1. § A város (község) végrehajtja a törvényeknek, ministeri és törvényhatósági rendeleteknek (szabályrendeleteknek) és határozatoknak a közegészségügyre vonatkozó intézkedéseit.
Különösen:
a) gondoskodik az 1898. évi XXI. tc. 8. §-a első bekezdésének értelmében a városi (községi) szegény, a kórházi vagy gyógyintézeti ápolásban nem részesülő vagy arra nem minősitett, - a kórházakból és gyógyintézetekből elbocsátott gyógyithatatlan betegek és gyógyithatatlan, de nem veszélyes elmebetegek, továbbá a szegény és ártalmatlan hülyék, némák, siketnémák, vakok, nyomorékok eltartásáról, végül a talált, valamint hatóságilag elhagyottaknak nyilvánitott hét éven felüli gyermekek ápolásának, eltartásának és nevelésének költségeiről;
b) felügyel a magánfelek által dajkaságba adott, az állami gyermekmenhelyek által elhelyezett gyermekek, továbbá az elmegyógyintézetek kötelékébe tartozó, de családi ápolásba elhelyezett elmebetegek ápolására;
c) gondoskodik a város (község) belterületének közelében levő belvizek, mocsarak és a szennyvizek levezetéséről, egészséges ivóvizről, a közkutak, medenczék, viztartók és vizvezetékek kellő fenntartásáról és tisztaságáról, gondoskodik továbbá temetők létesitéséről, valamint - a lehetőség szerint - halottas házak felállitásáról, általában a közegészségügy előmozditására szolgáló intézmények létesitéséről és mind annak megszüntetéséről, a mely a közegészségre ártalmas lehet, illetőleg e feladatok megoldása tárgyában javaslatokat tesz a közegészségügyi hatóságnak;
d) viseli - a cholera, a pestis és az e törvény 21. és 22-ik szakaszában emlitett esetek kivételével - a heveny fertőző betegségek ellen való védekezésnél felmerülő s az 1898:XXI. tc. 3. §-ának c) pontja értelmében felerészben az orsz. betegápolási alapot terhelő költségeknek másik felerészét, e költségek alatt értve az állandó intézmények (járványkórházak és fertőtlenitő intézetek) felállitási, fenntartási és üzemköltségeit is; ezen kivül a védekezés terén természetben teljesiti a szükséges szolgáltatásokat;
e) gyakorolja választási jogát a városi (községi) egészségügyi személyzetet illetőleg.
2. § A város (község) egészségrendőri teendői a következők:
a) a husszemlének, az áruba bocsátott, nemkülönben a közintézetekben kiszolgáltatott tápszerek és italok vizsgálatának ellátása;
b) az egészségügyi rendészet terén előforduló hiányoknak, kihágásoknak bejelentése a közegészségi ügyekben illetékes elsőfoku hatósághoz orvoslás, illetőleg megbüntetés végett;
c) kihágás esetében lefoglalások foganatositása és a mennyiben törvény vagy más törvényes jogszabály szerint elkobzásnak van helye, ennek, ha az eset körülményei közegészségi szempontból ugy kivánják, végrehajtása;
d) a város (község) területén előforduló s az életet vagy testi biztosságot és egészséget veszélyeztető eseteknél, különösen életveszélyeknél való rögtönös eljárás.
E teendőket törvényhatósági joggal felruházott városokban a rendőrkapitánysági közegek, rendezett tanácsu városokban a rendőrkapitány, nagy- és kisközségekben a biró és a községi (kör-) jegyző végzik, a kik ebbeli feladatuk teljesitésénél a városi, illetőleg községi (kör-) orvos véleményét meghallgatni kötelesek, kivéve azokat a sürgős eseteket, a melyekben a késedelem veszélylyel járna. Egyéb esetekben az orvos meghallgatásának elmulasztásából vagy az orvos véleménye ellenére történt intézkedésből eredő kárért az eljárásra hivatott, illetőleg eljárt közeg felelősségre vonható.
3. § Minden város, minden vármegyei székhelyül szolgáló község, továbbá minden község, a melynek legalább 5000 lakosa van, városi, illetőleg községi orvost alkalmaz.
E szabály alól a vármegyei törvényhatósági bizottság a község képviselőtestületének, a főszolgabirónak és a vármegyei tiszti főorvosnak meghallgatásával kivételt tehet arra a községre nézve, a mely e törvény életbeléptekor valamely betöltött orvosi körbe van beosztva.
4. § A város és a külön orvossal biró község több városi (községi) orvost alkalmazhat.
A vármegyei törvényhatósági bizottság javaslatára, vagy annak és az érdekelt r. t. városnak (községnek) meghallgatásával a belügyminister elrendelheti, hogy a r. t. város (község) több városi (községi) orvost alkalmazzon.
Azokban a rendezett tanácsu városokban és községekben, a melyekben több városi (községi) orvos van, ezek közül a képviselőtestület egy ügyvezető orvost jelöl ki, a ki a szolgálat egységes teljesitéseért felelős. A r. t. város (község) szabályrendeletileg állapitja meg az ügyvezető és a többi orvos teendőit és egymáshoz való viszonyát.
