1899. évi XXV. törvénycikk

az állami italmérési jövedékről * 

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. § Bornak, bormustnak, gyümölcsbornak, sörnek és égetett szeszes italoknak kimérése és kis mértékben való elárusitása, valamint az égetett szeszes italoknak nagyban való eladása fölött kizárólag az állam rendelkezik. Égetett szeszes italok alatt szeszes italok előállitására alkalmas égetett szeszes folyadékok is értendők.

A fent körvonalazott kizárólagos rendelkezési jog folytán az emlitett szeszes italokat csak az mérheti ki és kis mértékben csak az árusithatja el, továbbá égetett szeszes italoknak nagyban való eladásával csak az foglalkozhatik, a ki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyer. A kimérés vagy korlátlan, vagy korlátolt.

Korlátlan kimérés alatt a szeszes italoknak ülő vagy álló vendégek részére, az üzleti helyiségben vagy azon kivül való fogyasztásra, akár nyilt akár zárt edényekben kicsiben való iparszerü kiszolgáltatásra értetik.

A kimérés korlátolt nemei:

a) a poharazás, vagyis a szesz és abból készült közönséges pálinka, továbbá a sör kizárásával, egyéb szeszes italoknak az üzleti helyiségben való fogyasztásra legfeljebb egy deciliteres poharakban való kiszolgáltatása;

b) az utczára való kimérés, vagyis a szesz és abból készült közönséges pálinka, továbbá a sör kizárásával, egyéb szeszes italoknak az üzleten kivül történő fogyasztásra, nyilt edényekben kicsiben való kiszolgáltatása és

c) palaczkbor és palaczksör kimérés, vagyis bornak és sörnek az üzleti helyiségben való fogyasztásra zárt palaczkokban történő kiszolgáltatása.

Kis mértékben való elárusitás alatt szeszes italoknak csakis zárt edényekben, az üzleti helyiségeken kivül történő fogyasztásra, kicsiben való iparszerü eladása értetik.

Kimérés és kis mértékben való elárusitás alatt bornak, bormustnak és gyümölcsbornak 50, sörnek 25, szesznek és abból készült közönséges pálinkának 100 és egyéb égetett szeszes italoknak 25 literen alóli mennyiségekben való kiszolgáltatása, illetve elárusitása értendő.

Szeszes italoknak nagyban való eladása alatt az ily italoknak a fentebb megállapitott mértéken felüli mennyiségekben való iparszerü eladása értetik.

2. § Minden kimérő és kis mértékben elárusitó az engedély után az államkincstárnak állandó összegben megállapitandó évi (italmérési) illetéket tartozik fizetni.

II. FEJEZET

Az engedélyről

3. § Szeszes italoknak kimérésére, vagy kis mértékben való elárusitására, valamint égetett szeszes italoknak nagyban való eladására engedély csak oly egyéneknek adható, a kik teljesen megbizhatók és magyar állampolgárok.

Nem adható engedély:

1. azoknak, a kik bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség, továbbá mesterséges bor előállitása vagy forgalomba hozatala, valamint súlyosabb jövedéki kihágás miatt jogerősen elitéltettek, hacsak a büntetés kiállását, elévülését vagy elengedését követő öt év alatt teljesen kifogástalan erkölcsi magaviseletet nem tanusitottak,

2. azoknak, a kik ellen oly tények merülnek fel, a melyekből arra lehet következtetni, hogy az engedélyt tiltott játék, orgazdaság, erkölcstelenség vagy uzsora terjesztésére fogják fölhasználni.

Állami, törvényhatósági és községi alkalmazottak, továbbá lelkészek és tanitók, valamint ezek nejei és kiskoru gyermekei, nemkülönben gyakorló szülésznők részére sem korlátlan vagy korlátolt kimérésre, sem kis mértékben való elárusitásra szóló engedély nem adható.

Nem teljes koruak, valamint gondnokság alatt álló egyének törvényes képviselőjük kérésére csak a gyámhatóság beleegyezésével és csak az alatt a feltétel alatt nyerhetnek engedélyt, ha oly üzletvezetőt állitanak, a ki azoknak a feltételeknek, a melyek a fentiek szerint az engedélyes személyét illetőleg megkivántatnak, szintén megfelel.

Jogi személyek szintén ily üzletvezető állitására kötelezvék.

Az üzletvezető állitására nem kötelezett engedélyes az üzletet saját személyében és saját felelősségére tartozik vezetni, kivévén, ha az üzlet személyes vezetésében el nem háritható akadály által gátolva van, a midőn ez akadályoztatás tartamára a pénzügyi hatóság üzletvezető alkalmazását is megengedheti.

Az üzletvezető a törvények és a törvényes szabályok betartásáért felelős és viseli az előforduló szabályellenességekért vagy kihágásért kirovandó büntetést.

Hajókon és vasutakon, valamint a vasutak állomásépületeiben levő vendéglőkben, nemkülönben katonai laktanyákban, várerődökben és gyakorlóhelyeken gyakorolható italmérésre vagy italelárusitásra engedélyt, ha a fenti feltételeknek meg is felelnek, csak azok nyerhetnek, a kiket a hajózási vagy vasuti vállalat, illetőleg katonai parancsnokság e végre kijelöl.

4. § A szeszes italok kimérésére vagy kis mértékben való elárusitására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedély rendszerint csak meghatározott helyiségre, illetőleg alkalomra adható.

