1897. évi XXIII. törvénycikk indokolása

a honvéd nevelő- és képző-intézetekről * 

A honvédség harczképességének biztositása, valamint a magyar népfölkelés katonai értékének emelése érdekében már az 1894. évben tervbe vett és azóta már nagyrészt foganatositott rendszabályok között kiváló fontosságot tulajdonitottam azon előgondoskodásoknak, melyek a honvéd gyalog és lovas csapatok tiszti létszámának fölemelését, illetőleg a honvédség kiképzésére, a belszolgálat ellátására és általában a honvédség belértékének emelésére föltétlenül szükséges tiszti békeállomány betöltését czélozták.

Bár a törvényhozás is már az 1894. évben elismerte annak elodázhatlan szükségét, hogy a honvédtiszti békelétszám ezen évtől kezdődőleg, még pedig fokozatosan hat éven belül, tehát az 1899. évig bezárólag a kimutatott szükség mérvéhez fölemeltessék, ezen fölemelés keresztülvitelére a leghatásosabb és legbiztosabb eszközt, vagyis új honvédtisztképző-intézetek felállitását azon időben és az elmult években egyáltalában, mégsem javasolhattam. Nem pedig azért, mivel egyrészt - a mint azt az azóta előterjesztett költségvetéseim indokolásában jelezni bátorkodtam - sok oly, a honvédség okszerű fejlesztése érdekében fekvő sürgősebb rendszabály (igy többek között a legénység kiképzési rendszerének s a tisztikar továbbképzésének kiépitése, - a tovább szolgáló altiszti helyek szaporitása, a gyalog század-parancsnokok lovasitása, a pótlovak állományának fölemelése, a honvédorvosi tisztikar létszámának rendezése, a póttartalékosok pénzügyi okokból elhalasztott kiképzésének foganatositása, az elhelyezésre szolgáló épületek kibővitése, a ruházat és fölszerelési hiányok pótlása stb.) volt foganatositandó, mely rendszabályok a törvényhozás áldozatkészségét teljesen igénybe vették és másrészt, mert szem előtt tartva az ország pénzügyi helyzetét, - más oly eszközök is felhasználtathattak, - melyek reményt nyujtottak arra, hogy az emlitett tiszti létszámfölemelés több évre felosztva, a honvédelmi költségvetésnek számbavehető megterhelése nélkül is keresztülvihető lesz.

Ezen eszközök abból állottak, hogy a honvédség tényleges állományú tisztikarának kiegészitésére a Ludovika-Akadémia tisztképző tanfolyamán kivül, nemcsak azon hadapródok és tisztek is igénybe vétettek, kik a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 4. § f) pontja alapján áthelyezésüket a közös hadseregtől a honvédséghez kérték, hanem oly irányú intézkedések is tétettek, hogy közös hadseregbeli és honvéd tartalékos tisztek a honvédségnél minél számosabban ténylegesithetők legyenek.

Az 1894., 1895. és 1896. években ez alapon tett tapasztalatok szerint, sikerült ugyan ez idő alatt évenként felmerülő természetes, vagyis halálozás, leköszönés, kilépés, nyugdíjba lépés s a többi által keletkező fogyaték fedezése után még némi csekély szaporulatot elérni, mely a tiszti létszám fentemlitett felemelésének javára esett, mindazonáltal ez az eredmény oly jelentéktelen volt, hogy a most szervezésszerűleg rendszeresitett hadapródi és tiszti békelétszám teljes betöltésére a tervbe vett hat éven belül, ez alapon annál kevésbé lehet számitani, mivel a következő években e tekintetben még kedvezőtlenebb viszonyok bekövetkezésétől kell tartani.

Mig ugyanis az 1895. évben úgy a tartalékos tisztek, valamint a közös hadseregbeli tisztek még meglehetős nagy számban kérték ténylegesitésüket, illetőleg a honvédséghez való áthelyezésüket, addig a lefolyt 1896. évben az e czélból jelentkezők száma igen tetemesen leapadt.

