Az ipari és kereskedelmi forgalom nemzetközi jellegének mindinkább előtérbe lépése mellett érezhetővé vált annak is a szüksége, hogy a szabadalmak, a védjegyek és az ipari munkák, valamint a kereskedelmi nevek és czégek oltalma terén ezen oltalom köre és általános feltételei tekintetében legalább szerződéses uton biztosittassék az egyes államok vonatkozó törvényi intézkedései között az összhang. Kifejezést nyert ez abban is, hogy mig azelőtt az e részbeni igényeket már az is kielégitette, ha az államok kereskedelmi szerződéseik keretében biztositották saját honosaiknak a belföldiekkel egyenlő elbánást a másik államban, addig ujabban már az egyes államok között külön egyezményt kötöttek, a melyek a szabadalmak, védjegyek, minták, czégek, szóval az ipari tulajdonjogok oltalmát minden vonatkozásban biztositani vannak hivatva.
Ezen nemzetközi államok biztositásának terén további lépést jelent azon, már eredetileg széleskörü és ujabb és ujabb államok utólagos csatlakozása folytán évről-évre bővülő nemzetközi köteléknek létrejötte, mely „Unió az ipari tulajdon nemzetközi védelmére” név alatt 1883 márczius 20-án Párisban alakul meg.
Az Unio létrejöttéhez az 1873-ban Wienben az ottani világkiállitás alkalmából tartott u. n. 1. nemzetközi szabadalmi congressus határozmányai adták meg az első lökést. E congressusnak ugyan az akkor még erős szabadalomellenes áramlattal kellett megküzdenie és igy határozmányai kizárólag a találmányok oltalmára vonatkoztak, de a Parisban 1878-ban ugyancsak a kiállitás alkalmával tartott II. nemzetközi szabadalmi congressuson már előtérbe lépett az ipari tulajdonjogok oltalmának általában és pedig nemzetközi alapn való szabályozására és az ipari tulajdon valamennyi ágát illetőleg általános érvényü alapelvek megállapitására irányuló törekvés. Ennek megfelelőleg e II-ik nemzetközi szabadalmi congressus határozmányai már nemcsak a találmányok és minták védelmére, hanem a védjegyek, név, czég és az ipari kitüntetések védelmére is kiterjeszkedtek.
Az ott megalakitott állandó bizottság által kidolgozott egyezmény-tervezet volt első csirája a nemzetközi Uniónak. Ez az egyezmény-tervezet azonban számos oly alapelvet ölelt fel, a melyet a congressuson résztvevő államok legtöbbje nem tehetett magáévá, minélfogva a franczia kormány kezdeményezésére egy ujabb, csak a leglényegesebb alapelvet tartalmazó tervezet dolgoztatott ki, a mely a franczia kormány által Párisban 1880-ban egybehivott III. nemzetközi conferencián vétetett tárgyalás alá. Ez a javaslat képezi alapját a Párisban 1883-ban tartott IV. nemzetközi conferencián véglegesen s egyhangulag elfogadott és ugyanezen év márczius hó 20-án alá is irt első nemzetközi Unio-egyezménynek. Ez az Unio-egyezmény a szerződő felek által megerősitettvén, 1884. évi julius hó 7-én lépett hatályba.
Az Unio rendszerének tökéletesebbé tétele és az ipari tulajdonjogok oltalmára vonatkozó alaprendelkezések továbbképzése érdekében a most emlitett egyezmény kimondja, hogy időről időre nemzetközi értekezletek tartassanak az Unióhoz csatlakozott államok valamelyikében. Az első ugynevezett revisio-értekezlet 1886-ban Rómában tartották meg. Az ez értekezleten hozott határozatok a találmányok gyakorlatba vételére, továbbá a származási hely megjelölésével jogtalanul ellátott áruk lefoglalására és az Unio-egyezmény végrehajtásának módozataira vonatoztak. Miután azonban Francziaország az ez értekezleten hozott határozatokat nem fogadta el, azok hatályba nem léptek és az Unio-határozmányok továbbfejlesztése csak a Madridban 1890-ben megtartott értekezlet határozmányaiban nyert megvalósulást és pedig gyakorlatiasabb irányban.
Abból a tapasztalatból indulva ugyanis ki, hogy mily nehézségekbe ütközik az Unio-főegyezmény határozmányainak megváltoztatása vagy pótlása tekintetében minden Unio-állam részéről megkivánt hozzájárulás megnyerése, azaz a teljes egyöntetüség elérése, a madridi értekezlet azt az ujabb felfogást emelte érvényre, hogy az Unio keretén belül az egyes államoknak szükebb körü szövetkezése is helyt foglalhasson. Ez alapon Madridban az érintetlenül fenntartott Unio-főegyezmény mellett négy külön egyezmény köttetett, a mely egyezmények határozmányai a párisi Unio-főegyezményhez csatlakozott államok közül is csak azokra az államokra birnak érvénynyel, a melyek ezekhez a külön egyezményekhez külön és kifejezetten hozzá járultak, vagy hozzá fognak járulni. Ezek - az u. n. négy madridi egyezmény - a következők:
1. Az árukon lévő hamis származási megjelölések megakadályozása iránt Brazilia, Francziaország, Nagybritannia, Guatémala, Portugalia, Spanyolország, Svájcz és Tunis között madridban 1891. évi április hó 14-én kötött megállapodás. Ez a megállapodás 1892. évi julius hó 15-én lépett hatályba.
2. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása iránt Belgium, Spanyolország, Francziaország, Guatémala, Olaszország, Németalföld. Portugália, Svájcz és Tunis között Madridban 1891. évi április hó 14-én létrejött megállapodás. Ez az egyezmény 1892. évi julius hó 15-én lépett hatályba. A nemzetközi iroda 1893. évi január hó 1-én kezdte meg működését.
3. Az ipari tulajdon védelmére Belgium, Brazilia, Spanyolország és Északamerika Egyesült-Államok, Francziaország, Nagybritannia, Guatémala, Olaszország, Norvégia, Németalföld, Portugália, Svédország, Svájcz és Tunis fennálló Unio nemzetközi irodája költségeinek fedezésére vonatkozólag Madridban 1891. évi április hó 15-én felvett (egyezmény erejü) jegyzőkönyv. Ez a jegyzőkönyv 1898. évi január hó 1-én lépett hatályba.
4. Az ipari tulajdon védelmére 1883. évi márczius hó 20-án Párisban kötött nemzetközi egyezmény értelmezése és alkalmazása vonatkozólag Belgium, Brazilia, Francziaország, Guatémala, Olaszország, Németalföld, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájcz, Spanyolország és Tunis között 1891. évi április hó 15-én létrejött megállapodás. Ez utóbbi megállapodás azonban még az azt megalkotó államokra nézve sem lépett hatályba, mert az illető államok által való egyhangu megerősitése mindezideig nem következett be.
Szüksége merült fel tehát annak, hogy az ebben az egyezményben lefektetett alapelveket ujra tárgyalás alá vegyék s ez az indok, de főleg az Unióhoz tartozó államok részéről mindinkább megnyilvánuló amaz óhajtás, hogy az Unióhoz a többi államok, különösen a Németbirodalom, Magyarország és Ausztria részéről való csatlakozás is lehetővé tétessék: inditotta az Unió-államokat arra, hogy az Unio-főegyezmény határozmányait megfelelő revisio alá vegyék. E czélból hivatott egybe a belga kormány által 1897-ben Bruxellesbe a IV. Unio-értekezlet, a melyen 15 Unio-állam és 7 az Unióhoz még nem csatlakozott állam vett részt, az utóbbiak közt Magyarország, Ausztria és a Németbirodalom is. Az ezen értekezleten létrejött megállapodások még további tárgyalásoknak diplomácziai uton való folytatását tették szükségessé, ugy hogy azoknak egyezménybe való foglalása csak három év mulva következhetett be.
A bruxellesi konferenczia eredménye tehát az 1900. évi deczember hó 14-én megkötött két bruxellesi pótegyezmény, a melyek közül az egyik az 1883. évi márczius hó 20-ik párisi Unio-főegyezménynek, a másik pedig a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt Madridban 1891. évi április hó 14-én kötött egyezménynek módositását és kiegészitését tartalmazza A szabadalmi ügy terén a bruxellesi értekezleten két fontos kérdés nyomult előtérbe és nyert is megoldást, nevezetesen a bejelentésekre nézve az elsőbbségi idő meghosszabbitásának, továbbá a szabadalmazott találmányok gyakorlatba vételi kötelezettségének kérdése. Ugyanekkor a védjegyoltalmat illetőleg tisztázást nyert, hogy a védjegyoltalom megtagadásának mily feltételek mellett lehet helye Az értekezlet további fontos mozzanatát képezte még a tisztességtelen verseny ellen irányuló intézkedéseknek az Unio-egyezmény keretébe való bevonása is.
Az ipari tulajdonjogok kölcsönös nemzetközi védelmét biztositó Uniónak nagy jelentősége abban a jelentékeny haladásban nyilvánul, a melyet az ipari tulajdonjogoknak az Unio által biztositott fejlesztése és fokozott oltalma eredményeképen az Unióhoz csatlakozott államok ipara szembetünőleg felmutat. A fentebb emlitett 1873. évi wieni I. nemzetközi szabadalmi congressuson még erős pártja volt az u. n. szabadalomellenes irányzatnak, a mely a találmányok szabadalmazásának jogosultságát in thesi tagadta és a szabadalmi oltalom jogintézményének megszüntetésére törekedett. Az a hatalmas ipari fellendülés azonban, mely különösen az északamerikai Egyesült-Államokban és a Németbirodalomban az ipari találmányoknak szabadalmi oltalomban való részesitésével kapcsolatban mutatkozott, félreismerhetetlenné tette, hogy a találmányi szabadalmak az iparfejlesztés jelentős tényezőiül kell hogy tekinthessenek, minélfogva a szabadalomellenes irányzat bukásának be kellett következnie. Ez pedig egyszersmind annak a mozgalomnak az eredménye, a mely végkifejlődésében a nemzetközi Unio megalakulására vezetett. Az Unio pedig a találmányok és általában az ipari tulajdonjogok oltalmának iparilag és közgazdaságilag egyaránt észlelhető nagy jelentőségét a nemzetközi viszonylatokban is - ma már huszonöt évi fennállásának positiv eredményeivel - igazolta.
Az Unio fennállásának és müködésének ily positiv eredménye elsősorban az, hogy ma már alig van a világnak oly állama, amelynek törvényhozása az ipari tulajdonjogok védelméről ne gondoskodott volna, mig az Unio létrejötte előtt az ipari tulajdon oltalmát biztositó törvények oly kulturális tekintetben előrehaladott országokban is hiányoztak, a minők Németalföld és Dánia. Az Unio ugyanis egyfelől eleven érintkezési pontokat teremtett az ipari tulajdonjogokat érintő nemzetközi viszonylatokban, előidézte az ipari tulajdonjog tudományos művelését és a joganyagnak lehető teljes kiképzését az internationális szempontok szerint is és másfelől reáirányitotta a világ figyelmét azokra a jelentékeny ipari eredményekre, a melyeket az ipari tulajdon védelmét megfelelőleg biztositó törvényekkel biró országok ez alapon elérni képesek voltak. E mellett az Unio fennállása biztositja az ipari tulajdon védelmére szolgáló intézmények további egységes fejlesztését, a folytonos és gyakorlati élet tapasztalatain nyugvó öntudatos haladást.
Az Unio-egyezmények ugyanis csakis a leglényesebb, sarkalatos alapteleket és az ezeken nyugvó szabályozást tartalmazzák; az egyezményekbe felvett határozmányok pedig évek hosszu során át ugy gyakorlati, mint tudományos téren tett tapasztalatok eredményeként jelentkeznek. Ép ezért az egyezményekben rendelkezéseiben kifejezésre jutó oltalmi alapelvek mintegy általánosan ismert érvényüeknek tekinthetők és igy zsinórmértékül is szolgálhatnak bármelyik ország idevágó törvényhozási munkálatainál. Az Unio-határozmányok tehát mintegy előkészitik a különböző államok iparjogvédelmi törvényei közt ma még mutatkozó különbségeknek kiegyenlitését, sőt utat mutatnak e részben.
