A székes főváros és Ujpest nagyközség területére kiterjedő budapesti távbeszélő-hálózat, mely az Európában fennálló ilyetén berendezések között a létesités sorrendje szerint az elsők közé tartozik, a volt földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister által 1880. évi május hó 20-án kiadott „Engedélyokmány” alapján keletkezett.
Az engedély Puskás Ferencz nevére szólt. Az engedély érvénye 20 évben állapittatott meg; oly kikötéssel, hogy a 20 év eltelése után az állam, - ha a vállalatot átvenni akarja, - engedélyesnek a szakértő bizottság által megállapitandó becsár 90 százalékát fizeti; - ha pedig az állam a vállalatot ily módon átvenni nem akarná, az engedély további 10 évre meghosszabbittatik, de ezen második időszakban engedélyes jutalék gyanánt az államnak az elegy- (brutto) bevétel 10 százalékát fizeti. A második időszak eltelése után a vállalat ingyen és tehermentesen megy át az állam tulajdonába.
Engedélyesnek más városokban berendezendő hasonló vállalatra nézve, más vállalkozókkal szemben, ugyanazon feltételek mellett, elsőbbségi jog biztosittatott.
Fentartatott az államnak azon joga, hogy az engedélyt, érvénybe lépésétől számitva öt év eltelése után bármikor, közös megegyezés utján, vagy ha ez létre nem jönne, szakértő bizottság által megállapitandó megváltási összegért, visszaválthassa.
Az előfizetési díj évi 180 frttal lett megállapitva, oly fentartással, hogy az, az állami, törvényhatósági, városi és községi hatóságok és hivatalok, jótékonyczélú és közintézetek számára 50 százalékkal mérsékelhető.
Puskás Ferencz elbetegesedvén, testvérével, Puskás Tivadarral együttesen benyujtott folyamodványára, az engedélyokmányt az 1883. évi április hó 27-én kelt pótczikkel, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister Puskás Tivadarra ruházta át.
Ez alkalommal Puskás Tivadar lemondott az engedélyes számára az engedélyokmányban, a vidéki városok tekintetében biztositott elsőbbségi jogról, továbbá kötelezte magát, hogy 1883. évi május hó 1-től kezdve az előfizetési díjakból befolyó elegy- (brutto) bevételnek öt százalékát havonkint utólagosan az államnak átengedi. Viszont az állam lemondott azon jogról, hogy az engedélyt öt év eltelése után a 20-ik év előtt is, bármikor visszaválthassa.
Az intézmény fejlesztése és a közönség számára mindinkább hasznavehetőbbé tétele érdekében, 1883. évi junius hóban, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister, a budapesti távbeszélő-hálózatnak a m. kir. központi távirdahivatallal összekötését s a táviratoknak távbeszélőn fel- és leadását, 1884. évi november hóban pedig nyilvános távbeszélő-állomásoknak berendezését engedte meg. Mind a két engedély csak időlegesen és az engedélyokmánytól függetlenül bármikor visszavonható hatálylyal adatott.
Puskás Tivadar engedélyes, részben a budapesti távbeszélő-hálózat létesitéséből és fejlesztéséből eredő kiadások folytán, miután magára a távbeszélő-hálózatra kölcsönnek felvétele az engedélyokmányban meg volt tiltva, eladósodott és zavarok közé jutott.
Ezért Puskás Tivadar a vállalathoz üzlettársakat keresett s azokkal egyesült. Ezek kérelme folytán az engedélyokmányt 1885. évi október hó 21-én az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister a „Budapesti telefon-hálózat Puskás Tivadar és társai” czég alatt bejegyzett közkereseti társaságra ruházta át.
Puskás Tivadar, a közkereseti társaságban volt üzlettársaival, 1887. évi május hóban újabb szerződésre lépett; de mivel az újabb szerződés ministeri engedély nélkül jött létre, az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister azt semmisnek nyilvánitotta s felhivta Puskás Tivadart, hogy terjeszszen elő javaslatot, mely alkalmas legyen arra, hogy a vállalat ügyei minden irányban rendeztessenek.
Ezen felhivás után felvett tárgyalás eredményeként jött létre 1887. évi augusztus hó 31-én azon bérleti szerződés, mely mai napig az államkincstár és a budapesti állami távbeszélőt bérlő vállalat közt fennálló jogviszonyok alapját képezi s melynek megkötését az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister, tárczája 1888. évi költségvetési előirányzatához beterjesztett jelentésében (35-37. lap) az országgyülésnek is tudomására hozta.
Ezen szerződés határozatai értelmében Puskás Tivadarnak megengedtetett, hogy az akkor még az ő, illetve a közkereseti társaság tulajdonát képező budapesti távbeszélő-hálózat állagának és jövedelmeinek lekötése mellett, a pesti magyar kereskedelmi banktól 650.000 forintnyi, a kamatok beszámitásával félévenként 22.750 forinttal 30 év alatt törlesztendő kölcsönt vehessen fel, melyből 50.000 frtot tartalék- és biztositéki alapul letett. Az addig fennállott engedélyi viszony bérleti viszonynyá alakittatott át, a mennyiben Puskás Tivadar az imént emlitett törlesztési kölcsönnel megterhelt budapesti távbeszélő-hálózatot, minden vételár vagy kártalanitás nélkül, az állam tulajdonába és birtokába adta át; viszont azonban az neki a kölcsön törlesztésének időtartamára, azaz 1917. évi augusztus hó 31-éig bérbe adatott.
