A biróságok és ügyészségek végleges szervezése ismételten a peres eljárások reformjának idejére volt kilátásba helyezve. A birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló 1891:XVII. tc. indokolása is ezt az időpontot jelölte meg az egységes szervezeti codex megalkotásának alkalmas időpontjául. A peres eljárás reformja a büntető ügyekben a bünvádi perrendtartás (1896:XXXIII. tc.) és a polgári ügyek nagy részében a sommás eljárás (1893:XVIII. tc.) megalkotásával már bekövetkezett, az uj polgári perrendtartás törvényjavaslatát, mely a szóbeliség és a közvetlenség elvét a polgári peres eljárás egész vonalán megvalósitja, a képviselőháznak 1907. évi október hó 17-én tartott ülésében az országgyülés elé terjesztettem és igy semmi sem áll most már utjában annak, hogy a birói és ügyészi szervezet végleges rendezése megtörténjék. Az egységes szervezeti codex kidolgozása már munkában is van. Habár e szerint a biróságok és ügyészségek végleges szervezése rövid időn belül megtörténhetik, az elsőbirósági és ügyészségi személyzet anyagi helyzetének a javitása s az ezzel kapcsolatos szervezeti intézkedések megtétele oly sürgős igazságügyi feladat, hogy méltánylást érdemlő érdekek sérelme nélkül a végleges szervezésnek, bár remélhetőleg nem hosszu idő mulva beálló idejére nem halasztható.
Az állami tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló 1893:IV. tc. az elsőfolyamodásu biróságok és ügyészségek személyzetének anyagi érdekeit nem részesitette méltányos figyelemben; a fizetési osztályok beosztásában nem adott egyes állásoknak oly elhelyezést, a mely azokat méltán megillette volna. Igy pl. a VIII. fizetési osztályba tartozó törvényszéki birói, járásbirói és ügyészi, valamint a XI. fizetési osztályba tartozó aljegyzői állásokat az idézett törvény 3. §-ának a) pontja az illető fizetési osztályok magasabb fokozatába volt kénytelen sorozni, mert ily rendelkezés nélkül fizetésük nem javult volna. E törvény megalkotása óta állandó is volt az elsőfolyamodásu biróságok és ügyészségek személyzetének anyagi helyzetén elégedetlensége. Az állami alkalmazottaknak engedélyezendő pótlékokról szóló 1904:I. tc., valamint a birói és ügyészi szervezet módositásáról szóló 1907:I. tc. az elsőfolyamodásu birák, ügyészek és birósági hivatalnokok helyzetén is javitottak ugyan valamit, de gyökeresen nem orvosolták a bajt. Már pedig kétségtelen, hogyha valahol, ugy első sorban a jogrend fentartására hivatott birói és ügyészi személyzet körében kötelessége az államnak az, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi javadalmazást kellőképen biztositva.
Nem mellőzheti ezt a kötelességét az állam azért sem, mert ez a magas minősitéssel alkalmazott és minden más jövedelmi forrástól törvénnyel elzárt testület ernyedetlen szorgalommal kifejtett sikeres munkásságával helyzetének javitására érdemessé is vált. Hogy a birói és ügyészi kar anyagi helyzete javitásra szorul, azt a képviselőház igazságügyi és pénzügyi bizottságai is elismerték, midőn az 1907:I. törvénycikk kormányjavaslatára vonatkozó jelentésükben kijelentették, hogy ez a javaslat a birói és ügyészi kar helyzete gyökeres orvoslásának nem tekinthető, hogy a nagyobb anyagi áldozatokat igénylő gyökeres megoldás későbbre marad, és hogy a birák és ügyészek megfelelő javadalmazásáról később okvetlenül gondoskodni kell. Általánosságban megjegyzem még, hogy a jelen javaslattal tervezett fizetésjavitást az 1908. évi költségvetésbe már felvettem, minthogy azonban a javaslat fizetésrendezési módozatai több törvényi rendelkezés módositását teszik szükségessé: erről külön törvényjavaslatot kellett késziteni.
