1900. évi XX. törvénycikk indokolása

a községi közigazgatási tanfolyamokról * 

Az 1883. évi I. tc. 6. §-ában a községi és körjegyzők minősitése gyanánt hat gymnasiumi, reáliskolai vagy polgári iskolai osztály, vagy ezen középtanodákkal egyenrendű kereskedelmi iskola, vagy megfelelő katonai tanfolyam elvégzése, ezenfelül egy évi közigazgatási vagy segédjegyzői gyakorlat kimutatása, végül a vármegyei vizsgáló bizottságok előtt leteendő és csupán az illető törvényhatóság területére érvényes jegyzői vizsga van előirva.

Ez a minősités teljességgel nem juttatja a jegyzőket azoknak az elméleti és gyakorlati ismereteknek birtokába, melyek megszerzése nélkül a jegyzői állás kellően be nem tölthető.

A községjegyző a közigazgatásnak végső lánczszeme, kinek irodájában a község igazgatása mellett a törvényhatósági és állami közigazgatásnak jóformán minden szála, mint egy góczpontban összefut. A községjegyző azonfelül, hogy az egész közigazgatásnak legalsó fokú végrehajtó közege, egyuttal községének hivatásszerű tanácsadója, a törvények, rendeletek és szabályrendeleteknek magyarázója, a község szellemi vezetője, a községi lakosoknak az élet minden viszonyaiban gyámolitója.

Belügyi, közoktatási, igazságszolgáltatási, közgazdasági, honvédelmi és adóügyekben, községi belügyekben, egyszóval a közigazgatás egész területén a nagyszámú és napról-napra szaporodó fontos teendőknek oly tömege nehezül a jegyző vállaira, hogy e teendőknek kellő elláthatása a köz- és magánjogi törvényeknek, az elméleti és gyakorlati administrativ ismereteknek megfelelő elsajátitása nélkül el sem képzelhető. Ezeknek az ismereteknek megszerzésére pedig nincs módja a mai jegyzőjelölteknek.

A magántanulmány és a gyakorlat rendszerint nem pótolhatja kellően a hiányzó alapismereteket, mert a jegyzői feladatok tömkelegében - egyes kivételes tehetségektől eltekintve - csakis rendszeres előtanulmányt tett és az elméleti ismereteket a gyakorlatban szabatosan alkalmazni tudó egyének képesek eligazodni. Ilyenek pedig hat gymnasiumi osztály, vagy ennek megfelelő más iskolai tanulmány végzése, a nem eléggé széles és biztos alapra épitett egy éves gyakorlat és a dolog természete szerint nem egészen megbizható jegyzői szigorlat után alig támadhatnak.

A jegyzői minősités fokozása nem áll elválaszthatatlan összefüggésben a közigazgatási rendszerek mikéntjével, és semmikép sem befolyásolja a tervbe vett általános községi reformnak egy vagy más irányban leendő keresztülvitelét; sőt épen az általános reform tényleges előkészitését czélzó elengedhetetlen kezdeményező lépésnek tekintendő.

Akár a kinevezési rendszerre térünk át, akár a választási rendszer fentartása mellett akarnók megjavitani a közigazgatást, sőt még ha egyébként minden lényegesebb változtatás nélkül fenn kivánnók is tartani a mostani közigazgatási rendszert: a jegyzői állás szinvonalát mindenesetre emelni kell; mert a mostani rendszernek egyik legfőbb és általánosan ismert hiányossága épen a községi közigazgatás vezetésére hivatott egyének túlszerény mértékű minősitésében nyilvánul, melynek eredményekép a községi jegyzői állások betöltésénél egy nem egészen megfelelő, de könnyen megfelelőbbé tehető elem áll rendelkezésre.

A községi közigazgatás megjavitása tehát első sorban attól függ, hogy a községi tisztviselői állásokra jövőben meglegyen az alkalmas elem. Bármily tökéletes községi szervezet létesitése mellett is csak ugy képzelhető jó községi közigazgatás, ha az uj szervezetben való működésre hivatott közegek szakképzettsége megüti a kivánt mértéket. Ha tehát jó községi közigazgatást akarunk, az annak intézésére hivatott egyéneket tényleg birtokába kell juttatnunk a feladatuk sikeres megoldásához szükségelt elméleti és gyakorlati ismereteknek.

Sürgősen, még az uj községi törvény megalkotása előtt, gondoskodnunk kell tehát arról, hogy az életbeléptetéskor már megfelelő tisztviselői kar állhasson rendelkezésre.

Ily elem pedig csak az e pályára készülők szellemi szinvonalának jelentékeny fokozása, vagyis:

a) egyfelől az alapmiveltségnek középtanodai 6 osztályról 8 osztályra felemelése,

b) másfelől megfelelő szakiskolák vagy tanfolyamok felállitása és a jegyzői vizsgálatnak szigoritása mellett hozható létre.