Biztosittatott a bérlő, illetve a kölcsönt nyujtó pénzintézet, hogy a bérlet tartama alatt, illetve a törlesztési kölcsön teljes visszafizetése előtt, sem maga az állam nem létesit, sem másnak nem ad engedélyt oly vállalat létesitésére, mely akár a jelen telefonrendszer alkalmazásával, akár bármely új találmány felhasználásával a székes főváros és Ujpest területén belől távbeszélésre használható, vagy a jelenlegi telefon-hálózatra nézve versenyüzletet képezne. Puskás Tivadar kötelezte magát, hogy bér fejében fizet az államkincstárnak: 1901. évi május hó végéig 5%-ot, 1901. évi junius hó 1-től 1917. évi augusztus hó 31-éig 10%-ot, az elegy- (brutto) előfizetési díjakból; fedezi a kezelési, fentartási és javitási költségeket; törleszti a 650.000 frt kölcsönnek kamatait és törlesztési részleteit; fedezi a hálózat további fejlesztésével járó kiadásokat s évenként legalább 200 új jelentkező előfizetőt bekapcsol.
Beleegyezett Puskás Tivadar, hogy az előfizetési díjak évi 180 frtról évi 150 frtra, illetve a díjmérséklésre jogositott előfizetőknél évi 90 frtról évi 75 frtra leszállittassanak.
Puskás Tivadar bérlő, - részben még a korábbi időből fenmaradt zavart pénzviszonyai miatt, a budapesti távbeszélő-hálózatnak czélszerű és kivánatos fejlesztésében korlátozva lévén, ismételten folyamodott, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. Puskás Tivadar folyamodványai alapján meginditott tárgyalások eredményeként létrejött az 1890. évi márczius hó 31-én kelt pótszerződés, melyben megengedtetett Puskás Tivadarnak, hogy a bérleti jogot részvénytársaságra ruházhassa át. A részvénytársaság alaptőkéje 600.000 frtban állapittatott meg, mely tőkeösszeg, - minthogy a hálózat továbbfejlesztésével járó kiadások a bevételekből voltak fedezendők, - tisztán csak a bérleti jog ellenértékét képezte.
Kiköttetett, hogy az 1887. évi augusztus hó 31-ikén kelt alapszerződés értelmében letett 50 ezer forint külön biztositék, a bérleti időtartam lejártával vagy a bérletnek netalán korábbi megszünésekor az államkincstár feltétlen és korlátlan tulajdonába száll át. - Köteleztetett a bérlő vállalat, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetőinek az interurban távbeszélő összeköttetések használatát, továbbá a Budapest környékén levő községekben létesitett állami távbeszélő-berendezések előfizetői és a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői közt beszélgetést, - mérsékelt díjszabás mellett közvetitse. Kiköttetett, hogy a részvénytársaságnak más társasággal való egyesülése, kartell-szerződések megkötése, az alaptőke leszállitása vagy felemelése, a bérlet átruházása, a társaság feloszlása és a felszámolók kirendelése s az alapszabályok módositására vonatkozó közgyülési határozatok csak akkor emelkednek érvényre, ha azok a kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek által jóváhagyattak. Fentartatott a kereskedelemügyi minister részére a 3-5 tagú igazgatóság és a 4 tagú felügyelő-bizottság egy-egy tagjának kinevezése.
A budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői által emelt panaszok folytán, az akkori kereskedelemügyi minister 1890. évi február hóban felhivta a bérlőt, hogy: a hálózatnak akkor fennállott 6 kapcsoló hivatala helyett az összes előfizetőket a székes főváros budai oldalán egy, pesti oldalán pedig két kapcsoló hivatalba egyesitse; a hálózat vezetékeit helyezze át egységes tartó szerkezetekre, az épületek tetőzetére.
Ezen intézkedés végrehajtása egyidőre a helyi forgalomban tűrhető állapotot teremtett.
Időközben azonban a magyar törvényhozás és kormány még idejében felismerte a távbeszélésnek, a közlekedési intézmények ezen legújabb vivmányának fontosságát és azt, hogy a közhasználatra szánt ilynemű intézeteket az állam kezéből kiengedni nem lehet.
Ezért nemcsak az interurban távbeszélő összeköttetésekre nézve megdönthetetlen elv gyanánt állitotta fel azt, hogy azok csakis állami költségen épithetők és csakis államilag kezelhetők, de a vidéki városokban meglevő közhasználatú távbeszélő-hálózatokat is igyekezett rendre az állam részére megváltani.
