A népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII. törvénycikk 80. §-a szerint a közoktatásügyi minister jogában és tisztében áll bárhol, ha szükségesnek látja, tisztán államköltségen a helyi körülmények által igényelt népoktatási tanintézeteket állitani, melyek az idézett törvény 23-78. §-aiban megszabott módon szervezendők. A közoktatásügyi kormány a törvényben nyert ezen felhatalmazás alapján állami elemi népiskolát szervezett mindazon helyeken, a hol arra nemzeti és népmüvelődési szükség volt. Arról, hogy engem e szervezéseknél minő szempontok irányitottak, már az 1907. évi állami költségvetéshez benyujtott indoklásomban részletesen beszámoltam. Az állami népoktatás kiterjedtségét igazolja az a körülmény, hogy az 1907. évi állami költségvetésben immár 5644 állami elemi népiskolai tanitói állás javadalmazása van felvéve. Az állami tanitók javadalmazása felől sem az 1868:XXXVIII. t. -czikk. sem az 1893:XXVI. tc. nem rendelkezik. Az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló 1893:IV. tc. 21. §-ának e) pontja pedig az elemi népiskolai tanitókat megnevezetten kiveszi az emlitett törvény hatálya alól. Csupán az állami alkalmazottaknak engedélyezhető pótlékról szóló 1904:I. tc. 1. §-ának b) pontja tartalmaz az állami tanitókra és tanitónőkre nézve annyi rendelkezést, hogy számukra 1903. évi január hó 1-től számitandó hatálylyal fizetés természetével biró pótlékok engedélyeztessenek.
Addig is és azóta is az immár tekintélyes számot tevő állami tanitóság javadalmazása csakis az állami költségvetések rendjén nyert ellátást. Figyelemmel arra a körülményre, hogy az állami tanitóság tagjai kétségtelenül állami tisztviselőknek tekintendők, továbbra tarthatatlan az az állapot, hogy az immár hatodfélezer állami tanitó javadalmazása ne külön törvénynyel szabályoztassék, hanem az állami költségvetések rendjén, tehát ugyszólva ötletszerüen kezeltessék. Ennek felismerésével első izben a Széll-féle állami tisztviselői illetményszabályozásról szóló törvényjavaslat gondoskodott az állami tanitószemélyzet javadalmazásának rendezéséről. Minthogy azonban ezen javaslat nem emelkedett törvényerőre, halaszthatatlannak tartom, hogy most, a midőn a községi és hitelfelekezeti tanitók javadalmazásáról az 1893:XXVI. tc. gyökeres módositásával törvényjavaslatot terjesztettem elő, ezzel egyidejüleg előterjesztett ezen javaslatommal az állami elemi népiskolai tanitók illetményei is szabályoztassanak. Javaslatomban azon elvet tartottam szem előtt, hogy az állami tanitóságnak legalább is annyi javadalmazás biztosittassék, mint a mennyi a XI. és X. fizetési osztályba sorozott többi állami tisztviselőket megilleti és a mely javadalmazás a mi viszonyaink között biztositja az állami népoktatásnak azt a természetes feladatát, hogy a többi iskolafentartónak követendő példaképen szolgáljon.
Az állami tanitók ma különböző foku alapfizetésben (800, 1000, és 1400 K) részesülnek, továbbá az 1893:XXVI. tc. 2. §-ában biztositott és öt izben esedékessé váló 100-100 K évötödös korpótlékban, végre a 10 évnél rövidebb szolgálati idővel biró állami tanitók 200, a 15 éven alul szolgálók 300 és a 15 évnél hosszabb szolgálattal birók 400 K személyi pótlékban. A mostani költségvetési állapot szerint tehát az állami tanitó 25 évi szolgálat után elérhet 1400 K alapfizetést, 500 K évötödös korpótlékot és 400 K személyi pótlékot, összesen 2300 K illetményt, a melyhez még a természetben lakással nem biró tanitók a XI. fizetési osztályu tisztviselőket megillető lakpénzt kapnak. A mostani javadalmazási rendszer tarthatatlan már administrativ szempontból, de föképen azért, mert nem elégiti ki az állami tanitók jogos és méltányos érdekeit.
