1907. évi XIX. törvénycikk

az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztositásáról * 

I. RÉSZ

Anyagi rendelkezések

I. FEJEZET

Biztositási kötelezettség

1. § Betegség esetére való biztositási kötelezettség alá esnek, nemre, korra és honpolgárságra való tekintet nélkül, mindazok, a kik a magyar szent korona országai területén:

1. valamely az ipartörvény (1884:XVII. tc.) alá eső foglalkozásnál, ideértve az állami egyedáruságot és az azzal összekötött vállalatokat (1884:XVII. tc. 183. § d) pont), ugyszintén a kir. kisebb haszonvételek sorába tartozó malmokat és az italmérési üzleteket is (1884:XVII. tc. 183. § f) pont);

2. az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar-, illetve vállalkozásszerüleg üzött kereseti foglalkozásoknál (müszaki és ügynöki irodákban, szinházaknál, gyógyszertárakban, gyógyintézeteknél stb.):

3. bányákban, kohókban, sómüvekben, bányatermékeket feldolgozó egyéb müvekben (XIII. fej.), kőfejtő-, homok-, kavics- és agyagtermelő, kő- és földanyagok törésével és feldolgozásával foglalkozó üzemeknél, telepeknél és munkáknál;

4. ut-, hid-, vasut-, alagut-, viz-, gát-, csatorna-, kikötő-, erdősitési-, vizvezeték-, gáz-, villamvilágitó és erőátviteli vezeték-épitkezéseknél;

5. gyulékony, az egészségre ártalmas vagy mérges, ugyszintén robbanó anyagok és robbantó tárgyak előállitásánál és feldolgozásánál;

6. vegyészeti, physikai és gyógyszertári laboratóriumokban;

7. vágóhidaknál és jégmüvekben;

8. a vasuti üzemeknél tekintet nélkül a hajtóerőre, ezek gyáraiban és mühelyeiben, épitkezéseinél, fentartási munkáinál, a postánál, távirdánál, távbeszélőknél, ezek épitkezési és fentartási munkáinál (10. §);

9. hajózásnál, mindennemü hajórakodásnál és hajóépitésnél;

10. kotró-, rév-, komp- és tutajozóvállalatoknál;

11. fuvarozásnál, szállitmányozásnál, raktáraknál és kereskedelmi pinczészetnél;

12. a mezőgazdasági és erdei termeléssel, állattenyésztéssel, halászattal, kert- és szőlőmüveléssel, selymészettel és méhészettel összefüggő mellékiparágakban, még ha azokban leginkább a saját nyers termények dolgoztatnak is fel (1884:XVII. tc. 183. § a) pont);

13. közintézeteknél (10. §);

14. állami, törvényhatósági, községi és közalapitványi vállalatoknál (XIII. fej.) vagy hivatalokban (10. §), ide nem értve a katonai intézetekben és üzlettelepeknél alkalmazott katonákat (1884:XVII. tc. 183. § e) pont);

15. nyilvános tanintézetek mühelyeiben;

16. egyleteknél, társulatoknál, ipartestületeknél és az e törvény szerint alakult biztositó pénztáraknál

akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegitőképen vagy átmenetileg oly fizetéssel vagy bérrel vannak alkalmazva, mely évenkint kétezernégyszáz koronánál, illetve naponkint nyolcz koronánál nem több.

A tengeri hajózásnál és a tengeri halászatnál alkalmazottakra e törvény rendelkezései nem terjednek ki.

2. § Az 1. §-ban emlitett biztositási kötelezettség alá eső alkalmazottaknak tekintendők az inasok, gyakornokok, s az olyan egyének is, kik be nem fejezett kiképzésük miatt fizetést vagy bért egyáltalán nem, vagy csak a szokásosnál csekélyebbet kapnak.

Biztositásra kötelezettek továbbá azok is, kik saját mühelyükben vagy lakásukban más iparüzők megbizásából és azok számlájára ipari munkával foglalkoznak (otthoni munkások), még ha a nyers- és segédanyagokat maguk szerzik is be s mellékesen saját számlájukra is dolgoznak.

Az ily otthoni munkások bejelentéseért és biztositási járulékaiért minden egyes munkaadó felelős.

3. § Balesetbiztositási kötelezettség alá esnek, a nemre, a korra és a bér vagy a fizetés nagyságára való tekintet nélkül, mindazok, kik az alább felsorolt vállalatoknál, üzemekben vagy munkáknál akár állandóan, akár ideiglenesen, kisegitőképen vagy átmenetileg vannak alkalmazva. Azonban az alkalmazott javadalmazása ugy a baleseti kártalanitások, mint a baleseti költségfelosztás és kirovás tekintetében csak évi kétezernégyszáz korona összegig vétetik számitásba.

Azok a vállalatok, üzemek és munkák, melyekre a balesetbiztositás hatálya kiterjed, a következők:

1. bányák, kohók, sómüvek, bányatermékeket feldolgozó egyéb művek (XIII. fej.), kőfejtő-, homok-, kavics- és agyagtermelő-, kő- és földanyagok törésével és feldolgozásával foglalkozó üzemek, telepek és munkák;

2. hajóépitő-, ács- és fürésztelepek;

3. az összes gyárak, még ha azok az 1884:XVII. tc. 183. §-ának a) pontjában megnevezett foglalkozások mellékiparágaiként üzetnek és azokban leginkább a saját nyers termények dolgoztatnak is fel, ugyszintén az összes ipari mühelyek, a mennyiben azokban állandóan legalább husz alkalmazott van foglalkoztatva;

4. az összes épitőipari üzemek és munkák, ugyszintén a nem iparszerüleg, hanem házilag végzett épitkezések, - a nem iparszerüleg végzett és épitési engedélyhez nem kötött javitási munkák és egyszerü szerkezetü földszintes épitkezések kivételével;

5. ut-, hid-, vasut-, alagut-, viz-, gát-, csatorna-, kikötő-, erőditési-, vizvezeték-, gáz-, villamvilágitó és erőátviteli vezeték-épitkezések;

6. vizvezetéki-, gáz-, villámvilágitó- és villámháritó-szerelő munkák;

7. ut-, ház-, csatorna- és ablaktisztitó munkák;

8. kéményseprő-, kutcsináló- és kőfaragó iparüzemek, kő- és gipsz-szobrászat;

9. ablak-, kirakat- és szellőztető készülék-szerelő, asztalos, bádogos, cserepező, házfedő, kovács, lakatos, mázoló, szobafestő, tapétázó és üveges ipari üzemek;

10. gyulékony, az egészségre ártalmas vagy mérges, ugyszintén robbanó anyagok és robbantó tárgyak előállitási és feldolgozási munkálatai;

11. hivatásos tüzoltóság;

12. vegyészeti, physikai és gyógyszertári laboratoriumok;

13. vágóhidak, mészáros- és hentesüzemek és jégmüvek;

14. malátát, olajat, lakkokat, festékeket és kenczét előállitó ipartelepek;

15. az összes vasuti üzemek, tekintet nélkül a hajtóerőre, ezek épitkezései, fentartási munkái, mühelyi üzemei, ugyszintén a vasuti pályaudvarokon folytatott összes ipari üzemek (vendéglők, árusitó üzletek stb.);

16. hajózási üzemek, ideértve a hajókon berendezett vendéglő-üzleteket, mindennemü hajórakodási és hajóépitési üzemek és munkák;

17. kotró-, rév-, komp- és tutajozó vállalatok;

18. fuvarozó, szállitmányozó és raktárvállalatok, valamint a kereskedelmi pinczészet;

19. gépkocsik (automobilok) kezelése;

20. a posta-, távirda- és távbeszélőüzemek és ezek épitkezései, valamint fentartási munkái;

21. iparszerü fa- és szénraktárak, iparszerü fatermelés;

22. a vizrendező és vizhasználati társulatok szivattyutelepei;

23. betegápoló intézetek;

24. nyilvános tanintézetek mühelyei;

25. javitóintézetekben elhelyezettekkel és letartóztatási intézetekben letartóztatottakkal dolgozó vállalatok; végül

26. mindazok az üzemek, tekintet nélkül az alkalmazott munkások számára, a melyek elemi erő által hajtott gépeket vagy hatósági engedélyhez kötött gőzkazánt használnak.

Az állami, törvényhatósági, községi és közalapitványi üzemek, a menynyiben az 1-26. pontok alá esnek, ugyszintén a biztositási kötelezettség alá tartozó főüzemek melléküzemeiben és mellékhelyiségeiben foglalkoztatott egyének szintén biztositásra kötelezettek.

A bányatörvény hatálya alá tartozó bányaüzemekben alkalmazottak e törvény XIII. fejezetében megjelölt módon és szervezetben biztosittatnak.

Az 1902:XIV. tc. 26. §-a akképen módosittatik, hogy a gép tulajdonosa a cséplőgép, gőzeke és általában bármely gazdasági gép mellett alkalmazott munkásokat, ide értve a gépészt is, ha azok nincsenek az emlitett törvény 25. §-a szerint biztositva, köteles az 1900:XVI. tc. és az előbb emlitett törvénycikk értelmében szervezett gazdasági munkás- és cselédsegély-pénztár rendkivüli tagjául felvétetni s a tagsági dijat (egy korona) helyettük megfizetni; kivévén, ha meggyőződött arról, hogy az illető a pénztárnál mint rendes vagy rendkivüli tag, vagy mint gazdasági cseléd baleset esetére már biztositva van. Ha a gép tulajdonosa az e bekezdésben reá rótt kötelességének nem tesz eleget: e mulasztásból eredő teljes kárért a munkásnak, illetőleg jogutódainak akkor is felelős, ha a munkaközben bekövetkezett baleset körül őt különben semmiféle gondatlanság se terheli.

A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy a balesetbiztositási kötelezettséget rendeleti uton és az 1884:XVII. tc. 183. § a) pontja alá tartozó munkálatok és üzemek tekintetében, a földmivelésügyi ministerrel egyetértőleg, az alkalmazottakra nézve baleseti veszélylyel járó más üzemekre is kiterjeszthesse. Az e tárgyban kiadott rendelet és annak minden módositása az országgyülésnek bemutatandó.

4. § Belföldi üzemek állandóan külföldön foglalkoztatott magyar honosságu alkalmazottai az 1-3. §-ban megállapitott módon biztositásra kötelezettek, hacsak nincsenek már annak az államnak törvényei szerint biztositva, a melynek területén hivatásukat teljesitik.

Belföldi üzemek ideiglenesen külföldön foglalkoztatott biztositásra kötelezett magyar honosságu alkalmazottai az e törvény szerinti biztositás előnyeit egyaránt élvezik, akár bel-, akár külföldön érte őket az e törvény értelmében biztositás alapjául szolgáló betegség vagy baleset, kivéve, ha az alkalmazott az illető külföldi állam törvényei szerint ott betegség vagy baleset esetére biztosittatott.

5. § Belföldi üzemekben alkalmazott külföldi honosok a betegség esetére való biztositás tekintetében minden esetben, a balesetbiztositás tekintetében pedig csak akkor esnek egyenlő elbánás alá a magyar honosokkal, ha az illető állam a területén alkalmazott magyar honosokkal szemben hasonló eljárást követ. Oly államok alattvalóival szemben, melyekben a balesetbiztositás nincs törvényesen rendezve, a kereskedelemügyi minister a 3. §-ban emlitett biztositási kötelezettséget a viszonosságra való tekintet nélkül is elrendelheti.

6. § Az a vállalat, melynek üzeme az ország határán tul terjed, csak az egyik államban esik biztositási kötelezettség alá; erre nézve a vállalat székhelye az irányadó. Ha azonban az ily vállalatnak belföldön állandó képviselősége van, az ennek jogköre alá tartozó alkalmazottak e törvény szerint esnek biztositási kötelezettség alá.

Az első bekezdésben emlitett üzemek bel- és külföldi honos alkalmazottai viszonosság esetében a biztositás szempontjából az 5. § szerint egyenlő elbánásban részesülnek.

7. § Betegség esetére önként biztosithatják magukat, s az e törvény X. fejezete értelmében szervezett országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztositó pénztár, a mennyiben a törvény mást nem rendel, fölvenni köteles:

a) a 10. § értelmében biztositási kötelezettség alá nem eső oly alkalmazottakat, a kiknek évi fizetése lakbérrel együtt ezer koronát, vagy napi bére négy koronát meg nem halad;

b) a házi cselédeket;

c) a házi iparral foglalkozókat;

d) a segédszemélyzet nélkül dolgozó önálló iparosokat;

e) a közönséges napszámosokat (1884:XVII. tc. 183. § m) pont);

f) a biztositott pénztári tagok családtagjait;

g) a mühelyekkel biró nyilvános tanintézetek tanulóit;

h) a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket;

i) a javitóintézetekben elhelyezetteket és letartóztatási intézetek üzemeiben foglalkoztatott letartóztatottakat;

j) az e törvény életbeléptét közvetlenül megelőzőleg az 1891:XIV. tc. alapján a betegsegélyező pénztáraknál legalább három hónapon át önként biztositottakat;

k) mindazokat az alkalmazottakat, a kik a 3. § értelmében balesetre biztosittatnak, de az 1. és 2. § értelmében betegség esetére való biztositási kötelezettség alá nem esnek, a mennyiben évi fizetésük, illetve keresetük kettőezernégyszáz koronát, vagy napi keresetük nyolcz koronát meg nem halad.

Az a-h) pontok alapján önként belépni kivánó egyének előzetes orvosi vizsgálatnak vethetők alá, s a felvétel az orvosi vizsgálat kedvező eredményétől tehető függővé, ezenfelül az önkéntes belépési jogosultságra nézve az alapszabályok kor tekintetében is állapithatnak meg korlátokat.

Ha a munkaadó biztositásra nem kötelezett és e szakasz szerint önként biztositható alkalmazottait maga jelenti be és biztositja az országos munkásbetegsegélyző és balesetbitositó pénztárnál, ez esetben az ilyen biztositás hatálya csak az alkalmazottnak a munkából való kilépése napjával, egyébként pedig mindig csak a naptári év végével szüntethető meg.

8. § Balesetre szabad elhatározásuk alapján biztosithatják magukat kétezernégyszáz koronát meg nem haladó jövedelmük, illetve javadalmazásuk erejéig mindazok, a kik a 7. § értelmében magukat betegség esetére önként biztosithatják. Ezeken kivül biztosithatják:

a) az ipari üzemek tulajdonosai önmagukat;

b) balesetbiztositási kötelezettség alá nem eső alkalmazottaikat;

c) az üzemben rendszeresen vagy hivatásszerüleg megforduló más személyeket.

E szakasz b) és c) pontjai értelmében eszközölt biztositások bejelentésük napjával kezdődnek és annak a naptári évnek a végéig tartanak, melyben a biztositás megszüntetése bejelentetik. Ha az üzem megszünik, vagy az üzemtulajdonos személyében változás áll be, e biztositások azonnal megszünnek, kivéve ez utóbbi esetben, ha az uj üzemtulajdonos a biztositás fentartását a változástól számitott tizenöt nap alatt bejelenti.

Az igazságügyi minister felhatalmaztatik, hogy azokat az eltéréseket, melyekkel e törvény rendelkezései a 3. § 25. pontjában és a 7. § i) pontjában emlitett üzemekre alkalmazandók, rendeleti uton állapithassa meg.

9. § Az e törvény értelmében biztositott alkalmazott oly szolgálat közben ért baleset esetére is biztositottnak tekintetik, melyet a munkaadó vagy megbizottja rendeletéből vagy az üzem érdekében végez.

10. § Az állami, törvényhatósági, községi és közalapitványi vállalatoknál vagy hivatalokban, ideértve az állami vasutakat, postát, távirdát, távbeszélőt és a gyárakat is, továbbá a közintézeteknél (1. § 13. és 14. pont), ugyszintén a nyilvános forgalmu vasuti és gőzhajózási vállalatoknál alkalmazottak nem esnek a betegség esetére való biztositás hatálya alá, ha az ezeknél érvényben álló szolgálati rendtartások szerint betegség esetében illetményeik részükre a betegség kezdetétől számitva legalább husz héten át kijárnak.

E vállalatok, hivatalok és közintézetek nyugdijjogosultsággal kinevezett tisztviselőire, valamint oly alkalmazottaira, a kik, valamint hozzátartozóik üzemi baleset esetére az e törvény VII. fejezetében megállapitott kártalanitásnak megfelelő nyugdijigénynyel birnak, a balesetbiztositási kötelezettség hatálya sem terjed ki.

Az 1874:XVIII. tc. rendelkezései az annak hatálya alá tartozó alkalmazottakra nézve, a mennyiben azok a második bekezdés értelmében az e törvény szerint való balesetbiztositás hatálya alól kivétetnek, továbbra is érvényben maradnak.

11. § A bér vagy a fizetés nagyságának a betegség esetére való biztositási kötelezettség, s a fizetendő járulékok szempontjából való megállapitásánál a lakbér, vagy a természetbeni lakás egyenértéke, a 7. § a) pontjában megállapitott eset kivételével, ugyszintén az esetleg élvezett pótlékok (az élelmezési pótlékok kivételével) és osztalékok számitásba nem vehetők.

Ellenben az e törvény szerinti balesetbiztositásnál, ugy a biztositási költségek felosztása és kirovása, mint a kártalanitások megállapitása tekintetében az évi javadalmazásba az előző bekezdésben emlitett összes mellékjavadalmazások is beszámitandók.

Ha az alkalmazott fizetés vagy bér helyett egészben vagy részben élelmezést kap, a betegség esetére való biztositási kötelezettségnek, s a fizetendő járulék nagyságának megállapitásánál, ugyszintén a balesetbiztositás évi költségeinek felosztásánál és kirovásánál, valamint a kártalanitások megállapitása tekintetében az élelmezésnek helyben szokásos pénzbeli egyenértéke a tényleg élvezett fizetéssel vagy bérrel együtt veendő alapul. A fizetésen vagy béren felül, vagy az e helyett szerződésileg megállapitott élelmezés és egyéb természetbeni járandóságok egyenértéke a kerületi munkásbiztositó pénztár alapszabályaiban állapitandó meg.

II. FEJEZET

Bejelentési kötelezettség; a bejelentés és a tagság igazolása

12. § A munkaadó köteles minden nála alkalmazott biztositásra kötelezett egyént a munkábalépéstől számitott nyolcz nap alatt az erre nézve megállapitott szabályok szerint (19. §) a kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenteni. A két példányban beküldendő és a bejelentő által aláirt bejelentésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

1. a munkaadó nevét, illetve czégét;

2. az üzem megnevezését, jellegét és székhelyét;

3. a bejelentett alkalmazottak vezeték- és keresztnevét, a munkába lépés napját, az alkalmazottak által élvezett fizetést vagy bért, mellékjavadalmazásokat és természetbeni járandóságokat;

4. az üzemben használt mótorok, munkagépek és robbanó anyagok nemét.

Hasonlóképen köteles a munkaadó a biztositásra kötelezett egyén munkaviszonyában az alkalmazás minőségét és a fizetést vagy bért, ugyszintén az üzem tulajdonosának, illetve a munkaadónak személyét illetőleg beállott, s végül az üzemben előfordult minden olyan változást, a melynek a betegség vagy baleset esetére való biztositási kötelezettség, a veszélyességi osztályokba való sorsolás, vagy általában a betegség vagy baleset esetére való biztositás keresztülvitele szempontjából fontossága van, a változástól számitott nyolcz nap alatt a kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenteni.

Az a munkaadó, a ki a bejelentést a kitüzött határidő alatt nem teszi meg, tartozik a munkábalépés napjától a bejelentés tényleges megtörténtéig, illetve ha a munkaviszony előbb megszünt volna, a munkaviszony tartama alatt esedékessé vált járulékokat, továbbá a munkaviszonyban beállott változásnak be nem jelentése által okozott kárt egészen sajátjából, szintén a kellő időben be nem jelentett biztositandónak a bejelentés előtt bekövetkezett betegségéből eredt költségeket s végül az eljárási költségeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak megfizetni.

13. § Azok a munkaadók, a kik husznál több nem állandóan alkalmazott biztositásra kötelezett egyént foglalkoztatnak, heti bérfizetési jegyzékekkel, a kik pedig száznál több nem állandóan alkalmazott biztositásra kötelezett egyént foglalkoztatnak, havi bérfizetési jegyzékekkel jelenthetik be biztositásra kötelezett alkalmazottaikat, illetve az azok munkaviszonyában és az üzemben a 12. § második bekezdése szerint beállott változásokat.

A bérfizetési jegyzékeknek ez esetben mindazokat az adatokat kell tartalmazniok, melyekre az egyénenkénti bejelentési lapok kiterjeszkednek, és azok ugyancsak két példányban, a bejelentő által aláirva, legkésőbb minden következő hét, illetve a havi bérjegyzékek minden következő hónap harmadik napjáig juttatandók a kerületi munkásbiztositó pénztárhoz.

14. § A munkaadó biztositásra kötelezett alkalmazottainak a munkából való kilépését, ugyszintén az üzem megszünését ugyancsak az arra nézve megállapitott szabályok szerint (19. §) és a kilépéstől, illetve az üzem megszünésétől számitott nyolcz nap alatt tartozik a kerületi munkásbiztositó pénztárnál bejelenteni.

A husznál, illetve száznál több nem állandóan alkalmazott biztositásra kötelezett egyént foglalkoztató munkaadók alkalmazottaiknak munkából való kilépését a 13. §-ban megállapitott módon a bérfizetési jegyzékkel jelenthetik ki.

Ha a munkaadó a kilépést a törvényes határidő alatt bejelenteni elmulasztja, tartozik a járulékokat a bejelentés tényleges megtörténtéig, illetve ha az alkalmazott más biztositási kötelezettség alá eső üzemben munkába állt, ez ujabbi munkába állás napjáig egészen a sajátjából befizetni.

15. § Az önkéntes biztositásra vonatkozó bejelentések a 12-14. §-ban megállapitott módon és adatok közlése mellett ugyancsak a kerületi munkásbiztositó Pénztárnál teendők meg.

16. § A kerületi munkásbiztositó pénztár a 12-15. § értelmében tett bejelentésekről a munkaadónak elismervényt ad.

17. § A betegség esetére biztositott pénztári tagok tagsági igazolványával látandók el.

A tagsági igazolványokat a kerületi munkásbiztositó pénztár állitja ki.

A kereskedelemügyi minister feljogosithatja, illetve kötelezheti az állami, törvényhatósági, községi és közalapitványi vállalatokat és hivatalokat, valamint azokat a munkaadókat, kiknél állandóan száznál több munkás nyer alkalmazást, hogy bejelentett alkalmazottaikat a kerületi munkásbiztositó pénztártól átveendő és kitöltendő tagsági igazolványnyal saját felelősségükre lássák el.

A tagsági igazolványok költségét a tagok az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak megfizetni tartoznak; az igazolványért fizetendő dij nagyságát az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban állapitja meg.

Az igazolványok diját a kötelezett tagok után a munkaadó fizeti, joga van azonban az igazolványért fizetett dijat az alkalmazott fizetéséből vagy béréből levonni.

18. § Attól a munkaadótól, a ki az előbbi szakasz értelmében a tagsági igazolványok kiállitására feljogosittatott, s a tagsági igazolványok kiállitásánál mulasztásokat vagy visszaéléseket követ el, az állami munkásbiztositási hivatal az igazolványok kiállitásának jogát elvonhatja. Az ilyen munkaadó az igazolványok kiállitásával járó költségeket és az okozott kárt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak egészen sajátjából megfizetni tartozik.

19. § Az e fejezet értelmében teendő összes bejelentésekre, a tagsági igazolványok alakjára és az azok kiállitásánál követendő eljárásra vonatkozó részletes szabályokat az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

20. § Az iparhatóságok, iparfelügyelők és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak a munkaadókat az e fejezetben megállapitott kötelezettségek mikénti teljesitése körül ellenőrizhetik, s ez ellenőrzés czéljából az üzemet bármikor megszemléltethetik. Ugyszintén jogositva vannak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, valamint a kerületi munkásbiztositó pénztárak arra is, hogy kiküldendő közegeik által az üzemeket a biztositási kötelezettség és a biztositásnál, ugyszintén a veszélyességi osztályokba való besorozásnál fontossággal biró ténykörülmények megállapitása czéljából megvizsgáltathassák.

