1908. évi XXIII. törvénycikk indokolása

az Olaszországgal 1906. évi február hó 11-én kötött kereskedelmi és hajózási szerződés beczikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Olaszországhoz való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink 1903. évi deczember hó 31-ig az Olaszországgal 1891. évi deczember hó 6-án kötött és az 1892. évi VI. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és hajózási szerződés által voltak szabályozva. E szerződést Magyarország és Ausztria mondották fel, mert az ahhoz tartozó zárjegyzőkönyv III. 5. pontjában foglalt határozat, illetve borvámzáradék szerint a hordóborokra megállapitott vámkedvezmény a magyar bortermelésre nagyob kedvezőtlen volt. A szerződésnek a fentemlitett időpontra való felmondhatását illetőleg kikötött jogunkkal annál inkább kellett élnünk, mert Francziaország csakis ezen időpontig mondott volt le a legnagyobb kedvezmény alapján támasztott azon igényénél, melynél fogva az olasz borokra általunk nyujtott kedvezmények saját boraira való alkalmazását követelte, ugy, hogy ha a borvámzáradék még továbbra is érvényben marad, annak hatása borgazdaságunk érdekeit még sulyosabban érintette volna. Hogy Olaszországhoz való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink addig is, mig a részünkről felmondott és 1903. évi deczember hó 31-én lejárt szerződés uj végleges kereskedelmi szerződéssel lenne helyettesithető, a borvámzáradék kiküszöbölése mellett legalább ideiglenesen zavartalanul fenntarthatók legyenek, 1903 végén az akkori kormány - e czélból az 1903. évi november hó 23-án az országgyülés elé terjesztett 431. számu törvényjavaslattal felhatalmazást kérve, - tárgyalásba bocsátkozott az olasz kormánynyal. Az ekkép 1903. évi deczember hó 31-én létrejött és ugyanaz nap a t. képviselőháznak a 480. számu törvényjavaslattal bemutatott ideiglenes megállapoással az 1891. évi kereskedelmi és hajózási szerződés, a zárjegyzőkönyv III. 5. pontjában foglalt borvámzáradék kivételével, 1904. évi szeptember hó 30-áig érvényben tartatott. Egyszersmind a hordóborok vámkezelésére nézve, a végből, hogy a korábban kötött üzletek lebonyolitása lehetővé tétessék, átmeneti intézkedések állapittattak meg, melyek a borvámzáradék 1903. éi deczember 31-én történt megszüntetését tul még 1904. évi január havában alkalmaztattak. Ebben a hónapban a közös vámterület áruforgalmi statisztikája szerint a 3 frt 20 kr. kedvezményes vám mellett 59,784 q hordóbor hozatott be Olaszországból a vámterületre. A magyar áruforgalmi statisztika szerint pedig Magyarország behozatala Olaszországból 1904. évi január hóban 30,339 q volt. Az olasz statisztika szerint ugyanakkor Olaszország borkivitele a közös vámterületre 8,391 hl. volt.

Az akkori kormány folyamatba téve az uj szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokat Olaszországgal, azok 1904 julius 5-én Rómában kezdettek meg és Vallombrosában folytattatva, 1904. évi szeptember 21-én azzal az eredménnyel fejeztettek be, hogy az Olaszországhoz való kereskedelmi viszonyainknak a kötendő uj végleges szerződés életbeléptetéséig való szabályozása iránt ujabb ideiglenes megállapodás jött létre. Minthogy ezenujabb provizorium, az annak végrehajtásához szükséges intézkedések kellő előkészitése végett csak 1904 október 15-ikén volt életbeléptethető, egyszersmind jegyzőkönyvi megállapodás jött létre az iránt, hogy ezen időpontig az 1904 szeptember 30-ikán lejárt szerződéses állapot kölcsönösen változatlanul fenntartassék.

