1898. évi XXI. törvénycikk

a nyilvános betegápolás költségeinek fedezéséről * 

1. § A nyilvános betegápolási költségek terhének egyenletes megosztása végett „országos betegápolási alap” létesittetik.

2. § Az országos betegápolási alap a folyó (t. i. a költségvetési) évben közigazgatásilag előirt egyenes államadók (földadó, házadó, keresetadó, nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója, bányaadó, végre a tőkék kamatai és járadékok után járó tőkekamat- és járadékadó) alapján kivetett országos betegápolási pótadóból létesittetik.

Az ideiglenes házadómentesség nem mentesit a betegápolási pótadó viselése alól. Az országos betegápolási pótadó az emlitett egyenes államadók 3%-át meg nem haladhatja.

Az országos betegápolási pótadó tényleges % nagyságát évről-évre a belügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg az állami költségvetésben hozza javaslatba.

A belügyminister az országos betegápolási alap állapotáról az országgyülésnek, az állami költségvetés bemutatásakor, évenként jelentést tesz.

Az országos betegápolási pótadó kivetése, esedékessége és behajtása, valamint az esedékes részletek után járó késedelmi kamatok tekintetében az egyenes államadókra nézve fennálló szabályok irányadók; úgy a kivetés, mint a behajtás az illető egyenes államadókkal egyidejüleg és együttesen történik.

3. § Az országos betegápolási alap fedezi:

a) a bel- és külföldi kórházakban és gyógyintézetekben gyógykezelt magyar állampolgárok után felmerült azokat az ápolási és szállitási költségeket, melyek a jelen törvény 4-7. és 9. §-ai alapján valamely elismert jellegü betegsegélyző pénztárral vagy társládával, cselédtartó gazdával, az ápolttal vagy hozzátartozóival, és az államkincstárral szemben nem érvényesithetők.

b) a hatóságilag igazolt szegények részére hatósági orvos, valamint a belügyministertől e részben felhatalmazott magánorvos által a belügyministeri utasitás szerint rendelt gyógyszerek, továbbá a szükséges gyógyászati segédeszközök (szemüveg, mankó, sérvkötő stb.) költségeit;

c) a cholera és pestis kivételével a hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés és ezen betegségek terjedésének meggátlására szolgáló állandó intézmények, mint fertőtlenitő intézetek költségeinek felerészét;

d) a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánitott gyermekek után 7 éves korukig felmerülő gondozási, ápolási és nevelési költségeket;

e) a kórházakban szülő nőknek és szülötteiknek ápolási költségeit.

4. § A betegsegélyző pénztári és társláda-tagoknak kórházi és gyógyintézeti ápolási költségeit, - beszámitva azt az időt, a melyre nézve az ápolt már segélyben részesült - legfeljebb 20 hét tartamáig, valamint ugyanezek szállitási költségeit a betegsegélyző vagy társláda-pénztár fizeti; feltéve, hogy a pénztár vagy társláda a kórházi ápoláshoz beleegyezését adta, a mennyiben a pénztár a kórházban való gyógyitásba utólag sem egyezik be, a kórházi és gyógykezelési költségeket legfölebb 30 nap tartamáig a pénztár köteles megtériteni.

A betegsegélyző pénztári vagy társláda-tagoknak sürgős szükség esetén, a betegsegélyző pénztár vagy társláda előzetes engedélye nélkül, kórházba való kivételes felvételénél követendő eljárást a jelen törvény 14. §-a alapján kibocsátandó rendeletek szabályozzák.

5. § A szolgálati idő alatt megbetegedett cselédnek kórházi és gyógyintézeti ápolási, valamint szállitási költségeit a gazda fizeti:

a) ha a megbetegedés legalább 15 napi tényleges szolgálat után a cseléd és gazda hibáján kivül következett be, 30 napig;

b) ha pedig a megbetegedés bármily tartamu tényleges szolgálat után a gazda hibájából történt, a cseléd teljes felgyógyulásáig.

6. § Kórházi és gyógyintézeti ápolási, valamint szállitási költségeiket önmaguk fizetik:

a) a kik a betegsegélyző pénztárnak vagy társládának nem tagjai, vagy megbetegedésük idején mint cselédek egyáltalán vagy 15 napig még szolgálatban nem állottak;

b) a betegsegélyző pénztári vagy társláda-tagok és a cselédek, a mennyiben az ápolási költségek egészben vagy részben a betegsegélyző pénztárat, társládát, vagy a cselédtartó gazdát nem terhelik.