Administrativ szempontból tarthatatlan a mai állapot, mert az állami tanitó háromféle czimen (alapfizetés, évötödös korpótlék és személyi pótlék) nyervén illetményeit, a tanitóknak immár hatodféle ezerre menő és évről-évre jelentékenyen emelkedő száma ezen illetményeknek nyilvántartása és folyósitása a központi kormányzatra majdnem eliselhetetlen terhet ró. És nem elégiti ki az állami tanitók jogos és méltányos érdekeit a javadalmazás mostani rendszere, mert az alapfizetést, tekintet nélkül a megélhetési viszonyokra, mindenütt 800 K-ában és 200 K személyi pótlékban állapitja meg és mert a közbeeső előlépések lassu mérveb emelik a tanitók összjavadalmazását. Ennek egyik oka az, hogy a négyrendbeli fizetési fokozat rendkivül aránytalan mértékben oszlik meg; 1400 K törzsfizetése van ugyanis 300 állami tanitónak, 1200 K 600-nak, 1000 K 2750-nek és 800 K 1490-nek.
A jelenlegi fizetési rendszer ezen bajain ugy véltem leghelyesebben segiteni, hogy az állami tanitóknál megszüntetem a különböző czomeken nyert javadalmazást, ugy hogy mindannyi állami tanitó fizetés természetével biró egységes és öt évről öt évre egészen a 30-ik szolgálati évig bezárólag emelkedő javadalmazást fog élvezni. Az összes állami tanitókat alapfizetés tekintetében három csoportba osztottam be. Az I. fizetési csoportba 1200 K alapfizetéssel tartoznak azok az állami tanitók, a kik az I. és II. polgári lakbérosztályba sorozott községekben vannak alkalmazva; a II. fizetési csoportba 1100 K alapfizetéssel tartoznak azok a tanitók, a kik a harmadik lakbérosztályba és végre a III. fizetési csoportba 1000 K alapfizetéssel azok a tanitók, a kik negyedik lakbérosztályba sorozott és lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Ez az alapfizetés a mi viszonyaink között kielégitőnek mondható, különös tekintettel arra, hogy az állami tanitó már 20, illetőleg 21 éves korában nyerhet kinevezést és megkezdheti nyugdijra jogositó állami szolgálatát, tekintettel továbbá arra, hogy az állami szolgálat egyébb ágazataiban alkalmazott tisztviselők rendszerint csupán gyakornoki minőségben, s ehhez hasonló javadalmazással kezdik és folytatják néhány évi szolgálatukat.
Öt évi szolgálat után az állami tanitó fizetése 400 K-ával emelkedik. Ennek a fokozatnak a megállapitásánál tekintettel voltam arra a körülményre, hogy rendszerint ebben a korban alapit a tanitó családot. Tiz évi szolgálat után és azontul minden 5 évben egész a 30-ik szolgálati év betöltéséig 200-200 K fizetésemelkedésben részesül az állami tanitó, ugy hogy 30 évi szolgálat után az I. fizetési csoportba osztott állami tanitó 2600, a II. csoportba levő 2500 és a III. csoportban levő 2400 K végfizetést fog elérni. Ez a fizetési rendszer nagyban és egészben megfelel a többi állami tisztviselők gyakornoki, illetőleg a XI. és X. fizetési osztályban élvezett fizetési fokozatoknak. Mindazon állami tanitók, a kiknek nincs természetben lakásuk, a XI. fizetési osztályba sorozott állami tisztviselőkével egyenlő lakáspénzt élveznek, azzal a különbséggel, hogy a lakbérosztályokba nem sorozott községekben 200 K lakáspénz van számukra megállapitva.
