1897. évi XXXV. törvénycikk indokolása

a m. kir. központi statisztikai hivatalról * 

A statisztikának az állami és társadalmi életben napról-napra növekedő fontosságánál fogva és a statisztikai hivatalra váró mind jelentékenyebb feladatok sikeres teljesithetése érdekében immár elodázhatatlannak mutatkozik „az országos statisztika szervezéséről” szóló 1874:XXV. törvénycikknek az e törvény meghozatala óta szerzett tapasztalatokhoz képest megfelelő módositása, illetőleg a statisztika ügyének egészen új törvénynyel való szabályozása.

Az 1874. évi statisztikai törvény meghozatala óta a statisztika terén minden irányban jelentékeny átalakulások történtek.

Lényegesen megváltoztak, jelentékenyen fokozódtak az igények, a czélok, a melyeket a statisztikához fűzünk. Abban az időben, a midőn a statisztika ügye nálunk első törvényes szabályozását nyerte, a statisztikai adatok rendszerint 2-3 évvel azon esztendő után tétettek közzé, a melyre az adatok vonatkoznak. Ma a statisztika közvetlen gyakorlati czélokat szolgál; megköveteljük, hogy segitségével úgyszólván a mindennapi igazgatás nyerjen támogatást és a mindennapi üzleti élet szerezhessen tájékoztatásokat. A statisztikai adatok jelentékeny része tehát havonkint állittatik össze és tétetik közzé, sőt egyes esetekben még a havonkénti feldolgozás és közlés sem elégiti ki a kormányzati és üzleti érdekeket. Vannak kimutatások, melyek félhavonkint készülnek, sőt vannak adatok, a melyek naponkint bocsáttatnak közzé.

Korábban a statisztika legtöbb ágában rendszerint megelégedtek bizonyos főbb, összefoglaló adatokkal, ma a legnagyobb következetességgel kell szem előtt tartanunk azt az elvet, - a melyet a statisztikai tudomány különben már akkor is vallott -, hogy, a statisztikai adatoknál a részletekben és pedig ugy a tárgy szerinti, mint a terület szerinti minél nagyobb részletezésben rejlik a tanulság.

De megváltozott a statisztikai adatgyüjtésnek módszere is. Akkor a statisztikai adatokat a közigazgatási és egyéb hatóságok legnagyobbrészt kész kimutatások alakjában szállitották be; ma az adatgyüjtés a statisztika legtöbb ágában a legnagyobb fokú közvetlenség elvére van fektetve, vagy a hol ez az elv még nincs is végrehajtva, annak életbeléptetése teljesen elő van készitve s már a legközelebbi időben várható. Az adatgyüjtési módszernek e megváltozásával függ össze, hogy a mig azelőtt a statisztikai hivatalnak legfeljebb egy-két ezer hatósággal és más adatszolgáltató féllel volt érintkezése, ma az állam és társadalom minden terére kiterjedőleg tizezrekre megy azon hatóságok, hivatalok, intézetek és egyéb adatszolgáltató felek száma, a melyekkel a statisztikai hivatal az adatgyüjtés czéljából közvetlen összeköttetésben áll.

A statisztikai adatok benső értéke is nagy változáson ment keresztül. A mig a statisztikai adatokat kész kimutatások alakjában és oly hatóságok terjesztették be, a melyek azok összeállitására sem igazi érzékkel és kedvvel, sem a szükséges szakképzettséggel nem birhatnak, ha e kimutatások alakilag helyeseknek látszottak is, azok tartalmi valódiságával szemben ugyszólván minden kritika lehetetlen volt, ha pedig alakilag hibásaknak találtattak, azok érdemleges kijavitásában nem lehetett bizni, mert a statisztikai hivatal ugyszólván a legcsekélyebb ellenőrzés lehetősége nélkül, teljesen az adatszolgáltatók jóindulatára, sokszor önkényére és legtöbbször teljes közönyére volt utalva. Ma ellenben minden adatgyüjtésnél az adatok megbizhatóságának ellenőrzése tekintetik a legfőbb elvnek, a melynek keresztülvitele most, a közvetlen adatszolgáltatás módszere mellett, tényleg lehetséges is.

Mindezen változásokból következett a statisztikai adatok iránti bizalom fokozódása és a statisztika iránti érdeklődésnek a legszélesebb körökben való elterjedése úgy, hogy ma már örvendetesen konstatálhatni, hogy nálunk a statisztika hasznossága és szükségessége a köztudatba ment át.

Igy aztán most már megérettnek tekinthető az az eszme is, a mely tulajdonképen már az 1874:XX. tc. megalkotóinak szeme előtt lebegett, hogy a statisztikai adatgyüjtések összes ágai, tehát azok az adatgyüjtések is, a melyek ez idő szerint még a különböző ministeriumokban történnek, vagy más hivatalok körébe vannak utalva, a mennyiben az illető ügyágak igazgatási érdekei megengedik, a statisztikai hivatalban egyesittessenek, mi által ismét további feladatok nyilnak meg a statisztikai hivatal előtt. Ezekhez fog járulni már a legközelebbi jövőben egy teljesen új tér, mely nálunk még egészen parlagon hever s melynek mívelésében más államok statisztikája is még a kezdet kezdeténél áll: a társadalmi kérdések statisztikája.

