1897. évi XXXIV. törvénycikk

a bűnvádi perrendtartás életbeléptetéséről * 

1. § A bűnvádi perrendtartás és az esküdtbiróságokról szóló törvény az igazságügyi minister által rendelettel megállapitandó napon, legkésőbb azonban 1900. évi január hó 1-én lépnek életbe.

2. § A bűnvádi perrendtartásnak, az esküdtbiróságokról rendelkező törvénynek és ezen törvénynek hatálya a magyar állam egész területére kiterjed, Horvát-Szalvonországok kivételével.

3. § A bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve a 15., 16. és 17. §-ok szerint a királyi biróságok hatáskörébe utasitott bűntettek, vétségek és kihágások miatt meginditandó bűnvádi eljárásban a bűnvádi perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

4. § A már meginditott eljárást is a 15., 16., 17. és 18. §-okban meghatározott biróságok előtt és a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint kell folytatni.

Az eddig illetékes biróságok előtt és az eddigi eljárási szabályok szerint kell azonban eljárni azokban az ügyekben, a melyekben a bűnvádi perrendtartás életbelépése napját megelőzőleg a főtárgyalás, illetőleg a járásbiróságnál a tárgyalás már ki volt tűzve.

A bűnvádi perrendtartás életbelépése előtt még jogerőre nem emelkedett közvetlen idézést vagy vád alá helyezést rendelő végzés ellen a felebbvitel és annak elintézése az eddigi szabályok szerint történik. A további eljárásban azonban a bűnvádi perrendtartás szabályait kell alkalmazni.

5. § Ha valamely ujrafelvételi ügyben a főtárgyalás, illetőleg a járásbiróságnál a tárgyalás a bűnvádi perrendtartás életbelépése napján már ki volt tűzve, az eljárást az eddig illetékes biróságok előtt és az eddigi eljárási szabályok szerint kell befejezni.

Az eddigi jogszabályok szerint befejezett ügyekben az ujrafelvétel megengedhetőségének feltételeit a bűnvádi perrendtartás rendelkezései szerint, ha pedig a korábbi jogszabályok a terheltre nézve kedvezőbbek, az utóbbiak szerint kell megitélni.

6. § A büntetéseket a bűnvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve a bűnvádi perrendtartás szabályai szerint kell végrehajtani.

7. § Büntető ügyekben: a kir. járásbiróság mint egyesbiróság jár el.

A kir. törvényszék háromtagu; a kir. itélőtábla öttagu tanácsban határoz.

A kir. Curia, ha a jogegység érdekében használt perorvoslat felett dönt, továbbá, ha az esküdtbiróságnak vagy a kir. itélőtáblának határozata ellen használt semmiségi panaszt vizsgálja felül, héttagu tanácsban; minden más esetben öttagu tanácsban határoz.

8. § A kir. törvényszék vádtanácsa az elnökből és két biróból áll.

A királyi törvényszék elnöke minden év november havának végén meghatározza, hogy a következő évben a királyi törvényszék birái közül ki lesz a vádtanács elnöke s kik lesznek tagjai; egyuttal előre kirendel egy helyettes elnököt s egy helyettes birót.

Ha az év folyamán az utóbbiak is akadályozva vannak, a további helyettesités iránt esetről-esetre a királyi törvényszék elnöke intézkedik.

9. § Ügyészségi megbizott az lehet, a ki az 1883:I. törvénycikk 1. §-ának a) és b) pontjaiban meghatározott általános minősitéssel bir, a jogi tanfolyamot valamely hazai jogi tanintézetben bevégezte s az állam nyelvét szóban és irásban birja.

Ügyészségi megbizottul a fenti minősitéssel biró köztisztviselő, továbbá gyakorló ügyvéd is kirendelhető.

10. § Az ügyészségi megbizottat az igazságügyi minister rendeli ki és tőle a megbizást bármikor elvonhatja.

11. § Az ügyészségi megbizottnak rendes fizetés nem jár; azonban az államkincstárból megfelelő dijazásban részesül.

E dijazás részleteit az igazságügyi minister állapitja meg.

12. § Az ügyészségi megbizott ebben a minőségéhen közvetlenül annak a királyi ügyésznek van alárendelve, a kinek kerületébe kirendelése szól.