7. § A 6. §-ban emlitett fizetésköteles ápoltak szegénysége esetén az ápolási és szállitási költségeket, - a bujakórban és szemcsés köthártyalobban (trachoma) szenvedő szegény ápoltak után felmerült költségek kivételével, - a következő hozzátartozók viselik:

a) a szülők és nagyszülők gyermekeikért és unokáikért;

b) a gyermekek és unokák szüleikért és nagyszüleikért;

c) a házastársak egymásért.

A hozzátartozóknak az ápoltak elleni visszkereseti joga fenmarad.

8. § Az illetőségi község mindazon esetekben, midőn ugy az illető maga, mint az érette az előző szakasz értelmében fizetni köteles hozzátartozói szegények és a törvény 4-7. §-ai nem alkalmazhatók, köteles:

a) a kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő vagy arra nem minősitett betegekről gondoskodni;

b) a kórházakból és gyógyintézetekből elbocsátott gyógyithatlan betegek és gyógyithatlanoknak nyilvánitott, de nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan hülyék, siketnémák, vakok, nyomorékok eltartásáról, végül a talált, valamint a hatóságilag elhagyottaknak nyilvánitott gyermekek ápolásáról, eltartásáról és neveléséről 7 éves korukon túl gondoskodni;

c) a cholera és pestis kivételével a hevenyfertőző betegségek ellen való védekezés költségeinek felerészét viselni; továbbá a hevenyfertőző betegségek elleni védekezéshez természetben teljesithető szolgálmányokat előállitani.

9. § Az államkincstár fizeti:

a) a kórházakban és gyógyintézetekben, vagy hatósági megbizásból házilag gyógykezelt, bujakórban vagy szemcsés köthártyalobban (trachoma) szenvedő szegények ápolási és esetleges szállitási költségeit;

b) az elme-gyógyintézetekben, kórházakban és gyógyintézetekben, vagy hatósági megbizásból házilag kezelt szegény elmebetegek ápolási és szállitási költségeit, a mennyiben ezeknek fizetésképes hozzátartozóik nincsenek;

c) a hontalanok ápolási és szállitási költségeit, valamint a külföldiek után felmerült azokat az ápolási és szállitási költségeket, melyek az államegyezmények vagy a viszonosságon alapuló gyakorlat szerint a külállamokkal szemben nem érvényesithetők;

d) a cholera és pestis ellen való védekezés költségeit;

e) az országos betegápolási alap esetleges hiányát;

f) az egyetemi kórodákon és az országos bábaképezdékben gyógykezelt szegény betegek ápolási és szállitási költségeit.

Az a) és b) pont alatt felsorolt esetekben az ott emlitett költségeket akkor is az államkincstár fizeti, ha az illető ápolt valamely elismert jellegü betegsegélyző pénztár, társláda vagy betegsegélyző egyesület tagja, illetőleg ha megbetegedése idején mint cseléd szolgálatban állott.

10. § Szegény elmebetegek az államkincstár költségére csak belügyministeri engedélylyel helyezhetők el.

11. § Azok az alapok és alapitványok, melyek a jelen törvényben emlitett czélok valamelyikének szolgálatára rendelvék, ezt a rendeltetésüket jövőre is megtartják.

12. § Magyar állampolgároknak a külföldi és külföldieknek a hazai kórházakban és gyógyintézetekben kölcsönösen ápolása, a meghaltaknak eltemetése, valamint a felmerült költségek megtéritése körül követendő eljárás az államegyezmények (szerződések) vagy viszonosságon alapuló gyakorlat által szabályoztatik.

13. § A nyilvános betegápolás költségeinek viselése körül, a jelen törvény 2. §-ának utolsó bekezdése és 3-9. §-ai alapján, valamint a magánosokat terhelő nyilvános betegápolási költségek behajtása körül (14. § 6. pont) felmerülő vitás kérdéseket az eljárásra illetékes közigazgatási hatóság, felebbezési uton pedig a közigazgatási bizottság dönti el; melynek határozata vagy intézkedése ellen a közigazgatási birósághoz panasznak van helye.