A czélokban, az eszközökben és eredményekben végbe ment nagy változások, mind e nagy átalakulások s ezekkel kapcsolatban az előtérbe nyomuló új feladatok szükségessé teszik, hogy az a törvényes alap is, a melyen a statisztikai hivatal működése jelenleg nyugszik, a változott viszonyokhoz, a megnövekedett feladatokhoz képest szintén megfelelő fejlesztést nyerjen s hogy a statisztikai hivatal mindazon biztositékokkal elláttassék, a melyek az adatgyüjtés és feldolgozás pontosságának, gyorsaságának és megbizhatóságának, egy szóval a statisztikai hivatal megnövekedett feladataihoz mért sikeres működésének feltételeit képezik.

E czél szem előtt tartásával készült a jelen törvényjavaslat, a melynek legfontosabb rendelkezései azokban a §-okban foglaltatnak tehát, a melyek az adatszolgáltatás megbizhatóságát és az adatgyüjtések akadálytalan foganatositását minden tekintetben biztositani hivatvák, úgymint: a 8. §, a mely az adatszolgáltatási kötelezettséget szabályozza s e kötelezettséget, mely eddig csak a különböző hatóságokra s a közérdekű intézetekre, testületekre és társulatokra volt kimondva, a magánosokra is kiterjeszti; - a 10., 12., 13. és 14. §-ok, a melyek az adatszolgáltatók felelősségét állapitják meg s a hamis adatbevallásokat és az adatok megtagadását, valamint az adatgyüjtések elleni izgatásokat kihágásoknak minősitik; továbbá a 11. §, a melyben az adatok megbizhatóságának előmozditása végett a statisztikai hivatal részére a minden irányú ellenőrzés biztosittatik; s végül a 9. §, a mely a nagy statisztikai felvételek sikeres végrehajtása érdekében a tanitókat kötelezi, hogy szükség esetén az adatgyüjtési munkálatokban számláló biztosok gyanánt működjenek közre.

A statisztikai adatszolgáltatási kötelezettség kiterjesztésével és szigoritásával kapcsolatban szükségesnek mutatkozott egyszersmind az egyéni szabadság védelméről s a statisztikai adatgyüjtésekkel, vagy egyes statisztikai adatokkal való visszaélések lehető megakadályozásáról is gondoskodni. Mint a törvényjavaslatnak ily irányú rendelkezései emlitendők a 8. § utolsó bekezdése, mely szerint a statisztikai hivatalnak valamely statisztikai adat beszolgáltatását elrendelő intézkedése ellen a kereskedelemügyi ministerhez felszólamlásnak van helye, - továbbá a 15. és 16. §-ok, a melyek megtiltják az egyéni statisztikai adatoknak adóztatási czélokra való felhasználását, valamint a statisztikai adatoknak egyénenkint vagyis más módon, mint tárgy vagy terület szerinti összefoglalásban való közrebocsátását s az egyesekre vonatkozó statisztikai adatoknak avagy az adatgyüjtés, feldolgozás vagy felülvizsgálat közben tudomásra jutott egyéb adatoknak illetéktelen kiszolgáltatását - a fegyelmi felelősség és kártéritési kötelezettség megállapitása mellett - 2 hónapig terjedhető elzárással, valamint 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágásnak minősitik.

A jelen törvényjavaslatban foglalt rendelkezéseknek egy harmadik összefüggő csoportját képezik azok a §-ok, a melyek a statisztikai hivatal jogi állására, illetőleg a kereskedelemügyi és a többi ministeriumokhoz való viszonyára (3. §), szervezetére, tiszti személyzetének minősitésére (6. és 7. §), továbbá a statisztikai hivatal sikeres működésének segédeszközét képező könyvtárra (4. §) vonatkoznak. E szakaszok is a statisztikai hivatal jelzett sajátos feladatait s az ezek megoldása czéljából kifejtett működéssel összefüggő különös szolgálati viszonyokat tartva szem előtt, annak biztositását czélozzák, hogy a statisztikai hivatal hivatását minél megfelelőbben teljesithesse.

A megjelölt három csoportban emlitett rendelkezések képezik a m. kir. központi statisztikai hivatalról szóló törvényjavaslatnak tulajdonképeni szerves alkatrészeit. Ezeknek általános jellemzése után áttérhetek az egyes szakaszok különös indokolására.

