizsgálatot vagy szakértői szemlét tartatni, tanukat kihallgattatni, egyáltalában a bizonyitáshoz szükséges minden intézkedést megtenni.

A szóbeli tárgyaláson felesketett jegyzőkönyvvezető alkalmazandó, a ki a jegyzőkönyvet az elnökkel együtt aláirja.

A biróság a tárgyalások és bizonyitékok össztartalmából meritett szabad meggyőződése alapján itél. Az itélet nyilvánosan kihirdetendő, s a feleknek és a közérdek képviselőjének kézbesitendő.

A mely esetekben a törvények a közigazgatási birósági eljárás meginditására nem a panaszt (Klage), hanem a szóbeli eljárás iránti kérelmet (Antrag auf mündliche Verhandlung) jelölik meg, ezen kérelem folytán mindjárt a szóbeli tárgyalásra megidézés következik. Az ilyen kérelem kellékei általában megegyeznek a panaszirat kellékeivel. A konkret törvények a rendes panasz (Klage) helyett a szóbeli tárgyalás iránti kérelmet oly esetekben szokták előirni, midőn már egy előző közigazgatási eljárás lefolyt, melynek eredményekép hozott határozattal azonban a fél megelégedve nincs; ilyen esetekben a közigazgatási biróság előtti szóbeli tárgyalás arra szolgál, hogy a megelőző határozati eljárás pótoltassék, kiegészittessék.

A járási választmánynak közigazgatási vitás ügyekben hozott itéletei, valamint az ellenfél kielégitése iránti felhivást tartalmazó végzése, nemkülönben szóbeli tárgyalás tartása nélkül hozott ügydöntő végzése ellen a kerületi választmányhoz, a kerületi választmánynak itéletei vagy emlitett két fajta végzései ellen a felső közigazgatási törvényszékhez van két héten belül felebbezésnek (Berufung) helye. A felebbezési jog megilleti a feleket, valamint közérdekből a járási, illetőleg kerületi választmány elnökét. Ha az elnök felebbezni kiván, ezt azonnal bejelenteni tartozik. Ilyenkor a határozat kihirdetése bizonyos ideig, legfeljebb 3 napig függőben marad és a kihirdetéskor ki kell jelenteni, hogy közérdekből felebbezés történt; ha a kihirdetés ezen kijelentés nélkül történt, akkor a közérdekből való fölebbezésnek többé nincs helye. A közérdekből közbevetett felebbezés képviseletében a kerületi választmány előtt a kormányszéki elnök által, a felső közigazgatási törvényszék előtt az illetékes minister által megbizott kormánybiztos jár el.

Két héten belül a felebbezés irásban nyujtandó be. Ha ez kellő időben történt, a felebbezés mellékleteivel együtt 1-4 hétig terjedhető, a biróság által megszabott határidőn belül teendő irásbeli ellennyilatkozat végett kiadatik az ellenfélnek. A felebbezés által megtámadott fél (Berufungsbeklagte) csatlakozhatik a felebbezéshez, még ha a felebbezési határidő lejárt is. Az ellennyilatkozati határidő letelte után az iratok a felebbviteli biróság elé terjesztetnek.

Ha a felebbezésben a fél nem kért szóbeli tárgyalást, a felebbviteli biróság jogositva van szóbeli tárgyalás tartása nélkül határozni. Ilyen határozatával szemben azonban a felek szóbeli tárgyalás tartását követelhetik. (Antrag auf mündliche Verhandlung.).

A felebbviteli közigazgatási biróság előtt a szóbeli tárgyalás kezdetén, ha a felebbezés közérdekből történt, mindenekelőtt azon előzetes kérdés döntetik el, hogy a közérdek csakugyan érintve van-e? Ha a biróság a közérdek fenforgását nem látja, akkor visszautasitja a felebbezés. Maga a szóbeli tárgyalás és itélethozatal általában ugyanazon szabályok szerint megy végbe, mint az első fokban eljáró közigazgatási biróság előtt.

A kerületi választmány másodfokozatban hozott itéletei ellen rendszerint csak a felső közigazgatási törvényszékhez intézendő felülvizsgálatnak (Revision) van helye. A felülvizsgálati kérés csak arra alapitható, hogy a megtámadott határozatban a fennálló jog nem alkalmaztatott, vagy helytelenül alkalmaztatott, vagy hogy az eljárás lényeges hibákban szenved.

A felső közigazgatási törvényszék, ha a felülvizsgálati kérést indokoltnak találja, feloldja a megtámadott határozatot és az ügyben érdemileg határoz, ha az határozathozatalra alkalmas állapotban van (spruchreif). Ha nem alkalmas az ügy határozathozatalra, visszautalja azt az ügyállás szerint hivatott fokozathoz és elrendeli az eljárás ujból megtartását avagy kiegészitését.

A közigazgatási biróságok által hozott jogerős itéletek ellen ujrafelvételi panasznak (Klage auf Wiederaufnahme) van helye azon esetekben, melyekben a polgári peres eljárásban semmiségi panasz (Nichtigkeitsklage) avagy visszahelyezési panasz (Restitutionsklage) emelhető. A semmiségi panasz analogiájára tehát ujrafelvételi panasz érvényesithető: ha a biróság nem szabályszerűen volt egybeállitva; ha érdekelt biró járt el; ha a fél nem volt szabályszerűen képviselve. A visszahelyezési panasz analogiájára pedig akkor lehet újrafelvételi panaszszal élni: ha az itélet hamis okmányon vagy hamis bizonyitékokon alapszik; ha megvesztegetett biró vett részt az eldöntésben; ha a fél az illető ügyben korábbi jogerős itéletre vagy oly okmányra akadt, melynek folytán annak idején kedvezőbb itélet hozatott volna.

Az ujrafelvételi panasz elbirálására a felső közigazgatási törvényszék illetékes, a mely, ha a panaszt igazoltnak találja, feloldja a határozatot és az ügyet az ügyállás szerint illetékes birósághoz utasitja. A biróság, melyhez az ügy utaltatott, eljárásában a felső törvényszék határozatában kimondott elveket és a feloldó intézkedés alapjául szolgált ténybeli megállapodásokat irányadókul venni tartozik.

A közigazgatási peres eljárásban az előbbi állapotba való visszahelyezésnek (Wiedereinsetzung in den vorigen Stand) is van helye. Kérheti ezt az, a ki természeti események vagy más elhárithatlan véletlenek folytán volt megakadályozva abban, hogy a panasz, illetőleg a szóbeli tárgyalás iránti kérés megtételére előirt határidőt betartsa. Ilyen elhárithatlan véletlen-számba megy az is, ha az illető valamely kézbesitésről önhibája nélkül nem vett tudomást.

A közigazgatási birósági eljárás bélyegmentes.

A vesztes fél rendszerint elmarasztalandó az eljárás költségeiben és kész kiadásaiban, valamint a nyertes fél igazolt kész kiadásaiban is.

A végitéletben a vita tárgyának értéke megállapitandó.

A költségek átalányösszegben állapittatnak meg. Az átalányösszeg meghatározására nézve tariffa van megállapitva olykép, hogy a per tárgyának értéke az irányadó. Az átalányösszeg a járási és kerületi választmány előtti eljárásban 60, a felső közigazgatási biróság előtti eljárásban 150 márkát meg nem haladhat.

Ha a vesztes fél közhatóság, költségekben el nem marasztalható, kivéve ha ez a hatóság valamely önkormányzati testület vagyonjogi ügyében járt el, mint törvényes képviselő. Az eljárási költségek és a nyertes fél kész kiadásai ilyenkor azon pénztár terhére esnek, a mely az illető hatóság kiadásait fedezi.

A közigazgatási birói határozatok végrehajtása iránt azon közigazgatási biróság elnöke intézkedik, mely az illető közigazgatási peres ügyben az elsőfokú határozatot hozta. A végrehajtás a közigazgatási végrehajtás szabályai szerint történik; a végrehajtási intézkedések ellen az illető közigazgatási birósághoz előterjesztésnek, a biróság határozata ellen a felsőbb közigazgatási birósághoz panasznak van helye. A másodfokú határozat végérvényes.

A porosz közigazgatási biróságok hatásköre a taxatio rendszere alapján van meghatározva. A törvényekben vannak egyenkint felsorolva az esetek, melyekben közigazgatási peres eljárásnak van helye; s minden egyes esetben ki van mondva az is, hogy a közigazgatási hatósági folyamot mely stádiumában és melyik közigazgatási biróság előtt lehet panaszszal fellépni. Az eseteken végig tekintve, kitünik, hogy a központi államhatóságok (fejedelem, ministerek) intézkedéseivel szemben a közigazgatási peres út egyáltalában nem foglalhat helyet, a tartományi, közigazgatási és önkormányzati hatóságok, valamint a kormányszéki elnök közigazgatási birósági panaszszal megtámadható intézkedései fölött közvetlenül a felső közigazgatási törvényszék, a járási (városi járási) közigazgatási és önkormányzati hatóságok panasz tárgyává tehető intézkedései fölött első sorban a kerületi választmány, mindennemű községi és helyi rendőrségi hatósági intézkedések fölött pedig, a mennyiben közigazgatási perútnak van helye, első vonalban a járási választmány biráskodik. Úgy a kerületi választmány, mint a járási választmány, sok esetben mint közigazgatási biróság birálja felül saját határozatait, melyeket közigazgatási hatósági minőségében hozott.

A rendőri hatóságoknak rendőri intézkedései ellen az azok által magát sértettnek érző félnek szabadságában áll, akár rendes közigazgatási felfolyamodással, akár a járási, illetőleg kerületi választmány mint közigazgatási biróság előtt panaszszal fellépnie. Egyik jogorvoslati út igénybevétele azonban kizárja a másikat, de úgy, hogy a közigazgatási felfolyamodás igénybevétele esetén is az utolsó fokú hatósági intézkedéssel szemben a felső közigazgatási biróság előtt lehet a közigazgatási birósági panaszt érvényesiteni. A közigazgatási felfolyamodás utján minden czélszerűségi indokokra is kiterjeszkedhetni; a közigazgatási birói panasz azonban csak arra alapitható, hogy a rendőri intézkedés a törvénynek vagy a hatóság törvényes hatáskörben kiadott rendeletének figyelmen kivül hagyása (Nichtanwendung) vagy szabványainak helytelen alkalmazása (unrichtige Anwendung) miatt a panaszlót jogában sérti; vagy hogy nem léteznek azon ténybeli feltevések (thatsăchliche Voraussetzungen), melyek a rendőri hatóságot az intézkedés megtételére feljogositották volna. A kormányszéki elnök rendőri intézkedései ellen rendes közigazgatási felfolyamodásnak van helye a tartományi főelnökhöz, ennek határozatával szemben pedig közigazgatási birósági panasz tehető a közigazgatási főtörvényszéknél az épen emlitett jogalapokon.

A kormányszéki elnök, a járási főnök, a helyi rendőri hatóság és a községi előljáró rendelkezéseik foganatositása végett kényszerrendszabályokat (a mulasztó költségére más által teljesittetés, rendbirság, közvetlen kényszer) alkalmazhatnak. Ezen rendszabályok alkalmazását azzal fenyegető meghagyás (Androhung) előzi meg. Az ilyen meghagyás ellen ugyanoly jogorvoslattal lehet élni, a minő igénybe vehető azon ügyben, a melynek érdekében a fenyegetés történik. Ha tehát a főügy közigazgatási birói útra tartozik, a kényszerrendszabály alkalmazását kilátásba helyező intézkedés is ezen az uton támadható meg panaszszal.

A közigazgatási birósági ügyek zöme az 1883. évi illetékességi törvényben van felsorolva. Az azóta alkotott törvények esetről-esetre ujabb és ujabb ügyeket utalnak a közigazgatási biráskodás utjára.

Az illetékességi törvényben felsorolt esetek, melyekben közigazgatási peres eljárásnak van helye, röviden a következőkben összegezhetők.

Tartományi ügyek. A tartományi választmánynak, a tartományi adók felosztása ügyében hozott határozata ellen panasznak van helye a közigazgatási főtörvényszéknél.

Járási ügyek. Járási határok változása, új járások alakulása, nagy városoknak a járásból kiválása esetén az egyes járások közti vitás ügyekben a kerületi választmány mint közigazgatási hatóság határoz; határozata ellen ugyancsak a kerületi választmány előtt bármelyik járás panaszt emelhet. A közigazgatási főtörvényszékhez intézhető felülvizsgálati kérésnek van helye a kormányszéki elnök azon intézkedésével szemben, melylyel a járást törvény szerint terhelő költségeknek a költségvetésbe felvételét elrendeli.

Városi és községi ügyek. Községek és városok határváltozásai kérdésében a járási, illetőleg a kerületi választmány dönt mint közigazgatási hatóság. Ezen határozat ellen az érdekelt községek egymással szemben közigazgatási birósági panaszszal élhetnek.

A városi (községi határ vitás kérdéseiben közigazgatási birói eljárásnak van helye.

Közigazgatási birósági panasznak van helye a községi képviselő-testület határozata ellen: 1. a polgárjog megszerzése és elvesztése érdemében; a községi választói jog felett; a polgárjog birtokát feltételező állás betöltéséhez való jogosultság, a polgárjog megszerzésének kötelezettsége, a polgárjog megszerzése után járó díjak fizetése, polgári eskü letétele, valamely megállapitott polgári osztályhoz való tartozás, a községi választói névjegyzékek helyessége kérdésében; 2. a községi, képviseleti tagok választásának érvénye fölött; 3. valamely községi képviseleti vagy közigazgatási állás visszautasitása, vagy arról való lemondás iránti jogosultság tárgyában, továbbá azon kérdésben, hogy azok, kik a községi alkotmányban előirt kötelességeiket elmulasztják vagy az ügyviteli szabályokat megsértik, minő hátránynyal, illetőleg büntetéssel sujtassanak.

A községi képviselő-testületnek, illetőleg az előljáróságnak azon intézkedéseit, melyekkel hatáskörüket túllépik avagy törvényellenesen cselekszenek, a polgármesternek kifogásolnia kell. A polgármester ily kifogásoló intézkedése ellen a képviselő-testület, illetőleg az előljáróság panaszszal élhet.

Közigazgatási peres uton támadhatók meg az előljáróságnak nyilvános községi intézetek használatának, a községi vagyon jövedelmeiben és haszonvételeiben való részeltetésnek, a községi terhekhez és adókhoz való hozzájárulásnak kérdéseiben hozott határozatai.

Ha valamely város (község, önálló birtok) költségvetésébe fel nem vétetnek a törvényben előirt szolgáltatások, azoknak felvételét a kormányszéki elnök (falusi községekre és önálló birtokokra nézve a járási főnök) elrendelheti. A kormányszéki elnök intézkedése ellen a felső közigazgatási törvényszékhez, a járási főnök intézkedése ellen a kerületi választmányhoz lehet panaszszal járulni.

A polgármesternek, községi előljáróknak, esküdteknek és egyéb községi hivatalnokoknak a hivatalból való elbocsátás czéljából folyamatba tett fegyelmi ügyeiben a közigazgatási biróságok gyakorolják a fegyelmi birói hatalmat és rendbüntetések kiszabása kérdésében is végső fokban a felső közigazgatási törvényszék jár el.

A fizetéses városi (községi) hivatalnokok nyugdíjigénye kérdésében, nevezetesen, ha arról van szó, hogy az illető illetményéből mily rész tekintendő az ellátási igény megszabásánál alapul vehető fizetésnek, közigazgatási birói eljárásnak van helye.

Városi ügyekben, a mennyiben a törvény máskép nem intézkedik, általában a kerületi választmány, községi ügyekben pedig a járási választmány gyakorolja az elsőfokú közigazgatási birósági joghatóságot.

Szegényügyek. A szegényügyi szövetkezetek (Armenverbände) közötti mindazon vitás kérdések, melyek közsegélyre szoruló egyének nyilvános segélyezésére vonatkoznak, közigazgatási peres eljárás utján döntetnek el. Első fokozatban illetékes a kerületi választmány, honnan a felebbezés nem a felső küzigazgatási törvényszékhez, hanem a honosságügyi szövetség-hivatalhoz (Bundesamt für das Heimatwesen) történik.

Iskolaügyek. Az általános tankötelezettség czéljaira szolgáló iskolák részére nyilván-jogi alapon megállapitandó terhekhez való hozzájárulás elleni panaszok és felszólamlások első vonalban azon helyi hatóság elbirálása alá tartoznak, mely az iskolai adót, hozzájárulást kivetette (az iskola község előljárója). Ennek határozatai ellen közigazgatási peres eljárás utján lehet panaszt tenni.

Ugyancsak közigazgatási peres eljárás során tartoznak mindazon vitás kérdések, melyek az általános tankötelezettség czéljaira szolgáló iskolák fentartására kötelezett adókötelesek között felmerülnek. Első fokban a járási választmány, városi iskolákra nézve a kerületi választmány illetékes, közigazgatási biráskodás utjára tartoznak továbbá az ilyen iskolák vagy ezek tanitói és tisztviselői részére járó szolgáltatások, valamint a tandijak vitás kérdései.

Az általános tankötelezettség czéljaira szolgáló iskolák tatarozási munkálatainak vagy valamely új épitkezésnek, az épitkezési költségek miként felosztásának vitássá vált kérdéseiben az iskolafelügyelő hatóság illetékes határozni. Ezen határozatok ellen a közigazgatási biróság előtt panasznak van helye, a mely azon esetben, ha a panaszos azt véli, hogy a reá kirótt teher viselésére nem ő, hanem egy más egyén van kötelezve, ezen egyén ellen is intézendő. Elsőfokú határozatra a járási választmány, városi iskolákat illetőleg a kerületi választmány illetékes.

Ha valamely iskolaszövetkezet a közjog szerint terhére eső iskolafentartási költségeket és egyéb szolgáltatásokat, melyek a hatóság által annak illetékes hatáskörében megállapittattak, elmulasztja vagy vonakodik költségvetésébe felvenni, a járási főnök, városi iskoláknál a kormányszéki elnök ezen költségeknek és szolgáltatásoknak a szövetkezet költségvetésébe való felvételét elrendelheti. A szövetkezet a járási főnök intézkedése ellen a kerületi választmánynál, a kormányszéki elnök intézkedése ellen a felső közigazgatási törvényszéknél emelhet panaszt.

Izraelita hitközségi ügyek. Mindazon panaszok felett, melyek egyeseknek, mint valamely izraelita hitközség tagjainak jogaira, ezen hitközségi tagságból reájok háramló kötelezettségekre, adókra és egyéb szolgáltatásokra vonatkoznak, a kerületi válaszmány határoz.

Utrendőrségi ügyek. Az útrendőrségi hatóságok azon rendelkezései ellen, melyek a közutak épitésére és fentartására vagy az arra szükséges költségek behajtására vagy elosztására avagy utaknak a közforgalom részére való igénybevételére vonatkoznak, az útrendőrségi hatóságnál lehet felszólalni, melynek határozata ellen közigazgatási biróságnál panaszt lehet tenni. Ha a panaszos azt véli, hogy más valaki köteles a reá rótt teendőket teljesiteni, panaszát erre is ki kell terjesztenie. Közigazgatási biráskodás útján döntendő el az is, hogy az illető út közútnak tekintendő-e vagy nem.

Közigazgatási vitás eljárás során nyernek megoldást az érdekeltek között az iránt felmerülő vitás kérdések is, hogy valamely közút létesitése vagy fentartása kit terhel. Első fokban illetékes a járási választmány, városi járásokban, valamint ha országútról van szó, a kerületi választmány. Ha valamely út a közigazgatási biróság által közútnak nyilvánittatik, a kártéritési igény rendes birói uton még mindig érvényesithető.

Közutak megszüntetése vagy elhelyezése felett az útrendőrségi hatóság határoz, ezt azonban négy héttel megelőzőleg ki kell hirdetni, hogy a felszólamlások megtehetők legyenek. Az elutasitott felszólamlók az útrendőrségi hatóság határozatával szemben közigazgatási birósági panaszszal élhetnek a járási választmány, illetőleg városi járásban a kerületi választmány előtt.

Vizrendőrségi ügyek. A vizrendőrség gyakorlására jogositott hatóságnak azon határozatai ellen, melyek az árkok, patakok, vizvezetékek tisztogatására vagy az ezekkel összekötött költségek behajtására és elosztására vonatkoznak, a vizrendőrségi hatósághoz két héten belül felszólamlást lehet beadni, mely fölött a vizrendőri hatóság határoz. Határozata ellen közigazgatási birósági panasznak van helye. Ha a panaszos a terhére rótt szolgáltatásra mást tart kötelezettnek, panaszát ez ellen is kell intéznie. A közigazgatási vitás eljárásban első fokban a járási választmány, városi járásokban a kerületi választmány illetékes.

A járási választmány határoz a talajviz eltávolitása ügyében, valamint azon kérdésekben, melyek valamely vizmentesitési tervezet létesitésére vagy módositására vonatkoznak. Határozataival szemben közigazgatási birói panasz érvényesithető.

Határoz a járási választmány a választott birói tiszt visszautasitásának jogszerűsége, a választott birák visszautasitása, a választott birák tiszteletdíja, valamint a szakértő biztosok dijazása felett is. Ezen határozatok ellen ugyancsak a járási választmány mint közigazgatási biróság előtti szóbeli tárgyalás kérésének van helye.

A választott birák határozatai ellen a járási (városi) választmány előtt közigazgatási birói panasz tehető.

A partbirtokos által valamely öntözési telep ellen tett felszólamlás fölött közigazgatási vitás eljárás során a járási választmány dönt.

A vizmentesitő bizottságoknak, a vizőröknek rendelkezései, megállapodásai, végzései ellen két hét alatt panasz tehető a járási választmánynál.

Különben a vizrendőrségi ügyekre vonatkozólag Holstein, Hessen, Nassau, Hohenzollern Sigmaringen tartományokra külön rendelkezések irányadók.

Halászati ügyek. A halászati szövetkezetek fölött a felügyeletet a járási (városi) választmány gyakorolja; a mennyiben ezen hatáskörben tett rendelkezéseit a szövetkezet a törvénybe vagy szabályrendeletbe ütközőnek tartja, a közigazgatási biróság előtt szóbeli tárgyalást kérelmezhet.

A halászati szövetkezet terheiben való részvétel és a közös halászati jog haszonvételeiben való részesülés kérdéseiben támadt vitákat a szövetkezeti előljáró dönti el, kinek határozata ellen panasz emelhető a járási (városi) választmány előtt.

A kerületi választmány mint közigazgatási biróság elhatározása alá tartoznak: 1. azon kérdés fölötti viták, hogy valamely viz zárt viznek tekintendő-e; 2. a halászatra jogositottaknak vagy halászati szövetkezeteknek a halászati jogosultság korlátozására vagy megszüntetésére vonatkozó panaszai, ha azok egyes meghatározott halászati eszköz vagy állandó halfogó készülék használata ellen vannak irányozva.

Vadászati ügyek. A vadászat gyakorlása körül felmerülő következő vitás kérdések, nevezetesen: 1. a vadászati jog megszoritás a saját földbirtokon; 2. közös, vadászati területek alakitása, a közös vadászati területhez való csatlakozás vagy abból kizárás; 3. a vadászati jognak oly idegen területen való gyakorlása, mely nagyobb erdő vagy egy vagy több önálló vadászati terület által körittetik, valamint az ilyen idegen területek tulajdonosainak nyujtandó kárpótlás megállapitása a közigazgatási biróság elébe tartozik s mindezen esetekben első fokban a járási választmány városi járásokban a kerületi választmány határoz.

A közös vadászterület hozadéka szétosztásának kérdésében a községi vagy vadász-szövetkezeti előljáróság intézkedései ugyanezen hatóságok előtt felszólamlással megtámadhatók; a felszólamlás fölött hozott határozatok ellen közigazgatási birósági panasznak van helye.

Iparrendőri ügyek. A vendéglők, korcsmák, pálinka- és szeszkimérők, kézi zálogüzletek, valamint mérgek árulásának engedélyezése a járási (városi) választmány hatáskörébe tartozik. Ha az engedély megtagadtatott, ugyancsak a járási (városi) választmány mint közigazatási biróság előtt szóbeli tárgyalás kérelmezhető. Vendéglők, pálinka, bor, sör és más szeszes italok kimérésével foglalkozó üzletek üzembe vehetése iránt emelt folyamodványokra mindenekelőtt a községi előljáróság és a helyi rendőrség megkérdezendő. Ha ezek részéről kifogás tétetik, az engedély csakis szóbeli közigazgatási vitás eljárás rendén adható meg. Határozathozatalra a járási (városi) választmány illetékes, a kerületi választmány másodfokban végérvényesen jár el.

Magángyógyintézetek, magánszülőházak, magántébolydák, valamint szinügyi vállalatok engedélyezésének kérdésében a kerületi választmány határoz, mint közigazgatási hatóság; az engedélyt megtagadó határozata ellen ugyancsak előtte tartandó szóbeli közigazgatási vitás eljárás kérelmezhető.

A helyi rendőrhatóságnak azon határozatai ellen, melyekkel nyomtatványoknak üzletszerű nyilvános terjesztésére engedély nem adatott vagy nyomtatványoknak nem üzletszerű nyilvános terjesztése betiltatott, a járási választmányhoz, városi járásokban a kerületi választmányhoz lehet panaszt tenni. A kerületi választmány határozatával szemben csak felülvizsgálati kérésnek van helye.

Az alsóbb közigazgatási hatóságoknak oly intézkedései ellen, melyekkel valamely a birodalom kötelékébe tartozó egyéntől megtagadtatik az árúk bevásárlására, megrendelésére, a vándoripar üzésére szükséges igazolási jegy, két hét alatt a kerületi választmánynál lehet panaszszal élni. A kerületi választmány határozatával szemben csak felülvizsgálati kérésnek van helye.

Az illetékes hatóság panaszára a kerületi választmány visszavonhatja a vendéglői, korcsmálási, zálogházi, méregkereskedési iparengedélyt; meg van ugyanez a joga a biztositási vállalkozókkal, kivándorlási ügynökükkel, kereskedelmi ügynökökkel, folyamhajózási engedélyekkel és szülésznőkkel szemben is.

A kerületi választmány hagyja jóvá a czéhek alapszabályait; a jóváhagyás megtagadása esetén, ugyancsak a kerületi választmány előtt szóbeli vitás közigazgatási tárgyalás kérelmezésének van helye. A kerületi választmány határozatával szemben csak felülvizsgálati kérés emelhető.

A községek és czéhek között az utóbbiak feloszlásából felmerülő vitás kérdésekben a kerületi választmány dönt.

Az iparjogositványok megváltásának s beszüntetett iparjogositványokból eredő kártéritési igények megállapitásának kérdésében a kerületi választmány határoz, felebbezéssel a felső közigazgatási törvényszékhez.

Keresk. kamarák, kereskedői testületek, tőzsdék ügyei. A keresk. kamarai tagokválasztása elleni felszólamlások felett a keresk. kamara. dönt, mely a tagokat hivatalból saját maga igazolja. Határoz a felett is, hogy valakinek kamarai tagságát annak személyére nézve bekövetkezett valamely körülmény megszünteti-e. Határoz továbbá a kamarai pótlékok kivetésének helyessége ellen emelt panaszok felett is. A kereskedelmi kamarának mindezen határozatai, nemkülönben azok is, melyek a választásra jogositottak névjegyzékének megállapitására, valamely kamarai tag elmozditására vagy hivatali teendőitől való időleges felfüggesztésére vonatkoznak, két hét alatt a kerületi választmány előtt panaszszal támadhatók meg.

Ugyancsak a kerületi választmányhoz való panasznak van helye valamely kereskedői testület (Kaufmännische Korporation) előljáróságának a testületbe való felvételre, az abból való kizárásra, az előljáróság választásának érvényességére, a tagok jogaira és kötelezettségeire, a tagok ellen alkalmazott rendbirságokra vonatkozó határozatai ellen.

A kereskedelmi kamara vagy a kereskedői testület azon határozata ellen, melylyel valakitől az engedély arra, hogy a kamara (testület) felügyelete alatt álló tőzsdét látogathassa, megtagadtatott vagy időlegesen avagy mindenkorra visszavonatott, valamint ugyanazoknak a tőzsdeügynökök elleni panaszok fölött hozott rendbüntetései ellen a kerületi választmánynál lehet panaszt tenni. A kerületi választmánytól csak felülvizsgálati kéréssel lehet a felső közigazgatási törvényszékhez fordulni.

Tüzoltási ügyek. Valamely tüzoltási szövetkezet megszünése vagy lényeges változása folytán az érdekeltek között felmerülő vitás kérdésekben a járási választmány, mint közigazgatási hatóság határoz; határozatával szemben ugyanott szóbeli vitás tárgyalás kérhető.

A tüzoltási szövetkezetben résztvevő községek között a teherviselés tekintetében felmerülő vitás kérdésekben a járási választmány mint közigazgatási biróság határoz.

Segélypénztárak ügyei. Segélypénztárak létesitését megtagadó kerületi választmányi határozattal szemben ugyanott szóbeli vitás eljárás kérhető. A kerületi választmány itélete ellen csak felülvizsgálati kérésnek van helye.

Állampolgársági ügyek. A kormányszéki elnök azon határozatai ellen, melyekkel a német szövetség egy más államának polgárától vagy a régi értelemben vett birodalmi alattvalótól a felvételi okmány kiállitása avagy valamely porosz állampolgártól béke idején az elbocsátási okmány kiszolgáltatása megtagadtatik, a felső közigazgatási törvényszék előtt emelhető panasznak van helye.

A közigazgatási vitás ügyeknek az illetékességi törvényben körülirt eseteit az újabb törvények fokozatosan szaporitják.

Különös jelentőséggel birnak e törvények sorában az egyenes adókra vonatkozó új törvények, melyek a jogvédelmet kiterjesztették a közigazgatás ezen ágára is. Ezen törvények: az 1891. junius 24-én kelt jövedelmi adótörvény (Einkommensteuer-Gesetz) és az ugyanazon napról kelt iparadótörvény (Gewerbesteuergesetz).

A jövedelmi adótörvény szerint a második fokú adókivetési bizottság, az ugynevezett adófelszólamlási bizottság (Berufungscommission) határozata ellen ugy az adózók, mint az adófelszólamló bizottság elnöke panaszszal élhetnek a közigazgatási főtörvényszékhez. A határidő négy hét; a panaszt az adózónak az adófelszólamló bizottság elnökének, az elnöknek a közigazgatási főtörvényszéknél kell benyujtania. A panasz csak arra alapitható, hogy a megtámadott határozat a fennálló jognak, a hatóságok által törvényes hatáskörükben kiadott rendeleteknek figyelmen kivül hagyásán, vagy helytelen alkalmazásán alapszik, vagy hogy az eljárás lényeges hibákban szenved. A panaszban meg kell jelölni, hogy miben nyilvánul a fennálló jognak panaszolt figyelmen kivül hagyása, illetve helytelen alkalmazása, vagy mi az eljárásnak panaszolt lényeges hibája.

Az elnök az adózó panaszát, ha szükséges, saját ellennyilatkozatával terjeszti a főtörvényszék elé; az elnök panasza irásbeli ellennyilatkozat tétele czéljából, melynek határideje egy héttől négy hétig terjed, az adózónak kiadatik.

A közigazgatási főtörvényszék határozatát nem nyilvános ülésben, rendszerint az adóz előzetes szóbeli meghallgatása nélkül hozza, azonban az adózónak kérelmére, vagy ha azt szükségesnek látja, a panaszt szóbeli tárgyalásra tűzheti ki. A főtörvényszék határozatánál nincs azon indokokhoz kötve, melyek az előterjesztett kérelem támogatására felhozattak.

Azon panaszok fölött, melyek az adófelszólamló bizottság elnökének az adózó által beadott panasz körül való eljárása miatt tétetnek, a közigazgatási főtörvényszék határoz.

Ha a főtörvényszék a panaszt indokoltnak találja, visszaadhatja az ügyet az adófelszólamló bizottságnak, más határozathozatal czéljából, vagy maga állapithatja meg az adót. Az első esetben a törvényszék által a törvényes szabályok értelmezésére és alkalmazására nézve adott utasitások kötelezők.

Az iparadótörvény intézkedései ezzel mindenben megegyezők.

A mellékelt táblázatokban bemutatom a porosz közigazgatási biróságok, nevezetesen a közigazgatási főtörvényszék és a kerületi választmányok működésére vonatkozó statisztikai adatokat. A közigazgatási főtörvényszék működésére vonatkozó A. táblázat szerint a főtörvényszék ügyforgalma 1891-ről 1892-re megkétszereződött, a mi az előbb emlitett adótörvények következménye. Az adóügyektől eltekintve, a főtörvényszék elé évenként átlag 1100-1200 vitásügy érkezik.

A 38 kerületi választmányhoz évenként átlag 8-9000 vitás ügy érkezik, melyek közül 5500-6500 első fokban, a többi a járási választmányoktól való.

Az ügyek egyik jelentékeny része (1891-ben 571 = 8%) ugynevezett Vorbescheid-dal intéztetik el, vagyis az alaptalan panasz egyszerűen visszautasittatik, ha ellenben alapos, rendelet megy a panaszlotthoz, hogy a panaszost elégitse ki (Lásd a 38. lapon.) Az ügyek másik részében (1891-ben 1099 = 13%) szóbeli tárgyalás nélkül, végzéssel határoz a biróság; az ügyek zömét azonban azok képezik, melyekben szóbeli tárgyalás mellett itéletet hoz. A kerületi választmányok mint közigazgatási biróság működésének részleteit a B. táblázat tünteti fel.

A.

Áttekintése a porosz közigazgatási főtörvényszék működésének az 1891-1892. években

Folyó-
szám
Az
1891. évben
Az
1892. évben
I. Nyilvános ülések száma 225 265
II. Az iktatókönyv számainak összege 5 779 10.398
III. A. Az ujonnan beérkezett vitás ügyek száma 1.134 4.939
És pedig:
a) első fokban elintézendő 215 4.037
b) második (felebbviteli) fokban elintézendő 313 318
c) harmadik (felülvizsgálati) fokban elintézendő 606 584
B. Az előző évből elintézetlenül átvett vitás ügyek száma 347 324
C. Az elintézendő vitás ügyek száma A. és B. tétel együtt 1.481 5.263
D. Ebből elintéztetett összesen 1.157 1.509
És pedig:
a) más hatósághoz való áttétel, lemondás, egyezség által 62 59
b) indokolt végzéssel a közigazgatási törvény 64., 67., 89. és 95. §-ai szerint
142

141
c) itélettel 953 1.309
E. Elintézetlen maradt 324 3.754
IV. A. A beérkezett egyéb elintézendő ügyek száma 404 432
B. Az előző évből elintézetlenül átvett hasonló ügyek száma 2 3
C. Ily természetü összes elintézendő ügy 406 435
D. Ebből elintéztetett 403 430
E. Elintézetlen maradt 3 5
V. Az ujonnan beérkezett vitás ügyekből esik:
1. konfliktusokra birói üldözésnél hivatalos és szolgálati cselekmények miatt
19

15
2. ujrafelvételi panasz 13 8
3. a tartományi kötelékek (Provinzialverbănde) ügyeire 1 3
4. a járások ügyeire 37 17
5. a kerületi kötelékek (Amtsverbănde) ügyeire 5 2
6. a városok ügyeire 229 240
7. a falusi községek és önálló birtokok ügyeire 120 80
8. szegényügyekre 4 10
9. egyházi ügyekre 3 1
10. iskolai ügyekre 70 59
11. zsinagóga-ügyekre 4 5
12. a helyi és járási rendőri hatóságoknak rendőri intézkedései és kényszereszközei, valamint az ezek tárgyában a kormányszéki és tartományi elnökök által kiadott végzések ellen benyujtott panaszokra nem számitván ide a 13-19., 23-15. tétel alattiakat


66



59
13. útrendészeti ügyekre 121 124
14. vizrendészeti ügyekre 46 65
15. halászati rendészeti (1892-ben gátrendészeti) ügyekre 4 2
16. erdőrendészeti ügyekre 2 -
17. vadászati rendészeti ügyekre 19 25
18. mezőrendészeti ügyekre 1 -
19. ipari rendészeti ügyekre 156 172
20. a keresk. kamarák ügyeire 3 4
21. biztositási ügyekre 3 6
22. segélypénztárak, betegség, baleset elleni biztositásra 34 40
23. épitési rendészetre 99 108
24. telepitési ügyekre 9 7
25. állampolgárságra 6 4
26. fegyelmi ügyekre 58 44
27. más ügyekre 4 2
28. állami jövedelmi adóügyekre - 3.834
29. panaszok a tartományi kötelékek ellen elhagyott gyermekek tartása miatt (1878. évi márczius 13-án kelt törvény)
-

1

B.

A kerületi választmányok, mint közigazgatási biróságok, 1892. évi működésének áttekintése

Keleti porosz tartomány Nyugoti porosz tartomány Városi járás Brandenburg Pommeránia Szilézia Szász tartomány
Folyó A tárgy megnevezése a kerületi választmányok székhelyei
szám Königs-
berg
Gum-
binnen
Danzig Marien-
werder
Berlin Potsdam Frankfurt Stettin Vöslin Stralsund Boroszló Liegnitz Oppeln Magde-
burg
Merse-
burg
Erfurt
I. Iktatókönyv számai 8.105 5.656 6.183 6.948 4.267 8.306 6.114 4.015 3.452 1.372 6.809 3.367 4.821 5.210 7.360 3.132
II. Ülések száma 46 21 26 40 42 27 13 22 15 11 21 11 20 18 20 9
III. Határidők száma:
nyilvános tárgyalásra, általában
386

353

259

415

375

185

155

223

137

54

391

66

284

216

113

50
határozati ügyekben - - 3 - - 7 - - - - - 1 4 3 - 1
IV. Közigazgatási ügyek száma:
A. Ujonnan beérkezett 578 432 313 455 411 421 296 217 173 60 426 182 347 253 212 89
1. első fokban elintézendő 497 358 274 368 273 306 227 177 138 43 238 129 245 155 165 64
2. második fokban elintézendő
81

74

39

87

138

115

69

40

35

17

188

53

102

98

47

25
B. Az előző évből elintézetlen 131 103 73 111 46 85 48 78 53 9 136 73 128 25 57 10
C. Összesen (A. és B.) 709 535 386 566 457 506 345 295 226 69 562 255 475 278 269 99
D. Ebből (C.) elintéztetett:
1. itélettel 288 191 152 225 275 13 131 139 85 45 288 64 196 169 81 35
2. indokolt végzéssel (Vorbescheid)
111

3

128

43

9

25

5

13

30

-

17

8

4

4

18

7
3. szóbeli tárgyalás nélkül, végzéssel (Bescheid)
99

57

3

49

5

130

59

10

21

6

10

21

68

22

49

20
4. más módon (egyezség, visszavétel, más hatósághoz való áttétel utján)

74


77


48


71


99


105


77


52


37


10


74


64


92


30


38


20
5. összesen elintéztetett 572 328 331 388 388 390 272 214 173 61 389 157 360 225 186 82
E. Elintézetlen maradt 137 207 55 178 69 116 73 81 53 8 173 98 115 53 83 17
F. Az ujonnan beérkezett (A.) vitás ügyekből esik:
1. a járások ügyeire 7 5 5 2 - 13 3 2 - - 14 17 7 4 4 -
2. a falusi polgármesterségek és kerületi kötelékek ügyeire

-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-


-
3. városi községek ügyeire 114 12 54 96 65 117 70 52 28 6 80 34 49 48 38 26
4. falusi községek és önálló birtokok ügyeire
19

48

9

23

-

11

7

5

4

3

12

8

15

5

3

1
5. szegényügyekre 330 296 182 242 17 81 96 98 92 36 91 60 130 52 67 30
6. iskolaügyekre 7 6 24 5 - 24 11 - 8 - 9 7 15 2 5 -
7. zsinagóga-ügyekre 1 - 2 1 - 2 4 - 3 - 3 1 3 1 2 -
8. útrendészeti ügyekre 16 14 4 5 - 33 6 5 8 4 24 7 19 45 33 6
9. vizrendészetre 12 3 1 14 - 2 14 5 3 1 13 7 9 1 1 -
10. halászati rendészetre - - - - - 1 - - - - - - - - - -
11. mezőrendészetre - 3 1 - - - - - - - - - - - - -
12. erdőrendészetre - - - - - 2 - - - - - - - - - -
13. vadászati rendészetre 1 1 - - - 5 7 1 1 - 1 - - - 3 -
14. iparrendészetre 43 41 25 52 233 74 34 25 17 9 163 28 61 56 38 23
15. kereskedelmi kamarák ügyeire
-

-

-

-

5

-

-

-

-

-

1

-

1

2

-

-
16. tüzoltási ügyekre - - - - - - - - - - - - - - - -
17. segélypénztárak, betegség, baleset ellen való biztositásra

14


2


-


6


30


24


15


9


1


-


2


-


3


17


4


-
18. tagositási és telepitési ügyekre
4

-

-

2

-

1

-

-

-

-

1

-

1

-

1

-
19. Panaszok rendőri intézkedések és kényszereszközök miatt

6


1


5


1


59


26


25


13


6


1


7


13


23


20


12


3
20. fegyelmi ügyek 3 - 1 1 1 4 3 2 2 - 5 - 1 - 1 -
21. egyéb ügyek 1 - - 5 - 1 1 - - - - - - - - -

Hannover

Hessen-
Nassau

Westfália

Rajna-tartomány
Schle-
swig-
Hols-
tein

Posen

Hohen-
zollern
Folyó A tárgy megnevezése a kerületi választmányok székhelyei Összesen
szám Han- Hilde- Lüne- Stade Osna- Aurich Kassel Wies- Müns- Minden Arnsberg Kob- Düsseldorf Köln Achen Trier Schles- Posen Brom- Sigma-
nover sheim burg brück baden ter I. II. lenz I. II. wig berg ringen
I. Iktatókönyv számai 3.862 3.085 2.668 1.896 1.877 1.154 3.164 11.428 3.859 3.150 71 08 3.028 6.616 6.565 8.041 2.361 3.412 6.675 7.673 6.590 974 185.213
II. Ülések száma 12 11 12 12 14 8 15 23 16 15 12 19 11 19 14 25 11 12 49 33 28 5 738
III. Határidők száma:
nyilvános tárgyalásra, általában
74

76

68

52

61

12

129

179

88

74

154

225

57

115

105

104

32

66

316

424

235

18

6.322
határozati ügyekben - - 5 - - - - 8 1 - 4 - - 5 2 7 1 1 - - - 1 54
IV. Közigazgatási ügyek száma:
A. Ujonnan beérkezett 87 80 79 53 74 38 147 167 119 85 148 176 139 269 334 389 120 151 280 452 288 7 8.557
1. első fokban elintézendő 64 64 56 47 47 34 81 127 68 52 105 116 107 219 275 334 103 111 198 360 238 5 6.463
2. második fokban elintézendő
23

16

23

16

27

4

66

40

51

33

43

60

32

50

59

55

17

40

82

92

50

2

2.089
B. Az előző évből elintézetlen 38 22 14 11 10 8 37 68 30 13 56 77 13 74 52 71 20 24 65 222 80 1 2.173
C. Összesen (A. és B.) 125 102 93 94 87 46 184 235 149 98 204 253 152 343 386 460 140 177 345 674 368 8 10.730
D. Ebből (C.) elintéztetett:
1. itélettel 66 52 78 36 39 11 118 122 76 55 100 144 47 86 75 68 29 47 245 220 190 7 4.385
2. indokolt végzéssel (Vorbescheid)
-

1

1

2

-

7

4

10

-

5

17

10

2

5

3

8

4

9

8

27

24

-

573
3. szóbeli tárgyalás nélkül, végzéssel (Bescheid)
7

2

8

2

13

10

8

6

4

9

16

17

9

48

32

108

2

27

-

123

19

-

1.099
4. más módon (egyezség, visszavétel, más hatósághoz való áttétel utján)

18


23


14


7


4


8


17


49


13


8


23


39


17


61


109


77


18


23


31


65


63


1


1.656
5. összesen elintéztetett 91 78 81 47 56 36 147 187 93 77 156 210 75 201 219 261 53 106 284 435 291 8 7.713
E. Elintézetlen maradt 34 24 12 27 28 10 37 48 56 21 48 43 77 142 142 199 87 69 61 239 72 - 3.017
F. Az ujonnan beérkezett (A.) vitás ügyekből esik:
1. a járások ügyeire - 2 2 2 2 1 - 1 2 - - - - - - - - - - 9 2 - 106
2. a falusi polgármesterségek és kerületi kötelékek ügyeire

-


-


-


-


-


-


-


-


-


1


-


-


-


-


-


-


-


-


3


-


-


-


4
3. városi községek ügyeire 14 17 7 2 6 10 24 42 29 18 60 39 10 57 133 118 11 19 73 127 26 - 1.732
4. falusi községek és önálló birtokok ügyeire
2

5

3

5

-

-

12

10

10

7

16

13

9

8

9

16

1

27

6

4

10

1

347
5. szegényügyekre 16 13 23 19 12 16 39 26 17 13 22 47 20 41 40 28 9 25 57 196 173 3 2.765
6. iskolaügyekre 1 - 4 18 3 1 1 4 2 2 3 - 1 3 1 1 - 1 10 14 5 - 198
7. zsinagóga-ügyekre - - - - - 2 4 4 - - - 2 - - - 4 - 3 3 3 4 - 52
8. útrendészeti ügyekre 6 16 7 5 5 - 3 9 8 2 4 2 61 60 78 139 75 45 17 33 8 1 813
9. vizrendészetre 3 3 2 2 9 1 1 - 2 4 1 1 - 2 2 - - 2 9 6 8 - 144
10. halászati rendészetre - - - - - - - - - - - - - - - - 1 - - - - - -
11. mezőrendészetre - - - 1 - - - - - - - - - - - - - - - - 4 - 9
12. erdőrendészetre - - - - - - - - - - - - - - - - 1 - - - - - 3
13. vadászati rendészetre - - 3 - 1 - 2 2 3 - 2 1 - - 4 3 - - 3 - 1 - 45
14. iparrendészetre 35 19 18 6 26 5 52 45 29 28 19 45 32 63 52 52 20 22 70 48 25 2 1.635
15. kereskedelmi kamarák ügyeire
-

-

-

-

5

-

-

-

1

1

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

16
16. tüzoltási ügyekre 1 - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 1
17. segélypénztárak, betegség, baleset ellen való biztositásra

4


-


-


3


1


-


-


1


-


4


2


11


2


12


0


9


-


4


18


3


1


-


211
18. tagositási és telepitési ügyekre
1

-

-

-

2

1

-

1

4

-

1

-

-

-

-

-

-

-

-

1

-

-

21
19. Panaszok rendőri intézkedések és kényszereszközök miatt

4


3


10


-


-


-


9


21


12


5


14


12


4


21


6


18


3


-


7


7


19


-


396
20. fegyelmi ügyek - - - - 2 - - 1 - - 1 2 - 2 - - - - 4 1 2 - 39
21. egyéb ügyek - 2 - - - 1 - - - - 3 1 - - - - - 3 - - - - 18

Würtembergben a jogoltalom közigazgatási ügyekben régi keletű. Az 1819. évi alkotmánytörvény szerint a titkos tanács a főtörvényszék elnökeinek bevonásával jogositva volt a ministereknek jogsértő intézkedései ellen irányuló panaszokban határozni. A titkos tanácsnak ugyan a ministerek is tagjai voltak, ilyen ügyek tárgyalásában azonban részt nem vettek. A titkos tanács ezen közigazgatási birói műküdése nagyjából kielégitette ugyan az igényeket, az eljárás azonban rendkivül hosszadalmas volt és nélkülözte azon biztositékokat, melyek a jogszolgáltatás terén követeltetnek. Ezért az 1850. év óta állandó volt a törekvés a közigazgatási biráskodás szervezetének és eljárási szabályainak rendezésére, a mi 1876-ban történt meg a közigazgatási jogszolgáltatásról szóló, 1876. deczember 16-án kelt törvénynyel (Gesetz über die Verwaltungsrechtspflege).

Ezen törvény értelmében a közigazgatási biráskodásnak két köre különböztethető meg. A törvény 10. §-ában 25. pont alatt felsorolt ügyekben kétfokú biráskodásnak van helye; első fokban a járási kormányszékek és felebbviteli fokban a közigazgatási törvényszék előtt. Ezen taxative felsorolt ügyek a következők: az ujonnan beköltözöttnek a községből kiutasitása vagy a tartózkodás megtiltása; a községi polgárjog; a községi vagyon élvezete; a községi adók és személyes szolgáltatások; az összetett községek körüli vagyonjogi ügyek; a vadászati jog gyakorlása; valamely út nyilvános jellege; az úthasználat joga; a szegényápolásból és segélyezésből eredő kártéritési ügyek stb.

Minden egyéb, a 10. §-ban taxative fel nem sorolt ügyben a közigazgatási törvényszék mint egyetlen fokú biróság itél.

A törvény 13. §-a szerint ugyanis jogi panaszszal (Rechtsbeschwerde) felhivható a közigazgatási törvényszék, ha valaki azt állitja, hogy az utolsó fokú közigazgatási hatóság valamely, a közjogra alapitott határozata vagy intézkedése jogilag alaptalan és ez által az intézkedés vagy határozat valamely őt megillető jogában megsérti, vagy valamely őt nem illető kötelezettséggel terheli.