Az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak ideiglenes rendezése tárgyában Rómában 1904. évi szeptember hó 24-ikén aláirt és az 1904. évi XXXVIII. törvénycikkbe iktatott nyilatkozat az 1891. évi szerződés határozatait, még pedig ismét a borvámzáradék kivételével, hatályban tartotta. Egyszersmind az ország rendelkezési szabadságának fenntartása érdekében e nyilatkozatban, melynek érvénye az uj kereskedelmi szerződés életbeléptéig terjed, kiköttetett, hogy ezen ideiglenes megállapodás hatálya a szerződő felek által hat havi előzetes felmondással az 1905. évi deczember hó 31-ét követő bármely napra megszüntethető. Mint az ezen nyilatkozat törvénybe iktatása végett 1904. évi október hó 14-én az országgyülés eléterjesztett 666. számu törvényjavaslat indokolásában kifejtetett, az olasz kormány beleegyezett abba, hogy a borok még csak az 1904. év utolsó két és fél hónapjában legyenek bizonyos meghatározott mennyiségben kedvezményes vám mellett behozhatók, azontul pedig a borokra nézve sem az ideiglenes megállapodás tartama alatt 1905. évtől kezdve, sem az ideiglenes megállapodás tartamán tul az annak idején megkötendő uj, végleges szerződésben - mely a bor vámjára nézve semminemü megálapodást nem tartalmaz - semminemü kedvezmény adatni nem fog, hogy azok már 1905 január 1-től kezdve csakis az általános vám, illetve a legnagyobb kedvezmény szerinti elbánás alá esnek. Az 1904. évben átmenetileg kedvezményes vám mellett való borbehozatal tekintetében a Rómában 1904 szeptember 24-ikén aláirt nyilatkozatban megállapittatott, hogy 1904. évi október hó 15-től ugyanazon évi deczember hó 31-ikéig összesen legfelebb 450,000 q. csakis házasitásra szánt természetes fehér bor és csakis hordókban, 100 kg-kint 6.50 aranyforint vám mellett hozható be s azon maximális mennyiségben, való részesedésre valamennyi, a legnagyobb kedvezmény alapján velünk szerződéses viszonyban álló állam igényt tarthat. Az Olaszország részéről bortermelésünk érdekeire való tekintettel tett ezen engedmény ellenben viszont részünkről Olaszország némely specziális kiviteli czikkei számára nyert engedményeket. Ezen engedmények a következők: Mandula 100 kg-kint vámmentes (korábbi vám 5.00 arany frt); mogyoró 100 kg-kint 1 arany frt (korábbi vám 1.50 arany frt); faolaj 100 kg-kint 2 aany frt (korábbi vám 2.40 arany frt); szénkéneggel kivont olaj 100 kg-kint vámmentes (korábbi vám 0.80 arany frt). Megjegyzendő e helyütt, hogy Olaszország az 1904. év végeig 6.50 frt kedvezményes vám mellett behozható volt 450.000 q mennyiségnek csak mintegy egy negyed részét (116.313 q) volt képes behozni s hogy ezen 6. 50 frtos mérsékelt vám mellett összesen 156.881 q hozatott be a vámterületre, mely mennyiségből Görögországra 38.730 q esik ugy, hogy Török- és Francziaország részesedése csak igen csekély mennyiségre szoritkozott. 1905-ben, vagyis a borvámkedvezmény végleges megszüntét követő évben a közös vámterületre összesen már csak 19.633 q bor hozatott be. És pedig: Olaszországból 2,389 q. Görögországból 915 q. Francziaországból 3,886 q és Németországból 4.997 q.

Az előző kormány több függőben tartott tételnek diplomácziai uton való letárgyalása után 1905. január hóban megkötötte a végleges szerződést, melyet ezennel a t. képviselőház elé terjesztek. E szerződésre nézve ki kell jelentenem, hogy ez az 1899. évi XXX. tc. határotott rendelekzései ellenére jött létre, a mennyiben az idézett törvény értelmében mindaddig, mig az uj vámtarifa megalkotva nincs, kereskedelmi szerződés külállammal nem lett volna köthető. De egyébként is beleütközik ez a szerzdődés az 189. évi XXX. tc. -be, a mennyiben nem tesz eleget az idézett tc. 1. §-a azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai közt fennforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. törvénycikk 68. §-ában az országnak fenntartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. évi XXX. tc. 4. §-a értelmében az 1907. éven tul terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, - a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben, midőn a szerződést a szerződő külállam már szószerint törvényerőre emelte, arra lehet csak szoritkoznunk, hogy a fentebbi fentartásnak kifejezést adjunk.

Mielőtt az ezennel bemutatott szerződés főbb határozatainak ismertetésére reátérnék, szükségesnek tartom Olaszországgal való áruforgalmunk jelentőségét a következő statisztikai adatokkal megvilágitani.