14. § A belügyminister felhatalmaztatik, hogy:

1. a betegeknek nyilvános jellegü kórházakba és gyógyintézetekbe való szállitása, felvétele, azokban tartása, az ápolási költségek megállapitása, nyilvántartása, érvényesitése, elszámolása körül követendő eljárást;

2. a magánkórházak és gyógyintézetek által az országos betegápolási alappal és az államkincstárral szemben a szegény betegek ápolási dijainak megtéritése tekintetében emelhető igények feltételeit;

3. a szegény betegek részére az országos alap terhére kiszolgáltatandó gyógyszerek rendelésének módját;

4. a lelencz-intézetek felett, valamint az országos alap terhére ápolt gyermekekre vonatkozólag gyakorlandó állami felügyelet módját;

5. a községek által a 8. § a) és b) pontjai szerint gyakorlandó közsegélyezés módját és mérvét;

6. a magánosokat terhelő nyilvános betegápolási költségek behajtásának módját a közadók kezeléséről szóló törvény (1883:XLIV. tc.) rendelkezéseinek lehető figyelembevételével;

7. a külföldiek után felmerült és a külállamokkal szemben érvényesithető ápolási és szállitási költségek kifizetésének módját,

- rendeleti uton szabályozza és a rendeleteken idővel szükséges módositásokat foganatosithassa.

A jelen szakasz 1. pontja értelmében megállapitandó ápolási dijnak födöznie kell - a 11. §-ban foglalt rendelkezés érintetlen hagyásával - az intézet összes igazgatási és föntartási kiadásait, beleértve az intézet berendezésének és fölszerelésének elhasználását is. Mennyiben számitható be ujonnan létesitendő nyilvános jellegü kórházak és gyógyintézetek ápolási költségeibe a beruházott tőke kamata és törlesztési részlete: azt a belügyminister a kórházat vagy gyógyintézetet létesitő hatósággal (község, vármegye stb.) egytértőleg esetről-esetre állapitja meg.

A rendeleteknek a betegsegélyező pénztárakkal, társládákkal, pénztári és társláda-tagokkal szemben követendő eljárásra vonatkozó része a kereskedelemügyi, illetőleg pénzügyi ministerrel egyetértőleg állapitandó meg.

15. § A vármegyei és városi törvényhatóságok a kórházakkal és gyógyintézetekkel szemben 1898. évi deczember 31-ig fennálló, egyáltalán az 1875:III. törvénycikken alapuló tartozásaikat jelen törvény életbeléptétől számitott egy év alatt kiegyenliteni kötelesek.

A törvényhatósági betegápolási alapoknak - a követelések behajtása és a kötelezettségek kiegyenlitése után fenmaradó - feleslege az illető törvényhatóság tulajdona marad és kórházi vagy elmegyógyintézeti czélokra forditandó.

A törvényhatóságok által betegápolási alapjaik terhére felállitott közegészségügyi intézmények létesitéséből és fentartásából származó kiadásokat, - a mennyiben azok ez intézmények és alapok, valamint az e czélra szolgáló egyéb alapok és alapitványok folyó jövedelmeiben jelen törvény életbelépte után fedezetet nem találnak, - az országos betegápolási alap fedezi.

Azoknak a törvényhatóságoknak, melyek betegápolási alapjuk tetemesebb tartozásait saját erejükből kiegyenliteni nem képesek, a belügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg, - az e czélból törvényhozásilag megállapitandó összeg erejéig, - az állampénztárból hosszabb lejáratu törlesztéses kölcsönt nyujthat.

A bel- és pénzügyministerek felhatalmaztatnak, hogy a törvényhatósági betegápolási alapok felszámolásának és a kölcsönnyujtásnak részleteit rendeleti uton szabályozhassák.

16. § Az 1875:III. tc. és a jelen törvény rendelkezéseivel ellentétes minden törvény és szabály jelen törvény életbelépésével hatályát veszti.

17. § A Horvát-Szlavonországokban gyógykezelt magyarországi, valamint a Magyarországon gyógykezelt Horvát-Szlavonországban községi illetőséggel biró egyének szállitása, ápolása és a felmerült költégek megtéritése tekintetében a teljes viszonosságon alapuló szabályok irányadók.

18. § Fiume városát és kerületét illetőleg felhatalmaztatik a ministerium, hogy a jelen törvényt az ottani viszonyoknak megfelelő módositással külön léptesse hatályba.

19. § A jelen törvény 1899. évi január hó 1-én lép életbe. Végrehajtásával a belügyi, kereskedelemügyi és pénzügyi ministerek bizatnak meg.