Az olyan községre nézve, a melyben e törvény életbelépte előtt egynél több orvosi állás volt rendszeresitve, azt, hogy valamennyi orvosi állás további fenntartása a közegészségügyi szolgálat szempontjából szükséges-e, a főszolgabiró, a tiszti főorvos és a vármegyei törvényhatósági bizottság meghallgatása után a belügyminister állapitja meg.
Azok az orvosi állások, a melyeket a belügyminister nem nyilvánitott szükségeseknek, a mennyiben e törvény életbeléptekor véglegesen be vannak töltve, eredeti szervezetükben, illetőleg eddigi javadalmazásukkal fenntartandók addig, a mig az illető orvos állásában megmarad.
5. § Az 5,000-nél kevesebb lakossal biró községeket a törvényhatósági bizottság, a főszolgabiró és a tiszti főorvos meghallgatása után, orvosi körbe osztja, a mely körorvost alkalmaz.
A törvényhatósági bizottság megengedheti, hogy egyes ilyen községek külön községi orvost alkalmazzanak, vagy ezeket a községeket a szomszéd r. t. városhoz, vagy külön orvossal biró községhez csatolhatja.
6. § A törvényhatósági joggal felruházott városok főorvosai és többi rendszeresitett tiszti orvosai, továbbá a r. t. városi, a községi orvosok és a körorvosok pályázat alapján élethossziglan alkalmaztatnak.
Törvényhatósági joggal felruházott városban a főorvost, az egészségügyi bizottság meghallgatásával, a főispán nevezi ki, a többi rendszeresitett tiszti orvosokat pedig ugyancsak az egészségügyi bizottság meghallgatásával a városi törvényhatósági bizottság választja. A rendezett tanácsu város orvosát és a községi orvost a város, illetőleg a község képviselőtestülete választja.
A körorvost az orvosi kört alkotó községek képviselőtestületeinek kiküldöttei és az alispán által kiküldött vármegyei bizottsági tagok a kör székhelyén tartandó együttes gyülésen választják. Ebbe a választó gyülésbe az egyes községek képviselőtestülete saját kebeléből 1,000 lakosig egy, minden további 500 lakos után szintén egy-egy tagot, az alispán pedig annyi vármegyei bizottsági tagot küld ki, a mennyi a községek kiküldötteinek száma. A vármegyei bizottsági tagok lehetőleg azok közül szemelendők ki, a kik az érdekelt orvosi körben laknak.
A körorvost választó gyülésnek elnöke a főszolgabiró, a ki egyuttal a kijelölés jogát is gyakorolja. A választási eljárásra nézve az 1886:XXII. tc. 77-81. §-ai irányadók.
Az 5. § második bekezdése értelmében valamely szomszédos r. t. városhoz (községhez) csatolt község az orvos választásába nem folyik be.
7. § Városi (községi), illetőleg körorvossá csak az választható, a ki magyar állampolgár, az ország területén orvosi gyakorlatra jogositó oklevéllel bir és a magyar nyelvet szóval és irásban birja. A r. t. városoknak tiszti orvosi szolgálatot teljesitő orvosaira nézve ezen kivül az 1883:I. tc. 9. §-ában előirt két évi orvosi gyakorlatnak és a sikerrel letett tiszti orvosi vizsgának kimutatása megkivántatik.
Ha városi, községi (kör-) orvossá olyan orvos választatott meg, a ki nem érti azt a nyelvet, a melyen az ő müködési körében a lakosság tulnyomó része beszél, akkor az illetőt a vármegye alispánja felszólítja, hogy záros határidőben az emlitett nyelvet legalább oly mértékben sajátitsa el, hogy orvosi hivatásának megfelelhessen.
8. § Azt, hogy az orvosi körhöz tartozó községek közül melyik legyen a kör székhelye, a községek meghallgatásával a közigazgatási bizottság állapitja meg. A megállapitott székhely csak kivételesen és közérdekből változtatható meg.
A körorvosnak az orvosi kör székhelyén kell laknia. A hol a körorvos e törvény életbe léptéig nem a kör székhelyén lakott, lakása egy év alatt oda helyezendő át.
A belügyminister a kör községei többségének kérésére, a közigazgatási bizottság meghallgatásával, kivételesen megengedheti, hogy a körorvos a körön kivül lakhassék oly községben, a hol gyógyszertár van.
9. § A r. t. városi, illetőleg községi (kör-) orvos városának, községének, illetőleg körének helyi közegészségi, orvosrendőri s orvostörvényszéki ügyeit végzi. Teendői különösen a következők:
1. Gyógykezeli a város, község (kör) lakosait s ellátja a szülő nőket szülészi segélylyel, még pedig a szegényeket ingyen, a hozzáforduló nem szegényeket a szabályrendeletileg megállapitott dijakért.
Az állami gyermekmenhelyek által telepeken elhelyezett gyermekek rendszeres felügyeleteért a városi, községi (kör-) orvos, mint teleporvos külön dijazásban részesül. A dij mértékét a belügyminister állapitja meg.
