1. § Az értékpapir-forgalomban felmerülő ügyletek a jelen törvényben foglalt határozatok értelmében adókötelesek.
2. § Az adóköteles értékpapir-forgalom tárgya:
a) állami és egyéb közkölcsönök kötvényei, záloglevelek és egyéb kötvények;
b) részvények, részjegyek, élvezeti- és nyereményjegyek;
c) valamely tőzsdén jegyzett sorsjegyek;
d) osztalékszelvények, a mennyiben beváltási értékük még nem állapittatott meg.
3. § Adókötelesek a következő ügyletek:
a) az adásvétel;
b) a csere, a mennyiben az ügylet különböző fajtáju értékpapirokra vonatkozik és pedig tekintet nélkül arra, hogy létesül-e készpénzforgalom vagy sem.
c) az átutalás, a mennyiben az értékpapirok átvételére vagy szállitására kötelezett fél helyett az értékpapirokat jogilag különböző harmadik személy veszi át vagy szállitja;
d) a díjügyletek (egyszerü és kettős díjügyletek), stellage-ügyletek, „még egyszer annyit” kikötő ügyletek és egyéb díjügyletek;
e) a halasztó ügyletek (report- és deportügyletek), és nem alakszerü lombardügyletek;
f) minden egyéb ügylet, mely tőzsdei vagy tőzsdeszerü forgalmat létesit.
4. § Adómentesek a következő ügyletek:
a) a kisorsolt vagy beváltandó értékpapirok beváltása és az ugyanegy értékpapir czimleteinek kicserélése;
b) az értékpapirok kölcsönadása kölcsöndíj kikötése nélkül és ugyanazon fajtáju értékpapiroknak nyolcz napon belül való visszaadásának kötelezettsége mellett;
c) az értékpapirok letéti ügyletei;
d) a lombardügyletek;
e) uj értékpapirok kibocsátása alkalmával ezeknek az értékpapiroknak első megszerzése;
f) értékpapirok convertálása;
g) jelzálogkölcsönök felvétele és visszafizetése alkalmával a hitelező intézet és a jelzálogadós között a záloglevelek tekintetében felmerülő ügyletek;
h) visszaszállitások a halasztó ügyletekből.
5. § Az adókötelezettség a jelen törvény intézkedéseinek megfelelőleg az ügyletek megkötésekor, teljesitésekor vagy lebonyolitásakor áll be.
Minden egyes ügylet csak egyszer esik adókötelezettség alá és igy a kötéskor adó alá vont ügyletnek teljesítése vagy lebonyolitása uj megadóztatás tárgyául nem szolgálhat.
6. § A bizományi ügyletnél ugy a bizományos és a megbizó mint a bizományos és a harmadik személy között kötött ügylet egyenként adóköteles.
A díjügyletek megadóztatása nem a megkötéskor, hanem a lebonyolitás vagy szállitáskor történik. A szerint, a mint a lebonyolitás leszámolás utján vagy közvetlenül történik, az ily ügyletekre irányadó szabályok nyernek alkalmazást.
A díjügyletektől való elállás (a díj abandonálása, az ügylet stornozása) az ügylet adómentességét csak abban az esetben vonja maga után, ha az ügylettől való elállás az ügylet megkötésének napján következett be.
Az alkuszok által önmagukban kötött ügyletek, vagyis oly ügyletek, a melyeknél az alkusz megbizóját meg nem nevezi, mint szintén a jelen törvény 3. §-ának b) pontjában emlitett csereügyletek kettős ügyletnek veendők.
7. § Ha a szerződő felek egyike állandóan külföldön tartózkodik, az ügylet csak abban az esetben adóköteles, ha az adó fizetésére első sorban kötelezett (29. §) a belföldön tartózkodik; illetőleg ha annak a belföldön üzleti telepe vagy állandó meghatalmazottja van és az ügylet ezek utján köttetett.
8. § Az adókötelezettség szempontjából nem tesz különbséget az, hogy az ügylet készpénzfizetésére, leszámolásra, néhány nap alatti szállitásra, vagy szabott határidőre köttetett.