A munkaadók az állami munkásbiztositási hivatal által megállapitandó módon pontos és rendes bérjegyzékeket vezetni, az iparhatóságok, iparfelügyelők és pénztárak közegeinek a munkásjegyzékeket és bérjegyzékeket előmutatni, az üzem és összes vonatkozó nyilvántartásaik megtekintését azoknak megengedni, valamint a bejelentések, a járulékfizetés és a tagsági igazolványok tekintetében kivánt adatokat rendelkezésre bocsátani, s végül a munkás- és bérjegyzékeket három évig megőrizni tartoznak. Azokra a munkaadókra azonban, a kik biztositási kötelezettség alá eső üzemükben ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak, a munkás- és bérjegyzékek vezetésének, valamint megőrzésének e törvényben megállapitott kötelezettsége nem terjed ki.

Ha a munkaadó az e fejezet szerint való bejelentéseket a törvényes határidőben nem teszi meg, vagy az előirt adatokat egészben vagy részben nem szolgáltatja be és e mulasztását a kerületi munkásbiztositó pénztár által kitüzendő, legfeljebb tizenöt napi határidő alatt nem pótolja, a kerületi munkásbiztositó pénztár jogositva van arra, hogy a bejelenteni elmulasztott adatokat a munkaadó költségére kiküldendő saját közege vagy közegei által a helyszinén vétesse fel. Ez eljárásból felmerülő költségek, melyeknek megállapitása ellen az állami munkásbiztositási hivatalhoz lehet felebbezni, nem fizetés esetén a munkaadótól közigazgatási uton a közadók módjára hajtandók be.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztáraknak kellő igazolással ellátott közegei az e szakasz alapján való eljárásnál az iparhatósági közegeket megillető közhatósági jelleggel birnak.

21. § Az elsőfoku iparhatóságok e törvény életbelépte után az 1. és 3. § szerint biztositásra kötelezett üzemekre kiadott minden iparigazolványról és engedélyről, annak kiadásával egyidejüleg és a munkaadó nevének, illetve a vállalat czégének, ugyszintén az üzem nemének megjelölése mellett, a kerületi munkásbiztositó pénztárt értesiteni tartoznak.

Ugyanigy tartoznak közölni a kerületi munkásbiztositó pénztárral az elsőfoku épitési hatóságok is az épitkezési szabályok értelmében mindennemü épitkezésre kiadott engedélyeket.

22. § Az e törvényben megállapitott kötelezettségek szempontjából munkaadó, illetve üzemtulajdonos az, kinek számlájára az üzem fentartatik, épitkezéseknél a vállalkozó, illetőleg a jogosult iparos, ilyennek nem létében az épittető. (46. §)

23. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak a hozzájuk beérkezett bejelentéseket vagy a pénztári kiküldöttek által a 20. § szerint felvett adatokat a biztositási kötelezettség és általában a betegség és baleset esetére való biztositás keresztülvitele szempontjából megvizsgálják, s az esetleges helyesbitések és pótlások eszközlése után azokat egy példányban, véleményük kiséretében, az alapszabályokban meghatározandó idő alatt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárhoz terjesztik fel.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak a bejelentések és felvételek alapján a kerületbeli biztositott egyénekről, a biztositásra kötelezett alkalmazottak munkaadóiról és ezek üzemeiről, ugyszintén a bejelentésekben foglalt, s a biztositásra befolyással biró adatokról, s az azokban beállott változásokról nyilvántartást vezetnek.

III. FEJEZET

A betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékok

24. § A betegség esetére való biztositásnál a biztositott tagok járuléka átlagos napibér-osztályok szerint fizetendő. Az átlagos napibér-osztályokat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban állapitja meg, s azok legnagyobb összege nyolcz koronánál nagyobb nem lehet.

A biztositott tagoknak az átlagos napibér-osztályokba való besorozása tényleges fizetésük vagy bérük alapján történik. Oly tagok után, kiknek keresetük nincs, a legkisebb átlagos napibér-osztályok szerint fizetendők a járulékok.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tagjai saját költségükre a fizetésük vagy bérük szerinti napibér-osztálynál magasabb osztályban biztosithatják magukat. Az országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztositó pénztár a magasabb átlagos napibér-osztályba való felvételt előzetes orvosi vizsgálat kedvező eredményétől teheti függővé.

25. § A biztositott tagok járuléka az átlagos napibér 2%-ánál kevesebb és 4%-ánál több nem lehet. A százalék nagyságát az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai állapitják meg. A biztositott tagok a foglalkozási ág és hely szerint változó segélyezési költségekhez arányositott különböző százaléka járulékok fizetésére is kötelezhetők.

Ha a megállapitott járulékszázalék mellett az alapszabályszerü segélyezéssel járó kiadások nem fedezhetők, a járulékszázalék az első bekezdésben megállapitott határon belül a szükséges mérvig felemelendő. Ha pedig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályszerü kötelezettségeinek és rendeltetésének a megállapitottnál kisebb járulékszázalék mellett is meg tud felelni, a járulékszázalék az első bekezdésben megállapitott legkisebb összegig leszállitandó.

Azok a munkaadók, kik üzemükben ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak, betegség esetére való biztositási kötelezetség alá eső alkalmazottaik után, az utóbbiakra eső járuléki részleteket is beleértve, e törvény életbe léptétől számitott öt éven belül az átlagos napibérek 2%-ánál magasabb járulékokkal meg nem terhelhetők.

26. § A pénztári tagnak közös háztartásban élő családtagjai, ha keresetük nincs és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba önként belépnek, a tag járulékainak felét fizetik (56. §).

27. § Az e fejezetben megállapitott járulékok, s az országos munkás betegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak a betegség esetére való biztositásból e törvény alapján befolyó egyéb bevételei nem fordithatók más czélokra, mint a) a törvény V. fejezetében megállapitott segélyezésekre és ezzel kapcsolatos gyógykezelési intézetek (rendelő intézetek, kórházak, szanatoriumok, üdülőhelyek) létesitésére; b) tartalékalap gyűjtésére; c) a kezelési költségek fedezésére.

28. § A biztositott tagoktól, s illetve a munkaadóktól az e fejezet értelmében megállapitandó járulékokon, továbbá a 17. § szerint fizetendő igazolványi dijakon, s végül késedelmes fizetés esetén a közadóknál szokásos késedelmi kamatokon és behajtási illetékeken kivül egyéb szolgáltatások nem követelhetők.

29. § Az a biztositott tag, a ki az országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztositó pénztárt betegség-szinleléssel vagy a segélyezéseknek más módon jogosulatlanul történt igénybevételével megkárositotta, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által rendes járulékainak kétszeresét meg nem haladható pótjárulék fizetésére kötelezendő, mindaddig, mig az okozott kár meg nem térittetett. Az ekként fizetendő pótjárulékot a tag rendes tagsági járulékával együtt a kötelezett tagoknál a munkaadó tartozik befizetni, a ki a pótjárulékot az alkalmazott fizetéséből vagy béréből egészen levonhatja.

Ha azonban a pénztári tag a pénztárt a munkaadó tudtával és segitségével, vagy a munkaadó mulasztása folytán kárositotta meg, a munkaadó a fentebbiek szerint fizetendő pótjárulékot egészen sajátjából tartozik befizetni.

Ha a tag a kár megállapitásakor más kerületi munkásbiztositó pénztárnál van bejelentve, a megállapitott pótjárulékot a rendes járulékokkal egyidejüleg ez utóbbi pénztár hajtja be.

Az országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának a pótjárulék kiszabása tárgyában hozott határozata az állami munkásbiztositási hivatalhoz megfelebbezhető.

30. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a rendkivüli körülmények által előidézett betegsegélyezési kiadások fedezésére tartalékalapot köteles gyüjteni.

Mindaddig, mig a tartalékalap a pénztár legutóbbi öt évi betegsegélyezési kiadásainak egy évre eső átlagos összegét el nem éri, a tartalékalapra a pénztár tiszta jövedelmének legalább 50%-a forditandó.

Ez összeg kétszeresénél nagyobb tartalékalap csak a kereskedelemügyi minister engedélye alapján gyüjthető.

A tartalékalap egészben vagy részben való felhasználásához az állami munkásbiztositási hivatal engedélye szükséges. Az igénybe vett összeg a második bekezdés szerint pótlandó.

A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által gyüjtendő betegsegélyezési tartalékalap, valamint a 38. § értelmében gyüjtendő balesetbiztositási tartalékalap, ugyszintén a balesetbiztositás czéljaira szolgáló tőkeösszegek elhelyezésének és kezelésének módját a pénzügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton szabályozza.

IV. FEJEZET

A veszélyességi osztályokba való sorozás és a balesetbiztositás költségeinek fedezése

31. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a kerületi munkásbiztositó pénztárak által hozzá beküldött bejelentéseket és adatokat (23. §) megvizsgálja, s a bejelentések és adatok esetleges helyesbitése vagy kiegészitése után ezek alapján határoz az üzemek balesetbiztositási kötelezettsége, ugyszintén az önkéntes biztositásra tett bejelentések elfogadása felett. A balesetre biztositott üzemekről kerületi munkásbiztositó pénztárak szerint és iparágankint törzskönyvet vezet, melynek adatait az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárral közli.

32. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága minden változást, mely a biztositott üzemek munkaadójának személyében vagy az üzemben beállott és a 12-15. § értelmében bejelentetett, vizsgálat alá vesz, s a mennyiben a változásnak a balesetbiztositás szempontjából jelentősége van, azt a törzskönyvbe bevezeti és arról a kerületi munkásbiztositó pénztárt értesiti.

33. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár veszélyességi táblázatot köteles késziteni, mely a baleseti veszélyességi osztályokat és azok veszélyességi arányszámait, mint dijegységeket tartalmazza és a melyben a balesetre biztositott foglalkozási ágak és üzemek veszélyességük foka szerint akkép osztályozandók, hogy az egyes osztályok és üzemek veszélyességének arányai számszerü kifejezést nyerjenek.

A pénztár müködésének megkezdésekor az első veszélyességi táblázatot az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg. Az első veszélyességi táblázat módositható, mihelyt a különböző üzemekben előfordult balesetek száma a módositást indokolttá teszi. Ugyancsak az előfordult balesetek figyelembe vételével köteles az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a veszélyességi táblázatot minden öt évben ujra átvizsgálni és a mennyiben indokolt, azt megfelelően módositani.

Az első veszélyességi táblázat módositására, s illetve a későbbi veszélyességi táblázatok megállapitására az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közgyülése illetékes.

A veszélyességi táblázat, s illetve annak módositása, ugyszintén a felülvizsgálat tárgyában hozott közgyülési határozat az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása alá tartozik. Ugyanide felebbezheti meg a közgyülés napját követő tizenöt napon belül az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár minden tagja, s illetve minden munkaadó, a kinek balesetbiztositási kötelezettség alá eső alkalmazottai vannak, a pénztár közgyülésének a veszélyességi táblázatra vonatkozó határozatát.

A mennyiben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a minden ötödik év leteltét követő harmadik hónap végéig a veszélyességi táblázat felülvizsgálásáról, illetve módositásáról nem gondoskodott, annak felülvizsgálásáról, illetve módositásáról az állami munkásbiztositási hivatal gondoskodik.

34. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága az üzemeket a fenforgó veszélyesség szempontjából vizsgálat tárgyává teszi és az előző szakasz szerint megállapitott veszélyességi táblázat osztályaiba sorozza be. A mennyiben ugyanannak az üzemnek egyes részeiben különböző a baleseti veszély, az üzemnek e részei eltérő baleseti veszélyességi osztályokba sorozandók, azonban az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a munkaadó hozzájárulásával az üzemet az átlagosan megfelelő veszélyességi arányszám, mint dijtétel, alapul vétele mellett egy veszélyességi osztályba is sorozhatja.

Ha a besorozás után oly körülmények jutnak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tudomására, a melyek az illető üzemnek a veszélyességi táblázat osztályaiba és igy a veszélyességi dijtétel alá sorozására befolyással vannak, az üzem a tulajdonos meghallgatása után más veszélyességi osztály és ezzel dijtétel alá sorozható.

Az üzem besorozásáról az üzem tulajdonosa és az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár értesitendők.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának az üzemet magasabb veszélyességi osztály és ezzel dijtétel alá sorozó határozata visszaható erővel bir addig az időpontig, melyben a fokozott veszély tényleg beállott.

35. § Az üzemváltozás késedelmes bejelentése esetén a veszélyességi osztályba való sorozás hatálya attól az időponttól számitandó, a mikor az üzemváltozás bekövetkezett.

Ha azonban az üzemváltozás a biztositási kötelezettség megszüntét vonja maga után, a kötelezettség megszünése késedelmes bejelentés esetén is csak a bejelentés időpontjától számitandó.

36. § A veszélyességi arányszám, mint dijtétel és a munkaadó által évenkint kifizetett munkabér összege szolgál a balesetbiztositási tagsági járulékok kiszámitásának alapjául, olyképen, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositási pénztárnak az állam terhére eső igazgatási költségein kivül felmerült összes balesetbiztositási kiadásai, ideértve a tartalékalap képzésére (38. §) forditott összegeket is, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága által évenkint összegeztetnek és az egyes munkaadókra üzemük dijtétele és az általuk abban az évben kifizetett javadalmazás arányában felosztatnak és kirovatnak.

A felosztó és kirovó számitást a pénztár igazgatósága a kirovás alkalmával a munkaadóval közölni tartozik.

37. § Oly munkaadók, kik biztositási kötelezettség alá eső üzemükben ötnél több munkást rendszerint nem alkalmaznak, ugyszintén azok, kik a 8. § alapján magukat baleset esetére önként biztositják, az utólagos költségkirovás helyett biztositási dijat, kötelesek fizetni.

A biztositási dijak minden egyes biztositott után számitandók, és azok a biztositásra kötelezett munkások után a biztositás első tiz évében évi három koronában, azután pedig évi öt koronában állapittatnak meg. Azok balesetbiztositási dijait, kik magukat baleset esetére önként biztositják, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai állapitják meg.

38. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár balesetbiztositási tartalékalapot köteles gyüjteni. E tartalékalapra a balesetbiztositás első évében a felosztott és kirótt biztositási költségek 300%-a, második évében az ez évben felosztott és kirótt biztositási költségek 200%-a, a harmadik évben 150%-a, a negyedik évben 100%-a, az ötödik évben 80%-a, a hatodik évben 60%-a és ettől számitva a tizenegyedik évig évenkint tizzel kevesbedő%-a forditandó a mindenkori évi felosztott és kirótt balesetbiztositási költségeknek. A tizenegyedik év után a tartalékalap három éven át az évi biztositási teher 10%-ával, és azután minden további harmadik évben 1-1%-kal kevesebbet szaporitandó, mindaddig, mig a tartalékalapra forditandó összeg az évi balesetbiztositási teher 4%-ára le nem száll. Ez időtől kezdve a tartalékalap az évi balesetbiztositási teher 4%-ával gyarapitandó, s a tartalékalap kamatai a balesetbiztositási terhek részben való fedezésére forditandók.

A balesetbiztositás első tiz évében az évenkinti tartalékösszeg csak abban az esetben fizetendő, ha az illető évi balesetbiztositási teher az illető évi munkabérek 1%-át átlagosan nem haladja meg. Ellenkező esetben az illető évben fizetendő tartalékösszeg csak a következő évben lesz esedékes, s a következő évi tartalékösszegek is annyi évvel későbben fizetendők, a hány évi tartalékozás az első tiz év alatt elmaradt.

A tartalékalap kamatai és a tőkeösszeg is sürgős szükség esetében és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett, az első bekezdésben megállapitott idő előtt is igénybe vehetők, de az igénybe vett összegek az állami munkásbiztositási hivatal által megállapitandó módon visszatéritendők.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közgyülése, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett, a tartalékalapnak az első bekezdésében megállapitottnál magasabb százalékokkal való gyarapitását is elhatározhatja.

39. § Az iparszerüleg folytatott épitési üzemek tulajdonosai, illetve vállalkozói, a házi kezelésben épittetők, ugyszintén oly külföldi székhelylyel biró üzemek tulajdonosai vagy vállalkozói, a kik a magyar szent korona országainak területén csak ideiglenesen tartanak fenn valamely biztositási kötelezettség alá eső vagy önként biztositott üzemet, a mindenkori évi biztositási költségek helyett az évi balesetbiztositási járadékok tőkeértékének megfelelő biztositási járulékot tartoznak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba befizetni. E végből az ideiglenes vállalatok és épitési üzemek az általános veszélyességi táblázatban az üzem baleseti veszélyességének és a baleseti járadékok életjáradéki tőkeértékének megfelelő módon felállitandó külön veszélyességi osztályokba sorozhatók.

A dijszabást és a módokat, melyek alapján e tőkefedezeti dijfizetés teljesitendő, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága állapítja meg és a megállapitásokat az egyes üzemekkel szemben esetről-esetre módosithatja.

Az első bekezdés alapján bevételezett összegeket, a mennyiben az illető vállalatok részére külön veszélyességi osztályok szerveztettek, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár külön kezeli. Ez összegek csak az első bekezdésben emlitett vállalatokban előállott biztositási terhek fedezésére fordithatók, s az esetleges maradvány az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tartalékalapjához csatolandó.

40. § Az e fejezet szerinti költségfelosztásnál és kirovásnál, valamint tőkefedezeti fizetésnél követendő eljárásra vonatkozó részletes határozatokat az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

V. FEJEZET

Fizetési kötelezettség

41. § A biztositásra kötelezett alkalmazottak után a betegség esetére való biztositásra a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetendő járulékokat és a tagsági igazolványi dijat utólagosan, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban megállapitott esedékesség szerint, a munkaadó fizeti. A járulékok felerészben a munkaadót, felerészben az alkalmazottat terhelik, minélfogva a munkaadó ez utóbbi összeget alkalmazottja fizetéséből vagy béréből levonhatja.

Ha a munkaadó az alkalmazottra eső járulékot és az igazolványi dijat az ezek esedékessége utáni legközelebbi bérfizetés alkalmával le nem vonta, a levonni elmulasztott részletet később csak akkor vonhatja le, ha az illető bérfizetés óta egy hó, vagy ha az alkalmazott havonkint kapja fizetését, illetve bérét, két hó még nem mult el.

A 2. § első bekezdésében emlitett egyénekért a munkaadó a járulékot és a tagsági igazolvány diját egészen sajátjából fizeti, de joga van arra hogy a szülővel vagy gyámmal kötött szerződésben a járulékok felének, s a tagsági igazolvány árának megtéritését a maga részére kikösse.

42. § Ha a munkaadó a 41. § értelmében fizetendő járulékokat négy egymásra következő esedékességi napon befizetni elmulasztja, s azok tőle vagyontalanság miatt közigazgatási úton be nem hajthatók, a kerületi munkásbiztositó pénztár neki a járulékok felének és a tagsági igazolványi dijnak az alkalmazottak fizetéséből vagy béréből való levonását megtilthatja. Ez esetben a munkaadót a járulékoknak csak fele része terheli, mig a járulékoknak reájuk eső felerészét és a tagsági igazolványért fizetendő dijat az alkalmazottak közvetlenül tartoznak a megállapitott esedékesség szerint a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetni.

A kerületi munkásbiztositó pénztárnak a levonás eltiltása tárgyában hozott határozata a munkaadónak és összes alkalmazottainak irásban kézbesitendő és e határozat az állami munkásbiztositási hivatalhoz megfelebbezhető.

43. § A baleset esetére való biztositásra kötelezett alkalmazottak után a IV. fejezet szerint fizetendő balesetbiztositási költségek kizárólag a munkaadót terhelik, ezek fejében a munkások béréből levonni vagy a terheket egészben vagy részben a munkásokra más módon átháritani nem szabad.

A IV. fejezet értelmében kirótt balesetbiztositási járulékok a kirovás tárgyában hozott határozat kézbesitésétől számitott harmincz nap alatt fizetendők be a kerületi munkásbiztositó pénztárba.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár e járulékokra a biztositottak után a munkaadóktól előleget vehet, melynek nagyságát és fizetésének módozatait az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága állapitja meg.

Ez előlegek, mint balesetbiztositási dijak, ugyszintén a 37. § értelmében fizetendő balesetbiztositási dijak a biztositásra kötelezett alkalmazottak után megfelelő arányos felosztás szerint, a munkaadó által a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékokkal együtt és az ezekre nézve megállapitott esedékesség és módozatok szerint a kerületi munkásbiztositó pénztárba fizetendők, mely azokat elkülönitett számlán kezeli és az alapszabályokban meghatározandó időben és módon az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba beszállitja.

44. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba önként belépő egyének a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékokat, a tagsági igazolványok diját, és ha az önkéntes biztositás baleset esetére is kiterjed, a balesetbiztositási dijakat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban megállapitott esedékesség szerint előzetesen tartoznak a kerületi munkásbiztositó pénztárba befizetni. E jarulékokhoz és dijakhoz a munkaadó e törvény alapján sajátjából semmivel sem tartozik hozzájárulni.

Ha azonban a munkaadó biztositásra nem kötelezett alkalmazottait maga jelenti be és biztositja az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnál, ebben az esetben a járulékok és tagsági igazolványi dijak, ugyszintén a balesetre való biztositás esetén a balesetbiztositási dijat befizetéseért a munkadó felelős, fenmaradván a munkaadónak alkalmazottaival szemben a befizetett járulékok, tagsági igazolványi dijak és balesetbiztositási dijak erejéig szerződésileg biztositott levonási joga.

45. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy a belügyi és pénzügyi ministerekkel egyetértőleg rendeleti uton intézkedjék és szabályozza azt az eljárást, mely szerint a betegség és baleset esetére való biztositásra fizetendő járulékok és dijak a m. kir. postatakarékpénztárnál és a községeknél, illetve azok közvetitésével legyenek befizethetők.

46. § A biztositásra kötelezett, valamint a munkaadó által önként biztositott tagok után a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékok, tagsági igazolványokért fizetendő dijak, ugyszintén balesetbiztositási járulékok és dijak nemfizetés esetén közigazgatási uton a közadók módjára hajtatnak be. A munkaadó személyében beálló változás esetén a hátralékos betegség- és balesetbiztositási járulékokért és tagsági igazolványi dijakért az a munkaadó szavatol, a ki a kivetés idejében, illetőleg akkor, a midőn a munkaadó személyében beállott változás az országos munkásbegtegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve kerületi munkásbiztositó pénztár tudomására jutott, vagy a közigazgatási uton való behajtás esetében akkor, midőn a közigazgatási behajtási eljárás folyamatban van, az üzem tulajdonosa.

Időleges épitési üzemeknél (39. §), ha a követelés a vállalkozótól be nem hajtható, az illető időleges üzemben vagy munkánál alkalmazottak után esedékes biztositási tartozásokért az épittető, illetve a munka megrendelője szavatol.

Hátrálékos betegsegélyezési járulékok és igazolványi dijak, ugyszintén a kirótt balesetbiztositási járulékok és balesetbiztositási dijak a kirovástól számitott öt év alatt évülnek el. Ki nem rótt balesetbiztositási járulékokért a munkaadó tartozásának keletkezésétől számitott három évig szavatol. Az utólagos kirovás alapjául az üzem akkori állapotának megfelelő veszélyességi dijtétel, az akkor nyujtott javadalmazások összege, valamint a pénztár amaz évi összes baleseti kiadásai szolgálnak.

Behajthatatlan balesetbiztositási járulékok és dijak az azok fizetésére kötelezettek összességének terhére esnek és a legközelebbi kirovásnál megfelelően felosztandók.

47. § Csőd esetében az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak a betegsegélyezési járulékok iránti követelései az 1881. évi XVII. tc. 60. §-ának 1. pontjában, illetve Horvát-Szlavonországokra nézve az 1897. évi márczius 28-iki csődtörvény 50. §-ának 1. pontjában, a balesetbiztositási járulékok és dijak az ugyanazon törvényszakaszok 3. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorozandók.

48. § Arra az időre, mig a biztositott tag betegsége miatt keresetképtelen, sem ő, sem munkaadója a betegség esetére való biztositásra járulékot fizetni nem köteles.

49. § A munkaadó és alkalmazottja, illetve a 2. § első bekezdésében megnevezett egyének szülője vagy gyámja között a 29. §-ban és a jelen fejezetben foglalt rendelkezésekkel ellenkező szerződések, a mennyiben az alkalmazottra hátrányt háritanának, tilosak és érvénytelenek.