2. Megfigyeli azokat a mozzanatokat, a melyek a város, község (kör) közegészségi viszonyaira befolyással vannak s a tapasztalt hiányok elháritására javaslatot tesz ugy a községi előljáróságnak, mint az I. foku közegészségügyi hatóságnak.
3. A belügyminister által megállapitott dijazás mellett végzi városában, községében (körében) a védhimlőoltást, az ujraoltást s ha elrendeltetik, a felnőttek kényszeroltását.
4. Teljesiti székhelyén és a székhelyhez tartozó pusztákon - a mennyiben a székhelyen külön orvos-halottkém nincs - a halottvizsgálatot, nem szegényeknél a közigazgatási bizottság által megállapitandó dij mellett, szegényeknél ingyen. A köréhez tartozó többi községben a halottvizsgálatot teljesitő egyének eljárására felügyel. Azt, hogy a körorvos a székhelyéhez közeleső községekben teljesitse-e a halottvizsgálatot s mily dijak mellett, esetről-esetre a közigazgatási bizottság állapitja meg. Jegyzéket vezet a halottvizsgálatról, a halottvizsgálati bizonyitványokat beszolgáltatja a községi előljáróságnak és az anyakönyvvezetőnek.
A körorvos nyilvántartja a községek halottkémeit.
5. Felügyel az állami gyermekmenhelyek kötelékébe tartozó és a városban, községben (körben) elhelyezett gyermekekre, a dajkaságba adottakra, a községi ápolás alatt levő s az elmegyógyintézetek által családi ápolásba kiadott elmebetegekre, a hülyékre, némákra, siketnémákra, vakokra és nyomorékokra. Mindezekről nyilvántartást vezet.
6. Ellenőrzi az élelmi és élvezeti czikkeket, italokat s az ezek árusitására szolgáló edényeket.
7. Felügyel a gyógyszertárakra.
8. Felügyel a kisdedóvó intézetekre, népiskolákra s a tapasztalt hiányokat az I. foku közegészségügyi hatóságnak bejelenti.
9. Ellenőrzi közegészségügyi szempontból a vágóhidakat és a mészárszékeket és az azokban levő hust. Állatorvos és vágóbiztos hiányában ezen közegeknek megállapitott dijazásért teljesiti székhelyén a vágóhidi husszemlét.
10. Felügyel a kutak, vizszolgáltató müvek és források, általában az ivóviz s a gyógyvizek tiszta és ártalmatlan voltának megőrzésére.
11. Felügyel a város, község (kör) területén müködő s általa nyilvántartott bábák eljárására.
12. Közremüködik az életmentési eljárásnál.
13. Közremüködik orvosrendőri hullavizsgálatoknál és hullabonczolásoknál; a községi és körorvos azonban csak a járásorvos akadályoztatása esetén.
14. Teljesiti a biróság felhivására a meghatározott dijakért az orvostörvényszéki teendőket, ide értve a hullabonczolásokat is.
15. Ellenőrzi a fertőző betegségek ellen elrendelt intézkedések és a fertőtlenités végrehajtását, vezeti a járványkórházat, a mennyiben ennek külön orvosa nincs.
16. Előadó a r. t. város (község), illetőleg a kör egészségügyi bizottságában.
17. Havonként egészségügyi jelentést tesz a városi orvos a törvényhatósági tiszti főorvosnak, a községi (kör-) orvos pedig a járásorvosnak.
Eljár mindabban, a mit a törvények és más törvényes jogszabályok reá biznak.
10. § A községi orvosnak, a körorvosnak és a több orvossal biró község ügyvezető orvosának törzsfizetése 1,600 K, a nem ügyvezető többi orvosé 1,400 K, a mennyiben az utóbbinak állását a belügyminister szükségesnek nyilvánitotta. (4. §)
11. § A községi és körorvosok törzsfizetését (10. §) az államkincstár viseli.
12. § A hol a községi (kör-) orvosnak e törvény életbeléptekor élvezett rendes fizetése az 1,600, illetőleg 1,400 K-t meghaladja, ott az emlitett összegeket meghaladó fizetési többlet a nyugdijba beszámitandó személyi pótléknak tekintendő, a melyet az orvos mindaddig élvez, a mig jelenlegi községi (kör) orvosi állásában megmarad.
Azt, hogy a községi (kör-) orvos által e törvény életbeléptekor élvezett illetményekből mennyi tekintendő rendes fizetésnek, a vármegye törvényhatósági bizottsága állapitja meg.
A községi (kör-) orvos törzsfizetésén (10. §) kivül a nyugdijba beszámitandó személyi pótlékban jövőre is részesithető. Ezt a községi orvosra nézve a község képviselőtestülete, a körorvosra nézve a főorvos, a főszolgabiró és a községek meghallgatásával a törvényhatósági bizottság állapitja meg akként, hogy a községek hozzájárulása nélkül nem állapithat meg nagyobb személyi pótlékot, mint a mennyit az illető körorvos közvetlen elődje birt, uj körben pedig és ott, a hol a körorvos addig személyi pótlékot nem élvezett, a mennyi ugyanazon törvényhatóságban a körorvosok által élvezett személyi pótlék átlaga.