Ennek folytán a honvédség tényleges tiszti és hadapródi létszáma tekintetében az a helyzet állott elő, hogy az emlitett és hat évre tervezett fokozatos létszámszaporitásból kifolyólag szükséges békelétszámra már a folyó évben igen jelentékeny tiszti hiány mutatkozik, mely hiány az 1899. évig, a fentiek szerint megállapitott, valamint az elkerülhetlenül szükséges végleges létszámra - a mint biztosan előrelátható - még növekedvén, a honvédség harczképességére kétségkivül bénitólag hathatna.

Ezen hiány, mely főleg a honvéd gyalogságra esik, kizárólag csak a csapatok állományát sujtja, mivel a törzsek, parancsnokságok, hatóságok, intézetek és iskolák szükséglete, - a melynél egy főnyi hiány sem tűrhető - minden körülmény között födözendő.

Az emlitett hiány nagysága leginkább kiviláglik abból, ha felemlitem, hogy a gyalog századok nagy részénél békében a századparancsnokon kivül nincsen beosztott tényleges állományú tiszt, vagy hadapród úgy, hogy a századparancsnokra nehezedik a századtiszti és hadapródi szolgálat, sőt nem levén a honvédségnek a rövid szolgálati idő és a minőség szerint kedvezőtlen sorozási eredmény miatt, mindenütt teljesen alkalmas altiszti anyaga sem, ezen századoknál az altiszti szolgálat egy részét is a tiszteknek, illetőleg hadapródoknak kell végezniök, a mi a szolgálat nagy hátrányára azoknak erejét túlságosan igénybe veszi.

De ezen a bajon segiteni másrészt azért is égetően szükséges, mert háborúban a honvéd gyalogság harczképessége közvetlenül veszélyeztetettnek látszik, ha egy 260 főnyi századnál hivatásbeli tisztek (hadapródok) kellő számban beosztva nincsenek, a mi a jelenlegi kedvezőtlen létszám-viszonyok között annál is inkább elkerülhetlenül bekövetkeznék, miután immár elodázhatlanul szükségesnek mutatkozik az is, hogy a népfölkelő csapatoknál is háborúban legalább a parancsnoki helyek ugyancsak tényleges állományú honvéd tisztekkel töltessenek be.

A honvédség, úgymint minden hadsereg harczképességének egyik főfeltétele az, hogy a tisztikar szám és minőség szerint mindenkor és teljesen megfelelően kiegészithető legyen.

Miután pedig a honvédség tényleges állományú tisztikarának kiegészitése a jelenleg fennálló kiegészitési rendszer mellett, a mint ezt kifejtettem, teljes lehetetlenség és igy a tiszti hiány évről-évre mindig nagyobb lesz, - most azon elkerülhetlen szükség előtt állunk, hogy hacsak a honvédség harczképességét és igy Magyarország érdekét is komolyan veszélyeztetni nem akarjuk, a tényleges állományú honvédtiszti és tiszthelyettesi szükséglet teljesen megfelelő fedezéséről gondoskodjunk.

Erre pedig már az elmondottak szerint és az ország pénzügyi viszonyainak leglelkiismeretesebb tekintetbevétele mellett is, más út nem található, mint a mostani tiszti nevelési rendszernek gyökeres megváltoztatása.

Az ebből kifolyólag létesitendő új honvéd nevelő- és képző-intézetek szükséges terjedelmének megállapitásánál tekintetbe veendő nemcsak a már előbb emlitett hiány, mely a rendszeresitett tiszti és hadapródi helyeknél létezik, hanem azon évenkinti természetes fogyaték nagysága is, a mely elhalálozás, leköszönés, kilépés, nyugdíjazás stb. által keletkezik.