Korlátlan kimérés templomoktól, iskoláktól, kórházaktól, közhivataloktól lehetőleg távol és oly helyiségekben engedélyezhető csak, a melyeknek fekvése, épitésmódja, berendezése a közegészség követelményeinek megfelel és a rendőri felügyeletet meg nem neheziti, sőt egyet utczákról vagy terekről a korlátlan kimérési üzletek teljesen ki is zárhatók. Az iránt, hogy a fentemlitett középületektől a korlátlan kimérési üzletek milyen távolságban lehetnek, valamint az iránt, hogy mely utczákról és terekről zárhatók ki teljesen az ilyen üzletek, a belügyminister, illetve a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja által a pénzügyminister előzetes meghallgatása mellett jóváhagyandó törvényhatósági szabályrendeletek alkotandók.

Budapest székesfőváros adóvonallal körülzárt területén szeszes italok korlátlan vagy korlátolt kimérésére meghatározott üzleti helyiség megjelölése nélkül is adható engedély oly egyéneknek, a kik a jelen törvény 3. § szerint engedélyben részesithetők. Az ilyen helyiség megjelölése nélkül adott engedélyek tulajdonosai azonban kötelesek a kimérés megkezdése előtt a kimérésre szolgáló helyiséget az engedélybe való bevezetés végett a pénzügyigazgatóságnál, a helyiség jóváhagyása végett pedig a budapesti államrendőrségnél bejelenteni, a mely utóbbi hatóság a helyiség ellen csak akkor tehet kifogást, és engedélyest az üzletnek és más megfelelő helyiségbe való áthelyezésére csak akkor hivhatja fel, ha e helyiség a jelen § második bekezdésében előirt feltételeknek meg nem felel. A budapesti államrendőrség ily irányu felhivása ellen a fél a felhivás vételét követő 15 nap alatt a belügyministerhez felebbezhet.

Ha valamely kimérési üzletnek más helyiségbe való áthelyezése közrendészeti, közegészségügyi tekintetekből vagy más közérdekből szükségesnek mutatkozik, a pénzügyigazgatóság jogositva van az engedélyest az üzletnek a helyi viszonyok szerint kitüzendő záros határidő alatt más alkalmas helyiségbe leendő áthelyezésére felhivni. Engedélyes az ily felhivás ellen, a felhivás kézhezvételét követő 15 nap alatt a pénzügyministerhez birtokon belül felebbezéssel élhet.

5. § Kereskedésekben és szatócsüzletekben csak a szeszes italok kis mértékben való elárusitása, továbbá a szesz és abból készült közönséges pálinka kizárásával, csakis egyéb égetett szeszes italoknak álló vendégek részére való poharazása és utczára való kimérése gyakorolható.

Oly helyeken, a hol korlátlan kimérés (korcsma-üzlet) tényleg nincsen, kereskedőknek és szatócsoknak kivételesen szesznek és abból készült közönséges pálinkának álló vendégek részére való poharazása és utczára való kimérése is megengedhető, de csakis a korlátlan kimérési üzletek megállapitott számán belül.

Az ilyen üzletek a korlátlan kimérési üzletekre megállapitott engedélyilleték alá esnek.

6. § Czukrászdákban, kávéházakban s más hasonló üzletekben, valamint a gyógyszertárakban a szeszes italok kis mértékben való elárusitásán kivül rendszerint csakis szeszes italoknak álló és ülő vendégek részére való poharazása (1. § negyedik bekezdés a) pont) gyakorolható; kivételesen azonban czukrászdákban, nagyobb kávéházakban és csemege-üzletekben palaczkbornak és palaczksörnek kimérése (1. § negyedik bekezdés c) pont) is megengedhető.

A magyar, illetve horvát gyógyszerkönyvbe fölvett gyógyboroknak, szesztartalmu gyógyszereknek és szeszes italoknak a meghatározott minőségben gyógykezelési czélokra orvosi rendelvényre vagy a nélkül is történő kiszolgáltatása nem képez sem kimérést, sem kis mértékben való elárusitást.

7. § A szeszes italok kimérésére, vagy kis mértékben való elárusitására, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedélyt irásban előterjesztendő kérésre az üzlet helyére illetékes pénzügyigazgatóság adja meg.

A pénzügyigazgatóság az engedély megadása előtt köteles az üzlethelyre nézve illetékes közigazgatási hatóságot, és pedig Budapest székesfővárosban s azokban a községekben, a melyekre a budapesti államrendőrség hatásköre kiterjed, az államrendőrséget, egyéb törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsu városokban a rendőrkapitányt, más helyeken a főszolgabirót, Horvát-Szlavonországokban pedig a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja által rendeleti uton kijelölendő hatóságot az iránt való nyilatkozásra fölhivni, hogy az engedély megadása ellen nincs-e kifogása.

Ha a felhivott hatóságoknak, a mely által kis- és nagyközségekben a 4. § második bekezdésében emlitett körülményekre nézve a községi előljáróság is meghallgatandó, az engedély megadása ellen kifogása nincs, vagy a felhivás kézhezvételétől 15 nap alatt nem nyilatkozik, az engedély akadály nélkül megadható.

Ha a pénzügyigazgatóság a közigazgatási hatóság kifogása daczára az engedélyt megadhatónak véli, vagy ha a pénzügyigazgatóság engedélyt megtagadó határozatát az engedélyért folyamodó fél a határozat kézhezvételétől számitott 15 nap alatt megfelebbezi, az engedély iránt előterjesztett kérés fölött a pénzügyminister határoz, a ki abban az esetben, ha az elsőfoku közigazgatási hatóság az engedély megadása ellen nyilatkozott, vagy a pénzügyigazgatóság elutasitó határozata előtt meghallgatva nem lett, határozathozatal előtt a belügyministert, Horvát-Szlavonországra nézve pedig Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánját meghallgatni köteles. Ha az elsőfokú közigazgatási hatóság meghallgatása csak azért mellőztetett, mert az italmérések megállapitott létszáma már be van töltve, a belügyministernek, illetőleg Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjának meghallgatása nem kötelező.