13. § A személyi pótlékot (12. §) és a több orvost tartó község amaz orvosainak egész fizetését, a kiket a belügyminister nem nyilvánitott a közegészségügyi szolgálat szempontjából szükségeseknek (4. §), a község (kör) viseli.
14. § Az orvosi kör egyes községeinek a körorvos személyi pótlékához való hozzájárulását a községekben kivetett állami egyenes adó nagyságának arányában a közigazgatási bizottság állapitja meg.
15. § A községi (kör-) orvosnak községi és körorvosi minőségben, akár különböző helyeken is, de megszakitás nélkül eltöltött szolgálata után az állam 5 évenként 200 K nyugdijba beszámitandó korpótlékot ad, a mely 800 K-ig emelkedhetik.
A korpótlék összegének megállapitásánál az e törvény életbeléptetését megelőző szolgálat is beszámitandó.
Korpótlékban nem részesülnek azok a községi (kör-) orvosok, a kiknek összes fizetése (törzsfizetés és személyi pótlék összesen) eléri vagy meghaladja a törzsfizetésnek (10. §) és a megfelelő időre eső korpótléknak együttes összegét.
Azok a községi (kör-) orvosok, a kiknek összes fizetése a községi (kör-) orvosi törzsfizetést meghaladja ugyan, de nem éri el ennek és a megfelelő időre eső korpótléknak együttes összegét, korpótlékban a különbözet erejéig részesülnek.
A község terhére alkalmazott községi orvos állami korpótlékban nem részesül.
16. § Felhatalmaztatik a belügyminister, hogy ott, a hol a községi (kör-) orvos törzsfizetéséből, esetleges korpótlékából (15. §) és orvosi mellékjövedelméből megfelelően megélni nem képes, a közigazgatási bizottság előterjesztése alapján az államkincstár terhére az évi költségvetésbe e czimen fölvett összeg keretén belül nyugdijba be nem számitható helyi pótlékot engedélyezhessen, a mely mindaddig meg nem vonható, a mig az a helyzet, a mely a helyi pótlék megszabását szükségessé tette, az orvos előnyére meg nem változik.
A helyi pótlék 1,200 K-nál több nem lehet.
A belügyminister azokról a községi (kör-) orvosi állásokról, a melyek részére helyi pótlékot engedélyezett, évenként a költségvetéssel kapcsolatban kimutatást terjeszt az országgyülés elé.
Oly esetekben, midőn a mellékjövedelem hiánya miatt még a teljes helyi pótlékkal bővitett fizetés mellett sincs az orvos megélhetése biztositva, a törvényhatósági bizottság a főorvos és a főszolgabiró meghallgatása mellett kivételesen a szükséghez képest rendkivüli évi segélyt állapithat meg a törvényhatóság, esetleg a vármegyei orvosi alap kamatainak terhére. Ezt a segélyt a törvényhatósági bizottság szintén csak a jelen szakasz első bekezdésében emlitett indokból vonhatja meg.
17. § Annak a községi orvosnak, a kinek törzsfizetését az államkincstár viseli (11. §) s a körorvosnak a község, illetőleg a községek terhére, lakáspénz jár. A lakáspénzt a községi képviselőtestület, illetőleg képviselőtestületek meghallgatásával a vármegyei törvényhatósági bizottság állapitja meg.
Ott, a hol az alispán megállapitása szerint megfelelő lakás egyáltalán nem kapható, a törvényhatósági bizottság a községet, illetőleg községeket megfelelő lakás előállitására kötelezheti.
Körorvos lakáspénzének, illetőleg a lakás előállitási költségeinek felét a székhelyül szolgáló község, másik felét az orvosi kör többi községei, a területükön kivetett állami egyenes adó arányában együttesen viselik.
Azt, hogy a lakáspénz, illetőleg az emlitett költségek felerészéből az illető községeket egyenkint mily összeg terheli, a közigazgatási bizottság állapitja meg.
18. § Minden vármegyei törvényhatóság orvosi alapot létesit, a melyhez az egyes vármegyei törvényhatóságoknál már meglevő körorvosi alapok is csatolandók.
A községi és körorvosok törzsfizetéseire (11. §), kor- és helyi pótlékaira (15. és 16. §) szükséges összeg a belügyi tárcza költségvetésébe állittatik be s ezt a belügyminister egy összegben bocsátja a vármegyei orvosi alap javadalmazásaként a vármegyék rendelkezésére.
A községi és körorvosok lakáspénzét (17. §), személyi pótlékát (13. §) és uti átalányát (21. §) a községek kötelesek negyedévi előzetes részletekben, a vármegyei orvosi alap részére beszállitani. Amennyiben valamely község az esedékes negyedévi részleteket az illető év október hó 1. napjáig be nem szállitja, a hátralékos összeg után esedékességétől kezdve 5% késedelmi kamatot tartozik fizetni az orvosi alap javára.
A községek a községi és körorvosi fizetés czimén az 1908. évi költségvetéseikbe fölvett összegnek az 1908. év szeptember-deczember hónapjaira eső részleteit kötelesek legkésőbb 1908. évi deczember hó 31-éig az orvosi alap javára beszállitani.