Tapasztalat szerint ugyanis, ily czímen minden évben a békés állománynak 5-7%-a jut fogyatékba, mely fogyaték természetszerűleg azonnal pótlandó.

Ezen, ily czímen beálló szükséglet pedig a rendszeresitett békeállomány után már oly nagy, hogy a Ludovika-Akadémiának jelenlegi tisztképző tanfolyamából évenként átlag kilépő 82 hadapród, valamint az eddigi kisegitő rendszabályok, vagyis a tartalékból való ténylegesitések és a közös hadseregből való áthelyezések már ezen rendes fogyaték pótlására is elégtelenek lesznek, a hiány födözése pedig a tiszti kiegészités mostani rendszerének föntartása mellett még három évtized lefolyása alatt sem volna eszközölhető.

Alig szorul bővebb indokolásra, hogy ily hosszú időig - már a bekövetkezhető komoly eseményekre való tekintettel is - a meglevő hiány födözet nélkül nem hagyható és igy mint elmaradhatlan követelmény lép fel az, hogy az új honvéd tisztképző intézetek nemcsak a természetes évi fogyatékok (elhalálozások stb.) fedezésére szükséges növendék-állománynyal, hanem egyuttal a létszám szaporitásából eredő hiány gyorsabb fedezése végett is 300 fővel lesznek az első évfolyamokba szervezendők, hogy ekkép az évente végzett növendékek száma az intézetekben tapasztalat szerint beálló időelőtti kilépésekre számitandó 8.8% levonása után, körülbelül 274 főre rugjon.

A tiszti és hadapródhiány a honvédségnél rövid idő alatt még igy sem lesz egészen pótolható, de elvégre a mostani helyzettel szemben mégis lényeges javulást fog eredményezni és itt is, valamint minden alkalommal az ország pénzügyi helyzetével kellett számolnom.

A honvéd tiszti és hadapród-szükséglet kiegészitésére megkivánt növendékállománynak ekként történt megállapitása után, bátorkodom a törvényjavaslatban ajánlott új intézetek felállitását a következőkben indokolni.

Mint minden hadseregben, úgy a honvédségnél is a tisztikar kiegészitésénél arra kell törekedni, hogy a tiszti sarjadék aránylagos része magasabb kiképeztetésben részesült fiatal elemekből, a többi része pedig a gyakorlatias irányt követő - de azért, mint mindenütt és mindenkor tapasztaltatott, szintén kiváló erőket szolgáltató - csapattiszti elemekből álljon.

Előbbi követelménynek megfelel az akadémiai kiképzés, utóbbinak pedig a hadapródiskolai rendszer.

Az akadémiában kiképzett tisztek főkép a vezérkari minősültségű tisztek, a tanárok, valamint a parancsnokságoknál és hatóságoknál különleges alkalmazásokra hivatottak pótlására szolgálnak; mig a hadapród-iskolákban kiképzett ifjak általában az ezeken kivül még szükséges elemeket, főleg a csapatok tiszti és hadapródi állomány zömét szolgáltatják.

Ezen elvnek, valamint a tiszti szükségletnek is megfelel a törvényjavaslat szerinti honvéd tiszti akadémia (3 évfolyammal, minden évfolyamban 100 növendékkel), továbbá a javasolt két hadapród-iskola (4-4 évfolyammal, minden évfolyamban 100-100 növendékkel).

Az új tiszti akadémia a Ludovika-Akadémián jelenleg létező és a közös hadseregbeli hadapród-iskolákkal nagyjában azonos szervezetű tisztképző tanfolyam felhagyása mellett, illetőleg annak helyébe vétetik tervbe, minthogy ezen intézet épülete és berendezése a javasolt tiszti akadémia czéljaira akadály nélkül igénybe vehető, továbbá mivel ezen intézet alapjának jövedelme a létesitendő tiszti akadémia fentartására felhasználható, a létező magánalapitványok pedig a növendékek számára rendelkezésre jutnak és igy ezen tiszti akadémiának a Ludovika-Akadémiában való létesitése igen csekély, - csakis a berendezés kiegészitéséből eredő - költséggel lesz foganatositható.