A jelen törvényjavaslat indokolásával kapcsolatosan külön bemutatom Európa nyugati államaiban a közelmultban fennállott és legujabban ujból megállapitott tanitó fizetési rendszereket. Ezekből a kimutatásokból azt a meggyőződést merithetjük, hogy a mi mostani tanitói fizetésrendezésünk a nyugati államokban fennálló vagy legalább még a közelmultban fennállott tanitói fizetések jó nagy részével összehasonlitva, kiállja a versenyt. Megfontolandó, hogy mi most rendezzük első izben az állami tanitók javadalmazását és hogyha e tekintetben kénytelenek vagyunk az állam pénzügyi helyzetére és különösen a nagyszámu párhuzamos szükségletekre figyelve, bizonyos mértéket tartani, mégis a mostani rendezés legalább biztos alapot nyujt arra, hogy a viszonyok kedvező alakulásának felhasználásával a tanitók javadalmazását mennél czélszerübben fejleszthessük. A jelen törvényjavaslatban az állami elemi népiskolai tanitók javára részletezett fizetésrendezés pénzügyi eredménye a következő:
Az 1907. évi állami költségvetésben állami elemi iskolai tanitók javadalma czimén fel van véve: A. fizetés és az 1904. évi I. tc. alapján esedékes személyi pótlék fejében 6.756.120 K, 2. személyi pótlék fejében 33,178 K, 3. 1907. évre esedékes személyi pótlékok többlete 53.500 K, 4. korpótlékok 750,000 K, összesen 7.592.798 K, 5. lakáspénzek 1.061.560 K, 6. igazgatói dijak 95.000 K, összesen 8.749,358 K. - A jelen fizetésrendezési törvényjavaslat szerint az 1907. évi julius 1-én az állami elemi népiskolai tanitók a következő illetmény élvezetébe lépnek: 1. fizetés czimén 8.160.300 K, 2. személyi pótlék 65.0677 K. összesen 8.225,977 K. 3. lakáspénzek 1.069,960 K. 4. igazgatói dijak 159.300 K. összes illetmény 9,455.237 K. Levonva az 1907. évi költségvetésben már felvett fedezetet 8.749,358 K, az illetményrendezés első évi többlete 705.879 K. - a többletből esik: 1. fizetésekre és személyi pótlékokra 633.179 K, 2. lakáspénzekre 8400 K, 3. igazgatói dijakra 64.300 K, összesen 705,879 K.
A fizetésrendezés szerint 1907. évi julius 1-én az állami elemi népiskolai tanitó létszámban levő egyének fizetése a következőképen oszlik meg: 5 tanitónak lesz, á 2600 K, 13.000 K fizetése; 12-nek á 2500 K, 30,000 K; 61-nek á 2400 K, 146.400 K; 26-nak á 2300 K, 59,800 K; 123-nak á 2200 K, 270.600; 88-nak á 2100 K, 184.800 K; 255-nek á 2000 K, 510.000 K; 32-nek á 1900 K, 60.800 K; 321-nek á 1800 K. 577,800 K; 277-nek á 1700 K 470.900 K; 1344-nek á 1600 K. 2. 150,400 K; 190-nek á 1500 K. 185.000 K; 1130-nak á 1400 K 1. 582.000 K; 92-nek á 1200 K. 110,400 K; 204-nek á 1100 K. 224,400 K; 1484 tanitónak lesz, á 1000 K. 1.484.000 K fizetése; 5644 állami tanitó összfizetése 8.160.300 K. - Igazgatói dijak lesznek: 68 tanitónak á 400 K. 27,200 K; 167 tanitónak á 360 K, 50,100 K, 410 tanitónak á 200 K, 82,000 K, összesen 159.300 K.