A qualificatio mértékének fokozását nemcsak közszolgálati szempontok, de magának a jegyzői karnak jól felfogott érdekei is megkövetelik, mert a minősités fokozása egyuttal a jegyzők társadalmi állását is kétségen kivül emelni fogja. Azonfelül tekintettel arra, hogy Magyarországon aránylag kevés olyan jegyző van, kinek összjavadalmazása (fizetést, lakást, kertet, szántóföldet, egyéb naturaliákat és mellékjövedelmet összeszámitva) a 2000 korona értéken jelentékenyen alul maradna: ezen aránylag kellően javadalmazott állás szellemi színvonalának növelése az illetők egyéni szempontjából sem mondható méltánytalannak.

A jegyzői minősitésnek, valamint a jegyzői állással szemben emelt többi közszolgálati igényeknek fokozása azonban természetesen maga után vonja azt, hogy a községjegyzőknek, általában a községekben működő közigazgatási közegeknek sorsa, ha előbb nem, a községi reform keresztülvitele alkalmával megfelelően biztosittassék és javittassék.

A mi most már a minősités fokozásának egyik elemét, t. i. főgymnasium vagy főreáliskola végzésének alapfeltételként kötelezővé tételét illeti, alig szorul bővebb indokolásra, hogy csakis a középiskolák teljes elvégzése biztosithatja az általános műveltség összes lényeges elemeinek elsajátitását, mig a középiskolák hat osztálya a jelenlegi tanrendszer elvi álláspontjából kifolyólag sem alkothatja meg a müveltségnek bevégzett, önmagában teljes körét. Hogy e megszakitott, befejezetlen képzés nem nyujt a jegyzői szakbeli tanulmányokhoz és a jegyzői teendők ellátásához alkalmas alapot, az eddigi tapasztalatok bőségesen igazolták. És a midőn hangsúlyozom, hogy a felállitandó jegyzői szakiskolákban nyujtani kivánt rendszeres képzést semmikép sem lehetne eredményesen ezen ingatag alapra fektetni, azon körülményre kivánok még rámutatni, hogy már a köztisztviselők minősitéséről szóló 1883. évi I. tc. a magasabb iskolai minősitést (főgymnasium vagy főreáltanoda és érettségi vizsgálat stb) irja elő a posta, számvevőségi, pénztári, börtönügyi, zálogházi szakban, tehát egészen egyoldalú és oly állásokban működő egyénekre nézve, kiknek hivatása a községjegyzőénél fontosabbnak és nehezebbnek semmiesetre sem mondható.

A jegyzői minősitésnek egyik alkatelemét képező iskolai műveltségnek felemelése, nevezetesen a jegyzői pályára készülőktől középiskolai nyolcz osztálynak, sőt ezenfelül még érettségi vizsgálatnak is megkövetelése magoknak a közvetlenül érdekelt községi jegyzőknek is régi kivánsága, mely kivánságnak a magyarországi községi és körjegyzők központi egylete évi rendes közgyüléseiben évek óta kifejezést adott, többek között már az 1892. évi szeptember hó 25-én tartott közgyüléséből kelt felterjesztésében nyomatékosan hangsulyozván, hogy „hat középosztály alapképzésnek bármely közpályára kevés, de a községjegyzői pályára épen elégtelen, mert a négy elemi és hat középiskola elvégzése után 16-ik életévét elért ifjú arra, hogy községjegyzői irodába lépjen, átlag véve még megérve nincs; arra pedig, hogy komoly elméleti tanulmányokkal sikerrel foglalkozhassék, hat osztálybeli ismeretei elégtelenek”. Ez álláspontját a jegyzői egyesület a jelen év folyamán benyujtott emlékiratában is fentartotta.

Megjegyzem, hogy a községjegyzői pályához a főgymnasium vagy főreáliskola nyolcz osztályának végzésén felül még az érettségi vizsgálatnak is kötelező megkivánását sem közszolgálati, sem tanügyi szempontból nem tartanám kellően indokoltnak. Mert egyfelől a jegyzői pálya minősitési előfeltételeinek a szükségen túlmenő kiterjesztése feleslegesnek, másfelől az érettségi vizsgálatnak megkövetelése magára az érettségi vizsgálat intézményére nézve hátrányosnak mutatkozik. Az érettségi vizsgálat főczélja kipuhatolni: vajjon a tanuló az értelmi fejlettségnek oly fokán áll-e, minő a főiskolai, tehát tudományos irányban haladó egyetemi, műegyetemi, akadémiai tanulmányokra szükséges. Minduntalan hangzik a panasz, hogy a középiskola a tudományos pályákra való egészségtelen özönlést előmozditja. Jövőre azt a helyes megkülönböztetést kell tennünk, hogy érettségi vizsgálat csak azoktól kivántassék, kik tudományos pályákra készülnek; nyolczadik osztály pedig azoktól, kik a gyakorlati életbe lépnek ki. Addig is, mig ez a megkülönböztetés az egész vonalon megvalósitható lesz és - a minősitési törvény általános revisiója alkalmával - számtisztek, pénztári tisztviselők, postatisztek stb. minősitése gyanánt az érettségi vizsgálat mellőzésével csak a nyolczadik osztály sikeres elvégzése lesz megkivánható: legalább a jegyzői minősités újból megállapitásakor valósitsuk meg a helyes megkülönböztetést.