19. § A községi és körorvosok a 18. szakaszban emlitett járandóságaikat és pedig a törzsfizetést és az esetleges pótlékokat előzetes havi, a lakáspénzt és az uti átalányt pedig előzetes negyedévi részletekben, a vármegyei orvosi alap terhére, az orvos székhelyére nézve illetékes állampénztárból (adóhivatalból) nyerik.
Az orvosi alap esetleges tulajdonát képező értékpapiroknak és pénzintézeti betéteknek az e törvényben megállapitott terhek fedezése után fennmaradó kamatjövedelmét a vármegyei törvényhatóságok a közegészségügyi szolgálattal kapcsolatos kiadásokra fordithatják.
Az orvosi alap kezelésére vonatkozó rendelkezéseket a belügyminister a pénzügyministerrel egyetértőleg állapitja meg.
20. § A közigazgatási bizottság - tekintettel a helyi viszonyokra - megállapitja azt az időközt, a melyen belül a körorvos a kör községeiben és az azokhoz tartozó lakott külterületeken megjelenni köteles.
A szükséghez képest a közigazgatási bizottság meghatározza a község által rendelkezésre bocsátandó rendelő helyiségeket, továbbá azokat a napokat is, a melyeken a körorvos a szomszédos községekből könnyen elérhető községekben rendelést tartani köteles.
A rendelési napokról a közönséget megfelelően értesiteni kell.
A körben végzendő időszaki látogatásoknak ellenőrzése czéljából az előljáróságoknál körorvosi müködési napló nyitandó.
21. § A községi (kör-) orvosokat az illető község vagy székhely belterületétől, a község által adott lakás esetében pedig ettől és a körben lakó helyettest saját lakásától két kilométernél távolabb fekvő helyeken fuvar, illetőleg fuvardij illeti meg. Azt, hogy a körön kivül lakó körorvosnak, illetőleg helyettesnek honnan kezdve van igénye fuvarra, a közigazgatási bizottság állapitja meg.
A természetben kiszolgáltatandó vagy megváltandó fuvar a községeket terheli:
a) az időszaki látogatások és rendelések teljesitése (20. §);
b) általános közegészségügyi szolgálat végzése;
c) szegény betegek látogatása (9. § 1. pont);
d) védhimlőoltás és ujraoltás végzése (9. § 3. pont) alkalmával.
Egyéb esetekben a fuvar az orvost igénybe vevő felet terheli.
A község az őt terhelő fuvart a községi (kör-) orvos kérelmére vagy beleegyezésével uti átalánynyal megválthatja.
A székhelyül szolgáló község azonban az uti átalányhoz való hozzájárulással meg nem terhelhető, kivéve, ha hozzá két kilométernél távolabb eső kültelek, illetőleg puszta is tartozik.
Ha a hatóság hevenyfertőző betegségek elterjedésének megakadályozása s az óvóintézkedések ellenőrzése czéljából a fertőzött községek gyakoribb látogatását rendelte el, s a községek a fuvart e czélra természetben kiszolgáltatni képtelenek, az orvos fuvardiját a járásorvos és főszolgabiró által láttamozott uti számla és az ehhez mellékelt müködési napló alapján a belügyi tárcza viseli.
A községeket terhelő fuvar természetben való szolgáltatásának módozatait, a fuvardijak, illetőleg az uti átalány mértékét a községi képviselőtestületek, a főszolgabiró és a főorvos meghallgatása mellett a vármegyei törvényhatósági bizottság szabályrendeletileg állapitja meg.
Az egyes községek hozzájárulásának arányát a közigazgatási bizottság állapitja meg.
22. § A városi, községi (kör-) orvos, illetőleg helyettesének rendelési, beteglátogatási és műtétekért járó dijait a lakosság vagyoni viszonyaira való tekintettel a törvényhatósági joggal felruházott városokban a törvényhatósági bizottság, a r. t. városokban a képviselőtestület, nagy- és kisközségekben, orvosi körökben - a községi képviselőtesületek és a tiszti főorvos meghallgatásával - a vármegyei törvényhatósági bizottság szabályrendeletileg állapitja meg. A beteglátogatás dija nappal 1 K-nál, éjjel 2 K-nál kevesebb nem lehet.
A 7 éven aluli gyermekek gyógyitásánál a rendelési és beteglátogatási dijnak csak fele jár.
Ha a rendelési és beteglátogatási dijak a kör minden községére nézve, tekintet nélkül a székhelytől való távolságra, azonos összegben állapittattak meg, az oda- és visszautazással járó időveszteség kárpótlásául szolgáló távolsági dij kilométerenkint fillérekben, vármegyei szabályrendelettel állapitandó meg.
Ha a hatóság hevenyfertőző betegségek elterjedésének megakadályozása s az óvintézkedések ellenőrzése czéljából a fertőzött községek gyakoribb látogatását rendelte el, a távolsági dijat a járásorvos és a főszolgabiró által láttamozott uti számla s ehhez mellékelt müködési napló alapján mindenkor a belügyi tárcza viseli.
