1902. évi XXII. törvénycikk indokolása

a Bega csatornának a temes-begavölgyi vizszabályozó társulat ármentesitése érdekében is szükséges rendezéséről * 

Általános indokolás

Az állami tulajdont képező Bega csatorna jelen állapotában nagyobb víztömegek levezetésére nem képes, úgy, hogy árvizek bekövetkezte esetén nemcsak a Bega csatorna vidékét, - hanem a Temes jobb partján fekvő temesi ártereket is elöntéssel veszélyezteti, miért is a Temes-Begavölgy ármentesítése a Bega csatornának árvédelmi szempontból való rendezése nélkül befejezettnek nem tekinthető. A temes-begavölgyi vízszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak ujabb rendezéséről szóló 1897. évi XXI. törvénycikk 12. szakasza ezért utasította a m. kir. földmívelésügyi ministert, hogy a Bega hajózó csatornának a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat érdekében is szükséges rendezés módozatairól, költségeiről és ezen költségeknek kik által leendő viseléséről mielőbb, de legkésőbben a törvény hatályba léptétől számított 5 éven belül a törvényhozásnak javaslatot tegyen. - Ezzel a törvényhozási intézkedéssel szorosan összefügg az 1882. évi XXVI. törvénycikk amaz utasítása, hogy a Bega csatornának a hajózás igényeinek megfelelő átalakítására és a belvízrendezés kérdésének megoldására vonatkozó terv bemutattassék. A belvízrendezés, a mint arra már az 1897. évi XXI. törvénycikk indokolása is reá mutatott, a Bega mentén a vízjogi törvény értelmében az érdekeltség feladata lévén, mint ilyet a Bega bal partján a Tamisácz szabályozó és belvízelvezető társulat már megoldotta, a Bega jobbparti részén pedig az ugyanezen czélra megalakult "Két Begaközi belvízlevezető társulat" működését a hajózó Bega rendezetlen viszonyaiban rejlő bizonytalanság miatt ugyan még nem kezdte meg, de a Bega hajózó csatorna rendezése a belvízbajok megszüntetését a jobb parton is a megvalósulás elé fogja juttatni.

Az idézett két törvénycikkel a földmívelésügyi ministerre ruházott kötelezettség beváltására szükséges tanulmányokat megejtettem, illetőleg kiegészítettem, terveket és költségvetéseket megállapíttattam és mindezeknek alapul vétele mellett az 1897. évi XXI. törvénycikk 12-ik §-ában nyert megbizatásomhoz képest a hajózó Bega csatornának rendezési módozataira, költségeire és ezen költségeknek kik által leendő viselésére vonatkozó javaslatát elkészítettem, a melyet bátorkodom a törvényhozás részéről megállapított határidőre, a következő előterjesztésem kiséretében tisztelettel bemutatni. A Bega csatornának a hajózás igényeinek megfelelő átalakítására vonatkozó terveket hasonlóan elkészítettem és tisztelettel bátorkodom jelezni, hogy ezen, nézetem szerint is az egész vidék gazdasági életének felvirágozására és az adóképesség fokozására nagy kihatással biró munkálatok kivitelének lehetővé tétele iránt a pénzügyminister úrral külön tárgyalásokat szándékozom megindítani. Jelen alkalommal erre vonatkozólag csak annyit kivánok megjegyezni, hogy a Bega állandó hajózhatásának biztosítása érdekében annak a torkolattól Nagy-Becskerekig terjedő szakaszán a munkálatok az 1895. évi XLVIII. törvénycikk alapján rendelkezésemre bocsátott hitel terhére, a titeli és écskei kamara-zsilipek építésével folyamatban vannak. Reátérve már most a Begának az árvédelem szempontjából szükséges rendezésére vonatkozó javaslatokra, czélszerűnek látom, hogy mielőtt ezen javaslatok ismertetését adnám, a Temes-Begavölgy ármentesítése kérdésének történeti fejlődését és a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat által az 1885. évi XXVII. és az 1897. évi XXI. törvénycikkek alapján végzett munkálatairól rövid áttekintő képet nyujtani:

Közismert tény, hogy az a mintegy 300 kilométer hosszú, hegyekből és dombokból álló félgyürü, mely észak, kelet és délről befogja az egykori Bánság nagy lapályát, 8.886 km2-en összgyülő csapadékvizeket bocsát erre a mintegy 700.000 kat. holdnyi kiterjedéssel biró őstelevényes területre, hol a vizek másfél századdal ezelőtt a Temes és Bega mentén, továbbá délre Alibunár környékén százezer holdakra menő mocsarakat alkottak. A mezőgazdaságnak e kimeríthetetlen vidékei csak jelentékeny befektetések árán voltak a nemzeti vagyonosodás alapjául megnyerhetők, s bár a sok odaadó munkásság, a nagymérvű erőkifejtés és az ezek hosszú sorozatában szerzett tapasztalatok és megfigyelések körültekintő felhasználása, távolabbi és közelebbi elődeinknek törekvéseire és alkotásaira félreismerhetetlenül mindenütt rányomta a maga bélyegét, mégis az államra és a mai társadalomra háruló óriási feladatok között a mi feladatunk maradt ez immár másfél századra kiható törekvések és munkásság zárókövének elhelyezéséről gondoskodni. Valószínű, hogy a tőke jelen mozgékonysága és a munkák végrehajtására szolgáló eszközök mai nagyobb fokú fejlettsége, elődeink munkásságát nem egy irányban előnyösen befolyásolta volna, és talán elhatározásukat magasabb eredményekhez is vezérelte volna.

Tagadhatatlan azonban, hogy a Temes és Bega vizeinek kártétel nélküli elvezetése egyikét képezte a legnehezebben megoldható feladatoknak, azért az egész Temes-Bega vízszerkezetnek a természettől megalkotott összetartozósága az elődöket hamar rávezette arra a tudatra, hogy az ármentesítés messze kihatással biró fontos kérdése elágazó, szétforgácsolt erőkkel egyáltalán meg sem kisérelhető, s a mikor a XVIII. század közepén a szóban forgó nagy lapály dögvészes mocsarainak kiszárítása a Bega csatorna kiásásával és a Temes folyó lefolyási viszonyainak némi elősegítésével kezdetét vette, és az némi javító eredményre is vezetett, a mindjobban szaporodó telepes lakosság a szárazzá lett területek állandó gazdasági használhatóságának eszméjével foglalkozva, mind követelőbben lépett előtérbe az ármentesítés kérdésének teljes megoldása.

Meg is indult a kisebb-nagyobb töltésezés úgy a Bega, mint a Temes mentén és jelentékeny áldozatokat hoztak e czélra az elmult XIX. század elején; de ezek többnyire kárba is vesztek, mert egyrészt a munkásság az eszközök fogyatékossága következtében az egész vonalon rendszeresen kifejthető nem volt, másrészt hiányoztak azok a vízműtani adatok, melyek a feladat mértékét megvilágították és így meg is akadályozhatták volna azt, hogy az elégtelen méretű létesítmények az első magasabb árvizek áldozatai ne legyenek. Csaknem egy félszázad tapasztalataira volt szükség, mely idő alatt egyéb bénító körülmények is hátráltatták a czéltudatos és erélyesebb kifejlődést, míg az általános érdekeltség a társulásban rejlő nagy erő igénybevételére vállalkozott. Ugy de még e téren is elmaradhatatlan volt, hogy a szenvedett károkból merített tanulságok vezessék reá a nagy érdekeltséget, hogy az elérendő czél megvalósítását csak egyesült erőkkel lehet remélniök. Mikor ugyanis a Temes-Bega nagy medenczéjének érdekeltsége az ármentesítés kérdését a mult század hatvanas éveit megelőzőleg a Haky Dániel által készített tervek alapján társulás segélyével megoldani elhatározta, még abban a csalódásban ringatódzott, hogy ennek a feladatnak részlegesen, kisebb körökre kiterjedő tevékenységgel is urává lehet.