Olaszországgal való forgalmunk Olaszország, a vámterület és Magyarország kölkereskedelmi statisztikája szerint a fennállott szerződés életbelépte óta a következőkép alakult. (A táblázatot itt is, az alábbiakban is helyszüke miatt mellőznünk kell.) A mint emez adatokból látható, Olaszországba irányuló kivitelünk a régi szerződés tartama alatt örvendetes fejlődést mutat. A kölcsönös forgalom megitélésénél az általánosan elfogadott elvek szerint a bevivő állam statisztikai adatait tekintve mérvadóknak, konstatálható, hogy a vámterületnek Olaszországba való kivitele tetemesen emelkedett. Igy az utolsó három év átlagában a vámterület kivitele az 1892. évi 122.4 millió lira kivitellel szemben, a kedvezőtlen gazdasági viszonyok daczára, 180. 56 millió lirára, azaz 47%-kal emelkedett. Ezzel szemben Olaszország behozatala a vámterület statisztikája szerint az 1892. évi 83.9 millió koronáról az utolsó három év átlagában 112 millió koronára, tehát 34%-kal növekedett. Ugyanez az előnyös helyzet tükröződik vissza a magyar áruforgalmi statisztika adataiból is, a melyek szerint Magyarországnak 1892. évi 17.3 millió korona kivitele az utolsó három év átlagában 24.2 millió koronára, azaz 40%-kal emelkedett, mig Olaszország behozatala Magyarországba az 1892. évi 16.6 millió koronáról az utolsó három év átlagában csak 19.9 millió koronára, vagyis csupán 20%-kal növekedett. Igaz ugyan, hogy ez az emelkedés az 1897-1899. években, a midőn Olaszországból való behozatalunk a 30 millió koronát meghaladta, sokkal nagyobb volt. Olaszország forgalmának eme növekedése azonban kizárólag annak tudható be, hogy az olasz borok behozatala emez években érte el tetőpontját és mintegy 20 millió korona értéket képviselt, mig borbehozatalunk Olaszországból 1901-ben csak 8.9, 1902-ben 7.6, 1903-ban 10.9, 1904-ben 3.9 és 1905-ben 0.2 millió korona értékü volt. Az olasz bor behozatalánál igy mutatkozó többlet levonása mellett Olaszország 1897-1899-iki behozatala Magyarországba szintén nem mutat nagyobb arányu fejlődést, a mennyiben az nagyjában az utolsó évi eredménynek felel meg.

Olaszországgal való forgalmunk jelentőségét kellő világitásba helyezik amaz arányszámok is, a melyek a kölcsönös forgalomnak az összbehozatalban való részesedését tüntetik fel. Olaszország bevitele az olasz áruforgalmi statisztika szerint öszesen 1892-ben 1.117.069 ezer korona, a vámterületről 116.453 ezer korona, tehát 10.4%; 1904-ben összesen 1.821,876 korona, vámterületről 180.427 ezer korona, vagyis 9.9%. A vámterület behozatala a vámterület áruforgalmi statisztikája szerint összesen 1892-ben 1.245.142 ezer korona, Olaszországból 83.944 ezer korona, tehát 6.7%; 1904-ben összesen 2.047,901 ezer korona, Olaszországból 104,617 ezer korona, vagyis 5.1%.

Olaszországnak a vámterületről való bevitele az olasz statisztika szerint az 1900. évben volt legnagyobb, a mikor az összes bevitel értékének 11.3%-át tette. A vámterületről való bevitel értéke különben a többi években is rendszerint meghaladta a 10%-ot. Ezzel szemben a vámterületnek Olaszországból való behozatala a vámterület statisztikája szerint csak mintegy 5.1-7.4%-át teszi a vámterület összbehozatalának. Legalacsonyabbra épen 1904-ben sülyedt.

Magyarországnak Olaszországgal való forgalma a magyar áruforgalmi statisztika adatai szerint az utolsó 13 év alatt következőkép alakult: Magyarország behozatala 1892-ben összesen 1,039 millió koronában, Olaszországból 16.6 millió koronában, az összes behozatal 1. 60%; Magyarország kivitele 1892-ben összesen 1,019 millió koronában, Olaszországba 17.3 millió koronában, az összes kivitel 1.69%. Behozatali (-) kiviteli (+) többlet az Olaszországgal való forgalomban +0.7 millió koronában; Magyarország behozatala 1904-ben összesen 1,329 millió koronában. Olaszországból 19.0 millió koronában, az összes behozatal 1.43%; Magyarország kivitele 1904-ben összesen 1.356 millió koronában, Olaszországba 22.5 millió koronába, az összes kivitel 1.66%. Behozatali (+) kiviteli (+) többlet az Olaszországgal való forgalomban +3. 5 millió koronában.