Ezen fizetésrendezésből folyó év második felére 352.940 K többköltség esik. A népiskolai közoktatásról szóló 1868:XXXVIII. tc. 48. §-a értelmében az elemi népiskolai oktatás két tanfolyamot foglal magában. u. n. a hat évig tartó mindennapi és a három évig terjedő ismétlő-iskolai tanitást. Ugyanezen törvény 55. §-a megállapitja az elemi népiskolákban tanitandó köteles tantárgyakat és ezek közé sorozza a mezei és gazdaság és kertészet köréből veendő gyakorlati utmutatásokat. Végre a törvény 56. §-a az elemi népiskolai tanitási terv időnként való meghatározását a közoktatásügyi minister teendői közé utalja. Tekintettel hazánk közgazdasági viszonyaira, népoktatásunknak egyik elsőrangu feladata, hogy a népünknek tanköteles korban levő gyermekeit a gyakorlati élet követelményeinek megfelelő oktatásban részesitse. Ezen fontos tekintet inditotta egyik hivatali elődömet arra, hogy az elemi népiskolának ismétlő-tanfolyamát a népoktatási törvénynek fentebb emlitett rendelkezései alapján olyan szervezettel lássa el, hogy abban a 13-15 éves mindkét nemü ifjuság a közgazdaságnak a helyi viszonyok által indokolt ágaiban, tehát a földmivelésben, szőlészetben, kertészetben gyümölcsészetben stb. oly gyakorlati és elméleti ismereteket sajátithasson el, a melyeknek jövő életfoglalkozásukban hasznát veheti.
Az elemi népoktatásnak ilyen szocziális irányu rendezése szükségessé tette, hogy a tanitók gazdasági képzéséről is fokozottabb mérvben gondoskodjunk. Ezen gazdasági képzésről a földmivelési minister ur akként gondoskodik, hogy az elemi iskolai tanitóképzőnek négy éves tanfolyamát kiváló sikerrel végzett és jeles tanitói oklevelet nyert ifjakat az állami földmives iskolákban még két évig tartó tanfolyamra felvesz, s ezen idő alatt a tanitójelöltek a gazdaság egyes ágaiban alapos képzést nyernek, a mellett a földmives iskolai cselédség gyermekeit oktatják s ekként a tanitásban is kellő gyakorlatot szereznek. A két évi tanfolyam végeztével gazdasági iskolai szaktanitói képesitő vizsgálatot tesznek, s mint ilyen gazdasági szaktanitók főleg az állami elemi népiskolával biró népesebb és gazdasági tekintetből jelentékenyebb községekben az elemi népiskolákkal szerves kapcsolatban szervezett gazdasági ismétlő-iskolákhoz gazdasági szaktanitók neveztetnek ki.
A gazdasági szaktanitónők képzése pedig akként történik, hogy ezek a tanitónői oklevél megszerzése után ugyancsak a földmivelésügyi minister ur által rendezett háztartási, kertészeti, méhészeti stb. tanfolyamokon vesznek részt és azután neveztetnek ki a gazdasági ismétlő-iskolákhoz szaktanitónőkké s főfeladatuk a 13-15 éves leánygyermekeket a háztartás, konyhakertészet stb. ismereteibe főleg gyakorlati irányban bevezetni. Minthogy ezen szaktanitók és tanitónők a tanitói oklevél megszerzése után még két, illetőleg egy évi továbbképzésre vannak utalva, illetményeik eddig is magasabbak voltak, mint az elemi népiskolai tanitóké. Ugyanis az állami költségvetésben a gazdasági ismétlő-iskolák czime alatt a gazdasági szaktanitók illetményei 1200 K, a szaktanitónőké pedig 1000 K alapfizetéssel, továbbá az 1904. évi I. tc. alapján kijáró személyi és az 1893:XXVI. tc. -ben megszabott ötödéves korpótlékokkal, végre a szabályszerü lakáspénzzel vannak fölvéve.
Javaslom B) mellékletén van megállapitva a gazdasági ismétlő-iskolai szaktanitók és szaktanitónöknek tőlem tervbe vett ujabb szabályozása. E szerint a szaktanitó alapfizetése 1400 K, 5 év mulva 1800 K, 11 év mulva 2100 K, 15 év mulva 2400 K, azontul minden öt évben 200 K fizetésemelkedés egészen a 30-ik szolgálati év betöltéséig, a mikor ekként a szaktanitó végfizetése 3000 K-ára emelkedik. A szaktanitónő alapfizetése 1200 K, 5 év mulva 1500 K, 10 év mulva 1800 K., azontul minden 5 évben 200 K fizetésemelkedés, egészen a 30-ik szolgálati év betöltéséig a mikor a szaktanitónő végfizetése 2600 K. Ezenkivül a XI. fizetési osztálynak megfelelő lakáspénz illeti a szaktanitókat és tanitónőket. Az 1907. évi állami költségvetésben 60 gazdasági szaktanitó és 16 gazdasági szaktanitónőnek az illetményei vannak felvéve. Ezen létszámnak megfelelő, tőlem tervbe vett fizetésrendezése a következő eredményre vezet: Az 1907. évi költségvetésbe fel van véve 60 szaktanitó és 16 szaktanitónő illetményeire (fizetés, személyi pótlék, korpótlék és lakáspénz) 117,920 K, 1. központi szaktanitó illetménye 2100 K, összesen 120,020 K. - A tervezett fizetésrendezés szerint szükséges: 1. fizetésekre 113.200 K, 2. lakáspénzekre 21,120 K, összesen 134,320 K. A többköltség tehát 14.300 K.