Az 1859. évben fellépett eddig ismert legmagasabb és legnagyobb tömegű árvíz Temes és Torontál vármegyék igen jelentékeny területét, kerek 490.000 kat. holdat elárasztván, Haky Dániel, az akkori begacsatornai mérnöki hivatal igazgató-főmérnöke utasíttatott oly ármentesítési terv elkészítésére, mely az egész vízrendszer árvizeinek kártalanná tételét eredményezze. Nevezett igazgató-főmérnök ide vonatkozó tervezetének sarkalatos elvét az képezte, hogy a Bega fausztató- és hajózó csatornának, mint a hogy a Bega Temesvár fölötti és alatti részét szokás nevezni, az árvizek elvezetése nem képezheti feladatát, mert arra elégtelen méreteinél, valamint hosszának nagy részében a környező földszín fölött fekvő medrénél fogva nem is képes. Ennélfogva a Bega fausztó csatornából az 1758-1760-as években Kis-Topolovecznél a Temes folyóba nyitott u. n. árapasztó-csatorna és a Temesnek Szirbova község feletti szakasza által bezárt területén a két folyó árvizeit egy mesterségesen körülkerített medenczébe kivánta kibocsátani, hol azok kiegyenlítődvén, a Temes folyó töltésközébe egyenletesen jutottak volna alá, hol azokat a régi ligeti Temeság mentén is fentartandó töltések közé folytatólag annyira tározta volna, hogy a Rudna alatti szakaszra jutó és tömegükben megfogyatkozott vizek ott már kártétel nélkül lefolyást nyerhettek volna. Ez volt az első ismertebb rendszeres terv, mely a Temes-Bega völgyének egységes ármentesítésével foglalkozott; ennek alapján 1863-ban meg is alakult az u. n. "Temes-szabályozási társulat", de ugyanekkor a Versecz környékén létező mély medenczében fellépett vizek szabályozására is több kisebb társulat vállalkozott.

A mult század hatvanas éveinek végén és főként a 70-es évek elején bekövetkezett csapadékdús esztendők romba döntötték e külön társulatok alkotásait, és az érdekeltek előtt az egymás területére kiáradó vizek minden érvnél nyomósabban bebizonyították azt a feltétlen igazságot, hogy a Temes és Bega völgyeiben fellépő vízáradások ellen egységes, az egész vízszerkezetre kiterjedő terv és egyöntetű munkálkodás révén lehet csak eredményesen eljárni. Az említett nagy vízkárokból merített tapasztalatok és kényszerűség az érdekeltséget arra indította, hogy a társulást az egész Temes-Bega völgyére egységesen hajtsa végre és a kormány a terv kidolgozásával a vízépítészet terén neves Képessy József kir. főmérnököt bizta meg. Későbbi ismétlések elkerülése és az átnézhetőség czéljából czélszerűnek látszik már itt felemlíteni, hogy az a számos terv, mely ez országos érdekű kérdés megoldása érdekében egész a mai napig megszülemlett, lényegileg két fő elv alapján épült fel, és mindenkor a körül fordult meg, hogy a Bega folyó árvizei hol és miképen helyeztessenek vagy vezettessenek el? A tervek ismertetése után a m. kir. földmívelésügyi ministerium vízügyi kis tanácsa az 1884. év óta kidolgozott 6 tervet és 1889. évi deczember hó 9-14-én tartott üléseiben elbirálta, de azok egyiket sem fogadta el bemutatott alakjában a kivitel alapjául, mindamellett a Temes-Bega völgyének mikénti szabályozására a tározás elvét mondotta ki olyannak, melynek megfelelő kivitele mellett a Temes és Bega folyók okszerű szabályozásának kérdése megoldható. A vizügyi kistanács egyuttal meghatározta azokat a feltételeket és módosításokat, melyek a tározási terv kivitelénél betartandók volnának, és intézkedett azokról a munkákról, melyek a Temes-Bega-völgy vízrendezése érdekében a tározási tervben felölelteken kívül még végrehajtandók volnának.

Ezen elvek figyelembevételével dolgozta ki 1889. évben a Bega-csatornai hivatal ujabb, a tározás elvén alapuló tervét, a mely szerint a Begának és a Temesnek veszélyt okozó árvizei egy közös területen, a Temesvár-Topolovecz között fekvő és a Bega, valamint a Temes által határolt térségen nyernének visszatartást oly mérvben, hogy a Temes és Bega medrében a megengedettnél magasabb vízállások ne jöhessenek létre. A Bega és Temes folyók árvizeinek ez utóbbi tervek értelmében leendő veszély nélküli levezetése czéljából szükséges munkák és a vázlatos belvízrendezések költségei összesen 23 millió K-ra rugtak volna, mely költségekből mintegy 28.000 kat. holdnyi terület kisajátítására 11.2 millió, a többi ármentesítési költségekre pedig 11.8 millió K esik. Ezen tervet a műszaki nagy tanács is letárgyalta és a kivitelre ajánlotta; - annak végrehajtása azonban elmaradt, mert a nagyobb és kisebb birtoktestekből álló, gazdaságilag művelt jelentékeny területek megszerzése alig leküzdhető nehézséget okozott volna, a mit ez idő szerint még az a körülmény is növel, hogy a tározás tervezett helyein időközben a művelési ágak jelentékenyen változtak, s így a kisajátításra előirányzott egységárak is előreláthatólag meghatározhatatlan magasságra emelkedtek volna. Ily körülmények között a hajózó Bega-csatornának árvédelmi szempontból való rendezése megoldatlan maradt.

A kérdés ezen állapotában hozta meg a törvényhozás a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak ujabb rendezéséről szóló 1897. évi XXI. törvénycikket, a mely a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat pénzügyi rendezése mellett egyrészt a társulatnak módot nyujtott, hogy az ármentesitési feladatához tartozó sürgősebb munkákat a földmivelésügyi minister által engedélyezett irányban és mértékben megvalósítsa, másrészt a törvénycikk 12-ik §-ában a Bega hajózó csatornára foglalt és már elől idézett intézkedés révén a végleges megoldás felé vezető javaslat bemutatására határidőt tűzött ki. És itt, mielőtt a hajózó Bega szabályozásának ismertetésével tovább mennék, röviden fel kell említeni azokat a munkálatokat, a melyeket a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat az 1885. évi XXVII. és az 1897. évi XXI. törvénycikkekkel rendelkezésre bocsájtott építési összegekből az 1886. évtől az 1901. év végéig, illetőleg a mai napig a felsőbb jóváhagysát nyert tervek alapján a Temes folyón és ennek mellékvizén kereken 12,600.000 K felhasználása mellett végrehajtott, s mely jelentékeny befektetés árán a nevezett társulat helyzete árvédelmi szempontból nem tekinthető ugyan még biztosítottnak, mégis tény, hogy e munkálatok a társulat helyzetét megnyugtatóvá és sokkal előnyösebbé teszik, mint annak előtte volt. E munkálatok felsorolása után immár csak a Bega folyó árvizeinek biztos és kártétel nélküli levezetéséről kell gondoskodni, mert a Temes-Begavölgy ármentesítése a Bega-csatornának árvédelmi szempontból való rendezése nélkül befejezettnek nem tekinthető. Minthogy pedig a vízügyi kistanács és nagytanács által letárgyalt és kivitelre alkalmatlannak talált vagy elfogadott, de ki nem vihető tervek már felölelik minden elképzelhető módját a Begaszabályozásnak, azért az előzőkben főbb vonásokban ismertetett tervek beszerzése után még csak arról lehetett szó, hogy a Bega ármentesítése mégis melyik terv, vagy a különböző tervek mily kiegészítése vagy változtatása mellett hajtassék végre.

Ily viszonyok között mérlegelésre tarthatott még igényt az az eszme, hogy a tározás ne a Temesvár fölötti, hanem a Bega vízgyűjtő magas völgyeiben hajtassék végre, hol a területek olcsóbban szerezhetők meg és a tározás kihasználása még ipari, hajózási, valamint talajjavítási (öntözési és halászati) czélokra is történhessék. Ennek a tervnek a kidolgozására is utasítottam a temesvári m. kir. folyammérnöki hivatalt az 1898. évben és további kötelességévé tettem még, hogy tekintettel arra, hogy az ismertetett korábbi tervek között viszonylag a legtöbb előnyt az az alapeszme nyujtotta, melynek értelmében a Bega veszélyes árvíztömege a Temes medrébe vezettessék le, az 1888. évben kidolgozott ily értelmű tervet az időközben végrehajtott építkezések figyelembevétele mellett ujból dolgozza át. A nevezett hivatal e feladatainak megfelelt és a szóban forgó terveket elém terjesztette. E tanulmányok eredményeinek egybevetéséből megállapítható volt, hogy 1. a völgyzárak segélyével váló tározás, - melynek költségei a Temes-Bega vízgyüjtő területre eloszló elrendezéssel 19.3 millió K költséggel vannak számítva, - mint a rendszer a széttagolt terepalakulás, - a csapadékmennyiségekre vonatkozó elégtelen adatok és az egész vízgyüjtő területnek csak kisebb hányadára szorítkozó munkálat következtében az árvédelem kérdésének megoldására bizonytalan, de a Bega egyes völgyeiben létesítendő völgyzárak, nemcsak a hajózó és öntöző víz beszerzésére alkalmasak, hanem az árvédelem kérdésének előmozdítására is jó szolgálatot tehetnek. 2. A Temes-Begavölgy vízrendszerében az egyöntetű és egyenlő biztonságot nyujtó árvédelem kérdésének megoldására, a hajózó Bega okozta vízbajok megszüntetését czélzó tervek között a legolcsóbb és legelőnyösebb most már az, mely szerint a Bega folyó árvizeinek az a része, mely a Bega-csatornában kártétel nélkül le nem vezethető, a megfelelően kibővítendő kis-topoloveczi árapasztó csatornán keresztül a Temesbe vezettessék, s ebből kifolyólag nemcsak a Temes folyó és mellékvizeinek töltései kellőleg magasítandók és erősítendők, hanem az árvízszín emelkedésével kapcsolatos egyéb munkák is végrehajtandók és a Bega-csatornában a ráutalt víz levezetésére, valamint a hajózásnak Temesvárig leendő biztosítására szükséges berendezések létesítendők.