VI. FEJEZET

Betegség esetén nyujtandó segélyek

50. § A betegség esetére biztositásra kötelezett és önként biztositott tagoknak betegség esetében az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárral szemben legalább a következő segélyekre van igényük;

1. ingyen orvosi gyógykezelésre (133. §) a betegség tartama alatt egyfolytában husz hétig, - szülés esetében ugyancsak ingyen a szükséges szülészeti támogatásra és gyógykezelésre;

2. gyógyszerekre, fürdőkre, gyógyvizekre és a szükséges gyógyászati segédeszközökre (szemüveg, mankó, sérvkötő, műláb stb.) húsz héten át szintén ingyen;

3. táppénzre abban az esetben, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és három napnál tovább tart, a megbetegedés első napjától számitva a keresetképtelenség tartamára, de ha a keresetképtelenség előbb véget nem érne, húsz héten át, és pedig az illető tag járulékának kiszámitásánál alapul vett átlagos napi bérösszeg (24. §) fele összegében;

4. gyermekágy esetében gyermekágy-segélyre a 3. pont szerinti táppénzzel egyenlő összegben, a lebetegedés első napjától kezdve hat hétig;

5. a biztositottak egy háztartásban élő és keresettel nem biró nem biztositott családtagok részére ingyen orvosi gyógykezelésre, gyógyszerekre és a szükséges gyógyászati segédeszközökre husz hétig, ezenfelül szülés esetében a szükséges szülészeti támogatásra és gyógykezelésre;

6. halálozás esetében temetkezési segélyre és pedig az elhalt tag járulékának kiszámitásánál alapul vett átlagos napi bérösszeg (24. §) húszszoros összegében.

Az e szakasz, s illetve az 51. § szerinti segélyeket a biztositott tagoknak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban megállapitott mérvben, s ugyanez alapszabályok, valamint saját alapszabályaikban megállapitott módon a kerületi munkásbiztositó pénztárak szolgáltatják ki.

51. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, rendelkezésre álló anyagi eszközei mérvéhez képest, az előző szakaszban megállapitott segélyezésnél nagyobb segélyeket is nyujthat biztositott tagjainak. De:

1. a nyujtandó táppénz vagy gyermekágy-segély nem haladhatja meg a járulék alapjául vett átlagos napibérösszeg (24. §) 75%-át;

2. a betegsegélyezés egy évi időtartamot túl nem haladhat;

3. a temetkezési segély az elhalt tag járulékának kiszámitásánál alapul vett átlagos napibérösszeg (24. §) negyvenszeresénél több nem lehet;

4. gyermekágy-segély a lebetegedés előtt és után összesen legfeljebb nyolcz hétig nyujtható;

5. a biztositott családjában történő halálozásnál temetkezési segély nyujtható, mely azonban az 50. § 6. pontjában megállapitott összegnél nagyobb nem lehet.

Ezeken túlmenő, vagy másnemű betegsegélyeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár nem nyujthat, s nevezetesen külön törvényes intézkedés nélkül nem vonhatja működési körébe a rokkant-, özvegyi és árvaellátást, illetve segélyezést.

Az 50. §-ban megállapitott segélyezéseknek e törvényszakasz szerint való felemelésére vonatkozó közgyülési határozatnak a fedezet kimutatására, és a mennyiben a magasabb segélyezések költsége az eddig rendelkezésre állott bevételekből nem fedezhető, egyidejüleg a járulék-százaléknak szükséges mérvű felemelésére is ki kell terjeszkednie.

52. § Táppénzre nem tarthat igényt az a tag, a ki a betegséget szándékosan okozta. A táppénz, valamint a gyermekágyi segély elvonható abban az esetben is, ha a beteg tag az orvos utasitásainak szándékosan nem tesz eleget, s ezzel felgyógyulását késlelteti.

Végül nem részesülhet segélyezésben a tagnak az a hozzátartozója sem, a ki a tag betegségét vagy halálát szándékosan idézte elő.

53. § Az a nő tag, a ki nem tudja kimutatni, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba való belépését meg előző egy év alatt összesen legalább három hónapig pénztári tag volt, gyermekágy-segélyre csak abban az esetben tarthat igényt, ha a lebetegedés az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnál egyhuzamban töltött három havi tagság után következik be.

54. § Ha a gyermekágyi segély igénybe vétetett, s a tag továbbra is keresetképtelen marad, a keresetképtelenség további tartamára a táppénz (50. § 3. pont) fizetendő.

55. § A táppénz és a gyermekágyi segély heti utólagos részletekben, a temetkezési segély pedig legkésőbb a halálozást követő napon fizetendő ki.

Táppénz fizetendő abban az esetben is, ha a tag közveszélyes fertőző vagy ragályos betegség, nevezetesen pestis, kolera, hólyagos himlő és kiütéses hagymáz miatt a hatóság által elkülönittetik, s ennek következtében keresetét elveszti, az elkülönités tartamára, azonban legfeljebb husz hétig és pedig ez utóbbi esetben az 50. § 3. pontjában meghatározott összegben. Ez esetben azonban az 1898:XXI. tc. hatályának területén működő országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a kifizetett táppénznek az országos betegápolási alapból való megtéritését igényelheti.

A táppénz a jogositott tagnak fizetendő; de ha a biztositott tag betegsége alatt munkaadójánál lakást és teljes ellátást kap, a táppénz a jogositott beleegyezésével a munkaadónak fizetendő ki.

Ha a biztositott tagok ingyen orvosi gyógykezelésben és gyógyszerekben nem részesithetők, az azok részére járó táppénz kétszeres összegre emelendő fel.

56. § A 26. § alapján biztositott családtagok közül táppénzre csak a biztositásra kötelezett tagnak vele egy háztartásban élő neje tarthat igényt.

57. § A kerületi munkásbiztositó pénztár alapszabályaiban megállapitandó az az összeg, melynél a temetkezési segély kevesebb nem lehet.

A temetkezési segély az elhalt tag házastársának, ilyennek nem létében örököseinek fizetendő ki. Ha a tag eltemettetéséről mások gondoskodtak, az illetőknek, a közalapokat kivéve, a temetkezési segély erejéig a temetés tényleges költségei megtéritendők. Ha az elhalt tagnak hozzátartozói nincsenek, a kerületi munkásbiztositó pénztár a temetkezési segély erejéig az elhalt tag eltemetéséről maga is gondoskodhatik.

58. § Az 50. § 1-5. pontjaiban megállapitott segélyezés helyett az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár kórházi ápolást nyujthat és pedig:

a) annak a betegnek, ki házasságban vagy családjának valamely tagjával egy háztartásban él, vagy egyéb okból kielégitő házi ápolásban részesülhet, csakis akkor, ha a tag a kórházi ápolásba beleegyezik, vagy ha a betegség ragadós vagy olyan természetü, hogy az kórházban való ápolást tesz szükségessé, vagy végül, ha a tag az orvos utasitásainak nem tesz eleget és ezzel felgyógyulását késlelteti;

b) más betegnek feltétlenül.

A kórházi ingyen ápolás és ellátás alatt a betegnek a kórházba való ingyen beszállitása is értendő.

59. § A köz- vagy nyilvánossági jellegü kórházakban, valamint az egyetemi klinikákon és az országos bábaképezdékben közápolásban részesültek ápolási és ellátási költségei az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt a legutolsó osztály szerint négy hét tartamára terhelik; ez időn túl az 50. § 1-4. pontjaiban megállapitott segélyezések helyett a pénztár által köz- vagy nyilvánossági jellegü kórházba utalt tagnak nyujtott kórházi ápolás és ellátás esetében, a kórházi ápolás további tartama alatt, azonban legfeljebb a törvény, illetve az alapszabályszerü segélyezés lejártának időpontjáig, csupán a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz fizetendő a kórháznak.

A magánkórházi és gyógyintézeti ápolás és ellátás költségeit az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár az erre nézve előzetesen kötendő egyezség szerint fizeti.

Ha a kórházba utalt beteg tagnak hozzátartozói vannak, kiket addig keresetéből tartott fenn, ez esetben arra az időre, a mig a kórházi ápolás tart, a kórházban való ingyen ellátáson felül még a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz fele is kifizetendő a hozzátartozók részére.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a kórházból kikerült, s nem a kórház székhelyén lakó tagokat legfeljebb egy heti táppénz erejéig utazási költséggel ellátni tartozik.

Ha a tag nem oly orvost vesz igénybe, a ki a kerületi munkásbiztositó pénztár feltételeit elfogadta, vagy oly gyógyszertárt vagy köz-, illetve nyilvánossági jellegü kórházat vagy olyan magánkórházat, illetve gyógyintézetet vesz igénybe, melylyel az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a tag gyógykezelésére és ápolására nézve előzetesen egyezséget nem kötött, az ebből származott költségek, beigazolt sürgős szükség eseteit kivéve, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt nem terhelik.

60. § A tagság, s ezzel a betegsegélyezésekre való igény a biztositásra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával, a nem kötelezett tagoknál a belépési nyilatkozat elfogadásának napjával kezdődik.

A betegsegélyezésekre való igény a biztositásra kötelezett tagoknál a foglalkozásba való belépés napjával kezdődik akkor is, ha a bejelentés elmulasztása a munkaadó hanyagsága vagy másféle mulasztása folytán történt.

A tagság, s ezzel a betegsegélyezésekre való igény a kötelezett tagoknál a foglalkozásból való kilépés napján, az önkéntes tagoknál pedig akkor szünik meg, ha az önkéntes tag a magyar szent korona országainak területéről eltávozik, vagy ha a betegsegélyezési járulékot az alapszabályszerü esedékesség szerint két egymás után következő esedékességi napon befizetni elmulasztja.

Ha az önkéntes tag az elmulasztott második fizetési határnaptól számitott négy hét alatt az addig esedékessé vált összes járulékokat befizetni tagsági és segélyezési jogai orvosi vizsgálat nélkül megujulnak. Ugyszintén az a kötelezett tag, a ki a tagsági kötelezettséget megállapitó foglalkozásból kilép és a foglalkozásból való kilépés napjától számitott négy hét alatt az addig esedékessé vált járulékokat sajátjából befizeti, orvosi vizsgálat nélkül továbbra is megmarad az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár önkéntes tagjának mindaddig, mig a magyar szent korona országaiban tartózkodik, s a járulékokat az alapszabályszerü esedékesség szerint befizeti.

61. § Az a tag, ki az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnál egy év tartama alatt összesen legalább hat hónapig volt biztositva, s keresethiány miatt tagsági járulékait megfizetni nem képes, a törvény szerint való legcsekélyebb mérvü betegsegélyezés (50. §) iránti jogait, ha a magyar szent korona országainak területén tartózkodik, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárból való kilépés után még három hétig, ha pedig két év leforgása alatt legalább tizenkét hónapig volt biztositva, hat hétig élvezi. E biztositási időtartamok megállapitásánál az e törvény életbelépte előtti biztositási időtartamok is beszámitandók.

Ha a tag a törvényszerü évenkinti katonai fegyvergyakorlatra behivatik, ez a tagságot nem szünteti meg, azonban az ily tag a fegyvergyakorlat ideje alatt járulékot fizetni nem tartozik, s a katonai szolgálat alatt segélyezésre nem tarthat igényt; a katonai szolgálat után azonban a tagnak segélyezési igényei a katonai szolgálat alatt szerzett betegség tekintetében is felujulnak.

62. § A táppénz- és gyermekágyi segélyre, valamint a temetkezési segélyre való igény, ha az esedékességtől számitott egy év alatt nem érvényesittetett, elévül.

63. § Oly tag után, ki a törvényben, illetve az alapszabályokban megállapitott időtartam alatt a segélyezést igénybe vette, temetkezési segély csak akkor fizettetik, ha az elhalálozás abból a betegségből kifolyólag, melyben a tag segélyeztetett, s a segélyezés lejártától számitott két év alatt következett be.

64. § Oly tagok, kik a törvény-, illetve alapszabályszerü segélyt teljesen igénybe vették, ugyanabból a betegségből kifolyólag ujabb segélyezésre csak akkor tarthatnak igényt, ha a segélyezés lejárta után legalább nyolcz hétig munkában állottak, illetve keresetképesek voltak s ez alatt az idő alatt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak tagjai voltak.

Ellenben, ha a tag a törvény-, illetve az alapszabályszerü segélyt nem vette teljesen igénybe, s a segélyezés lejártától számitott négy hét alatt ugyanabba a betegségbe visszaesik, az ujabbi segélyezés kezdetének időpontja az első megbetegedés napjától számittatik.

65. § Senki sem lehet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnál betegség esetére többszörösen biztositva; az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár többszörös biztositás esetén s csak az egyszeres pénzbeli segélyeket tartozik a tag részére nyujtani.

66. § Ha a biztositásra kötelezett alkalmazott a betegség bekövetkezte idejében a magyar szent korona országain kivül tartózkodik, neki az e törvény alapján az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztártól járó segélyezést a munkaadó köteles kiszolgáltatni.

A munkaadó a pénztártól a tényleg kiszolgáltatott és igazolt segélyek megtéritését igényelheti.

Az 50. § 1. és 2. pontjában emlitett segélyekért kárpótlás legfeljebb csak a tag részére fizetendő táppénz összegéig jár.

Külföldi honosok külföldön tartózkodó hozzátartozóik részére csak akkor igényelhetik az e fejezetben megállapitott segélyeket, ha az illető külföldi állam az ott biztositott magyar honosokkal szemben viszonos eljárást követ.

67. § A biztositottnak e törvény, s illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai értelmében betegségből kifolyólag a biztositó pénztárral szemben fennálló igényei át nem ruházhatók, el nem zálogosithatók, le nem foglalhatók és azokkal szemben beszámitásnak helye nincs. Minden oly intézkedés vagy jogügylet, melylyel a biztositott az e törvény határozmányai, illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai értelmében neki járó segélyezésről egészben vagy részben lemond, érvénytelen.

Mindazonáltal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár azoktól a tagoktól, kik a pénztárt betegségszinleléssel, vagy más módon megkárositották, a jogtalanul igénybe vett segélyezések értékét, vagy egyébként okozott kárt, a mennyiben az a 29. §-ban előirt módon meg nem térithető, ugyszinten a 42. §-ban meghatározott esetben a járulékoknak az alkalmazottakra eső és befizetni elmulasztott felerészét a részükre későbbi betegségük alatt járó táppénzből, gyermekágyi vagy temetkezési segélyből levonhatja. A levonás azonban a naponkinti táppénz, illetve gyermekágyi segélynek csak egynegyedéig s a temetkezési segélynek csak feléig terjedhet.

Az 55. § utolsó bekezdése esetében a kétszeres összegü táppénz fele összege az orvosi gyógykezelés dija és a kiszolgáltatott gyógyszerek ára erejéig közvetlenül a kezelő orvosnak és a gyógyszertárnak fizethető ki; az esetleges maradvány az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár javára esik.

68. § Ha az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tagjainak oly segélyezést nyujtott, melyre más lett volna köteles, a pénztár visszatéritési igényei a vonatkozó törvényes szabályok szerint érvényesitendők.

Ha a munkaadó vagy megbizottja a betegséget szándékosan idézte elő, a nyujtott segélyekért az illető munkaadó vagy megbizott az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak kártéritéssel tartozik.

Ha a betegség annak folytán állott elő, hogy a munkaadó vagy megbizottja, kinek a megbizásából eredő eljárásáért felelősséggel tartozik, a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvórendszabályokat nem foganatositotta, a munkaadó a betegségből eredő költségeket és az eljárási költségeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak megtériteni köteles. Ha a megbizott e mulasztást rendes munkakörében a munkaadó utasitása ellenére követte el, ez esetben a kártéritési kötelezettség kizárólag a megbizottat terheli.

Ha a biztositottat a betegségből kifolyólag mással szemben kártéritési követelés illeti, ez a követelés a nyujtott segélyek erejéig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárra száll át.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak e szakasz alapján a munkaadó vagy megbizottja ellen érvényesithető követelései rendes birói uton érvényesitendők és azok a betegség bekövetkeztének napjától számitott két év alatt évülnek el.

VII. FEJEZET

A baleseti segélyek és járadékok

69. § A balesetbiztositás czélja annak a kárnak e fejezet értelmében való megtéritése, melyet a biztositott személyt ért üzemi, vagy az e törvény 9. §-ában emlitett baleset folytán bekövetkezett testi sérülés vagy halál okozott.

E fejezet szerinti kártalanitásra igényük van mindazoknak a munkásoknak, a kik a 3. § értelmében baleset esetére való biztositásra kötelezve vannak és pedig a munkába lépéstől a munkába való kilépésig, továbbá a biztositás fennállása alatt a 8. § értelmében önként biztositottaknak, ugyszintén a biztositásra kötelezettek és önként biztositottak hozzátartozóinak.

70. § Testi sérüléssel járó baleset után a biztositottnak következő kártalanitás jár:

1. ingyen orvosi gyógykezelés, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök, az 50. § 1. és 2. pontjában megállapitott módon, a balesetet követő tizenegyedik héttől kezdve;

2. járadék munkaképtelensége, illetve munkaképességének csökkenése tartamára a tizenegyedik héttől, s illetve, ha az 50. § 3. pontjában emlitett táppénz kifizetése korábban szünik meg, a táppénz beszüntetésének időpontjától kezdve.

A járadék teljes munkaképtelenség esetében és annak tartamára, mint teljes kártalanitás, a biztositott évi munkakeresményének 60%-a; a munkaképesség részleges csökkenése esetére és annak tartamára a teljes járadéknak az a hányada, mely az elvesztett munkaképességnek aránylagosan megfelel.

Ily részleges kártalanitásra azonban a sérültnek csak akkor van igénye, ha munkaképességének csökkenése 10%-ot meghalad.

Ha a részleges járadékot élvező biztositottat ujabb baleset éri, a kártalanitás a balesetek összkövetkezményei és az első járadék megállapitásánál alapul vett kereset alapján állapitandó meg, kivéve, ha az utóbbi baleset idejében a sérült beszámitható keresete nagyobb volt.

Ha a sérült a baleset következtében nemcsak teljesen munkaképtelenné, hanem tehetetlenné is vált, ugy hogy állandó ápolást vagy gondozást igényel, ez esetben e gyámoltalanságának tartamára járadéka a kártalanitás alapjául szolgált teljes évi munkakeresmény egész összegére felemelendő.

71. § Ha a biztositott a baleset következtében elhalálozik, tekintet nélkül a halálozás bekövetkeztének idejére, a 70. § szerint esetleg nyujtandó kártalanitáson kivül még kiszolgáltatandó:

1. temetkezési segély ennek a törvénynek VI. fejezete szerint megállapitott összegben;

2. az elhalt hozzátartozóinak a 72-77. § értelmében a halál napjától kezdve fizetendő évi járadék.

Ha a részleges járadékot élvező biztositott ujabb baleset következtében elhalálozik, hozzátartozóinak járadéka az első baleseti járadék megállapitásánál alapul vett keresmény alapján állapitandó meg, kivéve, ha a biztositottnak az ujabb baleset idejében élvezett keresménye nagyobb volt.

72. § Az özvegyen maradt nő járadéka haláláig vagy ujból való férjhezmeneteléig a baleset következtében elhalt férj évi munkakeresményének 20%-a.

Az özvegyen maradt férj járadéka, ha neje biztositva volt és őt részleges vagy teljes munkaképtelensége miatt eltartásban részesitette, munkaképtelenségének tartamára a baleset következtében elhalt nő évi munkakeresményének 20%-a.

A hátrahagyott gyermekek járadéka tizenhatodik életévük betöltéséig, még pedig tekintet nélkül a gyermeknek törvényes vagy törvénytelen származására, ugyszintén a balesetet megelőzőleg törvényesen örökbe fogadott gyermekeké is, egyenkint a baleset következtében elhalt évi munkakeresményének 15%-a, ha pedig teljesen árván (elhagyottan) maradnak, vagy ilyen viszonyba később jutnak, a keresménynek 30%-a.

A balesetet követőleg kötött házasság után beállott halál esetén az özvegynek kártalanitásra csak akkor van igénye, ha a házasságból igényjogosult törvényes vagy törvényesitett gyermekek származtak.

A járadékot élvező özvegy nő ujból való férjhezmenetel esetén az elhalt férj évi keresményének 60%-át kapja végkielégités gyanánt.

Az a nő, a ki férjétől törvényesen elvált, vagy férjétől annak halálát közvetlenül megelőzőleg legalább egy évig külön élt, kártalanitásra csak akkor tarthat igényt, ha biróilag megitélt tartási dijra igénye van. Ez esetben járadék legfeljebb a tartási dij erejéig fizettetik.

Ha a gyermekek teljesen árván maradnak vagy árvaságra jutnak és mindkét szülőjük biztositva volt, járadékuk alapjául a nagyobb munkakeresménynyel birt szülő keresete veendő.

Oly biztositottnak gyermekei, a kinek házastársa nem élt vele közös háztartásban és gyermekeiről nem gondoskodik, a biztositottnak baleset következtében beállott halála után a járadék megállapitása tekintetében teljesen árváknak tekintendők.

Ha járadékot élvező gyermekek közköltségen nyilvános intézetben helyeztetnek el, járadékuk ez elhelyezésük idejére részükre tőkésitendő.

Járadékot élvező gyermekek részére tanulmányaik folytathatása czéljából tizenhatodik életévüket meghaladó időre is engedélyezhető járadék, illetve segély.

73. § Szülők és nagyszülők, ha eltartásukról tulnyomólag a baleset következtében elhalt gondoskodott, halálukig, illetve mindaddig, mig segélyre szorulnak, évi járadékul együttesen a baleset folytán elhalt évi munkakeresményének 20%-át kapják.

Teljesen árván maradt unokák, ha eltartásukról tulnyomólag a baleset következtében elhalt gondoskodott, tizenhatodik életévük betöltéséig évi járulékul együttesen az elhalt évi munkakeresménynek 20%-át kapják.

74. § A hátramaradottak évi járadékai együttvéve nem haladhatják tul az elhalt évi munkakeresményének 60%-át. Ha a járadékok összege ennél nagyobb volna, ugy a házastársat és a gyermekek évi járadékai nagyságuk arányában csökkentendők. Szülők és nagyszülők csak akkor és addig igényjogosultak, mig a tulélő házastárs és hátrahagyott gyermekek járadékai a legmagasabb összeget el nem érik. Unokák csak akkor és addig, mig özvegy, gyermekek, szülők és nagyszülők nem veszik a teljes járadékösszeget igénybe. A szülők a nagyszülők előtt jogosultak a járadékra.

75. § Ha a baleset következtében sérült biztositott a balesetet szándékosan idézte elő, e sérüléséből kifolyólag minden kártalanitási igényét elveszti. A sérült elhalálozása esetében azonban a hozzátartozók a törvényszerü segélyeket és járadékokat ebben az esetben is megkapják.

Ellenben, ha a balesetet az ennek következtében sérült vagy elhalt biztositottnak igényjogosult hozzátartozója szándékosan idézte elő, ugy az illető hozzátartozó a biztositott halála esetén minden kártalanitásról elesik, még akkor is, ha a halál a baleset következményekép csak később következett be.

76. § Ha a 71-74. § értelmében igényjogosult hozzátartozó külföldre távozik, ez esetben járadéka visszatértéig szünetel. Ha a hozzátartozó három hónapon belül állandó tartózkodásra visszatér, a visszatartott járadékrészletek kiadandók neki.

Ha az igényjogosult hozzátartozó állandó tartózkodásra külföldre távozik, kérelmére az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár méltánylást érdemlő esetekben egy évi járadékának megfelelő végkielégitést engedélyezhet.

Ha az ily hozzátartozó a magyar szent korona országainak területére visszatér, a járadékra való igénye ez esetben is felujul, azonban a kifizetett egy évi járadék összege a részére visszatért után fizetett járadékból levonandó. A levonás részletekben történik és az esedékes járadékok felénél többre nem terjedhet.

77. § Baleset következtében elhalt és e törvény rendelkezései szerint biztositott külföldi honosok oly hozzátartozóinak, a kik a baleset idejében állandóan külföldön tartózkodnak, csak akkor van igényük kártalanitásra, ha az illető külföldi állam az ott biztositott és elhalt magyar honosoknak a magyar szent korona országaiban lakó hozzátartozóival szemben viszonos eljárást követ.

Ha külföldi honosok járadékot élvező hozzátartozói állandó tartózkodásra külföldre távoznak, évi járadékuk háromszorosát tevő végkielégitésre tarthatnak igényt, de az országba ismét visszatérve, további járadékra igényük nincs. Egyébként az ilyen külföldi honosok járadékigénye tekintetében szintén a viszonosság feltétele az irányadó.