A javaslat az elsőfolyamodásu birák és ügyészek anyagi helyzetének javitását akképen valósitja meg, hogy a birói és ügyészi létszámot az egyes fizetési osztályok között a mainál sokkal kedvezőbb arányban osztja meg és a biráknak és ügyészeknek illetőleg az albiráknak és alügyészeknek nagyobb részét magasabb, t. i. a VII., illetőleg a VIII. fizetési osztályba emeli és csak kisebb részüket hagyja meg mostani fizetési osztályukban, a mivel a szolgálati idő méltányos figyelembevételére módot nyujt. Két fizetési osztály, t. i. a VII. és VIII. fizetési osztály helyett háromnak, t. i. a VII., VIII. és IX. fizetési osztálynak fentartását a pénzügyi tekintetek figyelembe vételén felül azért is czélszerünek tartja a javaslat, mert ezzel elkerüli az ugyanegy fizetési osztályban huzamos időn át való megmaradást, gyakoribbá teszi az előmenetelt és ezzel fokozza és ébrentartja a munkakedvet.
Az 1. § az elsőfolyamodásu birói és ügyészi állásokat az egyes fizetési osztályok között ugy osztja meg, hogy a VII. fizetési osztályba a mai 146 állással szemben 150 állást, a VII. fizetési osztályba a mai 437 állással szemben 1000 állást, a VIII. fizetési osztályba a mai 875 állással szemben 1000 állást, a IX. fizetési osztályba pedig a mai 1069 állással szemben 380 állást soroz. Ma a VI. fizetési osztályban 146 ki. ítélőtáblai birói czimmel és jelleggel felruházott törvényszéki biró és járásbiró, továbbá ki. főügyészi helyettesi czimmel felruházott ki. ügyész van. Ezeket az állásokat a javaslat csak néggyel szaporitja. Ez a szaporitás csekély ugyan, de nagymérvü szaporitás itt nem indokolt, mert a magasabb birói és ügyészi állásokra érdemeseknek nyitva áll az, hogy a ki. ítélőtáblai birákká, főügyészi helyettesekké és törvényszéki elnökökké neveztetnek ki.
A javaslat az alsóbb birói állások javitására helyezi a fősulyt. Igen jelentékeny a VII. fizetési osztályba sorozott állások szaporitása. Ez állások számát az 1893:IV. tc. 18. §-ának első bekezdése a törvényszéki birák, járásbirák és ügyészek összlétszámának egyötödében állapitotta meg, az 1907:I. tc. ezt a hányadot egyötödről háromtizedre emelte fel. Az 1907:I. tc. 6. §-ához képest tehát a VII. fizetési osztályban ez idő szerint 437 biró és ügyész van, a javaslat ezt a számot 1000-re emeli, tehát 563 állással, vagyis a mostani létszámnak jóval több mint kétszeresére szaporitja. Ez a mai biró és ügyészi összlétszámnak (VI., VII. és VIII. fizetési osztály - 1458) mintegy héttizedét teszi. A javaslatnak ez a rendelkezése - a VI. fizetési osztály állásainak szaporitását is figyelembe véve - a VIII. fizetési osztályba tartozó birák és ügyészek közül 567 birónak és ügyésznek a VII. fizetési osztályba kinevezésére fog alapul szolgálni; a ma a VIII. fizetési osztályban levő 875 biró és ügyész közül 567 a VII. fizetési osztályba lévén kinevezendő, a mostaniak közül csak 308 marad meg a VIII. osztályban. Ehhez képest hozzávetőleg számitás szerint általában azok a birák és ügyészek lesznek a VII. fizetési osztályba kinevezhetők, a kik az 1905. év augusztus hónapja előtt nyerték a VIII. fizetési osztályba kinevezésüket és csak azok maradnak a VIII. fizetési osztályban, a kik ebben az osztályban még hozzávetőleg 2 évet nem töltöttek el.