Ezen adatok szerint Olaszországgal való be- és kiviteli forgalmunk együttes értéke 30-60 millió korona közt mozog. A kiviteli töbletek átalában nagyobbak, mint a behozataliak. A 13 év aldatait összegezve, a behozatali többletek csak 31.1, ellenben a kiviteli többletek 45.8 millió koronára rugnak, vagyis 192-től 1904-ig bezárólag Olaszországgal való forgalmunk mérlege 14.7 millió korona többlettel zárult. Olaszországból való behozatalunk értéke az 1897-99. években volt a legnagyobb, a mikor is mindegyik évben meghaladta a 30 millió koronát. Ez a szokatlanul nagy összeg a borbehozatalban találja magyarázatát, mely épen az emlitett években öltött legnagyobb arányokat. Kivitelünk Olaszországba az 1900. és 1901. években volt legnagyobb, mind a két évben meghaladta a 30 millió koronát. Ez években ugyanis rendes főbb kiviteli czikkeink kivitelének elégkedvező alakulása mellett kivételesen még vasuti teherkocsikból is volt több millió koronára rugó kivitelünk. Olaszországgal való forgalmunknak összes áruforgalmunkhoz való arányát tekintve, az látjuk, hoyg behozatalunkból 1-28%, kivitelünkből 1.6-2.5% esik Olaszországra. Olaszországgal való forgalmunk megitélésénél nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy külkereskedelmi forgalmunknak mintegy háromnegyed része a vámterület határain belül Ausztriával és Boszniával bonyolódik le. A vámkülföldről behozott áruinknak mintegy 8-10 százaléka Olaszországból ered, viszont a vámkülföldre való kivitelünknek 7-9 százaléka Olaszországba irányul.

A vámterület és Olaszország között a be- és kiviteli forgalom összes értéke évenkint mintegy 250 millió koronát képvisel. A kivitel értéke rendszerint jóval nagyobb, mint a behozatalé, ennélfogva a vámterületnek Olaszországgal való árumérlege is, az 1898. év kivételével, kiviteli többlettel zárult. A kiviteli többlet a legtöbb évben meghaladja a 20 millió koronát, az utóbbi években a 30 milliót is. Az 1892. évtől kezdve a vámterületnek Olaszországból való behozatala 1904-ig 83.9 millió koronáról 104.6 millió koronára, tehát mintegy 24.7 százalékkal; ugyanezen idő alatt a vámterületnek Olaszországba való kivitele 106.7 millió koronáról 156.8 millió koronára, vagyis 46.9 százalékkal emelkedett. Olaszország a vámterület összes behozatalában évenkintmintegy 6-7, a vámterület kivitelében pedig 7-8 százalékkal részesedik. Az Olaszországból Magyarországba behozott áruk közt a bor a legfontosabb. Az 1903. esztendőben elérte csaknem a 11 millió koronát, de a korábbi években még jelentéktelenebb volt, az 1897. és 1898. években meghaladta a 20 millió koronát. A bor után a narancs és czitrom következik, mely árukból behozatalunk az utolsó három évben évenkint jóva meghaladja a 2 millió koronát. A többi áru behozatala 1 millió koronán alul marad.

A vámterületnek Olaszországból való behozatalában jórészt ugyanazok az áruk szerepelnek, mint a Magyarországba való behozatalnál, nevezetesen a bor, czitrom és narancs, rizs, friss főzelék, gyümölcs stb., de oly czikkek is jönnek be nagy mennyiségben, a melyeket Magyarország Olaszországból vagy épen nem, vagy csak csekély mennyiségben hoz be. Olyenek pl. a nyers selyem, floretselyem, nyers és sózott marhabőr, báránybőr, a melyekre főleg Ausztria iparának van szüksége.