A szeszes italok kimérésének vagy kis mértékben való elárusitásának, valamint az égetett szeszes italok nagyban való eladásának gyakorlásához a pénzügyi hatóság engedélyén kivül más engedélyre szükség nincs.

Fogadókra, vendéglőkre, kávéházakra és kávémérésekre a pénzügyi hatóság csak akkor adhat italmérési engedélyt, ha az illetékes iparhatóság az illető üzlet gyakorlására az iparjogositványt már előzőleg megadta.

A pénzügyigazgatóság a szeszes italok kimérésére vagy kis mértékben való elárusitására, valamint égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedély megadása felől az illetékes iparhatóságot és a mennyiben ez nem lenne azonos azzal a közigazgatási hatósággal, melytől előzetesen vélemény volt kérendő, mindenkor ezt is értesiteni köteles. Az égetett szeszes italok nagyban való eladására szóló engedélyek kiadását a pénzügyminister magának tarthatja fenn.

8. § Szeszes italok kimérésére és kis mértékben való elárusitására, valamint égetett szeszes italok nagyban való eladására rendszerint határozatlan időre adatik engedély, kivételesen azonban meghatározott időre is adható akkor, ha ezt különleges viszonyok indokolttá teszik.

9. § A pénzügyigazgatóság ez engedélyről a fél részére engedélyokmányt állit ki, a melyben megjelölendő az engedélyes, valamint az esetleges üzletvezető neve, az elárusitható szeszes italok neme, az italmérés, illetőleg italelárusitás módja, az üzlethelyiség, a melyben az italmérés, illetőleg italelárusitás gyakorolható, a raktárhelyiség és pinczék, a hol az italok készlete tartandó és végre azok az alkalmak (vásárok, bucsuk és egyéb sokadalmak), a melyeken az italmérés vagy italelárusitás gyakorolható.

A helyiségre s az italmérés (elárusitás) gyakorlásának módjára vonatkozó minden változás az engedélyokmányba bevezetendő.

Az engedélyokmány az üzlethelyiségben szembeöltő helyen mindenkor kifüggesztve tartandó, az üzlethelyiség pedig kivülről a rendeleti uton megállapitott külső felirással, vagy jelvénynyel látandó el.

10. § A pénzügyi hatóság előzetes engedélye nélkül a kimérési üzletet más helyiségbe áthelyezni tilos.

Budapest székes főváros adóvonallal körülzárt területén nem szükséges ily előzetes engedély, de az üzletnek más helyiségbe való áthelyezése a tényleges áthelyezést megelőzőleg az engedélyokmányba való bevezetés végett a pénzügyigazgatóságnál, az uj helyiség jóváhagyása végett pedig a budapesti államrendőrségnél bejelentendő, mely utóbbi hatóság az üzlet áthelyezése ellen utólag is csak akkor tehet kifogást, s az engedélyest az üzletnek más megfelelő helyiségbe való áthelyezésére csak akkor hivhatja fel, ha az uj helyiség a 4. § második bekezdésében előirt feltételeknek meg nem felel. Ez ellen a felhivás ellen a fél a felhivás vételét követő 15 nap alatt a belügyministerhez felebbezhet.

Ugyancsak előzetes engedélyhez van kötve az italmérés, illetőleg italelárusitás engedélyezett módjának, valamint a kiszolgáltatható italok nemének a megváltoztatása.

Az engedélyben megjelölt üzletvezető helyett a 3. §-ban előirt feltételeknek megfelelő más üzletvezető csakis a pénzügyigazgatóság engedélyének kikérése mellett alkalmazható.

11. § Azok, a ki a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyertek arra, hogy vásárok alkalmával valamely község vásárterén italmérést gyakorolhassanak, a vásártér és vásárjog tulajdonosa által üzletüknek a vásárterén való gyakorlásában nem akadályozhatók, illetőleg attól el nem tilthatók, ha a szokásos helypénzt megfizetik.

Horvát-Szlavonországban a pénzügyigazgatóságok a vásárok vásárterein gyakorolható italmérésekre csak akkor adhatnak engedélyt, ha az engedély kiadásához a 7. §-ban emlitett közigazgatási hatóságon kivül, a még szintén meghallgatandó helyi rendőri hatóság is hozzájárul.

12. § A korlátlan kiméréseknek az állandó és hullámzó lakosság szükséglete, s a közlekedési, forgalmi, társadalmi és gazdasági viszonyok szerint a jelen törvény életbelépte napján az egyes községekben már megállapitott számán felül, ily kimérésre engedély nem adható.

A korlátlan kimérések számának a változott viszonyok következtében szükséges szaporitása vagy apasztása iránt a községi előljáróság, a közigazgatási hatóság vagy a pénzügyigazgatóság kezdeményezésére, a 7. §-ban megjelölt közigazgatási hatósággal egyetértőleg a pénzügyigazgatóság határoz, a mely határozat az illető község előljáróságával irásban közlendő.

A község előljárósága a szaporitás vagy apasztás ellen az erről szóló értesités napjától számitott 15 nap alatt a pénzügyministerhez felebbezhet, a ki a belügyministerrel, illetőleg Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg határoz.

Ha a korlátlan kimérések számának szaporitására vagy apasztására nézve a pénzügyigazgatóság és a 7. §-ban megjelölt közigazgatási hatóság megegyezésre nem jut, a kérdés fölött a belügyministerrel, illetőleg a Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg ugyancsak a pénzügyminister dönt, a kihez ebben az esetben döntés előtt az illető község előljáróságának véleményes nyilatkozata is mindenkor fölterjesztendő.