Ily esetekben azonban a fertőző betegségben szenvedők látogatásáért, a számukra való rendelésért és az óvintézkedések ellenőrzéséért más dij fel nem számitható.
A távolsági dij fel nem számitható az időszaki látogatások és rendelések (20. §), az általános közegészségügyi szolgálat végzése, a szegény betegek látogatása, a védhimlőoltás és ujraoltás végzése (9. §) alkalmával.
23. § A községi (kör-) orvos a hivatali kötelesség sérelme nélkül magángyakorlatot a községen (körön) kivül is folytathat és hivatali területén fekvő uradalmi, ipartelepi, vasuti és betegsegélyzőpénztári orvosi állást viselhet. Fizetéssel járó más állást csak külön engedélylyel vállalhat. Az engedély megadása kérdésében községi orvosra nézve első fokban a községi képviselőtestület, körorvosra nézve első fokban a törvényhatósági bizottság határoz.
24. § A községi (kör-) orvosnak évenkint 3 heti szabadságra van igénye, a melyet a járási főszolgabiró és a vármegyei tiszti főorvos meghallgatásával az alispán engedélyez s ugyanő intézkedik, a főszolgabiró és a járásorvos meghallgatásával, ugy ez esetben, mint a községi (kör-) orvos betegsége esetén a helyettesités iránt is.
A helyettesitéssel helyben lakó másik községi orvost, ilyennek hiányában lehetőleg olyan magánorvost kell megbizni, a ki a helyettesités ideje alatt a községben (körben) lakik. Ha ilyen sem volna található, vagy a helyettesitésnek ez az utóbbi módja nem mutatkozik szükségesnek, akkor az alispán a helyettesitéssel valamely szomszédos községben lakó községi (kör-) orvost, vagy magánorvost, esetleg az orvosi kör községeinek czélszerü felosztásával két vagy több szomszédos község (kör) orvosát bizza meg.
A községi (kör-) orvosok kötelesek a megbizást elfogadni és a helyettesitést külön fizetés nélkül teljesiteni.
Ha magánorvos a helyettesitésre dijazás nélkül nem vállalkozik, tiszteletdiját az alispán állapitja meg. Ezt a tiszteletdijat az orvosi alap viseli. Ha az orvosi alap (18. §) e költséget fedezni nem képes, akkor a betegség esetén történő helyettesités költségei a községek (községeket), az orvos szabadságolása esetén pedig magát az orvost terhelik.
Az ideiglenesen megüresedett községi (kör-) orvosi állásoknak helyettesités utján való betöltésére nézve az 1886:XXII. t. -czikk 84. §-ának határozmányai irányadók. Ugyanezek a rendelkezések irányadók akkor is, ha a véglegesen megüresedett állásnak ideiglenesen, helyettesités utján való betöltése válik szükségessé. Az ily módon alkalmazott helyettesek tiszteletdiját is az orvosi alap viseli.
A rendelési, beteglátogatási és a műtétekért járó dijak, a fuvardijak, esetleg a fuvarátalány aránylagos része, valamint a távolsági dijak a helyettesités tartamára a helyettest illetik meg.
Arra az esetre, ha a véglegesen megüresedett községi vagy körorvosi állás három izben kiirt pályázat után sem lenne betölthető, feljogosittatik az alispán, hogy egy évi időtartamra állandó helyettest nevezzen ki. Az ilyen helyettes az állással összekötött minden illetménynek élvezetébe lép s helyettesi minőségben teljesitett szolgálata rendes szolgálatként számit.
25. § A r. t. városi és a községi (kör-) orvos a községi előljáróság (előljáróságok) tagja s reá az 1886. évi XXII. tc. rendelkezései érvényesek.
Ugy a r. t. városi, községi és körorvosoknak, mint törvényhatósági joggal felruházott városok kerületi orvosainak fegyelmi ügyeiben a fegyelmi itélet meghozatala előtt a megfelelő szakközegek (járásorvos, törvényhatósági tiszti főorvos) véleményét meg kell hallgatni, a mennyiben az orvosi müködésre és a hivatalos szolgálatra vonatkozó vádakról van szó.
E rendelkezés hatálya a járási orvosokra is kiterjed.
26. § A belügyminister utasittatik, hogy e törvény életbelépte után egy év alatt a községi (kör-) orvosok számára országos nyugdijintézet létesitéséről gondoskodjék s erről az országgyülésnek jelentést tegyen.
Addig, a mig az országos nyugdijintézet létesittetik, azoknak a községi (kör-) orvosoknak özvegyei és árvái, a kiknek férje, illetőleg atyja hivatásos eljárás közben szerzett fertőző betegség folytán életét vesztette, tekintet nélkül az elhunyt szolgálati éveire, olyan elbánásban részesülnek, mint azoknak az állami tisztviselőknek özvegyei és árvái, a kiknek férje, illetőleg atyja 2,000 K fizetést élvezett. Ha azonban az elhalt községi (kör-) orvos beszámitható javadalmazása 2,000 K-nál több volt, az özvegyi ellátás és a nevelési járulék megállapitása a tényleg élvezett beszámitható javadalmazás alapján történik. Az özvegyi ellátás és a nevelési járulék az államkincstárt terheli.