Minthogy pedig a budapesti távbeszélő-hálózatnál gyakorlati tapasztalat volt, hogy az egy huzalra megépitett távbeszélő-hálózatnál fellépő áthallás nemcsak a beszélgetések megértésére hat nagy mértékben zavarólag, hanem még az sincs kizárva, hogy a beszélgetést hivatlan felek is kihallgathatják és megérthetik, - ezen visszásságok kikerülése érdekében az interurban távbeszélő összeköttetések kezdettől fogva kettős huzallal épittettek meg és a vidéki városok távbeszélő-hálózatai is fokozatosan kettős huzalúakká alakittattak, illetve alakittatnak át.
Ily módon egyrészről a budapesti távbeszélő-hálózat, másrészről az interurban távbeszélő összeköttetés és a vidéki távbeszélő-hálózatok műszaki berendezései között bizonyos disparitás, illetve a szükséges összhang hiánya következett be, - a mi első sorban az interurban forgalomban zavarólag hatott a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetőinek beszélgetéseire, de másod sorban a budapesti távbeszélő-hálózattal szemben, a helyi forgalom tekintetéből is fokozottabb igények támasztására adott alkalmat. Ennek folytán a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői, az emlitett hátrányok miatt folytonosan megujuló panaszokkal kezdettek ismét fellépni - melyek lehető orvoslása iránt hivatali elődöm a szükséges intézkedéseket megtette ugyan és ezen intézkedések egyrészének foganatositása után némi javulás mutatkozott is; de a bérleti rendszer fentartása mellett a helyzetnek gyökeres megjavitása nem volt elérhető.
Ebben az állapotban találtam a kereskedelemügyi tárcza átvétele alkalmával a budapesti távbeszélő-hálózat ügyét.
Szemben állottam először azzal a visszássággal, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat névleg az állam tulajdona volt ugyan, a gyakorlatban azonban a korábbi engedélyi viszonynak bérleti viszonynyá átalakitása inkább hátrányosnak, mint előnyösnek bizonyult, mert a kormány mint főfelügyeleti hatóság által tett rendelkezésekkel szemben, a szerződési viszonyból folyólag a bérlő vállalatnak mindennemű felszólalásokra és magyarázgatásokra adott alkalmat.
Visszás volt továbbá a helyzet azért is, mert, miként már emlitettem, a budapesti távbeszélő-hálózat berendezése műszaki tekintetben nincs összhangzásban sem az interurban távbeszélő összeköttetésekkel, sem a vidéki távbeszélő-hálózatokkal. - A vezetésem alatt álló ministerium már évek óta foglalkozik e viszszásság megszüntetésének kérdésével; de nem is emlitve azt, valjon kényszerithető lett volna-e a bérlő vállalat vagy nem a második huzal megépitésére, - a kormány lehetőleg kerülni kivánta az 1888: évi XXXI. törvénycikkben a házbirtokosokkal szemben biztositott jogoknak, - különösen magánvállalat érdekében, - oly módon való alkalmazását, mely a székes főváros szépészeti érdekeivel alig lett volna összeegyeztethető s ezen kivül a házbirtokosokra is nehezen elviselhető megterheltetéseket rótt volna.
Visszásnak találtam végül a helyzetet főleg azért, mert a budapesti távbeszélő-hálózat nemcsak a helyi érdekeknek szolgál, hanem az egyúttal a nemzetközi és az országos távbeszélő-hálózatnak is központja, mint ilyennek tehát nemcsak közgazdasági és forgalmi, hanem politikai tekintetekből is feltétlenül az állam kezében van helye.
Már kezdettől fogva a bérleti viszony megszüntetését vettem tehát szemügyre és pedig annál is inkább, mert különösen 1893 óta a bérlő vállalat bevételei és üzleti feleslegei oly rohamosan emelkedtek, hogy számolni kellett azzal, miszerint a bérlet megváltása annál terhesebb lesz, mennél későbbre fog az elhalasztatni.
A budapesti m. kir. állami távbeszélő-hálózatnál ugyanis, az elegybevételek, - továbbá az üzlet tiszta eredménye (a beruházások és részvénytőke-törlesztés czímén eszközölt leirások nélkül) az egyes években fizetett adókkal felemelve, az utóbbi években következőleg alakultak:
Elegybevételek:
| 1891. évben | 230.899 frt 18 kr. | ||
| 1892. évben | 287.353 frt 87 kr. | ||
| 1893. évben | 347.708 frt 31 kr. | ||
| 1894. évben | 418.383 frt 72 kr. | ||
| 1895. évben | 505.559 frt 74 kr. |
Az üzlet tiszta eredménye az adóval együtt:
| 1891. évben | 81.763 frt 95 kr. | ||
| 1892. évben | 127.553 frt 57 kr. | ||
| 1893. évben | 162.619 frt 29 kr. | ||
| 1894. évben | 210.482 frt 05 kr. | ||
| 1895. évben | 262.819 frt 46 kr. |
De épen az üzleti eredmények ezen rohamos emelkedésével szemben készen kellett lenni arra, hogy a bérlő vállalat nem fogja beérni a tényleges jövedelmezőség alapján való kárpótlással, hanem ezenfelül olymérvű elmaradt haszonra (lucrum cessans) is fog igényt tartani, melynek megtéritésére a kormány annál kevésbbé vállalkozhatnék, mert az állami kezelésbe való átvétel következményekép fokozott beruházási és egyéb kiadásokkal is számolni kell.
