1897. évi I. törvénycikk

mérsékelt áru marhasóról * 

1. § Az 1868. évi XI. törvénycikk 12. §-a hatályon kivül helyeztetik és a pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a rendelet utján közzéteendő feltételek alatt az állattenyésztés czéljaira külön készitett marhasót bocsáthasson ismét áruba.

Másnak, mint a kincstárnak, nincs megengedve marhasót előállitani.

2. § A marhasó eladási ára a termelési helyeken métermázsánként 10 koronában állapittatik meg, mely alapárhoz az országban fennálló kir. sóhivataloknál az időnkénti számitási költség hozzáütendő.

Az eme számitás alapján a sóárakban történő változások mindenkor az illető év julius havának 1-ső napján léptetendők életbe.

3. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a marhasót a kir. sóhivatalokon kivül, engedélyes sóárusok utján is árultassa.

Az engedélyes sóárusok pénzügyi felügyelet alá helyeztetnek, minélfogva a marhasó beszerzéséről és eladásáról az előállitási költség megtéritése mellett hivatalból kiszolgáltatandó nyomtatványon, bevételi és kiadási lajstromot kötelesek vezetni.

A lajstromnak hiányos, rendetlen vagy oly módon való vezetése, mely pénzügyi kihágásra nyujthat alkalmat, vagy a pénzügyi kihágás felfedezését megneheziti avagy lehetetlenné teszi: 4 koronától 400 koronáig terjedhető pénzbüntetés alá esik.

4. § A kir. sóhivatalok és az engedélyes sóárusok a vevőnek az eladott marhasóról a lajstrom adataival egyező bárczákat kötelesek kiállitani; ezeket a bárczákat a vevő mindaddig, a mig marhasó-készlete tart, megőrizni s a pénzügyi közegeknek kivánatára előmutatni, esetleg igazolvány ellenében átadni tartozik; ennek elmulasztása, a mennyiben sulyosabb beszámitás alá eső pénzügyi kihágás esete nem forog fenn, az 1883. évi XLIV. törvénycikk 101. és 102. §-ai szerint büntetendő pénzügyi kihágást képez.

5. § A ki a marhasót nem állatok etetésére, hanem más czélra forditja vagy fordittatja: sósikkasztást, - a ki pedig külföldről vagy a birodalmi tanácsban képviselt királyságokból és országokból, avagy Boszniából és Herczegovinából marhasót a magyar állam területére behoz, s azt vagy maga felhasználja, vagy másnak ingyen vagy pénzért átengedi: sócsempészetet követ el, mely kihágások, a marhasó elkobzásán kivül, minden kilogramm után 1 korona 40 fillér pénzbüntetés alá esnek. Sulyosbitó körülmények között a pénzbüntetés kétszeres összegben szabandó meg.

6. § Az 1868. évi XI. törvénycikk 13. §-a és az 1875. évi L. törvénycikk 14. §-a által érvényben tartott, a sójövedék iránti törvények és szabályok hivatalos összeállitásában foglalt szabályok, a mennyiben a jelen törvény határozmányaival nem ellenkeznek, a marhasóra nézve is megfelelő alkalmazást nyernek.

7. § Jelen törvény az 1897. évi február hó 1-én lép életbe. Végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg; a ki Horvát-Szlavonországokra nézve Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.