1898. évi I. törvénycikk indokolása

a vám és bankügynek, valamint ezekkel összefüggő némely kérdésnek ideiglenes szabályozásáról * 

Általános indokolás

Az Ő Felsége többi királyságaival és országaival jellenleg fennálló vám- és kereskedelmi szövetség, valamint az osztrák-magyar bank szabadalmára s a bankot cselekvőleg illető, eredetileg 80 millió forintot tevő államadósságra vonatkozó egyezmények hatálya a folyó év végével megszünik.

Tekintve, hogy a most emlitett ügyeknek ujabb 10 évre szándékolt rendezése iránti egyezmények idejében előterjeszthetők nem voltak, a kormány ezen, valamint egyéb, Ő Felsége többi királyságaival és országaival rendezendő ügyeknek is egy évre szándékolt ideiglenes rendezését azzal a törvényjavaslattal kivánta elérni, melyet az 1878. évi XIX. tc. hatályának a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fennálló vám- és kereskedelmi szövetségnek, az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbitásáról s az utóbbival összefüggő ügyek ideiglenes rendezéséről folyó évi október hó 12-én 250. nyomtatványszám alatt benyujtani szerencsém volt s melyet azóta a magyar országgyülésnek mindkét háza el is fogadott.

A szóban levő ügyeknek e törvényjavaslatban tervezett módon való ideiglenes rendezése azon a feltevésen alapult, hogy Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban is alkotmányos uton megfelelő azonos határozatok fognak törvényerőre emelkedni.

E feltevés azonban eddig nem következett be, sőt kétséges, hogy Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban az ott fenforgó parlamentaris viszonyok között megfelelő törvény kellő időben létre fog-e jöhetni.

Ily körülmények között a magyar kormánynak szem előtt tartva az 1867:XII. tc. 98. §-ának rendelkezését, mely szerint, ha és a mennyiben az idézett törvény 58-67. §-aiban elősorolt tárgyak fölött az egyezkedés Ő Felsége többi királyságai- és országaival nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja, kötelessége arról gondoskodni, hogy Magyarország törvényhozása a többször idézett ügyek iránt önállólag intézkedhessék.

Az idő rövidsége az év végéig nem engedi, hogy mindezen ügyek rendezése iránt most végleges intézkedések hozassanak javaslatba, melyeknek előkészitése természetszerűleg hoszszabb időt venne igénybe, nem is emlitve, hogy ha előterjeszthetők volnának is a végleges javaslatok, az országgyülésnek nem volna meg már a szükséges ideje arra, hogy az előterjesztett javaslatok felett határozhasson, valamint arra sem volna idő, hogy a törvényhozásilag elhatározandó intézkedések az év végéig valósággal végre is hajtathassanak s életbe léptettessenek.

Minthogy pedig a legfontosabb és életbevágóbb állami és közgazdasági érdekek feláldozása nélkül gyakorlatilag az sem lehető, hogy a jelen év lejártával a szóban levő ügyek rendezetlenül hagyassanak, - nincs más lehető mód, mint a jelenlegi állapotot ideiglenesen legfeljebb egy évre még fentartani.

Azonban a jelenlegi állapotnak ideiglenes fentartása iránt is Magyarország az 1867:XII. tc. 68. §-ában fentartott joga alapján egyoldalú törvényhozási rendelkezés utján önállólag intézkednék.

Természetes, hogy a jelenlegi állapotnak ideiglenes fentartása is csak úgy lehető, ha a jelenlegi állapot és a viszonosság Ő Felsége többi királyságaiban és országaiban is tényleg fentartatik, de hogy ez milyen rendelkezések alapján történik: az ama királyságoknak és országoknak teljesen belügyét képezi, melyhez Magyarországnak, mely maga részéről az önálló intézkedés jogát veszi igénybe, beleavatkozási joga nincsen, de ez Magyarországot jogilag nem is érdekelheti.