Az Olaszországba a vámterületről bevitt áruk közt a fürészelt fa a legfontosabb, ennek az értéke a táblázatban szereplő mindhárom ávben meghaladja a 40 millió lirát, az 1894-1903. tiz évi átlagban pedig a 30 millió kirát. A lovaknál kimutatott érték 23-28 millió kira közt mozog. Ebből az összegből jelentékeny hányad esik magyar lovakra. Ugyanez áll, csak a fontosabb árukat ragadva ki, a selyemgubókról, meg nem munkált fáról, mosott gyapjuról, papirosanyagról stb. Köztudomásu, hogy a magyar kiviteli kereskedelem viszonylagos fejletlenségénél fogva áruinknak tekintélyes része nem közvetlenül, hanem az osztrák közvetitő kereskedelem révén kerül ki a vámkülföldre. Ebből a körülményből kiindulva s az olasz beviteli statisztika adataira támaszkodva, a melyek a közös vámterületről nagy bevitelt mutatnak ki oly árukból, a melyeket nem annyira Ausztria, mint inkább Magyarország termel, bátran levonható az a következtetés, hogy jóval több magar származásu áru talál Olaszországban piaczot, mint a mennyit a magyar statisztika közvetlen kivitel gyanánt kimutat.

Ha a be- és kiviteli adatok összehasonlitásának megkönnyitése végett az áruforgalom legfőbb eredményeit csupán az olasz áruforgalmi statisztika lirákban kifejezett értékei szerint foglaljuk össze, a következő képet nyerjük:

Olaszország összes bevitele Ausztria és Magyarországból volt 1891-ben 1.127 millió lira, 1904-ben 1. 913 millió lira. Olaszország összes kivitele Ausztria és Magyarországba pedig volt 1891-ben 877 millió lira, 1904-ben 1.597 millió lira. Az 1894-1903. tiz évi átlag szerint Olaszország bevitele 1463 millió lira volt, ebből az Ausztria és Magyarországból való bevitelre 153 millió lira, vagyis 10 1/2% esik; Olaszország kivitele pedig 125 millió lira volt, melyből az Ausztria és Magyarországba való kivitelre 136 millió lira, vagyis 11% esik. A vámterület Olaszországnak ugy be-, mint kivitelében a 6-ik helyet foglalja el.

Az Olaszországgal való forgalmunk mérlegének alakulására Olaszországnak a vámterületre való borbehozatala kiváló jelentőséggel birván, Olaszország a borkedvezményről való lemondásáért és a kiviteli forgalmában ekkép mutatkozó csökkenésért más irányban kivánt és nyert megfelelő kárpótlást. E végből a tárgyalást folytatott előző kormány a tárgyalások során több oly követelésről lemondott, melyeknek érvényesitése által a status quonak javunkra valókedvezőbbé alakulása lett volna elérhető. Igy Olaszországnak ujból biztosittatott, illetve változatlanul fenntartatott a korábbi szerződésben a tengeri halászatra nézve megállapitott kedvezmény. Másrészről pedig beleegyezett a tárgyaló kormány abba, hogy némely kiviteli czikkünk vámkezelését illetőleg a status quo rosszabbodása következzék be. Igy nevezetesen a Magyarország kivitele szempontjából nagyobb fontossággal biró lovakra nézve az eddig vámmentesség helyett - a mi kivitelünket érdeklő nagyobb méretü (138 cmnél magasabb) lovakra - jelentékenyen mérsékelt, t. i. darabonkint 25 lira, illetve a mi kivitelünket nem érdeklő kicsiny (138 cmnél alacsonyabb) lovakra nézve pedig magasabb, t. i. darabonkint 40 lira vám állapittatott meg. Végül a főbb olasz, különösen délolaszországi termékekre nézve részben még a status quot is tulhaladó tarifaengedmények tétettek. Igy a czitrom és narancs vémmentessége fenntartatott. A száraz mandulára, szentjánoskenyérre, gesztenyére és a postacsomagokban behozott friss csemegeszőllőre megadatott a vámmentesség. A fügére, olajbogyóra, rizsre, dióra és mogyoróra, a czukrozott déligyümölcshéjra és a paradicsom-konzervre smét részben további vámkedvezmények adattak és a faolaj vámja, a mely eddig 2 frt 40 kr, volt, 4 koronára szállittatott le.

A szerződés szövege. Az ujonnan kötött kereskedelmi szerződés szövege a korábbitól, azon módositásokon kivül, a melyek (mint a 2., 9., 10., 14. és 19. czikkekben) inkább csak alaki szempontból a nagyobb szabatosság vagy a Németbirodalommal kötött szerződésünkkel való összhangba hozatal végett tétettek, az érdemleges határozatok tekintetében csak a következőkben tér el:

Az 1891-iki szerződés 4. czikkében az ingó és ingatlan vagyon megszerezhetésére és birtokolhatására nézve oglalt határozatok az uj szerződésből kihagyattak és egy külön, jóváhagyás végett szintén a törvényhozás elé kerülő egyezménybe vétettek át. Ezen elkülönités főleg azon czélszerüségi okból mutatkozott szükségesnek, hogy ezen inkább a nemzetközi magánjog körébe tartozó határozatok egyrészt a kereskedelmi szerződés esélyeitől függetlenittessenek és másrészt hogy arra egyéb oly államok, melyek nekünk hasonló jogokat nem biztositottak - a legnagyobb kedvezményes záradék alapján igényt ne tartassanak. Maga az egyezmény a kereskedelmi szerződéssel egyidejüleg iratott alá és érvényének tartama ugyanazon időre terjed.

