1903. évi VIII. törvénycikk indokolása

a határrendőrségről * 

Általános indokolás

Az ország határszélének állandó felügyelet alatt tartása, az azon átirányuló forgalom folytonos ellenőrzése és a határ közelében felmerülő s az államrendészet szempontjából jelentékenyebb események figyelemmel kisérése az államoknak - az állam biztonsága és belnyugalma érdekében - mindenkor egyik legfontosabb kötelességét képezte és a történelem tanusága szerint azok az államok, a legrégibb kortól napjainkig, határaiknak őrzésére, a különböző korszakoknak megfelelőleg különböző módokon ugyan, de mindenkor kiváló gondot fordítottak.

Fokozottabb mértékben hárul e kötelezettség az államokra ma, a midőn a forgalom és költözködés szabadsága, a közlekedési eszközök és módok tökéletessége és sokasága folytán, a legkülönfélébb utakon és alakban, könnyen juthatnak át az ország határán azok a veszélyek, melyek az állam biztonságát, intézményeit és belnyugalmát támadják meg, s melyeknek ép azért lehetőleg már az ország határán való elhárítása az államok legfőbb érdeke. Ennélfogva tényleg csaknem minden állam a határőrizet czéljaira külön, teljesen megbizható közegeket alkalmaz.

De alig van Európában állam, melynek földrajzi fekvésénél, különböző ellentétes érdekű népfajok közé ékeltségénél és belviszonyainál fogva, különböző és kiválóan fontos érdekeit folyton fenyegető veszélyekkel szemben, határainak felügyeletére és oltalmazására nagyobb szükség volna, mint a magyar korona országainak.

És mégis nálunk az e tekintetben jelenleg létező intézkedések egyáltalán nem kielégítők. Ugyanis addig, míg a határőrvidék fennállott, az ország déli határának őrzése a cs. kir. határőrség teendői közé tartozott s e végből annak létszámából közvetlenül a határszélen katonai kordon szerveztetett, mely külön utasításokkal birt.

A határőrvidék polgárosításával a volt határőrök által teljesített szolgálat részben a pénzügyőrségre, részben a vesztegintézetekre, majd az utóbbiaknak megszüntetésével a helyükbe lépett m. kir. belépőállomásokra és a m. kir. vámhivatalokra háramlott át.

Ezek a közegek azonban különleges feladatuknál fogva első sorban a saját szolgálati águk körébe eső teendőket végzik, s csak másodsorban teljesíthetik a rendőri szolgálatot, melyre gyakran sem elegendő idejük, sem elegendő képességük nincsen, s a pénzügyminister úr részéről már is történt felszólalás, hogy a pénzügyőrség a határrendőri szolgálat teljesítése alól felmentessék.

A vasuti csatlakozó pontoknál, nevezetesen Orsován, Predeálon, Verestoronyban és Zimonyban vannak ugyan külön állami közegek alkalmazva, kiknek kizárólagos feladata a határrendészeti teendők ellátásában áll; azonban ezeknek sem hivatalos állása, sem működési köre törvényileg megállapítva nincsen.

Igy tehát még azokon a határszéleken is, hol a rendészet némikép gyakoroltatik, az különböző, egyéb szolgálati ágak közegeire van bizva, melyek egymással s a felettes rendőri hatóságokkal semmi szerves összefüggésben nem állanak s a melyek az állam érdekében szükséges megfigyelések és rendőri intézkedések teljes mellőzésével, majdnem kizárólag csak az útlevélvizsgálat és statisztikai adatgyűjtés fizikai munkáját végzik, de még ezek a ténykedésük sem kielégítő, mert az erre irányuló ellenőrzés több helyen könnyen kijátszható.

Az ország északi és nyugati határszélein pedig a határrendésezti teendők ellátásáról egyáltalán nincsen gondoskodva.

Ez az állam tekintélyét is nagy mértékben csorbító állapot, az állam létérdekeinek veszélyeztetése nélkül tovább fenn nem tartható, hanem sürgősen szükséges gondoskodni arról, hogy az ország határszélén az állam érdekében fekvő fontos rendőri teendők ellátására teljesen megbizható s kellő hatáskörrel felruházott állami közegek álljanak rendelkezésre.