Ezen második helyen említett terv szerint a Temes-Begavölgy ármentesítésének befejezésére, nemkülönben a Bega-csatorna árvédelmi szempontból való rendezésére következő munkák végrehajtására van szükség: 1. Kis-Topolovecz alatt a fausztató csatornába egy 3 nyílású vízosztó zsilip, melynek minden nyilása 4.3 méter széles és a nyilások vaskapukkal akként szabályozhatók, hogy a fausztató csatornába árvizek alkalmával 83.5 m3 víznél másodperczenként több be nem juthasson. Az 1883. évben a temesváris vízmércze 1.90 méter állásánál ugyanis a Bega-csatornában egy közepes árvíztömeg vonult be, mely a csatornát megtöltötte és szembeszökően beigazolta, hogy csak a hasonló tömegű árvíz találhat abban kártétel nélküli lefolyást. A temesvári folyammérnöki hivatal az árvíznek másodperczenként lefolyásra kerülő tömegét közvetlen mérés segélyével meghatározta és azt, mint már említve volt, 83.5 m3-re találta. Ez tehát az a víztömeg, melyet a kis-topoloveczi vizosztózsilip szabályozni lesz hivatva. A helyi viszonyok szükségessé teszik, hogy a Kis-Topolovecz alatt létesitendő vízosztózsilip egy 5.0 méter széles közuti hiddal kapcsolatosan építtessék fel. A szóban forgó vízosztózsilip létesítési költségei 507.870 K 84 f-re irányoztattak elő. 2. A Bega és Temes folyók alacsonyabb vízállásai alkalmával is kivánatos, sőt a Bega mentén rizstermelési kötelezettséggel eladásra fentartott állami birtokokon az öntözés lehetővé tétele, egyáltalában az öntözések nagyobb elterjedése idejére szükséges, hogy a Bega-csatornában - a meddig abban van - mintegy 40 m3 másodperczenkénti vízhozomány fentartassék; ebből az okból az árapasztó csatorna felső torkába, melyen keresztül a Bega folyó vizei különben akadálytalanul futnának le a Temesbe, egy bukógát építtessék. A bukógát kiképzése a szokásos boltozatszerű alaprajzi elrendezéssel, 90 méter szélességben terveztetik, a partok felől eséssel a közép felé, és középen 100.7 méter Adria fölötti magasságban, míg a csatornafenék 98.05 méter Adria fölött, vagyis a bukógát előtt 2.65 méter magas vízoszlop tartatik állandóan fel, illetőleg tereltetik a vízosztózsilip felé.

A bukógát terméskőből és a leggondosabb kivitelben létesítendő. Költsége 256.773 K 23 f-re rug. Jelentékeny átalakítást igényel ez árapasztó csatorna, mely Kis-Topolovecz községen keresztül, ma mintegy 22%-át képes a Bega árvizének a Temesbe elvezetni. Az előzőkben láttuk, hogy a Bega-csatorna árvízveszély nélkül 83.5 m3-t képes emészteni, s ennélfogva a Kis-Topolovecz alatti vízosztózsilipen keresztül ennyi fogna a jövőben belebocsáttatni. Minthogy pedig az 1859. évben fellépett legnagyobb árvíz a Begán legmagasabb állásában 455.5 m3-t szállított másodperczenként, azért az árapasztó csatornán leszállítandó legnagyobb víztömeg lesz: 455.5-83.5=372 köbméter. Ennek megfelelőleg a csatorna fenékszélessége 33.0 méter, rézsüi 1:1.5-hez aránylók és a kereken 1,400.000 m3 földmozgósítás és 75.8 kat. hold kisajátításának költségei 753.167 K 12 f-re rugnak.

A Bega folyó árvizeinek útját a Temes felé ekként megnyitva, vissza kell térni a fausztató csatornán szükséges létesítményekhez, hogy annak mentén a víz kiáradása a szomszédos területekre megszüntettessék és Temesvár városról és malom-csatornáiról szintén elháríttassék minden veszedelem. Mert a fausztató csatorna alacsony balpartján Kis-Topolovecztől Temesvárig az a 83.5 m3 víz is - mely a Bega-csatornán levezetni szándékoltatik, - kilépne a mederből. Továbbá a Szubolyászaér, mely Temesvár fölött Girodával szemben a Bega fausztató balpartján kiágazik és a mosniczai határban vizi malmokat hajt, felső folyásában legfeljebb 13.50 m3 vizet képes másodperczenként emészteni. Végre a különféle temesvári malom-csatornák szintén nem képesek többet emészteni 36.0 m3-nél. Mindezek alapján szükséges 4. a töltéseknek a fausztató csatorna mentén és egy körcsatornának Temesvár fölött való megépítése, mely mindazokat a vizeket, melyek a temesvári malomcsatornákra veszélyessé válhatnának, a Szubolyásza alsó szakaszára szállítsa alá, a hol az már 50-60 m3 vizet képes közvetlenül a Bega hajózó csatornába szolgáltatni. A fausztató mentén létesítendő töltések viszonylag alacsonyak, mert a Bega fausztató csatornába jutó legnagyobb víz sem fogja a partokat a jezvini határtól kezdve jelentékeny magasságban meghágni; Budincztól Temesvárig e töltések 221.757.2 m3 földmunkát igényelnek, melynek költsége 121.966 K 46 f-t tesz ki. A körcsatorna fenékszélessége 12.5 méter és az összes földmozgósítás, melyet létesítése előidéz, kereken 117.000 m3, költsége pedig 65.338 K 67 f. A töltések, agyaggödrök és a körcsatorna 260.8 kat. hold földterület kisajátítását is szükségessé teszik, s ennek költsége 104.320 K-ba kerül. 5. A Bega folyó árvizeinek levezetésénél minden irányban jelentős szerepet játszó temesvári malom-csatornák vízzel való biztos ellátása továbbá szükségessé teszi, hogy a 4. pont alatt felemlített körcsatornába, illetőleg annak felső torkába egy bukógát építtessék.

A bukógát koronája fölött még 1.0 méter magas mozgatható rész szolgál a vizek szabályozására. Összes költségei 72.725 K 85 f-re irányoztattak elő. 6. Minthogy a Szubolyásza medre felső kiágazásánál a töltésekkel el nem rekeszthető, a mennyiben e folyásnak dereka táján - mint már fentebb mondva volt, - néhány vizimalom e mederből nyeri a hajtó erőt, azért a Szobolyásza felső torkába egy zsilip építendő a töltések vonalába, melynek vaskapuval elzárható, illetőleg szabályozható nyilásán keresztül az említett malmok részére nélkülözhetetlen vízmennyiség a Szubolyásza medrébe kibocsátható. E zsilip, mely kő ellenfalak és beton alzaton épül fel, összesen 14.979 K 72 f költséget igényel. 7. A Bega fausztató csatornának vízzel való ellátása az említett berendezések mellett a kellő felügyeletre és kezelésre is szorul, s azért egy felügyelői lak Toploveczen és két őrház Rékáson és Girodán mulhatatlanul létesítendő lesz. A legszükségesebb és legegyszerűbb berendezések mellett ezek költsége összesen 31.306 K 48 f-t tesz ki. 8. Végre a kibővítendő árapasztó csatornán keresztül a közlekedés czéljaira falazott és beton alzatos hidfők között egy fahid is létesítendő, melynek költségei 17.776 K 85 f-re rugnak.

Az 1-8. pont alatti létesítmények költségeit összegezve, a Bega árvizeinek kártétel nélküli elvezetése czéljából a Bega-csatornán szükséges munkálatok költségét kapjuk, mely 1,946.225 K 22 fillérre rúg. Ezen munkák létesítésével a boldurréti, most újvárosi határban a jobboldali Bega-töltésben létező "Csurgó" nyilás - melyen eddig a Bega emelkedő vize az árhullám apasztása végett a Boldurrétre kiereszthető volt, - végleg be fog szüntettetni. A Temes folyón és mellékvizein, hogy a Bega folyóból átutalt árvíztömeg ott akadálytalan és veszélytelen lefolyást találhasson, s a temes-begavölgyi árvízszabályozó társulat érdekeltségének helyzete e rendezésből kifolyólag necsak ne súlyosbodjék, hanem lehetőleg előnyösebbé váljék, következő munkákra van szükség. Mielőtt azonban ezeket egyenként ismertetném, számot kivánok tenni arról, hogy mennyi az a víztömeg-többlet, mely a multtal szemben a legkedvezőtlenebb esetben, azaz az addigi ismert legnagyobb árvíz alkalmával, a Bega folyóból a Temes felé fog levezetést találni.