A mennyiben azonban az új tiszti akadémiában - annak magasabb jellegének megfelelően - csakis valamely teljes középiskola legfelsőbb osztályát megfelelő eredménynyel végzett ifjak lesznek felveendők, ilyenek pedig az országban fennálló ismeretes viszonyok folytán, a szerzett tapasztalatok és legjobb meggyőződésem szerint is, legalább egyelőre, elegendő számban ezen tiszti akadémiába való fölvételre jelentkezni alig fognak, elkerülhetlenül szükséges, hogy a középiskola alsó négy osztályát végzett ifjaknak az akadémia részére való előkészitésére a törvényjavaslat szerinti honvéd főreáliskola is (3 évfolyammal, minden évfolyamban 50 növendékkel) rendszeresittessék.

Bár ezen főreáliskola újonnan épitendő és berendezendő, tehát létesitése nagyobb áldozatot igényel, annak rendes fentartása szintén aránylag kevés terhet ró az államra, mivel a Ludovika-Akadémia magánalapitványainak egyrésze, az abban elhelyezett növendékek ellátására átruházható és mivel a növendékek egy megfelelő része fizetéses és félfizetéses helyekre fognak felvétetni, tehát az állam kiadásait nem terhelik.

A mi végül a felállitandó két honvéd hadapród-iskolát illeti, azok épúgy, mint a honvéd főreáliskola újonnan épitendők, szervezendők. Rendes fentartásuk azonban aránylag szintén csekély áldozattal jár, minthogy az ily képzőintézetek egyáltalában a legolcsóbbak.

A jelenlegi honvéd tisztképző-rendszernek fentiek értelmében elodázhatlanná vált és a törvényjavaslat szerint czélba vett legfontosabb módositása tehát a következőket öleli fel:

a) a Ludovika-Akadémia jelenlegi tisztképző-tanfolyamának fokozatos felhagyását,

b) e helyett egy honvédtiszti akadémiának szervezését, továbbá

c) egy honvéd főreáliskola, és

d) két honvéd hadapród-iskolának létesitését.

A honvéd tisztképző-rendszernek ilyetén módositása mellett kiemelendő még azon nagyfontosságú újitás is, mely kapcsolatban a rendszerváltozással, a magyar tiszti elem szaporitását a közös hadseregben czélozza.

A javaslat 4. §-ának 2. bekezdéseként ugyanis felvétetett azon törvényesitendő rendelkezés, mely megengedi, hogy jövőben a honvéd nevelő- és képző-intézetekből évenként kilépő, arra önként jelentkező tisztek és hadapródok a közös hadsereg állományába osztassanak be.

Katonai szempontból igen kivánatos és szükséges - de a törvényhozó testületben is már sokszor elhangzott azon nagyon is indokolt kivánság, hogy a közös hadsereg tisztikarában a magyar elem minél nagyobb számban képviselve legyen.

Ezen minden irányban jogos kivánalomnak megfelelően eddig is több oly rendszabály léptettetett életbe, mely a magyar ifjaknak belépését a közös hadsereg tisztikarába megkönynyiti. E tekintetben csupán a közös hadseregbeli nevelő- és tisztképző-intézetekben rendszeresitett magyar állami alapitványi helyekre, valamint azon messzemenő könnyitésekre utalok, melyeket a magyar ajkú ifjak ezen intézetekbe való belépésnél, különösen a felvételi vizsga letételénél élveznek.