Ezen általános kijelentést a törvény több irányban korlátozza, nevezetesen nincs helye a jogi panasznak: a) ha és a mennyiben a közigazgatási hatóságok a törvény értelmében belátásuk szerint határozhatnak; b) azon esetekben, melyeket külön törvényes intézkedések valamely közigazgatási hatóság végleges határozatába utalnak; c) a szolgálati felügyeleti hatóságnak a köztisztviselők hivatalos jogositványaira és kötelességeire vonatkozó intézkedéseiben. Ilyen korlotozó intézkedésnek tekinthető a törvény 2. §-ában foglalt azon felsorolás is, mely a közjogi jellegű jogositványokból eredő peres kérdések egész sorát, mint a fizetésre, nyugdíjra, tiszti biztositékokra, számadási kötelezettségre stb. vonatkozó vitás kérdéseket, a rendes biró elé utalja.

A járási kormányszékek, mint közigazgatási biróságok, hármas tanácsban itélnek.

A közigazgatási törvényszék az elnökből és a szükséges számú tagokból áll, kik az állam-ministerium előterjesztésére a király által neveztetnek ki. Az elnöknek és a birák felének a birói hivatalra képesitetteknek kell lenniök. A törvényszék biráinak egy része a legfőbb országos törvényszék biráiból, kettő a titkos tanács tagjaiból, főhivataluk tartamára, a király által neveztetik ki. A törvényszék tagjai mindenben a birák jellegével birnak. A törvényszék ötös tanácsban határoz.

Az eljárás általános szabályai szerint a közigazgatási biróságok csak a felek kérelmére határoznak és határozataikban a felek kérelmén túl nem terjedhetnek, a tényállás kideritésében és a bizonyitékok beszerzésében azonban a felek inditványaihoz nincsenek kötve. Semmiféle ténykörülmény vagy bizonyitó eszköz nem vehető az itélet alapjául, mely fölött a feleknek nem volt alkalmuk nyilatkozniok. A közérdek védelmében az arra állásánál fogva hivatott tisztviselő vagy az illetékes ministerium által kirendelt megbizott részt vehet a tárgyalásban. A közérdek képviselőjének kirendelését a biróság kezdeményezheti. Az eljárás a közigazgatási biróságok előtt, a panasz és az irásbeli nyilatkozatok kivételével nyilvános és szóbeli. Elmarad a szóbeli tárgyalás, ha valamely panasz jogilag alaptalannak bizonyul, azonban a panaszos ezen esetben is a határozat ellen felszólamlással élhet, mire szóbelileg kell tárgyalni, továbbá, ha első fokban szóbeli volt a tárgyalás és második fokban mindkét fél lemond a szóbeli tárgyalásról, végül jogi panaszoknál, ha a megtámadott közigazgatási hatóság ügyiratai által eléggé felvilágositott törvényszék azt feleslegesnek véli és egyik fél sem kérte azt.

A per az elsőfokú biróságnál irásos panasz benyujtásával indul meg; a panaszban meg kell jelölni a panaszlottat, az igény alapját és az azt támogató tényeket és határozott kérelmet kell előterjeszteni. Ha a panasz ezen kellékeknek nem felel még és e hiány az eljárás meginditását akadályozza, valamint ha a panasz jogilag rögtön alaptalannak bizonyul, indokolt végzéssel visszautasitható. Ezen végzés ellen 10 nap alatt felszólamlásnak van helye, melyben szóbeli tárgyalást kérhetni; ha felszólamlás nem történik, a végzés a kézbesités napjától itélet jellegével bir.

A panasz ellennyilatkozat tétele czéljábból (határidő 4 hét) kiadatik a panaszlottnak, az ellennyilatkozat szükség esetén a panaszosnak (határidő két hét). Az iratváltás befejeztével a felek azon hozzáadással idéztetnek meg, hogy elmaradásuk esetén az ügyiratok tartalma szerint történik a határozat. Egyszerűbb esetekben, vagy ha az ügy állását a rendelkezésre álló nyilvános ügyiratok eléggé felvilágositják, a felek mindjárt a szóbeli tárgyalásra idézhetők.

A szóbeli tárgyalás nyilvános; a felek vagy meghatalmazottjaik, adott esetben a közérdek képviselője, meghallgatandók. A szóbeli tárgyaláson új bizonyitékok is előterjeszthetők. A biróságok jogosultak helyszini szemlét tartani, tanukat és szakértőket megidézni és eskü alatt kihallgatni. Az itéletet a biróságok szabad meggyőződésük szerint, a király nevében hozzák. Az itélet indokolandó. A határozatban határozni kell a költségek felől is, melyekre nézve a polgári perrendtartás irányadó. Itéletekért illeték jár, mely a járási kormányszék előtt való eljárásnál 3-150 márkában, a törvényszék előtt való eljárásnál 10-300 márkában állapitható meg.

A járási kormányszék itéletei ellen felebbezés a közigazgatási törvényszékhez, egy hónap alatt nyujtandó be. Uj bizonyitékok előterjeszthetők. A felebbezők szóbeli tárgyalásra idéztetnek.

A 13. § eseteiben jogi panasz a közigazgatási törvényszéknél csak akkor nyujtható be, ha az ügy a közigazgatási hatóságok fokozataiban végleg el van döntve. A panasz benyujtásának határideje egy hónap. A panasz a közigazgatási törvényszéknél vagy a megtámadott intézkedést kihirdető hatóságnál irásban nyujtandó be, de az iratok tartalmára való hivatkozással jegyzőkönyvbe is mondható. A panaszban meg kell jelölni a megtámadott intézkedést vagy határozatot és az egyes sérelmes pontokat, melyek ellen a panasz irányul.

A törvényszék előtt való eljárásnál új ténybeli állitások és ujonnan felajánlott bizonyitékok csak annyiban vehetők tekintetbe, a mennyiben a megtámadott hatóság abba beleegyezik. Ellenesetben a törvényszék belátása szerint az új ténybeli állitások és ujonnan felajánlt bizonyitékok figyelembevétele nélkül határoz, vagy a panaszost visszautasitja a hatósághoz, melynek intézkedése ellen a panasz irányul.

A panasznak nincs felfüggesztő hatálya, de a panaszos kérelmére a törvényszék elrendelheti a végrehajtás felfüggesztését, hacsak a közérdek nem igényli a végrehajtást.

A panaszirat kiadatik nyilatkozattétel czéljából a hatóságnak, ha ez nem nyilatkozik is, köteles az intézkedésre vonatkozó ügyiratokat a törvényszék elé terjeszteni. Ha a panaszos vagy a hatóság nem kivánt szóbeli tárgyalást és azt a biróság sem tartja szükségesnek, a törvényszék az ügyiratok alapján határoz.

A törvényszék határozata ellen a hatóság hatáskör-túllépés miatt semmiségi panaszszal élhet a közigazgatási törvényszéknél. A semmiségi panasz fölött a közigazgatási törvényszék hetes tanácsban határoz, melyben a korábbi előadó nem vehet részt. A semmiségi panasz kiadatik az ellenfélnek irásbeli nyilatkozat tétele czéljából; a határozat nyilvános ülésben szóbeli tárgyalás alapján hozatik.

A mennyiben a törvény az eljárásra vonatkozólag mást nem rendel, a közigazgatási biróságok előtt való eljárásban a polgári perrendtartás határozatai az irányadók.

A mellékletben bemutatott táblázat szerint a würtembergi közigazgatási törvényszéknél jogi panasz elenyésző csekély számban nyujtatik be, évenkint átlag 12.

A würtembergi közigazgatási biróságok működése 1889-1891-ben

1889. 1890. 1891.
I. A járási kormányszékek, mint közigazgatási biróságok, működése.
Közigazgatási vitás ügy folyamatban volt: a ludwigsburgi kormányszéknél 24 21 43
a reutlingeni kormányszéknél 31 25 32
az ellwangeni kormányszéknél 31 30 27
az ulmi kormányszéknél 39 28 30
összesen 125 104 132
Elintéztetett:
a ludwigsburgi kormányszéknél:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 10 7 4; egyébként 12 9 11; összesen 22 16 15
a reutlingeni kormányszéknél:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 12 9 10; egyébként 13 14 16; összesen 25 23 26
az ellwangeni kormányszéknél:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 15 10 7; egyébként 8 13 11; összesen 23 23 18
az ulmi kormányszéknél:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 17 19 13; egyébként 11 7 11; összesen 28 26 24
összesen 98 88 83
Elintézetlen maradt: a ludwigsburgi kormányszéknél 2 5 28
a reullingeni kormányszéknél 6 2 6
az ellwangeni kormányszéknél 8 7 9
az ulmi kormányszéknél 11 2 6
összesen 27 16 49
II. A közigazgatási törvényszék működése.
Közigazgatási vitás ügy I. fokban folyamatban volt:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
mult évi 3 4 3; ujonnan beérkezett 6 5 3; összesen 9 9 6
elintéztetett:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 4 5 2; egyébként 1 1 3; összesen 5 6 5
Közigazgatási vitás ügy II. fokban folyamatban volt 4 3 1
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
mult évi 5 12 6; ujonnan beérkezett 21 12 12; összesen 26 24 18
elintéztetett:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 13 15 10; egyébként 1 3 3; összesen 14 18 13
elintézetlen maradt 12 6 5
Jogi panasz folyamatban volt:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
mult évi 1 2 1; ujonnan beérkezett 17 8 13; összesen 18 10 14
elintéztetett:
1889. 1890. 1891. 1889. 1890. 1891.
itélettel 16 7 7; egyébként - 2 1 összesen 16 9 8
elintézetlen maradt 2 1 6
Egyszerű panasz beérkezett 3 5 4
elintéztetett 2 3 4
elintézetlen maradt 1 2 -

Bajorországban a közigazgatási biráskodást a közigazgatási törvényszék felállitásáról és a közigazgatási peres ügyekben való eljárásról szóló 1878. augusztus hó 8-án kelt törvény szabályozta (Gesetz, betreffend die Errichtung eines Verwaltungsgerichtshofes und das Verfahren in Verwaltungsrechtssachen).

Bajorországban az alsó és a középfokon a közigazgatási biróságok teendőit a közigazgatási hatóságok végzik önkormányzati elemekbevonás a nélkül és csupán végső fokon működik szakszerű közigazgatási törvényszék.

Első fokon a közigazgatási birósági teendőket a legalsó fokú állami közigazgatási hatóság, a kerületi hatóság (Districtsverwaltungsbehörde, Bezirksamt), az ugynevezett közvetlen városokban tanács végzi; másod fokon a járási kormányszék belügyi osztálya (Kreisregierung, Kammer des Innern), a milyen Bajorországban nyolcz van.

Ezen hatóságok közigazgatási vitás ügyekben is épen úgy járnak el, mint közigazgatási más ügyekben: nevezetesen az alsó fokon a városi tanácsokat kivéve, a hivatalfőnök határoz vitás ügyekben is; a középfokon, a járási kormányszék vitás ügyekben határoz. Ezen szervezet mellett a helyes eljárás biztositékául az eljárási szabályokon kivül, melyek a kormányszék belügyi osztálya előtt a nyilvános szóbeli tárgyalást rendelik, két körülményt tekinthetni. Először azon intézkedést, hogy a ministerium nem avatkozhatik e hatóságoknak vitás ügyi működésébe, mert a törvény által vitás ügyeknek nyilvánitott ügyek nem vihetők a ministerium elé; másodszor, és ez a lényeges, hogy e hatóságoknak vitás ügyekben hozott határozatai ellen nyitva van a panasz joga a közigazgatási törvényszékhez.

A közigazgatási törvényszék, mely részben a legfőbb, részben pedig az egyetlen forum vitás ügyekben, a függetlenség és szakképzettség minden attributumával felruházott biróság, melynek tagjai a legfőbb törvényszék biráival egyenlő rangban és fizetésben állanak. A törvényszék az elnökből, igazgatóból (Director) és a szükséges számú biróból áll, kiknek a birói hivatalra képesitő minősitettséggel kell birniok. A bíróság alakulása után a birák kinevezése iránt a törvényszék véleménye meghallgatandó. Ha egyszerre a törvényszék annyi tagja van akadályozva, hogy határozat nem hozható, a pótbirákat az elnök kezdeményezésére a legfőbb törvényszék elnöke jelöli ki ezen biróság tagjai közül.

A közigazgatási törvényszék mellett a közérdek védelmére államügyész működik, ki az illetékes ministeriumoktól utasitásokat kérhet és kaphat, melyeket követni tartozik.

A törvény meghatározza, hogy mely ügyek tekintendők közigazgatási vitás ügyeknek (Verwaltungsrechtssachen) és erre nézve az általános formula mellett positiv és negativ jellegezést használ. Az általános formula ez: közigazgatási peres ügyek a vitássá vált jogigények és kötelezettségek (bestrittene Rechtsansprüche und Verbindlichkeiten), a mi azt jelenti, hogy csak ha az igény vagy kötelezettség iránt vita támad, válik az ügy közigazgatási peres ügygyé. Ezen általános formulát kiegésziti azon ügyek részletes felsorolása (a törvény 8. §-ában negyven pont alatt), melyekben a vitatott igény vagy kötelezettség peres ügyet képez. A meghatározás ilyen formulája kétségtelen összefüggésben áll a szervezettel. Ezen közigazgatási vitás ügyeken kivül a törvény (10. §) az esetek egész sorát sorolja fel, melyekben végső fokban a közigazgatási törvényszék előtt jogorvoslatnak van helye, a nélkül, hogy ezen ügyeket is közigazgatási vitás ügyeknek nyilvánitaná.

A törvény a közigazgatási vitás ügyek meghatározására az emlitett általános formulán és a felsorolásán kivül negativ jellegeket is használ. Ezen jellegek a közigazgatási törvényszék hatáskörére vonatkoznak és abból kizárják a magán vagy büntető hatóságok elé tartozó ügyeket, a biróságok illetékességeinek föntartása mellett tett közigazgatási kijelentéseket és azon ügyeket, melyekben a hatóságok belátásuk szerint határozhatnak. Ez a korlátozás korlátozza a közigazgatási vitás ügyeket is annyiban, hogy ha a felsorolt ügyek a rendes biró elé tartoznak, vagy ha azokban a hatóság belátása szerint intézkedhetik, azok megszünnek közigazgatási vitás ügyek lenni.

Ezen értelemben közigazgatási peres ügyek, a vitatott jogigények és kötelezettségek következő ügyekben:

1. a birodalmi és állami honosság megszerzése, az elbocsátás az államkötelékből;

2. az állampolgárság, a hűségeskü letételének joga és kötelessége;

3. a szabad költözködés és tartózkodás;

4. a gyermekek vallásos nevelése;

5. az 1868. ápril 16-án kelt és a honosságra (Heimat), házasságra lépésre és tartózkodásra vonatkozó törvény 33. §-a értelmében kiállitandó házassági bizonyitvány (Verehelichungszeugniss) megtagadása vagy annak kiállitása a 36. §-ban emlitett felszólamlások ellenére;

6. egyletek feloszlatása, az 1850. február 25-én kelt és a gyülekezésre és egyletekre vonatkozó törvény 19. §-ának 1-5. pontja értelmében;

7. az 1881. május 19-én kelt és a jövedelmi tőkejáradék és iparadóra vonatkozó törvények által alkotott kivető, illetve felszólamló bizottságokba való belépés kötelezettsége;

8. az iparűzés jogositványa az ipartörvény alapján azon esetekben, melyekben az ipartörvény 20. és 21. §-aiban körülirt eljárásnak van helye. (A német ipartörvény 20. és 21. §-ai értelmében, melyek a telepengedélyezési eljárásra vonatkoznak, a telepengedély kiadása ügyében felebbezésnek van helye; a birodalmi törvény a hatóságok és az eljárás meghatározását az országos törvényekre bizta a következő kikötésekkel: 1. első vagy második fokban a határozatot testületileg tervezett hatóságnak kell hoznia, mely jogositott tanukat, szakértőket kihallgatni, megesketni stb.; 2. ha a collegiális hatóság az első fórum, határozatát nyilvános ülésben, a felek megidézése és meghallgatása után hozza, még azon esetben is, ha a hatóság, bár ellenvetés nem tétetett, nem akarja megadni az engedélyt, és a kérelmező, az engedélyt megtagadó vagy feltételekhez kötő végzés kézbesitése után a szóbeli tárgyalás elrendelését kéri; 3. ha a testületileg tervezett hatóság a második fórum, akkor határozatát nyilvános ülésben, a felek megidézése és meghallgatása után hozza.

9. a beirt segélypénztár működésének megtiltása (Versagung der Zulassung), valamint ilyennek bezárása, az 1876. ápril 7-én kelt és a beirt segélypénztárakról szóló törvény 4. §-a, illetve 29. §-a értelmében;

10. földbirtoknak kényszerű átengedése vagy annak szolgalmakkal való megterhelése, azon kérdést is ideértve, vajjon az illető vállalat közérdekű-e és az igényelt birtoknak átengedése vagy megterhelése a vállalat legczélszerűbb megvalósitására szükséges-e, kivéve a bányatörvény értelmében való kisajátitást, valamint a kereskedelem érdekében való kisajátitást, a melynél a közérdek és a vállalat legczélszerűbb megvalósitásának kérdésében az összministerium határoz;

11. a földterhek, erdei jogositványok és a tizedjogon nyugvó egyházi épitési kötelezettség meghatározása, biztositása, változtatása és megváltása;

12. idegen tulajdonon való legeltetési jogok gyakorlása és megváltása;

13. birtokrendezés;

14. a viz használata; öntöző és lecsapoló vállalatok;

15. partvédelem és árviz ellen való védelem, a mennyiben nem járási vagy állami terhek forognak kérdésben;

16. a birtokok határának rendezése (Vormerkung der Grundstücke);

17. a vadászat gyakorlása, a mennyiben a földbirtokos vadászati joga forog szóban;

18. vadászati jegyek megtagadása vagy visszavonása;

19. út, kövezet, hid- és révvámok szedésének joga, a mennyiben nem a kormány engedélyezési joga forog szóban és ilyen illetékek fizetésének kötelezettsége;

20. az állam azon kötelezettsége, mely szerint a tartalék és honvédség kötelékébe tartozók nejeit és gyermekeit az 1868-ik évi véderőtörvény 33. §-a értelmében segélyezni tartozik;

21. a kerületi tanácsban (Districtsrat) való részvétel joga;

22. egyes községek kötelezettségei a kerületi tanácsról szóló 1852. évi törvény 37. §-a értelmében alkotott kötelékekben;

23. a községek igényei a kerületi intézetek irányában, valamint a kerületek igényei a községek ellenében ily intézetek fentartása tekintetében;

24. a kerületi adók fizetésének kötelessége;

25. a földbirtoknak valamely község kötelékébe való tartozása; községi határok és dülők rendezése;

26. községi polgárjog és honossági jog; szavazatjog községi ügyekben;

27. felvételi díjak a polgárok sorába, a községbe, a honosságért;

28. a községi vagyon haszonélvezetében való részesedés és az ezzel járó kötelezettségek;

29. községi földbirtok felosztása;

30. a községi terhekhez való hozzájárulás kötelezettsége, ideértve a szegényápolás terheit is;

31. községi fogyasztási adók és egyéb helyi adók fizetésének kötelezettsége; községi intézetek használata és ezért járó különös illetékek fizetésének kötelezettsége; a helyi maláta- és söradó, valamint egyéb helyi fogyasztási adók és illetékek visszatéritése iránt való igény;

32. szolgáltatások az 1869. ápril 29-én kelt községi törvény 55. §-a és a pfalzi községi törvény 40. §-a értelmében. A községi törvény hivatkozott szakaszai szerint azon költségek, melyek a földeknek rendkivüli elemi események ellen való védelmére, a dülőutak és árkok előállitása és fentartására, pásztorok alkalmazására, valamint tenyészállatok beszerzésére és fentartására szükségesek, külön jogczím hiányában nem tartoznak a községi kiadások közé. Ha az érdekeltek önmaguk nem teszik meg közvetlenül a szükséges intézkedéseket és azok költségeit nem osztják meg egymás között, a községi előljáróság egy érdekelt kérelmére jogositva van, az érdekeltekből a polgármester elnöklete alatt alkotandó 3-5 tagú bizottság meghallgatása után a szükséges intézkedéseket megtenni és a szükséges költség fölött határozni. A felosztási módra vonatkozó más egyezség hiányában az állattenyésztési kiadások az állatlétszám arányában, egyéb földmívelési czélokra szánt kiadások az érdekelt földterületek földadója arányában osztandók meg. A község egyébként jogosult, a földmívelés érdekében teendő hasonló kiadásokat részben vagy egészben, a községi pénztárból fedezni, a mennyiben ez új adók behozatala vagy létezők felemelése nélkül lehetséges;

33. a választójog és a megválaszthatás joga községi tisztségekre; ily választások érvénye; ezen tisztségek elvállalásának kötelezettsége; a tisztségekről való lemondás joga és kötelezettsége;

34. valamely útnak és tartozékainak, hídnak, levezető ároknak nyilvános jellege; az államutak sorába nem tartozó közutak, hidak, révek, levezető árkok előállitására és fentartására vonatkozó kötelezettség, ide nem értve a közigazgatási hatóság törvényes jogát, hogy kerületi utak és községi összekötő utaknak kerületi és községi eszközökkel való előállitása és fentartása fölött határozhasson;

35. alapitványok élvezetére vagy élvezetében való részesedésre vonatkozó jogigény; az alapitvány-kezelésre és az alapitvány haszonélvezetének adományozására vonatkozó jogok;

36. az izraelita hitközségi kötelékre vonatkozó igények;

37. a választójog és a megválaszthatás joga templom-gondnoksági választásoknál; ezen választások érvénye; a templom gondnokságba való belépés joga és kötelezettsége, az abból való kilépés joga és kötelezettsége;

38. az iskolai czélokra vonatkozó községi terhek, szolgáltatások és adók viselésének kötelezettsége;

39. népiskolák és egyéb tanintézetek tanitói állásainak, valamint templomszolgai állásoknak betöltésére vonatkozó kérdések;

40. az ingatlanok tűzkárbiztositása azon esetekben, melyekben felszólamlási eljárásnak van helye.

A közigazgatási törvényszék felállitásáról szóló 1871. évi augusztus hó 8-án kelt törvény 8. szakaszában felsorolt ezen ügyeken kivül, az újabb törvények még más ügyekből eredő jogigényeket is közigazgatási peres ügyeknek nyilvánitottak. Igy: a tenyészállatok tartására és kiválasztására vonatkozó törvény értelmében a tenyészállat-tartás kötelezettségére vonatkozó vitás ügyek; az örökségi adó fizetésére vagy a fizetendő adó mérvére, valamint a fizetett adó visszatéritésére vonatkozó vitás ügyek; az illetékekről szóló törvény nyolczadik fejezetében megállapitott illetékek fizetésének kötelezettségére, valamint a fizetendő illeték összegére vonatkozó vitás ügyek.

Ezen ügyek közül az 1, 2., 4., 5., 7., 9., 13., 16., 17., 20., 21., 24., 25., 27., 31., 32., 33., 36., 37., 39. és 40. pont alatt felsoroltakban a kerületi hatóság határozata ellen közvetlenül a közigazgatási törvényszékhez intézendő a panasz, a többi ügyekben a járási kormányszék belügyi osztályához és csak ennek határozata ellen a közigazgatási törvényszékhez.

A közigazgatási törvényszék az előbb negyven pont alatt felsorolt ügyeken kivül utolsó fokban itél a járási kormányszékek belügyi és pénzügyi osztálya, a főbányahivatal vagy a vámok és közvetett adók főigazgatóságának következő ügyekben hozott határozatai vagy intézkedései ellen irányuló panaszokban:

1. kerületi ügyekben, ha a panasz törvények által nem igazolt terhek kirovása (Auferlegung) vagy a kerületi terheknek törvényellenes megosztása ellen irányul;

2. a községek felett való állami felügyelet ügyeiben, ha valamely község azt állitja, hogy a hatósági intézkedés megsérti az öt törvényesen megillető önkormányzati jogot vagy hogy törvényesen nem illető szolgáltatással terheli;

3. az egyházi vagyon, az egyházi alapitványok és egyházi ügyek igazgatása felett való állami felügyelet ügyeiben, ha az illetékes igazgatási közeg azt állitja, hogy az egyházi vagyon, alapitvány vagy egyházközség jogilag nem indokolt szolgáltatással terheltetik, vagy hogy a felügyeleti hatóság által kifogásolt valamely kiadás jogilag meg van engedve;

4. valamely község kötelékéhez nem tartozó önálló birtok (Markungen) jogviszonyai, a mennyiben nem közigazgatási peres ügyek forognak szóban;

5. a betegek vagy segélyre szorultak segélyezésére, a nyujtott segélyek vagy temetkezési költségek megtéritésére vonatkozó kötelezettség, a mennyiben erre községek, a kincstár vagy más közpénztárak között vita támad;

6. azon személyek megtéritési kötelezettsége, kik nyilvános szegénysegélyben részesültek;

7. kórházi költségek fizetésének kötelezettsége és az abból eredő jogok, a vállalkozók és munkaadók kötelezettsége megbetegült munkásaikról gondoskodni;

8. a közbirtokossági magánerdők (gemeinschaftliche Privatwaldungen) elkülönitése;

9. a bányailletékek megállapitása;

10. egyházi simultán viszonyok (Simultan Verhăltnisse), mint templomok, harangok, temetők használata;

11. valamely plébánia vagy egyházközség kötelékéhez való tartozás; plébánia-területek határai;

12. az egyház- és plébánia-község kötelékéből eredő igények és kötelezettségek; szolgálatok, adók, illetékek és más teljesitmények egyházi czélokra; egyházi intézetek és berendezések használatáért való külön megtéritések lerovásának kötelezettsége;

13. megürült egyházi javadalmak időközi jövedelmére való igények; egyházi javadalmak megüresedésénél a szolgálati javadalmak és terhek megosztása az érdekeltek között;

14. az egyházi javadalmasok szavatossága a javadalmi vagyon igazgatásából és haszonélvezetéből, ideértve a javadalmi épületek fentartásából eredő szavatosságot; a javadalmasok igényei javitásokért;

15. az alkotmány által biztositott házi ájtatosság korlátozása;

16. iskolai kötelékhez való tartozás; iskolai kerületek határai;

17. új iskolák és tanitói állások feállitásának kötelezettsége;

18. a népiskolák tanitóinak szolgálati illetményeihez, az iskolák épitési és fentartási költségeihez való szolgáltatások kötelezettsége: hozzájárulási kötelezettség az iskolák berendezéséhez és fűtéséhez, valamint az iskolák egyéb szükségleteihez;

19. az iskolai költségek megosztása és födözete oly iskolai kerületekben, melyek több községből vagy községrészekből állanak;

20. tandíj behozatala, eltörlése, fölemelése és fizetése népiskolákban; tandíjmentesség;

21. azon kérdés, hogy a tanitói illetmény valamely része az iskolai szolgálathoz vagy a templomszolgálathoz tartozik-e;

22. a templomszolgákat terhelő szolgálati kötelességek terjedelme; a tanuló kötelezettsége az iskolai szolgálattal szorosan össze nem függő mellékfoglalkozásokra;

23. iskolai javadalmak megüresedésénél a szolgálati jövedelem és teher megosztása az érdekeltek között;

24. az állami felügyelet alatt álló járási néptanitónak segély- és nyugdíjintézetekbe való belépési joga és kötelessége; az egyletek és tagjaik között való jogviszonyok az ezen egyletek ellen irányuló igények;

25. a teljes vagy részleges föld- és házadómentesség igénybevétele;

26. az ebadó fizetésének kötelezettsége.

Az újabb törvények még más ügyekben is megállapitják a közigazgatási törvényszék illetékességét. Ilyenek: az állatjárványok alkalmával lebunkózott állatokért adandó kártérités kötelezettsége és a kártérités összege, a phylloxera kiirtásánál nyújtandó kártérités kötelezettsége és a kártérités összege.

Hasonlóképen a közigazgatási törvényszék illetékes a végső fokban való döntésre, midőn községek, kerületek, járások vagy iskolai kötelékek állagában változás áll be és az érdekeltek nem képesek megegyezni a vagyon megosztása vagy a fennálló intézetekre vonatkozó jogok és kötelezettségek tekintetében.

A közigazgatási törvényszék igy megállapitott hatáskörét a törvény a következő általános határozatokkal korlátozza. A törvényszék illetékessége nem terjed ki: 1. a rendes biróságok elé tartozó jogügyekre; 2. a közigazgatási hatóságok gondoskodó intézkedéseire (vorsorgliche Massregeln), valamint oly közigazgatási kijelentésekre, melyek a biróságok illetékességének törvényes fentartása mellett tétetnek; 3. oly üggyekre és kérdésekre, melyekben a közigazgatási hatóságok jogositva vannak belátásuk szerint intézkedni. Ha valamely a törvényszék hatásköréhez nem tartozó ügy összeköttetésben áll a biróság előtt levő más ügygyel, ez nem állapítja meg a biróság illetékességét a másik ügyben, még ha az ugyanazon ügyiratban tárgyaltatik is.

A közigazgatási törvényszéknek illetékessége körében meg kell vizsgálnia az eljárás törvényszerűségét és méltányolnia kell a vitássá vált jogok és kötelességek megállapitására vonatkozó minden körülményt; maga határoz az illetékesség kérdésében és az ügyet szükség esetén visszautalja az illetékes közigazgatási hatósághoz.

Ezen határozat azon az eljárásra vonatkozó szabálylyal áll összefüggésben, mely szerint a közigazgatási törvényszék az alsóbb fokozatokban megállapitott tényállás alapján itél és hogy a törvényszél előtt bizonyitásnak nincs helye. A törvényszék azonban jogositva van a tényállást az előző hatóságok által kiegészittetni, szakértő-szemléket elrendelni és a szakértőket a nyilvános tárgyalásra meghivni.

Közigazgatási vitás ügyekben az ügyállás hivatalból állapittatik meg; a tanuk és a szakértők eskü alatt hallgattatnak meg, az érdekeltek és törvényes képviselőik jogosultak magukat a tárgyalásoknál meghatalmazottak által képviseltetni, a hatóságok azonban elrendelhetik az érdekeltek személyes megjelenését. Hasonlóképen jogosult a hatóság, ha ugyanazon ügyben többen vannak egyenlően érdekelve, elrendelni, hogy közös meghatalmazottat nevezzenek meg; vonakodás esetében a vonakodók költségére hivatalból rendelhet ki ily meghatalmazottat.

A hatóságok határozataiknál szabadon mérlegelik a bizonyitás eredményét. Minden itélet és minden közbeszóló végzés, mely ellen panasznak van helye, indokolandó. A panasz az elsőfokú hatóságnál, a szükséges számú másodpéldányokkal irásban nyujtandó be, vagy jegyzőkönyvbe mondandó. A panaszos közelebbi indokolás helyett azon kérelemre szoritkozhatik, hogy a felsőbb fokú hatóság az ügyállás szerint határozzon. A határozat alapjául szolgáló ügyállás kifogásolása tüzetesen megjelölendő; hasonlóképen kell előterjeszteni a bizonyitó anyag kiegészitésére vonatkozó esetleges kérelmet. A panasz benyujtásának határideje két hét. A panaszt az elsőfokú hatóság közölni tartozik az ügyben érdekeltekkel, hogy ezek megvédhessék érdeküket. A panasznak, hacsak a törvény mást nem rendel, felfüggesztő hatálya van, föntartva közigazgatási hatóságok azon jogát, hogy azon esetekben, melyekben a halasztás veszélylyel jár, vagy az életet, egészséget vagy vagyont fenyegető hátrányt idézhet elő, közérdekből gondoskodó intézkedéseket (vorsorglichen Auordnungen) tehessenek.

A kerületi hatóságok tartoznak az ügyállást kellően földeriteni és ezen czélból nemcsak a felek által szolgáltatott, hanem a szükséges egyéb anyagot is az iratokhoz kell csatolniok, különösen csatolniok kell a felvilágositó előiratokat és okmányokat, ki kell hallgatniok a tanukat és szakértőket és az esetleges mellékkörülményeket a főügygyel kapcsolatban kell földeriteniök. Kétes bizonyitó anyag fölött, és ha az ügy földeritésére helyszini szemle tartása szükséges, felekkel iratváltás nélkül szóbeli tárgyalás tartandó. Ezen kivül szóbeli tárgyalás tartandó a határozathozatal előtt, ha a törvények ezt rendelik, vagy az érdekeltek azt egyértelműen kivánják. A tárgyalásnál a nyilvánosság megengedendő, ha azt a közigazgatási tisztviselő megitélése szerint az erkölcsiség vagy a közjó érdeke nem akadályozza.

A járási kormányszékek belügyi osztályai azon ügyekben, melyekben elsőfokúlag határoznak, a szükséges előnyomozást a kerületi hatóságokkal teljesittetik, hacsak a törvények mást nem rendelnek. A kerületi kormányszékek belügyi osztályai hármas tanácsban határoznak; e tanácsok hatásköre a közigazgatási vitás ügyekkel összefüggő azon kérdésekre is kiterjed, melyekben a közigazgatási hatóságok szabad belátásuk szerint intézkedhetnek. Később beadott vagy meg nem engedett panaszok titkos ülésben hozott tanácshatározat utján további eljárás nélkül visszautasitandók. Valamely hivatalnok visszautasitására vagy kizárására vonatkozó panasz fölött a tanács titkos ülésben határoz. Ezen kétféle határozat ellen panasznak van helye a közigazgatási törvényszéknél. Minden más ügyben a tanácsok nyilvános szóbeli tárgyalás alapján határoznak.

A nyilvános ülésben az előadó jelentést tesz az ügy állásáról, de határozati javaslatot nem terjeszt elő; azután a felek hallgattatnak meg és az esetleges szükséges bizonyitás történik meg. A tárgyalás menetéről jegyzőkönyv vezetendő. A tanács jogositva van az ügyállás és a bizonyitó anyag alapján a felebbező hátrányára is határozni. A határozathozatal rendszerint a nyilvános tárgyalás után történik; a határozat nyilvánosan kihirdettetik. A kormányszékek tanácsainak határozataira és szavazására a biróságok szervezetéről szóló 1837. évi birodalmi törvény határozatai irányadók, ezekkel ellentétben azonban a határozatok hozatalánál és a szavazásnál a jegyzőkönyvvezető nem lehet jelen.

A közigazgatási törvényszék nyilvános ülésben határoz. Az államügyésznek vagy helyettesének joga van minden ügyben meghallgatását követelni; a határozathozatalnál és a szavazásnál azonban nem lehet jelen. Oly ügyekben, melyekben a törvényszék nem nyilvános ülésben határoz, az államügyésznek nyilatkozata megtétele után távoznia kell.

Ha a törvényszék egy tanácsa valamely jogkérdésben a törvényszék vagy valamely tanácsának előbbi határozatától el akar térni: az ügy tárgyalását és a határozathozatalt a törvényszék teljes ülése elé kell utalni. Teljes ülési határozathozatalhoz az összes birák két harmadrészének jelenléte szükséges; a szavazatok egyenlősége esetén az elnök szavazata dönt.

Ha a közigazgatási törvényszék valamely ügyben vagy kérdésben illetékessége kimondásával határozott, az többé nem támadható meg azon a czímen, hogy a közigazgatási hatóságok az illetékesek. Ha és a mennyiben a közigazgatási törvényszék valamely ügyben illetéktelennek nyilvánitja magát és a közigazgatási hatóságokat nyilvánitja illetékeseknek, akkor ezek többé nem utasithatják vissza illetékességüket azon a czímen, hogy a közigazgatási törvényszék az illetékes.

Ha az államügyész a közigazgatási törvényszéknél azt tapasztalja, hogy a közigazgatási hatóságok elé tartozó valamely ügyben vagy kérdésben a törvényszék határozata kéretett ki, az ügy tárgyalása előtt azt kell inditványoznia, hogy a törvényszék mindenekelőtt az illetékesség kérdésében határozzon, a mi nyilvános ülésben, a felek megidézésével történik.

Ha a közigazgatási törvényszék magát illetékesnek nyilvánitja, az állmügyész pedig ennek ellenére a közigazgatási hatóságokat tartja illetékesnek: jelentést tesz az érdekelt ministeriumnak, mely jogosult a határozat kihirdetésétől számitott két hét alatt a hatásköri összeütközés kifogását megtenni.

A hatásköri összeütközés kérdésében a közigazgatási törvényszék egy oly tanácsban határoz, mely a törvényszék elnökéből vagy helyetteséből, a törvényszék három birájából és három magasabb közigazgatási tisztviselőből áll, kiket e tisztségre főhivataluk tartamára a király nevez ki. Az államügyész tisztét a közigazgatási törvényszék államügyésze teljesiti. Az eljárás a peresügyi eljárás. A ministerium nyilatkozata, melylyel a hatásköri öszeütközést kezdeményezi másolatban kiadatik a feleknek, melyek ép ugy, mint a ministerium, emlékiratot adhatnak be. Az emlékiratok kölcsönösen közöltetnek a felekkel.

A hatásköri tanácsban a szavazás ugy történik, hogy először a legfiatalabb biró, azután a legfiatalabb közigazgatási tisztviselő szavaz és ezen sorrendben tovább, mig végül az elnök szavaz. A határozat irásban közöltetik az érdekelt ministeriummal és a felekkel, továbbá közzé teendő a törvény és rendeletek tárában.

A hatásköri tanács határozata ugy a közigazgatási törvényszékre, mint a közigazgatási hatóságokra kötelező és pedig akkor is, ha ugy a törvényszéket, mint a közigazgatási hatóságot illetéktelennek jelenti ki. Ha ezután a rendes biróságok is illetékteleneknek jelentik ki magukat, és mennyiben nem a birodalmi törvényszék határozott, az 1879. évi augusztus 18-án kelt törvény 22. szakasza értelmében a felek kérelmére a hatásköri biróság határoz. Ha a birdalmi törvényszék mondotta ki a rendes biróságok illetéktelenségét, a közigazgatási hatóságok vagy a közigazgatási törvényszék kötelesek a birodalmi törvényszék itéletének jogi felfogásához alkalmazkodni. Az itt szóban levő hatásköri törvényszék az országos főtörvényszék elnökéből és öt birájából és a közigazgatási törvényszék öt birájából alakul, kiket a király főhivataluk tartamára nevez ki a hatásköri törvényszék biráivá.

Közigazgatási vitás ügyekben az eljárás ujra való fölvételét azon hatóság rendelheti el, mely az utolsó jogerőssé vált határozatot hozta, ha igazoltatik, hogy az előbbi tárgyalásnál nem eléggé imert új tényállás állt elő, a melynek figyelembevétele a korábbitól eltérő határozat hozatalára alkalmas. Az ilyen ügyekben a kerületi hatóság vagy a járási kormányszék által hozott határozat ellen panasznak van helye.

Jogerőssé vált határozatok kényszer utján hajthatók végre; a végrehajtás a kerületi hatóság kötelessége, mely ahhoz ugy saját közegét, mint a birósági végrehajtót alkalmazhatja. A végrehajtásra vonatkozó intézkedések és határozatok ellen irányuló panaszok közigazgatási peres úton intéztetnek el.

Olaszországban az 1865. évi márczius 20-án kelt törvény „per l’unificazione amministrativa del regno d’Italia”, nevezetesen annak E. melléklete „sul contenzioso amministrativo” a közigazgatási vitás kérdések eldöntését a rendes biróságokra ruházta.

Kimondatott ebben a törvényben, hogy „minden ügy, melynél magán vagy politikai jog jő kérdésbe, a rendes biróságok elé utaltatik, bármikép legyen is abban közigazgatás érdekelve és tekintet nélkül arra, vajjon a végrehajtó hatalom vagy a közigazgatási hatóságok az ügyben intézkedtek-e”. A rendes biróság azonban csak a hatósági tény jogosultsága vagy jogtalansága felett itél, illetőleg - az olasz terminologia szerint - megállapitja a megtámadott hatósági intézkedésnek jogkövetkezményeit a per tárgyát képező dologgal való viszonyában. A biróság arra nincs jogositva, hogy a közigazgatási hatóság intézkedését feloldja vagy megváltoztassa; ezért külön kell folyamodni az illető közigazgatási hatósághoz, a mely köteles a biróság által eldöntött értelemben eljárni.

A rendes biróság tehát nemcsak hogy a közigazgatási vitás ügy érdemében nem dönthet, hanem a közigazgatási határozat vagy intézkedés megsemmisitésére sincs jogosítva.

Az olasz rendes biróság közigazgatási vitás ügyekben inkább csak jogi tanácsadó, melynek útmutatása szerint a különben is illetékes közigazgatási hatóság hozza meg külön kérelem folytán az új intézkedést. Az olasz rendes biróság tehát csak jogilag minősiti a megtámadott közigazgatási intézkedést; maga nem intézkedik, mert akkor - ugy fogják fel az olaszok - megszünnék biróság lenni és a közigazgatási hatóság hatáskörébe avatkoznék.

Midőn Olaszországban ekkép a közigazgatásnak magán vagy politikai jogot sértő cselekményei a rendes biróságok jogi ellenőrzése alatt állanak, a közigazgatás által okozott érdeksérelmek orvoslására, a közigazgatási biráskodás szervezéséről szóló 1890. évi május hó 1-én kelt törvény két közigazgatási hatóságot: a megyei közigazgatási bizottságot és az államtanácsot jelöli ki.

A megyei közigazgatási bizottság (giunta amministrativa provinciale) részben kinevezett, részben választott tagokból áll. Elnöke a megyefőnök (prefetto), tagjai: két, a belügyminister által minden és elején kijelölt főnökségi tanácsos (consigliere di prefettura), továbbá a megyei tanács által (consiglio provinciale, a mely megfelel a magyar törvényhatósági bizottságoknak) saját tagjai köréből választott négy tag. Ez utóbbiak megbizatása négy évre terjed; két évenként azonban felerészök ujra választatik. Nem lehetnek a közigazgatási bizottság, tagjai: a képviselők kerületükben, megyei tanácsosok, községi polgármesterek és községi esküdtek a megyében, tettleges szolgálatban álló katonák és az állami tisztviselők, megyék, községek, jótékony intézetek számvevő személyzete, az esküdtek lajstromába fel nem vett egyének, szolgák stb.

A megyei közigazgatási bizottság, mely egyébként tekintélyes hatáskörrel biró közigazgatási és felügyeleti hatóság, közigazgatási biróság is, mely utóbbi hatáskörét az 1890. évi május 1-én kelt törvény taxatio utján szabályozza.

Ezen birói hatáskörében a megyei közigazgatási bizottság határoz a községi és megyei tanács, a községi polgármester (sindaco), a községi bizottság (giunta municipale) különböző intézkedései ellen hozzá intézett panaszok (ricorso) tárgyában; különösen azon panaszok felett, melyek a polgármesternek a helyi rendőrség körében tett, továbbá olyan közegészségügyi intézkedései ellen vannak irányozva, melyek az érdekeltek költségére foganatositandók. A közigazgatási bizottság előtt panasznak van helye továbbá a polgármesternek a lakásegészségügy terén és a házak lakható volta kérdésében tett többnemű intézkedései, nemkülönben a községi közmunka-kihágások tárgyában hozott határozatai ellen. Mint közigazgatási biróság határoz a megyei tanácsnak nyilvános előadások engedélyezése tárgyában hozott rendőri intézkedései ellen hozzá intézett panaszok felett, valamint másodfokban a megyei és községi hivatalnokok fegyelmi ügyeiben hozott itéletek és a szolgálati viszonyok körében hozott oly intézkedések felett, melyek a nevezett hivatalnokok előmenetelére vannak kihatással.

A vitás ügyekben való eljárás a megyei közigazgatási bizottság előtt általában ugyanazon szabályok szerint történik, mint az államtanács negyedik - vitás ügyi osztálya előtt, azzal a különbséggel, hogy a határidők a megyei közigazgatási bizottság előtt való eljárásban rövidebbek.

Az államtanács (consiglio di stato) áll az elnökből, négy osztályelnökből, 32 tanácsosból, 8 referendariusból, egy főtitkárból, 4 osztálytitkárból, kik mindannyian a belügyminister előterjesztésére - az elnökök és tanácsosok a ministertanács hozzájárulásával - a király által neveztetnek ki. Az elnökök és tanácsosok csak saját beleegyezésökkel helyezhetők más közhivatalba; fegyelmi uton pedig vagy képtelenség és betegség miatt csak az államtanács meghallgatásával és a ministertanács hozzájárulásával királyi rendelettel mozdithatók el.

Az államtanácsnak négy osztálya van: három közigazgatási, nevezetesen a belügyi, igazságügyi és vallásügyi, végül a pénzügyi, továbbá a negyedik osztály a vitás ügyek osztálya.

Az államtanács vitásügyi osztálya a közigazgatási intézkedések által okozott érdeksérelmek eldöntésére hivatott közigazgatási biróság. A kormánynak politikai természetű intézkedései, nemkülönben vám- és katonai ügyekben keletkezett határozatok nem támadhatók meg az államtanács előtt.

Azon közigazgatási határozatok, melyek ellen érdeksérelem miatt közvetlen az államtanács vitásügyi osztályához lehet panaszt tenni és a melyekben ennélfogva az államtanács egyetlen fokban dönt, az 1889. évi junius 2-án és az 1890. évi május 1-én kelt törvényben vannak felsorolva.

Az előbbi törvény kilencz esetet sorol fel. Ezek között vannak: az állam és hitelezői között létrejött kölcsönszerződések magyarázata körüli viták; községek és megyék (provincia) közötti határkérdések; oly esetek, midőn valamely közigazgatási hatóság nem akar a magán vagy politikai jog megsértése miatt hozott birói itélethez alkalmazkodni; azon esetek, midőn a közigazgatási hatóság a felügyelete alá helyezett nyilvános intézettől a perelési engedélyt megvonja stb.

Az 1890. évi május 1-én kelt törvény szerint a vitásügyi osztályhoz intézet panaszszal megtámadhatók: a megyefőnök (prefetto) határozatai helységek vagyoni ügyeiben, a menynyiben a helység és anyaközsége között érdekellentét forog fenn; a megyefőnök határozatai tisztátalan vagy veszélyes ipar gyakorlásának szabályozása vagy betiltása tárgyában; az állam, megyék, községek között közegészségügyi kiadások iránt felmerülő, valamint megyék között vitássá váló kórházi ápolási költségek kérdéseiben hozott határozatok; az állam által megyék, községek és érdekelt birtokosok hozzájárulásával véghez vitt talajjavitások költségeinek viselése kérdésében hozott határozatok; a megyei és községi utak osztályozása tárgyában hozott határozatok; magán érdekben állami utak mentén tett épitkezések vagy épületjavitások tárgyában keletkezett közigazgatási intézkedések; községi és megyei utak nyitása és fentartása tárgyában hozott határozatok; a megyefőnök határozatai állami vagy megyei nyilvános épületeken jogosulatlanul létesitett változtatások miatt stb.

A taxativ felsorolás ujabb törvényekben folytattatik.

Mindezeken kivül az államtanács vitásügyi osztálya rendes felebbviteli foruma a megyei közigazgatási bizottságok (giunta amministrativa provinciale) vitás ügyekben hozott határozatainak.

Végig tekintve az államtanács vitásügyi osztálya elé utalt ügyek során, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy nemcsak érdeksérelmek tartoznak a legujabb fejlődés szerint a legfőbb közigazgatási biróságok hatáskörébe, hanem az oda sorolt esetek némelyike valóságos jogsérelem. Az olasz törvények hangsúlyozzák ugyan, hogy az ujabban szervezett közigazgatási biróságok a rendes biróságok hatáskörét nem csökkentik, még sem mondhatjuk, hogy az olaszoknak a jogsérelmeket az érdeksérelmektől teljesen különválasztaniuk sikerült volna.

Az államtanács vitásügyi osztályához intézett panaszok rendszerint nem birnak felfüggesztő hatálylyal; a panaszló kérésére azonban kivételes esetekben az államtanács negyedik osztálya a megtámadott közigazgatási intézkedés végrehajtását indokoltan felfüggesztheti.

A vitásügyi osztály előtt az eljárás nyilvános, kivételével azon ügyeknek, melyekben a folyamodó panasza az, hogy a perbe bocsátkozásra neki a szükséges hatósági engedély meg nem adatott.

A tárgyalás menete, tanácskozás, itélethozatal a rendes biróságok előtti eljáráshoz hasonló. Szükség esetén a vizsgálat kiegészitése és ujabb adatok beszerzése rendelhető el.

A vitásügyi osztály hetes tanácsban határoz.

Ha az eljárt hatóság illetéktelennek bizonyul, a határozat megsemmisittetik és az ügy az illetékes hatósághoz utaltatik. Hatáskörtúllépés vagy törvénysértés eseteiben ugyancsak megsemmisittetik az intézkedés és a közigazgatási hatóság intézkedés tételére hivatik fel.

A vitásügyi osztály döntéseivel szemben az újrafelvétel jogorvoslatának van helye.