A fennebb előadottak után javaslatom 1. és 2. §-át bővebben indokolnom nem szükséges. A 2. §-nál csupán azt kell megemlitenem, hogy az 1893:IV. tc. 6. pontja alapján polgári lakbérosztályba sorozott községek irányadók az állami elemi népiskolai tanitók fizetési csoportjának a megállapitásánál. E szerint az I. fizetési csoportba tartoznak azok az állami elemi népiskolai tanitók, a kik Budapesten és Fiuméban (I. lakbérosztály), továbbá a II. polgári lakbérosztályba sorozott következő községekben vannak alkalmazva: Arad, Beszterczebánya, Brassó, Debreczen, Eperjes, Győr, Kassa, Kolozsvár, Kecskemét, Komárom, Losoncz, Máramarossziget, Nagykanizsa, Marosvásárhely, Miskolcz, Nagyszeben, Nagyvárad, Nyitra, Pancsova, Pécs, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Székesfehérvár, Szolnok, Szombathely, Temesvár, Trencsén, Ujpest, Ujvidék.
A második fizetési csoportba tartoznak azok az állami elemi népiskolai tanitók, a kik a III. polgári lakbérosztályba sorozott következő községekben vannak alkalmazva: Alsókubin, Aranyosmaróth, Bácsfeketehegy, Balassagyarmat, Balázsfalva (város), Bártfa, Békéscsaba, Besztercze, Csáktornya, Csikszereda, Czegléd, Dés, Déva, Dicsőszentmárton, Dombovár, Eger, Érsekujvár, Erzsébetváros, Esztergom, Fehértemplom, Fogaras, Galánta, Gödöllő, Gyöngyös, Gyula, Gyulafehérvár, Hatvan, Hódmezővásárhely, Igló, Ipolyság, Jászberény, Kalocsa, Kaposvár, Kapuvár, Késmárk, Keszthely, Kisczell, Kiskunfélegyháza, Kismárton, Kisvárda, Léva, Liptószentmiklós, Lőcse, Magyaróvár, Makó, Marczali, Mezőkövesd, Mohács, Mór, Munkács, Nagybánya, Nagybecskerek, Nagyenyed, Nagykároly, Nagykikinda, Nagytapolcsány, Nyiregyháza, Óbecse, Oraviczabánya, Orosháza, Orsova, Pápa, Ráczkeve, Rákospalota, Resiczbánya, Rimaszombat, Rózsahegy, Salgótarján, Sárvár, Sátoraljaujhely, Segesvár, Selmecz- és Bélabánya, Sepsiszentgyörgy, Somorja, Soroksár, Szamosujvár, Szarvas, Szászrégen, Szászsebes, Szászváros, Székelyudvarhely, Szekzárd, Szentes, Szentgotthárd, Szerencs, Szigetvár, Szakolcza, Técső, torda, Turóczszentmárton, Ungvár, Vácz, Vajdahunyad, Versecz, Veszprém, Zalaegerszeg, Zenta, Zilah, Zólyom, Zombor, Zsolna.