Az Unio-határozmányok által ilykép megteremtett egyöntetüség teszi egyuttal lehetővé egyrészt, hogy az Uniohoz tartozó összes államok polgárai a találmányi szabadalmak, minták, védjegyek, kereskedelmi nevek és czégek tekintetében, valamint a hamis származási megjelölések és a tisztességtelen verseny ellenében - a viszonyosság alapján - oltalmat élvezzenek, azaz részükre e tekintetben ugyanazok a jogok vannak biztositva, mint a melyekre az egyes államok saját törvényei alapján a belföldieknek van igényük, másrészt, hogy az Uniohoz tartozó államok polgárai ezen oltalmat egyszerübben, olcsóbban, sőt gyorsabb eljárás mellett vehetik tényleg igénybe. Ezt a czélt szolgálja továbbá az Unio központi szerve, az ipari tulajdon védelmére Bernben fennálló nemzetközi iroda, (Bureau international de l'Union pour la protection de la propriété industrielle), a mely a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozását eszközli, lehetővé téve a védjegyeknek a hazai államban való elsőbbséggel a többi unióbeli államokban való oltalmazását. E mellett az iroda az ipari tulajdonjogokra vonatkozó kérdésekben felvilágositással és tájékozással szolgál és általában fenntartja az egyes Unio-államok közt a folytonos szellemi kapcsolatot, a mely czélra a „La Propriété Industrielle” czimü havonként megjelenő lapot adja ki.
E lap az Unio kötelékében álló államok hatóságait és vállalatait érdeklő közlésekről is gondoskodik. A szellemi kapcsolat állandó fentartására az Unionak másik eszköze az időnként tartott nemzetközi konferencziák, a melyen az Uniohoz tartozó államok kiküldöttei egymással közvetlenül érintkezhetnek és a melyek ilykép alkalmat nyujtanak arra, hogy az egyes államok képviselői a többi államok vonatkozó sajátos viszonyait megismerjék és igy birtokába jussanak a tapasztalati joganyagnak, a melyből az ipari tulajdon nemzetközi egységes védelmére szolgáló jogelvek és ezeknek megfelelő határozmányok inductive leszürhetők. Ilyképn a konferencziák az egész joganyag eleven fejlődésének biztositásához jelentékeny mértékben hozzájárulnak. Az Unio életképességének és rendszere czélszerüségének fontos tényezője továbbá az is, hogy lehetővé teszi a kötelékében álló államoknak, hogy az oly ipari tulajdonjogi viszonylatok tekintetében, amelyek nem általános érdekü kérdésekhez kapcsolódnak, hanem az illető országok különös viszonyai szempontjából birnak csak fontossággal, egymás között szükebb körü megállapodásokat és külön egyesüléseket létesithessenek.
Az ezen szükebb körü egyesülések alapját képező megállapodások, jóllehet az Unio alapelveivel és határozmányaival ellentétben nem állhatnak, mégis nagy szerepet játszanak az Unio rendelkezések fejlődésében, mert próbaköveivé válnak oly megállapodásoknak, a melyeket, - épen azért mivel beváltak, - utóbb maga az Unio is szentesit. Mindezek alapján joggal mondható, hogy az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio oly intézmény, a mely a maga elé tüzött czélt- a jellege által megvont temészetszerü határok között - lehetőleg tökéletesen valósitja meg és a mellett a valóban reális irányu továbbfejlődésre biztositékot nyujt. Mint nemzetközi intézmény pedig az egyes államoknak az általános érdekü nagy kulturális czélok szolgálatában való szövetkezésének és együttes munkájának, tehát a haladásnak jelentős tényezője. E jelentőség egyre fokozódik abban a mértékben, a mint az ipari tulajdon intézményes szabályozása a világ iparának és kereskedelmének fejlődésére szembetünőleg mind nagyobb fejlesztő hatást gyakorol.
Magyarországnak az Uniohoz való csatlakozása tehát mint az általános kulturális haladás egyik jelentős tényezőjéhez való szorosabb kapcsolódásunk egy ujabb mozzanata is üldözhető. Az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio kötelékében jelenleg a következő államok állanak:
Amerikai Egyesült-Államok, Belgium, Brazilia, Dánia (a Ferőr-szigetekkel), San-Domingo köztársaság, Francziaország (Algirral és gyarmataival), Japán, Kuba, Mexiko, Nagybritannia az ausztráliai államszövetséggel. Ceylonnal, Ujseelanddal, Trinidaddal és Tabagóval), Németalföld (németalföldi Indiával, Surinammal és Curacaoval), Németbirodalom, Norvégia, Olaszország. Portugália (az Azoriszigetekkel és Madeirával), Spanyolország, Svájcz, Svédország, Szerbia, Tunis. A San-Domingo köztársaság és Szerbia az 1900. évi deczember hó 14-én a párisi főegyezmény módositására vonatkozólag kötött bruxellesi pótegyezményt még nem erősitették meg. Guatémala és Salvador, valamint Ecnador, a mely utóbbi később csatlakozott az Unióhoz, abból kiléptek. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt 1891. évi április hó 14-én kötött madridi megállapodáshoz s a vonatkozó bruxellesi pótegyezményhez csatlakoztak s ezen csatlakozás érvényben áll a következő államokra nézve: Belgium, Brazilia, Francziaország (és gyarmatai), Kuba, Németalföld (és gyarmatai), Olaszország, Portugália (és gyarmatai), Olaszország, Portugália (és gyarmatai), Spanyolország, Svájcz, Tunis, Magyarországnak az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Uniohoz való csatlakozását a hazai érdekelt körök és hivatott képviseleteik az Unio azon nyilvánvaló előnyeinek felismerése alapján, a melyek az Unio kötelékében álló államok iparára és kereskedelmére származtak, már csaknem egy évtizede sürgetik.
Ha az Uniohoz való csatlakozásunk ennek daczára mindezideig késett, ennek egyik főokát az képezte, hogy a védjegyek s az ipari minták és mustrák oltalmára vonatozó törvényhozásunk csak a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án, Budapesten kötött szerződéssel vált teljesen függetlenné Ausztria ugyanezen tárgyakra vonatkozó törvényhozásától. E részben azokat amaz általános tekinteteken kivül, a melyek Magyarországnak az Uniohoz való csatlakozása mellett a fentiekben már kifejtettek szerint szólanak, a csatlakozás előnyeinek és hátrányainak az Unio-határozmányokban foglalt pozitiv rendelkezések szempontjából való mértlegelése is vezette. A csatlakozás előnyei röviden a következőkben foglalhatók össze:
A magyar állampolgárok a találmányi szabadalmak, védjegyek, minták, kereskedelmi nevek és czégek védelme, valamint a tisztességtelen verseny ellen való oltalom tekintetében az összes Unioállamokban ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint az illető államok saját alattvalói. Egyfelől tehát az oltalom köre nyer testületileg kiterjesztést, másfelől pedig, különösen a kereskedelmi nevek és czégek tekintetében az eddig számos államban hiányzó oltalom ezentul biztositva lesz, nemkülönben a tisztességtelen verseny ellen való oltalom, a mely eddig némely velünk szerződő állammal csak az anyagi jogszabályok azonosságán alapuló viszonosság esetén érvényesült, a csatlakozás következtében minden további feltétel nélkül érvényesül. A találmányi szabadalmakat megillető egy évi elsőbbségi jog lehetővé teszi, hogy a találmány gyakorlati értékére nézve még a külföldön való bejelentés megtétele előtt kipróbáltassék és igy esetleg hiábavaló pénzáldozatok is elkerülhetők legyenek. Oly államokban is, a melyekben a szabadalmazott találmány gyakorlatbavételére nézve három évnél rövidebb határidő van megállapitva, e határidő három évre kiterjesztést nyer, valamint azok az államok is, amelyek a gyakorlatba nem vétel igazolását különben el nem fogadták, ezt az álláspontjukat az uniobeli feltalálóval szemben elejteni kénytelenek.
Az egy és ugyanazon találmányra több különböző országban megszerzett szabadalmaknak egymástól független fennállása az Unio-államok részéről el lévén kifejezetten ismerve, a magyar szabadalom sorsa az ugyanarra a találmányra nyert külföldön szabadalom sorsától teljesen független. A csatlakozás után magyar árukkal szemben nem fog érvényesülhetni egyes külföldi államoknak (Francziaországnak) a kiviteli kereskedelemre sulyosan nehezedő ama törvény rendelkezése, mely szerint a szabadalom-tulajdonos által a szabadalmával azonos tárgyu árunak más államból való bevitele a szabadalmat megszünteti. Az ipari mintákra vonatkozó négy hónapi külföldön elsőbbség viszont a mintatulajdonosnak biztosit jelentékeny előnyt.
Az Unio-államokban a külföldi védjegyek elsőbbsége ugyancsak négy hónapon belül érvényesithető A védjegyek nemzetközi belajstromoztathatásának ugy az eljárás egyszerüségében és gyorsaságában, mint olcsóságában jelentkező előnyei kiváló gyakorlati értéküek. A védjegybitorlás ellen az Unio-államok - az által, hogy a bitorolt védjegygyel ellátott áruk lefoglalhatóságát is kölcsönösen elismerték, - teljes oltalmát biztositanak. A belföldön oltalomban részesülő védjegynek egyszersmind a többi Unio-államban való oltalma pedig az esetben is helyt foglalhatván, ha a védjegy alaki tekintetben a külföldi állam törvényeinek nem is felel meg: ez által a védjegyek külföldi belajstromozásának jogalapja - az Unio körén belül - jelentékenyen bővül. A magyar származási helyneveknek hamis kereskedelmi névvel kapcsolatban való használata miatt az ily megjelöléssel ellátott áruk az Unio-államokban lefoglalhatók lesznek, hasonlóan mint a magyar védjegyekkel vagy kereskedelmi nevekkel jogtalanul ellátott áruk. A szabadalmi, minta- és védjegyoltalom alatt álló áruk, a melyek hivatalosan rendezett kiállitásokon állittatnak ki, az Unio-államokban időleges oltalomban részesülnek.
Végül a berni nemzetközi irodától iparjogvédelmi hatóságaink s csekély dij ellenében az érdekeltség az ipari tulajdonjogokra vonatkozó minden kérdésben hiteles és kimeritő tájékozást és értesitést nyerhetnek. Mindezekkel az előnyökkel szemben hátrányaiként legfeljebb a következőket lehetne felhozni:
Valamely találmányi szabadalomnak, védjegynek vagy mintának a magyar korona országai területén való bejelentése, illetve letétele egy másik, az Unio valamelyik államában előbb történt bejelentés, illetve letétel esetében találmányoknál egy évig, védjegyeknél és mintáknál négy hónapig függőben fog tartatni, ugy, hogy az érdekelt az emlitett idő elteltéig bizonytalanságban lesz annak sorsa iránt. Meg kell adni az oltalmat esetleg még oly védjegyeknek is, a melyek alakul szempontjából saját védjegytörvényeinknek nem felelnek meg, ugy hogy valamely külföldön lajstromozott védjegy nálunk kedvezőbb elbánásban részesül, mint egy ahhoz hasonló védjegyre vonatkozó belföldi bejelentés. A nemzetközileg lajstromozott védjegyek a nálunk megszabott 10 évi oltalmi idő lejárta után is a nemzetközi oltalomra nézve megszabott 20 év tartamán át oltalomban részesülnek és igy esik annak lehetősége, hogy a védjegytörvényeink értelmében 10 év lejártával eszközlendő megujitásért ujabb lajstromozási dij legyen szedhető; a nemzetközileg lajstromozott külföldi védjegyek tehát e tekintetben kedvezőbb helyzetben vannak, mint azok, a melyek közvetlenül nálunk lajstromoztatnak be.
Végül a fejlettebb iparral és kereskedelemmel biró államokkal szemben az a hátrányunkra eső aránytalanság mutatkozik, hogy a szabadalmak, minták és védjegyek tekintetében a külföldiek előreláthatólag sürübben fogják az oltalmat nálunk igénybe venni, mint a mi iparosaink és kereskedőink a külföldön, a mely aránytalanság különösen az elsőbbség tekintetében lép előtérbe, a mihez még azoknak a védjegylajstromozási dijaknak elvesztése is járul, a melyeket jelenleg az egyenesen itt letett külföldi védjegyek után szedhetnénk. Minthogy azonban az Uniohoz való csatlakozásunk a fentiekben már kifejtettek szerint iparunk és kereskedelmünk szélesebb alapokon való továbbfejlődésének lényeges előfeltételeit biztositja: a jelzett hátrány is remélhetőleg mindinkább elfog enyészni. Az előadottak alapján kétségtelenül megállapitható tehát, hogy az Uniohoz való csatlakozás előnyei az azzal járó némely hátrányokkal szemben tulnyomóak.