Ha a vitásügyi osztály az államtanács ellentétes határozatainak jut tudomására, a konkret ügyet a teljes ülés elé terjeszti.

Ausztriában a közigazgatási biráskodást az 1875. évi okt. 22-én kelt törvény szabályozza. Ez a törvény végrehajtása az 1867. évi decz. 21-én kelt állami alaptörvény 15. czikkében foglalt azon elvi kijelentésnek, hogy: ha valaki azt állitja, hogy valamely közigazgatási hatóság intézkedésével vagy határozatával rajta jogsérelem történt, szabadságában áll igényének a közigazgatási hatóság képviselőjével szemben a közigazgatási biróság előtt nyilvános szóbeli tárgyaláson érvényt szerezni.

Az 1875. évi október 22-iki törvény a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok részére egy Bécsben székelő közigazgatási biróságot (Verwaltungsgerichtshof) létesitett.

Ez a közigazgatási biróság itél mindazon esetekben, melyekben valaki valamely közigazgatási hatóság törvényellenes intézkedése vagy határozata által magát jogaiban megsértettnek állitja. Nemcsak az állam, hanem a tartományi, kerületi és községi közigazgatási hatóságok intézkedései vagy határozatai ellen is lehet a közigazgatási biróságnál panaszt tenni.

A közigazgatási biróság illetékessége alól ki vannak zárva:

1. azon ügyek, melyekben a rendes biróságok vannak jogositva dönteni;

2. a birodalmi törvényszék (Reichsgericht) hatáskörébe tartozó ügyek;

3. azon ügyek, melyek a monarchia két állama között közösek;

4. azon ügyek, melyek a monarchia két államában azonos alapelvek szerint intéztetnek, a mennyiben a megtámadott intézkedés vagy határozat, törvény szerint valamely közös közigazgatási hatósággal egyetértőleg történt vagy valamely magyar közigazgatási hatósággal egyetértőleg történt vagy közös megegyezéssel megállapitott rendeleten alapszik;

5. azon ügyek, a melyekben és a mennyiben a hatóságok szabad belátásuk szerint vannak jogositva intézkedni;

6. nyilvános hivatalokra és állásokra történt kinevezések, a mennyiben nem valaki mást illető kijelölési vagy kinevezési jognak állitólagos megsértéséről van szó;

7. fegyelmi ügyek;

8. panaszok oly közigazgatási határozatok ellen, melyeket utolsó fokban a legfőbb biróság, vagy valamely közigazgatási hivatalnokokból és birákból összeállitott biróság hozott;

9. az adókivető bizottságok intézkedései és határozatai elleni panaszok.

A közigazgatási biróság illetékességét maga állapitja meg és az e részben emelt kifogások fölött maga határoz.

A közigazgatási biróság csak a felek kivánatára jár el.

Panasz csak akkor tehető a közigazgatási biróságnál, ha az ügy közigazgatási úton már végleg elintéztetett (wenn die Angelegenheit im administrativen Wege ausgetragen ist). Ha a fokozatos közigazgatási hatóságok igénybevétele elmulasztatott, akkor közigazgatási birósági panasznak helye nincs.

A közigazgatási biróság rendszerint az utolsó fokban eljárt közigazgatási hatóság által elfogadott tényállás alapján itél. Ha azonban a közigazgatási biróság azt találja, hogy az elfogadott tényállás az ügyiratoknak meg nem felel, vagy hogy az lényeges részében kiegészitést igényel, avagy hogy a közigazgatási eljárás lényeges alakiságai figyelmen kivül hagyattak, a megtámadott intézkedést vagy határozatot hiányos eljárás miatt feloldja s az ügyet a hiányok pótlása és újabb határozathozatal végett a közigazgatási hatóságnak visszaküldi.

Ha a panaszt a közigazgatási biróság alaposnak találja, a megtámadott intézkedést vagy határozatot, mint törvényellenest indokoltan feloldja. A közigazgatási hatóságok kötelesek az ügyben tovább eljárni s eljárásuk körében azon jognézethez alkalmazkodni, melyből a közigazgatási biróság itéletében kiindult.

A törvények és rendeletek érvényének megitélése tekintetében a közigazgatási biróságot a rendes biróságokéval azonos jog illeti meg.

A közigazgatási biróság áll: elnökből, megfelelő számú tanácselnökökből és birákból. A közigazgatási biróságnál való szolgálat fizetéses állami hivatal, a mely más nyilvános hivatal viselésével össze nem fér. A közigazgatási biróság elnöke, tanácselnökei és birái a legfőbb törvényszék elnökével, tanácselnökeivel és biráival egyenlő rangban és fizetésben vannak. A közigazgatási biróság tagjait a ministertanács előterjesztésre a császár nevezi ki. Legalább a tagok felének a birói hivatalra előirt minősitéssel kell birnia. A közigazgatási biróság tagjaira általában a birákra fennálló szabályok alkalmaztatnak, a birói hatalomról szóló alaptörvény rendelkezései is kiterjesztettek reájok.

A közigazgatási biróság elnökből és négy biróból álló tanácsban tárgyal és határoz. Az adó és illetékügyekre külön állandó tanácsok vannak. Valamely rendelet érvénye fölött csak oly tanács határozhat, mely az elnökön kivül hat biróból áll. Előkészitő intézkedéseket és közbenszóló, végzéseket elnökből és két biróból álló tanács is hozhat. Az egyes tanácsok tagjai legalább fele részének birói minősitéssel kell birnia.

A panasz (Beschwerde) az utolsó fokú intézkedés vagy határozat kézbesitésétől számitott 60 nap alatt nyujtandó be a közigazgatási biróságnál. Ezen határidő elmulasztása esetén az előbbi állapotba való visszahelyezésnek helye nincs.

A panasznak jog szerint felfüggesztő hatálya nincs, a panaszlónak azonban szabadságában áll a végrehajtás felfüggesztését kérni a közigazgatási hatóságtól, mely köteles is azt megadni, ha a rögtöni végrehajtást köztekintetek nem követelik és ha a félre a végrehajtásból helyrehozhatlan kár támadna.

A panaszban a határozat vagy intézkedés, mely ellen a panasz irányul, valamint az egyes panaszpontok pontosan megjelölendők. A panaszhoz eredetiben vagy másolatban csatolni kell mindazokat az okmányokat, melyekre a panasz alapitva van. A panasznak ügyvéd ellenjegyzésével kell ellátva lennie.

A panasznak és mellékleteinek másolata is csatolandó. Ha a közigazgatási hatóságon kivül más bepanaszolt (perbe idézett) is van, a panasznak és mellékleteinek annyi másolata nyujtandó be, hogy minden félnek egy-egy példány jusson.

Az oly panaszok, a melyek a közigazgatási biróság világos illetéktelensége vagy a törvényes határidő elmulasztása avagy a törvényes alaki követelmények hiánya miatt a tárgyalásra nem látszanak alkalmasaknak, minden további eljárás nélkül visszautasitandók. Ugyanez áll azon panaszokra nézve, melyekkel szemben a res iudicata kifogása emelhető, vagy a melyeknél a panaszolási jog igazolva nincs, - ha ezek a hiányok nyilvánvalók. A törvényes alaki követelmények hiánya esetében azonban a közigazgatási biróság a panaszt a hiányoknak rövid és meg nem hosszabbitható határidő alatt leendő pótlása végett visszaadhatja.

A közigazgatási biróság a panaszt, a mennyiben azt hivatalból vissza nem utasitja, másolatban a mellékletekkel együtt kézbesitteti a panaszlott hatóságnak és a netalán bepanaszolt magánfeleknek s ezeket az ellenirat (Gegenschrift) záros határidő alatti beadására felhivja. A határidő 14 napnál kevesebb és 60 napnál több nem lehet.

Az ellenirat két példányban nyujtandó be és a mellékletek másolatban is becsatolandók. Az ellenirat másodpéldánya a mellékletek másolatával együtt a panaszlónak kiadatik.

Ha a biróság a szóbeli tárgyalás kellő előkészitésére szükségesnek találja, válasz (Replik) és viszonválasz (Duplik) beadását rendelheti el. Ezen periratok benyujtásának határideje esetről-esetre határoztatik meg, 30 napnál azonban hosszabb nem lehet.

A tárgyalás előkészitése czéljából a biróság az érdekelt felek és hatóságok meghallgatását elrendelheti, valamint a befejezett közigazgatási eljárásra vonatkozó ügyiratokat is bekivánhatja. A hatóságok meghallgatása hivatalos levelezés utján történik. Ha a panasz a hatóságon kivül más magánfelek ellen nem irányul is, a biróságnak ügyelettel kell lennie, hogy az ügyben érdekelt összes egyének meghallgattassanak és alkalom nyujtassék nekik jogaik védelmére.

Az irásbeli előzetes eljárás befejezése után az ügy nyilvános és szóbeli tárgyalásra kitüzetik és az érdekelt hatóságok és felek arra megidéztetnek. A tárgyalás nyilvánosságát a biróság a közerkölcsiség és közrend tekintetből kizárhatja. Ilyen esetekben minden érdekelt félnek joga van ahhoz, hogy részéről a tárgyaláson három bizalmi személy jelen lehessen.

A közigazgatási hatóság képviselőjét (Vertreter der Verwaltungsbehörde) a szóbeli tárgyaláson azon ministerium rendeli ki, a melynek határozata ellen a panasz irányul, vagy a melynek hatáskörébe az ügy tartozik. Ha a panasz a tartomány, kerület vagy község valamely közegének intézkedése ellen irányul, ez rendeli ki képviselőjét.

Az érdekelt feleknek szabadságában áll a szóbeli tárgyaláson személyesen fellépni vagy ügyvéd képviseletével élni. Hatóságok, testületek, községek a személyes fellépés jogát kebelökből kiküldött meghatalmazottak által gyakorolják.

A szóbeli tárgyalás az előadó biró előterjesztésével kezdődik.

Az elnök vezeti a tárgyalást és tartja fenn a rendet. Az elnök hivatalból gondoskodik az ügy teljes felderitéséről. A biróság tagjainak jogában áll kérdéseket tenni.

Az eljárás elleni kifogások, valamint azon inditványok felett, melyek az eljárás folyamán tétetnek, a biróság végzésileg határoz.

A felek vagy képviselőik elmaradása nem akadálya a tárgyalásnak és itélethozatalnak. A szóbeli tárgyalás csak azon esetben halasztható el, ha azt mindkét fél kivánja, vagy ha a tárgyalás folytatásának legyőzhetlen akadályai vannak.

Az itélethozatalt megelőző tanácskozás és a szavazás titkos.

A közigazgatási biróság itéleteit (Erkenntniss) általános szótöbbséggel hozza. Az elnök utoljára szavaz. Az itélet a császár nevében hozatik.

Az itélet a lényegesb indokokkal együtt ugyanazon ülésben élő szóval kihirdetendő; ha ez nem lehetséges, a kihirdetés egy más, a feleknek azonnal tudomására hozandó ülésben történik, de ekkor már az összes indokokat elő kell adni. Az irásban foglalt itélet indokolással együtt, mihelyt lehet, kézbesitendő a feleknek.

Ha a panaszló igényével az itéletben elutasittatik, akkor az eljárási költségekben is egészben vagy részben elmarasztalható. A költségek közigazgatási uton hajtatnak be.

Konok perlekedőket a közigazgatási biróság 5 frttól 1.000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sujthat.

A tárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő, melynek tartalmaznia kell a biróság jelen volt tagjainak, az érdekelt feleknek és képviselőiknek, valamint a közigazgatási hatóságok képviselőinek neveit továbbá az ülés főbb mozzanatainak leirását. A nem nyilvános tanácskozásról és szavazásról külön jegyzőkönyv veendő fel. A jegyzőkönyveket az elnök és a jegyző irják alá.

A közigazgatási biróság itéletével szemben az előbbi állapotba való visszahelyezés jogorvoslatának helye nincs.

Ha a biróság előtti eljárás bármely stádiumában a bepanaszolt közigazgatási hatóság beigazolja, hogy a panaszoló időközben kielégittetett, - az eljárás a panaszló meghallgatása után a biróság által végzésileg megszüntetendő. Az egyszer megszüntetett eljárás ujrafelvételének helye nincs.

Mindezekből kitünik, hogy Ausztriában a közigazgatási hatóságok által elkövetett mindennemű jogsértések ellen lehet panaszt tenni a közigazgatási biróság előtt, de csak az összes közigazgatási hatósági fokozatok kimeritése után és a közigazgatási biróság ekkor is csak arra van jogositva, hogy a törvényellenes közigazgatási határozatot vagy intézkedést feloldja, maga azonban érdemlegesen nem határozhat.

Az előadottakból kitünik, hogy a közigazgatási biráskodás intézménye a különböző államokban nem egyöntetű szervezetben talált elfogadásra. Legvilágosabb bizonyiték erre, hogy az európai államok sorából alig emlithető fel kettő olyan, mely ugyanazon vagy legalább egészen közel fekvő formák szerint rendezte volna be közigazgatási biróságait.

Az e részben uralkodó szétágazottságból azonban mégis két főirányzat bontakozik ki, melyekre a különböző birósági intézményeket visszavezetni lehet, és ezek a rendes és a külön közigazgatási biróságok rendszere.

A rendes biróságok utjáni jogvédelem rendszere, a mint láttuk, az angol közigazgatási biráskodásban jutott a leghatározottabb és legtisztább kifejezésre. De alkalmunk volt egyszersmind meggyőződni arról is, hogy az angol közigazgatási biráskodás, a mennyiben tulajdonképeni alapját a békebirói intézmény képezi, egészen a sajátságos angol viszonyokban gyökerezik s ennélfogva mint annyi más angol intézmény az eltorzulás biztos veszélye nélkül a britt talajból máshová át nem ültethető.

Az olasz közigazgatási biráskodás hasonlóképen a rendes biróságok utjáni jogvédelem rendszerére van alapitva, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy a rendes biróságok csak a közigazgatási intézkedések és határozatok jogi helyessége felett mondhatnak itéletet, ezeknek a biróságok itéletéhez képest való megváltoztatása azonban a közigazgatási hatóságok feladata. Ezzel párhuzamosan némely a törvényben taxative felsorolt közigazgatási vitás kérdések érdemben való eldöntése alsóbb fokon birói formák szerint működő közigazgatási hatóságok, felső fokon pedig az e czélra szervezett külön közigazgatási főtörvényszék hatáskörébe tartozik.

A többi európai államok kivétel nélkül a különbirósági rendszer utján vitték be a jogoltalmat közigazgatásukba.

A bevezetésben foglalt vázlatokra vetett futólagos tekintet azonban mindenkit meggyőzhet arról, hogy a külön közigazgatási biróságok rendszere sem valamely egységes formában jutott oly általános elterjedésre a kontinensen.

Minden nemzet igyekezett saját hagyományaiból és kivált történelmi alapokon épült közigazgatási intézményeiből fejleszteni ki közigazgatási biráskodását, s ezen eljárásnak az lett a következése, hogy ma ugy a birósági szervezet, különösen a fokozatok száma és összetétele, valamint a hatáskör és eljárás tekintetében is messze menő különbségek fordulnak elő az egyes államok közigazgatási biróságai között. Vannak nevezetesen egyetlen fokú (Ausztria), kétfokú (Francziaország, Baden, Würtemberg stb.) és háromfokú biróságok (Poroszország, stb.); vannak olyanok, melyek minden fokozatban kizárólag hivatásszerű elemekből vannak összetéve (Francziaország, Bajorország) és olyanok, melyekben a választott elemek részére az alsóbb fokon többé-kevésbbé jelentékeny befolyás van biztositva. Egy közös szervezeti vonása mindezen különböző intézményeknek mégis van; és az abban áll, hogy a legtöbb államban az alsó fokon olyan testületek végzik a közigazgatási birói teendőket, melyek e mellett közigazgatási hatósági teendőket is végeznek; felsőbb fokon pedig külön közigazgatási főtörvényszékek működnek.

Némely biróságoknál elvi általánositás (Ausztria), másoknál esetekkénti előszámlálás utján van a hatáskör megállapitva (Francziaország, Poroszország stb.); Ausztriában csak az utolsó fokú közigazgatási döntés után, egyebütt az esetek természetéhez képest, már a különböző alsóbb fokú döntések ellen van helye a birói közbeavatkozásnak, sőt némely ügyekben előzetes közigazgatási intézkedés vagy határozat közbejötte nélkül, egyenesen és közvetlenül a biróság előtt veszi kezdetét az eljárás.

Mindezeknél tárgyunkra nézve nem kevésbbé fontos azon eltérés, mely a különböző közigazgatási biróságok között a birói joghatóság tekintetében áll fenn, a szerint, a mint azok érdemben döntő (Francziaország, Poroszország stb.) vagy csak megsemmisitő hatalommal (Ausztria) vannak felruházva. Nagy horderejű pedig ezen különbség különösen azért, mert ez ismét két egymástól lényegesen eltérő rendszernek vált kiindulási pontjává: az érdemben döntő és megsemmisitő joghatósággal biró külön biróságok rendszerének.

Ezek szerint tehát a közigazgatási biráskodásnak ma tulajdonképen három főrendszere van, u. m.:

a rendes biróságok rendszere;

az érdemben döntő joghatósággal felruházott több fokú külön biróságok és a megsemmisitő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság redszere.

Az 1883-ban létrehozott magyar pénzügyi közigazgatási biróság tulajdon képpen egyik rendszer keretébe sem illeszthető be. Az mint érdemben döntő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság inkább egy új fajt látszik képezni e közigazgatási birósági rendszerek között.

Mielőtt a törvényjavaslat szerkesztésénél elfoglalt álláspontomat körülményesen indokolnám, szükségesnek tartom előrebocsátani azon okokat, melyek miatt az érdemben döntő két fokú külön biróság rendszerét fogadtam el kiindulási pontul.

A rendes biróságok utjáni jogoltalom rendszerét nem fogadhattam el mert a közigazgatási és a magánjogi vitás kérdések természete között lényeges különbség van, a mennyiben az utóbbiak kizárólag az egyeseket és testületeket érdeklik, mig az előbbiek igen gyakran közeli érintkezésben és nem ritkán szoros összefüggésben állanak az állami közérdekkel; ezeknek tárgyalására és eldöntésére tehát rendes biróságaink az igazságszolgáltatásnak a közigazgatás többi ágaitól lett elválasztása óta sem elégséges gyakorlati szakismerettel, sem megfelelő közigazgatási érzékkel nem birnak.

Eltekintve azon káros visszahatástól, melyet a közigazgatási vitás kérdések tárgyalásának és eldöntésének a rendes biróságokra ruházása maguknak ezen biróságoknak tulajdonképeni működésére, s az igazságszolgáltatás és a közigazgatás többi ágai között az 1869:IV. törvénycikk alapján megszilárdult állapotokra gyakorolna: fel kell emlitenem még, hogy ezen rendszer behozatala mellett kizáratnék a választott elemek közreműködése a biráskodásban, s hogy a rendes biróságok személyzeti létszámának tetemes felemelése válnék szükségessé.

Ezen általános szempontokon kivül, melyek a rendes biróságok utjáni védelemnek bármely alakban való behozása ellen szólank, a rendes biróságok utjáni jogoltalom angol formáját sem állithattam fel mintaképül azért, mert annak, mint már megjegyeztem, majdnem összes lényeges előfeltételei hiányoznak állami életünkben; olasz formáját pedig azért, mert a jogi helyesség kérdésének az intézkedés vagy határozathozataltól való elválasztása s ez utóbbi feladatnak folytatólagosan az eljárt hatóságra ruházása igen bonyolódottá és hosszadalmassá tenné a vitás ügyekben való eljárást.

A megsemmisitő joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság rendszerének mellőzéséhez azon tekintet szolgáltatta a döntő indokot, hogy az intézkedés vagy határozat egyszerű megsemmisitése sem az egyesek és testületek, sem pedig a közérdek részére nem biztosithatna kellő oltalmat.

Hozzájárultak ehhez: hogy miután ezen rendszerben a birói védelem alkalmazásba vételének a dolog természetéhez képest csak az utolsó fokú közigazgatási döntés ellen lehet helye, az ügyeknek esetleg többször végig kellene menniök a nem csekély számú közig. hatósági fokozatokon, mielőtt bevégzett dolgokká válhatnának; hogy a hosszadalmas eljárásból származó késedelem és bizonytalanság megbénitaná a közigazgatás gyorsaságát és hatályát s veszélyeztetné az egyesek és testületek jogait és érdekeit; hogy egyetlen biróságnak az állami központon szervezése nehezen hozáférhetővé és túlságosan költségessé tenné a jogoltalmat; hogy alkalmas választott elemek nem vonathatnának be a birósági működésbe; hogy az eljárásnak a fejlettebb jogélet által követelt leglényegesebb garantiái, különösen pedig a szóbeliség és közvetlenség előnyei illuzóriusokká válnának az oltalomkereső felekre nézve, s végre, hogy egyetlen biróság felállitása esetében a személyzet létszáma túlságosan nagy és ennélfogva a biróság működésében nehézkes s az államra nézve túlságosan költséges lenne.

A megsemmisitő hatóság természetéből meritett ellenvetéstől eltekintve, főkép a megsemmisitő birói joghatósággal felruházott egyetlen fokú külön biróság rendszere ellen felhozott ellenérvek miatt kellett mellőznöm a törvényjavaslat elkészitésénél az érdemben döntő joghatósággal biró egyetlen fokú külön biróság rendszerét is, daczára annak, hogy a 10 év óta ezen alapon működő magyar pénzügyi közigazgatási biróság megfelelt a hozzá kötött várakozásoknak.

Az előadottakból folynak az indokok, melyek azon ellhatározásra birtak, hogy a törvényjavaslat szerkesztésénél az érdemben döntő joghatósággal felruházott több (két) fokú külön biróság rendszerét fogadtam el alapul.

Ezen elhatározásra azért kellett jutnom, mert az összes megoldási módok közül különösen az érdemben döntő joghatósággal felruházott több (két) fokú külön biróság rendszerét találtam olyannak, melynek keretében a biróság szervezete a függetlenség és gyakorlati szakképesség és a kifejlett közigazgatási érzék közös alapjaira volt fektethető; következőleg, melyben a törvény, rendelet és szabályrendelet tárgyilagos végrehajtása a czélnak megfelelően biztositható s a melyben az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek védelme s a közigazgatás gyorsaságának és hatályának integritásában nyilatkozó állami közérdek legbiztosabban és kölcsönösen kielégithető.

Figyelembe kellett vennem ezen kivül, hogy csak a megoldás ezen módja mellett lehetett azon másik czélt is elérni, hogy a biróságban alkalmas választott, nem hivatásszerű elemek közreműködése is biztosittassék, hogy az eljárásban létesitett garantiák a felekre nézve könnyen hozzáférhetőkké tétessenek, s végre, hogy a biróság működése a jóság követelményén kivül a gyorsaság és olcsóság igényeinek, és pedig nemcsak az oltalomkereső egyesek és testületek, de az állam szempontjából is, megfelelő legyen.

Röviden összefoglalva ezek voltak a főszempontok, melyek azon elhatározásra birtak, hogy a közigazgatási biráskodás feladatának érdemben döntő joghatósággal biró két fokú külön biróságra ruházását hozzam javaslatba.

Mielőtt magának a szorosabb értelemben vett szervezet ügyének fejtegetésébe bocsátkoznám, meg kell még jegyeznem, hogy a kérdésnek ezen értelemben leendő megoldása mellett nyilatkozott az ügygyel eddigelé foglalkozott hazai szakértők túlnyomó többsége s egészben véve az általam elfoglalt álláspontra helyezkedett az 1882. évi magyar jogászgyülés is a közigazgatási biráskodást tárgyazó nagyfontosságú kijelentésében.

Félreértések kikerülésére megjegyzem még, hogy a törvényjavaslat elkészitésénél gondosan óvakodtam idegen intézményeknek czéltalan átültetésétől és különösen oda törekedtem, hogy jövendőbeli közigazgatási biráskodásunk az elfogadott rendszer keretén belől ugy egészében, mint részleteiben történeti alapokon alakult közigazgatási jogrendszerünkből fejlesztessék ki, következőleg ezzel teljes harmoniában álljon és maradjon.

Részletes indokolás

I.
Az Első Részhez

A közig. biróságok szervezetéről

Az 1-31. §-okhoz

A szorosabb értelemben vett birósági szervezet megállapitásánál kiváló gondot és figyelmet, forditottam arra, hogy az alakitandó testületek a lehetőségig birósági jelleggel birjanak; mindazonáltal nem hajtottam túl ezen elvnek alkalmazását oly irányban és mértékben, hogy a biráskodás a közigazgatástól már az alsó fokozatban teljesen elszigeteltessék, mert az ilyen szervezet állandólag fenyegetné az állami közérdeket a nélkül, hogy az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek védelmére teljesen kielégitő biztositékokat szolgáltatna.

Valamely testületnek birói jellegét, a mint tudjuk, az eljárásban keresendő biztositékon kivül a tagok szakképessége, függetlensége és állandósága adja meg. A szakképességet a közigazgatási biróságok körében a közigazgatási és jogi ismeretek (elméleti és gyakorlati) teljessége alkotja, az állandóságot és függetlenséget pedig az élethossziglan való alkalmazás és az elmozditásnak a kormány hatalmi körén kivül eső önálló fegyelmi biróságok hatáskörébe való utalása biztositja.

A törvényjavaslatban tervezett felső közigazgatási biróság szervezetében a felsorolt összes követelmények érvényre jutottak, az tehát a szó igazi értelmében valóságos birósági jelleggel felruházott testület.

Az elsőfokú biróság szervezetében nem sikerült a birósági jelleget hasonló módon és mértékben érvényre juttatnom, mert a dolog természeténél fogva az állami közérdeket csak azon hivatali közeg képviselheti hatályosan a biróságban, ki annak védelmére a közigazgatás keretében is legelső sorban van hivatva; kikerülhetetlen volt tehát, hogy az elsőfokú biróság élére elnökül a főispánt hozzam javaslatba.

De nem lehetett a birósági jelleget az elsőfokú biróság szervezetében teljesen kidomboritanom azért sem, mert a szakképességet a közigazgatás terén az ennek körében összefolyó viszonyok sokfélesége és sajátságos voltánál fogva csak az annak problemáival való állandó és hivatásszerű foglalkozás emelheti fel azon szinvonalra, melyen az azt képviselő közegek a közigazgatás és biráskodás czéljait egyaránt kielégitőleg működhetnek. A közérdeknek s az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek koczkáztatása nélkül tehát nem térhettem ki azon szükség elől sem, hogy a közigazgatási és jogi szakképesség képviseletének az elsőfokú biróságban az alispánra (polgármesterre) és tiszti főügyészre, illetőleg helyetteseikre, tehát - oly hivatali közegekre való ruházását javasljam, kik mint sarkalatos tisztviselők a közigazgatás intézésébe lényegesen lefolynak s a kik ezen minőségüknél fogva, a birósági jelleg többi követelményeivel, különösen pedig a függetlenség biztositékával csak oly kevéssé vannak felruházva mint a főispán s azzal a közigazgatási érdek hátránya és veszélyeztetése nélkül aligha lesznek teljesen felruházhatók a jövőben is.

Hogy ily helyzetben módokról kellett gondoskodni, melyeknek segitségével az elsőfokú biróság elnökénél és hivatásszerűen működő tagjainál a függetlenség hiányának káros hatása ellensúlyozható legyen: az egészen természetes. Egyfelől tehát ezen körülmény szolgáltatta a kiindulási pontot a törvényjvaslatban foglalt azon intézkedéshez, mely szerint a biróságba nem hivatásszerű független választott elemek felvétele is tervbe vétetett és pedig oly mértékben, mely azoknak határozott számszerű többséget biztosit a hivatásszerűen működő kinevezett tagokkal szemben. Nem kicsinyelhető módjai e részben a bajok elháritásának azon, a hatályos jogvédelmet minden irányban kellőleg biztositó intézkedések sem, melyek az eljárásról szóló Harmadik Részben foglaltatnak.

Tagadhatatlan tény azonban, hogy a törvényjavaslatban formulázott elsőfokú biróság még ezen biztositékokkal környezve sem léphet fel a függetlenség egész mértékének jogos igényével; kötelességemben álló dolognak találtam ezért arról is gondoskodni, hogy az elsőfokú biróságok által tárgyalt ügyek végeldöntés végett felebbezés vagy felülvizsgálat rendjén minden esetben felvihetők legyenek a felső közigazgatási birósághoz.

Ezek azon főbb indokok, melyekre támaszkodva az elsőfokú biróság szervezetét a törvényjavaslatban körülirt módon kellett megállapitanom daczára annak, hogy a megoldásnak más módjai is kinálkoztak. Ilyenek különösen: a közigazgatási szervezet körén kivül álló, teljes birósági jelleggel felruházott elsőfokú biróság külön szervezése; továbbá az elsőfokú birósági teendőknek a közigazgatási bizottságra, vagy pedig a törvényhatósági bizottságnak kizárólag választott elemekből alakitandó albizottságára való ruházása.

Hogy a közigazgatástól teljesen elszigetelt független elsőfokú biróságok felállitását miért nem fogadhattam el: azt már fennebb érintettem; csak arra kell még rámutatnom, hogy az európaszerte alakitott elsőfokú közigazgatási biróságok között eddigelé csak egy volt olyan, mely a közigazgatástól teljesen elválasztva végezte működését s a melynek elnöke és kinevezett tagjai a szakképességen kivül a függetlenség és állandóság követelményeivel is teljes mértékben fel voltak ruházva, - az 1875-ben felállitott porosz Bezirks-Verwaltungs-Gericht s hogy ez az egy is már 1883-ban, tehát alig 8 évi működés után a „Bezirks-Ausschuss”-szal (középfokú közigazg. hatósággal) összeolvasztatott s az ennek folytán keletkezett új organum hatáskörébe, a régi szerveknel ugy közigazgatási, mint birósági teendői összevonattak.

Az elsőfokú birósági teendőknek a közigazgatási bizottságra ruházását nem hozhattam javaslatba, mert ezen testület a kebelében működő szakközegek jelentékeny részének egyoldalúsága és kivált tagjainak tulságos nagy száma miatt alkalmatlan arra, hogy mint biróság czélszerűen működhessék. Legjobb bizonyitékát képezi ezen állitásomnak azon tény, hogy a hány közigazgatási ügy szabályoztatott 1876. óta a törvényhozás által, majdnem ugyanannyi (új hatósági fokozat szerveztetett az egyik-másik körben felmerülő vitás kérdések tárgyalására és eldöntésére.

Még kevésbbé lett volna czélra vezető a törvényhatósági bizottságnak egy albizottságát állitani oda elsőfokú biróságul, minthogy ezen albizottság a függetlenséget kivéve, a birósági jelleg kellékeivel nem birna.

Mindezen megoldási módozatokat tehát épen úgy nem fogadhattam el alapul az elsőfokú biróság szervezetének megállapitásánál, mint nem helyezkedhettem a közigazgatási szervezettől különválasztott teljesen független külön biróság álláspontjára.

Az 1. § szerint minden törvényhatóságban külön elsőfokú biróság van tervbe véve. Tekintettel arra, hogy a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt ügyek forgalma előreláthatólag csak kevés törvényhatóságban lesz oly nagy, hogy a biróság számára állandólag elegendő munkát lenne képes szolgáltatni, ezen intézkedés főként abban találja indokolását, hogy a szóbeliség és közvetlenség utján könnyen és kevés költséggel igénybe vehető legyen s hogy a helyi ismeretet minden biróságban magáról a biróság területéről vett választott elemek képviseljék.

Minthogy azonban nincsen kizárva annak a lehetősége, hogy a munkaanyag egyes törvényhatóságokban, ezek között nevezetesen a székes fővárosban, tetemesen felszaporodhassék: a beállható zavarok és hátramaradás kikerülésére szükségesnek találtam a 4. §-ba oly rendelkezést venni fel, melynek folytán az illető törvényhatóságokban szükség esetében egy második tanács alakittathassék, mely az elsővel párhuzamosan végezze a birósági teendőket.

A 2. és 3. §-ok a biróság elnökéről és tagjairól intézkednek.

A főispánnak az elsőfokú biróság élére állitását különösen azon szempont követeli, hogy az állami közérdeknek a biróságban hatályos képviselet biztosittassék. A jelzett feladatot csak oly közeg oldhatja meg sikeresen, ki megbizatását a kormánytól nyeri s ennek következtében alkalmas arra, hogy a kormányzat szellemének megfelelően működhessék. Figyelmet érdemel az is, hogy a főispán, ki a közigazgatás körében intézkedő és rendelkező hatalommal nem igen bir, a ki tehát a tett intézkedésekért és hozott határozatokért nem felelős, épen a jogvédelem előnyére sokkal érdektelenebb, tárgyilagosabb vezetője a biróságnak, mint például az alispán vagy polgármester, ki nemcsak hogy önmaga intézkedik és határoz, de a legtöbb esetben közvetlen felügyelő s nem egyszer felebbviteli hatósága azon többi hatóságoknak, melyeknek intézkedései és határozatai ellen az elsőfokú közigazgatási biróságok előtti eljárásnak legsürűbben van helye. Ide járul, hogy a főispán elnöksége legalkalmasabb közvetitő arra is, hogy a közigazgatási hatóságok és biróságok között létrehozza és fentartsa azon összeköttetést és összhangot, melynek hiányában a közérdekre s az egyesek és testületek jogaira és érdekeire egyaránt károsan ható surlódások és összeütközések támadnának. A főispán elnöksége végre csak fokozza a testület tekintélyét a nagy közönség előtt s a biróság tagjaival és a közigazgatási hatóságok és közegekkel szemben. De a főispánnak az elsőfokú közigazgatási biróság élére állitása a közigazgatás szempontjából is kivánatos; mert ezzel bő alkalma nyilik a közigazgatás terén minden irányban őt megillető ellenőrzés hatályos gyakorlására.

Az elsőfokú biróságnak hivatásszerűen működő tagjairól megemlékeztem már. Emlitettem nevezetesen, hogy azoknak, hacsak az előttünk álló kettős czélt koczkáztatni nem akarjuk, a tényleges közigazgatási szolgálat köréből kell kikerülniök s hogy részemről a közigazgatási szakismeret képviseletére vármegyékben az alispánt, városokban a polgármestert, illetőleg ezek helyetteseit (vármegyékben a főjegyző, városokban az alpolgármester, első tanácsos vagy a főjegyző), a jogi szakismeret képviseletére pedig a tiszti főügyészt, illetőleg helyettesét tartom leginkább hivatottnak. Ilyennek tartom ezen közegeket, mert általánosan ismert dolog, hogy a nevezett tisztviselők a törvény értelmében teljes elméleti és gyakorlati képzettséggel birnak a közigazgatási, illetőleg a jogi szakban s mert a kétféle szakképességnek náluk hivatottabb képviselői a közigazgatás körében hivatali állásuknál fogva legalább nincsenek, sem a vármegyei, sem a városi közigazgatási hivatali szervezetek kebelében.

A törvényjavaslat 9. § első bekezdésébe iktatott azon intézkedés, melynél fogva a tisztviselők mint birósági tagokkal szemben a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot csak a felső közigazgatási biróság rendelheti el: a biróság függetlenségére és szabadságára irányuló törekvésben leli magyarázatát.

Minthogy azonban a felső közigazgatási biróság fegyelmi hatósága az elsőfokú biróság kinevezett tagjaival szemben csak a vizsgálat elrendelésére terjesztetett ki, oly eszközről is kellett gondoskodnom, melynek segitségével a felső közigazgatási biróságnak az elsőfokú biróságokra való hatása, a mennyire lehetséges, biztositható legyen. Ezen czélból vettem fel a törvényjavaslatba a 10. §-t, melynek értelmében a felső közigazgatási biróság az elsőfokú biróság tagjai ellen rendbüntetést alkalmazhat.

Az elsőfokú közigazgatási biróság rendes és helyettes tisztviselő tagjainak többi hivatali viszonyaira, különösen pedig az azok javadalmazására és kiküldetési díjaira vonatkozó intézkedések (6. és 7. §-ok) bővebb indokolást alig igényelnek. Ezekre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg tehát, hogy a tiszti javadalmazás emelésének e czímen annál kevésbbé lehet helye, mert a közigazgatási biróságok felállitásával ezen irányban alig történik egyéb, minthogy a teendők egy része a közigazgatási hatáskörből a birósági hatáskörbe helyeztetik át, s ennélfogva azon tisztviselők, kik eddig mint közigazgatási közegek végezték ezen feladatokat, jövőben mint az elsőfokú biróság tagjai lesznek hivatva azokkal foglalatoskodni. Ugyanezen körülményben találják magyarázatukat a 14. és 15. §-okban a jegyzőkünyvvezetés és a segéd- és kezelőhivatali teendők végzésére vonatkozó rendelkezések is.

A választott rendes és póttagoknak száma azért lett a 2. §-ban három-háromra tervezve, hogy egyfelől ezen az uton a független elemeknek túlsúly biztosittassék a testületben és másfelől a tájékozatlanság és felületesség ezen elemek túlságos száma folytán a biróságban uralkodóvá ne váljék. A dolog természetéből folyik, hogy a választott tagoktól szakszerű minősitést kivánni nem lehet, s hogy azoknak működését a biróságban bizonyos meghatározott időtartamhoz kellett kötni.

Nem szenved kétséget, hogy az általam tervezett elsőfokú közigazgatási biróság működése csak ugy valósithatja meg a hozzá fűzött reményeket, ha azok, kiket az abban való közreműködésre a közbizalom ki fog jelölni, a maguk részéről is minden lehetőt elkövetnek feladatuk pontos és lelkiismeretes teljesitésére. Pedig a ki a magyar közélet mai állapotát közvetlen szemléletre alapitott tapasztalásból ismeri, igazat kell hogy adjon nekem abban, hogy hazánkban a nemes kötelességérzetből teljesitendő szolgálatok iránti buzgóság, - az önkormányzati készség - kétségen kivül mindnyájunk őszinte sajnálatára ujabb időben tetemesen megfogyatkozott. Ha tehát a czél sikerét koczkáztatni nem akartam, módokról kellett gondoskodnom, melyek felébreszszék az alvó, és pótolják a fogyatékos közszellemet, s ekkép lehetővé váljék, hogy a választott elemek közreműködése a biróságban üdvös és valóban hasznothajtó legyen.

Ily módokul, eszközökül kinálkoztak: a vonakodóknak a politikai jogok gyakorlatában való korlátozása, a községi adók vagy más tartozások időleges felfokozásával való sujtása és a közreműködésnek meghatározott ellenszolgáltatásokkal való összekötése.

A politikai jogok gyakorlatának korlátozása és az anyagi hátránynyal való sujtás - bárminő alakban jelentkezzék is az utóbbi - a kényszerrendszabályok természetével birnak, s mint ilyenek véleményem szerint önmagukban nem alkalmasak arra, hogy a polgárok jó indulatát a közügyeknek megnyerjék és biztositsák. Ezen állitásomnak, a politikai jogok gyakorlatában való korlátozás tekintetében legjobb bizonyitéka, hogy a közigazgatási bizottsági tagok jelentékeny része csak lanyhán tesz eleget kötelességének, daczára annak, hogy a törvény (1876:VI. tc.) az ülésekből huzamos időn át tartó elmaradást a tagsági jog elvesztésével, sőt némely esetekben egyszersmind a választhatósági képesség időleges felfüggesztésével is sujtja. A másik irányban bizonyitékot szolgáltat azon körülmény, hogy a községi törvény szerint azon községi lakos, ki a birói tisztet alapos mentségi okok hiányában elvállalni és viselni vonakodik, 100 frtnyi birság lefizetésére van kötelezve, s azért a vagyonosabb és értelmesebb elem mégis állandólag kivonja magát ezen közszolgálati kötelezettség teljesitése alól.

Szemben ezekkel az ellenszolgáltatás nyujtása, illetőleg a választott tagoknak napi- és kiküldetési díjakkal való ellátása, tapasztalás szerint, alkalmas eszköz arra, hogy élénkitse és emelje a közszolgálati kötelesség teljesitésének érzetét. Utalok ennek igazolására az adó-kivető és az adó-felszólamlási bizottságok működésére, melyeknek választott tagjai napidíjakkal vannak ellátva, s a melyeknek működésében az önkormányzati készség és buzgalom alig hagynak fenn valami kivánni valót, legfőképpen bizonyára azért, mert a napidijakban a közreműködéssel járó készkiadásuk legalább megközelitőleg megtérülnek. Ezen indokok birtak arra, hogy a választott tagok részére napi és utazási dijak biztositását hozzam javaslatba. Javaslatba kellett hoznom a választott elemek számára a napi és utazási díjak biztositását azért is, mert méltányosan és siker reményével csakis ezen intézkedéssel kapcsolatosan vehettem fel a törvényjavaslatba a közszolgálati kényszernek a választott tagokra való alkalmazását (5. §), s mert a díjazás mellőzése esetében tarthatlan lenne a 8. és 9. §-okban foglalt azon rendelkezés, melylyel a törvénynek a jogi és fegyelmi felelősséget tárgyazó intézkedései a választott tagokra is kiterjesztetnek. Ezen felelősség hiányában pedig a választott elemeknek a biróságba bevitele esetleg még káros is lehetne a közérdekre, s az egyesek és testületek jogaira és érdekeire. Nehogy azonban a fegyelmi felelősség megállapitása bármi tekintetben bénitólag hasson vissza a választott tagok függetlenségére: a 9. §-ban gondoskodnom kellett, hogy az ellenük felmerülő fegyelmi ügyekben csak a kormány hatalmi körén teljesen kivül álló birói hatóság járhasson el és mondhasson itéletet.

Minden bizonynyal fokozni fogja az önkormányzati elemeknek a biróságban részvételét és hatását a 12. és 13. §-okba beiktatott azon intézkedés, mely szerint a választott tagok is megbizhatók lesznek az előadói teendők végzésével és kiküldetésével teljesitésével.

Az alsófokú biróság határozatképessége (11. §) azért köttetett az elnökön kivül az alispán (polgármester) és tiszti ügyész, illetőleg ezek helyetteseinek és legalább két választott tagnak jelenlétéhez, hogy minden ügy eldöntésébe a biróság összetételénél alapul vett mind a három tényező (közigazgatási, jogi és helyi imeret képviselői) szükségképen befolyjanak.

Az előadói teendők teljesitésére és a kiküldetések foganatositására a 12. és 13. §-ok értelmében rendszerint a tiszti főügyész, illetőleg annak helyettese lesz hivatva. Alig szenved kétséget, hogy ezen feladatok megoldására a nevezett közegek már hivatali létviszonyaiknál fogva legalkalmasabbak és legtöbb idővel is rendelkeznek. Minthogy azonban a közigazgatásnak az állami élet egész körére kiható terén gyakran merülhetnek fel oly ügyek, melyeknek tárgyalása nem annyira jogi, mint inkább specifikus közigazgatási szakismeretet igényel, nyitva kellett hagynom az utat arra is, hogy ilyen esetekben az alispán és polgármester, illetőleg ezek helyettesei is végezhessék az előadói teendőket.

A felső biróság szervezetének megállapitásánál nem találkoztam annyi nehézséggel, minők az alsófokú birósági szervezet megállapitása körül fenforognak; mert nem lehet kétség arra nézve, hogy a felső biróság tagjait a kormány előterjesztésére Ő Felsége nevezze ki; hogy az illető birák felerésze a birói és másik felerésze a magasabb közigazgatási hivatalok viselésére elméletileg és gyakorlatilag képesitett egyének sorából vétessék; hogy a biróság elnöke tanácselnökei és itélőbirái a legfőbb rendes biróság hasonló állású tagjaival egyenlő ranggal, és jeleggel birjanak, s hogy azok hivatali viszonyai, különösen pedig jogi és fegyelmi felelőssége a legfőbb rendes biróság tagjaival teljesen összevágólag szabályoztassék; röviden kifejezve, hogy a felső közigazgatási biróság szervezete a rendes biróság analogiájára alkottassék meg.

A törvényjavaslat 16-23. §-aiban foglalt rendelkezések minden tekintetben megfelelnek ezen feltételeknek és követelményeknek, a mennyiben az általam tervezett felső közigazgatási biróság szervezete, a hivatás különbözőségéből folyó eltérésekkel, megfelel a kir. Curia szervezetének.

A szervezet részleteit tárgyazó egyes §-okat illetőleg: csak a 17. § harmadik bekezdésére kell megjegyeznem, hogy a felső közigazgatási biróság tagjainak létszámát véglegesen, vagy bár hosszabb időre most már megállapithatónak nem tartom. Ennélfogva már csak az esetleg sürű egymásutánban bekövetkezhető törvénymódositások kikerülése szempontjából is, czélszerűbbnek véltem azt az intézkedést a javaslatba felvenni, hogy a birósági személyzet létszámában szükségesnek mutatkozó változtatások esetről-esetre az évenkénti költségvetési törvény keretében nyerjenek elintézést.

A 17. § első és második bekezdésének azon rendelkezései, hogy a hivatali létszámot előzetesen a ministerium állapitja meg, s hogy a létszám első megállapitásánál a megfelelő jelleggel és illetménynyel a pénzügyi közigazgatási biróság tagjai is számitásba veendők: egészen a helyzet természetéből folyó rendelkezések.

Az elnökök, tanácselnökök és itélő-birák kinevezését azért kellett az egész ministerium előterjesztéséhez kötnöm (18. §), mert a közigazgatási biróság működése a közigazgatás összes ágaira kiterjed, s ennélfogva legmegfelelőbbnek látszik azon eljárás, hogy az előterjesztés jogát az összes ministerek együttesen gyakorolják.

A 18. § intézkedései közül kiváló figyelmet érdemelnek még a biráknak a közigazgatási és jogi szakképesség alapján foganatositott két csoportra osztását s a képesitettség mértékének mindkét irányban eszközölt szabatos meghatározását és körülirását tárgyazó rendelkezések.

A birói állásokra vonatkozó minősitésnek a §-ban végrehajtott kettéosztása abban találja indokolását, hogy a biróság működésében a jogosság és a közigazgatási czélszerűség szempontjai egyformán és teljesen érvényre juttathatók és kibékithetők legyenek. Idejárul, hogy ezen intézkedésnek az egyenlő arányra vonatkozó része egyszersmind az egyetlen biztositékot képezi, mely az állami közérdek védelmére a biróság függetlenségének koczkáztatása nélkül - magába a szervezetbe befoglalható volt.

A jogi szakot képviselő birói tagok minősitését azért kellett a curiai birákéval egyenlőnek vennem, mert ők a curiai birákéval egyenlő feladatot vannak hivatva teljesiteni. De a közigazgatási élet köréből kikerülő birói tagokra nézve sem érhettem be egyszerűen azon mérték felállitásával, melyet törvényeink a magasabb közigazgatási hivatalok viselésére előszabnak, hanem szükségesnek találtam ezen kivül még a közigazgatási gyakorlat terén meghatározott fokozatokban töltött bizonyos szolgálati idő (5 év) kimutatását is, hogy a biróság feladata teljesitésére ez által is képesebbé tétessék, s hogy annak hatása és tekintélye ez által is fokoztassék.

A felső közigazgatási biróság elnökei és birói tagjainak hivatali viszonyai, különösen pedig azoknak jogi és fegyelmi felelőssége és nyugdijazása a kir. Curia hasonló állású tagjaival megegyező szabályozást nyertek az által, hogy a 19., 20., 21. és 23. §-ok szerint az ide vonatkozó törvények és szabályok némely, a dolog természetében fekvő eltérésekkel, a felső közigazgatási biróság tagjaira is kiterjesztendőknek nyilvánittattak.

A 24. § értelmében a biróság két osztályban (általános közigazgatási és adó- és illetékügyi osztály) lesz hivatva teljesiteni működését. Ezen intézkedés felvételét a törvényjavaslatba az adó- és illetékügyek fontossága, illetőleg azon szempont tette kivánatossá, hogy azon nagy kiterjedésű területen, melyet a közigazgatás körében az állami pénzügyek képeznek: az áttekintés világosabbá s a judikatura egysége biztossá tétessék. Igen természetes, hogy a biróság működésének ily módon tett berendezésénél figyelmet kellett forditanom arra, nehogy annak következtében magának a biróságnak egysége veszélyeztessék. Ugyanezért gondoskodtam arról is, hogy a működés kettéosztása csak az adó és illetékügyi osztálynak közvetlenül a másodelnök vezetése alá helyezésében, és a döntvények alkotása körüli külön eljárásban jusson kifejezésre, - tehát ne terjedjen tovább, mint az elérendő czélok mulhatatlanul kivánják.

A közigazgatás természetével nem lévén összeegyeztethető, hogy az ügymenetben hosszasabb időre kiható szünetelés következhessék be: a törvénykezési szünidőről szóló törvénynek a felső biróságok tagjaira leendő kiterjesztését nem hozhattam javaslatba, s ennélfogva nem volt más hátra, mint oly intézkedést foglalni a törvényjavaslatba (20. §) mely szerint az elnök, másodelnök, tanácselnökök és birák évenként 6 heti szabadságidőt vehetnek igénybe. A szabadságidő engedélyezése körüli eljárás az ügyrendben lesz részletesen szabályozandó.