A menedékházakra, a kaszinók, olvasó- és más zárt társaskörök helyiségeire, valamint a katonai laktanyákban, várerődökben és gyakorlótereken levő kantinokra adott kimérési engedélyek, valamint mindazok a kimérési engedélyek, a melyek nagyobb épitkezések, vasuti és vizszabályozási munkálatok tartamára az ott alkalmazott munkások élelmezhetése czéljából adattak vagy csakis meghatározott alkalmakra szólanak, minők: a vásárokat látogató sütögetők, mézeskalácsok és hasonló iparosok, valamint a katonai gyakorlatok tartamára az egyes csapatokat kisérő markotányosok részére adott engedélyek, a korlátlan kimérési engedélyek megállapitott számába be nem tudhatók.

Azokban a községekben, a melyekben a korlátlan kimérések megállapitott száma hármat nem halad meg, korlátlan kimérésre egynél több engedélyt senki sem nyerhet.

A mennyiben egyes községekben a kimérésre vagy a kis mértékben való elárusitására kiadott engedélyek a forgalom igényét kielégitik, és a korlátolt kimérés egyes nemeire vagy a kis mértékben való elárusitásra szóló uj engedélyek kiadása egészségtelen versenyt szülne, vagy az iszákosság terjedését előmozditaná, a pénzügyminister a belügyministerrel, illetve Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg az illető községre nézve ily engedélyeknek, vagy az ilyen engedélyek egyes nemének további kiadását betilthatja. Ez a tilalom az illető község előljáróságával közlendő s általa megfelelően közzéteendő.

13. § A jelen törvény életbelépése napján érvényben lévő határozatlan időre szóló engedélyek a jelen törvény folytán esetleg szükséges módositásokkal továbbra is érvényben hagyandók.

Korlátlan kimérésre szóló uj engedélyek kiadása alkalmával az alábbi sorrend szerint elsőbbség adandó:

1. a vasuti vállalatnak, illetve az épittetőnek, továbbá az ipartelep, a fürdő, a hid és rév tulajdonosának vagy az általa kijelölt egyénnek a vasut épitési és vizszabályozási munkálatokhoz, nagyobb épitkezésekhez, ipartelepeken és fürdőkben, révek és hidak mellett szükséges italmérésekre, illetőleg vendéglőkre adandó engedélyekre nézve;

2. a pusztai birtokok tulajdonosainak, birtokosainak és haszonbérlőinek, ha a pénzügyigazgatóság által hozzájuk intézendő fölhivásra a kitüzendő záros határidő alatt kinyilatkoztatják, hogy engedélyt igényelnek;

3. azoknak, a kik szálló vendégek befogadására szolgáló vendéglő-épületekkel birnak, vagy ilyeneket épiteni szándékoznak s azokat e czélra is használják;

4. azoknak, a kik az italmérést az illető községben már előbb is gyakorolták;

5. kis- és nagyközségekben azoknak, a kik az illető községben oly épületeket birnak tulajdonul vagy bérben, melyekben az italmérés addig is gyakoroltatott; végre

6. általában hasonló feltételek mellett, más községbeliek ellenében, a helybeli illetőségüeknek.

14. § Az égetett szeszes italok nagyban való eladására engedélylyel biró felek tartoznak a pénzügyminister kivánatára az általa rendeleti uton megállapitandó módon és feltételek mellett oly könyveket vezetni, melyekből az általuk beszerzett vagy forgalomba hozott égetett szeszes italoknak mennyisége és foktartalma, a vevő neve és polgári állása határozottan kivehető legyen.

Az égetett szeszes italok beszerzésére és forgalomba hozatalára vonatkozó könyvtételek fedezeti okmányokkal igazolandók.

Az ily engedély megadására vonatkozó egyéb feltételek a pénzügyminister rendeleti uton állapitja meg.

Szeszfőzdék vállalkozói, valamint bejegyzett czégü likör- és rumgyárosok az általuk termelt égetett szeszes italoknak, szabadraktárak tulajdonosai pedig a szabadraktárukba beraktározott szesznek nagyban való eladásával külön engedély nélkül is foglalkozhatnak, de könyveiket a pénzügyminister kivánatára az általa rendeleti uton megállapitandó módon akként kötelesek kiegésziteni, hogy azokból a fentiek szerint kivánt adatok kivehetők legyenek.

Azok, a kik égetett szeszes italok kimérésére már engedélylyel birnak, az ily italok nagyban való eladását külön engedély nélkül is üzethetik, de tartoznak a pénzügyminister kivánatára az általa rendeleti uton megállapitandó módon és feltételek mellett oly könyveket vezetni, a melyekből a fentiek szerint kivánt adatok kivehetők legyenek.

15. § Az engedély megszünik:

1. ha az engedélyes arról lemond;

2. ha az engedélyes meghal, és

3. ha az engedélyes jogerős határozattal elvonatik.

Elvonandó az engedély, ha oly körülmények állanak be, vagy derülnek ki, a melyek fenforgása vagy ismerete esetében a jelen törvény 3. §-a értelmében az engedély megtagadandó lett volna.