A törvényjavaslat 4. §-ának 2. bekezdése tehát az emlitett üdvös czél elérésére oly új eszköz kiván lenni, mely lehetővé teszi a honvéd nevelő- és képző-intézeteket végzett ifjaknak a közös hadseregbe való belépést. A törvényjavaslatnak azon szövegezésénél fogva pedig, hogy a közös hadseregbe beosztandók száma a tiszti állomány-viszonyok mérvéhez képest állapitandó meg, a honvédség - de a közös hadsereg érdeke is - teljesen megóva lesz.

Ezen rendszabály végül alkalmas arra is, hogy a komoly együttműködésnél nélkülözhetlen bajtársias összetartás érzetét a honvédség és a közös hadsereg tisztikara között erősbitse és megszilárditsa.

Ezek után áttérek a törvényjavaslat szakaszonkénti fejtegetésére és a fentebbiekben még nem tárgyalt módositásoknak a most érvényben álló 1890. évi XXIII. törvénycikkel való összehasonlitható indokolására.

Az 1. § szerint rendszeresitendő honvéd nevelő- és képző-intézetek úgy évfolyamaik számával, valamint növendék-állományaikkal, úgy katonai szempontból a kiképzés mérvére nézve támasztandó követelményeknek, valamint az ezen indokolás általános részében már kifejtett tisztszükségletnek is teljesen megfelelnek.

A 2. § általában megfelel az emlitett törvény 4. § 1-ső bekezdésének, azon különbséggel, hogy abba a teljesség érdekében felvétetett azon rendelkezés is, mely szerint a honvéd nevelő- és képző-intézetekbe csakis a magyar korona országaiban honossággal biró ifjak vehetők fel, továbbá, hogy az egyes intézetekbe való fölvételhez szükséges követelmények a korra és a végzett tanulmányokra nézve is törvényesittettek.

A 3. § az intézetek rendeltetését határozza meg. E meghatározás megfelel az egyes intézetek által ezen indokolás általános része szerint követendő czélnak. Kiemelendő azonban, hogy a Ludovika-Akadémiát legalább jó eredménynyel végzett növendékek épúgy, mint a bécsujhelyi Terézia-féle katonai akadémiának növendékei, melyekkel amazok jövőben teljesen azonos qualitást is nyernek, közvetlenül a kilépéskor hadnagyokká lesznek kinevezendők. Ez értelemben szövegeztetett ezen szakasz b) pontja, mely szerint a Ludovika-Akadémia növendékei „tisztekké” képeztetnek ki, szemben ezen szakasznak a hadapród-iskolákra vonatkozó c) pontja szerinti „hadapródokkal”, kik hasonlólag mint a Ludovika-Akadémiának mostani tisztképző tanfolyamából kilépő hadapródok, csak a kilépés után fokozatosan, bizonyos idő mulva neveztetnek ki tisztekké.

A 4. § első bekezdése azonos az eddigi törvény 4. §-ának utolsó bekezdésével, mig annak 2-ik bekezdése a közös hadsereghez való beosztásra vonatkozólag már fentebb indokoltatott.

Ezen szakasz 2-ik bekezdése végén kimondott föltétel alatt, a jelen törvényjavaslat értelmében felállitandó honvéd nevelő- és képző-intézeteknek a közös hadseregbeli ugyanazon nevelő- és képző-intézetekkel való teljes egyenértékűsége mellett, a kilépő tisztek és hadapródoknak a német nyelvben való szolgálati használhatósága értendő, mivel tudvalevőleg ez a közös hadsereg szolgálati nyelve.

Az 5. §-hoz. A Ludovika-Akadémiára úgy régebben, valamint újabban tett alapitványok kamatai a felállitandó honvéd nevelő- és képző-intézetek fentartási költségeinek részbeni fedezésére, illetőleg alapitványos növendékek ellátására felhasználhatók, a mi ellen magánjogi szempontból semmi kifogás sem emelhető, mert hiszen ezen újabb nevelő-intézetek azon czélt, melyre az alapitványok tétettek, sokkal tökéletesebben szolgálják.