A teljes ülések és osztályülések tartásához megkivántató határozatképes számnak az illető tagok kétharmad részében való megállapitására (25. §) az azon ülésekben tárgyalandó ügyek természetében és fontosságában találja indokolását.

A felső közigazgatási birósági tanácsülések határozatképességének szabályozásánál azon előzményből indultam ki, hogy az elnökkel együtt öt tagból kell alakulniok a kir. Curia azon tanácsainak is, melyek a képviselőválasztói jogosultság körül felmerülő vitás kérdésekben eljárnak. Minthogy azonban ezen intézkedés merev alkalmazása mellett esetleg vagy a birák létszámát kellene igen magasra emelni, vagy pedig az ügymenetben állhatnának elő hátramaradások, tekintettel arra, hogy a közigazgatási biróságokhoz tartozó ügyek egy része csekélyebb fontosságú: szükséges volt a törvényjavaslatba oly intézkedést is felvenni, melynek értelmében, a belügyminister felhatalmaztatik, hogy a birósági hatáskörbe sorozott ügyek bizonyos köreire és eseteire nézve a felső birósági tanácsok határozatképességét az ügyrendben vagy külön rendelet utján 5 tagról 3-ra leszállithassa.

Az elsőfokú biróságok és a felső közigazgatási biróság tagjainak az egyes ügyek tárgyalásából és eldöntéséből való kizárását, és a rendszerinti birói illetőségnek az elsőfokú biróságok körében való kivételes átruházását tárgyazó 26. §-t, mely némi indokolt eltéréssel az 1868:LIV. tc. 56. és 57. §-ainak a közigazgatási biróságokra való kiterjesztését foglalja magában, azért vettem fel a törvényjavaslatba, hogy a birósági eljárás tárgyilagossága és függetlensége ez úton is emeltessék.

A törvényjavaslat „Első Rész”-ében foglalt többi §-ok (27., 28., 29., 30., 31.) a birósági eskü, a biróságoknak egymáshozi viszonya, a birósági megkeresések teljesitése és az ügyrend tárgyában bővebb indokolást nem igényelnek.

II.
A Második Részhez

A közigazgatási biróságok hatásköréről

I. fejezet
Általános határozatok

A 32.-41. §-okhoz

A közigazgatási biróságok hatáskörének megállapitása a közigazgatási biráskodás kérdésének legvitásabb és legnehezebben szabályozható része.

Az európai államok e tekintetben is különböző, sőt egymástól lényegesen eltérő utakon kisértették meg a feladat megoldását. Azok törvényhozásában két főirányzat jutott e tekintetben érvényre: a hatáskörnek elvi általánositás és az ügyek és esetek szerinti előszámlálás útján való meghatározása. A közigazgatási biróságok hatáskörének elvi általánositás útján való megállapitásához Olaszország és Ausztria folyamodtak; Olaszország a közigazgatási birói joghatóságot a magán és politikai jogok körére szoritotta, Ausztria pedig a hatáskör kifejezésére szolgáló formulához a birósági eljárás keretéből egyáltalában kizárt ügyeknek és eseteknek egy nem ugyan terjedelmes, de eléggé fontos és jelentékeny sorozatát csatolta. A többi európai államok az ügyek és esetek felsorolásával (taxatio, specificatio) irták körül közigazgatási biróságaik hatáskörét, és ezen módszer szerint van a magyar pénzügyi közigazgatási biróság hatásköre is szabályozva.

Ezen képződésben ölelték fel és tárgyalják a kérdést a szakkörök és a szakirodalom. Hazai szakférfiaink közül legtöbben az elvi általánosítás mellett foglaltak állást; találkoztak azonban közöttük olyanok is, kik határozottan a taxatio rendszere mellett nyilatkoztak, és még nagyobb számmal olyanok, kik a dologban elvi szempontokat nem keresve, a hatáskör szabályozását a czélszerűség tekintetéből megitélendő alárendelt fontosságú törvényszerkesztési feladatnak igyekeztek feltüntetni. Az 1882. évi magyar jogászgyülés nyilatkozata a kérdés ezen részére nem terjed ki.

Véleményem szerint nem szenvedhet kétséget, hogy valamely eset hovatartozása leginkább tiszta és szabatos elvi körülirás alapján határozható meg, s hogy csak ez úton lehetne az egész közjogra és közigazgatási jogra kiterjedő oltalmat biztositani az egyesek és testületek részére. Tény az is, hogy elvi általánositás mellett a törvényhozás nem jutna azon kényszerhelyzetbe, hogy a birósági intézmény hatásköri részét a folytonosan fejlődő életviszonyok hullámzásához alakuló közigazgatási törvényeknek és szabályoknak megfelelőleg módositsa.

Ezen tagadhatatlan előnyök daczára, még sem helyezkedhettem az elvi meghatározás álláspontjára az általam benyujtott törvényjavaslat hatásköri részének megállapitásánál; mert - eltekintve attól, hogy annak alkalmazása mellett jóformán állandósittatnának a hatásköri összeütközések a biróságok és a hatóságok között - a mai napig még legalább nem vagyunk oly egységes fogalommeghatározás birtokában, mely biztos határvonalat képezhetne a biróságok és a hatóságok működési köre között. Nem vonják ezt kétségbe maguk a rendszer legelszántabb védői sem, mennyiben ők, kik oly határozottak a czél kitűzésében, midőn azon kérdésre kerül a sor, hogy miként szóljon hát az a keresve-keresett általános elvi körülirás, rendszerint és egyszerűen az olasz és osztrák törvényekre való utalással szoktak menekülni a felelet terhe alól.

Ilyen körülmények között mindenekelőtt azt kell megvizsgálnunk, vajjon csakugyan alkalmasak-e az olasz és osztrák törvényekben foglalt intézkedések arra, hogy a közigazgatási birósági hatáskör szabályozásánál zsinórmértékül használtassanak?

Általánosan ismert dolog, hogy az olasz és osztrák törvényeknek a hatáskör megállapitására vonatkozó rendelkezései lényegileg azon tételben folynak össze, hogy a közigazgatási birósági oltalom igénybevételének akkor van helye, ha valaki magát jogai gyakorlásában közigazgatási intézkedés vagy határozat által fenyegetettnek vagy megsértettnek véli. Az a kérdés tehát: vajjon ezen, vagy egy lényegében ehez hasonló formula bir-e a helyes fogalommeghatározás kellékeivel? Alkalmas-e arra, hogy könnyen felismerhető mesgyéül szolgálhasson a közigazgatási és a birósági hatóságok működési köre között, és egyaránt elégséges garantiát foglal-e magában az egyesek és testületek jogainak védelmére, és az állami közérdek követelményeinek biztositására? Részemről mindezen kérdésekre csak tagadólag válaszolhatok, mert olyan rendelkezés, melynek értelmében - más támpontok kizárásával - egyedül az érdekelt fél és az eljáró biróság összetalálkozó meggyőződésére, hogy ne mondjam tetszésére, egy szóval a véletlenre lenne hagyva valamely ügy vagy eset hovatartozásának eldöntése, sem eléggé világosnak, sem elég határozottnak nem tekinthető, s épen ezért nem is alkalmas arra, hogy a birósági és közigazgatási ügyek és esetek különválasztásánál irányadó mértékül alkalmaztathassék. Hogy ily helyzetben az állami közérdek, különösen pedig a közigazgatás gyorsasága és hatálya a legnagyobb mérvű koczkáztatásnak tétetnék ki, azt úgy hiszem, felesleges bővebben bizonyitanom. Különösen hangsúlyoznom kell azonban, hogy a megoldásnak jelzett módja aligha előnyösnek bizonyulna az egyesek és testületek jogaira nézve is, mert az a biróságot az esetek egy nagy körében (a törvény által épen nem, vagy hiányosan szabályozott ügyekben előforduló vitás kérdések) discretionalis hatalommal ruházná fel.

Hogy ezen ellenvetések mennyire jogosultak, annak legvilágosabb bizonyitékát képezik az osztrák és olasz törvényekbe beiktatott óvatossági intézkedések, t. i. hogy Ausztria nem érte be azzal, hogy közigazgatási biróságát csak megsemmisitő joghatósággal ruházta fel, de inditottnak érezte magát egyszersmind az általános elvi kijelentéshez a birósági eljárás köréből kizárt ügyek és eseteknek egy lajstromát csatolni; Olaszország pedig a jogi részt szorosan elkülönitve a közigazgatásitól, a birósági hatáskört egészen a magán és közjog terhére korlátolta s daczára ennek még csak határozottan megsemmisitő hatalommal sem találta felruházhatóknak a közigazgatási vitás ügyekben eljáró rendes biróságait. És az érintett ellenvetések csak fokozottabb súlylyal esnek a mérlegbe, ha - mint a fenforgó esetben történik - érdemben döntő joghatósággal felruházott közigazgatási biróságok felállitása forog kérdésben.

Ezek voltak a döntő indokok, melyek miatt a birósági hatáskört az elvi meghatározás mellőzésével, az ügyek és esetek szerinti felsorolás rendszerére kellett alapitanom, daczára azon fogyatkozásoknak és hiányoknak, melyek ezen rendszer alkalmazásával elválaszthatatlanul össze vannak kapcsolva, s melyek akadályai annak, hogy a közigazgatási biróság hatásköre ezen az uton teljessé tétessék.

Ilyen akadályt képez mindenekelőtt, hogy közigazgatási jogunkban nagyon sok a discretionalis elem, mennyiben számos oly esetekben, melyekben az egyesek és testületek részére jogokat lehetett és kellett volna biztositania a törvénynek: minden gyakorlati szükség és haszon nélkül a közigazgatási hatóság belátására lett bizva a döntés joga; az érdeksértések pedig természetüknél fogva nem igen alkalmasak arra, hogy birói cognitio és elhatározás tárgyát képezhessék.

Egy másik akadálya annak, hogy taxatióval a birósági hatáskör teljessé tétethessék, abban rejlik, hogy közigazgatásunknak igen sok tárgya nincs még törvény által rendezve, s hogy létező törvényeink közül is némelyek épen csak a főbb elvek kijelentésére szoritkoznak, de nem foglalják magukban azon részletes anyagi és alaki intézkedéseket, melyeknek hiányában szilárd alapokra fektetett birósági eljárás alig képzelhető. Ezért nem hozhattam javaslatba például a birói oltalom kiterjesztését azon vitás kérdésekre, melyek az anyakönyvek használata, a közigazgatási és rendőri végrehajtás (kényszerjog), a közbiztonsági rendészet, az egyleti és gyülekezési jog, az útlevélügy, az épitészeti és tűzrendészet, mezei rendőrség, a karhatalmi költségek hordozása s más szabályozatlan vagy csak hézagosan szabályozott ügyek körében felmerülhetnek.

Szaporitja a taxatio természetéből folyó akadályok számát, hogy ezen az uton a leggondosabb eljárás mellett sem lehetséges kimeritő összeállitását adni mindazon ügyek és eseteknek, melyeket a változatosságában kiszámithatatlan gyakorlati élet még a törvényhozásilag szabályozott ügyekben is felszinre hozhat.

De vannak egészen más természetű - nem a taxatióból folyó - akadályok is, melyek a birósági hatáskörnek a közigazgatási élet egész vonalán való kiépitését korlátozzák.

Első és legfőbb ezek között az államunkat Ausztriával összekötő közjogi kapcsolat, melynek értelmében ki van zárva annak lehetősége, hogy a birói oltalom körébe befoglaltassanak azon sérelmek, melyek az 1867:XII. tc. által közösöknek elismert ügyekre és az 1878:XX., illetőleg az 1887:XXIV. tc. értelmében egyenlő törvények és közigazgatási szabályok, illetőleg egyenlő elvek alapján készült törvények és közigazgatási szabályok szerint kezelt ügyekre vonatkoznak, ha az intézkedés vagy határozat közös hatóságtól származik, vagy valamely közös hatóságnak, vagy pedig a másik állam hatóságának egyetértésével jő létre Eltekintve attól, hogy a megjelölt jogsérelmeket Ausztria törvényhozása kifejezetten kizárta a közigazgatási biróság hatásköréből (1875. október 22-iki törvény 3. §-a c) és d) pontjai), mellőznöm kellett a jogoltalomnak azokra leendő kiterjesztését azért, mert a közös hatóságoknak eljárása és a két állam hatóságainak egyetértő eljárása az egyik vagy másik állam biróságainak egyoldalú felülvizsgálata alá a dolog természeténél fogva nem vonható.

Ezen okból nem hozhattam javaslatba a többek között a birói joghatóságnak a honvédelmi kötelezettség teljesitése körül felmerülhető vitáskérdésekre való kiterjesztését, daczára annak, hogy a vizsgálati sorrend és a szolgálati kötelezettség, különösen pedig az ideiglenes mentesség és a szolgálati kötelékből való ideiglenes elbocsátás körül oly sérelmek fordulhatnak elő, melyek igen érzékenyen érintik az egyes polgárokat.

Horvát-Szlavonországokhoz való közjogi viszonynak hasonlóképen egyik akadálya annak, hogy a birói védelem a közigazgatás egész mezejére kiterjesztethessék. Az 1868:XXX. tc. 10. §-a ugyanis egyebek között az iparügyre és a honossági ügyre nézve azon rendelkezést tartalmazza, hogy azokban Magyarország és Horvát-Szlavonországok között közös ugyan a törvényhozás de a végrehajtás Horvát-Szlavonországok területén ez utóbbi országoknak tartatik fenn. Tekintettel arra, hogy Magyarország az általa alkotott törvény körében azon egész területen jogosult ellenőrzést gyakorolni, melyen a törvény hatálylyal bir, a közigazgatási biróságok pedig a közigazgatási hatóságok működésének, illetőleg a végrehajtásnak állami ellenőrzésére is vannak hivatva: véleményem szerint akadály nem forogna fenn ugyan arra nézve, hogy azoknak működése Horvát-Szlavonországokra ezen ügyekben is kiterjesztessék; minthogy azonban ezen véleményem daczára sem lehetett czélom, hogy ily nagyfontosságú közjogi kérdésnek mellékesen leendő eldöntését javasoljam a törvényhozásnak, - nehogy a czélirányos megoldás lehetősége bármi tekintetben befolyásoltassék - leghelyesebbnek találtam a szóban forgó ügyeket ezuttal egyszerűen mellőzni a közigazgatási biróság hatáskörének megállapitásánál. Ezekben leli indokolását azon kihágási ügyek kihagyása is, melyek Magyarország és Horvát-Szlavonországokkal közös törvényeken alapulnak, de a melyekben az eljárás Horvát-Szlavonországok területén ezen országok hatóságaira lett ruházva.

Van végre még egy ok, mely miatt a birósági hatáskör fogyatékosnak tünhetik fel. Ez pedig abban áll, hogy miután a közigazgatási birósági intézmény megalkotása Magyarországon a közbejött viszonyok miatt túlságosan elhuzódott: a törvényhozás nem térhetett ki azon szükség elől, hogy a rendes biróságok előtti eIjárásnak a közjogi és közigazgatási vitás ügyek bizonyos meghatározott köreire való kiterjesztése által időközileg is jogoltalmat ne biztositson az egyesek és testületek részére. A szórványosabb és éppen ennélfogva alárendelt jelentőséggel biró eseteket mellőzve, ily módon terjesztetett ki a jogvédelem a képviselői választói jogosultság és a kisajátitási ár megállapitása körül felmerülhető vitás kérsésekre. Tagadhatatlan tény, hogy mindezen ügyek áthelyezhetők lettek volna a közigazgatási biróságok hatáskörébe; ezen eljárás követését azonban ezuttal legalább nem találtam ajánlatosnak, mert az kétségen kivül csak fokozhatná azon megrázkódtatás mértékét, melyet az állami, különösen pedig a közigazgatási élet rendje a közigazgatási biróságokról szóló törvény életbeléptével egyelőre legalább szenvedni fog, - a nélkül, hogy az áthelyezés esetében a szóban forgó ügyek jobb és hatályosabb védelemben részesülnének, mint ma tényleg részesülnek.

Mindezekből önként következik, hogy az általam benyujtott törvényjavaslatnak a hatáskört tárgyazó része csak az első kezdeményezés szerény igényével léphet a törvényhozás elé, s hogy a közigazgatási biróságok hatáskörének teljes kiképzése csak hosszasabb idő lefolyása után, nevezetesen csak akkor lesz eszközlésbe vehető, ha érvényben lévő törvényeinkből a felesleges discretionalis elem fokról-fokra kiküszöböltetik; ha közigazgatási jogunk codificatiója azon téreken is sikeresen foganatba vétetik, melyek ma még parlagon hevernek, s ha a törvényalkotás körül rendszerességgel és egyöntetűséggel járunk el.

Teljes meggyőződéssel állithatom azonban, hogy az általam benyujtott törvényjavaslat hatásköri része - tekintettel arra is, hogy a jogoltalom sánczai közé a ministeri rendeletek s a törvényhatósági és rend. tan. városi szabályrendeletek által biztositott jogok is befoglaltattak, - a felsorolt nehézségek és akadályok daczára, már ezen első stadiumában is eltűri az összehasonlitást a többi európai államok hasonló intézményeivel, akár a biróságok elé utalt esetek számát és jelentőségét, akár pedig az azok körét alkotó ügyek természetét és sokféleségét vegyük tekintetbe.

A törvényjavaslat hatásköri részének elfogadása más irányban is jelentékeny vivmánynyal fog járni a közügyre nézve. Nevezetesen a biróságok hatáskörének a kihágási ügyekre való kiterjesztése következtében legalább egyrészben tárgytalanná válnék azon nehéz problema (az 1869:IV. törvénycikkben szabályozott birói hatalom integritásának biztositása), mely már nem egyszer, de különösen az emlitett ügyekre vonatkozó törvényjavaslat, valamint a gyámgondnoksági ügyek, a kisebb polgári peres ügyek és az erdészeti ügyekről szóló törvényjavaslatok megvitatása és országgyülési tárgyalása alkalmával oly éles ellentétbe állitotta egymással politikai és szakköreink kiváló képviselőit.

A mi a birósági hatáskör szervezetének részleteit illeti, azoknak keretében a legnagyobb fontossággal biró mozzanatok egyike az oltalmazandó jogok alapjának meghatározása és szabatos körülirása (32. és 33. §-ok).

A magyar közigazgatási jog forrásait s ezzel együtt természetesen az egyesek és testületek részére biztositott jogok alapjait a törvények, rendeletek és szabályrendeletek alkotják. Fel szoktak emlittetni még a források között a közjogi (nemzetközi) szerződések, a királyi kiváltságlevelek és a szokás is. Eltekintve azonban attól, hogy a közjogi szerződések az állam polgáraira kihatólag csak akkor birnak jogképző erővel, ha törvénybe iktattatnak, vagy törvényszerű rendeletben kiadatnak, tehát azoknak a törvénytől és rendelettől elkülönitett felemlitése indokolatlan, - a királyi kiváltságok és a szokás forrási jelentősége pedig ma már egészen alárendelt fontosságú: a jogoltalom teljesebbé tétele szempontjából ezen tényezőket sem véltem kizárhatóknak a birói joghatóság köréből, sőt azt néhány esetben a szerződésekre alapitott jogok biztositására is kiterjesztendőnek találtam.

Minthogy a törvény a közigazgatás terén is legtökéletesebb forrása a jognak, természetes, hogy az abból származó jogositványokra a legteljesebb mértékben lehetett és kellett alkalmazni a jogoltalmat, annál inkább, mert ha egyik-másik közigazgatási ügy természete időnként törvénymódositást is követel: ezzel kapcsolatosan a jogvédelmi intézmény arra vonatkozó része is mindig megfelelően átalakittathatik.

A ministeri rendeletek szintén kiváló forrásai a közigazgatási jognak, de a jogvédelem intézményének befogadására távolról sem oly alkalmasok, mint a törvények. Tény ugyanis az, hogy rendeleti uton inkább a közigazgatási életnek részszerű és változékonyabb viszonyai és állapotai szoktak szabályoztatni, mely körülmény kivánatossá teszi, nem egyszer elutasithatlanul követeli azoknak sürűbb egymásutánban bekövetkező módositását. Minthogy pedig nem vehető tagadásba, hogy a rendeletet kibocsátó kormány, illetőleg minister arra is jogosult, hogy a rendeletet egészben vagy részben hatályon kivül helyezze, s azt ujjal helyettesitse, vagy módositsa: a birói oltalomnak a rendeletek keretébe az egyes eseteknek törvénybe iktatandó felsorolása utján leendő bevitele vagy azon képtelenségre vezetne, hogy a rendelet megszüntetése, vagy módositása által elvonatnék a talaj a törvény alól, vagy pedig - a mi épen ugy képtelenség lenne annak kimondása válnék szükségessé, hogy az olyan ministeri rendeletek, melyek és a mennyiben azok a birói oltalom körébe befoglaltattak, csak törvényhozási úton szenvedhetnek változást. Nem volna helyes módja a kibontakozásnak az sem, ha a törvény az időközben hatályát vesztett vagy módositott rendelethez idomittatnék, mert ez egyenesen a rendeletnek a törvény fölé állitását jelentené. Ily helyzetben figyelmezve arra, hogy a rendeletekben gyökerező jogok tekintetében a fenforgó bizonytalansággal szemben még kevésbbé volt lehetséges az elvi általánositás ösvényére lépni, mint a törvények tekintetében: nem maradt egyéb hátra, mint kimondani a törvényben a jogoltalom kötelező bevitelét a rendeletek körébe, s magát az elv gyakorlati keresztűlvitelét esetről-esetre rendeletet kibocsátó kormányra vagy ministerre bizni. Eltérésnek ezen általános szabálytól kizárólag oly ügyek- és esetekre nézve véltem tért nyithatónak, melyek rendeleteken alapulnak ugyan, de a melyekre nézve a főbb intézkedések vagy a törvényben adva vannak, vagy annyira a dolog természetéből folyók és önként érthetők, hogy azokkal szemben ezen eljárás teljesen indokoltnak látszott. Hogy más egyebet ne emlitsek, ezen felfogásból kifolyólag találtam kiterjesztendőnek a birói védelmet a ministeri rendeleteken alapuló kihágási ügyekre.

A törvényhatósági és községi szabályrendeletek, melyeknek tárgyait leginkább a közigazgatási élet aprólékos és egymástól helyileg különböző jelenségei alkotják, még kevésbbé alkalmasok arra, hogy az azokon alapuló jogokra a védelem a törvényben terjesztessék ki. A szabályrendeletek természete egyébiránt e tekintetben lényegileg hasonló a ministeri rendeletekéhez azon eltéréssel, hogy azok majdnem annyifélék, mint a hány törvényhatóság és község létezik. Azt hiszem, csak következetesen jártam el tehát, midőn a 33. §-ban a szabályrendeleteket illetőleg is ugyanazon intézkedéseket hoztam javaslatba, melyeket a ministeri rendeletekre nézve az imént jeleztem és igazolni megkisértettem. Meg kell jegyeznem azonban, hogy tekintettel különösen a helyi rendészet és közgazdaság körében már is alkotott községi szabályrendeleteknek nagy számára, nehogy a közigazgatási biróságok egészen apró-cseprő ügyekkel túlterheltessenek: a községi szabályrendeletek egész tömegét ezuttal legalább nem találtam befoglalhatóknak a jogoltalom körébe, sőt ezt a beállható zavarok kikerülése szempontjából még a rendezett tanácsú városok szabályrendeleteire is csak azon határozott megszoritással véltem kiterjesztendőnek, hogy azok törvényhatósági felülvizsgálat után végleges megerősités végett épen ugy felterjesztessenek a belügyministerhez, mint ezt a törvény a törvényhatósági szabályrendeletekre nézve rendeli.

A 34. § azon rendelkezése, melynél fogva a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak csak megelőző közigazgatási intézkedés vagy határozat folytán van helye, a közigazgatási biráskodás természetéből folyik. Vannak ugyan az európai törvényhozásokban arra is esetek, hogy valamely vitás ügy közvetlenül az alsóbb fokú biróságok előtt inditható folyamatba, ezek azonban inkább csak ott fordulnak elő, hol az alsóbb fokú biróságok egyszersmind közigazgatási hatóságok is, melyek ennélfogva - mint ez például Poroszországban történik - mindjárt vitás eljárásban, azaz mint biróságok vehetik tárgyalás alá és döntik el az ügyet. Az általam benyujtott törvényjavaslatban mint ezt eddigi fejtegetéseim rendjén már oly sokszor jeleztem - kétfokú biróság felállitása javasoltatik, s annak közigazgatási hatáskörrel való felruházása egyik fokon sincs tervbe véve; ezen rendszer keretében tehát az érintett eljárási mód már ezen oknál fogva sem találhatott alkalmazásra. De ettől eltekintve, elvileg sem tartottam helyesnek egy ilyen intézkedés beiktatását a törvényjavaslatba mert az, a nélkül, hogy valami jelentékenyebb mértékben fokozná az egyesek és testületek részére biztositott jogoltalom hatályát, megbonthatná az administratió egységét s a közigazgatási hatóságokat és közegeket állandólag akadályozná abban, hogy a közigazgatási élet egész mezejére kiterjedő látókörrel birjanak.

A 34. § másik rendelkezése, hogy t. i. a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak rendszerint közvetlenül az elsőfokú közigazgatási döntés után nyittatik tér, a közigazgatásnak s az egyeseknek és testületeknek azon összefolyú közös érdekében leli magyarázatát, hogy a vitás kérdések feleslegesen sokfokú eljárásnak és döntésnek ne essenek alá, illetőleg, hogy azok a kellő biztositékokat minden irányban magukban foglaló birósági megvizsgálás után mentől hamarább bevégzett dolgokká válhassanak. Az esetek egy jelentékeny részére nézve mindazonáltal a fenforgú viszonyoknál fogva el kellett tekintenem ezen általános szabály alkalmazásától; a törvényjavaslat ezen részleteire vonatkozó indokaimat azonban az illető helyeken fogom előterjeszteni.

Alig szorul bővebb indokolásra a 35. § azon rendelkezése sem, mely szerint a biróságok joghatósága csak a vitás kérdés eldöntésére terjed ki. Tovább mennni ennél nem lenne tanácsos, mert minden lépés, melyet a biróságok ezen vonalon túl tennének, kiszámithatatlan zavarokat és bonyodalmakat idézhetne elő a közigazgatás törvényszerű rendjében.

Minthogy azonban teljességgel nincs kizárva annak lehetősége, hogy a birósági eljárás tárgyát képező kérdésekkel, oly más kérdések jőjjenek szoros kapcsolatba, melyek azzal együttesen tárgyalandók és döntendők el: az ebből származható bonyodalmakat az által véltem elhárithatóknak, hogy ezen esetekben a döntés jogának a kérdések összességére nézve a birói hatóságokra ruházását hoztam javaslatba.

Önként értetik, hogy azon kérdések, melyek ugyanazon közigazgatási intézkedés vagy határozat folytán keletkeznek ugyan, de a felsőbb közigazgatási hatóságok és a biróságok által külön-külön minden hátrány nélkül elintézhetők, természetükhöz képest és a helyzet által kivánt sorrendben az illetékes közigazgatási vagy birói hatóságok által tárgyalandók és döndentők el.

Az előadottak után nem igényel bővebb magyarázatot a 35. § azon rendelkezése sem, mely szerint ha a biróságok határozata folytán a közigazgatás körében további intézkedések tételének szüksége áll elő, a határozatról az erre hivatott hatóság is értesitendő.

A 36. §-ban foglalt azon intézkedést, mely szerint a törvény rendes utjának igénybevétele a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt esetekből kizáratik, azért vettem fel a törvényjavaslatba, mert a közigazgatási biróságok előtti eljárás a teljes jogoltalom nyujtására kielégitő biztositékokkal lévén szervezve: nem találtam megengedhetőnek, hogy ezen esetekben annak fölébe egy másik (rendes) birósági eljárás is állittassék, s ennek folytán azon ügyek lebonyolitása megnehezittessék és befejezésük hosszú időkre elodáztassék.

A jog- és törvényhasonlatosság alkalmazásának a 37. §-ban foglalt kizárása abban találja indokolását, hogy olyan esetekben, midőn az általános szabály azt tartalmazza, hogy valamely hatóság hatáskörébe tartozik mindaz, a mi kifejezetten a másik hatósághoz nincs utalva: az ezen intézkedésnek utóbbira vonatkozó részei a legszigorúbban értelmezendők. A fenforgó esetben pedig a közigazgatási érdekek nagymérvű koczkáztatása nélkül, éppenséggel nem lehetett rést hagyni arra, hogy a közig. biróságok a közig. hatóságok hatásköréből az analogia segitségével foglalásokat tehessenek.

A törvényjavaslat 38. §-a a birósági hatáskörből egyáltalában kizárt ügyek és esetek sorozatát foglalja magában. Szemben azon körülménynyel, hogy a közigazgatási biróságok hatásköre a törvényjavaslat második részének II. fejezete alatt az ügyek és esetek egyenkénti előszámlálása utján lett szabályozva, s ezen tényben benne foglaltatik azon vélelem, hogy minden más ügy és eset továbbra is a közigazgatási hatóságok hatáskörében marad: mintegy önmagától merül fel ama kérdés, vajjon ily helyzetben elkerülhetetlenül szükséges volt-e a hatáskör szabatos körvonalozása szempontjából a tagadólagos felsorolás segédeszközeihez is hozzányúlni? Véleményem szerint igen, mert daczára a kormány által a hatáskör megállapitásánál tanusitott odaadó figyelem és gondos körültekintésnek, törvényeink egy részének már felemlitett hiányos és helyenként homályos szerkezete akadályul szolgált abban, hogy az esetek körülirásánál elérjem azon részletességet és minden kétséget kizáró határozottságot, mely szemeim előtt lebegett, s melyre az ügy sikere érdekében törekednem kellett. Hogy ilyen viszonyok közepette a nemleges felsorolás csak nagyobb világosságot van hivatva deriteni a hatáskör kérdésében, az nem szenved kétséget, - tehát a 38. §-nak a törvényjavaslatba lett befoglalása nemcsak nem felesleges, de egyenesen kivánatos, sőt szükséges volt.

Ezekkel kapcsolatosan meg kell jegyeznem még, hogy a törvényjavaslat második részének II. fejezete alatt foglalt redelkezések tanusitása szerint a birói oltalmat a ministerek intézkedéseire és hozott határozataira is kiterjesztendőnek találtam, de csak oly esetekben, melyekben azok első, helyesebben kifejezve egyetlen fokban járnak el, s melyekben az elsőfokú döndés joga alantabb álló hatóságra át nem ruházható. Az oka annak, hogy a birói hatáskört ezen esetek közül is azokra véltem szoritandónak, melyek a törvényjavaslatban körülirva vannak, abban rejlik, hogy a végrehajtó hatalom képviseletében eljáró kormány tekintélyére és hatására nem találnám üdvösnek, ha az az okvetetlen szükség esetein és mértékén túl minden apró-cseprő ügyben és minduntalan a biróságok itélőszéke elébe állittathatnék.

A közigazgatási hatóságok beavatkozásának kiküszöbölése a biróságokhoz utalt vitás kérdések tárgyalásából (39. §) a dolog természetéből folyó intézkedések sorába tartozik. Nyitva állott ugyan előttem a § szerkesztésénél annak lehetősége, hogy a sértett egyesek és testületeknek szabad választási jogot biztositsak a magasabb fokú közigazgatási hatósághoz intézendő felebbvitel és a birósági panasz között: ezen út követésére azonban nem határozhattam el magamat, mert nem találtam megegyeztethetőnek a czéllal, hogy ugyanazon természetű vitás ügyekben s még hozzá a fél tetszéséhez képest különböző (közigazgatási és birói) hatóságok ruháztassanak fel a döntés jogával. A kérdésnek ezen megoldása véleményem szerint más káros hatásoktól eltekintve, kétségen kivül megzavarná az összhangot a közigazgatás és a biróságok között s elzárná az utját annak, hogy a közigazgatási vitás ügyekben egységes és szilárd itélkezés (judikatura) fejlődjék ki.

A 39. § azon másik rendelkezése, mely szerint a felettes közigazgatási hatóságok azon joga, hogy az alsóbb hatóságok illetéktelen vagy törvénybe ütköző intézkedéseit és határozatait megsemmisithetik mindaddig, mig azok a biróságok előtt panasz tárgyává nem tétetnek: a közérdek biztositásának mellőzhetetlen követelménye. És a közérdek által követelt ezen garantia a jogvédelem szempontjából sem kifogásolható, minthogy a közigazgatási biróságok előtti eljárás okát minden esetben valamely közigazgatási intézkedés vagy határozatban foglalt sérelem képezi; ha tehát azt az intézkedés vagy határozat feloldásával maga a közigazgatás elháritja: a birósági eljárás teljesen tárgytalanná válik. Önként értetik, hogy ezen szabály alól kivételt kellett tenni azon esetekre nézve, melyekben a közigazgatási közegeknek a közérdek védelmére panaszjoguk van.

A törvényjavaslat 40. §-a az alkotandó törvény hatályának kiterjedésére vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Hogy a törvény azon ügyekben, melyekre nézve ugy a törvényhozás, mint a végrehajtás Horvát-Szlavonországokkal közös, a magyar korona egész területére kiterjesztendő, az épen oly kevésbbé szenvedhet kétséget, mint nem szenvedhet kétséget az, hogy azon ügyekben, melyekre nézve a törvényhozás és végrehajtás egyiránt Horvát-Szlavonországokat illeti, kizárólag ezen országok vannak hivatva területükön a jogvédelem szervezése iránt intézkedni.

Hogy azon ügyeket, melyekben a törvényhozás Horvát-Szlavonországokkal közös, de a végrehajtás az utóbb emlitett országoknak van fentartva, minő indokból találtam kihagyandóknak a biróságok hatásköréből: azt a hatáskörre vonatkozó általános indokolás rendjén bővebben kifejtettem.

A Fiuméra vonatkozó intézkedés ezen országrésznek tényleg fennálló kivételes helyzetében találja meg kielégitő magyarázatát.

Alig vonható kétségbe, hogy a judikatura egyöntetűségének és szilárdságának fentartása tekintetéből a felső közigazgatási biróságot a döntvényalkotás jogával is fel kellett ruházni (41. §). Nem lehet czélom bővebben fejtegetni az indokokat, melyekre támaszkodva a felső közigazgatási biróság döntvényalkotási jogát egészben véve a Curiáéhoz hasonló alapokra fektetendőnek találtam. Azt azonban kötelességemben állónak tartom kifejezni és igazolni, hogy a döntvények alkotása körüli eljárást mennyiben és miért szabályoztam eltérőleg a Curiára nézve az 1881:LIX. törvénycikkben körülirt eljárástól.

A kettő közötti eltérés - mint ez az épen idézett törvénycikk 4. §-ának a törvényjavaslat 41. §-ával való összehasonlitásából kiderül - különösen abban áll, hogy a Curia egységesen és az egész biróságra kiterjedő hatálylyal, a felső közigazgatási biróság pedig osztályonként (általános közigazgatási s adó- és illetékügyi osztályok), s csak az illető osztályokba kebelezett tanácsokra kiterjedőleg, alkotja a döntvényeket; továbbá, hogy a mig a Curia a döntvények alkotása körül a kormány minden beavatkozása nélkül jár el: addig a felső közigazgatási biróság a szakminister kivánatára a már megalkotott döntvényt teljesülésében újabb tárgyalás alá venni és eldönteni köteles.

A döntvényalkotási jognak a 41. §-ban kifejezésre juttatott kettéosztása azon indokokon alapszik, melyeket a biróság működésének két osztályba sorozására vonatkozólag a 24. § indokolásával kapcsolatosan előadtam. A kormánynak inditványtételi joggal való felruházása pedig egészen és teljesen azon szorosabb viszony természetében gyökerezik, mely a közigazgatást a közigazgatási biróságokkal összeköti s a mely viszonyból folyólag a közigazgatási hatóságok részére a biróság eshetőleges túlkapásaival szemben a lehető védelmet ezen irányban is biztositani kellett és pedig biztositani oly módon, hogy ez által a biróság akarat-elhatározási szabadsága a legcsekélyebb mértékben se korlátoztassék.

Mielőtt a hatáskör egyes czimeinek indokolására áttérnék: számot kell adnom még azon elvekről, melyekből a közigazgatási biróságokhoz utalt esetek kiválasztásánál kiindultam.

Első és főkövetelménynek tartottam e részben, hogy a lehetőségig csak olyan ügyek kerülhessenek a közigazgatási biróságok döntése alá, melyekben a törvény kifejezetten jogot biztosit az egyesek és testületek szamára. Valamint azonban egyoldalról nem találtam feltétlenül kizárhatóknak a közigazgatási biróságok hatásköréből azon érdeksértéseket, melyeknek tárgyalása és eldöntése a közigazgatási szempontok veszélyeztetése nélkül a biróságokra bizható: másoldalról gondosan óvakodtam olyan természetű jogsértéseknek a biróságok hatáskörébe való bevonásától, melyeket az érvényben lévő jogszabályok szerint ugyan, de csak a közigazgatási czélszerűség gondos figyelembevételével kell és lehet helyesen elintézni. Hogy csak egy körére utaljak az ilyen természetű eseteknek: ezért kellett mellőznöm a közigazgatási biróságok hatáskörének szabályozásánál mindazon vitás kérdéseket, melyek a törvényhatósági joggal felruházott városnak rendezett tanácsú várossá, illetőleg nagyközséggé való átalakulása (1886:XXI. tc. 95. §-a), a pusztáknak és havasoknak az eddigi községi kötelék felbontatásával más község kötelékébe való áthelyezése (1886:XXII. tc. 148. §-a), a más község vagy rendezett tanácsú város területébe ékelt, vagy a saját községüktől természeti akadályok által elválasztott részeknek átcsatolása (i. t. 149. §-a), pusztának községgé, kisközségnek nagyközséggé, nagyközségnek rendezett tanácsú várossá vagy megforditva lehető átalakulás stb. (i. t. 151.-159. §-ai) körül felmerülhetnek.

Minthogy egyes esetekben a jogsértésekkel kapcsolatosan érdeksértések is fordulhatnak elő: a lehetőségig arra is gondot forditottam, hogy ezen esetekben az érdeksértések felett is a közigazgatási biróságok döntsenek, - egészben véve tehát törekvésem oda irányult, hogy a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt kérdések ugy a jogsértés, mint az érdeksértés tekintetében s ugy a közérdekre, mint a magánérdekre való vonatkozásukban egyedül és kizárólag, - tehát egészen és teljesen a közigazgatási biróságok megitélése alá essenek.

A másik kiindulási pontot a közigazgatási biróságok hatáskörének részletes szabályozásánál használt mérték meghatározásához azon tekintet szolgáltatta, hogy lehetőleg a megelőzőkben körülirt esetek közül is csak azok utaltassanak a közigazgatási biróságokhoz, melyekben adva vannak mind az anyagi, mind az alaki intézkedések, melyeknek alapján, illetőleg melyek szerint a vitás ügyben eljárni és dönteni kell.

Hogy a közigazgatási biróságok elébe utalt egyes esetek körülirása szabatosabbá és világosabbá tétessék: igyekeztem a hatóságot is megnevezni, melytől a sérelmes intézkedés vagy határozat származik. Az e tekintetben itt-ott mutatkozó hézagoknak az az oka, hogy vagy nem volt a törvényből egész határozottsággal megállapitható az eljárásra hivatott hatóság, vagy a concret eset szerint különböző hatóságok vannak hivatva a döntésre, vagy végre, hogy a hatósági fokozat megállapitása rendeleten, szabályrendeleten, vagy gyakorlaton alapszik.

II. Fejezet
A biróságok hatásköréről az egyes ügyekben
I. czím

Községi ügyekben

A 42-54. §-okhoz

A községi ügyek kétségtelenül gazdag jutalékot szolgáltatnak a közigazgatási biróságok hatásköréhez.

A községi ügyek köréből ugyanis a közigazgatási biróságokhoz lettek utalva: a községi hatóság, a községben való település, a községi kötelékbe felvétel, a községi jogok és kötelességekben való részesülés, a felvételi díj fizetése és mérve, a községi illetőség megállapitása, a községi legtöbb adófizetők és választók névjegyzékének elkészitése, a képviselő-testület tagjainak megválasztása és a minősitést időközben elvesztett képviselőtestületi tagoknak a lajstromból való kitörlése, a képviselőtestületi gyülésekben való részvétel és szavazatjog gyakorlása, a községi alkalmazottak nyugdíjazása és az élvezett nyugdíj felfüggesztése vagy elvonása, a községi előljárók és más alkalmazottak megválasztása és összeférhetlensége, a körjegyző, körgyám, körorvos és körállatorvos tartásához való hozzájárulás kötelezettsége és mértéke, a községi birói hivatal viselésétől kért felmentés, a pótadók kivetésének jogalapja, aránya s ugy a megállapitott pótadóknak, mint az állam által igénybe nem vett adónemeknek és a közvetett állami adók után szedett pótléknak, az illetékeknek, piaczi (vásári) helypénzeknek és vámoknak, a vizvezeték, csatornázás, kövezés, világitás, húsvágás, szemétfuvarozás, éjjeli és mezei őrség s más hasonló intézmények létesitésére és fentatrtására szolgáló járulékoknak és dijaknak egyéni kivetése és a katonabeszállásolási nyilvántartás körül felmerülhető vitás kérdések.

A közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt egyéb községi ügyek az illető ügyekkel kapcsolatosan a megfelelő czimeknél vannak felsorolva.

Az előadottak alig hagynak fenn kétséget az iránt, hogy igyekezetem oda irányult, hogy a jogoltalom egyebek mellett különösen azon esetek összességére ki legyen terjesztve, melyek természetüknél fogva és a mindennapi tapasztalás tanusitása szerint gyakran politikai vonatkozásokkal állanak kapcsolatban, minők a legtöbb adót fizetők és a választók névjegyzékének összeállitása, a képviselőtestületi tagok megválasztása, az azok sorából való törlés és a községi (kör-) jegyzői, gyámi, orvosi, állatorvosi s községi előljárói állásoknak választás utján való betöltése stb.

Ki kell azonban jelentenem, hogy érvényben lévő községi törvényünk keretében az előttem lebegett czélt teljesen el nem érhettem, mert

a községi kötelékben beállható területi változásokra a birói védelmet ki nem terjeszthettem, a mint azt már fennebb jeleztem;

a községi fegyelmi ügyek tekintetében nem vághattam elébe azon egyöntetű megállapodásoknak, melyeket a munkálatban levő s annak idejében az országgyűlés elé kerülő általános fegyelmi és községi törvényjavaslatokba kivánok foglalni.

Mindezeknél azonban nagyobb hézagot képez, hogy a közigazgatási biróságok hatáskörét a községi önkormányzat védelmére ki nem terjeszthettem.

A községi önkormányzat főkép a közvetlenül felette álló vármegyei törvényhatóság részéről s az állami és a törvényhatósági közigazgatás körében működő, hasonlóan a község fölébe helyezett közhatóságok és közegek részéről lehet kitéve a megsértés veszélyének.

Az 1886:XXII. törvénycikkben a községeknek a többi közhatóságokhoz való viszonya egyik tekintetben sem lett helyes alapokon szabályozva és tiszta világitásba helyezve

A községeknek megadatott ugyan a szabályrendelet-alkotás és a határozathozatal joga, de ezeknek hatálya mindenesetre nézve a törvényhatóság tetszésétől van függővé téve, mely azokat nemcsak a törvényesség, de a czélszerűség szempontjából is korlátlan hatalommal felülvizsgálhatja s jogerőre emelkedésüket mindig megakadályozhatja.

Van a községi törvény 26. §-ában olyan intézkedés is, mely a törvényhatóságnak a községi ügyekbe való illetéktelen beavatkozást megtiltja; ezen intézkedés azonban oly alakban jutott kifejezésre, mely egészen alkalmatlan a községi jogok védelmére, mert a beavatkozást a közigazgatás vagy a közbiztonság érdekeitől teszi függővé.

Hogy ily helyzetben, midőn t. i. községi önkormányzatunkból ugy az elhatározás szabadsága, mint a szabad végrehajtási öncselekvőség nagy részben ki van zárva, annak védelmére birói oltalmat szervezni nem lehetett.

II. czim

A biróságok hatásköréről törvényhatósági ügyekben

Az 55-61. §-okhoz

Az 1886. évi XXI. törvénycikk alapján a törvényhatósági ügyek köréből mindössze a némely kiadási tételeknek a költségvetésbe való felvételét elrendelő s a költségvetés tudomásul vételét és az alapokra vonatkozó törvényhatósági határozat jóváhagyását megtagadó belügyministeri intézkedésekkel szemben, továbbá a törvényhatósági bizottságnak a közigazgatási szükségletek fedezésére szolgáló pótadó kivetésére, a bizottsági tagok és tisztviselők szólási és szavazatjogának gyakorlására s a tisztviselők és a segéd- és kezelő személyzet tagjainak megválasztására vonatkozó határozataival szemben, az igazoló választmányok a törvényhatósági legtöbb adót fizetők névjegyzékére, a bizottsági tagok választására és a bizottság kötelékéből való időközi kizárásra irányuló határozataival szemben, és végre az összeférhetlenségi esetekben, a nyugdijazás kérdésében és a törvényhatósági pótadó egyéni kivetése tárgyában keletkezett határozatokkal szemben volt szervezhető a közigazgatási biróságok utjáni jogoltalom.

A közigazgatási biróságok hatáskörébe vont többi törvényhatósági intézkedések és határozatok a tárgy természetéhez képest az illető czimek alatt vannak felsorolva.

De ha a birósági hatáskörbe utalt esetek száma nem is éri el a községi ügyekből vett hasonló eseteket: jelentőség tekintetében nem állanak amazok mögött.

A legtöbb adót fizetők névjegvzékének összeállitása, a törvényhatósági bizottság választás alá eső tagjainak megválasztása, a bizottság kötelékéből a tagsági képesség időközi elvesztése miatt való kizárás és a tisztviselői, városi törvényhatóságokban pedig a segéd- és kezelő hivatalnoki állomásoknak is választás utján való betöltése minden bizonynyal kimagasló mozzanatait képezik a törvényhatósági életnek. Az épen most emlitett ügyeknek gyakran van pártpolitikai vonatkozása. Midőn tehát azoknak a közigazgatási biróságok hatáskörébe való utalását hoztam javaslatba, határozott és jelentős lépést tettem azon irányban, hogy a lehetőségig elzárassanak a csatornák, melyeken át a közigazgatást vezető kormány legkönnyebben és legsürűbben belesodortathatik a pártpolitikai élet hullámzásába.

Tagadhatatlan azonban, hogy a törvényjavaslat szerint az önkormányzat részére biztositott védelem távolról sem teljes, mert az 1886:XXI. törvénycikkben a minister discretionális hatalommal van odaállitva a törvényhatóság fölé a czélszerűség kérdésében is, mint az 1886:XXII. törvénycikkben a törvényhatóság a község fölé.

Nem szenved kétséget, hogy a törvényhatósági önkormányzat részére a jogoltalom csak akkor lesz hatályosan és teljesen szervezhető, ha a törvényhatóságnak az államkormányhoz, valamint a közigazgatási hatóságokhoz és közegekhez való viszonya jogi alapokon rendeztetik; nevezetesen, ha törvényben részletesen körüliratik, hogy mikor és mennyiben tagadhatja meg a kormány jóváhagyását a törvényhatósági szabályrendelettől és határozattól, hogy a kormány és a közigazgatási hatóságok mennyiben és milyen előfeltételek fenforgása esetében avatkozhatnak a törvényhatóság ügyeibe s végre ha a törvényhatóság önkormányzati (autonomikus) hatásköre a többi hatásköröktől elkülönittetik.

Hogy a fegyelmi ügyeket ezuttal miért nem találtam befoglalhatóknak a törvényjavaslatba: azt a községekről szóló czím indokolásánál már megemlitettem.

III. czím

A biróságok hatásköréről állami nyugdíjazási ügyekben

A 62-63. §-okhoz

A köztisztviselők hivatali jogviszonyai hazánkban nincsenek kellőleg és egységesen rendezve. Azon kérdés: vajjon fegyelmi esetekre kiterjesztessék-e a biróságok joghatósága, s ha igen, mennyiben és minő alakban, a fegyelmi ügy rendezését tárgyazó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lesz eldöntendő.

Az állami tisztviselők és hozzátartozóik ellátásának és részeltetésének kérdéseit azonban az 1885:XI. törvénycikk egyöntetűleg szabályozza.

Nehogy tehát az állami tisztviselők az összes jogviszonyok végleges szabályozásáig ezen jogaik tekintetében is birói védelem nélkül maradjanak: indittatva éreztem magamat, hogy ezuttal a közigazgatási biróságok hatáskörének az állami nyugdijazási ügyekre való kiterjesztését javaslatba hozzam a törvényjavaslatban.

Ugyanezen szempont vezérelt a biróság joghatóságának a községi törvényhatósági és iskolatanitói nyugdijazási ügyekre vonatkozó megállapitásánál is, melyek közül az előbbiek az általános nyugdijtörvény mintájára alkotott szabályrendeletekben, az utóbbiak pedig külön törvényben nyerték meg a kivánatos rendezést.