Az emlitett szerződés megkötésével tisztázást nyervén a helyzet: a magyar kormány Magyarországnak az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Uniohoz való csatlakozása mellett döntött, sőt czélszerünek találta, - a mint ezt már a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozására vonatkozó, fentidézett szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatom indokolásában is jeleztem, - hogy már az emlitett szerződés aláirása alkalmával megállapodásra jusson az osztrák kormánynyal az iránt, hogy 1909. évi január hó 1-ig mindkét állam külön-külön és önállón hozzá fog járulni az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio következő egyezményeihez, nevezetesen:
1. az ipari tulajdon védelme tárgyában Párisban 1883. évi márczius hó 20-án kötött nemzetközi egyezményhez, annak zárjegyzőkönyvével együtt;
2. az 1891. évi április hó 14-én a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása tárgyában Madridban kötött egyezményhez, annak zárjegyzőkönyvével együtt;
3. az 1891. évi április hó 15-én az ipari tulajdonjogok védelmére alakult Unio nemzetközi irodájának költségeihez való hozzájárulás tárgyában Madridban kötött egyezményhez;
4. az 1900. évi deczember hó 14-én Bruxellesben kelt és az 1883. évi márczius hó 20-iki nemzetközi szerződés módositását tartalmazó pótegyezményhez;
5. az 1900. évi deczember hó 14-én a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozólag 1891. évi április hó 14-én kötött egyezményhez Bruxellesben megállapitott pótokmányhoz. Végül van szerencsém jelezni, hogy Magyarországnak és Ausztriának a fentebb elsorolt egyezményekhez való hozzájárulásával az egyezményeknek hatálya a fennálló törvényes rendelkezések értelmében (1879. évi LII. tc. és az Ő Felsége) uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án kötött és az 1908 évi XII. t.-cz iktatott szerződés XXIII. czikke) Boszniára és Herczegovinára is kiterjesztést nyer. (1908. nov. 26-án.)
A 2. czikk. valamint a zárjegyzőkönyv 3. pontja a viszonosságot állapitja meg, a mennyiben e rendelkezés szerint a találmányi szabadalmak, minták, védjegyek és kereskedelmi nevek tekintetében miden Unio-államban a többi Unio-államok polgárai ugyanazokat a jogokat élvezik, mint az állam saját polgárai, feltéve, hogy megfelelnek azoknak a feltételeknek, a melyeket a hazai törvények a belföldiekre nézve előirnak. Az Unio ezen határozmánya teljesen összhangban van szabadalmi törvényünk rendelkezésével, amely szerint a szabadalmak engedélyezésénél belföldiek és a külállamok honosai közt különbség nem tétetik. Ezen az elvi állásponton nem ejt csorbát szabadalmi törvényünk 15-ik §-ának azon rendelkezése sem, hogy az, a kinek belföldön rendes lakhelye nincsen, szabadalmat csak akkor nyerhet és az ebből eredő jogokat csak akkor érvényesitheti, ha hitelesitett és a szabadalmi hivatalhoz bemutatott különös meghatalmazással ellátott, belföldön lakó képviselőt nevezett.
A fenti alapelv a védjegyek és üzleti elnevezések tekintetében jelenlegi jogállapotunk szintén érvényesült, mert védjegytörvényünk (1890:II. tc.) 32. §-a szerint külföldi vállalatok védjegyeinek, valamint a nevek, czégek, czimerek vagy más vállalati megjelölések védelmére nézve az illatő államokkal kötött államszerződések, illetőleg egyezmények irányadók, ezek pedig különben máris a viszonosság elvét biztositja. Szintugy a mintaoltalmat is biztositják az érvényben levő államszerződéseink a külföldiek részére. Az Unióhoz való csatlakozás által jelentékenyen emelkedik azoknak az államoknak a száma, a melyekkel a védjegyek, czégek és minták kölcsönös oltalma a fentiek értelmében biztositást nyer és igy e tekintetben a csatlakozás nagy gyakorlati értékkel és jelentőséggel bir. A fentebb mondottaknál fogva tehát az Unio-egyezmény 2. czikkében foglalt rendelkezések a törvényeinkben és államszerződéseinkben már érvényesülő alapelvekkel teljesen összhangban állanak.
A 3. czikkben a honosság alapján elnyerhető oltalom (2. czikk) kibővitést nyer az által, hogy a territoriális elv is érvényesül, a mennyiben a szerződéses államok honosaival egyenlő elbánásban részesülnek az Unióhoz nem tartozó államok ama polgárai is, a kik az Unio kötelékében álló államok egyikének területén lakóhellyel vagy ipari vagy kereskedelmi teleppel birnak. Ez az elv is megfelel érvényben álló jogunknak és általában az ipari tulajdonjogok természetének. Az oltalomnak ez a territorialis vonatkozásu kiterjesztése a párisi főegyezmény 3. czikkében nem nyert elég szabatos meghatalmazást, a mennyiben annak alapján nem volt kizárva az, hogy az Unióhoz nem tartozó államok polgárai szinleges letelepedés által is igénybe vehessék az emlitett czikkben biztositott jogokat. A bruxellesi conferentián tehát e czikk megfelelő módositást nyert, amennyiben az 1900. évi deczember 14-iki pótegyezmény 3. czikke már megkivánja, hogy az illető tényleges és valóságos ipari vagy kereskedelmi teleppel birjon. Hangsulyozni kivánom e helyütt, hogy az ipari tulajdonjogaik oltalmára igényjogosultak körének ilyetén kiterjesztése, viszonosság, lévén biztositva e részben, iparunk és kereskedelmünk külföldön való térfoglalhatása szempontjából nagy jelentőséggel bir.
A 12. czikk elrendeli, hogy az ipari tulajdonjogok védelmére és a bejelentések eszközlésére külön központi hivatal rendezendő be. E központi hivatal szerepét nálunk a m. kir. szabadalmi hivatal fogja betölteni, a mint hogy a találmányi szabadalmak ügyeinek ellátása mellett ott vezettetnek a központi védjegy- és minta-lajstromok is. A szabadalmi hivatalok végzik e szolgálatot más államokban is. A zárjegyzőkönyv 5. pontja szerint megkivánt időszaki, hivatalos lap szerepét pedig a havonként kétszer megjelenő „Szabadalmi Közlöny” és a „Központi Védjegy-Értesitő” fogja betölteni.
A 13. czikk a nemzetközi iroda szervezését és vezetését a svájczi kormányra ruházza. Ezt az irodát Bernben állitották fel; müködését 1885-ben kezdette meg a La Propriété Industrielle. Organe mensuel du Brueau Internationale de l'Union pour la propriété industrielle czimü folyóirat kiadásával. Ez az iroda össze van kapcsolva az irói és müvészi tulajdonjog védelmére alakult nemzetközi irodával. Az egy-egy titkár közvetlen vezetése alatt álló két iroda egy és ugyanazon igazgatónak van alárendelve. Az iroda az Unio-államok hozzájárulásával tartatik fenn. Eleinte az Unio-államok mindenike 2000 frankkal járult a költségekhez. Mivel azonban e 32.000 frankot kitevő összegből az Unio-iroda költségei fedezhetők nem voltak, utóbb a zárjegyzőkönyv 6. pontját az 1891. évi április 15-én megállapitott madridi jegyőzkönyvvel módositották és pedig olyképen, hogy az Unio költségeit az ahhoz tartozó államok továbbra is közösen viselik ugyan, de e költségek évenkint 60,000 franknyi összegen felül nem emelkedhetnek. A zárjegyzőkönyv 7. pontja értelmében 6 osztályba sorozott Unio-államok hozzájárulása az osztályok szerint különböző számegységek arányában történik. Miután Magyarország hatalmi állásuknál fogva ép ugy mint Ausztria a hivatalfentartó államok első osztályába fog belépni, a nemzetközi iroda költségeihez való hozzájárulásunk e kulcs szerint abban az esetben is, ha a bevételek által nem fedezett kiadások a 60,000 franknyi maximumot elérnék is, legfeljebb évi 4250 frankra rughatna.
Az egyezmény 14. czikke az Unio határozmányainak megfelelő továbbképzése érdekében megállapitja, hogy azok időnként revizió alá vétessenek és hogy e czélból időnkint nemzetközi értekezletek tartassanak. Ilykép az Unio-határozmányoknak a gyakorlati életben megnyilatkozó szükséggel lépést tartó összhangzatos fejlődése biztositva van.
A 15. czikk megengedi, hogy az Unio egyes államai egymás között külön is köthessenek egyezményeket, a melyek az Unio határozmányain tul is terjedhetnek ugyan, de azokkal ellentétben nem állhatnak. Ilyenek a védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozólag Madridban 1891-ben létesült szükebbkörü nemzetközi megállapodás, valamint az ipari tulajdonjogok hatályosabb oltalma iránt két-két Unio-állam között kötött egyezmények. Itt megjegyzem, hogy oly szerződések, illetve egyezmények, a melyek egyes az Unióhoz tartozó államokkal Magyarország részéről már eddig köttettek, az Unióhoz való csatlakozásunk után csak abban a részükben maradtak változatlanul érvénybe, a melyek az Unióegyezményekben foglalt határozmányoknál kedvezőbb nem Unio-ellenes határozmányokat tartalmaznak, egyebekben pedig az egymáshoz való viszonyban is az Unio-egyezmények határozmányai nyernek alkalmazást, ha azok kedvezőbbek a korábban létrejött külön megállapodásoknál.
Megjegyzem továbbá, hogy a találmányi szabadalmak, minták és védjegy kölcsönös oltalmára nézve ugy Ausztriával, mint a Németbirodalommal fennálló megegyezéseink az Unióhoz való csatlakozás szempontjából megfelelően kiegészittettek, illetve módosittattak, s a vonatkozó pótszerződés, illetve egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot oly időpontban fogom már legközelebb az országgyüléshez benyujtani, hogy azok akkorára, a midőn Magyarországnak az Unióhoz való csatlakozása joghatályossá vált, szintén törvényerőre emelkedhessenek.
Az Unio-főegyezmény 4. czikke megállapitja, hogy az Unio-államok egyikében eszközölt találmányi bejelentésre vonatkozólag megszerzett elsőbbségi a találmánynak a többi Unio-államokban - bizonyos határidőn belül - eszközölt bejelentésére is kiterjed. A szabadalom elsőbbsége általában attól az időponttól veszi kezdetét, a midőn a találmány szabadalom elnyerése végett bejelentetik. Az elsőbbségi időpont nagy fontossággal bir, mert az ez időpont előtt beállott körülmények befolyással lehetnek a bejelentésre s ennek további hatályára. Az elismert elsőbbségnek jelentősége ugyanis nemcsak abban áll, hogy a szabadalom megadásánál az elsőbbséggel biró találmányi bejelentés megelőzi másnak ugyanazon találmányra vonatkozó bejelentését, hanem a netán bekövetkező ujdonságrontó körülmények elbirálásánál is döntő befolyással bir.
A szóban levő 4. czikk tehát azt az előnyt biztositja, hogy az egyik Unio-államban eszközölt találmányi bejelentés oly hatálylyal ruháztatik fel, hogy az ott elnyert elsőbbséget az illető bejelentő a találmánynak utóbb - egy évi határidőn belül - eszközölt bejelentése esetén a többi Unio-államban is élvezi, vagyis, hogy a találmányi prioritás az Unio-államok egyikében eszközölt első bejelentés időpontja szerint itélendő meg a többi államban is. Ha tehát a többi államokban ugyanez a találmány mások által bejelentetik is, ezek a bejelentések amannak mögötte állanak és ha az első bejelentés időpontja után a többi államokban ujdonságrontó tények merülnek is fel, ezek az illető találmány ujdonságának elbirálásánál tekintetbe nem jöhetnek. Mindez természetesen csak akkor érvényesül, ha a bejelentés a másik Unio-államban az előirt határidőn belül megtörténik és csak azokra az uniobeli államokra vonatkozik, a melyekben a találmány e határidőn belül utólag bejelentetik.
Ezt az elsőbbségi határidőt, a melyet a párisi Unio-alapegyezmény 6 hónapban állapitott meg, a bruxellesi pótegyezmény 12 hónapra terjesztette ki. A határidő ily kiterjesztése nagy előnyökkel jár. A feltaláló ugyanis találmányának értékét a rendelkezésére álló egy évi idő alatti kitapasztalhatja és találmányát más államokban csak akkor jelenti be, ha e tapasztalatai kedvezők. A szabadalom kieszközlésére a hat hónap ugyanis tényleg nagyon rövidnek bizonyult; áll ez különösen oly államokra nézve, a melyekben felülvizsgálati rendszer van (Németország, Ausztria), mert az ujdonság kérdésének vizsgálatára a hat hónapi idő nem elegendő. De nem mutatkozott e határidő elegendőnek még az oly államokra nézve sem, a melyekben a gyorsabb lefolyásu felszólamlási rendszer áll fönn, mert ez utóbbi mellett sem fejeződik be az eljárás rendszerint ennyi idő alatt.