9. § A megadóztatás érték szerint történik s az adó kiszámitásának alapját az ügylet tárgyának értéke képezi.
Ettől az értéktől minden kétezer korona után adó fejében tiz fillér jár.
A kétezer korona egységen alóli érték mindenkor teljes kétezer koronán vétetik.
Kétszáz korona értékig az ügyletek az értékpapir forgalmi adó alól teljesen mentesek.
10. § Az érték kiszámitásának alapjául a leszámolásra kötött ügyleteknél (14. §) a leszámoló árfolyam, a közvetlen ügyleteknél (19. §) pedig a megállapitott vételi ár szolgát és ennek hiányában a budapesti értéktőzsde hivatalos árjegyzésének pénzárfolyama.
A budapesti értéktőzsdén nem jegyzett értékpapirok értéke az illetékes pénzügyi hatóság esetleg felhivására az adófizetésre első sorban kötelezett fél által külföldi tőzsdék hivatalos árjegyzésével, illetőleg hivatalból beszerzendő helyhatósági bizonyitványnyal igazolandó.
Külföldi pénzértékre szóló értékpapirokban kötött ügyletek után az adó alapjául szolgáló értéknek koronaértékre való átszámitása a pénzügyminister által rendeletileg megállapitandó módon eszközlendő.
11. § A pénzügyminister felhatalmaztatik, hogy a leszámolásra kötött ügyleteknél a 9. §-ban megállapitott egység alapul vétele mellett az adót az egyes tőzsdei kötések után állandó összegben megállapíthassa.
12. § Az egyes értékpapirok után járó folyó kamatok, az értékpapiroktól el nem választott kamat- és osztalékszelvények és a díj- és halasztó ügyletek után fizetett díjak az érték kiszámitásánál figyelmen kivül hagyatnak.
13. § Az adólerovás szempontjából megkülönböztetendők:
A) a leszámolásra kötött ügyletek és
B) a közvetlen ügyletek.
14. § A leszámolásra kötött ügyleteknél az adó kiszámitásának alapját a „leszámolás végett való bejelentés”, illetőleg a leszámoló ív képezi.
A leszámolásra kötött összes ügyletek a bejelentésbe felveendők és az ebben a bejelentésben foglalt minden egyes tőzsdei kötés értékösszege után a 9. § szerint járó adó fele összege jár.
15. § A leszámolásra való bejelentés utján adófizetés alá eső ügyletekkel kapcsolatban kiállitott okiratok a 16. § intézkedéseinek épségben tartása mellett adómentesek. Ezen okiratoknak a leszámolással való kapcsolata „leszámolás utján” (per arrangement) vagy hasonló értelmü kifejezéssel jelölendő meg.
16. § A leszámolással kapcsolatban felmerülő „czim” megnevezésének adómentesek abban az esetben, ha a megnevezett a leszámoló iroda tagja és a „czim” megnevezése egy már adó alá vont ügylet folyománya.
Ellenkező esetben, illetőleg „idegen czimü” megnevezések esetére a 9. § szerint járó adó teljes összege rovandó le.
17. § A leszámolásra kötött minden ügylet a budapesti értéktőzsdén jelenleg érvényben levő értéküzleti szokások alapján a leszámoló iroda közvetitésével bonyolittatván le; az ily ügyletek után járó adó pontos lerovásáért a leszámoló iroda szavatol, a mely az esetleges adómegröviditéseket 30 napon belül az illetékes pénzügyi hatóságnak feljelenteni tartozik.
A leszámoló iroda megszünése vagy a leszámolási rendnek a jelen törvény intézkedéseibe ütköző megváltoztatása esetére a pénzügyminister rendeletileg szabályozhatja, hogy mily értékpapirok iránt kötendők az ügyletek leszámolásra és hogy kik és mily módon kötelesek az ily ügyletek lebonyolitására.
18. § A leszámoló irodának az adó lerovás szempontjából való ügyvitelét, valamint az adólerovási szavatosságért az irodát megillető jutalékot a pénzügyminister rendeletileg állapítja meg.