Kedvező az albirák és alügyészek előmenetelének a javitása is. Ma a VIII. fizetési osztályban 875 állás van; ezzel szemben a javaslat ebben az osztályban 1000 állást létesit. Minthogy pedig a fent előadottak szerunt a mai törvényszéki birák, járásbirák és ki. ügyészek közül csak 308 marad a VIII. fizetési osztályban (mert 567 a VII. fizetési osztályba kerül), ennélfogva ezt a 308 állást a rendszeresitett 1000 állásból levonva, a fenmaradó 692 állásba a IX. fizetési osztálybeliek fognak előlépni, vagyis 692 albiró és alügyész lesz törvényszéki biróvá, járásbiróvá és ügyésszé, minek következtében csak 377 albiró és alügyész marad a legalsó birói fizetési osztályban, holott a mai létszám itt 1069 állás. A javaslat azért állapitja meg a IX. fizetési osztálybeli állások számát 380-ban, mert a költségvetési javaslat indokolásában kifejtettek szerint három uj alügyészi állás van szervezve. A kinevezések sorrendjét véve tekintetbe, hozzávetőleges számitás szerint az 1904. év augusztus hónapja előtt kinevezett albirák és alügyészek nyernek törvényszéki birói, járásbirói és ügyészi kinevezést és csak azok maradnak albirák és alügyészek, a kik ebben az állásban még 3 évet nem töltöttek el. Ha továbbá az időközi kinevezések következtében beálló üresedéseket is figyelembe vesszük, a most feltüntetett előmenetel még kedvezőbbé alakul.
Összehasonlitva már most a birói és ügyészi status fizetési osztályainak a javaslatban felállitott megosztását a mai megosztással, a következő eredmény áll elő. Az elsőfolyamodásu biróságokhoz kinevezett összes birák és ügyészek közül - ideértve az albirákat és alügyészeket is -
a VI. fizetési osztályba tartozik: ma 5.6%, a javaslat szerint 5.9%,
a VII. fizetési osztályba tartozik: ma 17.3%, a javaslat szerint 39.5%,
a VIII. fizetési osztályba: ma 34.7%, a javaslat szerint 39.5%,
a IX. fizetési osztályba pedig: ma 42.4%, a javaslat szerint 15.1%.
A javaslat törvénnyé váltával tehát a VIII. és a IX. fizetési osztályban levő 1944 biró és ügyész közül 1259, vagyis mintegy 70% azonnal magasabb fizetési osztályba kerül, de a fizetésrendezés előnyeiben nemcsak ezek, hanem a mai fizetési osztályokban most még visszamaradottak is részesülnek, mert a tömges kinevezések következtében fizetési osztályuknak elejére kerülvén, a folytonos üresedésekkel ők is igen rövid idő mulva el fogják nyerni kineveztetésüket.
A ki. itélőtáblák és ki. főügyészségek szervezéséről szóló 1890:XXV. tc. 6. §-a szerint a ki. itélőtáblához tanácsjegyzői szolgálatra az igazságügyminister albirákat rendel be, a kik a IX. fizetési osztályba tartoznak; ezt a rendelkezést az 1891:XVII. tc. 56. §-a azzal egésziti ki, hogy albirák elnöki titkári teendőkre is berendelhetők. A berendelés időtartama e jogszabályok szerint két év, a mely tartam kivételesen meghosszabbitható. Minthogy a javaslatban foglalt rendezés szerint az albirák többnyire rövid időt fognak albirói állásukban, vagyis a IX. fizetési osztályban tölteni, ennélfogva csak igen fiatal, egy-két évi birói szolgálattal rendelkező albirákat lehetne a ki. itélőtáblához berendelni, a mi pedig ennek az intézménynek a czéljával ellenkeznék. Ezért rendelkezik a javaslat ugy, hogy erre az alkalmaztatásra VIII. fizetési osztályba sorozott törvényszéki birót vagy járásbirót is be lehessen rendelni. A 3. § második bekezdése az 1890:XXV. tc. 6. §-ának a berendelt albirák részére pótlékot biztositó rendelkezését a törvényszéki biró vagy járásbiró berendelésére is kiterjeszti.