Az elsőbbségi határidő kiterjesztésével most már egy teljes évi idő áll hátrányosabb helyzetbe jutásának koczkáztatása nélkül az első bejelentéstől számitva a bejelentőnek rendelkezésére a végből, hogy a találmányát más államokban is bejelentse, egyszersmind pedig lehetővé válik, hogy a külföldi államokban való bejelentésekkel felmerülő költségek czélszerüen megoszthatók, sőt az esetben, ha a rendelkezésre álló egy év alatt a találmánynak valamely külföldi államban való bejelentése a tapasztalat szerint érdemesnek nem mutatkozik, egészen megtakarithatók is legyenek.
Másfelől tagadhatatlan, hogy az elsőbbségi határidő kiterjesztése azzal a hátránynyal jár, hogy a feltaláló hosszabb ideig marad bizonytalanságban az iránt, vajjon bejelentését nem fogja-e lerontani az Unio-államok valamelyikében előzőleg tett hasonló találmányi bejelentés, de ez a körülmény a fentebb felsorolt előnyökkel szemben nem birhat döntő jelentőséggel. Idevonatkozólag megjegyezni kivánom, hogy a jelen törvényjavaslat 3. §-ában indokoltnak mutatkozott oly rendelkezést felvenni, a mely szerint az uniobeli külföldi államok polgárai a külföldön már eszközölt találmányi bejelentés alapján megillető elsőbbségi jogot az érdekelteknek a találmányi itten való bejelentése alkalmával kifejezetten igénybe kell venniök. Ez a rendelkezés a hazai találmányi bejelentések érdekében ellensulyozza a külföldiek részére az Unio által biztositott előnyöket azon mértékig, mely az ipari tulajdon nemzetközi oltalmának természetes határát is képezi. Szintugy a teljes világosság kedvéért és a hazai feltalálók egyenlő elbánásban való részesitését biztositandó, ugyancsak az idézett szakasz kimondja, hogy a szóban levő elsőbbségi jogokat belföldiek külföldön eszközölt bejelentés alapján belföldön nem vehetik igénybe.
A 4. b) czikk, a mely a párisi főegyezménybe a bruxellesi pótegyezmény által iktattatott be, az egy és ugyanazon találmányra más-más országokban megszerzett szabadalmaknak egymástól független voltát mondja ki. Ez felel meg ugyanis egyedül a szabadalom jogi természetének és azon gyakorlati szempontnak is, mely ahhoz füződik, hogy a feltalálónak módjában álljon szabadalmát minden országban, a hol ilyet szerzett, csakis addig fenntartani, a mig ahhoz neki ott közvetlen anyagi érdeke füződik.
Az 1895. évi XXXVII. tc. megalkotása előtt nem érvényesült ez az elv Magyarországon, a mennyiben a régebben fennállott szabadalomügyi szabályok az oly szabadalmakra (privilegiumokra) nézve, a melyek már külföldön szabadalmazott valamely találmányra engedélyeztettek, a belföldi szabadalom érvényét függővé tették a külföldi szabadalom fennállásától, - az 1893. évi XLI. törvénycikk 1. §-ának 4-ik pontja pedig a Magyarországon ausztriai elsőbbséggel engedélyezett szabadalmakra nézve az e részben megállapitott viszonosságnak megfelelően kimondotta, hogy azok tartamuk tekintetében az ausztriai szabadalom tartamára vannak korlátozva. A jelenlegi szabadalmi törvényünk azonban a régebbi szabályokban foglalt ez elvet elejtette, minélfogva törvényünk teljes összhangzásban van az Unio emlitett határozmányával.
Ha szabadalmi törvényünk elvi álláspontjával szemben az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án kötött szerződésben a két állam egymásközti forgalmában ismét az 1893. évi XLI. tc. fentismertetett elve érvényesült s ha ehhez képest az idézett szerződés XVI. czikkének 4. pontja értelmében azok a szabadalmak, a melyek Magyarországon ausztriai elsőbbséggel vannak bejelentve és engedélyezve, tartamuk tekintetében az ausztriai szabadalom tartamára vannak jelenleg is korlátozva: igy ez tisztán a két állam viszonyában fennforgó különleges közgazdasági mozzanatokra vezetendő vissza. Ilyképen egyfelől a korábbi szabadalmi szabályok alapján engedélyezett még fennálló szabadalmak, másfelől az ausztriai elsőbbséggel engedélyezett szabadalmak érvényességi időtartama tekintetében ez idő szerint is korlátozás áll fenn nálunk.
Az Unio-egyezmény 4. b) czikkének rendelkezésénél fogva ez a korlátozás az Unióhoz való csatlakozás időpontjában megszünik és az illető szabadalmak tartama a rendes 15 évi érvényességi időtartam szerint igazodik. E kérdés egyébiránt az emlitett szerződés XVI. és XVII. czikkének megfelelő kiegészitése iránt létrejött s fentebb már megemlitett pótszerződésben, illetve annak törvénybe czikkelyezésével a határozmány szerződéses jellegének megfelelő kifejezett rendezést is nyer. Idevonatkozólag reá kell mutatnom arra, hogy az 1907. évi október 8-iki szerződés XVI. czikkének 4. pontjában foglalt s az Unio-határozmányokkal ellentétben álló rendelkezésnek - az Unio kötelékében állásuk tartamára való - hatályon kivül helyezésével szemben bőséges ellenértéket képez az Unióhoz csatlakozásuk által megszerzett az az előny, a mely a találmányok részére az összes Unio-államokban biztositott elsőbbségi jogban nyer kifejezést. Mihelyt azonban az Uniobol kilépnénk, akkor ujból hatályossá válnak az 1907. évi október 8-iki szerződésben az Uniohoz való csatlakozás által hatályukban ideiglenesen felfüggesztett ama rendelkezései, a melyek akkor, a midőn feltalálóink az Unio által biztositott előnyöket már nem élvezik. az 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés által megteremtett közgazdasági helyzetben a magyar feltalálóknak s a még kevésbbé fejlett magyar iparnak inkább kedveznek.
Az Unio-egyezmény 5. czikke a találmány gyakorlatba vételének kötelezettségére vonatkozik (l. az Unio-egyezmény 5. czikkét, valamint a vonatkozó bruxellesi pótegyezmény 2. czikkét, a melylyel az 1883. évi márczius hó 20-án kelt nemzetközi egyezményhez tartozó zárjegyzőkönyv egy ujabbi 3/b) ponttal egészittetett ki). Jelenleg a legtöbb államban a gyakorlatbavételi kényszer fennáll és a fejlődés általában e rendszer megerősödése irányában halad. Legmesszebb megy e tekintetben Francziaország, a hol a fennálló törvényes rendelkezés értelmében a megadott szabadalom már abban az esetben is megvonatik, ha a szabadalom tulajdonosa oly külföldön készitett tárgyat, a mely az ő szabadalmazott találmányának tárgyához hasonló, Francziaországba bevisz. Az Unio-egyezmény 5. czikke a gyakorlatbavételi kényszer intézményét fenntartotta, de egyszersmind az Uniohoz tartozó államokra nézve a franczia törvény most emlitett szigoru rendelkezését hatálytalanitotta, ugy hogy az Unio-államok Francziaországgal való forgalmukban e bénitó és terhes határozmány által többé kötve nincsenek.
A bruxellesi egyezmény a zárjegyzőkönyv ujonnan megállapitott 3/b) pontjában foglalt rendelkezés által a gyakorlatbavételi kényszert még jobban enyhitette, a mennyiben kimondotta, hogy valamely szabadalom a gyakorlatba vétel hiánya miatt egy országban sem vonható vissza, ha a találmánynak az illető országban történt bejelentésétől még legalább három év nem telt el, de ekkor is csak az esetben, ha a szabadalom tulajdonosa a gyakorlatba vétel elmulasztását igazolni nem tudja. E határidő megállapitása és az igazolás lehetőségének statuálása a gyakorlatbavételi kényszerrel szemben lényeges könnyitést jelent. Az 1895. évi XXXVII. törvénycikkben foglalt szabadalmi törvényünknek a gyakorlatbavételt szabályozó rendelkezéseivel az Unio-egyezmények most ismertetett határozmányai teljes összhangban állanak, kivéve az idézett törvénycikk 20. §-ának 1. pontja 3. bekezdésében foglalt ama rendelkezést, a mely bizonyos körülmények között a szabadalom megvonását a gyakorlatba nemvétel miatt három évi határidőn belül is lehetővé teszi.
Szabadalmi törvényünknek most idézett határozmánya tehát az Uniohoz tartozó államok kötelékébe tartozó azon szabadalomtulajdonosokkal szemben, a kik nálunk nyertek szabadalmat, alkalmazást nem nyerhet. Viszont lehetővé válik az idézett törvényszakasznak olyatén módositása, - a mint ez a jelen törvényjavaslat 4. §-ában tervezve van, - hogy az esetben, ha valamely szabadalomnak megvonása a három évi határidő eltelte után, a találmány gyakorlatba nem vétele miatt következik be, az eddig előirva volt megintés mellőztessék. Ezt a szigoritást indokolttá teszi az a körülmény, hogy nálunk a gyakorlatba vételre rendelkezésre álló három évi határidő a szabadalom engedélyezésének kihirdetése napjától számit, mig számos külföldi államban és az Unio-egyezmény szóban levő zárjegyzőkönyvi határozmánya értelmében is e határidő a találmányi bejelentés napjától számittatik, ugy hogy a külföldi Unio-államok polgárai ez által már amugy is előnyben részesülnek, mert ez az eltérés a határidőszámitásban rejlik reájuk nézve legtöbb esetben körülbelül egy félévtől egészen egy évig terjedő időnyereséget jelent.
A 11. czikk a szabadalmazható találmányok részére az Unio-államok bármelyikének területén rendezett hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállitásokon az illető államok törvényeinek megfelelő időleges oltalmat biztosit. Magyarországon ilyen oltalmat biztositó rendelkezés ez idő szerint még hiányzik; eddigelé nálunk csak esetről-esetre, egy-egy kiállitás alkalmából biztosittatott az időleges oltalom. Gondoskodni fogok azonban, hogy az uj szabadalmi törvénybe, melynek előadói tervezete már legközelebb a nyilvánosság elé fog kerülni, e részben megfelelő általános érvényü rendelkezés vétessék fel.
A 4. czikk biztositja az elsőbbséget az Unio valamennyi államában a szabályszerüen letett ipari mustrák vagy minták részére is olyképen, hogy valamely mustrának vagy mintának bármelyik Unio-államban, az ottani törvényes feltételek betartása mellett eszközölt letétele, ha e letétel az első letétel időpontjától számitandó négy hónapon belül történik, a letevőnek elsőbbséget biztosit az ugyane mustrának vagy mintának bárki más által eszközölt letételével szemben, továbbá, hogy az emlitett első letétel időpontja után netán bekövetkező ujdonságrontó tények hatálya nem érvényesülhet.
A 11. czikk az Unio-államok területén rendezett hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállitásokon közszemlére kitett ipari mustrákat vagy mintákat is időlegesen oltalomban részesiti. E tekintetben megfelelő rendelkezések hazai jogunkban még hiányzanak ugyan, de a mintaoltalmi jog küszöbön álló törvényes reformja keretében szándékozom idevonatkozólag is gondoskodni.
Minthogy az 5. czikk határozmányai a mustrákra és mintákra ki nem terjednek, az utóbbiak jogi oltalma és azok lajstromozása tárgyában 1907. évi deczember hó 31-én kiadott és nálunk a mintaoltalom jelenleg érvényben álló szabályozását magában foglaló 107,709. sz. kereskedelemügyi ministeri rendelet 29. §-ának a) és b) pontjaiban foglalt s a minta egy éven belül való gyakorlatbavételének kötelezettségét, valamint a letett mintával ellátott iparczikk külföldről való behozatala tekintetében a letevőre nézve tilalmat megállapitó rendelkezések változatlanul hatályban maradnak, kivéve természetesen azokat az államokat, a melyekkel e részben eltérő szerződéses megállapodások vannak érvényben.
A) A bruxellesi pótegyezménynyel módositott párisi főegyezmény határozmányai.
A föntebb már ismertetett 4. czikk az Unio-államok egyikében letett védjegyek tekintetében az elsőbbséget a többi Unio-államokban hasonlóan biztositja, mint a találmányi bejelentésekre nézve. Az elsőbbségi jogra vonatkozó határidőt, a melyen belül a t. i. az elsőbbség a többi államban is érvényesithető, a párisi főegyezmény eredetileg három hónapban állapitotta meg, a bruxellesi pótegyezmény azonban e határidőt négy hónapra terjesztette ki. Szemben a találmányoknál megszabott egy évi határidővel, e négy hónap a védjegyeknél teljesen elegendőnek mutatkozik, mert a védjegylajstromozás előfeltételei sokkal egyszerübbek. A védjegy jogosultság szempontjából a jelzett elsőbbségi jog azt az előnyt biztositja, hogy a védjegy letevőjének a származási országban történt letételétől számitott négy hónapon belül elsőbbsége van minden a többi Unio-államban - az általa eszközölt letétel után - ugyan arra az árunemre vonatkozólag letett oly védjegygyel szemben, a mely az ő részéről letett védjegygyel azonos vagy ahhoz megtévesztő módon hasonlit.
