1. § Az állami, községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknak ugy mindennapi, mint ismétlőtanfolyamában a tanitás teljesen ingyenes, miért is ezen népiskolákban sem tandij, sem az 1891. évi XLIII. tc. 10. §-ában megállapitott 30 filléres járulék nem szedhető.
Mindezen iskolákban legfeljebb 50 fillér beiratási dij szedhető az iskolába felvett minden egyes tanuló után, de csak oly feltétellel, hogy ez kizárólag az ifjusági és a tanitói szakkönyvtár gyarapitására fordittassék. Ha a szülő vagy gyám szegénység czimén a beiratási dij elengedését kéri, ugy annak fizetése alól felmentendő.
Az emlitett könyvtárakból minden olyan könyv a miniszter által kitiltandó, mely tárgyánál vagy tartalmánál fogva az 1907. évi XXVII. tc. 17. és 22. §-ai követelményeibe ütközik.
E végből a kir. tanfelügyelők föl vannak jogositva, hogy e könyvtárakat időnként megvizsgálják. Az ismétlőtanfolyamban és a gazdasági népiskolában beiratási dij sem szedhető.
Egyebekben az 1868:XXXVIII. tc. 11 §-ának intézkedései érintetlenül hagyatnak.
2. § A községi és hitfelekezeti népiskolák tanulói után az orsz. néptanitói nyugdij- és gyámintézet részére az 1891:XLIII. tc. 10. §-ának első bekezdése értelmében fizetendő évi hozzájárulás kárpótlásául az állam a nyugdijintézetnek a törvényhozás további megállapodásáig évi 700,000 K befizetését biztositja.
3. § A községi és hitfelekezeti iskolafentartóknak kérelmükre az állam kárpótlást ad azon bevételi csökkenésért, a melyet az elemi népiskolai oktatás ingyenessége maga után von a jelen törvény hatálybaléptekor már fennálló mindazon iskolákra nézve, a melyek az 1907. évi XXVII. t. -czikkben a tanitói fizetés és korpótlék kiegészitése czéljából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapitott feltételeknek eleget tesznek. A kárpótlási összeg azonban egy-egy iskolára nézve nem haladhatja meg azt az összeget, mely az illető iskola tandijköteles növendékeinél fejenként számitott évi 15 korona tandijnak és 1 korona felvételi dijnak megfelel.
Ezen tulmenő kárpótlást a vallás- és közoktatásügyi minister csak kivételes esetekben adhat olyan, már a jelen törvény hatályba léptekor fennálló felekezeti iskoláknak, melyek egyébként a törvény követelményeinek megfelelnek, melyek olyan helyen léteznek, a hol községi vagy állami iskola nincs, és - tekintve a hitközségnek igazolt szegénységét (1907:XXVII. tc. 15. §) - a fenti mérték alkalmazása mellett fentarthatók nem volnának.
4. § Mindazon községi és hitfelekezeti elemi népiskolánál, a mely a jelen törvény alapján nyer állami segélyt, tekintet nélkül arra, hogy az államsegély mily czimen adatik (5. §), az 1907. évi XXVII. tc. azon rendelkezései érvényesülnek, melyek a tanitói fizetéskiegészités czimén nyujtott államsegély feltételeit és törvényes követelményeit állapitják meg. Jelesül a jelen törvény alapján kért államsegély megadása, megtagadása vagy megvonása tekintetében is, tekintet nélkül arra, hogy az államsegély a tanitói illetmények kiegészitésére, vagy az iskola dologi szükségleteinek fedezésére szolgál (5. §), az idézett törvénycikknek azon rendelkezései alkalmazandók, melyek a tanitói fizetéskiegészités czimén kért államsegély megadására, megtagadására és megvonására vonatkoznak; különösen kiemelvén, hogy az idézett törvény 12. §-ában foglalt rendelkezés értelmében olyan községnek folyamodványa, mely az 1868:XXXVIII. tc. 35. §-a által engedélyezett 5% iskolai adót ki nem vetette, vagy ki nem meritette, továbbá azon hitfelekezetnek folyamodványa, a melynek tagjai a hitfelekezeti iskola fentartására legalább is állami adójuk 5%-ával felérő hozzájárulást nem forditanak, tárgyalás alá nem vehető.
A törvény ezen föltételének eleget tesz az a község, illetve hitközség is, a mely az iskolai pótadót nem veti ki külön, hanem a községi, illetve egyházi adóba beszámitva, ha igazolni tudja, hogy községi, illetve egyházi adóból legalább annyit fordit iskolájának fentartására, a mennyi a községi, illetve hitközségi tagok egyenes államadója 5%-ának megfelel.