78. § A kártalanitás alapja az a javadalmazás, melyet a sérült a balesetet megelőző ötvenkét héten át biztositási kötelezettség alá eső üzemben keresett. Ha a balesetet megelőzőleg nem volt biztositásra kötelezett üzemben ötvenkét héten át alkalmazva, ez esetben az évi javadalmazás összege a munkában töltött hetek átlagos keresete alapján számitandó, vagy pedig, ha az átlagos heti keresetet megfelelően megállapitani nem lehet, ama munkanapok átlagos munkakeresményének háromszázszorosa veendő évi javadalmazás gyanánt, melyeken a sérült a balesetet megelőző évben tényleg munkában állott, olyképen azonban, hogy az igy megállapitandó évi javadalmazás az ugyanabban vagy szomszédos üzemben és ugyanabban az időben hasonló munkát végzett alkalmazottak szokásos évi átlagos keresetét elérje. Időszaki üzemeknél az átlagos napi keresmény megállapitásánál csak a tényleges üzemnapok veendők számitásba.

Véletlen üzemzavarok vagy üzemmegszoritások figyelmen kivül hagyandók.

Inasoknál, gyakornokoknál és az olyan egyéneknél, kik be nem fejezett kiképzésük miatt fizetést vagy bért egyáltalán nem, vagy csak a szokásosnál csekélyebbet kapnak, évi javadalmazás gyanánt a 24. § második bekezdése szerint megállapitott átlagos napibér háromszázszorosa veendő. Ismétlődő baleseteknél ily alkalmazottak kártalanitása alapjául az átlagos napibérnek mindig teljes összege veendő.

79. § A baleset esetére biztositott sérült gyógykezelését annak teljes felgyógyulásáig a balesetet követő tizenegyedik héten tul is az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve vállalati betegsegélyző pénztár látja el, melynek az emlitett időn tul a gyógykezelés körül felmerült összes költségei az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár balesetbiztositási számláját terhelik.

A baleset következtében elhalt biztositott után fizetendő temetkezési segély minden esetben az utóbb emlitett számlát terheli.

80. § Oly esetekben, midőn nem az e törvény 1. §-a értelmében betegség esetére biztositott sérült igényel gyógykezelést, ennek a 70. § 1. pontja szerinti betegségi segély ugyancsak kiszolgáltatandó, de ez esetben a munkaadó tartozik a kiszolgáltatott segélyek értékét a baleset napjától kezdve a tizedik hét végéig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak megtériteni.

81. § Ha a munkaadó vagy megbizottja a balesetet szándékosan idézte elő, a baleset folytán nyujtott kártalanitásért és az ez ügyben fölmerült összes költségekért az illető munkaadó vagy megbizott az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak kártéritéssel tartozik.

Ha a baleset annak folytán állott elő, hogy a munkaadó vagy megbizottja, kinek a megbizásából eredő eljárásáért felelőséggel tartozik, a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvórendszabályokat nem foganatositotta, illetőleg az igy elrendelt óvókészülékekről nem gondoskodott, a munkaadó a baleset folytán nyujtott kártalanitást és az illető ügyben felmerült összes költségeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak megtériteni köteles. Ha a megbizott e mulasztást rendes munkakörében a munkaadó utasitása ellenére követte el, ez esetben a kártéritési kötelezettség kizárólag a megbizottat terheli.

A pénztár ez esetekben a nyujtott kártalanitás tőkeértékét követelheti.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak e szakasz alapján érvényesithető követelései rendes birói uton érvényesitendők és azok a baleset napjától számitott két év alatt évülnek el.

82. § Biztositott személyek, illetőleg e törvény 71-73. §-ban felsorolt hátramaradottaik, még ha az utóbbiaknak e törvény értelmében az adott esetben kártéritésre nem is volna igényük, kártéritési igényt támaszthatnak a munkaadó ellen, ha jogerős büntetőbirósági itélettel megállapitott, hogy az illető munkaadó vagy oly megbizottja, kinek a megbizásból eredő eljárásáért felelősséggel tartozik, a balesetet szándékosan, vagy a 81. § második bekezdésében emlitett gondatlansággal idézte elő.

Az ily esetekben fenforgó kártéritési igény azonban csak arra az összegre szoritkozhatik, melylyel a rendes birói uton megitélendő kártalanitás az e törvény alapján a biztositottat vagy hátramaradottait megillető kártalanitás összegét meghaladja.

Más esetekben, mint a melyeket e szakasz megállapit, a munkaadó, illetve az üzemtulajdonos az e törvény értelmében biztositottakkal vagy hozzátartozóikkal szemben balesetből kifolyólag kártéritéssel nem tartozik.

Ha a biztositottat, illetve hátramaradottait a balesetből kifolyólag mással szemben kártérités követelés illeti, ez a követelés a nyujtott baleseti segélyek és kártalanitások erejéig az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárra száll át.

83. § Az e törvény 82. §-ában emlitett kártalanitási igény polgári peres uton jogerős büntetőbirói itélet nélkül is érvényesithető, ha a szándékosság vagy gondatlanság büntetőbirói megállapitása a balesetet előidézettnek személyében rejlő ok miatt nem volt lehetséges.

VIII. FEJEZET

A balesetek bejelentése, megvizsgálása és a kártalanitási eljárás

84. § A munkaadó vagy megbizottja az e törvény szerint baleset esetére biztositott üzemekben előforduló, tudomására jutott minden balesetről huszonnégy órán belül az üzem helyére illetékes elsőfoku rendőri hatóságnál és kerületi munkásbiztositó pénztárnál és pedig ez utóbbinál a pénztár által e czélra kiadandó ürlapokon, jelentést tenni tartozik.

A munkaadó felelős megbizottjának a bejelentések körül való esetleges mulasztásáért.

A munkaadó vagy megbizottja minden tudomására jutó balesethez azonnal orvost tartozik igénybe venni, a ki a balesetről kiállitandó jelentésben nyilatkozik az iránt, hogy a sérülés előreláthatólag halált, vagy mily ideig tartó gyógykezelést fog maga után vonni.

Az 1893. évi XXVIII. tc. 7-ik §-ában megállapitott bejelentési kötelezettség az 1. bekezdésben emlitett üzemekre nézve hatályon kivül helyeztetik.

85. § Az illetékes elsőfoku rendőri hatóság az előző szakasz értelmében tudomására jutott minden balesetet, mely e törvény alapján előreláthatólag kártalanitási igényt fog maga után vonni, vagy a melynek megvizsgálására az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár megkeresi, a baleset helyén orvos közbenjöttével lehetőleg sürgősen megvizsgálni tartozik.

A vizsgálat idejéről a munkaadó, a sérült, illetőleg halálos balesetnél legközelebbi hozzátartozója, az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár és a kerületi kir. iparfelügyelő oly időben értesitendők, hogy azon maguk, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár megbizottai által résztvehessenek.

A vizsgálathoz a sérült kezelőorvosa vagy más szakértők is meghivhatók. A sérültnek joga van magát a vizsgálatnál képviseltetni.

A vizsgálat a sérült vagy elhalt személyi adatainak megállapitásán kivül a következőkre terjed ki:

1. a baleset időpontjára és okára;

2. a sérülés természetére és következményeire;

3. a munkaadó, vagy meghatalmazottja, vagy a sérült, vagy harmadik személyek mulasztásaira.

Oly vizsgálatokból felmerülő költségek, melyeknek foganatositását az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár külön kérte, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt terhelik.

A vizsgálatról felvett jegyzőkönyvet az eljáró rendőri hatóság az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárhoz nyolcz nap alatt beküldeni tartozik, mely a maga részéről a vizsgálatnál felvett adatokat:

a) a sérült régebbi testi fogyatkozásaira és régebbi balesetek következményeire;

b) a sérült vagy elhalt javadalmazására (78. §);

c) a sérültnek vagy elhaltnak az e törvény alapján igényjogosult hozzátartozóira (71-73. §) és

d) a mennyiben a sérültnek vagy elhaltnak korábbi baleset következtében netán van, vagy volt járadéka, ennek összegére vonatkozó és megfelelő eljárással megállapitott adatokkal kiegésziti.

86. § Utazás közben, illetőleg az üzem helyén kivül előforduló balesetet az orvos, a ki az első segélyt nyujtotta, annál az elsőfoku rendőri hatóságnál, melynek területén a baleset történt, vagy a hol a sérült a baleset után az első orvosi segélyben részesült, huszonnégy óra alatt bejelenteni tartozik.

Ily esetben ez a rendőri hatóság értesiti a balesetről az üzem helyére nézve illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárt.

Ugyanez a rendőri hatóság foganatositja ily esetben a 85. §-ban körülirt vizsgálatot is.

87. § Azt az eljárást, a mely szerint az e törvény értelmében biztositott személyeket a magyar szent korona országain kivül ért baleset bejelentendő és megvizsgálandó, a kereskedelemügyi minister rendeleti uton szabályozza.

88. § A kerületi munkásbiztositó pénztár a rendőri hatóság által beterjesztett jegyzőkönyv, valamint a munkaadótól beérkezett jelentés alapján az e törvényben megállapitott és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban közelebbről megállapitandó hatáskörében intézkedik:

a) a 70. § 1. pontja szerint való betegségi segélyek megállapitása és nyujtása iránt;

b) a temetkezési segély megállapitása és kifizetése iránt;

c) időleges járadékok megállapitása és folyósitása iránt (93. §).

Az állandó járadékokat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága állapitja meg és folyósitja.

A kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a kártalanitás iránt haladéktalanul tartozik határozni; munkaképtelenséggel és a munkaképesség csökkenésével járó sérülés esetén oly időben, hogy a sérült a betegsegélyezési táppénz (50. § 3. pont) beszüntetésekor járadékának első esedékes összegét már felvehesse.

Ha a sérült állandó munkaképtelensége vagy munkaképessége csökkenésének foka nem állapitható meg véglegesen, ugyszintén, ha a sérült további gyógykezelésre is szorul (70. § 1. pont), részére ideiglenes járadék állapitandó meg.

Kártalanitásra vonatkozó határozat hozatalához, mely annak az orvosnak, a ki a sérültet kezelte és a kerületi munkás biztositó pénztár orvosának bizonyitványa alapján történik, ugy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, mint a kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóságában az igazgatósági tagok egyharmadának jelenléte szükséges. Ha kellő számu tag nincs jelen, nyolcz napon belül uj ülés tartandó, mely a tagok számára való tekintet nélkül határozatképes.

89. § A kártalanitásra jogosult vagy megbizottja, ha igénye nem állapittatott meg az eddig emlitett módon, azt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságánál vagy bármely kerületi munkásbiztositó pénztárnál való bejelentés által érvényesitheti.

A bejelentésnek a balesetet követő egy éven belül, vagy ha a halál a baleset következtében később áll be, a halál napját követő hat hónapon belül kell megtörténnie.

A második bekezdésben emlitett egy évi határidő után, de legfeljebb két éven belül történt bejelentés csak akkor vehető figyelembe, ha az igényjogosult hitelesen igazolja, hogy a baleset következményei csak az egy évi határidő eltelte után voltak megállapithatók.

Ha az ily bejelentés nem a sérülés helyére illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárnál adatott be, az oda haladéktalanul átteendő, miről a bejelentő értesitendő.

90. § Ha az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a bejelentett balesetet olyannak találja, mely kártalanitásra nem nyujt igényt, erre vonatkozó határozatáról, az annak alapjául szolgált indokok közlése mellett, az igényt támasztót, illetve támasztókat és a kerületi munkásbiztositó pénztárt értesiti.

E határozat ellen, kézbesitésétől számitott három hónapon belül, az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár utján felebbezés nyujtható be a választott birósághoz.

91. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága a kártalanitásra vonatkozó igényjogosultság megállapitásánál a kártalanitás mérve felett is határoz.

Erre vonatkozó határozata a járadék összegének, valamint az annak alapjául szolgált számitásnak, munkaképtelenség, illetve a munkaképesség csökkenése eseteiben pedig ezenkivül még a kártalanitás alapjául elfogadott munkaképtelenségi foknak közlésével az igényt támasztónak, illetőleg támasztóknak kiadandó.

Az igazgatóság határozata ellen a kézbesitéstől számitott három hónapon belül a kerületi munkásbiztositó pénztár utján a választott birósághoz felebbezés nyujtható be.

A kerületi munkásbiztositó pénztárnak a betegségi segélyekre és időleges járadékokra vonatkozó határozatai a pénztár utján ugyancsak a választott birósághoz felebbezhetők.

A felebbezéseknek nincs halasztó hatályuk.

Ha a kerületi munkásbiztositó pénztár vagy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár az igényjogosultság feletti határozathozatalt indokolatlanul késlelteti, az igényjogosult igényének érvényesitése végett közvetlenül a választott birósághoz fordulhat. Ha a választott biróság az indokolatlan késedelem fenforgását látja, a pénztárnak felebbezés kizárásával megfelelő határidőt tüzhet a határozat meghozatalára. Ha a pénztár a kitüzött határidőn belül nem határoz, a biróság az igényjogosult keresetének érdemében dönt.

92. § A munkaadók tartoznak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztár megkeresésére nyolcz napon belül a kártalanitás megállapithatása czéljából tőlük kivánt adatokat rendelkezésre bocsátani.

Ha valamely munkaadó a tőle kivánt adatokat az ez iránt hozzá intézett ujabb megkeresésre további öt napon belül sem szolgáltatja be, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárnak joga van a mulasztást elkövető munkaadó költségére saját közegét a helyszinére kiküldeni és a szükséges adatokat ez uton beszerezni, a kinek a munkaadó a szükséges adatokat rendelkezésére bocsátani tartozik. E közegekre a 20. § utolsó bekezdése szintén alkalmazandó.

93. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak az általuk e törvény 88. §-ában körülirt hatáskörükben megállapitott időleges járadékokról az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának esetről-esetre jelentést tenni tartoznak.

Temetkezési segélyek, ha az elhalt betegség esetére biztositva volt, az 55. §-ban megállapitott idő alatt, ellenkező esetben a megállapitó határozat után huszonnégy óra alatt, járadékok havonkint előre fizetendők ki.

A járadék felvételére jogosult életbenlétét mindenkor a községi előljáróság bizonyitványával tartozik igazolni.

A szabályszerüen kifizetett járadék visszafizetés nem követelhető.

A járadék-részletek esedékességüktől számitott egy év alatt elévülnek.

A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy a belügyi és pénzügyi ministerekkel egyetértőleg rendeleti uton intézkedjék és szabályozza azt az eljárást, mely szerint a járadékok és pénzbeli segélyek a m. kir. postatakarékpénztár és a községek közvetitésével legyenek kifizethetők.

94. § Ha a járadékot élvező sérült állapotában oly változás áll be, mely a kártalanitás megállapitására befolyással lehet, e változástól számitott három hónap alatt joga van az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságától, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztártól állapotának ujabb megvizsgálását és ennek alapján ujabb kártalanitási eljárás meginditást kérelmezni.

Ujabb kártalanitási eljárás meginditását, az első bekezdésben emlitett változásról vett értesüléstől számitott három hónap alatt, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága is elrendelheti. Ez esetben a járadékot élvező az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által kibocsátott és állapota megvizsgálására irányuló felhivásnak az élvezett járadék különben való elvesztésének terhe alatt eleget tenni tartozik.

Az ujabb eljárásra nézve is e törvény 91. §-ának rendelkezései mérvadók.

A járadék megszüntetésére, leszállitására vagy felemelésére vonatkozó ujabb határozat a járadékot élvezőnek értesitést követő hónappal lép érvénybe.

Az ily határozat ellen beadott felebbezésnek nincs halasztó hatálya.

95. § A járadék élvezetének joga szünetel:

1. ha a járadékot élvező egy hónapnál hosszabb szabadságvesztéssel büntettetik, vagy javitóintézetben helyeztetik el, büntetése vagy javitóintézetben való elhelyezése tartamára. Előbbi esetben oly hozzátartozói, a kik halála esetén igényjogosultsággal birnak (71-73. §), a szabadságvesztés-büntetés tartamára a sérült halála esetére őket megillető járadékot kapják;

2. ha a járadékot élvező sérült külföldre távozik, visszatértéig; ha a sérült három hónapon belül állandó tartózkodásra visszatér, a visszatartott járadékrészletek utólag kiadandók neki;

3. ha a járadékot élvező külföldi honos és állandó tartózkodásra hazájába visszatér, ez esetben járadéka továbbra is fizetendő, ha az illető állam a magyar honosokkal szemben viszonos eljárást követ.

96. § A munkaképesség részleges csökkentése eseteiben, ha a járadék a teljes kártalanitás (70. §) 20%-át meg nem haladja, a járadékot élvező sérült járadékának végkielégitésképen tőkében való kifizetését kérheti.

A tőkeérték számitásának kulcsát az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

A tőkeérték kifizetésére vonatkozó kérelmet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága csak a sérült valószinü élettartamára irányuló előzetes orvosi vizsgálat alapján és eredményéhez képest és csak akkor teljesitheti, ha a járadékot élvező illetőségi községének vagy állandó lakóhelyének előljárósága a kérés teljesitéséhez hozzájárult.

A tőke-kifizetés iránti tárgyalás folyamatba tétele előtt a végkielégitést kérő figyelmeztetendő, hogy végkielégités esetén még akkor sem tarthat igényt ujabb kártalanitásra, ha állapota a már kártalanitott baleset következtében később lényegesen rosszabbodnék.

Az igazgatóság határozata végérvényes és a végkielégitést kérővel a reá nézve illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár utján irásban közlendő. Ha a végkielégitést kérő a megállapitott tőkeértéket nem fogadja el, kártalanitását továbbra is az eddig járadék alakjában kapja.

97. § A biztositottnak e törvény s illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai értelmében balesetből kifolyólag a biztositó pénztárral szemben fennálló igényeire nézve a 67. § első bekezdése megfelelően alkalmazandó, kivéve, a mennyiben oly követelésekről van szó, melyeket az e törvény értelmében kártalanitásra jogosultak a járadékot élvező ellen eltartás czimén érvényesitenek.

II. RÉSZ

Szervezet

IX. FEJEZET

Biztositási szervezet

98. § Az e törvény szerint betegség- és baleset esetére való biztositást az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár teljesiti, melynek a biztositást és a segélyezést közvetitő helyi szervei:

1. a kerületi munkásbiztositó pénztárak;

2. a vállalati betegsegélyző pénztárak, ideértve a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárait is.

Az 1. pont alatt emlitett kerületi munkásbiztositó pénztárak közvetitői müködése kiterjed ugy a betegség, mint a baleset esetére való biztositás helyi teendőire, mig a 2. pont alatt felsorolt vállalati pénztárak csupán a betegség esetére való biztositás helyi szerveiül szolgálnak.

A bányatörvény alapján létesitett bányabetegsegélyző pénztárak (társládák), ugyszintén az állami dohánygyárakban fennálló betegsegélyző pénztárak szervezete az e törvény XIII. fejezetében megállapitott határozmányok szerint érintetlenül hagyatik.

99. § A magyar szent korona országaiban Budapest és Zágráb székhelylyel két országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alakittatik, melyek szervezetét, hatáskörét és müködését e törvény X. fejezete állapitja meg. E törvénynek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárra vonatkozó összes rendelkezései mindkét pénztárra alkalmazandók.

A Budapest és Zágráb székhelylyel alakitandó országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárak a magyarországi, illetve horvát-szlavon községi illetőségü biztositottakkal szemben azonos eljárást tartoznak követni.

X. FEJEZET

Országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár

100. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár czélja:

1. a biztositásra kötelezett alkalmazottaknak, valamint az önként biztositottaknak e törvény I. Részében foglaltak szerint és a kerületi munkásbiztositó pénztárak, valamint a vállalati betegsegélyző pénztárak közvetitésével betegség esetére a kölcsönösség elve alapján való biztositása;

2. a betegség esetére való biztositással járó terhek aránylagos megosztása a munkaadók és biztositott alkalmazottak között, a biztositási járulékoknak a szükségletekhez mért országos és helyenkénti aránylagos megállapitása utján (25. §);

3. a biztositott pénztári tagok segélyezésének országosan egységes elvek és módok szerint való rendezése;

4. a közös orvosok alkalmazásának, valamint a gyógyszerek és gyógyászati eszközök szállitása iránt való közös megegyezésnek előmozditása, s általában ez ügyekkel kapcsolatos kérdések rendezése;

5. a biztositott tagok számára kórházak, rendelő intézetek, gyógy- és üdülőhelyekről való gondoskodás;

6. a tartalékalap gyüjtése a rendkivüli körülmények által okozott betegsegélyezési kiadások fedezésére;

7. az e törvény szerint balesetbiztositási kötelezettség alá eső alkalmazottaknak e törvény I. Részében foglaltak szerint és a kerületi munkásbiztositó pénztárak közvetitésével baleset esetére a kölcsönösség elve alapján való biztositása;

8. tartalékalap gyüjtése a IV. fejezetben megállapitott módon, a baleseti járadékoknak részben való fedezésére;

9. az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztári, valamint a kerületi munkásbiztositó pénztári alkalmazottak szolgálati viszonyának és nyugdijügyének rendezése.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közvetitő szerve minden, az 1891. évi XIV. tc., vagy e törvény alapján keletkezett kerületi és vállalati pénztár, megalakulásának, illetve a törvény életbelépésének napjától kezdve.

101. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak a biztositott tagok betegsegélyezésénél, a beteg pénztári tagok, valamint a munkaadókat és a biztositott pénztári tagokat terhelő kötelezettségek teljesitésének ellenőrzése körül, kölcsönösen eljárni tartoznak.

Az első bekezdésben megnevezett pénztárak között az e kötelezettségek mikénti teljesitése tekintetében felmerülő vitás kérdéseket az állami munkásbiztositási hivatal dönti el.

102. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a betegség és a balesetre való biztositási müveletről elkülönitett számadásokat, nyilvántartásokat és statisztikákat vezet és külön kezeli a két biztositási ágban gyűjtendő tartalék tőkeösszegeket is.

A pénztár közgyülésének határozata alapján és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett mindkét biztositási ág czéljaira közös intézmények létesithetők, melyeknek költségei és esetleges jövedelmei a két biztositási számlán a teherrészesedés arányában számolandók el.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbizositó pénztár kezelési költségei, leszámitva a 115. § szerint az állam terhére eső igazgatási költségeket, ugyszintén a kerületi munkásbiztositó pénztárak kezelési költségei az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár betegsegélyezési és balesetbiztositási számláját terhelik, s a két számla között a két biztositási ág évi segélyezési kiadásainak arányában osztandók meg.

Rendkivüli kezelési kiadások, mint pl. helyszini vizsgálatok, szakértők költségei stb. annak a biztositási ágnak terhére számolandók el, a melynek érdekében a rendkivüli kiadások tétettek.

103. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár az e törvény alapján betegség és baleset esetére biztositott alkalmazottak és azok munkaadóinak önkormányzati alapon álló szervezete. Igazgatási szervei: a közgyülés, az igazgatóság és a felügyelő-bizottság.

104. § A közgyülés a kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak kiküldötteiből áll, kiket a pénztárak közgyülése, és pedig külön a munkaadók és külön az alkalmazottak közgyülési kiküldöttei saját kebelükből a pénztárnál biztositott tagok és munkaadók számarányában olykép választanak, hogy minden pénztár a közgyülésben egyenlő számu munkaadó- és alkalmazott-kiküldöttel legyen képviselve.

A kiküldöttek összes és aránylagos számát, választásuk módját, müködésük idejét, a közgyülés összehivásának és megtartásának módját, helyét és idejét, a tárgyalási rendet és a határozatképességet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai állapitják meg.

Az első évben összehivandó közgyülésen minden egyes kerületi munkásbiztositó pénztár és minden vállalati betegsegélyző pénztár a biztositott tagok és munkaadók számarányában és a munkaadók, valamint az alkalmazott közgyülési kiküldöttek által saját kebelükből egyenlő számban választott munkaadó és biztosiott alkalmazott kiküldöttel képviseltetheti magát. Ez első közgyülés megalakitása és összehivása iránt az állami munkásbiztositási hivatal intézkedik.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak, valamint a vállalati betegsegélyző pénztárak által választandó kiküldöttek csak közgyülési kiküldöttek vagy igazgatósági tagok lehetnek.