Mielőtt azonban ezt tenném, a törvényjavaslatnak még egy igen fontos, nagy horderejű újitásáról kell megemlékeznem, az 5. §-ban foglalt azon rendelkezéséről, mely szerint „a statisztikai évkönyvet az egyes ministeri tárczák ügykörét felölelő tartalommal és működésüket, valamint az igazgatásuk és felügyeletük alá tartozó ügyeket és közállapotokat ismertető jelentés kiséretében a ministerelnök évenkint, a költségvetés bemutatásával egyidejűleg, a törvényhozás elé terjeszti”. Ezen rendelkezésnek kiindulási pontjául annak tekintetbevétele szolgált, hogy a statisztikai évkönyv, mely már is az állami és társadalmi életnek majd minden ágazatára kiterjed, a statisztikai adatgyüjtéseknek tervbe vett további összpontositása esetén minden nehézség nélkül még jobban kibővithető és akképen tökéletesithető, hogy az valamennyi ministeri tárcza ügykörét illetőleg az általános érdekű statisztikai adatokat tartalmazza. Miután ez esetben a statisztikai évkönyv mindazon főbb statisztikai kimutatásokat helyettesithetni fogja, a melyeket eddig egyes ministerek külön-külön saját tárczájukra vonatkozólag állittattak össze és terjesztettek az országgyülés elé, szükségtelenné válik, hogy e külön statisztikai kimutatások továbbra is készüljenek, annyival is inkább, minthogy a különböző összeállitások között mutatkozni szokott eltérések általában a statisztikai adatok iránti bizalomnak csökkentésére szolgálnak. Az együttes és összefoglaló közlés ellenben annál inkább kivánatos, mivel ez esetben az országgyülés azokra a ministeriumokra vonatkozólag is nyer statisztikai kimutatásokat, a melyek eddig vagy egyáltalán nem, vagy csak hosszabb időközökben terjesztettek be jelentéseket s az a körülmény, hogy valamennyi ministeriumról egy helyen és egyöntetű elvek szerint szerkesztett kimutatások fognak rendelkezésre állani, lehetővé tevén a különböző ministeri tárczák ügykörébe eső statisztikai adatoknak egymással való összehasonlitását is, az összes kimutatásoknak becsét fokozni fogja.

Ekképen rendelkezésre állván a statisztikai anyag, a mely a ministeri jelentéseknek eddig is túlnyomó részét képezte, még csak azon szöveges jelentésről kell gondoskodni, a mely az egyes ministeriumok tevékenységének s az igazgatásuk és felügyeletük alá tartozó közállapotoknak (közbiztonsági viszonyok, közegészségi állapotok, aratási eredmények, közoktatás állapota, stb.) ismertetését tartalmazza.

Az állami és társadalmi élet egészére kiterjedő egyetemes jelentésről lévén szó, annak szerkesztésénél minden esetre legfőbb elv gyanánt lesz tekintendő, hogy az úgy a ministeriumok tevékenységének, valamint a különböző közállapotoknak ismertetésénél mindenütt csak a lényegesre és fontosra szoritkozzék, a mi mellett ha egyszersmind azon elv is következetesen szem előtt fog tartatni, hogy a jelentés minden helyén megfelelő utalások történjenek azokra a forrásokra, a melyekből az illető tárgyra vonatkozólag a további részletek merithetők: e jelentések a hozzájuk tartozó statisztikai évkönyvvel kapcsolatban, aránylag rövid terjedelmük daczára nemcsak azt a szolgálatot fogják teljesiteni, hogy az országgyülésnek állami, gazdasági életünk teljes, az egyes igazgatási ágak kölcsönhatását is feltüntető és a mellett könnyen áttekinthető képét fogják nyujtani a kormány működéséről s az összes közállapotokról de egyszersmind a legbecsesebb forrásművek lesznek államférfiaink, közgazdáink és mindazok kezében, a kik állami életünket és közállapotainkat, azok fejlődését az állami tevékenység, vagy a közviszonyok bármely terén tanulmányozni kivánják.

A statisztikai évkönyv és jelentés szerkesztésének részletes módozatait az összes ministeriumok megbizottjaiból e czélra alakitandó vegyes bizottság fogja kidolgozni, a mely bizottságnak lesz egyszersmind feladata a jelentés szerkesztésére nézve megállapitandó irányelvek megtartására s a különböző részek kellő egyöntetűségére ügyelni. E mellett azonban a ministeri felelősség elve, illetve az egyes ministereknek hatásköre a jelentés szerkesztése körül sértetlenül épségben fog maradni, a mennyiben a jelentésnek úgy az a része, a mely a ministeriumok működéséről szól s a melyet legczélszerűbben minden egyes ministeriumra vonatkozólag maga az illető ministerium készithet el, valamint az a része is, a mely a különböző ministeriumok igazgatása és gondozása alá tartozó közállapotokról számol be s a melyet, miután ez helyesen és tárgyilagosan szükségképen csakis statisztikai alapon történhetik, a statisztikai hivatal fog kidolgozni: mindenkor az illető érdekelt minister útbaigazitása, illetőleg elhatározása alapján fog az általános jelentésbe felvétetni.

Önként értendő továbbá az is, hogy a statisztikai évkönyvnek és a hozzá tartozó szöveges jelentésnek az országgyülés elé való terjesztésére vonatkozó ezen rendelkezés nem érinti az egyes ministereknek azt a jogát, hogy a saját tárczájukra vonatkozólag akár tárczájuk összes ügyeiről, akár egyes ügyágakról tüzetesebb jelentéseket terjeszszenek a törvényhozás elé, sőt ily tüzetesebb összefoglaló jelentések szerkesztése hosszabb időközökben, pl. 5 évenkint, kivánatos is.