13. § Az ügyészségi megbizottra nézve ez az alkalmaztatása rendes fegyelmi hatóságának jogkörén nem változtat.

14. § Az ügyészségi megbizottak teendőit a királyi főügyész és helyettese, királyi ügyész és királyi alügyész is végezhetik.

15. § Esküdtbiróságok előtt tartandó meg a főtárgyalás:

I. az 1878. évi V. törvénycikkben meghatározott bűntettek miatt, ha a vád tárgya:

1. felségsértés a 126. és 127. §-ok eseteiben, továbbá a 130. § 2-ik s a 134. § első bekezdése esetében, végre a 131. § 1. bekezdésének 2-ik és 2. bekezdésének 2-ik eseteiben;

2. király bántalmazása a 139. §-ban körülirt esetben;

3. hűtlenség a 142. §. esetében, továbbá a 143. § 1. bekezdése szerint és a 144. § 1., 3., 4., 5. és 6. pontjai szerint büntetendő esetekben, valamint a 144. § 8. pontja esetében, a mennyiben ez a most emlitett § 1., 3., 4., 5. és 6. pontjaira vonatkozik, végre a 148. § 2-ik, s a 149. § eseteiben;

4. lázadás a 152-155. §-okban meghatározott esetekben, a mennyiben a törvény öt évnél hosszabb tartamu szabadságvesztésbüntetést állapit meg, továbbá ezen bűntettekre vonatkozólag a 158. § első bekezdése esetében;

5. személyes szabadság elleni bűntett a 195. § 3. bekezdése szerint büntetendő 2-ik esetben;

6. gyilkosság a 278. §-ban foglalt esetben;

7. szándékos emberölés a 279. és 280. §-ai szerint, továbbá a 281. § 1. és 3. bekezdése szerint büntetendő esetekben, végre a 283. § 2. bekezdésének 2-ik és a 299. § első eseteiben;

8. kitétel vagy elhagyás a 287. § 3-ik bekezdésének 2-ik esetében;

9. halált okozó sulyos testi sértés a 306. § szerint és a 309. § 2-ik bekezdése szerint büntetendő esetekben;

10. közegészség elleni bűntett a 315. §-ban foglalt esetekben;

11. gyermekrablás a 318. és 319. §-ai eseteiben, továbbá szöktetés a 320. § 2. bekezdésének esetében;

12. személyes szabadság megsértése a 324. és 325. §-ok szerint büntetendő esetekben;

13. rablás a 344., 345. és 349. §-ok eseteiben;

14. gyujtogatás a 422., 423. és 424. §-ok eseteiben;

15. vizáradás okozása a 431. § szerint büntetendő esetekben;

16. közveszélyü megrongálás a 435. § eseteiben és közveszélyü cselekmény a 436. § szerint öt éven felüli vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő, tovább a 444. §-ban meghatározott esetekben;

17. megvesztegetés a 469. § eseteiben;

18. végre nyilvános felhivás a 171. § első bekezdésének azon eseteiben, melyekben a felhivás a fentebbi pontok szerint esküdtbiróság elé utalt valamely bűntett elkövetésére irányul.

II. A nyomtatvány utján (1878:V. törvénycikk 63. §) elkövetett bűntettek vagy vétségek, ugyszintén a törvényben megállapitott és nyomtatvány utján elkövetett kihágások eseteiben, kivéve a 16. §-ban és a 17. § 2. pontjában felvett eseteket.

Az I. pont 1., 2., 3. és 4. pontjaiban foglalt bűntettek, valamint a II. pontban felsorolt bűntettek és vétségek eseteiben a királyi itélőtáblák székhelyén működő esküdtbiróságok járnak el; melyeknek kivételes, illetőleg sajtóbirósági területköre a székhelyen levő királyi itélőtábla kerületére terjed ki.

16. § A nyomtatvány utján elkövetett és az 1878:V. törvénycikk 259. és 261. §-ai szerint büntetendő rágalmazás és becsületsértés a kir. törvényszék hatásköréhez tartozik.

Ha azonban a rágalmazás vagy becsületsértés az 1878:V. törvénycikk 262. és 451. §-aiban meghatározott személyek vagy nyilvános számadásra kötelezett vállalat igazgatója és tisztviselője ellen, avagy közmegbizatásban eljáró ellen, és pedig az utóbbinak hivatalos tetteire vonatkozólag volt elkövetve, az esküdtbiróság itél.