A 6. czikkben kiköttetett, hogy be-, ki- és átviteli tilalmak csak az esetben rendelhetők el, ha azon minden államra vagy legalább azokra az államokra, melyek azonos helyzetben vannak, alkalmazást nyerhetnek. A b) pont szerint e tilalmak nemcsak egészségrendőri tekintetekből rendelhetők el, hanem közbiztossági tekintetekből is. Ugyanezen czikk utolsó bekezdésében pedig kifejezetten megállapittatik, hogy az állatok, valamint az állati nyerstermények és a ragály elhurczolására alkalmas tárgyak forgalmának szabályozására nézve az egyidejüleg kötött külön állategészségügyi egyezmény határozatai mérvadók.

A 15. czikk a Németbirodalommal kötött kereskedelmi szerződésünk illető határozatával megegyezőleg a tarfiák tekintetében felmerülő vitás ügyeknek választott biróság utján való eldöntésére vonatkozó uj megállapodásokat foglalja magában.

A 17. czikkben megállapittatik, hogy a szabadalmak, védjegyek és mustrák oltalma végett külön egyezmény fog köttetni, a melynek létrejöttéig az eddigi szerződéses határozatok fognak érvényben maradni.

A 25. és 26. czikk a vasuti forgalom kölcsönös szabályozását czélozza s a korábbi szerződés ide vonatkozó határozataitól csak annyiban tér el, hogy a Németbirodalommal kötött uj kereskedelmi szerződésünk és a nemzetközi vasuti fuvarozási egyezmény határozatai az uj szövegezésnél figyelembe vétettek.

A 27. czikkben a fennálló gyakorlatnak megfelelően kiköttetett, hogy a consulok közül csakis a hivatásos consulok élvezhetik az egyenes adók alól való mentességet.

A 29. czikk a szerződés érvényességi idejének megállapitására nézve a Németbirodalommal létesitettekkel azonos határozatokat foglal magában.

Részletes indokolás az A) Tarifához.

A tárgyalások alapját az eddigi, 1888 óta érvényben levő olasz általános vámtarifa képezte.

Olaszország ugyanis nem vette revizió alá a szerződések megujitása alkalmából a régi vámtarifáját s a szerződő államokkal, nevezetesen ugy velünk, mint a Németbirodalommal és Svájczczal szemben csupán azt a jogot tartotta fenn, hogy a vámtarifának egyes, szerződésileg le nem kötött tételeit revizió alá vonhassa, minek ellenében a szerződésben (l. zárjegyzőkönyv II/15. pont) névszerint felsorolt czikkekre nézve kiköttetett, hogy az esetleges revizió bizonyos, számszerüleg megállapitott határokat meg nem haladhat.

Az 1891-iki szerződésünkben a Németbirodalommal való cooperatiónk következtében több oly tétel volt megkötve, a mely első sorban a Németbirodalom kivitelét érdekelte; ezek most a mi szerződéses A) tarifánkban nem fordulhatnak elő, hanem a német-olasz, illetve részben a svájczi-olasz uj vámtarifákban vannak megkötve, de a legnagyobb kedvezmény alapján reánk is kiterjednek. Ezek legnagyobb részénél az eddigi szerződéses status quo fenntartatott.

Részletes indokolás

A B) Tarifához

A tárgyalások az uj autonom vámtarifára vonatkozó tervezet alapján folytattattak és legelső sorban, mint fenntebb emlittetett, a borvámzáradék kiküszöbölésére irányultak. E tárgyalások eredményéhez képest a borra nézve a szerződésben többé semminemü kedvezmény nem foglaltatván, bortermésünk most már az uj vámtarifa-tervezetben megállapitott 100 kg. -kinti 60 K vámvédelemben csorbitatlanul részesül. Másrészt pedig az ezen kedvezményről való lemondásáért Olaszországnak kárpótlásképen a B) tarifának több oly tételénél, a melyek, mint nevezetesen a déli gyümölcsök, reánk nézve inkább pénzügyi jelentőséggel birnak és termelésünk védelmi érdekeit kevésbbé érintik, jelentékeny ellenengedmények tétettek, a melyek részben még az eddigi szerződéses kedvezményeket is meghaladják.