Ezek után áttérve a törvényjavaslat részletes indokolására, mindenekelőtt annak cziméről kivánok megemlékezni.

A statisztikára vonatkozó, jelenleg érvényben levő törvény (1874:XXV.) czíme: az országos statisztika ügyének szervezéséről. Ebben az „országos” jelző nem egészen szabatos, minthogy a törvény a magyar korona egész területére kiterjed; a „szervezésről” szó most már felesleges, miután a statisztika ügye törvényileg szervezve van. Ennélfogva leghelyesebbnek láttam a statisztikára vonatkozó törvényjavaslatot azon hivatal czíméről nevezni, a melynek feladata a törvényjavaslatban foglaltakat megvalósitani. A mi pedig a statisztikai hivatal czímét illeti, már az 1874:XXV. tc. minden §-ában „központi” statisztikai hivatalt emlit s igy csak helytelen gyakorlatnak tekinthető, hogy költségvetésekben, valamint egyéb hivatalos és nem hivatalos használatban is az „országos” statisztikai hivatal kifejezés vált teljesen általánossá. E törvényjavaslat tehát a statisztikai hivatal czíme tekintetében tulajdonképen csak a jelenleg érvényben levő törvénynek gyakorlatból kiment rendelkezését állitja ismét helyre.

A törvényjavaslat 1. §-a lényegileg megfelel az 1874:XXV. tc. 1. és 2. §-ában foglalt rendelkezéseknek, szövegezés tekintetében a törvényjavaslat czíméhez képest módositva. Teljesen új azonban benne a nemzetközi adatok gyüjtésére való hivatkozás, a melyet a végből tartottam szükségesnek felvenni, hogy a törvényben a statisztikai hivatalnak e nembeli munkaköre is legalább érintve legyen.

A 2. § annak kijelentése után, hogy a m. kir. központi statisztikai hivatal hatásköre úgy az adatok gyüjtésére nézve, valamint azok feldolgozását és közzétételét illetőleg is kiterjed a magyar korona országainak egész területére, kivételt állapit meg azon statisztikai adatokat illetőleg, a melyeket a horvát-szlavon országos kormány gyüjtet és feldolgoztat és a központi közzététel czéljából rendelkezésre bocsát. Az 1874:XXV. tc. értelmében (l. e törvény 1. és 2. §-át egymással egybevetve) a központi statisztikai hivatal hatásköre, minden megszoritás nélkül Horvát-Szlavonországokra is kiterjed. Miután azonban 1875-ben a február 18-án szentesitett horvát autonom törvény alapján a társországokban is szerveztek statisztikai hivatalt, időközben azon eljárás vált gyakorlattá, hogy a mely adatokat a horvát statisztikai hivatal begyüjtött, feldolgozott és a központi közzététel czéljából rendelkezésre bocsátott, - a mennyiben gyüjtésük és feldolgozásuk az országos m. kir. statisztikai hivatalban elfogadott elvek szerint történt, azokat az utóbb emlitett statisztikai hivatal a kettős adatgyüjtés elkerülése czéljából már nem gyüjtette be. A jelen szakasz ezen tényleges gyakorlatot kivánja törvényesiteni, a mely úgy az állami közösségből származó érdekeknek sértetlen biztositása, valamint a statisztikai szakszerűség szempontjából és az autonom horvát kormányzat érdekei tekintetéből is megfelelőnek bizonyult.

A 3. § a m. kir. statisztikai hivatal viszonyát saját közvetlen felettes hatóságához és a többi ministeriumokhoz juttatja kifejezésre.

Annak kimondása, hogy a statisztikai hivatal szakműködésére nézve önálló hivatal azon alapelvből folyik, hogy a statisztika esetleges kormányi befolyástól menten, mindenkor lehetőleg tárgyilagosan tüntesse fel az ország közállapotait. Ennek törvényes biztositása a statisztikai adatok iránti bizalomnak egyik leglényegesebb feltétele s ezen elv nálunk a statisztikai hivatal megalapitásával egyidejű, a mennyiben az már az 1871-ben č Felsége legfelsőbb jóváhagyásával kibocsátott ügyviteli szabályzatban is ki van mondva, újabban pedig az 1894-ben újból készült és szintén č Felségének hozzájárulásával kiadott ügyviteli szabályzatban még szabatosabb kifejezést nyert. Önként értendő azonban, hogy az emlitett elv sem a kereskedelemügyi ministernek a m. kir. központi statisztikai hivatallal szemben, még annak szakműködése tekintetében is fennálló főfelügyeleti jogát egyáltalában nem érinti, sem akképen nem értelmezhető, mintha a statisztikai hivatal az adatgyüjtések tárgyának meghatározásában vagy a feldolgozás feladataiban a tárgy szerint illetékes ministerek kivánságaitól függetlenül járhatna el. Egyébiránt úgy a kereskedelemügyi ministernek főfelügyeleti joga, valamint az összes ministereknek a saját tárczájukat érdeklő ügyekben való megfelelő beavatkozási joguk a törvényjavaslatban kifejezetten is emlitve van, utóbbi az által, hogy a központi statisztikai hivatal ügyköre és ügyviteli szabályzata - mely a hivatalnak a ministeriumokhoz való viszonyát is szabályozni fogja - a ministertanács hozzájárulásával fog megállapittatni.