Az Unio-egyezmény 6. czikke és a zárjegyzőkönyv 4-ik pontja azt az alaptételt állitják fel, hogy a származási országban oltalmazott védjegy az Unio államaiban formai okokból az oltalomból ki nem zárható, kivévén ama védjegyeket, a melyek a jó erkölcsökbe vagy a közrendbe ütköznek. A zárjegyzőkönyv ez utóbbi határozmány alá vonja a közhatósági czimereknek és kitüntetési jelvényeknek védjegyekben való használatát is. Ez a határozmány azonban mindegyik állam saját belső törvényei szerint érvényesül, vagyis a közhatósági czimereket vagy kitüntetési jelvényeket tartalmazó védjegynek az oltalomból való kizárása csak az esetben foglal helyet, ha az illető állam törvényes rendelkezései szerint tiltva van a közhatósági czimerek vagy kitüntetési jelvények általában való vagy legalább jogtalan használata. Ugyanaz az elv, a mely szerint a védjegy formai okokból, vagyis azok az alkatrészek, jelek szempontjából, a melyekből össze van téve, a külföldi államokban való lajstromozás alkalmával vizsgálat tárgyává nem tehető, eddigi nemzetközi szerződéseinkben is megtalálható.
Tekintettel az Unio-egyezményeknek azon emlitett rendelkezésére, a mely a czimereknek védjegyekben való használatát az egyes államok belső törvényhozásában érvényesülő elvektől teszi függővé: az Unio-államok egymás között kötött külön egyezményei vannak arra hivatva, hogy az egyik államban lajstromozott, czimert tartalmazó védjegyeknek a másik államban is igényelhető oltalmát biztositsák. Ily irányban történt gondoskodás a Németbirodalommal kötött iparjogvédelmi egyezményünkben is.
Habár a védjegy formai okokból való vizsgálatának az Unió-határozmányok értelmében - rendszerint, illetőleg a jó erkölcsökbe és a közrendbe való ütközés, valamint a közhatósági czimerek és kitüntetési jelvények tekintetében statuált kivétellel, - a külföldi államban való lajstromozásnál helye nincsen: az Unio-határozmányok még sem zárják ki azt, hogy a védjegy vizsgálat tárgyát ne képezhesse oly szempontból, vajjon az tartalmánál vagy az annak tulajdonitható értelemnél fogva nem zárandó-e ki az oltalomból, igy például, vajjon nem tekintendő-e szabadjegynek, nem involvál-e hamis származási megjelölést, vagy nem pusztán csak egy bizonyos árunemnek megjelölése (minőségjelző)-e? Származási országnak az tekintendő, a melyben a bejelentőnek főtelepe van, ha pedig a főtelep nem az Unio államok valamelyikében van, ugy az az ország, a melyben a bejelentő állampolgársággal bir. E rendelkezés lehetővé teszi, hogy magyar állampolgároknak oly vállalatai is részesüljenek védjegyeik tekintetében az Unio oltalmában, a melyek külföldön, nevezetesen konzuli biráskodás alá tartozó területen feküsznek.
A 7. czikk kimondja, hogy az áru természete, a melyre a védjegy alkalmaztatik, a védjegy belajstromozásának akadályát semmi esetre sem képezheti. Ez a rendelkezés megfelel a védjegy természetének, mert azzal csak azon jog szereztetik meg, hogy a jogosult bizonyos árukra, termékekre egy meghatározott jelt alkalmazhasson és ennek használatából másokat kizárhasson. A védjegy-jogosultság tehát független az áruk előállitására vonatkozó és az e részben fennálló külön jogszabályok szerint megitélendő jogtól s ezek a szabályok (pl. valamely árut állami egyedárusági tárgygyá kijelentő törvény) a védjegyek bejegyzésénél tekintetbe sem jönnek. Viszont arra való tekintettel, hogy a bejegyzés csak a védjegyjogot biztositja: a szóban levő czikkben foglalt rendelkezés nem érinti az illető áru forgalomba hozatala tekintetében fennálló korlátozásokat sem.
A 8. czikk a kereskedelmi nevet és czéget minden lajstromozás nélkül is az Unio összes államaiban oltalomban részesiti az illető államban érvényben álló törvényes rendelkezések korlátai között és tekintet nélkül arra, vajjon a név (czég) valamely védjegynek alkatrészét képezi-e vagy sem. A kereskedelmi név és czég védelmének az a széleskörü kiterjesztése, a melyet az Uniohoz való csatlakozás eredményez, a kiviteli kereskedelem szempontjából igen nagy jelentőséggel bir.
A 11. czikk időleges oltalomban részesiti az Unio-államok bármelyikének területén hivatalosan rendezett, vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállitásokon közszemlére kitett termékeken (árukon) alkalmazott védjegyeket. Ennek megfelelő törvényes rendelkezés a magyar védjegyjogban ez idő szerint nincs és arról csak az előkészités alatt álló védjegyreform keretében fog gondoskodás történhetni.
B) A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi belajstromozása iránt Madridban 1891. évi április hó 14-én létrejött s az 1900. évi deczember hó14-én Bruxellesben kötött pótegyezménynyel módositott nemzetközi megállapodás határozmányai.
Ez a megállapodás az Unio-főegyezménynél részletesebben szabályozza a védjegyek kölcsönös oltalmát és azok közé az egyezmények közé tartozik, a melyek az unio keretén belül a csatlakozó államok között egy szükebb körü köteléket teremtettek. Jelenleg Belgium, Brazilia, Francziaország, Kuba, Németalföld, Olaszország, Portugália, Svájcz, Spanyolország és Tunis tartoznak hozzá. Az 1900. évi deczember hó 14-én kötött bruxellesi pótegyezmény a szóban levő madridi megállapodást több irányban módositotta és kiegészitette. E megállapodás a származási országban megszerzett védjegyjogosultságnak a megállapodáshoz csatlakozott külföldi államokban a legegyszerübb feltételek mellett való megszerzését és pedig egyszersmind a védjegyre vonatkozó elsőbbségi jog biztositásával együtt teszi lehetővé. A származási országban belajstromozott védjegy ugyanis - az első védjegy után járó 100 franknyi és minden egyidejüleg letett további védjegy után járó 50 franknyi nemzetközi illeték lefizetése mellett - az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio Bernben székelő irodájánál szintén belajstromozható és ez által részére az oltalom a megállapodáshoz csatlakozott valamennyi államban 20 évi időtartamra biztositható.
A megállapodás 2. czikke értelmében az ahhoz csatlakozott államok alattvalóival vagy honosaival egyenlő elbánásban részesülnek a megállapodáshoz nem csatlakozott államok alattvalói vagy honosai is, ha a módositott párisi főegyezmény 3. czikkében előirt feltételeknek megfelelnek, t. i. ha a megállapodás által létesitett szükebb Unio területén - azaz a megállapodáshoz csatlakozott államok egyikének területén - laknak, vagy a kiknek ott tényleges ipari vagy kereskedelmi telepük van. A nemzetközi lajstromozás ily szervezése és berendezése a védjegytulajdonosokra nézve megbecsülhetetlen előnyökkel jár. Nagy megtakaritás érhető el ugyanis ez által ugy időben, mint költségben. Idő tekintetében annyiban, mert valamely védjegynek itthon való bejelentése által, a mennyiben a védjegytulajdonos egyszersmind azt is bejelenti, hogy védjegyét nemzetközileg is bejegyeztetni kivánja, a madridi megállapodáshoz csatlakozott összes államokban egyidejüleg elnyeri az oltalmat.
Az által pedig, hogy a védjegyet az Unio 20 esztendeig oltalmazza, az az előny jár, hogy azokban az államokban, a melyeknél az oltalmi idő rövidebb, nem kell a bejelentőnek a megujitást a lejárt különböző határidőkben esetről-esetre eszközölnie. A pénzbeli megtakaritás abban nyilvánul, hogy mig jelenleg valamely védjegy oltalma a magyar szent korona országainak és a madridi külön egyezményhez csatlakozott tiz államnak területére nézve jóval több, mint 1000 korona költséggel jár, a csatlakozás megtörténte után a lajstromozás a jelenleg 10 koronában megállapitott belföldi lajstromozási dijjal együtt csak 110 koronát teend ki. Mindezekhez járul, hogy a mennyiben a védjegy tulajdonosa annak nemzetközi lajstromoztatását kivánja, a védjegy hivatalból fog a berni irodával közöltetni, ez pedig azt az Unio mindegyik államával szintén hivatalból fogja közölni, holott eddigelé a védjegytulajdonosnak minden egyes államban külön-külön kellett a bejelentést eszközölnie, vagy személyesen vagy megbizottja által. Az által, hogy a berni irodánál való nemzetközi bejegyzést a hazai illetékes hatóság közvetiti, biztositva van az is, hogy nemzetközi bejegyzés alá csak oly védjegyek kerülnek, a melyek a származási országban tényleg be vannak lajstromozva s ott oltalmat élveznek.
A szóban levő 1891. évi madridi megállapodás hatályba lépte óta az 1907. év végéig a berni irodánál összesen 6548 védjegy nemzetközi lajstromozása eszközöltetett és a vonatkozó statisztika azt mutatja, hogy az igy belajstromozott védjegyek száma évről-évre emelkedőben van. A gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozása iránt kötött szóban levő madridi megállapodást illetőleg a szerződő államok ugyancsak Madridban 1891 április 14-én egy végrehajtási szabályzatot fogadtak el, a melyet Bruxellesben 1897. évi deczember hó 14-én némely pontjaiban módositottak, illetve kiegészitettek. (L. e szabályzatot a jelen indokolás III. mellékletében.) E szabályzat a módositott madridi megállapodás 3. czikkével együtt, a mely a berni nemzetközi irodánál való védjegylajstromozás alakiságait irja elő, szolgál részletes utmutatásul a védjegyek nemzetközi bejegyeztetése körül követendő eljárásra nézve.
A megállapodás 4. czikke kimondja, hogy a nemzetközi irodánál eszközölt belajstromozás időpontjától kezdve oltalomra való igénye szempontjából a szerződő államok mindegyikében olyannak tekintendő, mintha az illető védjegy azokban tétetett volna le. A bruxellesi pótegyezmény által beiktatott 4b) czikk pedig kiegésziti a fentebbi határozmányt azzal, hogy ha valamely, már egy vagy több szerződő államban belajstromozott védjegyet a nemzetközi iroda ugyanannak a tulajdonosnak vagy jogutódjának javára utólag belajstromoz, a nemzetközi belajstromozás a megelőző hazai belajstromozások helyébe lépőnek tekintendő, azonban az utóbbiak által már elnyert jogok sérelme nélkül. Ezt a kiegészitést egyes államok későbben való csatlakozása esetében különös jelentőséggel biró annak a kérdésnek tisztázása tette szükségessé, hogy az ilyen utólag eszközölt nemzetközi lajstromozás esetében az elsőbbségre nézve csakis a nemzetközi bejegyzés vagy pedig az e tekintetben kedvezőbb hazai belajstromozások - azaz az egyes államokban az azokban fennálló szabályok értelmében eszközölt korábbi belajstromozások - legyenek-e irányadók? Az idézett 4. b) czikk rendelkezésében kifejezésre jutó szerencsés megoldás azonban már teljesen biztositja a korábbi hazai belajstromozások által megszerzett jogoknak és igy az elsőbbségi jognak igénybevételét is.
A megállapodás 5. czikke különös fontossággal bir, mert megállapitja, hogy a védjegy nemzetközi belajstromozása mily körülmények között tagadható meg. Fentebb megvilágitást nyert már a módositott párisi főegyezmény 6. czikkében és az ahhoz tartozó zárjegyzőkönyv 4. pontjában foglalt ama határozmány, hogy a származási országban belajstromozott védjegy az Uniohoz tartozó államokban (az Unio-főegyezmény 6. czikkében és a reá vonatkozó zárjegyzőkönyv 4. pontjában megállapitott kivételtől eltekintve) egyedül alaki okokból nem utasitható vissza, habár az esetleg e tekintetben az illető államban fennálló szabályoknak nem is felel meg. Ezzel a határozmánynyal és általában az Unio-egyezménynyel összhangban a madridi megállapodás 5. czikke megadja a lehetőséget arra, hogy nem alaki, hanem a belföldi törvényes határozmányokra alapitott egyéb okokból valamely állam a berni nemzetközi iroda utján belajstromozni kivánt külföldi védjegy oltalmát megtagadhassa. De ez a visszautasitás is csak oly okokból történhetik, a melyek az illető államban mint származási országban való lajstromozásnál is érvényesithetők. Nevezetes és az Unio szellemének különösn megfelelő rendelkezés a szóban levő 5. czikknek az, hogy az érdekelt a védjegy oltalmának ily megtagadása esetén ugyanazokat a jogorvoslatokat veheti igénybe, mintha a védjegyet közvetlenül jelentette volna be abban az országban, a mely az oltalmat visszautasitotta.