A várható volt ilynemű túlzott igények ellensúlyozása érdekében tehát, - támaszkodva a bérleti szerződés azon határozmányára, mely szerint a hálózat továbbfejlesztésével járó költségeket a bérlő vállalat köteles viselni, ez irányban fokozottabb szigorral igyekeztem a bérlő vállalattal szemben eljárni.
Alkalmat nyujtott erre azon körülmény, hogy a bérlő vállalat a Szerecsen-utczában fekvő, a m. kir. államvasutak nyugdíjintézetétől a budapesti távbeszélő-hálózat bérletének hátralevő egész tartamára kibérelt helyiségben új központi kapcsoló hivatal felállitását tervezte, ahhoz a szükséges legújabb szerkezetű kapcsoló készüléket megrendelte s a jelenleg még fennálló fürdő-utczai és Teréz-körúti kapcsoló hivatalokba befutó vezetékeknek oda való áthelyezése végett a tervezetet jóváhagyás végett előterjesztette.
A tervezetnek közigazgatási bejárása alkalmával a bejáró bizottság abban állapodott meg, hogy az épitendő új vonalak kettős vezetékkel és részben kabelekkel épittessenek meg. Részemről a bejáró bizottság javaslatához képest még 1895. évi május hóban felhivtam a bérlő vállalatot, hogy nyujtson be oly újabb tervezetet, mely a bejáró bizottság megállapodásainak figyelembe vételével készült.
A bérlő vállalat azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő a távbeszélő-hálózatot csak azon rendszer szerint köteles fentartani és tovább fejleszteni, a melyben azt az államtól bérbe vette; a vonalaknak kettős huzalú vezetékkel és részben kabelekkel épitése azonban rendszerváltoztatás és ha a kabelrendszerre való átalakitás hatósági szempontból szükségesnek mondatnék is ki, - az átalakitás költségei nem a bérlő vállalatot, hanem az általános jogelvek szerint csakis a tulajdonost, tehát a jelen esetben az államot, terhelhetik. Hivatkozott a bérlő vállalat arra is, hogy az átalakitás költségei egyáltalában nem állanak arányban a bérletnek még hátralevő tartamával; késznek nyilatkozott azonban arra, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat egyhuzalú légvezetékeit két huzalúakká és részben kabelekké átalakitsa, ha a bérleti idő tartama megfelelően meghosszabbittatik.
Részemről a bérlő vállalatnak ezen ajánlatát visszautasitva, ragaszkodtam álláspontomhoz; de viszont figyelemmel a fentebb jelzett visszásságokra, melyek a mai helyzettel járnak, hajlandóságomat jelentettem ki a bérleti viszony megszüntetése iránt tárgyalásokba bocsátkozni, ha a bérlő vállalat megfelelő ajánlatot tenne.
Ennek folytán a bérlő vállalat, - saját jogi álláspontjának fentartásával, - azon előterjesztést tette, hogy ha már sem a jelenlegi helyzet változatlanul nem lenne fentartható, sem pedig a hálózat egyhuzalú vezetékeinek kéthuzalúakká s részben kabelekké átalakitásából eredő költségeknek fedezése érdekében a bérlet időtartama nem lenne meghosszabbitható, - kész a bérlettől visszalépni, de csak oly feltétel alatt, ha az ennek fejében fizetendő kárpótlás a következő elvi alapokon fog megállapittatni:
a) kiszámitandó a hálózat tényleges jövedelme azon előfizetői létszám alapján, melyet a bérlő vállalat az átadásig tényleg bekapcsolt;
b) kiszámitandó, és pedig az utolsó három évi eredményeknek átlaga alatt maradó, évi 500 új előfizetői szaporodás alapul vételével a jövedelmezőség fokozatos emelkedése a bérlet lejártáig s az igy mutatkozó elmaradt haszon (lucrum cessans) átlagos összegével az a) pont szerint kiszámitandó tényleges jövedelem emeltessék fel;
c) az igy kiszámitandó évi járadék teljesen adó-, bélyeg- és illetékmentesen, előzetes félévi részletekben bocsáttassék a bérlő vállalat rendelkezésére s adassék meg a bélyeg- és illetékmentesség, a bérlet megszüntetéséből eredő összes ügyletekre is; végre
d) a szerecsen-utczai központi kapcsoló hivatal részére beszerzett és berendezett, de még használatba nem vett új kapcsoló készüléknek mintegy 225.000 forintot tevő költsége külön térittessék meg.
Részemről kijelentettem, hogy az általam elfoglalt álláspontra való tekintettel, sem a későbbi fejlődésből várható elmaradt haszon (lucrum cessans) kárpótlásáról, sem pedig a kért adó-, bélyeg- és illeték-mentességekről szó nem lehet.
Viszont azonban a bérlő vállalat, tekintettel saját jogi álláspontjára és az üzletnél évről-évre mutatkozó rohamos emelkedésre, a bérletnek hátralevő részében várható és általa igen jelentékenyekre becsült kilátásairól lemondani nem akart.