A Ludovika-Akadémiai alapitványok kétfélék; vagy olyanok, a melyek az 1808. évi VII. törvénycikk által felállittatni rendelt katonai akadémiára, vagy pedig olyanok, melyek az 1883. évi XXXIV. törvénycikk alapján létesitett honvédségi Ludovika-Akadémiára tétettek.

Az 1808. évi VII. törvénycikk értelmében felállitandó katonai akadémia oly szervezettel volt ellátandó, hogy:

a) a növendékek ugyanazon kedvezményeket nyerjék, mint a bécsújhelyi akadémia növendékei;

b) a belépő növendékek életkora a 12. évtől a 14. életévig terjedjen; és

c) a tanitás tartama 6 évig tartson.

Ezen szervezetnek, úgy az elérendő czél, valamint a tanitási idő tartama tekintetében teljesen megfelel a jelen törvényjavaslat értelmében szervezendő honvéd főreáliskola és Ludovika tiszti akadémia együttvéve, úgy, hogy azon nemes adakozók intentiója, a kik a század elején a katonai nevelés czéljaira adományokat tettek, csak most fog teljesen érvényesülni.

Ezen alapitványi helyek kamatai legmegfelelőbben úgy volnának felhasználandók az új nevelő-intézetek czéljaira, ha azokból oly alapitványi helyek létesittetnének, a melyek a honvéd főreáliskola I-ső évfolyamában töltetnének be s a növendékek három évig a főreáliskolában és három évig a Ludovika-Akadémiában nyernének ellátást az alapitvány kamataiból, a mire egy-egy mostani alapitványnak évi 600 frtra terjedő kamatjövedelme épen elegendő, mert a honvéd főreáliskolában egy növendék évi ellátása 400 forintra, a tiszti akadémiában 800 forintra terjedvén, egy ifjúnak 6 éven át való kiképeztetése átlag évenként 600 frtot vesz igénybe.

Az 1883. évi XXXIV. tc. alapján szervezett honvédségi Ludovika-Akadémiára tett alapitványok kamatai pedig a jelen törvényjavaslattal tervezett Ludovika tiszti akadémiára volnának legmegfelelőbben felhasználhatók, mert mindkét intézet czélja a honvéd tisztikar kiegészitése, csupán az intézet szervezete változott, illetve tökéletesebb, de egyúttal költségesebb is lett:

Ezen helyeknek az új tiszti akadémián leendő rendszeresitésénél azonban azon nehézség merül föl, hogy az új intézetben az évi ellátási díj 800 frtra fog rugni, mig egy mostani alapitvány évi kamata csak 600 frtra terjed, s ennélfogva az alapitványi helyek számának apadni kellene, azok pedig, a kik csak egy alapitványi helylyel rendelkeznek, bemutatási jogukat addig, mig a kamatok tőkésitése folytán a jövedelem nem szaporodik, egyáltalában nem gyakorolhatnák. Ezen alapitványok kamatjövedelme csak úgy volna teljesen felhasználható, ha az alapitók vagy jogutódaik beleegyeznének abba, hogy alapitványi helyüket nem közvetlenül a tiszti akadémiában, hanem a főreáliskolában töltsék be, a honnan az általuk bemutatott ifjú fokozatos előhaladás útján jutna be a tiszti akadémiába.

Ezen körülmény teszi indokolttá a törvényjavaslat 5. szakaszát, a mely kimondja ugyan a magánalapitványok kamatainak felhasználását az alapitványos növendékek ellátására, de ezen helyeknek a két intézet között miképen leendő megosztását a honvédelmi ministerre bizza, a kinek ezen felhatalmazás folytán alkalma leend, az alapitók, vagy jogutódaik óhajtásának is lehető figyelembevétele mellett, az alapitványi helyeknek oly megosztását eszközölni, a mely egyfelől megfelel azon közérdeknek, hogy a kérdéses helyek a két intézet között arányosan és a rendelkezésre álló kamatoknak lehetőleg teljes felhasználásával osztassanak meg, de másfelől a magánalapitók érdekeit is - a kiknek szerzett jogai egyáltalában nem érintetnek ezen javaslat által - teljesen kielégitendi:

A törvényjavaslatnak a kincstári, fizetéses és félfizetéses helyekre vonatkozó és az eddigi törvény 4. §-ának 2. és 3. bekezdésében foglaltakhoz hasonló rendelkezései biztositják a rendszeresitett létszámnak teljes betöltését minden eshetőséggel szemben.