A törvényjavaslat ide vonatkozó rendelkezései szerint nyugdíjazási ügyekben a biróságok joghatósága csak az igényjogosultság, az ellátás vagy részeltetés összegének megállapitására és a már élvezett ellátásnak ideigenes felfüggesztésére vagy végleges megvonására terjed ki.

Önként értetik, hogy a biróság, midőn jogot nyer arra, hogy az igényjogosultság és a mérték felett döntsön, egyszersmind az azok megállapitásának alapjául szolgáló körülmények, különösen pedig a személyi és tárgyi nyugdijképesség s az ellátásra jogositó szolgálati idő vizsgálására és megállapitására is fel lesz jogositva. Azon kérdés eldöntése ellenben: vajjon beállottak-e a nyugalomba lépés vagy küldés feltételei és időpontja, a birósági hatáskörből mindenesetre ki volt zárandó.

A kivételes nyugdíjazás és a nyugdíjfelemelés tekintetében a 63. §-ban foglalt kivételek abban találják indokolásukat, hogy azok természetüknél fogva inkább kegyelmi tények (gratiale), s mint ilyenek alkalmatlanok arra, hogy birósági eljárás és döntés tárgyaiul szolgálhassanak.

IV. czím

A biróságok hatásköréről közegészségi ügyekben

A 64-67. §-okhoz

Az egészségügyi közigazgatás túlnyomó nagy részében közegészségügyi biztonság megóvására és előmozditására szolgáló intézkedésekből áll, melyek nem alkalmasak a birósági oltalom befogadására. Ennek következtében csak néhány esetet foglalhattam be annak keretéből a közigazgatási biróságok hatáskörébe, u. m. az orvosi és szülésznői oklevelek kihirdetését és a gyakorlat üzését, az egészségi körbe be nem osztott községnek a kórház-alaphoz való hozzájárulását, a vagyontalan betegek gyógyitását, a gyógyithatlan betegek, nem közveszélyes elmebetegek, bárgyuk, buták és hülyék ápolását és eltartását, az ápolás és gondozás alatt álló megbetegedett gyermek gyógyköltségeinek, valamint a nyilvános gyógy- és betegápolási, ugyszintén a szülházi költségeknek, a bel- és külföldi ápoldákban tartott egyének szállitási költségeinek, s végre a járványok alkalmával elrendelt hatósági óv- és gyógyintézkedések költségeinek hordozását.

A törvényjavaslat szerint szervezendő birói oltalom ennek daczára ki fog terjedni az egészségügyi közigazgatásnak majdnem egész körére, a mennyiben a kihágásokban a törvényjavaslat V. czime szerint a közigazgatási biróságok lesznek hivatva eljárni, a közegészségügyi közigazgatás pedig túlnyomólag olyan rendészeti parancsok és tilalmak foglalata, melyeknek megsértése a törvényben kihágásnak van minősitve.

V. czím

A biróságok hatásköréről rendőri ügyekben

A 68-72. §-okhoz

A közbiztonsági rendészet körében tett intézkedések és hozott határozatok, melyek a közbiztonságnak és a közrendnek, illetőleg az egyesek biztonságának megóvását czélozzák, birói oltalom alá nem helyezhetők. Ezekre tehát egyáltalában nem találtam kiterjeszthetőnek a birói védelmet.

Ellenkezőleg áll a dolog a rendőri biráskodásra nézve, melynek feladatát nem valamely a közérdeket vagy egyest fenyegető veszély megelőzése, de az e czélból tett intézkedések megsértésének megtorlása képezi.

A rendőri biráskodást nálunk ez idő szerint a közigazgatási hatóságok fokozatosan gyakorolják.

A magyar büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880:XXXVII. törvénycikk tárgyalása alkalmával a képviselőházban inditványba hozatott ugyan a rendőri kihágási ügyekben hozott elsőfokú határozat ellen érvényesithető felebbvitel eldöntésének az elsőfolyamodású királyi törvényszékek hatáskörébe való utalása, az inditvány azonban nem talált elfogadásra.

Véleményem szerint, a mennyire kétségtelen tény egyfelől az, hogy a rendőri ügyekben való elsőfokú biráskodás jogának a közigazgatási hatóságoktól elvétele egyértelmű lenne azok tekintélyének és hatásának, tehát magának a közérdeknek veszélyeztetésével: épen olyan bizonyos másfelől, hogy a rendőri biráskodást felebbviteli fokozatban jogoltalom nélkül hagyni az egyesek és testületek jogainak koczkáztatása nélkül nem lehet. És a szerintem bizonyos határig a rendőri biráskodás körében is érvényesitendő köztekintetek határozottan azt kivánják, hogy abba a jogvédelem ne kizárólag a merev jog követelményeinek hódoló rendes biróságok, de a czélszerűség kivánalmainak befogadására alkalmasabb közigazgatási biróságok utján vétessék foganatba.

Ezen körülmények szolgáltatták a kiindulási pontokat a 68. §-ban részletesen felsorolt kihágási ügyeknek a közigazgatási biróságok hatáskörébe lett bevonágához.

Hogy ezen felsorolásból a Horvát-Szlavonországokkal közös törvényeken alapuló kihágási ügyeket miért kellett kihagynom: azt az általános indokolás során már jeleztem.

A kihágási ügyekre meg kell még jegyeznem, hogy az azok feletti biráskodásban különösen szem előtt tartandó azon tekintettel, mely szerint a büntetés csak ugy lehet hatályos, ha nyomban követi az okozott sérelmet: nem találtam összeegyeztethetőnek, hogy arra nézve is a harmadik részben foglalt és a jogvédelemre minden bizonynyal több biztositékot nyujtó, de az adott esetben túlságosan hosszadalmas s ennélfogva az egyik főczélt veszélyeztető eljárási szabályok nyerjenek alkalmazást.

Ezért kellett e részben ugy a külföldön, mint hazánkban is általánosan elfogadott azon álláspontra helyezkednem hogy a rendőri biráskodás egy egészen külön, de a czélnak megfelelő s első fokon kötelezőleg a nyilvánosság, szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetendő sommás eljárás szabályai szerint végeztessék.

Ebben találja indokolását egyszersmind a törvényjavaslat 71. §-ának azon intézkedése is, mely szerint kihágási ügyekben az eljárás nem kezdhető egészen újra a közigazgatási biróságok előtt, hanem ezek mint rendszerinti felebbviteli biróságok lesznek hivatva dönteni a közigazgatási folyamatban hozott határozatok felett.

Az 1880:XXXVII. törvénycikk 41. §-a alapján a belügyminister által kibocsátott eljárási szabályzat átalakitására s ennek rendjén a felebbvitel és a felebbviteli határidők egységes szabályozása czéljából a belügyminister részére a 71. §-ban javaslatba hozott felhatalmazás, valamint az erdőtörvénynek s a közutakról és vámokról szóló törvénynek a 72. §-ban inditványozott részleges módositásai, az előzőkben vázolt helyzet természetszerű követelményei.

VI. czím

A biróságok hatásköréről vallási és népoktatási ügyekben

A 73-80. §-okhoz

A vallási ügyekből mindössze a következő négy esetre volt kiterjeszthető a közigazgatási biróságok joghatósága: a görög katholikus és görög keleti szertartású vallásfelekezetű lakosok különválásából folyó vagyoni vitás ügyekre; a templomok, harangok és temetők használatából, a községi segélynek a különböző hitfelekezetek és a különböző hitfelekezeti iskolák között való arányos megosztásából származó vitás kérdésekre.

A görög katholikus és a görög keleti szertartásúak különválásából eredő vagyoni vitás ügyeket azért kellett a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalni, mert a törvény (1868:IX. törvénycikk 8. §-a) a görög keleti szerb és görög keleti román metropoliák különválásából folyó követelésekre nézve, tehát egészen hasonló esetben, a rendes biróságok joghatóságát állapitotta meg, a rendes biróságok pedig következetesen megtagadták joghatóságuknak az analogia alapján az 1848:XX. törvénycikk 7. §-a értelmében a görög katholikusok és a görög keletiek szétválásából keletkező vagyoni vitás ügyekre való kiterjesztését.

A népoktatásügy már sokkal bővebb forrását képezi a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalható eseteknek, mint a vallási ügy.

Az annak köréből vett ügyek a következő négy csoportra oszthatók, ugymint: a népiskolák és kisdedóvodák felállitására, kezelésére és fentartására szolgáló költségek fedezése; az iskolatanitói fizetés megállapitása és beszedése; az iskolaszéki tagok és a községi iskolatanitó megválasztása; és a népiskolai tanitók nyugdijazása körül felmerülő vitás kérdések.

Az első csoportba tartoznak: a népiskolai és óvodai adó jogalapjának, kulcsának és egyéni kivetésének megállapitása s a különböző hitfelekezeteknek vagy a különböző hitfelekezetekhez tartozó egyeseknek a községi iskolák terheihez, a más felekezethez tartozó gyermek szülőinek az általuk használt felekezeti iskola költségeihez, és a községnek és a tanyai lakosoknak a tanyai iskolák állitása és járó-kelő tanitók alkalmazása folytán felmerülő költségekhez való hozzájárulása.

A második csoportot az iskolatanitói fizetés aránylagos részének természetben való megállapitása, s az iskolatanitói fizetés részét képező termények beszedése és kiszolgáltatása;

a harmadikat a iskolaszéki cselekvő és szenvedő választási képesség és a választás körüli visszaélések, valamint a községi iskolatanitó választása körüli eljárás;

a negyediket a népiskolai tanitói nyugdíj, segélypénz vagy végkielégitési igény jogalapja és összege, a már élvezett nyugdíj vagy segélypénz megvonása s a nyugdij- és gyámalapba fizetendő illetékek ügyében a fizetés kötelezettségének és mértékének megállapitása képezik.

Azok után, a miket a vitás kérdések természetére nézve általánosságban, a nyugdíjazás köréből vett esetekre nézve pedig a III. czím indokolásánál felhoztam, e helyen csak annyit kell még megjegyeznem, hogy az iskolatanitói fizetés kérdésére a közigazgatási biróságok hatásköre igen természetesen csak annyiban volt kiterjeszthető, mennyiben a fizetés aránylagos részének terményekben való megállapitása nem helyes alapokon történt, vagy a törvénynek a tanitói fizetések általánosan kötelező minimalis megállapitására vonatkozó intézkedését sérti.

Meg kell jegyeznem végre, hogy a népoktatás köréhez tartozó esetek felsorolásánál azért tértem el a törvényjavaslatban követett sorrendtől, hogy azoknak áttekintése könnyebben lehetővé, tétessék.

VII. czím

A biróságok hatásköréről vizjogi ügyekben

A 81-89. §-okhoz

A vizjogi közigazgatás terén a következő esetekre lett kiterjesztve a birói oltalom a törvényjavaslatban.

Az általános határozatok körében: a tulajdonjog korlátolására a vizhasználattal szemben és az elhagyott meder visszaállítására;

a szabad rendelkezés alatt álló vizek használata körében: a viz jellegének (szabad rendelkezés vagy hatósági rendelkezés alatt álló viz) eldöntésére, a vizeknek a birtok területén kivül való használata éa a használat, szabályozás, vagy a károk elháritása czéljából a birtokos által szabadon végezhető munkálatok folytán felmerülő költségekre;

a hatósági rendelkezés alatt álló vizek használata körében: a hajózás szabadságára, a vizhasználatnak a hajózás, tutajozás és fausztatás sérelme nélkül való gyakorlására, a vizhiány tűrésére, a vizhasználati engedély megszünésére, és a birtokosnak a birtokán más által gyakorolt vizhasználat munkálataihoz való hozzájárulására;

a vizi munkálatok körében: a meder és partok jókarban tartásához való hozzájárulás kötelezettségére és mértékére, a vizrendezési és lecsapolási munkálatok folytán előállott értéknövekedésre, a vizrendezési vagy lecsapolási vállalatba való felvételre és az azok költségeihez való hozzájárulásra, a töltések közötti előtér kitisztitása és a mivelési módok megváltoztatása folytán felmerülő költségekhez való járulásra s a mivelési módok megváltoztatásából eredő értékcsökkenésre, a károssá vált vizimű átalakitására és az átalakitási költségek viselésére, az utakon és vasutakon lévő viz lefolyására szolgáló munkálatok költségeinek hordozására, a vizmosások megelőzését és megszüntetését czélozó munkálatok költségeinek viselésére, és az engedélyezett vizi munkálatok felügyelete következtében tett hatósági intézkedésekre;

a vizi szolgalmak körében: a szolgalmak használatára és megszünésére, s az átjáróknak, hidaknak és átereszeknek a szolgalom megállapitásakor fennálló viszonyok szerint való elkészitésére;

a vizi társulatok (árvédelmi és vizhasználati társulatok) körében: a vizszabályozó és ármentesitő társulatok egyesitésének feltételeire és módozataira, az elzárt területek társulatokká alakitása esetében elő álló értékemelkedésre, a több társulat árterébe eső terület megosztása folytán felmerülő vitás pénzügyi kérdésekre, a különböző vizszinek között és a legalacsonyabb vizszin alatt fekvő területek birtokosainak egy másközötti hozzájárulására, a közérdekű társulatok maximalis megterhelésére és az államnak a társulat költségeihez való hozzájárulására és a védtöltések vagy egyéb munkálatok által védett csatornák, épületek, körtöltések, utak és vasutak tulajdonosainak a társulat költségeiben való arányos részleltetésére.

A vizrendőri intézkedésekre a rendőri ügyekről szóló V. czím indokolásánál előadott indokoknál fogva, a vizrendőri biráskodás esetére pedig azért nem volt kiterjeszthető a közigazgatási biróságuk joghatósága, mert egyes részeiben (1885:XXIII. tc. 194. §-a) a vizjogról szóló törvény a Horvát-Szlavonországokkal közös azon törvények sorába tartozik, melyeknek végrehajtása Horvát-Szlavonországok területén ezen országok hatóságait illeti. A vizjog köréből vett esetek a törvényjavaslatban az azokban eljáró hatóságok szerint lettek csoportositva. Az indokolásban a könnyebb áttekintés szempontjából véltem czélszerűnek azokat a vizjogi közigazgatás körében kimagasló főbb mozzanatok szerint csoportositani és sorolni elő.

VIII. czím

A biróságok hatásköréről közuti és vámügyekben

A 90-95. §-okhoz

Közuti és vámügyekben kiterjed a közigazgatási biróságok joghatósága: a község vagy város hozzájárulására a belterületén átvonuló útrész fentartásához, valamely kiadási vagy bevételi tételnek a törvényhatósági költségvetésbe a minister intézkedése folytán való felvételére, a törvényhatósági útadónak az egyes adókötelesekre való kivetésére, a törvényhatósági természetbeni útadótartozás összeirására, nyilvántartására, megváltására, szolgáltatására és az alóli mentességre, a vasuti állomásokat a közúttal vagy községgel összekötő utak költségeihez való hozzájárulás kötelezettségére és mértékére, a vicinalis utakhoz való hozzájárulás megállapitására, a községi utak műszaki szolgálatának ellátására hivatott mérnök fizetésének a község által való részarányos hordozására, a gyógyfürdőtulajdonos hozzájárulására a gyógyfürdőhöz vezető utak költségeihez, a községi közmunka összeirására, nyilvántartására, megváltására és az az alóli mentességre, az egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által a közforgalom czéljaira létesitett utak fentartása és kezelése tárgyában az engedélyokirat alapján tett hatósági intézkedésekre, harmadik személyek bevonására a közút vagy műtárgy érdekében tett munkálatok költségeinek hordozásába, a műtárgy átalakitásának záros határidő alatti elrendelésére, a vámszedési jog és engedély elévülésére és a vámtárgy elhordására vagy átengedésére, a vám természetének (száraz vagy vizi vám) eldöntésére és a szárazvám megszüntetésére, végre a vámszedési jogositvány fennállására, a vámdijmentességre és vámdijtételek jogosságára és mértékére.

A közuti és vámügyek köréhez tartozó esetek ezen felsorolásánál ugyanazon indokokból követtem ezen sorrendet, mint a vizjogi ügyeknél.

IX. czím

A biróságok hatásköréről vasuti ügyekben

A 96-98. §-okhoz

Vasuti ügyekben a biróságok joghatósága a törvényjavaslat szerint a következő esetekre terjed ki, ugymint: a vasuti üzletrendészeti batalommal felruházott községi s más hatósági közegek és a vasuti szolgálati személyzet tagjai között a rend fentartása körében felmerülő vitás kérdésekre, a helyi érdekű vasutak megváltása esetében fizetendő váltságösszegre, illetőleg megváltási járadékra, a vasutak visszaszolgáltatásának esetében az engedélyes vállalatot illető tőke és egyéb járandóságok megállapitására és a vállalatot illető követelések kiegyenlitésének megtagadására, a vasuti vállalat igazgatóságára vagy ennek egyes tagjaira alkalmazható rend- és fegyelmi büntetésekre, a postaszállitás feltételeinek törvényellenes megállapitására, a törvényes alap nélkül a vasuti engedélyes sérelmével eszközölt díjszabásra, a későbbi törvény rendelkezéseinek a korábban engedélyezett vasutra való kiterjesztésére, illetőleg kiterjesztésének megtagadására és a vasutaknak ostromállapot vagy háború idején egészben vagy részben katonai czélokra lett használata esetében felmerülő károk megtéritésére.

A közigazgatási biróságok hatásköre vasuti engedélyokiratok alapján keletkező vasuti ügyeknek még számos más eseteire is kiterjeszthető lenne; azonban tekintettel a vasuti közigazgatás körében összefolyó nagyfontosságú közérdekű szempontokra: a kormány nem találta czélszerűnek az ügy kezdő stádiumában arra továbbmenőleg kiterjeszteni a közigazgatási biróságok utjáni jogoltalmat.

X. czím

A biróságok hatásköréről állategészségi ügyekben

A 99-100. §-okhoz

Az állategészségügyi közigazgatás éppen ugy, mint a közegészségügyi közigazgatást, túlnyomó részében az egészségügyi közbiztonság megóvására és előmozditására szolgáló intézkedésekből áll. Az állategészségügy megóvása és előmozditása czéljából kiadott parancsok és tilalmak ennélfogva a biróság elé nem vihetők. Az azonban, a mit a közegészségügyre nézve a IV. czim indokolásánál megjegyeztem, tudniillik, hogy a közigazgatási biróságok joghatóságának a kihágási ügyekre való kiterjesztése folytán közvetve annak majdnem egész körében érvényesülni fog a jogoltalom: teljes mértékben alkalmazható az állategészségi ügyre is.

A törvényjavaslatban az előadottaknál fogva mindössze három esetre van a közigazgatási, biróságok joghatóságának az állategészségi ügyekre való kiterjesztése tervezve. Ezek: a kiirtott állatok vagy megsemmisitett tárgyak után járó kártalanitás kérdésének eldöntése, a zárlatok és egyéb óvóintézkedések költségeinek viselése és az állatorvosi oklevelek kihirdetésének, vagy az állatorvosi gyakorlat üzésének megtagadása, illetőleg betiltása.

A közigazgatási biróságok joghatóságának a kiirtott állatok és megsemmisitett tárgyak után járó kártalanitás kérdésére való kiterjesztése folytán az 1888:VII. törvénycikk 109. §-ának azon intézkedését, mely szerint a 300 frtnál nagyobb összegre rugó kártéritést tárgyazó elsőfokú határozatot felülvizsgálat végett mindig fel kell terjeszteni a felsőbb hatóságokhoz, el kellett törölni.

XI. czím

A biróságok hatásköréről erdészeti ügyekben

A 101-102. §-okhoz

Az erdészeti ügyek köréből a közigazgatási biróságok hatáskörbe vonattak: a rovarkárok megakadályozására szolgáló munkálatok költségeinek aránylagos viselése, a kopár területek beerdősitésére szolgáló társulati érdekeltségben való részvétel kötelezettségének és mértékének megállapitása, a szárazon való szállitás megengedhetősége, módozatai és feltételei s a pénzbeli biztositék letétele és nagysága, a fausztatás vagy tutajozás berendezési költségeinek az újabb engedélyes által való aránylagos megtéritése, illetőleg évi járadék fizetése s a további fentartási költségek hordozásában való részvétel, a fausztatás és tutajozás jogának megszünése, a veszélyeztetett partrészek, épületek, viz- és útépitményeknek védművekkel való biztositása iránt felmerülő vitás kérdések, és a vizépitményeknek a fausztatás vagy tutajozás érdekében való átalakitásából és a vizhasználatok korlátozásából származó kártéritési ügyek.

Minthogy az erdőügyi közigazgatás legnagyobb részben az erdőoltalomra és az erdőgazdaság fejlesztésére, nevezetesen a kezelés, művelés és a szállitás módjainak megállapitására irányuló intézkedésekből áll, annak körében a jogoltalom különösen az erdei kihágásokban és az erdőrendészeti áthágásokban követendő eljárásnak a közigazgatási biróságok joghatósága alá való helyezésében jut minden irányban teljesen kielégitő érvényesülésre.

XII. czím

A biróságok hatásköréről vadászati ügyekben

A 103-105. §-okhoz

A vadászati ügyek köréből a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt esetek összes száma négy. Ezek: a vadászterület jellegének (önálló vagy nem önálló vadászterület), illetőleg a vadászat szabad gyakorlatának megállapitása, a vadászterület kényszerű haszonbérbe adásának és haszonbérbevételének eldöntése, a vadászati jog közös bérbeadásából befolyó évi tiszta jövedelemnek a tulajdonosok között birtokaránylag való felosztása, és a vadak által vagy a vadászat gyakorlása közben okozott károk megtéritése.

A vadászati ügyek is azokhoz tartoznak, melyekben túlnyomó a rendészeti elem; a jogoltalom tehát az ezen ág körében keletkező közigazgatási intézkedések és határozatokra nézve szintén közvetve: a közigazgatási biróságok joghatóságának a vadászati kihágásokra való kiterjesztése utján volt egész mértékben érvényesithető.

XIII. czím

A biróságok hatásköréről halászati ügyekben

A 106-108. §-okhoz

A halászati ügy ugyanazon természettel bir, mint a vadászati ügy; ennélfogva annak körében is csak közvetve: a halászati kihágásoknak a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalása által lehetett szélesebb alapokra fektetni a jogvédelmet.

A törvényjavaslatban a halászati ügyek köréből mindössze a következő esetekre van a birói oltalom kiterjesztve, ugymint a halászati jognak az árvizek kiömléseiben való gyakorlására, a halászat gyakorlása következtében a halászatra jogositott és a parti birtokos, illetőleg a meder, terület és tárgy tulajdonosa között felmerülő vitás kérdésekre, a halászati jog közös bérbeadásának hatósági jóváhagyására s az ebből származó tiszta jövedelemnek a jogositottak között való felosztására.

XIV. czím

A biróságok hatásköréről cseléd-, munkás- és napszámos ügyekben

A 109. §-hoz

A cseléd-, munkás- és napszámosügy közigazgatása majdnem kizárólag az ezek és a gazda között kötött szerződés alapján a két fél között felmerülő vitás kérdések és a törvény intézkedéseivel szemben mindkét részről elkövethető kihágások tárgyalásaból és eldöntéséből áll, s ennélfogva arra az egyes esetek felsorolása nélkül, általános kijelentéssel volt a közigazgatási biróságok joghatósága kiterjeszthető.

A törvényjavaslat 38. §-ában foglalt intézkedés folytán a közigazgatási biróságok joghatósága nem terjed ki azon vitás esetekre, melyeket a törvény a rendes biróságokhoz utal, valamint azon vitás ügyekre sem, melyek a cseléd-, munkás és napszámosügy körében nem ezek és a gazda, illetőleg munkaadó, de mindkét részről gazdák és munkaadók, vagy más érdekelt egyének és testületek között keletkeznek.

A cseléd-, munkás és napszámos ügyre vonatkozólag meg kell még jegyeznem, hogy a 136. § értelmében egyebek között természetesen a cseléd-, munkás-, napszámos ügy köréhez tartozó kérdésekben keletkezett közigazgatási intézkedések vagy határozatok is, a birósági eljárásra való tekintet nélkül végrehajthatók lesznek mindazon esetekben, melyekben a törvény szerint közigazgatási felebbvitelnek csak birtokon kivül volt helye, vagy a melyekben a végrehajtás elhalasztásából a bepanaszoltnak helyrehozhatatlan károsodása következnék be.

Megjegyzem végre, hogy a tárgyilag legtöbbször csekélyebb jelentőségű cseléd-, munkás- és napszámos ügyi vitás kérdésekről az elsőfokú birósági határozat ellen való felebbezést kizárandónak találtam, s hogy azokban a felülvizsgálatnak is kizárólag azon feltevésben nyitottam tért, hogy a vitás ügyek nagy része első fokozatban közmegnyugvásra szolgáló elintézést nyer, s e szerint a felső közigazgatási biróság cseléd-, munkás- és napszámos-ügyi vitás kérdésekkel túlterheltetni nem fog.

XV. czím

A biróságok hatásköréről adó és illetékügyekben

A 110-112. §-okhoz

Adó- és illetékügyekben a közigazgatási biróságok hatásköre egészben véve megegyezik a pénzügyi közigazgatási biróság hatáskörével. A részletekben azonban eltérés van a kettő között, a mennyiben a közig. biróságok hatáskörébe néhány oly eset bevonása is terveztetik, melyekre a pénzügyi közigazgatási biróság hatásköre ki nem terjed. Ilyenek: a fegyver- és vadászati adó jogosságának és mennyiségének megállapitása, a vadászjegyek és új jegyek kiszolgáltatásának és a vadászati bejelentés láttamozásának megtagadása és a kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonása, a czukor- és husfogyasztási, valamint a söritaladónak és a szeszitalmérési adónak a községekre való ráutalása, és a házbérjövedelem meghatározására szolgáló helyszini szemle költségeinek a háztulajdonos által való megtéritése.

A felsorolt esetek nem nagy mértékben szaporitják ugyan az ez idő szerint birósági védelemben részesülő adó- és illetékügyi kérdések számát; annyi azonban kétségtelen, hogy azoknak a birósági hatáskörbe való sorozásával a fogyasztási adók körében is jogoltalom nyujtatik, s hogy épen az erre leginkább igényt tartható községek nyernek birói védelmet a pénzügyi közigazgatásnak az állami közérdek túlhajtott érvényesitésére irányuló esetleges hajlamaival szemben.

A bányahatósági ügyek azért nem voltak bevonhatók a közigazgatási biróságok hatáskörébe, mert azoknak elintézésére egy bányaügyi szakemberekből álló, egészen külön tanácsot kellett volna szervezni. Ily helyzetben a kormány, habár elvi nehézségek e tekintetben nem is forognak fenn, azon meggyőződésre jutott, hogy ugy a közérdek, mint az egyesek és testületek jogai és érdekei szempontjából a leghelyesebben jár el, ha annak idejében a bányaügy reformjával kapcsolatosan fogja a kérdést megoldani.

A pénzügyi közigazgatásra vonatkozólag meg kell jegyeznem még, hogy az annak köréből vett esetek forgalma igy is minden valószinűség szerint túl fogja haladni a biróság elé utalt összes egyéb esetek forgalmát.

A törvényjavaslat 110-112. §-aiban kifejezésre hozott azon intézkedésnek, hogy adó- és illetékügyekben a második fokú közigazgatási döntés ellen lehet csak a felső közigazgatási biróságnál orvoslást keresni: indokául az szolgált, hogy az adó- és illetékügyek forgalmának megbizható statistikai adatok alapján eszközölt megfigyelése után azon meggyőződésre jutottam, hogy a megoldás nem ezen módja mellett az elsőfokú biróságok lennének kitéve a túlterheltetés veszélyének s egyszersmind azoknak tisztviselő tagjai akadályoztathatnánk rendes közigazgatási teendőik teljesitésében, tekintettel arra is, hogy Horvát-Szlavonországokban elsőfokú biróságok csak igen nagy nehézséggel szerveztethetnének: le kellett mondanom eredetileg táplált tervemről.

III.
A HARMADIK RÉSZHEZ

A közigazgatási biróságok előtti eljárásról

A 113-209. §-okhoz

Az eljárás a közigazgatási biróságok előtt mindenütt a nyilvánosság, a szóbeliség és közvetlenség alapelveire van fektetve. A nyilvánosság az összes államokban kötelező; a szóbeliséget és közvetlenséget illetőleg azonban eltérés van az egyes államok között, a mennyiben némelyek ezt is általánosan kötelezőnek nyilvánitották, mások ellenben annak alkalmazását bizonyos feltételek beálltától tették függővé, az esetek szabatosan meghatározott köreire korlátolták.

A magyar pénzügyi közigazgatási biróság előtt az eljárás kötelezően nyilvános; a szóbeliség és közvetlenség azonban ki van zárva.

A hazai szakértők kivétel nélkül a tárgyalások nyilvánossága s azoknak a szóbeliség és a közvetlenség elveire alapitása mellett foglaltak állást, még pedig jórészt az 1882. évi jogászgyülés által kijelölt azon alapon, hogy a nyilvánosság általánosan kötelezővé tétessék, a szóbeliség és közvetlenség pedig csak a fele kivánatára alkalmaztassék a tárgyalásoknál.

Egészben véve ezen alapokra van fektetve az általam benyujtott törvényjavaslatnak az eljárást magában foglaló harmadik része is. Két irányban mindazonáltal el kellett térnem ezen általánosan elfogadott állásponttól.

Az egyik eltérés abban áll, hogy a szóbeli és közvetlen tárgyalás elrendelésének jogát a biróságnak bizonyos körülmények között még azon esetre is megadandónak találtam, ha azt a felek egyike sem kivánja. A biróságnak a szóbeli tárgyalás elrendelésének jogával való feltételes felruházása szükségszerű folyománya a törvényjavaslat eljárási részén keresztül huzódó azon kettős (inditványi és nyomozási) elvnek, mely szerint a feleknek jogában van ugyan ügyük védelmében teljes szabadsággal eljárni, de a biróságnak is jogában, sőt kötelességében áll a vitas kérdés törvényszerű eldöntésére minden lehetőt elkövetni akkor is, ha e részben a felek inditványokkal nem lépnek fel.

A másik eltérés az, hogy a szóbeliség és közvetlenség a felebbviteli eljárásban ki van zárva. A szóbeliségnek és közvetlenségnek a felebbviteli eljárás köréből való kizárásánál különösen azon tekintet vezetett, hogy a közigazgatási biróságokhoz utalt vitás kérdések tényálladéka a legtöbb esetben az elsőfokú birósági eljárásban minden kétséget kizáró bizonyossággal tisztába hozható. Ily helyzetben ki kellett zárnom a szóbeliséget és közvetlenséget a felebbviteli eljárásból azért, hogy a jogvédelem ugy a felekre, mint az államra túlságosan költségessé ne tétessék.

A közigazgatási biróság előtt levő vitás ügynek teljes világitásba helyezésére, jogszerű elintézésének könnyebbé tételére és a teljes jogvédelem biztositására szolgálnak: a tárgyalást megelőző iratváltás; a bizonyitás szabadsága; a felebbvitel hozzáférhetősége; a panasz vagy felebbvitel benyujtására kiszabott határidő elmulasztása esetében az igazolással való élés joga; az ujrafelvételi és a végrehajtási panaszjog.

Az előzetes iratváltás főczélja, hogy kifejezésre juttassa a felek álláspontját a vitás kérdésben, s a biróságnak a kellő anyagot és támpontokat szolgáltassa a bizonyitási eljáráshoz és a tárgyaláshoz. Nem kivántam ugyan a felek által a birósághoz intézhető irásbeli előterjesztések számát a jogoltalom szabadságának rovására korlátozni, de nehogy a vitás ügy tárgyalása minden gyakorlati haszon nélkül tulságosan elhuzathassék: teljes joghatálylyal csak a panasziratot és a védiratot véltem felruházhatóknak. A panasziraton és a védiraton kivül netán beadandó többi előterjesztéseknek, melyek ujabb anyagot szolgáltatnak a bizonyitáshoz és tárgyaláshoz, mindössze annyi hatályuk lesz, hogy azok esetről-esetre közlendők az ellenféllel azon czélból, hogy az a felhozottakra vonatkozó észrevételeit hasonló előterjesztésben, vagy a szóbeli tárgyalás rendjén előadhassa.

Minden bizonynyal tetemesen emeli a jogvédelem szabadságát és hatályát azon rendelkezés is, mely szerint a panasziratban és a védiratban oly ténykörülmények és bizonyitékok is felhozhatók, melyek a megelőző közigazgatási eljárás folyamában nem érvényesittettek, ugy hogy a vitás kérdés tárgyalása esetleg egészen új alapokra fektethető, újra kezdethetik a biróság előtt, épen ugy, mintha közigazgatási uton előzetesen semmi sem történt volna.

A fél panaszjogának szabadságát mintegy betetőzi végre, hogy az nincs a jogsértésekre korlátolva, de az érdeksértésekre, s ezeknek körében még a közérdek megsértésének esetére is kiterjed.

A bizonyitási eljárás hasonlóképen az inditványi és nyomozási elv kombinatiója alapján lett kiépitve, a mennyiben a feleknek e tekintetben is teljes inditványozási szabadság biztosittatott ugyan, de egyszersmind a biróság is feljogosittatott, hogy a belátása szerint szükségesnek mutatkozó bizonyitási eljárást a felek ajánlata nélkül is elrendelhesse és végrehajtathassa. A bizonyitási eljárás a törvényjavaslat szerint a panasz beadásától kezdve a véghatározat meghozataláig bármikor elrendelhető, s a főtárgyaláson és szükség esetében ezt megelőzőleg külön is, és pedig eshetőleg az elsőfokú közigazgatási biróság egy birói tagjának kiküldése utján, tehát a teljes tárgyilagosság biztositásával foganatositható.

De midőn a felek jogvédelmi szabadságát és a biróság rendelkezési jogát a bizonyitási eljárás terén is lehetőleg biztositani igyekeztem: másfelől arról is kellett gondoskodnom, hogy a vitás ügyek tárgyalása a bizonyitási eljárás felesleges elrendelésével túlságosan hosszadalmassá és a felekre nézve költségessé ne tétessék. Ebben rejlik az oka annak, hogy a bizonyitási eljárás keretéből nem zárhattam ki azon lehetőséget, hogy a közigazgatási folyamatban végrehajtott bizonyitás, ha az ellen aggályok sem a felek, sem pedig a biróság részéről nem merülnek fel, a közigazgatási biróságok előtti eljárásban is alapul vétessék, vagy hogy a biróság által elrendelt bizonyitási eljárás a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság által hajtathassék végre s ehhez képest az első esetben a biróság hatósága csak a jogkérdés megitélésére szoritkozzék.

A felebbvitel megállapitásánál számolnom kellett egyfelől azzal, hogy a közigazgatási biróságokhoz utalt ügyek nagy része tárgyilag csekély értékű, hogy azoknál a ténykérdés és a jogkérdés a legtöbb esetben egymással összeesik, másrészről azzal, hogy az elsőfokú közigazgatási biróság a függetlenség és állandóság követelményeivel kielégitőleg felruházható nem volt.

A vitás ügyek csekély tárgyi értéke a felebbvitel korlátozását, a tény- és jogkérdések gyakori összevágása a jogorvoslat különböző formáinak (felebbezés, felülvizsgálat) mellőzését, a biróság szervezésében rejlő hiányok pedig a felebbvitel nagyobb szabadságának biztositását tették kivánatossá.

Ezen három ellentétes szempontnak a lehetőségig enyhitését kisértettem meg azzal, hogy a csekélyebb fontosságú vitás ügyeknél a felebbvitel leghatásosabb nemét, a felebbezést kizártam s a jogorvoslatot csak az ügynek a jogkérdésben való felülvizsgálatára szoritottam.

Egyébként a felebbvitelnél is a jogvédelem sikerére és hatályára fektettem a fősúlyt, a mennyiben a törvényjavaslat rendelkezései szerint felebbezés vagy felülvizsgálat rendjén a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt összes ügyek végeldöntés végett a felső közigazgatási biróság elébe vihetők.

Ezen intézkedésekkel szemben önkéntelenül merül fel az a kérdés, hogy mi tehát czélja az elsőfokú biróságok szervezésének, miután előttük egyetlen vitás ügy sem nyerhet végleges befejezést?

Ezen kérdésre a felelet abban áll, hogy a felebbvitel lehetősége daczára az elsőfokú biróság számos esetben ki fogja elégiteni a jogkereső feleket; továbbá, hogy a közigazgatás különböző köreiben nemcsak igen messze menő különbségek és eltérések fordulnak elő, de néhol egész területeken valóságos zavar uralkodik a hatósági fokozatokra nézve elannyira, hogy nem lehet teljes biztossággal tisztába hozni, hogy némely esetekben mely hatóságok és minő fokozatban vannak hivatva eljárni.

Az elsőfokú közigazgatási biróságok intézménye ennélfogva közvetitőül szolgál arra hogy az első fokon a legkülönbözőbb iránylatokból kiinduló vitás közigazgatási ügyek a közigazgatás közép fokán mintegy egységes gyüjtő-medenczébe összefolynak, s ott alaposan és a lehetőségig egyöntetűen előkészittessenek a felső közigazgatási biróság által eszközlendő végeldöntésre. Ezen egy feladat is teljesen indokolttá teszi az elsőfokú közigazgatási biróságok szervezését.

Az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek védelme szempontjából ez a jövendőbeli, a szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetett közigazgatási birósági pernek képe.

Azt hiszem, hogy ezen csak fővonásaiban összeállitott rajz is meggyőző tanuságot tesz arról, hogy a mig egyfelől minden lehetőt elkövettem, hogy a jogaikban és érdékeikben sértett egyesek és testületek részére az eljárásban is hatályos biztositékok létesittessenek, addig másfelől nem hagytam figyelmen kivül azon tekintetet sem, hogy ezen garantiák oly egyszerű és a lehetőségig csekély számú formákban jussanak kifejezésre, melyek mellett a minden helyes perbeli eljárás főkövetelményeit képező hozzáférhetőség, gyorsaság és olcsóság szempontjai is kellőleg érvényesüljenek.

De a hozzáférhetőség s az olcsóság szempontjai által elém szabott feladat megoldását a szóbeli és közvetlen eljárásban létesitett formák csekély száma és lehető egyszerűsége által egészen kimeritettnek nem tekinthettem, mert ezen az uton az eljárási költségek még mindig nem voltak helyes arányba hozhatók a közigazgatási biróságokhoz utalt vitás kérdéseknek már emlitett kisebb tárgyi jelentőségével s az azokban érdekelt közönség jelentékeny részének vagyoni helyzetével.

Ezért volt szükséges, hogy a közigazgatási biróságok előtti perben a szóbeliség és közvetlenség alapjaira fektetett főeljárás mellett, az irásbeli tárgyalásra és a panaszbejelentésre alapitott eljárásnak is tér nyittassék.

Az irásbeli tárgyalás magában foglalja mindazon biztositékokat, melyek a szóbeli és közvetlen eljárás kizárásával egyáltalán nyujthatók.

A panasz bejelentésére alapitott eljárás ellenben nélkülözi azon garantiákat, melyek a főeljárásban a felek részére biztositva vannak s ennek következtében annak jogvédő hatálya leginkább abban jut kifejezésre, hogy az ezen ösvényre terelt vitás ügyekben is a közigazgatási biróságok részletesen meghatározott szabályok szerint kötelesek eljárni. A biróságok hatósága ezen eljárásban sem szoritkozik a jog kérdésének egyszerű felülvizsgálására, mert a biróságok ezen esetben is joggal birnak, sőt kötelesek lesznek az ügy állásának és a bizonyitékoknak teljes tisztázására szolgáló minden intézkedést (bizonyitás, szóbeli és közvetlen tárgyalás elrendelése stb.) a felek közbejötte nélkül is megtenni.

Alig vonható kétségbe, hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak utóbb emlitett nemei és kivált a panaszbejelentésre alapitott eljárás kevésbbé alkalmasok a tényállás és a bizonyitékok tisztázására, mint a szóbeli és közvetlen eljárás. Az ezen eljárásokban a hozzáférhetőség és olcsóság tekinteteinek a hatályos jogvédelem rovására nyujtott kedvezmények ellen azonban, a jogkereső egyesek és testületek szempontjából alig emelhető jogosult kifogás, mert a törvényjavaslat szerint minden egyes esetben kizárólag magától a féltől függ annak eldöntése, hogy az eljárás különböző módjai közül azt válaszsza, melynek segitségével ügyét a saját helyzetéhez képest legczélirányosabban véli kedvező megoldásra juttathatni.

Nem lenne teljes a közigazgatási biróságok előtti per képe, ha annak kiegészitésére fel nem emliteném azon intézkedéseket, melyek a közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek, valamint a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság köz- és vagyoni ügyeinek védelmére vannak hivatva.

A közigazgatási hatóságok hatáskörének és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére szolgálnak a középfokú közigazgatási hatóságok részére biztositott panaszjog a törvényhatósági és közigazgatási bizottságok intézkedései és határozatai ellen; a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnak kifogásemelési joga az egyesek és testületek által emelt panasz ellen; a középfokú hatóságra ruházott felebbviteli jog az elsőfokú biróság határozataival szemben és az illető ministernek biztositott azon jog, mely szerint érdemleges véghatározat előtt a felmerült hatásköri összeütközésnek az erre hivatott külön biróság által leendő eldöntését követelheti.

A közigazgatási hatóságok hatásköre és az állami (kincstári) közérdek két irányban védendők meg az önkormányzati alapon szervezett közhatóságok és a közigazgatási biróságokkal szemben.

Fennálló közigazgatási jogrendszerünk egyik hiányát képezi, hogy az önkormányzati testületeknek viszonya a felsőbb hatóságokhoz nincs szabatosan meghatározva, sőt a községi és rendezett tanácsú városi képviselőtestületeket illetőleg e tekintetben alig találunk egy-két szórványos intézkedést törvénytárunkban. Az illetékes felsőbb hatóságoknak joggal kell azonban birniok arra, hogy ezen testületek illetéktelen és közérdekbe ütköző intézkedéseinek és határozatainak végrehajtását egyesek és testületek részéről közbevetett felebbvitel hiányában is megakadályozhassák.

A törvényhatóságok önkormányzati testületeire nézve már határozottabb rendelkezésekkel találkozunk ezen irányban, mennyiben törvényeink (1886:XXI. tc. 57. és 70. §-ai és 1876:VI. tc. 22. §-a) feljogositják a főispánt, a tiszti főügyészt és a különböző közigazgatási ágak képviselőit, hogy a törvényhatósági, illetőleg a közigazgatási bizottságnak törvényt, rendeletet, szabályrendeletet sértő, vagy az állami vagy közigazgatási érdekbe ütköző intézkedéseit és határozatait a végrehajtást felfüggesztő hatálylyal megfelebbezhessék; az 1886:XXI. tc. 10. §-a pedig kimondja, hogy a kormány a törvényhatósági és közigazgatási bizottságok illetéktelen vagy törvénybe ütköző határozatait bizonyos határidő alatt felülvizsgálati uton megsemmisitheti.

Minthogy pedig a közigazgatási hatóságok jövőben a közigazgatási biróságokhoz utalt ügyekben keletkező vitás kérdések tárgyalásába semmiféle czímen nem avatkozhatnak és az alkotandó törvény hatályba léptétől kezdve a fennebb körülirt felebbezési jog sem vehető igénybe: nehogy a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek ez oldalról a megsértés veszélyének tétessék ki, közvetitőről kellett gondoskodni, melynek segitségével ezen közérdekek a bekövetkező új helyzetben is sikeresen megvédelmezhetők legyenek.

Ezek az előzményei a törvényjavaslat 113. §-ába iktatott azon rendelkezésnek, mely szerint az ott megnevezett közegek a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére a törvényhatósági és közigazgatási bizottságok intézkedései és határozataival szemben panaszjoggal élhetnek.

A hatósági panasz szabályozásánál különös gondot forditottam a panasz czéljának szabatos meghatározására és az annak gyakorlatára hivatott közegek kijelölésére. A hatósági panasz czélja: az illetékesség megóvása, a törvény, rendelet és szabályrendelet megtartása s az állami közérdek megvédése. Ennek daczára a törvény, rendelet és szabályrendelet megtartásának, s a közigazgatási közérdeknek az állami közérdektől elkülönitett felemlitését azért nem tartottam szükségesnek, mert ezeknek megsértése az adott helyzetben csakis annyiban jöhet figyelembe, a mennyiben ezen sérelem egyszersmind az állami közérdek megsértését is magában foglalja.

Elismerem, hogy „az állami (kincstári) közérdek” kifejezés szabatosság és határozottság tekintetében alapos kifogások alá esik, de kétségtelen, hogy az elérendő czélt elvileg tisztábban és világosabban körülirni eddigelé tudtommal legalább még nem sikerült. Megjegyzem egyébiránt, hogy az állami közérdek fogalmához tapadó ruganyosság minden bizonynyal tetemesen fog enyhűlni az által, hogy jövőre minden előforduló esetben a politikai érdekkörön teljesen kivül álló független biróság fog itélni azon kérdés felett, hogy valamely esetben fenforog-e az állami közérdek s ha igen, miben nyilvánul az és mennyiben veendő figyelembe?

A közigazgatási folyamatban a közérdek védelmére irányuló felebbvitel jogát törvényeink a főispánra, a tiszti főügyészre és a középfokú hatóságokra ruházták.

A kitüzött czél, a közérdek hatályos védelme, leginkább a hatáskör és a közérdek védelmének egy képviselő személyében való összpontositásával lett volna elérhető; hogy ilyennek szervezését javaslatba nem hozom, ennek indoka közigazgatási jogrendszerünk természetében, nevezetesen pedig annak azon sajátságában található, hogy közigazgatási szervezetünk a közép fokon is majdnem annyifelé van széttagolva, mint a központon, s hogy annak különböző ágai csak igen gyér és laza szálakkal vannak egymással némi összeköttetésbe hozva a főispán elnöklése alatt működő közigazgatási bizottságban, s ezért nem találtam középfokú közigazgatásunk szervezetében olyan közeget kire ezen feladat megnyugvással reábizható lett volna.

Nem maradt tehát más hátra, mint az, hogy a törvényhatósági és közigazgatási bizottságokban elnöklő főispánt és a középfokú (törvényhatósági) hatóságok vezetőit ruházzam fel a panaszjoggal a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére inditandó közigazgatási perben.

A tiszti ügyésznek panaszjogot nem véltem adandónak; mert ő intézkedési és határozási joggal nem birván, közigazgatásunk egy ágát sem képviseli s mint a törvényhatóság jogtanácsosának amugy is módjában áll nézeteit a fő- és alispán utján érvényesiteni.

Meg kell még jegyeznem, hogy a hatósági panasz közvetlen tárgyalására és eldöntésére minden esetben a felső közigazgatási biróság van hivatva, s hogy ennélfogva a panaszirat benyujtása után következő további lépések már az esetleg nagyobb összegekre rugható utazási költségek kikerülése szempontjából is, az illető ministerre voltak bizandók, ki ehhez képest a panasz képviseletében a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére tárgyalás előtt a birósághoz irásbeli nyilatkozatot intézhet, s a szóbeli és közvetlen tárgyalásra megbizottat küldhet.

Egyébként a hatósági panasz folytán keletkező perben érdekelt magánfeleket és a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságot mindazon jogok illetik meg, melyeket a törvényjavaslat a magánpanasz folytán keletkező perekben érdekelt egyesek- és testületekre ruház.

Nem szorúl bővebb bizonyitásra a törvényjavaslatban lefektetett azon elv helyessége sem, mely szerint a hatósági panasz képviseletében eljáró hivatali közegek közreműködése kizárólag a panasz czéljának valósitására szorittatott, tehát hogy azok a kizárólag egyeseket és testületeket illető kérdések tárgyalásába nem avatkozhatnak.

Gyakoribb, tehát nagyobb ennél azon veszély, mely a közigazgatási hatáskört és az állami (kincstári) közérdeket az egyesek és testületek által emelhető panasz esetében a közigazgatási biróságok részéről fenyegeti. És csak fokozza az ezen oldalról jöhető támadások súlyát a törvényjavaslatban érvényesült azon elv, mely szerint illetékességüket a közigazgatási hatóságokkal szemben maguk a biróságok állapitják meg.

Ebben az irányban az által gondoskodtam, hogy a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság feljogosittatott, sőt köteleztetett a panaszszal szemben a kijelölt czimeken indokolt kifogást emelni, hogy a középfokú közigazgatási hatóságok részére felebbviteli jog biztosittatott az elsőfokú biróság határozataival szemben, és hogy az illető minister feljogosittatott, hogy érdemleges véghatározat előtt a hatáskör kérdésében közte és a felső közigazgatási biróság között felmerült vitás összeütközési kérdésnek az erre hivatott külön biróság által leendő eldöntését követelhesse.

A közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnak azon jog, hogy a birósági hatáskör ellen kifogást tehessen, illetőleg a megsértett közérdeket megjelölje, azon célból adatott, hogy a középfokú közigazgatási hatóságnak, illetőleg a ministernek figyelmét felhivja az adott esetben netalán fenforgó birósági hatáskörtúllépésre vagy az állami (kincstári) közérdeket fenyegető veszélyre, s ez által lehetővé tegye, hogy azok - ha az eljárt hatóság álláspontjára helyezkednek - a közigazgatási hatáskör s az állami (kincstári) közérdek védelmére döntés előtt a birósághoz irásbeli nyilatkozatot intézhessenek, illetőleg a szóbeli tárgyalásra megbizottat küldjenek és igy a vitás kérdés ez oldalról is teljesen megvilágitva kerüljön a biróság elé.

Az elsőfokú biróság határozataival szemben a középfokú közigazgatási hatóságok részére biztositott felebbviteli jog nemcsak mint az eljárt közigazgatási hatóság részéről emelt és elfogadott kifogás következménye jelentkezik a törvényjavaslatban. A felebbvitel joga a kifejezett czélokból akkor is megilleti a hatóságot, ha más úton szerez tudomást a netalán fenforgó hatáskörhiányról és az állami (kincstári) közérdeket fenyegető veszélyről. Ezen tudomásszerzés könnyitését czélozza a törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint az elsőfokú biróság határozatai minden esetben kézbesitendők az illető középfokú hatóságoknak.

A közigazgatási hatáskör megvédésére szolgáló eszközök között a harmadik és legfontosabb az illető ministernek adott azon jog, melynél fogva az, ha a felső közigazgatási biróság valamely esetben, akár első, akár felebbviteli fokban illetékesnek jelenti ki magát s ez által a fenforgó ügyet a közigazgatási biróságok hatáskörébe tartozónak nyilvánitja: hatásköri összeütközési vitás kérdést támaszthat, s az érdemleges véghatározat felfüggesztésével, annak az e czélra felállitandó külön biróság által való eldöntését követelheti.

A hatásköri összeütközésekből keletkező vitás kérdéseket, érvényben levő törvényeinknek megfelelőleg, ez idő szerint a ministertanács tárgyalja és dönti el, és pedig még akkor is, ha a vitás kérdés biróság és biróság (rendes és pénzügyi közigazgatási biróság) között merül fel.

A közigazgatási biróságokról alkotandó törvény hatálybalépte minden bizonynyal tetemesen szaporitani fogja a hatásköri összeütközések számát, s ennélfogva azoknak eddigi, a hatalmi körök egyensúlyát különben is sértő elintézési módja aligha lesz továbbra is fentartható.

Ennélfogva czélom az, hogy a hatásköri összeütközések elintézésére hivatott biróságról mentől előbb, de mindenesetre oly időben terjeszszek törvényjavaslatot az országgyűlés elé, hogy az ennek folytán létrejövendő törvény a közigazgatási biróságokról alkotandó törvénynyel egyidejűleg legyen életbe léptethető. Tekintett azonban arra, hogy ezen alkotandó új biróság joghatóságának a közigazgatási hatóságok és a közigazgatási biróságok között keletkezhető hatásköri összeütközéseken kivül, a közigazgatási hatóságok és a rendes biróságok, valamint a kétféle (rendes és közigazgatási) biróságok között felmerülő összeütközések eseteire is ki kell terjednie: igen természetes, hogy az arra vonatkozó törvényjavaslat elkészitésénél és benyujtásánál az igazságügyminister urral együttesen fogok eljárni.

Befejezésül meg kell még emlékeznem a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnak a közigazgatási perben elfoglalandó állásáról.

A közigazgatási folyamatban eljárt hatóság a törvényjavaslat szerint kettős minőségben szerepel a közigazgatási perben: mint közreműködő hatóság s mint a hatósági vagy magánpanasz által fenyegetett köz és vagyoni ügyek alanya.

Midőn az eljárt hatóság utóbb jelzett minőségében szerepel, mindazon jogokkal bir és mindazon kötelezettségek alá esik, melyeket a törvényjavaslat a perben álló egyesek- és testületekre nézve megállapit.

A közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnak a perben való közreműködése pedig abban áll, hogy átveszi, illetőleg jegyzőkönyvbe foglalja a panaszt, s azt, ha elkésve adatott be, hivatalból visszautasitja, ellenkező esetben pedig felvilágositó nyilatkozat kiséretében felterjeszti az illetékes birósághoz, esetleg a panasz ellen a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére kifogást emel, és erről a közigazgatási középhatósághoz, illetőleg a ministerhez jelentést tesz. Átveszi továbbá az igazolási kérelmet, a felebbezést, felülvizsgálási kérelmet, felfolyamodást, az ujrafelvételi és végrehajtási panaszt, s azokat az illetékes biróságokhoz juttatja. Végre keresztülviszi a biróság által elrendelt bizonyitást, s elrendeli és foganatositja a birósági határozatok kézbesitését és végrehajtását.

Az előadottak, ugy hiszem, tanuságot tesznek arról, hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárás szabályozásánál minden kitelhetőt elkövettem arra nézve, hogy az egyesek és testületek jogainak és érdekeinek és az állami közérdeknek párhuzamos és összhangzatos védelmet biztositsak a közigazgatási perben. Minthogy azonban minden eljárási szabályzat próbakövét a gyakorlat képezi, s minthogy a feladat természetében fekvőkön kivül azon nehézségekkel is meg kellett küzdenem, melyek közigazgatási jogrendszerünk fogyatkozásaiból származnak: nem lehetetlen, hogy a gyakorlat hézagosoknak fogja feltüntetni az eljárási szabályokat. Ezen eshetőleges hézagok aIkalomszerű betöltését czélozza a törvényjavaslat azon intézkedése, mely a belügyministert az eljárás hiányainak rendeleti uton való pótlására hatalmazza fel. A törvényjavaslat ezen intézkedése annál kevésbbé eshetik jogosult kifogás alá, minthogy az áttörés nehéz és darabos munkáját is kellett végeznem.

I. fejezet
A panaszról és védiratról

A 113-143. §-okhoz

Az I. fejezet körében különös figyelemre méltó mozzanatokat képeznek: a panaszjog körülirása, a panasz benyujtásának módja és helye, a panaszirat kellékei, tartalma és felszerelése, a panasztételre szolgáló határidő megállapitása és számitása, a panasz tárgyalás nélkül visszautasitása, a határidő elmulasztása esetében igénybe vehető igazolási kérelem, a panasz felterjesztése a birósághoz, a birósági illetékesség szabályozása, a panaszemelés hatálya, a biróság eljárása a felterjesztett panaszszal szemben, a védirat körülirása és harmadik személyeknek az eljárásba való bevonása, illetőleg avatkozása.

A 113. § szerint a panasz kétféle: magán- és hatósági panasz.

A magánpanasz minden sérelem orvoslására kiterjed, legyen az jog- vagy érdeksértés és érje vagy fenyegesse akár az egyest és testületet, akár az állami közérdeket.

A hatósági panasz czélját kizárólag a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdeknek a törvényhatósági és közigazgatási bizottságok ellen való megvédése képezi.

A magánpanaszt azért kellett az állami közérdek védelmére is kiterjesztenem, mert nézetem szerint alkotmányos államban a polgárokat nem lehet elzárni attól, hogy a közügyet ez uton is szolgálják. És ezen intézkedés Magyarországon annál inkább jogosult, mert természetszerű folyománya a multban is mindig uralkodott felfogásnak.

A magánpanasz emelésének joga a 113. § szerint az érdekelt egyeseket és testületeket, a hatósági panasz emelésének joga pedig a főispánt, a közigazgatási hatóságokat és az adófelszólamlási bizottság előadóját illeti meg.

Hogy a hatósági panasz emelésének jogát miért találtam az épen emlitett hatósági közegekre ruházandónak, azt az általános indokolás rendén részletesen kifejtettem.

A törvényjavaslatban kifejezett meghatározás szerint a magánpanasz emelésének joga talán igen tág keretű; de nem szorithattam e jogot a közigazgatási eljárásban szerepelt felekre; mert a közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt esetek jelentékeny részében a biróság előtti eljárás okát képező közigazgatási határozat vagy intézkedés előzetes panasz s tárgyalás nélkül jő létre, a igy csak annak kibocsátása után, esetleg foganatositása közben állapitható meg, hogy az kit és miben érint sértőleg.

A 113. § utolsó bekezdésében foglalt azon rendelkezés, mely szerint a főispán panaszjogát a törvényhatósági bizottsággal szemben csak akkor érvényesitheti, ha ezen szándékát a határozat kihirdetése alkalmával nyilvánosan kijelentette: abban találja indokolását, hogy az adott esetben a határozó testület ellentétbe jut saját elnökével, s ennélfogva gondoskodni kellett arról, hogy az saját köz- és vagyoni ügyének védelmére idejekorán megtehesse a szükséges intézkedéseket.

A panasz emelésének módjáról a 114. § akkép intézkedik, hogy az rendszerint irásban nyujtandó be, de kivételesen szóval is bejelenthető.

Nem vonható kétségbe, hogy a jogvédelem hatálya szempontjából kivánatos lett volna a panasznak irásban való benyujtását általánosan kötelezővé tenni. Minthogy azonban a biróságokhoz utalt vitás kérdések jelentékeny része a szegényebb néposztályokhoz tartozó polgárokat érinti: nem zárkózhattam el azon tekintet elől, hogy a jogvédelem ezeknek is kevés költséggel hozzáférhetővé tétessék.

A 114. és 115. §-ok szerint a panasz azon közigazgatási hatóságnál nyujtandó (jelentendő) be, melynek intézkedése vagy határozata ellen irányul. Eltérésnek ezen szabálytól egyedül a főispán által emelendő panaszra nézve van helye, mely az ügyiratokkal felszerelve, közvetlenül az eljárásra hivatott biróságnál nyujtandó be.

A panasznak az eljárt közigazgatási hatóságnál való benyujtását (bejelentését) azon körülmény teszi indokolttá, hogy az ügyre vonatkozó előiratok ezen hatóság birtokában vannak, s hogy az - mint már jeleztem - az alaposság és gyorsaság tekintetéből bizonyos hatósági jogokkal is felruházandó volt a közigazgatási perben.

A főispán által emelt panaszra vonatkozó kivétel abban találja magyarázatát, hogy a főispán az adott esetekben panaszló és egyszersmind a bepanaszolt testület elnöke is, s ennélfogva ha az általános szabály a főispán panaszára is kiterjesztetik: a panasz benyujtására kitűzött határidő pontos megtartása nem ellenőrizhető.

A 116., 117. és 118. §-ok szerint a hatósági panaszról az illető ministerhez teendő jelentésre, s ez által a birósághoz intézhető nyilatkozatra, illetőleg a szóbeli tárgyalásra küldhető megbizottra, továbbá a hatósági panasz által saját köz- és vagyoni ügyeikben érintett törvényhatósági és közigazgatási bizottságok eljárására vonatkozó intézkedések indokaival az általános indokolás rendjén foglalkoztam. Az ott előterjesztettek kiegészitésére csak azt emlitem fel, hogy a törvényhatósági és közigazgatási bizottság megbizottaira azért kellett kiterjeszteni mindazon jogokat és kötelességeket, melyeket a törvényjavaslat a bepanaszolt egyesek- és testületekre ruház, mert azoknak jogi állása a perben a szóban forgó esetekben teljesen összevág az utóbbiakéval.

A panaszirat tartalma tekintetében (120. §) azért kellett megengedni, hogy abban új ténykörülmények és bizonyitékok felhozathassanak, hogy az esetleg hibás közigazgatási eljárás gyökeres kiigazitásával a jogvédelem hatálya minden irányban fokoztathassék: de ezen rendelkezést nem terjeszthettem ki a panasz bejelentésén alapuló eljárásra, mert akkor a viszonosság elvénél fogva a bepanaszolt félnek is alkalmat kellett volna nyujtanom a védekezésre, s igy - eltekintve a ennek folytán a biróságokra háruló zaklatásoktól - magát a czélt, az eljárás olcsóságát veszélyeztettem volna.

A panasz beadására szolgáló határidőt (122. §) 15 napban találtam megállapitandónak, mert az esetek nagy többségében ezen határidő teljesen elégséges a panasz elkészitésére és benyujtására. Ajánlatossá tette ezeken kivül a panaszbeadási határidőnek 15 napban való megállapitását azon körülmény is, hogy a 15 nap összes jogéletünkben a legszokásosabb határidőt képezi. Tekintettel azonban arra, hogy vannak esetek, melyekben a fenforgó kivételes szempontokra való tekintettel a közigazgatási folyamatban is 15 napnál hosszabb idő engedtetett a felebbezésre: nehogy a jogoltalom csorbát szenvedjen, gondoskodnom kellett a törvényjavaslatban, hogy ezen esetekben a panasz beadására is a közigazgatási felebbvitel benyujtására kiszabott hosszabb határidő szolgáljon zsinórmértékül.

A panasz beadására szolgáló határidő és a többi határidők számitása tekintetében a 123. §-ban foglalt rendelkezések egészben véve megegyeznek törvényeinknek ezen tárgyú rendelkezéseivel.

A panasz átvételét (jegyzőkönyvbe vezetését) tárgyazó 124. § második bekezdésében a községi biróra, a főispánra és az adófelszólamlási bizottság elnökére vonatkozó kivételekre meg kell jegyeznem, hogy a panasz átvételének, illetőleg jegyzőkönyvbe vezetésének jogát ezen esetekben azért kellett a községi jegyzőre, az alispánra, illetőleg a pénzügyigazgatóra átruházni,

mert a községi képviselőtestület és előljáróság élén álló községi biró a legtöbb esetben nem eléggé képesitett a kérdéses teendők elvégzésére;

mert ez idő szerinti közigazgatási jogrendszerünk értelmében a törvényhatóság nevében az alispán (polgármester) van hivatva eljárni,

s mert az adófelszólamlási bizottság nem lévén állandó hatósági testület: annak működése tulajdonképeni feladata befejezésével véget ér.

A 125., 126. és 127. §-ok a panasznak hivatalból tárgyalás nélkül való visszautasitását illető szabályokat foglalják magukban.

A visszautasitásnak két esete van: a kitüzött határidő elmulasztása és a panasziratban rejlő lényeges tartalmi éz alaki hibák és fogyatkozások. A határozathozatal jogát a visszautasitás kérdésében az első esetben a magán panaszszal szemben a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság, a második esetben az illetékes biróság, a hatósági panaszszal szemben pedig mindkét esetben az illetékes biróság gyakorolja. A visszautasitó határozat indokolandó s az ellen felebbvitelnek van helye a biróságokhoz.

Meg kell még jegyeznem, hogy a visszautasitás az egész közigazgatási perben az egyetlen mozzanat, melyre az eljárt közigazgatási hatóságot az ügynek gyorsabb lefolyása szempontjából határozathozatali joggal ruháztam fel. Ezen intézkedés annál kevésbbé támaszthat alapos aggályokat, mert közigazgatási hatósag csak a határidő elmulasztásának esetében utasithatja vissza a panaszt, és mert határozata ellen különben is a birósághoz intézhető felebbvitelnek van helye.

A 128., 129. és 130. §-ok a panasz benyujtására szolgáló határidő elmulasztása esetében igénybe vehető igazolási kérelemről szólanak. Egészen a dolog természetéből folyik, hogy az igazolás alapját képező mulasztásnak vétlennek kell lenni, hogy az a panaszirattal együttesen nyujtandó be, s hogy az igazolás kérdése a főügyet megelőzőleg döntendő el. Önmagában érthető továbbá, hogy az igazolási kérelem mellőzése esetében a panasz a főügybe való avatkozás nélkül visszautasitandó, s hogy az elsőfokú biróságnak az igazolási kérelmet visszautasitó határozata ellen felebbvitelnek van helye.

A 131. § azon kötelességet rója a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságra, hogy a hozzá benyujtott panaszt a tárgyiratokkal felszerelje s azt felvilágositó jelentés kiséretében az illetékes birósághoz felterjeszsze.

A felvilágositó jelentésnek az a rendeltetése, hogy a biróság az ügy előzményeiben található anyag birtokáka jusson, és hogy a hatóság megbizottjának meghivása az eshetőleges szóbeli és közvetlen tárgyaláshoz mellőztethessék. Ezen intézkedés fontossága tehát különösen abban jut kifejezésre, hogy annak folytán a felek és az állam tetemes utazási költségektől kimélhetők meg, s egyszersmind ki lesz zárva azon eshetőség, hogy a közigazgatás a tisztviselők gyakori távolléte következtében a fennakadás veszélyének tétessék ki.

A közigazgatási folyamatban eljárt batóságnak a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére érvényesitendő kifogásáról (132. §), s az erre következő további lépésekről, valamint a hatósági köz- és vagyoni ügy fenforgása esetében követendő eljárásról (133. §) az általános indokolás folyamában emlékeztem meg, s e helyen az ott előadottakra utalok.

Az illetékesség kérdésének szabályozásánál (134. és 135. §-ok) abból indultam ki, hogy a közigazgatási elsőfokú hatóságok intézkedései és határozatai folytán felmerülő vitás kérdések az elsőfokú közigazgatási biróságok, a középfokú hatóságok és a ministerek intézkedései és határozatai folytán keletkező vitás kérdések közvetlen tárgyalása és eldöntése pedig a felső közigazgatási biróság hatósági körébe soroztassék. Ehhez képest a község (rendezett tanácsú város) hatóságainak, a főszolgabirónak és a törvényhatósági város rendőrkapitányának, illetőleg a megfelelő hatáskört gyakorló városi tisztviselőnek, valamint a székes főváros kerületi előljárójának, és a fővárosi államrendőrség kerületi kapitányának intézkedéseiből és határozataiból eredő vitás kérdések az elsőfokú közigazgatási biróságokhoz, az összes többi hatóságok intézkedéseiből és határozataiból kiinduló vitás kérdések pedig közvetlenül a felső közigazgatási birósághoz utalandók voltak.

A középfokú hatóságok intézkedései és határozataiból folyó vitás kérdéseket az egymás mellé rendeltségen alapuló hivatali rendtől eltekintve, azért sem lehetett az elsőfokú biróságokhoz utalni, mert ez esetben az eljárás tárgyilagosságának megóvására igen gyakran kellene a biróság tagjainak az egyes ügyek tárgyalásából és eldöntéséből való kizárásához, illetőleg a birói joghatóság kivételes átruházásához folyamodni.

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak csak előzetes közigazgatási intézkedés vagy határozat következtében van helye: a dologi illetékesség tekintetében leghelyesebbnek és legegyszerűbbnek mutatkozott azon rendelkezést iktatni a törvényjavaslatba, hogy az elsőfokú biróságok ügykörében azon biróság az illetékes, melynek területén a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság székhelye van. Az iránt pedig, hogy a felső közigazgatási biróság hatósági köre - akár első, akár felebbviteli fokozatban járjon el - minden vitás kérdésre és az ország egész területére kiterjed, a törvényjavaslatban intézkedést felvenni nem tartottam szükségesnek.

A 136. § a panasz beadásának (bejelentésének) hatályát tárgyazza. Szabályul azon elvet állitottam fel, hogy a panasz emelése felfüggeszti a közigazgatási intézkedés vagy határozat végrehajtását; de kivételt kellett megállapitani ezen szabály alól azon ügyekre nézve, melyekben törvényeink szerint a közigazgatási felebbvitelnek is csak végrehajtást fel nem függesztő hatálylyal van tér nyitva; ki kellett vonni ezen hatály alól azon eseteket is, melyekben az állami (kincstári) közérdek szempontja veszélynek van kitéve, vagy a bepanaszoltnak (a közigazgatási eljárásban nyertesnek) helyrehozhatlan károsodása következhetnék be.

Ezen intézkedéseknek a törvényjavaslatba felvétele annál indokoltabb, minthogy azon esetben, ha a közigazgatási biróságok előtti eljárásban a panaszló fél válik nyertessé: a legtöbb ügyben visszaállitható a végrehajtást megelőző állapot; az ügyek azon csoportjában pedig, melyekben ezen lehetőség ki van zárva, a perben nyertes panaszlónak valamely alakban megtérités nyujtható.

A 137-143. §-ok a biróságnak a panasz felterjesztése és a tárgyalás kitűzése közöt-való teendőit foglalják magukban, milyenek a panasznak tárgyalás nélkül hivatalból való vissza utasitása vagy kiegészités (kiigazitás) czéljából való visszaadása, a panaszirat kézbesittetése az ellenfélnek, harmadik személyek bevonása az eljárásba, a védirat kiadása a panaszlónak s a felek által tehető többi előterjesztésekre következő intézkedés megtétele.

A panasz visszautasitásának eseteiről és körülményeiről már bővebben szólottam; ennélfogva csak azt kell még felemlitenem, hogy a jogoltalom szempontja követelte, hogy a visszautasitás joga a 125. §-ban jelzett eset kivételével az összes többi esetekben az eljáró biróságra ruháztassék. A emlitett szempontból nem találtam felruházhatónak a közigazgatási hatóságot azon joggal sem, hogy az bár egyetlen egy esetben is itéljen azon kérdés felett: vajjon valamely panasz alkalmas-e arra, hogy a további eljárás alapjául szolgáljon vagy nem? A minden irányban egyenlően érvényesitendő jogosság tekintete kivánta végre, hogy a biróság visszautasitási jogának kiterjesztésével kisegitőről gondoskodjam azon esetre is, ha a közigazgatási hatóság a 125. §-ban reá ruházott joggal nem élne.

Az előadottakban egyszersmind benne foglaltatik annak indokolása is, hogy a panaszirat kiegészitése, illetőleg kiigazitása tárgyában teendő intézkedés joga, miért ruháztatott közvetlenül az előljáró biróságra.

A közigazgatási perben, a panasznak a 125. § alapján eszközlendő megvizsgálása után következő lépést a panaszirat másodpéldányának kézbesitése képezi. A 121. § értelmében a magánpanasz, ha az eljárásban egyes vagy testület nincs érdekelve, egy példányban, ha egyes vagy testület is érdekelve van, két példányban, a hatósági panasz az első esetben két példányban, az utóbbiban három példányban nyujtandó be. A 139. § szerint magánpanasz esetében a másodpéldány az ellenfélkép szereplő egyesnek vagy testületnek, a hatósági panasz esetében pedig az eljárt hatóságnak és a másik az érdekelt egyesnek vagy testületnek kézbesitendő, és pedig: ha egynél több bepanaszolt van, ezek közül annak, ki a közgazgatási eljárásban legelől volt megnevezve, ha pedig a közigazgatási intézkedést tárgyalás nem előzte meg, a panasziratban első helyen emlittetnek.

Világos ezekből, hogy magánpanasz esetében a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságot a panaszból külön példány nem illeti. Azt hiszem, hogy az eljárás lehető egyszerűsitésére való tekintettel annál inkább mellőzhettem azt, hogy az eljárt hatóságnak a panasz kézbesittessék, mert a panasz a szóban forgó esetekben közvetlenül ezen hatóságnál nyujtandó be, melynek ennélfogva anélkül is módja van az ügy állásáról magának teljes felvilágositást szerezni.

A védirat a bepanaszolt fél szempontjából ugyanazon feladatot van hivatva betölteni, mint a melynek valósitására szolgál a panaszló szempontjából a panaszirat, t. i. kifejezi annak álláspontját s a biróságnak anyagot szolgáltat a bizonyitáshoz és tárgyaláshoz.

A védirat joghatálya abban áll, hogy annak beadása előtt, illetőleg addig, mig az erre kiszabott határidő el nem telt, a biróság az ügyet tárgyalásra ki nem tűzheti. Ebben különbözik főkép védirat a felek által az eljárás folyamában a birósághoz intézhető többi előterjesztésektől, melyeknek csak annyi hatálya van, hogy azok az ellenféllel esetről-esetre közlendők.

A védirat két példányban nyujtandó be, melynek egyike a panaszlónak kézbesitendő.

A közigazgatási folyamatban eljárt hatóság a magánpanasz eseteiben nem adhat be külön védiratot, mert a felterjesztés rendjén mindazt felhozhatja, a minek előadására a magánfélnek a védirat szolgál.

Hogy védirat beadásának nincs helye, ha formaszerű panaszirat be nem adatott: az egyik következménye a felek között a közigazgatási per egész vonalán végig húzódó viszonosságnak.

A 140. § szerint a közigazgatási biróságok előtti eljárásba harmadik személyek is bevonhatók, és pedig ugy a biróság, mint saját maguk vagy a perben álló felek kezdeményezésére. Ezen intézkedés czélja, hogy a vitás ügy minden irányban és minden vonatkozásában teljesen megvilágittathassék, s főkép, hogy az abban érdekeltek mindenike élhessen a jogvédelemmel. Ily helyzetben igen természetesen mindama jogokat és kötelességeket ki kellett terjeszteni az érdekelt harmadik személyekre, melyeket a törvényjavaslat a perben álló magánfelekre ruház.

II. Fejezet
A bizonyitásról

A 144-150. §-okhoz

Az általános indokolás rendjén kifejtettem, hogy az eljárás az inditványi és nyomozási elv kettős alapjára van fektetve, a mennyiben a bizonyitás elrendelhető ugy a felek ajánlatára, mint ilyen ajánlat hiányában a biróság által is, és pedig a panasz felterjesztésétől kezdve az érdemleges véghatározat meghozataláig bármikor.

A bizonyitás módjait a szokásos bizonyitási eszközök képezik azon eltéréssel, hogy azok között a közigazgatási hatóságok éa szakközegek nyilatkozata, illetőleg véleménye is helyet foglal, s hogy az eskü általi bizonyitás a közigazgatási biróságok előtti eljárásból minden alakjában ki van zárva.

A közigazgatási hatóságok és közegek nyilatkozatának felvétele a bizonyitékok közé a közigazgatási per természetéből folyó követelmény; az eskü általi bizonyitás kizárása pedig azon mindinkább általánossá váló tapasztalás eredménye, mely szerint ezen bizonyitási eszköz kevéssé megbizható, s eredményében igen gyakran káros hatású.

A közigazgatási biróságok hatáskörébe utalt ügyek nagy részének természetén és csekély fontosságán kivül: ezen ok inditott arra is, hogy a perben személyesen kihallgatott felek megesketését mellőzzem.

A bizonyitékokra vonatkozólag valamely szorosabban körülhatárolt mérték alkalmazását nem hoztam javaslatba, mert azt nem találtam összeegyeztethetőnek a határozathozatal egyik főalapját képező azon elvvel, hogy a biróság a bizonyitékokat szabadon mérlegeli, s a tárgyalás és bizonyitás folyamában szerzett meggyőződésének összbenyomása alatt itél.

Kiváló figyelembevételt igényel a bizonyitás körében az elrendelt bizonyitás ki által leendő foganatositásának kérdése.

A törvényjavaslat szerint az elsőfokú biróság által elrendelt bizonyitást a közig. folyamatban eljárt hatóság, vagy azon biróság kiküldöttje, illetőleg a társhatóságok, a felső közigazgatási biróság által elrendelt bizonyitást pedig ugyancsak az eljárt hatóság vagy az illetékes elsőfokú biróság viszi, illetőleg viteti keresztül.

Ezen intézkedés felvételénél azon szempontból indultam ki, hogy lehetővé váljék a bizonyitásra vonatkozó határozat végrehajtását a biróságra ruházni mindazon esetekben, melyekben a felek vagy a biróság részéről a közigazgatási hatóság eljárásának tárgyilagossága iránt kételyek támasztatnak, és másfelől, hogy a bizonyitás végrehajtása gyakorlati szükség hiányában ne ruháztathassék a biróságra, következőleg, hogy ez uton minden czél nélkül az eljárási költségek ne szaporittassanak.

III. Fejezet
A képviseletről

A 151-154. §-okhoz

Hogy az önjogúak személyesen képviselik magukat a biróságok előtt: annyira természetszerű, hogy arra nézve felesleges dolog lett volna valamely rendelkezést iktatni a törvényjavaslatba.

Az önképviseletre nem jogositott kiskorúak és gondnokság alatt állók és a jogi személyek képviseletére vonatkozó általános intézkedés összevág a törvényeinkben ezen kérdésre nézve foglalt rendelkezésekkel.

A közigazgatási per különös természetére való tekintetből azonban a fél minőségében szereplő községi képviselőtestületre és előljáróságra, a saját köz- és vagyoni ügyeiket védő eljárt hatóságokra, a hatósági panaszszal megtámadott törvényhatósági és közigazgatási bizottságokra, s a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatóságok, illetőleg ministerre nézve el kellett térni az általános szabálytól; és pedig

a községi képviselőtestület és előljáróságra nézve azért, mert az élükön álló községi biró községeink legnagyobb részében nem képes ezen feladatra;

a saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóságra és a hatósági panaszszal megtámadott törvényhatósági és közigazgatási bizottságokra nézve azért, mert a köz- és vagyoni ügyekbeni érdekeltség esete majdnem kizárólag testületi szervezettel biró hatóságokra való vonatkozásban fordul elő, s ennélfogva a jogoltalom hatályosabb érvényesitésének követelménye, hogy ezen ügyekben az illető hatóságok saját képviseletükről esetről-esetre legjobb belátásuk szerint - tehát esetleg a hatóság álláspontját nem osztó testületi tagok mellőzésével intézkedhessenek;

a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatóságokra és a ministerre nézve végre azért, mert nem ritkán az egyes közigazgatási ágakban is a legkülönbözőbb természetű ügyek folynak össze, s ezért lehetővé kellett tenni, hogy a jelzett fontos érdekek képviseletével minden egyes esetben azon közeg bizathassék meg, ki azokat legsikeresebben képes védelmezni.

A képviseletre vonatkozó intézkedések közül fel kell emlitenem még azon rendelkezést, mely szerint a felek meghatalmazottaikat szabadon választhatják azon egyének sorából, kiket ügyöknek a biróság előtti képviselésére alkalmasoknak vélnek. Nem szenved kétséget, hogy a jogvédelem sikerének biztositása az általánosan kötelező ügyvédi képviselet kimondását, a költségek tekintete pedig az ügyvédi képviselet feltétlen kizárását tette kivánatossá.

A törvényjavaslat tanusága szerint törekvésem e részben is az ellentétek lehető kiegyenlitésére és a felek szabad rendelkezésének biztositására irányult, midőn az ügyvédi képviseletet a közigazgatási perben sem kötelezővé nem tettem, sem ki nem zártam, hanem minden egyes esetre nézve a fél tetszésére tartottam fenn annak eldöntését, hogy saját belátásához képest ügyvéd vagy nem ügyvéd meghatalmazott által képviseltesse magát a biróságok előtti eljárásban.

Nehogy azonban az eljárás tulságosan költségessé s ennek folytán a jogvédelem kevésbbé hozzáférhetővé váljék, a VII. fejezetben azt is kimondandónak találtam, hogy az ügyédi költségek megállapitásánál azon mérték alkalmaztassék, mely a biróság székhelyén működő járásbiróságnál gyakorlatban van, s hogy a meghatalmazott minőségében közreműködő ügyvédi költségei megbizottjával szemben is minden esetben megállapittassanak.

IV. Fejezet
A tárgyalásról és határozatokról

A 155-171. §-okhoz

A tárgyalás kitüzéséről, vezetéséről és az elnök jogairól, továbbá a panasz visszavonásáról vagy egyezség kötéséről s a tárgyalás elnapolásáról és nyilvánosságáról rendelkező 155., 156., 157., 158. és 159. §-ok némely eltérésekkel, egészben véve megegyeznek a törvényeinkben foglalt hasonló intézkedésekkel.

Az irásbeli tárgyalás (161. §) abban tér el más irásbeli tárgyalásaink rendjétől, hogy annak során az eljárt hatóság jelentése és a közigazgatási hatáskör s az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatósági, illetőleg ministeri nyilatkozat minden esetben felolvasandó. Azt hiszem, hogy ezen eltérést teljesen indokolttá teszi a közigazgatási biróságokhoz utalt vitás ügyekkel kapcsolatos közigazgatási érdek megóvásának szempontja.

A szóbeli tárgyalásra nézve a 162. §-ban bizonyos sorrendet találtam ugyan megállapitandónak; azt azonban általánosan kötelezővé az ügyek nagy különb féleségénél fogva nem tehettem. Ezért véltem felhatalmazandónak az eljáró biróságot arra, hogy egyes esetekben a megszabott sorrendtől eltérhessen.

A szóbeli tárgyalás körében különösen a tényállás módositására és az új bizonyitékok felajánlására s a biróság kötelességére vonatkozó intézkedések érdemelnek figyelmet.

Többször emlitettem már, hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárás főczélját a valóságnak a rendelkezésre álló összes eszközök segitségével való kideritése képezi. Azon lehetőségnek azonban, hogy az előzetes eljárásban tisztába hozott tényállás a tárgyaláson módosittathassék s új bizonyitékok ajánltathassanak fel, még sem nyithattam tért feltétlenül, mert ez a közigazgatási perben különösen kivánatos gyorsaság rovására ürügyül használtathatnék fel arra, hogy a kitűzött tárgyalás elnapoltassék, ezért az ily irányban felmerülő kérdés eldöntésének jogát minden egyes esetben az eljáró biróság belátására bizandónak javasolom.

A szóbeli tárgyalásról intézkedő 162. § szerint a felek, illetőleg meghatalmazottjaik mindent elkövethetnek saját ügyük védelmére; de azonkivül a tényállás tisztázása szempontjából a biróság tagjai nemcsak jogosultak, de kötelesek is e szempontból a felekhez, tanukhoz és szakértőkhöz kérdéseket intézni s más irányban is minden lehetőt megtenni a czél elérésére.

Ez az egyik főbiztositéka az eljárásban a törvények irányzatosság nélküli hatályos alkalmazásának, ebben domborodik ki leginkább az eljárás nyomozási jellege.

A 166. § utolsó bekezdésében azért kellett a közigazgatási biróságoknak a közigazgatási hatóságokkal szemben rendbirságolási jogot adni, mert a biróságok semminemű fegyelmi hatalmat nem gyakorolnak a hatóságok felett és ennélfogva intézkedéseiknek gyorsabb és alaposabb teljesitésére ezzel az eszközzel kivántam módot nyujtani.

A bizonyitékok szabad mérlegelése a határozathozatalnál (167. §) az ujabb jogfejlődés kétségtelen vivmányai közé tartozik s már a mi törvénytárunkba is be lett iktatva. Nem lehet czélom ismételni a szabad mérlegelés támogatására szolgáló általánosan ismert indokot. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy annak a közigazgatási per körébe való befogadását még kivánatosabbá teszi a közigazgatási ügyek sokfélesége és a közigazgatási biróságok előtti eljárásnak túlnyomólag nyomozási jellege.

V. Fejezet
A felebbvitelről

A 172-174. §-okhoz

A törvényjavaslat szerint a felebbvitelnek három neme van, u. m.: felebbezés, felülvizsgálat és felfolyamodás.

A felebbvitel minden alakjában és minden esetben felfüggeszti az elsőfokú biróság határozatainak végrehajtását.

Tekintettel arra, hogy a közigazgatási biróságokhoz utalt vitás ügyek jelentékeny részében a jogkérdés összeesik a ténykérdéssel: a felebbezés és a felülvizsgálat között tett megkülönböztetésnek nagyobb értéket nem tulajdonitok ugyan, minthogy azonban a közigazgatási ügyek eldöntésénél a gyorsaság szempontja kétszeres súlylyal esik a mérlegbe: az emlitett megkülönböztetést megteendőnek véltem, habár ez csak az ügyek kisebb csoportjára nézve bir gyakorlati jelentőséggel. És a felülvizsgálatnak az elsőfokú birósággal szemben érvényesithető jogorvoslatok közé felvétele nem fogja csorbitani a jogoltalom szabadságát és hatályát, mert a felülvizsgálat a csekélyebb tárgyi jelentéségű azon ügyekre van korlátozva, melyekben a ténykérdés igen egyszerű s ehhez képest az elsőfokú birósági eljárásban egész biztossággal tisztába hozható.

Hogy a javaslatnak a felülvizsgálatra vonatkozó intézkedései a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmének eseteire ki nem terjesztettek: annak oka a bennök rejlő azon magasabb czélokban keresendő, melyek elutasithatatlan követelménynyé teszik, hogy az ilyen ügy mind a jogkérdésben, mind a ténykérdésben felebbviteli fokon is mindig és teljes szabadsággal biráltathassék felül. Ide járul még, hogy a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére hivatott hatósági közegekkel szemben azon feltevés, hogy a kinálkozó alkalmat az ügy eldöntésének késleltetésére használhatnák fel, ha nincs is feltétlenül kizárva, de mindenesetre legalább is kevésbbé jogosult, mint a magánfelekkel szemben.

A felebbvitelnek felfüggesztő hatálya abban találja magyarázatát, hogy a 136. §-ban az állami (kincstári) közérdek és a bepanaszolt fél veszélyeztetett érdekeinek lehető megóvása tekintetéből, a panasz tárgyát képező közigazgatási intézkedés vagy határozat kivételesen végrehajthatónak lett kimondva, s ennélfogva az elsőfokú birósági intézkedések és határozatok végrehajthatósága magát a főczélt dönthetné veszélybe. De ettől eltekintve, mellőznöm kellett az elsőfokú birósági intézkedések és határozatok végrehajtási erővel való felruházását azért is: nehogy az ügynek a felebbvitel rendjén bekövetkező végérvényes eldöntése után az elsőfokú birósági határozat végrehajtása előtti állapot visszaállitása váljék szükségessé.

I. czim
A felebbezésről

A 175-182. §-okhoz

A felebbezés legteljesebb neme a felebbvitelnek, minthogy a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed s minden sérelem orvoslására igénybe vehető.

A felebbezés körében a felebbezés jogának és czéljának, beadása határidejének és helyének, a hivatalból való visszautasitás és az igazolás esetének és módjának, s a felebbezés tárgyalásának és eldöntésének kérdései igényelnek különös figyelmet.

A felebbezés joga a törvényjavaslat szerint megilleti az egyeseket és testületeket, s a saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóságot, mint a perben szereplő feleket. Megilleti ezeken kivül még a közigazgatási hatóságokat akkor is, ha az elsőfokú közig. birósági eljárásba be nem folytak. Megilleti végre a biróságban elnöklő főispánt, mint a közigazgatási hatáskör és állami (kincstári) közérdek leghivatottabb őrét a középfokú közigazgatásban.

A felebbezés czélját a panasz czéljával azonos alapokra véltem fektetendőnek. Ehhez képest a magánfelek (egyesek, testületek, érdekelt harmadik személyek) felebbezési joga egyaránt kiterjed minden sérelemre, legyen az akár jogsértés, akár érdeksértés, akár fenyegesse az illetőt magát akár az államot; ellenben az eljárt közigazgatási hatóság felebbezési joga kizárólag saját köz- és vagyoni ügyeinek, a közigazgatási hatóságok és az elnök-főispán felebbezési joga pedig a közigazgatási hatáskörnek és az állami (kincstári) közérdeknek védelmére van szoritva.

A panasz jogának és czéljának indokolására előadottak kiegészitéseképen e helyen azt kell különösen megjegyeznem, hogy a középfokú hatóságokat azért kellett a felebbezés jogával azon esetre is felruházni, ha azok az elsőfokú eljárásba be nem folytak, mert a közigazgatás alsó fokán működő hatóságok egy része nem eléggé képesitett és hivatott arra, hogy alaposan megitélhesse: vajjon a panaszszal megtámadott ügyben valóban fenyegetve van-e a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek? Ily helyzetben, a mint egyfelől tért nyitottam arra, hogy az alsófokú hatóságok részéről, a magánpanaszszal szemben a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek védelmére helytelenül emelt kifogás a középfokú hatóságok által elejtethessék (133. §), másfelől gondoskodnom kellett, hogy az e részben az alsófokú hatóságok által netalán elkövetett mulasztások a fenforgó fontos tekinteteknek megfelelően helyrepótolhatók legyenek.

A felebbezés beadására szolgáló határidő 15 napban van megállapitva (177. §). E részben tehát a törvényjavaslat intézkedései némileg eltérnek a panaszra vonatkozó hasonló intézkedésektől, a mennyiben a panasz kivételesen azon hosszabb határidő alatt is benyujtható, mely a közigazgatási felebbvitel beadására 15 napon túlmenőleg volt kitűzve a törvényben. A határidő egységes voltában rejlő előnyökre való tekintettel kiküszöböltem, s azt hiszen minden aggodalom nélkül kiküszöbölhettem a pnaszra vonatkozó kivételeket a felebbezés köréből; mert ha a 15 nap nem is mindig elégséges arra, hogy a panasz kellőképen előkészittethessék és benyujtathassék: kivétel nélkül minden esetben bőségesen elég az elsőfokú közig. biróság által már tárgyalt és eldöntött ügyben emelendő felebbezés elkészitésére és beadására.

De eltérés van a törvényjavaslatban a panasz és felebbezés között a benyujtás helyére nézve is, mennyiben a panasz egyetlen eset kivételével (a főispán panasza) mindig a közigazgatási folyamatban eljárt hatóságnál, a felebbezés pelig a magánfelek részéről ugyancsak az eljárt hatóságnál, a saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóság részéről és a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek képviseletében működő hatósági közegk részéről pedig közvetlenül az elsőfokú közigazgatási biróságnál nyujtandó be.

A magánfelek felebbezésének hová leendő benyujtására vonatkozó ezen intézkedés indokai egészen megegyeznek azon indokokkal, melyeket a panasz benyujtásának helyére nézve már előadtam. A saját köz- és vagyoni ügyeit védő eljárt hatóságra azért tettem kivételt az általános szabály alól, mert e nélkül a felebbezőnek saját magához kellene benyujtani a felebbezési iratot, s igy a határidő betartása tárgyi alapokon ellenőrizhető nem lenne. A közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek képviseletében eljáró hatóságra vonatkozó kivétel végre abban találja magyarázatát, hogy ezen esetek legtöbbjében a felebbvitelre jogositott közeg székhelye összeesik a birósági székhelylyel, s minthogy az összes felebbezések amugy is mindig az elsőfokú biróság által terjesztendők fel a felső közigazgatási birósághoz: semmi értelme sem lenne annak, hogy azon közegek felebbezései előlegesen az esetleg a biróság külterületén lévő valamelyik közigazgatási hatósághoz kiküldessenek.

Ezekkel kapcsolatosan még csak a felebbezés benyujtásának módját illetőleg kell annyit megjegyeznem, hogy a felebbezés a törvényjavaslat szerint mindig irásban nyujtandó be s hogy annak szóval való bejelentését főkép azért zártam ki, hogy a felső közigazgatási biróság minden alkalommal egészen biztos és határozott értesülést szerezhessen arról, hogy a fél mennyiben és miért tartja sérelmesnek magára nézve az elsőfokú biróság határozatát.

A felebbezés tárgyalás nélkül való visszautasitásának jogát minden esetben az elsőfokú biróság gyakorolja. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a mennyiben az elsőfokú biróság erre vonatkozó jogát nem érvényesitené: mulasztása a felső közigazgatási biróság által pótoltassék.

A felebbezés hivatalból való visszautasitásának esetei lényegesen eltérnek a panasz visszautasitásának eseteitől. A panasz ugyanis két esetben utasitható vissza: a beadási határidő elmulasztása és lényeges tartalmi vagy alaki hiányok és hibák fenforgása esetében.

A lényeges tartalmi vagy alaki hiányok és hibák esetét a felebbezésnél mellőzendőnek találtam; mert a közigazgatási per ezen állapotában (az elsőfokú birósági tárgyalás és határozat után) ki van zárva annak lehetősége, hogy a felső közigazgatási biróság a felebbviteli iratból kellő felvilágositást ne szerezhessen magának az orvoslást kereső fél szándékai és czéljai felől.

De más irányban viszont a felebbezés visszautasitásának két olyan okát vettem fel, mely a panasz visszautasitásának okai között nem szerepel. Nevezetesen a felebbezési jogosultság alanyi és tárgyi hiányát (178. § a) és c) pontok). A felebbezési jogosultság hiányára vonatkozó intézkedések megállapitásánál azon czél lebegett szemeim előtt, hogy a közigazgatási per lefolyása ez által is lehetőleg gyorsittassék. A szóban forgó intézkedések nem lehetnek káros visszahatással a jogoltalom hatályára; mert a felebbvitel jogosultsága ugy alanyi, mint tárgyi szempontból véve, rendszerint oly egyszerű és tiszta kérdést képez, mely felett az elsőfokú közig. biróság teljes biztossággal dönthet; a visszautasitó határozat pedig megnyugvás hiányában végeldöntés végett amugy is mindig felvihető a felső közigazgatási birósághoz.

A felebbezés határidejének elmulasztása esetében igénybe vehető igazolás ugyanazon alapokon és módozatok szerint van szabályozva, mint a panasz határidejének elmulasztása esetében emelhető igazolási kérelem. Annak indokolására tehát az e részben a panaszszal kapcsolatosan felhozottakra hivatkozom.

A felebbezés tárgyalása ugyanazon szabályok szerint történik, melyek a panasz tárgyalására a 156-162. §-okban elő vannak irva, azon eltéréssel mindazonáltal, hogy felebbviteli fokozatban szóbeli és közvetlen tárgyalásnak egyáltalában nincs helye. Az általános indokolás rendjén kifejtettem, hogy a szóbeliséget és közvetlenséget a felebbviteli eljárásból, az eljárás olcsóságára és gyorsaságára való tekintetből zártam ki s hogy e rendelkezés a jogoltalom hatályára kedvezőtlen visszahatással alig van. Ugyancsak ezen indokból zártam ki a felebbezési eljárás köréből azon a magyar pénzügyi közigazgatási biróság előtti eljárásban is honos intézkedést, mely a felebbezésnek több példányban való benyujtására, a felebbező ellenfelével való előzetes közlésére s az utóbbi által tárgyalás előtt tehető irásbeli észrevételek előterjesztésére vonatkozik.

Az ügynek felebbviteli fokozatban való eldöntése az elsőfokú eljárásra megállapitott szabályok (163-170. §-ok) szerint megy végbe. A törvényjavaslat a felső közigazgatási biróságot teljes joghatósággal ruházza fel az elsőfokú birósági határozattal szemben; mert nemcsak arra jogositja, hogy az ügyet érdemileg eldöntse, de arra is felhatalmazza, hogy azt kiegészités, esetleg új tárgyalás tartása és határozat hozatala végett az elsőfokú birósághoz visszautasitsa.

Hogy azon esetre, ha a közigazgatási hatóság, az elsőfokú biróság határozata ellen, saját hatáskörének védelmére él felebbezéssel, a 164. § 3. pontja alatt körülirt eljárásnak kellett utat nyitni: bővebb bizonyitásra nem szorul. Nem kiván hosszabb magyarázatot a törvényjavaslat azon intézkedése sem, hogy az állami (kincstári) közérdek védelmére szolgáló felebbezés esetében a biróság, ha a közérdeket fenforgónak nem találja, az ügynek érdemleges megbirálásába nem bocsátkozhatik.

II. Czím

A felülvizsgálati kérelemről

A 183-186. §-okhoz

A felülvizsgálati kérelem abban különbözik a felebbezéstől, hogy avval csak a magánfelek és csak azon ügyekben élhetnek, melyekben a felebbezés a törvényjavaslat második részének II. fejezetében ki van zárva.

A másik főkülönbséget a felülvizsgálat és a felebbezés között az képezi, hogy mig a felebbezés a ténykérdésre és a jogkérdésre egyaránt kiterjed, a felülvizsgálat köréből a ténykérdés egészen ki van zárva. A felülvizsgálatban tehát a felső közigazgatási biróságnak egészen és teljesen az elsőfokú biróság előtt tisztázott és megállapitott tényállást kell hozandó határozata alapjául elfogadnia s joghatósága mindössze arra terjed ki, hogy megvizsgálja: vajjon az elsőfokú eljárásban a törvény intézkedései nem hagyattak-e figyelmen kivül, vagy lényeükben nincsenek-e megsértve és hogy az elsőfokú határozat hozatalánál a törvény nem alkalmaztatott-e helytelenül, vagy nem mellőztetett-e teljesen annak alkalmazása?

Hogy miért kellett az elsőfokú közi. biroságok határozataival szemben érvényesithető jogorvoslatok sorába a felülvizsgálatot bevennem, arról már többször megemlékeztem ezen indokolás rendjén. De egészen felesleges lenne körülményesebben kiterjeszkednem a felülvizsgálati kérelem benyujtásának határideje, a benyujtás helye, a kérelemnek az elsőfokú biróságtól visszautasitása, a határidő elmulasztása esetében igénybe vehető igazolás, s a kérelem tárgyalása és eldöntésére vonatkozó rendelkezések indokolására, mert a felülvizsgálati eljárás mindezen mozzanataira azon szabályok alkalmazandók, melyek a felebbezési eljárás megfelelő körülményeire vonatkoznak.

III. Czím

A felfolyamodásról

A 187-189. §-okhoz

Az elsőfokú közigazgatási biróságok határozataival szemben érvényesithető jogorvoslatok harmadik nemét a felfolyamodás képezi.

A felfolyamodás lényegesen különbözik a másik két orvoslattól, a mennyiben annak kizárólag csak az ügydöntő végzések ellen van helye, milyenek nevezetesen a panasznak, felebbezésnek és felülvizsgálati kérelemnek tárgyalás nélkül való visszautasitását (127., 178. és 185. §-ok), a panasz, felebbezés és felülvizsgálati kérelem benyujtására kiszabott határidő elmulasztása esetében támasztható igazolási kérelem elutasitását (130., 179. és 185. §-ok), az ujrafelvételi panasz elvetését (194. §) és a végrehajtási panasz elintézését (204. §) tárgyazó végzések.