Ennélfogva módot kellett keresni arra, hogy a felmerült jogi kérdésnek birói útra terelése által teremtendő újabb visszásságok elkerülése érdekében a váltságár megállapitására más megfelelőbb alap találtassék. Indokoltnak láttam ezt annyival is inkább, mert a megkérdezett m. kir. kincstári jogügyi igazgatóság jogi véleménye nem nyujtott elegendő alapot arra, hogy az előreláthatólag hosszasan elhúzódó pert a teljes siker biztos kilátásával indithassam meg.
A bérlő vállalattal folytatott tárgyalások azonban hosszú időt vettek igénybe, mi alatt a fennálló visszás helyzet még súlyosbodott annyiban, a mennyiben a Fürdő-utczai és a Teréz-körúti kapcsoló hivatalokban az előfizetők befogadására szolgáló üres helyek mindinkább betelvén, a bérlő vállalat az ujonnan jelentkezett előfizetőket csak igen korlátolt mértékben volt képes bekapcsolni. A bérlő vállalatnak azon kivánságát pedig, hogy a Szerecsen-utczában létesitett új kapcsoló hivatalt egyelőre legalább az új előfizetők bekapcsolására megnyithassa, - a szolgálat tekintetétől teljesithetőnek nem találtam.
Hosszas tárgyalások és alkudozások után végre a bérlő vállalat számolva a helyzettel, - oly összegre szállitotta le követelését, mely az általam elfoglalt elvi alapnak megfelel; mert a tényleges jövedelmezőség mértékét túl nem haladja.
A törvényjavaslat 1. §-ához
A törvényjavaslat első §-ában a törvényhozás felhatalmazását kérem arra, hogy a budapesti m. kir. állami távbeszélő-hálózat bérletét, már a f. 1897. évi márczius hó 1-től számitott joghatálylyal megszüntessem és a további bérleti jövedelmekről lemondás ellenértékeül a bérlő vállalatnak vagy jogutódjának, - a szerződésnek 1917. évi augusztus hó 31-éig még hátralevő tartamára, félévi előzetes részletekben évi 368.000 forint járadékot fizessek, fentartva mindazonáltal az állam részére a jogot, hogy az évjáradéknak megfelelő hátralékos tőkeösszeget egyszerre bármikor kifizethesse.
Ámbár ugyanis, miként a fent előadottakból kitünik, a budapesti távbeszélő-hálózat engedélyezését s később az arra vonatkozó bérleti szerződés megkötését a kormány közigazgatási uton intézte: mégis most, midőn a bérleti viszony megszüntetésének szüksége bekövetkezett, - a kormány nem találta megfelelőnek azt, hogy a bérlet megszüntetését szintén saját hatáskörében véglegesitse. Mert habár az alábbiakból ki fog is tünni, hogy a váltságári évjáradék akként állapittatott meg, miszerint az a budapesti távbeszélő-hálózat üzleti feleslegeiben előreláthatólag még az előfizetők lényeges szaporodása nélkül is fedezetet fog találni: mindazáltal tekintettel arra, hogy itt egy állandó és változhatatlan, hosszabb időtartamra szóló évjáradéki teher elvállalásáról van szó, - valamint tekintettel a törvényjavaslat második §-ában kért felhatalmazásra, a kormány szükségesnek találta, a törvényhozás jóváhagyását, illetve felhatalmazását a váltságári évjáradékra nézve is kikérni.
Megfontolás tárgyát képezte az is, hogy a váltságári évjáradék hosszabb időre például 50 évre tolassék ki, - mely esetben az egy-egy évre eső járadék összege igen jelentékenyen le lett volna szállitható. Ezt azonban a kormány czélszerűségi tekinteteknél fogva mellőzte, és e helyett fentartotta az állam részére a jogot, hogy az évjáradék fizetésének bármikor megszüntetése mellett, annak akkor még nem törlesztett tőke-értékét készpénzben kifizethesse. Ha tehát az állam pénzügyi viszonyai akként alakulnak, hogy az évjáradék helyett a megfelelő tőkeösszegnek egyösszegben kifizetése a kincstárra előnyösebbé válik, - a kormánynak módjában lesz a fizetésnek ezen módját bármikor igénybe venni.
A váltságári évjáradék összegének megitélésére nézve, azok után, a miket a budapesti távbeszélőt bérlő vállalat 1891-1895. évi üzleteredményeinek alakulásáról már fentebb előadtam, - a következőket bátorkodom még felemliteni:
A lefolyt 1896. évben ugyanis a bérlő vállalat 3939 különféle előfizető állomás után és az üzlettel kapcsolatos mellékjövedelmek czímén 568.572 frt elegy (brutto) bevételt ért el, melynek részletezését az alábbi táblázat mutatja. Levonva ebből a tulajdonképeni üzleti kiadásokat 167.144 frtot, marad 401.428 frt.
