Az Olaszországgal fennállott 1887. évi deczember 7-iki álletgészségügyi egyezmény egyrészt már elavult határozmányokat tartalmaz, a melyek első sorban a forgalomnak állategészségügyi szempontból megokolt korlátozása vagy tilalmazására s ezzel a ragadós állatbetegségek behurczolása ellen való védekezéshez szükséges rendelkezéseknek hathatós megtételére nem nyujtanak sem elég világos jogalapot, sem kellő támpontot. Másrészt e határozmányok a származási bizonyitványok tartamára nézve sem foglalnak magukban a mai közigazgatás igényeit kielégitő és a forgalom zavartalan lebonyolitásánál immár nélkülözhetetlenül szükséges szabatos és pontosan meghatározott kikötések. Az a rendelkezés (2. czik), mely szerint még akkor is, ha az egyik fél területein a keleti marhavész kitör, a másik fél csak a fertőzött vidékek forgalmát tilalmazhatja, egyébként pedig a nem fertőzött vidékekről csak olyan mértékben korlátozhatja, mint a saját területein (ennélfogva a fertőzött vidék vészmentes helyéről a bevitel a közvetlen levágási kötelezettségen tul általában nem korlátozható): kétségkivül nem elegendő ezen nagy veszélylyel járó állatbetegség behurczolása ellen való hatályos védekezésre. Viszont pedig első sorban a „vidék” és a származási „helység” (ontrée, localité, lieu) vagy „hely” fogalma annyira határozatlan, hogy az egyemzény kezelésénél merőben ellentétes és kölcsönös kiegyenlitésre nem került értelmezésekre s igy különböző rendelkezésekre vezetett. Ezeknél fogva uj egyezmény létesitésére és annak tárgyalásánál oda kellett törekedni, hogy a forgalom a régi egyezmény kötése óta letelt 18 éven keresztül változott viszonyok fejlődéséhez mérten ujra s akként szabályoztassék, hogy érdekeink hathatós megvédésének ne legyen többé akadálya és hogy a megállapodások határozottak és kétséget kizárva, világosak legyenek. Mielőtt az ezen czélok szem előtt tartásával uj állategészségügyi egyezmény részletes indokolására rátérnék, ki kell jelentenem, hogy az az 1899. évi XXX. tc. határozott rendelkezései ellenére jött létre, a mennyiben az idézett törvény értelmében mindaddig, mig az uj vámtarifa megalkotva nincs, kereskedelmi szerződés, illetőleg a vele tárgyilag szorosan összefüggő, azonos lejáratu, amannak mintegy korollariumát képező s az állatok s állati nyersterményekkel való kereskedelmet és forgalmat szabályozó állategészségügyi egyezmény külállammal nem lett volna köthető. De egyébként is beleütközik ezen nemzetközi megállapodás létesitése az 1899. évi XXX. törvénycikkbe, a mennyiben az egyezmény zárjegyzőkönyve szövegezésében nem tesz eleget az idézett tc. 1. §-a azon rendelkezésének, mely szerint - a magyar korona országai és Ő Felsége többi királyságai és országai között fennforgó vám és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra az 1867. évi XII. tc. 68. §-ában az országnak fenntartott önálló rendelkezési jog alapján szaáblyoztatván - az ezen idő alatt esetleg kötendő kereskedelmi szerződések, a melyek az 1899. XXX. törvénycikk 4. §-a értelmében az 1907. éven tul terjedő időtartamra nem lettek volna köthetők, - a két állam nevében kötendők. A bevégzett ténynyel szemben, midőn ezt az állategészségügyi egyezményt a szerződő külállam már szószerint törvényerőre emelte, arra lehet csak szoritkoznunk, hogy a fentebbi fentartásnak kifejezést adjunk. Az uj egyezménynek a régitől eltérő főbb rendelkezései a következők: Az egyezmény ezuttal sem terjed ki az élő baromfira, de általában „állatok” helyett meg vannak nevezve az állatfajok.