Fentebb már említve volt, hogy az árapasztó csatorna az 1859. évi árvízhez hasonló esetben másodperczenként 372 m3 vizet szállít le a Temesbe. Ismeretes továbbá, hogy az 1887. évi árvíz is egyike volt a legnagyobbaknak; és annak másodperczenkénti legnagyobb emésztése közvetlen mérési adatok szerint 371 m3-t tett ki. Ezen árvíznél a mérések szerint 67 m3 víz folyt át és szaporította a Temes árvizét a Begából, és így az 1859. évi árvízhez hasonló víznél az ezentúl átvezetendő többvíz 372-67 m3=305 m3-t fog kitenni. Az 1887. évi árvíz a Temesen töltésszakadás nélkül vonult be Sagáhig; e lefolyási vízszint a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat meg is örökítette az említett községig; miután ezen lefolyási vízszint előidézett víztömeg 305 m3-rel meg fog szaporodni, kétségtelen, hogy a Bega árvízeivel megszaporodó Temesvizek a korábbi állapotokkal egyező lefolyási viszonyok mellett annyival fognak Saághig emelkedni, mint a mennyit a 305 m3 levezetendő többlet a Temesben előidézni fog. A Temes medrének szelvényei, az 1887. évi fixirozott árvíz szinének Saághig terjedő viszonylagos esései, valamint a Temes és mellékvizeinek árvízhozománya és végezetül a tározási terv kidolgozása alkalmával erre vonatkozólag végrehajtott tanulmány alapján megejtett számítások, melyek a leggondosabb utánszámításoknak és a vizrajzi osztályon részéről felülbirálatnak voltak kitéve, az árapasztó csatorna alsó torkolata és a Saágh közötti szakasza mintegy 57 centiméter vízszinemelkedést eredményeznek. Saághon alul, hol az 1887. évi árvíz átömlött és több helyen átszakította a töltéseket, az 1887. évi víztöltések közti lefolyási vonala nem volt megfigyelhető. Ugy de az 1895. évben fellépett nagy víz ez alsóbb szakaszra nézve is megnyugtató kiindulást enged meg a vízszinemelkedés megállapítására.

Az 1895. évi nagy viz ugyanis a kiskostélyi vízmérczén tett észlelések alapján tömegében megközelítette az 1887. évi vizet, és a Temes folyó Saágh alatti szakaszain igen kedvezőtlen viszonyok közt került lefolyásra, a mennyiben ugyanakkor vonult le a Duna árhulláma is, mely a Zimony alatti szakaszon az eddig észleltek között a legmagasabb volt, s így a Temes árvizére messze felható duzzasztást okozott. Ez az 1895. évi árvíz is rögzítve lett legmagasabb állásában a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat által és a Saághnál levő vízmérczén csak 38 centiméterrel volt alacsonyabb az 1887. évi vízmagasságnál. Ha tehát a Saágh alatti Temes-szakaszon az 1895. évi árvíz lefolyási színét kereken 40 centiméterrel növelve képzeljük, a legnagyobb mértékben megnyugtató eredményt kapunk arra nézve, hogy az 1887. évi árvíz sem ért volna el nagyobb magasságot e szakaszon, ha a víztömegét a töltések együtt tarthatták volna. A duzzasztás alatt állott, tehát kedvezőtlen lefolyású 1895. évi árvízszin viszonylagos eséseinek és a mederszelvényeknek és az 1890. évi tanulmányoknak felhasználásával a Temes ez alsó szakaszára is végrehajtott számítások azt eredményezték, hogy a Begának fentebb említett 305 m3 másodperczenkénti többlet-vízhozományra a Saágh alatti szakaszon átlag 62,63 centiméterrel növelné az 1887. évi víz színét. Azt a legkedvezőtlenebb esélyt véve tehát számításba, hogy az 1859. évi árvíznek maximális emésztéséből eredő 305 m3-el növeljük a Temes medrében eddig lefolyt legnagyobb vizet, vagyis: hogy a legkedvezőtlenebb esélyek találkozni fognak: a tervezés elment odáig, a meddig vele szemben az igazságos birálat követelőleg felléphet, illetőleg a mely határon túl a kétségtelen és indokolatlan szertelenség venné kezdetét.

Az előrebocsátottak alapján a Temes 1887. évi árvíz színe az árapasztó csatornától a Poganis beömléséig 50 centiméterrel, azon alul Botosig, vagyis az absolut magas partokig 60 centiméterrel emeltetett, s e vízszín fölé a töltések 1.0 méteres biztonsággal terveztettek. A töltéskeresztszelvények méretezése ugyanaz, melyet a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat töltéseire már korábbi rendeletemmel megállapítottam, azaz a víz felüli rézsü 1:3-hoz arányló, a töltéskorona 4.0, illetőleg a mellékvizek mentén 3.0 méter széles, ez alatt 2.0 méterre, tehát a várható legnagyobb vízszín alatt 1.0 méterre következik egy 4.0 méteres padka, melyet a szükséges helyeken újabb 2.0 méter magassági különbözetre ismét 4.0 méter széles padka támogat. A töltések mentett oldal felől rézsüi 1:2-hez aránylók. Ott, hol a töltések régi medreken haladnak keresztül, a földszín magasságában úgy az előtérben, mint a mentett oldalon a töltéseket 10.0 méter széles padkák támogatják. Az árvédelmi töltések tehát, a mint említve volt - a várandó nagy vízszín felett egy méter biztonsággal, a Temesen 4.0 m., - a mellékvizeken 3.0 m. koronával - a nagy víz színe alatti 1.0 méterre, 4.0 méter széles padkákkal lettek tervezve. Semmiképen se lenne jogos ez elvet bármiként is korlátozni, mégis a helyi és vízlefolyási viszonyok tüzetes ismerete alapján meg volt állapítható, hogy a Surgány, Poganis, Moravicza és Rojga csatornáknál a padkák elhagyása a 3 méter széles koronájú töltések biztonságát nem fogja befolyásolni és ezért ezek töröltettek is. Továbbá tekintettel arra, hogy a Lanka-Birda és Lanka csatornák töltései újabban oly méretekkel építtettek ki, melyek a vízgyűjtő területükön összegyülhető vizek együtt tartására és veszélymentes levezetésére elegendő biztonságot nyujtanak; tekintettel továbbá arra, hogy a Temes vizeinek kirekesztésére a Lanka-Birda torkolatában épen ez idő szerint kivitel alatt álló zsilipkapu erős méretekkel lett számítva és annak kellő megasítása, valamint az ellenfalak megerősítése e tervezetnek megfelelően már folyamatba tétetett, azért a Lanka-Birda és a Lanka csatornák mentén legújabban kiépített töltéseknek újabbi megerősítése az árvédelmi biztonság lényegesebb befolyásolása nélkül elhagyatott.

Felemlítendő még, hogy a Temes folyó mentén Medvestől Csebzáig és a Terézia csatorna mellett az 1887. évi XXI. tc. alapján kiépített töltések a társulat kérelmére megadott engedély szerint az eredetileg megtervezett padkák nélkül lettek egyelőre kiépítve, fenntartva, hogy e padkák a társulat által az 1897. évben biztosított 4,356.000 K építési alap terhére engedélyezett munkák befejezte után az elért megtakarításokból fognának megépíttetni. A temes-begavölgyi társulat árvédelmi biztonsága ezeknek a padkáknak kiépítését arra az esetre is igénylik, ha a Bega folyó árvizei nem a Temes felé találnak levezetést. Ezen padkák tömege és pedig a Temes mentén Medvestől-Csebzáig közelítőleg 500.000 m3, a Terézia csatorna mentén 101.870.5 m3 úgy, hogy összesen mintegy 620.000 köbméter föld-mozgosításról van szó, a mely töltéseknek most tervezett kiépítésével beépíttetnék ugyan, de költsége külön a társulatot terheli. Fel kell itt említeni, hogy ezen tervezett munkálatok kivitele továbbra is érintetlenül hagyja a Berzava csatorna mentén Kanak és Partos közti padkák építésére fennálló társulati megállapodást; - a padkák építése e tervbe fel nem vétetett, mert a Temes-vissza-hatás határán felül esik a jelzett szakasz.