A harmadik fizetési csoportba tartoznak mindazok az állami elemi népiskolai tanitók, a kik a fentebb meg nem nevezett, tehát vagy a IV. lakbérosztályba sorozott, vagy lakbérosztályba egyáltalán nem sorozott községekben vannak alkalmazva. Az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló 1893. évi IV. tc. 3. §-a utolsó pontjában foglalt ama rendelkezés, mely szerint a kormány felhatalmaztatik, hogy a mennyiben az a helyi viszonyoknál fogva indokoltnak látszik, egyes városokat és községeket a pénzügyminister előterjesztésére egyik lakbérosztályból a másikba sorozhasson, az állami elemi népiskolai tanitók fizetési csoportjaira is mindig hatással lesz. A mint pl. egy község a IV. lakbérosztályból a III-ba, vagy ebből a II-ba soroztatik, az ott alkalmazott állami tanitó hivatalból átlép a II., illetőleg az I. fizetési csoportba. Épen ilyen hatással lesz ez a változás a községi és hitelfelekezeti elemi népiskolai tanitókra.
A 3. § rendelkezése, a mely szerint az állami tanitók rendesen csak az alapfizetéssel és megfelelő lakáspénzzel nevezhetők ki, megfelel a többi állami tisztviselőkre nézve az 1893:IV. tc. -ben foglalt rendelkezésnek. Ez alól kivételnek csak a 4. §-ban felsorolt esetekben van helye. A kincstári iskolákhoz ugyanis a tanitót a földmüvelésügyi, illetőleg a pénzügyminister, az államvasuti iskolákhoz pedig a kereskedelemügyi minister nevezi ki. Ezek tehát államilag kinevezett tanitók, a kiknek ezen minőségben eltöltött szolgálatukat állami tanitókká történt kineveztetésük alkalmából az eddig követett gyakorlat szerint is figyelembe kell venni. Ezek tehát állami tanitókká az A) kimutatásban szolgálati évüknek megfelelő fizetéssel neveztetnek ki. Ugyancsak figyelembe kell venni azon községi és hitelfelekezeti népiskolák tanitóinak ezen minőségükben töltött szolgálati idejét, a mely községi vagy hitelfelekezeti iskola állami kezelésbe vétetett. Ezen esetekben a közoktatási kormány addig is figyelemmel volt az ilyen tanitók szerzett jogaira, a mennyiben, ha mint községi, vagy felekezeti tanitóknak magasabb illetményük volt, mint a mennyi alapfizetést addig az állami tanitók élveztek, állami tanitókká történt kinevezésök alkalmával ezen különbözetet számukra személyi pótlékként eddig is utalványozta.
Ezen szerzett jogok méltánylásául vettem fel javaslatom 4. §-ának 2. pontjában azt a rendelkezést, hogy az állami kezelésbe vett községi vagy felekezeti népiskolánál végleges minőségben alkalmazott és törvényes képesitéssel biró minden tanitó fizetése állami tanitóvá történt kinevezésekor, az ugyanazon iskolánál 1893:XXVI. tc. életbelépte után, pontosan ugyanazon év október hó 1-től megszakitás nélkül töltött tanitó szolgálati éveinek beszámitásával az A) kimutatásban megállapitott fizetési fokozat szerint állapitandó meg. Az 1893. év előtti szolgálati időt az okból nem volna méltányos beszámitani, mivel a községi és felekezeti népiskolai tanitók korpótlékainak megállapitásánál sem számit az 1893. év előtt töltött szolgálati idő. Az oly községi és hitelfelekezeti népiskolai tanitók előző szolgálati idejének figyelembe vétele viszont, a kik saját kérésükre neveztetnek ki állami tanitókká, azért nem indokolt, mert ezek önként folyamodván kinevezésekért, az állammal szemben szerzett jogokra nem hivatkozhatnak. Különben is a beszámitás elvének általános elfogadása mindaddig, mig az állami és a nem állami tanitók illetményei közt ez utóbbiak előnyére különbözet áll fenn a községi és felekezeti tanitóknál olyan törekvések zsilipjét nyitná meg, a mely a községi és felekezeti népiskolák érdekeit mélyen sértené.