Ily irányú szükséglet kielégítésére van hivatva a szervezendő határrendőrség, mely intézmény létesítése által, ha nem is lenne az államot fenyegető minden veszélyekkel szemben teljes biztonság szerezhető, de addig is, a míg a rendőri szolgálat az egész ország területén államosíttatni fog, legalább lényeges javulás lesz elérhető a tekintetben, hogy a határszéli lakosságnak a szomszéd államok lakóival való sürű és politikai szempontból reánk nézve nem ritkán hátrányos érintkezései ellenőrizhetők, továbbá az állami rend és belnyugalom megzavarására vagy felforgatására törekvő külföldi veszélyes elemek, a bűncselekmények miatt üldözöttek az ország határán feltartóztathatók és általában a gyanus s veszélyes egyének már a határ átlépésétől kezdve éber figyelemmel kisérhetők lesznek.

Különösen az ország délkeleti határszélen égetően szükséges a határrendőrség szervezése, mivel itt még útlevélkényszer áll fenn. Már pedig úgy e rendelkezés kellő érvényesülésének, mint egyáltalában az egész útlevélügy rendezésének egyik alapfeltétele, hogy az arra vonatkozó rendszabályok végrehajtására alkalmas és megbizható közegek álljanak az állam rendelkezésére.

Ezeken, az állam biztonságát közvetlenül érintő érdekeken felül további fontos feladat vár a határrendőrségre a déli széleken nagyban űzött nőcsempészet megakadályozásában.

Szomorú tény, hogy a szerbiai, romániai, de az egész Balkán félszigeten lévő bordélyházak nagyrészt magyarországi származású leányokkal vannak benépesítve. E fiatal leányok többnyire szolgálat vagy egyéb foglalkozás ürügye alatt lelketlen ügynökök által csábíttatnak ki és azután az erkölcstelenség fertőjébe taszíttatnak.

Ez az aljas lélekkufárság, daczára az ismételve tett intézkedéseknek, eddig nagyrészt a határszéli rendőri szolgálat elégtelensége miatt nem volt meggátolható, miért is e rendőri szolgálat szervezése folytán ezen a téren is lényeges javulás várható.

Jó szolgálatot fog tenni a határrendőrség a csempészet, különösen az állatcsempészet megakadályozásában, mely, sajnos, a határszéleken nagy mérvben elharapódzott s mely az államnak évente tetemes anyagi kárt okoz.

De nemcsak ezeken, hanem az északi és nyugati határszéleken is szükség van a határrendészetre. Indokolttá teszi ezt már az a fentebb is kiemelt körülmény, hogy ezeken az oldalakon számos vasuti és egyéb közlekedési vonal létesült, melyeken át élénk közlekedésben vagyunk nemcsak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, hanem az azokon túl fekvő államok lakóival is. Az e vonalakon ki- és beutazók figyelemmel kisérése tehát szintén fontos állami érdek.

A bevándorló és az államra úgy közgazdasági, mint rendőri szempontokból felette hátrányos vagyontalan népelemek mozgalmának ellenőrzése, illetve a bevándorlásnak kellő korlátok közé szorítása tekintetéből a határrendőri szolgálat különös fontossággal bir.

Nemkülönben sikeres szolgálatot tehet a határrendőrség a kivándorlók ellenőrzése és a jogosíttatlanul eltávozók, nevezetesen a hadkötelesek kivándorlásának megakadályozása s általában a szökésben lévőknek még az ország elhagyása előtt való letartóztatása által.

Eddig is a rendszeres határrendőri szolgálat hiánya az oka annak, hogy a kivándorlók csaknem minden ellenőrzés nélkül hagyhatják el az országot s így a hadkötelesek, szökésben levők s általában mindazok, kik kivándorolni jogosítva nincsenek, ebben alig akadályozhatók meg, és a kivándorlók száma s útiránya meg nem állapítható.