Ebből levonandó:
a) a bérleti szerződés kötése alkalmával engedélyezett és a hálózatot terhelő 650.000 frt üzleti kölcsön évjáradéka 45.615 frt,
b) a bérleti szerződés szerint a kincstárnak járó évi bér 25.149 frt
együtt 70.764 frt.
E szerint 330.864 frtot tesz az üzlet ama tiszta eredménye, mely az 1896. évi kezelésből számitásba veendő.
Táblázat
a budapesti m. kir. állami távbeszélő-hálózat bérlő vállalatának 1896. évi bevételeiről.
| Sorszám | Tárgy | Frt | kr. | |||
| 1 | Biztositéki letét-kamatok | 2.432 | - | |||
| 2 | Letétpénzek kamatai | 7.872 | 06 | |||
| 3 | Budapest-bécsi interurban beszélgetések után | 4.452 | 29 | |||
| 4 | Budapest környékbeli előfizetőktől | 3.925 | 48 | |||
| 5 | Táviratoknak távbeszélő-közvetitése után | 4.253 | 88 | |||
| 6 | Váltó-kamat | 8070 | 62 | |||
| 7 | Saját készitmények | 1.039 | 98 | |||
| 8 | Külön berendezések | 10.549 | 24 | |||
| 9 | Nyilvános távbeszélő állomások | 7.779 | 97 | |||
| 10 | Előfizetési díjak | 525.459 | 23 | |||
| Összesen | 568.571 | 75 | ||||
A kimutatott előfizetői létszámból azonban 240 állomás csak az 1896. év folyamán lett bekapcsolva, - tehát az 1896. évi elegybevételben még nem a teljes előfizetési díjjal szerepel; bekapcsoltatott továbbá a folyó 1897. év első két havában 47 új előfizető; végre elő van jegyezve 260 előfizető, kik eddig csak azért nem voltak bekapcsolhatók, mert a szerecsen-utczai új kapcsolóhivatal megnyitását a fent már emlitett szolgálati okokból nem engedélyeztem. E három, már a bérlő vállalat működése által biztositott tényezőből együttesen 54.240 forint brutto bevételi emelkedés várható, melyből a mult évi 29 4/10 üzleti kiadással szemben üzleti költség czímén 30%-ot leszámitva, - marad mint számba veendő üzleti felesleg, kerekszámban 38.000 frt. Ezt hozzáadva a fentebb kimutatott 330.664 frt üzleti felesleghez, a budapesti távbeszélő-hálózat tényleges jövedelmezősége, a folyó 1897. évi február hó végéig bekapcsolt, illetve már jelentkezett előfizetők után 368.664 frttal vehető számitásba.
Itt megjegyezni kivánom, hogy a 368.000 frt évjáradékból tulajdonképen évi 350.000 forint azon összeg, mely a bérlő vállalatnak a további bérleti jövedelmekről való lemondás ellenértékeül fizettetik, - az ezen összegen felül levő évi 18.000 frt pedig a Szerecsen-utczai új kapcsoló hivatal és az abban felállitott legújabb szerkezetű kapcsoló szekrény (Switch-Board) összes felszerelésére forditott mintegy 225.000 frtnyi költségnek megváltási árát képezi.
Az előadottak szerint tehát a budapesti távbeszélő-hálózatnak számitásba vehető jövedelme, már 1897. évben teljesen fedezi a bérlő vállalatnak fizetendő évi 368.000 forint járadékot; úgy, hogy nemcsak a budapesti távbeszélő-hálózatnak jövőben biztosan várható fejlődéséből származó többjövedelem egészen és osztatlanul az államkincstár javára esik, hanem még a bérlő vállalat által a Szerecsen-utczában berendezett kapcsoló hivatal berendezése és az abban 3.000 előfizetőre már teljesen felszerelt és 6.000 előfizetőre kibővithető új kapcsolókészülék, melyeknek költségei mintegy 225.000 forintot tettek s melynek ellenértéke a 368.000 forint évjáradékban már benfoglaltatik, - tulajdonképen ellenszolgáltatás nélkül jut az államkincstár tulajdonába és birtokába.
Sőt az által, hogy a bérlő vállalatnak, illetve jogutódjának fizetendő évi 368.000 frt járadékra nem engedélyeztetik adó-, bélyeg- és illetékmentesség, - az államkincstár megterheltetése lényegében megfelelően leapad, mert a kereskedelemügyi tárcza költségvetését az évi járadék teljes összege fogja ugyan terhelni, de a pénzügyminister tárczájánál fizetendő adó, továbbá községi adó és kamarai illeték fejében a bérlő vállalat az évi járadék után évi 58.880 frttal, a nyugták bélyegeire pedig 1.150 frttal, tehát e két czímen együtt évi 60.030 forinttal lesz megterhelve.
A budapesti távbeszélő-hálózat további jövedelmezősége egyfelől az előfizetőknek várható további szaporodásától függ, mely szaporodással a bevételek egyenlő arányban fognak emelkedni az esetre, ha a törvényhozás a törvényjavaslatnak alább indokolandó 3-ik §-át elfogadja; másfelől pedig függ az üzemi kiadások alakulásától; végső sorban a beruházások azon mértékétől, melyeknek engedélyezését a törvényhozás jónak fogja találni.