Azokban az esetekben, melyekben az 1878:V. törvénycikk 264. §-a a valódiság bizonyitását kizárja, a nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés mindig a kir. törvényszék hatásköréhe tartozik.

17. § A kir. törvényszékek hatásköréhez tartoznak:

1. azok a bűntettek, melyek a 15. § szerint az esküdtbiróságok hatásköréhez utasitva nincsenek;

2. az esküdtbiróságnak bűnösséget megállapitó itéletével már sujtott elmeműnek (1848:XVIII. törvénycikk 27. §) ujra közlése vagy árulása által elkövetett bűntettek, vétségek és kihágások;

3. az 1878:V. törvénycikk 258., 260., 261, és 262. §-aiban meghatározott vétségeknek azok az esetei, melyekben az eljárás a büntetőtörvénykönyv 269-272. §-ai értelmében hivatalból inditandó meg;

4. azok a vétségek, melyek a 18. § szerint a kir. járásbiróságok hatásköréhez utasitva nincsenek.

Az 1878:V. törvénycikk második részének I., II., III., IV. és XI. fejezetében körülirt bűntettek és vétségek, a mennyiben ezen § értelmében a kir. törvényszékek elé vannak utasitva, a kir. itélőtáblák székhelyén levő kir. törvényszékeknek, Budapesten a budapesti kir. büntető törvényszéknek kivételes hatáskörébe tartoznak.

A budapesti kir. büntető törvényszéknek az 1887. évi XXVI. törvénycikk. 4. §-ában, illetőleg az 1895:XLIV. törvénycikk 1. §-ában megállapitott kizárólagos hatásköre érintetlen marad.

18. § A kir. járásbiróságok hatásköréhez tartoznak:

I. az 1878:V. törvénycikkben meghatározott vétségek közül:

1. a 174., 177., 190., 191., 196., 197., 209., 241., 246., 293., 294., 295., 296., 314., 327., 328., 332., 339., 360., 365., 366., 367., 368., 384., 408., 409., 410., 411., 421., 440., 441., 443., 446. és 480. §-ok szerint büntetendő vétségek;

2. a 192. § első, a 316. § első és 323. § első és a 448. § második bekezdése szerint büntetendő vétségek;

3. a 214. § vétsége és 222. § szerint büntetendő vétség azon esetei, melyekre a törvényben főbüntetésül hat hónapot meg nem haladó fogház van megállapitva, továbbá a 226. §-nak a 214. §-sal kapcsolatos vétsége;

4. a 302. § első bekezdése, továbbá a 358., 359., 383., 386. és 387. §-ok szerint büntetendő vétségek;

5. a 248. § szerint büntetendő vétség; a mennyiben esküdtbirósághoz nem tartozik, s a 249. § vétsége;

6. a 258., 260., 261., 262. és 273. §-ok azon esetei, melyek a 17. § 3. pontja szerint a kir. törvényszékek hatásköréhez utalva nincsenek;

7. a 370. § második bekezdése szerint büntetendő vétség, a mennyiben lopás, sikkasztás vagy jogtalan elsajátitás vétségével van kapcsolatban;

8. a 374. és 375. §-okban meghatározott vétségek azon esetei, melyekben a bünpártolás a királyi járásbiróság hatásköréhez utalt valamely vétségre vonatkozik;

9. a 418. §-ban meghatározott vétség, a mennyiben - tekintet nélkül a kiszabandó pénzbüntetésre, - egy évi időtartamot meghaladó fogházbüntetés alkalmazásának esete nem forog fenn;

10. a 425. § alá eső vétség, a mennyiben annak a törvényben megállapitott főbüntetése egy évi fogházat meg nem halad;

II. az 1848:XVIII. törvénycikk 30., 35., 38., 40., 41. és 44. §-aiban körülirt vétségek és kihágások;

az 1888:XXXI. törvénycikk 12. §-ának az 1878:V. törvénycikk 440. és 441. §-ai szerint büntetendő vétségei;

III. azok a vétségek, a melyeket más törvények a királyi járásbiróságok hatáskörébe utasitanak;

IV. azok a kihágások, melyek a 19. § szerint a közigazgatósági hatóságok elé utasitva nincsenek.

Az I. 9. pont esetében, amennyiben egy évi időtartamot meghaladó fogházbüntetés mutatkozik kiszabandónak: a királyi járásbiróság az iratokat további eljárás végett, az illetékes királyi törvényszékhez teszi át. Az áttétel miatt perorvoslat nem használható és a királyi törvényszék, - a nélkül, hogy a büntetés kiszabása tekintetében korlátozva lenne, - az ügyben eljárni köteles. Ez a rendelkezés a bűnvádi perrendtartás 527. §-a harmadik bekezdésének szabályát nem érinti.