27. § Minden város (község) szakképzett bábát köteles tartani.
Minden város, nagyközség és minden olyan kisközség, a melynek legalább 800 lakosa van, okleveles bábát köteles alkalmazni. Az ennél kisebb községek, ha a községben okleveles bába nincs, kötelesek a belügyminister által fenntartott bábatanfolyamokon kiképzett és a tiszti főorvos által képesitett bábákat alkalmazni.
Az ilyen bába azonban, ha ugyanabban a községben okleveles bába állandóan letelepszik, ez időponttól számitandó egy éven tul állását csak ugy tarthatja meg és szülésznői gyakorlatot is csak ugy folytathat, ha valamely bábaképző-intézetben időközben rendes oklevelet szerzett.
Két, egymástól legfeljebb két kilométerre eső oly község a melynek lakossága együttesen 1,600-nál nem nagyobb, a vármegye törvényhatósági bizottságának jóváhagyásával közösen is tarthat okleveles bábát.
2,000-nél több lakossal biró r. t. városok és községek több és pedig 2-5,000 lakosig kettő, 10,000 lakosig három, ezen felül minden további 5,000 lakos után egy-egy községi bába tartására, vagy arra is kötelezhetők, hogy a szegény szülő nő bábai segedelméről a magánbábák dijazása utján gondoskodjanak. Erre nézve a vármegye szabályrendeletileg intézkedik.
Ha a község bábatartási kötelezettségének nem tesz eleget, a községi bábát a község terhére az alispán rendeli ki. Az igy kirendelt bába megbizatása addig tart, a mig a község megfelelő bábát nem alkalmaz.
28. § Városi (községi) bábának csak az választható, a ki magyar állampolgár, a 27. §-ban előirt képesitéssel bir, erkölcsileg kifogástalan.
29. § A bábát törvényhatósági joggal felruházott városban a törvényhatósági bizottság r. t. városban és községben - az egészségügyi bizottság kijelölése alapján - a képviselőtestület választja.
Oly községben, a hol külön egészségügyi bizottság nincs, a kijelölést az előljáróság gyakorolja.
A két község által közösen tartandó okleveles bábát az érdekelt két község képviselőtestülete együttes gyülésen választja. Az együttes gyülés elnöke a főszolgabiró és ő gyakorolja a kijelölés jogát is.
30. § A községi bába évi járandóságát, a mely 500 lakoson alul 60, - 1,000 lakoson alul 120, - 1,500 lakoson alul 180, - 1,500 lakoson felül 240 koronánál kevesebb nem lehet, a vármegyei törvényhatósági bizottság jóváhagyásával a községi képviselőtestület állapitja meg.
Ha a községi képviselőtestület a bába fizetését megállapitani vonakodnék, ezt a község terhére a vármegyei törvényhatósági bizottság határozza meg.
Felhatalmaztatik a belügyminister, hogy ott, a hol a helyi viszonyok szükségessé teszik, a közigazgatási bizottság előterjesztésének alapján az államkincstár terhére helyi pótlékot engedélyezhessen. A helyi pótlék 100 koronánál több nem lehet és mindaddig meg nem vonható, a mig az a helyzet, a mely a helyi pótlék megszabását szükségessé tette, a bába előnyére meg nem változik.
A bábák helyi pótlékaira szükséges összeg a belügyi tárcza költségvetésébe állittatik be és azt a belügyminister a 18. §-ban emlitett összeggel együtt bocsátja a vármegyék rendelkezésére.
31. § A r. t. városi, illetőleg községi bábának kötelessége a hozzáforduló szegény szülő nőknek ingyen, a nem szegényeknek pedig a képviselőtestület által a vármegyei közgyülés jóváhagyásával megszabott dij mellett bábai segélyt nyujtani.
Bábatartás czéljából egyesitett, valamint pusztával biró községekben a bába által felszámitható fuvardij ugyancsak a községi képviselőtestület által a vármegyei közgyülés jóváhagyásával állapitandó meg. A fuvar dijtalan segélynyujtás eseteiben a községet, egyéb esetekben a dijköteles feleket terheli.
32. § A községi bába fegyelmi tekintetben a községi előljárókra (segéd- és kezelőszemélyzetre) vonatkozó szabályok alá esik.
33. § A belügyminister felhatalmaztatik, hogy a községi bábákat ismétlő tanfolyamok hallgatására kötelezhesse.
34. § Minden rendezett tanácsu városban és mindazokban a községekben, a melyeknek külön orvosuk van, három évi megbizatással egészségügyi bizottság alakitandó.
A vármegye törvényhatósági bizottsága elrendelheti, hogy az egészségügyi bizottság a vármegye területén levő valamennyi, esetleg a helyi szükséghez képest egy vagy több orvosi körben is megalakittassék.
A r. t. város egészségügyi bizottságának tagjai: a város orvosa (orvosai), a város állatorvosa, a gyógyszerészek (illetőleg a képviselőtestület által kijelölt gyógyszerészek), a lelkészek, a jegyzők, a rendőrkapitány, minden iskolának egy tanitója s végül a képviselőtestület által választott 5 városi lakos.