A 4. § szerint a m. kir. központi statisztikai hivatal nyilvános könyvtárt és térképgyüjteményt fog fentartani. Minden statisztikai hivatal sikeres működésének egyik elsőrendű segédeszközét képezi egy minél teljesebb és kellő rendben kezelt könyvtár, melyre nézve - ha már a könyvtár úgy is megvan - a nyilvánossági jellegnek megadása általános kulturális érdekek szempontjából kivánatos, különösen nálunk, tekintetbe véve azt, hogy a központi statisztikai hivatal az 1896:XX. tc. alapján a székes főváros budai oldalán fog állandó elhelyezést nyerni, a hol tudvalevőleg egyetlenegy nyilvános könyvtár sincsen. A nyilvános könyvtár fentartására egyébiránt a központi statisztikai hivatal kötelezve is van, minthogy a székes főváros a központi statisztikai hivatal épitkezéséhez szükséges telket épen a nyilvános könyvtárra tekintettel bocsátotta az állam rendelkezésére aránylag igen olcsó áron s egyszersmind kikötötte magának, hogy a könyvtár nyilvános jellegét az épületre telekkönyvileg bekebelezhesse.

Az 5. § a központi statisztikai hivatal kiadványairól szól. Háromféle kiadványt állapit meg, ugymint az évkönyveket, havi közleményeket és a többi statisztikai közleményeket, mely háromféle alakban való közzétételi módja az adatgyüjtések eredményeinek a tapasztalat szerint szükségesnek mutatkozik a statisztikához fűzött különböző czélok kielégithetése szempontjából.

Az 5. szakasz rendelkezik egyszersmind a statisztikai évkönyvnek s ezzel kapcsolatban a ministeriumok működéséről és a közállapotokról szerkesztendő jelentésnek a törvényhozás elé leendő terjesztéséről, mire nézve az általános indokolásban mondottakhoz e helyen még csak azt kell hozzátennem, hogy a szóban forgó évkönyv és jelentés - tekintettel arra, hogy a statisztikai ágak további központositása még hosszabb tanulmányozást igényel - első izben legjobb esetben csak az 1898. évre vonatkozólag lesz összeállitható s igy csak az 1899. évben az 1900. évi költségvetés bemutatása alkalmával lesz az országgyülés elé terjeszthető.

Ugyane szakasz utolsó bekezdése elrendeli, hogy a központi statisztikai hivatal összes kiadványai valamennyi törvényhatóságnak hivatalból megküldessenek. Ezen rendelkezésnek tulajdonképeni czélja az, hogy a statisztikai kiadványok minden törvényhatóság területén legalább egy-egy példányban, ha másutt nem, a törvényhatóság levéltárában, okvetlenül feltalálhatók legyenek. Előfordulhat ugyanis az az eset - s tapasztalás szerint tényleg már több izben elő is fordult - hogy a statisztikai kiadványokat az előfizetők váratlanul oly nagy számban rendelik meg, hogy elégséges készlet hiányában számos megrendelést vissza kell utasitani, a minek következtében némely törvényhatóságok területére egyetlenegy példány sem jutna, hacsak egy köteles példány, mely hivatalból küldendő meg, már előzetesen nem biztosittatnék valamennyi törvényhatóság részére.

A 6. § a központi statisztikai hivatal tisztviselő-személyzetétől megkivánt minősités tekintetében az 1883:I. tc. 3. §-ának rendelkezésével szemben kivételeket állapit meg, a melyek a statisztikai szolgálat különleges természete, egyetemes jellege s tudományos feladatköre által indokoltatnak.

A 7. § a statisztikai szakvizsgáról rendelkezik s az e tárgyban rendeleti uton kibocsátott szabályzatnak főelveit foglalja magában.

A 8. § első és harmadik bekezdése lényegében megegyezik az 1874:XXV. tc. 5. §-ával némi csekély iránybeli módositáson kivül, azzal a különbséggel, hogy a jelen törvényjavaslat az adatszolgáltatási kötelezettséget a magánszemélyekre is kifejezetten megállapitja, holott e kötelezettség az 1874:XXV. törvénycikk emlitett szakaszából csak közvetve folyt, a mennyiben a kormányközegek stb. nem felelhetnének meg azon kötelezettségüknek, hogy a statisztikai adatokat beszerezzék, ha a magánszemélyeknek jogukban állana azok bevallását vagy átszolgáltatását megtagadni.