A 6. és 7. § meghatározza az intézetek létesitéséhez szükséges költségeket, melyek fontos hivatalos adatok alapján következőkép alakulnak.

a) A Ludovika-Akadémia átalakitása egyszer s mindenkorra 100.000 forintba fog kerülni, minthogy az épület az állam tulajdona és igy nagyobb épitkezés nem kell. Ezen összeg főleg a berendezés és felszerelés kiegészitésére lesz felhasználandó.

b) A főreáliskola és a két hadapródiskola felépitése, az ehhez szükséges telkeknek megszerzésével együtt, összesen 2 1/2 (két és egy fél) millió forintba fog kerülni. Hogy azonban az állam ezen költségeknek egyszeri terhes fedezésétől megkiméltessék, szándékomban van, az erre nyerendő felhatalmazás alapján, a telkek megszerzésére és az épitési költségek viselésére egyes városokat, - 60 évi amortisatiónak biztositása mellett - felhivni, és nem kételkedem abban, hogy azok azt el is vállalják. Ha pedig ebbeli törekvéseim várakozásom ellenére eredményre nem vezetnének, magánvállalkozás útján feltétlenül elérhetőnek vélem a kitűzött czélt.

c) A honvéd főreál- és a két hadapród-iskola fokozatos berendezése 3, illetőleg 4 év alatt 320.000 forintba fog kerülni, mely összeg ép úgy, mint a fenti a) pont szerint a Ludovika-Akadémiának átalakitására szükséges 100.000 frt is, összesen tehát 420.000 forint a b) pont alatt emlitett okból a gróf Buttler János-féle Ludovika-Akadémia alapitvány-tőkéjéből kölcsönképen volna fedezendő és annak törlesztése 4 1/2%-os kamatozás mellett 40 év alatt - a részleteknek a költségvetésbe való beállitása által - eszközlendő.

Az intézetek évi rendes fentartási költségei (8. §) természetszerűen csak fokozatosan az egyes évfolyamok felállitásával fognak emelkedni, mig valamennyi intézetben a teljes létszámnak betöltésével, azaz az 1904. évben a maximumot 983.500 forinttal érik el. Ha ezen összegből a mostani Ludovika-Akadémia számára amúgy is költségvetésileg megállapitott 416.400 forint levonásba hozatik, a végeredményben és pedig beleszámitva az épitésre, berendezésre és felszerelésre szükséges költségek törlesztési részleteit, valamint az intézeteknek jövedelemszaporulatát, egy 513.900 forintnyi maximális költségtöbblet mutatkozik.

Az átmeneti idő alatt a szervezés teljes befejezéséig felmerülő összes évi kiadások az alábbi részletezés szerint alakulnának.

Év
1898 1899 1900 1901 1902 1903 1904
Rendes föntartási Ludovika-akadémiára 420.000 380.000 345.000 310.000 300.000 345.000 370.000
költség főreáliskolára 60.000 86.000 106.000 121.000 121.000 121.000 121.000
forintokban 2 hadapródiskolára 150.000 220.000 270.000 320.000 350.000 350.000 350.000
Ehhez
4 1/2%-os
kamatozás
az épitésre szükséges
2 1/2 millió forint
után 60 évre

minden évben 120.000 forint.
melletti
törlesztési
részletek
a berendezésre szükséges 420.000 frt után 40 évre
minden évben 22.500 forint.
Mindössze évi rendes kiadás forint: 772.500 828.500 863.500 893.500 913.500 958.500 983.500
a várandó bevételemelkedés
5.900