A felfolyamodás és a többi jogorvoslatok között további különbséget képez, hogy az tekintettel a kérdés egyszerűbb voltára, 8 napi határidő alatt nyujtandó be.

Különbözik végre a felfolyamodás a felebbvitel többi nemétől az által is, hogy arra nem terjesztettek ki a törvényjavaslat azon intézkedései, melyek a felebbezés és felülvizsgálati kérelem beadása határidejének elmulasztása esetében nyitva levő igazolásra vonatkoznak.

A felfolyamodás jogát az igazolás eseteiben keletkező végzésekkel szemben azért kellett a magánfelekre szoritani, mert a hatóságok rendszerint nem juthatnak oly kényszerhelyzetbe, mely a határidő pontos betartását saját hibájukon kivül lehetetlenné teszi. De ki kellett zárni a fél szerepében eljáró hatóságot a felfolyamodási jogosultság köréből, az ujra-felvételi panaszt elutasitó végzéssel szemben is, mert az általa képviselt közigazgatási hatáskör és állami (kincstári) közérdek szempontja mindig és kizárólag az adott helyzetben fenforgó viszonyok szerint lévén megitélendő: az ujrafelvételi panasz használatának joga a perben szereplő hatósági közegekre ki sem lett terjesztve a törvényjavaslatban.

A végrehajtás körében hozandó végzésekkel szemben végre azért nem találtam az eljárásban szerepelt hatóságot a felfolyamodás jogával felruházhatónak, mert a végrehajtást a 202. § szerint maga a közigazgatási folyamatban eljárt hatóság van hivatva elrendelni és foganatositani; erről pedig alig tehető fel, hogy a perben állott hatósági közegek által képviselt érdekeket kellőképen ne méltányolja és figyelembe ne vegye.

VI. Fejezet
Az ujrafelvételről

A 190-196. §-okhoz

Az ujrafelvételi panasz főkép abban különbözik a rendszerinti jogorvoslatoktól, hogy annak benyujtása nem gátolja a főeljárásban keletkezett jogerős itélet végrehajtását.

Ujrafelvételi panasz benyujtásának a törvényjavaslat szerint csak egyetlen esetben: új bizonyitékok találásának esetében van helye.

Az ujrafelvétel szokásos többi eseteit, milyenek különösen a meghatalmazott hibája és a határidőmulasztás, nem találtam befogadhatóknak az ujrafelvételi eljárás körébe.

A határidőmulasztás esetét, - mely miatt különben is igazolási eljárásnak van helye a főeljárásban, - a közigazgatás gyorsaságára való tekintetből kellett mellőznöm; ugyanezért állapitottam meg az ujrafelvételi panasz beadásának határidejét a főeljárásban keletkezett véghatározat kézbesitésétől számitott 40-ik napra.

A meghatalmazott hibája esetének mellőzésénél azon körülmény volt döntő befolyással elhatározásomra, hogy a törvényjavaslat szerint a felek saját tetszésükhöz képest választhatják meghatalmazottaikat, és különösen hogy a közigazgatási biróságok előtti eljárás a nyomozás elvének alapjára is van fektetve s ehhez képest a biróságoknak mindig módjukban van a felek és meghatalmazottak hibáit kiigazitani, következőleg csak igen ritkán állhat be az az eset, hogy a fél kizárólag a meghatalmazott hibája miatt váljék pervesztessé. Az pedig nem vonható kétségbe, hogy ezen ujrafelvételi ok kizárása igen sok alaptalan és zaklató panasznak vágja el az utját.

Az ujrafelvételre vonatkozó azon többi intézkedések, hogy a panasz közvetlen tárgyalására a főügyben közvetlenül eljárt biróság van hivatva, hogy az ujrafelvételi panasz körüli eljárás a főügybeni eljárásra nézve megállapitott szabályok szerint történik, hogy az ujrafelvétel kérdése az ügy érdeme előtt döntendő el s hogy ujrafelvételi panasz benyujtásának ugyanazon ügyben csak egyszer van helye: a dolog természetéből folynak és bővebb indokolást nem kivánnak.

VII. Fejezet
Az eljárási költségekről

A 197-201. §-okhoz

A törvényjavaslat rendelkezései szerint az eljárási költségeket a felek tartoznak előlegezni és viselni.

Az eljárt közigazgatási hatóság, ha nem mint fenyegetett köz- és vagyoni ügyek alanya szerepel a perben, a költségek hordozására azon esetben sem kötelezhető, ha eljárása nyilván törvénytelen volt.

A közigazgatási hatóságot, mint ilyent, azért kellett a költségek hordozásának terhe alól felmenteni, mert annak a költségek viselésébe bevonása tetemesen zsibbasztaná erélyét, mely pedig a közigazgatási eljárásban a sikeres működésnek egyik mellőzhetetlen biztositékát képezi.

Önként értetik azonban, hogy a közigazgatási hatóságoknak és közegeknek polgári magán- és büntetőjogi, valamint fegyelmi uton való felelősségre vonásának joga, a közigazgatási biróságok elé utalt ügyekben, - tehát a közigazgatási biróságok életbeléptével beálló új helyzetben is - a maga teljes épségében fenmarad.

Azon intézkedések, hogy a panaszló, ha más féllel nem áll szemben, a költségeket előlegezni és viselni tartozik; hogy ellenkező esetben a biróság határoz az iránt, hogy a költségeket a perben álló felek (egyes, testület, saját, köz- és vagyoni ügyeit védő hatóság s a közigazgatási hatáskör és az állami (kincstári) közérdek képviseletében eljáró hatósági közeg) viseljék; hogy ezeken kivül kivételesen a személyes megjelenésre kötelezett hatósági közeg, tanu és szakértő is elmarasztalható legyen a költségekben, s végre hogy a közigazgatási hatáskör és a közérdek képviseletében eljáró hatósági közegre rótt költségek az illető közigazgatási ág tárczájának, az eljárt közig. hatóságra rótt költségek pedig magának a hatóságnak terhére essenek: bővebb indokolást nem igényelnek.

A törvényjavaslatnak az eljárási költségekre vonatkozó azon további intézkedése, hogy az ügyvédek költségei megbizóikkal szemben mindig megállapittassanak, s hogy a megállapitásnál a helybeli járásbiróságnál érvényben lévő gyakorlat tartassék szem előtt, a feleknek a túlságos kiadásoktól való megóvását, illetőleg a közigazgatási biróságok előtti eljárás olcsóságának biztositását czélozza.

Az eljárás bélyeg- és illetékköteles volta tekintetében a közigazgatási eljárásban meglevő tényleges állapotot kellett fentartanom, mert midőn az állam a polgárok jogainak és érdekeinek védelme szempontjából nagymérvű ujabb megterheltetést vállal magára: méltányos, hogy ezen terheknek egy csekélyebb része legalább a felek által hordozandó bélyeg- és illetékköltségekben megtérüljön.

VIII. Fejezet
A határozatok végrehajtásáról

A 202-205. §-okhoz

A közigazgatási biróságok határozatainak végrehajtását az eljárt közigazgatási hatóság rendeli el és foganatosittatja. A határozatok végrehajtásának elrendelései és foganatositása az illető ügyre törvényszerűleg megállapitott szabályok szerint történik. A foganatositást a közigazgatás körében erre hivatott hatóság vagy közeg eszközli.

Az eljárt közigazgatási hatóságnak a végrehajtás elrendelése tárgyában hozott határozata ellen, és a végrehajtás foganatositása körül felmerülő jogsérelmek esetében a vitás kérdésben közvetlenül eljárt birósághoz intézendő panasznak van helye. Az elsőfokú biróságnak a végrehajtási panasz tárgyában hozott határozata a felső közigazgatási birósághoz felebbvihető.

A 203. § második bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a belügyminister felhatalmaztatik, hogy kielégitő végrehajtási szabályok hiányában, azok felől rendeleti uton intézkedjék. Szükséges ezen rendelkezés, mert általános végrehajtási törvényünk nincs s ennélfogva sok esetben nem állapitható meg kellő biztonsággal, hogy mit kell és lehet tenni a hatóságnak vagy közegnek, ha az intézkedés vagy a határozat következtében valamely meghatározott tárgy valakitől átveendő és másnak átadandó, ha valaki nemileg és mennyiségileg meghatározott dolgok szolgáltatására, természetbeni munka teljesitésére, valaminek cselekvésére, abbanhagyására vagy türésére és pénz vagy pénzérték fizetésére van kötelezve; végre ha közveszélyes tárgyak elkobzandók és megsemmisitendők. Ebben keresendő a magyarázata annak, hogy a közigazgatási végrehajtás tekintetében oly sajátságos és egymástól lényegesen eltérő gyakorlattal találkozunk az ország különböző törvényhatóságaiban.

Ezen általános helyzettel szemben örvendetes kivételt képeznek az adó- és illetékügyek, a kisebb polgári peres ügyek és a kihágási ügyek, melyekben kielégitő végrehajtási szabályok lettek létrehozva. Meg kell emlitenem még, hogy az érintett végrehajtási szabályzatok némelyike, s ezek között nevezetesen az adó- és illetékügyekre vonatkozó, ujabban alkotott törvényeink alapján néhány más ügyben is alkalmazásra talált. Mindezekkel azonban a kérdés megoldottnak távolról sem tekinthető.

Közigazgatási végrehajtási rendszerünknek egy másik lényeges fogyatkozása, hogy a szükséges kényszereszközök alkalmazásának jogával községi közigazgatási hatóságaink épen nincsenek, többi közigazgatási hatóságaink pedig csak hiányosan és csak azon esetekre vannak felruházva, melyeket a törvény, rendelet vagy szabályrendelet kihágásoknak nyilvánit. Eltérést csak a székes fővárosi rendőrségre vonatkozólag találunk, melynek jogában, sőt kötelességében áll az életet, testi biztonságot, egészséget és személyes szabadságot vagy a vagyont fenyegető veszély esetében parancsot vagy tilalmat bocsátani ki akkor is, ha ez iránt a törvény, rendelet vagy szabályrendelet intézkedést nem tartalmaz, és jogában áll ezen parancsok vagy tilalmak megszegőit 50 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sujtani.

Közigazgatásunk mindezen fogyatkozásai önmagukban is elégséges indokot szolgáltatnának arra, hogy a közigazgatási végrehajtás kérdésének általános szabályozása mentől előbb munkába vétessék, s hogy a különböző ügyek természetéből folyó különleges végrehajtási intézkedésekre egyöntetű rendszabályokat léptessünk életbe. De a közigazgatási biróságokról alkotandó törvény hatályba lépése még fokozni fogja a végrehajtás szabályozásának sürgősségét, mert a biróság természetében rejlik, hogy az, részletesen megállapitott anyagi és alaki szabályok hiányában, rendeltetésének megfelelően nem működhetik. Ezért nem térhettem ki azon kényszerűség elől, hogy a mutatkozó hiányok ideiglenes pótlása czéljából a belügyminister részére szóló felhatalmazást a 203. §-ban javaslatba ne hozzam.

IX. Fejezet
Átmeneti intézkedések és zárhatározatok

A 206-209. §-okhoz

Átmeneti intézkedést két irányban kellett felvenni a törvényjavaslatba: a közigazgatási hatóságok és a felső közigazgatási biróságba beolvadó pénzügyi közigazgatási biróság irányában.

Az első irányban az átmenet azon közönségesen gyakorlatban lévő elv alkalmazásával lett keresztülhidalva hogy a közigazgatási biróságok előtt csak azon intézkedések és határozatok ellen lehet panaszszal fellépni, melyek a törvény hatályba léptének napja után keletkeztek s hogy az ezei időpontot megelőző intézkedéseket és határozatokat a törvény életbe léptét megelőző állapot szerint kell tovább tárgyalni és eldönteni (206. §).

A másik irányban ettől eltérőleg azt kellett kimondani, hogy a törvény hatályba léptének napjától kezdve a feloszlatott pénzügyi közigazgatási biróság teendőit a felső közigazgatási biróság végezi, következőleg, hogy ez lesz hivatva a pénzügyi közigazgatási birósághoz beadott, de el nem intézett ügyek, valamint azon felebbezések eldöntésére is, melyek adó- és illetékügyekben a pénzügyi közigazgatási biróság feloszlatása után, de a jelen törvény hatályba lépte előtt keletkezett intézkedések és határozatok ellen benyujtathatnak, s hogy a pénzügyi közigazgatási biróságokról szóló törvény csak mindezen ügyek teljes befejezése után veszti hatályát (207. §).

A 208. §-ban foglalt azon rendelkezésről, mely szerint ezen törvényjavaslatnak az eljárásról szóló harmadik része a kihágási ügyekre ki nem terjed, a második résznek a rendőri ügyekről szóló V. czime indokolásánál eléggé kimeritőleg megemlékeztem.

A törvény életbelépését és végrehajtását tárgyazó zárhatározatok (209. §) egészen a szokottak, s mint ilyenek indokolást nem kivánnak.

Ezeknek előterjesztése után, - a biróságok hatáskörébe sorozott ügyek jelenlegi és a törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatairól szerkesztett táblázatos összeállitást ide mellékelve, - kérem a tisztelt képiselőházat, hogy „a közigazgatási biróságokról” szóló törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék.

Melléklet az 1896. évi XXVI. törvénycikk indokolásához

A közigazgatási biróságok hatáskörébe utalandó ügyek jelenlegi és a törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatainak táblázatos összeállitása

I. czím

Községi ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat


1. Községi hatóság megállapitása
vagy megtagadása


1886:XXII. 25. §
1886:XXI. 8. §
községi
képviselőtestület
rendezett tanácsú
városi
képviselőtestület

törvényhatósági
bizottság

belügyminister




-
Ha valamely concrét ügygyel kapcsolatosan merül fel a községi hatóság községi képviselőtestület
rendezett tanácsú
városi képviselő
testület

elsőfokú
közigazgatási
biróság

felső közigazgatási biróság
(1886:XXII. tc. 3., 4. §
1872:XXXVI. tc. 14., 15. §)
1872:XXXVI. 5. § városi törvényhatósági bizottság, fő- és székvárosi t.-hat. bizottság

belügyminister
- megállapitásának
vagy megtagadásának
kérdése: az illető
concret ügyben
illetékes hatóságok
járnak el

városi
törvényhatósági
bizottság,
fő- és székvárosi
t.-hat. bizottság


felső közigazgatási biróság



-

42. §
2. Település (1886:XXII. 9. §)



1886:XXII. 25. és 164. §
községi
képviselő-
testület,
rendezett
tanácsú városi
képviselőtestület


közigazgatási bizottság


belügyminister




-



Két egybehangzó határozat nem felebbezhető
községi
képviselő-
testület, rende-
zett tanácsú
városi
képviselőtestület

elsőfokú közigazgatási biróság


felső közigazgatási biróság
t.-hatósági városi tanács, fő- és székvárosi tanács
belügyminister
- t.-hatósági városi tanács, fő- és székvárosi tanács felső közigazgatási biróság
-
2. Települtnek községi kötelékbe
felvétele (1886:XXII. 10. és
11. §)



1886:XXII.
községi- és
rendezett tanácsú városi
képviselőtestület

közigazgatási bizottság

belügyminister



-


Két egybehangzó határozat nem
községi és rendezett tanácsú városi képviselőtestület elsőfokú közigazgatási biróság felső közigazgatási biróság
3. Községi jogok és kötelességekben részesülés, felvételi dij fizetése és mértéke (13., 14. §) 25. és 164. § városi t.-hat.
bizottság, fő- és
székvárosi tanács

belügyminister

-
felebbezhető városi t.-hat. bizottság, fő- és székvárosi tanács felső közigazgatási biróság
-





I. Illetőségi vita község és egyes közt (17. §), valamint ugyanazon járási községei közt (18. §)






1886:XXII. tc.
18. §






főszolgabiró






alispán






közigazgatási bizottság






belügyminister
Az alispáni
határozat akkor
felebbezhető, ha a
főszolgabirói
határozattó eltér,
vagy ha az illetőség
a járás egész
területére
magtagadtatott; a
közig. bizottsági
határozat pedig
csak az utóbbi
esetben
felebbezhető






főszolgabiró





elsőfokú közigazgatási biróság





felső közigazgatási biróság
43. §

I. Illetőségi vita ugyanazon törvényhatóság különböző járásaiban fekvő községek közt és a rendezett tanácsú városokra nézve (1886:XXII. 18. §)




1886:XXII. 18. §




alispán




közigazgatási bizottság




belügyminister




-
A
belügyministerhez
csak az esetben
lehet felebbezni, ha
a két alsófokú
határozat eltér,
vagy ha az illetőség
a t.-hatóság egész
területére
megtagadtatott




alispán



felső közigazgatási biróság




-
III. A különböző törvényhatóságok egész területére megtagadandónak talált községi illetőség megállapitása (1886:XXII. 18. §)

1886:XXII. 18. §


belügyminister


-


-


-


-


belügyminister

felső közigazgatási biróság


-
I. Községi (r. t. városi) legtöbb adófizetők névjegyzékébe felvétel vagy abból kihagyás
(1886:XXII. 33. §)


1886:XXII. 33. §

főszolgabiró
rendezett tanácsú
városi képviselőtestület


alispán


közigazgatási bizottság


belügyminister
A belügyminister
az ügyet a főispán
felterjesztésére
felülbirálhatja
(1886:XXII. 33. §)

főszolgabiró
rendezett tanácsú
városi
képviselőtestület

elsőfokú
közigazgatási
biróság


felső közig.
biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság
határozatai ellen
nem
felebbezhetnek






44. §

II. 1. Községi választók névjegyzékének összeállitása elleni észrevételek (1886:XXII. 39. §)



1886:XXII. 39. §


községi (r. t. városi) igazoló választmány


közigazgatási bizottság



belügyminister



-
A főispán az
ügyet a
belügyministerhez
felülvizsgálat
végett
felterjesztheti
(1876:VI. 61. §)


községi (r. t. városi) igazoló választmány


elsőfokú
közigazgatási
biróság


felső közig.
biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság
határozatai ellen
nem
felebbezhetnek

2. Képviselő-testületi tagok sorából törlés, a sorozatban megüresedett helyek betöltése körüli vitás kérdések (42. §)


1886:XXII. 42. és 52. §

községi (r. t. városi) igazoló választmány


közigazgatási bizottság


belügyminister


-
A belügyminister a
főispán
felterjesztésére az
eljárást
megsemmisitheti
(1886:XXII. 52. §)

községi (r. t. városi) igazoló választmány

elsőfokú
közigazgatási
biróság


felső közig.
biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság
határozatai ellen
nem
felebbezhetnek

3. A megválasztott községi képviselő választhatóságára és a választási eljárásra vonatkozó panaszok (50. §)


1886:XXII. 50. és 52. §

községi (r. t. városi) igazoló választmány


közigazgatási bizottság


belügyminister


-
A belügyminister a
főispán
felterjesztésére az
eljárást
megsemmisitheti
(1886:XXII. 52. §)

községi (r. t. városi) igazoló választmány

elsőfokú
közigazgatási
biróság


felső közig.
biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság
határozatai ellen
nem
felebbezhetnek


45. §
Községi képviselőtestületi tag
vagy előljárónak a közgyülési
tárgyalásokban részvétele és
szavazatjoga (57. és 58. §)


1886:XXII. 25. §

községi, r. t. városi képviselő-testület

törvényhatósági bizottság vagy közig. bizottság


belügyminister


-


-

községi, r. t. városi képviselő-testület
elsőfokú
közigazgatási
biróság


felső közig.
biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság
határozatai ellen
nem
felebbezhetnek



46. §
1. A községi (kör-) jegyző s más községi (r. t. városi) alkalmazottak és hozzátartozóik ellátása és részeltetése körül felmerülő vitás kérdések
2. Az élvezett ellátás felfüggesztése és megsemmisitése



-


A hatósági fokozatok szabályrendeletekben vannak megállapitva; első fokon rendszerint a nyugdij-választmány másodfokon pedig a t.-hat. bizottság jár el.



-



-

a szabályrendeletileg megállapitott elsőfokú hatóság

elsőfokú közig. biróság vagy felső közig. biróság (törvényjavaslat 134. §-ához képest)


felső közigazgatási biróság













47. §





A községi, illetőleg rend. tanácsú városi előljárók, s a segéd és
kezelőhivatali személyzet tagjai,
valamint a körjegyző, körgyám,
illetőleg körorvos és körállatorvos
választásában követett
eljárás ellen, ha az alkalmazottnak a
törvény vagy a szabályok
követelte minősitése nincs meg,
vagy a választásnál a törvények és
szabályok követelményei
figyelmen kivül hagyattak
(1886:XXII. 81. § 1876:XIV.
144. § 1877:XX. 173. § 1888:VII.
19. §)













1886:XXII. 81. §
a kis- és
nagyközségek választó közönsége,

a nagyközönségek és rendezett
tanácsú városok
képviselő-
testülete,

a körjegyző és
körgyám tartására
szövetkezett
községek
képviselő-
testületeinek
egyeteme, és

a körorvos és
körállatorvos
tartására
szövetkezett
községek
képviselőiből és
előljáróiból
alakult közgyülés












törvényhatósági
bizottság












belügyminister












-

a kis- és
nagyközségek választó közönsége,

a nagyközönségek és rendezett
tanácsú városok
képviselő-
testülete,

a körjegyző és
körgyám tartására
szövetkezett
községek
képviselő-
testületeinek
egyeteme, és

a körorvos és
körállatorvos
tartására
szövetkezett
községek
képviselőiből és
előljáróiból
alakult közgyülés











elsőfokú közigazgatási biróság












felső közig. biróság












-










Magánfelek az elsőfokú közig. biróság határozata ellen nem felebbezhetnek


48. §

Az 1886:XXII. tc. 75. § c) és d) pontjai alatt foglalt


1886:XXII. 81. §
községi, r. tan. városi képviselő testület
t.-hatósági bizottság illetőleg

belügyminister


-
községi. r. tan. városi képviselőtestület elsőfokú közigazgatási biróság felső közig. biróság
összeférhetlenségi ügyek vagy t.-hat. bizottság belügyminister - vagy t.-hat. bizottság illetőleg felső közig. biróság -
I. 1. Jegyzői kör közös
költségeinek repartiálása (1886:XXII. 67. §)

1886:XXII. 67. §

alispán

t.-hatósági bizottság

belügyminister

-

alispán

felső közig. biróság

-


49. §
2. Körorvos fizetésének repartiálása, választási arány megállapitása (1876:XIV. 144. §)
1876:XIV. 144. §

alispán

közig. bizottság

belügyminister

-

alispán

felső közig. biróság

-
2. Körállatorvos fizetésének repartiálása, választási arány megállapitása (1888:VII. 129. §)
1888:VII. 129. §

alispán

belügyminister

-

-

alispán

felső közig. biróság

-
II. Körgyám fizetésének repartiálása (1877:XX. 173. §) 1877:XX. 173. § 1876:VI. 22. § közigazgatási bizottság belügyminister - - közigazgatási bizottság felső közig. biróság -
50. § Birói tiszt viselésétől felmentés megtagadása (1886:XXII. 71. §) 1886:XXII. 71. § alispán törvényhatósági bizottság - - alispán felső közig. biróság -




51. §

1. Községi (r. t. városi) pótadó kivetés alapjának és arányának megállapitása (130. §)

1886:XXII. 24., 25. §

községi (r. t. v.) képviselő-testület

Törvényhatósági bizottság


belügyminister


-

községi (r. t. városi) képviselőtestület

elsőfokú közig. biróság

felső közig. biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság határozata
ellen nem
felebbezhetnek
2. Puszták, havasok és üzemterv szerint kezelt erdőtestek adója alapján való hozzájárulás eldöntése (135. §)
1886:XXII. 24., 25. §

községi (r. t. v.) képviselő-testület

Törvényhatósági bizottság


belügyminister


-

községi (r. t. városi) képviselőtestület

elsőfokú közig. biróság

felső közig. biróság
Magánfelek az
elsőfokú közig.
biróság határozata
ellen nem
felebbezhetnek














52. §





1. Községi (városi) pótadónak az egyes adófizetőkre kivetése és beszedése, pótadó-mentesség tárgyában intézkedés (1876:VI. 58. § 1886:XXII. 138. §)






1876:VI. tc. 58-60. § 1886:XXII. 25. §





községi közegek (városi adó- vagy számviteli hivatal, községi vagy körjegyzők)







közig. bizottság







belügyminister







-
Az adókivetést stb.
a szabályrendeletek
és gyakorlat alapján
rendszerint az
egyes adók
kivetésére hivatott
közegek
(1883:XLIV. tc.
11. §) eszközlik.
Az érdekeltek két
egybehangzó
határozat ellen is
felebbezhetnek.
(1876:VI. 60. § és
1886:XXII. 25. §)





községi közegek (városi adó- vagy számviteli hivatal, községi vagy körjegyzők)






elsőfokú közig. biróság






felső közig. biróság
2. Városokban (községekben) az állam által igénybe nem vett adónemeknek és a közvetett államadókra kivetett pótadónak egyéni kirovása, valamint az



-




a különböző szabályrendeletekben előirt




-


a szabályrendeletileg megállapitott


elsőfokú közig. biróság


felső közig. biróság
illetékek, helypénzek, vámok, közérdekű intézmények utáni járulékoknak egyesektől szedése tárgyában döntés (1872:XXXVI. 10. § 1886:XXI. 15. § 1886:XXII. 132. §) közegek vagy hatóságok elsőfokú hatóság vagy közeg
vagy felső közig.
biróság
(törvényjavaslat 134. §-a szerint)


-
Katonaság beszálásollására szolgáló férőhelyekről vezetett főszolgabiró r. t. v. tanács által
megbizott
tisztviselő


alispán


A hatósági fokozatokat az 1879:XXXVI. tc.




főszolgabiró




Magánfelek az
53. § nyilvántartási jegyzék ellen emelt felszólalások elintézése 1879:XXXVI. 20. § t.-hat. v. tanács által megbizott tisztviselő t.-hat városi tanács honvédelmi minister - 20. §-a szabatosan nem állapitván
meg,
vagy a városi tanács által megbizott elsőfokú közig. biróság felső közig. biróság elsőfokú közig. biróság határozata ellen nem
(1879:XXXVI. tc. 9., 10., 11. és 20. §) fő- és székvárosi tanács által megbizott tisztviselő polgármester azok csak gyakorlaton alapulnak tisztviselő felebbezhetnek

II. Czím

Törvényhatósági ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
1. A törvényhatósági költségvetésbe valamely kiadás felvételének törvényellenes elrendelése (1886:XXI. 6. §)
-

belügyminister

-

-

-

belügyminister
felső közigazgatási biróság
-
55. § 2. A törvényhatósági költségvetés tudomásul vételének vagy az elkülönitve kezelt vármegyei alapok tárgyában, a törvényhatóság által hozott határozat jóváhágyásának illetéktelen meg tagadása (1883. XV. 7. és 15. §) -


belügyminister
- - -


belügyminister


felső közigazgatási biróság



-

56. §
Rendezett tanácsú városok hozzájárulása a vármegyei pótadókhoz (1886:XXI. 16. §)
1886:XXI. 8. §

that. bizottság

belügyminister

-

-
thatósági bizottság felső közigazgatási biróság
-


57. §

Törvényhatósági pótadónak egyéni kivetése

1883:XV. 10. és 12. §
községi közegek (városi adó- vagy számviteli hivatal, községi vagy körjegyzők)
közig. bizottság küldöttsége


-


-
Az elsőfokon eljáró
közegeket a
szabályrendeletek
állapitják meg.
községi közegek
(városi adó- vagy
számviteli
hivatal, községi
vagy körjegyzők)

elsőfokú közig. biróság

felső közigazgatási biróság




1. Legtöbb adót fizetők névjegyzéke ellen emelt felszólalások




1886:XXI. tc. 28. és 43. § 1872:XXXVI. 40. és 41. §




törvényhatósági igazoló választmány





állandó biráló választmány





belügyminister





-
A fő- és székvárosi
állandó biráló
választmány
végérvényesen
határoz; a többi
törvényhatóságok
azonban a főispán
vagy valamely
biráló választmányi
tag felterjesztésére
a belügyminister
megsemmisitheti az eljárást





thatósági igazoló választmány




felső közigazgatási biróság





-






58. §




2. Bizottsági tagok választása elleni panaszok, megválasztott tag választhatási képessége ellen tett kifogások




1886:XXI. tc. 42. és 43. § 1872:XXXVI 34. és 53. §




törvényhatósági igazoló választmány





állandó biráló választmány





belügyminister





-
A fő- és székvárosi
állandó biráló
választmány
végérvényesen
határoz; a többi
törvényhatóságok
azonban a főispán
vagy valamely
biráló választmányi
tag felterjesztésére
a belügyminister
megsemmisitheti az eljárást





thatósági igazoló választmány




felső közigazgatási biróság





-





3. Bizottsági tagnak a tagsági képesség időközi elvesztése miatt kizárása




1886:XXI. tc. 33. és 43. § 1872:XXXVI. 28. §




törvényhatósági igazoló választmány





állandó biráló választmány





belügyminister





-
A fő- és székvárosi
állandó biráló
választmány
végérvényesen
határoz; a többi
törvényhatóságok
azonban a főispán
vagy valamely
biráló választmányi
tag felterjesztésére
a belügyminister
megsemmisitheti az eljárást





thatósági igazoló választmány




felső közigazgatási biróság





-




59. §
1. Bizottsági tag vagy tiszt viselőnek közgyülési tárgyalásokban részvétele és szavazat joga (1886:XXI. 50. és 51. §; 1872:XXXVI. 62. §) 1886:XXI. tc. 8. § 1872:XXXVI. 5. §
törvényhatósági bizottság


belügyminister


-


-

thatósági bizottság

felső közigazgatási biróság


-
2. Tisztviselő választás elleni panaszok, törvényszerű minősités hiánya, törvények, szabályok mellőzése miatt (1886:XXI. 47., 49. és 81. §; 1872:XXXVI. 106., 111. és 112. §)

1886:XXI. tc. 8. § 1872:XXXVI. 5. §



törvényhatósági bizottság



belügyminister



-



-


thatósági bizottság


felső közigazgatási biróság



-

60. §
Tisztviselői állások összeférhetlensége
1886:XXI. tc.
thatósági bizottság belügyminister
-

-
thatósági bizottság felső közigazgatási -
(1886:XXI. 78. §) 8. § vagy belügyminister - vagy belügyminister biróság



61. §


Tisztviselők és alkalmazottak s hozzátartozóik ellátása és



-


a szabályrendeletileg megállapitott hatóságok; elsőfokon rendszerint a nyugdíj-választmány vagy a thatósági



-


a szabályrendeletil


elsőfokú közig. biróság
felső közigazgatási biróság
részeltetése, élvezett ellátás felfüggesztése és megszüntetése bizottság eg megállapitott elsőfokú hatóság vagy felső közig. biróság (tjavaslat 134. §-a szerint)
-

III. Czím

Állami nyugdíjazási ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat








62. §
1. Állami tisztviselők, altisztek, szolgák és azok hozzátartozóinak ellátása vagy részeltetése és ennek mértéke iránt felmerülő vitás kérdések. (1885:XI.; 1886:XXI. 59. §)
2. Az élvezett ellátás megszüntetése vagy felfüggesztése. (1885:XI. 5., 32., 33., 35. és 50. §)





-





az illető minister





-





-





-





az illető minister




felső közigazgatási biróság





-
1. Járványorvosok és hozzátartozóik ellátása és részeltetése körüli vitás kérdések, a mennyiben az az államkincstárból fedezendó. (1876:XIV. 86-88. §)

-


belügyminister


-


-


-


belügyminister

felső közigazgatási biróság


-

IV. Czím

Közegészségi ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
1. Orvosi és szülésznői oklevelek kihirdetése, orvosi és szülésznői gyakorlat megtiltása. (1876:XIV. 46., 49. § és 159. § d) pontja)
1876:XIV. 159. §

thatósági bizottság

belügyminister

-

-

thatósági bizottság
felső
közigazgatási biróság

-


64. §




2. Egészségi körbe be nem osztható község kórházalaphoz hozzájárulásának (1876:XIV. 142. §) megállapitása.





1876:XIV. 142. és 159. §





thatósági bizottság





belügyminister





-





-
Miután a községeknek körorvos tartásra egyesülését a thatóság állapitja meg, ugy ez illetékes a nem csoportositható községek kórházalaphoz hozzájárulásának megállapitására is.




thatósági bizottság




felső közigazgatási biróság





-

1. Illetékes vagyontalan betegek gyógyitása és a gyógyithatlan betegek és nem közveszélyes elmebetegek, bárgyuk, buták és



1876:XIV. 140. § 1886:XXII. 25. §

községi és r. t. városi képviselő-testület
thatósági



thatósági bizottság
vagy




belügyminister




-


községi és r. t. városi képviselőtestület


elsőfokú közigazg. biróság


felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közig. biróság határozata

65. §
hülyék ápolása és eltartása tárgyában intézkedés (1876:XIV. 71. § 1875:III. 7. és 9. §). 1876:VI. 58. és 59. § városi, fő- és székvárosi tanács közig. bizottság that. városi, fő- és székvárosi tanács felső közigazgatási biróság - ellen nem felebbezhetnek.


2. Megbetegedett s ápolás és gondozás alatt lévó gyermekek

1876:XIV. 22. § 1886:XXII. 25. §
községi és r. t. városi képviselő-testület t.- thatósági
bizottság



belügyminister
- községi és r. t.
városi
képviselő-
estület

elsőfokú közigazg. biróság


felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közig.
gyógyköltségeinek behajtása iránt intézkedés. (1876:XIV. 22. §) 1876:VI. 58. és 59. § hatósági városi, fő- és székvárosi tanács vagy közig. bizottság that. városi, fő- és székvárosi tanács felső közigazgatási biróság - biróság határozata ellen nem felebbezhetnek.






66. §
a) a nyilvános gyógy- és betegápolási, ugyszintén a szülházi költségeknek és a bel- és külföldi kórházakban, gyógyintézetekben vagy ápoldákban tartott egyének szállitási költségeinek behajtása. (1875:III. tc.)


(gyakorlat)


alispán
that. városi, fő- és székvárosi tanács



közig, bizottság



belügyminister



-


alispán that. városi, fő- és székvárosi tanács


felső közigazgatási biróság



-
b) járványok alkalmával elrendelt hatósági óv- és gyógyintézkedések költségeinek behajtása (1875:III. 10. § és 1886:V.)

(gyakorlat)
alispán
that. városi, fő- és székvárosi tanács


thatósági
bizottság


belügyminister


-

alispán that. városi, fő- és székvárosi tanács

felső közigazgatási biróság


-

V. Czím

Rendőri ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
I. Törvényen, ministeri rendeleten (1879:XL. tc. 1. § 2. pontja) és törvényhatósági vagy rendezett tanácsú városi szabályrendeleten (1879:XL. 1. § 3. és 4. pontjai s 1881:XXI. tc. 55. és 56. §-ai) alapuló rendőri kihágások, a mennyiben azokban az eljárás az 1880:XXXVII. 41. § alapján a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik:

Általános rendőri kihágások.












1879:XL. 1880:XXXVII. 42. § 38.547/80. sz. bmin. rend., valamint különböző ministeri, thatósági és r. t. városi szabályrendeletek.












főszolgabiró

r. t. v. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő














alispán

that. városi tanács főkapitány















belügyminister















-



A 2608/90. eln. sz. bmin. rendelet szerint: a 2 frt pénzbüntetést meg nem haladó másodfokú, valamint a 10 frt pénzbüntetést meg nem haladó másodfokú rendőrhatósági itélet ellen a másod, illetőleg harmadfokú hatósághoz felebbezésnek helye nincs.









főszolgabiró r.

t. v. és törvényhatósági vár. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő

budapesti kerületi kapitány















elsőfokú közigazgatási biróság















felső közigazgatási biróság





Választási törvény
(1874:XXXIII. tc.) 103. és 104. §-aiba ütköző kihágások.





1874:XXXIII. 103. és 104. §



főszolgabiró

r. t. v. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő





alispán

that. városi tanács főkapitány






belügyminister






-
főszolgabiró r.

t. v. és törvényhatósági vár. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő

budapesti kerületi kapitány





elsőfokú közigazgatási biróság





felső közigazgatási biróság
Cselédügyi kihágások. 1876:XIII. 115., 117. és 121. § főszolgabiró  * 
r. t. v. rendőrkapitány vagy a tanácsnak e részben megbizott tagja


alispán




közig. bizottság




belügyminister


Két lényegileg egybehangzó határozat ellen
főszolgabiró r.

t. v. és törvényhatósági vár.
rendőrkapitány
thatósági városban a rendőrkapitány that. városi
tanács
felebbezésnek nincs helye (1876:XIII. 117. §) vagy a tanács által e részben megbizott elsőfokú közigazgatási biróság felső közigazgatási biróság
bpesti kerületi kapitány közig. bizottság (főkapitány meghallgatásával)
belügyminister

-
tisztviselő

budapesti kerületi kapitány
főszolgabiró r. t.

v. polgármester, vagy a tanács által kijelölt helyettes



alispán

Két alsófokú egybehangzó határozat ellen csak akkor felebbezhetni, ha a

főszolgabiró r. t.

v. polgármester vagy a tanács
Közegészségügyi kihágások.
1876:XIV. 4. és 5. §
that. városi rendőri (kapitányi) hivatal, illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai

bpesti ker. előljáróság e czélra kijelölt tagja vagy tagjai





thatósági városi, fő- és székvárosi tanács
belügyminister - büntetés 100 frtot, 20 napi fogságot meghalad (1876:XIV. 5. §) által kijelölt helyettes

that. városi rendőrkapitányi hivatal

budapesti kerületi előljáróság


elsőfokú közigazgatási biróság


felső közigazgatási biróság
főszolgabiró r. t.

v. polgármester, vagy a tanács által kijelölt helyettes



alispán

Két alsófokú egybehangzó határozat ellen csak akkor felebbezhetni, ha a

főszolgabiró r. t.

v. polgármester vagy a tanács
Himlőoltás körüli kihágások. 1887:XXII. 11. § that. városi rendőri (kapitányi) hivatal, illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai

bpesti ker. előljáróság e czélra kijelölt tagja vagy tagjai





thatósági városi, fő- és székvárosi tanács
belügyminister - büntetés 100 frtot, 20 napi fogságot meghalad (1876:XIV. 5. §) által kijelölt helyettes

that. városi rendőrkapitányi hivatal

budapesti kerületi előljáróság


elsőfokú közigazgatási biróság


felső közigazgatási biróság


A rendőri bejelentési intéz-ménynek Budapesten életbeléptetéséről szóló törvénybe ütköző kihágások.



1879:XXVIII. 20. és 21. §


bejelentési hivatal élén álló rendőrkapitány vagy helyettese



közig. bizottság küldöttsége



belügyminister



-
Két lényegileg megegyező határozat ellen további felebbvitelnek helye nincs (1879:XXVIII. 21. §)

bejelentési hivatal élén álló rendőrkapitány vagy helyettese


elsőfokú közigazgatási biróság


felső közigazgatási biróság
Erdei kihágások. 1879:XXXI. 117., 118., 119., 158. és 159. § főszolgabiró

(10 frtot felül nem haladó lopások és kártéritések eseteiben a községi biró vagy helyettese is)

r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány, vagy a tanács által megbizott tisztviselő

bpesti ker. előljáró









másodfokú erdei kihágási biróság








kir. Curia
(a kir. ügyész
semmiségi panaszára)









-


főszolgabiró
(vagy községi biró)

r. t. v. és that. városi rendőrkapitány vagy a tanács által megbizott tisztviselő

budapesti kerületi előljáró





Engedély nélküli kivándorlás közvetitése





1881:XXXVIII. 2. §
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán






belügyminister






-



főszolgabiró r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány vagy a tanács





elsőfokú közigazgatási





felső közigazgatási
that. városban u. az

bpesti ker. kapitány

that. városi tanács


főkapitány
által e részben megbizott tisztviselő budapesti kerületi kapitány biróság biróság





Vadászati kihágások.





1883:XX. 47. §
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán






belügyminister






-



főszolgabiró r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány vagy a tanács





elsőfokú közigazgatási





felső közigazgatási
that. városban u. az

bpesti ker. kapitány

that. városi tanács


főkapitány
által e részben megbizott tisztviselő budapesti kerületi kapitány biróság biróság




A korcsmai hitelről szóló törv. rendelkezések ki nem függesztése.





1883:XXV. 26. §
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán






belügyminister






-



főszolgabiró r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány vagy a tanács





elsőfokú közigazgatási





felső közigazgatási
that. városban u. az

bpesti ker. kapitány

that. városi tanács


főkapitány
által e részben megbizott tisztviselő budapesti kerületi kapitány biróság biróság




A selyemtenyésztés védelméről
szóló törvénybe ütköző
kihágások.



1885:XXV. 4. § 17.094/86. sz. fmiv. min. rendelet 21. pont.
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán






belügyminister






-



főszolgabiró r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány vagy a tanács





elsőfokú közigazgatási





felső közigazgatási
that. városban u. az

bpesti ker. kapitány

that. városi tanács


főkapitány
által e részben megbizott tisztviselő budapesti kerületi kapitány biróság biróság




A községi törvény
(1886:XXII. tc.) 15. §-ába ütköző kihágás





1886:XXII. 15. §
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán






belügyminister






-



főszolgabiró r. t. v. és that. vár. rendőrkapitány vagy a tanács





elsőfokú közigazgatási





felső közigazgatási
that. városban u. az

bpesti ker. kapitány

that. városi tanács


főkapitány
által e részben megbizott tisztviselő budapesti kerületi kapitány biróság biróság


Phylloxera törvénybe ütköző kihágások


1883:XVII. 13. § 14.019/83. számú
megyékben
(és rend. tanácsú
mezőváro-
sokban!)



földmivelésügyi

főszolgabiró

elsőfokú közig. biróság
felső közigazgatási biróság
földm. min. rendelet főszolgabiró
that. városokban és fővárosban a polgármester
közig. bizottság minister - that. városi, fő- és székvárosi polgármester
felső közigazg. biróság

-


Állategészségügyi kihágások: a) a 149-151. § eseteiben, és egyáltalán, ha az
1879:XL. törvénycikkben




1888:VII. 125. és 158. §
fszbiró r. t. városi rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő


alispán





belügyminister





-


fszbiró; r. t. és that. városi rendőrkapitány vagy a tanács




elsőfokú közigazgatási




felső közigazgatási
minősitett kihágásról van szó, a rendes rendőrhatóságok biráskodnak, vagyis: 40.000/88. sz. végrehajt. rend. 320. § that. városban u. az budapesti ker. kapitány
th. városi tanács főkapitány
által megbizott tisztviselő; budapesti kerületi kapitány biróság biróság
68. §




b)
a 152-154. § eseteiben, és egyáltalában, ha az 1888:VII. törvénycikkben minősitett kihágásról






1888:VII. 125. és 158. §
fszbiró
(illetőleg
helyettese)
r. t. v. polgármester vagy a tanács által e czélra kijelölt helyettes



alispán
(illetőleg helyettese)



fszbiró (vagy helyettese) rendezett tanácsú városi polgármester
van szó, az állategészségügyi hatóságok biráskodnak, vagyis: 40.000/88. sz. végrehajt. rend. 320. § that. városi rendőri (kapitányi) hivatal, illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai budapesti kerületi előljáró


th. városi, fő- és székvárosi tanács
földmivelésügyi minister - (vagy helyettese) that. városi rendőrkapitány-ság budapesti ker. előljáró elsőfokú
közig. biróság
felső közigazgatási biróság






A ragadós tüdőlob kiirtásáról szóló 1893:II. törvénycikkbe ütköző







1893:II. 7. §
fszbiró
(illetőleg
helyettese)
r. t. v. polgármester vagy a tanács által e czélra kijelölt helyettes



alispán
(illetőleg helyettese)



fszbiró (vagy helyettese) rendezett tanácsú városi polgármester
kihágások that. városi rendőri (kapitányi) hivatal, illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai budapesti kerületi előljáró


th. városi, fő- és székvárosi tanács
földmivelésügyi minister - (vagy helyettese) that. városi rendőrkapitány-ság budapesti ker. előljáró elsőfokú
közig. biróság
felső közigazgatási biróság







Halászati kihágások






1888:XIX. 60. és 70. §
főszolgabiró
r. t. v.
rendőrkapitány, esetleg a városi tanács által e részben megbizott tisztviselő




alispán







földmivelésügyi
-
fszbiró; r. t. és that. városi rendőrkapitány vagy a tanács által megbizott tisztviselő; budapesti ker.






elsőfokú
közig.






felső közigazgatási
that. városban ugyanaz; bpesti ker. előljáró vagy a főváros tanácsa által e részben megbizott ker. előljárósági tisztviselő th. városi, fő- és székvárosi tanács minister előljáró vagy a tanács által megbizott ker. előljárósági tisztviselő biróság biróság







Közuti és vámügyi kihágások.







1890:I. 151. §

főszolgabiró r. t. v. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő



alispán







kereskedelemügyi







-
Az 1890:I. tc. 138., 140., 141., 142. és 143. §-ai alapján hozott és a vámszedés felfüggesztését vagy annak és a vámjognak



főszolgabiró
r. t. és that. városi rendőrkapitány vagy a tanács







elsőfokú közig.







felső közig.
that. városban u. az bpesti kerületi kapitány th. városi tanács főkapitány minister megszűnését kimondó itéletek csak a kereskedelmi minister megerősitése után válnak jogerejűekké, tehát ezek oda felebbezés hiányában is hivatalból felterjesztendők. által e részben megbizott tisztviselő bpesti ker. kapitány biróság biróság
II. A fővárosi rendőrség által az élet, továbbá a testi épség és egészség, valamint a személy- és vagyonbiztonság védelmére törvény, rendelet és szabályrendelet hiányában kiadott parancsok és tilalmak megszegése folytán pénzbüntetés kiszabása.

1881:XXI. 8. § 1880:XXXVII 42. § 38547/80. bmin. rend



kerületi kapitány



főkapitány



belügyminister



-



kerületi kapitány



elsőfokú közig. biróság



felső közig. biróság

69. §
Edőrendészeti áthágások (1879:XXXI. 46-60. és 206. §) 1879:XXXI. 61. § közigazgatási bizottság
földmiv. minister

-

-
közigazgatási bizottság felső közigazgatási biróság
-
(rendszerint)




70. §



Szini vagy egyéb nyilvános előadások, mutatványok, tánczvigalmak engedélyezése



1881:XXI. 7. § (szabály-
rendeletek.)
főszolgabiró r. t. v. rendőrkapitány vagy a tanács által e részben megbizott tisztviselő

alispán




belügyminister
-

főszolgabiró r. t. és that. városi rendőrkapitány vagy a tanács




elsőfokú közig. biróság



felső közigazgatási biróság
esetében fizetendő előadási és más dijak megállapitása. thatósági városban u. az bpesti kerületi kapitány
th. városi tanács főkapitány
által megbizott tisztviselő bpesti ker. kapitány

VI. Czím

Vallás- és népoktatási ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat

1. A görögkatholikus és a görög keleti szertartású vallásfelekezeti


(gyakorlat)
főszolgabiró
r. t. városi polgármester

alispán
közigazgatási bizottság vallás- és közokt. minister főszolgabiró, r. t. városi polgármester elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság


73. §
lakosok különválásából folyó vagyoni vitás ügyek. (1848:XX. 7. §) that. városi fő- és székvárosi polgármester közigazgatási bizottság vallás- és közoktatásügyi minister - that. városi, fő- és székvárosi polgármester felső közigazgatási biróság -

2. A templomok, harangok és temetők (1868:LIII. tc.


(gyakorlat)
főszolgabiró
r. t. városi polgármester

alispán
közigazgatási bizottság vallás- és közokt. minister főszolgabiró, r. t. városi polgármester elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
22. §) használatából származó vitás kérdések. that. városi fő- és székvárosi polgármester közigazgatási bizottság vallás- és közoktatásügyi minister - that. városi, fő- és székvárosi polgármester felső közigazgatási biróság -
1. A községi segélynek a különböző hitfelekezeti iskolák 1886:XXII. tc. 25. § községi, r. t, v. képviselő-testület törvényhatósági bizottság belügyminister - községi, r. t. v. képviselő-testület elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság


74. §
között való megosztása (1868:XXXVIII. 25. § 1886:XXI. tc. 8. § városi törvényhatósági bizottság
belügyminister

-
városi t.-hatósági bizottság felső közigazg. biróság -
2. A különböző hitfelekezeteknek a községi segélyben való 1886:XXII. tc. 25. § községi, r. t, v. képviselő-testület törvényhatósági bizottság belügyminister - községi, r. t. v. képviselő-testület elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
arányos részesitése
(1868:LIII. 23. §)
1886:XXI. tc. 8. § városi törvényhatósági bizottság
belügyminister

-
városi t.-hatósági bizottság felső közigazg. biróság -
1. A népiskolai adónak az olyan felekezetekre is kivetése, melyek az 1868:XXXVIII. tc. 11-13. §-aiban foglalt feltételeket háromszori megintés után sem



(gyakorlat)


községi, r. t. v. képviselő-testület




közig. bizottság




vallás- és közokt.