Az állami tanitótestületben évről-évre nagymérvü a hullámzás s ez főleg abból ered, hogy a kisebb és elszigeteltebb községekben müködő tanitók ugyszólván állandóan nagyobb és nyiltabb helyre törekszenek. Milyen nagy hátrányára van ez a gyakori tanitóváltozás főleg az iskola nevelő hatására és szellemére, de magára a tanitás sikerére is, azt felesleges bővebben megokolnom. Ez a hullámzás jövőben, a midőn a tanitói alapfizetések három csoportba lesznek beosztva, könnyen még nagyobb mérvet ölthetne. Főleg ellensulyozására tehát, de egyáltalán a tanitói jó közszellem és nemesebb törekvés jutalmazására vettem fel javaslatomba azt a rendelkezést, hogy a kiváló érdemeket szerzett állami tanitók és tanitónők állomáshelyükön igazgató-tanitókká, illetőleg igazgató-tanitónőkké léptethetők elő és e minőségben évi 200 K fizetés természetével biró pótlékban részesitendők. Ehhez hasonló rendelkezést vettem fel a községi és hitelfelekezeti néptanitók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslatom 4. §-ában. Az állami tanitók mostani számát véve alapul, a javaslatban megállapitott arány keretében ebből a rendelkezésből egy évre 22,576 K költség áll elő.
A népiskolai hatóságokról szóló 1876:XXVIII. tc. 13. §-a a községi iskolák helyi felügyeletére hivatott községi és részben a felekezeti iskolaszékek hatáskörét és teendőit kimeritően szabályozza, az állami népiskolák helyi felügyelete tekintetében azonban e törvény 15. §-a csupán annyi rendelkezést tartalmaz, hogy ezen iskolákhoz a vallás- és közoktatásügyi minister iskolaszékek helyett gondnokságokat állit s azok teendőit és ügyrendjét rendeletileg állapitja meg. Különös figyelemmel arra a nagyarányu kifejlődésre, a melyet az állami népoktatás elért és arra a nagyfontosságu nemzeti és culturális feladatra, a melyet az állami népoktatásnak megoldania kell, szükségesnek találtam, hogy az állam népoktatás helyi felügyeletét az önkormányzat belevonásával törvényileg szabályozzam. Szükségesnek tartom különösen azért, mert az állami népoktatásnak is nagy érdeke, hogy a község és helyi társadalom érdekeltségi körébe bevonhassék és hogy ezen érdekeltség a helyes irányban megjelölt hatáskörben az állami népoktatás felvirágoztatására befolyást gyakorolhasson. Ennélfogva azokat a helyes és üdvös rendelkezéseket, a melyeket egyik hivatali elődöm az állami népiskolák gondnoksága számára 1901. évi 32.055 sz. a. kiadott. Utasitásában a helyi felügyelet tekintetében megállapitott, az önkormányzati eszme beillesztéséből és a fejlődés követelményeiből folyó módositásokkal e javaslat 15-22. §-aiba átvettem.
Javaslatom 15. §-ának különösen az a vezető eszméje, hogy mindazok a tényezők (községek és hitközségek), melyek az állami iskola létesitésében akár anyagi hozzájárulást, akár erkölcsi támogatást biztositanak, az állami iskola helyi felügyeletében részt vegyenek; ez lesz legtermészetesebb módja annak, hogy az iskola és a szülei ház között annyira szükséges kapcsolat intézményileg biztosittassék. Csak ott, a hol az állami iskola kizárólag állami költségen állittatik és tartatik fenn, a hol tehát az a helyi tényezők részéről támogatást nem nyer, alakul meg a gondnokság tisztán kinevezés utján, 8 hivatalos tag bevonásával; de ily helyeken is a kinevezések eszközlésénél kellő gond fog fordittatni arra, hogy az iskolát látogató gyermekek szülői lehetőség szerint a gondnokságban képviseletet nyerjenek. Azelőtt a gondnokság tagjait a vallás- és közoktatásügyi minister nevezte ki. Ujabban a kinevezést a tanfelügyelő javaslatára a főispán eszközli. Ezt a helyesnek bizonyult gyakorlatot, mint az annyira kivánatos decentralisatiónak annyira szükséges egyik módját törvényileg kivánom biztositani. Ugyanezen czélból meg kell változtatnunk a kisdedóvásról szóló 1891:XV. tc. 24. §-ának azt a rendelkezését, hogy a kisdedóvódák helyi felügyeletére hivatott felügyelő-bizottság tagjait a közoktatásügyi minister nevezi ki. Javaslatom szerint ezen tagokat is jövőben a főispán nevezi ki.
