1908. évi LIV. törvénycikk indokolása

a Németbirodalommal az ipari tulajdonjogok kölcsönös oltalma iránt 1908. évi november 15-én kötött egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

A magyar szent korona országainak az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unió kötelékébe való belépéséről szóló törvényjavaslatom indokolásában már jeleztem volt, hogy annak törvényerőre emelkedése után a magyar kir. kormány haladéktalanul megteendi mindazoknak az intézkedéseket, a melyek avégből szükségesek, hogy Magyarországnak az emlitett Unióhoz való csatlakozása mielőbb hatályossá legyen. Minthogy ilyképpen Magyarország már a jövő 1909. év január havában az emlitett Unió kötelékében fog állani és minthogy azon időponttól fogva Magyarországnak a szintén az Unio kötelékében álló Németbirodalommal való kölcsönös forgalmában is a nemzetközi Unió-egyezmények rendelkezéseinek kell alkalmazást nyerniök: a kormányok gondoskodásának ki kellett arra is terjednie, hogy a Németbirodalommal a kölcsönös szabadalmi, mustra- és védjegyoltalom tárgyában még 1891. évi deczember hó 6-án Ausztriával együtt kötött és az 1892. évi IV. törvénycikkbe beczikkelyezett egyezmény határozmányai egy ujabb egyezmény kötése által a nemzetközi Unió egyezmények határozmányaival mielőbb összhangzásba hozassanak s ezen alkalommal, egyszersmind azon a téren, amelyen az egyesn államok belső törvényhozását az Unió határozmányok nem korlátozzák, szerződéses uton oly megállapodások létesittessenek, amelyek a két állam egymásközti forgalmának a viszonyok sajátlagossága által indokolt terjedelemben, az ipari tulajdonjogok fokozott és hatályosabb oltalmát is biztositani alkalmasak.

Miután az 1883. évi márczius hó 20-án Párisban kötött és az 1900. évi deczember hó 14-iki bruxellesi pótegyezmény által módositott nemzetközi Unió-főegyezmény 15. czikke egyenesen rá is mutat annak kivánatos voltára, hogy az egyes Unió-államok az ipari tulajdon hatályosabb oltalmára egymás közt külön egyezményeket is kössenek s e tekintetben csak azt a megszoritást teszi, hogy ezeknek az Unió határozmányaival ellentétben álló rendelkezések nem állapithatók meg, ennélfogva tárgyalásokat kezdettem a németbirodalmi kormánynyal egy ily külön egyezmény kötése iránt. A Berlinben lefolytatott szóbeli tárgyalások eredménye az az eredmény, mely ennek Berlinben, f. évi november hó 17-ik napján történt aláirásával Magyarország és a Németbirodalom között köttetett, s a melynek az ország törvényei közé iktatását czélozza jelen törvényjavaslatom.

Mielőtt ezen, magyar és német kettős eredeti szöveggel megkötött egyezmény egyes rendelkezéseinek indokait közelebbről fejtegetném, különösen kiemelni kivánom, hogy az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án, Budapesten kötött és az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés létrejötte óta ez az egyezmény az első oly gazdasági tárgyu kétoldalu nemzetközi megállapodás, mely a hivatkozott szerződés II. czikkéből kifolyólag Magyarország részéről külállammal önállóan köttetett meg. Ez a magyar szent korona országainak teljes államiságát kellően kifejezésre juttató körülmény az egyezmény szövegében nemcsak alakilag, de az anyagi jogi rendelkezések tekintetében is megfelelő kifejezést nyer.

Az által pedig, hogy az uj egyezménybe átvétettek a Németbirodalommal az 1891. évben kötött s eddig fennállott egyezménynek a jövőre is fentartandóknak bizonyult rendelkezései, lehetővé vált, hogy az idézett, annak idején Ausztriával közösen kötött egyezmény az uj egyezmény életbeléptével egész terjedelmében hatályon kivül helyeztessék, és az ipari tulajdonjogok oltalmát legelsőbben a Németbirodalomhoz való viszonyunkban a magyar szent korona országai részéről önállóan megkötött egyezmény szabályozza. Az egyezmény határozmányait a következőkben van szerencsém ismertetni.