De, az eddig a határon akadály nélkül szabadon átjáró kivándorlási ügynökök is könnyebben lesznek a határrendőrség által kinyomozhatók s üzelmeik meggátolhatók.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

Külön állami határrendőrség felállítását a fent már említett az a körülmény teszi szükségessé, hogy a jelenlegi közegek arra nem alkalmasak és nem elegendők, továbbá, mert a csendőrség törvényszerű rendeltetésénél fogva katonailag szervezett örtest lévén, önálló hatósági működésre nem hivatott, végül mert a törvényhatósági vagy községi önkormányzati közegek ezen túlnyomólag állami teendőknek ellátására már egyéb elfoglaltságuknál fogva sem volnának képesek.

A 2. §-hoz

Ámbár mindazok a teendők, melyek a határrendőrség működési körébe tartoznak, kimerítően fel nem sorolhatók, mégis feltétlenül szükséges egyenkint megállapítani mindazokat a fontosabb teendőket, melyek az állam biztonsága és belnyugalma érdekében a határrendőrség által végzendők, azért, hogy ez által egyrészt a különböző hatóságok közötti illetékességi összeütközéseknek és surlódásoknak lehetőleg eleje vétessék, másrészt az egyéni szabadság és a nemzetközi forgalom érdekeit sértő hatásköri túllépésekkel szemben már magában a törvényben biztosíték nyujtassék.

E teendők a 2. §-ban vannak felsorolva, melyeknek megállapításánál az intézmény különleges feladata szolgált irányadóul.

Nincs e teendők között egy sem, mely akár a határrendőrség hatáskörének a szükségen túl kiterjesztése, akár az egyéni szabadság és nemzetközi forgalom tekintetéből aggályra adhatna okot; de még a törvényhatóságok autonom jogköre szempontjából sem tehetők ezek ellen kifogások, mert ezek a teendők csaknem kivétel nélkül állami funkcziót képeznek s a törvényhatóságok azokat vagy egyáltalán nem, vagy csak az államhatalom részéről történt átruházás alapján végzik.

A felsorolt teendők a határrendőrség különleges hivatásának megfelelőleg, túlnyomó részben preventivek s csak az esetekben megtorlók, a midőn a dolog természete s az ügy gyorsasága megköveteli, hogy az elkövetett törvénysértés nyomban megtoroltassék. Például útlevél-szabályok áthágása, tiltott visszatérés, leánycsempészet és a bejelentési szabályok megszegése által elkövetett kihágások esetén, a mindőn tehát ezeket a kihágásokat maga a határrendőrség konstatálja és a tárgyalás megtartásához szükséges bizonyító adatok rendelkezésére állanak.

A 3. §-hoz

A határrendőrség fogalmából és rendeltetéséből folyik, hogy működési köre lehetőleg közvetlenül a határszélekre szoríttassék, mint az ebben a §-ban megállapíttatik. De az államrendészet érdekében oly közegek is, melyek nem közvetlenül a határszélen, hanem annak közelében feküsznek, és a külfölddel fennálló élénk összeköttetésben vannak, szintén különös ellenőrzést igényelnek, minélfogva gondoskodni kellett, hogy ezek is a határrendőrség hatáskörébe vonassanak.

A 4. §-hoz

A felállítandó határrendőrség külön fegyveres végrehajtó közegekkel nem rendelkezvén, kell hogy szükség esetén a m. kir. csendőrség, vagy a helyi rendőrség közreműködését vehesse igénybe. Ennélfogva gondoskodás fog történni, hogy oly határállomáson, hol megfelelő helyi rendőrség nincsen, csendőrörs állíttassék fel.

Az 5. §-hoz

A határszéli rendőrség, tekintettel a pénzügyi viszonyokra, nem mindjárt az ország egész határának mentén, hanem annak egyes részeiben lesz a szükséghez képest felállítva. Első sorban a Romániával és Szerbiával szemben fekvő határvonalon, valamint - tekintettel az észak-keleti vármegyékben ez idő szerint mutatkozó élénk s felette hátrányos be- és kivándorlási mozgalomra - még az ország észak-keleti határszélén terveztetik ily határrendőrségek szervezése és csak későbben az országgyülés által annak idején megszavazandó költségek keretén belül fog a többi határvonalra is kiterjesztetni.