Némi eltérés van továbbá az 1874:XXV. tc. 5. §-a és a jelen törvényjavaslat 8. §-a között abban a tekintetben is, hogy az 1874. évi törvényben a statisztikai adatok beszerzésére kötelezett hatóságok sorában a „katonai hatóságok” is emlittettek, a mely kifejezés a törvényjavaslatban mellőztetett. A hiány pótlására szolgál azonban a második bekezdésben foglalt új intézkedés, mely szerint „a véderőre vonatkozó azon statisztikai adatokat, a melyek a véderő érdekeinek szem előtt tartása mellett közzé tehetők, a honvédelmi minister bocsátja a központi statisztikai hivatal rendelkezésére.” E kivételes intézkedés egyébiránt csak alakilag tekinthető újnak, mert annak tartalma tulajdonképen megegyezik a véderő-statisztikában eddig is követett rendes gyakorlattal, a melynek fentartása a jövőben is kivánatosnak mutatkozik, törvényszakasz alakjában való biztositása pedig azért látszik szükségesnek, minthogy az úgynevezett közvetlen adatgyüjtés elve, a mely most már a statisztikai adatgyüjtések tekintetében mindinkább tért foglal, a véderő-statisztikai adatok összeállitásánál czélszerűen nem alkalmazható - egyrészt azért, mivel a katonai szolgálat körében fennálló s a legvégső következetességig szabályozott fölé- és alárendeltségi viszonynál fogva a katonai parancsnokságok utasitásokat mástól, mint előljáró parancsnokságtól el nem fogadhatnak, másrészt azért, mivel a véderőre vonatkozó némely statisztikai adatok közlése a honvédelem érdekeit veszélyeztetheti, annak megbirálására pedig, hogy melyek az ily természetű adatok, első sorban a honvédelmi minister illetékes, mint a ki a honvédelem érdekeinek megóvásáért felelős.

Az egyéni szabadság védelme szempontjából fontos ujitást foglal magában s közelebbi indokolásra nem szorul a 8. § utolsó bekezdése, mely szerint a központi statisztikai hivatalnak valamely statisztikai adat beszolgáltatását elrendelő intézkedése ellen a közléstől számitott 15 nap alatt felszólamlásnak van helye. E rendelkezés czélja a statisztikai hivatalnak netaláni túlbuzgóságból származó s esetleg az egyéni érdekekre sérelmes adatgyüjtési intézkedései ellen védelmet, illetőleg orvoslást nyujtani, mi mellett azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy a legnagyobb fokú biztositék a tekintetben, hogy a statisztikai adatgyüjtések a közszempontok által megszabott határokat túl ne lépjék, tulajdonképen abban rejlik, hogy minden statisztikai adatgyüjtés már természeténél fogva a legteljesebb nyilvánosság előtt történik s igy a közvéleménynek folytonos ellenőrzése alatt áll.

Gyakorlati szempontból a törvényjavaslatnak egyik legfontosabb szakasza gyanánt tekinthető a 9. §, a mely a tényleges alkalmazásban levő elemi iskolai férfitanitóknak a statisztikai felvételeknél való közreműködéséről szól. Nagyobb adatgyüjtések, pl. népszámlálások, vagy egyéb általános összeirások sikeres végrehajtása érdekében feltétlenül szükséges ugyanis, hogy legalább kis- és nagyközségekben, a hol egyéb intelligentia alig található, a tanitókra a törvény erejénél fogva biztosan lehessen számitani. A tanügyre ebből semmi veszély sem származik, minthogy - eltekintve az óvó- és tankötelesek évenkénti összeirásától, a mely különben is szorosan összefügg a tanitói hivatással - oly nagyobb statisztikai felvételek, melyeknél való közreműködés szükségeltetik, rendszerint csak hosszabb időközökben fordulnak elő s az adatgyüjtésnél való tényleges igénybevétel a törvényjavaslat szerint akkor is csak a vallás- és közoktatásügyi minister hozzájárulásával, illetőleg rendeletére történhetik.

A tanitók szempontjából jogilag e kötelezettség az állam és a tanitók közt fennálló sajátos viszony, illetőleg az állam részéről nyujtott különös kedvezmények (fizetési minimum meghatározása, illetményeiknek közadók módjára való behajtása, véderő-kötelezettség különös megállapitása, stb.) alapján indokolható, a melyek fejében t. i. az állam szintén megvárhatja, hogy a tanitók - a mennyiben a közérdek megkivánja - rendes tanitói hivatásuktól különböző más köztevékenységet is fejtsenek ki. Gyakorlatilag pedig e rendelkezés annál kevésbbé lehet sérelmes, minthogy a szóban forgó szakasz második bekezdésében kimondja, hogy mindazon iskolákban, illetőleg osztályokban, a melyekben működő tanitók statisztikai összeirásnál vannak elfoglalva, az előadások az összeirási napokon szünetelhetnek s igy az összeirási munkálatok tulajdonképen a rendes iskolai idő alatt végezhetők. Önként értendő továbbá az is, hogy az adatgyüjtéseknél való közreműködési kötelezettségnek megállapitása a díjazás kérdését egyáltalában nem érinti, illetőleg nem zárja ki azt, hogy a tanitók a statisztikai felvétel természetéhez, a munkálatok terjedelméhez s a rendelkezésre álló fedezet erejéhez képest a statisztikai működésükért esetleg valamely díjazásban részesüljenek.