105. § A közgyülés hatáskörébe tartozik:

a) megalkotja és módositja az alapszabályokat;

b) megállapitja az átlagos napibér-osztályokat (24. §);

c) megállapitja a betegség esetében nyujtandó segélyek mérvét, s határoz a segélyek felemelése, illetve kiterjesztése vagy leszállitása, ugyszintén a fedezet kimutatása és a járulékszázalék fölemelése, illetve leszállitása felett;

d) határoz a betegsegélyezési tartalékalap gyarapitása és felhasználása kérdésében;

e) határoz kórházak és üdülőhelyek létesitése felett, s általában a biztositott tagok egészségügyi ellátását illető mindazokban a kérdésekben, a melyek nagyobb tőkebefektetést igényelnek, ugyszintén ingatlanok vétele és eladása, valamint a pénztár nagyobb megterhelésével járó kötelezettségek elvállalása felett;

f) megállapitja és módositja a balesetbiztositási veszélyességi táblázatot;

g) megállapitja a balesetbiztositási tartalékalap gyüjtésének és felhasználásának módozatait;

h) megválasztja az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának és felügyelő-bizottságának tagjait, ugyszintén az állami munkásbiztositási hivatal birói osztályának nem állandó tagjait;

i) megállapitja az igazgatás évi költségvetését;

j) megvizsgálja a betegsegélyezés és balesetbiztositás évi zárszámadását és határoz a felmentvény megadása vagy megtagadása felett;

k) megállapitja a pénztári alkalmazottak nyugdijalapjához való hozzájárulás mérvét;

l) határoz azokban a kérdésekben, melyekre a törvény szerint illetékes, vagy a melyeket az alapszabályok hatáskörébe utalnak.

A c) pont alatt emlitett határozat érvényességéhez a közgyülésben jelenlevők kétharmad többségének titkos szavazás mellett való hozzájárulása, s ezenfelül az a)-g) és k) pontok alatti ügyekben hozott határozatok érvényességéhez az állami munkásbiztositási hivatal és az i) pont alatti határozatok érvényességéhez a kereskedelemügyi minister jóváhagyása szükséges. Ha a betegség esetében nyujtandó segélyek első megállapitásakor a kétharmad többség nincs meg, a nyujtandó segélyek mérvét azok törvényszerü módon történő megváltoztatásáig az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

106. § Az igazgatóság az alapszabályokban meghatározandó számu, de legfeljebb hatvan tagból és ugyancsak az alapszabályokban megállapitandó számu póttagból áll, kiket a kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak közgyülési képviselete arányában (104. §) a közgyülés, és pedig ugy a munkaadó, mint az alkalmazott közgyülési kiküldöttek saját kebelükből akkép választanak, hogy az igazgatóságban a munkaadók és a biztositott alkalmazottak egyenlő számban legyenek képviselve.

Az igazgatóság saját kebeléből az alapszabályokban meghatározandó sorrendben és időtartamra, felváltva a munkaadó és az alkalmazott igazgatósági tagok sorából, egy elnököt, ki a közgyülésen is elnököl, továbbá a munkaadó és az alkalmazott igazgatósági tagok sorából egy-egy alelnököt választ.

Az igazgatóság hatásköre mindazokra az ügyekre kiterjed, melyek a törvénynyel vagy alapszabálylyal a közgyülésnek fentartva nincsenek.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár székhelyén működő kerületi és vállalati pénztárak orvosai saját kebelükből állandó orvosi tanácsot alakitanak, mely a biztositott tagok egészségügyi ellátását illető kérdésekben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának véleményező szervéül szolgál és egészségügyi kérdésekben meghallgatandó. Ez állandó orvosi tanács saját kebeléből az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságába három tagot választhat, kik ott a biztositott munkások egészségügyi ellátását illető kérdésekben tanácskozási joggal birnak, szavazati jogot azonban nem gyakorolnak.

Az igazgatósági, valamint az állandó orvosi tanácsbeli tagok számát, választásuk módját, működésük idejét, az igazgatóság és az állandó orvosi tanács megalakulásának, összehivásának és megtartásának módját, helyét és idejét, hatáskörét, a tárgyalási rendet és a határozatképességet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai állapitják meg.

107. § A közgyülés, és pedig a munkaadó és alkalmazott közgyülési kiküldöttek külön-külön saját kebelükből, egyenlő számban felügyelőbizottságot választanak.

A felügyelő-bizottsági tagok számát, választásuk módját, működésük idejét, megalakulásuk, összehivásuk, hatáskörük és müködésük módját az alapszabályok állapitják meg.

108. § A pénztár elnöke és az alelnökök, valamint az igazgatósági és a felügyelőbizottsági tagoknak legalább fele az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár székhelyén lakó egyének sorából választandók.

109. § A pénztár igazgatósága a kezelési teendők végzésére dijazott egyéneket alkalmazhat, kiknek szolgálati viszonyát szolgálati és fegyelmi szabályzatban állapitja meg.

E szabályzatok az állami munkásbiztositási hivatalhoz jóváhagyás végett felterjesztendők.

A pénztár igazgatósága által az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alkalmazottainak fegyelmi ügyeiben elsőfokulag, és a kerületi munkásbiztositó pénztárak alkalmazottainak fegyelmi ügyeiben másodfokulag (130. §) hozott határozatok ellen az érdekeltek az állami munkásbiztositási hivatalhoz felebbezhetnek.

110. § Közgyülési kiküldötté, igazgatósági és felügyelő-bizottsági taggá, valamint pénztári tisztviselővé csak magyarul tudó magyar állampolgár választható, ellenben meg nem választható oly egyén, a ki nem teljes koru, a ki gondnokság vagy csőd alatt áll, vagy a ki nyereségvágyból elkövetett büntett vagy vétség miatt jogerős birói itélettel elmarasztaltatott, vagy végül, a ki hivatalvesztésre, illetve a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésére itéltetett, a jogérvényes itéletben megszabott időtartam alatt.

Ha a megválasztott igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag vagy pénztári alkalmazott gondnokság vagy csődeljárás alá került, vagy nyereségvágyból elkövetett büntett vagy vétség miatt jogerős birói itélettel elmarasztaltatik, vagy hivatalvesztésre, illetve a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésére itéltetik, a pénztár igazgatósága által állásától minden kárpótlás nélkül felmentendő.

Ha valamely igazgatósági vagy felügyelő-bizottsági tag vagy pénztári alkalmazott ellen nyereségvágyból elkövetett büntett vagy vétség miatt a büntető eljárás megindittatik, állásától a pénztár igazgatósága által a büntető eljárás befejezéseig felfüggesztendő.

A pénztár igazgatóságának e tárgyban hozott határozatai az állami munkásbiztositási hivatalhoz megfelebbezhetők, de a felebbezésnek halasztó hatálya nincs.

111. § Az igazgatóság elnökét és a pénztár igazgatóját állásukban az állami munkásbiztositási hivatal erősiti meg.

A megerősités a 110. §-ban felsorolt eseteken kivül csak akkor tagadható meg, ha a választás a törvény, illetve az alapszabályokban megállapitott feltételekbe ütközik, vagy ha a megválasztott személyi viszonyai a szóban levő tisztségeknek a pénztár czéljához és feladataihoz mért megfelelő betöltésére kellő biztositékot nem nyujtanak.

112. § A közgyülési, igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok állása tiszteletbeli és mint ilyen, külön dijazással nem jár; müködésükkel járó készkiadásaik azonban az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban meghatározandó módon és mérvben megtérittetnek.

Ezenkivül időmulasztás czimén tiszteletdijban is részesithetők, melyet az igazgatási költségek terhére, az állami munkásbiztositási hivatal előterjesztése alapján, a kereskedelemügyi minister állapit meg.

113. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának, felügyelőbizottságának és a pénztári alkalmazottaknak mulasztásokból vagy visszaélésekből folyó kártéritési kötelezettségére nézve a fennálló törvényes szabályok irányadók, s a kártéritési kötelezettség birói uton érvényesitendő.

114. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatása, a mennyiben ez iránt a jelen törvény kötelezőleg nem rendelkezik, a pénztár alapszabályaiban körülirt módon történik.

Az alapszabályoknak különösen a következőkre kell intézkedést tartalmazniok:

1. a pénztár közgyülésének, igazgatóságának, elnökségének, felügyelőbizottságának, valamint az állandó orvosi tanácsnak összeállitásra, az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak az önkormányzati szervekben való arányos képviseletére, az önkormányzati szerveknek titkos választási eljárás szerint való választására, megalakitására, jogkörére, a tanácskozás és a határozathozatal módjára, a pénztár igazgatásánál, ugyszintén az állami munkásbiztositási hivatal birói osztályába a nem állandó tagok titkos választási eljárás szerint való megválasztásánál követendő eljárásra;

2. a betegség esetére való biztositás tekintetében az átlagos napibérosztályokra, a fizetendő járulékokra, az önkéntes tagokra, a segélyekre, egészségügyi intézmények létesitésére, orvosok alkalmazására és szolgálati viszonyára, a kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak közvetitési teendőire, azok felügyeletére, a kerületi és vállalati pénztárakkal való leszámolásnál követendő eljárásra, a betegsegélyezési tartalékalapra és általában a betegség esetére való biztositásnál követendő eljárásra;

3. a baleset esetére való biztositásnál a kisipari és az önkéntes biztositásra, a veszélyességi táblázat megállapitására, az üzemeknek és foglalkozási ágaknak veszélyességi osztályokba való besorozásánál követendő eljárásra, az üzemvizsgálatoknál követendő eljárásra, a tartalékalap gyüjtésénél és felhasználásánál követendő eljárásra, a balesetek felvételénél, a segélyek és járadékok megállapitásánál, engedélyezésénél és kiszolgáltatásánál követendő eljárásra, a kerületi munkásbiztositó pénztárak közvetitői teendőire, eljárására, azok ellenőrzésére és leszámolására és általában a baleset esetére való biztositásnál követendő eljárásra;

4. az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár kezelésére, tisztviselők alkalmazására, a központi és kerületi munkásbiztositó pénztári tisztviselők és alkalmazottak szolgálati és fegyelmi ügyeinek, valamint nyugdijbiztositásának mikénti rendezésére;

5. a betegség és baleset esetére való biztositási számadások vezetésére, a nyilvántartásnál és a statisztikai adatszolgáltatásnál követendő eljárásra;

6. az évi zárószámadások szerkesztésének, megvizsgálásának és jóváhagyásának módjára;

7. az alapszabályok módositásánál követendő eljárásra.

Az alapszabályokba nem vehetők fel oly intézkedések, melyek a törvénynyel és a törvény alapján kiadott rendeletekkel ellentétben állanak, vagy a pénztár czéljával és rendeltetésével kapcsolatban nincsenek.

115. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatási költségei, ideértve a közgyülések, az igazgatósági és felügyelőbizottsági ülések tartásával járó, ugyszintén az e törvény XIV. fejezetében emlitett választott biróságok költségeit is, a kereskedelemügyi tárczát, Horvát-Szlavonországokban az országos kormányt terhelik és azok évi költségvetésében irányozandók elő.

E czélból a pénztár közgyülése által elfogadott költségvetés az állami munkásbiztositási hivatal után a kereskedelemügyi minister, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán jóváhagyása alá terjesztendő.

116. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, mint jogi személy, kötelezettségeket vállalhat és jogokat szerezhet. A pénztárt hatóságok és harmadik személyek irányában törvény, illetve alapszabályszerü hatáskörükben az igazgatósági elnök és az ügyvezető igazgató, illetve helyetteseik együttesen képviselik. E képviseleti jog azokra a jogügyletekre is kiterjed, melyekre más törvény szerint külön felhatalmazás szükséges.

117. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár köteles a kereskedelemügyi minister által rendeleti uton előirt számadásokat, nyilvántartásokat, betegségi, baleseti és egyéb statisztikai kimutatásokat vezetni, s az évi számadásokat és azok alapszabályszerü megvizsgálásának eredményét, valamint a statisztikai kimutatásokat legkésőbb a következő év junius havának végéig az állami munkásbiztositási hivatalnak bemutatni.

XI. FEJEZET

Kerületi munkásbiztositó pénztárak

118. § A kerületi munkásbiztositó pénztár czélja, e törvényben és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban, valamint saját alapszabályaiban meghatározott módon:

1. a betegség esetére való biztositás közvetitése és helyi teendőinek ellátása; e czélból:

a) ellenőrzi a munkaadókat a bejelentési kötelezettség teljesitése körül;

b) nyilvántartja a biztositásra kötelezett és az önkéntes tagokat, s gondoskodik azoknak tagsági igazolványnyal való ellátásáról;

c) előirja és beszedi a járulékokat, nyilvántartja a járulékhátralékokat és gondoskodik azok behajtásáról;

d) kiszolgáltatja a segélyeket, gondoskodik az orvosi gyógykezelésről, gyógyászati segédeszközök kiszolgáltatásáról és intézkedik a megbetegedett tag kórházi ápolása iránt;

e) vezeti a hatáskörébe utalt betegsegélyezési nyilvántartásokat és statisztikát;

f) képviseli az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt és megbizás esetén annak nevében biróságok és hatóságok előtt eljár;

2. a baleset esetére való biztositás közvetitése és helyi teendőinek ellátása; e czélból:

a) ellenőrzi a baleset esetére való biztositási kötelezettség alá eső munkásokat foglalkoztató üzemek tulajdonosait munkásoknak és az üzemnek, az üzemben beálló változásoknak és a baleseteknek bejelentése, a bérviszonyokra vonatkozó adatok beszolgáltatása, valamint a balesetháritási rendszabályok foganatositása körül;

b) nyilvántartja a kerületben levő baleset esetére biztositott egyéneket és üzemeket és az a) pont szerinti bejelentéseket, ugyszintén a balesetbiztositási járulékok és dijak befizetését az országos pénztárhoz közvetiti, s illetve a járulékok és dijak beszedése és behajtása körül törvény szerint eljár;

c) eljár a balesetek felvétele és megállapitása, ugyszintén a baleseti következmények megállapitása körül, s megállapitja az ideiglenes segélyeket és járadékokat;

d) közvetiti az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által teljesitett járadékfizetéseket;

e) vezeti a hatáskörébe utalt baleseti nyilvántartásokat és statisztikát.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak évi tiszta fölöslegei kétharmadrészben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt illetik, s ehhez képest a kerületi pénztáraknak a folyó kiadások fedezésére nem szükséges pénzkészletei, s illetve az évi fölösleg kétharmadrészben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba beszállitandók. Az évi felesleg visszamaradt egyharmadrészének miként való felhasználását a kerületi munkásbiztositó pénztár állapitja meg; ez egyharmad azonban csak a biztositottak törvényszerü segélyezési igényeinek fokozottabb kielégitésére vagy a segélyezést szolgáló intézmények létesitésére és fentartására forditható, s ebből legfeljebb 10% a kerületi munkásbiztositó pénztár alkalmazottainak jutalékként engedélyezhető. A kerületi munkásbiztositó pénztáraknak a visszatartott feleslegek felhasználására vonatkozó határozatai csak az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása után érvényesek.

119. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak számát, területét és székhelyét, azoknak e törvény alapján való átszervezése alkalmával, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának meghallgatása mellett, az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

120. § A kerületi munkásbiztositó pénztárnak tagja a kerületben foglalkoztatott minden biztositásra kötelezett egyén, a mennyiben a kerületi pénztár területén levő valamely vállalati vagy bányabetegsegélyző pénztárnál a törvényben meghatározott módon és mérv szerint betegség esetére biztositva nincsen.

Tagja továbbá a kerületi munkásbiztositó pénztárnak a kerületben levő minden olyan vállalatnak, telepnek vagy üzemnek a tulajdonosa, illetve vállalkozója, melyben e törvény szerint betegség vagy baleset esetére biztositott alkalmazottak vannak.

Kivételt képeznek:

a) oly közlekedési vállalatok alkalmazottai, melyeknek üzeme több kerületi munkásbiztositó pénztár területére terjed ki; e vállalatok összes alkalmazottai a vállalat székhelyét magában foglaló kerületi munkásbiztositó pénztárnál jelentendők be, de biztosithatók annál a kerületi pénztárnál is, mely az alkalmazottak foglalkozási, illetve lakhelye szerint illetékes;

b) azoknak a vállalatoknak alkalmazottai, melyeknek üzeme különböző helyeken való időleges munkateljesitésre is kiterjed; az ily vállalatok rendes munkatelepének oly alkalmazottai, kik az ideiglenes munkatelepen vannak foglalkoztatva, ez utóbbi idő alatt is biztosithatók az iparüzlet helye szerint illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárnál.

121. § Belépésre kötelezett tagok mindaddig, mig az üzem vagy a foglalkozás a kerületi munkásbiztositó pénztár területén tart, a kerületi pénztár kebeléből csak akkor léphetnek ki, ha igazolják, hogy a kerületben levő valamely vállalati vagy bányabetegsegélyző pénztárhoz szabályszerü módon átléptek.

122. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak önkormányzati szervezetét és müködését alapszabályok alkotásával a pénztár közgyülése állapitja meg. Az alapszabályoknak, valamint azok bármely módositásának érvényességéhez az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása szükséges.

Az alapszabályokba nem vehetők fel oly intézkedések, melyek a törvénynyel és a törvény alapján kiadott rendeletekkel, ugyszintén az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaival ellentétben állanak, vagy a pénztár czéljával és rendeltetésével kapcsolatban nincsenek.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak könyvei, számadásai magyar nyelven vezetendők, jelentései az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárhoz magyar nyelven terjesztendők be.

123. § A kerületi munkásbiztositó pénztár első alapszabályait a kerületben összeirt biztositásra kötelezett alkalmazottak és a munkaadók részéről az elsőfoku iparhatóság közremüködésével külön-külön egyenlő számban választandó bizalmi férfiak állapitják meg, s terjesztik jóváhagyás végett az állami munkásbiztositási hivatal elé.

124. § A mennyiben a törvény vagy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályai, illetve szabályzatai nem intézkednek, a kerületi munkásbiztositó pénztárak alapszabályainak különösen a következőkre kell kiterjeszkedniök:

1. a pénztár czimére, területére és székhelyére;

2. a pénztár közgyülésének, igazgatóságának, elnökségének, felügyelőbizottságának, valamint az állandó orvosi tanácsnak összeállitására, az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak az önkormányzati szervekben való arányos képviseletére, az önkormányzati szerveknek titkos választási eljárás szerint való választására, megalakitására, jogkörére, a tanácskozás és a határozathozatal módjára, a pénztár igazgatásánál, ugyszintén a választott birósági tagok titkos választási eljárás szerint való megválasztásánál követendő eljárásra;

3. a bejelentések alakjára, idejére és módjára, a bejelentéseknél, a tagsági igazolványok kiállitásánál és a tagok nyilvántartásánál követendő eljárásra;

4. az önkéntes tagok felvételénél, nyilvántartásánál és kilépésénél követendő eljárásra és ezek segélyezési igényeire;

5. a betegsegélyezési járulékok és balesetbiztositási járulékok és dijak fizetésénél, beszedésénél, behajtásánál, kezelésénél és nyilvántartásánál követendő eljárásra;

6. a balesetek bejelentésénél, felvételénél, megvizsgálásánál és nyilvántartásánál követendő eljárásra;

7. a segélyek megállapitásnál, nyujtásánál és a betegek ellenőrzésénél követendő eljárásra, orvosok alkalmazására és szolgálati viszonyára, illetve a szabad orvosválasztásra;

8. a pénztár kezelésére, tisztviselők alkalmazására, szolgálati és fegyelmi viszonyára;

9. a pénztár székhelyén kivül bizalmi férfiak alkalmazására, ezek jogaira, kötelezettségeire, müködésük ellenőrzésére és a velük való leszámolásra;

10. a községek és ipartestületek közvetitői teendőinek ellátására;

11. a betegség és baleset esetére való biztositási számadások vezetésére, a nyilvántartásnál és a statisztikai adatszolgáltatásnál követendő eljárásra;

12. az évi zárószámadások szerkesztésének, megvizsgálásának és jóváhagyásának módjára:

13. az alapszabályok módositásánál követendő eljárásra.

125. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak önkormányzati szervei: 1. a közgyülés; 2. az igazgatóság; 3. a felügyelő-bizottság.

126. § A közgyülés áll:

a) az összes biztositott pénztári tagok kiküldötteiből;

b) a nem biztositott munkaadók kiküldötteiből.

A közgyülési kiküldötteket felerészben a biztositott munkásokat alkalmazó munkaadók, felerészben a pénztárnál biztositott alkalmazottak külön-külön saját kebelükből választják.

A kiküldöttek számát, titkos választási eljárás szerint való választásuk módját, müködésük tartalmát, a közgyülés miként való összehivását, megtartásának helyét és idejét, hatáskörét, tárgyalási rendjét, a szavazás körül követendő eljárást, a határozat hozatalának módját és a határozatképességet e törvény rendelkezéseinek szem előtt tartása mellett az alapszabályok állapitják meg.

127. § Az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjait felerészben a munkaadók közgyülési kiküldöttei, felerészben a biztositott alkalmazottak közgyülési kiküldöttei saját kebelükből külön-külön választják.

Az igazgatóság hatásköre mindazokra a teendőkre kiterjed, melyek az alapszabályokban a közgyülésnek fentartva nincsenek.

A kerületi munkásbiztositó pénztár által az orvosi gyógykezelés nyujtására kijelölt orvosok saját kebelükből állandó orvosi tanácsot alakitanak, melynek hatáskörére és eljárására a 100. § 4. bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazandók.

Az igazgatóság, az állandó orvosi tanács és a felügyelő-bizottság megalakitására, hatáskörére és müködésére vonatkozó közelebbi rendelkezések (106. § 5. bek.) az alapszabályokban állapitandók meg.

128. § A kerületi munkásbiztositó pénztár közgyülésének vagy igazgatóságának ingatlanok szerzésére vagy elidegenitésére, ugyszintén a pénztár nagyobb megterhelésével járó kötelezettségek elvállalására vonatkozó határozatai az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának hozzájárulása és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása után érvényesek.

129. § A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy a belügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitsa meg azt az eljárást és azokat a módozatokat, melyek szerint a községek a betegség esetére való biztositás helyi közvetitésébe bevonatnak.

Azokban a községekben, a melyekben a betegség esetére biztositott tagok száma az ötvenet meghaladja, a biztositott tagokból és a munkaadókból a községi elöljáróság mellé a biztositás közvetitésére helyi választmányok alakithatók. A helyi választmányok megalakitására, hatáskörére és müködésére vonatkozó szabályokat a kereskedelemügyi minister a belügyministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg.

Az ipartestületek a saját tagjaiknál alkalmazásban álló munkások betegség esetére való biztositásának a kerületi munkásbiztositó pénztárnál való közvetitését saját felelősségükre elvállalhatják. A pénztár az ez irányban létrejött egyezséget csak alapos okokból, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyásával szüntetheti meg.

130. § A pénztár igazgatósága a kezelési teendők végzésére dijazott egyéneket alkalmazhat, kiknek szolgálati viszonyát szolgálati és fegyelmi szabályzatban állapitja meg.

A kezelői állások rendszeresitésére, javadalmazásuk megállapitására ugyszintén ez állások végleges minőségben való betöltésére vonatkozó igazgatósági határozatok az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságához, a szolgálati és fegyelmi szabályzatok pedig az állami munkásbiztositási hivatalhoz jóváhagyás végett felterjesztendők.

A fegyelmi szabályzatban a fegyelmi ügyekben hozott véghatározatok ellen az alkalmazottaknak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságához való felebbezési jog (109. §) biztositandó.

131. § A 110. §-ban, a 112. § első bekezdésében és a 113. §-ban foglalt rendelkezések, azzal a változtatással, hogy a közgyülési, igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok készkiadásai iránt a kerületi munkásbiztositó pénztár alapszabályaiban teendő intézkedés, továbbá, hogy a 113. § rendelkezései a községi elöljáróságok és ipartestületek (129. §) kártéritési felelősségére is vonatkoznak, a kerületi munkásbiztositó pénztárakra is megfelelő módon alkalmazandók.

132. § A kerületi munkásbiztositó pénztár e törvényben és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban megállapitott hatáskörében kötelezettségeket vállalhat és jogokat szerezhet. A pénztárt hatóságok és harmadik személyek irányában törvény-, illetve alapszabályszerü hatáskörükben az igazgatósági elnök és az ügyvezető igazgató (titkár), illetve helyetteseik együttesen képviselik. E képviseleti jog azokra a jogügyletekre is kiterjed, melyekre más törvény szerint külön felhatalmazás szükséges.

133. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak és az orvosok közötti viszony szabad megegyezés tárgya.