Az 1. czikk azokat a jogszabályokat jelöli meg, amelyek Magyarországnak az Unióhoz való csatlakozása után a magyar szent korona országainak a Németbirodalommal való forgalmában az ipari tulajdonjogok oltalma tekintetében alkalmazandók lesznek. Megfelelőleg a nemzetközi Unió-egyezményekben kifejezésre jutó annak az elvnek, hogy az Unióhoz tartozó államok egymás között külön egyezményeket is köthetnek ugyan, de az ily egyezmények rendelkezései az Unió-egyezmények határozmányaival nem ellenkezhetnek: a Németbirodalommal kötött jelen egyezményünk értelmében a két szerződő állam kölcsönös forgalmában az 1883. évi márczius hó 20-án Párisban kötött nemzetközi Unió egyezmények és az ezt kiegészitő vagy módositó pótegyezményeknek határozmányai és ezek mellett a folyó évi november hó 17-én létrejött külön egyezmény rendelkezései nyernek alkalmazást.

Ebből az alaprendelkezésből folyik, hogy ebbe az egyezménybe nem vétettek át a Németbirodalommal e részen eddig fennállott 1881. évi deczember hó 6-iki egyezménynek sem ama rendelkezései, a melyek az Unió-egyezményekben is foglaltakkal teljesen azonosak, sem azok, amelyek ez utóbbiakkal ellentétben állanak (igy az 1891. évi egyezmény 1., 2., 3., 4. és 6. czikkei) és hogy az uj egyezmény csak oly különleges határozmányokat tartalmaz, amelyek az általános Unió-határozmányokon tulmenőleg - de természetesen azok sérelme nélkül - szabályozzák az ipari tulajdonjogok tekintetében a két állam kölcsönös forgalmi viszonyait.

A 2. czikk az Unió-főegyezmény 5. czikkének csupán a találmányi szabadalmakra vonatkozó ama rendelkezését, mely szerint a szerződő államok valamelyikében előállitott áruknak annak az országnak területére való bevitele, a melyben a szabadalom engedélyeztetett, a szabadalom elvesztését nem vonja maga után, a Németbirodalomhoz való viszonyban a mustrákra és mintákra is kiterjeszti. Ez a határozmány az 1891. évi egyezményben (mint 5. czikk) már benfoglaltatott.

A közhatósági czimereknek védjegyekben való használatát szabályozó 3. czikkben foglalt rendelkezéseket egyfelől az az Unió-határozmány tette szükségessé, melynek értelmében közhatósági czimert tartalmazó védjegyek az Unió-államokban sem tarthatnak ipso falco oltalomra igényt, másfelől mivel a Németbirodalomban a védjegyképességre vonatkozólag érvényben álló szabályok mellett azok a magyar védjegyek részére, amelyekbe közhatósági czimerek is bele vannak foglalva, az oltalom a Németbirodalomban csakis külön szerződéses megállapodások utján biztositható. A Németbirodalom védjegyügyi törvényhozásának sajátlagos álláspontjára való tekintettel már az 1891. évi iparjogi egyezmény 7. czikke is tartalmazott idevonatkozólag rendelkezéseket.

Ezek azonban már az időközben az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozása iránt 1907. évi október hó 8-án, Budapesten kötött és az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés XVII. czikkében foglalt határozmányokra való tekintettel, ez utóbbiakkal való összhangzásba hozatalát, illetőleg részletesebb és szabatosabb körülirást igénylőknek bizonyultak. Igy vétetett át az idézett szerződés XVII. czikkéből az a rendelkezés is, mely a magyarországi közhatósági czimerek részére a másik államban biztositott oltalmat a magyar Szent István korona ábrázolásaira is kiterjeszti. Azzal pedig, hogy ez a rendelkezés a Németbirodalommal kötött egyezmény 3. czikkének negyedik bekezdésébe felvétetett s igy a magyar szent korona ábrázolásai részére az oltalom immár nemcsak Ausztria, hanem a Németbirodalom részére is biztositva van: jelentékenyen kibővült az a kör, melyen belül a magyar szent korona ábrázolásának, ugyis mint a magyar állami czimer egyik részének nemcsak külalakjának jellegzetességén alapuló, hanem egyszersmind embleuseszerü jelentősége is teljes elismerésben részesül.