A 9. § utolsó bekezdése biztositja a statisztikai adatgyüjtéseknél számláló biztosok gyanánt működő tanitóknak ebbeli tevékenységük alkalmával a hatósági közegeket megillető büntetőjogi védelmet, a mi sikeres működésüknek egyik feltétele. E védelem egyébiránt más számláló biztosok részére is megadatik, ezeknek azonban - netaláni visszaélések elkerülése végett - csak abban az esetben, ha ez megbizó-levelükben kifejezetten emlitve van és természetesen az adatszolgáltató közönségnek kellő tudomására van adva.

Horvát-Szlavonországokban a tanitóknak a statisztikai felvételeknél való közreműködéséről a bán rendeleti uton fog gondoskodni.

A 10. § az 1874:XXV. tc. 8. §-ának felel meg, azzal a kibővitéssel, hogy a felelősség az adatokat közvetlenül nyujtani köteles magánszemélyekre is megállapittatik, a mi egyébiránt az 1874:XXV. tc. 5. és 8. §-aiból is következtethető, s ennek folytán kiterjesztő magyarázat utján eddig is tényleg alkalmazásban volt.

A szabályszerű módon be nem szolgáltatott statisztikai adatok helyszini begyüjtése alkalmával felmerülő költségeknek minő módon való felszámitása és behajtása az 1874:XXV. törvénycikkben nincsen szabályozva, de az, a ma szokásos eljárás szerint is ugyanoly módon történt, a mint e törvényjavaslatban tervezve van.

A 11. § az adatszolgáltatás megbizhatóságának ellenőrzési módját szabályozza, kimondván, hogy a központi statisztikai hivatal a statisztikai adatokkal való összehasonlitás czéljából megtekintheti a hatóságoknál, úgyszintén a hatósági felügyelet alatt álló intézeteknél, testületeknél, egyleteknél és társulatoknál vezetett nyilvántartásokat, feljegyzéseket és ügykezelési iratokat, valamint a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknak s mindazon vállalatoknak üzleti könyveit, a melyeknek megvizsgálására valamely törvény értelmében a közigazgatási hatóságok jogositva vagy kötelezve vannak, a milyenek pl. a kézi zálogkölcsönüzletek (1881:XIV. tc. 10. §) és a részletügyletekkel foglalkozó vállalatok (1883:XXXI. tc. 12. §). A statisztikai adatszolgáltatás megbizhatósága érdekében az ellenőrzésnek legalább is az itt megjelölt keretben való alkalmazhatása okvetlenül szükséges, mert e nélkül sem az adatszolgáltató felelőssége (10. §), sem a hamis adatszolgáltatással szemben megállapitott büntető rendelkezés (12. §) gyakorlatilag nem érvényesithető. Az ellenőrzésnek a különböző nyilvántartásokkal, okmányokkal történő összehasonlitása utján való gyakorlása egyébiránt a statisztika egyéb ágaiban, különösen az árúforgalmi statisztikában már ez idő szerint is rendeletileg életbe van léptetve, úgy hogy a szóban forgó § ebből a szempontból a ma divó eljárásnak inkább csak általánositását és kétségtelen törvényes alapra fektetését czélozza. Viszont azonban a javaslat 15. és 16. §-aiban gondoskodás történt az adatszolgáltató közönség kellő megnyugtatásáról is, hogy a statisztikai, vagy adatgyüjtés, felülvizsgálás közben tudomásra jutott egyéb adatokkal az adatszolgáltatók kárára visszaélés ne történjék.

A 11. § második bekezdése egy a statisztikai adatszolgáltatás megbizhatóságának előmozditását czélzó igen fontos intézményről tesz emlitést: az állandó statisztikai kirendeltségekről, melyeknek az ország főbb pontjain való szervezése az eddig csupán az árúforgalmi statisztika érdekében Budapesten és Fiuméban létesitett kirendeltségek működése tekintetében szerzett tapasztalatok alapján indokoltnak mutatkozik.

A 12. § az előző szakaszokban körülirt statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségnek sanctióját foglalja magában. Ezért szükséges e rendelkezés, de egyuttal igazságos is, hogy az, a ki az államot hamis adatok szolgáltatásával szándékosan félrevezetni akarja, vagy a ki a statisztikai adatok bevallását egyáltalában megtagadja, miután ez által a statisztikai adatgyüjtéseknél kitűzött fontos állami és társadalmi czélokat veszélyezteti, megfelelő büntetésben részesüljön. Hasonló álláspontot foglalt el egyébiránt a törvényhozás a statisztikára vonatkozó két ujabb törvényünk meghozatalánál is, ugymint a mezőgazdasági statisztikai adatok összeirására vonatkozó 1895:VIII. és az árúforgalmi statisztikára vonatkozó 1881:XIII. tc. kiegészitéséről és némely határozmányainak módositásáról szóló 1895:XVIII. törvénycikkeknél. A jelen § tehát egy, a törvényhozásunk által már elfogadott elvnek általánositását tartalmazza.