5. § Azon tan- és felvételi dijakra nézve, a melyek eddig a tanitói javadalom kiegészitésére fordittattak, a jelen törvény értelmében járó kárpótlás kiutalványozása, az 1907. évi XXVII. tc. alapján adandó fizetéskiegészitéssel együtt, illetőleg annak módjára, az idézett törvény 31. §-a szerint történik. E kárpótlás mérvének megállapitásánál a tanitóknak a szabályszerü javadalmi jegyzőkönyvben és dijlevélben biztositott azon javadalma szolgál alapul, mely őt az országos tanitói nyugdijintézettől nyerendő nyugdijra jogositja.
Azon tan- és felvételi dijak kárpótlásául pedig, a melyek nem tartoznak a tanitói javadalomhoz, - ugyancsak évi államsegélyként - az az összeg jár, a mely megfelel az illető iskola 1905/906., 1906/907. és 1907/908. tanévi költségvetésében ilyen dijak czimén bevételként előirányzott összegek egy évi átlagának. A megállapitást a törvényhatósági közigazgatási bizottság eszközli és előterjesztésére a kárpótlás czimén adandó államsegély összegét a vallás- és közoktatásügyi minister az illető iskola iskolaszékének folyósitja.
A kárpótlás czimén szabályszerüen megállapitott összeg többé változás alá nem eshetik.
Az eljárás módozatait a vallás- és közoktatásügyi minister, és pedig a hitfelekezeti iskolákat érintőleg az egyházi főhatóságok meghallgatása után rendeletileg állapitja meg.
A tandij-kárpótlás iránti államsegélykérvények az iskolafenntartók által legkésőbb 1910 szeptember hó 30-ig nyujtandók be az illetékes közigazgatási bizottságnál. Azok az iskolafenntartók, a kik e határidőig államsegély iránti kérvényüket be nem nyujtották, elvesztik az állami kárpótláshoz való igényüket.
6. § A jelen törvény hatálybalépte után minden olyan hitfelekezeti népiskola, melyre nézve megállapittatott, hogy abban a tanulók után tandij vagy az 50 filléres beiratási dijon kivül más hasonló természetü iskolai illeték szedetik, illetve, hogy az 50 filléres beiratási dij nem kizárólag a jelen törvény 1. §-ában meghatározott czélra fordittatik, az illetékes egyházi főhatóság egyidejü értesitése mellett, a törvényes következményekre való figyelmeztetéssel megintendő, és ha a megintéstől számitott hat hónap alatt az emlitett törvényellenességet meg nem szüntette, bezárandó s ennek helyébe az állam állit fel iskolát. Arra a községre nézve, a melyben hitfelekezeti népiskola a mondott okból bezáratott, az illető hitfelekezeti iskolafenntartó mindenkorra elveszti iskolafenntartói jogát.
E tekintetben eljárásra és elsőfoku határozathozatalra a törvényhatóság közigazgatási bizottsága illetékes, határozata a vallás- és közoktatásügyi ministerhez felebbezhető.
7. § Minden elemi iskola fenntartója köteles az elemi iskola hat évfolyamát elvégzett minden tanuló részére magyar nyelven kiállitott bélyegmentes végbizonyitványt adni. Az iskolafenntartónak azonban jogában áll e bizonyitvány rovatait a magyar nyelv mellett hasábosan az iskola tannyelvén is kitölteni.
Hasonlókép végbizonyitvány adandó ki az ismétlő-iskola három évfolyamát végzett minden tanulónak.
Ezen bizonyitványokat az illető iskola igazgatója (tanitója) minden dij nélkül állitja ki és felelős azért, hogy azok a törzskönyvvel mindenben megegyezzenek.
Az iskola hatodik évfolyamát, valamint az ismétlőiskolai tanfolyamot végzett tanulókról és a kiszolgáltatott végbizonyitványokról az iskola törzskönyvet köteles vezetni. A törzskönyv is magyar nyelven vezetendő, de a rovatok kitöltésénél a magyar nyelv mellett az iskola tanitási nyelve hasábosan használható.
A végbizonyitvány és törzskönyv mintáját a vallás- és közoktatásügyi minister állapitja meg, de a hitfelekezeti iskoláknál az egyházi hatóságok előzetes meghallgatásával.
8. § A jelen törvény az állami elemi népiskolákra vonatkozólag 1909. évi szeptember hó 1-én, a községi és hitfelekezeti elemi népiskolákra vonatkozólag pedig 1910. évi szeptember hó 1-én lép hatályba.
9. § A jelen törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister és a pénzügyminister bizatnak meg.