A 3. §-ban foglalt rendelkezés a jelen §-ban a kir. járásbiróságok hatáskörébe utasitott vétségek és kihágások miatt meginditandó bünvádi eljárásra is kiterjed.

19. § A közigazgatási hatóságok hatásköréhez tartoznak:

1. az 1879:XL. törvénycikk 43., 44., 45., 47., 49., 50., 61., 62., 63., 64., 66., 67., 68., 70., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 78., 80., 81., 82., 83., 84., 85., 86., 99., 100., 101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 109., 110., 112., 113., 115., 116., 117., 118., 119., 120., 121., 122., 123., 124., 125., 136., 137., 138., 141. és 142. §-ai szerint büntetendő kihágások;

2. az 1879:XL. törvénycikk 46. §-ában meghatározott kihágások, ha azok közigazgatási hatóság, hivatalnok vagy közeg ellen voltak elkövetve;

3. azok a kihágások, melyeket más törvények a közigazgatási hatóságok hatásköréhez utasitanak;

4. a ministeri rendeletben megállapitott kihágások, a mennyiben kifejezetten a királyi járásbiróságok hatásköréhez utasitva nincsenek;

5. a törvényhatósági vagy városi szabályrendeletben megállapitott kihágások. (1879:XL. törvénycikk 1. § 3. és 4. pontjai.)

20. § A ki a büntető biróság előtt a nyilvánosság kizárásával tartott tárgyalást vagy főtárgyalást a hatóság engedélye nélkül bármely módon, egészben vagy részben közzétesz; a mennyiben sulyosabban büntetendő cselekmény nem forog fenn, három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

21. § Az 1848:XVIII. törvénycikknek érvényben levő rendelkezései a bünvádi perrendtartás életbelépésének napjától kezdve az országnak a Királyhágón tul fekvő részeiben, továbbá a polgárositott határőrvidéken, valamint Fiume városában és kerületében is hatályba lépnek.

22. § Ha házkutatást, személymotozást vagy lefoglalást katonailag megszállott épületben polgári biróság hatósága alatt álló egyénnél kell teljesiteni, akkor az csak az épület parancsnokának értesitése után és az általa kirendelt katonai személy jelenlétében foganatositható.

23. § A királyi itélőtábla előtt a felebbviteli főtárgyalást, - a bünvádi perrendtartás 414. §-ában meghatározott eseten felül, - a vádlott jelenléte nélkül akkor sem lehet megtartani; ha a királyi itélőtábla életfogytig tartó vagy tiz évnél hosszabb tartamu szabadságvesztés-büntetést megállapitó itéletet oly felebbezés következtében vizsgál felül, mely nem egyedül semmiségi okra van alapitva.

24. § A védelem képviseletében eljáró egyetemi vagy jogakadémiai jogtanárokra a rendfentartás tekintetében ugyanazok a rendelkezések alkalmazandók, a melyeket a bünvádi perrendtartás a védőügyvédekre nézve tartalmaz.

A jogtanár által a védelem képviseletében elkövetett fegyelmi vétségek az ügyvédek fegyelmi biróságának hatáskörébe tartoznak. A fegyelmi eljárásra elsőfokban annak az ügyvédi kamarának fegyelmi birósága illetékes, melynek kerületében a fegyelmi vétség elkövetve volt. A fegyelmi vétség elévülésére és a fegyelmi eljárásra nézve az 1874:XXXIV. törvénycikk rendelkezései alkalmazandók.

A fegyelmi vétségek büntetése:

1. rosszalás;

2. pénzbirság száz koronától ezer koronáig;

3. eltiltás a védelem képviseletétől.