Az előfizetők az utolsó években a következő arányokban szaporodtak:
| Év | Belépett | Kilépett | Tényleges szaporodás | |
| 1888 | 255 | 81 | 174 | |
| 1889 | 276 | 98 | 178 | |
| 1890 | 353 | 93 | 260 | |
| 1891 | 400 | 115 | 285 | |
| 1892 | 537 | 144 | 393 | |
| 1893 | 720 | 130 | 590 | |
| 1894 | 775 | 177 | 598 | |
| 1895 | 971 | 164 | 807 | |
| 1896 | 725 | 284 | 441 | |
Ezek szerint a hálózat 1893-tól 1895-ig átlag évenként 660 előfizetővel szaporodott. 1896. évben az előfizetők szaporodása csak 441 volt ugyan; ez azonban nem tekinthető irányadónak, mert a fentebb előadottak szerint a vállalat, a kapcsoló hivatalban rendelkezésre állott üres helyek elégtelensége miatt a bekapcsolásokat csak nagy késedelmekkel eszközölhette, minek folytán a jelentkezők nagy része még a bekapcsolás előtt visszalépett s az ismeretessé vált üzemi hátráltatások következtében az előfizetni kivánók nagy része nem is jelentkezett.
Arra nézve, hogy az előző három évben az előfizetők szaporodása elérte-e már a tetőfokot, vagy pedig ez még csak ezután fog bekövetkezni? eltérők lehetnek a vélemények, de pessimistikus számitás nyomán is alaposan várható, hogy az előfizetők száma legkésőbb öt év alatt el fogja érni a 6.000-et, illetve azon számot, mely 6.000 előfizető után számitott teljes előfizetési díjnak megfelel.
Az üzemi kiadások a fentebb előadottak szerint a bérlő vállalat kezelése alatt az utolsó évben a bevételeknek 29 4/10, kerekszámban 30 százalékát emésztették fel. Az állami kezelés alatt ellenben, aránylagosan a közönség jobb kiszolgálásával, bizonyos mértékig a kiadások emelkedni fognak, - különösen pedig az alantasabb személyzet javadalmazásának emelése nem lesz elkerülhető. Előreláthatólag azonban az üzemi költségek jövőre sem fogják igénybe venni a bevételeknek több mint 40%-át. Ezek szerint 6.000 előfizető után (6000x150=)
Bevétel 900.000 frt
Üzemi kiadás a 40% 360.000 frt
Üzleti felesleg 540.000 frt várható.
Ebből levonandó első sorban a hálózatot terhelő üzleti kölcsön évjáradéka 45.500 frt
s azután a bérlővállalatnak fizetendő évjáradék 368.000 frt
Együtt 413.500 frt
Marad tehát mint várható tiszta jövedelem 126.500 frt, a mi az emlitett 5 évre egyenletesen elosztva, évenkint 25.000 frttal emelkedő jövedelmi szaporodásnak felel meg.
A mi a beruházásokat illeti, e tekintetben a tanulmányozásokat már elrendeltem s a jövő évi államköltségvetési előirányzat benyujtásakor leszek bátor részletes előterjesztésemet megtenni.
Bejelenthetem azonban már most is, hogy első sorban szükséges lesz megszüntetni az összhangzatnak azon hiányát, mely a fentebb előadottak szerint egyrészről a budapesti, másrészről az interurban és a vidéki városokban levő távbeszélő-hálózatok műszaki berendezései között fennáll.
Szükséges lesz tehát az egyes huzalú vezetékeket kettős huzalúakká átalakitani; e tekintetben azonban figyelemmel kell lennem a székes főváros szépészeti igényeire és a házbirtokosok jogosult érdekeire is; minélfogva azt tervezem, hogy a hálózat főbb vezeték-csoportjai földalatti kabelekben helyeztessenek el.
Szükséges lesz végre a kapcsoló hivatalokat is véglegesen rendszeresiteni. E tekintetben azt tervezem, hogy a székes főváros dunabalparti részén csak két kapcsoló hivatal legyen. Egyikként a már elkészült, de a forgalomnak még át nem adott szerecsen-utczai kapcsoló hivatalt szándékozom véglegesiteni, illetve a hálózattal összekötni, melynek kapcsoló készüléke 3.000 előfizetőre van teljesen berendezve és még 3.000 előfizetőre berendezhető. A másik kapcsoló hivatalt pedig a szükséghez képest kijelölendő más alkalmas helyen fogom felállitani.
Megközelitő számitások szerint e munkálatok végrehajtására, mely mintegy 3-4 év alatt fokozatosan lesz eszközlendő, mintegy 2 1/2 millió forint szükséges, mely beruházásnak kamat- és törlesztési járadéka teljes fedezetet fog találni a fentebbiek szerint várható jövedelmi szaporulatban.