A 13. § felvételét a nagyobb statisztikai adatgyüjtéseknél szerzett tapasztalatok indokolják, melyek szerint kivánatosnak mutatkozik, hogy nem csupán a hamis bevallások megakadályozásáról, hanem egyuttal a statisztikai adatgyüjtések elleni izgatás megfékezéséről is történjék törvényhozásilag gondoskodás. Erre szolgál ezen szakasz, a mely a cselekmény nagyobb horderejénél fogva, büntetés gyanánt nemcsak pénzbüntetést, hanem elzárást is állapit meg s egyszersmind a pénzbüntetés minimumát is megszabja.

A 14. § a 12. és 13. §-okban megállapitott kihágási ügyekben eljáró hatóságokat állapitja meg és pedig az első-, másod-, valamint a harmadfokon a rendes közigazgatási hatóságokra ruházva a biráskodás jogát, az 1880:XXXVII. törvénycikkben nyert felhatalmazás alapján kiadott belügyministeri rendeletben körülirt eljárás szerint.

Horvát-Szlavonországokban az ott hatályban levő eljárás szerint az ottani első- és másodfokú hatóságok határoznak s végső fokban pedig a bán fog dönteni, mely rendelkezés megfelel a statisztikai kihágások tekintetében eddig követett eljárásnak.

A 15. és 16. §-ok, mint a melyek az adatszolgáltató közönségnek az adatszolgáltatásból származható hátrányoktól való megvédését czélozzák, közelebbi indokolásra nem szorulnak, csak azt tartom megemlitendőnek, hogy a 16. §-ban megállapitott kihágási ügyekben - eltérőleg a 12. és 13. §-okban megjelölt kihágásoktól - a törvényjavaslat a biráskodást azért utalja a járásbirósághoz, minthogy e kihágást nagyobbára közigazgatási tisztviselők követhetik el s igy a gyakorlatban visszás helyzetek állhatnának be, ha az eljárás a közigazgatási útra bizatnék.

A 17. § azon törvények felsorolását tartalmazza, a melyek a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén hatályukat fogják veszteni. Ezek közé kellett sorozni a közegészségügyi törvénynek, továbbá a népiskolai közoktatásról és a középiskolákról szóló törvényeknek azon rendelkezéseit is, a melyek a közegészségügyi, illetőleg közoktatásügyi ministeri jelentéseknek az országgyülés elé terjesztéséről szólanak. A hatályon kivül helyeztetés e rendelkezésekre vonatkozólag természetesen csak azon időponttól foglalhat helyet, a midőn a jelen törvényjavaslat 5. §-ában emlitett évkönyv és összefoglaló jelentés első izben az országgyülés elé fog terjesztetni. Netaláni félreértések kizárása végett megemlittetnek még e §-ban az árúforgalmi statisztikára vonatkozó törvények, mint a melyek továbbra is érintetlenül maradnak.

A 18. § tartalmazza a végrehajtási záradékot, az 1874:XXV. tc. záradék §-ával összehasonlitva Horvát-Szlavonországokat illetőleg a statisztikai ügyek végrehajtása tekintetében fenforgó tényleges állapotnak megfelelő módositással.

Ezekben részletesen ismertetvén a törvényjavaslat összes §-ait, még azon rendelkezésekről kell röviden megemlékeznem, a melyek az 1874:XXV. törvénycikkben bent foglaltatnak, de a jelen törvényjavaslatba nem vétettek át. Ezek a statisztikai tanácsra és a törvényhatóságok statisztikai bizottmányaira vonatkozó §-ok. A mi az utóbbit, vagyis a törvényhatósági statisztikai bizottmányt illeti, ezt a tapasztalat teljesen életképtelen intézménynek mutatta, a mennyiben a statisztikai bizottmányok a legtöbb helyen meg sem alakultak, vagy rövid idő alatt megszüntek, a hol pedig még jelenleg is életben vannak, szintén nem fejtenek ki érdemleges működést.

Hasonlóképen szükségtelennek bizonyult a statisztikai tanács is jelen alakjában, vagyis mint állandóság jellegével biró intézmény. A tapasztalat ugyanis arra vezetett, hogy a statisztikai adatgyüjtések, reformok, új felvételek megbeszélése czéljából - a mi az országos statisztikai tanácsnak tulajdonképeni feladata volna - esetről-esetre alakitott tanácsok, a melyek a nélkül, hogy intézményi jelleggel birnának, tárgyukhoz képest mindenkor az érdekeltekből és hozzáértő szakemberekből hivhatók össze, a czélnak inkább megfelelnek. Innen van, hogy az országos statisztikai tanács, a melynek ügyviteli szabályzata értelmében havonkint kellene üléseznie, éveken keresztül nem hivatott össze, mi alatt úgynevezett ad hoc jellegű tanácskozások számos esetben tartattak.