Áttérve a jegyzői szakiskolákra, mindenekelőtt kiemelni kivánom azt a hiányosságot, hogy mig a legtöbb közszolgálati ág ellátásához és egyáltalán a szakképzettséget igénylő (kevésbbé jelentős) foglalkozásokhoz szükséges ismeretek elsajátithatása végett egész sorozata létezik az elméleti vagy gyakorlati iskolák és tanfolyamoknak: addig a községjegyzők kiképzésére mindeddig nincsenek meg a kellő szakiskolák.

A községjegyzői tanfolyamok eszméje nem új. Évek óta szerepel ez már a jegyzői egyletek felirataiban és a szaksajtó fejtegetéseiben. Sőt az eszmének gyakorlati megvalósitására is történtek már kisérletek néhány rövid életű (igy pl. az 1890. évi pozsonyi, az 1894. évi nagykárolyi), különösen pedig az 1889. év óta rendszeresen működő torontáli (nagybecskereki) tanfolyam alakjában.

Az emlitett vármegyei tanfolyamok azonban, aránylag elismerésre méltó eredményességük mellett is, kisérletnél és jóakaratú kezdeményezésnél többnek nem tekinthetők.

Oly szerényebb berendezésű tanfolyam, melynek felállitására és fentartására egyes törvényhatóság képes, a legjobb akarat mellett sem lehet a czélnak teljesen megfelelő.

Azonkivül a jegyzői álláshoz szükséges ismeretek nagy részének országszerte azonos voltára tekintettel nem is kivánatos, hogy a tanfolyamok egymástól elszigetelve, törvényhatóságonkint állittassanak fel; hanem igenis szükséges, hogy a tanfolyamok egységes alapon szervezettek, állami jellegűek legyenek.

Kérdés tárgya csak az lehet, hogy a felállitandó állami jellegü tanfolyamok tanulmányi időtartama egy vagy két évben állapittassék-e meg?

A szakemberek egy része két éves tanfolyamot kiván, mert szerintük a nélkülözhetetlenül szükséges elméleti és gyakorlati természetű nagy tananyagot egy éves tanfolyam keretébe nem lehet beszoritani.

E nézetnek sok jogosultsága van, mert hiszen bizonyitásra sem szorul az, hogy a szükséges ismereteket két év alatt tényleg könnyebben és jobban el lehet sajátitani.

Ámde ezen inkább didacticus szemponton kivül más egyéb körülményeket is tekintetbe kell vennünk s minden túlhajtástól óvakodnunk kell. A községi jegyzőtől nem szabad egyelőre a szükségesnél magasabb iskolai képzettséget kivánni és a mostani túlalacsony qualificatiót egyszerre túlmagasra felemelni.

És a mig egyfelől a jegyzői képzettség emelése érdekében minden alkalmas eszközt felhasználandónak tartok, másfelől kerülni kivánom a jegyzőkkel szemben támasztható igényeknek oly fokra emelését, hogy e miatt épen a jóravaló elemek a jegyzői életpályától teljesen elriasztassanak.

Főként gyakorlati természetű indokok voltak tehát azok, melyek arra birtak, hogy egyelőre az egy éves tanfolyamok mellett foglaljak állást. És bár a magam részéről is elismerem, hogy a jegyzőknek szükséges összes elméleti és gyakorlati tudnivalókat rövid egy éves tanfolyam keretébe beszoritani tényleg nem lesz könnyű: figyelembe ajánlom azt a körülményt, hogy már maga az alapminősültségnek az eddigi középtanodai 6 osztályról 8 osztályra felemelése jelentékenyen növeli a leendő községi jegyők értelmi szinvonalát, s hogy az egy éves tanidő a legszükségesebb elméleti tanulmányok mellett a lehető gyakorlati ismereteknek is megszerzésére annyival inkább elegendőnek mutatkozik, mert a középtanodai 8 osztály végzése után és a tanfolyam-hallgatás előtt töltendő községjegyzői irodai egyéves gyakorlat (melyet a tanfolyamok sikere érdekéből mellőzhetetlennek tartok) sokat könnyit ugy a tanfolyam-hallgatók, mint az előadók munkáján, és mert a tanfolyamot sikerrel hallgatott és szigorú vizsgálatot tett egyén addig, mig a 24 éves életkort és nagykorúságát elérve (1886. évi XXII. tc. 73. §) önálló hatáskörrel biró jegyzőségre vagy más községi tisztségre vállalkozhatik, a közbeeső években töltendő gyakorlaton - meg lévén már vetve a kellő alap - könnyen elsajátithatja a még hiányzó gyakorlati ismereteket.