Az előadottak nézetem szerint meggyőzőleg igazolják a megállapitott váltságári évjáradék elfogadható voltát, sőt igazolják azt is, hogy midőn a bérlő vállalat a hátralevő 20 1/2 év alatt várhatott jövedelem-emelkedésről lemondott, ez által a kincstár - az általam elfoglalt jogi álláspont teljes érvényesitésével - megnyerte a szükséges fedezetet, a budapesti távbeszélő-hálózat átalakitási költségeire is; úgy hogy a posta-távirda és távbeszélő üzletág mérlege a budapesti távbeszélő-hálózat kezelésének átvétele következtében nemcsak az üzleti kiadások, hanem még a megállapitott évjáradék és a beruházási költségek számbavételével sem fog rosszabbodást szenvedni.
A törvényjavaslat 2. §-ához
A törvényjavaslat 2-ik §-ában az átveendő távbeszélő-hálózat folyó évi kiadásainak és bevételeinek elszámolására kérek felhatalmazást.
E tekintetben az előadottak után még csak azt kell megemlitenem, hogy szándékom a szerecsen-utczai kapcsoló hivatalt a forgalomnak átadni s a már eddig jelentkezett, valamint az év végeig még jelentkező előfizetőket lehetőség szerint oda bekapcsoltatni.
A folyó évi bekapcsolások költségeit a kincstárra átszálló 50.000 frt külön biztositéki alapból szándékozom fedezni, mely alap, tekintettel arra, hogy a szerecsen-utczai kapcsoló hivatal már teljesen be van rendezve és igy a bekapcsolási költségek jelentékeny tényezője már fedezve van, mintegy 330 új előfizetőnek ideiglenes bekapcsolására nyujt fedezetet.
A törvényjavaslat 3. §-ához
A törvényjavaslatnak 3. §-ába felvett azon határozmány, hogy a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői által jelenleg fizetett használati díjak 1917. évi augusztus hó 31-éig változatlanul maradnak, illetve csak a törvényhozás által szállithatók le, - abban találja indokolását, hogy mi által sem volna igazolva, miszerint a közönség egyidejűleg részesittessék úgy a költséges beruházásokat és egyéb kiadásokat igénylő jobb kiszolgálásnak, mint a díjak leszállitásának előnyeiben.
Számolni kell ugyanis nemcsak a megállapitott évjáradék és a szükséges átalakitások jelentékeny költségeivel, hanem, miként már jeleztem, az alantasabb személyzet megfelelőbb dijazásával is.
Hogy az eddigi előfizetési díjak nem voltak túlmagasak, azt legjobban bizonyitja az a körülmény, hogy a jelentkező uj előfizetők száma évről-évre tetemesen szaporodott. Mindaddig, mig a budapesti távbeszélő-hálózatnak tervszerű átalakitása be nem fejeztetett, kivánatosnak sem találnám, hogy a szaporodás az eddigieknél rohamosabb mérveket öltsön.
Valószinűleg be fog következni az az idő is, a mikor az előfizetési díjak leszállitása a kevésbbé vagyonos néposztály nagymérvű bevonása következtében, még pénzügyi haszonnal is járhat. Ez esetben a kormány nem fogja elmulasztani a törvényhozás engedélyét a használati díjaknak leszállitása iránt kikérni. Addig azonban szükségesnek tartom, hogy a kormány a használati díjak leszállitására irányuló követelésektől lehetőleg meg legyen óva és pedig annál is inkább, mert a közönség a használati díjaknak kisebb mérvű leszállitása által amugy sem volna teljesen kielégithető; de már ily kisebb mérvű leszállitás is, az intézet mérlegét előreláthatólag megrontaná.
Különben a budapesti távbeszélő-hálózat előfizetői által fizetett használati díjak, Európa más nagyvárosainak legtöbbjében fizetett hasonló díjakat most sem mulják felül, illetve azokhoz közel állanak.
Ugyanis a rendelkezésemre álló legujabb adatok szerint a távbeszélő használatáért fizetett előfizetési díjak következőleg vannak megállapitva:
| Belgiumban: | Gand, Verviers és La Lauriere | 125 frt - kr. | |
| Charleroi és Liege | 137 frt 50 kr. | ||
| Auvers és Brüssel | 150 frt - kr. | ||
| Francziaországban: | (a mellett, hogy a távbeszélő-készüléket az előfizető külön megfizetni tartozik) | ||
| Párisban | 200 frt - kr. | ||
| Egyéb városokban | 150 frt - kr. | ||
| Hollandiában: | Amsterdam és Rotterdam | 118 frt - kr. | |
| Alkmaar, Herder, Wormeveer | 150 frt - kr. | ||
| Portugáliában: | Lissabon és Porto | 156 frt 25 kr. | |
| Spanyolországban: | 200.000 lélekszámnál népesebb lakosságú városokban: | ||
| a) magánosok számára | 130 frt - kr. | ||
| b) kereskedők számára | 165 frt - kr. | ||
| c) nagyobb lakóházak számára | 190 frt - kr. | ||
| d) nyilvános jellegű helyiségek számára | 415 frt - kr. | ||
| Svájczban: | az előfizetési díj ugyan csak évi 50 forint, de ott minden egyes beszélgetésért még külön 2 1/2 kr. szedetik be. | ||
Az előadottak alapján bátorkodom a törvényjavaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlani.