A 6. czikk az oltalmi idő tartamát 20 évben állapitja meg, de egyszersmind kimondja, hogy az oltalom nem vehető igénybe oly védjegyre, a mely a származási országban oltalomban nem részesül. A nemzetközi oltalom tehát a védjegynek a származási országban való oltalmának fennállásához van kötve. Ehhez képest, ha a származási országban a védjegyoltalmi idő rövidebbre van megszabva, vagy pedig ha az ott hamarább jár le, mert a nemzetközi lajstromozás csak későbben történt: ez esetben az oltalom a származási országban megujitandó és ekkor a nemzetközi oltalom a 20 évi idő lejártáig zavartalanul érvényesül.
A 7. czikk értelmében az oltalmi idő 20 évenként az előirt eljárás szerint és a megállapitott általános feltételek teljesitése, illetve fennforgása esetén mindig megujitható és e részben a szóban levő czikk a védjegytulajdonosok érdekében azt az előnyös rendelkezés foglalja még magában, hogy a berni nemzetközi iroda hat hónappal a védelmi idő lejárta előtt a származási ország hatóságának és a védjegytulajdonosnak figyelmeztetést köteles küldeni.
A 8. czikk a nemzetközi lajstromozásért fizetendő és fentebb már ismertetett dij megszabását tartalmazza és e mellett azt a nevezetes rendelkezést, hogy a nemzetközi iroda az e dijakból befolyó összegből a megállapodás végrehajtásához szükséges közös költségek levonása után jelentkező felesleget a szerződő államok közt egyenlő részekben felosztja. A legutóbbi évben (1907) e felesleg mintegy 42.000 franknyi összegre rugott.
A 9. czikk előirja, hogy a származási ország hatósága minden lényeges változást, a mely valamely védjegyre vonatkozólag bekövetkezi, a nemzetközi irodával közölni köteles. Szükséges ez természetszerüleg abból az okból, hogy a védjegyek berni nemzetközi lajstroma mindig a tényleges állapotot hiteles adatok alapján tüntesse fel. Szintugy a nemzetközi iroda közli e változásokat hivatalos lapja utján az ezen nemzetközi kötelékben álló államok érdekeltségével. A bruxellesi pótegyezmény által beiktatott 9. b) czikk különös határozmányokat tartalmaz a védjegynek oly személyre való átruházása esetére, a ki nem a védjegy származási országban, hanem a megállapodáshoz csatlakozott valamely másik állam területén bir teleppel. Ily esetben ugyanis a származási ország hatóságának a nemzetközi irodát az átruházásról értesitenie kell, az iroda pedig beszerzi annak az államhatóságnak beleegyező nyilatkozatát, a melyben az uj védjegytulajdonos állampolgársággal vagy teleppel bir és végül az átruházásról a többi államok hatóságait is értesiti. E határozmány indoka az, hogy az ilyen átruházás által az illető védjegy hovatartozása (származási ország) is változást szenved.
A 9. b) czikk második bekezdésében foglalt rendelkezés pedig lehetővé teszi, hogy egyes Unio-államok - igy Magyarország - védjegytörvényeinknek oly rendelkezései, a melyek értelmében a védjegy a vállalattól el nem választható, továbbra is érvényesülhessenek. A 9. b) czikk harmadik bekezdése pedig - az Unio-főegyezmény 2. és 3. czikkében lefektetett elvnek megfelelőleg - kizárja azt, hogy a nemzetközi lajstromban oly személyre irassék át valamely védjegy, a ki a szerződő államok egyikének területén sem bir teleppel.
A 11. czikk lehetővé teszi az ezen nemzetközi megállapodás létrehozásában eredetileg részt nem vett államok utólag való csatlakozását, a mi ép oly módozatok mellett történik, int az Unio-főegyezményhez való utólagos csatlakozás.
A 12. czikk értelmében a szóban forgó nemzetközi megállapodás ugyanazon erővel és tartammal birván, mint az Unio párisi főegyezménye, az általa létesitett szükebb körü unióba való belépés a csatlakozás megfelelő bejelentését követő egy hónap mulva, az abból való kilépés pedig egy évvel a felmondás után válik joghatályossá.
Végül e helyütt is kiemelni kivánom, hogy a jelen törvényjavaslat 3. §-ában foglalt rendelkezések a védjegyekre is vonatkoznak.
A bruxellesi pótegyezménynyel módositott Unio-főegyezmény 9. és 10. czikkei a hamis származási megjelölésekre vonatkozólag is tartalmaznak határozmányokat, abból indulva ki, hogy valamely védjegyeknek vagy kereskedelmi névnek árukon való jogosulatlan használata is megtévesztő lehet az áruk származása tekintetében. Az idézett czikkek szerint ugy azok a tárgyak, a melyeken valamely gyári vagy kereskedelmi védjegy, vagy kereskedelmi név jogosulatlanul van alkalmazva, mint azok is, a melyek a származási megjelöléseként valamely meghatározott hely nevével a valóságnak meg nem felelően olykép vannak ellátva, hogy ez a hamis megjelölés egyszersmind valamely költött vagy csalárd szándékkal bitorolt kereskedelmi névvel kapcsolatban jelentkezik: a bevitelnél lefoglalhatók, esetleg e helyett beviteli tilalommal sujthatók mindazokban az Uniohoz tartozó államokban, a melyekben a védjegynek vagy kereskedelmi névnek törvényes oltalomra igénye van, vagy a melyhez a költött kereskedelmi névvel kapcsolatban megjelölt származási hely tartozik. Az oltalom köre tehát meglehetősen szük, mert czélszerübbnek látszott annak elkerülése, hogy az Unio-egyezmény az egyes államokban e részben érvényben álló törvényekkel esetleg összeütközésbe jusson.
Magyarországon a valóságnak meg nem felelő adatok ilyetén használata esetén az 1884. évi XVII. t.-cz-be iktatott ipartörvény 58. §-a nyer jelenleg alkalmazást. Egyébként az Uniónak a valóságnak meg nem felelő származási megjelölések használata ellen irányuló emlitett rendelkezései nálunk csak akkor fognak teljes mértékben érvényesülhetni, ha a tisztességtelen verseny ellen való védekezésről szóló, már előkészités alatt álló törvényjavaslaton törvényerőre fog emeltetni.
A módositott párisi főegyezmény 2. és 3. czikkeiben megállapitott viszonosságot a 10. b) czikk a tisztességtelen verseny ellenében igénybevehető oltalomra is kiterjeszti. Ennek alapján azt az oltalmat, a melyet valamely Unio-állam törvényhozása az illető állam kötelékébe tartozók részére e tekintetben biztosit, a többi uniobeli államok alattvalói és azok igényelhetik, a kik az Unio-főegyezmény által ezekkel az oltalomra való igény tekintetében azonosittattak. Nálunk ez idő szerint az 1884. évi XVII. törvénycikkben foglalt ipartörvény 58. §-ában és az annak alkalmazása és értelmezése tárgyában kiadott kormányrendeletekben a tisztességtelen verseny ellen való oltalmat biztositó rendelkezések kimerülnek és az e tárgyban alkotandó uj törvénynek lesz hivatása az oltalmat e részben kimeritően szabályozni és biztositani.
Belgium, Brazilia, Spanyolország, Francziaország, Gutémala, Olaszország, Németalföld, Portugália, Salvador, Szerbia és Svájcz kormányai az ipari tulajdon védelme czéljából Unióvá (egyesületté) alakulnak.
A szerződő államok mindegyikének alattvalói vagy honosai az Unió bármely másik államában a találmányi szabadalmak, az ipari mustrák és minták, a gyári vagy kereskedelmi védjegyek és a kereskedelmi nevek tekintetében ugyanazokat az előnyöket élvezik, a melyeket a vonatkozó törvények a saját honosok részére jelenleg biztositanak, vagy jövőben fognak. Ennélfogva a honosokkal egyenlő védelemben részesülnek és a jogaik ellen irányuló minden támadás miatt ugyanazokkal a jogorvoslatokkal élhetnek, mint azok, feltéve, hogy azokat az alakiságokat és feltételeket teljesitik, amelyeket az egyes államok beltörvényhozása a honpolgárok elé szab.
A szerződő államok alattvalóival vagy honosaival azonos elbánásban részesülnek az Unióhoz nem tartozó államok azon alattvalói vagy honosai, a kik az Unióhoz tartozó államok valamelyikének területén lakhelylyel, avagy tényleges és valóságos ipari vagy kereskedelmi teleppel birnak.
Az, a ki a szerződéses államok egyikében találmányi szabadalmat, ipari mustrát vagy mintát, gyári vagy kereskedelmi védjegyet szabályszerüen bejelent, a többi államokban való bejelentésre harmadik személyek jogainak fentartása mellett az alább megjelölt határidőkön belül az elsőbbségi jogot élvez. Ennélfogva a későbbi, de az ezen határidők eltelte előtt a többi unióbeli államok valamelyikében eszközölt bejelentést az időközben bekövetkezett körülmények - nevezetesen másnak bejelentése, a szabadalom közzététele, vagy annak gyakorlatba vétele, a mustra vagy minta példányainak árusitása, a védjegy használata, - nem érvénytelenithetik. A fent megjelölt elsőbbségi határidő a találmányi szabadalmaknál tizenként, az ipari mustráknál és mintáknál, valamint a gyári és kereskedelmi védjegyeknél négy hónap.
Az egyezményben biztositott kedvezményre a 2. és 3. czikkek értelmében igényjogosult egyének által az egyes szerződő államokban bejelentett szabadalmak függetleneknek tekintendők azoktól a szabadalmaktól, a melyek ugyanazon találmányra vonatkozólag az Unióhoz tartozó vagy nem tartozó egyéb államokban szereztettek. Ez a rendelkezés az ennek életbelépése időpontjában érvényben álló szabadalmakra vonatkozólag alkalmazást nyer. Ugyanez áll ujabb államok belépése esetében a belépés időpontjában egyik és másik részen fennálló szabadalmakra nézve is.
Az Unióhoz tartozó államok egyikében vagy másikában előállitott tárgyaknak a szabadalomtulajdonos által eszközölt bevitele abba az államba, a melyben a szabadalom elvesztét nem vonja maga után. Mindazonáltal a szabadalomtulajdonos köteles szabadalmát abban az államban, hová a szabadalmi tárgyakat beviszi, az illető állam törvényeinek megfelelően gyakorlatba venni.
A származási országban szabályszerüen bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegy valamennyi unióbeli államban, ugy mint van, bejegyzendő és oltalmazandó. Származási országnak az az ország tekintendő, melyben a bejelentőnek főtelepe fekszik. Ha a főtelep nem az Unióhoz tartozó államok egyikének területén fekszik, akkor származási országnak az az ország tekintendő, a melynek a bejelentő honosa. A bejelentés visszautasitható, ha a tárgy, melyre az vonatkozik, a jó erkölcsökbe vagy közrendbe ütközőnek találtatik.
Azon terméknek minemüsége, melyre a gyári vagy kereskedelmi védjegy alkalmaztatik, semmi esetre sem képezheti akadályát a védjegy bejegyzésének.
A kereskedelmi név, a bejegyzés kötelezettsége nélkül minden unióbeli államban védelemben részesül, tekintet nélkül arra, hogy alkatrészét képezi-e valamely gyári vagy kereskedelmi védjegynek, vagy sem.
Minden tárgy, a mely valamely gyári vagy kereskedelmi védjegygyel avagy kereskedelmi névvel jogosulatlanul van ellátva, lefoglalható a bevitelnél mindazokban az unióbeli államokban, a hol az illető védjegynek, vagy kereskedelmi névnek törvényes oltalomra igénye van. Lefoglalásnak az illető állam belföldi törvényhozása értelmében akár hivatalból, akár az érdekelt fél kérelmére lesz helye. Azokban az államokban, a melyeknek törvényhozása a bevitelnél való lefoglalást nem engedi meg, a lefoglalás helyett a beviteli tilalom mondható ki. Átvitel esetében azonban a hatóságok a lefoglalás eszközlésére nem kötelesek.