Az ekként szervezendő egy éves tanfolyamoknak tehát, - melyeket tekintettel arra, hogy a leendő nagyközségekben és rendezett tanácsú városokban esetleg több oly állás fog szerveztetni, melyekre pályázóktól majd a községjegyzőkre nézve most megállapitani tervezett minősültség kivánandó meg, megfelelőbb lesz nem „községjegyzői” hanem „községi közigazgatási tanfolyamok”-nak nevezni el, - úgy kell berendezve lenniök, hogy ezekben megszerezhető legyen a községi szolgálathoz megkivántató általános és rendszeres elméleti képzettség, a szükséges törvény- és szabályrendelet- ismeret, azonfelül a gyakorlati képzettségnek oly mértéke is, mely a közigazgatási életben naponként kinálkozó gyakorlati ismeretekkel megfelelően kiegészithető.

Ezekben kivántam a községjegyzői qualificatio emelésének és a községi közigazgatási tanfolyamok felállitásának szükségét indokolni. A törvényjavaslat egyes szakaszaihoz még a következő megjegyzéseket füzöm:

Az 1. §)§-hoz

Az 1. § értelmében a tanfolyamok székhelyein szervezendő bizottságok előtt letett községi közigazgatási államvizsgálat, illetőleg az erről szóló bizonyitvány országos érvényű lesz, vagyis az országos vizsgáló bizottságok előtt vizsgázott egyének külön törvényhatósági vizsgálatnak nem vettetnek alá, és a csupán egy vármegye területére való minősités rendszere teljesen megszünik. Az országos bizottságok előtt teendő elméleti és gyakorlati jellegű vizsgálatok alapján ugyanis teljesen megbizható értékű

bizonyitványok fognak kiadatni, s azok mellett vármegyénkénti külön vizsgálatok fentartása egyáltalán nem lenne indokolt; mert a tanfolyam szabályszerű elvégzése után országos bizottság előtt vizsgálatot tett s ily módon bizonyitványt nyert jegyzőjelöltek bizonyára különb minősitéssel fognak birni, mint azok, a kik eddigelé csupán fogyatékos magántanulmányok és gyakorlat közben elsajátitott ismeretek alapján a vármegyei vizsgáló bizottságok előtt tettek szigorlatot. Több oldalról felmerült ugyan az a kivánalom, hogy a tanfolyam hallgatása és azon vizsgázás után töltendő meghatározott gyakorlati évek multán vármegyei szakbizottságok előtt leteendő, kizárólag gyakorlati jellegű vizsgálatok behozatala mégis indokolt lenne; vagy pedig hogy a tanfolyam végén csak elméleti államvizsgálat tétessék, s a folytatólagosan töltendő 2-3 évi gyakorlat után ugyancsak országos bizottság előtt ujabb, kizárólag gyakorlati jellegű államvizsgálat kivántassék. E tekintetben kiemelendőnek tartom, hogy a minősitési kivánalmaknak épen a jegyzőkkel szemben továbbmenő fokozását azért nem vélem szükségesnek, mert - a mint már erre fentebb is rámutattam, - a tanfolyam elvégzésétől és az államvizsgálat letételétől a 24 éves kor eléréseig, vagyis az önálló működési körrel felruházott jegyzői tiszt betölthetéseig tartó, évekre terjedő időközben a jegyzőjelöltnek elég ideje és alkalma lesz az illető törvényhatósági szabályrendeleteknek, valamint a még hiányzó gyakorlati ismereteknek elsajátitására. Ennek tényleges beigazolása czéljából ujabb

abb vizsgálat rendszeresitése azonban - legalább egyelőre - mellőzhetetlen szükségnek nem mutatkozik.

Különben a jegyzői vizsgálati bizonyitványok minősitő hatályának országos erejűvé tétele szintén az érdekelt szakkörök régi kivánságának felel meg.