Elvonható az engedély:

a) ha az engedélyes csődbe jut;

b) ha a korlátlan kimérések megállapitott száma a 12. § értelmében apasztatik, a mely esetben azonban az engedély élvezetében engedélyes az engedélyt elvonó határozat jogerőre emelkedésétől számitott egy évig még meghagyandó;

c) ha szabályellenes oly körülmények figyelmen kivül hagyásával adatott ki az engedély, a mely körülményeknek figyelembevétele mellett az nem lett volna kiadható;

d) ha az engedélyes az engedélylyel járó kötelezettségeknek megintés daczára sem tesz eleget;

e) ha az engedélyes egészségre ártalmas bármely italt, vagy bort az 1893:XXIII. tc. által tiltott minőségben vagy módon, vagy valamely más italt hamis név, vagy hamis czim alatt hoz forgalomba;

f) ha az engedélyes az engedélylyel annak kiadásától számitott három hó alatt vagy későbben bármikor egy hónapon át indokolatlanul nem él;

g) ha az engedélyes engedélyét bérbe adja vagy másra átruházza;

h) ha az engedélyes a kifogásolt helyiségben gyakorolt kimérési üzletnek más megfelelő helyiségbe leendő áthelyezése iránt a 4. vagy 10. § értelmében hozzá intézett felhivásnak a helyi viszonyok szerint kitüzendő záros határidő alatt eleget nem tesz;

i) ha az engedélyesnek az a foglalkozása, a melynek alapján az engedélyt nyerte, megszünik;

j) az 1879:XL. tc. 85. §-ban meghatározott kihágások esetén.

Az engedélyes elhalálozása esetében annak özvegye az üzletet uj engedély nélkül is folytathatja, ha a 3. §-ban előirt kellékeknek megfelel és azt a pénzügyigazgatóságnál az elhalálozást követő 15 nap alatt igazolja.

Özvegy nem létében, vagy ha az özvegy ezzel a jogával élni nem kiván, az üzlet az elhalttal közös háztartásban élt családtagok vagy azok egyike által is folytatható.

Az engedély elvonása iránt, a községi előljáróság, a közigazgatási vagy pénzügyi közegek kezdeményezésére, a 7. §-ban emlitett pénzügyi és közigazgatási hatóságok egyetértőleg és a most idézett §-ban meghatározott módon határoznak.

Ez a határozat abban az esetben is jogerős, ha az az engedélyesnek ismeretlen tartózkodása miatt nem kézbesithető.

A jelen törvény büntető határozatainak (V. fejezet) alkalmazása esetében az engedély elvonása iránt a pénzügyi hatóság a közigazgatási hatóság meghallgatása nélkül is határozhat.

Az engedély jogérvényes elvonásáról a pénzügyigazgatóság által az elsőfoku iparhatóságok és a mennyiben ez nem lenne azonos a 7. §-ban emlitett elsőfoku közigazgatási hatósággal, ez utóbbi is mindenkor értesitendő.

III. FEJEZET

Az engedély-illetékről

16. § Az engedély-illeték meghatározásánál az üzletek terjedelmükhöz képest Budapesten hét, másutt pedig öt osztályba soroztatnak.

Engedély-illeték fejében minden évre fizetni tartoznak:

I. mindazok, a kik korlátlan kimérésre birnak engedélylyel:

1. Budapest székesfőváros területén 1400, 1000, 600, 400, 200, 100 vagy 60 koronát;

2. a törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsu városokban, és oly községekben, a melyek törvényhatóságnak vagy törvényszéknek székhelyei, abban az esetben, ha népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb: 300, 200, 150, 100 vagy 50 koronát;

b) 10,000-20,000 lélekből áll: 200, 150, 100, 80 vagy 40 koronát;

és

c) 10,000 léleknél kisebb: 150, 100, 80, 60 vagy 30 koronát;

3. más községekben abban az esetben, ha népességük:

a) 20,000 léleknél nagyobb: 150, 100, 80, 60 vagy 40 koronát;

b) 20,000 léleknél kisebb: 100, 80, 60, 40 vagy 20 koronát;

II. azok, a kik a kis mértékben való elárusitás mellett, vagy a nélkül, szeszes italok poharazásával és utczára való kimérésével is foglalkoznak, továbbá azok a kávésok, czukrászok és csemegekereskedők, a kik a kis mértékben való elárusitás és poharazás mellett vagy a nélkül, sörnek és bornak palaczkokban való kimérésére birnak engedélylyel, az I. alatt megállapitott tételek négyötödét;

III. mindazok, a kik kis mértékben való elárusitásra birnak engedélylyel, a mennyiben jelen törvényszakasz II., IV., vagy VI. pontja alá nem esnek, továbbá mindazok, a kik kis mértékben való elárusitás mellett poharazással, vagy kis mértékben való elárusitás mellett vagy a nélkül, utczára való kiméréssel is foglalkoznak, az I. alatt megállapitott tételek háromötödét;

IV. azok a kereskedők és szatócsok, a kik rendes üzletükön kivül melléküzletként csakis kis mértékben való elárusitással foglalkoznak, az I. alatt megállapitott tételek felét;

V. mindazok, a kik szeszes italoknak csakis poharazásra birnak engedélylyel, az I. alatt megállapitott tételek kétötödét; és

VI. azok a bortermelők, a kik saját termésü borainak kis mértékben való elárusitására birnak engedélylyel, abban az esetben, ha az elárusitást állandóan, vagy az évnek nagyobb részében gyakorolják, az I. alatt megállapitott tételek egyötödét, abban az esetben pedig, ha az elárusitást az évnek kisebb részében gyakorolják csak, ezeknek a tételeknek egytizedét.

A vasutak állomáshelyein, a hajókon, a katonai laktanyákban s a várerődökben, nemkülönben a kaszinók, olvasó- s más zárt társaskörök helyiségeiben, továbbá menedékházakban, a községektől távol eső ipartelepeken, és általában minden oly helyen gyakorolható kimérésre adott engedély után, a hol a fogyasztás korlátolt mérvénél fogva rendes kimérésről szó nem lehet, valamint a csakis egyes alkalmakra szóló engedélyek után az engedély-illetéket a pénzügyminister az előző pontban meghatározott tételeken alól is megállapithatja.