Fiuméban az ottani különleges viszonyokra való tekintetből fenn kivánom tartani azt a gyakorlatot, hogy az ottani állami népoktatási tanitásnak helyi felügyeletét a királyi kormányzói tanácsa látja el. Az állami iskolai gondnokságnak addig is voltak hivatalból tagjai: az állami tanitó, illetőleg az igazgató-tanitó, bizonyos esetekben a hitoktató, a gazdasági szaktanitó és a községi (járási) orvos. Javaslatomban ezekhez még mindazon törvényesen bevett hitelfelekezet lelkészét kivánom bevonni, a mely hitelfelekezet hiveinek száma az illető községben a lakosság 5%-át meghaladja. A gondnokság hivatalból való tagjainak kijelölésével az 1876:XXVIII. tc. 9. §-a 5. pontjában foglalt rendelkezések analógiája szerint jártam el.
Valamint az állami iskolák helyi felügyeletében való részesedést javaslatom 15. §-ában biztositani kivánom mindazon községek és hitközségek számára, a melyek az állami iskola létesitéséhez vagy fentartásához hozzájárulnak, illetőleg a hol a hitelfelekezeti népiskolák, az illetékes egyházi főhatóságok hozzájárulásával az állami iskolába beolvadnak; épen ugy méltányosnak találom, hogy ezen tényezők óhajtása a kinevezendő állami tanitók vallására és az állami iskolai növendékek vallásoktatására, végre az állami tanitóknak a vallásoktatásban való részvételére nézve figyelembe vétessék. Az eddigi gyakorlatok szerint is az állami tanitók rendszerint az illető község lakosságának felekezeti megoszlása arányában neveztettek ki és az illető hitközségek kérelmére megengedtetett, hogy az állami tanitók helyben és a rendes tanórákon kivül, a hitközségtől nyerendő külön dijazásért kántori teendőket is ellássanak és a hol helyben nincs lelkész vagy hitoktató, hitoktatást is teljesitsenek. Ezt a helyesnek és czélszerünek bizonyult gyakorlatot most törvényileg kivánom biztositani.
A szakasz első pontjában foglalt kijelentésre a félreértések elkerülése czéljából van szükség. Különben szószerint egyezik e kijelentés az 1893:XXVI. tc. 19. §-ával. A szakasz második pontja az u. n. kincstári iskolákra vonatkozik, a melyek jóval a népoktatási törvény (1868:XXXVIII.) életbeléptetése előtt oly módon keletkeztek, hogy mindazon helyen, a hol a kincstár bányaipar- vagy másnemü üzemtelepén munkásokat telepitett, ezek számára egyebeken kivül iskolát is állitott, a mely az akkori viszonyoknak megfelelően, minthogy állami iskolák még nem voltak, majdnem kizárólag róm. kath. felekezeti népiskolának tekintetett. Ilyen kincstári iskola még mintegy kétszáz van az országban. Minthogy ezen iskolákat a földmivelésügyi, illetőleg pénzügyi igazgatás tartja fenn és hozzájuk a tanitókat az illető ministerek nevezik ki, méltányosnak találom, hogy ezen kincstári iskoláknál alkalmazott és államilag kinevezett tanitók részére ugyanaz a javadalmazás biztosittassék, mint a jelen törvényjavaslat az állami tanitók javára megállapit. Szükségesnek tartom ezt annyival inkább, mert az eddigi gyakorlat szerint a kincstári iskolától állami iskolához átvett, illetőleg kinevezett tanitóknak a kincstári iskoláknál eltöltött szolgálati ideje beszámittatott s ezen gyakorlatot jelen törvényjavaslatom 4. §-ában is fenn kivánom tartani.