Az, hogy a törvényjavaslat 1. §-a szerint a főgymnasium vagy főreáliskolán kivül az ezen középtanodákkal egyenrendű más középfoku iskola, vagy a megfelelő katonai tanintézet végzése is megadja a községi közigazgatási tanfolyamra való felvétel előfeltételét, az 1883:I. tc. szelleméből folyik. A fennálló minősitési törvény ugyanis, midőn főgymnasiumokról és főreáltanodákról beszél, megemlíti az ezekkel egyenrendü kereskedelmi iskolákat és katonai tanfolyamokat is. És bár ez idő szerint első sorban a főgymnasium vagy főreáliskolában szerzett általános műveltség az, amely a községi közigazgatási tanfolyamnak teljesen megfelelő alapját képezheti, mig a többi, inkább szakjellegű középfokú iskolák és a katonai tanintézetek többé-kevésbbé egyoldalú képzettséget nyujtanak: mégis mindezek minősitő erejének meghagyását különösen azért javaslom, mert a községi közigazgatási tanfolyamokra való felvétel feltételének továbbmenő fokozása könnyen azok néptelenségét eredményezhetné.

Sőt a mennyiben a polgári iskolának a vallás- és közoktatásügyi minister úr által tervezett reformja majd tényleg megvalósul, és a polgári iskola alsó és felső önálló tagozatból álló hét osztályú középfokú iskolává fejlesztetik ki: a felső polgári iskolának sikeres elvégzése az összes alsóbbfokú (nem egyetemi szakképzettséget igénylő) közhivatali állásokra, tehát a községi közigazgatási szolgálatra, s igy a községi közigazgatási tanfolyamok hallgatására nézve is minden akadály nélkül elfogadható lesz vagylagos iskolai alapműveltség gyanánt.

Az elméleti alapképzettség megszerzése után és a tanfolyam-hallgatás előtt minimumként valamely községjegyzői irodában töltött egy évi előzetes közigazgatási gyakorlat kivántatik meg az 1. § szerint. Ennek indokolásául azt hozom fel, hogy bár a középtanodát átlag 18-20 éves korban végzik az illetők, községjegyzővé pedig az 1886:XXII. tc. 73. §-a értelmében - amely törvényi intézkedést a jelen törvényjavaslat teljesen érintetlen hagyja - csak 24 éves korukban alkalmazhatók, következőleg a közbeeső 4-6 évből az egy éves tanfolyam hallgatása előtt hosszabb (2-3 évi) gyakorlatnak előzőleg megszerzése is kitelnék; és bár a tanfolyam hallgatása több eredménynyel járna, ha oda minél érettebb és előzőleg már minél több gyakorlatot szerzett egyének bocsáttatnának: viszont figyelembe veendő az a körülmény is, hogy a jegyzőgyakornok vagy segédjegyzőként már meggyökeresedett egyéneknek a jegyzői irodából tanfolyam-hallgatásra kimozdulása nehezebb, a pályamegszakitás az illetőkre nézve kedvezőtlenebb, végül minél idősebb az ember, annál nehezebben megy a rendszeres tanulás.

Az egy évi előzetes gyakorlatnak csupán a községjegyzői (községi és körjegyzői, valamint rendezett tanácsú városi jegyzői) irodákra szoritása pedig azért szükséges, mert csakis itt sajátithatók el mindazok a gyakorlati ismeretek, melyek birtoka a tanfolyamok eredményes hallgatásához, majd a jegyzői állások jól betöltéséhez szükséges. Ellenben más hatóságoknál alárendelt minőségben töltött egy évi egyoldalú gyakorlat nem nyujthatna a tanfolyamok sikeres végzéséhez megfelelő alapot.

A törvényjavaslat szerint a tanfolyamokra, tanrendre, vizsgálati eljárásra vonatkozó közelebbi határozmányok részletes megállapitása kormányhatósági szabályrendeletnek tartatnék fenn, mert a tervezett tanfolyamok szervezete, tan- és vizsgálati rendszere a dolog természete szerint különösen kezdetben sűrű változásoknak lehet alávetve.

A jövő feladata leend - a szerzendő tapasztalatokhoz képest - a községi közigazgatási tanfolyamok szervezetének, a tan- és vizsgálati rendnek törvényhozásilag leendő véglegesitéséről, esetleg a most szóban levő tanfolyamoknak, mint alsóbb közigazgatási tanfolyamoknak, az 1883. évi I. tc. 3. §-ában emlitett (felsőbb) közigazgatási tanfolyamokkal szerves összeköttetésbe hozataláról is gondoskodni.

Annak általánosságban jelzése mellett, hogy a községi közigazgatási tanfolyamokat nem annyira elméleti, mint inkább gyakorlati iskoláknak tekintem, következőleg, hogy ezek szervezésénél főként gyakorlati szempontok lesznek irányadók, közelebbi tájékozásul a következőket emelem ki:

A tanfolyamokat akként szándékozom felállitani, hogy azok az illetőkre lehetőleg könnyen hozzáférhetők legyenek. Minthogy pedig a jelenleg jegyzői vizsgálatra jelentkezők évi átlagát mintegy 350-400-ra lehet tenni, az ország különböző helyein egyelőre nyolcz tanfolyamnak felállitását vettem tervbe és pedig a székesfővároson kivül olyan nagyobb vidéki városokban, melyekben felsőbb tanintézetek, középfokú közigazgatási hatóságok és egyéb, a tanfolyamok eredményes működését előmozditó intézmények székelnek.