Megengedheti továbbá a pénzügyminister, hogy az illeték szempontjából magasabb osztályba sorozott városokhoz és községekhez tartozó, de attól távol fekvő önálló tanyákon és telepeken kiadott italmérési engedélyek után a legalacsonyabb osztályba tartozó községekre nézve megállapitott illetéktételek vetessenek ki.

17. § Az engedélyilleték három évről három évre terjedő időszakonkint vettetik ki.

A három éves kivetési időszakon belül keletkező uj engedélyek után az italmérési illeték a kivetési időszak hátralevő részére az engedély kézbesitésének napjától, vagy ha az engedélyben az üzlet megkezdésére nézve más nap volna kijelölve, attól a naptól fogva vetendő ki.

Az egyes üzleteket a községi előljáróság meghallgatása után s az illetékes pénzügyi biztos javaslata alapján a pénzügyigazgatóság sorozza a 16. §-ban megállapitott osztályok valamelyikébe, s erről az érdekelt feleket az illető osztályra nézve megállapitott engedélyilleték tételének közlése mellett határozatban értesiti.

E határozat 8 nap alatt az illeték kivetésére alakitandó felszólamlási bizottsághoz felebbezhető, a melynek határozata ellen ugy a fél, mint a felszólamlási bizottság előadója, csak abban az esetben felebbezhet ugyancsak 8 nap alatt a harmad- és egyuttal utolsó fokban határozó pénzügyministerhez, ha a felszólamlási bizottság jelen törvény ellenére járt el.

A felszólamlási bizottság minden törvényhatóság területére nézve annak székhelyén külön alakittatik ki és áll az elnökből, vagy helyetteséből, a kiket saját tagjai sorából egy-egy kivetési időszakra az illető törvényhatóság közigazgatási bizottsága küld ki, továbbá a belügyminister, Horvát-Szlavonországokban a Horvát-Szlavon és Dalmát-országok bánja által kijelölt egyének sorából a pénzügyigazgatóság által esetről-esetre meghivandó két szakértőből, végre a pénzügyigazgatóság egy kiküldöttjéből, a ki a bizottság előadója.

A felszólamlási bizottság tárgyalásai nyilvánosak, azokon az illetékköteles üzletek tulajdonosai megjelenhetnek s érveiket szóval is előadhatják, miért a bizottság tárgyalásának ideje az illető községben mindenkor előre közhirré teendő.

18. § A korlátlan kimérésre szóló engedélyek után a 16. § 1. pontja értelmében megállapitandó illetéknek minden 500 lélek után:

1. Budapest székes főváros területén legalább 300 koronát;

2. a törvényhatósági joggal felruházott, vagy rendezett tanácsu városokban és oly községekben, a melyek törvényhatóságnak, vagy törvényszéknek székhelyei, abban az esetben, ha népességük

a) 20. 000 léleknél nagyobb, legalább 150 koronát,
b) 10. 000-20. 000 lélekből áll, legalább 100 koronát, és
c) 10. 000 léleknél kisebb, legalább 80 koronát;

3. más községekben, abban az esetben, ha népességük

a) 20. 000 léleknél nagyobb, legalább 80 koronát,
b) 10. 000-20. 000 lélekből áll, legalább 60 koronát, és
c) 10. 000 léleknél kisebb, legalább 40 koronát;

kell kitennie.

Ha ez a minimális összeg a kivetési időszak kezdetén meglevő kimérési üzleteknek jogerőssé vált osztályba sorozása szerint el nem éretnék, az egyes üzletek után a 16. § 1. pontjának megfelelőleg meghatározott tételek szerint megállapitott illetékek a pénzügyigazgatóság által arányosan akként emelendők fel, hogy a fenti minimum eléressék. Ily esetekben a három évi kivetési időszakon belül keletkezett üzletekre is a megfelelő felemelt illetéktétel rovandó ki.

Oly községek, melyeknek népessége 500 léleknél kisebb, ugy tekintendők, mintha a népességük 500 lélekből állana.

Ha valamely község népességének száma 500-zal maradék nélkül nem osztható, a 100-at meghaladó maradék teljes 500-nak vétetik, kisebb maradék pedig figyelembe nem jön.

Valamely község népessége számának a kivetési időszakot megelőzőleg megejtett utolsó általános (országos) népszámlálás eredménye veendő.

Horvát-Szlavonországokban a község népessége alatt a politikai község népessége értendő.

19. § A jogérvényesen megállapitott engedély-illeték a három évi kivetési időszakon belül csak akkor eshetik változás alá, ha az üzlet más helyiségbe helyeztetik át, vagy pedig ha az üzlet jellege változik.

20. § A 17. és 18. §-ok szerint jogerősen megállapitott engedélyilletékről fizetési iv állitandó ki és kézbesitendő az illetékfizetésre kötelezetteknek.

Az engedélyilleték negyedévenkint előre közvetlenül az illetékes kir. adóhivatalnál fizetendő.

A fizetési iv kézbesitéséig az illeték a régi üzletek után a megelőző kivetési időszakra megállapitott összegben, az uj üzletek után pedig az I. foku határozat szerint történt osztályba sorozásnak megfelelő összegben fizetendő. Az esetleges különbözetek a fizetési iv kézbesitése után teljesitendő első részletfizetés alkalmával egyenlitendők ki.