Az 1893:IV. tc. a birósági aljegyzőket az állami tisztviselők XI. fizetési osztályába sorozza. Ez a besorolás a birósági aljegyzőkre felette sérelmes és körökben állandó jogos panasznak a tárgya. A birósági aljegyzőkre megszabott egyetemi képesitettséggel rendelkező valamennyi állami tisztviselő hivatali pályájának kezdetén, mint pl. min. segédfogalmazó, fegyintézeti orvos, postatakarékpénztári segédfogalmazó, segédmérnök, pénzügyi fogalmazó, jogügyi segédfogalmazó, rendőrségi segédfogalmazó a X. fizetési osztályba van sorozva, semmi elfogadható indok sem szól tehát a mellett, hogy az ugyanolyan képesitettségü és szintén fogalmazó-munkát végző s e mellett munkával erősen megterhelt birósági alkalmazottak az állami tisztviselők legalsó fizetési osztályába tartozzanak, a hol majdnem kivétel nélkül, csak kezelőhivatalnokok foglalnak helyet.
Különösen méltánytalannak bizonyul ez a beosztás, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a birósági alkalmazott ezt a legalsó fizetési osztályt is rendszerint csak éveken át joggyakornoki minőségében kifejtett nehéz munka árán éri el. A javaslat ezt a visszásságot megszünteti és pedig akkép, hogy az aljegyzői állást eltörli és az összes aljegyzőket, a kik a törvény hatálybaléptéig aljegyzőkké ki lettek nevezve, már a törvény erejénél fogva jegyzőkké lépteti elő és mint jegyzőket a X. fizetési osztályba sorozza. A jegyzői és aljegyzői állás közt fennálló különbséget egyébként annál inkább el lehet törölni, mert az eljegyzők is - igen kevés kivétellel - ugyanazt a hivatali munkát végzik, a mit a jegyzők. Az aljegyzői állásnak jegyzői állássá emeléséből szükségképen következik, hogy miután az eljegyzőktől a törvény eddig birói képesitést nem kivánt, tőlük mint jegyzőktől sem indokolt ily képesitést követelni. Az 5. § második bekezdése tehát hatályon kivül helyezi az 1883:I. tc. 7. §-ának megfelelő rendelkezését. Mint már fentebb kiemeltem, a birósági aljegyzők ma is jóformán ugyanazt a munkát végzik, a mit a birósági jegyzők, azonban némely hivatali munkával, pl. az 1881:XVII. tc. 93. §-a értelmében csekélyebb fontosságu csődökben a csődbiztosi teendőkkel csak törvényszéki jegyző bizható meg. A mai szabályozáshoz alkalmazkodva, ki kell mondani azt, hogy azokat a hivatali teendőket, a melyeket a mai szabályok szerint csak jegyzők végezhettek, a törvény hatálybalépte után csak olyan jegyző végezheti, a kinek birói képesitettsége van.
A javaslat a birósági jegyzők anyagi helyzetén is kiván segiteni és részükre képesitési pótlékot rendszeresit. A képesitési pótlékban azokat a jegyzőket részesiti a javaslat, a kik birói képesitést szereztek, ha a X. fizetési osztályban már két évet töltöttek. Ez a birói képesités mielőbbi megszerzésére ösztönzésül is fog szolgálni. Minthogy a törvény életbeléptéig kinevezett jegyzőknek már van birói képesitettségük és rendszerint hosszabb aljegyzői és jegyzői szolgálatuk, a 6. § utolsó bekezdése azt rendeli, hogy ezek a képesitési pótlékot valamennyien megkapják. A javaslat a birósági jegyzőkről szóló rendelkezéseiben azt a szempontot sem hagyhatta figyelmen kivül, hogy a jegyzők most már előreláthatólag igen rövid időt fognak ebben a minőségükben eltölteni, hamarosan albirói vagy alügyészi kinevezést nyernek, állásuk tehát csak átmeneti jellegü, továbbá hogy nagyrészt fiatal, nőtlen emberek lévén, az életviszonyok általános sulyosodása őket kevésbé érinti, mint az idősebb és nagyrészt családos birákat.