Tanerőkül szaktanárokon kivül túlnyomó részben gyakorlati szakembereket (különböző közigazgatási ágakban működő állami, törvényhatósági tisztviselőket, gyakorló ügyvédeket, községjegyzőket) szándékozom megnyerni.

Az, hogy a tanfolyamokon nem állandó tanerőket kivánok alkalmazni, indokolását abban találja, hogy egyfelől a jegyzői pályához szükséges gyakorlati, sőt részben még az elméleti ismereteknek is megtanitására épen a gyakorlati pályákon működő egyének a legalkalmasabbak; másfelől mert pénzügyileg is jelentékeny különbséget tesz az, ha előadókul nem állandó tanerők, hanem oly egyének alkalmaztatnak, kiknek más életfentartó foglalkozásuk lévén, e működésükért csak megfelelő tiszteletdíjban fognak részesülni; végül figyelmet érdemel még az a körülmény is, hogy tanitás közben maguk az előadók is tanulnak, tehát az előadással foglalkozó közigazgatási tisztviselők ismereteiket - tisztviselői állásuknak is előnyére - öregbithetik.

A tanfolyam-hallgatók anyagi segélyezéséről pedig azért kell lehető kiterjedt mértékben gondoskodni, mert a tanfolyamok életképessége részben ettől függ. A jegyzői pályára ugyanis átlag csak szegénysorsú ifjak készülnek, kiknek anyagi viszonyai a tanfolyamok székhelyeiül kiszemelt városokban egy évig való tartózkodást, bármily szerényen megélhetést rendszerint nem biztositják. Igaz ugyan, hogy a tanfolyam-hallgatók a helybeli különböző hivataloknál irnoki vagy más efféle foglalkozást s ez uton némi anyagi segélyforrást nyerhetnek; de viszont a hallgatóknak ilynemű magánelfoglaltsága a komoly tanulást és a tanfolyamok tulajdonképeni rendeltetésének betöltését veszélyezteti. Igy nem elég, ha csupán a tandíj lesz mérsékelt, sőt gyakran el is engedtetik, hanem a szegénysorsú, szorgalmas és jó magaviseletű hallgatókat ösztöndíjakban, jutalmakban is kell részesiteni. A tanfolyamoknak internatusokkal összekötése is kivánatos, mert a hallgatók ez esetben sikeresebben tanulnak és erkölcsileg is inkább fegyelmezhetők.

A tanfolyamoknak ily módon tervezett berendezésénél számithatni vélek a székhelyekül kiszemelt városok, valamint általában a vármegyék és községek bizonyos mértékű indokolt áldozatkészségére. De a főteher az államra hárul, melynek közvetlen anyagi támogatással elő kell mozditania azt, hogy a tanfolyamok kellően népesek legyenek; hogy a tanulók tényleg tanuljanak; hogy a községi közigazgatási szolgálat czéljaira biztositva legyen a szükséges számú és szakképzettségű elem.

A 2. §)§-hoz

A 2. §, mely szerint a törvény életbeléptekor aljegyző, (segédjegyző, jegyzősegéd) jegyzőgyakornok, vagy jegyzői irnokként már tényleg működő, de jegyzői szigorlatot még nem tett egyének tanfolyam hallgatására és ennek befejeztével vizsgálattételre átmenetileg, vagyis a törvényjavaslat szerint 3 éven belül, a jelenlegi iskolai alapminősültség (középtanodai 6 osztály végzésének) kimutatása esetén is, de csak legalább egy évi, a törvény életbeléptét egészben vagy részben megelőző gyakorlat eltöltése után bocsáthatók, mint szükséges átmeneti intézkedés alig igényel bővebb indokolást; mert ily átmeneti intézkedés hiányában a községi közigazgatási tanfolyamokon egyelőre csak gyér számú hallgatóközönségre lehetne számitani, és mert a már alkalmazásban levő segédjegyzők, jegyzőgyakornokok, vagy jegyzői irnokoktól azt kivánni, hogy még további 2 gymn. stb. osztályt tanuljanak, túlszigorú eljárás lenne. Viszont a tanfolyam hallgatása ezekre feltétlenül kötelező, és e nélkül vizsgálattételre nem bocsáthatók.