17.700

29.500

41.400

53.200

53.200

53.200
Ebből le a Ludovika-Akadémiára most engedélyezett költséget
minden évben 416.400 forint.
Marad maximalis tiszta költségemelkedés: 350.200 394.400 417.600 435.700 443.900 488.900 513.900

Kiemelendő még, hogy a Ludovika-Akadémia föntartási költségei közé azon kiadások is fölvétettek, melyek az 1898-1901. évig az addig még fennálló mostani tisztképző tanfolyam föntartásából erednek, továbbá azon évi 31.323 forint 74 krajczár is, mely a Ludovika-Akadémia czéljaira a törvényhozás engedélye alapján a megelőző években felvett 540.000 forintnyi kölcsön törlesztési részletei fejében költségvetésemben eddig is előirányozva volt.

A 8. § megfelel az eddigi törvény 7. § első bekezdésének.

A 9. §-hoz. A mennyiben a hosszú átmeneti időre való tekintettel a javasolt tisztképző-intézetek végleges és teljes hatása a honvédcsapatoknál csakis az életbeléptetésüktől számitandó 6-ik év eltelte után lesz érezhető, a tiszti hiány pedig igen nagy, a magyar honvédség érdeke feltétlenül megkivánja, hogy az új intézetek mihamarább életbe léptettessenek. Ezen körülmény indokolja a 9. § bevezető részét, mely már az 1898/99-iki tanév kezdetére rendeli azok megnyitását és a Ludovika-Akadémia mostani tisztképző tanfolyamának fokozatos megszüntetését.

Mivel ennek folytán az utóbbi tanfolyam legalsóbb osztálya az 1898-ik évtől számitandó három évig, vagyis 1901-ig még fenn fog állani, az eddigi törvények érvénye ez időpontig is föntartatik.

Az új intézetek felállitási helyeinek megválasztására nézve kiemelendő, hogy az e tekintetben meginditandó tárgyalásoknál az ország földrajzi, közlekedési és egészségi viszonyait, valamint a közös hadsereg hadapródiskoláinak és egyéb intézeteinek elhelyezését is teljes mérvben figyelembe veendem és hogy szándékom mindezeknek szem előtt tartása mellett az új iskolákat az ország egyes vidékein megfelelően elosztva, könnyen hozzáférhető egészséges helyeken felállittatni.

Végül megemlitendő, hogy az 1890. évi XXIII. törvénycikk 2-ik és 3-ik §-ának egyes részei, valamint az 5-ik és 6-ik §-a következő okokból hagyatott ki a törvényjavaslatból:

Kihagyatott a Ludovika-Akadémián létező felsőbb tiszti tanfolyamra vonatkozólag a 2. és 3. §-ban foglalt szöveg, valamint az 5. § teljesen, minthogy ezen tanfolyam már czéljának megfelelőleg is nem tartozik a honvéd tisztképző-rendszer keretébe és a tiszti akadémia szervezetét, a szolgálat nagy hátrányára, csak complikálná.

Azonban az emlitett tanfolyamot, különválva továbbra is fentartani szükségesnek tartom.

Kihagyatott a parancsnok, a parancsnokhelyettes és a tanári kar kinevezésére vonatkozó 6. §, minthogy az ebbeli rendelkezések lényegben már a honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk 17. §-ában foglaltatnak. Ezek ismétlése tehát e helyütt mellőzhető.

A midőn a felhozott indokok alapján ezen, a magyar honvédség és népfölkelés fejlődését és haladását czélzó, azok harczképességének biztositása érdekében fekvő javaslatomat tisztelettel előterjesztem, azt felelősségemből kifolyólag teljes bizalommal elfogadásra ajánlom.