Abban a kérdésben, hogy a pénztár a biztositott tagok orvosi gyógykezelését orvosok alkalmazásával, kijelölésével vagy a szabad orvosválasztás mellett teljesiti, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának hozzájárulása és az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett a pénztár közgyülése határoz.

A pénztárak és az orvosok között a pénztári orvosi teendők ellátása és a megegyezés szerinti dijazás tekintetében felmerülő vitás kérdésekben, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár e részben való hatáskörének épségben tartása mellett, az állami munkásbiztositási hivatal dönt.

134. § Ha egy ipartelepen vagy épitkezési vállalatnál munkások nagyobb számban alkalmaztatnak, s orvos a telep helyén vagy annak közelében nincs, az állami munkásbiztositási hivatal kötelezheti a vállalkozót, illetve a gyárost arra, hogy a munkások gyógykezelésére orvost alkalmazzon.

Több szomszédos gyár, illetve vállalat közös orvos tartására kötelezhető.

Az ekként alkalmazott orvos vagy orvosok dijazásához a kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár hozzájárulni köteles.

A hozzájárulás mérvét vitás esetekben az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

A mennyiben valamely ipartelep vagy vállalat az e szakasz szerint megállapitott kötelezettségnek nem tesz eleget, a vállalati alkalmazottak részére orvosról a vállalat költségére a kerületi munkásbiztositó pénztár gondoskodik. Ez esetben a kerületi pénztárnak az orvos alkalmazásával járó költségei a vállalkozótól közigazgatási uton, a közadók módjára hajtandók be.

135. § Ha az e törvény 1. §-ának 4. pontjában felsorolt épitkezéseknél, illetve épitkezések keresztülvitelére alakuló más hasonló, nem állandó jellegü vállalatoknál hosszabb időn át a munkások nagyobb száma alkalmaztatik, az állami munkásbiztositási hivatal az épitési vállalkozónak illetve vállalatnak megengedheti, szükség esetén pedig a vállalkozót vagy a vállalatot kötelezheti, hogy a vállalatnál alkalmazott munkásoknak e törvény szerint való betegsegélyezését az ugyancsak e törvény szerint bevételezendő járulékokból a kerületi munkásbiztositó pénztár felügyelete és ellenőrzése alatt maga teljesitse.

A vállalkozó vagy vállalat által ez esetben bevételezendő járulékokat és nyujtandó segélyeket, ugyszintén a járulékok kezelésénél, a munkások nyilvántartásánál és a segélyezésnél, valamint a statisztikai adatszolgáltatásnál követendő eljárást e törvény határozmányai szerint az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

Azt az épitési vállalkozót, a ki az állami munkásbiztositási hivatal által az első bekezdés értelmében kiadott utasitásnak meg nem felel, vagy a járulékok beszedésénél és a segélyezésnél mulasztásokat vagy visszaéléseket követ el, az állami munkásbiztositási hivatal kötelezheti arra, hogy az összes nála alkalmazott biztositásra kötelezetteknek, illetőleg azok hátrahagyottjainak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által nyujtott betegségi segélyeket sajátjából és minden levonási igény nélkül viselje.

Az e kötelezettség tekintetében felmerülő vitás kérdéseket az iparhatóság dönti el, és e vitás kérdésekben az alkalmazottak képviseletében a kerületi munkásbiztositó pénztár is eljárhat.

Ha az épitési vállalkozó a tagok nyilvántartására, a statisztikai adatszolgáltatásra és az elszámolásra vonatkozólag kiadott rendeleteket nem teljesiti, az állami munkásbiztositási hivatal által ezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető, mely pénzbirság közigazgatási uton, a közadók módjára hajtandó be.

Ha az épitkezés megszünt, az elszámolás szerint fenmaradó vagyon az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba szolgáltatandó be, melynek betegsegélyezési tartalékalapjához csatolandó. Az épitési vállalkozót, illetve vállalatot, vagy a biztositott alkalmazottakat a maradvány nem illeti meg.

136. § A kerületi munkásbiztositó pénztárt az állami munkásbiztositási hivatal feloszlathatja, s illetve területét egészben vagy részben más kerületi pénztár területéhez csatolhatja:

a) ha a közgyülés a feloszlatást elhatározza;

b) ha a kerületi pénztár területén a törvényszerü kötelezettségeknek a legmagasabb járulékok mellett sem lehet eleget tenni, s a biztositási érdek a pénztár területének egészben vagy részben más kerületi munkásbiztositó pénztárhoz való csatolását megkivánja.

A feloszlatás elrendelésével egyidejüleg intézkedés teendő az iránt, hogy a biztositásra kötelezett tagok más kerületi pénztárhoz lépjenek át, az önkéntes tagok pedig, a mennyiben kivánják, ily pénztárhoz átléphessenek.

A feloszlott kerületi pénztárnak az a vagyona, a mely a biztositottak törvényszerü esedékes igényeinek és más tartozásoknak kielégitése után fenmarad, az országos munkásbetegsegélyző és a balesetbiztositó pénztárt illeti meg.

137. § A kerületi munkásbiztositó pénztárak kötelesek a kereskedelemügyi minister által rendeleti uton előirt számadásokat, nyilvántartásokat, betegségi, baleseti és egyéb statisztikai kimutatásokat vezetni, s az évi számadásokat és azok alapszabályszerü megvizsgálásának eredményét, valamint a statisztikai kimutatásokat legkésőbb a következő év április havának végéig az állami munkásbiztositási hivatalnak bemutatni.

XII. FEJEZET

Vállalati betegsegélyző pénztárak

138. § Az a gyáros vagy vállalkozó, a kinek egy vagy több szomszédos vállalata, üzeme vagy telepe van, melyen vagy melyeken együttvéve legalább háromszáz biztositásra kötelezett alkalmazottat foglalkoztat, jogositva van vállalati betegsegélyző pénztárt alakitani.

139. § Ha valamely vállalat az alkalmazottak egészségére vagy testi épségére különös veszélylyel jár, az állami munkásbiztositási hivatal az illető vállalkozót külön vállalati betegsegélyző pénztár alakitására és külön orvos alkalmazására még abban az esetben is kötelezheti, ha a vállalat háromszáznál kevesebb biztositásra kötelezett egyént foglalkoztat.

Az ily meghagyásnak a kitüzött határidő alatt meg nem felelő vállalkozót a nevezett hivatal kötelezheti arra, hogy a nála alkalmazot biztositásra kötelezett egyének bérének, illetve fizetésének 4%-áig terjedhető járulékot az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba fizessen be, mely esetben elveszti azt a jogát is, hogy e járulékot csak részben is alkalmazottai béréből vagy fizetéséből levonhassa.

140. § A vállalati betegsegélyző pénztárak az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak a betegség esetére való biztositásnál helyi közvetitő szerveiként és az országos pénztárnak való leszámolás kötelezettsége mellett müködnek.

Nyujtják a balesetből származó betegségek esetében a törvényszerü segélyt, azonban a baleset esetére való biztositás egyéb helyi teendőinek közvetitése hatáskörükbe nem tartozik.

E törvénynek a kerületi munkásbiztositó pénztárak hatáskörére és müködésére vonatkozó rendelkezései az e szakaszban megállapitott czél és feladat tekintetében a vállalati betegsegélyző pénztárakra is megfelelő módon alkalmazást nyernek.

141. § A gyáros, illetve vállalkozó minden betegség esetére biztositásra kötelezett alkalmazottját, a mennyiben nem biztositja őt az e törvény alapján fennálló kerületi munkásbiztositó pénztárnál, köteles a vállalati betegsegélyző pénztárnál bejelenteni.

Önként biztosithatják magukat az e fejezet alatt tárgyalt betegsegélyző pénztáraknál mindazok, kik a vállalattal szolgálati viszonyban állanak, a mennyiben fizetésük, illetve keresetük évenkint kétezernégyszáz koronánál, vagy naponkint nyolcz koronánál nem több, továbbá a biztositottak családtagjai.

142. § A pénztár alapszabályainak tervezetét a vállalkozó késziti el, s terjeszti elfogadás végett az alkalmazottak gyülése elé. Ha az alapszabályokat a vállalatnál alkalmazott biztositásra kötelezett alkalmazottaknak az alapszabálytervezetben megállapitott számban és módon megválasztandó közgyülési kiküldöttei titkos szavazás mellett általános szótöbbséggel elfogadják, a vállalkozó azokat jóváhagyás végett az állami munkásbiztositási hivatalhoz felterjeszti.

Ha a vállalati pénztár alakitása a 139. § alapján elrendeltetett, a pénztár alapszabályainak tervezete az állami munkásbiztositási hivatalhoz abban az esetben is felterjesztendő, ha azt az alkalmazottak az első bekezdésben megállapitott módon nem fogadták el; ez esetben az alapszabályokat az állami munkásbiztositási hivatal kötelező hatállyal hivatalból állapitja meg.

A jóváhagyott alapszabályok a pénztár közgyülésén, a jelenlevők általános többségének hozzájárulásával, az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett módosithatók.

143. § Ha a vállalati alkalmazottak még nem tagjai az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárnak, a vállalati betegsegélyző pénztár az alapszabályoknak az alkalmazottak részéről a 142. § szerint történt elfogadásának napjával megkezdheti müködését. Ha a pénztár nem engedélyeztetik, a vállalkozó a pénztár ideiglenes müködése alatt befolyt bevételekről elszámolni és az esetleges maradványt az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak átadni köteles.

144. § Az alapszabályokban az igazgatóság elnöksége állandóan a vállalkozóra, vagy annak meghatalmazottjára ruházható.

145. § A vállalati betegsegélyző pénztárba a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékokat és a pénztár által nyujtandó betegségi segélyeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár állapitja meg.

146. § A vállalkozó, illetve gyáros a vállalati betegsegélyző pénztár törvényszerü kezeléseért és müködéseért saját vagyonával felelős.

A mennyiben a vállalati betegsegélyző pénztár pénzkészlete a folyó kiadások fedezésére elégtelen, a gyáros, illetve vállalkozó köteles a hiányt kamatnélküli kölcsönnel pótolni, melyet az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a közte és a munkaadó között létesitendő megállapodás értelmében visszafizetni tartozik.

147. § A vállalati betegsegélyző pénztár bevételei csak a tagoknak e törvény szerinti betegsegélyezésére fordithatók. A könyvvitellel és általában a pénztár kezelésével járó költségeket a vállalkozó, illetve gyáros sajátjából tartozik fedezni.

E törvény 118. §-ának utolsó bekezdése a vállalati betegsegélyző pénztárakkal szemben is alkalmazandó.

148. § Minden követelés, mely a vállalati pénztár kezeléséből és a számadásokból vagy mulasztások, illetve visszaélések elkövetése esetén az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt a vállalkozóval szemben megilleti, csőd esetében az 1881:VII. tc. 60. §-ának 1. pontjában, illetve Horvát-Szlavonországokra nézve az 1897. évi márczius 28-án kelt csődtörvény 50. §-ának 1. pontjában foglalt igényekkel egy osztályba sorozandó.

Az e követelésekre vonatkozó igényeket az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közvetlenül, vagy a kerületi munkás biztositó pénztár utján érvényesitheti.

149. § A vállalati betegsegélyző pénztárt az állami munkásbiztositási hivatal feloszlathatja, illetve annak a kerületi munkásbiztositó pénztárral való egyesitését elrendelheti, ha a vállalkozó a pénztár törvényszerü kezeléséről nem gondoskodik.

Ezenkivül feloszlatandó a vállalati betegsegélyző pénztár, illetve annak a kerületi munkásbiztositó pénztárral való egyesitése elrendelendő:

a) ha a vállalat, melyre nézve létesült, megszünt;

b) ha a biztositásra kötelezett alkalmazottak száma állandóan kétszázon alul csökkent;

c) ha a közgyülés az alkalmazott közgyülési kiküldöttek legalább felének jelenléte mellett és kétharmad szótöbbséggel a vállalati pénztár feloszlatását elhatározza.

Az e szakasz első bekezdésében meghatározott esetben az állami munkásbiztositási hivatal a vállalati betegsegélyző pénztár feloszlatásával egyidejüleg a vállalkozóra a 139. § második bekezdésében körülirt kötelezettségeket róhatja s tőle ujabb vállalati betegsegélyző pénztár felállitásának jogát elvonhatja. Ezenfelül felelős marad a vállalkozó a kellő könyvvitel és pénzkezelés elhanyagolása folytán az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak okozott kárért.

A feloszlatott vállalati betegsegélyző pénztár vagyona az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt illeti. A felszámolásból eredő igények a 156. §-ban meghatározott módon érvényesitendők.

150. § Ha a vállalatnál (gyárban), melynél a betegsegélyző pénztár létesittetett, a munka az üzem természete szerint időszakonkint rendszeresen szünetel, az üzem ujból való megkezdésével a vállalati betegsegélyző pénztár is folytatja müködését.

A vállalati betegsegélyző pénztár müködésének ideiglenes beszüntetéséről, valamint ujból való megkezdéséről a vállalkozó az állami munkásbiztositási hivatalnak nyolcz nap alatt jelentést tenni tartozik.

Ellenben, ha valamely vállalatnál (gyárban) munkahiány vagy más hasonló, nem az üzem természetéből folyó okból szüntettetik meg a munka, ezt a vállalkozó az állami munkásbiztositási hivatalnak a munka beszüntetésétől számitott harmincz nap alatt bejelenteni tartozik, mely a vállalati betegsegélyző pénztárt, ha a vállalatnál a munka egészben, vagy több mint felerészben hat hónapnál hosszabb ideig szünetel, feloszlathatja illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárral egyesitheti.

151. § Ha a vállalat, melynél a betegsegélyző pénztár létesittetett, uj tulajdonos kezébe megy át, a beállott változást az uj tulajdonos a vállalat tényleges átvételétől számitott harmincz nap alatt az állami munkásbiztositási hivatalnak bejelenteni tartozik, mely a pénztár feloszlatása vagy további müködésének engedélyezése iránt határoz. Ha a pénztár fentartása engedélyeztetett, a vállalkozónak a pénztárral szemben fennálló összes jogai és kötelezettségei, még az üzlet átruházása előtt keletkezett kötelezettségek is, az uj tulajdonosra vagy tulajdonosokra mennek át.

152. § Az a gyáros vagy vállalkozó, a ki a 150. és 151. §-okban megállapitott bejelentési kötelezettségnek nem tesz eleget, az állami munkásbiztositási hivatal által ezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntethető.

A kiszabott pénzbirság közigazgatási uton a közadók módjára hajtandó be.

153. § Egyebekben a vállalati betegsegélyző pénztárakra e törvény 113., 122., 125. és 126. §, a 127. § 1., 2. és 4-ik bekezdése, a 132., 133., 134. és 137. § rendelkezései megfelelő módon alkalmazandók.

XIII. FEJEZET

Bányabetegsegélyző pénztárak (társládák) és dohánygyári betegsegélyző pénztárak

154. § A bányatörvény alapján létesitett és az e törvény 155. §-ában foglalt határozmányoknak megfelelő bányatársládák, ugyszintén a fennálló dohánygyári betegsegélyző pénztárak tagjai nem kötelesek a betegség és baleset esetére való biztositás czéljából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárba belépni, kivéve, ha a bánya-, illetve dohánygyári szolgálatból kilépnek, s oly foglalkozásra térnek át, mely őket az országos pénztárnál való biztositásra kötelezi.

155. § A bányatársládák és dohánygyári betegsegélyző pénztárak szervezetét, a segélyezés mérvét, a járulékok nagyságát, a kezelés módozatait és a felügyeletet a bányatörvény és az érvényben álló kormányrendeletek, illetve a dohánygyári pénztáraknál az 1891:XIV. tc. alapján alkotott alapszabályok szabályozzák és a bányatársládáknak, ugyszintén dohánygyári betegsegélyző pénztáraknak e rendelkezésekben megállapitott szervezete érintetlenül hagyatik.

Azonban, ha valamely a bányatörvény alapján létesitett társláda az általa gyakorolt betegsegélyezést a bányászati és kohászati iparban alkalmazottakon kivül e törvény szerint biztositásra kötelezett más egyénekre is kiterjeszti, illetve tagjaiul ilyeneket is felvesz, e tagokra nézve az őket terhelő járulékok legmagasabb mérve tekintetében e törvény határozmányaihoz köteles alkalmazkodni.

E törvény III. fejezetének a betegség esetére való biztositásra fizetendő járulékok mérvére, az V. fejezet 41. §-ának a fizetési kötelezettség mérvére és a VI. fejezetnek a betegség esetében nyujtandó segélyek legcsekélyebb mérvére vonatkozó rendelkezései a dohánygyári betegsegélyző pénztárakra is alkalmazandók.

Üzemi baleset által sujtott dohánygyári munkásokat és azok hozzátartozóit az állam részesiti kártalanitásban, melynek mérve az e törvény VII. fejezetében megállapitottnál csekélyebb nem lehet.

III. RÉSZ

A vitás kérdések eldöntése körül követendő eljárás és a felügyelet

XIV. FEJEZET

A vitás kérdések eldöntése körül követendő eljárás és a választott biróságok

156. § Azok a vitás kérdések, melyek általában az alkalmazott és a munkaadó között e törvény alapján a betegsegélyezési járulékok és a tagsági igazolványi dijak tekintetében támadnak, valamint azok, melyek egyfelől az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, illetve a kerületi munkásbiztositó pénztárak és vállalati betegsegélyző pénztárak, és másfelől a munkaadók között az utóbbiakat a betegség esetére való biztositásból terhelő befizetési és megtéritési kötelezettség iránt, valamint a 66. § alapján a munkaadó megtéritési igényei, s végül a munkaadókat a 37. és 43. § értelmében terhelő balesetbiztositási dijak tekintetében keletkeznek, az iparhatóság által az 1884. évi XVII. törvényczikk 176. §-a szerint döntetnek el, azon eltéréssel, hogy az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek a határozat kihirdetésétől számitandó 15 nap alatt áll jogában igényeit a törvény rendes utján érvényesiteni.

157. § Azokat a vitás kérdéseket, melyek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a munkaadók között az utóbbikat terhelő balesetbiztositási járulékok és tőkeösszegek tekintetében keletkeznek, az állami munkásbiztositási hivatal dönti el.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának azok a határozatai, melyekkel a IV. fejezet értelmében az üzemeket veszélyességi osztályokba sorozza, továbbá a melyekkel a munkaadók által befizetendő balesetbiztositási járulékokat és tőkeösszegeket felosztja és kirója, az állami munkásbiztositási hivatalhoz felebbezhetők meg.

A felosztás és kirovás tárgyában hozott határozat ellen felebbezésnek, melynek a befizetési kötelezettségre halasztó hatálya nincs, csak számitási hiba, a beszámitható bérösszegek helytelen megállapitása vagy a veszélyességi arányszám hibás alkalmazása czimén van helye.

A két utóbbi ok esetében azonban a felebbezésnek nem adható hely, ha a bérösszegek helytelen megállapitása vagy a veszélyességi arányszám helytelen alkalmazása a munkaadónak a bejelentés körül elkövetett mulasztására vezethető vissza.

Ha az állami munkásbiztositási hivatal a befizetendő járulék összegét leszállitja, a tartozatlanul befizetett összeg a munkaadónak kifizetendő s az igy előálló hiány a jővő év biztositási költségeihez számitandó.

158. § Az e törvény alapján betegség és baleset esetére biztositott személyek vagy igényjogosult hozzátartozóik és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közölt betegségi segélyekből és baleseti kártalanitásból folyó vitás ügyek eldöntésére, az e törvény 180. §-ában emlitett kérdések kivételével, minden kerületi munkásbiztositó pénztár székhelyén, annak kerületére kiterjedő hatáskörrel, választott biróság alakittatik.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak székhelyén szervezett ez elsőfoku választott biróságok hatásköre azokra a vitás kérdésekre terjed ki, melyek egyfelől a biztositott vagy igényjogosult hozzátartozói, másfelől a kerületi munkásbiztositó vagy a vállalati betegsegélyző pénztárak között az utóbbiak által saját hatáskörükben nyujtandó segélyezésekre és kártalanitásokra vonatkazólag keletkeznek.

Azokban a vitás kérdésekben, melyek a biztositott személyek, illetve hozzátartozóik és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár között az utóbbi által nyujtandó kártalanitások tekintetében keletkeznek, elsőfokulag a kir. itélőtáblák székhelyén, Horvát-Szlavonországok területén pedig a kereskedelmi és iparkamarák székhelyén alakitott választott biróságok itélnek.

159. § Minden választott biróság elnökből, ennek helyetteséből, legalább husz ülnökből és megfelelő számu, de legalább tiz helyettes ülnökből áll.

Az elnököt, valamint a szükséghez képest egy vagy több helyettesét a választott biróság székhelyén itélő birák sorából az igazságügyminiszter nevezi ki. Tiszteletdijukat az igazságügyminiszter a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg. A megbizás három évre szól, de megszünik, ha az illető más birói állásra neveztetik ki, vagy ha a választott biróság székhelyén itélő biróként müködni megszünik. Az elnöki állás a szükséghez képest a választott biróság székhelyén müködő kir. biróság létszámába tartozó külön birói állásként szervezhető.

Az ülnökök és helyetteseik a kerületi munkásbiztositó pénztár közgyülése által saját kebeléből, és pedig külön a munkaadók és a biztositott munkások által, egyenlő számban három évre választatnak.

Igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok vagy bizalmi férfiak a választott biróság tagjaivá nem választhatók.

A választott biróság jegyzői teendőit a kerületi munkásbiztositó pénztár által saját költségére kirendelt pénztári tisztviselő látja el.

A választott biróság tagjai ebben a minőségükben közhivatalnokoknak tekintendők.

A választott biróságok ügykezelése felett való felügyeletet a választott biróság székhelye szerint illetékes kir. itélőtábla elnöke, a főfelügyeletet pedig az igazságügyminiszter gyakorolja.

160. § A választott birósági tagok választásánál követendő eljárást a kerületi munkásbiztositó pénztárak alapszabályai állapitják meg.

A választott birósági tagság tiszteletbeli; a tagok időveszteség czimén átalányban részesülnek, mely vissza nem utasitható. A nem helyben lakó választott tagoknak ezenkivül utiköltségeik megtérittetnek.

Az átalány összegét és az utiköltségek számitásának kulcsát, az állami munkásbiztositási hivatal meghallgatásával, a kereskedelemügyi miniszter rendeleti uton állapitja meg.

161. § A választott biróság ülnökévé csak magyarul is tudó magyar állampolgár választható, a ki teljeskoru, gondnokság vagy csődeljárás alatt nem áll, nyereségvágyból elkövetett büntett vagy vétség miatt büntetve nem volt, s hivatalvesztést, illetve a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztését kimondó jogérvényes itélet hatálya alatt nem áll.

Ha utólag oly körülmények derülnének ki vagy merülnének fel, a melyek egy már megválasztott ülnöknek e törvény értelmében való megválaszthatóságát kizárják, előzetes meghallgatása után az illető a választott biróság elnöke által felmentendő állása alól. A felmentett e határozat ellen a választott biróság elnöke utján az állami munkásbiztositó hivatalhoz felebbezhet, de a felebbezésnek halasztó hatálya nincs.

Ez esetben, valamint akkor is, ha a választott birósági ülnök állásától a választási időszakon belül más módon megválik, helyette a biróság elnöke a soros póttagot hivja be.

A ki megválasztása esetén kötelességét elfogadható ok nélkül nem teljesiti, ülésekről igazolatlanul ismételten elmarad, a választott biróság elnöke által száz koronáig terjedhető pénzbirsággal sujtható.

Ha a választott bírósági tag egy már megalakult tanácsból alapos ok nélkül eltávozik s ezzel a tárgyalás folytatását vagy az itélethozatalt lehetetlenné teszi, a választott biróság elnöke által a meghiusult eljárás költségeiben elmarasztalandó.

A biróság elnökének a pénzbirság, illetőleg a költségekben való elmarasztalás tárgyában hozott határozata meg nem felebbezhető és a pénzbirság, ugyszintén a megállapitott költségek közigazgatási uton, a közadók módjára hajtandók be.

Ismételt pénzbirságolás vagy az eljárási költségekben való elmarasztalás esetében, és pedig az utóbbi esetben első izben is, az illető választott birósági ülnökkel szemben a második és harmadik bekezdésben foglalt rendelkezések is alkalmazandók.

162. § A biztositottak által választott birósági tagok birósági tárgyalásra szóló meghivásukat munkaadójuknak mindenkor bejelenteni tartoznak.