Az előző czikk rendelkezései alkalmazandók mindazon áruczikkekre, a melyek a származás megjelöléseként valamely meghatározott hely nevével hamisan vannak ellátva, ha az illető megjelölés valamely költött vagy csalárd szándékkal bitorolt kereskedelmi névvel kapcsolatban fordul elő. Érdekelt félnek tekintendő minden termelő, gyáros vagy kereskedő, ki az illető áru termelésével, gyártásával vagy forgalombahozatalával foglalkozik és a ki akár magában a származás helyéül hamisan megjelölt helyen, akár azon környékben, hol az illető helyiség fekszik, teleppel bir.
Az ezen egyezményre lépett államok honosai (2. és 3. czikkek) minden szerződő államban a tisztességtelen verseny ellenében ugyanazon oltalmat élvezik, a mely maguk az illető állam kötelékébe tartozók részére van biztositva.
A magas szerződő felek mindegyike, az illető állam törvényeinek megfelelően, időleges oltalmat nyujt a szabadalmazható találmányoknak, mustráknak vagy mintáknak, valamint a kereskedelmi és gyári védjegyeknek azon termékekre nézve, a melyek a szerződő felek bármelyikének területén rendezett hivatalos vagy hivatalosan elismert nemzetközi kiállitásokon közszemlére kitétetnek.
A szerződő felek mindegyike kötelezi magát, hogy az ipari tulajdon védelmére külön hivatalt és a találmányi szabadalmak, az ipari mustrák és minták, valamint a gyári vagy kereskedelmi védjegyek közzétételére egy központi bejelentési hivatalt rendez be a közönség részére.
„Az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unio irodája” elnevezéssel nemzetközi hivatal szerveztetik. Ez az iroda, melyet a szerződő államok kormányai közösen tartanak fenn, a svájczi szövetség kormányának magas fenhatósága alá helyeztetik és annak felügyelete alatt fog müködni. Ugyanennek hatásköre az Unióhoz tartozó államok közös megegyezésével fog megállapittatni.
Jelen egyezmény időszakonként átvizsgálás alá veendő azon czélból, hogy azon oly javitások eszközöltessenek, a melyek az Unio rendszerének tökéletesebbé tételére alkalmasak. E végből a szerződő államok valamelyikében időről-időre tanácskozások lesznek tartandók ezen államok kiküldöttei által.
Megegyezés jött létre arra nézve, hogy a magas szerződő felek kölcsönösen fentartják maguknak azt a jogot, hogy egymás között az ipari tulajdon védelmére külön megállapodásokat létesithessenek, feltéve, hogy ezek a jelen egyezmény határozmányaival nem fognak ellenkezni.
Azok az államok, a melyek jelen egyezményben részt nem vettek, kivánságukra ahhoz utólag csatlakozhatnak. Ez a csatlakozás diplomatiai uton a svájczi szövetség kormányának és ez által az összes többieknek bejelentendő. A csatlakozás teljes joghatálylyal valamennyi rendelkezéshez való hozzájárulásra vonatkozik s mindazon előnyök megszerzését eredményezi, a melyek a jelen egyezményben megállapittattak és a svájczi kormány által a többi unióbeli államnak küldött értesitéstől számitandó egy hó mulva válik joghatályossá, kitéve, ha az ujonnan belépő állam valamely későbbi határidőt állapitana meg.
A jelen egyezményben foglalt kölcsönös kötelezettségek hatályba léptének előfeltétele, hogy a mennyiben szükséges, azok az alakiságok és szabályok betartassanak, a melyeket az illető magas szerződő felek alkotmány-törvényei előirnak, a minek a lehető legrövidebb idő alatti megtételére a szerződő felek magukat kötelezik is.
Jelen egyezmény a megerősitő okiratok kicserélésétől számitandó egy hónapon belül lép hatályba és határozatlan időre, a történt felmondás napjától számitandó egy év lejártáig marad érvényben. A felmondás a csatlakozási nyilatkozatok elfogadására feljogositott kormányhoz intézendő. Hatálya csakis arra az államra terjed ki, a mely a felmondást bejelenti; a többi szerződő félre nézve az egyezmény továbbra is érvényben marad.
Jelen egyezmény megerősitendő és a megerősitő okiratok Párisban, legkésőbb egy év leforgása alatt kicserélendők. Minek hiteléül a meghatalmazottak a jelen egyezményt aláirták és pecsétjeikkel ellátták. Kelt Párisban, 1883. évi márczius hó 20-án.
Belgium, Brazilia, Spanyolország, Francziaország, Guatémala, Olaszország, Németalföld, Portugália, Salvador, Szerbia és Svájcz kormányai között a mai napon az ipari tulajdon védelmére megkötött egyezmény aláirása alkalmával alulirott meghatalmazottak a következőkben állapodtak meg:
1. - Ezen szavak „ipari tulajdon” a fogalom legtágabb értelmében veendők és pedig olyképen, hogy azok nem csupán a szó szorosabb értelmében vett ipari, hanem éppen ugy a mezőgazdasági termékekre (bor, gabona, gyümölcs, állatok stb.), valamint a kereskedelmi forgalomba kerülő ásványtermékekre (ásványviz stb.) is alkalmaztassanak.
2. - A „találmányi szabadalmak” elnevezésben az ipari szabadalmaknak a szerződő államok törvényei által védett különféle fajai, mint a behozatali, javitási stb. szabadalmak is benfoglaltaknak.
3. - Megegyezés jött létre arra nézve, hogy az egyezmény 2-ik czikkének végső rendelkezése az egyes uniobeli államoknak a biróságok előtt való eljárásra és az eljárni hivatott biróságok illetékességére vonatkozó törvényhozását semmiképen sem érinti.
3. b) - Valamely szabadalom a gyakorlatbavétel hiánya miatt egy országban sem vonható vissza, ha annak az illető országban történt bejelentésétől számitva, legalább is három év még nem telt le és ekkor is csak abban az esetben, ha a szabadalomtulajdonos a gyakorlatbavétel elmulasztását igazolni nem tudja.
4. - A 6. czikk első bekezdése olykép értelmezendő, hogy valamely gyári vagy kereskedelmi védjegy az Unióhoz tartozó államok egyikében sem zárható ki az oltalomból azon körülmény alapján, hogy az alkatrészeit képező jelek szempontjából az illető állam törvényei által előirt következményeknek nem felel meg, hacsak e részben a származási ország törvényeinek megfelel, és ha az ez utóbbi országban szabályszerü bejegyzés tárgyát képezte. Ettől a kivételtől eltekintve, mely csakis a védjegy külalakjára vonatkozik, valamint az egyezmény egyéb czikkeiben foglalt határozmányok fenntartása mellett az államok mindegyikének saját törvényhozása nyer alkalmazást. Minden helytelen értelmezés elkerülése végett megegyezés jött létre az iránt, hogy a nyilvános czimerek és a kitüntetési jelvények használata, a 6. czikk utolsó bekezdése értelmében a közrendbe ütközőnek tekinthető.
5. - Az ipari tulajdonra vonatkozó ügyek ellátására hivatott s a 12. czikkben emlitett külön intézmény szervezése lehetőleg arra is ki fog terjedni, hogy minden államban egy időszakonként megjelenő hivatalos lap adassék ki.
6. - A 13. czikk alapján létesitett nemzetközi iroda költségeit a szerződő államok közösen viselik. E költségek semmi esetre sem haladhatják tul az évi 60,000 franknyi összeget. Az egyes államoknak ezen összköltséghez való hozzájárulását meghatározandó, a szerződő államok, valamint azok, melyek az Uniohoz később csatlakoznak, hat osztályba soroztatnak, melyek mindegyike egy meghatározott számegység arányában járul a költségekhez, és pedig:
az 1. osztály 25 egységgel, a 2. osztály 20 egységgel, a 3. osztály 15 egységgel, a 4. osztály 10 egységgel, az 5. osztály 5 egységgel, a 6. osztály 3 egységgel. Ezen tényező számok az egyes osztályokba tartozó államok számával szoroztatnak és az igy nyert szorzatok összege adja meg az egységek azon számát, melylyel az összkiadás elosztandó. A hányados adja azután a kiadási egységre eső számszerü összeget. A költségek megosztása tekintetében a szerződő államok következőleg osztályoztatnak: 1. osztály Francziaország, Olaszország. 2. osztály Spanyolország. 3. osztály Belgium, Brazilia, Portugália, Svájcz. 4. osztály Németalföld. 5. osztály Szerbia. 6. osztály. Guatémala, Salvador. A svájczi kormány a nemzetközi iroda kiadásait ellenőrzi, a szükséges előlegeket utalványozza és összeállitja az évi számadást, a mely valamennyi kormánynyal közöltetni fog. A nemzetközi iroda az ipari tulajdon védelmére vonatkozó mindenféle közleményeket összegyüjti és egy általános statisztikában egyesiti, a mely az egyes kormányok közt szétosztatik. Továbbá az Uniót érdeklő közhasznu találmányokkal foglalkozik és az egyes kormányok által rendelkezésére bocsátott adatok felhasználásával az Uniót illető kérdésekre vonatkozólag egy franczia nyelvü időszaki lapot ad ki. Ugy ennek a lapnak számai, mint a nemzetközi iroda által kiadott egyéb iratok az Unióhoz tartozó államok kormányai közt a fentebb megjelölt hozzájárulási aránynak megfelelően szétosztandók. Az emlitett kormányok által ezenkivül, vagy egyesületek, ugyszintén magánszemélyek által netán kivánt példányok és iratok külön megfizetendők. A nemzetközi iroda az Unió tagjainak mindenkor rendelkezésére fog állani a végből, hogy az ipari tulajdon ügyeinek nemzetközi intézésére vonatkozó kérdésekben megadja nekik mindazokat a külön felvilágositásokat, a melyekre netán szükségük lehetne. Annak az országban kormánya, a hol a legközelebbi értekezlet tartatni fog, az illető értekezletre vonatkozó munkálatokat a nemzetközi iroda segitségével késziti elő. A nemzetközi iroda igazgatója az értekezletek ülésein jelen van és azok tanácskozásaiban szavazati jog nélkül részt vesz. Az ügykezelésről évenként jelentést ad ki, a mely az unió minden tagjával közlendő. A nemzetközi iroda hivatalos nyelve a franczia.
7. - Jelen zárjegyzőkönyv, mely a mai napon kötött Egyezménynyel egyidejüleg fog megerősittetni ez Egyezmény kiegészitő részének tekintendő és azzal egyenlő erővel, érvénynyel és tartammal bir. Minek hiteléül alulirott meghatalmazottak jelen jegyzőkönyvet felvették. Kelt Párisban, 1883. évi márczius hó 20-án.
A szerződő államok mindenikének alattvalói vagy honosai a származási országban bejegyzett gyári vagy kereskedelmi védjegyeiknek oltalmát azoknak a berni nemzetközi irodában eszközölt bejelentése által, a mely bejelentés az illető származási ország hatóságának közvetitésével történik, valamennyi szerződő államban biztosithatják maguknak.
A szerződő államok alattvalóival vagy honosaival azonos elbánásban részesülnek az ezen megállapodáshoz nem csatlakozott államok azon alattvalói vagy honosai is, a kik a jelen megállapodás által létesitett szükebb Unió területén a főegyezmény 3. czikkében előirt feltételeket teljesitik.
A nemzetközi iroda az 1. czikk értelmében bejelentett védjegyet azonnal belajstromozza. A szerződő államokat e lajstromozás megtörténtéről értesiti. A belajstromozott védjegyek a nemzetközi iroda lapjának mellékletén a bejelentő által benyujtott cliché felhasználásával közzététetnek. Ha a bejelentő a védjegy szinére, mint megkülönböztető jelre, sulyt helyez, köteles: 1. Ezt kifejezetten kijelenteni és bejelentéséhez oly leirást csatolni, melyben szin külön fel van emlitve. 2. Belajstromozási kérelméhez az illető védjegyből szines kivitelü példányokat csatolni, a melyek a nemzetközi iroda által kiadandó értesitésekhez csatoltatnak. Ezen példányok száma a végrehajtási utasitásban lesz megállapitva. A belajstromozott védjegyeknek az egyes államokban való nyilvánosságra hozatala érdekében a nemzetközi iroda egyes államok kormányainak az emlitett közleményekből annyi példányt bocsát dijtalanul rendelkezésökre, a mennyit azok kivánnak.
A nemzetközi hivatalnál ilykép eszközölt belajstromozás időpontjától kezdve az oltalom a szerződő államok mindegyikében olyannak tekintendő, mintha az illető védjegy azokban közvetlenül lett volna bejelentve.