A községi egészségügyi bizottság tagjai: a község orvosa (orvosai), a község (kör) állatorvosa, a gyógyszerészek (illetőleg a képviselőtestület által kijelölt gyógyszerészek), a lelkészek, a jegyzők, minden iskolának egy tanitója s végül a községi képviselőtestület által választott 3 községi lakos.
A kör egészségügyi bizottságának tagjai: a körorvos, a kör állatorvosa, a kör községeiben lakó lelkészek, gyógyszerészek, a jegyzők, minden iskolának egy tanitója és az 500 lakoson aluli községeknek egy, az 500-on felülieknek két, a községi képviselőtestületek által három évi megbizatással választott lakosa.
Elnökét a bizottság saját kebeléből választja.
Az egészségügyi bizottság megalakulása r. t. városokban a polgármester, községekben (orvosi körökben) a főszolgabiró felhivására és vezetése mellett történik.
35. § A r. t. város és a község (orvosi kör) egészségügyi bizottsága az 1. és 2. §-ban körülirt közegészségügyi, illetőleg egészségrendőri ügyekben véleményező és inditványozó testület. Véleménye városi, községi (kör-) orvosi, továbbá városi (községi) kórházi orvosi és városi (községi) bába állások betöltése előtt mindenkor meghallgatandó. Rendesen csak az illető város (község) tanácsával (előljáróságával) érintkezik, ha azonban a város (község) nem intézkedik az általa óhajtott módon, a közvetlen felettes közegészségügyi hatóság közvetlenül is értesitheti.
Az egészségügyi bizottság veszélyes járvány idejében a polgármester, illetőleg a főszolgabiró elnöklete alatt helyi járványbizottsággá alakul, a szükséges óvrendszabályok végrehajtásánál közremüködik és saját hatáskörében intézkedik is.
36. § A mennyiben ez a törvény másképen nem rendelkezik, a községi képviselőtestület határozata ellen a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz, az alispán határozata ellen a közigazgatási bizottsághoz, ennek határozata ellen, ugyszintén a törvényhatósági bizottság határozata ellen is, a belügyministerhez felebbvitelnek van helye.
37. § A m. kir. közigazgatási biróság előtti eljárásnak van helye:
1. a városi törvényhatósági bizottságnak a kerületi orvos választásánál követett eljárása ellen (6. §), - továbbá
2. a vármegyei törvényhatósági bizottságnak rendezett tanácsu városi, községi vagy körorvos választása ügyében - felebbezés folytán - hozott határozata ellen (6. §); végül
3. a főispán azon intézkedése ellen, a melylyel a törvényhatósági városi főorvost kinevezte (6. §),
azon a czimen, hogy a megválasztott, illetőleg kinevezett orvosnak törvényszerü minősitése nincs meg, vagy hogy a választásnál, illetőleg a kinevezésnél a törvények és szabályok követelményei figyelmen kivül hagyattak;
4. a törvényhatósági bizottságnak a községi (kör-) orvos által a törvény életbeléptekor élvezett rendes fizetést megállapitó véghatározata ellen (12. §);
5. a közigazgatási bizottságnak ama határozata ellen, a melylyel az orvosi körök által viselendő terheket [személyi pótlék, lakáspénz, vagy lakás előállitási költsége, fuvardijak és fuvarátalány (14., 17., 21. §)] a körbe tartozó egyes községek között megosztotta;
6. a belügyministernek a községi (kör-) orvos és a bába helyi pótlékát, továbbá a törvényhatósági bizottságnak a községi (kör-) orvos rendkivüli évi segélyét megvonó intézkedése ellen (16. § és 30. §);
7. az 1907:LX. tc. értelmében, ha az a kérdés válik vitássá, vajjon a belügyministernek volt-e a törvény szerint joga ahhoz, hogy a községi és körorvosok törzsfizetéseire, kor- és helyi pótlékaira, valamint a bábák helyi pótlékaira megállapitott összeget a vármegyének rendelkezésére ne bocsássa. (18. és 30. §).
38. § A vármegyei törvényhatósági bizottságnak e törvény 3., 5. és 19. § eseteiben hozott, továbbá a 16. §-ban emlitett rendkivüli évi segélyt megállapitó véghatározatai csak a belügyminister jóváhagyása után hajthatók végre.
39. § E törvényben város alatt törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsu város, község alatt nagy- és kisközség, községi orvos alatt a külön orvossal biró nagy- vagy kisközség orvosa értendő.
Ha e törvény valamely rendelkezése a városokra is kiterjed, ez az illető helyeken jelezve van.
40. § Az 1876:XIV. tc. II. részének Közegészségügyi szolgálat a községeknél czimü első fejezete, s általában a törvényeknek a jelen törvénynyel ellenkező rendelkezései érvényen kivül helyeztetnek.
41. § E törvény életbeléptetési időpontjának meghatározásával és végrehajtásával a belügyminister bizatik meg. E törvénynek a községi- és körorvosok törzsfizetésére, korpótlékára és személyi pótlékára vonatkozó rendelkezései az 1908. évi szeptember hó 1-étől számitott joghatálylyal érvényesek.