A 3. §)§-hoz

A törvényjavaslat 3. §-a, a midőn a fentiekből kifolyólag kimondja, hogy jövőre nézve a jegyzői minősitést a községi közigazgatási tanfolyam végzése és a községi közigazgatási államvizsgálat letétele fogja megadni, egyuttal a szerzett jogokat a lehető legszabadelvűbb elbánásban részesiti.

Általános közigazgatási érdekből, vagyis a községi igazgatás szinvonalának emelése szempontjából kivánatos lenne, hogy a régi rendszer szerint vármegyei vizsgáló bizottságok előtt szigorlatot tett, különösen a tényleges jegyzői szolgálatban nem álló egyénektől, ha nem is tanfolyam hallgatása, de országos jellegű minősités szerezhetése végett legalább az új államvizsgálatnak pótlólag letétele kivántassék. Az elvileg indokolható ily irányú rendelkezést azonban gyakorlati és méltányossági szempontokra való tekintettel azért nem hozom javaslatba, mert e rendelkezés az egyébként megbizható, de szerényebb képességű és képzettségű elemeknek a jegyzői pályától elriasztására, már az életczélhoz közel jutott egyéneknek existentialis romlására s e mellett arra is vezethetne, hogy a községi közigazgatásnál szükséges munkaerő a kellő mennyiségben nem állana rendelkezésre.

A törvényjavaslat 3. §-a nemcsak teljesen megkiméli, de némileg még ki is terjeszti a szerzett jogokat.

Ugyanis az 1883:I. tc. 6. §-a szerint a vármegyei vizsgáló bizottság előtt letett jegyzői vizsgálat idáig csak az illető vármegye területére nézve volt érvényes. Ha az okleveles jegyző más vármegye területén kivánt alkalmazást nyerni: itt egészen új vizsgálatot kellett tennie; kivéve, ha a vizsgálat letétele után azon hatóság területén, melytől a képességi bizonyitványt nyerte, legalább három évig mint önálló jegyző vagy aljegyző (segédjegyző) kielégitőleg működött s ezt alispáni bizonyitványnyal tudta igazolni, amely esetben képességi bizonyitványa országos érvényűvé vált s idegen vármegyében alkalmaztatása esetén nem egészen új, hanem csupán az itteni szabályrendeletekből való vizsgálattételre volt kötelezhető.

Minthogy azonban a jegyzői oklevél érvénye tekintetében tett eme megkülönböztetés a multban sem volt kellően indokolt, a mennyiben a jegyzői vizsgálatok tárgya, vagyis a jegyzőktől megkivánt közigazgatásjogi általános ismeretkör az 1884. évi 58.285. sz. belügyministeri rendelettel kiadott jegyzőszigorlati rendtartás szerint országszerte úgyis azonos volt, és a statutumokból teendő pótvizsgálat is nem kötelezőleg, hanem csak facultative volt előirva: e megkülönböztetésnek jövőre fentartását még kevésbbé tartanám helyénvalónak.

Ennélfogva a törvényjavaslat 3. §-ában azt hozom javaslatba, hogy az új törvény életbelépte előtt már jegyzői szigorlatot tett egyének oklevele jövőre nem csupán az ezt kiállitó vármegye területén, hanem országszerte érvényes legyen.

A kedvezmény nyujtásában ennél tovább menni nem tanácsos. Igy például annak megengedése, hogy a vármegyei jegyzővizsgáló bizottságok intézményének 1900. év végéig fentartása mellett a jegyzőjelöltek ez év folyamán a régi módon új vagy ismételt szigorlat tételére jelentkezhessenek: a tanfolyamok teljes néptelenségét eredményezhetné.

A tanfolyamra felvételnek ugyanis átmenetileg (3 évig) ugyanaz az előfeltétele (középtanodai 6 osztály és egy évi gyakorlat) lévén, mint a jegyzői szigorlatra bocsátásnak: a mostani jegyzőjelöltek nagy része bizonyára a minősités-szerzésnek könnyebb módját választaná, s tanfolyam-hallgatás és államvizsgálat helyett inkább az eddigi jegyzői szigorlat letételére jelentkeznék.