Minthogy a jelenleg érvényben levő vám- és kereskedelmi szövetség hatálya a folyó év végével lejár, mindenekelőtt azon ügyek jövő kezeléséről kell intézkedni, melyek a vám- és kereskedelmi szövetség tárgyát képezték. Ezzel kapcsolatban intézkedni kell az iránt is, hogy a közös vámjövedék tiszta jövedelme, mely a határvámjövedéki visszatéritések, valamint a határvámjövedéki biztositékok visszafizetései, nemkülönben a vámkezelési átalányok levonása után fenmarad, a monarchia két állama közös ügyei költségeinek fedezésére fordittassék; végre intézkedni kell a bankügyről s azzal összefüggő kérdésekről.

Ezen ügyeknek ideiglenes rendezését, illetőleg ezekre nézve ideiglenesen a jelen állapotnak fentartását kivánja a kormány az előterjesztett törvényjavaslattal biztositani.

E törvényjavaslat bevezetésében ki van mondva, hogy Magyarország a kérdésben levő ügyekre nézve az 1867:XII. tc. 68. §-ában fentartott önrendelkezési jogánál fogva intézkedik.

Az 1. § 1. és 2-ik pontja, a nélkül, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség forma szerint megujittatnék, rendelkezik a mostani vám- és kereskedelmi szövetség határozmányainak ideiglenes vagyis az 1898. év végéig fentartásáról és a vámjövedék tiszta feleslegeinek a közös költségek fedezésére való forditásáról.

Az 1. § 3-ik pontja intézkedik az osztrák-magyar bank szabadalmának szintén az 1898. év végéig leendő ideiglenes fentartásáról és a bankot cselekvőleg illető 80 millió forintnyi adósságról.

A 2. § a pénzügyminister számára szükséges felhatalmazást tartalmazza, hogy az osztrák-magyar bankkal a szabadalom ideiglenes meghosszabbitása iránti egyezményt megköthesse.

A 3. § rendelkezik arra az esetre, ha az 1898. év vége előtt a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között az itt szóban levő ügyekre nézve az 1867. évi XII. tc. értelmében és az abban meghatározott módon egyezmények köttetnének, kimondván, hogy ebben az esetben a jelen törvény hatálya 1898. vége előtt is megszünnék.

De szükséges gondoskodni arra az eshetőségre is, ha az emlitett egyezmények nem jönnének létre. Ebben az esetben, tekintve azt, hogy a szóban levő gazdasági ügyekre nézve az ideiglenesség s ebből származó bizonytalanság a közügy és a gazdasági érdekek legérzékenyebb kárositása nélkül hosszabb ideig fenn nem tartható, sőt a viszonyok végleges rendezésének huzamosabb ideig függőben maradása a monarchia tekintélyére és hatalmi állására is hátrányos visszahatással volna, - elő fogna állani annak szüksége, hogy Magyarország az 1867:XII. tc. 58-67. §-aiban emlitett ügyekre nézve ezen törvénycikk 68. §-a alapján, valamint a bankügyre nézve is véglegesen rendelkezzék. Minthogy pedig az erre vonatkozó intézkedések előkészitése, törvényhozásilag megállapitása és életbeléptetése szükségképen hosszabb időt venne igénybe, a jelen törvényjavaslat 3. §-ának harmadik bekezdésében utasittatik a kormány, hogy ha a kérdéses egyezmények legkésőbben 1898. évi május 1-éig elő nem terjesztetnének, a szóban levő ügyeknek az 1867:XII. tc. 68. §-a alapján való végleges szabályozása iránti javaslatait terjeszsze elő, még pedig oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898. évi deczember 31-éig törvényerőre legyen emelhető.

A 3. § negyedik bekezdésében az az eshetőség van szemügyre véve, ha az 1898. év letelte előtt is bármi oknál fogva Ausztriában a jelenlegi állapot változást szenvedne, vagy a viszonosság fenn nem tartatnék. Ebben az esetben a kormány utasitva volna az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesitésére vonatkozó javaslatait haladék nélkül az országgyülés elé terjeszteni, s mivel megtörténhetik, hogy ebben az esetben azonnal kell intézkedni, a kormány felhatalmaztatnék, hogy a szükséges intézkedéseket a törvényhozás elhatározásáig rendeleti uton léptethesse életbe.