A munkaadó köteles megengedni, hogy választott birósági ülnökké választott alkalmazottja ez irányu kötelességének eleget tehessen. A napibéreket, melyeket az alkalmazott a választott birói teendők ellátása következtében netalán elveszit, az államkincstár az illető alkalmazottnak megtériti (115. §).

163. § A választott biróság tárgyalásának idejéről az üzem székhelyére illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár nyolcz nappal a tárgyalás előtt értesitendő, mely a tárgyalás idejét azonnal közli az érdekelt féllel.

A választott biróság ötös tanácsban itél; a tanács az elnökön vagy helyettesén kivül két munkaadóból és ugyanannyi biztositottból áll. Az ülnököket első sorban ama szakma vagy rokonszakma szerint, melyhez a megbetegedett vagy balesetet szenvedett biztositott tartozik, ha pedig ez nem lehetséges, az évenkint előre megállapitott sorrend szerint az elnök hivja be. E sorrendtől való eltérést az elnök a tárgyalási jegyzőkönyvben indokolni tartozik.

164. § A választott biróság elnöke a megválasztott munkaadó és munkás ülnököktől, s illetve helyetteseiktől tisztségük elfoglalásakor kötelességeik pártatlan teljesitésére esküt vagy fogadalmat vesz.

A választott birósági tagok kizárására a polgári perrendtartás szabályai alkalmazandók. A választott tagoknak ez esetben való kizárása felett az elnök határoz.

165. § A választott biróság tárgyalásaihoz mindazokban az esetekben, midőn betegség esetében a keresetképtelenség fenforgásáról, vagy balesetnél a balesetnek a halállal vagy keresetképtelenséggel való összefüggéséről, vagy a keresetképtelenség fokáról van szó, orvosok is meghivandók.

Az igénybe veendő orvosokat és azt a sorrendet, melyben a kijelölt orvosok a tárgyalásra meghivandók, a választott biróság székhelyének törvényhatósági tiszti főorvosától bekivánandó névjegyzék alapján minden év elején egy évre a választott biróság elnöke jelöli ki.

A kijelölésnek lehetőleg ugy kell történnie, hogy egy-egy szakból több orvos álljon a biróság rendelkezésére.

A sorrendtől való eltérésnek csak kivételesen lehet helye és azt az elnök a tárgyalási jegyzőkönyvben megokolni tartozik.

Oly orvos, a ki a sérültnek az első segélyt nyujtotta, vagy a sérültet kezelte, vagy a pénztárnak a fenforgó ügyben már szakvéleményt adott, vagy a pénztárral vagy a sérült munkaadójával szerződéses viszonyban áll, a tárgyalásra mint szakértő nem hivható meg.

A szakértőül meghivott orvosnak betekintés engedendő az összes tárgyalási iratokba.

166. § A választott birósági eljárás költségei az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt terhelik, kivéve, a mennyiben a biróság ugy találja, hogy a költségeket a kártalanitást kérő rosszhiszemü eljárása okozta.

A segélyt, illetve kártalanitást követelők által külön meghivatni kivánt szakértők közremüködéséből vagy az ügyvédi képviseltetésből származó költségeket rendszerint a vesztes fél fizeti.

A pénztár által külön meghivatni kivánt szakértők közremüködéséből, ugyszintén a pénztár képviseltetéséből származó költségeket a pénztár saját terhére viseli.

A felek ügyvédi képviseletének költségeit a választott biróság állapitja meg; más képviseltetésből költségek fel nem számithatók. Más alapon, mint a választott biróság itélete alapján, a választott biróság előtt való ügyvédi képviseletből költségek birói uton nem érvényesithetők.

Szükség esetén a biróság helyszini szemlét rendelhet el, mely azonban az üzemnek csak arra a részére terjedhet ki, a melyben a baleset történt.

167. § A választott biróság itéletét zárt ülésben, egyszerü szótöbbséggel hozza meg, mely azonnal kihirdetendő és a kihirdetés napjától számitott tizenöt napon belül indokaival együtt a kerületi munkásbiztositó pénztár igazgatóságával és a sérülttel, illetve igényjogosulttal közlendő.

Ha a választott biróság megállapitja a segélyre vagy a kártalanitásra vonatkozó igényjogosultságot, a segély és járadék összegét és kezdő időpontját is megállapitani tartozik.

A választott biróság által hozott itélet végrehajtása a marasztaltra nézve illetékes kir. járásbiróság hatáskörébe tartozik.

A választott biróságnak az állandó járadékok tárgyában hozott itéletei minden esetben, ellenben a betegség esetében nyujtandó segélyek és az időleges baleseti járadékok tárgyában hozott itéletei csak annyiban felebbezhetők meg, a mennyiben azok a segélyezési vagy járadékigény megállapitására vagy megtagadására vonatkoznak.

A felebbezés az itélet kézbesitésének napjától számitott harmincz napon belül nyujtandó be a választott biróság elnökénél.

XV. FEJEZET

Állami munkásbiztositási hivatal

168. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárak, valamint a kerületi munkásbiztositó és vállalati betegsegélyző pénztárak feletti állami felügyelet és ellenőrzés, ugyszintén a másodfoku választott biráskodás gyakorlására és az e törvényben meghatározott teendők végzésére Budapest és Zágráb székhelylyel két munkásbiztositási hivatal létesittetik, a kereskedelemügyi minister, illetve a horvát-szlavon-dalmátországi bán felügyelete alatt. Költségeik az államot, illetve Horvát-Szlavonországokat terhelik és azok a kereskedelemügyi tárcza, illetve a horvát-szlavon országos kormány évi költségvetésében irányoztatnak elő.

A Horvát-Szlavonországok területére nézve Zágráb székhelylyel létesitendő országos munkásbiztositási hivatal szervezetére, hatáskörére és müködésére nézve, az e hivatalnál szervezendő állásokat és azok fizetési osztályait megállapitó rendelkezések kivételével, mire nézve az országos törvényhozás intézkedik, e törvény rendelkezései alkalmazandók.

169. § Az állami munkásbiztositási hivatal az elnökből és másod elnökből, kiknek állásai az 1893:IV. tc. -ben megállapitott IV. és V. fizetési osztályokban szerveztetnek, továbbá biztositási és birói osztályokból áll.

A biztositási osztály végzi a biztositó pénztárak felügyeletével és ellenőrzésével, valamint az e törvényben meghatározott és a biztositás szakszerü vezetésével és irányitásával járó teendőket és biztositási számviteli és statisztikai alosztályokból áll. Ez osztály hatáskörébe tartozik, az érdekelt iparágak és ipari szakmák képviselőinek meghallgatása mellett, a balesetelháritás vezetése és annak biztositási felügyelők utján való ellenőrzése is.

Ez osztály személyzeti létszáma a ministerium fogalmazó és számvevőségi személyzeti állásaival egyenlő czimmel és fizetési osztályban költségvetésileg rendszeresittetik.

A birói osztály, mely az e törvény alapján nyujtandó segélyezések és kártalanitások tekintetében felmerülő vitás kérdésekben végső fokban itél, állandó birókból és nem állandó birói tagokból áll. Az állandó birói tagok létszáma az 1893:IV. törvénycikk által megállapitott VI. és VII. fizetési osztályokban költségvetésileg rendszeresitendő.

170. § Az elnöki, illetőleg másodelnöki állások egyikére az 1883. évi I. tc. 3. §-a, másikára az ugyane törvénycikk 10. §-a értelmében képesitett és valamely állami szolgálatban legalább három évig szolgált egyén nevezhető ki.

A biztositási osztály fogalmazói személyzete és a birói osztály állandó birói tagjai felerészben az idézett törvénycikk 3. §-a, vagy az 1869:IV. tc. 7. §-a, és felerészben az 1883:I. tc. 10. §-a értelmében képesitett egyénekből nevezendő ki. Végül a biztositási osztály számviteli és statisztikai személyzeti létszámába az idézett törvénycikk 17. §-a szerint képesitett egyének nevezhetők ki.

A hivatal elnökét és másodelnökét, biráit, valamint a VI., vagy magasabb fizetési osztályokban rendszeresitett állásu tisztviselőit Ő Felsége a király, a fogalmazói, számviteli és statisztikai személyzeti létszámhoz tartozó egyéb állásu tisztviselőit a kereskedelemügyi minister nevezi ki, mig a kezelő tisztviselőket, valamint a segéd- és szolgaszemélyzetet a hivatal elnöke nevezi ki, illetve alkalmazza.

Az állami munkásbiztositási hivatal ügyviteli és a hivatali alkalmazottak fegyelmi szabályzatát a kereskedelemügyi minister az igazságügyi ministerrel egyetértőleg rendeleti uton állapitja meg, mely rendelet az országgyülésnek bemutatandó.

A hivatal elnöke és másodelnöke, ugyszintén biztositási és birói osztályának tagja saját akaratán kivül át nem helyezhető, más hivatali állásra ki nem nevezhető és hatvanöt éves életkorig nem nyugdijazható, kivéve, ha fegyelmi itélettel megállapittatott, hogy valamely testi vagy szellemi fogyatkozás miatt állásának betöltésére állandóan képtelenné vált vagy ha hivatali állását a törvény megszüntette.

A fegyelmi hatóságot a hivatal elnöke és másodelnöke felett az 1871:VIII. tc. 35. §-ában emlitett fegyelmi biróság, biztositási és birói osztályának tagjai felett az állami munkásbiztositási hivatal nagyobb, végleges minőségben alkalmazott kezelő- és segédszemélyzete felett pedig a hivatal kisebb fegyelmi tanácsa gyakorolja.

A nagyobb fegyelmi tanács a hivatal elnökén, illetve másodelnökén kivül a biztositási és birói osztály két-két, a kisebb fegyelmi tanács a biztositási és birói osztály egy-egy, az illető osztálybeli tagok által három évenkint saját kebelükből titkos szavazással választott rendes tagból, mint fegyelmi birókból és ugyanigy választott egy-egy póttagból áll. A rendes tagok ebbeli kötelességeik pártatlan teljesitésére megválasztatásukkor teljes ülésben esküt vagy fogadalmat tesznek. Ha a fegyelmi tanács rendes tagja a terhelt, helyét az illető osztálybeli választott póttag foglalja el, kitől ez alkalommal szintén eskü vagy fogadalom veendő ki.

A nem végleges minőségben alkalmazott kezelő és segédszemélyzet felett a fegyelmi hatóságot a hivatal elnöke, illetve másodelnöke gyakorolja.

171. § Az állami munkásbiztositási hivatal birói osztályának nem állandó tagjait és pedig legalább husz rendes és tiz póttagot, felerészben a munkaadók és felerészben a munkások sorából az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár közgyülésnek munkaadó és munkástagjai saját kebelükből külön-külön három évre választják.

A választás módját és a választásnál követendő eljárást a pénztár alapszabályai állapitják meg.

Igazgatósági és felügyető-bizottsági tagok a választott biróság tagjaivá nem választhatók.

A biróság jegyzői teendőit az állami munkásbiztositási hivatal tisztviselői sorából az elnök által kirendelt jegyző látja el.

A jelen törvény 160. §-ának második és harmadik bekezdésében, ugyszintén a 161., 162. és 164. §-ban foglalt rendelkezések megfelelő módon és azzal a változtatással, hogy az idézett szakaszokban a választott biróság elnökére bizott teendőket és hatáskört az állami munkásbiztositási hivatal gyakorolja, az e hivatal birói osztályába választott nem állandó birói tagokra is alkalmazandók.

172. § Az állami munkásbiztositási hivatal az e törvényben hozzáutalt egyéb ügyek elintézésén felül nyilvántartja az e törvény alapján müködő kerületi munkásbiztositó pénztárakat és vállalati betegsegélyző pénztárakat, vezeti a nevezett pénztárak és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár statisztikáját, felügyelet és ellenőrzés alatt tartja az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, valamint a kerületi és vállalati pénztárak müködését, s határoz azokban a kérdésekben, melyek egyfelől a kerületi munkásbiztositó pénztárak és vállalati betegsegélyző pénztárak között, másfelől az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a kerületi, illetve a vállalati pénztárak között a biztositásból kifolyólag felmerülnek.

173. § Az állami munkásbiztositási hivatal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, ugyszintén a kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati betegsegélyző pénztárak ügy- és vagyonkezelését, könyveit, nyilvántartásait, levelezéseit és irományait évenkint legalább egyszer a helyszinén alapos és beható vizsgálat alá veszi.

Ezenfelül a pénztáraknál váratlan rovancsolásokat tarthat, zárlatokat, s az ügy-, tagsági és betegségi forgalom, valamint a vagyoni állapot felől bármikor kimutatásokat követelhet, s ez uton általában őrködik a felett, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a kerületi és vállalati pénztárak a törvény, az alapszabályok és egyéb szabályzatok intézkedéseit megtartsák, törvényszerü kötelezettségeiknek eleget tegyenek; a kezelési költségek megállapitásánál kellő takarékossággal járjanak el, s bevételeiket csupán azok törvényszerü rendeltetésére forditsák.

Az állami munkásbiztositási hivatal a pénztárak önkormányzati szerveinek összehivását bármikor rendelheti, illetőleg azokat maga is összehivhatja, azoknak ülésein és tanácskozásaiban kiküldöttje által részt vehet, sőt az üléseket saját közege által vezettetheti.

Ha a pénztárak önkormányzati szervei törvény-, illetve szabályellenesen vannak megalkotva, vagy az önkormányzati szervek törvény-, illetve szabályellenesen, vagy a biztositási ügy érdekeit veszélyeztető módon járnak el, vagy ha az önkormányzati szervek a biztositás czéljától eltérő irányu müködést fejtenek ki, az önkormányzati szerveket feloszlathatja, azoknak ujból való megválasztását rendelheti el és a feloszlatott önkormányzati szervek tagjainak ujból való megválasztását indokolt esetekben eltilthatja, vagy a pénztárt a kötelességüket nem teljesitő pénztári közegek vagy a pénztár költségére saját közegeivel vezettetheti.

174. § Ha a pénztári tagok és munkaadók, ugyszintén a pénztárak a pénztári közgyülés vagy a közgyülési kiküldöttek, az igazgatóság, felügyelőbizottság, vagy a választott biróság tagjainak megválasztását megtagadják, az állami munkásbiztositási hivatal ez önkormányzati szervek megválasztani elmulasztott tagjait ideiglenesen, a választás törvény-, illetve alapszabályszerü megejtéséig kinevezheti.

175. § Az állami munkásbiztositási hivatal a pénztárak önkormányzati szerveinek minden határozatát vagy intézkedését, mely a törvénynyel vagy az érvényben álló szabályokkal és rendeletekkel, vagy a pénztár czéljával és rendeltetésével ellenkezik, hivatalból megsemmisitheti, s a mennyiben a törvény vagy az érvényben álló szabályok végrehajtásának biztositására, valamint a pénztárak czéljának és rendeltetésének előmozditása érdekében szükséges, az illetékes önkormányzati szervek megfelelő intézkedéséig saját hatáskörében intézkedhetik.

Ugyszintén joga van az állami munkásbiztositási hivatalnak a törvény vagy a törvényes szabályok foganatositása czéljából az e tekintetben felelős önkormányzati szervekre, illetve egyénekre hatszáz koronáig terjedhető pénzbirságot kiszabni.

A kiszabott pénzbirság közigazgatási uton, a közadó módjára hajtandó be.

176. § Ha a pénztárak kezelésében büntett vagy vétség jelenségei forognának fenn, az állami munkásbiztositási hivatal az illetékes biróságnak azonnal jelentést tenni tartozik.

A hivatal az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak a biróságok előtti képviseletét bármikor átveheti.

177. § Az állami munkásbiztositási hivatal a pénztárak müködéséről és állapotáról évenkint és ezenkivül külön ötévenkint a kereskedelemügyi ministernek jelentést tesz, mely jelentés az országgyülésnek bemutatandó.

178. § Az állami munkásbiztositási hivatal birói hatáskörében másodfokulag itél a választott biróságok megfelebbezett itéletei felett.

Az állami munkásbiztositási hivatal ide vonatkozó tárgyalásai szóbeliek és nyilvánosak; azokon ugy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a kerületi és vállalati pénztárak, mint a kártalanitást követendők részt vehetnek, illetőleg a törvényes jogi képviselettel élhetnek.

A tárgyalási eljárásra, a szakértők és orvosok meghallgatására ebből és a képviseletből folyó költségekre, ugyszintén a törvényes jogi képviseletre vonatkozólag a választott biróságok tárgyalásaira nézve megállapitott rendelkezések nyernek megfelelő alkalmazást.

179. § Az állami munkásbiztositási hivatal birói osztálya zárt ülésben hetes tanácsban itél.

A tanács a hivatal elnökén, illetve alelnökén, mint elnökön kivül egy-egy kinevezett közigazgatási vagy birói és müszaki képesitéssel biró tagból, azonkivül két választott munkaadó és két, a biztositottak köréből választott tagból áll.

A tanács választott tagjait az elnök az ülésekre sorrend szerint hivja meg.

Az itéletek általános szótöbséggel hozatnak és a hivatal nevében adatnak ki. Szavazategyenlőség esetében az elnök dönt.

Az itéletek végrehajtása a marasztaltra nézve illetékes kir. járásbiróság hatáskörébe tartozik.

180. § Ha a baleset következtében elhalt biztositott és az utána kártalanitási igényt támasztók hozzátartozói viszonya tekintetében merül fel kétely, az állami munkásbiztositási hivatal, mielőtt a kártalanitás fölött határozna, az érdekelteket az igényjogosultság megállapitása végett a rendes birói utra köteles utasitani.

Ily esetben a munkásbiztositási hivatal a jogérvényes birói itélet alapján határoz a vitás kártalanitás fölött.

181. § Az e törvény alapján szervezett pénztárak önkormányzati szerveinek mindazok a határozatai, melyek e törvény szerint felebbezéssel támadhatók meg, ugyszintén a választott biróságok végzései és itéletei, s végül az állami munkásbiztositási hivatalnak biztositási ügykörében hozott határozatai és birói hatáskörében hozott végzései és itéletei az érdekelt pénztáraknak és feleknek nyolcz nap alatt irásban kézbesitendők.

A felebbezési határidő, a mennyiben a törvény kivételeket meg nem állapit, a határozat, illetve végzés vagy itélet kézbesitését követő naptól számitott tizenöt nap. A felebbezés annál a pénztárnál vagy választott biróságnál nyujtandó be, melynek határozata ellen az irányul, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár által hozott határozatok elleni felebbezések azonban az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztárnál, illetve vállalati betegsegélyző pénztárnál is benyujthatók. A felebbezések irásban nyujtandók be, de szóval is előterjeszthetők annál a pénztárnál vagy választott biróságnál, mely a megfelebbezhető határozatot, végzést vagy itéletet kézbesiti. Az irásbeli felebbezésnek posta utján való elküldésénél a felebbezési határidő szempontjából a feladás időpontja határoz.

Felebbezni csak a határozat, végzés vagy itélet által érdekeltek jogosultak. A törvényes határidőben benyujtott vagy előterjesztett felebbezésnek, a mennyiben a törvény kivételt nem állapit meg, a határozat, végzés vagy itélet végrehajtására halasztó hatálya van.

A kereskedelemügyi minister felhatalmaztatik, hogy az e szakaszban szabályozott biráskodási és jogorvoslati, ugyszintén az igazolási és ujrafelvételi eljárásra vonatkozó közelebbi határozatokat, figyelemmel az iparügyekben az iparhatóságok által követendő eljárásra, a belügyi és igazságügyi ministerekkel egyetértőleg rendeleti uton állapitsa meg.

182. § Az állami munkásbiztositási hivatalnak e törvény szerinti hatáskörében tett intézkedései és hozott határozatai, végzései és itéletei ellen további jogorvoslatnak helye nincs. Ez a rendelkezés azonban, a menynyiben a szóban levő határozatok, végzések vagy itéletek nem a pénztárak és azok tagjainak, ugyszintén a biztositottaknak és munkaadóknak e törvényben előirt és a nevezett hivatal elbirálása alá tartozó jogaira és kötelezettségeire, hanem a pénztárakkal szerződéses viszonyban álló vagy más magánjogi czimen igényjogosult harmadik személyek jogaira és kötelezettségeire vonatkoznak, a rendes birói ut igénybevételét ki nem zárja.

IV. RÉSZ

Vegyes rendelkezések, büntető, átmeneti és záróhatározatok

XVI. FEJEZET

Balesetelháritás

183. § Annak ellenőrzésére, hogy a balesetbiztositásba bevont egyes üzemekben megtétettek-e mindazok az intézkedések, melyek az alkalmazottak életének és egészségének megóvására és a balesetek lehető elháritására szükségesek (1884. évi XVII. és 1893. évi XXVIII. tc.), a kir. iparfelügyelők vannak hivatva, kik ez ügykörükben az 1893. évi XXVIII. tc. rendelkezései szerint járnak el.

A vasuti és hajózási üzemek, bánya-, kohó- és dohánygyári üzemek posta-, táviró- és távbeszélő-üzemek, a vizi munkálatok, a vizrendező és vizhasználati társulatok szivattyutelepei ez irányu ellenőrzésére a kir. vasuti és hajózási főfelügyelőség, a kir. bányakapitányságok, a dohányjövedéki szakközegei, a m. kir. postaigazgatás, vizépitési kerületi felügyelők, illetve a folyammérnöki és kulturmérnöki hivatalok illetékes közegei vannak hivatva.

A mennyiben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága, vagy valamely kerületi munkásbiztositó pénztár egyes esetekből kifolyólag egyes üzemek külön megszemlélését tartják annak megállapitása végett szükségesnek, hogy az előfordult baleset nem a hiányos berendezésnek volt-e a következménye, illetve, hogy nem kellene-e az illető üzemben megfelelőbb óvóintézkedéseket alkalmazni, ily szemle teljesitése végett az illetékes kir. iparfelügyelőt, a vasuti és hajózási főfelügyelőséget, bányakapitányságot, dohányjövedéki központi igazgatóságot vagy a postaigazgatás illetékes közegét és a m. kir. vizépitési igazgatóságot megkereshetik, mely hatóságok e megkeresésnek a lehető legrövidebb idő alatt eleget tenni és eljárásuk eredményéről a megkereső pénztárt közvetlenül értesiteni tartoznak.

Hasonlóképen ellenőrizheti és ellenőriztetheti az országos munkásbeteg segélyző és balesetbiztositó pénztár a betegség esetére való biztositásba bevont üzemeket az ipari egészségügy szempontjából is.

Az ily megkeresések alapján foganatositott külön szemlékből származó költségek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárt terhelik.

Ha az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága az iparfelügyelő, a vasuti és hajózási felügyelőség, bányakapitányság, dohányjövedéki központi igazgatóság vagy postaigazgatási közeg és a m. kir. országos vizépitési igazgatóság közlése alapján az illető üzemre nézve intézkedéseket tart szükségesnek, azok elrendelése iránt az 1884. évi XVII. tc. szerint illetékes iparhatóságot keresi meg, illetőleg a vasuti, hajózási és posta- táviró-távbeszélő üzemre nézve a kereskedelemügyi ministernek, a bánya- vagy kohóüzemre, ugyszintén dohánygyári üzemre nézve a pénzügyministernek, a vizi munkálatokra és a vizrendező- és vizhasználati társulatok szivattyu-telepeire nézve pedig a földmivelésügyi ministernek előterjesztést tesz.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága általános óvórendszabályok kibocsátását is kérelmezheti. Erre vonatkozó javaslatait az állami munkásbiztositási hivatal utján a kereskedelemügyi minister, a pénzügyminister, illetve a földmivelésügyi minister elé terjeszti, a kik azok tekintetében határoznak.

184. § Ha a munkaadó az előirt óvórendszabályokat vagy óvókészülékeket nem alkalmazza, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatósága üzemét az ellene az e törvény 183. §-a alapján esetleg folyamatba tett eljárástól függetlenül a veszélyességi táblázat magasabb osztálya alá sorozhatja és ha az illető üzem már előbb a legmagasabb osztályba soroztatott volna, a megfelelő dijtétel kétszeresével róhatja meg.

Az igazgatóság e határozata az állami munkásbiztositási hivatalhoz megfelebbezhető. E határozatról jogerőre emelkedése után a munkaadó és az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár értesitendők.

Azt a biztositottat, a ki az előirt óvórendszabályokat meg nem tarja, vagy a rendelkezésére bocsátott óvókészüléket nem használja, vagy a hatóságilag megállapitott, s illetve hatóságilag láttamozott munkarendben foglalt tilalmi rendelkezéseket áthágja, az iparhatóság esetenkint öt, ismétlődés esetén tiz koronáig terjedhető pénzbirsággal sujthatja. Az ily birságot a munkaadó a biztositott béréből levonni és befizetni tartozik. A levonás az egy-egy alkalommal kifizetett munkabérnek legfeljebb egynegyedéig terjedhet.