19. § A közvetlen ügyleteknél az adólerovás szempontjából megkülönböztetendők:
a) oly ügyletek, a melyek alkuszok (tőzsdetagok) közbenjárásával köttetnek meg;
b) oly ügyletek, a melyeknél a szerződő felek vagy azok egyike értékpapirforgalmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozik, és
c) oly ügyletek, a melyek alkusz közvetitése nélkül jönnek létre és a melyeknél az ügyletet megkötő szerződő felek egyike sem foglalkozik iparszerüen értékpapir-forgalmi ügyletekkel.
20. § Az alkuszok közbenjárásával kötött közvetlen ügyletekről az alkusz két azonos kötjegyet kiállitani és az ügylet megkötése után a szerződő feleknek azonnal kézbesiteni tartozik.
Minden egyes kötjegy értékösszege után a 9. § szerint járó adó fele összege rovandó le.
21. § Az alkuszok által kiállitott és általuk aláirandó kötjegyeknek a szerződő felek neveit, az ügylet megkötésének idejét, tárgyának megjelölését, az árt és a szállitás idejét kell tartalmazniok; és ugyanily formában kötelesek az alkuszok a megkötött ügyleteket az általuk vezetendő naplókba, az ügylet megkötésétől számitandó három napon belül időrendben, hézag hagyása nélkül bevezetni és a bevezetéseket aláirni.
22. § Az értékpapir-forgalmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozó társaságok és egyének (bankok, bank- és váltóházak, bizományosok) az értékpapirforgalmi ügyletekről külön lajstromot, illetőleg lajstromokat vezetni és az adóköteles ügyleteket az ügylet megkötésétől számitandó három napon belül a lajstromba bevezetni kötelesek.
E lajstromok kiállitása és vezetése iránti módozatokat a pénzügyminister rendeletileg állapítja meg.
23. § Az adó a lajstromokba bevezetett ügyletek alapján az adó lerovására első sorban kötelezett fél által (29. §) a 9. § szerint járó teljes összegben rovandó le.
24. § Az értékpapir-forgalmi ügyletekkel foglalkozó társaságok és egyének tartoznak ezt a foglalkozásukat a pénzügyminister által megjelölendő pénzügyi hatóságnál bejelenteni és pedig azok, kik a törvény életbelépte előtt is foglalkoztak ily ügyletekkel, a törvény hatályba léptének napjától számitott egy hónap alatt.
A törvény életbelépte után az értékpapir-forgalmi üzlet iparszerü megkezdését a bejelentésnek kell megelőznie.
25. § Oly ügyleteknél, a melyek alkusz közvetitése nélkül jönnek létre és a melyeknél a szerződő felek egyike sem foglalkozik iparszerüen értékpapir forgalmi ügyletekkel, az eladó a vevőnek az értékpapirok szállitása alkalmával számlát köteles kiadni.
E számlát halasztó ügyleteknél letéti jegy vagy átvételi nyugta, átutalásoknál átutalási jegy helyettesitheti.
Ezektől az okiratoktól az adó a 9. §-ban megállapított tételek teljes összegében rovandó le.
26. § Az adólerovás közvetlen vagy közvetett.
Közvetlen adólerovásnak lehet helye a leszámoló iroda utján lebonyolitott, az alkuszok utján közvetitett és oly ügyleteknél, a melyeknél a szerződő felek egyike vagy mindkét szerződő fél iparszerüen foglalkozik értékpapir-forgalmi ügyletekkel.
27. § A közvetlen adólerovás alapját
a leszámoló iroda ügyvitelében szereplő leszámoló iveken bejelentett egyes kötések értékösszege, az alkuszok közvetitésével kötött ügyleteknél az alkuszok naplójában előforduló egyes ügyletek értékösszege és
oly ügyleteknél, e melyeknél a szerződő felek egyike vagy mindkét szerződő fél iparszerűen foglalkozik értékpapir-forgalmi ügyletekkel (és ha az ügylet alkusz közvetitése nélkül jön létre) a felek által vezetendő lajstromokban feljegyzett egyes ügyletek értékösszege képezi.
Az adó közvetlen lerovását a pénzügyminister engedélyezheti és módozatai rendeletileg állapitja meg.