A belügyminister részére ebben a §-ban adott ama felhatalmazás által, hogy a határszéli rendőrkapitányságok számát, működési területé és székhelyét rendesen ő állapíthatja meg, a törvényhozás befolyása és ellenőrzési joga semmi tekintetben sem csorbíttatik, mert ezeknek a kapitányságoknak felállítása s azoknak költségei az évi költségvetésben lévén befoglalandók, ennek tárgyalása alkalmával a törvényhozás ezt a jogát teljes mértékben érvényesítheti. Határszéli rendőrkapitányságok felállítása a következő helyeken terveztetik: Pancsován, Orsován, Predeálon, Szolyván (esetleg Munkácson), Csaczán, Királyhidán, Csáktornyán, Fiuméban, Zenggben, Új-Gradiskán (vagy Bródban) és Zimonyban.

A 6. §-ában

A 6. § a határrendőrség szervezetét és szükséges személyzetét állapítja meg.

A személyzetnek a belügyminister által leendő kinevezését egyrészt ezeknek állami tisztviselői minőségük, másrészt közvetlenül a belügyminister alá rendeltségük indokolja.

A tiszti személyzet minősítésére nézve az 1883. évi I. törvénycikkben foglalt általános szabályokat kellett irányadónak venni.

A 7. §-hoz

A 7. § költségkimélés szempontjából lehetővé teszi, hogy oly jelentéktelen határszéli pontokon, hol valamely állami, törvényhatósági, vagy községi közeg van, ez a csekély munkával járó határrendőri teendőkkel is megbizassék és így egy külön állami közeg felállítása nélkülözhetővé válik.

A 8. §-hoz

A határrendőrség mint állami intézmény, szolgálata természeténél, valamint annál a körülménynél fogva, hogy jelenleg nincsen olyan másodfokú állami hatóság, melynek vezetése és ellenőrzése alá lenne helyezhető - közvetlenül a belügyminister alá rendelendő.

A 9. §-hoz

A határrendőrségnek a többi hatóságokhoz való viszonya a közigazgatás érdekeinek megfelelőleg szabályozandó lesz, továbbá szolgálatának pontos és sikeres teljesíthetése czéljából részletes utasítással lesz ellátandó. Az ezekre vonatkozó rendeletek kibocsátására mint felettes hatóság a belügyminister van hivatva és pedig tekintettel arra a körülményre, hogy a határrendőrség más ministeriumok hatáskörébe tartozó érdekeket is van hivatva szolgálni, - a többi érdekelt ministerek előzetes meghallgatásával.

A 10. §-hoz

Abból, hogy az 1868:XXX. törvénycikk 1. §-a Magyarország és Horvát-Szlavonországok egy és ugyanazon állami közösséget képeznek, feltétlenül következik, hogy az ország határai a közös törvényhozás oltalma alá tartoznak, de másrészt ugyane törvénycikk 10. §-a értelmében a külföldiek felett gyakorlandó rendőrséget illetőleg közös a törvényhozás.

Minthogy tehát a törvényjavaslat értelmében felállítandó rendőrség az állam határainak oltalmáról, s e mellett a határszélen megforduló idegenek ellenőrzésére lesz hivatva, a hozandó törvénynek Horvát-Szlavonországokra is ki kell terjedni.

Azonban az idézett t. -czikk 10. §-a értelmében ennek a törvénynek végrehajtása Horvát-Szlavonországoknak van fentartva, miért is e szempontból Horvát-Szlavonországokra külön megfelelő rendelkezéseket kellett e szakaszba felvenni.

A 11. §-hoz

A határrendőrségnél alkalmazandó közegek száma most még pontosan meg nem állapítható, hanem csak a szerzendő tapasztalatok alapján fognak a szükséges állások véglegesen szerveztetni. Az erre megkivántató költségek tehát csakis az illető évi költségvetésbe lesznek beállítandók.

A 12. §-hoz

A törvény életbeléptetési idejének meghatározásával a ministerium bizandó meg, mert ez, törvényt kiegészítő intézkedés lévén, a törvény közösségénél fogva csak a ministeriumot illetheti meg; végrehajtásának kettő osztása pedig az 1868. évi XXX. törvénycikk 10. §-ának intézkedésén alapszik.


  Vissza az oldal tetejére