A Pótczikkhez

A pótczikkben a jelenlegi helyzettel szemben a következő lényegesebb eltérések foglaltatnak:

A 2. §-ban Olaszország kötelezettséget vállal arra, hogy a kiviteli vám alól felmenti a nyers selyemhulladékot.

A 3. § szerint mind a beviteli és kiviteli vámtól, mind a vámnyugtáért járó bélyegilletéktől mentes lesz a bevitelnél a határszéli forgalomban ugy Ausztriában és Magyarországban, mint Olaszországban: a hántalni való rizs és vámhivatali ellenőrzés mellett őrlésre átvitt gabona a nyereményhányad arányában. A hántatlan rizs ideiglenes bevitele és kivitele azonban csak az esetben engedtetik meg, ha a határvonal által átszelt birtokon aratott rizsről van szó s e felhatalmazás a helyi pénzügyi hatóságok hozzájárulásához van kötve. A rizsre vonatkozó eme határozmányok a régi szerződés zárjegyzőkönyvében (X. czikk 2. §) foglaltattak.

A Vámkartellhez

A vámkartell is csaknem teljesen a régi szövegében vétetett át az uj szerződésbe. Főleg a 6., 8., 9. és 22. czikkekben eszközöltettek némi szövegezési módositások. A 14. czikkbe pedig felvétetett, hogy ha a vámkihágásoknál a pénzbüntetés kiszabása alkalmával az áruk tarifálása tekintetében nézeteltérés támad a szerződő felek közigazgatási hatóságai közt, az illetékes kormányok előzetesen megegyeznek a nézeteltérés tárgyára vonatkozólag.

A Zárjegyzőkönyvhöz

A zárjegyőzkönyvben a jelenlegi szerződéstől eltérő következő fontosabb határozmányok foglaltanak:

Az 1. czikk 4. §-a a munkásbiztositási törvénynek a másik szerződő fél munkásaira való alkalmazására vonaktozik, a kik munkát keresni átmennek. Olaszország ez irányban Francziaországgal 1904 április hó 15-én a kérdést részleteiben szabályozó szerződést kötött. Minthogy azonban a mi szerződésünkben a kérdés teljes megoldása nem volt lehetséges, a német-olasz pótszerződés 2. a) czikk idevágó pontjához hasonlóan igéretet tétetett, hogy közös és barátságos egyetértéssel meg fognak vizsgáltatni az olasz munkásokra vonatozólag Ausztriában és Magyarországon és a magyar, valamint az osztrák munkásokra vonatkozólag Olaszországban érvényben levő biztositási szabályok a végből, hogy megfelelő rendelkezések utján az illető nemzetek munkásainak a másik államban, a mennyiben lehetséges, egyenértékü előnyök biztosittassanak. Eme megállapodásnak a jelen szerződés hatálybaléptétől függetlenül külön eljárással fog érvény szereztetni.

A 8. czikkhez: A szerződő felek egyikének területén a kikészitési forgalomban gyártott áruk ugy kezeltetnek, mintha az illető fél szabad forgalmából származnának.

A 12. czikkhez: A szesz és czukor után szedendő vámpótlék meghatározása kimaradt a zárjegyzőkönyvből. A szeszé, mert Olaszország e tekintetben szabad kezet akar fenntartani magának; a czukorra vonatkozólag pedig, mert ma már e tekintetben nincs érdekünk Olaszországban s mert az 1902 márczius 5-iki bruxellesi egyezmény óta e kérdés külön szaáblyozása felesleges. Ellenben a sör után hordókban vagy palaczkban a belföldi adó egyenértéke czimén fizetendő pótlék kivetésének uj módja határoztatott meg. Ez a bevivő választása szerint vagy a 16o maximális saccharometrikus tartalom alapján, vagy a czukor- és szesztilalom alapján szedetik be, a mely közös megegyezéssel megállapitandó módon konstatáltatik és a mely biztositja a bevitt sör után fizetendő pótlék s a belföldön gyártott sörre kivetett adó közt az egyenértéküséget. Abban az esetben, ha a pótlék a bevivő kérelmére a megállapitott czukor- és szesztilalom alapján vettetik ki, az Ausztriában és Magyarországon az erre felhatalmazott intézetek által kiállitott vegyelemzési bizonyitványok érvényét az olasz hatóságok is elismerik. A sörküldemények, amelyekhez ily bizonyitványok csatoltatnak, ujabb vegyelemzés alá nem kerülnek, ha az emlitett bizonyitványokból kitünik, hogy a czefre saccharometrikus foka az emlitett módszer szerint állapittatott meg és hogy szem előtt tartattak az elemzési szabályok, amelyek egyetértéssel és az egészségügyi érdekek figyelembevételével meg fognak állapittati. Ily módon a visszaéléseknek, a melyek e bizonyitványokkal üzhetők volnának, eleje vétetik. A német-olasz szerződés 2. cz. II. pontjában hasonló eljárás és garancziák biztosittatnak.