Ily elrendezés mellett a Temes és mellékvizei menti töltésekbe a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat által eddig már beépített, illetőleg még beépítendő földtömegen felül a még beépítendő földtömeg 8,375.620 m3 lesz 5,082.742 K 30 f költséggel. A töltésemelési és erősítési munkákon kívül a Temes folyó és mellékvizei mentén még egyéb munkák szüksége is beáll, ha a Bega folyó árvizeit a Temesbe kivánjuk levezetni. Ilyen a többi közt a Temes, Surgány, Berzava és Terézia csatorna töltéseibe eddig beépített 44 drb zsilip és esőáteresznek a nagyobb méretekkel kiépítendő töltésszelvényekhez viszonyított meghosszabbítása. E munkák költsége 301.566 K 40 f-t tesz ki. Az emelkedett árvízszínek a Temesen és Berzava csatornán létező egyes hidak felemelését vagy átépítését is szükségessé teszik. Ilyen a bródi hid, mely a meder feletti részen 0.47 méterrel, a jobbparti ártéri hid pedig 1.26 méterrel emelendő. Emelendők még a paráci, csávosi, szécsányi, jarkováci és kismargittai közuti hidak is 1.6, 1.59, 1.62, 1.72 és 1.70 méterrel s a munkáknak költsége 525.745 K-át fog kitenni. A szécsányi vasuti híd is emelendő, de ennek költsége e tervezetbe azért nem vétetett fel, mert ezeknek a költségeknek viselésére a volt közmunka- és közlekedésügyi minister úrnak 1889. évi május hó 26-án 20.986. szám alatt kelt rendelete értelmében a torontáli helyi érdekű vaustak kötelesek. A saághi vasuti híd is emelendő, azonban az itteni lefolyási viszonyok rendezése szükségessé teszi nemcsak a hid emelését, hanem a közeli pályaudvar emelését is, miért is a hid emelésének 133.800 K-nyi költségei helyett az itt szükséges magasítási munkák összköltségét, mely a volt osztrák államvasutak által tett számítás szerint összesen 195.115 K 20 f-re rug, külön tételben kellett felvenni. Összegezve azoknak a munkáknak költségeit, melyek a Temes flyó és mellékvizei mentén a Bega folyó árvizeinek bebocsátása esetében szükségesek, ezek 6,135.168 K 96 f-t tesznek ki.

Végre megemlítendő, hogy a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat által az Ó-Bega-Beregszó csatornán az 1887. évben fellépett árvízszínhez viszonyított mértékben végrehajtandó munkálatok azt a vízvidéket, melyet a nevezett csatorna hivatva van szolgálni, minden tekintetben kielégíteni fogják, s azért a Bega folyó árvizeinek levezetésével kapcsolatosan nem merült fel szüksége annak, hogy a Temes-Begavölgy eme nyugati levezető medrére bármi kiegészítő munka terveztessék. Csak a Temes folyó és mellékvizein szükséges még egy beruházás, melynek kivitele épen azért volt a tervezet keretébe felveendő, mert a többi nagyszabású munkák annak elhanyagolását vagy elodázását máskülönben is lehetetlenné teszik.

A temes-begavölgyi vizszabályozó társulat terhes pénzügyi viszonyai mellett a multban sem a töltések területe által elfoglalt, sem az anyaggödrök területét tulajdonnal meg nem szerezte; az anyaggödrök nyitásáért minden munka alkalmával a birtokost, helyenként ugyanazon területért kétszer is kártalanította. - Úgy a töltés, mint az anyaggödrök helyét a terület tulajdonosa használja; s a társulat legtöbb töltéseinek és a szükséges hullámtérnek, a hol termelnie kelle nemcsak a szükséges földet, hanem a még szükségesebb rőzseanyagot is, tulajdonosává eddig nem lehetett. Igy állott azután elő az a minden tekintetben káros állapot, hogy a társulat csekély kiterjedésű termelési területek kártalanítása czimén mégis jelentékeny összeget használt fel, az említett csekély területeken nagyobb mélységű gödröket volt kénytelen nyitni, melyek a töltések biztonságát nyilvánvalóan nem fokozzák, - s a töltéseken pedig a szabadon mozgástól és intézkedések jogától meg vannak éppen azok fosztva, a kik a töltések épségben és vádképes állapotban való tartására felelősség terhe alatt kötelesek. Csakis az ujabb időben létesített töltéseknél sajátítja ki a társulat úgy a töltés, mint az anyaggödrök helyét. A társulat tulajdonát eddig 761.381/1600 kat. hold terület képezi.

Ama nagy anyagi áldozatok, melyeket az állam máris hozott a Temes-Begavölgy ármentesítési érdekében, megkívánják, hogy a különben is tarthatatlan állapot megszünjék, s azért a tervezet a költségelőirányzatba felvette nemcsak azoknak a területeknek megszerzését, a melyekre a töltések magasításából eredő szélesítés végett szükség van, hanem azoknak a területeknek a kisajátítási költségét is, a melyeket a jelenlegi töltések és kihasznált anyaggödrök elfoglalnak s a melyek eddig a társulat által még megszerezhetők nem voltak és a melyekre mulhatatlanul szükség van, hogy a társulat a reá tartozó feladatoknak megfelelni képes legyen. A kisajátítandó terület ezen módon minden határra külön összeiratván, az 2649 hold 801 négyszögölet tesz ki és a kisajátítási összeg 1.059.800 K 25 f-t képvisel. Az 1-5 létesítmények költségeit összegezve, a Temes és mellékvizei a Bega árvizeinek a Temesen való levezetése folytán szükséges munkálatok költségeit kapjuk, a melyek 7,194.969 K 21 f-re rugnak.

Az eddig ismertetett tervbe vett munkák arra irányulnak, hogy azok létesítésével a Bega árvizei kár nélkül levezettessenek és e mellett a Bega-csatorna biztosan elláttassék azzal a vízmennyiséggel, mely a temesvári malomcsatornák és a Bega hajózó csatorna részére közép és kis vizek alkalmával szükséges. A Temes-Begavölgy vízbajainak most tervezett rendezésénél azonban még egy körülményre kell figyelemmel lenni. Említettem fentebb, hogy az árvízvédelem érdekében tanulmány tárgyát képezte a víztározás ama módja, hogy az árvizek ne a lapályra való lépésük helyén, hanem a fent a vízgyüjtő terület magas völgyeiben hajtassék végre. A Bega vízgyüjtő területén 21 völgy lett a czélból átkutatva és minden lehető helyen a völgyzárógátak is megterveztettek, melyek költsége 19,343.073 K 78 f-rel irányoztatott elő. Ezek közt több oly völgy létezik, melyekben völgyzárógátak igen mérsékelt költségekkel létesíthetők s azok medenczéinek befogadó képessége nemcsak a Bega egyes főmellékpatakjai hirtelen lezúdulásának esélyeit képes nagy valószínűséggel szabályozni, hanem a hajózó és öntöző víz biztosítására is lényeges behatással lehetnek.

Bár a völgyzárak segélyével való tározás, mint a Bega vízgyüjtőre kiterjedő árvédelmi rendszer, a fentebb felsorolt okoknál fogva bizonytalan, mégis, hogy a Bega árhullámának a Temesbe való átvezetése folytán a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat érdekeltsége a lehetőségig legritkább esetben hozassék abba a helyzetbe, a mely előáll, ha a Temes legnagyobb víz idején a Bega legnagyobb vize is levezetendő a Temes töltései közt, kivánatos, hogy a Bega vízgyűjtő területén idővel azok a völgyzárógátak is létesíthessenek, melyek egyéb czélok mellett kiválóan alkalmasak nagy mennyiségű viztömegeknek időszakos visszatartására. Ilyenek a Gyertyámolyos patak és a székási völgy, a kutyai és kis-szurduki völgyek, mely utóbbiak a Bega folyó vizgyüjtő területének csaknem egész balparti részére kiterjednek s összességükben a Gyertyámos és Bega 2.107 négyzetkilométer egész területéből 386.1 km2-re, tehát az egésznek 27.8%-ára birnak kihatással és mintegy 53 millió m3 víz időszakos visszatartására, és így a Bega maximális árhullám csökkentésére képesek lennének, a mely víz azután a hajózás, öntözés és halászat nem csekély hasznára lenne - a középvíz tartamának meghosszabbításával, - a Begán leereszthető. Ezen 4 völgyzár közül a Gyertyámos patak árvizeinek ideiglenes felfogása az eddigi tanulmányok szerint nagy szerepet van hivatva betölteni, mert e patak árvizei gyorsan szoktak megjelenni a Bega fausztató csatornában és jelentékenyek, a mennyiben másodperczenkénti legnagyobb hozományok állítólag 76 m3-t is kitesz.