Ugyancsak a 3. § megfelelően intézkedik a magasabb jogi és közigazgatási minősitéssel biró egyéneknek a községi és körjegyzői állásokra való alkalmazhatóságáról. Igaz ugyan, hogy a községjegyzői állás egészen különleges szakismereteket, különösen pedig a községi közigazgatási teendőkben való olyan gyakorlati jártasságot kiván, a melylyel rendelkezést az egyébként jóval magasabb jogi vagy közigazgatási szakképzettség, tehát a jog- vagy államtudományi államvizsgálat, vagy tudori oklevél birtoka magában véve feltétlenül nem biztositja. Ez okból nem tekintette sem az 1883:I. tc., sem az 1886:XXII. tc. a magasabb közigazgatási szakra nézve előirt, lényegileg magasabb szakképzettséget a községjegyzői szigorlattal egyenértékűnek. De ha a lényegileg elméleti jellegű jog- és államtudományi államvizsgálat vagy tudorság magában véve, jövőre sem fogadható el a községjegyzői szakra nézve vagylagos minősités gyanánt: a legmagasabb fokú jogi elméleti és gyakorlati képzettségről tanuskodó ügyvédi, valamint a gyakorlati birói oklevél mégis más szempont alá esik, s közszolgálati tekintetből semmi tárgyilagos kifogás nem emelhető az ellen, hogy azok, a kiknek ügyvédi oklevelük van, továbbá azok, a kik a gyakorlati birói vizsgálatot sikeresen letették, községi és körjegyzőkül minden további tanulmány és vizsgázás nélkül alkalmazhatók legyenek.

Ellenben a fentiekre tekintettel teljesen indokoltnak mutatkozik, hogy jog- vagy államtudományi tudorok, továbbá azok, a kik a jog- vagy államtudományi államvizsgálatot sikeresen letették, - a mennyiben községjegyzői minősitést kivánnak szerezni - községi közigazgatási tanfolyam hallgatására ne kényszerittessenek, hanem ennek végzése nélkül is, de legalább egy évi községjegyzői irodai gyakorlat kimutatása esetén községi közigazgatási államvizsgálatra jelentkezhessenek.

A 4. §)§-hoz

A községekről szóló 1886:XXII. tc. 74. §-a a rendezett tanácsú városi jegyzők minősitése gyanánt vagy a magasabb közigazgatási szolgálatra előirt jogi, vagy a községi és körjegyzőkre nézve megállapitott szakképzettséget kivánja meg (1883. évi I. tc. 3. vagy 6. . Ez alternativ rendelkezés felvételénél az a szempont vezette annak idején a törvényhozást, hogy a rendezett tanácsú városok jegyzői állásaihoz a községjegyzői különleges minősités nem oly feltétlenül szükséges, hogy ennek hiányában az esetleg magasabb közigazgatási minősités elfogadható ne lenne. Minthogy e szempont jövőre is figyelmet érdemel, a mennyiben a rendezett tanácsú város jegyzője a hatósági szervezetnek csupán egyik, de nem egyedüli hivatásszerű tagja, mig a körjegyző és a nagyközségi jegyző a kis- és nagyközségek igazgatásának rendszerint egyetlen szellemi vezetője: a megkülönböztetés fentartását indokoltnak vélem. Ennélfogva a törvényjavaslat 4. §-ában, az 1886. évi XXII. tc. 74. §-a álláspontjának lényegileg érintetlenül hagyásával, a rendezett tanácsú városok jegyzőire nézve jövőre is a vagylagos minősités elve foglaltatik.

Az 5. §)§-hoz

A felállitandó tanfolyamok költségei jelenleg még számszerű pontossággal meg nem állapithatók.

Tapasztalati adatok ez idő szerint még nem állván rendelkezésre, ezuttal nem lehet biztosan tudni, hogy hány tandíjas hallgató lesz, tehát mennyit teszen a tanfolyamok saját bevétele; továbbá hogy a tanerők minő tiszteletdíj mellett fognak vállalkozni; végül hogy az egyes tanfolyamok felszerelési költségei és rendszeres dologi kiadásai mily összegre emelkednek? Ily körülmények között hozzávetőlegesen és mérsékelt számitással egy-egy tanfolyam berendezési és első évi fentartási költségeit mintegy 10-11.000 koronára számithatónak vélem. E szerint az egyelőre felállitani szándékolt nyolcz tanfolyam évi költségei a 100.000 korona összeget előreláthatólag nem fogják meghaladni.

A tanfolyamok költségei 1901-től kezdve a belügyi tárcza rendes kiadásai között külön czím alatt lesznek felveendők.

A folyó év szeptember havában megnyitni tervezett tanfolyamoknak ez évi, illetőleg az 1901. évi állami költségvetési törvény megalkotásáig felmerülő költségei pedig a belügyi tárcza zárszámadása során előirányzat nélküli kiadásként fognak részletesen elszámoltatni.

A tanfolyamok czéljaira forditandó költségösszeg, szemben az elérni kivánt czél fontosságával, valamint azzal, hogy ez összeg eredményes felhasználása már az általános közigazgatási reformok keresztülvitele előtt előreláthatólag úgy a községi, mint a törvényhatósági és állami administratió javulását fogja előmozditani, magasnak bizonyára nem mondható.

Melegen kérem azért a t. képviselőházat, hogy a községi administratiónak minden körülmények közt csak javitására szolgáló ezen törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék.


  Vissza az oldal tetejére