A 4. czikkben foglalt az a rendelkezés, hogy azok a mustrák, minták és védjegyek, a melyekre nézve német állampolgárok a magyar szent korona országaiban oltalmat kivánnak szerezni, a budapesti kereskedelmi és iparkamaránál vagy a jövőben ennek helyébe lépő hatóságnál jelentendők be, megfelel az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal kötött s az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés által megváltozott helyzetnek, a mennyiben e szerződés XVII. czikke a külföldi vállalatok árujegyei és oly személyek mustrái vagy mintái tekintetében, a kiknek a két állam egyikének területén sincs lakásuk vagy üzleti telepük, a korábban gyakorlatban volt kettős (a budapesti és a wieni kereskedelmi és iparkamaráknál eszközlendő) lajstromozást megszüntette s a külföldi védjegyeknek, mustráknak és mintáknak uj belajstromozása, elsőbbsége, tartama és az azok feletti jurisdikczió tekintetében a két állam hatóságait egymástól teljesen függetlenitette.

A szóban forgó rendelkezés, mely olykép nyert szövegezést, hogy az saját védjegytörvényeink és mintaoltalmi szabályaink előkészités alatt álló módositásakor szerződés uton való megváltoztatást nem igényel: az egyezménybe azért volt felveendő, mivel védjegytörvényeink (1890. évi II. és 1895. évi XLI. törvénycikke) - a novella 5. §-ában foglalt rendelkezés kivételével - nem tartalmaznak a külföldiek védjegyeinek lajstromozására is vonatkozólag határozmányokat, sőt ezek tekintetében egyenesen a külállamokkal kötött szerződések e részbeni rendelkezéseire utalnak.

Az 5. czikk, mely a tisztességtelen verseny egyik legtipikusabb alakja, t. i. az árukon alkalmazott azon származási megjelölések tekintetében rendelkezik, a melyek a valóságnak meg nem felelnek és a vásárló közönség megtévesztésére alkalmasak: megfelel az 1891. évi egyezmény 8. czikkében foglalt határozmánynak. A Németbirodalom az itt előrelátott intézkedéseket az árujegyek védelméről szóló 1894. évi május hó 12-iki törvényében (16. és 17. §-ok) tette meg, mig nálunk e részben az 1884. évi XVII. törvénycikkbe iktatott ipartörvény 58. §-a nyer ez idő szerint alkalmazást.

A 6. czikk kötelezi a szerződő feleket arra, hogy a mennyiben valamelyikük az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi Unióból kilépve, ugy erről a másik felek azonnal értesitse és megállapitja, hogy az esetben haladéktalanul tárgyalások inditandók a jelen egyezmény módositása iránt. Szükséges volt az ily rendelkezés azért, mivel a két szerződő állam kölcsönös forgalmát az Unió kötelékébe való tartozásuk ideje alatt az ipari tulajdonjogok oltalma tekintetében a jelen egyezménynek határozmányai az Unió-határozmányokkal együttesen szabályozzák, s igy mihelyt a szerződő felek csak egyike is az unióból kilép, az Unió-határozmányok a kölcsönös forgalomban sem nyerhetnének többé „ipso facto” alkalmazást. Ugyanebből az okból szükséges a 6. czikk második bekezdésének rendelkezése is, a mely szerint arra az időre, a mig az egyik szerződő félnek az Unióból való kilépése esetén a még szerződéses viszonyban álló két államnak egymáshoz való viszonya az ipari tulajdonjogok oltalma tekintetében ujabb egyezmény kötése utján, a változott viszonyoknak megfelelő szabályozást nem nyert, az Unió-egyezmények nyernek továbbra is ideiglenes alkalmazást.

A 7. czikk az oly bejelentések elsőbbségi határidejét illetőleg intézkedik, a melyeknek tárgya az érvényben álló belső jogszabályoknak megfelelően a Németbirodalomban használati mintának, nálunk pedig találmánynak minősittetik. A németbirodalmi jog ugyanis a használati mintát, a mely a tulajdonképeni izlésminta fogalmat meghaladólag kisebbszerü találmánynak minősithető, a mintákat megillető oltalomban részesiti, holott az ilyen a magyar szent korona országaiban jelenleg érvényben álló jogszabályok értelmében csakis mint találmányok jelenthetők be és részesithetők oltalomban. Ezen jogi helyzethez képest a módositott Unió-főegyezmény 4. czikkében biztositott elsőbbségi határidő az ily használati mintákra vonatkozólag a mintákra nézve megállapitott 4 hónap abban az esetben, ha a használati minta előbb a Németbirodalomban jelentetett be, ellenben a szabadalmakra nézve megállapitott 12 hónap akkor, ha az előbb Magyarországon mint találmány jelentetett be.