Elkerülhetetlen tehát, hogy módunkban legyen e patak vizét visszatartani, ha a Bega maximális 83.5 m3 vizét hozza, hogy a Bega és Gyertyámos maximális árhulláma a hajózási Bega-menti területek veszélyére ismét ne találkozhassék. A Bega vízhozamának mérséklésére különösen a Kis-Szurdok fölötti, utána a Székás és Kurtya feletti völgyzárógát bir befogadóképességénél, mint létesítési költségeinek mérsékeltségénél fogva különös jelentőséget, miért ezek lennének idővel létesítendők. Mindezek közül azonban a jelenlegi javaslat keretébe csak a Gyertyámos patak völgyében az eddigi tanulmányok szerint fontossággal biró völgyzárógát költségét állítottam be 453.351 K 86 f-rel. Az említett további 3 völgyzárógát iránt még nem határoztam, hanem azon fontosságnál fogva, melylyel ezek más, - fentebb felsorolt szempontokból is birnak, ezekre, nemkülönben a Gyertyámos völgyre is a legkiterjedtebb csapadékmérő hálózat létesítésével, vízmérczék és vízmérő állomások felállításával, a csapadék és a lefolyásra kerülő vízmennyiség tömegének, valamint az ezek közti összefüggésnek megállapításával - mint a melyek beható ismerete a völgyzárógátak tervezésénél és azok hatásának megitélésénél elkerülhetetlenül szükségesek - a legkiterjedtebb tanulmányokat folytatólag folyamatba tétettem, hogy a most 10 évre megállapított munkák kivitele közben szerzendő tapasztalatok és megfigyelések alapján, azoknak folytatólagos kiépítése iránt a szükséges intézkedéseket megtenni lehessen.

Mindezeket előrebocsájtva, a Bega csatornának árvédelmi rendezése érdekében szükséges javaslatba hozott munkák költségei a következők: 1. A Bega mentén létesítendő összes munkák költsége 1,946.225 K 22 f. 2. A Temesen és mellékvizein végrehajtandó munkák költsége 7,194.696 K 21 f. 3. A Gyertyámos patak völgyében a terv szerint építendő völgyzárógát költsége 453.352 K 86 f. összesen: 9,594.547 K 29 f, azaz kikerekítve a felügyeleti költségekkel együtt 9,600.000 K-át tesz ki.

Ezen költségeknek kik által leendő viselésére, illetőleg azon összegnek megállapítására, mely a temes-begavölgyi vízszabályozó társulatot terhelheti, mely minden kétséget kizárólag egyik haszonélvezője lesz a beruházásoknak - arra nézve a következő szempontok szolgálnak irányadóul: A temes-begavölgyi vízszabályozó társulat a létesítmények révén birtokába jut annak az ártérnek és azt meg is terhelheti évi kivetésekkel, a melyre a most tervezett létesitmények hiányában, a Bega oldaláról fenyegető állandó elöntés veszélye folytán, Temes vármegye alispánja 1882-1886. években a temes-begavölgyi ártérfejlesztés ellen beadott felfolyamodások felett hozott jogerős határozataival kimondotta, hogy ezen területek ártérben maradnak, de a társulati teherviselés alól fel vannak mentve addig, míg a Bega rendezésével az elárasztástól meg is védetnek. Ezen terület Temesvár város, Román-Szent-Mihály, Utvin, Giroda, Remete, Szabadfalu, Mosnicza, Medves, Bázos, Bukovicz, Nagy- és Kis-Topolovecz, Rékás, Jezvin, Sustra, Kisoda, Gyirok, Kiszetó, Bélincz, Budincz és Iktár községek határában összesen 35.233 929/1600 holdat és a hajózó Bega mentén Horvát- és Román-Kécsa, Klári, Öregfalu községek határában az elárasztás szolgalmi kötelezettségétől véglegesen felszabaduló ittebei Boldurréttel együtt 4.538 1347/1600 holdat, összesen tehát kerek 39.770 kat. holdat tesz ki. Az 1897. évi XXI. tc. alapján felvett 33,800.000 K, kölcsön évi kamatszükséglete az 1902. évi költségvetés szerint 1,417.800 K, tőketörlesztési összeg 260.000 K, szükséglet összesen: 1,576.800 K, ebből levonva az idézett tc. 1. §-ában megállapított állami hozzájárulást 109.248 K, marad a társulati teher: 1,467.552 K.

Ezen egész összeg terheli a társulati ártért kölcsönteher czímén, a társulat azonban ezt nem veti ki egész összegében tagjaira, hanem csak azt az összeget, a mely az 1897. évi XXI. tc. 6-ik §-ában e czélra első sorban kijelölt s a megejtett liquidatiónál 669.475 K 98 f-ben megállapított adóvisszatérítés összegének levonása után fenmarad. Így a társulat némi kamatjövedelem leszámításával kikerekített 792.000 K-át vet ki a Temes-ártérre a kat. tiszta jövedelem 100%-a, a Beregszó-Baga-ártérre a kat. tiszta jövedelem 80%-a arányában. A társulati 33,800.000 K-át kitevő kölcsönnek évi 1,576.000 K törlesztés és kamatszükségletéből a temesi ártér kat. tiszta jövedelmi egy K-ra, - a mely, mint fentebb említettem, a kivetés alapját képezi - átlag 50.21 K esik. 1. A 39.770 kat. hold ártért eme évi teherhez hasonló összeggel lehet megterhelni, a mi a terület átlagos 6 K 62 f kat. holdankénti kat. tiszta jövedelem után a szóban forgó területre 132.191 K 85 f annitási összeget ad, a mely a mai társulati kölcsön 4.66%-os részletével tőkésítve, 50 év alatt törleszthető 2,836.729 K tőkének felel meg.

Meg kell jegyeznem, hogy a számításnál a kérdéses 39.770 kat. hold ártér a kat. tiszta jövedelem 100%-ával lett a temesi ártérhez hasonlóan alapul véve, mert a 6 K 62 f holdankénti átlagos kat. tiszta jövedelem folytán nem találhatott alkalmazást e számításnál a Temes-Bega-völgyi teherviselési kulcs azon rendelkezése, mely szerint a Beregszó-Baga-vidék a többi árterekkel szemben jelentékenyen nagyobb kat. tiszta jövedelménél fogva annak csak 80%-a arányában viseli a társulati terheket. 2. Temes vármegye alispánja 1885. évi 1800. határozatával felmentette ugyan a volt cs. és kir. szab. osztrák államvaspálya-társulatot a temesvár-orvosai vonal Remete, Jezvin, Sustra, Békás, Nagy-Topolovecz és Iktár községek határában elfoglalt 155 1025/1600 hold Bega-ártér után kivethető hozzájárulás alól, de rendeztetvén a Bega-ármentesítés ügye, a társulat ezen alvó joga alapján a Magyar Államvasutat az 1884. évi XIV. tc. 15-ik §-a, illetőleg az 1885. évi XXIII. tc. 110-ik §-a alapján mintegy 20 kilométer pályatest után hozzájárulásra fogja köteleztethetni.

Ezen hozzájárulást megnyeri a társulat ép úgy, mint az 1. pont alatt emlitett ártért. Megállapítására ugyan pontos adat nincs, mert azt végső fokon a közigazgatási biróság illetékes meghatározni, az eddig más esetekben megállapított összegek alapul vétele mellett azonban az évi vasuti hozzájárulás mintegy 7.000 K-ra tehető, a minek 5%-kal 140.000 K tőkeérték felel meg. 3. A társulat viselheti az árapasztó csatornának a bukógát alatti szakaszán, valamint a Temes és mellékvizeti mentén szükséges kisajátítási és az e körül esetleg felmerülő összes költségeket, kikerekítve 1,100.000 K, mert a kisajátított területek a társulat tulajdonát fogják képezni, s azoknak haszna a társulatot fogja illetni. 4. Végre terheli a társulatot azoknak a munkálatoknak költsége, a melyek a társulat által a kivitelre elfogadott tervbe felölelt munkálatok létesítése nélkül is végrehajtandók lettek volna; milyenek a töltések mentett oldalán létesítendő padkák a Temesen Medves és Csebza között, a Terézia csatornán stb., a melyek létesítése alól a társulat a most folyamatban levő munkák befejeztéig ideiglenesen felmentetett s melyek kikerekített összege 500.000 K-át tesz ki. Összesen terheli a társulatot 4,676.729 K, azaz kikerekítve 4,700.000 K.