21. § Az engedélyilleték az egyenes adók módjára szedendő be és ugy annak behajtására s elévülésére, mint a tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett illetékek visszatéritésére nézve a közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. tc. rendelkezései irányadók, azzal a változtatással, hogy emez illetékek behajtásánál a most idézett tc. 55. §-a értelmében eszközlendő megintés mellőzendő.

22. § Az engedély megszünése esetében a még esedékessé nem vált illeték hivatalból törlendő.

23. § Az engedélyilleték után sem törvényhatósági, sem községi pótadó nem vethető ki.

24. § Sem az a kérdés, fizetendő-engedélyilleték, sem az illeték mérvének meghatározása birósági eljárás tárgya nem lehet.

25. § Az engedélyilleték csőd esetében az állami adókkal egy osztályba sorozandó.

IV. FEJEZET

Vegyes intézkedések

26. § Égetett szeszes italok korlátlan kimérésére feljogositott engedélyesek az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szesz elárusitásával egyáltalában nem foglalkozhatnak. Korlátolt kiméréssel foglalkozók az emberi élvezetre alkalmatlanná tett (denaturált) szeszt csak zárt és legalább félliteres ürméretű edényekben szerezhetik be és árusithatják el.

27. § Oly helyeken, a hol a szeszes italok árának természetes alakulását szabályozó verseny hiánya ezt szükségessé teszi, a törvényhatóság közigazgatási bizottságának előterjesztésére vagy annak meghallgatásával a pénzügyminister a belügyministerrel, Horvát-Szlavonországokban Horvát-Szlavon-Dalmát országok bánjával egyetértőleg megállapithatja egy-egy év tartamára azt a legmagasabb árt, a melyen a szeszes italok vagy azok egyes nemei kimérhetők vagy kis mértékben elárusithatók. A legmagasabb ár megállapitásánál minden esetben a hasonló gazdasági viszonyok közt levő szomszédos vidékek árai szolgálnak mértékül. A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy rendeletileg megállapithassa azt az árt, melyen alól a korlátolt kimérés utján eladott égetett szeszes italok minden esetben szesznek vagy abból készült közönséges pálinkának tekintendők.

Oly helyeken, a hol az égetett szeszes folyadékokkal való csempészkedés nagyobb mértékben üzetik, vagy a hol ily csempészkedés üzésére nagy a lehetőség, a pénzügyminister az égetett szeszes italok kimérésére, kis mértékben való elárusitására és nagyban való eladására engedélylyel biró feleket az általuk forgalomba hozandó szesz és szeszből készült közönséges pálinka beszerzése tekintetében a pénzügyminister által meghatározott beszerzési forráshoz utalhatja. Ily helyeken a meg nem engedett beszerzési forrásokból eredő szesz és szeszből készült közönséges pálinka kimérése, kis mértékben való elárusitása vagy nagyban való eladása engedély nélküli kimérésnek, kis mértékben való elárusitásnak vagy nagyban való eladásnak tekintetik és az erre nézve fennálló szabályok szerint büntetendő.

28. § Az italmérési és italárusitási üzletek és vállalatok jövedéki felügyelet alatt állanak.

Az állami borászati szakközegek és az 1893:XXIII. tc. alapján alakitott ellenőrzési bizottság kiküldöttei jogositva vannak arra, hogy az engedélyes kimérőknél és kis mértékbeni elárusitóknál közvetlen felügyeletet és ellenőrzést gyakorolhassanak abban az irányban, hogy a mesterséges borok készitésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893:XXIII. tc. határozmányai szigoruan betartassanak.

29. § A törvényhatósági közegek és községi előljáróságok kötelesek a jelen törvény határozmányainak végrehajtására hivatott pénzügyi közegeknek hivatalos eljárásukban - kivánatokra - haladék nélkül segédkezet nyujtani.

A községi előljáróságoknak erre kirendelendő közege köteles a hivatalos eljárásnál folytonosan jelen lenni, a kihágás vagy szabályellenesség esetében fölvett tényleirást, a kihallgatási jegyzőkönyveket és a vizsgálat során fölvett minden egyéb okmányt és iratot szintén aláirni és egyáltalában minden törvényes segélyt szolgáltatni.

V. FEJEZET

Büntető határozatok

30. § Jövedéki kihágást képez:

1. ha valaki engedély nélkül szeszes italokat kimér, kis mértékben elárusit vagy égetett szeszes italokat nagyban elad;

2. ha valamely engedélyes az italmérés vagy italelárusitás oly nemét gyakorolja, vagy oly helyen mér ki, illetőleg árusit el szeszes italokat, a melyre engedélye nem jogositja föl;

3. ha valamely engedélyes az italmérési és italelárusitási üzletek felügyeletével megbizott pénzügyi, rendőri, törvényhatósági községi és a 28. §-ban emlitett borászati közegeknek az üzletbe való belépést meg nem engedni, vagy azokat a felügyeleti gyakorolhatásában egyébként megakadályozza;

4. ha valaki a pénzügyigazgatóság felhatalmazásával ellátott pénzügyi és az azoknak segédkező községi közegeket megakadályozza abban, hogy azokba a helyiségekbe belépjenek, a melyekben alapos gyanu szerint engedély nélkül üzetik italmérés, vagy italelárusitás;

5. ha valamely engedélyes a szeszes italokat, azok eladási árának a jelen törvény 27. §-a alapján történt korlátozása esetében, a meghatározott legmagasabb eladási árnál drágábban árusitja el.

31. § A jelen törvény 30. § 1., 2., 3. és 5. pontjai szerint minősitett jövedéki kihágások 2 koronától 200 koronáig, a most idézett § 4. pontja alatt minősitett jövedéki kihágás pedig 20 koronától 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők.