A védelem képviseletétől való eltiltás esetében az itélet, jogerőre emelkedése után, a vallás- és közoktatásügyi-ministerhez, valamint az összes hatóságok értesitése végett az igazságügyi ministerhez is felterjesztendő.

25. § A főtárgyalásnak a bünvádi perrendtartás 268. §-a alapján, illetőleg a főtárgyalásra való közvetlen idézésnek a 283. § alapján történt elrendelése a fegyelmi törvények szempontjából egyenlő hatályu a vád alá helyezéssel.

26. § A bünvádi uton jogerősen elitéltekről nyilvántartó lajstromot kell vezetni.

Ennek módozatait az igazságügyi és a belügyi ministerek rendelet utján állapitják meg.

27. § A bünvádi perrendtartás életbe lépésének napjától kezdve hatályukat vesztik a törvényeknek, rendeleteknek és szabályrendeleteknek mindazok a rendelkezései, valamint a szokásjognak mindazok a megállapitásai, melyek megegyeznek vagy ellenkeznek azokkal a szabályokkal, a melyeket a királyi biróságok hatáskörébe utasitott büntettek, vétségek és kihágások miatt meginditandó rendes bünvádi eljárásra vonatkozólag a bünvádi perrendtartás vagy az esküdtbiróságokról rendelkező, vagy a jelen törvény tartalmaznak.

Különösen hatályukat vesztik:

az 1848:XVIII. törvénycikk 17., 21,. 22., 23. és 29. §-ai;

az 1873:XXVII. törvénycikk 16. §-a;

az 1880:XXXVII törvénycikk 7. §-ának harmadik bekezdése, valamint 38., 39., 40., 44. és 45. §-ai;

az 1883:VI. törvénycikk.

Továbbá hatályukat vesztik:

az 1862. évi 9424. szám alatt közölt királyi leirat a m. kir. Curia kebelében alakitandó kegyelmi tanács tárgyában;

az 1867 márczius 17-éről 16. I. M. E. szám alatt a sajtóviszonyok tárgyában kiadott bel- és igazságügyi ministeri rendelet, továbbá az 1867 május 17-én 307. I. M. E., az 1867 julius hó 25-én ad 307. I. M. E. szám alatt kelt rendeletekben, valamint az ezeket módositó és pótló rendeletekben foglalt sajtóeljárási szabályok;

az országnak a királyhágón túl fekvő részeiben, valamint Fiume városában és kerületében az 1852 május 27-én kibocsátott sajtórendtartás, illetőleg az 1853 julius hó 29-én kibocsátott büntetőperrendtartás, az ehhez később kiadott rendeletek, továbbá az igazságügyi és belügyi ministereknek és 1871 május hó 14-éről 1498 I. M. E. sz. a. kelt három rendelete és 1872 április hó 22-éről 13.448. sz. a. kelt. rendelete;

a polgárosított magyar határőrvidéken az 1862 deczember 17-éről kibocsátott sajtószabályok;

az 1868 november 5-én 6400. I. M., 1873 november 8-án 35.042. I. M., 1874 május 9-én 1566. I. M. E. 1876 január 19-én 883. I. M. és 1879 deczember 19-én 34.461. I. M. sz. alatt kibocsátott rendeletekben foglalt rögtönbirósági szabályok;

végre az 1880 augusztus 15-éről 2265. I. M. E. sz. alatt a járásbirósági büntető eljárás tárgyában kibocsátott rendelet, stb.

28. § A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyi és belügyi ministerek bizatnak meg.

Egyszersmind felhatalmaztatnak, hogy a bünvádi perrendtartás életbelépése következtében szükséges rendeleteket és utasitásokat kibocsáthassák és hogy a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt kihágási ügyekben követendő eljárást is a törvényhozás további intézkedéseig rendelettel szabályozzák.

Továbbá felhatalmaztatik az igazságügyminister, hogy a birói ügyviteli szabályokban és a kir. ügyészség számára kiadott utasitásban a czélszerünek mutatkozó módositásokat és kiegészitéseket megtegye s az ügyészi utasitás keretében az ügyészségi megbizottak szolgálati viszonyait is szabályozza, végül, hogy a kereskedelmi biróságok hatáskörébe utalt vétségek eseteiben követendő eljárást ujból szabályozza.


  Vissza az oldal tetejére