Ha a nemzetközi iroda valamely, már egy vagy több szerződő államban letett védjegyet lajstromoz be utólag ugyanazon tulajdonos vagy jogutóda javára, ugy a nemzetközi belajstromozás a megelőző nemzeti belajstromozások helyébe lépőnek tekintendő a nélkül, hogy ez az utóbbiak ténye által szerzett jogok érintetnének.
Azok a hatóságok, a melyekben a nemzetközi iroda a védjegy belajstromozást bejelenti, a mennyiben az illető ország törvényei arra őket felhatalmazzák, fel vannak jogositva kinyilatkoztatni, hogy az illető védjegy az ő területükön oltalomban nem részesithető. Az oltalom ily megtagadása azonban csakis olyan indokokból történhetik, melyek az 1883. évi márczius hó 20-án kelt egyezmény szerint valamely védjegy hazai lajstromozását is megakadályoznák. Ezen jogot a hatóságok a hazai törvények által megállapitott határidő alatt, legkésőbb azonban a 3. czikkben foglalt értesitéstől számitott egy év alatt kötelesek érvényesiteni s a visszautasitás indokait a nemzetközi irodával a közölni. A nemzetközi irodával ilykép közölt határozatot az utóbbi a származási ország hatóságával és a védjegy tulajdonosával haladéktalanul közli. Az érdekelt ugyanazon jogorvoslattal élhet, mintha a védjegyet közvetlenül abban az országban jelentette volna be, a mely az oltalmat megtagadta.
A nemzetközi iroda bárkinek, a ki azt kéri, a végrehajtási utasitásban meghatározandó dij ellenében valamely meghatározott védjegyre vonatkozólag a Lajstromban foglalt összes bejegyzésekről másolatot szolgáltat ki.
A nemzetközi irodánál történt belajstromozás következtében nyert védelem a belajstromozás időpontjától számitva 20 évig tart; nem vonatkoztatható azonban ez az olyan védjegyre, mely a származási országban a törvényes oltalomban már nem részesül.
A belajstromozás az 1. és 3. czikk szabályai szerint mindenkor megujitható. A nemzetközi iroda hat hóval a védelmi idő letelte előtt, ugy a származási ország hatóságához, mint a védjegy tulajdonosához félhivatalosan figyelmeztetést fog intézni.
A származási ország hatósága belátása szerinti lajstromozási dijat állapit meg és azt a nemzetközi belajstromozás végett bejelentett védjegy tulajdonosától a maga számára beszedi. Ehhez a dijhoz 100 frank nemzetközi illeték járul az első védjegy után és 50-50 frank az ugyanazon bejelentő által egyidejüleg letett minden egyes további védjegy után. Az ezen dijakból származó évi jövedelmet a jelen megállapodás végrehajtásához szükséges közös költségek levonása után a szerződő államok között a nemzetközi iroda egyenlő részekben fogja felosztani.
A származási ország hatósága ugy a megsemmisitéseket, törléseket, lemondásokat és átruházásokat mind a védjegy tulajdonában előfoduló egyéb változásokat közli a nemzetközi irodával. A nemzetközi iroda ezeket a változásokat belajstromozza, a szerződéses hatóságokkal közli és közlönyében haladéktalanul közhirré teszi.
Ha valamely, a nemzetközi lajstromba bevezetett védjegy oly személyre ruháztatik át, a kinek nem az illető védjegy származási országában, hanem egy másik szerződő államban van telepe, ez esetben az átruházásról a származási ország hatósága köteles a nemzetközi irodát értesiteni. - A nemzetközi iroda ennek alapján az átruházást a lajstromba bevezeti és azt - mihelyt beérkezett azon államhatóságnak beleegyező nyilatkozata, a melynek szempontjából az uj védjegytulajdonos honosnak tekintendő, - a többi államhatóságokkal közli és lapjában közhirré teszi. Jelen rendelkezés nem vonja maga után ama szerződő államok törvényhozási rendelkezéseinek módositását, a melyek valamely védjegynek átruházását meg nem engedik, ha egyidejüleg azon ipari vagy kereskedelmi telep is nem ruháztatik át, a melynek termékeit az illető védjegy megjelöli. A nemzetközi lajstromba bevezetett valamely védjegynek oly személyre való átruházása, a ki a szerződő államok egyikének területén sem bir teleppel, a lajstromba be nem vezettetik.
A jelen megállapodás végrehajtásának határidőit a hatóságok közös egyetértéssel fogják megállapitani.
Az ipari tulajdon védelmére alakult Unió azon államai, a melyek a jelen megállapodás létesitésében részt nem vettek, kivánságukra és az ipari tulajdon védelmére 1883. évi márczius hó 20-án kötött egyezmény 16. czikkében előirt alakban ahhoz csatlakozhatnak. Mihelyt a nemzetközi iroda tudomást nyert arról, hogy valamely állam ehhez a megállapodáshoz csatlakozott, az illető állam kormányhatóságához a 3. czikknek megfelelően egy összjegyzéket juttat azokról a védjegyekről, a melyek abban az időben nemzetközi védelmet élveznek. Ez az értesités magában véve biztositja az illető védjegyek részére az előző rendelkezésekben foglalt előnyöket a csatlakozó állam területére nézve is és annak keltétől számittatik azon egyévi határidő, mely alatt az érdekelt hatóság az 5. czikkben emlitett nyilatkozatot megteheti.
Jelen megállapodás megerősitendő és a megerősitő okiratok Madridban, legkésőbb hat hó lefolyása alatt kicserélendők. A jóváhagyási nyilatkozatok kicserélése után egy hóval lép hatályba és ugyanazon erővel és tartammal bir, mint az 1883. évi márczius 20-án kötött egyezmény. Minek hiteléül a fent felsorolt államok meghatalmazottjai jelen megállapodást Madridban 1891. évi április hó 14-én aláirták.
Minden kérvény, mely gyári vagy kereskedelmi védjegy nemzetközi belajstromozására irányul, az 1891. évi április 14-iki megállapodásnak megfelelőleg a védjegytulajdonos által a származási ország hatóságánál nyujtandó be az ezen hatóság által előirt alakban. A nemzetközi belajstromozásért mindegyik hatóság 100 frank illetékes s azonfelül egy, általa tetszése szerint megállapitott és egészben saját javára eső dijat szed be.
Miután a származási ország hatósága a védjegy szabályszerüen lajstromozott voltát megállapitotta, az ipari tulajdon nemzetközi irodájának Bernbe a következőket küldi meg:
A) A lajstromozási kérvényt két példányban, mely a védjegy egy lenyomatán kivül a következő adatokat tartalmazza: 1. a védjegytulajdonos nevét; 2. a védjegytulajdonos lakczimét; 3. a terményeket vagy árukat, melyekre a védjegy alkalmazva lesz 4. a lajstromozás keltét a származási országban; 5. a védjegy sorszámát a származási országban. A védjegy lenyomata annak franczia nyelven fogalmazott leirásával helyettesithető.
B) A védjegynek egy clichéjét, melynek felhasználásával az a nemzetközi iroda közleményeiben nyomtatásban nyilvánosságra hozható legyen. E cliché a védjegy teljes ábrázolása legyen ugy, hogy annak minden egyes részlete szembetünően látható legyen. Hossza, illetve szélessége 15 mm-nél kevesebb és 10 cm-nél több nem lehet. A cliché vastagsága pontosan 24 mm. legyen, a mint ez a nyomdai betük magasságának megfelel. E cliché a nemzetközi irodában megőrzendő. Ha a védjegylenyomat - a mint ez A) alatt emlitve van - annak egyszerü leirása által helyettesittetik, a cliché letétbe helyezése nem szükséges.
C) Ha valamely védjegy egyik megkülönböztető ismertetőjele annak szinében van, akkor a lajstromozáshoz a védjegy szinében 30 papiroslenyomat csatolható.
D) Egy 100 frankról szóló postautalványt a nemzetközi lajstromozási dij összegének megfelelően. A lajstromozási kérvény az ezen végrehajtási rendelethez csatolt vagy a szerződő államok hatóságai által utólagosan közös egyetértéssel elfogadott más minta szerint szerkesztendő. A nemzetközi iroda a szükséges mintákat ingyen bocsátja az egyes országok hatóságainak rendelkezésére.
A nemzetközi iroda késedelem nélkül bevezeti a védjegyet az e czélra szolgáló lajstromba. E lajstrom a következő adatokat tartalmazza:
1. A lajstromozás keltét a nemzetközi irodában.
2. A szerződő államok idevonatkozó értesitésének keltét.
3. A védjegy sorszámát.
4. a védjegytulajdonos nevét.
5. Annak czimét.
6. A terményeket vagy árukat, melyeken a védjegy alkalmaztatni fog.
7. A védjegy származási országát.
8. A lajstromozás keltét a származási országban.
9. A sorszámot a származási országban.
10. A védjegy törlésére vagy átruházására vonatkozó adatokat. (A megállapodás 9. czikke.)
A lajstromba történt bejegyzés után a nemzetközi iroda feljegyzi a lajstromozási kérvény mindkét példányára a lajstromozás megtörténtét s ellátja azokat aláirásával és bélyegzőlenyomatával. Egy példány az iroda levéltárában marad, a másik a származási ország hatóságának visszaküldendő. A nemzetközi iroda közli ezenfelül az illető államok hatóságaival a lajstromozás megtörténtét s azok mindegyikének megküldi a védjegy egy lenyomatát, vagy ilyenek hiányában a védjegynek franczia nyelven való leirását s ugyancsak a következő adatokat: 1. A nemzetközi irodában történt lajstromozás keltét. 2. A védjegy sorszámát. 3. A letevő nevét és czimét. 4. A terményeket vagy árukat, melyeken a védjegy alkalmaztatik. 5. A védjegy származási országát s ugyancsak a lajstromozás keltét s a sorszámot az illető országban. A 2. czikk C) pontjában jelzett esetben ezen értesitéshez azonfelül a védjegynek megfelelő szines lenyomata is egy példányban csatolandó.
A nemzetközi iroda gondoskodni tartozik ezután a védjegy nyilvánosságra hozataláról, mely az iroda közlönyének mellékletében a védjegy lenyomatának vagy franczia nyelven való leirásának s a 4. czikk 2. bekezdésében felsorolt adatoknak közlésével történik. A nemzetközi iroda minden év elején egy táblás kimutatást ad ki, melyben az utolsó év folyamán nyilvánosságra hozott védjegyek tulajdonosainak nevei abc rendben s a szerződő államok szerint elkülönitve felsoroltatnak. A nemzetközi iroda által minden hatóságnak dijmentesen bocsáttatnak rendelkezésére az általuk kivánt számu példányok azon mellékletekből, a melyek a nemzetközi lajstromozásra vonatkozó körülményeket tartalmazzák.
A nemzetközi irodának az egyezmény 5. czikke értelmében tudomására hozott nyilatkozat (a védjegy törvényes oltalmának megtagadása valamely országban) ez iroda által késedelem nélkül közlendő a származási ország hatóságával s a védjegy tulajdonosával.
A lajstromból az egyezmény 5. b) czikke értelmében készitett másolatokért vagy kivonatokért fizetendő dij kivonatonként 2 frankban állapittatik meg.
A védjegy tulajdonában beállott változások, melyek a megállapodás 9. és 9. b) czikkeiben előirt értesités tárgyát képezték, a nemzetközi iroda lajstromába bevezetendők. Az iroda azokat a szerződő hatóságokkal is közli s közlönyében nyilvánosságra hozza, szem előtt tartva a 9. b) czikk különös határozmányait abban az esetben, midőn a védjegy uj tulajdonosa nem a védjegy származási országában lakik, illetve nem ott bir ipari vagy kereskedelmi teleppel.
Hat hónappal a 20 évi védelmi idő lejárta előtt a nemzetközi iroda hivatalos értesitést küld a származási ország hatóságának s a védjegy tulajdonosának. A védjegy nemzetközi lajstromozásának megujitásánál szem előtt tartandó alakszerüségek ugyanazok lesznek, mint a melyet az uj lajstromozásra nézve elő vannak irva, elesik azonban a cliché megküldésének szüksége.
A nemzetközi iroda minden év elején számadást készit, a védjegyeknek az év folyamán történt nemzetközi lajstromozásából származott mindennemü költségekről. E végösszeg levonatik az egyes hatóságok által a nemzetközi lajstromozásért átszármaztatott dijak összegéből s a maradék a szerződő államok közt egyenlő részekben felosztatik.
A megállapodás 11. czikke által előirt összefoglaló értesités ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint az ezen végrehajtási szabályzat 4. czikkében előirt értesités.
Jelen szabályzat ugyanaddig az időpontig marad érvényben, mint a megállapodás, a melyre vonatkozik. Mindamellett a szerződő hatóságok a jelen szabályzatot az idézett megállapodás 10. czikkének megfelelőleg szükséghez képest közös egyetértéssel bármikor módosithatják.