Ez az összeg, a melylyel a társulat jogosan megterhelhető és ezen összeg méltányos is a társulatra, mert a már többször említett 33.770 kat. hold ártérre kölcsön-járulék, további évi kezelés és fentartás czímén eszközölhető kivetés évi összege, a Temesvár-orsovai vonal után megállapítandó vasuti hozzájárulás, az 1912. év végéig a társulat által befektetett összegeknek alábbiak szerint a törvényben biztosítandó liquidálásából eredő adóvisszatérítés, végül a töltéseken termő széna és a társulat tulajdonává váló anyaggödrökben termelt fa és rőzse évi jövedelem-többlete fedezi a társulatot terhelő összeg annuitását. Ezeken felül megtakarítja a társulat a Bega csatornánál eddig felmerült és a társulatot megillető árvédelmi költség hányadát, a mely 1886-1900. évi, azaz 16 évi átlagban 10.536 K 59 f-t tett ki, megtakarítja továbbá végleg a Csurgón kibocsájtott árvíz elleni védekezés költségét, a mely 1895. évig az Ó-Bega balparti töltésénél évent mintegye 6.000 K-át vett igénybe és megnyeri a 39.770 hold ártérre kivethető kezelési és fentartási költséget. Mindezeknél fogva a most tervbe vett munkálatok czímén a régi érdekeltséget új teher illetni nem fogja, sőt miután a társulat a most tárgyalt befektetések után liquidálandó adóvisszatérítés összegét a felveendő kölcsön annuitásának részleges törlesztésére fogja fordítani, a munkák befejezte után megterhelendő 39.770 kat. hold ártért is csak a mai Temes, esetleg ha a társulat úgy határozza, a Bega-ártérre tényleg kivetett összeggel azonos kivetéssel kell megterhelni, a mely kivetés a Temes-ártérre a kölcsön annuitására 25.22%-a, a fentartásra és kezelésre 12.98%-a, a kat. tiszta jövedelemnek, - a Bega-ártérre pedig ennek 80%-a.

A Temes-Begavölgyi társulat a 4,700.000 K részletes fedezésére az Union-bank kölcsön hátralékaiból, a kezelési és fentartási kivetésekből elérendő megtakarításokból készpénzben rendelkezésre bocsáthat 10 évre 1,700.000 K-át. A hiányzó 3,000.000 K-át az államkincstár fogja a javaslat szerint a munka kivitele körül felmerülő szükséghez képest megállapítandó részletekben kamatmentesen előlegezni, mert a társulat a már többször említett 39.770 hold ártérre a vonatkozó jogerős határozatok értelmében, csakis a munkálatok befejezése után vethet ki járulékokat, kölcsönt pedig nem fogna felvehetni, mert ez által a társulatnak az 1897. évi XXI. törvénycikken alapuló mai pénzügyi helyzete megbontatnék és a ma fizető ártéri érdekeltség átmenetileg magasabb kivetéssel terheltetnék meg. A 3,000.000 K előleget a társulat köteles lesz az államkincstárnak 1913. év január hó 1-éig megtéríteni, ha azonban a társulat az állami előlegeket a jelzett időben meg nem térítené, azok után 1913. évi január hó 1-től kezdve tényleges visszafizetésük időpontjáig évi 3%-os kamatok térítendők meg a társulat által az előlegekkel együttesen.

Mint már fentebb említettem, a társulat a most létesítendő munkálatokba befektetendő költségek után adóvisszatérítésben lesz részesítendő oly módon, hogy a társulat által az 1897. évi XXI. törvénycikk 6-ik §-a alapján megjelent liquidatió óta 1912. évi deczember hó 31-éig befektetett és liquidatió tárgyát még nem képezett munkálatok költségei, a tényleges kiadások alapul vétele mellett az 1881. évi XLII. és 1889. évi XXIX. tc. értelmében liquidáltassanak és ezen összeg után az adóvisszatérítés folyósíttassék, még abban az esetben is, ha a társulat által létesített, műszakilag felülvizsgált és liquidatió tárgyát még nem képzett munkálatokba 1912. év végéig befektetett költségek összege a kataszterben eddig elfogadott 24,722.658 K 66 f-nek egy negyedét el nem éri, hogy a társulatnak befektetései után az adóvisszatérítés a felveendő kölcsön annuitásának részleges fedezésére, 1913. év elejétől rendelkezésre álljon. Az így megállapítandó adóvisszatérítés összege és a 39.770 kat. holdra a jelenlegi kivetéssel egyenlő összegben kivethető járulék összege egy felveendő kölcsönnél 5% annuitást véve alapul, fölösen fedezni fogja a 3 millió K-ig terjedhető állami előleg visszatérítésére felveendő kölcsönnek évi tőketörlesztés és kamatszükségletét; már ez magában is biztosítékát képezi annak, hogy a társulat érdekeltjei ezen munkák kiviteléből a jelenleginél nagyobb megterheltetés eredni nem fog.

A tervbe vett munkálatoknak kiviteleit 10 évre állapítottam meg. És itt bátorkodom előadni, hogy a munka kivitelét legczélszerűbben két részre szándékozom osztani, még pedig úgy, hogy: a) az árapasztó csatorna tervezett bukógátja alatt a csatorna bővítési munkálataival egyetemben a Temes és mellékvizeti mentén létesítendő munkák végrehajtását a temes-begavölgyi vízszabályozó társulatra szándékozom bízni, mely az ezen munkák szükséges kisajátítással kapcsolatos munkák végrehajtását is ellátja, míg b) saját közegeimmel a Bega csatornán és a Gyertyámos patak völgyében végrehajtandó munkálatokat fogom elvégeztetni. Ezen munka-megosztás mellett saját közegeimmel végrehajtandó munkák költsége a következő: 1. a Bega fausztató csatornán végrehajtandó munkálatok költsége, Temesvárig az árapasztó csatornának fentebb említett bővítési munkáira eső 753.167 K 12 f levonásával 1,193.058 K 10 f. 2. a völgyzárógát költsége 453.352 K 16 f, saját közegeim által végrehajtandó munkák összes költségei 1,646.410 K 96 f, melyet szembe állítva az összes munkálatokra a felügyeleti költségekkel együtt előirányzott 9,600.000 K költséggel, lesz a társulat által végzendő munkák költsége 7,953.589 K 04 f, mely összegből a társulatot terhelő 4,700.000 K levonása után maradó 3,253.589 K 04 f adja azt az összeget, a mely a társulat részére a munkakivitel arányában maradó 3,253.589 K 04 f adja azt az összeget, a mely a társulat részére a munkakivitel arányában szükséges részletekben az államkincstár által folyósítandó lesz.

Szükségesnek tartom itt még megjegyezni, hogy a társulat által megbizásomban az államkincstár és a társulat terhére a felügyeleti költségekkel együtt 7,953.589 K 04 f összegen létesítendő munkáknak kivitelét és az ezek körül szükséges összes kisajátításoknak végrehajtását a költségelőirányzati összeg alapul vételével az államkincstárt terhelő 3,253.589 K 04 f részletekben való kifizetésével fogom a nevezeti társulatra bízni azért, hogy egyrészt az államkincstár és a társulat terhére közösen végrehajtandó eme munkálatok és kisajátítások körül felmerülő költségeknek utólagos bonyolult elszámolása mellőztessék és hogy másrészt az államkincstárra a munkálatok kiviteléből az előirányzottnál magasabb összeg semmi körülmények között ne háramolhasson. Felemlítém még, hogy a társulatot kötelezni fogom arra, hogy a reá bizott munkálatokat legkésőbb 10 év alatt befejezze oly módon, hogy a tervezett munka tulajdonképen 9 év alatt végrehajtassék, míg a 10-ik és a munkák teljes befejezésére és a leszámolásra használtassék fel. Miután pedig a kivitelre elfogadott terv alapeszméje szerint a Bega árvizei az árapasztó csatorna kibővítésével a Temesbe fognak átvezettetni, ki kell emelnem, hogy a Bega árapasztó csatorna csak akkor fog megnyittatni, a mikor a Temes és mellékvizein most tervezett munkák foganatosítva lesznek és a Temes vidéke a Bega árvizeivel megnagyobbított árvíztömeg levonulásával szemben már biztosítva lesz. A társulat által végzendő munkákkal párhuzamosan fog haladni a saját közegeimmel végrehajtandó munkák kivitele, mindenesetre oly munkabeosztással, hogy a Bega mentén tervezett összes munkálat a társulat által végrehajtott munkával egyidejűleg jusson befejezésre.

A létesítendő munkák tervezete a bevezető történeti részben ismertetett korábbi keletű tervekre vonatkozó tanulmányok és adatok kiegészítésével, a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat védműveinek leírt építéséből eredt mai helyzetnek felel meg; tekintve a kivitelre elfogadott 10 évi hosszabb időtartamot, az időközben változó viszonyok folytán könnyen előfordulhat, hogy a terven változtatások szükséges állhat be, miért is tisztelettel kifejezésre kell juttatnom azt, hogy az engedélyezendő munkák végrehajtása közben azok egyike vagy másika, az időközben folytatandó megfigyelések és felmerülendő szükséghez képest - de szigorúan a megállapított költségvetés keretében - módosítható, esetleg elhagyható legyen s az ez által rendelkezésre jutó összeg, nemkülönben a közegeim által a Bega mentén végrehajtandó munkáknál netán elérhető megtakarítások más szükségesebb munkálatokra, esetleg a Bega völgyében tervbe vett három völgyzárógát valamelyikének létesítésére fordíttathassék. Világosan ki kell emelnem még azt, hogy abban az esetben, ha a társulat által megbizásomban az államkincstár és a társulat terhére végzendő munkálatok egyike vagy másika lenne módosítandó vagy elhagyandó, a fentebb a társulat részére kifizetendőül kimutatott 3,253.589 K 4 f is megfelelően változni fog.