A 8. czikk megállapitja, hogy az egyezmény ugyanabban az időpontban lép hatályba, a melyben az Unióhoz való csatlakozás a magyar szent korona országaira nézve joghatályossá válik, egyszersmind pedig hatályon kivül helyezi a Magyarország és a Németbirodalom között a szabadalmak, mustrák és védjegyek kölcsönös oltalmára vonatkozólag eddig fennállott - azaz az 1892. évi IV. törvénycikkbe iktatott korábbi egyezményben foglalt - megállapodásokat. Ugyane czikk kimondja azt is, hogy az egyezmény az egyik szerződő fél részéről történt felmondás után is még egy évig hatályban marad. Az 1891. évi egyezményben e részben megállapitott 6 hónapi határidőnek egy évre való kiterjesztése összhangban van az Unió-főegyezmény ama rendelkezésével, a mely szerint az Unióból való kilépés a felmondás napjától számitandó egy év mulva válik hatályossá.

A 9. czikk átmeneti határozmányokat tartalmaz, azon találmányokat, mustrákat, mintákat és védjegyeket illetőleg, a melyek az egyezmény hatályba léptekor az egyik szerződő fél területén már be voltak jelentve. Ezek részére az egyezmény, ha az ennek hatálybaléptét követő három hónapon belül jelentetnek be, az elsőbbségi jogot a másik államban is a legmesszebb menő méltányossággal biztositja, kimondván, hogy az elsőbbségi határidő akár az 1891. évi deczember hó 6-án kötött egyezmény 3. és 4. czikkei, akár pedig az Unió főegyezmény 4. czikke alapján számitható a szerint, a mint azt a bejelentőre nézve kedvezőbb. Ugyane czikk második bekezdésében indokoltnak mutatkozott az iránt is rendelkezni, hogy az egyezmény 3 czikkében foglalt fontos határozmányok azokra a védjegyekre is alkalmazandó, a melyek az egyezmény hatályba lépésekor már be vannak ugyan jelentve, de a bejelentés végérvényesen még elintézve nincs.

A zárjegyzőkönyvnek az egyezmény 3. czikkének első négy bekezdéseire egyaránt vonatkozó pontja, a mely teljes összhangban van az idevonatkozó Unióhatározmányokkal, a melyek a párisi Unió-főegyezményhez tartozó zárjegyzőkönyv 4. pontjában nyernek szabatos megvilágitás, a megtévesztő áru megjelölések ellen irányuló és a magyar szent korona országaiban különös jelentőséggel biró belföldi törvényes rendelkezéseknek csorbitatlan érvényesülését van hivatva biztositani. A 3. czikk negyedik bekezdésében foglalt rendelkezésre vonatkozó zárjegyzőkönyvi megállapodások pedig, a melyek kétségtelenné teszik, hogy a Németbirodalom által a magyar Szent István korona ábrázolásai részére megadott különös oltalom egyéb korona ábrázolások részére nem igényelhető, egyszersmind az által, hogy itt a német császári szabadalmi hivatalnak a magyar szent korona egy hiteles ábrázolásával leendő ellátárásról gondoskodás, az egyezményben foglalt rendelkezésnek a gyakorlatban váló teljes érvényre jutását is hathatósan előmozditja.

Végül van szerencsém bejelenteni, hogy valamint Magyarországnak és Ausztriában az ipari tulajdon nemzetközi védelmére alakult Unió egyezményeihez való hozzájárulásával az egyezményeknek hatálya a fennálló törvényes rendelkezések értelmében (1879. évi LII. tc. és az 1908. évi XII. törvénycikkbe iktatott szerződés XXIII. czikke) Boszniára és Herczegovinára is kiterjesztést nyer, szintugy kiterjed ezekre az országra a Németbirodalommal kötött jelen egyezmény hatálya is.