A 15. czikkhez: Azon esetekben követendő eljárásra vonatkozólag, a midőn a 15. czikk első két bekezdése szerint válaszott birósági eljárásnak van helye, a következőkben történt megállapodás. A biráskodás első esetében a biróság a védekező szerződő fél területén székel, a második esetben a másik fél területén és igy tovább, felváltva az egyik vagy a másik fél területén az illető fél által kijelölendő városban; ezen illető félnek feladata lesz a biróság működéséhez szükséges helyiséget, az irodai alkalmazottakat és szolgálati személyzetet is rendelkezésre bocsátani. A biróság szótöbbséggel határoz; elnöke a döntnök. A szerződő felek meg fognak állapodni vagy esetenkint vagy egyszer s mindenkorra a választott birósági eljárás szabályaira nézve. Ily megállapodás hiányában az eljárást maga a biróság határozza meg. Az eljárás irásbeli is lehet. Tanuk és szakértők idézése és kihallgatása alkalmával mindkét szerződő fél hatóságai a választott biróságnak az illető kormányhoz intézett megkeresésére ép oly módon fognak jogsegélyt nyujtani, mint az ország polgári biróságainak megkeresései alkalmával.

A 18. czikkhez: A szerződő államoknak gondja lesz arra, hogy közigazgatási uton egyenlő feltételek állapittassanak meg a végből, hogy a hajók amsik fél terüeltén ugyanoly elbánásban részesüljenek, mint a minőt a nemzeti hajók élveznek.

A 25. czikkhez.: 10/a. czikkéhez hasonlóan itt biztosittatik, hogy bizonyos termékekre nézve a specziális tarifák vagy másféle tarifamérséklések fognak megadatni, amelyeknek az alkalmazása bizonyos korlátozásoknak van alávetve.

A 26. czikkhez: A kereskedelmi szerződés aláirásával egyidejüleg a Németbirodalommal létrejött megállapodás mintájára a vasuti forgalom vámkezelésére nézve a vasuti, különösen az utasforgalom megkönnyitése érdekében Olaszországgal külön egyezmény köttetett. Megegyezés jött létre, hogy a kézi podgyászok és az utasok feladtott podgyászainak vámvizsgálata elvileg a vámhatáron történik, mindannak daczára a személyforgalom szükségleteihez képest könnyitések fognak nyujtatni. Különösen tekintettel lesznek arra, hogy bizonyos viszonylatokban a feladott podgyász utolsókezelése a rendeltetési hely vámhivatalánál még lehetséges legyen. A vámigazgatások intézkedni fognak az iránt is, hogy az utasok kézi podgyászai a határállomásokon - a mennyire lehetséges - a másik szerződő fél területére átmenő közvetlen vonatok vagy kocsik szakaszainak vizsgáltassanak meg.

Az A) és B) tarifához a zárjegyzőkönyvbe felvett határozatok tekintetében a régi szerződéssel szemben az az eltérés van, hogy az egyes tarifamegállapodások értelmezésére vonatkozó határozatok most mag a szerződéses tarifa illető tételei alá vétettek fel, mi által a tarifa kezelése és alkalmazása megkönnyittetett és minden egyes tétel fogalmi köre és jelentősége szabatosabban körvonalaztatott. A zárjegyzőkönyvben ehhez képest csak olyan határozatok hagyattak meg, a melyek némely határforgalmi kedvezményre vonatkoznak, vagy inkább általános jellegüek s ennél fogva nem voltak az egyes tarifatételek alá sorolhatók.