A kölcsönös forgalom általában és pedig nemcsak állatokkal, hanem állati nyersterményekkel és vészterjesztő tárgyakkal is, tekintet nélkül arra, hogy vasuton vagy hajón, avagy pedig más módon történik, belépő állomásokra állandóan korlátozható. A származási bizonyitványon az élő állatra nézve igazolni kell a származási község és az ezzel határos községek 40 nap óta tartó vészmentességét, továbbá hasitott körmü állatokra nézve azt is, hogy ez az állat 40 napot töltött abban a községben, a melyben a bizonyitvány kiállittatott. A Németbirodalommal kötött állategészségügyi egyezmény idevonatkozó rendelkezésének mintájára itt is kiköttetett, hogy a bizonyitvány (marhalevél) kiállitását nem akadályozza a lépfenének, a serczegő üszöknek, sertésorbáncznak vagy veszettségnek valamelyik határos községben való szórványos fellépése, de ezt a bizonyitványon fel kell tüntetni. Ugyanez a szabály a hólyagos kiütés tekintetében, ökrökre és herélt lovakra szóló bizonyitványok kiállitásánál. Az e részben a nemzetközi forgalomban általános érvénynyel elfogadott elvnek megfelelően az olaszországi forgalmat illetőleg is kötelező szabályul lett felállitva az, hogy vasuton vagy hajón való szállitás esetében az állatok a berakáskor állatorvos által külön megvizsgálandók. Némely állati nyersterményre nézve eddig is előirt származási bizonyitványon igazolni kell, hogy egészséges állatoktól származnak és hogy ezen állatok származási községe vészmentes. A határról való visszaküldés esetén, valamint a csak már a rendeltetési országban való kórmegállapitás eseteiben követendő eljárás, a betegség nemére való tekintet nélkül, tüzetesen megállapittatott. Ha a keleti marhavész az egyik fél területein fellép, akkor - tekintet nélkül a fertőzött helynek a határtól való távolságára, vagy ezen betegség kiterjedésének mérvére - a másik fél területi korlátozás nélkül megtilthatja nemcsak a kérődzők, hanem a sertések be- és átvitelét is a betegség veszélyének tartamára. Ujabb rendelkezést képez, hogy ragadós betegség behurczolása vagy fenyegető módon fennállása esetében a forgalmat a betegség veszélyének tartamára korlátozni vagy megtiltani lehet és pedig függetlenül az illető álam autonom állategészségügyi törvényeiben és rendeleteiben megállapitott módozatoktól. Nehogy azonban ez a jog az állatforgalomnak messzebbmenő korlátozására adhasson alkalmat, mint a mi a ragadós állatbetegségek behurczolása ellen való védekezés szempontjából tényleg szükséges: megállapodás jött létre az iránt, hogy ilyen (repressiv vagy praeventiv) tilalom az elhurczolás szempontjából kevésbé veszélyes ragadós betegségek, névszerint a takonykór, lépfene, serczegő üszök, vadjárvány, az egypatásokon rühkór, ugyszintén az egypatásokon vagy szarvasmarhán ivarszervi hólyagos kiütés esetében csakis a származási, illetve csak a fertőzött terület ellen alkalmazható. Ezen kevésbé könnyen átterjedő, vagy kevésbé gyakran előforduló, hat betegség okából repressiv vagy praeventiv tilalom alá helyezhető területi egységek gyanánt meg vannak határozva a magyar korona országaiban: az egyes vármegyék. Ezek a határozmányok szembeötlően hasonlitanak ugyan a Németbirodalommal 1905. évi január 25-én kötött állategészségügyi egyezmény 5. czikkének rendelkezéseihez, azonban a ragadós tüdőlob fenyegető módon fellépése okából alkalmazható tilalomra vonatkozólag területi korlátozás nem tétetett; a vágóállatok forgalmának tilalmazására nézve a zárjegyzőkönyv nem tartalmaz bármely eltérést, lókivitelünk pedig, mely az Olaszországba való állatkivitelünkben egyedül számottevő, a fentjelzett határozmányokkal kielégitően van biztositva. A határszéli közigazgatási kerületekben felmerülő ragadós betegségekről az illető hatóságok egymást azonnal értesiteni tartoznak, tekintet nélkül a betegség nemére, elterjedésére, vagy a betegség helyének a határtól milyen távolságára. Jelentőséggel bir az egyezmény ujabb ama határozmánya, hogy az egyezmény kizárólag a szerződő felek területeiről származó termékekre vonatkozik, vagyis nem terjed ki a más országokból származó állatok, állati nyerstermények vagy vészterjesztő tárgyak bevitelre vagy átvitelre bocsátására.
Az egyezményhez tartozó külön zárjegyzőkönyvben a következő kiegészitő megállapodások foglaltatnak: Az egyik szerződő fél területéről származó friss és elkészitett hust és egyéb állati nyersterményeket kellően csomagolva, ugyszintén teljesen száraz bőröket, körmöket és szarvakat, vasuton vagyhajón, korlátozás nélkül szabad a másik fél területein keresztül közvetlenül átvinni. Az egyezmény kezelésére nézve a szerződő felek között netán felmerülő nézeteltérés esetére gondoskodva van arról, hogy a felek bármelyike egy vegyes bizottság véleménynyilvánitását vehesse igénybe. Ezen bizottság megalakulásának módja részletesen meg van állapitva és annak nyilatkozatát kellően méltatni kell. A határszéli állatorvosi vizsgálat dijainak maximuma megköttetett akként, hogy ezen dijak ezentul nem haladhatják meg a jelenleg szedett magasabb dijakat.