-


községi, r. t. v. képviselő-testület


elsőfokú közig. biróság


felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közigazgatási
akarják, vagy nem képesek saját iskoláikra nézve teljesiteni, ha a kivetés jogalapja, kulcsa s a kivetett összeg mekkorasága válik vitássá. (1868:XXXVIII. tc. 15. §) törv.-hatósági városi tanács minister

törv.-hatósági városi tanács

felső közigazgatási biróság


-
biróság határozata ellen nem felebbezhetnek.

2. A különböző hitfelekezetű községekben felállitott községi iskolák költségeihez a hitfelekezetek részéről való




(gyakorlat)


községi, r. t. v. képviselő-testület




közig. bizottság




vallás- és közokt.




-


községi, r. t. v. képviselő-testület


elsőfokú közig. biróság


felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közigazgatási
hozzájárulás kérdésében, a hitfelekezetek és a község között kötött szerződés alapján intézkedés. (23. és 26. §) törv.-hatósági városi tanács minister
törv.-hatósági városi tanács

felső közigazgatási biróság

-
biróság határozata ellen nem felebbezhetnek.

3. A községi népiskolai adó, a kisdedóvódák és gyermekmenhelyek felállitása és
1868:XXXVIII. 35. és 37. § 1876:XXVIII. 6. §
községi, r. t. v. képviselő-testület



közig. bizottság



vallás- és közokt.
-

községi, r. t. v. képviselő-testület


elsőfokú közig. biróság


felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közig.
fentartására szolgáló pótadó jogalapjának és kulcsának meghatározása, 1891:XV. 18. § 44.000/92. minist. utasitás 23. § (gyakorlat) t.-hatósági városi fő- és székvárosi tanács t.-hatósági városi fő- és székvárosi tanács felső közigazg. biróság - biróság határozata ellen nem felebbezhetnek



75. §
a fenti pótadóknak az egyes községi adófizetőkre, valamint a községben nem lakó, de ott birtokos polgárokra való kivetése, illetőleg az alóla való mentesség tárgyában döntés
(1868:XXXVIII. tc. 35. és 37. §; 1891:XV. tc. 18. §)


(szabályrendele-tek) 1876:VI. 58-60. §


községi közegek (városi adó- vagy számviteli hivatal, községi vagy körjegyzők)„



közig. bizottság



vallás- és közokt.
minister


községi közegek (városi adó- vagy számviteli hivatal, községi- vagy körjegyzők)



elsőfokú közig. biróság



felső közigazg. biróság


Magánfelek az elsőfokú közig. biróság határozata ellen nem felebbezhetnek
4. A község és a törvényben kijelölt kellékeknek megfelelő felekezeti iskolát tartó községi tagok között, a községi iskola


(gyakorlat)


községi, r. t. városi képviselő-



közig. bizottság


vallás- és közokt. minister



-
községi, r. t. városi képviselő-
testület

elsőfokú közig. biróság

felső közigazg. biróság

Magánfelek az elsőfokú közig. biróság határozata
fentartásához való járulás kötelezettségének és mértékének megállapitása.
(1868:XXXVIII. 36. §)
testület, törv.-hatósági városi tanács
törv.-hatósági városi tanács

felső közigazg. biróság

-
ellen nem felebbezhetnek
5. A más hitfelekezethez tartozó legalább 30 tanköteles gyermek számára felállitott községi közös iskola terheihez a község, s a törvényben kijelölt kellékeknek



(gyakorlat)



községi, r. t. városi képviselő-




közig. bizottság



vallás- és közokt. minister




-
községi, r. t. városi képviselő-
testület

elsőfokú közig. biróság

felső közigazg. biróság

Magánfelek az elsőfokú közig. biróság határozata
megfelelő hitfelekezeti népiskolát tartó községi lakosok és birtokosok részéről való hozzájárulás kötelezettsége és mértéke felől intézkedés. (44. §) testület, törv.-hatósági városi tanács törv.-hatósági városi tanács felső közigazg. biróság - ellen nem felebbezhetnek
6. A létező felekezeti iskolába járó, de más felekezethez tartozó gyermekek szülőinek az iskola költségeihez való hozzá járulása tárgyában, a hozzájárulás kötelezettségének, arányának és módjának megszabása. (45. §)


(gyakorlat)



közig. bizottság


vallás- és közokt. minister



-



-



közig. bizottság


felső közigazg. biróság



-

7. Tanyai iskolák állitása és járó-kelő tanitók alkalmazása folytán a


(gyakorlat)

községi, r. t. városi képviselő-


közig. bizottság


vallás- és közokt.
községi, r. t. városi képviselő-testület elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
Magánfelek az elsőfokú közig.
község és a tanyai lakosok között a költségek viselése körül keletkező viták (47. §) testület, törv.-hatósági városi tanács minister - törv.-hatósági városi tanács felső közigazg. biróság
-
biróság határozata ellen nem felebbezhetnek


76. §
A népiskolai és kisdedóvódai adó kivetésének hivatalból elrendelése s annak kulcsának megállapitása (1876:XXVIII. tc. 6. § 5. pont; 1891:XV. tc. 29. § 3. pont) 1876:XXVIII. 6. § 5. pont
1891:XV. 29. § 3. pont

közigazgatási bizottság

vallás- és közokt. minister


-


-


közig. bizottság

felső közigazg. biróság


-







77. §
I. Az iskola tanitói fizetés aránylagos részének terményekben való megállapitása, ha ama kérdés válik vitássá, hogy az értékátszámitás helyes alapokra lett-e fektetve, vagy nem sérti-e az 1868:XXXVIII. tc. 142. §-nak a tanitói fizetésekre vonatkozó intézkedését?



1868:XXXVIII. 142., 143. §




iskolaszék




közig. bizottság




vallás- és közokt. minister




-




iskolaszék




közig. bizottság




felső közigazg. biróság


II. Az iskola tanitói fizetés részét
községi előljáróság
főszolgabiró

alispán

közig. bizottság
vallás- és közokt. minister községi előljáróság
elsőfokú közig. biróság

felső közigazgatási
Magánfelek az elsőfokú közig. biróság
képező termények beszedése és kiszolgáltatása tárgyában (gyakorlat) r. t. városi tanács alispán közig. bizottság vallás- és közokt. minister - r. t. városi tanács biróság határozata
ellen nem
határozás. (143. §) törv.-hatósági városi tanács közig. bizottság vallás- és közokt. minister - - that. városi tanács felső közigazg. biróság - felebbezhetnek

I. Községi iskolaszéki cselekvő és szenvedő választó képesség,

1876:XXVIII. 9. és 16. §
községi, r. t. v. képviselő-testület
közig. bizottság
vallás és közokt. minister - községi, r. t. v. képviselő-testület elsőfokú közig. biróság felső közigazgatási biróság
Magánfelek az elsőfokú közig.
iskolaszéki tagok választása körül felmerülő vitás kérdések. 1872:XXXVI. 52. és 53. § (gyakorlat) városi t.-hatósági bizottság vallás- és közokt. minister
-
- városi törvényhatósági bizottság felső közigazgatási biróság
-
biróság határozata ellen nem felebbezhetnek
78. § budapesti városrészi választók
igazoló választm.
biráló választmány - budapesti városrészi választók igazoló választmány felső közigazgatási biróság
II. Községi iskolatanitó választása körül felmerülő vitás kérdések. 1876:XXVIII. 13. § iskolaszék és közig. bizottság jóváhagyásával vallás- és közokt. minister
-

-
iskolaszék a közig. bizottság jóváhagyásával felső közigazgatási biróság
-
1. Népiskolai tanitók (tanitónők, nevelők, óvok) és azok hozzátartozóinak nyugdijazása és gyámolitása körül felmerülő vitás kérdések (1875:XXXII. tc. és 1891:XLIII. tc.)

vallás- és közokt. minister


-


-
-

vallás- és közokt. minister

felső közigazgatási biróság


-
79. § 2. Az élvezett nyugdij elvesztésének, az özvegyek és árvák részére már megállapitott segély-pénz megvonásának kimondása. (1875:XXXII. tc. 12., 17. és 26. §) 3. Az országos tanitói nyugdij és gyámalapba fizetendő illetékek tárgyában a fizetés kötelezettsége és mérve, illetőleg az az alóli mentesség iránt intézkedés. (1875:XXXII. tc. IV. fejezet, 1891:XLIII. tc. 10-13. §)




vallás- és közoktatásügyi minister






-






-






-




vallás- és közoktatásügyi minister




felső közigazgatási biróság





-

VII. Czím

Vizjogi ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
1. A meder- és parttulajdonos és a vizhasználatra jogosultak között a vizhasználat gyakorlása körül felmerülő vitás ügyek eldöntése. (1885:XXIII. 6. §)


1885:XXIII. 177. §


főszolgabiró r. t. v. polgármester


alispán



két egybehangzó alsófokú


főszolgabiró r. t. városi polgármester



elsőfokú közigazgatási



felső közigazgatási
81. § 2. a folyóviz elhagyott medrének visszaállitása tárgyában a régi és új meder birtokosai között keletkező vitás kérdésekben intézkedés. (9. §) that. városi rendőrkapitány (vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja

that. városi polgármester
földmivelésügyi minister - határozat
ellen is lehet felebbezni
that. városi rendőrkapitány (vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja) biróság biróság
fő- és székvárosi kerületi előljáró fő- és székvárosi tanács fő- és székvárosi kerületi előljáró
1. A szabad rendelkezés alatt álló vizeknek mások által a birtok területén kivül hatósági engedély vagy tényleg fennálló jog alapján való használata körül, a vizhasználatra jogosultak és a terület birtokosa között előforduló

főszolgabiró r. t. v. polgármester


alispán



két egybehangzó alsófokú


főszolgabiró r. t. városi polgármester



elsőfokú közigazgatási



felső közigazgatási
82. § vitás ügyekben döntés. (1885:XXIII. 11. §)
2. a szabad rendelkezés alatt álló vizek használása, szabályozása vagy az általuk okozható károk megszüntetése czéljából, a birtokos részéről a rendőri szabályok megtartásával szabadon
1885:XXIII. 177. § that. városi rendőrkapitány (vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja

that. városi polgármester
földmivelésügyi minister - határozat
ellen is lehet felebbezni
that. városi rendőrkapitány(vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja) biróság biróság
végezhető munkálatok tárgyában intézkedés. (13. §) fő- és székvárosi kerületi előljáró fő- és székvárosi tanács fő- és székvárosi kerületi előljáró
83. § 1. A hajózásnak a folyamrendőri szabályok megtartásával való szabad gyakorlása körül egyesek vagy testületek közt keletkező vitás ügyek. (1885:XXIII. 19. §)

főszolgabiró r. t. v. polgármester


alispán



két egybehangzó alsófokú


főszolgabiró r. t. városi polgármester



elsőfokú közigazgatási



felső közigazgatási
2. A vizhasználatnak a hajózás, tutajozás és fausztatás sérelme nélkül való gyakorlása tekintetében a vizhasználatra jogosult és a hajózás, tutajozás és fausztatásra jogositottak közt felmerülő vitás kérdések. (27. §)




1885:XXIII. 177. §
that. városi rendőrkapitány (vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja

that. városi polgármester
földmivelésügyi minister - határozat
ellen is lehet felebbezni
that. városi rendőrkapitány(vagy a tanácsnak a rendőri ügyek vezetésével megbizott tagja) biróság biróság
3. A partvédelem és biztositás, a meder és parttisztitás érdekében a part birtokosa által engedély nélkül végezhető munkálatok fentartása vagy eltávolitása ügyében határozás. (41. §)
4. Az engedélyezett munkálatok és vizhasználatok feletti hatósági felügyelet gyakorlása közben az engedélyokirattal szemben észlelt sérelmes eljárás. (177. §).
fő- és székvárosi kerületi előljáró fő- és székvárosi tanács fő- és székvárosi kerületi előljáró


84. §
Annak eldöntése, vajjon valamely viz azon vizek közé tartozik-e, melyek felett a birtokos, mások szerzett jogainak épségben tartása mellett, szabadon rendelkezik? (1885:XXIII. 10. §)
1885:XXIII.
157. § (gyakorlat)

alispán that. v. polgármester

közigazgatási bizottság

földmivelésügyi minister


-
Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)
alispán that. városi polgármester

felső közigazgatási biróság


-
1. a vizhiány türése iránt intézkedés. (1885:XXIII. 34. §)
2. A vizhasználatra nyert engedély megszüntnek nyilvánitása. (36. §)

1885:XXIII. 157. §

alispán that. v. polgármester

közigazgatási bizottság

földmivelésügyi minister


-
Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)
alispán that. városi polgármester

felső közigazgatási biróság


-






85. §
3. Az idegen birtokon fentartott vizvezető árok vagy csatornából jövő viz használatára a birtokosnak adott hatósági engedély következtében annak a már létező munkálatok, valamint az e munkálatok fentartásának s a rajtok szükséges változtatásoknak költségeihez való hozájárulásának megállapitása. (37. § 2., 3. pont.)




1885:XXIII. 157. §





alispán that. v. polgármester





közigazgatási bizottság





földmivelésügyi minister
A vizjog törvény 108. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvényható-
ság első
tisztviselőjének
az árfejlesztési
munkálat,
osztályozás és
kivetési kulcsra
vonatkozó
határozata ellen
csakis a
törvények meg
nem tartása vagy
helytelen
alkalmazása
alapján lehet a
földmivelésügyi
ministerhez
felfolyamodni,
egyébként pedig a
törvény rendes
utján kereshető
orvoslás, a
gyakorlatban
alkalmaztatni
szokott minden
oly esetben is,
midőn vizjogi
törvényen alapuló
másnemű
költséghozzá-
járulási
kötelezettségnek
s mértéknek
megállapitásáról
van szó.




Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)





alispán that. városi polgármester





felső közigazgatási biróság






-
1. A medernek és partoknak jókarban tartása körül a hozzájárulás kötelezettségének és arányának megállapitása. (1885:XXIII. 40. és 46. §)




1885:XXIII. 157. §





alispán that. v. polgármester





közigazgatási bizottság





földmivelésügyi minister
A vizjog törvény 108. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvényható-
ság első
tisztviselőjének
az árfejlesztési
munkálat,
osztályozás és
kivetési kulcsra
vonatkozó
határozata ellen
csakis a
törvények meg
nem tartása vagy
helytelen
alkalmazása
alapján lehet a
földmivelésügyi
ministerhez
felfolyamodni,
egyébként pedig a
törvény rendes
utján kereshető
orvoslás, a
gyakorlatban
alkalmaztatni
szokott minden
oly esetben is,
midőn vizjogi
törvényen alapuló
másnemű
költséghozzá-
járulási
kötelezettségnek
s mértéknek
megállapitásáról
van szó.




Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)





alispán that. városi polgármester





felső közigazgatási biróság






-
2. Az idegen földbirtok tulajdonosának a vizrendezési és lecsapolási munkálatok folytán birtokában előállott értéknövekedés esetében, a kérdéses munkálatok költségeinek haszon-aránylagos viselésére kötelezése. (43. §)




1885:XXIII. 157. §





alispán that. v. polgármester





közigazgatási bizottság





földmivelésügyi minister
A vizjog törvény 108. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvényható-
ság első
tisztviselőjének
az árfejlesztési
munkálat,
osztályozás és
kivetési kulcsra
vonatkozó
határozata ellen
csakis a
törvények meg
nem tartása vagy
helytelen
alkalmazása
alapján lehet a
földmivelésügyi
ministerhez
felfolyamodni,
egyébként pedig a
törvény rendes
utján kereshető
orvoslás, a
gyakorlatban
alkalmaztatni
szokott minden
oly esetben is,
midőn vizjogi
törvényen alapuló
másnemű
költséghozzá-
járulási
kötelezettségnek
s mértéknek
megállapitásáról
van szó.




Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)





alispán that. városi polgármester





felső közigazgatási biróság






-
3. Valamely érdekeltnek a vizrendezési vagy lecsapolási vállalatba való felvételének, s a már létező munkálatok, valamint fentartásuk s a rajtok szükséges változtatásoknak költségeihez való hozzájárulás megállapitása. (44. §)




1885:XXIII. 157. §





alispán that. v. polgármester





közigazgatási bizottság





földmivelésügyi minister
A vizjog törvény 108. §-ának azon rendelkezése, hogy a törvényható-
ság első
tisztviselőjének
az árfejlesztési
munkálat,
osztályozás és
kivetési kulcsra
vonatkozó
határozata ellen
csakis a
törvények meg
nem tartása vagy
helytelen
alkalmazása
alapján lehet a
földmivelésügyi
ministerhez
felfolyamodni,
egyébként pedig a
törvény rendes
utján kereshető
orvoslás, a
gyakorlatban
alkalmaztatni
szokott minden
oly esetben is,
midőn vizjogi
törvényen alapuló
másnemű
költséghozzá-
járulási
kötelezettségnek
s mértéknek
megállapitásáról
van szó.




Két egybehangzó határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)





alispán that. városi polgármester





felső közigazgatási biróság






-
86. § 4. A töltések mögött az ármentesitett területen kivül keletkező eső-, hó- és talajvizek lefolyásának fokozatos elzárása és leszoritására hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének és mértékének eldöntése. (1885:XXIII. 48. §)



1885:XXIII. 157. §



alispán that. városi polgármester




közig. bizottság




földmiv. minister




-


Gyakorlat szerint az 1885:XXIII. 108. § rendelkezése alkalmaztatik



alispán that. városi polgármester



felső közigazgatási biróság




-
5. Töltések közé fogott folyóknál a töltések közötti előtérnek a fáktól, növényektől és más anyagoktól hatóságilag elrendelt kitisztitása, és az előtér területén a művelési módoknak ugyancsak hatóságilag elrendelt megváltoztatása következtében felmerülő költségekhez az érdekeltek részéről való hozzájárulás kötelezettségének és mértékének eldöntése és a mivelési módok megváltoztatásából eredő értékcsökkenés megtéritésének és mennyiségének kimondása. (49. §)







1885:XXIII. 157. §







alispán that. városi polgármester








közig. bizottság








földmiv. minister








-






Gyakorlat szerint az 1885:XXIII. 108. § rendelkezése alkalmaztatik







alispán that. városi polgármester






felső közigazgatási biróság







-
6. A viz lefolyásában beállott változás folytán másokra nézve károsnak bizonyult vizmű átalakitási költségeinek viselése iránt intézkedés. (50. §)

1885:XXIII. 157. §

alispán that. városi polgármester


közig. bizottság


földmiv. minister


-

Gyakorlat szerint az 1885:XXIII. 108. § rendelkezése alkalmaztatik

alispán that. városi polgármester

felső közigazgatási biróság


-
7. Az utakon és vasutakon a viz szabad lefolyásának biztositására hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének és mértékének megszabása. (51. §)


1885:XXIII. 157. §


alispán that. városi polgármester



közig. bizottság



földmiv. minister



-

Gyakorlat szerint az 1885:XXIII. 108. § rendelkezése alkalmaztatik


alispán that. városi polgármester


felső közigazgatási biróság



-
8. A vizmosások keletkezésének s már létező vizmosások tovább fejlődésének megakadályozására vagy megszüntetésére hatóságilag elrendelt munkálatok költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének és mértékének megállapitása. (55. §)



1885:XXIII. 157. §



alispán that. városi polgármester




közig. bizottság




földmiv. minister




-


Gyakorlat szerint az 1885:XXIII. 108. § rendelkezése alkalmaztatik



alispán that. városi polgármester



felső közigazgatási biróság




-






87. §
1. Vízi szolgalmak használata és megszünése tárgyában a jogositott és terhelt között előforduló vitás kérdések eldöntése (1885:XIII. 60. és 62. §)

2. a vizhasználatra jogositott által a közlekedésre szükséges átjáróknak, hidaknak és átereszeknek a szolgalom megállapitásakor fennálló viszonyok szerint leendő elkészitésének elrendelése (63. §)






1885:XXIII. 157. §





alispán that. városi polgármester





közigazgatási bizottság






földmiv. minister






-




Két egybehangzó alsófokú határozat ellen is lehet felebbezni (1885:XXIII. 177. §)





alispán that. városi polgármester





felső közigazgatási biróság






-





















88. §
1. Feladat megoldására alkalmas határokkal nem biró vizszabályozó és ármentesitő társulatok egyesitése feltételeinek és módozatainak megállapitása (1885:XXIII. 81. és 125. §; 1884:XIV. 2. §)

2. a magaslatok által elzárt területeknek külön társulatokká alakitása esetében az értékemelkedés tárgyában döntés (1885:XXIII. 82. § és 1884:XIV. 3. §)

3. a több társulat árterébe eső területnek megosztása következtében felmerülő vitás pénzügyi kérdések elintézése (1885:XXIII. 82. § és 1884:XIV. 3. §)

4. oly vizrendező társulatoknál, melyek az ártérfejlesztést különböző vizszinek szerint eszközölték, a különböző vizszinek között és a felvett legalacsonyabb vizszin alatt fekvő területek egymás közötti hozzájárulása arányának megállapitása. (1884:XIV. 15. §)

5. a közérdekből fentartandó vizrendező társulatok maximalis megterhelése és az államnak a társulat költségeihez való hozzájárulása tárgyában a hozzájárulás kötelezettsége és annak mértéke iránt intézkedés (1885:XXIII. 115. § és 1884:XIV. 23. §)





















-





















földmiv. minister





















-





















-





















-





















földmiv. minister




















felső közigazgatási biróság





















-
89. § A társulati védtöltések vagy egyéb vizrendezési munkálatok által védett csatornák, épületek, körtöltések, utak és vasutak tulajdonosai részéről a társulat költségeihez való hozzájárulás kötelezettségének és arányának eldöntése:
a) amennyiben a tiszai társulati védtöltések vagy egyéb vizrendezési munkálatok által védett csatornák stb. tulajdonosainak hozzájárulásáról van szó. (1884:XIV. 15. §)


földmiv. minister



-



-



-



földmiv. minister


felső közigazgatási biróság



-
b) társulati védtöltések, vagy vizrendezési munkálatok által védett csatornák stb. tulajdonosainak hozzájárulása kérdésében. (1885:XXIII. 110. §)

1885:XXIII. 110. §


közigazgatási bizottság


földmiv. minister


-


-


közigazgatási bizottság

felső közigazgatási biróság


-

VIII. Czím

Közuti és vámügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat

90. §
A törv.-hatósági költségvetésbe valamely kiadás vagy fedezet felvételének elrendelése (1890:I. 13. §)
keresk. minister

-

-

-

keresk. minister

felső közig. biróság

-







91. §
I. A községen (városon) keresztülvonuló, illetőleg annak belterületén levő s egyszersmind utczai vagy gazdasági közlekedésre is használt állami vagy törv.-hatósági útrész fentartásához a község részéről való hozzájárulás mértékének és modjának megszabása.



1890:I. 7., 14. §




közigazgatási bizottság




keresk. minister




-




-




közig. bizottság




felső közig. biróság




-
2. Vámszedési jog és engedély elévültnek nyilvánitása s a vámtárgy elhordatása vagy áten-gedése tárgyában intézkedés.
1890:I. 94. §

közigazgatási bizottság

keresk. minister

-

-

közig. bizottság

felső közig. biróság

-
3. A vám természetének (száraz vagy vizi vám) vitássá válása esetén a vám beszüntetésének elrendelése. 1890:I. 95. §
közigazgatási bizottság

keresk. minister

-

-

közig. bizottság

felső közig. biróság

-
1. A törvényhatóság, vasuti vállalat, a községek s a kereskedelmi és iparvállalatok részéről a vasuti állomásokat a legközelebbi közúttal vagy községgel összekötő utak épitési, kisajátitási, kezelési és fentartási költségeihez való hozzájárulás kötelezettsége és mértéknek megállapitása.




1890:I. 29-31. §




alispán, that. városi polgármester





közig. bizottság





keresk. minister





-




alispán that. városi polgármester




felső közig. biróság





-
2. A községi közlekedési (vicinál) utak épitéséhez, fentartásához és kezeléséhez a csoportositott egyes községek, valamint más érdekeltek részéről való hozzájárulás kötelezettségének és százalékarányának megállapitása.



1890:I. 36. §



alispán, that. városi polgármester




közig. bizottság




keresk. minister




-


az érdekeltek a keresk. ministerhez csak eltérő határozatok esetében felebbezhetnek



alispán that. városi polgármester



felső közig. biróság



-
3. A községi közlekedési vonalok műszaki szolgálatának ellátására hivatott mérnök fizetéséhez az egyes községek részéről való hozzájárulás arányának megszabása.

1890:I. 43. §

alispán, that. városi polgármester


közig. bizottság


keresk. minister


-

alispán, that. városi polgármester


felső közig. biróság


-
92. § 4. Gyógyfürdőkhöz vezető utak épitéséhez, fentartásához és kezeléséhez a gyógyfürdő-tulajdonos részéről való hozzájárulás kötelezettségének és arányának eldöntése.

1890:I. 45. §

alispán, that. városi polgármester


közig. bizottság


keresk. minister


-

alispán, that. városi polgármester


felső közig. biróság


-
5. Az egyesek, társaságok vagy szövetkezetek által a közforgalom czéljaira létesitett közutak fentartásáról és kezeléséről az engedélyokirat ellenére intézkedés.

1890:I. 54. és 63. §

alispán, that. városi polgármester


közig. bizottság


keresk. minister


-

alispán, that. városi polgármester


felső közig. biróság


-
6. Valamely közút vagy műtárgy érdekében létesitett munkálatok épitési, fentartási és kezelési költségeihez harmadik személy bevonása s a hozzájárulás mértékének megállapitása.


1890:I. 63. §


alispán, that. városi polgármester



közig. bizottság



keresk. minister



-


alispán, that. városi polgármester


felső közig. biróság



-
7. A viz lefolyására elégtelennek bizonyult műtárgynak a tulajdonos költségén záros határidő alatt átalakitása.

1890:I. 65. §

alispán, that. városi polgármester


közig. bizottság
kereskedelemügyi és földmivelésügyi minister (felebbezésre vagy hivatalból)

-


alispán, that. városi polgármester


felső közig. biróság


-
1. A törvényhatósági útadónak az egyes adókötelesekre való kivetése stb.
1890:I. 23. §
alispán, that. városi polgármester közigazgatási bizottság küldöttsége
keresk. minister

-
alispán, that. városi polgármester felső közig. biróság
-
93. § 2. A természetbeli thatósági útadótartozás összeirása, nyilvántartása, megváltása és

(szabályrendelet)


a szabályrendeletekben


-

a szabályrende-
letileg
elsőfokú közig. biróság
vagy
felső közigazgatási biróság
szolgáltatása, illetőleg az az alóli mentesség tárgyában döntés. (1890:I. 25. §) megállapitott hatóságok vagy közegek. megállapitott elsőfokú hatóság vagy közeg felső közig. biróság (a tjavaslat 134. §-ához képest)
-


94. §
Községi közmunka összeirása, nyilvántartása, megváltása és szolgáltatása, illetőleg az az alól való mentesség tárgyában határozás. (1890:I. 49. 50. §)

1890:I. 50. §


községi (r. t. v.) képviselőtestület


alispán


közig. bizottság


keresk. minister


községi (r. t. v.) képviselőtestület


elsőfokú közigazgatási

felső közigazgatási biróság




A vámszedési jogositvány fennállása, a vámdijmentesség





1890:I. 102. §
főszolgabiró,
r. t. városi rendőrkapitány vagy a tanács által megbizott tisztviselő


alispán




főszolgabiró r. t.
95. § és vámdijtételek jogossága és mértéke tárgyában határozás. (1890:I. tc. 99. 100. §) that. városi rendőrkapitány vagy a tanács által megbizott tisztviselő
törvényhatósági városi tanács
keresk. minister - és that. városi rendőrkapitányvagy a tanács által megbizott
tisztviselő

elsőfokú közigazgatási
felső közigazgatási biróság

budapesti kerületi kapitány

főkapitány
kereskedelemügyi minister (belügyminister-rel egyetértve)
budapesti kerületi kapitány

IX. Czím

Vasuti ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat





96. §
A vasuti üzletrendtartásnak a közönség magatartását tárgyazó 93-100. §-ainak alkalmazása körül, egyrészt az ezen ügyek feletti őrködéssel megbizott községi vagy hatósági közegek, másrészt az ugyancsak üzletrendészeti hatalommal felruházott vasuti szolgálati személyzet között felmerülő vitás kérdések eldöntése.


1876:VI. 27. § és a közig. bizottságok részére kiadott utasitás 25. §-a





közig. bizottság





kereskedelemügyi minister





-





-





közig. bizottság




felső közigazgatási biróság





-
1. A helyi érdekű vasutaknak a törvény (1880:XXXI. 2. § 1888:IV. 2. §) és az engedélyokiratban megállapitott határidőben foganatositandó állami megváltása esetében, a vasuti vállalat részére fizetendő váltságösszegnek, illetőleg, megváltási járadéknak a törvény és engedélyokirat ellenére megállapitása.




-





kereskedelemügyi minister





-





-





-





kereskedelemügyi minister




felső közigazgatási biróság





-
2. A vasut visszaháramlásának esetére az engedélyes vállalatot, a fennálló szabályok és az engedélyokirat értelmében megillető tőke és egyéb járandóságok megállapitása tekintetében az emlitett határozmányok ellenére döntés, avagy a vasuti vállalatot illető követelések kiegyenlitésének megtagadása.




-





kereskedelemügyi minister





-





-





-





kereskedelemügyi minister




felső közigazgatási biróság





-
97. § 3. A vasuti vállalat igazgatóságára, vagy az igazgatóság egyes tagjaira az üzlet-rendtartás 85. §-ában foglalt rend- és fegyelmi büntetéseknek törvény és szabály ellenére alkalmazása.


-


kereskedelemügyi minister



-



-



-


kereskedelemügyi minister


felső közigazgatási biróság



-
4. A postaszállitás feltételeinek a törvény (1888:IV. 4. § b) és az engedélyokirat ellenére megállapitása.
-
kereskedelemügyi minister
-

-

-

kereskedelemügyi minister
felső közigazgatási biróság
-
5. Törvényes alap nélkül oly dijszabás létesitése, mely az engedélyesnek az engedélyokirat alapján szerzett jogaiba ütközik.

-

kereskedelemügyi minister


-


-


-

kereskedelemügyi minister

felső közigazgatási biróság


-
6. A későbbi törvény terhelő rendelkezéseinek a korábban engedélyezett vasutra a törvényben foglalt felhatalmazás hiányában kiterjesztése, vagy későbbi törvény kedvezményes rendelkezéseinek a korábban engedélyezett vasutra való alkalmazásának a törvény határozata ellenére megtagadása.




-





kereskedelemügyi minister





-





-





-





kereskedelemügyi minister




felső közigazgatási biróság





-
98. § Valamely vasutnak ostromállapot avagy háború idéjében a katonai hatóságok által egészben vagy részben katonai czélokra használása következtében felmerülő károk megtéritése iránt intézkedés (vasuti üzletrendtartás 70. §-a.)



-




-




-




-




-




-




-




-

X. Czím

Állategészségi ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat











99. §






1. A hatóságilag kiirtott állatok, vagy megsemmisitett tárgyak után járó kártalanitás kérdésében intézkedés (1888:VII. 105-112. § és az 1893:II. tc. 3. §-a). 2. Az










1888:VII. 125. és 109. §




főszolgabiró (vagy helyettese)

r. t. v. polgármester (vagy a tanács által kijelölt helyettes)







alispán (vagy helyettese)
- Ha a kártérités 300 frtnál nagyobb összegben állapittatik meg, a határozat a másodfokú hatósághoz s innen a földmiv. ministerhez felülvizsgálat végett hivatalból felterjesztendő


főszolgabiró (vagy helyettese)

r. t. v. polgármester (vagy helyettese)










elsőfokú közig. biróság










felső közigazg. biróság
állatjárványok alkalmával elrendelt zárlatok és egyéb óvintézkedések költségei behajtásának elrendelése (1888:VII. 114-116. §). t.-hatósági városi rendőri (kapitányi) hivatal, (illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai)

budapesti ker. előljáró




th. városi, fő- és székvárosi tanács
földmivelési minister t.-hatósági városi rendőri (kapitányi) hivatal, (illetőleg annak e czélra kijelölt tagja vagy tagjai)

budapesti ker. előljáró
100. § A lételepülő állatorvos oklevelének kihirdetése, az állatorvosi gyakorlat üzésének megtagadása, illetőleg betiltása (1888:VII. 119. és 135. § j. pont).

1888:VII.
135. § j)

alispán, that. városi polgármester


földmiv. minister


-


-

alispán, that. városi polgármester

felső közigazg. biróság


-

XI. Czím

Erdészeti ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
1. A rovarkárok megakadályozását czélozó nagyobb munkálatok költségeinek aránylagos viselése tárgyában intézkedés (1879:XXXI. 15. §)

1879:XXXI. 15. §


közigazgatási bizottság


földmiv. minister


-


-


közigazgatási bizottság


felső közigazg. biróság


-



101. §
2. A kopár területek beerdősitésére szolgáló társulati érdekeltségben való részvétel kötelezettségének, s az érdekeltség fokának megállapitása (1879:XXXI. 166. és 167. §)


167. §



közigazgatási bizottság



földmiv. minister



-



-



közigazgatási bizottság



felső közigazg. biróság



-
3. Az erdei termékeknek mások földjén való átszállitása tárgyában a szállitás megengedhetősége, módozatai és feltételei, s a károk és költségek fedezésére szolgáló pénzbeli biztositék letétele és mekkorasága felett döntés. (1879:XXXI. 178. és 179. §) 179. §


közigazgatási bizottság



földmiv. minister



-



-



közigazgatási bizottság



felső közigazg. biróság



-
1. A fausztatás vagy tutajozásra adott ujabb szállitási engedély esetében, a berendezési költségek aránylagos részének az ujabb engedélyes által az eddigi jogélvezők részére való megtéritése, illetőleg évi járulék fizetése és a fentartási költségeknek részarányos hordozása tárgyában intézkedés. (1879:XXXI. 191. §)




-





földmivelési minister





-





-





-





földmivelési minister




felső közigazgatási biróság





-


102. §
2. A fausztatás vagy tutajozás jogának megszünése körül keletkező vitás ügyek elintézése. (196. §)
-

földmivelési minister

-

-

-

földmivelési minister
felső közigazgatási biróság
-
3. A tutajozás vagy fausztatás által veszélyeztetett partrészek, épületek, viz- és útépitményeknek védművekkel való biztositása tárgyában, a fausztatást vagy tutajozást gyakorlók és a birtokosok között felmerülő vitás kérdésekben eljárás. (199. §)



-




földmivelési minister




-




-




-




földmivelési minister



felső közigazgatási biróság




-
4. A vizépitményeknek a fausztatás vagy tutajozás érdekében hatóságilag megengedett átalakitásából és a vizhasználatok korlátozásából származó kártéritési ügyek eldöntése. (200, 201. §).


-



földmivelési minister



-



-



-



földmivelési minister


felső közigazgatási biróság



-

XII. Czím

Vadászati ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
103. § A külön vadászterületet nem képező földbirtokon és a község tulajdonát képező területen a vadászati jog együttes bérbeadása tárgyában határozás: (1883:XX. 3. §)

a) árverés utján bérbeadás esetén:




1883:XX. 3. §
1886:XXII. 120. §



alispán

t.-hatósági városi tanács





belügyminister





-





-



alispán

t.-hatósági városi tanács




felső közigazg. biróság
b) szabad kézből bérbeadás esetén: thatósági bizottság belügyminister - - thatósági bizottság felső közigazg. biróság -

1. A vadászat gyakorlása tárgyában intézkedés, ha azon kérdés válik vitássá: vajjon
főszolgabiró

r. t. v. polgármester

alispán
- főszolgabiró

r. t. v. polgármester
valamely terület azon vadászterületek közé tartozik-e, melyeken a vadászat a törvény 1883:XX. 2. §
1876:VI. 58. és 59. §
t.-hatósági városi rendőrkapitány t.-hatósági városi polgármester közigazg. bizottság Két egybehangzó határozat nem felebbezhető.
t.-hatósági városi rendőrkapitány
elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
korlátai között szabadon gyakorolható? (1883:XX. 2. §) bpesti ker. előljáróság fő- és székvárosi tanács
bpesti ker. előljáróság
2. A külön vadászterületet képező nagy erdőterület által legalább három oldalról körülvett 200 holdnál kisebb terjedelmű birtok tulajdonosa és a vadászterület birtokosa vagy

1883:XX. 2. és 3. §


főszolgabiró

r. t. v. polgármester



alispán





közigazg.





-





Két egybehangzó


főszolgabiró

r. t. v. polgármester
104. § haszonbérlője között, a haszonbérbe adási és haszonbérbe vételi kötelezettség s annak feltételeinek és

1876:VI. 58. és 59. §

t.-hatósági városi rendőrkapitány

T.-hatósági városi polgármester
bizottság határozat nem felebbezhető.
t.-hatósági városi rendőrkapitány
elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
módozatainak megállapitása (1883:XX. 3. §) bpesti ker. előljáróság fő- és székvárosi tanács bpesti ker. előljáróság



3. A vadak által vagy a vadászat gyakorlása közben a vetésekben, ültetvényekben
1883:XX. 2. § és 45. §

főszolgabiró

r. t. v. polgármester



alispán










-
Itt tulajdonkép csak azon vadászati kártéritési ügyekről lehet szó, melyek az 1883:XX. tc. 45. §-a értelmében

főszolgabiró

r. t. v. polgármester
vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott kár megtéritése tárgyában eljárás (1883:XX. 7. és 16. §)
t.-hatósági városi rendőrkapitány

T.-hatósági városi polgármester
közigazg. bizottság a vadászati kihágási ügygyel kapcsolatosan elbirálhatók, mivel
t.-hatósági városi rendőrkapitány
elsőfokú közig. biróság felső közigazg. biróság
fő- és székvárosi ker. előljáróság fő- és székvárosi tanács egyébként a kártéritési ügyek polgári peres útra és pedig 100 forint követelésen alul kisebb polgári peres eljárás (1877. évi XXII. tc. 11. § 4. pont) alá, 100 frton felül sommás eljárás alá tartoznak. fő- és székvárosi ker. előljáróság



105. §

A vadászati jog bérbeadásából befolyó évi tiszta jövedelemnek a tulajdonosok közt
1883:XX. 3. § 1876:VI. 58. és 59. § községi
(r. tan. városi) képviselőtestület


közigazgatási bizottság



belügyminister


-


Két egybehangzó határozat nem
községi
(rend. t. városi)
képviselő-
testület

elsőfokú közig. biróság

felső közigazg. biróság
birtokaránylag felosztása (1883:XX. tc. 3. §) that. városi tanács felebbezhető that. városi tanács felső közig. biróság -

XIII. Czím

Halászati ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat






1. A halászati jognak az árvizek kiöntéseiben való gyakorlása
1888:XIX. tc. 60. és 61. § főszolgabiró

r. t. városi rendőrkapitány vagy a városi tanács által megbizott tisztviselő



alispán






földmivelési minister







-






Két egybehangzó határozat ellen is
főszolgabiró r. t. városi rendőrkapitány vagy a városi tanács által megbizott tisztviselő t.-hatósági






elsőfokú közig.







felső közigazg.






Magánfelek az első fokú közig.
tárgyában keletkező vitás ügyek eldöntése (1888:XIX. 2. §) t.-hatósági városban ugyanaz bpesti kerületi előljáró vagy a tanács által megbizott ker. előljárósági tisztviselő


that. városi, fő- és székvárosi tanács
lehet felebbezni városban ugyanaz bpesti kerületi előljáró vagy a tanács által megbizott ker. előljárósági tisztviselő biróság biróság biróság határozata ellen nem felebbezhetnek
106. § 2. A halászati jog kiterjedését jelző táblák felállitása, a vizhez járás s a halászati eszközöknek a partról a vizbe vetése és kihuzása körül, valamint a halászat gyakorlása közben a vetésekben, ültetvényekben vagy más gazdasági és erdészeti főszolgabiró

r. t. városi rendőrkapitány vagy a városi tanács által megbizott tisztviselő



alispán






földmivelési minister







-






Két egybehangzó határozat ellen is
főszolgabiró r. t. városi rendőrkapitány vagy a városi tanács által megbizott tisztviselő t.-hatósági






elsőfokú közig.







felső közigazg.






Magánfelek az első fokú közig.
tárgyakban vagy területeken okozott károk megtéritése iránt, a halászatra jogositott és a parti birtokos, illetőleg a meder, a terület és tárgy tulajdonosa között felmerülő vitás kérdések (1888:XIX. 11., 12. §) t.-hatósági városban ugyanaz bpesti kerületi előljáró vagy a tanács által megbizott ker. előljárósági tisztviselő


that. városi, fő- és székvárosi tanács
lehet felebbezni városban ugyanaz bpesti kerületi előljáró vagy a tanács által megbizott ker. előljárósági tisztviselő biróság biróság biróság határozata ellen nem felebbezhetnek
107. § A halászati jog bérbeadása végett megtartott árverés vagy az arra vonatkozólag magán uton létrejött szerződés jóváhagyása és a tiszta jövedelemnek a jogositottak között való felosztása körül keletkező vitás kérdések (47. §)


1888:XIX. tc. 47. §


alispán, that. városi polgármester



közigazg. bizottság



földmivelési minister
-

Két egybehangzó határozat
ellen is lehet felebbezni


alispán, that. városi polgármester


felső közigazg. biróság



-

XIV. Czím

Cseléd-, munkás- és napszámos-ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat




A gazda és cseléd, továbbá a gazda s a gazdasági munkások
főszolgabiró (esetleg a községi előljáróság, illetőleg községi biró is, I. 121. §)


alispán




közigazg. bizottság
-




Két lényegileg

főszolgabiró
(községi előljáróság, biró)

r. t. v.





Magánfelek az
109. § és napszámosok közt az 1876:XIII. törvénycikk alapján felmerülő vitás kérdések 1876:XIII. tc. 115-117. § r. t. városi rendőrkapitány vagy a tanács megbizott tagja
t.-hatósági városi tanács
összhangzó határozat ellen nincs további felebbezés. rendőrkapitány vagy a tanács megbizott tagja elsőfokú közigazg. biróság felső közigazgatási biróság elsőfokú közigazg. biróság határozata ellen nem

t-hatósági városi rendőrkapitány

budapesti kerületi kapitány

közigazg. bizottság (a főkapitány meghallgatásával)


belügyminister
1876:XIII. 117. § t.-hatósági városi rendőrkapitány

budapesti kerületi kapitány
felebbezhetnek

XV. Czím

Adó- és illeték-ügyekben
A közig.
bírósági
törvény-
javaslat
§-a


Tárgy


A felebbvitel alapszik:


Jelenlegi hatósági fokozatok


Jegyzet


A törvényjavaslat szerinti hatósági fokozatok


Jegyzet
I. fokozat II. fokozat III. fokozat IV. fokozat I. fokozat II. fokozat III. fokozat
110. § I. 1. A földadónak sommásan és községenkint, valamint a IV. osztályú keresetadónak, a tőkekamat- és járadékadónak, a hadmentességi díjnak tételenkint és egyénenkint, szállitási adónak és pénzintézeteknél elhelyezett tőkék kamatja után esetleg pótlólag fizetendő adóösszegnek esetenkint való megszabása




1889:XXVIII. 6., 12., 16. §





pénzügyigazgatóság





közigazgatási bizottság





pénzügyi közig. biróság





-





pénzügy-
igazgatóság





közig. bizottság




felső közigazgatási biróság
1. Földadónak egyénenkint, házadó, I. és II. osztályú keresetadónak, általános jövedelmi pótadónak, fegyveradónak kivetése 1883:XLIV. 11., 29. §
1889:XXVIII. 16. §

községi jegyző, városi adó- vagy számviteli hivatal

közigazgatási bizottság


-


-

községi jegyző városi adó- vagy számviteli hivatal


közig. bizottság

felső közigazgatási biróság
2. Fegyver- és vadászati-adó kivetése, vadászjegy, - új jegy kiszolgáltatása 1883:XXIII. 13., 17., 27. és 34. §
kir. adóhivatal
közigazgatási bizottság
pénzügyminister

-

kir. adóhivatal

közig. bizottság
felső közigazgatási biróság
2. Vadászati bejelentés láttamozásának megtagadása s a már kiszolgáltatott vadászati jegy visszavonása
1883:XXIII. 31., 36-38. §

főszolgabiró polgármester

közigazgatási bizottság

pénzügyminister

-

főszolgabiró polgármester

közig. bizottság
felső közigazgatási biróság
3. Czukor- és husfogyasztási, valamint a bor- és söritaladónak és a szeszitalmérési adónak valamely községre ráutalása. 1889:XXVIII. 12. § és 16. § 2. f)
1892:XV.

pénzügy-
igazgatóság

közigazgatási bizottság

pénzügyminister

-
pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság
felső közigazgatási biróság
II. A III-ad osztályú keresetadó, bányaadó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója
1883:XLVI. 11., 29. és 34. §

adókivető bizottság

felszólamlási bizottság

pénzügyi közig. biróság

-

adókivető bizottság

felszólamlási bizottság
felső közigazgatási biróság
III. Az 1889:XXVIII. törvénycikk II. fejezete alatt körülirt eljárás szerint megszabott illetékek, valamint a bélyeg- és illetéki törvények és szabályok alapján kirótt birságok jogosságának és helyességének eldöntése


1889:XXVIII. 12., 17-21. §



kir. adóhivatal



pénzügyigazgatóság


pénzügyi közig. biróság



-



kir. adóhivatal


pénzügy-igazgatóság


felső közigazgatási biróság
I. 1. A törvény értelmében járó adómentességek megállapitása 1889:XXVIII. 6., 12., 16. § 1/b) pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság
pénzügyi közig. biróság
-
pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság
felső
közigazgatási
biróság
2. Az adó hibás kiszámitása, az adótárgy hiánya, megszünése vagy az u. a. adótárgy többszörös megadóztatása, valamint elévülés esetében az adótartozás helyesbitése vagy leirása, az adótartozás törlésének telekkönyvi bekeblezése, nemkülönben az illetéktelenül felvett adótartozások visszafizetése




8., 12. és 16. § 1/c)





pénzügy-
igazgatóság





közig. bizottság





pénzügyi közig. biróság





-





pénzügy-
igazgatóság





közig. bizottság




felső
közigazgatási
biróság
3. Az elemi csapások által okozott károk rendkivüli eseteiben a fennálló adókezelési törvény értelmében járó adóelengedés
6., 12. és 16. § 1/d)

pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság

pénzügyi közig. biróság

-

pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság

felső
közigazgatási
biróság
4. A közadók kezeléséről szóló törvény értelmében az adózókra pénzbirság kirovása 8., 12. és 16. § 1/e) pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság
pénzügyi közig. biróság
-
pénzügy-
igazgatóság

közig. bizottság
felső
közigazgatási
biróság
5. A közadók és illetékek behajtásával megbizott törvényhatósági, községi (városi) vagy állami közegeknek a zálogolás és árverés körül követett eljárása ellen felmerülő panaszok.

8., 12. és 16. § 1/f)


pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság


pénzügyi közig. biróság


-


pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság

felső
közigazgatási
biróság
111. § 6. Az állami, törvényhatósági vagy községi (városi) közegek ellen az adókötelezettek és az adótárgyak összeirása, az adók és illetékek könyvelése, nyilvántartása, beszedése, biztositása és behajtása alkalmával jogtalanul okozott költségek vagy károk megtéritése fejében a károsult feleket illető pénzbirság



8., 12. és 16. § 1/g)




pénzügy-
igazgatóság




közig. bizottság




pénzügyi közig. biróság




-




pénzügy-
igazgatóság




közig. bizottság



felső
közigazgatási
biróság
7. A kártérités kötelezettsége és mértékének az állami és községi (városi) közegek, valamint a községek ellen való megállapitása
8., 12. és 16. § 2/c)

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság


pénzügyminister

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság

felső
közigazgatási
biróság
8. A házbérjövedelem meghatározására szükséges helyszini szemle költségeinek a háztulajdonos által leendő megtéritése. 1889:XXVIII. 8. § 4/a)
12. § és 15. §
III. 3.

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság


pénzügyminister


-

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság

felső közigazgatási biróság
9. A fegyver- és vadászati adóról szóló 1883:XXIII. tc. 42. §-a értelmében felmerülő jövedéki kihágás. 1883:XXIII. 45. 47. §
1889:XXVIII. 1. §

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság

pénzügyi közig. biróság


-

pénzügy-
igazgatóság


közig. bizottság

felső közigazgatási biróság
II. Az elévült közvetett adók és illetékek leirása és az illetéktelenül felvett közvetett adók és illetékek visszafizetése tárgyában határozás
1889:XXVIII. 12. § III. a)

pénzügy-
igazgatóság

pénzügyi közig. biróság

-

-

pénzügy-
igazgatóság

felső közigazgatási biróság

-