28. § Minden oly ügylet után, a melynél az adó lerovása nem közvetlenül történik, az adó-kötelezettség bélyegjegyek felhasználása utján teljesitendő.
A bélyegjegyek a bélyeg- és illetékek iránti törvények és szabályokban foglalt rendelkezések figyelembevétele mellett azokra az okiratokra ragasztandók, a melyeknek az ügylettel kapcsolatban való kiállitása a jelen törvény értelmében kötelező.
A bélyegjegyeknek előállitása és forgalomba hozatala iránt a pénzügyminister rendeletileg intézkedik.
29. § Az adóteher viselése egyenlő részben háramlik mindkét szerződő félre, az adófizetést azonban az ügyleteket kötő, közvetitő vagy lebonyolitó felek a következő sorrendben kötelesek teljesiteni:
1. a leszámolásra kötött ügyleteknél a leszámoló iroda szavatossága mellett a bejelentést teljesitő felek;
2. közvetlen ügyleteknél:
a) ha alkusz járt közbe, az alkusz;
b) ha a szerzödő felek mindketteje iparszerüen foglalkozik értékpapir-forgalmi ügyletekkel, az eladó fél;
c) ha a szerződő felek csak egyike foglalkozik iparszerüen értékpapir-forgalmi ügyletekkel, ez a szerződő fél;
d) minden egyéb ügyletnél az eladó;
e) vagylagos (stellage) ügyleteknél az, a ki a választás gyakorlása után az eladó, a díjügyletektől való elállás esetében pedig az, a ki a díj követelésere jogosult.
Az adófizetőt az adóteher viselésére kötelezettel szemben, a mennyiben ő maga az adóteher viselésére kötelezve nincs, a teljes adóösszeg erejéig a visszakövetelési jog megilleti. A mennyiben az adófizetésre kötelezett csak az adóteher felének viselésére van kötelezve, visszakövetelési igénye a másik felerészre nézve áll fenn.
30. § Addig, mig az Osztrák-Magyar banknak az 1899:XXXVII. tc. kiegészitő részét képező alapszabályai 93. czikkében foglalt határozatok érvényben állanak; az adó lerovasára nézve oly ügyleteknél, a melyeknél az egyik szerződő félként az Osztrák-magyar bank szerepel, a következő határozatok irányadók:
1. az Osztrák-Magyar bank által a leszámoló irodánál benyujtott leszámoló ivek nem esnek adókötelezettség alá, a másik szerződő fél által benyujtott leszámoló ivek adókötelezettségére nézve pedig a 14. §-ban foglalt határozatok irányadók;
2. az Osztrák-Magyar bank által alkuszok közvetitésével kötött ügyletekről kiállitott kötjegyeknek a bank számára kiállitandó példánya adómentes, a másik szerződő fél számára kiállitandó példány adókötelezettségére nézve pedig a 20. §-ban foglalt határozatok irányadók;
3. az Osztrák-Magyar bank a 22. §-ban meghatározott lajstromok vezetésére nem köteles, a másik szerződő fél ellenben az átvett értékpapirokról, illetőleg pénzösszegről elismervényt tartozik kiállitani, a mely elismervény után az adó a szerződő magánfelet terhelő fele összegében rovandó le.
A most emlitett elismervény után járó adónak az Osztrák-Magyar bank által való közvetlen lerovása iránt a pénzügyminister rendeletileg intézkedhetik, mely esetben eme elismervények kiállitásának kötelezettsége elesik.
A jelen törvény büntető határozatai az Osztrák-Magyar bankkal szemben nem nyernek alkalmazást.
31. § Az állami hatóságok, állami intézetek és vállalatok által kötött értékpapir-forgalmi ügyletek után járó adó az előző 30. §-ban foglalt intézkedések megfelelő alkalmazása mellett csak a szerződő magánfelet terheli.
Az állami hatóságok, állami intézetek és vállalatok és az Osztrák-Magyar bank között kötött ügyletek a bank alapszabályai 93. czikkében foglalt határozatok érvényességének tartamáig az értékpapir-forgalmi adó alól teljesen mentesek.