185. § Az elrendelt óvórendszabályokat és tilalmi rendelkezéseket a munkaadó az üzem összes munkahelyiségeiben az állam hivatalos nyelvén és az alkalmazott munkások többségének nyelvén könnyen hozzáférhető helyen kifüggeszteni tartozik.

Ezenkivül a kir. iparfelügyelő által veszélyesnek nyilvánitott gépek az alkalmazott védőkészülékeken kivül a kir. iparfelügyelő által megállapitott szövegü figyelmeztetéssel látandók el.

A kifüggesztendő és alkalmazandó figyelmeztetések láttamozás végett a kerületi kir. iparfelügyelő elé terjesztendők.

Ugyanily hatáskör illeti meg a 183. § második bekezdésében megnevezett munkálatoknál és üzemeknél az ott megnevezett hatóságokat, illetve hatósági közegeket.

A ki az e szakasz alapján kifüggesztett óvórendszabályokat, tilalmi rendelkezéseket vagy figyelmeztetéseket jogtalanul eltávolitja, megrongálja, vagy olvashatatlanná teszi, az iparhatóság által a 184. § utolsó bekezdésében megállapitott módon büntetendő. A mennyiben a pénzbirság alkalmazottat ér, a kiszabott pénzbirságnak bérlevonás utján való behajtására nézve az idézett szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés itt alkalmazást nyer.

186. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár igazgatóságának és a kerületi munkásbiztositó, ugyszintén vállalati betegsegélyző pénztárak igazgatóságának tagjai, bizalmi férfiai és alkalmazottai, a választott biróságok ülnökei és alkalmazottai, az állami munkásbiztositási hivatal tagjai és tisztviselői, ugyszintén az e törvény alapján folyamatba tett tárgyalásokhoz meghivott szakérték a tárgyalások folyamán vagy a helyszini szemlék alkalmával tudomásukra jutott üzemi és üzleti titkok tekintetében a legszigorubb titoktartásra kötelezvék. Ez iránt tőlük eskü veendő.

Ha a titoktartási kötelezettség ellen vétő az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár vagy valamely választott biróság alkalmazottja, vagy az állami munkásbiztositási hivatal tisztviselője, ugy az e törvény 191. §-ában megszabott büntetésen kivül, e törvény alapján szerzett minden jogának elvesztésével, állásától azonnal elmozditandó. Ha választott személy, elveszti megbizatását és többé meg nem választható, ha orvos vagy szakértő, ily minőségben sem az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, vagy kerületi, illetve vállalati pénztár, sem választott biróság, sem az állami munkásbiztositási hivatal által többé igénybe nem vehető.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, ugyszintén a kerületi és vállalati pénztárak, valamint azoknak közegei az állami pénzügyi igazgatás részéről semmi irányban sem vehetők igénybe.

XVII. FEJEZET

Büntető határozatok

187. § A mennyiben a törvény szerint sulyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény fenn nem forog, kihágást követ el és tiz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) az a munkaadó, a ki biztositásra kötelezett alkalmazottjának munkába lépését, a munkaviszonyban beállott változást, vagy a bejelentett alkalmazottnak a munkából történt kilépését egyáltalán nem, vagy nem a törvényes határidőben, vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be.

b) az a munkaadó, a ki a tagsági igazolványok alakjára és kiállitására vonatkozó szabályokat nem tartja meg;

c) az a munkaadó, a ki a balesetbiztositási kötelezettség alá eső üzem tulajdonosának személyében beállott változásokat egyáltalán nem, vagy nem a törvényes határidőben, vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be.

188. § A mennyiben a törvény szerint sulyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény fenn nem forog, kihágást követ el és negyven koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) az a munkaadó, a ki a biztositásra kötelezett alkalmazottnak fizetését vagy bérét a ténylegesnél nagyobb vagy kisebb összegben jelenti be;

b) az a pénztári tag, a ki betegség szinlelése által vagy más törvényellenes módon a pénztárból bármiféle segélyezést igénybe vesz.

189. § A mennyiben a törvény szerint sulyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény fenn nem forog, kihágást követ el és száz koronáig, ismétlődés esetében kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) az a munkaadó, a ki a pénztárnak az alkalmazott által betegségszinleléssel vagy más törvényellenes módon való megkárositását előmozditja;

b) az a munkaadó, a ki a 42. §-ban meghatározott esetben a járulékok felét vagy a tagsági igazolványi dijakat az alkalmazott fizetéséből vagy béréből levonta, de a pénztárba az esedékesség szerint nem szolgáltatta be;

c) az a munkaadó, a ki alkalmazottait, ha azok bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek, választott birósági ülnöki vagy állami munkásbiztositási hivatalbeli tagsági kötelességük teljesitésében megakadályozza; továbbá, a ki e törvény 185. §-ában az óvórendszabályok és tilalmi rendelkezések kifüggesztésére vonatkozólag foglalt rendelkezéseknek nem tesz eleget.

190. § A mennyiben a törvény szerint sulyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény fenn nem forog, kihágást követ el és kétszáz koronáig, ismétlődés esetében négyszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő:

a) az a munkaadó, a ki alkalmazottjával e törvénybe ütköző szerződést köt, vagy egyébként az alkalmazott fizetéséből vagy béréből törvényellenesen levon, vagy többet von le, mint a mennyire, vagy pedig későbben von le mint a mennyi ideig a levonásra jogosult;

b) az a munkaadó, a ki a balesetbiztositási kötelezettség alá eső üzemben beállott változásokat egyáltalán nem, vagy nem a törvényes határidőben, vagy nem a törvényes szabályok szerint jelenti be;

c) az a munkaadó, a ki a balesetbiztositási járulékok és tőkeösszegek kirovásához szükséges adatok beszolgáltatása során tudva valótlan adatokat hoz a pénztár tudomására;

d) az a munkaadó, a ki rendes bérjegyzéket nem vezet, vagy azt az előirt időig meg nem őrzi, ugyszintén a ki az állami munkásbiztositási hivatal, kir. iparfelügyelő, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, a kerületi munkásbiztositó pénztár és a választott biróságok által kiküldött közegeknek a szükséges felvilágositásokat nem adja meg, a helyszini vizsgálatot megakadályozza vagy a vonatkozó nyilvántartások és jegyzékek betekintését megtagadja;

e) az a munkaadó, a ki e törvényben a balesetek bejelentésére vonatkozólag foglalt rendelkezéseknek nem tesz eleget, vagy a baleset által sérülthöz, mihelyt a baleset tudomására jutott, orvost nem hivatott.

191. § A mennyiben a törvény szerint sulyosabb beszámitásu büntetendő cselekmény fenn nem forog, kihágást követ el és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és két hónapig terjedhető elzárással büntetendő:

a) az a munkaadó, a ki a tagsági igazolványok kiállitása körül visszaéléseket követ el;

b) a ki a 186. § első bekezdésében körülirt titoktartási kötelezettséget megszegi, vagy a tudomására jutott üzemi eljárásnak jogtalanul utánozza.

Az e szakasz szerinti kihágások eseteiben eljárásnak csak a sértett fél inditványára van helye. Az e szakasz szerint folyamatba tett eljárás a sértettnek a köteles titoktartást megszegővel szemben érvényesithető kártéritési igényét nem érinti.

192. § Ha a munkaadó üzletében vagy vállalatánál az iparlajstromba (1884. évi XVII. tc. 178. §-a) bejegyzett üzletvezetőt alkalmaz, az e törvény szerint kihágásnak tekintendő cselekményekért vagy mulasztásokért az üzletvezető felelős.

Ha azonban a mulasztás vagy törvényellenes cselekmény a munkaadó tudtával követtetett el, e törvény büntető rendelkezései a munkaadóval szemben is alkalmazandók.

A munkaadót a kihágási cselekményből folyó vagyoni felelősség mindkét esetben terheli.

E törvény alapján kiszabott pénzbirságok közigazgatási uton a közadók módjára hajtatnak be és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba folynak be, mely azokat külön kezeli. E birságpénzek pénztári kórházak, üdülőtelepek és szanatoriumok létesitésére szolgálnak és más czélra nem használhatók fel.

Az e törvény alapján kiszabott és befolyt kihágási büntetéspénzek, valamint a kihágási eljárás folyamán kirótt pénzbirságok hováforditására nézve az 1901. évi XX. tc. 23. §-a irányadó.

XVIII. FEJEZET

Eljáró hatóságok

193. § E törvény szerint iparhatósági hatáskörbe tartozó ügyekben az 1884. évi XVII. törvénycikk VII. fejezetében megjelölt iparhatóságok, illetve rendezett tanácsu városokra nézve elsőfoku hatóságként az 1901. évi XX. tc. 13. §-ának I. 2. pontjában megjelölt hatóság, az ipartörvényben megállapitott módozatok szerint járnak el.

Az e törvény 84. §-a értelmében a rendőrhatóságnál teendő baleseti bejelentések elmulasztása által elkövetett kihágásoknak e törvény XVII. fejezetében foglalt büntető határozatok értelmében és a rendészeti kihágásokra nézve érvényben álló eljárási szabályok szerint való elbirálása a rendőrhatóságok hatáskörébe tartozik.

194. § Az iparhatósági hatáskörbe tartozó ügyekben az ipartörvény szerint való illetékesség irányadó:

a) minden ügyben, mely a munkaadó és az alkalmazott között e törvény alapján fölmerül;

b) kihágási ügyekben.

Ellenben azokban a vitás ügyekben, melyek a kerületi munkásbiztositó pénztár vagy vállalati betegsegélyző pénztár és a munkaadó, illetve a tag között e törvény alapján felmerülnek, a pénztár székhelye szerint illetékes iparhatóság jár el, még abban az esetben is, ha a pénztár kerülete több iparhatóság területére terjed ki, s annak jogerős intézkedéseit a többi iparhatóság végrehajtani köteles.

195. § A közigazgatási és iparhatóságok ugy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és az annak helyi közvetitő szerveiül szolgáló kerületi munkásbiztositó, ugyszintén vállalati pénztárak, mint az e törvény alapján szervezett választottbiróságok elnökei és az állami munkásbiztositási hivatal törvényből folyó megkereséseinek eleget tenni és azokat müködésükben támogatni tartoznak.

XIX. FEJEZET

Átmeneti intézkedések

196. § Az 1891. évi XIV. tc. alapján létesitett ipartestületi és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak, és pedig az utóbbiak, a menynyiben e törvény életbeléptét megelőzőleg legalább egy év óta nem állanak fenn és legutolsó évi tagsági létszámuk a nyolczszázat meg nem haladta, e törvény életbeléptével feloszlattatnak, s azok tagjainak biztositását nyilvántartásaik alapján a kerületi munkásbiztositó pénztárak veszik át.

A feloszlatott pénztárak saját vagyona az arra vonatkozó okmányokkal és iratokkal, a kerületi munkásbiztositó pénztár és az 1891. évi XIV. tc. alapján felügyeletet gyakorolt elsőfoku iparhatóság kiküldöttei által tartandó felszámolás és a tartozások kiegyenlitése után az országos az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba szállitandók be. Az esetleg fedezetlen tartozások az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár betegsegélyezési számlájára mennek át. A feloszlatott pénztárak végleges minőségben alkalmazott tisztviselőit és szolgáit, a mennyiben a feloszlatott pénztárnál viselt tisztségük főfoglalkozásuk volt, e törvény életbeléptét megelőzőleg egy éven át élvezett javadalmazásuknak megfelelő javadalmazással az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alkalmazza.

A mennyiben a feloszlott pénztár közgyülése a fenmaradt vagyonnak valamely helyi munkásbiztositási czélra teendő felhasználását kivánja és erre nézve a czél megjelölést határozatot hoz, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár a beszolgáltatott vagyont az illető helyi czélra felhasználni köteles.

Alapitványok, akár meghatározott, akár meg nem határozott rendeltetéssel bocsáttattak azok a felosztott pénztárak kezelésébe, ugyszintén a pénztárt fentartott testület vagy egyesület vagy magánszemélyek tulajdonát képező vagyonrészletek csak az arra jogositott beleegyezése esetén szállitandók az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba és ezek továbbra is az előbbi rendeltetésüknek megfelelő helyi czélokra forditandók. Az e vagyonrészletek tulajdonjogára vonatkozólag fölmerülő vitás kérdések birói uton döntendők el.

A felszámolásnál, a feloszlatásnál, ugyszintén a biztositott tagok és a fenmaradt vagyon átvételénél, s a harmadik bekezdésben emlitett vagyonrészletek mikénti kezelésénél és felhasználásánál követendő eljárás az állami munkásbiztositási hivatal állapitja meg.

197. § A fennálló épitési betegsegélyző pénztárak e törvény életbeléptével szintén feloszlattatnak, s ez épitési pénztárak az e törvény 135. §-ában foglaltak szem előtt tartása mellett a kerület munkásbiztositó pénztárak kezelésébe és elszámolásába veendők át.

198. § Az e törvény életbeléptekor fennálló gyári, illetve vállalati betegsegélyző pénztárak, és pedig abban az esetben is, ha azok több vállalat által közösen létesittettek, ugyszintén a 196. § értelmében tovább müködő magánegyesületi betegsegélyző pénztárak alapszabályaikat e törvény életbeléptétől számitott három hó alatt módositani tartoznak.

Ha a gyári, illetve vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak a kitüzött határidő alatt alapszabályaikat módositani elmulasztják, vagy ha a magánegyesületi betegsegélyző pénztárak évi átlagos tagsági létszáma hatszázon alul csökken, ugy azok a 196. § 2-5. bekezdésében foglalt eljárás szerint feloszlatandók.

A 196. § értelmében fenmaradó magánegyesületi betegsegélyző pénztárak tagjaiknak betegsegélyezésénél e törvény 140. §-ában a vállalati pénztárakra nézve megállapitott módon és az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár alapszabályaiban, valamint saját alapszabályaikban közelebbről megállapitott rendelkezések szerint járnak el; e pénztárak önkormányzati szervezetére és müködésére e törvény XI. fejezetének a kerületi munkásbiztositó pénztárakra e részben vonatkozó rendelkezései megfelelő módon alkalmazandók. E rendelkezések alól, a törvény egyéb határozmányainak érintése nélkül, kivétetik a „Ferencz József” kereskedelmi kórház budapesti kereskedelmi betegápoló egylet betegsegélyző pénztára, mely pénzkészleteit az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárba beszállitani nem köteles, hanem az esetleges maradványt közvetlenül kórházának fentartására vagy tagjainak segélyezését szolgáló más intézmények létesitésére, illetve fentartására fordithatja. Az emlitett pénztárra az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár hatásköre csak a nyujtandó segélyek legcsekélyebb és a fizetendő betegsegélyezési járulékok legmagasabb mérvének megállapitása tekintetében terjed ki, mig az országos pénztár egyéb jogait és teendőit az emlitett pénztárral szemben közvetlenül az állami munkásbiztositási hivatal gyakorolja.

A kerületi munkásbiztositó pénztárak alapszabályainak a közgyülés által teendő megfelelő módositása iránt az állami munkásbiztositási hivatal intézkedik.

Az állami munkásbiztositási hivatal a kerületi munkásbiztositó pénztárak, ugyszintén a vállalati betegsegélyző pénztárak részére minta-alapszabályokat bocsáthat ki.

199. § Az e törvény életbeléptekor fennálló kerületi munkásbiztositó pénztáraknak és vállalati betegsegélyző pénztáraknak, ugyszintén a 196. § első bekezdése szerint fenmaradó magánegyesületi pénztáraknak e törvény életbelépte előtt gyüjtött és a 196. § második bekezdése értelmében megállapitott vagyona továbbra is e pénztárak kezelésében marad és külön számlán való kezelés mellett az illető pénztár biztositott tagjainak a pénztár közgyülése által az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett megállapitandó betegsegélyezési szükségleteire forditandó.

200. § Az e törvény szerint baleset esetére való biztositásra kötelezett üzemek munkaadói által alkalmazottaiknak balesetre való biztositása tárgyában bezárólag 1906. évi junius hó 30-ig kötött biztositási szerződések, ha a biztositást eszközölt munkaadó azokat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár müködésének megkezdését követő egy hónap alatt a pénztár igazgatóságánál bejelenti, az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárra hárulnak át.

Ez esetben az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár tartozik a szerződésszerü biztositás még hátralevő idejére szóló biztositási dijakat fizetni, mig az esetleg előforduló balesetek után az átvállalt szerződésen alapuló kártalanitások a pénztár javára esnek.

Az ily szerződések átvállalásából származó terhek az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár rendes költségei között számolandók el és a munkaadók között járulékaik arányában osztandók fel és rovandók ki.

201. § A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak müködése megkezdhetésére a pénztári készletekből megfelelő előleget bocsásson rendelkezésére, mely előleget a pénztár négy év alatt megtériteni tartozik. E czélra a pénztár igazgatósága az állami munkásbiztositási hivatal jóváhagyása mellett megállapitandó módon a munkaadókra ez előleg visszafizetése erejéig a rendes járulékokon fölül külön járulékokat is róhat ki, melyeket azok éppen ugy tartoznak fizetni, mint rendes járulékaikat. E külön járulékok a következő évek biztositási költségeire fizetett előlegeknek tekintendők, s igy azok a munkaadók által a pénztár müködésének megkezdése utáni években fizetendő rendes biztositási járulékokba, azok teljes törlesztéséig, aránylagosan beszámitandók.

Az első berendezés költségeire a pénztári készletekből az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztárnak állami segély szavaztatik meg; e segély a berendezés tényleges költségeinél, s illetve kétszázezer koronánál nagyobb nem lehet és annak az előterjesztett és igazolt számlák alapján való folyósitása iránt a pénzügyminiszter intézkedik.

XX. FEJEZET

Záróhatározatok

202. § Az e törvény szerint szervezett országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár és a kerületi, vállalati, valamint magánegyesületi pénztárak nem tekinthetők a kereskedelmi törvény alapján alakult szövetkezetnek.

Az e törvényben szabályozott országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, ugyszintén a kerületi munkásbiztositó, vállalati és magánegyesületi pénztárak és tagjaik, ugyszintén a munkaadó és munkás között e törvényen alapuló jogviszonyok megállapitására és lebonyolitására vonatkozó minden tárgyalás és okmány, a pénztárak üzleti könyvei, ugyszintén a váltók kivételével mindazok az okiratok és a peres eljárástól - ide nem értve az e törvény szerinti választott biráskodási eljárást - eltekintve, mindazok a kimutatások, bejelentések és beadványok, melyek e törvény rendelkezéseiből folyólag állittatnak ki, illetőleg terjesztetnek elő, bélyeg- és illetékmentesek.

Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, valamint a kerületi, vállalati és magánegyesületi pénztárak mentesek a saját czéljaikra szolgáló épületek után a házadó, továbbá a kereseti, a tőkekamat- és járadékadó, az általános jövedelmi pótadó, s az ez adók utáni állami, törvényhatósági és községi pótlékoktól, átirási dijaktól, kereskedelmi és iparkamarai illetékektől, továbbá ingó vagyonukra nézve az illetékegyenérték alól. Ugyanilyen mentességben részesülnek az e törvény alapján élvezett betegségi segélyek és balesetbiztositási járadékok is.

203. § Az 1875. évi XXIV. tc. alá eső nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek által, az 1875. évi XXVII. tc. határozmányai alá eső bányavállalatok által, nemkülönben a III-ad osztályu kereseti adó alá eső iparosok, kereskedők, gyárosok és egyéb vállalatok által az e törvény következtében fizetendő járulékok és összes költségek oly üzleti kiadásoknak tekintendők, melyek az 1875. évi XXIV. tc. 4. §-a s az 1875. évi XXVII. tc. 6. §-a értelmében a vállalatok nyers jövedelmének, s illetőleg az 1875. évi XXIX. tc. 15. §-a értelmében a kereseti tiszta nyereménynek megállapitásánál levonásba hozandók.

204. § Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, ugyszintén a kerületi munkásbiztositó pénztárak és a vállalati, valamint a magánegyesületi betegsegélyző pénztárak egymás között és a feltétlenül portómentes hatóságokkal, hivatalokkal és közegekkel való forgalmukban a feltétlen portómentes hatóságokat megillető postai portómentességet, a más közigazgatási és iparhatóságokkal, valamint a tagokkal és a munkaadókkal való érintkezéseikben pedig a portómentességi szabályzatnak megfelelő levélpostai portómentességet élveznek.

205. § E törvény 1907. évi julius hó 1-én lép életbe. E naptól fogva az 1884. évi XVII. tc. 142. és 143. §., valamint az 1891. évi XIV. tc. hatályon kivül helyeztetnek.

206. § Az e törvényben foglalt határozmányok mellett az 1876. évi XIV. tc. 15. §-ának harmadik bekezdése, ugyszintén az 1898. év XXI. tc. 9. §-ának rendelkezései az idézett törvények hatályának területére nézve továbbra is érvényben maradnak.

207. § A kereskedelemügyi miniszter felhatalmaztatik, hogy addig is, mig az e törvény XV. fejezetében szabályozott állami munkásbiztositási hivatal felállitásával járó kiadások az állami költségvetésbe beilleszthetők lesznek, a hivatalt a kereskedelemügyi tárcza 1907. évi költségelőirányzataban e czélra ipari és kereskedelmi czélok czimén előirányzott hitel terhére életbe léptethesse.

Ugyszintén felhatalmaztatik a miniszterium, hogy jelen törvényt Fiume város és kerületében az ottani viszonyok figyelembevételével rendeleti uton külön léptesse életbe.

208. § Horvát-Szlavonországokban a biztositási kötelezettségnek a szinházaknál, gyógyszertárakban, gyógy- és más hasonló intézeteknél (1. § 2. pont), ugyszintén a közintézeteknél, országos, törvényhatósági, községi és közalapitványi hivatalokban (1. § 13. és 14. pont), s végül az e törvény 1. §-ának 15. és 16. pontjaiban megnevezett intézeteknél alkalmazott egyénekre e törvény 1., 3. és 10. §-ban megállapitott feltételek mellett való kiterjesztése az autonom törvényhozásnak tartatik fenn.

Ezenkivül a nevezett országokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán intézkedik az országos kormány költségvetése terhére az ottani országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó pénztár, valamint az országos munkásbiztositási hivatal szervezése és felállitása iránt, valamint mindazokban az ügyekben, a melyek e törvényben a kereskedelemügyi miniszternek vannak fentartva.

Az elsőfoku hatóságok Horvát-Szlavonországokban az ottani közigazgatási szervezetnek megfelelően a horvát-szlavon-dalmátországi bán által jelöltetnek meg, ugyszintén a bán által jelöltetnek meg azok a közigazgatási szervek is, melyek a 129. § szerint a községek hatáskörébe utalandó teendőkkel megbizhatók lesznek.

A Zágrábban szervezendő országos munkásbiztositási hivatalnál kinevezendő tagok minősitése tekintetében az ott érvényben álló rendelkezések irányadók. A fegyelmi hatóságot a hivatal elnöke és másodelnöke felett az országos törvényhozás jelöli ki.

Ugyszintén a jelen törvényben az elsőfoku választott biróságok elnökeinek és helyetteseinek kinevezésére, valamint dijazásuk megállapitásására nézve az igazságügyminiszternek biztositott jogkör Horvát-Szlavonországok területén a horvát-szlavon-dalmátországi bánt illeti meg, s a bán jelöli ki a 159. § utolsó bekezdése értelmében a választott biróságok ügykezelésének felügyeletére illetékes birósági szervezeteket. A 192. § utolsó bekezdésében emlitett büntetéspénzek és birságok hováforditása, valamint a 193. §-ban emlitett iparhatósági és rendőrhatósági eljárás tekintetében Horvát-Szlavonországokra nézve szintén az ott érvényben álló szabályok irányadók.

Jelen törvénynek mindazon rendelkezései, melyek a magyar nyelv tudására és használatára vonatkoznak, Horvát-Szlavonországokra nem terjednek ki.

209. § E törvény végrehajtásával a kereskedelemügyi miniszter, a ki a belügyi, igazságügyi és a földmivelésügyi miniszterekkel egyetértőleg jár el, Horvát-Szlavonországokban a horvát-szlavon-dalmátországi bán, pénzügyi tekintetben pedig a magyar szent korona országainak egész területén a pénzügyminiszter bizatik meg.


  Vissza az oldal tetejére