Ezenkivül oly esetekben, a midőn a kihágást engedélyes követi el, az engedély is elvonható; oly esetekben pedig, a midőn a kincstár engedély nélkül való kimérés vagy kis mértékben való elárusitás által az engedélyilletékkel is megröviditett, a kihágást elkövető fél arra az időre, a mely alatt a kimérést, vagy kis mértékben való elárusitást engedély nélkül gyakorolja, a jelen törvény 16. §-ában megállapitott évi engedélyilletéknek megfelelő részét szintén fizetni köteles.

32. § A jelen törvény 30. §-ának 1. pontjában minősitett jövedéki kihágás esetében azok a kimérések, illetőleg kis mértékben való elárusitások, melyeknek tulajdonosától az italmérési engedély jogerős határozattal megtagadtatott és azok a kimérések, a melyek az engedély elnyerése előtt oly helyiségekben nyittatnak meg, a hol azelőtt ily kimérés nem gyakoroltatott, a pénzügyi közegek által szükség esetén a rendőri hatóság által nyujtandó karhatalom igénybevétele mellett bezárhatók, illetőleg beszüntethetők.

A kizárólag csak kiméréssel vagy kis mértékben való elárusitással foglalkozó üzletek bezáratása akként eszközlendő, hogy maga az üzlethelyiség is zár alá veendő, mig azokban az esetekben, a midőn az üzlethelyiség a kimérésen vagy kis mértékben való elárusitáson kivül még egyéb czélokra is szolgál, csakis az üzletben és annak mellékhelyiségeiben levő szeszes italok, továbbá az italmérésre és elárusitásra szolgáló összes eszközök (hordók, edények, poharak, mértékek stb.) veendők zár alá.

33. § A ki az üzleti helyiségre vagy edényekre alkalmazott hivatalos zárt megsérti, a menynyiben az általános büntető törvények szerint való eljárásnak nem volna helye. 10 koronától 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

Ha pedig azt, a ki a zársértést elkövette, büntetés alá vonni nem lehet, 4 koronától 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel az büntetendő, a ki az engedély nélkül való kiméréssel vagy kis mértékben való elárusitással a kihágást elkövette.

34. § A jelen törvénybe, valamint az ennek végrehajtására vonatkozó utasitásokba és rendeletekbe ütköző, a 31. és 33. §-ok szerint külön büntetéssel nem sujtott minden egyéb cselekmény és mulasztás, mint szabályellenesség 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

35. § A büntetések kirovására a pénzügyministerhez intézendő felebbezés fentartásával a pénzügyigazgatóságok illetékesek.

Ha a jelen törvény 31. és 33. §-ai alapján jogerős határozattal kirótt pénzbüntetés az elmarasztalttól egészben vagy részben be nem hajtható, vagy pedig ennek az elmarasztalt ingatlanai eladása utján való behajtása az elmarasztalt végelszegényedését és adózásra való képtelenségét idézné elő, a pénzbüntetés helyett az 1894. évi XV. törvénycikk 14. §-ában meghatározott módon az 1883. évi XLVI. törvénycikk 108. §-a szerint kiszabandó szabadságvesztés büntetése alkalmazandó.

36. § A jelen törvény vagy az annak végrehajtására vonatkozó utasitások és rendeletek határozmányai ellen elkövetett kihágás vagy szabályellenesség, ha ezért az illető a szabályellenes cselekmény vagy mulasztás napjától számitott 3 év alatt kérdőre nem vonatott, büntetés tárgya többé nem lehet, a jelent törvénynek az engedély elvonására vonatkozó határozatai azonban ezen 3 év leteltével is alkalmazásba vehetők.

VI. FEJEZET

Zárhatározatok

37. § Az italméréssel és italelárusitással követendő egészségügyi rendszabályokat, az azok áthágására kiszabandó büntetéseket és a rendőri s orvosrendőri felügyelet gyakorlását a belügyminister - Horvát-Szlavonországokban Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánja a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg.

38. § A jelen törvény 1900. évi január hó első napján lép életbe, a mely naptól kezdve az állami italmérési jövedékre vonatkozó 1888. évi XXXV. és 1890. évi XXXVI. törvénycikkek hatályon kivül helyeztetnek, de a jelen törvény életbelépte előtt elkövetett és jogérvényes itélettel még el nem döntött kihágási esetek még a fent emlitett két törvénycikk szerint birálandók el. Az engedélyilleték az 1900. évre már e törvény határozatai szerint állapitandó meg.

Azok a horvát-szlavon volt határörvidéki községek, a melyek az 1888. évi XXXV. tc. 69. §-ának utolsó bekezdése értelmében a kincstár részére az illető községben gyakorolt italmérési regalejog után megállapitott kártalanitási tőke kamatjának felét eddig is élvezték, ennek élvezetében továbbra is meghagyatnak, mig a horvát-szlavon községek és városok részéről az 1888. évi XXXV. tc. 69. §-ának 1. bekezdése alapján az italmérési jövedék tiszta jövedelmének többletéből való részesedés iránt támasztott igények kérdése a horvát-szlavon községek és városok fogyasztási adó természetü jövedelmeinek rendezésével kapcsolatban külön törvényhozási intézkedés tárgyát fogja képezni.

Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy e törvény végrehajtását illetőleg Fiume városra és kerületére nézve, a felmerülő szükséghez képest, alkalmas időben, a megfelelő intézkedéseket megtehesse.

39. § A jelen törvény végrehajtásával a pénzügyminister, a belügyi és az igazságügyminister, Horvát-Szlavonországokra nézve pedig a pénzügyminister bizatik meg, a ki e tekintetben Horvát-Szlavon-Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.