Az ismertetett munkák kivitelének biztosítására az előadott szempontokból vezéreltetve, készült a tisztelettel bemutatott törvényjavaslat, - melynek egyes szakaszaira legyen szabad külön-külön még a következőket előadnom: A 3. § a társulatot terhelő 4,700.000 K fedezéséről szól, s felhatalmazza a pénzügyministert, hogy a társulatnak a saját pénzkészletei által nem fedezett legfeljebb 3,000.000 K-át 1912. év végéig kamatmentesen előlegezzen. Szükséges volt ezen intézkedéssel a pénzügyministert felhatalmazni arra, hogy a társulatnak az előleget adhassa, mert, mint fentebb bővebben kimutatta, a társulat az Union-bank kölcsön hátralékából a kezelési és fentartási kivetésekből elérendő megtakarításokból készpénzben rendelkezésre bocsátott 10 évre elosztva 1,700.000 K-t és a hiányzó 3,000.000 K-t a társulatnak kölcsön felvételével kellene fedezni; miután azonban a Bega mentén elterülő 39.770 kat. holdra a társulat csakis a most elfogadott munkák kivitele után fog járulékot kivethetni, a kölcsön annuitása átmenetileg csakis a mai fizető ártéri érdekeltséget terhelné még magasabb kivetéssel, a mi azonban az 1897. évi XXI. törvénycikkel rendezett pénzügyi helyzetet megbontaná. Lett volna egy mód a társulatot a kölcsön felvételére az érintett pénzügyi helyzet megbontása nélkül akár egy kölcsön, akár kamatozó állami előleg elviselésére is képessé tenni, ha az 1897. évi XXI. tc. 6. §-ában foglalt intézkedéshez hasonlóan a társulat által az említett törvényszakasz alapján megejtett liquidatió óta beépített, műszakilag felülvizsgált és eddig liquidatió tárgyát még nem képezett munkálatok költségeire, nemkülönben a most engedélyezendő munkálatokhoz megállapított társulati hozzájárulás összegére a liquidatió a törvény életbelépte után megejtetnék és az adóvisszatérítés 1913. év elejétől folyóvá tétetnék.

Miután azonban a társulat részére ily czímen 1903-1912. évben folyóvá tett adóvisszatérítés összege nagyobb lett volna, mint a részletekben felveendő előlegek 4%-os kamatainak összege - helyesebb volt államfinancziális szempontból az alább következő 5. § rendelkezésével, a társulat részéről befektetett összegek liquidálását a munka befejezte utáni időre halasztani, az adóvisszatérítést csak 1913. év január hó 1-től folyóvá tenni, és az állami előlegeket kamatmentesen 1912. évi január hó 1-ig megadni. Az 5. § gondoskodik arról, hogy a temes-begavölgyi társulat a most tervezett munkálatokhoz megállapított hozzájárulása, nemkülönben az 1897. évi XXI. tc. 6. §-a alapján megejtett liquidatió óta befektetett, államilag felülvizsgált és liquidatió tárgyát még nem képezett munkálatoknak az 1881. évi XLI. és 1889. évi XXIX. tc. értelmében megállapítandó költségei után adóvisszatérítésben részesíttessék és pedig oly módon, hogy a társulatot a most tárgyalt munkálatok után terhelő befektetés összege a tényleges kiadás alapul vétele mellett a munka befejezése után megejtendő leszámolással állapíttassék meg, eltérőleg az 1897. évi XXI. tc. 6. § ama rendelkezésétől, hogy az idézett törvény alapján felvett kölcsönből beépítendő összegül megállapított 2,178.000 frt a földmívelésügyi minister által műszakilag felülbírált terv, illetve előirányzat alapján lett a liquidatiónál elfogadva.

Nem tartom szükségesnek ezen, az 1897. évi XXI. tc. rendelkezésétől eltérő intézkedést itt külön még egyszer megokolni, mert annak szükségességét a 3. § indokolására felhozottak eléggé megvilágítják. Az 3. § második bekezdésében gondoskodás történt, hogy az adóvisszatérítés a társulat részére a 3,000.000 K állami előleg visszafizetése esetén 1913. évi január hó 1-től folyósíttassék. Hogy azonban a tervbe vett kölcsön felvétele és ezzel kapcsolatban a társulat részére folyósítandó előlegek megtérítése biztosíttassék, a pénzügyminister urral egyetértve gondoskodni kell a javaslatban arról, hogy a társulat az új befektetések után adóvisszatérítésben csak az előlegek megtérítése után részesüljön s ez által ösztönözve legyen az állami előlegek mielőbbi visszafizetésére. A 6. § az 1897. évi XXI. tc. 6. §-ának bekezdő mondatában foglalt intézkedéssel egyezőleg kimondja, hogy a társulat által a 3,000.000 K állami előleg megtérítésére majdan felveendő kölcsönt kamat és tőketörlesztési járulékainak fedezésére, első sorban az 5. § szerint a társulat folyósítandó adóvisszatérítés fordítandó, az adóvisszatérítésben fedezett nem találó összegre nézve pedig kimondja e szakasz minden félreértés kizárásával a világosság kedvéért azt, hogy a fedezetet nem találó kamat és tőketörlesztési járulék az 1913. évi január hó 1-én ártérré fizető vált mintegy 39.770 kat. hold Bega-ártérrel kiegészített egész tárulati ártért terheli, többek közt azért is, mert a most engedélyezendő munkákból a tárulatra háruló költségek nemcsak a többször említett 39.770 kat. hold érdekében, hanem a temes-begavölgyi vízszabályozó társulat ma is fizető temesi ártér egy jelentékeny részének árvédelmi biztonsága érdekében merültek fel, és így ki kellett mondani, hogy az egy társulatot képező egész ártér a területek közt minden különbség nélkül egyaránt viselje ezentúl a költségeket és természetesen ennek folyományakép élvezze egyaránt a társulat összes jövedelmeit is.

A 7. §-ban czélszerűnek láttam az egyenlő elbánás elvénél fogva a 3. § értelmében felveendő kölcsönre az 1897. évi XXI. tc. 3-ik §-ában, továbbá a 6. §-a utolsóelőtti bekezdésében és a 7-10. §-aiban foglalt kedvezményes intézkedések hatályát megfelelő értelmezéssel kiterjeszteni, a melyek elseje szerint a felveendő kölcsön tartalékalapja csak oly összeggel létesítendő, a mily összeg a kölcsön annuitásából évenkint az egyénenkinti kivetések utján fedeztetik, míg az adóvisszatérítés összegével fedezett annuitási részlet után a tartalékalapot dotálni nem kell; - folytatólag a második intézkedés kimondja, hogy a kölcsön annuitásának az adóvisszatérítés által nem fedezett része a társulat érdekeltjeire egyénenkint kivetendő és az így kivetett járulékoknak biztosítja az 1883. évi XLIV. és 1885. évi XXIII. törvénycikkben körülírt elsőbbséget, valamint az egyenes adók módjára leendő beszedés és behajtás kedvezményét, a melylyel különben bármely vizszabályozó társulat élhet a vízjogi törvény értelmében. Az alkalmazást nyert 7. § a kölcsönjárulékra vonatkozó egyetemleges kötelezettséget, valamint az egyénenkint kivetendő járulék esetleges telekkönyvi biztosítását illetőleg az 1885. évi XXVII. tc. 7. §-ával azonos intézkedéseket tartalmaz.

Az 1897. évi XXI. tc. alkalmazást nyert 8. §-a magában foglalja a kölcsönre nézve az állam által vállalandó közbevetett garantiát, mely abban áll, hogy az állam kötelezve van a tartalékalapot mindenkor oly magasságban fentartani, esetleg minden esedékesség előtt sajátjából oly összegre egészíteni ki, hogy a kölcsön kamatainak és törlesztési járulékainak fizetése biztosítva legyen. Ezen kötelezettséget különben az állam az 1885. évi XXVII. tc. -ben a 12 milliós kölcsönre is elvállalta. - A társulat által a 3,000.000 K-s állami előleg visszafizetésére felveendő kölcsön után elvállalandó ezen garantia egyébként az államra anyagi terhet a jövőben is alig fog képezni, miután a kölcsön után kivetendő járulékokat saját közegei által hajtatja be, és módjában áll elejét venni annak, hogy a tartalékalapnak oly mértékű csökkenése álljon be, hogy annak kiegészítése szükségessé váljék. Különben a tartalékalap sem birói, sem közigazgatási uton másra, mint a kijelölt czélra le nem foglalható.