32. § A jelen törvény értelmében kötelezőleg kiállitandó okiratok vagy kötelezőleg vezetendő naplók és lajstromok, valamint a leszámoló irodához benyujtott leszámoló ivek és szükség esetére az értékpapirüzletekről vezetett üzleti könyvek az ellenőrző közegeknek bármikor felmutatandók.
Megőrzésükre az alkuszok, az értékpapir-forgalmi ügyletekkel iparszerüen foglalkozók és a leszámoló iroda három éven át kötelesek.
33. § Az értékpapir-forgalmi adó ellenőrzése érdekében megejtendő minden eljárásban a pénzügyminister által e czélra külön megbizandó közegek járnak el; a kik az értékpapir-forgalmi adó alóli elvonások eseteinek kivételével észleleteik titokban tartására köteleztetnek és ezeket az észleleteket a kereseti adók kirovása tekintetében sem használhatják fel.
34. § A jelen törvény rendelkezéseinek megszegése, a mennyiben az adó elvonásának összege megállapitható, az elvont adóösszeg 150-szeresével ismétlés esetén pedig az elvont adóösszeg 250-500-szeresével, mint pénzbirsággal büntettetik.
A mennyiben az elvont adóösszeg nagysága meg nem állapítható, a pénzbirság 300 koronától tizezer koronáig terjed.
A törvény és a törvény végrehajtása iránt kibocsátandó rendeletek rendelkezéseinek megszegése abban az esetben, ha adóelvonással nem áll kapcsolatban, 50 koronától 500 koronáig terjedő rendbírsággal büntettetik.
35. § Az előző szakaszban emlitett pénz- és rendbirság kiszabásának nincs helye akkor, ha a törvény rendelkezéseinek megszegését követő 15 napon belül a tettes az illetékes pénzügyi hatóságnál erről jelentést tesz és adóelvonás esetére az elvont adóösszeget egyidejüleg lefizeti; nincs helye továbbá akkor sem, ha a leszámolásra kötött ügyleteknél az egyik fél által benyujtott leszámoló iven foglalt bejelentésnek megfelelő ellentétel a másik fél által benyujtott leszámoló iven hiányzik és a hiányzó bejelentés a leszámoló iroda felhivása folytán utólag uj leszámoló iven pótoltatik.
36. § A pénz- és rendbírságot a felveendő hivatalos lelet alapján az adóhivatalok (Budapesten a központi díj- és illetékkiszabási hivatal) szabják ki és az általuk kiállitott fizetési meghagyások elleni jogorvoslatok tekintetében az 1881:XXXIV. tc. 29-36. §-aiban, illetőleg az 1889:XXVII. tc. 12. és 13. §-aiban és az 1896:XXVI. tc. 81. §-ában foglalt rendelkezések irányadók.
37. § A jogerőre emelkedett pénz- és rendbirságokat a pénzügyminister kiváló méltánylást érdemlő esetekben negyedére mérsékelheti.
További mérséklésnek csak akkor van helye, ha a szándékos adómegrövidités esete nem forog fenn.
38. § Az adóköteles értékpapir-forgalmi ügyleteknél a jelen törvény határozatai értelmében kiállitott okiratok (leszámoló ivek, kötjegyek, számlák, letéti és átutalási jegyek és átvételi elismervények) a bélyeg- és illetéki szabályokban, illetőleg az illetéki dijjegyzékben megállapitott bélyeg- és illetékkötelezettség alá nem esnek.
Az ily ügyletek iránt kiállitott egyéb okiratokra vonatkozólag a bélyeg- és illetéki szabályokban, illetőleg az illetéki dijjegyzékben foglalt határozatok továbbra is érvényben maradnak.
39. § Az esedékessé vált adótartozások és birságok biztositására, behajtására és elévülésére nézve az 1883:XLIV. tc. határozatai irányadók.
40. § Jelen törvény 1900. évi augusztus hó 1-én lép hatályba és végrehajtásával a pénzügyminister bizatik meg, a ki Horvát-Szlavonországokra nézve Horvát-Szlavon- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el.
